A Galaxy S III megjelenésével együtt röppent fel a hír, hogy a Flipboard Androidos változata az Samsung új üdvöskéjén elsőként jelenik meg. Ez így is történt, de az Android felhasználóknál nem olyan egyszerű ilyen módon “bezárni” egy alkalmazást. Nem is kellett sokat várni, hogy egy tesztelésre kapott telefonról lekerüljön a telepítő, és felkerüljön az internetre; két nappal ezelőtt az XDA Developers Forum oldalán jelent meg egy bejegyzés, amiben a szerző kitett egy linket, ahonnan a Flipboard letölthető, és telepíthető a telefonunkra. Amíg hivatalosan nem jelenik meg a Play Store-ban, addig beszerezhető onnan, vagy erről a linkről.  Figyelem! A telepítéshez szükséges, hogy az eszközön engedélyezzük a telepítést külső forrásokból.

Maga az alkalmazás telefonon és tableten is jól működik, szépen animált, jól áttekinthető felülettel rendelkezik. Persze a Flipboard több, mint egy magazinolvasó alkalmazás. Különböző forrásokból adhatunk hozzá olvasnivalót, illetve egy ingyenes fiók létrehozása után több eszközön is elérhetővé válnak a válogatott cikkek, illetve a közösségi funkciókkal az ismerőseink által megosztott tartalmakat is olvashatjuk.

A Facebook és Twitter fiókjaink “bekötésével” lehetővé válik, hogy ezeken a csatornákon is megoszthassuk olvasnivalóinkat, illetve az ezeken keletkező frissítéseket is olvashassuk a Flipboard segítségével. Az egyes cikkekhez hozzá is szólhatunk, illetve ha csak átfutjuk a címeket, és nincs időnk olvasni, akkor elmenthetjük a kiválasztott írásokat Instapaper vagy Pocket (korábban Read it Later) fiókunkkal.

A Google kicsit megkésett válasza a Flipboard-ra a Currents volt nemrég, így már válogathatunk is, hogy milyen formában szeretnénk olvasni kedvenc tartalmainkat. A verseny éleződésével mi, felhasználók járunk jól, hiszen egyre több és jobb szolgáltatást kapunk a kezünkbe.

Tegnap, itthoni idő szerint 8 órakor kezdődött el a Samsung rejtélyes weboldalakkal, és sokat sejtető videókkal beharangozott Unpacked nevű bemutatója, amiben a Galaxy S III-ról rántották le a leplet. A kezdéshez közeledve nőtt az izgalom, és nagyon bíztam benne, hogy az egyik előzetes videó végén elsütött iSheep-es poénhoz hasonló szintet nem fogunk tapasztalni. Értem én, hogy a konkurenciának adni kell, de ez egy idő után elég unalmas, és több negatív, mint pozitív hatással jár.

Szerencsére a Samsung is így gondolta, és nem erről szólt a bemutató, bár a végén csak nem bírták ki egy utalás nélkül. Ami viszont sokkal nagyobb hiba volt a Samsung részéről, hogy hiába fokozták az érdeklődést, hiába volt minden előzetes feszültség-keltés, a bemutató kezdetének percében sorra bukkantak fel a Galaxy S III részletes bemutató tesztjei a különböző tech-weboldalakon. Ezzel a Samsung gyakorlatilag saját show-ját tette tönkre, hiszen bár a bemutató rendben ment, a lényeget, az utolsó percig fokozott izgalmat ezzel agyon is csapták.

Nem szeretnék ezzel vitát indítani, sem az “örök” ellentét tüzét szítani, de az Apple-től ebben a tekintetben bőven volna mit tanulni. Ha már a Samsung (aki többek között az Apple egyik fő beszállítója is) odáig jut, hogy az iPhone-felhasználókat, illetve magát az Apple-t piszkálja, akkor legalább nézze meg, hogy a másik mit tesz.

A bemutató előtt kiadni a telefont a lehető legnagyobb baklövés volt, amit tegnap elkövethettek. Az már csak másodlagos, hogy nem volt egy olyan ember, aki lazán, könnyedén, és hihető lelkesedéssel elő tudta volna vezetni a telefon tulajdonságait, ezzel is növelve a vágyakozást a célközönségben. Pedig a telefon jól sikerült, izgalmas új funkciókat kapott, de biztos vagyok benne, hogy még nagyobbat szólt volna, ha tényleg csak a bemutatón ismerheti meg a nagyközönség.

