<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" standalone="no"?><?xml-stylesheet href="http://www.blogger.com/styles/atom.css" type="text/css"?><rss xmlns:itunes="http://www.itunes.com/dtds/podcast-1.0.dtd" version="2.0"><channel><title>माझा कट्टा</title><description>नुसता गर्व नाही तर माज आहे मराठी असल्याचा!!!</description><managingEditor>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</managingEditor><pubDate>Sun, 8 Sep 2024 05:44:36 +0530</pubDate><generator>Blogger http://www.blogger.com</generator><openSearch:totalResults xmlns:openSearch="http://a9.com/-/spec/opensearchrss/1.0/">57</openSearch:totalResults><openSearch:startIndex xmlns:openSearch="http://a9.com/-/spec/opensearchrss/1.0/">1</openSearch:startIndex><openSearch:itemsPerPage xmlns:openSearch="http://a9.com/-/spec/opensearchrss/1.0/">25</openSearch:itemsPerPage><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/</link><language>en-us</language><itunes:explicit>no</itunes:explicit><itunes:subtitle>नुसता गर्व नाही तर माज आहे मराठी असल्याचा!!!</itunes:subtitle><itunes:owner><itunes:email>noreply@blogger.com</itunes:email></itunes:owner><item><title/><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2020/10/blog-post.html</link><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sat, 24 Oct 2020 00:27:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-8689244757104505344</guid><description>&lt;p&gt;&amp;nbsp;&lt;span style="background-color: #f9f9f9; color: #030303; font-family: Roboto, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"&gt;मनुष्य मन माणुसकी सेवाभावी संस्थेचे उपाध्यक्ष श्री. शैलेश राणे यांच्या संस्थेच्या ५ व्या  वर्धापन दिनानिमित्त शुभेच्छा.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;a href="https://youtu.be/JQe-zuL5lNc"&gt;https://youtu.be/JQe-zuL5lNc&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;&lt;span style="background-color: #f9f9f9; color: #030303; font-family: Roboto, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"&gt;श्री  शैलेश राणे यांचा भर शाळेतील मुलांच्या शैक्षणिक त्याचप्रमाणे इतर गुणांच्या वाढीस वाव देण्यावर असतो. शैलेश राणे यांच्या कल्पनेतून नानाविध स्पर्धा परीक्षा चे आयोजन संस्थेतर्फे केले गेले आहे. शालेय विद्यार्थी विशेष करून प्राथमिक शिक्षण घेणाऱ्या मुलांसाठी शैलेश राणे कल्पकतेने विविध क्लृप्त्या वापरून मुलांना त्यात सामील करून घेतात.&lt;/span&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="background-color: #f9f9f9; color: #030303; font-family: Roboto, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="background-color: #f9f9f9; color: #030303; font-family: Roboto, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"&gt;Anniversary wishes to Manushya Man Manuski from our hon Vice President Mr. Shailesh Rane. He has expressed her feelings about Manushya Man Manuski Social Group in the video.
He's been with group almost since formation. He is more into Children Development and their skills. Be it sports, or education, or their Writing and Speech. He has dedicated himself into it. 

You can also be part our Manushya Man Manuski social group.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="background-color: #f9f9f9; color: #030303; font-family: Roboto, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="style-scope yt-formatted-string" dir="auto" style="background: rgb(249, 249, 249); border: 0px; color: #030303; font-family: Roboto, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px; padding: 0px; white-space: pre-wrap;"&gt;For details,
Please contact:

Mr. Vijay Deshmukh
+91 9920331599 / +91 8169719992

&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span class="style-scope yt-formatted-string" dir="auto" style="background: rgb(249, 249, 249); border: 0px; color: #030303; font-family: Roboto, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin: 0px; padding: 0px; white-space: pre-wrap;"&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;आमच्या फेसबुक, युट्युब आणि इन्स्टाग्राम पेज ला जरूर लाईक, सबस्क्राईब  आणि फॉलो करा.&lt;/div&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;.&lt;/div&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;&lt;span style="font-family: inherit;"&gt;&lt;a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl q66pz984 gpro0wi8 b1v8xokw" href="https://www.facebook.com/MANUSHYA.MAN.MANUSKI/?__cft__[0]=AZU5af6QW1Ec4zZlVoiJ7gBbo2CQtuAGSlsHhFmV51jhT0lN4m43H5JoaveNF-r4nZA6Kx-O_M64Enht_U1IkZZx-B-xwaF1rGiNwh_EyAHDogRX4kKT-yrKKb8LCnLVu450E4DK1Ase_AgxmhoT04RztCVG0yEUjctoVViVSa1KDd3BTtAKcPtB7zm3sEKyoiw&amp;amp;__tn__=kK-R" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0"&gt;&lt;div class="nc684nl6" style="display: inline; font-family: inherit;"&gt;facebook.com/manushya.man.manuski&lt;/div&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;.&lt;/div&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;&lt;span style="font-family: inherit;"&gt;&lt;a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl py34i1dx gpro0wi8" href="https://instagram.com/manushya.man.manuski?fbclid=IwAR1Y6A1U2Oy1kNw0gw1tsqgA8QbyVfT9d3D8ahO34gLDdwFCXCSZBhbdzgk" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank"&gt;instagram.com/manushya.man.manuski&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;.&lt;/div&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;&lt;span style="font-family: inherit;"&gt;&lt;a class="oajrlxb2 g5ia77u1 qu0x051f esr5mh6w e9989ue4 r7d6kgcz rq0escxv nhd2j8a9 nc684nl6 p7hjln8o kvgmc6g5 cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x jb3vyjys rz4wbd8a qt6c0cv9 a8nywdso i1ao9s8h esuyzwwr f1sip0of lzcic4wl py34i1dx gpro0wi8" href="https://youtube.com/manushyamanmanuski?fbclid=IwAR1I7gDJOM998COrksWiYwAzGigJIomv_8Q-LeIqs9NdURpIrfAKu0nDtXk" rel="nofollow noopener" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank"&gt;youtube.com/manushyamanmanuski&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: &amp;quot;Segoe UI Historic&amp;quot;, &amp;quot;Segoe UI&amp;quot;, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;"&gt;.&lt;/div&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">1</thr:total></item><item><title>प्रेम_हे</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2018/11/blog-post.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 18 Nov 2018 00:01:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-4550126587145591220</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;माझा एक जवळचा खूप चांगला मित्र आहे.लग्नानंतर सात आठ वर्षे झाली तरी तो आपल्या बायकोला अजून ही नुकत्याच प्रेमात पडलेल्या प्रियकरा सारखा बाहेर भेटत असतो.जाताना आई-वडिलांना समजू नये म्हणून दोघे ही वेगळ्या वेगळ्या टाईमला घरी पोहचतात.त्याने सांगितलेली एक गोष्ट मला खूप आवडली कि ती म्हणजे "तुझ्या आयुष्यात अनेक मित्र-मैत्रिणी येतील पण तुझी सर्वात खास मैत्रीण हि तुझी बायकोच राहील.बाकी प्रत्येकजण आपल्या आपल्या वेळ आणि गरजेनुसार तुला साथ देतील पण तुझी बायको मात्र शेवट प्रयन्त तुला साथ दे&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;त राहील आयुष्यात येणाऱ्या प्रत्येकाशी इमोशनल attachment ठेवून मग कधी ते तुझ्या मनासारखे नाही वागलेे म्हणून स्वतःला त्रास करून घेण्यात काहीच अर्थ नाही.बायकोवर असलेले प्रेम दाखवण्यासाठी Valentine डे किंवा लग्नाचा किंवा तिचा वाढदिवस फक्त असण्याची हि गरज नाही.खरं तर रोजच नुकत्याच प्रेमात पडलेल्या प्रेयसी सारखं किंवा खूप खास मैत्रीण असल्यासारखं भेटत राहिलास तर तुला प्रेमा साठी 365 दिवस सुद्धा कमी पडतील.