Zsombika

Új titokhely, Galyatető

2014-05-25T18:58:00.003+02:00

Galyatető, 2013-08-17

Zsombi nagyon boldog volt, amikor péntek délután meglátta, hogy a nagyszobában ki van készítve a két bőrönd. Maci pontosan tudta, hogy ez bizony kirándulást jelent… Egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy az Augusztus huszadikai hosszú hétvégét egy új helyen töltjük, ahol sem anya, sem apa, sem Zsombi nem járt még. A mi kis mesék világába elkalandozó medvénknek ezen a héten ment a hasa. És pénteken úgy gondolta – hogy a Micimackóhoz hasonlóan – ezúttal a gyógyulását ünnepeljük meg ezzel az úttal.

A szombat reggeli indulásnál nehezményezte, hogy ezúttal nem lehet a GPS a kezében, de egyébként nyugodt volt az utunk. Nem is nagyon szeretjük, ha a GPS a kezében van, mert olyankor csak arra figyel, csak azt nyomogatja, és nem érdekli a táj. Nem érdeklik a gyerekdalok, és mondókák sem, amelyeket korábban SD-kártyára felvettem, hogy az útközben hallgassa, és persze megtanulja őket.

Miután rengeteg időnk volt az szállás elfoglalásáig, így megálltunk Verpeléten. Maci és anya körbesétálta az egykori várat, vagyis ami a vulkánból megmaradt. A nap sütött, Zsombinak az sem szegte a kedvét, hogy a kijelölt út során volt némi aljnövényzet. Boldoggá tette, hogy sok pillangót látott. Recsken a ,,szokott” vendéglőnkben ebédeltünk. Kint az udvaron. Maci egy féllevest, illetve nagy nehezen egy fél adag grillezett húst evett rizzsel. Természetesen, amikor kb. egy óra múlva elfoglaltuk a szállásunkat, ismét éhes volt.

A Hunguest Galya 18-as szobáját kaptuk. A kipakolás után anya és Maci örömmel fedezték fel előbb a Wellness részleget, majd pedig a tágas udvart, ahol játszótér, kalandpark, sőt egy kis vadaspark is van. Maci egyik játékról ment a másikra – mászott, ugráló várazott, hintázott, fajátékokat próbált ki. Miközben ismerkedett lányokkal és fiúkkal. Így ismerkedett meg Zolikával (5+), aki mint kiderült szintén nyíregyházi… Innentől kezdve elválaszthatatlan volt a két jóbarát. Együtt játszottak, együtt vacsoráztak, majd fürödtek, és együtt mentek a mini diszkóba is… Szerencsére Zolika szülei jófejek, nem akadályoztak a barátság kialakulását. Sajnos, ők vasárnap reggel hazamennek…

Zsombi a szombat estét még egy kis holdnézéssel zárta…

Libegő, bob és frissítő...

2014-01-22T21:46:00.000+01:00

Sátoraljaújhely, 2013.08.11.

Fürcsi a Tiszában

2014-01-22T21:17:00.001+01:00

Tiszatelek, 2013.07.28

A Zsomborok a forró nyári napon Tiszatelken a Tiszában szeretnek fürödni, illetve a Tisza-partján homokvárat építeni.

Az új íróasztal

2014-01-22T21:05:00.000+01:00

Nyíregyháza, 2013.07.24

Maci és az új íróasztal. Hangolódunk az iskolára...

Parádfürdő, mint titokhely

2014-01-22T21:01:00.000+01:00

Balatonföldvár és Parádfürdő, 2013-06-29

Ez az éjszakánk elég hányatott volt. Zsombor nyolc óra után elszenderedett, és egészen fél háromig aludt is. Akkor felébredt és elment kisdolgát végezni, természetesen anyának el kellett kísérnie. Valamikor 4 és 5 óra között rádöbbent, hogy nem a pizsamájában alszik, és megkérte anyát, hogy öltöztesse át… Anya leginkább aludni szeretett volna, de bocsunk nem hagyott neki nyugtot, amíg át nem öltözött.

Az ébredés után még egyszer konstatálta, hogy szombat van. Ami azt jelenti, hogy elindulunk – még nem haza – hanem a titokhelyre. A fizetéskor a ,,bár munkatársai” megjegyezték; ,,milyen aranyos ez a kisfiú”. Ami persze nekünk jól esett, de hát mi tudjuk, hogy nem mindig szófogadó. És szeret féktelenkedni, mint a Tigris.

Balatonföldvárról 10 óra tájban indultunk el Parádfürdőre, a Bowlingos szállodába. Az úton Maci többé-kevésbé nyugodt volt, nem türelmetlenkedett. Énekelt, rajzolgatott, nézelődött… Akkor sem volt gond, amikor egy elterelés miatt az M0-ásról a GPS vezetett át bennünket Budapesten Nagytétényből a Szabadság-hídon át a Városligetig, majd fel az M3-asra. A Bartók Béla úton nem értette mit jelent a Feneketlen-tó, majd megjegyezte, hogy a régi házak falai rohadnak. Ekkor végig sütött a nap, ahogy beértünk azonban Gyöngyösre ,,leszakadt” az ég. És végig esett és csepergett az egész Mátrában.

A Bowlingos szállodában lementünk fürödni, vacsora és utána egy óra bowling következett…

Balatonföldvár: Egy kis betegség, és sok élmény

2013-12-10T13:56:00.001+01:00

Balatonföldvár 2013.06.25-28.

