zsolt rossz molnar

Nézzetek cern-t a tvben

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Wed, 03 Aug 2011 13:11:00 +0000

Lezárva a tegnapi vidámságot, archiválom hát ide mindazt, amit az elmúlt két hétben a CERN-ről lehetett látni a magyar TV-kben. A dolog apropóját az adja, hogy volt szerencsém bemutatni (többek között) a CERN személyes sugárdózis mérőjét három millió magyarnak (ha nem látszik lent a video, akkor itt a link):

A fenti riport természetesen nemcsak azért jó, mert benne vagyok, hanem azért is, mert jó látni, hogy milyen izgalmas helyen melózok végül is :) Létrejöttét köszönjétek Novák Andrásnak, Dros Róbertnek, valamint a szereplőknek.

Ha kicsit hoszsabban szeretnéd élvezni a CERN-t, kicsit lassabban, elfogadva, hogy hallani fogsz CPT szimmetriáról, Cserenkov sugárzásról valami rádiófrekvenciás üregekről, akkor ajánlom a Mindentudás Egyetemét. Három cucc van itt. Először is, egy dokumentumfilm:

Either scripts and active content are not permitted to run or Adobe Flash Player version
10.0.0 or greater is not installed.

Aztán Lévai Péter előadása:

Végül egy kerekasztalbeszélgetés magyar profokkal, a CERN-es kutatások gyakorlati hasznáról. Ez az, amit rengetegen megkérdeztek tőlem, hát itt van, nesztek. A beszélgetésben részt vesz Trócsányi Zoltán, aki az egyetemen a diplomamunkámat vezette, és persze Vesztergombi György, aki a Fókusz riportban is ki akarta lőni puskával a légy szemét a Plútón:

Élvezzétek!

Optikailag bekábelezve

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Fri, 29 Jul 2011 22:37:00 +0000

Két napja ilyen száguldás érzésem van. Merthogy a 8 hónapja megrendelt optikai kábeles internet végre valósággá vált! Erről annyit kell tudni, hogy 2009 októbere óta (amikor elköltöztem Collonges-ből) egy 128k/sec-es otthoni ADSL kapcsolattal kellett magamat a kilencvenes években érezni, ugyanis Prevessin vagy 5 kilométerre volt a legközelebbi ADSL központtól. Nem volt ezzel baj, a HD-s filmek simán lejöttek ezzel is pár nap alatt, a youtube-t meg elintézte az ember a munkahelyén.

De azért... akkor is rohadjon meg a France Telecom! Nem bírtak volna kitenni egy dobozt a faluba.

Aztán tavaly novemberben, Prágában egy kolléga említést tett arról, hogy van itt 100 megabites optikai internet is. Kis cégecske, regionális, alig lehet tudni valamit róluk, de van. Adott weboldalt.

Megrendeltem a cuccot azonnal, na de persze az utcába még nem volt behúzva kábel. Másra nem is számítottam, legyintettem lemondva.

Aztán múlt héten megjelent három szerelő, ütvefúróval. 30 percen belül ott villogott a doboz a garázsban a falon, és határozottan optikai kábel állt ki belőle.

Azóta 8 megabit/s-el megy az internet. Ez valós adat, nem az, amit ráírnak a papirra, és aztán jön a tizede. Nekem ez is maga a 21. század!

3 perc alatt lejött az Indul a Bakterház.

Lakótelep Kínában

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Fri, 29 Jul 2011 22:35:00 +0000

...igazság szerint végül is nem panaszkodhatok... Van ROSSZ is :)

A pénzcsináló perpetuum mobile

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Mon, 18 Jul 2011 09:28:00 +0000

Hogy csinálj sok pénzt a CERN-ben:

Dobálj be sok eurót a kv automatába. Még nem állították át az átváltási arányt, így egy euróért még mindig ad 1.40 frankot. Ez annak idején lehúzós arány volt, de most visszakapták az élettől.
Ne vegyél semmit, nullázd le. Visszakapod frankban, a fenti aránnyal.
Menj el a frankkal a bankba. Vegyél belőle eurót.
A kapott euróval menj vissza az első lépésre....

Miután ezt a felfedezést megosztottam a kollégákkal, a hamburgi német diákgyerek közölte: elkéstem, ők már azt is kiderítették, hogy ugyenez megy lengyel zlotyival is, csak így azzal nagyobb a körönkénti gyorsítás.

Sose hittem volna, hogy a fiatalabbak tényleg gyorsabban gondolkodnak. Rémisztő :)

Vajon kik is próbálhatták ki a lengyel zlotyit?