Habár úgy tűnik, a Samsung szép lassan átveszi a vezető szerepet a mobil eszközök gyártásában, a prezentáció terén még jócskán van mit tanulniuk másoktól. Akinek a telefon bejön, az úgyis megveszi, és lehet mondani, hogy ez a lényeg, de a körítés, amit – lássuk be – az Apple sokkal jobban tud előadni, egyáltalán nem másodlagos tényező.

Akik annak idején megvásárolták a Rock Band című, egyébként Guitar Hero stílusú játékot, azok most nem annyira örülnek, ugyanis tegnap óta a játék indításakor az alábbi üzenet fogadja őket:

Az üzenet szerint május 31-től a játék “nem játszható tovább”. Ennyi. Az okokat innen nem tudják meg, és azt hiszem, érthető a felháborodásuk, hogy amiért korábban pénzt adtak, az tulajdonképpen nem is lett az övék. Ráadásul az alkalmazáson belüli vásárlásokkal további zenéket vehettek, amik így utólag szintén hiábavaló kiadásnak tűnnek. Bár az eset egyedinek tűnik, és más alkalmazást, illetve platformot nem érint, mégis sok kérdést vet fel a megvásárolt játékkal kapcsolatban.

Az Electronic Arts a fentiek szerint, ha úgy alakul, kihúzhatja alólunk az alkalmazásait. Arról nincs hír, hogy bárki visszatérítést kapna a már elköltött dollárjai után, illetve még furább, hogy a Rock Band jelen pillanatban is kapható az iTunes Store-ban 4,99 dollárért. Az EA Games sok játéka megtalálható Androidon is, és azt is tudjuk, hogy megvan a technikai háttér akár a telepített alkalmazások eltávolítására is. Ezek tükrében azt hiszem, jogos a felvetés, hogy kié a letöltött (és kifizetett) alkalmazás.

Az EA Games ellen egyébként is több kritika fogalmazódott meg utóbbi időkben, miszerint nem frissítik a játékaikat, illetve a beérkezett panaszok kezelésében sem jeleskednek. A legtöbb játékuk fizetős és nem is az olcsó kategóriába tartozik, de tény, hogy általában igényes darabok. Persze mindez mit sem ér, ha bármilyen okból kifolyólag egyszer csak eltűnnek.

Mivel a Library-be kerülés egyik feltétele a megfelelő számú feliratkozó, ezért ott egyelőre nem találtok meg, de ha rákerestek, megtaláljátok, vagy használhatjátok az alábbi linket. Ha még nincs a mobil eszközötökön Google Currents alkalmazás, akkor itt megtalálhatjátok az Android változatot vagy az iPhone/iPad változatot.

AndroidApps.hu Google Currents kiadás

A Zombie Smash – mint általában a zombis játékok – lényege, hogy az élőholtakat legyőzzük, illetve ebben az esetben távol tartsuk biztonságosnak hitt házainktól. A módszer viszont nem mindennapos. Elsőre a Hungry Monstr nevű játék jutott róla eszembe, ahol a szörnyek rohamától kellett megvédeni egy fagylaltos kocsit úgy, hogy a közelítő teremtményeket ujjal el kellett pöckölni. A Zombie Smash lényegében ugyanígy működik, de itt sem csak ennyiből áll a játék.

A zombik hordájának távol tartásához a sima dobáláson kívül a legkülönfélébb segédeszközök állnak rendelkezésünkre. A taposóaknák, meteor- és kőzápor, lezuhanó betontömbök, bénító gáz, falbontó golyó és kézigránát csak része a felhasználható eszközök széles skálájának, és hát szükségünk is lesz ezekre, mert a zombik csak jönnek, egyre többen és egyre nagyobbak. Különböző játékmódokat választhatunk; történet, ahol folyamatosan ismerjük meg a játék irányítását, illetve túlélő mód, ahol az egyetlen feladat, hogy a lehető legtovább álljuk a zombik rohamát. Minden elesett zombiért csillagokat kapunk, amiket már csak azért is érdemes gyűjtögetni, mert ezekért cserébe vásárolhatunk további célszerszámokat küldetésünkhöz.

Amitől a játék igazán élvezetes lesz, az az élethű fizika, amivel a zombik reagálnak, ha felrepítjük, földhöz vágjuk őket, vagy épp elsodorja őket egy hatalmas falbontó golyó. Ezenkívül, bár állítható, hogy mennyire legyenek véresek a jelenetek, mégsem túl durva, sőt inkább vicces, ahogy mindenáron megpróbálnak a házba bejutni, akár talpon, akár kúszva. Ha nem esnek elég nagyot, akkor bizony felkelnek, és folytatják útjukat. További extra az ún. Sandbox mode, ahol saját magunk állíthatjuk össze az eszköztárat, és határozhatjuk meg, melyik fajta zombiból mennyi támadjon. Amolyan gyakorlópálya ez, ahol az éles bevetésekhez kísérletezhetjük ki a stratégiánkat.