Kedden végleg abba maradt a kánikula. Délelőtt gyermekfoglalkozás Zsófival (tésztaékszer, hűtő mágnes készítés). Aztán úszóversenyt rendeztünk a Macival. Elég izgalmas volt, mert 1-0-ra Ő vezetett, majd 2-1-re apa, de aztán ismét belendült Zsombor és végül 3-2-re nyert. Ebédelni bementünk Földvárra, meg újságot venni. Zsombi kiharcolt magának valami krekklabdát. Pihenés után újra irány a benti fürdő. Este pedig tévéztünk…

Szerdán viaszfestés, és bábfigura készítés volt Zsófival. Majd elmentünk Balatonboglárra kirándulni. Megnéztük a Milleneumi kilátót. A kilátó környékén volt egy nagy tisztás, ahol Mackó kedvére futkározhatott. Sőt, még a meredek turista úton is lefutott – amíg láttuk – és persze vissza. Miután kifutkározta magát bobozott, majd egy kis kalandpark következett. Illetve a kalandpark melletti fajátszótér. Délután lett mire ebédelni mentünk. A főtéren levő kajázóban összebarátkozott a tulajdonos nénivel. Majd nagy türelemmel engedte, hogy apa fotózza a parkban. Éjszakára sajnos elég nyűgős lett a kisfiúnk, így nem sokat aludtunk. Hőemelkedése volt, ami azt jelentette, hogy másnap irány a doktor…

Csütörtök délelőtt homok animáció és könyvjelző készítés lett volna soron, de mi orvoshoz mentünk. A földvári doktor néni nagyon kedves volt. Megvizsgálta, de csak kicsit volt piros Maci torka. Azt mondta, hogy elképzelhető ez valami enyhe lefolyású vírus. Doktor néni után kicsit hajókáztunk, nézelődtünk a kikötőben, majd megebédeltünk. Zsombinak délutánra javult az állapota. Így aztán elmentünk Balatonboglárra a hotel szervezésében egy kisbusszal, amolyan közös programként. Volt most is bob és kalandpark, meg persze kilátó… A borkóstolás és vacsora nem nagyon érdekelte, inkább kiment a többi gyerekkel az udvarra játszani. Hazafelé már nagyon nyűgős volt. Egyszer meg is álltunk, mert azt mondta, hogy hányni kell, de szerencsére, nem kellett.

Péntekre nem javult továbbra sem az idő, így ismét a kirándulás mellett döntöttünk. Elmentünk hát megnézni a Zamárdi kalandparkot. A kalandpark igazi élménypark volt az ott eltöltött hat óra alatt se fedeztük fel teljesen. Először itt is a kötélpályával kezdtük, de az Macinak túl egyszerű volt. A két órás limitidő alatt kétszer is végig ment mind a három pályán. Aztán egy kis ebéd… Majd nézelődtünk a tópartján, és persze kipróbáltuk a szabadtéri játékokat. Illetve a minivasutat. No, meg a vízijátékokat. Zsombi nagyon elégedett és boldog volt. És persze nem kicsit fáradt…

Fürcsi a Balatonban

2013-12-09T15:42:00.000+01:00

Balatonföldvár, 2013.06.22-24.

Az idén úgy adódott, hogy anya és apa a nyári bő egyhetes nyaralást Balatonföldvárra szervezte június utolsó hetében. Csak indulás előtt pár nappal közöltük a hírt Zsombival, mert ha hamarabb elmondjuk neki, akkor állandó azt kérdezte volna: mikor indulunk már?

Szombaton hét óra tájban bújtunk ki az ágyból, és szép lassan elkezdtünk készülődni. Kilenc óra tájban indultunk. A kánikulában nem siettem, igyekeztem abszolút biztonságosan vezetni. Nagyon sokat segített Zsombi azzal, hogy ezúttal nem volt türelmetlen. Egyedül akkor hisztizett egy kicsit, amik a Shell kúti pihenőnknél nem vettem ki 800 forintért kis LEGO-bábut. Kapott viszont Thomas újságot… A következő megállónk Budapest előtt volt, hogy az M0-áson ne kelljen megállnunk, mert arra hely nincs. Budapest után az egyik OMW kútnál megebédeltünk. Zsombi jóétvággyal rántott husit evett rizzsel, vagyis a kedvencét. A szállodai szobánkba gyorsan bepakoltunk, majd irány a Balcsi. Maci nagy lelkesedéssel vetette bele magát. A 35 fokos meleg mellett a 26 fokos nem volt hideg a számára. Rövidesen egy ,,barátra” is szert, így aztán Danival kerestek kagylót, álltak fejre a vízben. Vacsorára grill husi volt. Zsombus megevett vagy másfél szeletet, hozzá friss salátával, savanyúsággal. Aztán irány újra a Balaton…

Vasárnap a kánikula a Balcsiba csábította Zsombust. Sokszor csak a lábfejét láttuk, mert állandóan kagylót gyűjtött, vagy nézelődött a Balcsiba. Délben besétáltunk Földvárra. A közel másfél kilométert a végén már nagyon unta Maci. Pedig szép volt az utca, végig láttuk a Balatont. Ebéd után irány újra a víz. Majd este séta a Balaton partján. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó ,,fürdős” napunk a Balatonba.

