A teszt során egy univerzális ImpactX2 Laser Purple fotokromatikus és egy Multilaser Yellow, sötét lencsés verziót próbáltunk ki, hogy kiderítsük és megosszuk veletek, hogy milyen körülményekre optimális a drágább, fényre sötétedő lencsés modell és milyenre egy klasszikus, fémes tükrös lencsés darab.

A Spinshield Pro ráadásul nemcsak működik, hanem kifejezetten jól is néz ki – ami manapság azért nem hátrány.

A Rudy Project neve a sportoptikában régóta etalon. Az olasz gyártó nem egyszerűen divatos bringás szemüvegeket készít, hanem kifejezetten funkcionális, felsőkategóriás optikai termékeket, ahol a lencsetechnológia és a használhatóság mindenek felett áll. A Spinshield Pro is ezt az irányt képviseli, modern forma, kényelmes viselet, jó szellőzés és a Rudy Projecttől megszokott extra minőségű lencsék.

A Spinshield Pro koncepciója – sportoptika modern köntösben

A Spinshield Pro a széles, szögletes lencséjének köszönhetően első ránézésre is egy modern szemüveg, – divatos darab, de szerencsére nem csak a dizájnról szól. A Rudy Projectnél továbbra sem az Instagram-fotó a fejlesztési kiindulópont, hanem az, hogy sport közben működjön a cucc.

A Spinshield Pro kifejezetten multisport szemüveg, kerékpározás és futás közben is teljesen megállja a helyét (az utóbbira jó példa, hogy ott az UTMB felirat az ImpactX2 lencsés modellen). Ez a nagy lencséből, a jó szellőzésből és a kényelmes illeszkedésből jön össze. Nem az a klasszikus „országútis UFO”, hanem egy hordhatóbb, lazább megjelenésű modell, amit akár hétköznap is fel lehet venni.

A Spinshield Pro fejlődéstörténetéhez hozzátartozik, hogy pár évvel ezelőtt jelent meg a Rudy Project palettáján hiánypótló nagy lencsés szemüvegként a Spinshield modell, ami még az Active Lifestyle kategóriába tartozott. Alapvetően sportos utcai szemüveg volt, amiben lehetett sportolni is, de kb hiányzott belőle az összes sportszemüveg extra funkció. Aztán megjelent a Spinshield Air, ami már félkeretes megoldással érkezett és emiatt a kerékpárversenyzők is szerették, de még mindig nem volt igazi sportszemüveg. A Rudy Project látta, hogy a sportolók részéről mekkora az érdeklődés az ilyen modellek után, és ezért megalkotta a Spinshield Pro-t, ami már tényleg sportszemüvegnek készült és hatalmas sikert aratott a sportolók körében.

Technikai részletek

A Spinshield Pro egyik érdekessége, hogy a keret Rilsan alapanyagból készül. Ez egy bioalapú, rendkívül könnyű és tartós anyag, ami egyszerre ad merevséget és rugalmasságot a szemüvegnek.

A kényelem és használhatóság szempontjából az állítható orrnyereg különösen jó pont, mert nagyon jól személyre szabható az illeszkedés és a lencse magassága az arcon (pl ne érjen bele az arcodba). A szárak végén gumírozást találunk, melynek az a feladata, hogy stabilan tartsa a helyén a szemüveget, ne mászkáljon, ne lifegjen lejtőzésnél vagy futás közben.

A Spinshield Pro egyik fontos eleme a torzításmentes, nagy méretű, jól szellőző lencse. A felső-oldalsó szellőzőnyílásokon keresztül áramlik be a levegő, ami segít elkerülni kerékpározás vagy futás közben a párásodást.

A másik fontos extra a dioptriázhatóság. A Spinshield Pro RX insert rendszerrel is elérhető, így azoknak sem kell kompromisszumot kötniük, akik dioptriás szemüveget használnak. Ez sportoptikában továbbra is nagy előny, mert egy jól illeszkedő bringás szemüveg rengeteget számít szélvédelemben és komfortban is.

1 of 10

A Spinshield Pro ráadásul meglepően könnyű a méretéhez képest, mindössze 26 gramm körüli tömeggel.

Lencsék

A Rudy Project Spinshield Pro jelenleg 4 féle Multilaser, 2 féle fotokromatikus (fényre sötétedő) és 1 féle fekete lencsével kapható. A teszt során én az ImpactX2 Laser Purple lencsét és a Multilaser Yellow lencsét használtam.

ImpactX2 lencse – az univerzális megoldás

Az ImpactX2 Laser Purple egy fotokromatikus (fényre sötétedő) lencse, mely 14-50 % között engedi át a fényt, azaz erős fényben és borús időben is használható a gyártó állítása szerint. Ezenfelül az ImpactX2 lencsék törhetetlenek és az átlag lencsékhez képest jobban ellenállnak a sérüléseknek.

Multilaser Yellow – sötét, erős napfényre

A Multilaser Yellow egy fém-oxidos („tükrös”) külső bevonatos polikarbonát lencse, mely a fény 11 %-át engedi át. Emiatt elsősorban erős fényben javasolt a használata.

Teszt tapasztalatok – nem csak jól néz ki

Nem titok, hogy a 2026-os Rudy Project újdonságok cikk megírásakor néztem ki magamnak a Spinshield Pro szemüveget. A sima Spinshield és a Spinshield Air sem jött be nekem annyira, mert nem voltak teljesen kompatibilisek a fejemmel, viszont a Spinshield Pro tökéletesen passzolt rám, és már akkor a bemutatóteremben tudtam, hogy ilyen szemüveget fogok használni ebben a szezonban. Egyedül az merült fel bennem kérdésként, hogy kell-e nekem sportoláshoz az ImpactX2 lencse vagy jó egy sima Multilaser is, illetve az ImpactX2 lencsével le tudom-e fedni az utcai „lifestyle” használatot is. Válaszként lett 2 szemüvegem is, hogy ezt el tudjam dönteni.

Rudy Project 2026-os újdonságok, teljesítmény és dizájn mesterfokon

Kényelem, illeszkedés

Mint már említettem a teszt előtt már felpróbáltam a Spinshield Pro-t, ezért biztos voltam benne, hogy kényelmes lesz számomra. Az első használat előtt az orrnyerget kicsit összenyomtam, mellyel beállítottam a lencse magasságát az arcomon. Számomra fontos volt, hogy ne érjen bele az arcomba (erős a járomcsontom), de a sisakhoz se érjen bele használat közben. Mindkettőt sikerült elkerülnöm, a hajlított szár pedig szépen illeszkedett a fejemhez a fülem mögött és stabilan tartotta a fejemen a szemüveget még rázós utakon is.

A hajlított szár egyetlen hátránya, hogy nem lehet minden sisakba egyszerűen „betűzni”. Vannak modellek, ahol ez macerásabb vagy lehetetlen. Érdekesség viszont, hogy a Rudy Project Rebel sisakkal példáule tökéletes az illeszkedése szemből, valószínűleg kiemelten figyeltek erre a sisak tervezésekor.

Optika

Pontosan az történt, amit vártam, mindkét lencse abszolút torzításmentes és gyönyörű képet mutat, nem véletlenül szeretem én ennyire a Rudy Project szemüvegeket. Nem szédülök benne, ha mozgatom a fejem akkor sem változik a kép, és színek sem változnak. Tökéletes lencsék.

Az ImpactX2 Laser Purple lencse számomra szebb képet ad, de erre majd még később visszatérek. A lencséken található szellőzőnyílások is teszik a dolgukat, menet közben egyszer sem párásodott a Spinshield Pro a fejemen, pedig én eléggé izzadós és párásodásra hajlamos vagyok. Egyetlen hátrányuk, hogy néha becsillan a felső szellőzőnyílás környéke, de ezt inkább futás közben vettem észre. Sisak alatt bringázva nálam ez gyakorlatilag nem jelentkezett.

És ha már az optikánál tartunk akkor fontos kiemelni a lencsék megfelelő tisztítását. Szárazon, koszosan nem törölgetjük a lencséket. Mindig használjunk erre való törlőkendőt és valamilyen tisztítófolyadékot. Jelentősen ki tudjuk tolni ezzel a lencsék élettartamát.

Dizájn

Nem kérdés, hogy engem is a dizájn fogott meg elsőként, hiszem a napszemüveg az divatkellék is egyben, és én nagyon szeretem a napszemüvegeket . A Multilaser lencsés modellekbe gyorsan beleszerettem, iszonyat jól néznek ki szerintem. Szerencsére funkcióban is elég maximalista a Rudy Project, így ezzel sem volt gond.

Melyik lencsét mikor, hova?

A teszt előtt már volt tapasztalatom ImpactX2 és Multilaser lencsével is, így azért volt sejtésem, hogy melyik milyen körülmények között állja meg a helyét, de azonos modellnél még nem használtam őket tartósan.
Az biztos volt, hogy rossz fényviszonyok között nem fogom használni a Multilasert, mert az sötét, de minden másra nyitott voltam.

Az ImpactX2 Laser Purple lencsét többnyire változó vagy rossz fényviszonyok között használtam, mint például erdőben, árnyékos helyeken. Ilyen helyzetek nálam például gravel bringázás közben gyakran előfordulnak, 10-20 km-t megyek erős napfényben, aztán utána be a sötét erdőbe kilométereken keresztül. Az ImpactX2 tökéletesen működött, kint erős napfényben rendesen besötétedett, míg az erdőben kivilágosodott. Persze ez nem pár mp alatt történt meg, ezt ne várjuk el tőle, a pupillánk sokkal gyorsabban reagál, mint a lencse, de kb fél perc után már teljesen alkalmazkodik a lencse a fényviszonyokhoz.

Az ImpactX2 Laser Purple lencsének nagyon szeretem a színárnyalatát, a zöld színek gyönyörűek benne, a kontraszt tökéletes és erős fényben is jó a sötétlila árnyalat. Simán felveszem nagyon erős fényben is, ott is tökéletesen helyt áll. Nem csak bringáztam ezzel a lencsével, hanem sokat futottam is benne erdős helyeken, ott is hibátlanul működött (legutóbb egy UTH – Visegrád Trailt nyomtam le benne úgy, hogy végig a szememen volt.)
Az autó szélvédője az egyik gyengéje, ugyanis az UV szűrős szélvédő mögött nem sötétedik be annyira, amennyire a fényviszonyok igényelnék. Szerencsére nem csak UV-re sötétedik mint az olcsóbb fotokromatikus lencsék, hanem a látható fény is aktívan szerepet játszik benne, de az UV is valamennyire befolyásolja a sötétedés mértéket (pl felhős időben is érezhető, hogy UV-re is sötétedik valamennyit).

A Multilaser Yellow lencse erős fényben jó választás, ami nem meglepő hiszen a fény 11 %-át engedi át. Én nyílt terepen országútizáshoz, futáshoz és mindennapos viselethez használom. Ezekben a helyzetekben tökéletesen megállja a helyét. A visszacsillogó fényben jobbnak éreztem, mint a fényre sötétedő lencsét, valahogy jobban szűrik ezt a Multilaser lencsék. Például autót szeretek benne vezetni és országútizni is hibátlan. Ami érdekes számomra, hogy erős fényben nem érzem annyira sötétnek, mint az ImpactX2 Laser Purple lencsét, pedig az papíron több fényt enged át. Valószínűleg a színárnyalatok is befolyásolják a sötétség érzékelésünket, sárga vs. lila.

ImpactX2 Laser Purple

• Változó fényviszonyok közé
• Erős fénybe
• Országúti, gravel, mtb, terepfutás
• Sportoláshoz
• Autóban kompromisszumos

Multilaser Yellow

• Erős fénybe
• Országúti kerékpározás, aszfalton futás
• Hétköznapi használatra
• Autóvezetéshez

Összegzés

A Spinshield Pro tipikusan az a szemüveg, amin érződik a Rudy Project sportoptikai tapasztalata. Nem olcsó divatkiegészítő, hanem komoly technikai termék, prémium lencsékkel és nagyon jól átgondolt funkcionalitással. A modern dizájnnak köszönhetően használható sportoláshoz és utcai viseletre egyaránt. Az ImpactX2 Laser Purple verzió változó fényviszonyok között tökéletesen működik, országúti, gravel és mtb felhasználásra is nagyon jó választás. Míg a Multilaser Yellow egy erős napsütésre optimalizált opció, ami vakító fényben érzi igazán jól magát, például országútizás közben vagy hétköznapi felhasználás során.

Ha egy modern, kényelmes és technikailag is felsőkategóriás sportszemüveget keresel futáshoz vagy bringázáshoz, akkor a Spinshield Pro jelenleg az egyik legjobb opció a kategóriában.

Bővebb információkat ide kattintva találsz a Rudy Project Spinshield Pro-ról.