...annak viszont örülök, hogy a kelet-európai hozzáállás és kultúra kezd megjelenni az olyan nagy nyugati civilizációkban is, mint a német. Éljen az egyesült Európa!

Zero inbox policy

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Thu, 14 Jul 2011 15:02:00 +0000

Már egy ideje áttértem erre. Ez a csoda azt jelenti, hogy sohasem marad email az inbox-ban, minden emailről azonnal döntést hozok, és lesz belőle eksön, hulladék vagy megy a szekrénybe. Eltartott egy ideig, amíg ez stabilizálódott, voltak azért napok, amikor csak felkúszott a mailszám 70-re. Most nem ez van.

Továbbá, megpróbálok "hatékony" emaileket küldeni, amelynek az a célja, hogy ne jöjjön vissza belőle válasz. Ezt olyan zseniális húzásokkal érem el, mint pl. nem írok emailt, nem teszem CC-be a pápát is, és ha mégis írok valamit, gondosan ügyelek arra, hogy ott minden szál el legyen varrva.

És ez ijesző!

Amikor már másfél órája mindig 0-t mutat a mail szám, akkor valami homályos nyugtalanság kezd előosonni. Hát miez? Elromlott volna a mailjelző? Lerohadt a gmail?

És ekkor csak belemegyek a mailboxba, megnézni, hogy mi a répa van. Kiderül, semmi technikai probléma, egyszerűen csak nem kaptam mailt az elmúlt másfél órában.

Hát miez? Elfeledett a világ? Valami ellenem irányuló összeesküvés miatt ignorálnak? Összesúgtak, és kihagynak?

És ezek az érzések azért jönnek, mivel az inbox üres. Ha nem üres, akkor biztonságban érzem magam. Minimum egy, akár olvasott, de mindenképpen inboxban hagyott mail, és megvan a köldökzsinór a világhoz!

Pedig milyen óriási dolog, amikor az inbox üres. Rá lehet koncentrálni minden bűntudat nélkül egy feladatra, nincs ott az a marhaság, hogy "de hát valami sürgősebb ott vár rám, én meg itt barkácsolok ezzel ni".

Digitális elvonási tünetekkel harcolok!

Nnna. Kaptam három emailt, mialatt írtam a posztot. Sajnos megkönnyebbültem!

DESY, Hamburg 3 napig

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Mon, 11 Jul 2011 09:34:00 +0000

Nem csak a CERN van a világon. Hanem a világon van a DESY is, amely a gyönyörűen csengő Deutsches Elektronen-Synchrotron rövidítése lenne. Itt is van egy fiókgyorsító, rengeteg fizikus meg egyéb okos, akik vagy a CERN-ből hullottak ki oda vagy éppen a CERN-be mennek dirigálni :). Mint pl. Rolf Heuer, jelenlegi CERN fővezér - előtte ő is a DESY-t igazította.

Az ok, ami miatt itt szívom ezt a finom erdei levegőt az az, hogy tartok egy előadást a WLCG Collaboration Workshop nevű rendezvényen. Az előadás este 5-től lesz, addigra jó lenne meg is csinálni. Megyek is.

PS. A DESY sokkal jobban néz ki, mint a CERN. És vannak benne kulturált mosdók! Légkondi! Több fát!!!

Lebegtél már magnéziumban?

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Fri, 01 Jul 2011 12:00:00 +0000

Van ugye ez a kuponos vásárlási őrület, pl Svájcban a buyclub.ch. Arról szól, hogy féláron csinálhatok olyan luxuskategóriás dolgokat, amit a buyclub nélkül nem tennék meg. Na nem a félár hiánya miatt nem tehetem meg, hanem azért, mert nem is hallottam a dologról, sőt arról sem, hogy ilyen egyáltalán létezik. Szóval, a buyclub egy kiváló tippajánló, egyúttal féláron ki is próbálhatom az ajánlatot.

Mint pl. tegnap este a "Lebegő fürdő"-t. Float Spa, én így fordítalak. Az van mögötte, hogy belefekszel kb egy órára egy sötét tartályba, amiben testhőmérsékletű víz van, benne 400 kiló magnéziumtartalmú, oldott só. Ettől úgy lebegsz a folyadék tetején, mint a Holt tengerben. A magnézium bejut a bőrön át, ott mindenféle gyógyulásokat meg stresszoldást csinál, szaggatnak a felszabadult endorfinok, közben meg lehet relaxálni, mert mást nem is igen tudsz. Egy idő után fura éber álomba kerül az ember, ahol szinte érzed, hogy folyik ki a füleden a stressz. Egy alkalom után rá lehet szokni. Rászoktam sajnos.