Hétfőn sajnos, rossz időre ébredtünk. Az éjszaka nagy részében esett, így lement a hőmérséklet. Szó se lehetett arról, hogy a Balcsiba fürödjünk. Szerencsére volt a szállóban animátor, aki rajzolt Zsombival. Illetve kifestette tigrisnek. A foglalkozás után bementünk Földvárra. Először megnéztük a hajóállomást. Rengeteg hajó pihent bent. Anya meg Zsombor elmentek megnézni a félszigetet, de nem voltak sokáig, mert nagyon fújt a szél. Ebédre toncsit és palacsintát ettük. Ebéd után meglátogattuk a papír-írószer boltot. Vettünk színes ceruzát, rajzlapot, hogy rossz időben is elfoglalja magát a fiatalúr. Aztán irány a gyógyszertárba, mert kicsit taknyos volt Maci. Délután kis pihenő után lementek anyával fürödni a beltéri medencébe, ahol úszásról szó sem lehetett, annyian voltak benne. Majd vacsora megnézték a családi vetélkedőt, illetve a karaoke versenyt. Jól érezték magukat, este héttől tíz óráig lent voltak. Maci sajnos, nem tudott bekapcsolódni az éneklésbe, mert ez most olyan volt, ahol karaoke közben olvasni kellett, lehetett a dalszöveget.

Óceánmánia az Ócenáriumban, és kiskecske ZsombiZoo

2013-11-05T09:02:00.000+01:00

Nyíregyháza, 2013-06-02

Kilencig aludt a Maci. Így volt időnk megbeszélni anyával, hogy mit csináljunk ezen a vasárnap. Zsombi már egy ideje rágja a fülünket, hogy menjünk az állatparkba. Így nem is volt kérdéses, hogy mit csinálunk ma.

Szerencsére tíz órakor még nem állt sor a pénztáraknál. Az Ócenáriumban nem győzte Zsombink sorolni a halak nevét. Hála a Spárnak, és az Óceánmánia kiadványuknak a kisfiunk megtanulta a matricás könyvben található halak neveit. Nagy örömmel és lendülettel mutogatta nekünk őket. A cápáknál pedig le is ült és úgy mutogatta anyának. Természetesen nem maradt el a függőhídon való áthaladás sem… Apa az első kör után kiszállt, de Maci és anya még mentek kettőt az Óceánmániában. Ahogy az már lenni szokott…

Az orrszarvú nem igazán izgatta, az Afrika ösvényen gyakorlatilag végig sietettet bennünket. Nem érdekelték sem madarak, sem orangután, sem zsiráf, vagy katta. A pörgetős játéknál megállt egy kicsit, majd folytatta az útját. Mint kiderült azért volt ilyen sietős az útja, mert próbált bennünket rábeszélni, hogy a páviánok melletti büfében vegyünk neki jégkrémet, vagy fagyit. Hiába mondtuk neki, hogy nincs meleg, és a torkának sem hiányzik, mintha nem is hallotta volna. Az oroszlánbőgés ezért tetszett neki… Illetve a páviánoknál és elidőzött egy darabig…

A parasztudvaron vettünk eledelt a kisgidáknak. Amit aztán nagy örömmel vitt a kecskesimogatóba. Legnagyobb meglepetésünkre aztán elkezdte etetni a gidákat. Sőt, még játszott is velük. Tetszett neki, ahogy harapdálták, átmásztak rajta. Ha belegondolok, hogy eddig mennyire nem haverkodott egyik állattal sem, akkor ez valamiféle áttörés volt. Amikor például lovagolni járunk, akkor nem tanúsított semmi féle érdeklődést a lovak iránt. Megsimogatta őket, de nem különösebben haverkodott velük. Itt meg… Sőt, amikor nagy nehezen kiszedtük a gidák közül, hogy menjünk ebédelni, akkor még egy cicát is megsimogatott…

Az ebéd gyakorlatilag úgy telt el, hogy mi kértük, hogy egyen. Ő meg kérlelt bennünket, hogy menjünk vissza a kecskékhez… És állandóan azt kérte, hogy miért játszanak vele a kecskék. Így aztán megállapodtunk, és ebéd után visszamentünk. Macink mindent ott folytatott, ahol abbahagyta. Pontosabban egy fekete gidát az ölébe véve járkált. Persze, mi azon voltunk, hogy minél hamarabb letegye.

Az újabb gidázás után elmentünk a Medveerdő mellett, de macikat csak távolról láttunk. Majd megnéztük az őzeket. Zsombi itt annyira belelkesedett, hogy szedni akart nekik valami zöldet, mert megakarta etetni őket, de csalánba nyúlt, és ekkor kijött rajta az egész napi fáradtság… Nagyon keserves sírásba fordult. A csaláncsípés, meg a fáradtság sok volt együtt. Anya csak nagy nehezen tudta megnyugtatni. Még szerencse, hogy a bejáratnál árultak golyós fagyit…

Ám az tévedés volt a részünkről, hogy most már megyünk haza. A fagyitól új erőre és kedvre kapott Zsombusunk még elvitte anyát fókákat és jegesmedvéket nézni. Aztán pedig újra az Ócenáriumba.

17 óra volt, amikor hazaértünk. Kisfiúnkon nyoma se volt a fáradtságnak, leült rajzolni. A hét órás kaland után mi anyával viszont tudtunk volna aludni…

Gyermeknap az Erdei tornapályán Csengével

2013-11-05T08:59:00.000+01:00

Nyíregyháza, 2013-06-01

Tavaly nagyon jól sikerült a Human-Net rendezvénye az erdei tornapályán, így azt gondoltuk, hogy az idén sem hagyjuk ki. Persze, nem csak mi mentünk az Erdei tornapályára, hanem Zsombor ovis társai, Csenge és Aliz is, az anyukájával.

