Hullámfürdő záróra előtt

Kutassunk együtt!

2018-03-25T03:04:00.000-07:00

Félezren nagyszüleink, dédszüleink nemzedékéből.

Közös bennük, hogy nagyrészt Budapesten éltek, s legalább egyszer életükben eljutottak a Gellértbe.
Ismerjük arcukat, mosolyukat, tekintetüket, lájuk testüket, hajviseletüket a Pusztai Sándor által megörökített pillanatban.

>> Hölgyek | urak | gyerekek <<

Kideíthető-e róluk több?

Elvileg igen: félezer ember leszármazottjainak egy része bizonyosan közöttünk él. Megőrizhettek róluk emlékeket, anekdotákat, fotókat, csoportképeket közeli ismerőseik, barátjaik leszármazottjai is. Izgalmas és tanulságos volna tudni életük, sorsuk folytatásáról, vagy előzményeiről. Ha kevés is rá az esély, de a gyűjtemény közzétételével lehetőség nyílik rá, hogy egy-egy olvasónk-látogatónk fölfedezzen egy új, sosem látott mozzanatot nagyapja, dédanyja életéből, mindennapjaiból.
Örömmel adnánk róla hírt, ha sikerülne!

>> Űrlap a felismerések jelzésére <<

A gyűjteményt azonban akkor is izgalmas kutatni, ha biztosan tudjuk, hogy felmenőink sosem járhattak a helyszínen. Az ismert, ismerhető személyek beazonosításán túl, egy ekkora "minta" a múlt valóságából számtalan megfigyelhető, érdekes részletet kínál. Milyen frizurákat hordtak az emberek? Milyen fürdőruhát, köntösöket s kiegészítőket vittek magukkal a medence partjára? Hogyan viselkedtek, milyen olvasmányokat választottak a napozáshoz? Készítettünk is ízelítőként, a hasonló motívumokból, érdekes részletekből néhány ötletadó kollázst.

Csak egyetlen példa a felfedezhető részletekre:

Karinthy Frigyest nem volt nehéz felismerni: már a fotókból 2012-ben válogató kiállításon nyilvánossága hozták a róla készül felvételt.

Olvasó fürdővendégekről készült kollázsunkon azonban feltűnt egy karosszékben könyvébe mélyedő férfi.

Közelebbről megvizsgálva a kezével félig takart borítót, az ismerős szótöredékre rákeresve bebizonyosodott, hogy a Karinthy hírnevét megalapozó, Így írtok ti című kötet korabeli kiadását tartja ölében, kezében...

A stílusparódiák élvezetén túl, írót és olvasóját így kapcsolta össze térben és időben is a strandolás öröme, Pusztai Sándor tekintete, fényképezőgépe, filmje.

S ha mindez - jó eséllyel - csak a véletlen játéka volt, most valós kapcsolattá tette e gyűjtemény, a múlt egy apró összefüggését felfedezte az utókor figyelme:-)

Kutassunk tovább együtt!

Egy vitatott korszak napos oldala

2018-03-24T01:33:00.000-07:00

Pillantás a Horthy-kor képére a Gellért-fürdőben készült korabeli fotók apropóján

Joó András

A fényképek egy pillanatot rögzítenek, mesterkéltebb pózokban vagy spontánabb és természetes élethelyzetekben mutatják nem csupán magát az egyént, hanem a történelmi idő egyetlen, mégis kivételesnek ható pillanatában az egyén hirtelen felvillanó leginkább jellemző karaktervonásait is. A környezet és a fotográfia készítőjének ügyes ráérzései ugyancsak sokat elárulhatnak tehát az egyénről, de az úgynevezett korszellemről is. A XX. század eseményeinek értékelésekor, a történészek eszmefuttatásainak olvasása közben, sokszor villan be egy-egy jellegzetes kép, talán gyakrabban is, mint régebbi korokról elmélkedve, amelyeknek vizuális megörökítésére fényképezőgép nem állt még rendelkezésre. A hivatalos és sajtófotók világa is más képet ad, mint a hétköznapok apróbb mozzanatait rögzítő, amatőrök által készített képek vagy a családi fotók.