Na, akkor tegnap ez volt a műsor. Utána Hajnival (ő is lebegett) beugrottunk az arabhoz egy-egy egészséges, fogyókúrás libanoni tálért. Ez már kevésbé volt luxus kategória (Paquis...), inkább fejesugrás egy másik kultúrába. Bejrut Genfben. Ez ügyben ajánlom figyelmetekbe a lenti képet. Igen, ez Svájc. A katona srác hátán a gépfegyver valóság. Valamiről mi nem tudtnk, mielőtt betértünk???

Gyümölcsstand 2011

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Wed, 29 Jun 2011 16:24:00 +0000

Tudom, már miért tanultam elméleti fizikusnak. Hogy ne legyek zöldséges! Háttér:

GenfHun Gyümölcsstand 2011

Július 15: elvileg az RTL Klub Fókusz-t vezetem körbe a CERN-ben - na meg Genfben? Téma: magyarok a CERN-ben. Vagy ami kijön belőle. Csak azért említem meg, mert a Press Office ma zaklatott fel vele hivatalosan mindenkit.

Most pedig ideje lelépni agyat kutatni.

Mérő Lászlóval a Genfi Magyar Könyvtárban

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Wed, 22 Jun 2011 00:56:00 +0000

Nem írtam blogot már egy éve. Miért? Mert egyszerűen kiment a fejemből. Facebook, Twitter, az élet egyéb marhaságai, de most miért ne folytatnám? De tényleg? Pl. visszamenőleges eseményekkel is. A mai téma tehát az, hogy beszélgettem egyet Mérő Lászlóval. Ez jó dolog. A részletekről írtam egy cikket a GenfHun-ra, itt lenne.

Amúgy a blog az azért jó, mert ha valaki kirúg a Facebook ismerősei közül, az sajnos nem láthatja, hogy milyen nagyszerű dolgok történnek velem :) Ezt meg itt kénytelen látni, hehe.

Kispált hallgatok amúgy MOST. Napozz Holddal. Kellemes napfordulót mindenkinek! Jön az ősz.

Digitally distinct...

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Thu, 08 Jul 2010 14:37:00 +0000

Csináltam egy felmérést arról, hogy mennyire vagyok látható a neten - ez része volt a Havi Egó programnak. A felmérést mindenki elvégezheti magáról a

http://www.onlineidcalculator.com/

oldalon. Eredményem teljesen jó, szóval jogosult vagyok az alábbi logo-ra :))) :

Feltéve, ha nem kavart bele a Google valami jó kis személyre szabott találatlistával...

A végső Google kezdő lap

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Tue, 08 Dec 2009 10:28:00 +0000

A Google tovább egyszerűsítette a kezdő lapját. Állítólag hónapokig próbálgatták, hogy mi lenne a jó, hogy nézzen ki, stb. És ez még mindig nem a végső állapot.

Hát én megoldottam a problémát. Íme, a legegyszerűbb Google kezdő lap. Működik is, csak nyomd le az entert (minek az a gomb is, jut eszembe, mindenki entert hasztnál).

A milliókból, amit a Google fizet majd nekem ezért (miután a homlokukra csaptak, hogy ez nekik nem jutott eszükbe) mindenki a vendégem. Stílszerűen egy üres tányérra.

Bishorn

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Fri, 11 Sep 2009 22:57:00 +0000

Az idei év kirándulásainak csúcspontja. 4153 méter, két napos túra, 2600 méteres mászás, abból 900 méter gleccseren. Még soha sem voltam gyalog ilyen magasan, jégen, levegő nélkül, szóval soha sem csináltam ekkora túrát, és mit mondja, büszke vagyok magamra így lábadozás közben. Mert ez azért mégis kissé fárasztó volt nekem elsőre...

A Bishorn-ra mentünk fel, Edit, Alex, Julien és én. Találtam erről egy jó cikket, olvassátok el itt - jobban én sem tudnám megfogalmazni :) Ehhez csak a saját dolgainkat teszem hozzá. Szóval, szerda délelőtt indultunk Genfből, ahol persze miattam máris késtünk fél órát, ugyanis otthon hagytam a jégcsákányomat (ritkán indulok el otthonról jégcsákánnyal, ez az egyetlen mentségem), a CERN-től kellett visszafordulnom. Útközben aztán kiderült, hogy napszemüveget sem vittem, sebaj, majd veszünk Zinal-ban, ahonnan indultunk magára a hegyre. Igenám, de odaértünk 1 óra után, és kellemetlen meglepetésünkre a faluban virágzott a szieszta intézménye, kettőig. Na, azt ki kellett várni, mert a szemem világát azért mindenképpen meg akartam őrizni (nagy magasságban állítólag nem vicces az UV sugárzás, plusz jég). Edit és Julien így előre mentek, Alex meg én pedig egy játszótéren, szendvicseink társaságában vészeltük át a sziesztát.