Rudy Project Nytron teszt – amikor az aero és a kényelem találkozik

A Rudy Project Spinshield Pro – két lencsével teszteltük az egyik legmenőbb multisport szemüveget bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

1. Szervezzünk interaktív programokat

Az egyik leggyakoribb hiba az, hogy a vendégeket túl sokáig passzív szerepbe kényszerítjük. Ha egy rendezvény kizárólag előadásokból és hosszú beszélgetésekből áll, könnyen lankadni kezd a figyelem.

Érdemes olyan elemeket beépíteni, melyek bevonják a résztvevőket: ez lehet egy workshop, de egy szavazás, egy kvízjáték vagy akár egy kreatív kihívás is. Az interaktív programok feldobják a hangulatot, de abban is segítenek, hogy a vendégek könnyebben kapcsolódjanak egymáshoz.

Különösen céges rendezvényeken hasznosak az olyan feladatok, melyek csapatmunkára ösztönöznek; egy közösen megoldott játék vagy humoros feladat sokkal gyorsabban oldja a feszültséget, mint egy formális bemutatkozás.

2. A zene kiválasztását ne hagyjuk az utolsó pillanatra

Zenés rendezvény esetén egy rosszul megválasztott playlist könnyen megtörheti az este lendületét, míg a jól időzített váltások természetes ritmust adnak a programnak. Persze nem minden esemény igényel DJ-t vagy zenekart, de az biztos, hogy a csend ritkán működik jól; már egy visszafogott háttérzene is sokkal kellemesebb légkört teremt.

3. Gondoskodjunk látványos dekorációról

A vendégek első benyomását nagyrészt a vizuális elemek alakítják ki, így fontos, hogy a helyszínnek legyen karaktere. Egy jól eltalált színvilág, kreatív fények vagy egy különleges fotósarok is sokat hozzáad az élményhez, hiszen az emberek szeretnek fotózni, ezért érdemes olyan pontokat kialakítani, amelyek jól mutatnak képeken is.

4. Adjunk valamit, amit a vendégek hazavihetnek

Az emberek szeretik azokat az apró figyelmességeket, melyek egy rendezvény után is megmaradnak – egy kreatív reklámajándék hosszabb távon is emlékezteti a résztvevőket az eseményre.

A legjobb megoldások általában praktikusak és esztétikusak egyszerre; egy igényes kulacs, jegyzetfüzet vagy vászontáska sokkal jobb választás lehet, mint egy gyorsan feledésbe merülő tárgy. Az AdGift Reklámajándék kínálatában számos olyan ötlet található, ami egyszerre hasznos és látványos – egy ügyes logózással pedig abszolút személyre szabható.

A jól megválasztott reklámajándék beszédtémát is adhat a vendégeknek, ez pedig tovább erősíti a közösségi élményt.

5. Legyen különleges a gasztronómiai élmény

Az étel és az ital az egyik legfontosabb közösségi elem bármilyen eseményen – ez az, amire a legtöbben valóban sokáig visszaemlékeznek.

Nem az a lényeg, hogy halomban álljon a kaviár és a pezsgő; sokkal fontosabb az ötletesség és az élmény. Egy street food állomás, egy koktélpult, egy helyben készített desszert vagy egy tematikus ételkínálat biztos, hogy sokáig emlékezetes lesz.

Érdemes figyelni az ételallergiákra és az eltérő étkezési igényekre is; a vegetáriánus, vegán vagy gluténmentes opciók ma már alapelvárásnak számítanak sok vendég számára.

Az élményeken múlik a siker

Nem a legdrágább vagy legnagyobb rendezvény a legjobb, hanem az, amelyik képes valódi élményt adni a résztvevőknek. Az interaktív programok, a megfelelő zene, a közösségi élmények és az apró figyelmességek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vendégek pozitív emlékekkel távozzanak.

A részletekre való odafigyelés hosszú távon is megtérül, hiszen az emberek szívesebben térnek vissza olyan eseményekre, ahol jól érezték magukat – az élmény maximalizálásában az olyan kreatív partnerek, mint az AdGift Reklámajándék, sokat segíthetnek a szervezőknek.

A 5 tipp, amivel egy rendezvény hangulatát fel lehet dobni bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

A történet tavaly kezdődött, amikor az UCI a versenyzői biztonság javítására hivatkozva be akarta vezetni az úgynevezett “Maximum Gear Ratio” szabályt. A terv lényege egyszerű volt: korlátozni akarták a legnagyobb használható áttételt, hogy csökkenjenek a sebességek a mezőnyben. Az elképzelés szerint a maximum áttétel 54×11 lett volna. Első hallásra logikusnak tűnhet az egész – a kerékpársportban mostanában tényleg mindenki a biztonságról beszél.

Csakhogy itt jött a probléma.

A SRAM országúti rendszerei – például a RED AXS – 10 fogas legkisebb lánckerékkel működnek. Ez az egész AXS filozófia alapja: kisebb kazetta-vég, más áttételi logika, könnyebb rendszer, nagyobb áttételtartomány (és nagyobb rendszerellenállás – szerk.). A Shimano továbbra is 11 fogas legkisebb lánckereket használ, tehát a szabály a gyakorlatban szinte kizárólag a SRAM-ot hozta volna hátrányba.

És itt vált a sztori egyszerű technikai vitából nagyon komoly jogi kérdéssé.

A SRAM szerint az UCI úgy próbált “biztonsági szabályt” hozni, hogy közben lényegében ellehetetlenítette volna az egyik piacvezető gyártó technológiáját. Ráadásul nem csak a gyártót érintette volna a döntés, hanem az összes SRAM-os WorldTour csapatot is, akik kénytelenek lettek volna eltérő, kompromisszumos áttételekkel versenyezni.

A SRAM ezért a belga versenyhatósághoz fordult, és tavaly ősszel már kaptak egy komoly részsikert: a hatóság megállította az UCI tervezett tesztjét, amelyet a kínai Guangxi körversenyen akartak kipróbálni. Most pedig megszületett a véglegesebbnek tűnő döntés is: a brüsszeli fellebbviteli bíróság elutasította az UCI fellebbezését.

És ez nem egyszerű vereség volt.

A bíróság lényegében kimondta, hogy egy sportszövetség nem hozhat olyan technikai szabályokat, amelyek nem átlátható, objektív és diszkriminációmentes módon születnek. Magyarul: az UCI nem mondhatja egyszerűen azt, hogy “biztonság”, ha közben az egyik gyártót látványosan hátrányba hozza.

Ez óriási pofon az UCI-nak.

Az elmúlt években a szövetség sokszor próbált technikai oldalról belenyúlni a sportba. Volt szó sebességkorlátozásról, áttétel-limitről, aerodinamikai korlátozásokról, sőt még arról is, hogy bizonyos versenyeken módosítják a felszerelések szabályait a biztonság érdekében. Csakhogy a kerékpársport ma már nem ugyanaz a világ, mint húsz éve. A gyártók elképesztő pénzeket ölnek fejlesztésbe, és nyilván nem fogják ölbe tett kézzel nézni, ha egy szabály egyik napról a másikra lenullázza a technológiájuk előnyét.

Meghátrált az UCI az új kormányszabálynál, kizárják az aero sisakok egy részét a mezőnyversenyekről

A legérdekesebb az egészben talán az, hogy szakmailag sem volt teljes egyetértés az UCI elképzelése mögött. Több versenyző és szakember szerint az áttétel-korlátozás nemhogy nem növelte volna a biztonságot, hanem akár veszélyesebb helyzeteket is teremthetett volna. Tom Pidcock például korábban arról beszélt, hogy kisebb áttételekkel a mezőny összetorlódhat a lejtőkön. Dan Bigham pedig egyenesen azt mondta, hogy az áttétel-limit csak eltereli a figyelmet a valódi biztonsági problémákról.

Persze az egész ügyben van némi irónia is.

A SRAM most tulajdonképpen nem csak saját magát védte meg, hanem precedenst teremtett az egész sportipar számára. A döntés ugyanis arról szól, hogy a sportszövetségek sem állnak a versenyjog felett. Ha egy szabály gazdasági hatással jár, akkor annak jogi következményei is lehetnek. Ez pedig hosszú távon sokkal nagyobb történet lehet, mint egy 10 fogas lánckerék.

Miközben az UCI az elmúlt években egyre inkább próbálta kontrollálni a technikai fejlődést, most kapott egy nagyon erős jelzést: a gyártókat nem lehet kihagyni a döntéshozatalból. A SRAM vezérigazgatója, Ken Lousberg már arról beszél, hogy a teljes szabályalkotási folyamat reformjára lenne szükség, és sokkal szorosabban kellene együttműködni az iparággal.

És őszintén? Ebben lehet igaza van.

Mert lehet szeretni vagy nem szeretni a SRAM 10 fogas rendszerét, lehet vitatkozni a modern országútizás sebességén, de a kerékpársport fejlődését eddig mindig az innováció vitte előre. A kérdés most már inkább az: az UCI partner akar lenni ebben, vagy fékként működik majd a jövőben?

A SRAM vs UCI – amikor a 10 fogas lánckerék legyőzte a kerékpársport legnagyobb hatalmát bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

Miért érdemes a Vértesben tekerni?

A Dunántúli-középhegység talán legkevésbé túlzsúfolt tagja, a Vértes, kerékpáros szemmel nézve egész egyszerűen alulértékelt. A Pilishez, Bakonyhoz, Mecsekhez vagy a Mátrához képest jóval kevesebb bringás keresi fel, miközben az infrastruktúrája és a természeti adottságai sem maradnak el mögöttük. A hegység viszonylag kompakt, a szintkülönbségek kezelhetők, a terepminőség változatos, és ami talán a legfontosabb, az erdészeti úthálózat nagy része csendes, burkolt vagy jól járható, és szinte teljesen mentes a személyautós forgalomtól.

Ez a hálózat nem véletlenül ilyen sűrű. A Vértesben, a hegység szinte minden részén, az 1990-es évekig komoly ipari tevékenység folyt – bauxit- és szénbányászat, festékgyártás, erdőgazdálkodás és más ipari tevékenységek hagytak maguk után olyan belső utakat, amelyek ma a bringások számára igazi kincset jelentenek. Ezek az egykor ipari célra épített, aszfaltozott illetve erdészeti utak ma behálózzák a hegységet, és összességében mintegy 120 kilométernyi, a gépjárműforgalomtól szinte teljesen elzárt útvonalat kínálnak, ami egy kompakt, inkább domb, mint hegyvidéken óriási szám, ha ehhez hozzávesszük a turistautakat is, akkor mégegyszer ennyi útvonal lehetőségünk van.

A bringázás az egész Vértesben zöld utat kapott, az útvonalak a kerékpáros turisták számára ugyanúgy járhatók, mint a gyalogosoknak, így bátran használhatjuk a burkolt és földutakat, erdőgazdasági utakat és a jelzett turistautakat is, miközben a gépjárműforgalom ki van zárva a belső útvonalakról, gépjárműveknek csak engedéllyel lehet behajtani pl. a Csákberényt Pusztavámmal összekötő Horog-völgy útvonalra, nem véletlen, hogy a Horizont útvonala is itt halad keresztül a Vértesen.

A térség nem csak a magányos erdei tekerésről szól. A Vértes a BringásVándor-táborok egyik népszerű helyszíne, a Horizont kalandtúra-útvonal is áthalad rajta és a 2025-ös Év Erdei Kerékpárútja díjat is a Vértesben vezető, Szárliget és Csákvár közötti szakasz nyerte el. Egyre több kerékpáros szolgáltató csatlakozik az Országos Kerékpárosbarát Szolgáltatói Hálózathoz, amelynek köszönhetően a régió bringás-barát infrastruktúrája egyre könnyebben megfogható és megtervezhető. Egy 2026 tavaszán szervezett újságírói study tour – amelyet a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) szervezett az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ megbízásából – erre hívta fel a figyelmet, hogy a Vértes ma már nem csupán egy szép kirándulóhely, hanem egy összeszedett, jól működő kerékpáros ökoszisztéma.

A terep: mit kínál a Vértes bringásoknak?

A Vértes és a hegyet körülvevő útvonalak útvonalkínálata valójában minden bringást megszólít, a study-touron a Csókakő és Csákvár között bringáztunk, ami jó kiindulópont lehet a Nyugati- és Déli-Vértes bejárásában.

Gravel bringásoknak az egyik legjobb belépő a Csákberény határában húzódó Horog-völgy erdei útvonala, amelyet a hazai gravel-közösség már régóta számon tart. Innen Pusztavámig nagyrészt háborítatlan erdei úton lehet haladni – a nyomvonal egy részét nemrégiben újraaszfaltozták, ami a gyorsabb haladás mellett a tavaszi sártól is megvédi a bringást. Ez a szakasz hosszabb körök gerincévé válhat, de önmagában is megér egy félnapos kiruccanást, a keresztező erdőgazdasági és turistautakkal remek körtúrát lehet összehozni innen a kék és zöld jelzések is jól járhatók gravel bringával.