A Szent Gellért Gyógyfürdő és azon belül a híres Hullámfürdő az elithez tartozók és a módos budapesti polgárok kikapcsolódására nyújtott lehetőséget. A fürdőzés helyszíneit, módozatait és színvonalát illetően is érvényesült többé-kevésbé a kor életviszonyait és szellemét átható erős társadalmi hierarchia és elkülönülés. Mindemellett, a maga egyszerű természetéből fakadóan, a fürdőélet ennek ellenére más volt, és feltétlenül egy a kor hétköznapjaitól karakteresebben elütő közeg lehetett, amint ezt az utókor számára a fennmaradt fotók elég szépen demonstrálják. Ebben a közegben – feltehetőleg – más viselkedésformák is érvényesültek. A legkülönfélébb, egyébként a társadalmi érintkezés fürdőn kívüli világában egymástól jelentős távolságot tartó személyek, a Hullám habjai közt mégiscsak együtt adták át magukat a relaxáció és az önfeledt kikapcsolódás testet és lelket felszabadító élményének. Más volt ez természetesen, mint a népfürdők vagy az ingyenes dunai lubickolások, de a fürdőnadrágokban mégis egy közvetlenebbnek ható és az emberi egyenlőség ideáljaihoz talán közelebb álló világgal lehetett – ha ugyan csak röpke néhány órára is – szembesülni.

Alkalmasint pedig, egyszerre merítkezett meg a medencében, majd süttette itt hasát a napon Horthy kormányzó két fia éppúgy, mint a legendás kultuszminiszter Klebelsberg Kuno, a katonai elithez tartozók vagy éppen a színházak és varieték művésznői. A külföldiek is szép számmal megfordultak itt, szintén gyakori látogatók lehettek a módosabb budapesti polgárság képviselői, akik mellett ott tempóztak a vízben az évszázadok során kiemelkedő arisztokrata családok ismert tagjai éppúgy, mint gyakorta Karinthy Frigyes is fiával Cinivel együtt, aki talán épp itt kapott kedvet a vízi sportokhoz. Tűnődve gubbasztott itt Imrédy Béla, aki az angolbarátságtól jutott el pályája során egyenesen a szélsőjobboldali eszmevilágig és itt üldögélt, szokott magabiztosságával, Eckhardt Tibor is, a korábbi fajvédő, majd később a náci befolyás következetes ellenfele, ekkor kisgazda politikus, aki utóbb a háborús éveket már az Egyesült Államokban töltötte, nem is jelentéktelen bizalmat szerezve magának a washingtoni vezető körökben.

Egy ország helye a régi és az új nap alatt

Napsütés, modernitás és oldottság az első világháború után, illetőleg egy újabb, még sokkal pusztítóbb háború előtt – nyár és önfeledtség, simogató napsütés, amolyan „vakáció” a történelmi időben, az első és a vele összefüggő második szörnyű világégés között. Néhány nyugodt év, melyben a bethleni konszolidáció után talán kissé meg is látszott állni a XX. század válságos évtizedeiben mindig oly vészesen rohanó idő. Egy-egy szép nyári napon Eckhardt, meglehet, éppen egyik üdítő fürdőzését követően találkozhatott valahol az USA Magyarországot olyannyira megkedvelő követével John F. Montgomeryvel, hogy vele a magyar politikai élet eseményeit tövéről-hegyére átbeszélje.

Magyarország folyamatosan Trianon traumájának hatása alatt és a revízió reményével élte hétköznapjait. Hazánk, mint hatalmi tényező jelentős súlyt ugyan nem képviselt, mindazonáltal a külföld részéről egyre növekvő érdeklődés mutatkozott feléje, és idővel mégis jelentősebb figyelmet kapott. Mindeközben maga az ország és politikusai is – a korábbiakhoz, az 1918 előtti világhoz mérten – szintén jóval nagyobb figyelmet szenteltek a külvilágnak. Fontosnak ítélték, hogy a kényszerrel szűkre szabott aktuális államhatárokon túl, jóval messzebbre tekintsenek, méghozzá az európai kontinensen kívülre is. Mindez az említett Montgomery követ (Roosevelt egyik bizalmasa és támogatója) budapesti feljegyzéseiben szintén jól tükröződik. A külföld is gyakrabban találkozott immár Magyarországgal, és Magyarország is a külfölddel, ami ekkoriban természetesen főleg Németországot, Nyugat-Európát és Amerikát jelentette, értve ezalatt a korabeli fejlődés minden újdonságát anyagi és ideológiai értelemben egyaránt, a külvilággal sokkal intenzívebb kapcsolatokat ápoló elitekre pedig mindez nyilván fokozottabban igaz lehetett. Aki megtehette, az a gyógyvíz mellett fürdőzhetett még akár a korszellemben is, időről-időre konstatálva a magyar viszonyok és a külvilág fejlődése közt feszülő ellentmondásokat.