एन्जॉय करत जा ते फिलिंग..मस्त वाटेल"&amp;nbsp;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;#&lt;/span&gt;&lt;span class="_58cm" style="font-family: inherit;"&gt;प्रेम_हे&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;©शैलेश राणे&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>बालपणीचे ती आणि तो </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/06/blog-post_21.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Wed, 21 Jun 2017 11:09:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-6485769946496345518</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;बालपणीचे ती आणि तो&lt;br /&gt;नेहमीच्या कट्टयावर&lt;br /&gt;ती:- कशी वाटली कविता.&lt;br /&gt;तो:- उंम्म्म...व्हेरी गूढ..व्हेरी गूढ&lt;br /&gt;ती:-तुला व्हेरी गुड बोलायचे आहे का?&lt;span class="text_exposed_show" style="display: inline;"&gt;&lt;br /&gt;तो:- हो..हो..तेच ते&lt;br /&gt;ती:- मस्करी करतोस का तू माझी&lt;br /&gt;तो:-नाही ग...खरं सांगू नाही समजली तुझी कविता मला.मला तर शाळेतल्या कविता पण समजत नाही.&lt;br /&gt;ती:-कडूच आहेस तू..निदान खोटं खोटं तरी सांगायचं की चांगली आहे कविता .&lt;br /&gt;तो:-कडू पण एक चवच असत बरं.&lt;br /&gt;ती:-हो काय, थांब संध्याकाळी कारल्याची भाजी पाठवते घरी तुझ्या.&lt;br /&gt;तो:-अगं कशाला कशाला.&lt;span class="_5mfr _47e3" style="line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;img alt="" class="img" height="16" role="presentation" src="https://www.facebook.com/images/emoji.php/v9/fe/1/16/1f622.png" style="border: 0px; vertical-align: -3px;" width="16" /&gt;&lt;span class="_7oe" style="display: inline-block; width: 0px;"&gt;&#128546;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline;"&gt;
&lt;div style="margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;a class="_58cn" data-ft="{&amp;quot;tn&amp;quot;:&amp;quot;*N&amp;quot;,&amp;quot;type&amp;quot;:104}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%A4%A4%E0%A5%8B_%E0%A4%86%E0%A4%A3%E0%A4%BF_%E0%A4%A4%E0%A5%80?source=feed_text&amp;amp;story_id=1528399127192389" style="color: #365899; cursor: pointer; text-decoration-line: none;"&gt;&lt;span class="highlightNode" style="background-color: rgba(88, 144, 255, 0.15); border-bottom: 1px solid rgba(88, 144, 255, 0.3); padding: 0px 1px;"&gt;&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;#तो_आणि_ती&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>शहरी वर्ग vs.शेतकरी वर्ग </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/06/vs.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Tue, 20 Jun 2017 08:06:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-8464289091621897946</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;शहरी मित्र (तावातावाने ) - अरे तद्दन मूर्खपणा आहे हा... दूध आणि भाजीपाल्याची नासाडी करण्यापेक्षा गरिबांना वाटा,&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;शेतकरी मित्र (त्याला उत्तर देत) - म्हणजे तुम्हाला फुकट द्यायचं ना... भाजी घेताना ५-५ रुपयांसाठी घासाघीस करता तुम्ही पण तेच मल्टिप्लेक्स मध्ये ५ रुपयाचा पॉपकॉर्न ५० रुपयापासून १२० रुपयांपर्यंत घेता. जर योग्य भाव आमच्या मेहनतीला आम्हाला मिळाला असता नेहमी तर आम्ही असं कशाला केलं असते.&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;शहरी मित्र (पुन्हा तावातावाने)- अरे पण असं फुकट किती दिवस....सर्वच फुकट पाहिजे तुम्&lt;span class="text_exposed_show" style="display: inline;"&gt;हाला&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span class="text_exposed_show" style="display: inline;"&gt;&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;शेतकरी मित्र (पुन्हा तसच उत्तर) - तुम्ही नाही का घेत. तुमची ऐपत असताना सोडली होती का गॅस सबसीडी, कर बुडवायला कसली बसली खोटी बिले गोळा करत फिरत असतात आणि तुम्ही आम्हाला फुकटे म्हणतात. तुम्हाला एसी मध्ये बसून वर्षला चांगली पगारवाढ नाही मिळाली कसा राग येतो मग कंपनी लॉस मध्ये का असू दे. आमच्यासारखा उन्हात घाम काम करून बघा आणि आमच्या कष्टाला तसा योग्य मोबदला दिला नाही मिळाला तर काय करणार मग आम्ही शेवटी...&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;div style="margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="margin-bottom: 6px;"&gt;
अशी दोन टोकाची मते गेले काही दिवस वाचून एवढच म्हणू शकतो कि ज्याचं जळतं त्यालाच कळतं. बाकी भाजीपाला, दूध, अन इतर धनधान्य विकत घेताना भावाबाबत उगीच घासाघीस न करणे अन अडचणीत असलेल्या संपकरी वर्गास टोमणे मारून त्रस्त न करणे इतकंच सध्या तरी मी करू शकतो .&lt;br /&gt;बाकी सर्व हुशार आहेत...&lt;/div&gt;
&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>बालपणीचे तो आणि ती</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/06/blog-post.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Tue, 20 Jun 2017 08:04:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-7409363741725671326</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;बालपणीचे तो आणि ती&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;(तो समुद्र किनारी कट्टयावर बसून समुद्राकडे एकटक बघत असताना ती येते)&lt;br /&gt;ती:- तू इथं आहेस तर,घरी नव्हतास तू आणि मला पण बोलवायला आला नाहीस तेव्हा वाटलं तू इथंच असशील.काय झालं गप्प का?&lt;br /&gt;तो: काही नाही असंच&lt;span class="text_exposed_show" style="display: inline;"&gt;&lt;br /&gt;ती: अरे डोळ्यात पाणी आहे तुझ्या... काय झालं?&lt;br /&gt;तो- आईची आठवण आली&lt;br /&gt;ती:-एकच महिना तर आहे,शाळा सूरु झाली की तू जाशील परत आई कडे.&lt;br /&gt;तो: अगं माझे सर्व मित्र तिकडे आणि एकडे सगळी मोठी मुल. कोणी माझ्याशी खेळत नाही.&lt;br /&gt;ती:पण मी खेळते ना तुझ्या बरोबर,तुझ्या बरोबर खेळता येईल म्हणून मी नेहमी सुट्टीची वाट बघत बसते&lt;br /&gt;तो:हो...मी पण तुझ्या मुळेच येतो इकडे&lt;br /&gt;ती:खेळायला येतोस का मग?&lt;br /&gt;तो:-नको तू जा मला असच बसू दे थोडावेळ&lt;br /&gt;ती:वेडाच आहेस. मी तुला शोधत कशाला आली असती मग.&lt;br /&gt;तो:म्हणजे?&lt;br /&gt;ती:म्हणजे वाघाचे पंजे,कुत्राचे कान आणि उंटाची मान&lt;br /&gt;तो:(हसतो)&lt;br /&gt;ती:छान हसतोस तू&lt;br /&gt;तो:मग बस तू पण माझ्या सोबत&lt;br /&gt;ती:हो..तुला समुद्र खूप आवडतो ना?&lt;br /&gt;तो:हो खूप..वाटत असच बघत राहावं.&lt;br /&gt;ती:मला पण..&lt;br /&gt;(दोघहीे मग समुद्राकडे बघत राहतात.ती बोलत राहते,तो ऐकत राहतो.)&lt;br /&gt;&lt;a class="_58cn" data-ft="{&amp;quot;tn&amp;quot;:&amp;quot;*N&amp;quot;,&amp;quot;type&amp;quot;:104}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%A4%A4%E0%A5%8B_%E0%A4%86%E0%A4%A3%E0%A4%BF_%E0%A4%A4%E0%A5%80?source=feed_text&amp;amp;story_id=1515309988501303" style="color: #365899; cursor: pointer; text-decoration-line: none;"&gt;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="color: #4267b2; unicode-bidi: isolate;"&gt;#&lt;/span&gt;&lt;span class="_58cm"&gt;तो_आणि_ती&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>मराठी मिडीयम-इंग्लिश मिडीयम</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/05/blog-post_10.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Wed, 10 May 2017 13:17:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-4639620272102424930</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;आज भारत जागतिक पातळीवर प्रचंड मोठ्या ताकदीने इतर देशाशी स्पर्धा करत आहे.त्यासाठी इंग्रजी भाषा येणे ही काळाची गरज बनत आहे. यामुळे बहुसंख्य पालक आपल्या मुलाना इंग्रजी शाळेत घालत आहेत आणि याच गोष्टीचा फायदा उठवून गेल्या काही वर्षात इंग्लिश मिडीयम शाळेची संख्या वाढली आहे.त्यात बाजारीकरण वाढले आहे.आज इंग्लिश मिडीयम मध्ये शिकण्यासाठी लाखो रुपये मोजावे लागत आहे.परिणामी इच्छा असून ही गरीब पालकांना आपल्या मुलाना मराठी मिडीयम मध्ये शिकवावे लागत आहे.