Lett végre napszemüveg, lehetett indulni. Hát a hegy nem viccelt. Elkezdett vagy 30 fokos átlaggal emelkedni, és ezt tartotta is a csúcsig. Semmi pihenő szakasz, valami. Itt van a magasság profil:

Este 7 körül értünk fel a menedékházba. Ott vacsora várt (spagetti), majd 10 körül aludni zuhantunk, végül is hulla fáradtak voltunk, és elvileg hajnal 5-kor indultunk a csúcsra, a Turtmann gleccseren át. Hát mit mondjak, nem volt egy kellemes éjszakám. A menedékházban semmi infrastruktúra nem volt (villany, víz, stb), és ahogy az ilyen helyeken lenni szokott, egy rakás ember aludt egymás hegyén-hátán egy nagy hodályban, de nem is ez volt a gáz, hanem a fejfájás. Valamit azért összehoztam, de mire éppen rendesen elaludtam volna, megszólaltak azok a %!&#& telefonok, ébresztő. Reggeli, aztán húzás a gleccserre.

Tök sötétben indultunk el 5 óra körül. Annak rendje és módja szerint összekötöttük egymást kötéllel, ilyen karmos mittudoménmit tettünk a cipőnkre, hogy lehessen vele menni a jégen, aztán uzsgyi. Az uzsgyi mondjuk inkább totyogás formájában megtestesült vánszorgás volt, nem igazán volt senkinek kedve kapkodni. Kerülgettük a gleccserhasadékokat, részemről néztem a cipőmet, és vágyakozva gondoltam a kövekre... Amikor már nagyon kezdett elegem lenni az egészből, azt vettem észre, hogy a csúcs alatt állunk. Hoppá. Az utolsó 40 méter vészes volt, meredek, egy rendes szakadék és egy jégszakadék között kellett felkapaszkodni rá Ami egy zsebkendőnyi hely volt, max. 2 csapat fért fent el.

10-re értünk fel. Gratuláltunk egymásnak, fényképezés, stb, aztán indultunk lefelé. Valahogy megoldottuk, hogy ne csússzunk bele lefelé egyik szakadékba sem, majd a gleccseren ugyanezt a repedésekkel. Be kell valljam, lefelé rosszabb menni, mint felfelé. Felfelé ugyanis tüdő/szív problémákkal küzd az ember, de lefelé az izmok kezdenek idegesíteni, és azok pedig nagyon. Lefelé mutatja meg igazán, hogy mit ér a cipő. És egy életre megtanultam, hogy túra előtt körömvágás, az kell...

Dél körül értünk vissza a házhoz. Ott leszereltük magunkat, felvettük a lent hagyott cuccokat, fizettünk, egy kis pihenés, kaja, majd indultunk vissza a faluba. Az ereszkedés eleje könnyű, élvezetes séta volt, de az utolsó 300 méteren (magasság) bevallom kikészültem. A lábam megfájdult, stb. De nemcsak én, szóval az a szakasz mindenki számára tyúklépésben megtett kínszenvedés volt. Aztán végre az autó...

A hazafelé vezető 2 és fél órás vezetés életem legrosszabb élményei közé tartozik. Szinte szédültem a fáradtságtól, de valahogy sikerült. Itthon aztán levettem magamról a véres zoknit, egy gyors életmentő zuhany, majd úgy estem be az ágyba, hogy zuhanás közben gyakorlatilag elaludtam :)

Ez a túra tehát nem hegymászás, végül is abba szerintem nem fogok belekóstolni, de részemről határeset. Nagyobb menetre már rá kellene edzeni. Na mindegy, a lényeg: megbeszéltük, hogy jövőre megcsináljuk a Mont Blanc-t is. Állítólag az sem sokkal nehezebb.

Képek itt. Ha érdekel, akkor nézd meg az útvonalat a Google Earth-el.

