Állati kalandjaim - Mester (Rusty) és Tanítványa (Zita)

Új helyen folytatom: Kreatív Útkeresés Kutyákkal

2014-08-13T12:46:00.001+02:00

Kedves Olvasó!

Átköltöztünk a www.kreativutkereses.hu oldalra, ahol szeretettel várunk.

A Kreatív Útkeresés - szorongásoldás kutyákkal oldal küldetése

Keress minket a Facebook-on is: Kreatív Útkeresés Kutyákkal

Az alkalmi süketség megtapasztalása tanulságokkal

2014-07-28T16:00:00.000+02:00

Hétvége van, sétára hívogató este. Rustyval kocsiba vágjuk magunkat és irány a szokott kiránduló helyünk, ahol ő is szabadon futkoshat. A jutalom falat mellé (amit azért viszek, hogy behíváskor megjutalmazzam) pakolok vizet is, mert meleg van. Mindketten boldogok vagyunk. Aztán egy idő után a szokásomhoz híven gyakorolom a behívását. Pontosabban ezt a mondatot feltételes módban kellene megfogalmaznom, mert az alábbi kép fogad:

A zöld természet megnyugtató képe Rusty hátsójával

A füle botját sem mozgatja, vagy ha igen, akkor csak egy pillanatra és aztán visszatér a környezet elmélyült tanulmányozásához. A fenti esetben berohant a kukoricásba (megint). Újfent emlékeztetem magamat: "Bízz a kutyádban!" Bandukolok az úton tovább, de pár száz méter után megállok. Néma csend ..... Vegyes érzések kavarognak bennem a "szófogadatlansága" miatt. Biléta van a nyakában a telefonszámommal (újfent emlékeztetem magam: újat kell csináltatnom, mert az utolsó két szám lassan olvashatatlan), eszembe jut, hogy talán egy GPS-es nyomkövető is kéne rá. A falkavezérségi státuszom szenvedett csorbát, pedig úgy érzem már sokat fejlődtem. Meg is fogadom, hogy egy ideig csak flexi pórázon fogom elengedni. Nem tudom hány percig várakoztam (nekem soknak tűnt), nézek balra, ahol lennie kellene, aztán jobbra, amerre továbbhaladnánk. És igen. Ő már a kukoricás másik végéből kerül elő és roppant boldogan, lógó nyelvvel, csatakosan érkezik meg. Megitatom, de továbbhaladni nem tudunk, mert a fűre rogy. Valahogy így:

Totál kitikkadva, de boldogan

Hát igen. Élni tudni kell. Tanulság?

1. A szeretteinkkel való kapcsolatot minden nap erősíteni, ápolni kell.

2. Vársz valamire vagy valakire? Nem biztos, hogy onnan érkezik a megoldás / válasz ahonnan azt várod. Szóval légy tudatos és nézz körül mielőtt morgolódni vagy aggódni kezdesz.

3. Örülj annak, ha visszakapsz valamit/valakit, ami/aki fontos számodra és gondold át, mit tudsz tenni azért, hogy ezt a jó érzést ápold magadban.

A boldogság megörökített pillanatai

2014-07-23T07:00:00.000+02:00

27 másodpercnyi felvétel, amely mindig mosolyt csal az arcomra és felmelegíti a szívemet. Remélem Téged is jobb kedvre derít, ha szomorú lennél ebben az esős időben. Hálás vagyok, hogy én nap mint nap átélhetem ezt Rustyval!

Állati tanítás a jóga segítségével

2014-07-22T08:33:00.000+02:00

Szerencsés vagyok. A szabadságom aktív pihenéssel indult. Az aktív kifejezés mindenkinek mást jelent. Neked talán azt, hogy biciklire pattansz és letekersz jó pár kilométert. Az is lehet, hogy kenu túrán vagy és úszol az árral, vagy éppen a hegyekben túrázól, vagy térképpel felszerelkezve járod egy magyar vagy külföldi város utcáit. Szóval sok mindenből választhatunk. Én a jógát választottam. 4 napos volt a jógatábor, de a munkám miatt csak a 2. nap tudtam csatlakozni, de így is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy el tudtam menni. Miért volt különleges? Másodszor vettem részt a táboron, amire tavaly leltem rá a Google segítségével.

Először is Erdőbényére már megérkezni is öröm volt, gyönyörű a táj, másodszor barátok közé érkeztem, mert ugyanazok voltak a szobatársaim, mint tavaly. Többszáz km-re lakunk egymástól és csak most találkoztunk újra. Ez azonban nem okozott problémát, a beszélgetés fonalát szinte ugyanott tudtuk felvenni. :-) Fáradtan érkeztem, de örömmel vetettem bele magam a nap közepén a Pilates gyakorlatok felelevenítésébe, így az esti maratoni jógára már bemelegedtem. Az idő is kegyes volt, mert a szellő fújdogált és elviselhetőbb volt a meleg. Szuper volt, hogy nem kellett semmivel foglalkoznom. Semmi telefon, főztek nekünk, olykor félrevonulhattam, ledőlhettem és olvasgathattam is. Szóval töltődtem. Rusty-t is hozhattam volna, de akkor szerintem sok nyugalmunk nem lett volna, mert számára ingergazdag lett volna a környezet. Annyi megszaglásznivaló, felfedeznivaló akadt volna számára. Nem az a jógázó fajta, mint Kira.

