~ BélaBácsi Mesevilága ~

A Római Birodalom (latinul Imperium Romanum)

noreply@blogger.com (Anonymous) — Sun, 06 Jan 2013 15:11:00 +0000

Róma felemelkedése/

The History of the Decline and Fall of the Roman Empire

This article is about the book. For the historical events, see History of the Roman Empire and Fall of the Western Roman Empire. For the historiography spawned by Gibbon's theories, see Decline of the Roman Empire.

A Római Birodalomról kétféle értelemben beszélhetünk..

According to Gibbon, the Roman Empire succumbed to barbarian invasions in large part due to the gradual loss of civic virtue among its citizens.^[9] They had become weak, outsourcing their duties to defend their Empire to barbarian mercenaries, who then became so numerous and ingrained that they were able to take over the Empire. Romans, he believed, had become effeminate, unwilling to live a tougher, "manly" military lifestyle. In addition, Gibbon argued that Christianity created a belief that a better life existed after death, which fostered an indifference to the present among Roman citizens, thus sapping their desire to sacrifice for the Empire. He also believed its comparative pacifism tended to hamper the traditional Roman martial spirit. Finally, like other Enlightenment thinkers, Gibbon held in contempt the Middle Ages as a priest-ridden, superstitious, dark age. It was not until his own age of reason and rational thought, it was believed, that human history could resume its progress.

http://videa.hu/videok/tudomany-technika/europa-ezereves-tortenelme-tortenelem-f9S6molcJioYw8Zg

A szabin nők elrablása: Kép: Giambologna: Szabin nők elrablása

Bővebben: Romulus és Remus

Az ősi monda a következőképpen beszéli el Romulus származását, gyermekkorát és Róma alapítását: A trójai Aineiasz hajón érkezett Itáliába, feleségül vette Latinus laurentumi király leányát és letelepedett. Egy szűzleány teherbeejtéséről maga Mars isten gondoskodott („szűznemzés”), és a nász gyümölcse két kisfiú lett. Amulius tudomást szerzett az ikrek születéséről, egy kosárba helyeztette őket, és a Tiberius folyóra tetette. Az áradás a csecsemőket partra sodorta, miután egy anyafarkas kezdte szoptatni őket.. A fiúk a Romulus és Remus nevet kapták. Romulus megölte Remust, és így Romulus egyeduralkodóként Róma első királyává vált.

Mivel a város leginkább menekültekkel népesült be, a betelepülők között elég kevés embernek volt felesége, ezért Romulus úgy döntött, hogy a városba nőket is be kell telepítenie. A probléma megoldása végett Romulus rendezett egy ünnepséget, a Consualiat, amire meghívta vendégként a szomszédos szabin törzset is. A szabinok mind eljöttek, és magukkal hozták a lányaikat is. Romulus terve az volt, hogy elrabolja a szabin nőket, és elviszi őket Rómába. A támadásra a jel az volt, hogy ő feláll, kioldja lila palástját, majd újra maga köré teríti. Karddal felfegyverzett hívei figyelték őt, és amikor a jeladás megtörtént, akkor a nemesek kardot rántottak, és csatakiáltások közepette megrohanták a szabinokat, és elfogták a lányaikat, de a férfiakat hagyták sértetlenül elmenekülni. Összesen mintegy 700 szabin nőt raboltak el és vittek Rómába. A monda szerint hosszú idő telt el, de az elrabolt nők beletörődtek sorsukba, mivel férjeik szeretettel magukhoz édesgették őket. Romulus felesége szintén egy elrabolt szabin nő lett: Hersilia.

A Római Birodalom (latinul Imperium Romanum) az ókori Róma által létrehozott államalakulat volt a Földközi-tenger medencéjében. Örökségét közvetlenül a Keletrómai (Bizánci) Birodalom vitte tovább, melynek fővárosaKonstantinápoly, de kulturális hatásai a mai napig érezhetőek az európai élet számos területén.

Római Birodalomról kétféle értelemben beszélhetünk. Amennyiben abirodalmiságot önálló államszervezeti jelenségként fogjuk fel, kritériumainak a rómaiak állama a i. e. 3. századra már megfelelt, miután egyesítette Itáliát, és „külföldön” (a Földközi-tengeren, az Ibériai-félszigeten és a Balkánon) kezdett hódítani. Amennyiben a birodalmat pusztán a császárság szinoním kifejezésének tekintjük, úgy Római Birodalomról Augustus principatusánakkialakításától, szorosan véve i. e. 27-től beszélhetünk. Maguk a rómaiak az általuk meghódított területekre már a köztársasági államforma idején is alkalmazták az Imperium Romanum („római imperium”) kifejezést.