Maci és anya voltak a legfrissebbek, ők már 10 óra tájban kimentek. A fedett padokban nagyon sokféle elfoglaltság volt a gyerekeknek, például a kifestőtől a virághajtogatásig, a gyöngyfűzéstől a rajzolásig. A színpadon pedig 11 órától bábszínház, majd a Gombóc együttes énekelt dalokat a gyerekeknek.

Csengéék egy órával később jöttek ki. Sajnos, Csenge már pár napja küzd egy kis megfázással. Így aztán gondolkodtak nagyon kijöjjenek-e. Egy kis nézelődés, illetve tetoválás után Maci és Csenge úgy döntöttek megnézik a játszóteret. Zsombosunk féktelenkedett, Csenge igyekezett visszafogni, amikor nem hallgatott ránk a Macink.

A játszótér után visszamentek és virágot hajtogattak – természetesen a mediátor lány segítségével. Majd zenét hallgattak… A koncert után még volt egy kis csoki osztás, majd irány Mamihoz ebédelni.

Elballagott az oviból Zsombus

2013-10-25T11:34:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2013-05-31

Pénteken ,,szabadságot” akart kivenni Zsombink az oviból, vagy legalábbis azt kérte, hogy délben menjünk érte. Elfelejtette a kislurkó, hogy milyen nagy nap számára ez a péntek. Amikor aztán figyelmeztettük arra, hogy milyen fontos dolga van ma, már sokkal jobb kedve lett.

Délután anya fél négyre ment érte, majd itthon gyors fürcsi. Még gyorsabb kajázás, hiszen az uzsonnával sohasem lakik jól, és persze öltözködés. És irány vissza az oviba. Pár fénykép, aztán még egy kis rákészülés…

Még szerencse, hogy anya korán elment Macival. Így tudott helyet foglalni, ahonnan elég jól felvette a nagyeseményt. Apa viszont későn ment így ő kint beszélgetett azokkal, akiknek szintén nem jutott hely. A mintegy 20 perces műsor után az udvaron a Micimackó csoport lufit eregetett, majd köszöntöttük az ovónéniket (Ildikó és Timike) és a gondozó nénit (Ibolya).

A köszöntések után csoport fotó készült, majd Zsombus és Csenge pózolt. A ballagás után a McDonaldsba mentünk, ahol egy jókedvű, de kicsit fáradt Maci azt mondta: - Ez nagyon jó ötlet volt! Így köszönte meg, hogy kitaláltuk a gondolatát.

Este megnéztük az anya által készített videót a ballagásról. Nagyon büszkék voltunk Zsombusra. Szépen, érthetően beszélt, amikor a verset mondta egyszer tévesztett. Az előadás alatt mindig tudta, hogy merre kell mennie. Egyébként pedig természetesen Csenge volt a párja a táncnál.

Anyák napja

2013-10-25T11:31:00.001+02:00

Nyíregyháza, 2013.05.06

Maci már egy héttel korábban anyák napja lázában égett. Először nekem mondta el az anyák napi verset, majd egy nappal később anyukájának is. Pedig nem lett volna szabad. Hiszen ez amúgy titok volt.

Szombaton elmentünk az uncsitesókkal kirándulni. A Szent István barlangban aztán Maci ismét elénekelte az anyák napi dalt. Nagyon jó volt a barlang akusztikája, és persze az is jó volt, hogy a mi Macink ilyen bátor volt.

Vasárnap nyári virágokat vettünk anyucinak meg a nagymamiknak is. Sajnos, a kertészetben Zsomborunk nem volt valami szófogadó és beleesett egy kis halas medencébe. Szerencsére nem lett vizes csak a lába, így nyugodtan felköszönthettük mind a két nagymamát.

Az óvodában hétfőn este tartották az anyák napját. Apa nem ment, mert csak az anyukák és a nagymamák voltak hivatalosak. Anya azonban videózott, és így apa is láthatta a gyerekek műsorát. És nagyon büszke volt a Macira. Igaz, hogy integetett műsor közben anyucinak, de az egész előadás alatt nagyon koncentrált volt. Szépen, érthetően mondta a verset. Bátran énekelt, kicsit macisan táncolt. És az utolsó dal alatt ő adta az ütemet a triambulummal. Az gondolom Zsombor ezúttal megint előbbre lépett, és szerintem mindenkit meglepett. Köszönet érte az óvónőknek, akik bíztak benne, és rámerték osztani ezeket a szerepeket.

Vidámpark és játszóház a Majálison

2013-09-11T10:29:00.002+02:00

Nyíregyháza, 2013. május 1.

Szerda reggel Maci meglepve vette tudomásul, hogy ma nem kell oviba menni. A Munka ünnepe, mint olyan még neki elég távoli fogalomnak tűnt, de amikor megtudta, hogy megyünk Titokhelyre, az teljesen felvillanyozta.

Tíz óra után mentünk ki a Bujtosi tóhoz. Fülig ért a szája, amikor látta a Vidámparkot. Először a ringlispílre szeretett volna felülni, de arról sikerült lebeszélni. Maradt hát a felfújható ugráló vár. Itt lecsúszott Zsombus, de igazán nem hozta lázba. Ezt követően átmentünk a dodzsemhez. Ez nála mindig nagy sláger. Anyával ül egy kocsiban, és ő vezet. Imád menni, fordulni, és persze ütközni. Közben pedig nagyokat kuncog. Így volt ez most is.

A dodzsem után sétáltunk kicsit. Majd kipróbálta a kisvonatot. Ez apró gyerek kora óta nagy sláger nála. A vonat után rávette anyát megint egy kis dodzsemre, és ezzel gyakorlatilag be is fejezte a vidámparkozást. Ezután már csak játszóterezett, azaz csúszott és hintázott. No, meg barlangot kapart a földbe.