Kira az egyik kedvenc pózában

Kirát a táborvezetőnk, Edit hozta magával és roppant boldog voltam, hogy nem maradtam eb nélkül. Ég és föld a két kutyus. Kirát szerintem nem lehet kimozdítani az egyensúlyából. Végtelenül nyugodt kutyus, aki "aktívan" érdeklődik a jóga iránt. Minden alkalmat megragadott arra, hogy minél több simogatást begyűjtsön. (Na ebben hasonlít Rusty-ra, aki ettől hanyat is dobja magát.) Kira behunyt szemmel élvezte a kényeztetést. Amikor aztán elvetted a kezedet, akkor a fejével megböködött, hogy folytasd a simogatását. Ez késztette arra is, hogy a jógamatracokra menjen, ahonnan azért le lett küldve, de mindig körülöttünk volt és áradt belőle a nyugalom. Ezt a golden retrievert semmi sem hozhatta ki a sodrából.

Tudni kell elfogadni a felkínált szeretet

Simogatás, a szeretet kifejezése. Hányan is vágyunk rá nap, mint nap? Hányan teszik meg naponta, hogy kimutatják a szeretetüket: megsimogatják, megölelik, megpuszilják, aki fontos számukra. Lehet ez egy egyszerű Köszönöm is, de egy mosoly is, ami a másik számára felér egy simogatással. Ugye magadról sem feledkezel meg, amikor reggel a tükörbe nézel? Tudatában vagy annak, hogy magad felé is ki kell mutatnod a szeretetedet? Szerencsés vagyok, mert Rusty erre engem nap, mint nap emlékeztet. Így amikor őt simogatom, akkor az nekem is szól. Hálás vagyok érte Kirának, hogy emlékeztetett rá és a táboros társaknak, akiktől szintén sokat tanultam magamról (megint).

Kira is segített feltölteni az aksimat :-)

Bízz a kutyádban azaz bízz magadban!

2014-07-13T16:26:00.000+02:00

Újra a kutyaklubban. Az elmúlt két hétvégén nem tudtunk menni Rusty-val, de most mindkét alkalommal ott voltunk. Mindkettőnknek jót tett, hogy közösségben voltunk. Az alapokat gyakoroltuk: ül, fekszik, egy helyben áll (hellyel-közzel), lábnál követ és behívás. Készülünk az augusztus 20-i bemutatóra. Izgatott vagyok, mert ez egy sportpályán lesz sok emberrel körülvéve és nem a megszokott helyünkön. Nyár van. Gazdáknak és kutyáiknak is melege van. Amikor éppen szabadfoglalkozás van, akkor majdnem mindannyian az árnyékot keressük. Ki is dőlünk mindketten, amire vége klubnak. Én újfent megfogadom, hogy többet fogok gyakorolni, mert az ebemnek jobban kellene hallgatnia rám. Ma az egyik kutyás társam azt mondta, hogy túl engedékeny vagyok, nem szólok rá elég erélyesen Rusty-ra. Én úgy érzem, hogy határozottan szólok rá / adom ki az utasítást (no nem kiabálva). Persze szeretem a kutyámat, mint négylábú családtagot (ésszel) és nem kezelem gyerekként, ahogy páran teszik. (Az pedig az ő dolguk.)

Hát mi is igyekszünk ilyen szervezettek lenni

Elhangzott a bűvös szó is, amikor a visszajelzést kaptam: Bízz a kutyádban! (Azaz megcsinálja azt, amire éppen utasítod.) Erre megjegyeztem, hogy bízom benne, csak magamban nem. Mert ugye, ez is rólam szól. És igen, itt van a kutya elásva! Sokat olvasok a Falkavezérségről, tudom, hogy fontos a nyugodt és magabiztos lelkiállapot. Törekszem is rá. Elgondolkoztam, s végül megfogadtam a saját tanácsomat: hálás vagyok a visszajelzésért és emlékeztettem magamat, hogy honnan is indultam (majdnem zéró saját kutyás tapasztalattal), s abbahagytam a másokhoz való hasonlítgatásomat.