खरं म्हणजे सर्वांना समान पद्धतीचे शिक&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline;"&gt;्षण देऊन गरीब आणि श्रीमंत यातील दरी कमी करता आली असती पण शिक्षणात होत असलेला वाढत राजकीय हस्तक्षेेप आणि त्यात असलेले अर्थकारण यामुळे सर्वांगीण शिक्षण हाच मूळ मुद्दा खरं तर मागे राहिला आहे.आज मराठी मिडीयम मध्ये शिकणारी बरीच हुशार मुले आहेत पण निव्वळ भाषेच्या अडथळ्यामुळे कॉलेज मध्ये आणि नंतर पदवी मिळून नोकरी मिळवताना मागे पडलेली दिसतात.कारण कॉलेज मध्ये शिक्षण हे मुखत्ववे इंग्लिश मध्ये दिले जाते आणि ते समजणे मराठी मिडीयम मधील मुलांना सुरवातीला कठीण जाते आणि जो पर्यंत समजू लागते तो प्रयन्त पदवी मिळालेली असते.नोकरी मिळवताना सुरवातीला इंग्लिश मिडीयम मध्ये शिकलेल्या उमेदवाराला प्राधान्य दिलं जाते.पूर्वी मराठी मिडीयम मध्ये शिकणाऱ्या मुलांची संख्या प्रचंड होती त्यामुळं इंग्रजी ही भाषेची अडचण कधी वाटली नाही पण आता मात्र ती जास्त प्रमाणात जाणवू लागली आहे.समान शिक्षण पद्दत हाच त्यावर एकमेव उपाय आहे. इंग्रजी ही काळाची गरज असेल तर तीच त्याच पद्दतीने मराठी मिडीयम मधील मुलाना शिकवली गेली पाहिजे जशी ती इंग्रजी मिडीयम मधील मुलांना शिकवली जाते.मुळात इंग्लिश आणि मराठी मिडीयम हा प्रकारचं असू नयेे.प्राथमिक शिक्षण देताना मुळात असा भेदभाव करायची गरजच काय?.सध्या अभ्यासक्रमात असलेल्या त्रुटी दूर करून सध्याच्या काळातील गरज ओळखून आहे सर्वाना समान शिक्षण दिले गेले पाहिजे@ शैलेश राणे&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>तो आणि ती</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/05/blog-post_9.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Tue, 9 May 2017 12:41:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-6570048074910031256</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;तो सुट्टीत मामाच्या घरी आलेला असताना&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;मामा:- अरे तुझी मैत्रीण आली आहे?तुला बोलवते आहे खाली..&lt;br /&gt;तो:- पण सकाळी भांडण केले तिने, आता का आली?&lt;br /&gt;ती:- अरे मी सॉरी बोलते आहे ना, खाली येतोस का आधी&lt;span class="text_exposed_show" style="display: inline;"&gt;&lt;br /&gt;(खाली आल्यावर)&lt;br /&gt;तो:- हा बोल आता&lt;br /&gt;ती :- आई ने घावणे केले आहे, तुला बोलवलय&lt;br /&gt;तो:- म्हणजे आईने बोलवले म्हणून तू आलीस&lt;br /&gt;&amp;nbsp;ती :- मीच सांगितले तिला, तुला आवडतात म्हणून&lt;br /&gt;तो :- का ?&lt;br /&gt;ती :- आता का?, अरे सकाळी भांडण झालं होत ना आपलं मग&lt;br /&gt;तो :- हीहीही... समजलं&lt;br /&gt;ती :- हुशार आहेस तू, फक्त भांडखोर आहेस.&lt;br /&gt;तो :- तूच आहेस,आई बोलते "जो बोलतो तोच असतो"&lt;br /&gt;ती :- हो काय..आता आई घावणे खायला बोलते आहे, गपचूप खा.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="display: inline;"&gt;&lt;br /&gt;(दोघे ही खळखळून हसतात )&lt;br /&gt;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span class="_58cm"&gt;तो आणि ती&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #1d2129; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;"&gt;
&lt;span style="color: #365899;"&gt;&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;बालपणीच्या आठवणी&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>चारोळी </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/05/blog-post_89.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 7 May 2017 21:55:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-5045550916725535936</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="color: #1d2129; font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;१&lt;/span&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;) व्हाट्सअप वर तो तिच्याशी,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;तासंनतास बोलत बसतो,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;पण ती समोर आली की,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;तो शब्दच हरवून बसतो.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="color: #1d2129; font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;२&lt;/span&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;) कधी काळी मी पण&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;प्रेमाच्या सागरात अंखड बुडालो होतो,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;पण पाणी एवढे थंड होते की&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;लगेच बाहेर आलो होतो&lt;/span&gt;&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;३)&amp;nbsp;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;ऊन जरा जास्त आहे,&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;असं दरवर्षी वाटतं.&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;एसी मध्ये बसल्यावर मग,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;गारगार वाटतं&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;span style="border-color: initial; border-image: initial; border-style: initial;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;span style="color: #1d2129; font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;span style="color: #1d2129; font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;४&lt;/span&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span style="color: #1d2129;"&gt;)&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;एकटा असला की तो,&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;पुस्तक चाळत बसतो,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;पुस्तकाच्या दुनियेत मग,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;तो स्वतःला हरवून बसतो&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;span style="color: #1d2129; font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;span style="color: #1d2129; font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;५&lt;/span&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span style="color: #1d2129;"&gt;)&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;समजून घ्यावे भाव त्याचे,&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;असे त्याला कधी वाटत नाही.&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;मनातले शब्द ओठावर आणणे,&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;तसे त्याला कधी जमत नाही.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;span style="color: #1d2129;"&gt;&lt;span style="font-family: &amp;quot;helvetica&amp;quot; , &amp;quot;arial&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;span style="font-size: 14px;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: &amp;quot;helvetica&amp;quot; , &amp;quot;arial&amp;quot; , sans-serif; font-size: 14px; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;span class="_7oe" style="display: inline-block; font-family: inherit; font-size: 0px; width: 0px;"&gt;&#128540;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>तो आणि ती </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/05/blog-post_29.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 7 May 2017 21:50:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-7849507509972433827</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;तो:एक सांगू का तुला?&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;ती:हा बोल ना...&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;तो:तू खूप गोड हसतेस.