Dél körül átmentünk a Nyilas Fogadóba, Sóstófürdőre. Itt még nem jártunk soha. Az udvarra lépve éppen állatok, mesefigurák táncoltak. Olyasmik, mint a Mikulásvonatnál, csak szerényebb kivitelben. A játszóházban NyírVV-s ügyességi játékok is voltak. Ami tetszett Zsombinak és ugyancsak jól elvolt velük. Ebédre lapcsánkát és áfonyás csörögét evett. Majd folytatta a játékot.

Mielőtt jöttünk el, még benevezett a lufi durrantásba. De sajnos, neki olyan hamar eldurrant a kapott lufija a nagy melegben, hogy neki a lufi fújásban kellett vitézkedni. A lufit nem sikerült durranásig fújnia, de így is kapott ajándékot: egy sárga, mosolygós labdát.

Iskolás lesz a Maci!

2013-09-07T17:20:00.001+02:00

Nyíregyháza, 2013. 04. 26.

Ma végre megjött az értesítés, felvették a Macit az Arany János általános iskolába, ami gimnázium is, de az még olyan messze van. 1/c-s lesz, vagyis kézműves osztályba jár majd.

Páran talán a családban nem értették, hogy miért nem testnevelés szakra írattuk be, vagy az úszóosztályba. Mert, hogy jár úszni, Kung fura és lovagolni Zsombor. Imád kerékpározni és túrázni, az oviban pedig focizik… Én azonban nem szerettem volna, ha ideje korán versenyszerűen sportolni kezd. Az úszó osztályt sem tartottam fontosnak, mert nem gondolnám, hogy úszót nevelnénk a Maciból. Amúgy is elég az a heti 4 úszóóra, ami lesz neki elsőben, nem kell még két edzés hozzá…

És persze Zsombi imád rajzolni, vágni, faragni…
Remélem jó döntést hoztunk.

,,Ugye nem felejtesz el soha Dóra?”

2013-09-07T17:10:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2013. 04. 19.

A tavalyi évhez hasonlóan, idén elvittük a Macit lovagolni. Robi bácsiék tavaly Oroson, idén viszont a Derkovits utcán dolgoznak.

Robi bácsi kisebb sérülése miatt nem tudott Zsombussal foglalkozni. Így Szilaj nyergében Dórával sétált körbe-körbe Zsombor, és csinálta a gyakorlatokat. Hamar eltelt a félóra. Maci egyszer sem akart leszállni, vagy inni. Ami azért tavaly előfordult vele.

A lovaglás után elkezdtük felfedezni az új helyet. A baromfiudvar nem nagyon érdekelte Zsombort. A kis tó és az őzek annál inkább. Sajnos, a szigetre nem lehetett bemenni. De körbe sétálni a tavat, látni a csatornát vadludakkal hangulatos volt. Amikor pedig feltűnt hattyú, akkor az nagyon megmozgatta a kisfiúnk fantáziáját.

Amikor mentünk az autó felé láttuk, hogy Dóra kezet mos. Mondtuk Zsombinak, hogy mossa meg ő is a kezét. Kicsit beszélgetett Dórával Maci, majd búcsúzóul megkérdezte: ,,- Ugye nem felejtesz el soha Dóra?”

Apa, mi miért nem vagyunk gazdagok?!

2013-09-05T20:19:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2013-04-14

Vasárnap kora este azt kérdezte tőlem Zsombus:
- Apa, mi miért nem vagyunk gazdagok?

Nagyon meglepett a kérdés, hiszen valóban nem vagyunk gazdagok, de tudom azt, hogy élnek rajtunk sokan sokkal szegényebben is. Másrészről viszont ez is egy olyan kérdés volt, amiből szépen látszik, hogy nő a Maci… Ez már nem olyan ,,Thomasos” kérdés volt.

Annak azért örültem, hogy volt alkalmam elmondani neki, hogy a gazdagságot nem pénzben mérik. Sokkal fontosabb az, hogy Zsombi, anya, és apa egészségben, szeretetben együtt van. Mert ez az, amit nem lehet pénzzel megvenni.

A kis arcát nézve azt hiszem megértette miről beszéltem…

Piknik Erdőbényén

2013-09-05T20:13:00.000+02:00

Erdőbénye, 2013. 04. 14.

Beiratkozás

2013-09-05T19:58:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2013-04-08

Eljött, hát ez a nap is. Apa elment beíratni Zsombort az Arany János Általános Iskolába. Terveink szerint kézműves szakra, ami azt jelenti, ha felveszik a kis lurkót; 1/c-s lesz.

Negyed kilenc tájban érkeztem az iskolába, és örömmel állapítottam meg, hogy nincs ,,roham”. Hat (3x2) helyen lehetett beíratni a gyerekeket, de minden asztalnál csak egy szülő ült. A tanító nénik, adminisztrátorok – nem ismerem őket, elnézést, amiért nem ismerem a titulusukat – nagyon segítőkészek voltak. Ami ránk is fért, hiszen 5-6 papírt kellett kitölteni.

Azért ragaszkodunk a kézműves szakhoz, mert Zsombusnak jó keze van. Szépen rajzol, van türelme és kézügyessége gyurmázáshoz, és minden máshoz. Persze, ha van kedve… Nyelvnek angolt választottunk, hiszen már az óvodában is azt ,,tanult”. És újdonság lesz a számára, számunkra a Hit- és erkölcstan, ahol a református világnézettel ismerkedik majd meg. Bár, már az oviban is volt Hittan.