A téma ellenére kifejezetten szórakoztató, és szépen elkészített játékról van szó. A játék fizetős, de az Androidos megjelenés alkalmából csak 99 cent az ára, később pedig 1,99 dollárért szerezhetjük be. Cserébe viszont tetemes mennyiségű helyet, mintegy 80 MB-ot felfal az eszközünk háttértárából. A Zombie Smash tipikusan az a játék, amivel az ember nem órákon át játszik – bár könnyen belemerülhetünk az újabb és újabb hullámokba -, hanem inkább alkalmanként vág rendet a zombik seregében.

Aki korábban letöltötte és használta a Google Docs alkalmazást mobil eszközén, annak nem kell mást tennie, mint várnia. Ahogy anno az Android Market Play Store-rá változott, úgy fog a Docs is frissülni, és Drive lesz belőle. A Drive alkalmazás megújult felülettel érkezik, ami külsőleg is sokkal jobban illik a Google jelenlegi felületeinek sorába. A felső sávban választhatunk a Google fiókok közül, itt találjuk a keresést, és a dokumentumok szerkesztésekor az eszköztárat is.

A nyitólapon különböző nézetek közül választhatunk. Első használatkor szinkronizálja a már meglévő dokumentumainkat és fájljainkat, amikkel egyből dolgozhatunk is. A Docs régebbi változatával készült dokumentumainkat előbb frissíteni kell, és ezt csak a webes változatban tehetjük meg. Ha megvan, akkor máris indulhat a munka, egyedül, vagy akár közösen is.

A Drive számítógépre telepíthető klienséből egyelőre Windows és MacOS verzió létezik. Ezt letöltve és telepítve a Dropbox-hoz hasonlóan kijelölhetünk egy mappát a gépen, ahol a szinkronizált dokumentumainkat tarthatjuk. Ezen belül további mappákat hozhatunk létre tetszés szerinti rendszert kialakítva. Ami ebbe a mappába kerül, azt a kliens automatikusan szinkronizálja, és máris minden eszközön elérhetőek lesznek, legyen az telefon, tablet, vagy egy másik számítógép internet-kapcsolattal. A szinkronizálást beállíthatjuk az asztali kliensben, így megoldható, hogy ne mozogjon minden adat, ezáltal elkerülhetjük a felesleges adatforgalmat, ami mobilnet esetén sokba kerülhet. A szinkronizált dokumentumokat egyszerre többen is szerkeszthetjük egy időben.

A Drive bejelentéssel egy időben a tárhely bővítésének árai is változtak. Alapból 5 GB tárhelyet kapunk ingyenesen. Eddig éves díj ellenében bővíthettük a tárhelyünket egészen 16 TB méretig, most a mérethatár ugyanez, de az árak jócskán megemelkedtek, és havi rendszerességgel fizetendők. A legkisebb, 20 GB-os csomag korábban évi 5 dollár volt, most havi 2,49 dollárt kell fizetnünk 25 GB-ért. Ezzel éves szinten majdnem a hatszorosát fizetjük ki mindössze 25%-kal nagyobb helyért. Persze minél nagyobb bővítésre ruházunk be, annál jobb ez az arány, de a változás így is jelentős. Idevág egyébként, hogy a Drive indulásának alkalmából a Google a Gmail tárhelyeket a jelenlegi kb. 7,5 GB-ról 10-re emeli.

A Google Drive-hoz hasznos kiegészítőket találunk a Chrome Webáruházban. Többek között képszerkesztő, grafikon, és folyamatábra-készítő alkalmazásokat adhatunk a Drive-hoz, amikkel később a felület elhagyása nélkül dolgozhatunk. Egyelőre nincs túl sok ilyen alkalmazás, de idővel biztosan gyarapodni fog ezeknek a száma is.

