Három színes-képes világlap készített felmérést egyszerre arról, hogy olvasóik kivel nyaralnának együtt a legszívesebben. Az összesített eredmények szerint az emberiség 73%-a George Clooneyval nyaralna; 18 % Pamela Andersonnal és Carmen Electrával, 5% I. Erzsébet királynővel, 3% Szókratésszal (abból 2,8% nem a szex miatt), 1% Tolsztoj Leóval vagy Verne Gyulával. Egyetlen válaszoló önmagát jelölte meg vágyott partnereként: „de csak ha közben valaki más volnék” – írta.

……………………….
In private collection

A kecsuák úgy tudják, az úristen (k’illimsayaq, vagyis „tiszteletre méltó férfi, aki a napból indult a mi erdőnk felé”) egy körtefán gubbasztott, amikor megalkotta a világot: ám a faág vékony volt, letört alatta, ezért maradt a teremtés nagy műve befejezetlen. Butaság.
A Hermannsburg-misszió környékén élő Arandák szerint az első létező, Tobuu, aki örökkön-örökké gyerek marad, egyszer eltévedt az erdőben. Farkasok támadtak rá, ő felmászott egy fára, és ijedtében napokon, éjszakákon át nem mert lejönni. Unalmában fakéregből, falevélből, saját székletéből és nyálából kis figurákat gyúrt, hogy legyen mivel játszania. Azután – hálából, amiért szórakoztatták nagy bánata idején – életre keltette őket. Belőlük lettek az emberek. Tévedés.

Csak az a lényeg, hogy fák mindig is voltak. A világ viszont fiatal: épp nemrégiben teremtették.

Minden fán van madárfészek, ha még sincs, az a fa felesleges. A fészek egyetlen célja, hogy madár tanyázzon benne, kedve szerint szálljon el vagy térjen vissza. A madár pedig mi végre létezik? Azért, hogy összeborzolja, megmozdítsa, arrébb tolja a felhőt, ha az nem hajlandó megmoccanni és mindig az égnek ugyanazon pontjáról les lefelé. De miért léteznek felhők? De miért?
Kérdezd a fákat, ők tudják, bár ritkán felelnek a kérdezősködőnek: egyedül fészkeikkel törődnek.
Ez így van. Csak más lehetne másképp.

Erdők, rétek vándorai bizonyára jól emlékeznek arra a zsongító, egyenletes susogásra, ami bárányfelhős, tavaszi napokon kíséri útján a természet barátját. Sokan azt mondják, a fűszálon pendülő napsugarak hangja ez, pedig a valóság egészen más. A kis felhőfű (herbicula nubilensis) makacs magvai megkapaszkodnak a bárányfelhők felületén, és ha az időjárás kedvező, el is szaporodnak rajtuk: egyenletes sűrű bozót alakul ki odafenn, ez susog a szélben. Stabil kumuluszréteg kialakulása akár átmeneti cserjésedést is előidézhet.
A szeles ősz persze mindent tönkretesz.

…………………………
In Private Collection

Ha szeretsz, és nem szeretnek, erjedt körtekompótba dobj férget, melyet bika nyakáról téptél le, lassú tűzön forrald három éjszakán át (de nappal se hagyd kihűlni, mert akkor megbőrösödik a teteje), az árnyékodból fejts le apró darabokat, azokat hajigáld a levesbe, és ha kész van, öntsd választottad küszöbe elé. Állj a tócsa közepébe és várj. Akár évszázadokig is várj, ha kell, e főzet segít végül.
Ha pór létedre királynőt, hercegnőt szeretsz, lábad közé szorítsd a leveses körtét, comboddal öleld magadhoz, a napba nézz soká, de ne hunyoríts, szokd a ragyogást. Egyébként, ha akarsz, használj férget, forralj, ne forralj, mindegy az egész: végül megutálod vagy megunod majd, meglásd, és minden rendbe jön.

……………………….
In Private Collection

details

Mondják, Dzsingisz kánnak 66 hasonmása volt, a szovjetek generalisszimuszának 8, Ruttkai Évának kettő vagy három. De azt is mondják, mindenkinek van egy mása, véletlen ikre, aki szükség esetén helyette él, helyette hal. Életében mindenki egyszer láthatja meg őt egy pillanatra: talán csak árnyék, esetleg távoli hang az egész, de aki megérti, ki járt a közelében, sokáig úgy érzi majd: influenzás, görbélykór kínozza, vagy a nyavalya törögeti. Pedig csak páros félelem futkározik benne fejtől lábig: a félelem, hogy egyszer szembe kell néznie önmagával. Meg a másik, hogy ez volt az utolsó lehetősége, és nem is lesz több sosem.
Dési András György

Download: angel-with-heart-pattern.pdf

A foglalkozás előtt készítettem néhány mintát amiből ki lehetett választani és elkészíteni a legszimpatikusabbat.