Biciklivel az Annecy tó körül

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Sun, 06 Sep 2009 20:33:00 +0000

Ezt már beharangoztam jó párszor, de közbejött ez, az - ja, és hogy mást ne említsek, amaz. Aztán rámtört az ősz, és a betervezett projekteket kénytelen vagyok gőzerővel behozni. A Genfben az idén divatos "legyen rossz idő a hétvégére" dolog mintha csak a nyárra korlátozódott volna, ugyanis már a második hétvége telt el napsütésben a kék ég alatt, míg a hétköznapi meteorológiai borzalmakról inkább ne is beszéljünk. Naszóval, ez egy 43 km-es kör volt, nagy részben közvetlenül a tóparton. Képek nem készültek, mert az csak a gyalogtúrákra van fenntartva, az állandó megállás csak elvenné a biciklizés örömét, de amit el kell képzelni:

- kék ég
- méregzöld víz
- baromi nagy hegyek a tó körül
- eszméletlenül jól kitalált villák

Minden egyes megtett méter feltöltött engem, mint a dinamó. Mint a dinamó az elemet úgyértem. Mert szép volt az út, és élveztem.

Az egész tó olyan volt, mint egy óriási strand, mindenhol emberek feküdtek végig a 43 km-en. Pedig mintha hűvös lett volna már egy kicsit... Szóval a hangulat is teljesen nyári volt még mindig.

Egy aprócska malőr történt, az út egy része egy baromi forgalmas országúton vezetett, aholis egy lepukkant piros autócska úgy döntött, hogy én nem vagyok az úton. Az oldalával kissé meglökte a combomat (ki akart kerülni, de úgy látszik kikerülés közben meggondolta magát, és inkább visszajött), miáltal én lementem az útról a murvával felszórt útpadkára. Eddig két alkalommal találkoztam murvával kétkerekű járművön, és egyik alkalommal sem jöttem ki jól belőle. Ez most szerencsésebb menet volt, kisebb táncbemutató után sikerült 0-ra csökkentettem a sebességemet, és állva maradtam. A köcsög lassított, majd mikor látta, hogy egyben maradok, minden szó és bocs' nélkül gázt adott és elhúzott. Én emelgettem utána a karjaimat felháborodottan, aztán kiélveztem az adrenalin löketet, majd mentem tovább.

Itt az útvonal:

Ez pedig a magasság profil. Semmi extra, csak ilyet is tud a Garmin eTrex Vista H, szóval miért is ne.

Loex és a Rhone part (mindkettő)

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Sun, 06 Sep 2009 20:23:00 +0000

Nna. Szombaton megtettem az utolsó lépéseit is a "járjuk be Genf környékét és a genfi Rhone partot" projektnek. Loex, Lignon, a Jonction volt a menü, azaz:

Ez csak egy 18km-es séta volt, és persze hozta a színvonalat. Képek itt.

Bernex, szőlők

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Fri, 04 Sep 2009 21:11:00 +0000

Nem, Cartigny nem elégítette ki az embert teljesen. Így ősz felé közeledve a szőlők világa kezd hangsúlyt kapni, úgyhogy rá is nyomta a bélyegét a következő menetre. Hmm, Bernex. Korrekt villák között ment az út eleje, nem mondom, ellaknék egyikben-másikban. Nemsokára...

Képek.

Cartigny

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Fri, 04 Sep 2009 21:06:00 +0000

Nicsak, csak nem kirándulni voltam a hét végén? De igen! Cartigny körül. A Rhone parton kezdtem, majd felmásztam egy ilyen magaslatra, onnan természetesen Cartigny nem maradhatott ki, majd vissza. Az útvonal egy részét sajnos természetvédelmi okokból lezárták (valami madarakat óvtak nagyon), így improvizálnom kellett, de megérte.

Képek.

Grillsütő, fényképező

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Mon, 31 Aug 2009 15:25:00 +0000

Bementem a Conforama-ba kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőt venni, aztán az történt, ami ilyenkor szokott. A bolt nem árult grillsütőt, viszont vettem egy akciós Panasonic Lumix DMC-LS80 fényképezőt. Hogy miért vettem ezt meg? Mert:

- A fényképezőm (ami egy Panasonic Lumix FZ20) nagy, nem fér be egyik zsebembe sem.
- Az embernél mindig legyen egy fényképező, ami belefér valamelyik zsebébe.
- Eddig bejött a Lumix, úgyhogy miért ne.

Így most van egy kis, könnyen hordozható Panasonic Lumix-om, amely roppant kényelmesen egészíti ki a nagyobb, nem túl könnyen hordozható Panasonic Lumix-omat.

Egy másik boltba is bementem amúgy grillsütőért, na de a kis, hordozható és szükség esetén nagy veszteség nélkül eldobható grillsütőnek úgy látszik véget ért a szezonja. Így majd megoldom egy ráccsal és 4 darab kővel.

Vettem viszont egy húsfogót. Hurrá, így legalább nem fog angolosra sülni a kezem, mialatt forgatni próbálom a csirkeszárnyakat.