Magyarország és Budapest mindenesetre vonzó kívánt lenni, a 20-as évek nyomasztó szürkesége és a feldolgozatlan traumák további jelenléte mellett, kirajzolódni látszottak egy színesebb, derűsebb világ körvonalai is, s mindez tán csak utóbb, a későbbi tragédiák árnyékában tűnik egy teljességgel csalóka, merőben hiú reménynek. Miközben találónak tekinthetjük Szekfű Gyula jelzőjét a Horthy Miklós nevével fémjelzett korszakra a Három nemzedék és ami utána következik című nagyhatású, több kiadást megért munkájában, ahol azt „neobarokk” társadalomként jellemezte, a múltba révedés és a trianoni területveszteség felett érzett keserűség ellenére elmondható, hogy ezekben az években a megújulás, a modernitás iránti igény gyakorta megmutatkozott. Noha markáns volt az 1918 előtti berendezkedés restaurálása iránti igény, Horthy és Bethlen, valamint sok más meghatározó politikus vagy mozgalom részéről, ez maradéktalanul nem sikerülhetett, az idő kerekét pedig egyre kevésbé is volt lehetséges visszafelé forgatni.

Budapest, amelyet 1919-ben Horthy a Nemzeti Hadsereg fővezéreként még tetemre hívott, s az általa emlegetett ősi magyar „rög” irányából szemlélve a város bűnösnek tetszhetett még mindig, de fejlődésének és jó hírnevének előmozdítása utóbb már jól egybevágott a konszolidálódó rendszer alapvető érdekeivel. Fejlesztésekre került sor, majd grandiózus tervek is születtek, az urbanizáció és a modern létforma igényeinek megfelelően. Budapest strandfürdőinek nagyobb része ekkor épült fel, hogy a város különböző részein szolgálja a pihenni vágyókat. A modern városi társadalom igényei adtak ösztönzést új intézmények és terek megjelenésének, ahol az emberek a korábban megszokottól eltérő helyzetben, új környezetben, új élményekkel lehettek gazdagabbak, s olyan benyomásokat szerezhettek a magyar fővárossal kapcsolatban, amelyeket a századelőn még aligha. A strand, adott esetben, nem csupán a hőség enyhítését szolgálta, hanem lehűthette, legalább a forró nyári hónapokban, a politikai és társadalmi hevületet is, az igényes elitfürdők pedig, amilyen a Hullám is volt a Szent Gellért Gyógyfürdőben, megteremthették a kedvező országimázst éppúgy, amiképpen a társadalmi, értelmiségi, művészi vagy épp a politikai elitekhez tartozók informális találkozóhelyeként szintén jól szolgálhattak.

Mindehhez társult még a modern technika varázsa (maga a hullámfürdő) és a művészi módon megkomponált, díszes környezet. A Gellért-fürdő és a nála sokkal barokkosabb Széchenyi-fürdő is képesek voltak megidézni a „boldog békeidők” hangulatát, ami a polgári középrétegek és a felsőbb osztályok vagy a politikai vezetők eltérő, egymással olykor viaskodó világlátását oldhatta hűsítő harmóniába a nyári napfényben. A székesfőváros politikai diskurzusában eközben ütközött egymással a tanácsban a szociáldemokrata népjóléti szemlélet, amely a strandok fejlesztését ösztönözte, és a tanács többsége által támogatott „Budapest-fürdőváros” koncepció.

Prominens személyek, a képi világ, a fizikum és a jövőkép

A Hullám az „elegáns” és „mondén” személyek kedvelt helye volt, s ha nem is elérhetetlen a városi polgárok részére, azok azért mégis inkább talán a Palatinust részesítették előnyben. A strand a testkultúra és az egészségtudatos, felszabadult létforma kifejeződése volt alapvetően, egyben pedig terjedő divat is. Az 1918 előtti évek képi világát legtöbbnyire könnyen különítjük el az 1930-as évekétől az emberek ruházata vagy általában véve puritánabb, mégis sportosabbnak és ápoltabbnak is ható külső megjelenésük alapján. Változás állt be – legalábbis a felszínen – az emberi kapcsolatok és az emberi együttélés értékei esetében, ami a városi és általában polgárinak mondott érintkezést jellemezte, de ez már élesebb kontrasztban állt a neobarokkos állami külsőségekkel, a hivatali érintkezés merev sémáival, valamint a rang és címkórsággal, ami a külföldi szemlélőt elsőre nagyon meg is döbbenthette. Aurélien Sauvageot, finnugrista és később a francia-magyar szótár szerkesztője, akit a nyelvtanulók és nyelvtanárok utóbb viccesen már csak „Sóvágó” néven emlegettek, mint republikánus érzelmű francia, mérhetetlenül megütközött, amikor névjegykártyájáról hiányolták a „címeit” egy alkalommal. Mindemellett, a korábbról ismert külsőségek és a társadalmi etikett fennmaradása ellenére is, az informális érintkezés, a közvetlenség előnyei és adott esetben politikai „haszna” szintén kézzelfoghatóbbá vált. Noha Horthy külsődlegesen is egyre inkább uralkodókra jellemző protokolláris szerepben jelent meg, mégis ismert volt személyes közvetlensége, így államfőként is rendszerint barátian elébe sietett vendégeinek, akiket mindig állva és kézfogással üdvözölt, sőt fennmaradt egy feljegyzés, amely szerint egy ízben a budapesti jugoszláv katonai attaséhoz lépett, s őt váratlanul szerb nyelven szólította meg egy banketten, ami szokatlanul barátságos és igen feltűnő gesztus volt. A sajtó rendszeresen tudósított Horthyról, gyakorta kiemelve jó külső megjelenését és sportos, az erőnlétre mindig figyelő életformáját, de adott esetben emberi oldalát, betegségeit sem rejtették véka alá. Noha Ferenc Józsefet Horthy példaképének tartotta, mégsem követhette mindenben a koronás főkre jellemző szigorú etikettet és hűvös rezervált attitűdöt, s ez a korszellemet tekintve aligha is lehetett már számára kívánatos. A kor két meghatározó miniszterelnöke Bethlen és Gömbös között például az imént említettek tekintetében jelentős különbség volt, előbbire nagyobb távolságtartás, utóbbira viszont több kötetlenség, a nép közé vegyülés volt jellemző.