&lt;/span&gt;&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;img alt="" aria-hidden="1" class="img" height="16" src="https://www.facebook.com/images/emoji.php/v8/f75/1/16/1f618.png" style="border: 0px; vertical-align: -3px;" width="16" /&gt;&lt;span class="_7oe" style="display: inline-block; font-family: inherit; font-size: 0px; width: 0px;"&gt;&#128536;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;ती:&lt;/span&gt;&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;img alt="" aria-hidden="1" class="img" height="16" src="https://www.facebook.com/images/emoji.php/v8/f7f/1/16/1f60a.png" style="border: 0px; vertical-align: -3px;" width="16" /&gt;&lt;span class="_7oe" style="display: inline-block; font-family: inherit; font-size: 0px; width: 0px;"&gt;&#128522;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;मी पण एक सांगू?&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;तो: हो..सांग ना&lt;/span&gt;&lt;span class="_5mfr _47e3" style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;img alt="" aria-hidden="1" class="img" height="16" src="https://www.facebook.com/images/emoji.php/v8/f55/1/16/1f607.png" style="border: 0px; vertical-align: -3px;" width="16" /&gt;&lt;span class="_7oe" style="display: inline-block; font-family: inherit; font-size: 0px; width: 0px;"&gt;&#128519;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;&lt;br /&gt;ती: मी अशी फक्त तू समोर असतोस तेव्हाच हसते&lt;span class="_5mfr _47e3" style="font-family: inherit; line-height: 0; margin: 0px 1px; vertical-align: middle;"&gt;&lt;img alt="" aria-hidden="1" class="img" height="16" src="https://www.facebook.com/images/emoji.php/v8/f7f/1/16/1f60a.png" style="border: 0px; vertical-align: -3px;" width="16" /&gt;&lt;span class="_7oe" style="display: inline-block; font-family: inherit; font-size: 0px; width: 0px;"&gt;&#128522;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a class="_58cn" data-ft="{&amp;quot;tn&amp;quot;:&amp;quot;*N&amp;quot;,&amp;quot;type&amp;quot;:104}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%A4%A4%E0%A5%80_%E0%A4%86%E0%A4%A3%E0%A4%BF_%E0%A4%A4%E0%A5%8B?source=feed_text&amp;amp;story_id=1458037154228587" style="color: #365899; cursor: pointer; font-family: inherit; text-decoration-line: none;"&gt;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="color: #4267b2; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;#&lt;/span&gt;&lt;span class="_58cm" style="font-family: inherit;"&gt;ती_आणि_तो&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>तो आणि ती </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/05/blog-post_73.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 7 May 2017 21:49:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-4122066275739109745</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;शनिवारच्या रम्य संध्याकाळी फडके रोड वर हातात हात घालून फिरताना;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;तो : हा गरुत्वाकर्षणाचा नियम नाही प्रिये, मी जरी चंद्रावर असतो ना तरी तुझ्या प्रेमात पडलो असतो;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;हे सांगत असताना समोरून येणाऱ्या सुंदर युवतीला पाहून तो धडपडला, तिने मात्र त्याचा हात घट्ट पकडल्यामुळे त्याचा तोल गेला नाही.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;ती : आता काळजी नसावी प्रियकरा , आता मी आहे ना सोबत.आता पडू नाही देणार तुला.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;असे बोलून तिने त्याचा हात अजून घट्ट दाबला आणि तो काय समजायचं ते समजला.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;a class="_58cn" data-ft="{&amp;quot;tn&amp;quot;:&amp;quot;*N&amp;quot;,&amp;quot;type&amp;quot;:104}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%A4%A4%E0%A5%80_%E0%A4%86%E0%A4%A3%E0%A4%BF_%E0%A4%A4%E0%A5%8B?source=feed_text&amp;amp;story_id=1469912856374350" style="color: #365899; cursor: pointer; font-family: inherit; text-decoration-line: none;"&gt;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="color: #4267b2; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;#&lt;/span&gt;&lt;span class="_58cm" style="font-family: inherit;"&gt;ती_आणि_तो&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>तो आणि ती </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/05/blog-post_7.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 7 May 2017 21:49:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-1866945809399917617</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;एअरटेल गॅलरी समोर रुसलेली ती...&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;ती : तुझं ना माझ्यावर अजिबात प्रेमच नाही...&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;तो: अगं.. असं कसं म्हणतेस तू, माझ्या प्रेमाबद्दल काय सांगू तुला&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;ती : काय सांगतोस तुझ्या प्रेमाबद्दल&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;तो : जियोच्या जमान्यात सुद्धा आधी वोडाफोन मग आयडिया आणि आता एअरटेल वापरतोय पण जिओच्या नादी नाही लागलो मी&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;&lt;br /&gt;ती : हीहीही... तू पण ना... कसं सुचत रे तुला रे असं पटकन&lt;br /&gt;तो : हीहीही... खरं म्हणजे तू समोर असलीस कि काहीच सुचत नाही मला&lt;br /&gt;ती: काहीही... हा&lt;br /&gt;तो : अगं खरंच.&lt;br /&gt;&lt;a class="_58cn" data-ft="{&amp;quot;tn&amp;quot;:&amp;quot;*N&amp;quot;,&amp;quot;type&amp;quot;:104}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%A4%A4%E0%A5%8B_%E0%A4%86%E0%A4%A3%E0%A4%BF_%E0%A4%A4%E0%A5%80?source=feed_text&amp;amp;story_id=1478781318820837" style="color: #365899; cursor: pointer; font-family: inherit; text-decoration-line: none;"&gt;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="color: #4267b2; font-family: inherit; unicode-bidi: isolate;"&gt;#&lt;/span&gt;&lt;span class="_58cm" style="font-family: inherit;"&gt;तो_आणि_ती&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>ती आणि तो </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/05/blog-post.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 7 May 2017 21:47:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-2854135031402584147</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;संध्याकाळी साडेआठ ची वेळ असते , तो ऑफिस मधून थकुन भागून घरी येतो . टिवीवर त्याच सासू सुनेच्या रडक्या सिरियल चालू असतात.आई आणि बायको मात्र एकाग्रतेने सिरीयल बघत असतात,तो सुद्धा आवरून त्याच्या बरोबर बसतो,"ही ना अशीच" "ती ना तशीच" अश्या आई आणि बायकोच्या अधून मधून कॉमेंट चालू असतात. हे ऐकून तो ही उस्कुतेनेे सिरियल बघत बसतो , पण त्याला काही कळत नाही,बायको जाहिरातीच्या ब्रेक मध्ये त्याला जेवायला देते,टीव्ही वर पुन्हा दुसरी सिरीयल सुरु होते, त्याला ती आधीच्या सिरीयल सारखीच वाटते.त्य&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;ाच्या डोक्यावरील आठ्या पाहून बायको हळूच हसते. तो जेवून उठतो आणि मोबाईल घेतो आणि फेसबुक उघडून बसतो. तितक्यात फेसबुक मेसेजरची घंटी किंणकिंणते&lt;br /&gt;ती:- हाय&amp;nbsp;, कसे आहात&lt;br /&gt;तो : मजेत&lt;br /&gt;ती: हम्म&lt;br /&gt;ती: जेवण झाले का?&lt;br /&gt;तो:हो&lt;br /&gt;ती: हम्म्म&lt;br /&gt;तो लगेच लॉग आऊट होतो, झोपी जातो पण डोक्यात मात्र " हंम्मा हंम्मा " चे गाणे वाजत राहते.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>मराठी शाळा </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/02/blog-post_22.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Wed, 22 Feb 2017 20:15:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-4798205254034578805</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;८० च्या दशकात जेव्हा मी मराठी शाळेमध्ये शिकत होतो तेव्हा एका वर्गात ४० ते ५० मुले असायची आणि एका इयत्तेच्या ३ते ४ तुकड्या म्हणजे जवळपास प्रत्येक इयत्तेत १५० ते १७० मुले शिकत असायची. दुर्दैव असे की आज २१ व्या शतकाची दीड दशकं उलटून गेली तरीही मुंबई पासून फार दूर नसलेल्या आणि मध्य रेल्वेने जोडलेल्या वांगणी येथील शैक्षणिक मागासलेपण आपल्याला विचार करण्यास प्रवृत्त करणारं आहे.