Rustyról is megjegyezték, hogy milyen sokat változott (pozitív irányban) és ez ugyanúgy igaz rám is, csak azok számára, akik nem ismernek olyan jól, ez nem feltűnő. A lényeg, hogy én ennek tudatában vagyok és folytatom a megkezdett utat, hogy nagyszerű FALKAVEZÉRre legyek egy csodás ebnek. :-)

A csodás eb, itt még hosszabb szőrzettel

Láthatatlan szomszédaink

2014-07-11T08:00:00.000+02:00

Újfent az esős idő szolgáltatja a bejegyzésem témáját. Mi is takar a cím? Természetesen állatokról van szó, de nem a bolhákról, hangyákról vagy egyéb kellemetlen lakótársakról. Emberi hasonlattal élve lakókocsival közlekednek és egy kiadós eső után jelennek csak meg a kertben. Akkor viszont tömegével. Gyerekek és felnőttek vegyesen. Fogalmam sincs hol húzzák meg magukat az ínséges időszakokban. Engem most sem zavarnak, mert nincs haszon növényünk, amiben kárt tehetnének, az erdei szamócát pedig már jóval korábban elfogyasztották. Itt éppen Rusty veszi közelebbről szemügyre (a fotós vagyis az én reakcióidőm picit lassú volt):

A kör közepén látható az a bizonyos láthatatlan szomszéd

Vajon gondolt-e már valaki arra, hogy GPS-el megjelölje és nyomon kövesse a vándorlásukat? Milyen távolságokat tehetnek meg életük során? Elhagyják egyáltalán az adott kertet? Eljutnak a sövény túloldalára? Más utcákba? Esetleg van, aki a tányéron végzi? Nem tudom. Egy biztos. Egyesek biztosan élvezik az életet. És Te?

Lakoma a trombitavirágon

Csödörből gödörbe?

2014-07-09T20:45:00.001+02:00

Az esőnek hála a növények fellélegeztek, kellemes friss föld illat terjeng a levegőben. Szép kerek a világ. Reggel az alábbi kép fogadott:

A kb. 20 cm-es gödör

Eszembe jut, hogy nem is olyan régen, amikor kutyás sorstársak arra panaszkodtak, hogy a kedvencük össze-vissza ás a kertben és nem tudnak mit tenni ellene, én büszkén kihúztam magam. Rusty nagyon kertbarát. Egy apróság van csak: mivel a megszokott útvonalon járőrözik ott a fű sem nő vagy jóval alacsonyabb, mint máshol. Úgyhogy semmi okunk panaszra.

Elgondolkoztam. Elképzelhető, hogy Rusty a sétáink során az alábbi képen látható gödörből merített ihletet?

Rusty elmélyülten nézi a földtani tanulmányokra is alkalmas gödröt

A kertben több gödör kezdemény is van. Kettőt mélyített ki belőlük. Azokat már fel is töltöttük. Ha irányítani lehetne az ásás helyét, akkor akár pénzt is kereshetne. Kölcsönadhatnánk kertészeknek ültetéshez. Megkönnyítené a munkájukat. Rusty is jól járna, kiélhetné magát, s az így létrehozott gödörbe már mehetne egy palánta.

Az jutott eszembe, hogy vajon én hány gödör kezdeménnyel találkozom a nap folyamán? Hányat veszek ezekből észre és haladok tovább? Hányat ások mélyebbre, amíg észbe nem kapok és hagyom a fenébe az egészet? Vajon hányat töltök fel, hogy legközelebb már simán átsétáljak rajta? Te gondolkodtál már rajta?

Kinek kell ma esernyő?

2014-07-08T15:52:00.001+02:00

Tegnap még a hőségre panaszkodtam, de ma megjött a várva várt felüdülés: dörög az ég, s esik az eső. Elképzelem, ahogy kellemesen lehűl a levegő, fellélegzik növény, állat és ember egyaránt. Én is fellélegezhetnék, de nem tudok, sőt lassan fojtogatóbb a levegő, mint tegnap. Miért is? A fránya tetőablakok miatt. Értelemszerűen azokat most nem nyithatjuk ki. Bekapcsolom a hátam mögött lévő ventilátort, hogy legalább kavarja a levegőt. Várom, hogy elálljon az eső és akkor újra kinyithatjuk az ablakokat.

Közben álmodozom (két feladat között). Elképzelem, ahogy Rusty békésen durmol a lábtörlőn a bejárati ajtóban vagy a teraszon a kosarában.

Ilyen pózban képzelem el Rusty-t

Ez annyit jelent, hogy alaposan kipiheni magát, amíg hazaérek és boldogan indul útnak velem.

Egyik kedves olvasóm írta, hogy az ő kedvence csak két időjárási tényezőt nem szeret: az esőt és a szelet. Akkor ő most nincs könnyű helyzetben. Én meg újfent megfogadom, hogy végre veszek magamnak egy használható esőkabátot a kutyasétáltatáshoz, de addig is marad az ernyő. A lényeg: felejtsd el a kifogásokat és menj el kedvenceddel levegőzni, akár esik, akár fúj!

Persze az ernyő az én kezemben lesz :-)

Állati hőség és kutyajó kedv

2014-07-07T21:04:00.000+02:00

Nyár van. Meleg van. Mit meleg, HŐSÉG. Ez a világ legtermészetesebb dolga ebben az évszakban. Csak egy apró bibi van, hogy még nem vagyok szabadságon, hanem munkába megyek. Még ez se zavarna, ha a tetőtérben lévő irodában elviselhető lenne az éghajlat. Meglepő módon kellemes hűs fogad, mert a segítőkész recepciós bekapcsolta a légkondit. Ez egy ideig segít, majd le kell kapcsolnunk, mert a közelében lévők nem bírják a hideg szellőt hosszabb távon (megértem). Egyre fullasztóbb a levegő, mert a hőmérséklet csökken, az oxigén pedig fogy. Végül nem bírjuk tovább és a levegőre szavazunk, s kinyitunk két tetőablakot. A hőmérséklet emelkedik, de legalább van oxigénünk.