Mountain bike-osok számára a Csókakői vár környéke az egyik legjobb kiindulópont. A várat övező turistautak jól járhatók kerékpárral, a domborzat változatos, és az erdőhöz vezető ösvények egy részén kellemesen technikai terepet is lehet találni. Maga a vár megállónak is megfelel: a Móri-árok fölé magasodó rom a Vértes egyetlen látogatható vára, és a tövében kialakított tér vízvételi ponttal, étkezési lehetőséggel és árnyékos padokkal is felszerelt – szóval nem csupán fotómegálló, hanem valódi pihenőpont is.

Túrabringásoknak és kerékpárúton haladóknak jó ajánlat lehet Csákvár és Szárliget között az év kerékpárútja vagy a Csákberény – Pusztavám – Mór – Csókakő – Csákberény kör, amely végig kerékpárúton vagy kerékpárosbarát útvonalon halad. Ez az egyik legkényelmesebben tervezhető körút a térségben végig kerékpárút-hálózaton, végigmegy az Orondi szőlőhegy aljában a borúton, ami hazánk egyik legszebb útvonala, az egész kör kb. 40 km, viszonylag mérsékelt emelkedőkkel.

Érdemes tudni, hogy a teljes útvonalhálózat egyelőre nem látható egyben egyetlen platformon sem. Ha ide érkezel, érdemes a Strava, az Openstreetmap, a Bikemap és a Komoot útvonalait böngészni és ezekkel tervezni. A Strava Heatmap funkciója különösen hasznos, jól megmutatja a leggyakrabban látogatott bringás nyomvonalakat, ami egy ismeretlen terepen komoly segítség.

Kerékpárosbarát szolgáltatók a Csókakő–Gánt–Csákvár útvonalon

Vár-Lak Porta – Csókakő

A szálláshely neve találó: közvetlenül a csókakői vár alatt, a Vár utcában áll ez a klasszikus nyeregtetős, tornácos sváb parasztház, amelyet az 1800-as évek óta az első csókakői nemesi família, a Hollósy-família lakott. A tulajdonos pár – mindketten hosszútávfutók – öt éve fejleszti folyamatosan a helyet, és mára szintén díjazott kerékpárosbarát szolgáltatóvá váltak. Jelenleg egy 2+1 fős és egy 4+1 fős apartman fogad vendégeket, mindkettő saját fürdőszobával és konyhai felszereléssel.

Bringásoknak a csókakői szálláshely elhelyezkedése önmagában vonzó: az Országos Kéktúra nyomvonalának közvetlen közelében, a Csókakő–Mór kerékpáros kör egyik szinte kézenfekvő startpontján fekszik. A szálláshely rendelkezik kerékpártárolóval, és a Kerékpáros Pont minősítést is elnyerte, ami azt jelenti, hogy az Országos Kerékpárosbarát Szolgáltatói Hálózat tagjaként kifejezetten bringásokra hangolt fogadást kínál. Kedvezmény jár TEKA-kártyával is.

Az udvarban boltíves borospince és kerti-grilles terület teszi lehetővé az este elnyújtását – a pincében borkóstolóra is lehetőség van –, aki pedig vizes relaxációra vágyik, dézsafürdőt is igényelhet (előzetes egyeztetés szükséges). A szállás egész évben foglalható, az értékelések szerint a tulajdonosok kifejezetten segítőkészek és rugalmasak – ez bringás szempontból nem mellékes, ha valaki mosott holmit akar szárítani vagy kora reggel indulna.

Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum és Földtani Park – Gánt

Ez az egyetlen állomás az útvonalon, ahol a bringát le kell tenni a parkba belépés előtt – és érdemes letenni. A gánti Bagoly-hegy lábánál kialakított, szabadtéri és részben földalatti múzeum az egykori bauxitkülfejtés területén áll, és olyasmit kínál, amit kevés magyarországi turisztikai látványosság tud: egy teljesen egyedi, marsbéliként emlegetett tájat, ahol a vörös-sárga-lila bányafalak és dolomitsziklák között 3,5 kilométeres tanösvény vezeti végig a látogatót a geológiai korokon és a bányászat történetén.

A gánti bánya egykor Európa legjobb minőségű bauxitját adta – a kinyert mennyiséget tekintve az egyik legnagyobb kitermelési helye is volt a kontinensnek, csúcstermelése 1953-ban 600 000 tonna volt –  az 1987-es üzembezárás után jött létre a ma látható park. A múzeumi kiállítás részben egy 360 négyzetméteres, föld alatti bányavágat-kiállítótérben kapott helyet: az omlás elleni biztosítás, az eszközök, a munkahelyek megjelenítése igen élethű. A helyszín komoly vonzerőt képvisel: évente 25–30 ezer látogatót fogad, ami súlyozott látogatószám alapján az ország egyik leglátogatottabb múzeumává teszi. Gyerekekkel is érdemes eljönni, a tárlatvezetés végén kis ajándék is jár a kicsiknek.

A bányamúzeum területén nem lehet kerékpározni, de akinek a marsbéli táj látványa mellett a kerékpározás is szempont: a múzeum bejáratával szemben, az út túloldalán bringázhat egy felhagyott külszíni bauxitbányában, melyet a kék háromszög jelzésen haladva érhető el.

Tersztyánszky Bisztró – Csákvár

Csákvár főutcájának közelében, a Széchenyi utcában áll az a bisztró, amely 2025-ben elnyerte az „Év Kerékpárosbarát Szolgáltatója” díjat – és ez nem pusztán szimbolikus kitüntetés. Az étterem közvetlenül az út mentén és a buszmegálló közelében van, teraszán 60 fő is elfér, belül 45-en kényelemesen foglalnak helyet. A névadó Tersztyánszky Ödön csákvári születésű, múlt századi kard- és tőrvívó olimpikon volt – a hely neve tehát nem marketing-fogás, hanem helyi örökség, ez épület közvetlenül kötődik a névadóhoz.

Az étlap elsősorban a magyar konyhát képviseli, az alapanyagokat jórészt helyi és környékbeli termelőktől szerzik be, de van mellette egy határozott távol-keleti konyha ajánlat is, finom levesekkel. A kiszolgálásról szóló értékelések rendre a személyesebb, figyelmesebb stílust emelik ki, ami kerékpáros túra végén, fáradtan érkezve különösen kellemesen hat. A bisztró előtt már számos nagy kerékpáros rendezvény elhaladt, és ezt tudatosan ki is használják: a bringás vendégekre hangolt fejlesztések folyamatosak. Ma már kerékpárszerelő oszlop, pumpa és e-bike töltőállomás is várja az ide érkezőket, az étlap kialakításánál is szempont a kerékpáros igény.

A Csókakő–Gánt–Csákvár útvonal természetes záróállomása ez a hely, de egynapos kiránduláshoz éppúgy megfelelő megállóként is beépíthető.

Csuta Cukrászda – Csákvár

Vannak helyek, amelyeknek a híre messze megelőzi az embert – a Csuta Cukrászda ezek közé tartozik. Az 1992 óta működő, Csuta Zsolt mestercukrász által alapított műhely mára az ország egyik legismertebb vidéki cukrászdájává nőtte ki magát, és az oda vezető út vagy az ott töltött félóra nem egyszer indokolja önmagában is a Csákvárra kirándulást.

A fagylaltjaiból több mint 100-féle kapható – köztük számos, amelyet már az Év Fagylaltja versenyeken is díjaztak, ilyen a Házias Vidámság, a Gesztenye, a Triász. A második generációs cukrász, Csuta András rendszeresen fejleszt új ízeket – a közelmúltban például egy „Visszanyal” nevű krémes túrófagylalt és egy Kőmég fantázianevű különlegesség is felkerült a kínálatra. A sütemény- és tortaválaszték hosszú, az alapanyag-minőség következetesen magas szinten tartott.

Az udvar különleges: a kerthelységben egy Mini-Csákvár Makettváros is megtekinthető, ahol a környék nevezetes épületeit modellezik. A cukrászdához is tartozik kerékpárszerelő oszlop és pumpa, ami apró, de figyelmes gesztus a bringás vendégek irányában.

Mit ad hozzá a Kerékpárosbarát Szolgáltatói Hálózat?

A fentebb bemutatott négy szolgáltató – a Vár-Lak Porta kerékpártárolójával, a bányapark különleges terepével, a Tersztyánszky Bisztró szervizoszlopával és e-bike töltőjével, a Csuta Cukrászda pumpájával – nem véletlenül kínál ennyire összeszedett bringás fogadóképességet. Mindannyian tagjai az Országos Kerékpárosbarát Szolgáltatói Hálózatnak, amelyet a MAKETUSZ koordinál az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ megbízásából. A rendszer lényege egy egységes minősítés, amely azokat a vendéglátóhelyeket, szálláshelyeket és attrakciókat azonosítja, amelyek tudatosan fejlesztik a kerékpáros vendégek fogadóképességét – nem csupán eltűrik a biciklit az udvaron.

A hálózathoz kapcsolódó Kerékpárosbarát applikáció jelenleg több mint 1500 ilyen minősített helyet tartalmaz országszerte, és ezek mellett kerékpáros pihenőhelyeket, ivóvízvételi pontokat, szervizoszlopokat és e-bike töltőket is megjelenít. Az applikáció útvonalajánló funkcióval is rendelkezik, tartalmát a közösség folyamatosan bővíti. A Vértes térségére szűrve az alkalmazást, egy napra vagy egy hétvégére könnyen összerakható egy olyan program, amelynél a logisztika nem veszi el az energiát a tekerés örömétől.

A Vértes két keréken: 120 km erdei úthálózat, marsbéli táj és kerékpárosbarát szolgáltatók várnak bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

Ez a gép nem egy békés túrakerékpár. Ez egy ízig-vérig Velociraptor – egy agresszív, villámgyors ragadozó, amely kíméletlenül levadássza az emelkedőket, de ha nem figyelsz, a gazdájába is képes beleharapni.

A mérnöki remekmű

A Klein kerékpárok lelke mindig is a váz volt. A ’98-as Attitude Race a Gradient Klein Power Tubing elnevezésű, űrrepülőgép-ipari minőségű alumíniumötvözetből készült. Gary Klein úttörője volt a túlméretes (oversized) csőprofilok alkalmazásának, amellyel radikálisan növelte a váz merevségét, miközben a falvastagság minimálisra csökkentésével a súlyt hihetetlenül alacsonyan tartotta. A Gradient csőszett keresztmetszete kúpszerűen a falvastagsággal együtt, a teljes csőhosszon át változik, ezzel érték el a legmagasabb hatásfokot.

A lézerrel vágott vázcsövek találkozásánál a hegesztési varratokat kézzel csiszolták simára. A láthatatlan hegesztésekkel úgy nézett ki a váz, mintha az egész egy darabból készült volna.

A váz súlya 1,45 kg körül van. Egy gramm olyan anyag sincs a vázon, aminek ne lenne funkciója.
Az Attitude vázak 21 napon át készültek és több szabadalmaztatott megoldást találunk rajtuk, mint a legtöbb korabeli vázon.

Abban a korban, amikor a bovdenek szanaszét lobogtak a vázakon, a Klein a csövek belsejében vezette a váltó- és fékbovdeneket. Ez letisztult megjelenést biztosított és megvédte a rendszert a sártól. Ugyanakkor adódhatott olykor, hogy pont belekerült sár és eltömítette a rendszert. Ha szereléskor nem figyelünk, kicsúszik az egész és nehéz újra átfűzni a kábelt a vázon. Szerencsére erre is meg van a technikám, úgyhogy nem jelent gondot.
A Full-On geometriájú váz hátsó háromszöge túlméretes láncvillákból készült, ami brutális erőátvitelt garantált. Ha a versenyző rálépett a pedálra, a váz a legkisebb energiaveszteség nélkül lőtte ki a biciklit előre. Nem is csoda, hogy akkoriban ez volt a legdrágább láncvillagyártási eljárás.

A Klein többrétegű Durethane zománcfestései legendásak voltak. A ’98-as Attitude-ok olyan ikonikus, színváltós és színátmenetes (fade) színekben pompáztak, mint a Koi (Orange fade), Koi Blue (kék színátmenetes) vagy a kék-mélykék színátmenetes kombinációk, amelyek szinte ragyogtak a napsütésben.

Természetesen a Klein-ok kötelező kiegészítője, az Anti Chainsuck Device, láncfelkapásgátló is helyet kapott a vázon.

Gyári specifikáció

Az Attitude Race ($2.500) a Klein palettán a belépő szintű Comp ($1.600) és a csúcsot jelentő, Pro ($3.500) modell között helyezkedett el. Egy vérbeli, versenykész középutat jelentett. Inflációval számolva, mai ára kb. 1,48 millió Ft lenne.
Majdnem teljes, Shimano Deore XT szettel szerelték, de a hátsó váltó XTR volt, a kerekek pedig Cane Creek Crono-k voltak.

