i'm good at being uncomfortable

noreply@blogger.com (agnus) — Wed, 29 Apr 2026 07:24:00 +0000

végülis, ami van, azzal boldog lehetek.

noreply@blogger.com (agnus) — Tue, 28 Apr 2026 10:21:00 +0000

átlapozza a croissant tésztáját, hátha van még benne csoki.

noreply@blogger.com (agnus) — Thu, 23 Apr 2026 07:57:00 +0000

pali néha egy unatkozó budai úriasszony. átrendezte az erkélyt, hogy kényelmesen ülve nézhesse a kertészt, ahogy dolgozik.

én: hozok neked egy sapkát és sálat.
ő: és italt!

noreply@blogger.com (agnus) — Sat, 18 Apr 2026 12:57:00 +0000

süt a nap az erkélyen. madárcsicsergés. hallom, ahogy a szobafestő a xenofób szomszédokat próbálja érzékenyíteni.

noreply@blogger.com (agnus) — Fri, 17 Apr 2026 09:08:00 +0000

a gyerekem ígéretes kultúrafogyasztó: közölte, hogy az óvodai ebédből alig evett, mert este úgyis teleeszi magát pogácsával a kiállítás-megnyitón.

noreply@blogger.com (agnus) — Mon, 13 Apr 2026 15:44:00 +0000

én MÁR TEGNAP sokkal előzékenyebb voltam az utakon!

noreply@blogger.com (agnus) — Wed, 25 Mar 2026 12:56:00 +0000

annyian dicsérnek, én meg úgy érzem, ez nem diadal, nem dicsőség, egyszerűen nekem csak ez maradt: jól csinálni a dolgokat.

noreply@blogger.com (agnus) — Tue, 24 Mar 2026 08:51:00 +0000

elégedetten jövök haza a vásárlásból. magamnak furmint, a növényeknek tápoldat.

noreply@blogger.com (agnus) — Mon, 23 Mar 2026 12:29:00 +0000

negyvenedik születésnap: az életemben nagyon sok az ünnepelnivaló, de az ünneplés nagyon fáj.

noreply@blogger.com (agnus) — Sat, 07 Mar 2026 13:29:00 +0000

velem ugyan minden szuper, de szegény idős barátunk olyan süket lett, hogy vacsora közben kiabálva kellett neki mesélnem a férjem haláláról.

noreply@blogger.com (agnus) — Thu, 26 Feb 2026 21:49:00 +0000

egy éve, azon a télen, elmentem megnézni az új sorrentinót, amit még együtt akartunk. szerencsére szar volt. egyedül mentem, mert ha valaki mással megyek, az elviselhetetlen lett volna.
senki nem segítette fel a kabátom.
utána be akartam ülni a borbárba ahová nem jártunk, de nem fértem be azoktól az emberektől, akik miatt nem jártunk oda. vacsoráztam a pata negrában. egyedül ültem a terem közepén. körülöttem mindenhol emberek és kabátok; előttem az a rengeteg filmszerű jelenet az előző hónapokból, amikor az arcunkba nyomakodott a halál.

senki nem segítette fel a kabátom.

noreply@blogger.com (agnus) — Tue, 24 Feb 2026 21:19:00 +0000

nem mindegy, hogy a fióknak írok, vagy a fiúknak.

noreply@blogger.com (agnus) — Mon, 23 Feb 2026 20:42:00 +0000

a kutatások arról számolnak be, hogy az ember a társa halála utáni évben sokkal nagyobb valószínűséggel veszti életét, mert a gyász annyira megviseli a szervezetet. én meg a havat lapátolom a ház közös lépcsőjéről munka előtt. idén is. mi ez az erő.

noreply@blogger.com (agnus) — Sun, 08 Feb 2026 07:01:02 +0000

mosógépszerelés:
egyszerre szeretném, hogy a fiam emlékezzen arra, hogy bármivel megküzdünk, nincs lehetetlen,