Most tehát várjuk, hogy megkapjuk az értesítést a felvételiről…

A hó fogságában a Bowlingos szállodában

2013-08-08T09:59:00.004+02:00

Parádfürdő, 2013. 03. 14-17.

Amikor útra keltünk Parádfürdőre, még nem tudtuk milyen kalandnak vágunk neki. Persze, nem voltunk ezzel egyedül…

Szerencsénkre már délután elindultunk Nyíregyházáról. Az úton csak az éreztük, hogy fúj a szél, de semmi veszélyt nem éreztünk. Maci is nyugodtan ült a székében. Aztán Verpelét környékén elkezdett esni a hó, de akkor már közel voltunk a szállodához.

A szállodában aztán elfoglaltuk a helyünket, és jó Mackónk szájtátva figyelte, hogy szakad a hó. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy lássuk, ilyen mennyiségű hóban aligha fogunk a következő három napban kimozdulni a szállóból. Zsombust ez a tény abszolút nem zavarta. Mentünk fürödni, a szobákban meleg volt, és jó volt a kaja is. Az viszont kár volt, hogy nem hoztunk magunkkal szánkót. A szálloda parkjában lehet volna csúszkálni kicsit. Mindig is vágytunk arra – csak nem mertünk eljönni decemberben – hogy egyszer télen lássuk a Mátrát. Nos, most megkaptuk…

A hó helyzet napról javult. Köszönhető ez annak, hogy nem esett több hó, illetve szorgos kezek eltűntették a havat a szálloda udvaráról, és az utakról. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy a hegyeken át jövünk haza. A kellemes napsütésben nagyon szép volt a táj, ahogy a hó visszacsillogott.

Nem is volt gond Hollóstetőig. Akkor Macinak pisilnie kellett. Ami nem volt egyszerű mutatvány, mert az utak ugyan el voltak takarítva, de az út mellett nem tudtunk megállni. Egészen Lillafüred elejéig nem tudtunk megállni. Akkor bekanyarodtam egy kis útra. Zsombi elvégezte a dolgát, majd nem tudtunk kitolatni… A kerék csak kapart a hóban… Pár percig próbálkoztam, de semmi eredmény. Zsombi pedig megijedt, hogy örökre ott ragadtunk. A mesékben elég sűrűn előfordul ilyesmi (lásd Thomas), úgy hogy a tapasztalatai alapján reménytelennek ítélte meg a helyzetet. Nem volt egyszerű a helyzet, kiszabadítani a kocsit és közben vigasztalni sírós Bocsunkat. Nemsokára anya kérésére egy másik gépkocsi kihúzott bennünket, de jó Mackónk csak lassan nyugodott meg. Miskolcon átmentünk mire abbamaradt a pánik…

Iskolakeringő

2013-06-21T10:53:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2013-03-02

Szegény Maci mit sem sejt abból, hogy az elmúlt hónapokban micsoda kételyek, és szervezkedések zajlottak a feje felett. És persze még mindig nincs vége…

Az első kérdés az, hogy indítsuk-e egyáltalán Zsombit szeptemberben, 6 év 8 hónaposan, vagy nem? Szépen rajzol, gyorsan tanul verseket, de a figyelmét könnyű elterelni – szól a hivatalos vélemény. De hát minden gyerek ilyen ebben a korban, nem? – gondolom én, vagyis apa. Na jó, nem mindenki rajzol szépen, és tanul gyorsan verseket, de szerintem az természetes, hogy a figyelme el-elkalandozik…

Nagyon sok szülő visszatartja a gyerekét, azaz egy évvel később engedi iskolába. Igen ám, de mit csináljon Zsombus még egy évig az oviban? Már 3 éve odajár, tud minden verset… Valahogy ez nem volt ínyünkre, meg az egyik ismerősünk is mondta, hogy nem érdemes visszatartani, mert csak unatkozik majd és rosszalkodik…

Így hát beadtuk két iskolába is a jelentkezésünket. Végig jártuk az iskolacsalogatókat, előkészítőket. Zsombus anyával november óta szinte minden este csinált feladatokat. A közelebbi iskolába – ki tudja miért – nem sikerült bekerülni. Most szurkolunk, hogy a másikba sikerüljön…

Zsombus szerencsére ebből stresszből semmit nem érez. Amikor kérdezte, hogy miért nem a közelebbi iskolába fog járni, és anya mondta neki, mert sokan jelentkeztek oda, akkor simán tovább lépett. Hiszen a másik iskolát is ismeri, hat héten át járt oda minden hétfőn előkészítőre. És az is tetszett neki.

Hét órán át a Játékfesztiválon

2013-06-20T11:02:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2013-02-17

Nagyon megörültünk, amikor másfél héttel ezelőtt e-mailt kaptunk a Mikulásvonat szervezőitől, hogy ezen a hét végén megrendezik az I. Miskolci Játékfesztivált. Nem mondtuk el Zsombusnak, mert akkor egyrészt mindennap megkérdezte volna, hogy milyen lesz, másrészt mikor indulunk már? Azt persze mi sem sejtettük, hogy új házi játszóház csúcsot állítunk majd fel, mert fél tizenegytől 17:45-ig ott voltunk.

Szombat reggel nyolc tájban ébredtünk, megreggeliztünk, majd szendvicseket készítettünk. Kilenc óra tájban indultunk, negyed tizenegy tájban érkeztünk meg a Miskolcra, az Egyetemvárosba. Kisebb sorba állás után jutottunk be a Körcsarnokba. Kis felfedező útra indultunk, majd apa elfoglalta állását (vagyis inkább ülését) a lelátón.