A teleszkóp egy felső kategóriás Manitou SX-R volt, aminek a színe tökéletesen passzol a vázéhoz. Manitou Spider is készült ugyanebben a színben.
Egyik kedvenc alkatrészem is a gépen van, ráadásul gyárilag. A WTB Momentum Stop Grease Guard kormánycsapágy, amin zsírzógombok vannak, így pisztollyal benyomható az új zsír, a régi meg kijön. Csodálatos megoldás.

A Trek-eknél szokott módon, a Klein-okat is saját, háztáji „kiegészítő” alkatrészekkel szerelték. Icon, Bontrager, de elrejtettek egy kakukktojást a gépen, ami eléggé szembetűnő. A Cane Creek Thud Buster rugós nyeregcsőrettenet.

Felújítás

Majdnem 6 év telt el a vásárlás és felújítás közt.
Miért?

Mert pár nappal az Attitude Race megtalálása után, rám talált egy Mantra Race ’98, ugyanebben a Koi színben. A hátsó része fekete, javíttatni akartam a festést, mert pár karc van rajta. Együtt akartam a két vázat és gépet feltámasztani. 2026 márciusában fogyott el a türelmem…
Minden alkatrész megvolt a géphez. Külsők, markolat kivételével természetesen, mint általában a legtöbb bicajomnál.

Az évek során meg lettek a könnyű, kevláros Bontrager Revolt külsők is. Először ezeket szereltem fel, de nem tetszett az összhatás.
Ráadásul a Mantra-hoz nem volt külső. Több szempontot figyelembe véve (WTB VelociRaptor a kedvenc külsőm, Mantra-val hasonló építést akartam, szeretem a dinoszauruszokat és szépen sütött a nap és nőtt a fű, stb.) rövid mérlegelés után a RacingRaptorokat választottam, amikkel kb. 20grammot még nyertem is a kopottabb, szürke-kék oldalfalas Revoltokhoz képest. Ezek egy sárga Pulse Pro-ra kerültek, amin nagyon jól mutatnak. Mantra-ra pedig a durvább Velociraptorok.

Az amúgy is egy vadabb gép. Az Attitude elegáns, kifinomult megjelenéséhez sokkal jobban passzolnak a RacingRaptorok.
A Cane Cree Crono kerékszettet nehéz beszerezni, így egy valahonnan megmaradt Mavic 220-XT kerékszettet választottam.

Markolatnál ismét gondban voltam, de találtam nagyon jó áron Odi markolatokat, így az Attitude-ra, Mantra-ra és a 99-es Adroit-ra is ilyen ment.
A felújítás legnehezebb része a Manitou SX-R összerelése lett volna, ha nem szereltem volna össze előtte már vagy 25 Manitou-t. Ugyanis a Manitou-k a legjobban dokumentált teleszkópok abból a korszakból és sokkal kifinomultabbak, tartósabbak, mint a Rock Shox-ok. Talán a SID-et kivéve persze.

Korabeli tesztek

A korabeli amerikai és európai szaklapok (mint a Mountain Bike Action vagy a Bicycling) tesztjei, valamint a tulajdonosok tapasztalatai alapján a Klein Attitude Race egy rendkívül karakteres, kompromisszummentes gép. Nem követi a prédát – lerohanja. Úgy mászik, mint egy éhes Velociraptor. A korabeli tesztelők elájultak a kerékpár emelkedőkön nyújtott teljesítményétől. Az MTBR felhasználói tesztjei szerint a váz oldalirányú merevsége miatt zéró energia veszett kárba.

Tesztkör

Nem csak a tesztek és a katalógus marketingfogásai miatt vártam az első utat. Van ugyan 2 másik Attitude-om is, de azok nem ilyen jól felszereltek és nem ilyen ütős a kinézetük. Kíváncsi voltam, ez mennyivel tud többet.

A jól bevált mini túrát csináltam meg. Bemelegítés aszfalton, majd kb. 3,5km után földút-aszfalt-maradék-homok keverék, mindez gödrökkel és emelkedővel tarkítva.
Igazából az ide vezető szakaszon a nyeregcsőre koncentráltam. Ez valami borzalom. Nem is értem, minek, kinek tették bele??? 519 gramm. 278 gramm az Icon nyeregcső…
A pedálozási energia jelentős részét a nyeregcső mozgása nyeli el. Ezenkívül nagyon idegesítő a nyeklő-nyakló mozgás. A mechanika elég egyszerű. Egy tengely van betolva az elemek közé és seeger-gyűrűvel van rögzítve. Mintha egy Nasa űrhajón Szputnyik technológia lenne.

Ennek ellenére az emelkedőig az út nagyon gyorsan eltelt. Nem értettem, hogy.
Aztán az emelkedőt szintén hamar letudtam. A RacingRaptorok nevükhöz méltóan dolgoztak. Ezek a gumik a korabeli teszteken agresszív, karmoló mintázatukról váltak ismertté: úgy kapaszkodnak a laza talajba és a sárba, mint a ragadozó karmai a zsákmányba. Persze pár kavics azért kipörgésre késztette a hátsó kereket a mászáskor, de összességében nagyon gyorsak és hatásosak. Ezen felbuzdulva fokoztam a tempót, kerestem a külsők határait, így jött, hogy szinte rekordidő alatt értem fel.

A napfelkeltében ez a gép még jobban mutatott, mint a többi monti. Valahogy az egész mountain bike azt az érzetet kelti, hogy ez egy igazi verseny monti.
A nyeregcső persze továbbra is borzalom. Ellensúlyozzák ezt a borzalmat a külsők, amiknek a színes feliratai szerintem a legszebb gumifeliratok közt vannak.

A váltás nagyon jól működik. Pontos, megbízható, gyors. De mi más lehetne egy XTR M950-es hátsó váltó? A 739-es XT fékváltókarok, hajtókar és első váltó helyett, ha 950-esek lennének ezek is, nem is tudom, hova lehetne fokozni a hatást.

A 4 karos XT hajtókar a korszak egyik legszebbje. Akár a Jurassic Park laboratóriumának egyik gépéről is mintázhatták volna a formáját. A Shimano feliratos, alumínium lánctányér csavarok is emelnek a design-on. A Time ATAC pedál is nagyon modern benyomást kelt.

A Manitou SX-R az Answer Products akkori csúcskategóriás cross-country teleszkópja volt (SX-R ára 79.000 Ft volt 1998-ban). Posti-Link fékhíd, duplán húzott, 7005 alu belső szár, Nor-Glide szárpeselyek, olajos, TPC (Twin Piston Chamber) csillapítás, titánrugó-elasztomer párosítás, mindent belezsúfoltak. Ez a villa a korabeli mércével mérve rendkívül tág határok között volt állítható, külső és belső finomhangolással egyaránt. Kívülről állítható a rugó előfeszítés és a visszaút csillapítás. De a kompressziót és a rugóutat (63/70 mm) is változtathatjuk. Nyaka cr-mo és alu is lehetett. Az Attitude-ban természetesen az alu nyakas van.
Teszi a dolgát csendben, feltűnés mentesen. A 70mm rugóút bőven elég a verseny geometriához még mai viszonyoknál is.

Persze a kerekek is hozzájárulnak az irányíthatósághoz is. A vastag, túlméretes dizájnú, Parallax XT agyak igazi zsenialitása a többrétegű tömítési rendszer. Eddig akármilyen állapotú XT agyat is szedtem szét, belül a zsír ha tiszta nem is, de sosem volt elég koszos ahhoz, hogy azt gondoljam, megérte szétszedni.

Irány a dzsungel

Miután kigyönyörködtem magam a napfelkelte-váz-alkatrészek keltette látványban, indultam tovább a DH-s részre. Természetesen, ha már arra vezetett az utam, megnéztem, vannak-e raptorok a „magas fűben”. Voltak.

Sikerült lekapni egyet, ahogy a helyi mezei nyulakra vadászott.
Én viszont döntött kanyarokra és letörésekkel nehezített trail-re vadászok, úgyhogy double speed up és jöjjön a DH. Gondoltam, ha máshol nem sikerült, itt majd elérek a külsők határához. De nem. Úgy gondoskodnak tapadásról és a kanyarívekről a legendás WTB Racing Raptor külsők, mint egy raptor a zsákmányáról. Kíméletlenül. Belemarnak a talajba, gyökérbe és nem kegyelmeznek. Egy rövid, de meredek, szűk és technikás bukkanóra felkaptatva pont akkor tört el egy gally a külsők alatt, mikor a raptor felirat odaért. Ez, a máig beégett kép is fokozta a fílinget, amit az Attitude Race okozott. A meredek fejcsőszög, a rövid tengelytáv, a mangó Manitou és a harapós gumik miatt a mountain bike milliméteres pontossággal, villámgyorsan reagál a kormánymozdulatokra. Kigyorsításkor a gép szó szerint kilő, mintha egy lesből támadó fenevad lenne. Nem érdekli, mi van előtte, mindenen átgázol.

Teszi mindezt a nehéz és borzalmas rugós nyeregcső ellenére. Persze valamennyire meg lehetett érteni a tervezőket, hiszen az ultramerev, vastag alumínium csövek semmilyen függőleges rugalmasságot nem engedtek meg. Hogy ne érezze magát az ember úgy, mintha a T-Rex szájában lenne, ezt a csontrázó merevséget kompenzálni kellett valamivel. A rugós nyeregcsővel próbálták megszelídíteni a fenevadat. Igazából lehet, hogy direkt szerelték ezzel, jelezve a vásárlóknak és konkurenciának, hogy olyan merev a váz, hogy még egy rugós borzadájjal is jóval gyorsabb lesz, mint bármi mással.

A tesztek és a hosszú távú tapasztalatok alapján azonban ez a legrosszabb dolog, ami egy Kleinnel történhet. Teljesen megöli a gép karakterét. A nyereg folyamatosan, kiszámíthatatlanul billeg és rugózik, nincs közvetlen kapcsolat a vázzal, a hajtási hatékonyság csökken.

Ahogy a hepe-hupás trail-en zúztam lefelé, beugrott a korabeli MBAH matrica: „Dingó vagyok”. Azóta is azon gondolkozok, ez mit jelenthetett, de mivel egy teleszkóp van a felirat alatt, feltételezem valami rugózó szerkezet, ami nem sikerült túl jól és csak ugrálunk vele, mint egy kenguru.

Mindenesetre a hullámvasút trail hatása még jobban érvényesült. Köszönöm Cane Creek…
Egy igazi csúcsragadozót nem lehet kényelmes nyeregbe kényszeríteni. Ha nem figyelsz és ülve maradsz egy nagyobb bukkanónál, a merev váz és a pontatlanul visszarúgó nyeregcső kombinációja azonnal megbüntet.

Trek-éra hatása

A gyűjtők körében a mai napig komoly vita tárgya az 1996 utáni modellek megítélése. 1995-ben a Trek megvásárolta a márkát. A kezdeti években jelentős költségcsökkentések voltak, amiket a külső bowdenvezetés és a lepergő, festések, a bénább alkatrészek is bizonyítanak. Bár akkoriban sok Treknél is ugyanez volt a gond, az eddig csúcsminőségű Klein-oknál még szembetűnőbb volt.

Az 1998-as Attitude Race esetében a vázcsöveket még a Klein washingtoni, chehalisi gyárában készítették és hegesztették, így a minőség és a festés még hozta a klasszikus Gary Klein-féle színvonalat. A Trek kivezetett néhány szabványosítást is. Megszüntette a korábbi, speciális, préselt Klein középcsapágyakat és a Mission Control (MC) integrált kormány-kormányszár rendszereket is felváltották a hagyományos, 1-1/8”-os A-head kormányok

Ezeket a módosításokat sokan visszalépésnek tartották, a Klein-ok egyedisége csökkent, viszont könnyebben szervizelhetővé váltak és nem igényeltek drága, egyedi célszerszámokat.

Összegzés és örökség

Az 1998-as Klein Attitude Race egy korszak lenyomata. Egy olyan időszaké, amikor a mountain bike-ok még nem a bonyolult összteleszkópos rendszerekről, hanem a tiszta formákról, a vázgeometriáról és a nyers, ragadozó stílusról szóltak. Ha a karakteridegen, imbolygó, rugós nyeregcsövet a korabeli Icon nyeregcsőre cserélem, újra életre kel a 90-es évek egyik legveszélyesebb CC csúcsragadozója.

A szuper RacingRaptorok mellett jó pár egyéb „őslényt” is lehet majd látni, köztük jó pár VelociRaptort más korabeli mountain bike-ra szerelve a 2026.05.27-31 közt megrendezett pilisi kiállításon, a „Moutain&Bike Kiállítás Pilis”-en!

Bővebb infó:
https://www.facebook.com/events/1434570305047212/

Early Bird jegyek még kaphatók:
https://www.jegy.hu/program/mountainbike-kiallitas-pilis-188596

A Klein Attitude Race ’98 – Ragadozó beállítottság bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

A pályázatot A Közlekedési Kultúra Napja eseménysorozat részeként hirdették meg. A kezdeményezés mögött a KTE Közlekedésbiztonsági Tagozata, az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ, valamint a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség áll.