A Moborobo a szokásos megoldással közelít. Szükség van hozzá egy letölthető programra, amit a az asztali gépre kell telepíteni, illetve egy apró összetevőre (Moborobo Daemon), amit a mobil eszközre kell telepíteni. Ez utóbbira csak akkor van szükség, ha a wifi kapcsolatot szeretnénk használni, és csak a Moborobo weboldaláról elérhető. A wifi kapcsolaton kívül USB kábellel is használhatjuk, ekkor a mobil készüléken előbb be kell kapcsolni a hibakereső módot (Debugging). Ezt a készülék beállításain belül a fejlesztői beállításoknál (Developer options) találjuk.

Mindkét módnak megvannak az előnyei, és hátrányai. A wifi használat feltétele, hogy egy hálózaton kell lennie a két eszköznek, ami egy otthoni környezetet feltételezve könnyen kivitelezhető. Ebben az esetben nem muszáj a kezünk ügyében lennie mobil eszközünknek, elég ha elindítjuk rajta a Moborobo Daemon-t, amivel generálhatunk egy azonosítót. Ezt az azonosítót kell a kapcsolódáshoz megadni, és már mehet is a turkálás. Ilyen módon akár több eszközt is csatlakoztathatunk.

A wifi mód hátránya, hogy bizonyos funkciókat nem tudunk majd használni. Így például a kapcsolódás után a mobil eszközünk kijelzőjén látható képet nem tudjuk átvinni a számítógépre. USB csatlakozás esetén ez is megoldható, így megoldható a kijelző képének lementése (screenshot) is. Az USB kapcsolathoz természetesen az összeköttetés fizikaivá válik, így nem hagyhatjuk akárhol a telefont, de ha úton vagyunk, vagy épp nem elérhető wifi hálózat, akkor ez a megfelelő választás.

A csatlakozás után lehetőségünk van szinte az összes telefonon található tartalom elérésére, és kezelésére. A címjegyzéktől elkezdve, a képeken, videókon és zenéken át egészen a telepített alkalmazásokig mindenhez hozzáférünk. Le- és feltölthetünk fájlokat, frissíthetjük az alkalmazásokat, és biztonsági mentést készíthetünk a készülék tartalmáról. Ez utóbbi esetén kiválaszthatjuk, milyen adatokat szeretnénk elmenteni, így ha például a képeinket máshova már lementettük, netán Dropboxba szinkronizáljuk, akkor azokat kihagyhatjuk a biztonsági mentésből. Amennyiben a fejlesztő cég által kiadott Mobo Launchert használjuk a mobil eszközünkön, akkor az abban elérhető témákat is kezelhetjük.

Említettem az elején, hogy nem minden tökéletes, így pár olyan dolog, amivel találkoztam a Moborobo tesztelésekor. Nálam az asztali kliens ablakkezelésével akadtak gondok. Persze lehet, hogy ez a Windows kliens hibája, de attól még létező hiba. A telefon tartalmát megjelenítő listák némelyike elég kicsi, de ha a programot teljes képernyőssé szeretnénk tenni, akkor eltűnik. A tálcán a gomb megmarad, de az ablakból semmi nem látszik. Ilyenkor nálam csak a programból kilépés, és újbóli futtatás segített. Az ilyen hibák ellenére a Moborobo egy sokat tudó program, amivel könnyedén és teljeskörűen kezelhetünk egy helyről akár több eszközt is.

A másik hír, hogy apránként elkezdődött az oldal külsejének felújítása is. Ahogy a blog első ruhája az Android 2.2 Froyo látványvilágát tükrözte, az új külsővel próbálunk igazodni a Google által kiadott Android Design irányelvekhez. Ennek első lépéseit már láthatjátok, de hamarosan további ráncfelvarrások várhatók, és nemsokára már teljesen megújult külsővel vár benneteket az oldal.

A név ismerősen csenghet, hiszen a Hexage nevű fejlesztő csapat jóvoltából játszhattunk korábban a Radiant nevű játékkal, ami több stílust ötvözött, és kifejezetten szépre sikerült. A Radiant egyik érdekessége, és pozitív vonása volt, hogy történetet szőttek a játék köré, és ezt a történetet most a Radiant Defense-be is átültették. A Tower Defense típusú játékok nagy vonalakban arról szólnak, hogy adott egy bázis, vagy torony, amit ez ellenség el akar foglalni, a mi feladatunk pedig az, hogy az utat különböző típusú fegyverekkel szegélyezve védjük meg a hullámokban betörő ellenségtől. Innentől már az egyes játékok nagyban eltérhetnek, környezet, fegyverek, és ellenségek tekintetében egyaránt.