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;सध्या येथे ७ वी मध्ये फक्त २० च विदयार्थी आहेत आणि त्यांनासुद्धा ६ वीच्या विद्यार्थासोबत बसून शिक्षण घ्य&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline;"&gt;ावं लागतं आहे. शिक्षणाचा दर्जाचा विचार केला तर ३ ते ४ मधील काही विद्यार्थ्यांना स्वतःचे नाव सुद्धा लिहता येत नाही आहे.&lt;br /&gt;हे फक्त एक उदाहरण झाले. कदाचित अशा अनेक शाळा महाराष्ट्रात असतील. प्रश्न असा आहे की मग मराठी कशी वाचेल..फुकट टॅब वाटून कि फुकट बसचा पास देऊन? आज आपल्या मुलांना पालक खाजगी शाळेत लाखो रुपये भरून का घालत आहेत? तो शिक्षणाचा दर्जा आणि सोयी त्यांना पालिकेच्या शाळेत किंवा जिल्हा परिषेदेच्या शाळेत का मिळत नाही ? सरकार याचा विचार का करत नाही.&lt;br /&gt;मी ज्या महात्मा गांधी शाळेत ८वी ते १० वी शिकलो, आज त्या शाळेतील माझे अनेक शाळकरी मित्र डॉक्टर किंवा इंजिनियर बनले आहेत. काही मोठ्या हुद्द्यावर आहेत त्याना कधी मराठी मध्ये शिकलो म्हणून कुठे प्रॉब्लेम आला नाही मग आज इच्छा असून सुद्धा पालक मराठी शाळेत टाकत नाहीत त्याचे कारण म्हणजे एकूण असलेली शाळेच्या इमारतीची हालत, तेच जुने आणि खडबडीत बाकडे, मंद प्रकाश, जुनाट आवाज करणारे पंखे, तीच जुनी शिकवण्याची पद्धत आणि बदल शुन्य.&lt;br /&gt;खाजगी शाळेत मिळणाऱ्या सुविधा जर महानगरपालिकेच्या शाळेत मुलाना मिळू लागल्या तर ते एकूण शिक्षण विकासासाठी आणि मराठी भाषेच्या वाढीसाठी खूप उपयोगी पडेल. त्यासाठी सरकार आणि पालक एकत्र येऊन विचार करणे गरजेचे आहे.&lt;a class="_58cn" data-ft="{&amp;quot;tn&amp;quot;:&amp;quot;*N&amp;quot;,&amp;quot;type&amp;quot;:104}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%A4%85%E0%A4%AD%E0%A4%BF%E0%A4%9C%E0%A4%BE%E0%A4%A4%E0%A4%AE%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A4%A0%E0%A5%80?source=feed_text&amp;amp;story_id=1414020691963567" style="color: #365899; cursor: pointer; text-decoration: none;"&gt;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="color: #4267b2; unicode-bidi: isolate;"&gt;#&lt;/span&gt;&lt;span class="_58cm"&gt;अभिजातमराठी&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;#मायमराठी&amp;nbsp;&lt;a class="_58cn" data-ft="{&amp;quot;tn&amp;quot;:&amp;quot;*N&amp;quot;,&amp;quot;type&amp;quot;:104}" href="https://www.facebook.com/hashtag/%E0%A4%AE%E0%A4%B0%E0%A4%BE%E0%A4%A0%E0%A5%80%E0%A4%A6%E0%A4%BF%E0%A4%B5%E0%A4%B8?source=feed_text&amp;amp;story_id=1414020691963567" style="color: #365899; cursor: pointer; text-decoration: none;"&gt;&lt;span class="_5afx" style="direction: ltr; unicode-bidi: isolate;"&gt;&lt;span aria-label="hashtag" class="_58cl _5afz" style="color: #4267b2; unicode-bidi: isolate;"&gt;#&lt;/span&gt;&lt;span class="_58cm"&gt;मराठीदिवस&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>अभिजात मराठी</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/02/blog-post_21.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Tue, 21 Feb 2017 08:50:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-2204691923669129399</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div style="text-align: left;"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;दोन एक दिवसापूर्वी म.टा. मध्ये बातमी वाचली कि कल्याणचे आचार्य अत्रे नाट्यगृह बंद होऊन तिथे मॉल होणार आहे. अश्या प्रकारे नाट्यगृहे बंद करण्याऐवजी महाराष्ट्रातील अशी सर्वच नाट्यगृह मराठी सांस्कृतिक केंद्रे कशी बनतील यासाठी प्रयन्त केले पाहिजे.जर असे झाले तर तुम्हाला मराठी चित्रपट, मराठी नाटक आणि मराठी संगीताचे कार्यक्रम अश्या एका ठिकाणी पाहायला मिळू शकतील. तिघांसाठी (नाटक/सिनेमा/वाद्यवृंद) स्वतंत्र छोटेखानी तीन थिएटर्स असतील. रसिकांना एकाच वेळी मनोरंजनाचे तीन पर्याय उपलब्ध असतील.ज्यांना मराठी संगीताची आवड आहे,त्यांना संगीताच्या सिडीज विकत घेता येईल अशी जागा तिथे असेल. ज्यांना मराठी पुस्तकाची आवड आहे, त्याच्यासाठी नवीन जुनी मराठी पुस्तके वाचायला आणि विकत घ्यायला दर्जेदार वाचनालय सुद्धा तिथे असेल. दर शनिवार/रविवार आणि सुट्टीच्या दिवशी छोटी छोटी नाटुकली संध्याकाळी त्या परिसरात सादर होतील आणि फिरायला येणाऱ्या रसिक प्रेक्षकांचे मनोरंजन केले जाईल. खऱ्या अर्थाने मराठीला अभिजात दर्जा मिळून देण्यासाठी सरकारने तसेच मराठी जनतेने मिळून अश्या प्रकारे प्रयन्त केले पाहिजे.#मराठीदिन #मायमराठी #अभिजातमराठी&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>डोंबिवलीकराचा वीकएंड </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2017/02/blog-post.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 5 Feb 2017 01:14:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-7671591699090397017</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;वीकएंड सुरु झाला कि, मस्त पैकी खावं-प्यावं.. गाढ झोपावं..(झोप पूर्ण शरीराला रिचार्ज करते) ... वाचावं, लिहावं, सुंदर सुंदर बघावं☺☺ कुठे काय चालू आहे ते पाहाव, वाचन, चित्रपट, नाटक, प्रदर्शनं, जत्रा, उत्सव.. बरेच काही चालू असते डोंबिवलीमध्ये वीकेंडला (सध्या साहित्य संमेलन चालू आहे), आपल्या खास मित्रांबरोबर इकडे तिकडे फिरावं..कधी फडके रोडला,कधी गणेश मंदिर, कधी स्वामी समर्थ मठ...तर कधी बच्चे कंपनी सोबत बागेत, मग त्यांच्या ठरलेल्या हॉटेलमध्ये... खूप कमी बोलावे आणि खूप खूप ऐकावे आणि सभोवताली चाललेल्या छान छान गोष्टी टिपाव्या... शेवटी दमलात कि शांत पडावे बिछान्यावर .. कसलाही विचार न करता .. कधी करावे? जेव्हा डोंबिवलीच्या बाहेर जात नसाल तेव्हा-&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>भारत माझा देश आहे.</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/11/blog-post.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sat, 12 Nov 2016 12:26:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-3037561734604523893</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;भारत माझा देश आहे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथे राहण्याऱ्या प्रत्येक भारतीयाला आपल्या देशाचा प्रचंड अभिमान आहे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथे जात-पात,धर्म अजिबात मानला जात नाही.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथला प्रत्येक शेतकरी हा श्रीमंत वर्गात मोडला जातो.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथे भारतीय सैनिक आणि पोलीस यांना आमदार आणि खासदारांना पेक्षा जास्त वेतन मिळते.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथल्या तरुणाचे हिरो नेहमीच भारतीय सैनिक आणि शेतकरी हेच असतात.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथे राहणारा तरुण नोकरीसाठी कधी परदेशी जात नाही, जे काही करायचे ते देशासाठीच हाच त्यांचा नेहमी निर्धार असतो.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथल्या प्रत्येकाला आपल्या राज्याबद्दल आणि आपल्या भाषेबद्दल प्रचंड प्रेम आहे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथला प्रत्येक जण आपले राज्य कसे पुढे येईल यासाठी प्रयन्त करत असतो त्याचमुळे भारत हे जगातील नंबर वन राष्ट्र आहे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;सरकार कडून फुकट मिळणाऱ्या गोष्टीला इथली जनता नेहमीच विरोध करते,त्यापेक्षा काम द्या असा त्यांचा आग्रह असतो.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;म्हणूनच इथे बेरोजगारी शुन्य टक्के आहे. साक्षरता ९९% आहे तर गरिबी फक्त १% आहे.क्राईम रेट नाहींच्या बरोबर आहे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथे पाण्याचे उत्तम नियोजन केले जाते.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;भारताच्या प्रत्येक गावागावात रस्ते पोहचले आहेत आणि जे जगातील उत्तम रस्ते मानले जातात.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथली मीडिया सतत सकारत्मक बातम्या देत असते.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;सरकार कुणाचेही असले तरी प्रत्येक निणर्य लोकसभेत आणि विधान सभेत एकत्र मिळून शांतपणे चर्चा करून घेतला जातो.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;इथल्या लोकांना भारतात बनलेल्या वस्तूचे आकर्षण असते त्यामुळे परदेशी कंपन्या येथे जास्त टिकत नाही. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;भारतीयाच्या यांचं प्रचंड देशप्रेमामुळे शेजारची शत्रू-राष्ट्रे नेहमीच आपल्याला वचकून असतात.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;असा हा भारत माझा देश आहे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;@शैलेश राणे.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>दिवाळीच्या हार्दिक शुभेच्छा!</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/10/blog-post_29.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sat, 29 Oct 2016 21:55:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-3738911861878610130</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div style="text-align: left;"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;प्रत्येक वेळी दिवाळी आली कि मुंब्रा मधील लहानपणीच्या दिवाळीची नेहमी आठवण येते. मे महिन्याची आणि दिवाळीची सुट्टी याच काय त्या दोन मोठ्या सुट्या तेव्हा असायच्या.मे महिन्याच्या सुट्टीत तर रवानगी मामाच्या घरी होत असे पण दिवाळी मात्र भाऊबीजेपर्यन्त घरीच साजरी करत असू. दिवाळीचा अभ्यास तेव्हा सुट्टीत शाळेतून करायला दिला जायचा.आवडीने नवीन वही आणून,पहिल्या पानावर मस्त कंदीलचे चित्र काढून दिवाळी सुट्टीच्या अभ्यासाला लागायचो. सुट्टी पडल्या पडल्या अजून एक काम असायचे ते म्हणजे आंगण बनवणे, दूरच्या टेकडीवरून माती आणून आईला आम्ही देत असू, मग माती थोपटून काढत आई शेणाने सारवून मस्त पैकी अंगण तयांर करत असे.अंगण तयार झाल्यावर उरलेल्या मातीतून एक कोपऱ्यात छोटासा किल्ला सुद्धा आम्ही बनवायचो आणि एक जागा आई रांगोळीसाठी राखून ठेवायची.बाबानी बंदूक आणून दिल्यावर मग चोर पोलीस खेळ सुरु व्हायचा.चोराला शोधत शोधत नुसते आम्ही फिरत असायचो आणि घरी आल्यावर आईचे धपाटे ठरलेले असायचे.पहिल्या आंघोळीच्या दिवसाची खूप आतुरतेने वाट पाहायचो.रात्री किती ही ठरवून दुसऱ्या दिवशी लवकर उठायचा प्रयत्न केला तरी जाग फटाक्याच्या आवाजानेच व्हायची.बाबांनी रात्रीच कंदील बांधलेला असायचा.पाटावर बसवून आई मस्त अंगभर सुगंधी उटणं लावायची. आईने लावलेल्या सुगंधी उटण्याच्या अंगावर गरम पाणी घेत मोरीत (बाथरूममध्ये) आंघोळ आटपायची नंतर बाहेर तुलसी समोर कारेट फोडायच. आमच्यासाठी कारेट ते सुद्धा अंगठ्याने फोडणे हा खूपच कठीण प्रकार असायचा आणि त्याची कडू चव घ्यायला लागायची. मग नवीन कपडे घालून आईने बनवलेला फराळ खायचा. चहामध्ये चकली बुडवून आणि शंकरपाळ्या चहात टाकून माझा फराळ व्हायचा आणि भल्या पहाटेच फटाके घेऊन आम्ही चाळीतले मित्र बाहेर पडायचो.चाळीत बहुतेक सर्वांच्या दारासमोर रंगीबेरंगी रांगोळ्या काढून झालेल्या असायच्या, मंद प्रकाशात सर्वत्र पणत्या मिणमिणतांना सुंदर दिसायच्या, प्रत्येकाच्या घरासमोर लागणारे कंदील सुद्धा आकर्षणाचे केंद्र असायचे.गल्लीत सर्वत्र उटणं आणि फराळाचा सुगंध दरवळत असायचा अश्या वातावरणात आम्ही फटाके फोडायला मैदान गाठायचो.आकाशात उडणारे रॉकेट्स मस्त वाटायचे.सापाची गोळी हा सगळ्यात अदभूत फटाका होता.हा साप फटाफट बाहेर कसा येतो याचे खूप कुतूहल वाटायचं.दिवाळीच्या सुट्टीत फुल धमाल असायची.भाऊबीजेला मग मामा काही दिवसासाठी आपल्या घरी घेऊन जायचा. मग पुन्हा सुट्टी संपत आली कि मग दिवाळीचा अभ्यास आठवायचा आणि शाळा सुरु होण्याअगोदरच्या दिवशीच तो संपायचा.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="text-align: left;"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="text-align: left;"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;@शैलेश राणे&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>हिंदी चित्रपट इंडस्ट्री</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/10/blog-post_23.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 23 Oct 2016 04:06:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-4467441955883334890</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;हिंदी चित्रपट इंडस्ट्री ही नक्कीच साधू संतांची असली पाहिजे.भट साहेबांनी तर मल्लिका शेरावत आणि सनी लियोन यांच्याकडून काम करून अखिल भारतीय जनतेवर जे संस्कर केले आहेत त्याला खरोखर तोड नाही आणि गेली क्रित्येक वर्ष ते सातत्याने लोकांवर चांगले संस्कार करण्याचे काम लाज-लज्जा न ठेवता विनासंकोच करत आहेत. सलमान/संजय दत्त सारखी आदर्श मुले तर आपल्याला सुद्धा हवीत असे भारतातील अनेक आई-बापाना नेहमीच वाटत आलेले आहे.संत दाऊद आणि संत छोटा शकील यांनी भारत देशात केलेल्या थोर कामाची महती समस्त ज&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline;"&gt;गाला माहित करून देण्याचे कठीण काम याच हिंदी फिल्म इंडस्ट्रीने केले आहे.शाहरुख खान/अमीर खान सारखे अजिबात गर्व नसलेले,शांत आणि सुशील हिरोना भारतात असुरक्षित वाटत असून सुद्धा फक्त भारतीयांचे मनोरंजन करता यावे म्हणून अजून सुद्धा भारतात राहत आहेत याचे खरे तर कौतुक करायला पाहिजे.गेली क्रित्येक वर्ष इंग्लिश चित्रपट हे सरार्स पणे हिंदी चित्रपटांतील सर्वच गोष्टी कॉपी करत आले आहेत तरी त्यांना माफ करून जो मोठेपणा हिंदी चित्रपट इंडस्ट्रीने दाखवला आहे तसा भू-तलावर अजून कोणी ही अजून दाखवलेला नाही आहे.मी तर म्हणतो काश्मीरचा मुद्धा सुद्धा हिंदी चित्रपट इंडस्ट्रीच सोडवू शकते.हिंदी सिने इंडस्ट्रीने आपले बस्तान मुबईतून उचलून भारत-पाक सीमेवर बसवावे कारण कुणी थोर माणसाने म्हटलेच आहे कि "कलाकारानं सीमा नसते".तिथे राहून त्यांनी रोज तिथे असणाऱ्या पाकिस्तानी सैनिकांचे आणि अतिरेक्यांचे मनोरंजन करावे म्हणजे ते युद्ध करणे विसरून जातील आणि तिथे शांतता प्रस्थापित होईल.भारतीय सैनिक सुद्धा शहीद होणार नाहीत.अक्षय कुमार, अनुपम खेर आणि परेश रावल सारखे काही अपवाद असू शकतात म्हणून हिंदी चित्रपट इंडस्ट्री बदनाम होत नाही हे विरोध करणाऱ्यांनी ध्यानात ठेवावे.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="color: #1d2129; font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white;"&gt;@&lt;/span&gt;शैलेश राणे&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>आरक्षण आणि बरेचसे प्रश्न </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/10/blog-post_17.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Mon, 17 Oct 2016 16:13:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-2804367826101430223</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;आरक्षण आणि बरेचसे प्रश्न&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;आरक्षण देऊन दोन पिढ्या तरी नक्की गेल्या असतील मग त्यांचा किती फायदा लोकांनी घेतला असेल? आणि आपला फायदा झाल्यावर आपल्या जाती मधील लोकांना पुढे यायला कितीशी मदद या लोकांनी केली असेल?जर आरक्षणाचे इतके फायदे मिळाले असतील तर मग आता आरक्षण नको म्हणून ही मंडळी का सांगत नाहीत? आरक्षण असून सुद्धा फायदे जर मिळत नसतील आणि ती मंडळी अजून सुद्धा मागासच असतील तर मग आरक्षण सरसकट रद्द का करू नये आणि दुसरा पर्याय का पाहू नये? त्याचे नेते फक्त गब्बर होताना दिसत आहेत मग त्यांचे पाठीराखे त्यांना जाब का विचारात नाही? मराठा आरक्षण बोलायचे झाले तर ५ कोटीच्या मराठा समाजाला फक्त १६% आरक्षण देणे अन्याय नाही का? मग इतर लोकांनी कुठे जायचे? शिक्षण संस्था आणि साखर कारखाने मराठा नेत्याच्या हातात आहेत आणि मराठा समाजाच्या मागण्या सुद्धा त्यांचं मुद्द्यांना धरून आहेत मग ही मंडळी एकमेकांना भेटून प्रश्न का सोडवत नाही?&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;देशात जाट, गुज्जर आणि पटेल यांनी सुद्धा आंदोलने केली आणि त्यात दंगल झाले आणि लोक मारली गेली पण गेले काही महिने मराठा समाजाचे आंदोलने शांतपणे सुरु आहे आणि कुठली अप्रिय घटना घडली नाही.या साठी त्याचे नक्कीच कौतुक करायला पाहिजे. पण बाळासाहेब ठाकरे यापासून ते आताच्या राज ठाकरे यांनी केलेल्या मराठी आंदोलनासाठी "तुम्ही संकुचित वृत्तीचे आणि देश तोडणारे" आणि "मुंबई सर्वांची आहे" असे बोलून नाक मुरडणारी लोक जेव्हा जातीसाठी एकत्र आली ते बघून खूप आश्चर्य मात्र नक्की वाटले. त्यावेळी जर मराठी समाज इतक्या मोठ्या पद्दतीने एकटवेला असता तर आज मराठीचे चित्र वेगळे दिसले असते आणि मराठी समाजाचे एक छत्री राज्य असते महाराष्ट्रावर! आणि हो माझा मराठी लाखाचा नाही तर कोटींचा आहे...हो १० कोटींचा आहे हा मराठी!