A világbirodalom kialakulása:

Az i. e. 3. század legvégén, a második pun háborúval Karthágó dőlt ki a versenytársak közül. A Földközi-tenger nyugati medencéjében ezzel Róma lett az úr, keleten azonban a görög világ virágzó hellenisztikus államai tartották hatalmukban a térséget. Amikor a makedónok hódító törekvései miatt Pergamon és Rhodosz Rómához fordultak, i. e. 200-ban kitört a második makedón háború (az első a pun háború idején zajlott), mely római győzelemmel végződött. Bár Quinctius Flaminius római hadvezér kihirdette a görög államok szabadságát, valójában ettől kezdve a római hadsereg tartotta megszállása alatt Görögországot és Kis-Ázsia nyugati partvidékének városállamait.

Az ókori Itália népei [szerkesztés]

Bővebben: Az ókori Itália

Itália területét Róma felemelkedése előtt számos különböző nép lakta. Az indoeurópai bevándorlás előtt honos népekhez tartoztak északon a ligurok, valamint Szardínia (szárdok), Korzika és Szicília őslakói. A vaskor kezdetén (i. e. 2. évezred–1. évezred fordulója) megjelentek az indoeurópai nyelvet beszélő italikus törzsek. A latinok és a velük rokon népcsoportok a Tiberistől délre (Róma, Alba Longa, Praeneste stb.) telepedtek le, az oscus-umber népek pedig Közép- és Dél-Itáliát foglalták el. Ugyanebben az időszakban települtek meg az Itáliai-félsziget északi részén a szintén indoeurópai illírek és venétek. A legjelentősebb itáliai civilizációt azonban az ismeretlen eredetű etruszkok és a gyarmatosító görögök hozták létre. Az etruszkok keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek Itália középső és északi területein, a görög gyarmatosítás pedig Dél-Itália és Kelet-Szicília területére terjedt ki (Neapolis, Tarentum, Szürakuszai stb.)...később Pannonia (a mai Magyarország nyugati része -

Itália meghódítása

S.P.O.R azaz a szenátus és a római nép

A királyságot i. e. 509-ben a köztársasági államforma váltotta fel. A fiatal Római Köztársaság elismerte Karthágó, az észak-afrikai pun állam kereskedelmi monopóliumát a Földközi-tengeren, cserébe az szavatolta Róma és szövetségesei sérthetetlenségét. Az i. e. 5. században Róma csak kemény harcokkal biztosíthatta fennmaradását a támadó latin törzsek és a királyság visszaállítására irányuló etruszk törekvések ellen. Miután a latin városokkal szövetségre léptek, az etruszkok és a vetélytárs dél-itáliai népek ellen összpontosították erőiket. Az 4. század elején Fidenae és Veii (i. e. 396) városok legyőzésével Róma megkezdte az etruszkok központi területeinek meghódítását. Ugyanebben az időben kelta (gall) törzsek keltek át az Alpokon és telepedtek le Észak-Itáliában, a Pó folyó vidékén. A kelták itáliai hadjáratuk során hatalmas vereséget mértek a rómaiakra, és a Capitolium kivételével elfoglalták és felgyújtották a várost.

Ókori Róma

Az ókori Róma összefoglaló név alatt Róma ókori városállamát, illetve az abból kinőtt és a Földközi-tenger térségére, valamint Európa és a Közel-Kelet jelentős részére kiterjedő ókori civilizációt értjük. 12 évszázados fennállása alatt (i. e. 8. század – i. sz. 5. század) a római civilizáció kis helyi királyságból a hatalmas Római Birodalommá nőtt, amelyben a meghódított területek nagy részének lakossága asszimilálódott és a római civilizáció részesévé vált. Az ókori Görögországot és az ókori Rómát együttesen „klasszikus ókori civilizációnak” vagy „antik világnak” nevezik. Az ókori Róma többek között az irodalom, a jog, a nyelvek, az építészet, a művészet és (utóbb, a birodalmi korszakban) a hadviselés terén egyaránt óriási hatást gyakorolt Európa későbbi fejlődésére.