Horthy erőteljes sportember mivoltát és az általa űzött sportokat is rendszerint kiemelte a sajtó, úgy, mint konkrétan a céllövést, vívást és a lovaglást, melyeket – főként az utóbbira gondolva – „nemzeti” sportokként jellemeztek. Az államfő fizikai kondíciójának, rátermettségének hangsúlyozása a politikai személyiség iránt táplálható bizalmat volt hivatott erősíteni, és az új berendezkedésben az állandóságra, a kiszámíthatóságra hívta fel a figyelmet. Bethlen, aki tíz év alatt, a magáé mellett Horthy szerepét is megerősítette, végül távozni kényszerült, a kormányzó az esztendők múlásával viszont egyre jobban beletanult szerepébe. Bethlen szintén sportolt, de ez jóval kevésbé volt előtérben. A lovaspólóban jeleskedő szikár alkatú miniszterelnök harcias is tudott lenni, amikor például 1926-ban, Genfben, a Népszövetség épületének folyosóján egy korábban bebörtönzött emigráns republikánus rátámadt és felpofozta, Bethlen sem volt rest, s egyszerűen támadójára vetette magát. A párbajozásra is mindig készen álló Gömbös utóbb – elhatalmasodó betegségéig – gyakorta ült evezős csónakba a Dunán.

A lendületesség, életerő, maszkulin arcél, robosztus termet, amely olykor harsányabb derűvel, máskor rabiátus modorral, időnként agresszív vagy épp bizarr fellépéssel párosult, visszaköszön a korai hangosfilmek világában éppúgy, mint a propagandafelvételeken, különösen érzékelhető volt ez a fasiszta Olaszországban, de másutt is. A képek, a vizualitás és a gesztusok erejét tudatosan kívánták kihasználni mindenütt. E képi világtól a spontán, esetenként az ábrázolt alanyok tudtán kívül készült fotók persze jelentősen különböznek, de a művészi igényű sajtó- és portréfotók, amennyiben gyakorlottabb készítőikben volt hajlam az egyéni látásmódra, szintén őszintébb képet adnak számunkra a történelem egy-egy pillanatáról és a meghatározó személyiségekről. Itt kiemelhető Margaret Bourke-White amerikai fotóriporternő munkássága, aki számos érzékletes portrét és életképet rögzített 1938-ban Magyarországon a Life Magazin számára. Bourke-White igyekezett alanyainak emberi vonásait és karakterjegyeit láttatni, miközben talán Magyarország jobb megértésére is törekedett témái megválasztásán keresztül. E fotók egy magabiztosabb, optimistán a jövőbe tekintő országot mutatnak, miközben a társadalmi különbségek, a nyugati szemek számára szokatlan jelenségek sem maradnak rejtve. A képek a személyek emberi vonásait mutatják, középpontba helyezve a vezető politikusokat és az ország fővárosát, Budapestet, amely látványosan fejlődött addigra.

A területi veszteségeket, a hatalmi státuszban és a presztízsben bekövetkezett visszaesést a sporteredmények és a nagyvilág felé nyitott fővárosi fejlődés révén is ellensúlyozni kívánták. A történelmi várnegyed lábánál, Horthy lakhelyének és az államigazgatás központjának közelében, a Tabánban a főváros grandiózus építkezéseket tervezett, s illeszkedve a „Budapest-fürdőváros” koncepcióba, több futurisztikus terv is készült. Mindez azért is fontosnak látszott, mivel a békediktátum következtében elvesztett területeken maradt a gyógyfürdők döntő többsége, a Bethlen kormány így törvényi rendelkezés nyomán (1929. évi XVI. tc.) is igyekezett új lehetőségeket biztosítani a gyógyvizek jobb kihasználására, a fürdőzés népszerűsítésére és új, kulturált üdülőövezetek kialakítására. A területi veszteségek és a vele járó nehézségek enyhítése után, viszonylag rövid idő alatt, számos imponáló eredmény született, a fürdőkultúra terén pedig ez látványosnak is mondható, miközben a politikai színtéren vagy a szociális kérdésekben jóval szembetűnőbbek a korszak árnyoldalai.