&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129;"&gt;@&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style="color: #1d2129;"&gt;शैलेश राणे&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>स्मार्ट गावे बनवण्यासाठी केलेल्या काही सूचना</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/10/blog-post_63.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 16 Oct 2016 04:17:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-2050934405300019455</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;स्मार्ट गावे तयार करण्यासाठी पंतप्रधान ऑफिस मध्ये पाठवलेल्या काही सूचना;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;१) सर्वात प्रथम तर सावकारी पाश कायमचे बंद करण्यासाठी शेतकरी बँक सुरु करावी आणि शेतीसंबंधी सर्व व्यवहार शेतकऱ्यांनी याच बँकेतून करावे.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;२) मोठे मोठे warehouse प्रत्येक गावागावात उभारावे जिथे शेतकरी आपला माल ठेवू शकतील&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;३) जिथून शेतकरी आपली उप्त्पादने online विकू शकतील त्यामुळे मधली दलाली बंद होईल.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;४) संपूर्ण दारू बंदी होणे पण आवश्यक आहे.फळापासून होणारे ज्युस व इतर विविध प्रोडूक्टसची विक्री आणि त्याचे मार्केटिंग गावागावात उभारलेल्या warehouse मधून झाले पाहिजे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;५) त्यासाठी प्रत्येक गावागावात रस्ते पोहचले पाहिजे आणि शहर आणि गावा मधील अंतर कमी करता आले पाहिजेत.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;६) पाणी वाचवा आणि पाणी जिरवा ही मोहीम जोरदारपणे अवलंबली गेली पाहिजे, त्यासाठी डोंगरमाथ्यावरील झाडांना तोडू न देणे,&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;७) प्रत्येक घराघरात आणि शेती साठी विहिरी किंवा नदीवरील छोटे छोटे बांध याद्वारे पाणी पोहचेल या साठी प्रयन्त करणे,&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;८) तिथे पाऊस जास्त पडतो तिथेच फक्त जास्त पाणी लागते अशी पिके घेतली गेली पाहिजे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;९) गावागावात शेतकरण्या शेतीविषयक मार्गदर्शन करणाऱ्या शाळा निर्माण झाल्या पाहिजे, शेतीला उद्योग दर्जा देऊन त्याकडे जास्त लक्ष दिले गेले पाहिजे.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;१०) जास्तीत तरुण वर्ग शेती कडे करियर म्हणून कसा बघेल या कडे पर्यंत करणे.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;@शैलेश राणे&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>मुंब्रादेवीचे दर्शन दसऱ्याच्या दिवशी</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/10/blog-post.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Wed, 12 Oct 2016 05:50:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-590761842166268737</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;
&lt;a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwqSKz4gEws25eLm6f1aRk3ARfNGDBHb9JHTJEM2_l1K2NVG7otSr4ObSi2PFMXAL-YZ6w0exx2Ugg_8aRvNdX0I5TQJUNAAhqulX81EvTYUTEu0wo8H0bn1lI8zIwfrXu50OPR5UAHQg/s1600/IMG20160915163758.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwqSKz4gEws25eLm6f1aRk3ARfNGDBHb9JHTJEM2_l1K2NVG7otSr4ObSi2PFMXAL-YZ6w0exx2Ugg_8aRvNdX0I5TQJUNAAhqulX81EvTYUTEu0wo8H0bn1lI8zIwfrXu50OPR5UAHQg/s1600/IMG20160915163758.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;
&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;'मुंब्रादेवीचे दर्शन दसऱ्याच्या दिवशी'&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;" /&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;नेहमीप्रमाणे चायच्या टपरीवर किशोरला ही कल्पना सुचली आणि ती त्याने नेहमीप्रमाणे त्याच्या लाडक्या संदीपच्या नावावर आपल्या ग्रुप वर टाकली आणि त्याला मित्रांनी उस्फुर्त प्रतिसाद दिला. आज सकाळी सहा वाजता वाजता आम्ही डोंबिवलीकर निघालो आणि मुंब्रावाले मित्र आधीच येऊन दर्शन घेऊन आमच्यासाठी वरतीच थांबले.बाकीच्या मित्रांनी या आधी बऱ्याच वेळा येऊन दर्शन घेतले असले तरी मला मात्र बऱ्याच वर्षांनी हा योग आला होता. इतक्या वर्षात ट्रेन मधूनच देवीला नमस्&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px;"&gt;कार करत होतो.सकाळी सकाळी असे वरती चढून जायला मज्जा येत होती पण नंतर मात्र बरीच दमछाक व्हायला लागली. अधून मधून विश्रान्ती घेऊन मजल-दरमजल चालू होती. धापा टाकत कधी एकदा देऊळ गाठतोय या प्रयत्नात आम्ही होतो.वरतून होणारे सूर्यदेवाचे दर्शन,मुंब्राची खाडी,धावणाऱ्या ट्रेन आणि रस्त्यावरच्या गाड्या आणि डोंगरावर आमची मुंब्रादेवीच्या दर्शनासाठी चाललेली वाटचाल हे सर्व आम्हा चाकरमान्यांच्या दैनंदिन आयुष्यतील झलकच दाखवत होते.शेवटी एकदाचे देवळात पोहोचलो, जे पहिले ते खरोखरच अवर्णनीय होते. मुंब्रा देवी म्हणजे "नव दुर्गा" आहे, नऊ देवींच्या मुर्त्या एकत्र पाहणे खरंच अदभूत वाटत होते.खाली सूर्यकिरणांमुळे सोनेरी रंगात लपटलेल मुंब्रा गाव मस्तच दिसत होते. सूर्य देवाची असंख्य किरणे आजच्या सोनेरी दिवशी जसे काही सोनेरी रंगाची उधळण आम्हा मित्रांवर करत होती. मुंब्रादेवीचे दर्शन घेतले.दर्शन झाल्यावर मित्रांसोबत तिथेच बसून गप्पा गोष्टी सुरु झाल्या. नरेंद्र आणि संजय सुद्धा येत आहे अशी खबर मिळाली आणि त्यात संजयला चक्कर सुद्धा आली होती. शेवटी हे दोघे पण पोहचले आणि दर्शन घेऊन संजयची थोडी गम्मत-मस्ती केल्यावर आम्ही डोंगर उतरायला सुरवात केली. थोड्या अंतरावर सुनीलच्या मित्राच्या वडापावच्या स्टॉलवर तेथील दगडावर झकास जागा शोधून गरमागरम वडापाववर ताव मारला. गेल्या वर्षी व्हाट्सअँपवर प्रॉमिस केल्याप्रमाणे या वर्षी अवॉर्ड function प्रत्यक्ष मित्रांसोबत साजरे कार्याचा मानस केला होता तो संदीपच्या मदतीने सिद्धीस नेला. संदीपने सर्वासाठी अवॉर्ड घेऊन आला होता. नंतर पुन्हा उतरून पायथ्याशी फोटोसेशन,गप्पा आणि चहा पीत नवीन ऊर्जेसह आणि मस्त आठवणी साठवत आनंदाने आम्ही मित्रांनी एकमेकांचा निरोप घेतला.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" height="72" url="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwqSKz4gEws25eLm6f1aRk3ARfNGDBHb9JHTJEM2_l1K2NVG7otSr4ObSi2PFMXAL-YZ6w0exx2Ugg_8aRvNdX0I5TQJUNAAhqulX81EvTYUTEu0wo8H0bn1lI8zIwfrXu50OPR5UAHQg/s72-c/IMG20160915163758.jpg" width="72"/><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>काही मनातले </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/09/blog-post_25.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 25 Sep 2016 20:14:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-1988759228068407652</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;व्हाट्सअँप आणि फेसबुकचा वापर मी जास्तपणे माझ्या नवीन-जुन्या शाळा-कॉलेज-ऑफिस मधील मित्रांशी संपर्कात राहण्यासाठीच करतो आणि त्यांच्या &amp;nbsp; सहकार्याने प्रत्यक्ष-अप्रत्यक्ष माझ्या स्वतःच्या जीवनात आणि जितके माझ्याकडून होईल इतका समाजात काही बदल घडवून आणता येतील का ते पाहतो किंवा प्रयत्न &amp;nbsp;करतो.आजच्या घडीला भारतीय सैनिकांच्या मागे उभे राहणे जास्त गरजेचे आहे जे आपल्या जीवाची बाजी लावून देशाच्या सीमेवर आपले रक्षण करत आहेत आणि दुसरी सर्वात महत्वाची गोष्ट म्हणजे ज्या देशात रक्षाबंधन जितक्या मोठ्या प्रमाणात साजरे होते आणि ज्या देशात काही ठिकाणी स्वतःच्या मुलीची देवीसारखी पूजा केली जाते त्या देशातील मुलीं ना गर्भात आणि ना गर्भाबाहेर सुरक्षित नाही आहेत.दिल्ली आणि कोपर्डी सारखया घटना ज्या वाचून असे वाटते कि ती माणसेच नसावीत,अगदी क्रूर प्राणी सुद्धा अश्या प्रकारे कुणाशी वागत नाही. खरंच खूप संताप येतो.असे कृत्य करणाऱ्याला तर खरे म्हणजे भर चौकात सर्वांसमोर तडफवून फाशी दिली पाहिजे. अश्या घटनांना जातीची लेबल लावणे तर सर्वात हींन काम आहे.छत्रपती शिवाजी महाराजांच्या राज्यात तरी अश्या गोष्टी कुणी बोलू नये आणि महिलांना सुरक्षित वातावरण मिळावे यासाठी सर्वानीच हातभार लावला पाहिजे.महाराष्ट्रामधील मराठी हा नेहमीच मातीसाठी लढला म्हणूनच इतिहास घडला नाहीतर तुकड्या तुकड्यात विखरूला असता आणि कधीच इतिहासजमा झाला असता हे ही कुणी विसरू नये. जाती नुसार आरक्षण/गरिबी ही भारताच्या अजूनही जागतिक स्तरावरील पिछाडीचे लक्षण आहे आणि देशाला स्वतंत्र होऊन ७० वर्ष झाली तर ती आपल्याला दूर करता आले नाही आणि उलट त्यात वाढ करण्याचे काम चालू आहे हीच मोठी शोकांतिका आहे आणि यांचे प्रमाण जितके कमी करून पुढे ती पूर्णपणे नष्ट कशी करता येईल यासाठी सर्वानीच जाती भेद विसरून आणि राजकीय खेळीचा बळी न पडता प्रयत्न केले पाहिजे&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>मला भेटलेली माणसे -गावंडे सर </title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/02/blog-post_7.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sun, 7 Feb 2016 13:29:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-4867727156261896523</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