A köztársaság bukása

Caius Iulius Caesar

Az itáliai rabszolgalázadások korszaka, majd a köztársaság válsága és a Sulla-féle polgárháborúk időszaka után i. e. 60–48 között létrejött az első triumvirátus, amely három államférfi, Julius Caesar, Pompeius és Crassus hatalmi szövetsége volt. A galliai háborúban, i. e. 58–51 között Caesar megszerezte Galliát Rómának, és teljesen új provinciapolitikát valósított meg. Crassus halálát követően Pompeius és Caesar között háború tört ki (Caesar-féle polgárháború), amelyben Caesar győzött. Caesart több győzelme után örökös dictatorrá választották. Dictatori ténykedése során többek között átalakította az államszervezetet, átrendezte a provinciák adózását, szabályozta az itáliai városok rendjét, földet osztott, nagyszabású építkezésekbe kezdett, kijavíttatta a római naptárat. I. e. 44 március idusán a Senatusban meggyilkolták.

A császárság kora

Caius Octavianus Caesar Augustus

Bővebben: Római császárkor, Nyugatrómai Birodalom és Keletrómai Birodalom

Lásd még: Római császárok listája időrendben

A császárkor (részletesen lásd az egyes császárok nevénél) két nagyobb szakaszra tagolódik: a principatus (i. e. 27–i. sz. 284) és a dominatus (284–476) korára. A principatus korában a köztársasági intézmények, noha sokáig még léteztek, teljesen kiüresedtek és jóformán minden jelentőségüket elvesztették. Diocletianus (284–305) átszervezte a birodalom közigazgatását, a polgárokból alattvalók (subiecti) lettek, s a birodalom dominatusszá, abszolút monarchiává vált.

A Nyugatrómai Birodalom

A Nyugatrómai Birodalom I. Theodosius római császár (uralkodott 379-től 394/395-ig) halálát követően, a Római birodalom felosztása révén jött létre. Theodosius halála után fiai, Arcadius és Honorius felosztották a birodalmat, ennek során létrejött a Keletrómai Birodalom – Konstantinápoly (Bizánc) központtal – és a Nyugatrómai Birodalom, melynek fővárosa 402-től Ravenna lett.. Van is erről egy kifejezés: "Ravennában temették Rómát.."

A népvándorlás során a Római Birodalmon kívüli, főleg germán, ill. iráni, szláv, türk stb. törzsek kelet–nyugati, ill. észak–déli irányban tömeges vándorlása történt. A 360-70-es években a Belső-Ázsiából a Volga vidékére nyomuló hunok elől menekülő vizigótok bebocsátást kértek a Római Birodalom területére (376). A kezdetben barátságos viszony Valens adókövetelései miatt gyorsan megromlott, (378)-ban a föllázadt gótok a Drinápolyi csatában tönkreverték a római hadsereget, Valens császár is elesett. A Birodalom soha nem heverte ki ezt a csapást. Theodosius császár annyit ért el, hogy neki tett katonai szolgálat fejében székvárosa, Konstantinápoly közeléből eltávolította, és Galliában telepítette le őket.

Heinrich Leutemann: A vandálok 455-ben kifosztják Rómát.
Térkép:
A római Birodalom kifejlődése:

██ Római Köztársaság

██ Római Császárság

██ Nyugatrómai Birodalom

██ Keletrómai Birodalom

Róma első barbár kifosztása volt történelmi fordulópont.

A Nyugatrómai Birodalom a szakadás után még nyolc évtizedig állt fenn, ez alatt a germán, hun, alán stb. támadások miatt egyre szűkebb határok közé szorult, sorra elveszítette a tartományai feletti fennhatóságát. A gótok 410-ben I. Alarich nyugati gót király vezetésével végigdúlták Itáliát, elfoglalták Rómát is. A hun támadások a 400-as évektől veszélyezették főleg a Keletrómai Birodalom területeit – ezeket hadisarcok fizetésével igyekeztek elhárítani. Attila hun király serege 451-ben kelt át a Rajnán; előrenyomulásuk a catalaunumi csata után megtorpant, ám a következő évben Itáliába is betörtek, s egészen Aquileiáig nyomultak.
Attila halála (453) után a hun birodalom széthullott. A hun veszedelem elmúlása után Rómában gyorsan váltották egymást a császárok; a városban anarchisztikus állapotok uralkodtak el, amit tetézett a folyamatos külső fenyegetés is. 455-ben a volt Africa provincia területén királyságot alapított vandálok elfoglalták s kifosztották Rómát. A gót szövetségesek függetlenítették magukat. 476-ban a kiskorú Romulus Augustulus császárt Odoaker germán hadvezér megfosztotta hatalmától, a császári jelvényeket pedig Konstantinápolyba küldte, Zénó keletrómai császárhoz. Ezzel Itália egyike lett az önálló germán királyságoknak. A keleti császárok ettől fogva a Római Birodalom egyedüli uralkodóinak tekintették magukat, s a formaságok életben tartásával igyekeztek megtartani a germán államok feletti jogi fennhatóságot. I. Justinianus (527–565) még megpróbálta visszahódítani az elveszített nyugati területeket, ez azonban már nem sikerülhetett, sőt az Itáliában elhúzódó háború a félsziget és Róma városa számára minden korábbi kifosztásnál súlyosabb civilizációs összeomlást okozott.