A nap folyamán többször beúszik a szemem elé a kép, ahogy Rusty vígan hűsöl a kertben a bokrok és fák alatt. Elképzelem, hogy hazaérkezem és elterülve várt, mert neki sincs kedve mozdulni.

Van, aki így élvezi a napozást

Hát megint tévedtem. A hőség nem csökkent, házőrző ebem teszi a dolgát, vehemensen ugatja az elhaladó kutyás és kutyátlan járókelőket. Azt az elképzelésemet, hogy megvárom a hőség csökkenését vagyis a fél 9-et, át kellett gondolnom. Egy nagyon energikus eb fogadott boldog farok csóválással. Hát, én nem voltam a topon, de összeszedtem magam, mert Rusty lelkesedése ragadós és elindultunk. Szerencsére féltávon visszavett a lendületből és mindketten élveztük a sétát. Ő most is aktív, behallatszik az ugatása. Én is aktív vagyok, s így született ez az újabb bejegyzés. Köszönöm, Rusty!

Hot Dog avagy a hűsítés titkai

2014-06-27T12:05:00.001+02:00

Bár az idő éppen nagyon kellemes, nem süt ezerrel a nap (amit nem is bánok), a téma azért aktuális, mert nyár van. Most akadtam rá Cesar M. cikkére, ami felhívta a figyelmemet arra miként is hűthetném le Rusty-t a nagy melegben (azon kívül, hogy rövidre van nyírva a szőre). Bevallom az első gondolatom nekem is az volt, hogy majd fogok egy slagot és lelocsolom. Hát nem, nem ez a megoldás.

Először is a cikk kitér arra, hogy csak akkor jutalmazzuk simogatással a kedvencünket, ha nyugodt és megadó magatartást tanúsít. Ha izgatott állapotban szeretgetjük, akkor azt a viselkedést erősítjük meg. Én erre már a kezdetek óta figyelek és hamar el is értem, hogy ne ugráljon rám örömében. Leül és akkor kényeztetem simogatással :-) Persze nem könnyű ellenállni, amikor kitörő lelkesedéssel fogad, de megéri a következetesség.

A második részben esik szó arról, hogy miként segítsünk kedvencünknek a lehülésben. Mi szívesen nedvesítjük be testünket felülről lefelé vagyis az arcunkat, felsőtestünket, kezünket, hogy lehűtsük magunkat. A kutyánkat ezzel szemben alulról vizezzük be vagyis a tappancsukat (itt tudnak izzadni), a mellkasukat és a hasukat, mert itt a legkevesebb a szőrzetük.

Rusty tudja mi a jó neki:

Rusty épp lehűti magát

Még pár tipp:

1. Legyen elegendő víz a kedvencünk előtt!

2. Figyeld a jeleket: minél jobban liheg, lóg a nyelve, nagyra nyitja a száját, mellkasa kitágul, annál inkább melege van.

3. A mozgás nagyon fontos! Legalább napi egyszer (kora reggel vagy késő este) továbbra is vidd el sétálni.

4. Vigyázz a tappancsára, mert nagyon érzékeny! Lehetőleg füvön sétáltasd és ne az aszfalton!

5. Legyen egy árnyékos helye, ahová visszahúzódhat. A kutyaházak nem szellőznek túlzottan, így az nem biztosítja a megfelelő árnyékot.

(Angolul tudóknak a forrás: Hogyan hűtsük le a kutyánkat nyáron?)

Fogadóbizottság

2014-06-24T08:00:00.000+02:00

„Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik.

Hol jártál eddig? Oly sokáig elvoltál!

Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál!

Szeretlek, szeretlek, szeretlek!

Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém?

Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön!

Ham, most egy picit megrágom a cipődet.

De jó! Itthon vagy végre!!!"

/Pam Brown/

Reggeli fogadtatás

2014-06-20T15:34:00.000+02:00

Frontok jönnek és mennek. Ma éppen hideg levegő érkezik. Ennek is köszönhetően álmosan ébredek, s igyekszem összeszedni magam a sétáltatáshoz. Rusty már talpon van, bár ő sem túl aktív. Ez a látvány fogadott amikor kiléptem a teraszra:

Már vártam Rád!

Póráz a kézbe és a testhelyzete rögtön megváltozik. Felpattan és elkezd a szokott irányba rohanni, bár olykor visszapillant, hogy követem-e. A korábbi bejegyzésem arról szólt, milyen ügyesen jön mellettem. Hát ma azért ő izgágább volt a szokottnál, én pedig lassúbb. Megfigyeltem, hogy pillanatok alatt tud alkalmazkodni a körülményekhez. Az egyik pillanatban még őrző-védő funkcióban rohangál, a következőben pedig így láthatod (a kép még a fazonigazítás előtt készült :-):

Teljes ellazulás állapotában

Nagyon megkönnyítené az életemet, ha én is ilyen hatékonyan tudnék alkalmazkodni a változásokhoz, s nem agyalnék feleslegesen dolgokon. Szerencsés vagyok, hogy van valaki a környezetemben, aki nap mint nap emlékeztet erre pusztán a jelenlétével. Hálás vagyok neki és hazaérve jól meg is szeretgetem majd!