PS. Okoskodóknak: igen, tudom, nem mai technikák, de kit érdekel. Mindkettő képe kiválóan mutat HD TV képernyőn, a többi legyen a jövő muzsikája :)

Nagy objektumok

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Mon, 31 Aug 2009 15:22:00 +0000

Ez sem rossz... Én amúgy nem vagyok nagy barátja a "kűdd ezt tovább nyóc embernek, megjavul a világ" láncleveleknek, nálam azok sajnos a semmibe vesznek, ebben azonban teljesen jó csillagászati képek vannak, amelyek tetszettek, csak úgy.

Palackozott víz

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Mon, 31 Aug 2009 09:56:00 +0000

Ebben azért lehet valami, én is érzem. El is indítom az ásány-és-palackozott-vizfogyasztás-minimalizáló programomat.

(eredeti)

Dardagny szőlői

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Sun, 16 Aug 2009 00:57:00 +0000

A mai harmadik útvonal akkor Dardagny-ba vezetett, gyönyörűen művelt, óriási szőlőültetvények között. A túra utolsó szakasza mitadisten az Allondon partján vezetett vissza a faluba, de most a másik parton...

Kezdett már lemenni a nap, ezért az utolsó képek elég lehetetlenek lettek, de sebaj. A szőlő még kicsit savanyú, de már ehető volt. Ez pedig azt jelenti, hogy francba, itt van a nyár vége a nyakamon. A szőlők után bementem az erdőbe, a Roulave patak partjára, ahol aprólékosan kidolgozott fa hidak leptek meg. Egészen az utolsó átkelőig, ami már annyira nem volt aprólékosan kidolgozva: az ugyanis egy kidöntött fatörzs volt, 2 méter magasan kellett átegyensúlyoznom rajta. Hiába, a marketing...

A patak aztán beleömlött az Allondon-ba, melynek most a jobb partján találtam magamat. Hát az a helyzet, hogy végül is volt ott út, de a másik oldalon... tehát pár órája is itt volt végig mellettem, miközben én a folyóban ballagtam nudisták között. Baromi széles út volt. Lovas túrajelzések is ki voltak szögelve a fákra...

Aztán egyszer csak szűkülni kezdett az út, ösvénnyé vált, majd konkrétan eltűnt. Megint megszívtam. Volt ott valami útmaradék, azt követtem, de az egészet benőtte az ember magas csalán. Ruhán keresztül is ütött. Egy idő után feladtam a bottal hajtogatást, egyszerűen csak nagy sebességgel, teljes testtel áttörtem magam rajtuk. Igen, a svájci csalán is csíp. Az idei reuma megelőzés akkor letudva.

Nudistát most márcsak kettőt láttam, messze, szerencsére. Aztán megint visszatért az út.

A magyarázat az lehet, hogy a túra könyv írásakor még minden OK volt, azóta viszont odaszoktak a nudisták, a kirándulók pedig leszoktak a helyről.

Akkor a szokásos képek:

Az Allondon mentén, Russin-ban

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Sun, 16 Aug 2009 00:56:00 +0000

Három falu van egymás után azon a baromi nagy szőlős helyen: Satigny, Russin, Dardagny. Egy nap alatt tudtam le őket, akkor nézzük most Russin-t.

Russinból elvileg a szőlő és gyümölcsfa ültetvények után egy ösvényen le kellett volna kocognom az Allondon nevű folyó partjára, és a parton visszatérni Russinba. Az ösvény megvolt, a folyó is, hanem a térkép szerinti, folyó bal parti ösvény az hááát, nem egészen volt ott. Kerestem, többször visszamásztam, semmi. Akkor én elindultam az ösvény nélkül, a parton. Igen ám, de a part sok helyen járhatatlan volt, ilyenkor mit volt mit tenni, belemásztam a folyóba, és abban evickéltem tovább. Szerencsére aránylag sekély, tiszta és köves volt. Aztán szembe jött velem egy anyaszült meztelen pasas.

A folyó kis szigetein és a parti tisztább helyenek meztelen férfiak hevertek. Egyedül vagy párban. Napszemüveg szériafelszerelés volt, más semmi. Szóval mint levettem, az Allondon köves partjait férfi nudisták homokosították be. Namost tehát összefoglalom: egy folyó vizében lépkedtem felöltözve, abszolút semmi nudista jelleget nem mutatva, oldalamon egy eléggé tekintélyes fényképezőgéppel miközben ruhátlan férfi párok mustrálgattak a partról. Engem. Illetve nem is annyira engem. A fényképezőgépemet.

Mert mit gondol a nudista, amikor fényképezőt lát? Na mit? Nem azt, hogy az eszköz tulajdonosa fákat és dombokat fényképez, nem. Hanem azt, hogy akkor ő este már fent is lesz az Interneten.