A történelem tragikuma, a politikai élet és a rendszer alapvető jellege

Az utókor máig sem csituló szakmai és érzelmekkel jócskán telített (nem ritkán politikai színezetű) vitái legtöbbnyire a Horthy-kor hatalmi rendszerének jellegét, a szabadság korlátait, illetőleg mindennél jobban annak kezdetét és utolsó, tragikus néhány esztendejét állítják a középpontba, felszítva olykor a feldolgozatlan múltnak a hamu alatt csendesen izzó parazsát, s néha otrombán szakítva fel a lassan behegedő történelmi sebeket. Tagadhatatlan azonban, hogy a kornak éppúgy, mint a benne élőknek és a prominens vezetőknek is, volt egy másik arca. A pillanatnyi arckifejezéssel vagy testtartással a fotográfiákon megörökített egyének sajátos helyzetekben megörökített képmásai elmondanak számunkra valami fontosat, noha a befutott pályájuk (képi világgal többnyire szintén leírható) ismeretének hiányában igen csalóka is lehet egy-egy ilyen pillanatkép. Az alapvető kérdés az, hogy miképp helyezzük el az egyént, a kiemelkedő döntéseket meghozókat és a látszólag arctalan tömeget egy negyedszázados, korántsem változatlannak vagy homogénnek tekinthető korszakban, annak lényegi jellegét megértve, s főképp genezisét, de üszkös romok képét mutató végnapjait szintén szem előtt tartva.

A régi, 1918 előtti elitek politikai vezető szerepének restaurációja hamar bekövetkezett ugyan, de nem maradéktalanul, végső soron az arisztokrácia, amelyet Bethlen és Teleki Pál is képviseltek társadalmi, politikai és gazdasági súlyából egyaránt veszített. Bethlen maga is tisztában volt azzal, hogy egyetlen párt hegemóniáját biztosító sajátos „áldemokratikus”, a parlament kitüntetett hatalmi állását tisztelő, ámde a választások és a törvényhozás valódi politikai szerepét csorbító, azt lényegében kiüresítő szisztémát épített fel. Ezt ő egy válságos időszak szükségszerű lépésének tekintette, együtt az éretlenebb, iskolázatlanabb vagy szegényebb rétegeknek a kiszorításával a politikai hatalomról szóló döntésekből. Bethlen ugyanakkor viszolygott mindentől, ami a modern szélsőjobboldali tömegmozgalmakat mentalitásukban és külsőségeikben jellemezte, kiváltképp így állt ez a nácizmussal. A „gazda”, ahogyan gyakran nevezték, a gyeplőt szorosan fogta, de korántsem törekedett egyéni hatalmának hosszabb távú, megingathatatlan körülbástyázására, s nem szerette a vezérkultuszt sem. Alapvetően hitt a politikai pluralizmus hasznosságában, illetőleg abban is, hogy a kiépített politikai rendszer szilárdsága jóval fontosabb saját egyéni ambícióinál. Bethlen sokkal inkább egyénisége és a különböző politikai csoportosulások közötti manőverezés, valamint a kormányzóra gyakorolt személyes befolyása útján tudott kiemelkedni, s ezáltal megmaradni a kor meghatározó, még lemondását követően is sokáig nagy befolyással bíró politikusának.

A közelmúlt vitáinak egyik lényegi kérdése Horthynak és a nevével fémjelzett kornak a mai megítélése, amely nem csekély mértékben bír még aktuálpolitikai helyiértékkel. A politikai publicisztika és a közéleti viták homlokterében maradt így a Horthy-korszak. A legalapvetőbb, megosztó kérdés az, hogy lehetséges-e ennek a kornak az objektív, a pozitív változásokat, eredményeket is erősebb kontúrokkal kiemelő láttatása. A népfelség elvét tisztelő demokratikus felfogás ma aligha békélhet meg a rendszer genezisével (a fehérterror kilengéseit különösképpen ideértve), majd az erőszakot ugyan visszaszorító, de erősen antidemokratikus fejlődési irányát sem tekintheti helyesnek, továbbá nem tekinthet el a második világháború alatti időszak kritikájától és főképp nem 1944 addig példátlan, dicstelen eseményeinek elítélésétől. Mindemellett Horthy személyének szimbolikus jelentőségéről sem szabad megfeledkezni, s a korszak második felében már töretlen és kiemelkedő népszerűségéről úgyszintén nem. 1944 azonban elhozta a felépített rendszer bukását, de ebben külső erők is szerepet játszottak, elsődlegesen Hitler Németországa. A magyar zsidóság zömének gyors deportálása és a magyar állami szerveknek ebben játszott szerepe tekintetében az államfő súlyos egyéni felelőssége ugyancsak egyértelműen vetődik fel. A történész számára a szakmai korrektség mellett, kikerülhetetlen erkölcsi dilemma is, hogy miközben árnyalt, részrehajlástól mentes képet kíván nyújtani, nem tekinthet az egészre ugyanúgy, mint a részre. A tragikus rész egyszerűen nem választható le az egyébként sokszínű, árnyalt megítélést igénylő egészről.