Átváltoztatjuk kutyamódra

2014-06-11T08:00:00.000+02:00

Hűvös hétfői nap volt, amikor ellátogattunk a kutyakozmetikushoz. Ez mindkettőnk számára az első alkalom volt. Ráfért már egy alapos fürdés Rusty-ra illetve a nyári meleg elviselésének megkönnyítésére egy nyírás is. Fogalmam sem volt mi sül ki belőle, de bíztam a szakemberben. Gondoltam végigfotózom az eseményt, s megosztom itt a blogon. Ehelyett átvették őt (kiderült, hogy már ismerik a fizimiskáját, mert látták egy örökbefogadó napon) és kérték, hogy 2 óra múlva menjek érte. Ez volt az első alkalom, hogy idegeneknél magára hagytam. Szerencsére elkezdett játszani egy másik kutyával, így kisurranhattam észrevétlenül. Házimunkával töltöttem az időmet és izgatottan mentem vissza. Ilyen szőrös állapotban hagytam ott:

Rusty nyírás előtt

És egy új kutyát kaptam vissza:

Rusty új ruhában :-)

Elmondás szerint minden rendben ment, csak a többi kutyát nem bírta (a méregzsák jelzőt használták, ami gondolom az ugatást takarja :-). Persze aznap meg volt illetődve (sértve?), hiszen olyan helyeken is járhatott a kozmetikus ollója, amit ide nem illendő leírni. Nagyon puha a bundácskája, szeretjük is simogatni és a meleget is jobban viseli. Ettől függetlenül én imádom hosszú szőrrel, mert akkor valahogy karakteresebb, bohémabb a megjelenése. Sebaj, az idő majd ezt is megoldja. Most mindenesetre könnyebben észreveszem a kullancsokat és bogáncsokat, s a sarat is egyszerűbb lemosni a hasáról.

Első nap az új frizurával

Hétvégi csoda (?) avagy ez is rajtam múlott

2014-06-09T13:09:00.001+02:00

Vasárnap este csodálatos élményben volt részem. Még az esti séta előtt megnéztem a NatGeo Wild-on Cesar Millan új sorozatának következő részét. Örültem, mert a sétáltatásról is szó volt, ami nekem nem megy a nagykönyv szerint (kutyasuli, kutyabarát klub ellenére sem). Kedvenc ebem szeret előlmenni és szimatolni. Persze, mindig ugyanarról van szó: a magabiztos és kiegyensúlyozott gazdáról. A mostani részben gyakorlás közben az egyik gazdinak azt mondta Cesar, hogy gondoljon valami pozitív élményére, húzza ki magát és ne foglalkozzon a kutyával. Érezze jól magát.

Ez valahogy most annyira megérintett, hogy elhatároztam: kipróbálom. Akkor, ott és rögtön a tettek mezejére léptem. Póráz a kézbe, s Rusty szokás szerint már száguld is a kapu felé. Kihúztam magam, felcsatoltam a pórázt és elindultunk. Hiszed vagy sem, de működött. Ma reggel is működött és este, meg holnap is fog. Rajtam múlik ez is.

Igen, gyakran kellett magam emlékeztetni arra, hogy húzzam ki magamat, lazítsam el a karomat és lélegezzek mélyeket. Ezekre a dolgokra, akkor is kell majd emlékeztetnem magam, ha csak úgy sétálok, munkába megyek, ügyet intézek, barátokkal találkozok stb. Milyen sokat számít egy ilyen apróság!

Persze előjönnek a régi beidegződések és még keresem az egyensúlyt a "céllal" sétálunk és a "hagyom bóklászni", hogy elvégezhesse a dolgát, megjelölhessen egy-két tereptárgyat között, de ez is kialakul.Tudom.

Te ma mit ültettél át az elméletből a gyakorlatba?

Felhőtlen öröm

2014-05-27T08:00:00.000+02:00

Találkozások

2014-05-12T08:00:00.000+02:00

Sétálunk. Aznap konkrét célunk is van ezzel. Egy boríték eljuttatása A-ból B-be. Új útvonal, felfedezni való új illatok. Nem tudom a „profik” hogyan csinálják, de amint Rusty megpillant egy madarat vagy macskát nekifeszül a póráznak és menne közelről is megtekinteni őket. A madarak (rigók, verebek, cinkék) persze elszállnak, no de egyes macskák pimaszul figyelik az eseményt, hiszen látják, hogy nem fenyegeti őket veszély. Ez csak olaj a tűzre. Ilyenkor örülök, hogy „csak” egy 10 kg-os kutyám van és megint felmerül bennem, hogy ki kellene próbálni a görkorcsolyázást. Kár, hogy kockajárólapból van a járda.