A Hexage a Radiant-ben megismert lényeket használja fel, és az űrbe helyezi az invázió helyszínét. A történet ott kezdődik, hogy a doki meghívására megérkezünk a helyszínre, és megtudjuk, hogy invázió készül, de ezt persze nem hagyhatjuk annyiban, és mindent el kell követnünk a torony – ebben az esetben egy világító spirál – védelmében. Innentől lépésről lépésre megismerhetjük a játék használatát, az egyes kezelőelemektől elkezdve a taktikai tanácsokig. Itt próbálhatjuk ki a fegyvereket, és megismerkedhetünk a legfőbb gonosszal is, aki az egész inváziót irányítja.

Az egyes fegyvereket fejleszthetjük, hogy nagyobb hatótávolságúak és nagyobb tűzerejűek legyenek. A fejlesztés és a fegyverek kihelyezése persze pénzbe kerül, amit pedig az egyes ellenségek kilövéséért kapunk. Egy-egy inváziós hullám közben is fejleszthetünk a fegyvereken, hiszen az egyre erősödő támadásokhoz , és egyre komolyabb támadókhoz alkalmazkodni kell.

A Radiant Defense ingyenesen, reklámmentesen letölthető a Play Store-ból, de sejthető, hogy nem ússzuk meg ennyivel. A játékon belül In-App-Purchase, vagyis az alkalmazáson belüli fizetéssel lehetőségünk van további extra kiegészítőket vásárolni, hogy még sikeresebben állhassuk a sarat az ellenség támadásaival szemben.

Már egy rövid teszt után is látható, hogy a Hexage csapata megint egy szépen kivitelezett játékot adott a kezünkbe, amit bármikor elővehetünk egy hosszú utazás, vagy unalmas perceink közepette, és mindig remek kikapcsolódást fog nyújtani a műfaj kedvelőinek.

A webes felületet azóta eltüntették, a régi címen mindössze egy oldal található, ahonnan a letöltéshez szükséges linkeket találjuk. Innen az is kiderül, hogy az alkalmazás Androidon kívül iOS-re is elérhető. A letöltés után az első induláskor bejelentkezhetünk meglévő Twitter fiókunk adataival, majd máris a Google térképen találjuk magunkat, ahol felbukkannak a környéken született bejegyzések szerzőinek képei. Természetesen csak azokat a státusz üzeneteket fogjuk látni a térképen, amelyekhez a szerzők hozzáadták a földrajzi helyzetüket.

Az egyes képeket kiválasztva alul megnyílik a legutóbbi bejegyzés. Itt lehetőségünk van válaszolni, retweet-elni, illetve a felhasználó képére nyomva megtekinteni az illető többi státuszát. Ha a térképen egy helyen több státusz is született, akkor a kis kép sarkában egy számot láthatunk, ami mutatja a bejegyzések számát. Ekkor az alsó részen egy újabb gombot találunk, ami mutatja, hányadik státuszt látjuk. Ezek között vízszintesen lapozva válthatunk, vagy a gombra nyomva a bal oldalon nyíló panelben megnézhetjük az összeset lista formában.

A térkép fölötti sávban kereső gombot találunk, illetve itt van egy gomb, amivel új státuszt írhatunk. Ez természetesen automatikusan felkerül a térképre. A térkép feletti kereséssel csak helyeket kereshetünk, de a menü gombról elérhető egy szűrő funkció (Filter), amivel magukban a státuszok szövegében is kereshetünk. Ahogy mozgunk, nagyítunk a térképen, egyre több kis kép jelenik meg, ami egy idő után zavaróan átláthatatlanná teszi a képet. Ezen segíthetünk a menü gombbal elérhető törlés (Clear) funkció segítségével, ami kitörli az éppen megjelenített képeket, és az aktuális nagyításnak megfelelően kapunk újabbakat. Ugyanitt találjuk a beállításokat, ahol egyelőre csak a frissülés gyakoriságát állíthatjuk be. A térképen válthatunk az utca- és a műholdkép nézet között a Change view gomb segítségével.

A Streamd.in látványos formája a twitter státuszok megjelenítésének, de – remélhetőleg átmenetileg – vannak még hiányosságai. Nem lehet például beállítani, hogy csak az általunk követett felhasználókat mutassa a térképen, hiába jelentkezünk be. A másik, ami nem annyira hiányosság, inkább észben tartandó tény, hogy a Streamd.in fokozott internet-használatot igényel, hiszen a térkép folyamatos frissítésére is szükség van.

Egy próbát mindenképp megér a Streamd.in, a környéken folyó események feltérképezéséhez hasznos eszköz, és talán idővel a hiányosságait is orvosolják a fejlesztők.