Az egyik fényképen Kozma Miklós belügyminiszter, Gömbös Gyula, majd későbbi miniszterelnökök (többek közt Teleki Pál) bizalmasa látható, amint fürdőnadrágban igyekszik a hullámmedence felé. Aligha találhatnánk más olyan kiemelkedő politikust, aki a korszak minden fényét és árnyékát ennyire magában egyesítené, mint éppen Kozma. Kiváló intellektus és politikai érzék, erős hazaszeretet és a nemzetközi politika tekintetében is ritka éleslátás jellemezte. Kozma működése a Magyar Távirati Iroda (MTI) élén kiemelkedő jelentőségű volt, s igen sok pozitívumot mutatott fel. Világosan látta az országra leselkedő veszélyeket, különösen a hitleri birodalom jelentette problémát, mégsem mondható el, hogy 1941 júniusában, majd később ne vált volna passzív szemlélőjévé és részesévé is súlyos, morálisan nem elfogadható vagy tragikus következményekkel járó döntéseknek, ahogy többek is még rajta kívül. Ő volt például Kárpátalja kormányzói biztosa, s e minőségében felelősség terheli a Kamenyec-Podolszkijba deportált északkelet-magyarországi zsidók szomorú végzetéért.

A Horthy-korszak sok tekintetben megkerülhetetlen referenciapont, ugyanis mégis először lehetett évszázadok után teljesen szuverén a magyar állam (eltekintve a békeszerződés egyes korlátozó passzusaitól), s egyúttal a kor rohamosan változó, modernizálódó világában kellett – a múltra is reflektálva – egy ideológiai értelemben konzervatív, mégis a korszakos változásokkal lépést tartó országot működtetni, s hozzá megfelelő ideológiai alapokat lefektetni. Jogos a felvetés, hogy a korlátozott parlamentarizmuson, ugyanakkor többpárti pluralizmuson nyugvó, jellegében és mentalitásában mégis autoriter rendszer végül késleltette-e érdemben a szélsőségek előretörését és a háborús szerepvállalást vagy inkább annak szükségszerű előmozdítója lett, már alapvető jellegénél fogva is? Például C. A. Macartney professzor, aki kétkötetes, máig teljes egészében magyarra nem lefordított, monumentálisnak értékelhető munkájában az October Fifteenth-ben, nem ítélte összességében szerencsésnek, hogy a nyugati hatalmak Horthyt támogatták és általában is, a tradicionális uralkodó elitek politikai hatalmának restaurálását ítélték végül a legmegfelelőbb opciónak. Tette ezt a hazai viszonyok minden aspektusát jól értő, magyarul is jól tudó professzor annak dacára, hogy egyébként személyesen kiváló viszonyban állt utóbb a korszak majd mindegyik emigrációban élő prominens vezetőjével, köztük magával Horthyval is. Szerinte egy demokratikusabb politikai vezetés jobb lett volna hazánk számára.