Érdekes figyelni, hogy a kerítések mögött lévő kutyák miként reagálnak ránk. Van, aki dühödten ugat és csoda, hogy a kerítés még bírja a kiképzést. Van, aki lelkes farkcsóválással spékeli meg az ugatást (Rusty is ezt szokta otthon előadni – őrzi és védi a területet valamint csengő sem kell már). Van, aki csak követ bennünket a kerítés mellett. Ez a fülkímélő verzió. Aztán vannak azok, akik a kerítésen kívül sétálnak.

Ekkor gyakran emlegetem magamban Cesar Millan szavait: nyugodt, magabiztos hozzáállás. A határozott fellépés segít, hogy távoltartsam a nem kívánatos ebeket Rusty-tól. Azonban az egyik nap találkoztunk egy cuki kutyával, aki haverkodni akart és akkor előkerült egy régi félelmem: Mi lesz, ha követ minket és nem talál vissza?

Nyakörve volt, de nem volt rajta biléta. Egész hosszan követett minket, míg egy buszra várakozó férfi erélyesen rá nem szólt és akkor lemaradt.

Remélem, hazatalált. Hasznos lenne, ha valamennyi kutya nyakörvén ott lenne a neve és egy telefonszám, hogy felhívhassuk a gazdáját, ha szükséges.

Kempingezők a kertben

2014-05-07T08:00:00.000+02:00

Esik, eláll, majd újra esik. Látogatók jönnek - mennek. Nagyon kell figyelni, mert könnyen beléjük botlasz. Vajon hol alszanak majd?

Nomád életet élnek, nem néznek se jobbra, se balra. Éjszaka érkezel haza, s a fényszórók bevilágítják az autóbeállót. Ez a kép fogad:

Éjjel érkezem ....

Kiszállsz és óvatosan eltávolítod a gyalogosokat az útból, különben sose jutsz el a garázsig. Másnap picit álmosan indulsz kutyát sétáltatni és majdnem rátaposol az egyikükre:

A frászt hozod Rám!

Persze Rusty-t is érdekli a dolog, de sokkal okosabb nem lesz. Szerencsére a lakásukat magukkal viszik, így nekünk csak a lábunk elé kell néznünk.

Te örülsz neki?

2014-05-04T15:40:00.001+02:00

Vasárnap reggel van. Esik az eső, fúj a szél és hideg van. Vigasztal a tudat, hogy a májusi eső aranyat ér. A kutyaklubnak annyi. Azért összeszedem magam: vastag kabát, meleg sál, sapka, levágott ujjú kesztyű és persze az ernyő. Ki tudja mikor áll el. Az esős napokon Rusty is álmosabb, olykor én ébresztem. No, a mai nem ilyen reggel volt.

Azt a kitörő örömöt látnotok kellett volna. Sajnos egy fotó nem adhatja vissza a látványt, ami fogadott, csak egy videó, de azt meg nem csináltam. Szóval farkcsóválás ezerrel, az egész testet beleadva. Mindig meglep, hogy mennyire tud örülni (persze a farkcsóválásnak is vannak fokozatai, a mai elérte a maximumot, a 10-es értéket).

Rusty a százszorszépek között

Elgondolkodtam. Vajon mi, emberek, miért nem merjük kimutatni az örömünket a mindennapokban? Talán elfelejtettük hogyan kell? Ha pedig kimutatjuk, akkor a környezetünk ránk szól, hogy ne viselkedjünk már olyan gyerekesen? A fenébe az egésszel! Ha találkoztok valakivel, aki fontos számotokra: Mutassátok ki, hogy örültök Neki! Egy mosollyal, öleléssel és szívből jövő szavakkal. Feledhetetlen pillanatok lesznek :-)

Lélekjelenlét

2014-04-16T08:00:00.000+02:00

Mottó:

"Amikor a bajban hirtelen félrerántod a kormányt anélkül, hogy tudnád, mit teszel - a lelked jelen van. Egyébként nincs. A múlton rágódik, vagy aggodalmaskodik a jövő felől." (Müller Péter)

Ki a virágot szereti ....

Nézem Rusty-t, ahogy séta közben teljes figyelmét a környezetének szenteli. Orrával feltérképezi a fák kérgét, a kerítéssarkokat, lámpaoszlopokat, kukás zsákokat (legyen az szelektív vagy sem) valamint egyes fűcsomó valamennyi fűszálát, ha hagynám. Node, nem hagyom, mert akkor reggel nem érnék be a munkahelyemre időben illetve este is várnak az egyéb teendők, bár akkor türelmesebb vagyok :-) Ő Jelen van minden idegszálával, én pedig azon kapom magam, hogy agyalok (már megint) a múlton illetve a jövőn, ami nem is létezik, hiszen holnap már MA lesz. Neki van igaza, s minden nap emlékeztet arra, hogy a JELEN-ben kell élni, mert csak az létezik. A többi illúzió. Hálás vagyok, hogy valaki szó nélkül, csak a jelenlétével, farkcsóválásával emlékeztet erre nap, mint nap. Téged ki emlékeztet?