Gyanúmat megerősítette egy magányos csupasz, aki szembe jött velem a folyó vizében. Megszólított:

- Szép képeket csinált?

Na, itt azonnal nem tudtam inkább franciául. De az angollal is boldogult. Igen, nem elég ártatlannak lenni, annak is kell látszani. Na ha már itt vplt, és szakembernek látszott helyismeretben, akkor elővettem a térképemet, és megérdeklődtem tőle, tud-e valamit az úttról. Hát, mondta, igen, igen, az út, na azt ha nem találtam akkor nem is fogom, mert elmosta a folyó, amely eléggé szeszélyesen vándorol ide-oda. Utána megkért, hogy vegyem ki a fényképezőm napellenzőjét a farkából. Összeakadtak ugyanis, amikor a könyv fölé hajolt. Júúúj. Lemostam utána... a gépet, úgyértem.

Na a lényeg, lekocogtam a folyóban addig, amíg egyszer csak ott nem lett az út, és eltűnt mögöttem a folyó, az összes forró nudistával.

Nagy szívás az Allondon partja, és még nem volt vége. De addig is:

Nant d'Avril, Satigny-ben

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Sun, 16 Aug 2009 00:56:00 +0000

Végre megint kirándulás! Satigny mellett van egy kis folyócska, ami onnan nem messze ömlik bele a Rhone-ba, egy látványos kis öbölben. Ezt jártam most akkor körül, meg azokat a híres szőlőket. Teljesen szép helyek vannak Satigny-ban, kár érte, hogy olyan veszélyes hely!

A genfi Rhone part és a Jonction

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Sat, 08 Aug 2009 18:23:00 +0000

Ez a kirándulás szülői segédlettel történt. Genf belvárosból, a Mont Blanc hídtól mentünk el a Jonction-ig, ott a vasúti hídon átmentünk a folyón, megnéztünk egy mini állatkertet, a Rhone és az Arve összefolyását, majd a másik parton visszamentünk a kiinduláshoz. Durva, amit ez a két folyó művel. A Rhone zöld, az Arve barna, a látvány... itt van:

Stonehenge képem a Southampton Guide-ban

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Mon, 03 Aug 2009 15:07:00 +0000

Gyanítom, ez inkább egy ügyes reklám. Kaptam ugyanis nemrég egy levelet bizonyos Emma Williams-tól, aki örömmel értesített, hogy az egyik flickr-es képemet a Stonehenge-ről éljen, de beválogatták a Southampton Guide képei közé. Ez egy turistaoldal lenne, képekkel, mindennel a környékről. Itt lehet megtekinteni a csodát, benne az ÉN képemmel:

http://www.schmap.com/guidewidgets/p=13074049N00/c=SL1015826

Namármost, megnéztem a többi stonehenge-s képet. Rengeteg van belőlük, úgyhogy reményeim a Világ Egyik Legjobb Stonehenge Fotósa titulusra ki sem érkeztek alakulni, csakis ezért nem oszlottak szerte szét. És a képek sokkal jobbak az én átlagos, semmi különös fényképészeti technikát fel nem vonultató képemnél. Sőt, vannak köztük durván jók is.

Na most reklám, vagy ízlésficam esete forog fenn ott Southampton-ban? :)

"Engem hajt a versenyszellem. Nem bírom más sikerét látni. A legtöbb embert utálom."

noreply@blogger.com (zsolt rossz molnár) — Sun, 02 Aug 2009 19:46:00 +0000

A fenti mondat a Vérző olaj című filmben hangzott el, úgy középtájon. Most nézem éppen, tetszik eddig. Gyönyörű látvány, amikor gátlástalan gazemberré válunk a hit nevében és összezörrenünk egy olyan emberrel, aki a fenti kijelentést tette a lámpafény mellett, elgondolkodva, este. Az elszállt agyú szektás papgyerek bepróbálkozott cinkosként az ambiciózus olajvállalkozónál, de akkora gátlástalansággal tette, hogy ezen még az olajos is megbicsaklott. Így hát beleköptek egymás levesébe csúnyán. Az olajos a papgyerekébe csak úgy, lásd bejegyzés cím. A papgyerek ezen persze berágott, de annyira, hogy még a szél is fújni kezdte a dombtetőn a fákat.

Most ott tartok, hogy forrik a levegő, leégett az olajkút, .... nahát... kint az utcán meg lőttek... ez milyen nap!