Az alánok vándorlásai a Volgától Észak-Afrikáig, a 4–5. században
Piros nyíl: vándorlás, narancssárga nyíl: kalandozások, sárga területek: alán csoportok letelepedése

A Kaukázus vidékén élő alánok a 7–10. század között a Kazár Birodalom kötelékébe tartoztak, de úgy hogy megőrizték belső önállóságukat. Országukat Alániának hívták. Ismerték a kereszténységet, mivel a történelmi források szerint bizánci térítő papok már a 6–7. században eljutottak Alániába. A magyarok valószínűleg akkor érkeztek Levédiába, az alánok szomszédságába, amikor azok a kazárok és bolgárok fennhatósága alá tartoztak. (A szoros kapcsolatra utal a Hunor és Magor monda elbeszélése Dula alán király leányainak elrablásáról, akikben a monda alapján a magyar uralkodók ősanyjait is tisztelhetjük.) Miután a 9. században a Kazár Birodalom meggyengült, az alánok visszanyerték politikai önállóságukat és a 10–11. században erős alán királyság alakult ki. A 10. századtól keresztény templomok jelentek meg, majd önálló alán érsekség is létrejött.
Az alánok egy része a honfoglaló magyarok után szintén nyugatra vándorolt. Ekkori népnevük: jászok. Ők alapították Jászvásárt (ma: Iaşi, Moldvában), és jelentős részüket a magyar királyok a Jászság területén telepítették le.

A klasszikus birodalmak kora

Ókori Görögország • Római Birodalom • Hellenizmus • Korai kereszténység
• Nyugatrómai Birodalom

Az Ókori Róma kormányzata

Római Királyság Római Köztársaság Római Császárság Principatus • Dominatus Nyugatrómai Birodalom • Keletrómai Birodalom

Divina Justitia - Jurisprudentia - Vitam regit fortuna, non sapientia

noreply@blogger.com (Anonymous) — Sat, 05 Jan 2013 20:31:00 +0000

Egy ördögi színjáték - Divina Justita -

"Lady Justice" -

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/5883057/?claim=u8erax9wvjy">Follow my blog with Bloglovin</a>

Iustitia - a bekötött szemű istenség

A justice, vagyis az igazságosság a négy sarkalatos erény egyike, az okosság, a mértékletesség és a lelki erősség mellett. Fogalma az antik mitológiához nyúlik vissza, ahol női alakban ábrázolták. A görög mitológiában a tisztán látásról híres Themis lánya, Diké jelképezi, aki az igazságosság és a jog istennője, míg a rómaiaknál Iustitia szimbolizálja.

The personification of justice balancing the scales of truth and fairness..

The personification of justice balancing the scales of truth and fairness

Az ókori egyiptomi vallás szerint Maat istennő volt az igazság és a rend,
valamint a törvény megszemélyesítője. Justitia az igazságot megszemélyesítő
római istennő, a görög Diké illetve Themisz istennők a megfelelője. Rómában
Justitia megjelenítése papjaival egyetemben nem örvendett túl nagy
népszerűségnek, jobban kedvelték a vele sok hasonlatosságot mutató Aequitas
istennőt, a jogegyenlőség, méltányosság istennőjét, akit gyakran jelenítettek
meg mérleget tartó nőalakként. Az igazság istennőjének kultuszaTiberius
római császár korában alakult ki.

Divina Justitia - Jurisprudentia -

Kard

Az ábrázolásokban a kard (pallos) a bűnös megbüntetésének a bűnösre lesújtani kész kard) jelképe.