Ezt érdemes közelebbről is megvizsgálni

Egy hosszú munkanap végén

2014-04-03T05:36:00.000+02:00

Este volt, bőven munkaidő után, mindenki elhagyta már az irodát, s rám várt a kulcs leadása (s nem beadása ;-) Fáradt voltam, mert mozgalmas nap állt mögöttem, nem tervezett sürgőssé vált teendőkkel, telefonhívásokkal tarkítva, amik sok érzelmi energiámat elfogyasztották, mert vissza-vissza estem a megszokott aggódó üzemmódomba. Haladásként értékelem, hogy erre egyre tudatosabb vagyok és sikerül hamar túllendülnöm rajta, s arra figyelni, amit el szeretnék érni. JELENLÉT!

Naplemente a Balatonnál

No, nem a fenti látvány fogadott amikor kiléptem az irodából. A képet mobillal készítettem a hétvégén, csak sajna nem igazán tükrözi vissza a valóságot, ahol a napkorong maga volt vörös színű. Csodaszép volt!

Az óraállítástól függetlenül már sötét volt. Fáradt voltam. Ugyanakkor hálás is, mert a négylábú személyi edzőm (korábbi bejegyzés itt) türelmesen várt rám a késői óra ellenére. Neki köszönhető, hogy magamhoz tértem a friss levegőn, sikerélménnyel ajándékozott meg mert pl. leült, amikor azt kértem és nem is húzta a pórázt.

Éjszakai portré

Rustynak köszönhető ez a bejegyzés is, mert ihletet adott hozzá. Igen, a kép homályos. Az éjszakai, vakus fotózást még gyakorolnom kell. ;-)

Nem várt reggeli ébresztő

2014-03-31T08:00:00.000+02:00

A reggelünk szokásosan indult. Rusty rajtra készen várta, hogy kinyíljon a kennel ajtaja és indulhassunk sétálni:

Gyerünk már! Induljunk végre!

Az elsőként a tujasort ejtette útba, mint mindig. Hangos csaholásba fogott, majd elkezdett kaparni. Én még félig kábán követtem és nem értettem mi a gond, hiszen egy macska már meglépett volna. Hamarosan fényderült a titokra:

Védekező pozíció felvéve

Szerencsére Rusty szót fogadott és bár remegett az izgalomtól nem zaklatta tovább a sünt. Én is megnyugodtam, hogy egyikük sem sérült meg. Csak a póráz volt nálam, így azzal igyekeztem arrébb vinni a látogatót. Sikerült beleügyeskednem a szállító eszközbe:

Utazásra készen

Az nyilvánvaló vált, hogy kerítésen kívül kell útjára bocsájtanom, mert Rusty kíváncsisága nem ismer határt. Biztosan újra rátalálna. Így az utca fronton, a kerítés sarkába fektettem le és betakartam levéllel:

Avar alatt, biztonságban

Remélem összeszedi magát és talál egy biztonságos zugot. A madarak, macskák után a sün is felkerült arra a listára, akiknek ajánlatos elkerülni a kertünket.

Móric, az ugró fenomén

2014-03-28T08:00:00.000+01:00

Ma újra bővül a látogatók köre. Évát a hamarosan 2 éves fekete-fehér pettyes, selymes bundájú, turcsi orrú Móric kísérte el a parkba. Ez nagy szó, mert ritkán teszi ki a mancsait a lakásból. Éva 2012 novemberében a munkájából tartott haza, amikor a házuk előtt megpillantott egy pöttöm kismacskát. Kiplakátolta a fotóját, de mivel senki sem jelentkezett érte, örökbefogadta.

A frissen befogadott árva

A döntés megszületése után Éva megkezdte a felkészülést a közös életre: tanácsot kért a macskatartó szomszédtól, az állatorvostól, könyveket kapott kölcsön barátoktól és rákeresett a "macska", "cat", "Katze" szavakra és kombinációira a Google segítségével.

Móric nagyon ragaszkodó volt, s kitartóan nyávogot, "sírt" és "dörömbölt" a hálószoba ajtaján, ahova nem léphetett be. Az első pár napban ezért nem aludtak túl sokat Éváék. Azóta viszont ez nem okoz gondot:

A szobatisztaságra szoktatás sem ment zökkenőmentesen, mert az elején Móric határozta meg az alom helyét, s csak egy költözés után sikerült elérni, hogy az Éváék által kijelölt helyet látogassa. Ez alól csak akkor van kivétel, ha "büntetni" akarja a szállásadóit valamiért. A stratégia ilyenkor az, hogy megmutatják neki a rakást, majd azonnal megfürdetik. Ezt eddig 1x kellett eljátszani, mert hatott. :-)

Móric a modern kor macskája, s nem hiányozhat az életéből a számítógép sem. Hangulatától függően aktívan nyomon követi mi folyik a képernyőn, s ha elfárad, akkor szundít egyet.