लहानपणी सातवीत असताना एका पुस्तकातून कॉपी करून एक निबंध लिहिला होता "माझा आवडता छंद - माणसे जोडण्याचा " त्यावेळी फारसे कळत नव्हते पण माझ्या शिक्षिका म्हणाल्या "तुझा निबंध तू कोठूनतरी कॉपी केला आहेस हे माहित आहे आम्हाला पण तू जो विषय निवडला आहेस छंद म्हणून तो आम्हाला खूप आवडला म्हणून तुला बक्षीस. अशीच चांगली माणसे जोडत जा". तेव्हापासून चांगल्या माणसांना जोडत राहणे आणि त्यांना भेटणे खूप आवडते मला मग ते शाळा किंवा कॉलेज मधील जुने मित्र असो किंवा ऑफिसमध्ये किंवा ऑफिसच्या कामानिमित्त भेटलेली माणसे असो.एवरेस्ट मध्ये काम करताना गावंडे सरांशी ओळख झाली. सेल्स टैक्स विभागात मोठ्या हुद्द्यावर राहून निवृत्त झालेले. वय वर्ष कदाचित ७० वर्षच्या पुढे असेल पण ज्या वयात लोक निवृत्त होऊन आराम करत असतात त्या वयात ते अजूनही तारुण्याच्या जोमाने आणि उत्साहाने सेल्स टैक्स सल्लागार म्हणून एवरेस्ट सारख्या अजून तीन- चार कंपन्या मध्ये ते काम करत आहेत. त्याचे इंग्रजी वरचे प्रभुत्व प्रचंड आहे आणि वाचन सुद्धा तितकेच दांडगे. सल्लागार म्हणून काम करत असले तरी कुणाला कामाशिवाय सल्ला देणे त्यांना आवडत नाही. आपण फक्त चांगले काम करायचे जर आपले काम चांगले असेल तर आपल्याला लोक फॉलो करतील. सतत उपदेश द्यायची गरज नाही.असे त्याचे म्हणणे असते. त्याची सर्वात आवडलेली गोष्ट म्हणजे "कुठलेही काम करताना ते fashion म्हणून करू नका तर passion म्हणून करा".एवरेस्ट मध्ये असताना त्याचा पाय सुजला होता म्हणून त्यांना भेटायला घरी गेलो होतो तेव्हा वाटले ते सल्लागार मधून सुद्धा लवकर निवृत्त होतील पण अजूनही इतक्या वर्षानंतर थोडे काम केले असले तरी अजून सुद्धा त्याचे काम करणे सुरूच आहे. तुम्हाला आदर्श म्हणून नेहमी मोठ्या मोठ्या व्यक्तीकडे बघायला हवे असेच नाही.आपण रोज अनेक माणसे भेटत असतो. काहीजण आपल्याला त्याच्या कामातून प्रेरणा देतात तर काही आपल्या वागण्यातून सकारत्मक विचार पसरवत असतात आपण फक्त डोळे आणि कान उघडे ठेवून ते घ्यायचे…&amp;nbsp;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>छोट्या गोष्टी</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/01/blog-post_30.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Sat, 30 Jan 2016 18:47:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-1197584254757802328</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;span style="font-family: Verdana, sans-serif;"&gt;&lt;span style="background-color: white; color: #141823; line-height: 19.32px;"&gt;आमच्या बिल्डिंग मध्ये एक गृहस्थ आहेत. ठाण्याला एका मोठ्या कंपनीमध्ये एका मोठ्या हुद्द्यावर ते काम करतात.लवकरच ते निवृत्त होणार आहेत.माझे ही ऑफिस ठाण्याला असल्यामुळे गेली दोन-तीन वर्ष मी त्यांचा दिनक्रम बघतो आहे. त्याचे ऑफिस बहुतेक सकाळी ८ वाजता असते पण ते सकाळी ६ वाजताच घर सोडतात आणि ठाणे स्टेशनसमोरील आपल्या नेहमीच्या आवडत्या स्टाॅलवर नाश्ता करतात. बरीच वर्ष ते त्याच्याकडे नाश्ता करत असल्यामुळे त्या विक्रेत्याची आणि त्याची खूप चांगली ओळख झाली आहे.हल्ली तर तो विक्रेता ते आले क&lt;/span&gt;&lt;span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; line-height: 19.32px;"&gt;ि घरी जास्तीच्या नाश्त्याचे सामान आणायला जातो तेव्हा हे गृहस्थ त्याचा स्टाॅल बघतात आणि कसलाही संकोच न बाळगता येणाऱ्या प्रत्येक गिऱ्हाईकाला हवा तो नाश्ता प्लेट मध्ये भरून देतात आणि बरोबर पैसे घेतात. विक्रेता पुन्हा आला कि त्याला सर्व हिशोब देऊन ते आपल्या ऑफिसच्या बसकडे निघतात. तसे बघाल तर ही गोष्ट खूप साधी वाटेल पण आजकाल जिथे धावपळीचे जीवन जगत असताना आनंदासाठी प्रत्येक गोष्ट मोजली जाते किंवा त्याचा काही मोबदला द्यावा लागतो तिथे अशी काही माणसे छोट्या छोट्या गोष्टी करून 'गम्मत', 'मजा', 'आनंद', 'सुख', 'समाधान' असे सर्व काही अनुभवत असतात आणि ते सुद्धा अगदी सहजच.कृपया 'किती' ते विचारू नका.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
</description><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item><item><title>आम्ही शाळकरी १९९४ चौथे स्नेह संमेलन</title><link>http://shaileshchakatta.blogspot.com/2016/01/blog-post_26.html</link><category>माझ्या लेखणीतून</category><author>noreply@blogger.com (शैलेश ऱाणे मराठी बाणा)</author><pubDate>Tue, 26 Jan 2016 21:23:00 +0530</pubDate><guid isPermaLink="false">tag:blogger.com,1999:blog-3695283905462924328.post-8434668677481055204</guid><description>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #141823; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;आम्ही शाळकरी १९९४ चौथे स्नेह संमेलन.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #141823; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;आज सकाळी ज्या आतुरतेने मी तयारी करून माझ्या शाळेत जात होतो ते बघून माझी बायको म्हणाली " लहान होतात तेव्हा तरी अशी तयारी करून जात होतात का?" खरंच तेव्हा एवढे विशेष वाटायचे नाही.आई सकाळी सकाळी उठवून "अरे आज झेंडावंदन आहे ना?… जायचे आहे कि नाही शाळेत? म्हणून तगादा लावून शाळेत पाठवायची. त्या वेळी शाळेत जाण्यापेक्षा त्या दिवशी असणाऱ्या सुट्टीचा आनंद विशेष असायचा पण आता मात्र १५ ऑगस्ट आणि २६ जानेवारी ची ओढ जास्त असते.शाळा हा माझा नेहमीचा जिव्हाळ्याचा विषय राहिला होता, आहे आणि राहणारा आहे त्यामुळे पुन्हा शाळेत येणं हे नेहमीच माझ्या साठी खूप खास असते .आज सुद्धा पुन्हा आपल्या शाळेत तसेच वर्गामध्ये बाकांवर बसून आपल्या आवडत्या शिक्षक आणि मित्रांशी केलेल्या गप्पा मस्तच वाटल्या.वयाने मोठ्या झालेल्या शरीरातल्या मनाला परत एकदा लहान व्ह्यायची संधी मिळाली.आपल्या माजी विद्यार्थ्यांना पाहून आपल्या शिक्षकांना झालेला आनंद सुद्धा त्याच्या चेहऱ्यावर दिसत होता. त्यांनी स्वतःहून केलेले आमचे स्वागत आणि दिलेला चहा नाश्ता त्यामुळे खंरच माझे मन खूप भरून आले.किशोर नेहमी जाता जाता एक तरी शेर किंवा कविता टाकत जा असे सांगत असतो आणि मी नेहमीप्रमाणे ते ऎकत नाही पण आज एक कविता आठवली ती खाली टाकतो आहे.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div style="background-color: white; color: #141823; line-height: 19.32px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;"&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;आठवला तो वर्गातला फळा,&lt;br /&gt;संगतीने मग शिक्षेच्या कळा,&lt;br /&gt;दाटून आला माझा गळा,&lt;br /&gt;पुन्हा भेटता माझी शाळा..&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;
&lt;a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3_9kp0yLPoQhrusdcWQX3cD5L9nDasQ7P6Isgnbu6a502uu5Ult9hHgdCnAzCrDYk-E-l1XVvSFezKjbSnZGD-fGZlYmBC0x7MHtIGPtqBrY4BVEEKvrAZAQwMTNpzBrJVoW5Sga59RI/s1600/20150917_125323.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3_9kp0yLPoQhrusdcWQX3cD5L9nDasQ7P6Isgnbu6a502uu5Ult9hHgdCnAzCrDYk-E-l1XVvSFezKjbSnZGD-fGZlYmBC0x7MHtIGPtqBrY4BVEEKvrAZAQwMTNpzBrJVoW5Sga59RI/s320/20150917_125323.jpg" width="320" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;span style="font-family: &amp;quot;verdana&amp;quot; , sans-serif;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description><media:thumbnail xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" height="72" url="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3_9kp0yLPoQhrusdcWQX3cD5L9nDasQ7P6Isgnbu6a502uu5Ult9hHgdCnAzCrDYk-E-l1XVvSFezKjbSnZGD-fGZlYmBC0x7MHtIGPtqBrY4BVEEKvrAZAQwMTNpzBrJVoW5Sga59RI/s72-c/20150917_125323.jpg" width="72"/><thr:total xmlns:thr="http://purl.org/syndication/thread/1.0">0</thr:total></item></channel></rss>