A bejárat mellett az első játék valami labdaátadó lehetett. Mindenesetre Maci nagyon élvezte, ahogy az áramló levegő fenn tartotta a labdát, és igyekezett átadni a szomszédos ,,csőre”. Aztán felfedezte a kedvenc játékot, egy felfújható mászókát, amire egyáltalán nem volt könnyű felmászni, és a tetején fennmaradni. Ezután a felfújható henger következett, majd a lábbal hajtott, kerékpárszerű autók. Aztán az első emeleti 0-6-os játszótér.

Zsombus ment tulajdonképpen minden hova, szeretett volna mindent kipróbálni, minden érdekelte. Néha megéhezett, vagy megszomjazott, akkor visszament apához. Illetve, ha már arra járt, akkor kipróbálta az útba eső távirányítós autókat, amihez kacskaringós pályát alakítottak ki. Amihez Zsombus mindig visszament az a felfújható mászóka volt. Az nagyon-nagyon tetszett neki. Persze szívesen játszott a favonattal, és ugrándozott az ugráló asztalon, na meg csúszkált a felfújható csúszdákon.

Érdekes volt látni, hogy délelőtt nem barátkozott a mesefigurákkal, de délután már kergetőzött a Szamárral, és ugrándozott a Tigrissel. És kereste Micimackó, Teknőc Ernő, Dr. Bubó és Törpapa társaságát is. Anya pedig rendre lefotózta Zsombust, ahogy a mesefigurák pózoltak vele.

Nem erőltettük a haza indulást, úgy voltunk vele, hogy játssza ki magát, fáradjon el. Kétszer rákérdeztünk, hogy menjünk-e haza, de nem akart. Egyszer volt csak kritikus a helyzet, olyan négy óra tájban, amikor a felfújható hengerben egy gyerek ráesett és megütötte a fogát. Akkor sírt egy kicsit, meg haza akart menni, de miután ivott úgy döntött maradjunk.

Végülis, amikor elfelé jöttünk nagyon nem ellenkezett. Itthon kiderült, hogy jókora izomláza van, és alig bír járni. Ami nem is csoda, hiszen egész nap mászott, futott és ugrált…

Barika a farsangon

2013-06-20T09:41:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2013-02-01

Zsombor már hetek óta izgalmi állapotban volt. Megbeszélték a barátjával, hogy az Tom macska lesz, Ő pedig Jerry egér. Sajnos, apa meg anya hiába járkáltak SPAR-ba, Tesco-ba, játékboltokba, de égen-földön nem volt Jerry egér jelmez. Még a kölcsönzőkben sem, az Ő méretében. (Kisebb volt, olyan 4-5 évesek részére.)

Egy héttel a farsang előtt szerencsénkre kiderült, hogy az uncsitesóknak megvan még a régi jelmezük, és szívesen ideadják. A választék: Barika, Tigris, és Micimackó. Mi azt hittük, hogy a Tigrist, vagy a Micimackót választja majd, de Zsomborunk a Barika mellett döntött. Olyannyira tetszett neki, hogy amikor hazajöttünk fel is vette. Sőt, abba is aludt. A hátra levő napokat pedig gondosan számon tartotta.

Pénteken aztán eljött a nagy nap. Nem sokkal hat óra után ki is pattant az ágyból. Majd izgalommal telve, de azért ráérősen elkezdett készülődni. Megbeszéltük vele, hogy anya elviszi, aztán apa elviszi anyát a munkahelyére, és majd megy apa is az óvodába. A szülők amúgy is csak 8 és 9 között lehetnek ott.

Amikor visszaértem a gyerekek készülődtek sorba rendeződni, csak az én Macim ült egyedül az asztalnál. Szegénykém csak ült és búslakodott, nem akart sorba állni, mert mindenkinek ott volt vagy az anyukája, vagy az apukája, csak neki nem. Engem látva aztán megnyugodott, és nem volt akadálya, hogy induljon a sor.

Miután énekeltek, és bemutatták magukat – ki milyen jelmezbe öltözött – táncolni kezdtek. A többiek, mert Maci jött sárgarépát, és ropit nassolni, majd almalevet ivott. Aztán csak elment Timi óvó nénivel táncolni, majd a többiekkel körtáncolni.

Kilenc óra tájban mi szülők elbúcsúztunk a bocsunktól, ők pedig megreggeliztek. Aztán megnézték a többi csoport jelmezeit, illetve ,,elűzték a telet”.

Hatodik szülinap

2013-06-03T21:54:00.000+02:00

Zsombor gyakorlatilag Karácsony óta a szülinapjának lázában élt. Hol türelmesebben, de leginkább türelmetlenül. Már alig várta, hogy újra ajándékokat kapjon.