Olyan bringaútvonal nyerheti el az Év Kerékpárútja címet, amely elég izgalmas, hogy a két keréken kalandozó közönség a bakancslistájára tűzze. A szavazás eredményétől függetlenül a szakmai zsűri előzetes szűrése garantálja, hogy mindegyik jelölt jó útminőséggel és pompás látnivalókkal vár. Az idei döntőbe is 11 változatos útvonal került, amelyek az ország különböző tájait és kerékpáros élményeit mutatják meg. A mezőnyben városi szakaszok, természetközeli útvonalak, vízparti tekerések és dombvidéki bringautak is helyet kaptak.

A szavazás május 21-én indult az Aktív Kalandor weboldalán. A voksokat június 2-án éjfélig lehet leadni a döntős útvonalakról feltöltött fotókra. Az eredményhirdetésre június 3-án, a kerékpározás világnapjának reggelén kerül sor.

Idén a következő útvonalakra lehet szavazni:

• Dunavecse–Dunaújváros
• Győr–Pannonhalma–Tényő
• Pécs–Orfű–Abaliget
• Rákos-patak menti kerékpárút
• Szaporca–Harkány–Villány
• Szeged–Ópusztaszer
• Szentpéterfölde kör
• Szomolya–Tibolddaróc
• Veszprém–Balatonalmádi
• Tarna menti kerékpárút
• Zagyva menti kerékpárút

Az Aktív Kalandor weboldalán minden útvonalhoz túraajánlat is készült, így a pünkösdi hosszú hétvége programja is lehet egy-egy helyszín betekerése.

1 of 11

Az Év Kerékpárútja cím persze nem csak dicsőség: az első helyezett útról kisfilm készül, és tábla is jelzi majd, hogy itt bizony különleges élmény várja a bringásokat. Az előző években olyan helyek kaptak kitüntetett figyelmet a szavazás megnyerésével, mint a beregi határvidék, a Mura folyó ártere vagy a békési kastélyok.

A Szavazással dől el, hol fut idén az Év Kerékpárútja bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

A kínai karbon alkatrészekkel kapcsolatban még mindig sokakban van némi fenntartás, pedig az elmúlt években rengeteget változott ez a piac. Ma már nem arról van szó, hogy valaki kizárólag azért rendel távol-keleti gyártótól, mert olcsóbb, hanem sokszor azért, mert egyszerűen olyan konfigurációt tud összeállítani, amit a nagy gyártóknál nem, vagy csak jóval drágábban. A BTLOS pont ilyen márka: kedvező árú, közvetlenül rendelhető karbon termékeket kínál, de a hangsúly nem csak az áron, hanem az elképesztően széles választékon és az egyedi építhetőségen van. Most egy ilyen kerékszettet, a BTLOS WARC45W modellt teszteljük, és már az első hetek alapján is érdekes tapasztalatokat hozott.

Szinte végtelen kínálat

Amikor először felmentem a BTLOS hivatalos oldalára, őszintén szólva kicsit ledöbbentem. Nem túlzás azt mondani, hogy számomra elképzelhetetlen mennyiségű kerékszettjük van. Nem arról van szó, hogy van 4-5 országúti és 2-3 gravel opció, hanem konkrétan olyan mélységű a választék, hogy elsőre nehéz is átlátni.

Különböző felniszélességek, eltérő profilmagasságok, hagyományos aero felnik, hullámos profilú változatok, országútra, gravelre, MTB-re, triatlonra – gyakorlatilag mindenre van több opció. Ha valaki szeret elmélyedni a technikában és saját igényeire szabni a felszerelést, akkor órákat el lehet tölteni azzal, hogy a különböző konfigurációkat nézegeti.

A hullámos WARC széria nekem pont emiatt tűnt ki, egyrészt látványos, másrészt a modern aero trendet hozza, de már all-road és gravel irányba is nyit.

Teljesen egyedi építés

A WARC45W kerékszettem sem egy fix konfigurációjú termék. A BTLOS egyik legnagyobb előnye, hogy a rendelés során szinte mindent személyre lehet szabni.

A gyártó háromféle karbon felnianyagot kínál:

• Standard
• Premium
• Extralight

Ezen kívül választható:

• matt vagy fényes felület
• a matricák színe
• legyen-e küllőfurat a felnin
• milyen agy kerüljön bele: saját BTLOS GravelExpert vagy többféle DT Swiss, akár prémium kategóriás is
• küllőszám
• küllőtípus
• tengelytípus
• rotorfelfogatás

Ez tényleg az a szint, amikor már inkább egyedi keréképítésről beszélünk, nem egyszerű webshopos vásárlásról.

Én például direkt küllőfurat nélküli verziót kértem. Ez elsőre talán apróságnak tűnik, de a gyakorlatban nagyon jó, a felni belső fala teljesen zárt, nincs szükség felniszalagra, így a tubeless szerelés egyszerűbb és tisztább. Persze küllőtörés esetén nem olyan gyors a küllőcsere ha beesik a küllőanya a felnibe, de már csináltam többször ilyet prémium kategóriás európai márkáknál is és annyira azért nem bonyolult.

Technikai adatok

• 700C méret
• hullámos 45 mm magas profil
• 24 mm belső szélesség
• 31 mm külső szélesség
• tubeless kompatibilis kivitel
• kb. 1330–1450 grammos tömeg konfigurációtól függően
• ajánlott felhasználás: all-road, gravel, endurance országúti

1 of 5

Országútra indult, gravel lett belőle

Amikor ezt a kereket kinéztem, egy modern, széles (30-32 mm) gumis országúti bringához kerestem kereket. A 45 mm-es profil, az aero forma és a könnyű súly alapján ez teljesen logikusnak tűnt. Aztán amikor megjött akkor szembesültem vele, hogy a 31 mm-es szélesség az a felni gumi felőli részén annyi, a felni legszélesebb pontja 33,5 mm és a belső szélessége is inkább 25 mm. A gyári adatok is határesetek voltak egy 30 mm-es gumihoz, persze működött volna vele, de ez már a gyártói ajánlásoktól kicsit messze van. 32-es gumival lett volna pont jó, de már előtte megjöttek a 30-asok. Szerencsére ez a kerék univerzális, ezzel a belső szélességgel 32-es gumitól egészen a széles gravel gumikig mindennel használható, sőt a felni formája is inkább szélesebb gumikkal adja ki igazán.

Végül ezért került az egyik itthon található gravel bringába. És utólag azt mondom, ez sokkal jobb döntés volt. Egyszerűen jobban passzol oda, mint egy klasszikus országúti bringára. Olyan kerék, amivel aszfalton is lehet gyorsan haladni, de ha elfogy az aszfalt és jön a murva vagy a köves erdei út, akkor sem kell visszafordulni.

Első benyomások

Kézbe véve az első dolog, ami feltűnt, hogy tényleg könnyű. A mérleg az első kerék alatt 657 grammot, míg a hátsó alatt 759 grammot nyomott, ami összesen 1426 grammos kerékszettet jelent. A második dolog, ami feltűnt, hogy igényesen van összerakva. Nekem az agy kikönnyített kazettateste ami elsőre mosolyt csalt az arcomra.

1 of 4

A széles felni miatt már elsőre látszott, hogy gravelre ideális lesz. A gumi szépen ül rajta, a profil modern, és a teljes kerék aránya is jól néz ki egy szélesebb gumival. A szerelés meglepően problémamentes volt. Tubeless külsővel gyorsan összeállt, és a küllőfurat nélküli kialakítás tényleg nagy plusz.

A hullámos profil elsőre szokatlan volt. Furcsa látvány a klasszikus egyenes aero felnik után, de pár nap alatt megszoktam, és most már kifejezetten tetszik ez az egyedi forma.

A hátsó agy hangja is kifejezetten jó. Jó hangosan szól. Az a fajta, amit a gyalogosok is biztosan meg fognak hallani.

Első tapasztalatok a teszt során

Gravel használat során eddig jól teljesít. Bírja a terhelést, nem érezni rugalmasnak vagy bizonytalannak. Köves terepen is lehet vele menni, nem csak sima murván, hanem rázósabb szakaszokon is. Eddig nem tapasztaltunk semmilyen problémát, minden rendben működik. Hosszútávon feleségem gravel bringájában fog szolgálatot teljesíteni a szezonban, ő gyorsabb és kevésbé kíméli a technikát, mint én (ezért még egy insert is belekerült alá a kerékbe ), kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog bírni a BTLOS WARC45W kerékszett.

Összegzés – több mint egy olcsó alternatíva

Az első tapasztalatok alapján a BTLOS WARC45W nem egyszerűen egy kedvező árú kínai kerék, hanem egy nagyon jól használható, modern és meglepően sokoldalú karbon szett.

A hatalmas választék, az egyedi konfigurálhatóság, a háromféle karbon anyag, a rengeteg testreszabási lehetőség és a korrekt első tapasztalatok miatt abszolút komolyan vehető opció.

A hosszabb távú teszt még hátravan, amiről még be fogunk számolni idén.

Bővebb információk a gyártó honlapján: https://btlos.com/24mm-inner-width-45mm-depth-all-road-wavy-carbon-wheelset

A BTLOS WARC45W teszt – kedvező árú kínai karbon kerék, meglepően sokoldalú felhasználásra bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

Cycling apparel is an important part of the sport. There are many factors that can make a jersey, a bib short or a pair of gloves either comfortable or uncomfortable. That’s why it matters what we wear during long hours on the bike. For many riders, appearance matters too. Personally, I find it motivating to wear a stylish jersey.

Nowadays, Chinese brands have everything needed to produce top-level cycling apparel. Since the early 2000s, it has become common for major sportswear brands to manufacture their products in China. This gave local companies a strong foundation, and they were quick to invest in development and build their own brands.

From OEM Production to an Independent Brand

Monton started out as a contract manufacturer for Western brands around 25 years ago, which gave the company a strong foundation. They launched their own product range in 2009. The apparel I tested belongs to the SKMT. line — also known as Skullmonton — which is a sub-brand of Monton.

I really like their style and color palette. Even the simpler jerseys look good, but my personal favorites are the designs with colorful patterns on the fabric.

Price is also an important factor. Many cyclists start with products from the big French sports retailer, but later want to step up. At the same time, not many people are willing to pay triple-digit prices in euros or dollars for a jersey or a bib short. This is where the direct-to-consumer business model has clear advantages, as it allows riders to get higher quality products at more reasonable prices.

What Did I Test?

I received a complete summer kit: a jersey, bib shorts, fingerless gloves and a pair of socks, all chosen from Skullmonton’s Summer 2026 collection.

They provide sizing assistance, although it’s worth choosing a larger size compared to most Western brands. For example, I usually wear 2XL from the big French multisport retailer, but Monton recommended an Asia 4XL / EU 3XL jersey and Asia 3XL / EU 2XL bib shorts based on my measurements. In the end, both fit well.

1 of 3

I chose the Horizon – Soft Dawn jersey and the Motion Utility – Ultimate Grey bib shorts. For the socks, I went with the Minima Light Blue, while for the fingerless gloves I chose the Minima Lime Cream.

Quality You Can Feel

The apparel arrived in thick, resealable plastic bags that can later be reused for other purposes. The jersey is thin, lightweight and has a silky feel to it. It is stretchy and breathable. The zipper is full-length, and the manufacturer also highlights the use of YKK zippers.

1 of 2

The stitching quality is first-rate. I previously had an issue with a Van Rysel Racer series jersey, where the pocket stitching damaged the rear fabric panel over time. Here, Monton clearly paid attention to preventing this kind of problem. At the top edge of the pockets, they added a thicker inner reinforcement layer that helps stabilize the material.

The bib shorts are made from a thicker material, but that actually works in their favor, as they provide better support and shaping. Side pockets are an interesting addition.

The bib straps are also well done: wide, supportive, yet still soft with a silky feel. At the bottom of the legs, there is a wide rubberized gripper on the inside that helps keep the shorts securely in place.

What I really like about the fingerless gloves is the velcro-free design, although they are slightly harder to remove from my hands. The upper material is thin and breathable, while the palm features gel padding inside.

Cycling socks are something completely new to me, as I never really used this type of product before. There is actual technology behind them. The socks are compression-based and designed to wick away moisture as efficiently as possible.

How Does the Apparel Perform on the Road?

When we pull up the bib shirt it’s important to true up on our body. I have experience, how in the top of my ham can be rumpling and give uncomfortable feel. I rode three and half hours in this cloting, and chamois is fine, not soft, not too hard.

A larger jersey size does not necessarily mean a longer fit, which is important for bigger riders like me. There are three pockets on the back, and they are relatively spacious. A medium-sized banana fits inside without any problem. This is practical because there is enough room for snacks and ride nutrition, while a wind vest can also be stored comfortably.