Akkor nézem tovább a filmet. Tehát a helyzet: papgyereket az olajos durván elverte, mert utálja a tenyérbemászását, papgyerek meg otthon Isten nevében szétütött egy nála sokkal gyengébb öregembert, merthogy az tehet arról, hogy az olajos ide tette a lábát felvirágoztatni kisvárost. Papgyerek nem vágja, hogy ha kooperatív játékot játszik, nem szól bele mindenbe, akkor lesz olaj, és akkor lesz neki nagyobb templom is, neeem. Ő mindent akar, csakis ő, most.

De sok ilyen történet van a világban! Papgyerek megérdemli, amit eddig kapott. Na de most tényleg nézzük tovább a filmet, mi lesz ebből.

Kint minden bizonnyal privát tűzijáték van.

Ha meg akarod nézni a filmet, akkor NE olvass tovább!!! Élő közvetítést adok ugyanis.

Érdekes mondatok az elhangzás sorrendjében, valós időben:

"Ránézek emberekre és nem látok bennük semmi szeretni valót."

"Annyi pénzt akarok keresni, hogy megszabadulhassak mindenkitől"

Nahát,az olajos fia éppen rágyújtja a papára az ágyat. Radikális egy lurkó. Az nem tetszhetett neki, hogy a gázrobbanásnál a papa inkább ment a kútjával foglalkozni, miközben ő gyengélkedve feküdt, pont a robbanás miatt. Ilyenekből lesznek a papgyerekek, és azok, akik verik a családjukat.

Ja nem, csak a papa újonnan beszerzett öccse nem tetszett neki.

Hűha, itt komoly családon belüli erőszak lesz.

Nem mutatták, de gyanús, hogy lekerült a nadrágszíj.

Ahha. Vonat, együtt. Papa leszállt egy dumával a vonatról, ami elindult a kiscsávóval. Papa arca eltökélt, a kiscserkész üvölt. Ebből új egyház lesz 10 év múlva!

"- Hogy van a fia?
- Elég a kérdésből, köszönöm."

"Milliomossá tesszük egy ültő helyében, egyik percről a másikra.
- És akkor mit kezdjek magammal?"

Tipikus "nem tudja mit akar" szitu.

Hmm... minden nagykutya előbb-utóbb összeakad egy még nagyobb hallal. Reakció: majd én meg jól elvágom a maga gyereke torkát. Hmm.

"Ez miért nem az enyém??? Azt kérdeztem, ez miért nem az enyém??????"

Bekattanás jön. Gyilkossággal... Olajos feje veszélyes és eltökélt. Levertek egy vérvörös karót.

Kell egy hááááz... Lenn az óceán partjááán...

Minden ambíció konklúziója: "Zabáljunk be. És szerezzünk nőket."

Barackfa bál.

Aha. Már értem, miért kapott a főszereplő Oscart.

Jujuj. Az új öcsi nem is öcsi. Gáz van. A kiscsákó meg akkor erre rájött, azért rakott tüzet. A papa meg kirakta.

Az ál-öcsi halott.

Zsarolás :D

"-Fizetek a földjéért 3000 dollárt.
- De én szeretném, ha az egyházunk tagja lenne....
- Fizetek ötezret."

Komoly... az olajost bezsarolták a templomba. Papgyerek ezerrel alázza. Olajos térdel a gyülekezet előtt, bánja bűneit, közben majd felrobban. Szerintem a papgyerek ma a föld alatt alszik, de lesz olajvezeték!

"Mr Daniel felajánlott egyházunknak egy 5000 dolláros adományt! Amire még mindig várunk... Ó dicsőség az Úrnak!"

Papa visszafogadta a kiscsákót. Gyerek éppen veri az apját.

Apró ugrás. Kiscsákó házasul. Háttérben egy baromi nagy kastély. Szerintem jól megy az olajüzlet.

Hát a viszonyok nem felhőtlenek a családban.

Papa idegesen elkottyantja, hogy a kiscsákó nem is az igazi fia. Pontosabban már nagycsákó. Olajos csak használta a gyerkőcöt. OLajos tehát egy pszichopata, mint kiderült.

Papgyerek megjött. Nem öregedett. Olajos részegen döglik a padlón.

Micsoda fordulat.

Olajos még mindig lóg az egyháznak 5000 dollárral. Papgyerek megtagadja magát, rongyos 100000 dollárért. "Hamis próféta vagyok, Isten merő babona". Olajos visszaaláz. Közben zabál. Júj de megszívatta a szentfazekat.

"Melléktermék vagy. A méhlepény. Nem te vagy a kiválasztott". Papgyerek a padlón.

Szép kis jelenet. Papgyerek agya is a padlón, tekebábu által agyoncsapva.

"Végeztem."

Főcím.

Közvetítésem ezzel véget ért. Jó film volt.