Mérleg

A mérleg a mérés, mérlegelés, bíráskodás, megítélés, kiegyensúlyozás, a kiegyensúlyozottság, az igazságosság, az okos belátás jelképe. Az égi és a földi, az isteni és a túlvilági igazságszolgáltatás szimbóluma.

Szemkötő

A 15. század óta Justitiát gyakran ábrázolták szemkötővel. A szemkötő tárgyilagosságot képvisel, ítéletét ne befolyásolja hatalom, pénz vagy gyengeség, az igazságban a pártatlanság érvényesüljön.

Iustitia az ókori római mitológiában a törvényhozás, az igazság istennője,akit mérleggel a kezében, bekötött szemmel ábrázolnak, jelezve ezzel azt, hogy nem részrehajló. Bal kezében mérleget, jobb kezében kardot tart és lábánál egy kígyó található. Legfőbb őre az eskünek, védi a magántulajdont, oltalma alatt áll a segítségre szoruló; ő az igazságosság és az erkölcsivilágrend őre, aki mindig igyekszik igazságosságot, egyenlőséget létrehozni..

Attribútumai közül a mérleg az isteni igazságosság mitológiai szimbóluma,amely mindig azt jelzi, hogy meg kell találni a határt a jog és a jogtalanság között.

A mérleg két szárát Iustitia tartja egyensúlyban, amely arra utal, hogy egyenlőmértékben oszt jót és rosszat, kinek-kinek érdeme szerint. Ennek segítségéveldönti el az egymással szemben álló emberek sorsát. Pontosan mérlegeli a bűntés az ártatlanságot, tehát az arányosságra törekszik.

A bekötött szem eredetét tekintve homályos, a toleranciát jelenti a bírói gyakorlatban.

Iustitia jobb kezében található kard a büntető igazság szimbóluma; ezzel veszi fela küzdelmet az istennő a rossz ellen azért, hogy megvédje a jó erkölcsöt.

Végül a kígyó, amelyet nem minden ábrázolásban tüntetnek fel, a jogban az óvatosságra, a bölcsességre valamint az igazságra utal. Mivel egyesábrázolásokban Iustitia lábbal tapossa el a kígyót.. ezen összefüggésben jelentése a bűntől való elhatárolódás...

A Justicia - latinos alakban Justitia, az igazság Istennőjét ábrázoló

márvány szobor eredetileg az egykori Igazságügyi Palota aulájának

legfőbb ékessége volt.

A Justicia - latinos alakban Justitia, az igazság Istennőjét ábrázoló márvány szobor eredetileg az egykori Igazságügyi Palota aulájának legfőbb ékessége volt.

Blog - Justitia - egy ördögi színjáték

Béla bácsi élete erőművei

Ne gondoljuk, hogy Dr. Nagy Béla nyugdíjas politológus napjai meglehetősen egyhangúan telnek: az idős férfi bírósági beadványokat fogalmaz, periratokat értelmez, vagy éppen valamelyik ügyvédjével konzultál a következő lépésről. Délutánonként olykor vigyáz valamelyik unokájára, ahogy más nagypapák is teszik. Azután újra előveszi az iratokat és a soron következő jogi lépésen töri a fejét..

Ha meg isnyerné a lottófőnyereményt, az se segítene rajta. Béla bácsi egész élete munkásságból

állott. A szerencséjére azonban sem számíthat, ez már többször is bebizonyosodott.

A nyugdíjas politológus bírósági iratokat, hivatalos papírokat böngész naphosszat..Amikor azt

kérdezem tőle, mit változtatott rajta az erőmű megvásárlása óta eltelt nyolc év, azt mondja:

azelőtt tanár úrnak szólították. Ma mindenki Béla bácsinak nevezi ...Ö a csókkirály..

The personification of justice balancing the scales of truth and fairness..

What makes you beautiful - The first questions in the new year

noreply@blogger.com (Anonymous) — Sat, 05 Jan 2013 19:41:00 +0000

I beleave in Miracles..

A szépség 50 titka / Nagy Ria modell photo

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/5883057/?claim=u8erax9wvjy">Follow my blog with Bloglovin</a>

A mirákulum (latin miraculum 'csoda') a középkori vallásos színjáték egy csoportja, mely szentek életének eseményeiről, csodatételeiről szól (Angol nyelvterületen mindenféle vallásos játékot mirákulumnak neveztek.).