The jersey tends to ride up a bit, although that is more related to my body shape, as I carry some extra weight around the waist area. A smaller size might improve this. On the other hand, the material feels great against the skin and does not cause nipple chafing, which is important because I had problems with that before.

The downside of the big pockets is that taking things out or putting them back can be a bit difficult. For me, the most problematic part is putting my smartphone back into the middle pocket after shooting some photos. However, this is probably something that could improve with better shoulder mobility exercises.

1 of 3

I hated the gel-equipped gloves during the first two rides, although I could already feel their positive effect against hand tingling. After that, they became comfortable. They fit tightly, so they are a bit hard to remove. However, that is not really a problem, because we usually wear them for hours anyway.

The socks are comfortable and fit well, so there is no chance of rubbing or irritation. I could not test them in really hot weather yet. However, I never feel my feet becoming wet from moisture. In this case, feeling nothing probably means the technology is working well.

Price to value ratio

This jersey costs $67.99, bib short is $70.99. Fingerless gloves are $34.99 and socks only $8.99. These are absolutely reliable prices. After I see material and manufacturing quality I feel it’s a nice value for my money.

Verdict

My impressions of the Skullmonton apparel are absolutely positive. I did not run into any real problems, only small details that come with both advantages and disadvantages. The clothing feels great to wear, and I also really like the design.

I am a very price-to-value sensitive rider, so it says a lot that I would personally pay for these products. Because of this, I can honestly recommend checking the manufacturer’s webshop. If you find something you like, you can order with confidence.

There is also one more advantage for our readers: with the coupon code FXbikemaghu15 you can get 15% off your order.

A Riding in Style with Monton’s Summer 2026 Collection bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

A videóban Győrfi Pál közérthetően mutat rá arra, hogy egy kerékpáros esésnél a fej sérülékenysége miatt a bukósisak jelentheti a különbséget egy kisebb baleset és egy súlyos, akár végzetes sérülés között. Bár sokan rövidebb városi tekeréseknél hajlamosak mellőzni, a statisztikák és a mentős tapasztalatok szerint éppen a hétköznapi közlekedés során történik a legtöbb olyan esés, ahol a fejvédelem döntő szerepet játszik.

A kampány különösen aktuális most, amikor a jó idő beköszöntével egyre többen pattannak bringára, akár munkába járáshoz, akár sportolás céljából. A sisakviselés ugyan Magyarországon továbbra sem kötelező minden korosztály számára, de a mentők egyértelmű üzenete szerint nincs olyan rövid út, amelyre ne érné meg felvenni.

A kerékpározás szabadságot ad, de a biztonság alapja a tudatos felkészülés – ennek első és legegyszerűbb lépése pedig a bukósisak.

A kampány videóit Szappanos Ádám – SISAK kerékpáros tartalomkészítő készíti, aki civil kezdeményezésként, nonprofit formában indította el a sorozatot. Az együttműködés célja, hogy hiteles és közérthető módon mutassa be a kerékpáros közlekedés biztonsági kérdéseit, különös tekintettel a fejvédelem fontosságára. A most megjelent rész csak az első epizód: a tervek szerint a kampányvideó több részből áll majd, és a következő hetekben újabb kisfilmek érkeznek.

A A sisak életet ment – az OMSZ új videójában erre hívja fel a figyelmet Győrfi Pál bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.

A kettéhasadt Csepeltől az USA zászlóshajóig

Sokunknak van gyerekkori emléke a kerékpározásról, de nálad ez mikor fordult át komoly szenvedélybe?

Minden egy pedál nélküli, nyeklő-nyakló, fekete műanyag motorral kezdődött, aztán jött egy sötétkék, ruszki gyerekbicikli, ami valamiért mindig lapos volt. Majd a Csepel Tacskó következett, amit úgy nyúztam a földutakon, hogy a középrésznél kettéhasadt a váz.
A valódi fordulópontot az 1990-es évek eleje hozta meg: ekkor láttam meg az osztályfőnököm fekete-türkiz Schwinn Woodlands-ét. Akkoriban az a gép olyan volt egy kamasznak, mintha egy űrhajót látott volna.

Az első saját mountain bike-od beszerzése sem volt mindennapi dráma. Igaz, hogy egy felirat miatt fordultatok vissza a boltba?

1993 elején kapott az egyik másodunokatesóm egy nagyon szép fényezésű, „7váltós” olasz, Frejus montit. Olyat akartam én is. Öcsém 1993 áprilisában kapta első montiját, amit a ceglédi Györe Kerékpáristállóban nézett ki. Ez egy kék Sprint Monterey volt, de csak „6váltós”. Pár héttel később Hajdúszoboszlón vették szüleim az első montim, természetesen „7váltóst”, de hazafelé megláttuk a feliratot: „Made in Taiwan”. Visszavittük, nekünk olasz kell. Kicseréltük egy zöld Sprint Monterey-re. Nagyon szerettem azt a gépet, de 5 éves korában 98′-ban eltört.

Mi lett a sorsa?

Igazából már 1996 körül elkezdtem tuningolni. Györééket lefárasztva, 21 sebességesre alakíttattam át a gépet. 1997-től jártam a kerékpár kiállításokra, szereztem sok matricát, amivel újabb tuningot kapott a gép. Vettem bele Sierra Magic teleszkópot, a hátsó kerék Remerx Grand Rock-ra lett cserélve, hogy bírja a strapát. Végül a gyenge láncszem a váz lett. Megnyúlt az alsócső, elhajlott a homlokcső, aztán egyszer, mikor indultam tekerni éreztem, hogy valami nem okés. Eltört a középrész-láncvilla csatlakozásnál. A vázjavítás után persze le kellett festenem. A MountainBikeAction Hungary-ban láttam egy USA Team festésű Cannondale montit. Teljesen lemásoltam azt a fényezést a sávokkal, csillagokkal. De mivel időigényes volt, csak a jobb oldala lett ilyen. 1999-ben az F1-es BAR Honda kétszínű fényezést kapott, ez adta az ötletet, hogy a montim bal oldala csak sima natúr acél maradjon, rajta egyedi matricázással, amire lakkréteg került. Igazi punk-bringa volt.
Ez a festés nagyon sérülékeny volt és persze már év vége felé rozsdásodott.

Mi volt az első, komoly kerékpárod?

Egy 2000-es, egyedi felszereltségű, ezüst-kék Mongoose NX 7.5.

Miért pont ezt választottad?

1996 őszén számtech szakkörre várva láttam a faliújságon egy 1996-os Mongoose katalógust, ami máig a kedvenc katalógusom és azóta meg is van. Innen ered a Mongoose mániám. Hiszen „az erdőben rengeteg látnivaló van és velük érek oda a leggyorsabban”.

1997-ben, az első kerékpárkiállításon, amin voltam, beszereztem sok katalógust, fotóztam rengeteget, majd utána hosszasan elemeztem a Mali és Shimano árlistákat. Kombináltam az alkatrészeket, mi, hogy jönne ki a legjobban. Először országútit akartam, mert montim volt ugye. Egy Shimano RSX / 100 SX-es Mongoose RX 5.1-t néztem ki.
„Szerencsére” akkoriban tört el a Sprint Monterey és mivel sosem lett igazi, elkezdtem még jobban a montizásba mélyedni. A kiállításon láttam az egyedi vázas Mongoose Comp SX-et, a V.R.S.-eket és emlékszem, ahogy unokanővéremnek magyaráztam, melyik lenne jobb.

Majdnem 2 éven át fantáziáltam arról, hogy milyen montit vegyek. Zsebpénzem volt csak, spóroltam rá. Aztán csak összejött 2000 nyarán. Akkor jelent meg az elérhető árú, 9-es Shimano Deore szett. Ezzel szereltettem össze. Az volt a lényeg, hogy a váz és a teleszkóp, a két legdrágább alkatrész tartós legyen. Az alkatrészeket meg az évek során majd cserélgetem. Így is lett. Full XT-s lett, tárcsafékkel, Syncros és Answer alkatrészekkel, WTB VelociRaptorokkal.

Aztán 2011-ben elrepedt a nyeregvázcső-felsőcső találkozásnál. Máriusz javította, de azóta nem nyúzom. Nagyon ritkán megyek vele. A váz és a Manitou X-Vert is megvan és működnek a mai napig is. 2000-es XTR-rel, XT tárcsafékkel építettem végleges meg olyannak, amilyet akkor szerettem volna.

Milyen monti jött utána?

2011-ben Nella-ba mentem Trek vázat venni, de volt féláron egy Cube LTD váz. Erre szereltem át az NX felszerelését. Ez a váz 7 hónapot bírt ki. Nella-ban garanciálisan cserélték volna, de megegyeztünk inkább egy Trek 8500-as vázban. Ehhez szereztem gyári arany Fox telót is. Sajnos ez a váz is elrepedt végül 2016 májusában. Újabb garanciális csere, kicsit nehezen ment, hogy 26″-os Trek vázat kapjak, de sikerült. Utolsó 26″-os csúcs alu vázat kaptam meg, egy 8.8-ast. Sajnos piros volt, emiatt levehető réteget képező festékkel átfujattam bronz-aranyra, a nem piros részeket eredetinek megtartva, kimaszkolva.

2019 februárjában találtam egy szinte karcmentes 8500-as vázat, ami kicsivel nagyobb is a réginél, felépítettem 2011-es XT-vel, annyi szabadságot engedtem, hogy a legújabb XT 4 dugattyús fékeket és XTR féktárcsákat, valamint egy XTR első váltót szereltem rá.

Mi volt a pillanat vagy az a konkrét kerékpár, ami elindította ezt a gyűjtői szenvedélyt?

Ezt nem tudom. Annyi biztos, hogy 2007 tavaszán vettem Németországból, Ebay-en egy új NX 8.1 vázat és még 3 új DX és egy 20”-os Newman vázat is és pár alkatrészt. 2 DX-et megépítettünk országútira, 26”-os kerékkel, de Continental Grand Prix 1.00 és Maxxis Xenith 1,5” külsőkkel.

Ezzel tekertem Németországban, mikor ott éltem. Szerettem, de mindig is egy igazi Zero-G járt a fejemben, emiatt eladtam.
Így 2007-től gyűjtöm a Mongoose vázakat, majd elkezdtem a Manitou telókat is.
2013-ban jött az áttörés. Még mindig akartam nagyon országútit, de újra nem volt elég pénzem. Elborult az agyam és megvettem életem első használt kerékpárját, egy Mongoose I.B.O.C. World Champion országútit.

Milyen bicajok jöttek utána?

Pár hétre rá találtam a szomszéd faluban egy Jamis Durango-t, amilyet egy régi MBAH-ban is reklámoztak. Ezt egy Klein Rascal követett.

Milyen állandó használatú gépeid vannak?

2013 nyara óta egy Klein Quantum Race ’00 a fő országútim. 2025 tavasza óta egy ’98-as Cannondale Saeco-t és egy 2001-es Quantum Race-t is használok. Fő mountain bike-om a 2011-es Trek 8500-as. Nagyon jól mászik, jól gyorsul és gyönyörű! Mellette használok sokat egy Trek Farley fatbike-ot, egy Cannondale Flash -t, meg egy RZ 120-ast.

A steril birodalom: „A használt bicikli maga a fertő”

Különös ellentmondás: mániákusan ragaszkodsz a tisztasághoz, mégis szinte csak használt kerékpárokat vásárolsz. Hogyan fér ez össze?

Gyerekkorom óta így van: otthon még a LEGO-imhoz is csak szigorú kézmosás után lehetett hozzányúlni.
Egy használt sporteszköz viszont, amit évekig hajtottak, ebből a szempontból maga a fertő. Ezért fejlesztettem ki egy sajátos, kíméletlen rituálét. Amikor megérkezik egy új szerzemény, azonnal atomjaira szedem. A markolat és a bowdenek azonnal repülnek a kukába. A váz és a fémalkatrészek benzinben kezdenek, majd órákon át áznak hypós, mosogatószeres és Sanyitolos meleg vízben. A gumiabroncsokat Cif-fel és Domollal sikálom át kívül-belül, végül az egészet szilikonbalzsammal zárom. Ez a tisztítási procedúra és az újraépítés gépenként nettó fél napot vesz igénybe.

Mennyi ideig tart egy ilyen ceremónia?

A teljes folyamat – a szétszedéstől a tisztításon át az újraépítésig – gépenként kb. egy napot vesz igénybe. Őszinte leszek: nagyjából a 60. kerékpár óta a tisztogatós részt már kevésbé élvezem.

Felújítás során mit tartasz szem előtt?

Olyan gépet választok, ami eleve jól van szerelve és gyári felszereltséghez minél jobban hasonlítson. Ha nem sikerül ugyanolyan alkatrészeket találnom, akkor jobbakkal építem meg. Nagyon ritkán fordul elő, hogy csak ideiglenesen is, de alacsonyabb minőségű alkatrészt építek be.