Természetesen, csak akkor, ha a 30-as évek diktatórikus szemléletű tömegideológiáival szemben egy demokratikus és liberális politikai berendezkedés sikerrel tudott volna fennmaradni, ami viszont felettébb kétségesnek is ítélhető, hiszen – hasonlóan az egy ideig nagyon is demokratikus weimari Németországhoz – ebben az esetben is vesztes, nemzeti érzéseiben súlyosan megalázott, gazdasági és szociális problémák tömkelegével viaskodó országról beszélünk, amelyben a szélsőjobboldali szellemi-ideológiai hatásoknak kiváltképp termékeny táptalaja adott volt. Mi több elmondható, hogy magával a Horthy-rendszerrel szemben – a kezdeti tapasztalatokkal és feltételezett veszélyekkel éppen ellentétesen – egyre inkább a jobboldali kritikusok és végül a nyilas-nemzetiszocialista mozgalmak jelentették a legmarkánsabb kihívást. 1943-ban már a kormányzat nem csekély mértékben keresett támaszt, még saját kormánypártjával szemben is, az akkori demokratikus (kisgazda, szociáldemokrata és liberális) ellenzékében, amint korábban is volt példa a rendszerkritikus politikai ellenzékkel való alkalmi kooperációra. 1939 után, dacára a szűkülő szabadságjogoknak, az állami elnyomás növekedésének és a diszkriminatív faji törvénykezésnek, a kormánypárt és a jobboldali ellenzék, amelyet Imrédy a maga személyében is megtestesített – és amely a kiépült, megszilárdult rendszer ideológiai letéteményesének önmagát tekintette – korántsem volt elégedett az „eredményekkel”, s közvetetten magával Horthyval sem, bár nyíltabb támadásba legfeljebb a kormánypolitika ellenében lendültek. 1944. március 19. után azonban a rendszer mérvadó metamorfózison esett át német közreműködéssel, ami a politikai elit (köztük miniszterek) jelentős hányadának elhurcolásával is együtt járt, ugyanakkor a rendszer bukásáról mégsem lehet beszélni, hiszen működésének kulcselemeként, a Legfelsőbb Hadúr, a hadsereg főparancsnoka, a legitimitás szimbóluma a helyén maradt, sőt utóbb nem egyszer élni is tudott még hatalmával. Egyébként a korszak kezdeti és végpontja is eltérő értelmezéseket nyerhet, ha jogi szempontból nézzük vagy más politikai, esetleg – egyáltalán nem indokolatlanul – inkább morális szempontok alapján tekintünk reá. Egy dolog bizonyosnak látszik ezek fényében is: nem lehetséges a korszakot a 21. században egy demokratikus és alkotmányos berendezkedéssel bíró államban piedesztálra emelni, még akkor sem, ha egyébként a kultúrpolitika, a művelődés, az ipar és a gazdaság vagy épp az idegenforgalom és a gyógyfürdők ügyének területén imponáló eredmények születtek, s a kormányzatnak a háború alatt is számos olyan lépése volt, amelyeket joggal értékelhetünk nagyon pozitívan, vagy akár még büszkeséggel is gondolhatunk rájuk, mint például a lengyel menekültek befogadása vagy a menedéknyújtás a szökött francia hadifoglyoknak. Horthy személyével kapcsolatban is lehetséges kidomborítani, hogy államfői súlyával inkább a szélsőségek visszafogását segítette elő vagy azt, hogy hosszú ideig igen kedvező nemzetközi megítélést vívott ki a maga számára. Mégsem lehet elfeledkezni szemléletének korlátoltságáról, a háborúba való belépésben játszott szerepéről, késlekedéséről, súlyos mulasztásairól és hallgatásáról abban az időszakban, amikor a magyar vidékről egymás után indultak a szerelvények Auschwitz felé. Mindemellett, túlzó, determinista szemlélettel lát az a történész, aki az 1920-as évek második felére konszolidálódó rendszer alapvető sajátosságaiból egyenesen és szükségszerűen bekövetkezőnek láttatja mind a háború alakulását, mind pedig az 1944-es tragédiát. Nagyon sok múlott az egyéni döntéseken és habituson, valamint egyéb külső, nemzetközi hatásokon is. Már csak ennél fogva is jelentősége lehetett volna például, ha Horthy István kormányzóhelyettes nem veszíti életét a keleti fronton.

Nem felejtkezhetünk el arról, hogy egyébként az a szűkebb politikai elit, amelynek befolyását (személyesen a kormányzóra is), illetőleg hatalmát az előretörő szélsőjobboldali erőkkel szemben a rendszer maga garantálta, lényegét tekintve pontosan jobboldali ellenfeleivel szemben vívta végső küzdelmét, és a háborús részvétel lehető leghamarabb történő befejezése érdekében tett erőfeszítéseket, megpróbálva túllépni saját árnyékán is. A rendszer meghatározó csoportját, a konzervatív vagy legitimista és náciellenes politikusokat a német segítséggel végbe vitt, de mégis hazai erőkre döntően támaszkodó politikai fordulat kiiktatta. Ez a részleges bukás nem járt együtt sem látványos, sem heroikus küzdelemmel, vagyis: nem került tiszta víz a pohárba.

A korszak leírására – amennyiben a történetíró el kívánja kerülni a részrehajlást, hűen szándékozva interpretálni megismert forrásait – átfogó jellemzést adni csak hosszú és bonyolult jelzős szerkezetek megalkotása árán tud. Ez annál is inkább nehézkes, mivel a korszak egységes ideológiával sem jellemezhető, hanem csak uralkodó mentalitása volt, amelyhez állandóan hangsúlyozott – Ormos Mária találó megfogalmazása szerint – „reklám jellegű” címszavak tárháza társult. A fiatal történészgeneráció jeles tagja, Turbucz Dávid pedig olyan definíciót alkotott, amely jól írja le a rendszer lényegét, de egyúttal demonstrálja önmagában is, hogy a kép igen „eklektikus”. A definíció így hangzik kissé rövidítve: a Horthy-kor politikai berendezkedése „konzervatív mentalitású, parlamentáris intézményrendszeren alapuló korlátozottan versengő hegemonisztikus pártrendszerű autoriter rendszer”. A modernitás társadalmi változásai ezenközben nem feltétlen a nagy struktúrákban, a politika színpadán, hanem a hétköznapok szintjén zajlottak le.