A játékok hősei esendő emberek, akik halálos bűnbe esnek vagy életveszélybe kerülnek, ám Mária vagy egy szent csoda segítségével megmenti őket..

Az év első napján azon járt az eszem,
az akadályokat, mától könnyen veszem.
Lehetnek előttem, gondok, gátak, hegyek,
csak azon dolgozom: mától boldog legyek...

Ötven titok. Eggyel sem kevesebb. Mindez érted van.
Hogy a legszebb legyél s a konkurenciának semmi esélye.
http://www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogyaszat/a-szepseg-50-titka-102018

Szép és szépség: az esztétika és általában is a filozófia
egyik leginkább sokértelmű, legösszetettebb kifejezése,
fogalma. Az antik görögök a kalón, a rómaiak pedig a
pulchrum szót használták a szép kifejezésére. A magyar
’szép’ szó valószínűleg finnugor eredetű és hajdani
jelentése ’művészies’, ’ügyes’. A szép melléknevet a
mindennapi nyelvhasználatban ugyan egyedi dolgok,
illetve létezők jelölésére használjuk, pl. szép táj, szép
virág, szép dallam, a következőkben a fogalom általános értelmét, annak fontosabb változatait és változásait
mutatjuk be.

Ezért szerepel egymás mellett a szócikk megnevezésében
a szép és a szépség, jelezve a két kifejezés egymásra
vonatkozását a magyar nyelvű filozófiai-esztétikai szóhasználatban. Kezdetben metafizikai, kozmológiai
és teológiai jelentés összefüggésben használták, később
válik elterjedtté a művészetfilozófiában és esztétikában.

Mi a női szépség titka?

A szép fogalma az antik görögöknél:

A szépség görög fogalma tágabb volt,mint az újkori esztétikai szóhasználat, hiszen a szép dolgok, alakok, színek stb. mellett a szép jellemekre, szokásokra, gondolatokra, sőt szép törvényekre is kiterjedt.

Did you happen to see the most

beautiful girl in the world..

http://www.youtube.com/watch?v=GhqbESuc2v8
http://www.facebook.com/oursecret.hu

A koreai szupersztárok külsejét mindenki irigyli. Tökéletes bőr,
tökéletes megjelenés, tökéletes arc, alak, haj. Mintha csak a teremtés
koronái lennének, szinte teljesen hibátlanok. Persze a szépségnek
titka és ára is van, meglehetősen borsos méghozzá.

„Hiszen minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút,
ahol helytelen.”(Xenophon: Emlékeim Szókratészról.)

A szép valódi értelmében a műalkotásban jelenik
meg, nem az ízlésítélet vagy a romantika zsenikultusza
felől határozódik meg. A szép itt az „eszme érzéki
látszása”, illetve ragyogása, s így közeli rokonságban
áll az igazsággal (lásd Esztétikai előadások).

A "szép" hagyományos fogalmának, illetve
értelmezéseinek a felbomlása:

A modern művészetek egy jelentős része éppen azzal az igénnyel lépett fel,
hogy feldúlja, szétrombolja a hagyományos, harmonikus szépségeszményt.
A szép ilyenfajta túlburjánzása hazugsággá változtat mindent, ami „szépen”
megformált. E felfogás szerint a művészet legyen leleplező, mutassa be a
modern civilizáció rútságát, elidegenült valóságát. Az elrejtőző lét megvilágosodik
a műalkotásban. A hagyományos fény-metafizikára is emlékeztetően fogalmazza
meg a szépség lényegét:”E fény felragyog a művön. Ez a ragyogás a művön
maga a szép. A szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem-rejtettségként
jelen van.”(A műalkotás eredete, 89. o.)



Irodalom: Platón: Phaidrosz, 249d-251b; A lakoma, 199d-212.; Az égi és a földi
szépről – források a későantik és a középkori esztétika történetéhez. Bp., 1988.;
Kant: Az ítélőerő kritikája. Ictus, 1996-97.; Hegel: Előadások a művészet
filozófiájáról. Bp., 2004.; Heidegger: A műalkotás eredete. Bp., 1988.; Gadamer:
A szép aktualitása. Bp., 1994.; Heller Ágnes: A szép fogalma. Bp., 1998.;
Henckmann-Lotter: Lexikon der Ästhetik. München, 1992.; W. Tatarkiewicz:
Az esztétika alapfogalmai. Bp., 2000.