Mi a legnehezebb része egy 20-40 éves kerékpár felújításának?

A megtalálása. Ha jó az alap, a felújítás is sokkal könnyebb. Rengeteget kínlódok a vázak festésének javításával. Van egy festő, gyönyörűen dolgozik, nagyon nagy érzéke, tehetsége van az air-brush-oláshoz, de az elmúlt években nem tudtam rávenni, hogy javítsa a kis leverődéseket, felhólyagzásokat még alapszínű fekete vázaknál sem. Kleinoknál és Cannondale-eknél ráadásul a színárnyalat eltalálása is nagyon nehéz.
Ma már a festésjavítást is én végzem, ha egyszerű a szín. Időigényes munka, kell hozzá türelem, de ha szépen sikerül, akkor nagy élmény és öröm is. És nem csak a festék és hígító miatti elmebaj hatásától…

Honnan szerzed be az évtizedekkel ezelőtti, speciális alkatrészeket?

Van 2-3 állandó beszállítóm, akik ismerik a wanted listem, de sokszor hívom Rolandot is a Maxi-Bike-nál és a Testbike, valamint az Ebay is állandó forrás. Vadászni kell a hirdetéseket, mert a ritka darabokra azonnal lecsapnak.

Mesélj a kollekcióról, miket gyűjtesz?

Kedvenc márkáimra specializálódtam. Mongoose, Klein, Cannondale, Trek, Yeti. De ezeken kívül van sok Reflex, van Alpinestars, Jamis, Specialized, Tomac, KTM és Colnago is természetesen.

Miért pont ezekre esett a választás?

Mongoose mániám a ’96-os katalógus óta van. Cannondale-t mindig is szerettem, emlékszem, hogy csodáltam a MBAH-ban a Viper Red piros F2000-eseket és SuperV-ket. Trek-eket a Nella-ból ismerem, sokat jártam hozzájuk. A bronz-arany 8500-ast 2011-ben Kaprun-ban láttam élőben, azóta akartam egyet. Annyira megtetszett, hogy Trek-eket is elkezdtem gyűjteni. Klein-ok meg valahogy jöttek, de nem tudom, hogy. Tudtam róluk, 2013 elején el is kezdtem gyűjteni a netről az infókat, aztán 2013 tavaszán jött a Klein Rascal UV, majd a Quantum és elkezdtem ezeket is gyűjteni. Yeti-t pedig mindig is szerettem, szintén MBAH-ban láttam először ezeket is.

A többi gyártó hogy jött?

Reflex-ből is van pár darab. Megláttam egy piacon a neon színeket és kellett. Utána katalógust bújtam és vadásztam a többi változatra is. Ugyanígy az Alpinestars-t is a neon színek miatt szeretem, de nehéz jót kifogni.
Specialized-ek tetszettek mindig, de nem annyira, mint a Cannondale. StumpJumper FSR, Enduro, Demo wanted listen van, de majd egyszer…
Jamist Tanárbá által ismerem. Tomac az Tomac… KTM montik, országútik tetszettek régebben, de amim van teljesen más okból került hozzám.
Colnago-t pedig nem kell bemutatni. Ami a sportautók közt a Ferrari, az nálam az országútik közt a Colnago. Gyűjteményem egyik ékköve.

Milyen korszakból gyűjtöd a gépeket?

Országútiknál és montiknál is más a kezdő év. Montiknál igazából mindegy, de a nagyon régi, nagy vázasok nem tetszenek, nem fognak meg annyira. Legrégebbi egy 1989-es Reflex.
Országútiknál kritérium szokott lenni, hogy fékváltókaros legyen. Ennek ellenére van néha kivétel, mint mondjuk a nagyon szép állapotú Trek 2300-as, amit pont a szinte gyári állapot miatt vettem meg.

Hogy változott a gyűjtési szempontod az évek során? Mennyiségre vagy inkább egy-egy ritka technikai megoldásra vadászol?

Kb. kiszámíthatóan és tervezetten gyűjtök kezdetektől fogva.
Klein-okból, Mongoose-okból mondjuk szinte minden jöhet. 1-2 olyan szín van, amitől falra mászok és nem is vettem meg, kimondottan csak a szín miatt. Cannondale-ből, Trek-ből a felsőbb kategóriásokat és szép, érdekes festésűeket keresem. Yeti-ből meg örülök, ha találok valamit.
Viszont nem mindent és főleg nem minden áron akarok megszerezni.
Ma már nagyon figyelem, hogy mit veszek és erősen visszafogom magam.

Milyen vázanyagú kerékpárokat gyűjtesz?

Alumíniumból van a legtöbb. Sokan az acélvázasokat tartják nagyon szépnek, jónak. Bennem viszont él még mindig az acél Sprint Montereyem megnyúlt vázának emléke. Ráadásul rozsdásodnak is. KTM-en nem látszik annyira, mert bronz-arany színű, de a két Stumpjumperen, főleg a fehéren, nagyon csúnya.
Alumíniummal viszont nem szokott gond lenni, max ritkán pereg a festék, vagy felhólyagosodik. Ez többnyire a nem megfelelő használat következménye.
Karbont szeretem, van is pár váz, ezeket nagyon szépen meg tudták formázni és a karbon szövet látványa is felemelő érzés. Titán vázasok nem mozgatnak meg. Drágák is és nem is tetszenek annyira.

Van olyan kerékpárod, aminél a technikai megoldás megelőzte a korát, de végül zsákutcának bizonyult?

Van pár ilyen. Elég mondjuk a Klein Mantra-kra gondolni, amik jónak indultak, de egy nagyobb fékezésnél ledobják a ridert. Vagy a Klein Palomino-k, amik nagyon egyedi és érdekes vázak, de az integrált rugóstag az egyedisége miatt nehezen szervizelhető.

Melyik darab megszerzése volt a leghosszabb vagy legkalandosabb folyamat?

Legtöbb időbe egy 2010-es Yeti AS-R SL beszerzése telt, mert Ebay-en vettem Németországból és pont arra jártam kb. egy hónappal később. Így érte mentem.
A legkalandosabb pedig egy 1992-es Cannondale M2000 volt, amit hosszas telefonálgatás árán tudtam megvenni.
De kalandos volt első Klein-om, egy Rascal beszerzése is, ami csak perceken múlt, mert már más is lecsapott rá telefonon, de szerencsére meghagyta nekem.

Melyik a legritkább váz vagy alkatrészcsoport a kiállításon?

Itthon elég sokan gyűjtik a mountain bike-okat és országútikat. Sokszor csodálkozok, hogy mikre költöttek az elmúlt években az emberek, akár milliókat… Ennek ellenére szerintem biztos van olyan, ami csak nekem van az országban. Szerintem ilyen mondjuk a Yeti AS-R SL, vagy a Yeti 575-ös, ami egy enduro kerékpár és mivel ezeket nyúzták, így ha van is, valószínűleg leharcolt állapotban. Van egy Cannondale Super V 3000-es-em és egy Manitou FS-em is. Ritkaságnak számít a Colnago C40-es is, főleg ilyen állapotban. De például Mongoose Amplifier 2-ből, NX Dh-ból, NX 9.7-esekből, V.R.S.-ekből sem láttam az elmúlt 20 évben sokat hirdetve, élőben meg pláne.

Alkatrészekből egy nagyon ritka, tárcsafékes Manitou 3 teleszkóp számít különlegességnek, vagy mondjuk a kormányszarvra szerelhető XTR váltókarok. De olyan kis aprósággal is ritkán találkozok, mint a fogaskoszorúra szerelhető, eredeti Shimano lánctányér-köz tisztító.

Mik a gyűjtemény ékkövei?

Általában a csúcsfelszereltségű gépek. Országútikból a C40-es és a Cannondale R4000 Saeco. Mindkettő csúcsfelszereltségű.
Montikból több van. Trek 9.9 SSL, Klein Adept Pro, Yeti A.R.C., 575. Ez mind XTR-es. Vagy a Yeti AS-3 Race XT. De a Manitou FS is nagyon ritka, csak az még épülőben van.
Vázakból a Mongoose NX DH és 9.7-es.

Van-e „szent grál”, amit évekig keresett, és végül sikerült megszerezni?

A Mongoose V.R.S. szériát nagyon sokáig vadásztam. Ezek 1997-ben jelentek meg, és a későbbi Newman (NX) vázak elődjei voltak. 2010-ben szinte ingyen jutottam hozzá négy darab új V.R.S. 3.0 első háromszöghöz, de a hátsó részeket hosszú évekig kerestem hozzájuk. Végül pár éve sikerült kifognom egy 5.0-s csúcsváltozatot, idén pedig egy 1.0-s alapverziót is. Ezeket a gépeket néztem ki legelőször montinak, ezért érzelmileg nagyon fontosak.

Van olyan, amit máig nem sikerült megszerezni?

Sajnos van ilyen bőven. Klein Attitude, Adroit a 90-es évek elejéről például, vagy Yeti 303 DH váz. Mongoose I.B.O.C. Zero-G. (Egy kb. újat láttam egy német boltban, de pont zárva volt, meg annyi pénzem nem is volt rá…) De ami tényleg most wanted, az a Mongoose Amplifier 2 Team, amit a Nicolai-nál gyártottak a Mongoose-nak és sorra nyerték a DH versenyeket vele.
Konkrét, új projekt nincs a láthatáron, minden áron nem vásárolok, de ha jön egy kihagyhatatlan ajánlat, lecsapok rá.

Ha csak egyetlen gépet tarthatnál meg a hatalmas flottából, melyik lenne az?

Természetesen a 2011-es Trek 8500-asom, országútiból meg a 2000-es Klein Quantum Race-em.

Igaz az a hír, hogy van egy misztikus beavatási szertartásod is, mielőtt egy gép végleg a gyűjtemény része lesz?

Igen. Amikor elkészül egy restaurálás, a műhely előtt gurulok vele pár métert, de az igazi felavatás egy szent rituálé: egy magányos, hajnali, napfelkeltés tekerés. Ez szimbolizálja az új kezdetet a gép számára. Azt üzeni: „Volt egy nehéz előéleted, de most már biztonságban, értő kezekben vagy.” Jelenleg 31 gépem várja ezt a hajnali felavatást.

Milyen gyakran szervizeled ezt a hatalmas flottát? Van segítség, vagy egyedül csinálod?

Jelenleg 13 országútim, 97 montim (ebből 24 fully), 2 cruiserem és 1 fatbike-om van. Mindent egyedül csinálok a gépeken a kerékfűzéstől a teleszkópokig, mert csak így kapom meg az általam elvárt, tökéletes minőséget. Egy gigantikus Excel-táblázatban vezetek mindent: a gyári és a tényleges alkatrészek listáját, a beszerzendő darabokat, és most már a kilométerállásokat is ebbe fogom írni.

Mi volt a legbonyolultabb szerelésed?

Egy 2001 körüli Cannondale Fatty teleszkópot szedtem szét. Kiderült, hogy a tűgörgő létrákat közrefogó fémlemezek lézerrel vannak tizedmilliméter pontosra alakítva, és kizárólag a gyári sorrendben lehet összerakni őket. Valahogy mégis sikerült megoldanom pár óra alatt.

Milyen érzés ránézni egy 90-es évekbeli, neon színekben pompázó montira? Mit idéz fel?

Konkrét emléket nem. Nem jártam versenyekre, nem láttam ezeket élőben. Talán Robert van der Plas Nagy mountain bike könyvében láthattam ilyeneket, meg valami tv műsorban, filmekben. A 90-es évek hangulatát szeretem. Szerintem az emberiség történetében, különösen a kerékpározásban, nagyon jelentős korszak. Rengeteg innováció volt akkoriban a kerékpárok területén, mertek kísérletezni, nem a profit volt az elsődleges és nem marketingesek irányították a gyárakat, hanem a tulajdonosok, akik szívvel-lélekkel tervezték és gyártották a kerékpárokat és alkatrészeket. Sok sportolónak volt még mai szemmel is érdekes kinézete (mondjuk Missy a piranha-val a nyakában), de mégis emberek tudtak maradni és arrogancia és önelégültség helyett felszabadultságot és vidámságot sugároztak. Ez a lélek és szabadság látszik meg ezeken a gépeken.

Szerinted jobbak a régi gépek, mint a mai, modern kerékpárok?

Sok szempontból igen. Ez a tendencia nemcsak a kerékpározásban, de az autóiparban vagy a hifi területén is látszik. Ma a gyártók sokszor egyetlen okoshangszóróval akarnak térhatást elérni, a vásárlói igények pedig alacsonyabbak lettek. A modern kerékpároknál a fékek vagy a váltáspontosság persze sokat fejlődött, de egy jól beállított régi géppel nagyon hasonló érzetet és sebességet lehet elérni. Ráadásul több teszt igazolja: a régivel sokszor nagyobb élvezettel lehet menni. Ma a piacot a divat, a kivagyiság és leginkább a haszon hajtja.