és hogy felejtse el mindazt, amit a megküzdés közben mondok.

noreply@blogger.com (agnus) — Thu, 05 Feb 2026 22:18:00 +0000

ma is lassan aludt el. beszélgettünk mindenről, amiről szeretett volna: a halálról, a hegedűről, a brácsáról, a csellóról, a nagybőgőről. arról, hogy hogyan készül a papír.

noreply@blogger.com (agnus) — Fri, 23 Jan 2026 20:10:00 +0000

abban is hasonlítunk, hogy mi izgat bennünket a legjobban.
gyermekem az asztal fölött, a vacsoravendégek arcába hajolva szokta kiabálni: ha ezt megettük, van még egy kis desszert!

noreply@blogger.com (agnus) — Fri, 16 Jan 2026 21:29:00 +0000

most volt egy éve, hogy a férjem meghalt.
a kisfiam elkezdett úgy történeteket mesélni, hogy azt mondja: régen, amikor még élt a papám...
az évforduló napján korcsolyázni mentünk együtt, a férjem lányaival. ők tőle tanultak meg korizni, a fiam tőlük fog. köröztünk a napfényes pályán.
azt hiszem, így lehetünk hozzá a legközelebb.

noreply@blogger.com (agnus) — Thu, 15 Jan 2026 21:17:00 +0000

de azért, ha bemondom a nevét a hangosbemondóba, a feje visszajön?
a fiamnak vannak a legjobb ötletei a halálról.

noreply@blogger.com (agnus) — Mon, 22 Dec 2025 22:56:38 +0000

két-három naponta tartok egy mélypontot.

noreply@blogger.com (agnus) — Sat, 20 Dec 2025 13:53:00 +0000

a fiam majdnem ugyanolyan társam sokmindenben, mint a férjem volt. ültünk a régi kedvenc kávézónk teraszán nézelődve. ő babucsínót kortyolgat, nem lattét. megbeszéltük, melyik ismerős merre lakik, kit láttunk már régen, mit kell még vásárolni mielőtt hazamegyünk. és nézd, ott lett egy új borbolt! ó, oda menjünk már be először, tört ki belőlem először ez, aztán a röhögés, aztán a sírás.
a kirakatot megnéztük. a négyévessel.

noreply@blogger.com (agnus) — Wed, 26 Nov 2025 10:55:00 +0000

ez a szerződésminta csodálatos! (vagy az én életemről mond el valamit, hogy élmény volt dolgozni vele.)

noreply@blogger.com (agnus) — Tue, 18 Nov 2025 22:36:00 +0000

nemrég vettem itthonra egy porral oltót.
már az impulzusvásárlásaim sem a régiek.

noreply@blogger.com (agnus) — Mon, 10 Nov 2025 13:59:00 +0000

az ismerősök tartanak tőlem. nem mernek odajönni, nem tudják, mit kezdjenek velem. nem tudják, hogy én ugyanaz a kedves, vicces lány vagyok most is! csak most a férjem halálával viccelődök.
na, ettől aztán mindenki megnyugszik.

noreply@blogger.com (agnus) — Sun, 09 Nov 2025 21:21:00 +0000

elvesztettem az egyetlen embert, akit őszintén érdekelt, hogy mit ebédeltem.

noreply@blogger.com (agnus) — Tue, 21 Oct 2025 06:41:00 +0000

első jelenet: a gyerekkel hátul autózok át a városon a buszsávban - isten és a brfk bocsássa meg -, hogy odaérjek a férjemhez még a mentő előtt. spoiler: nem olyan nagy kihívás a mentő előtt odaérni. megállni viszont sikerült szabályosan, és még a parkolást is elindítottam: milyen büszke lesz rám, gondoltam, hogy még a halál árnyékában is ilyen gondos vagyok. büszke volt. együtt vártuk a mentőt.

megkezdődött életem legsötétebb tele.