Móric a számítógép bűvöletében

Node, nem éghet mindig a munka a mancsa alatt. Egy macska arra termett, hogy kergesse az egereket. Azt hiszem Móric hozzáállása hasonlíthat Garfieldéhez, mert eszében sincs élő egereket hajkurászni. Az ember lánya illetve fia azért van, hogy neki dobálja a kedvenc játékegerét.

A legjobban azt szereti, ha lakótársai magasra dobják az egeret és ő azt elkaphatja. Ilyenkor előfordul, hogy egy méter magasra is felugrik, szaltózik és még röptében a szájába tömi az egeret. A másik kedvence, ha a kanapé mögé dobják az egeret és ő azt átugorva kaparintja meg. Órákon át képes lenne ezt a tevékenységet folytatni, de Éváék hamarabb "kidőlnek".

Móric olykor a mosásban is "segédkezik"

Móric lakásban él, így nem találkozik fajtársaival. Éva összehozta egy hasonló korú társával, aki kiskora óta szintén nem találkozott más macskával, hogy ismerkedjenek egy kicsit. Kezdetben úgy tűnt, hogy a vendég a dominánsabb az alkatából és a magasabb energiaszintjéből kifolyólag. Móric eleinte nagyon meg volt illetődve:

Nos, hová bújtam?

Ezután sikerült rávenni, hogy bemutassa az ugrálási tudományát a vendégnek és onnantól kezdve átvette az irányítást. Szóval akár igaz is lehet a mondás, hogy alamuszi macska nagyot ugrik. S Móric kalandjai továbbfolytatódnak .....

Köszönjük a látogatást!

Állati (k)öröm mámor

2014-03-27T08:00:00.000+01:00

A tény, hogy kutyatulajdonos vagyok kiapadhatatlan öröm forrása. Napközben rátekintek az elmentett háttérképre vagy a mágnestáblára, ahol Rusty pofija néz rám vissza és rögtön jobb hangulatom lesz.

Rusty pihen

Szerettem volna, ha a képe mindig szem előtt van, és találtam is egy megoldást. Nem, nem tetoválásról van szó! Annamari, a körmösöm lelkesen gyakorolta Rusty profilképének megrajzolását papíron. A fiaival tesztelte az eredményt, de sajnos a szőrös buksijával Rusty inkább a Csillagok háborúja egyik szereplőjére emlékeztette a fiúkat (kitaláljátok kire?). Így kompromisszumos megoldás született:

A remekmű

Egy ikonikus figura profilja került megörökítésre a lábnyomaival egyetemben, s egy csillogó virágnak is jutott még hely.
El is határoztam, hogy tematikus hónapokat tartok. Még töröm a fejem, mi kerüljön legközelebb a körmömre :-)

Snoopy közelről

Lányok, lehet kreatívkodni :-)

Mire vágyott Sába?

2014-03-19T08:00:00.000+01:00

Rendszeresen sétálunk a kutyasuliból ismert "barátnőnkkel" Sábával és gazdájával, Mónival. Egyik alkalommal a közeli erdőben kirándultunk. Akkor készült a fotó. Szerinted mi volt az, amire Sába nyálelválasztása elindult?

Mire vágyott Sába?

Nos, mi a tipped? Itt találod a megoldást :-)

Térhódítás a kertben

2014-03-17T08:30:00.000+01:00

Kezdetben a kennel volt Rusty fő tartózkodási helye, s a sétáltatás során jutott több mozgástérhez. Ez hamarosan kibővült azzal, hogy a kertben egy hosszabb "futószárra" kötve rohangálhatott egy meghatározott területen. Ez Apukámnak köszönhető.

Rusty és a gumibelső

Végül felszámoltuk a "futószárat" és lehetőséget biztosítottunk Rusty-nak arra, hogy teljes erőbedobással őrízhesse a területet napközben. Szerencsére a kerítésen maximum a feje fér ki, így nyugodtan hagytuk magára a kertben. Bejáratott útvonala van már, s ennek pár virágtő is áldozatául esett, de azért nem katasztrofális a helyzet. Szerencsére nem pályázunk semmilyen (pl. A legszebb pázsit, kert stb.) díjra.

Az éber házőrző, Rusty őrségben

Aztán valamelyik este szokás szerint felkaptam a pórázt, hogy elvigyem sétálni a kis energiabombát, s a kapu előtt találtam rá. Nem az a meglepő, hogy a kapu előtt találtam, mert rögtön odastartol, ha meglátja a pórázt, hanem az, hogy most az utca felöli oldalon volt. Beengedtem.

Kiderült, hogy meglazult a kerítés egyik eleme és kifért rajta, de vissza már nem tudott jönni. Pánikra nem maradt idő, sőt pozitív tapasztalatot szereztünk ezzel, mert semmivé foszlott az a félelmünk, hogy esetleg elcsavarog.

Tanulság: olykor nem árt kinézni az ugatásra, mert vagy jött valaki vagy ebekkel sétálnak el vagy csak a kutya akar visszajönni az udvarba :-)

A következő kihívás: elérni, hogy kiállhassunk a kocsival akkor is, amikor szabadon van. Addig is csak felügyelettel tartozkodhat a kerítés túloldalán.

Gödör ásásban tehetséges eb