Csütörtök este, munka után elmentünk a Mokka cukrászdába megvásárolni egy doboz szilvalekváros ,,papucsot”, és egy doboz sós sütit, amivel másnap megkínálja a társait a fiatalúr. Míg mi a rendelést intéztük, addig Zsombi észrevette, hogy van mignon. És addig nem nyugodott, míg nem vettünk mindegyikből egyet. Innen elmentünk a Bújtosi Bujdosóba, ahonnan kétszemélyes tálakat rendeltünk szombatra, a családi összejövetelre. Maci örömmel konstatálta, hogy ez az étterem ismerős neki, és ezúttal is a kedvencét, sajtkrémlevest kért. Amíg várni kellett az ételre a kis lurkó nem nagyon bírt magával. Izgett-mozgott, egész addig míg a nagy jókedvében be nem verte a fejét az asztalba. Nagy szerencse, hogy a szemének nem lett baja, de a homlokán szép kis prezúr keletkezett. A levessel nem lakott jól, még rendelni kellett neki rántott húsit, sült krumplival. Az étterem után átmentünk a hozzánk közeli, Görömbei cukrászdába, ahol megrendeltük neki a szülinapi tortát. Mackónk itt is tett egy erőtlen próbálkozást mignon vásárlásra, de ezt sikerült visszautasítanunk. Hiszen már vettünk, amire szerencsére Ő is emlékezett.

Péntek reggel Zsombi az óvodában izgatottan kérdezte, hogy megtartják-e ma a szülinapját, hiszen az szombaton van? Örömmel konstatálta, hogy igen, hiszen szombaton nincs óvoda. A köszöntés ugyanolyan volt, mint mindig. A társai boldog szülinapot kívántak neki ebéd előtt. Hacsak az nem volt újdonság, hogy kapott egy répát, és meg kellett ennie. Zsombi nagyon szereti répát, és az óvodában amúgy répa a jele.

Szombaton végre felvirradt a napja. Ébredés után azonnal kérte, hogy apa meg anya kívánjon neki boldog szülinapot. Többször is. A játékboltban hosszan hezitált, hogy melyik játékot vegyük meg. Miután apa meg anya nem akart újabb Thomast, és másfajta vasutat venni, nem voltak könnyű percek. Sőt, nagyon is nehezek voltak, mert Zsombos hisztizett. A társasjátékok nem tetszettek neki, pedig volt Bogyó és Babócás… Végül nagy nehezen egy ,,gólyós” játékot, és egy Micimackós számítógépes CD-t kért.

Ebéd előtt felköszöntötték az uncsitesók, akiktől egy Micimackós táskát kapott. Olyat, amivel majd tudni menni az iskolába is. Mamitól pedig pénzt kapott. Jó Mackónk legszívesebben azonnal visszament volna a játékboltba elkölteni… A köszöntésből kijárt nagyapának, akinek szülinapja lesz, anyának, akinek szintén, és apának, akinek névnapja volt. A köszöntés után elég jól ebédelt, de a tortából nem kért.

Ebéd után sétáltunk egyet a havas Sóstói-erdőben. Zsombi nagy elánnal húzta a bobját, majd többször is lecsúszott a dombokról. Nagyon ügyesen tud lecsúszni. Kivéve, akkor ha felborul, és elkapja a hév, hogy milyen jó is az… Merthogy a Zsomborok legjobban havasak szeretnek lenni.

Este kipróbáltuk az új játékokat, meg a Micimackós programot. Lefekvéskor egy nagyon boldog, és elégedett Maci ment lefeküdni.

Future Robi játszóház

2013-06-03T21:48:00.002+02:00

Nyíregyháza, 2013-01-04

Zsombi szánkózik

2013-06-03T21:40:00.000+02:00

Középhuta, 2013-01-02

Vonat, TV-s játék, könyvek = Karácsony

2013-05-02T20:07:00.000+02:00

Nyíregyháza, 2012-12-25

Zsombus már nagyon várta a Karácsonyt. Napokkal korábban rágta a fülünket, hogy díszítsük fel a fenyőfát. Pedig mi amúgy is egy nappal korábban díszítjük fel, azaz 23-án, hogy legyen ideje játszani a mi ajándékainkkal. Sokat segített nekünk az Adventi naptár, mert így minden reggel kiszámolhatta mikor is jön az Angyalka.

Végre eljött 23-a és ebéd után még aludt egy kicsit, majd elkezdtük összerakni a műanyagfenyőt. Zsombi is. Aztán segített a díszek felrakásában. Közben vagy harmincszor elmondta: - Azért jön hozzánk egy nappal korábban a Jézuska, mert tudja, hogy türelmetlen vagyok? Vacsora után végre megjött a Jézuska is, egy szép vonatot hozott neki, aminek nagyon örült. Amolyan igazi karácsonyi vonat hangulata van, és a mozdonyon kívül még öt kocsi van. Természetesen olyan elemek kellettek hozzá, amelyek otthon nem voltak. Így apuci még fél nyolc tájban elugrott a Lidl-be. Az est hátra levő részében Zsombikánk a vonattal játszott, majd átpártolt a számítógépre.

Másnap ebédre mentünk Ildi szüleihez, ahol találkoztunk az uncsitesókkal. Mami időben kulcsra zárta az ajtót, mert Zsombink ismét türelmetlen volt. Ehhez képest aztán nyugodtan és jól ebédelt. Ebéd után aztán kiderült, hogy a sógoroméktól TV-s játékot kapott, Mamiéktól pedig könyvet. A TV-s játéknak jobban örült, és ki is próbálta.

Délután Édesanyámhoz, illetve a testvéreimhez mentünk. Itt aztán kapott csocsóasztalt, könyveket, és még ki tudja mit. Szegény Éva nővéremnek csalódottan mondta: - Már megint könyvet kapok tőletek. De aztán a csocsóasztal összeszerelése jobb kedvre derítette. Persze – mivel ő a legkisebb – mindenki vele foglalkozott volna. Nem nagyon siettünk haza, így volt idő mindenre. Érdekes volt, hogy búcsúzáskor Zsombor megköszönte Éváéknak a könyveket – pedig nem is mondtuk neki…