Gondolom, ez a filozófia tartott meg a klasszikus 26 colos méretnél.

Részben igen. Sokszor kísértett meg a „gonosz” a modern trendek képében, de ellenálltam. 2014 körül nyertem egy 29-es montit: állandóan beleakadt a lábam a kerékbe, lomha volt, magas pozícióban ültem rajta. A mountain bike nem véletlenül lett eredetileg 26-os: ez adja a legjobb manőverezhetőséget, fordulékonyságot és a könnyű súlyt. A marketingesek szerint a nagy kerék kényelmesen átmegy az akadályokon. De a montizás nem arról szól, hogy ülünk kényelmesen a nyeregben! Ez a sport teljes testmozgást igényel, ahol folyamatosan egyensúlyozni kell. Új nagykerekűt nem tervezek venni, bár egy limitált Yeti fully vagy egy kék Cannondale F-SI Tinker az Ocho villával vizuálisan megérintett, de nem érné meg felépíteni.

Van olyan kerékpár vagy alkatrész, amit eladtál és azóta is bánod?

Nem vagyok impulzusvásárló, megfontoltan döntök, így mindössze 4-5 ilyen esetem volt. Amit igazán sajnálok, az egy Yeti DH-8 prototípus váz és egy jubileumi kiadású, komplett Shimano Dura-Ace szett.

Mennyire inspirált a profi kerékpársport és a nagy versenyek a gyűjtésben?

Minimálisan. A Tour de France-nál mindig is többre tartottam a Giro d’Italia-t, mert sokkal jobb a hangulata, a környék, a közvetítés, és eleve imádom Olaszországot. A versenyeket 1997 óta követem, valószínűleg innen égett be a tudatomba a Colnago és a Cannondale Saeco márkák kultusza.

Két Saeco-d van. Hogy sikerült ezeket beszerezni?

Kalandos történetek ezek is. Piros színt nem szeretem, csak Ferrariban és Cannondale csúcsváltozatokban. Évekig vadásztam piros Saeco-ra, 2-3 lehetőséget is elszalasztottam. Majd véletlenül találkoztam az eladóval, aki egy ugyanilyen bicajjal járt. Persze rögtön kérdeztem, mennyiért adja, a szokásos „nem eladó” válasz után kiderült, hogy van otthon egy teljesen hibátlan, különálló vázszettje. Pár hónappal később megvettem tőle. A másik, minden tekintetben „most wanted” darabom az USA-zászlós Saeco volt. Ezt is sokáig kerestem, mire felkerült a netre a jelenlegi, szinte teljesen gyári, makulátlan állapotú példányom. Az eladó szerencsére tartotta nekem pár hétig, így került hozzám.

MÉH-telep, cserkészparancsnokok és a szép, új világ kritikája

187 centi magas vagy, a gyűjteményedben mégis sok a kisebb vázméret. Tudsz velük egyáltalán tekerni?

Alapból L-es monti és 58-60-as országúti váz kellene nekem, de a kisebb, kompaktabb vázakon mindig is jobban éreztem magam. Van persze olyan gépem, ami túl kicsi vagy túl nagy, de örülök, hogy egyáltalán vannak. A Trek Farley fatbike-ommal például rengeteget megyek. A leghosszabb tekerésem vele egy 80-100 kilométeres, kőkemény sárdagasztás volt – teljesen más izmokat mozgat meg, másnap garantált az izomláz

Mit szól a családod és a baráti köröd ehhez a hatalmas házi múzeumhoz?

Szinte mindenki értetlenkedik, de elég, ha én értem, mit ad nekem ez a hobbi.
A legjobb barátomat az utóbbi időben sokat fárasztottam a szerelési nehézségekkel, mire ő nagyon mókásan mindig felajánlja, hogy segít elvinni a MÉH-telepre az egészet.
Számomra ez a gyűjtemény és a tekerés tiszta örömöt jelent. Tavaly a Saeco-val Úri felé olyan tempóval tudtam bevenni a kanyarkombinációkat, hogy önkéntelenül nevetni kezdtem tekerés közben. Ott jött vissza az igazi, hamisítatlan életérzés. A gyűjtés pedig pluszban jó befektetés is.

Mit tanácsolsz annak, aki ma szeretne vintage kerékpárok gyűjtésébe fogni?

Menjen és csajozzon inkább! Ha mégis belekezd, nagyon nehéz dolga lesz. Én is későn fogtam bele, az árak folyamatosan emelkednek, a jó gépek fogynak és a nepperek is kikupálódtak: ma már pontosan tudják, mi az az XT vagy XTR. De ha valaki mégis Klein, Mongoose, Cannondale vagy Yeti ritkaságba botlik, az minél előbb szóljon nekem!

A mai, modern kerékpárokból lesznek-e ekkora ikonok 30 év múlva?

Szerintem a profitorientáltság szisztematikusan megöli a kerékpározás romantikáját. Régen az iskolában ugyanazt a kerékpáros újságot bújtuk, a katalógusokat kívülről fújtam, az olasz tengerparton órákig elemeztem a Cannondale füzetét. Ma már nyomtatott, de sokszor letölthető katalógusok sincsenek a gyárak honlapján, átláthatatlan lett az egész. A mai kerékpárokból nagyon kevés éli meg a 30-40 éves kort. Gyűjtői értéke mindig a ritkaságoknak, a Colnagóknak, Yetiknek lesz, vagy azoknak, amikkel nagy versenyeket nyertek.

Miért éppen Pilis? Miért pont „Mountain&Bike”?

Hogyan jött a kiállítás ötlete?

Sokan jelezték, hogy megnéznék a flottát, de a műhelyben nem lehetett őket testközelből szemügyre venni. Januárban kitaláltam: legyen akkor most egy kiállítás.

Sokan hajlamosak összekeverni a várost a hegységgel. Pontosítsunk: hol lesz a kiállítás?
Így igaz, ez nem a Pilis-hegység, hanem Pilis város, Budapesttől mindössze 40-50 percre a 4-es út mentén, Monor és Cegléd között, a környéken a legjobb terepviszonyokkal, a Gödöllői-dombság kezdeténél.

A helyszín a pár éve épült, gyönyörű, tágas Csernai Pál Művelődési Ház lesz.
Körülbelül 100-110 kész gép, kb. 40 váz és 40-60 teleszkóp, sok ritka alkatrész lesz látható. A komplett bicajok közül kb. 30 Klein, 19 Mongoose és 15-15 Cannondale és Trek. De a pontos darabszám majd csak a kiállításkor derül ki, mert még pár épül.
Mindegyik kerékpár egységes, részletes információs adattáblával ellátva. Az egész egy passzoló környezetben, pár design elemmel kiegészítve lesz berendezve. Nem egy raktárszerű lerakatot kell elképzelni, hanem egy igazi múzeumi élményt óriási infóáradattal. Ráadásul a hazai custom gépek mestere, Gózi is elhozza 5-10 teljesen egyedi Custom kerékpárját.

Mountain&Bike Kiállítás Pilis. Honnan jött a névválasztás? Mit jelent az a bizonyos „&” jel a címben?

Sokáig törtem a fejem a logón és a hangzáson. Nem akartam, hogy azt higgyék, csak montik lesznek, az „&” jelzi, hogy az országúti vonal is erős. De van benne egy titkos családi szál is: „montendbájk”. Amikor ezt kimondtam, hirtelen beugrott: nagyapám és a régi cserkészparancsnokom, Pista bá hívták mindig így a mountain bike-okat. Ez a név egy pici tisztelgés előttük is.

Sok kerékpáros cég segít?

Ceglédi Györe Kerékpáristálló tulajdonosa, Györe Szabolcs segít rengeteget és elejétől kezdve biztatott, támogatta az ötletemet, ráadásul mivel hatalmas tapasztalata van, sok jó tanácsot, ötletet is adott. Mivel híres, nagy múltú cég, rengeteg használható berendezési tárgyat, díszletet tud adni.

Szintén hatalmas segítséget ad a Művelődési Ház vezetősége azzal, hogy biztosítja a helyszínt és a lebonyolítást.

Úgy hallottam, lesz a kiállításon egy egészen rendhagyó, szinte kakukktojásnak számító darab is, ami a helyieknek sokat jelent.

Ez a gyűjtemény legszemélyesebb darabja. Egy 1982-es KTM országúti, ami egykor a szeretett pilisi Háziorvosunké, Dr. Pázmány Eleméré volt. Ő egy hihetetlen karakter volt: télen-nyáron, fagyban és hőségben, rövidnadrágban és fehér zokniban tekert ki a betegekhez ezzel a géppel, amit teljesen a saját igényeire alakított át. A kiállításon pontosan úgy fogjuk bemutatni, ahogyan a Doktor Úr használta a mindennapokban. Biztos vagyok benne, hogy a helyiek arcára ez a bicikli csalja majd a legnagyobb mosolyt és némi könnyet is.

Mit szeretnél átadni azoknak, akik belépnek az ajtón?

Szeretném, hogy nagyobb tiszteletet kapjon a kerékpár sport. Szomorú látni, hogy a montisokat sokszor ellenszenv fogadja az erdőben, az országútisokat meg folyton le akarják szorítani az utakról, holott ez a sport elképesztő állóképességet, akaraterőt és kitartást igényel.

Másrészt szeretnék tudást átadni, megmutatni a mai modern gépek gyökereit. Egész Európában, de még az USA-ban is alig van 1-2 ilyen jellegű kiállítás, szóval ez egy igazi kuriózum.

Lesz tárlatvezetés is, ezt hogy tervezed?

Három időpontban lesz tárlatvezetés és előre kell regisztrálni. Ez egy kb. 1-1,5 órás „túra” lesz a múltban.
2026.05.27. – 19:00
2026.05.30. – 10:00
2026.05.30. – 15:00
A kiállított darabokat mutatom majd be, valamint saját, adott kerékpárral kapcsolatos élményeimet mesélem el és legalább nem kell felolvasni mindegyik miniregényem az információs táblákon.

A kiállítás mettől meddig látogatható?

2026.05.27–31. közt lesz. A Challenge Day / Kihívás napján nyitjuk meg a kiállítást. Lesz egy kisebb megnyitó „ünnepség” is. De az egész nap elég sok, változatos program lesz. Ráadásul a művház vezetősége és az önkormányzat mindig tesz azért, hogy jó bulik legyenek itt. A Csernai Pál Művelődési Ház az elmúlt években egyre nagyobb és egyre színvonalasabb kültéri rendezvényeket szervez, fellépőkkel, árusító standokkal, gasztronómiailag is külön élmény az egész.

Igen, terjed a híre, sok környékbeli településből is sokan járnak a pilisi rendezvényekre.

Így igaz. Ráadásul szombaton gyereknapi programok is lesznek, mindenféle szórakozási, kikapcsolódási lehetőséggel. A gyerekeknek pedig külön élmény lesz a kerékpárok megcsodálása. Bízom benne, hogy sokuknak megtetszik a kerékpározás.

Mi a következő nagy projekt a kiállítás után?

Glocknerkönigen indulok június 7-én, névnapomkor a 98-as Saeco-val. Utána pedig kipihenem a kiállítással kapcsolatos fáradalmakat.

Hogyan látod a gyűjteményed jövőjét?

Növekvő tendenciában. Bízom benne, hogy azért minden évben kifogok pár szép Kleint. Szeretnék újabb gépeket is venni. Gózival is folynak az egyeztetések egy teljesen egyedi gép építésével kapcsolatban.

Lesz jövőre is kiállítás?

Ez a fogadtatástól függ. Sok pozitív visszajelzés jött, bízom benne, hogy megmozgatja az országot és minél többen ellátogatnak a kiállításra, elvégre ilyen témájú kiállítás nem hogy ritka, hanem szinte nincs is. USA-ban 2-3, Europában talán 2 állandó kiállítás van.
Szóval ritkaságszámba megy ez. Emiatt is szeretném jól, egyedien és igazi élményt adóan lebonyolítani a Művelődési házzal.
Jó lenne, ha jövőre még több géppel, más gyűjtőket is bevonva tudnánk megszervezni a kiállítást.
Ezen kívül gondolkozok más helyeken is kiállítani. Hajdúszoboszlón, illetve Tihanyban. De helyszíni, ill. logisztikai nehézségek miatt egyelőre nem foglalkozok ezekkel komolyabban.

Köszönöm a beszélgetést, sikeres kiállítást és jó versenyzést kívánok!

Találkozunk a Mountain&Bike Kiállítás Pilisen 2026.05.27-31 közt.

Bővebb infó:
https://www.facebook.com/events/1434570305047212/

Early Bird jegyek még kaphatók:
https://www.jegy.hu/program/mountainbike-kiallitas-pilis-188596

Találkozunk a Mountain&Bike Kiállítás Pilisen 2026.05.27-31 közt.

A Mountain&Bike Kiállítás Pilis – Időutazás két keréken bejegyzés először Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek-én jelent meg.