Éppenséggel kissé groteszknek is hathat, amennyiben egy kor politikai és társadalmi berendezkedésének egészét, a benne rejlő derűs napokat és a kezdettől felsejlő tragikumot két-három találó szakkifejezéssel kívánjuk leírni– de mit is tehetnénk mást? Látszat és valóság ellentétének jó bemutatására talán az irodalom, a művészi interpretáció képes igazán, sőt akár jobban is. Nem véletlen, hogy a Gellért hullámfürdőjét gyakrabban látogató Karinthy keserédesen groteszk vagy abszurd humorral fűszerezett írásai a kor jelenségeinek némelyikéről többet árulnak el. Zárjuk tehát Karinthy soraival (A strand hedonistája és a Politika című írásaiból) gondolatainkat: „Vége a szezonnak, ennek a szép, pogány nyárnak – a strandok jóízű embergyümölcse naspolyabarnára éretten mászik ki a vízből, lerázva magáról a gyönyörű cseppeket; és bizakodva néz körül a hűvösödő világban: merre fordítsa, hová használja a felgyűlt napenergiát?” / „…hogy van-e politikai véleményem? – ezt abból fogja megtudni, hogy fellépek képviselőnek: de ebből is csak legföljebb annyi fog kiderülni, hogy igenis, van. Hogy mi a véleményem – ezt majd csak akkor mondom meg, ha legalább miniszterelnök leszek. Addig... Parancsoljon, szívesen nyilatkozom Rómeó és Júliáról.”

Szakirodalom, cikkek, források:

Gali Máté: Horthy, a diktátor. Élet és Irodalom, 2012. október 26.

Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig: Osiris, Budapest, 1998.

Hollósi Gábor: A Bethlen-kormány balneológiai törvénye. Az ásványvizektől a gyógyfürdőkig. Élet és Tudomány, 2016. október 12.

Jamrik Levente: Horthy űrvárosa: tervek a tabáni fürdőparadicsomról. FALANSZTER Blog.

Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához. Cikkek. válogatta és a szöveget gondozta: Ungvári Tamás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979.

Losonczi Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben. Gondolat, Budapest, 1977.

Macartney, Carlile Aylmer: October Fifteenth: A History of Modern Hungary 1929-1945., I-II. köt. Edinburgh University Press, 1957.

Magyarország 1938: egy amerikai szemével. Margaret Bourke-White fotói. Szerk. Kádár Lynn Katalin. L'Harmattan, Budapest, Paris, 2008.

Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom : A budapesti strandfürdők alapításának rövid története. Századok, 2002/6. sz. 1471-1506.

Mohácsi Gergely: Szép, Erős, Egészséges. Szabadidő és testkultúra Budapesten a 20. század első felében. Korall, 2002/7-8. sz. 34-55.

Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós I-II. PolgArt Könyvkiadó, Budapest, 2000.

Püski Levente: Magyarország politikai berendezkedése a két világháború között. Korunk, 2012/11. sz.13-25.

Romsics Ignác: A Horthy-rendszer jellege. Historiográfiai áttekintés. Korunk, 2012/11. sz. 3-12.

Roosevelt követe Budapesten. John F. Montgomery bizalmas politikai beszélgetései 1934–-1941. Kiad. Frank Tibor. Budapest, Corvina, 2002.

Schweitzer Gábor: Budapest, az ország vakbele. A magyar politikai közbeszéd történetéhez. Buksz, 2005/4. sz. 328-335.

Turbucz Dávid: A politikai rendszer jellege a Horthy-korszak első tíz évében. Múltunk, 2007/4. sz. 228-253. URL:

Turbucz, Dávid: A vezér két teste. A test szerepe Horthy Miklós vezérkultuszában. In: A test a társadalomban. Rendi társadalom – polgári társadalom (27). Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, Budapest, 2015. pp. 295-306.

Ungváry Krisztián: Horthy megítéléséről, Élet és Irodalom, 2012. augusztus 17.

Zeidler Miklós: Móres, avagy Bethlen István megpiricskeltetése. Múltunk 2013/3. sz. 168–206.

Illusztrációk:
Képek: Hullámfürdő záróra előtt - Pusztai Sándor / Budapest Gyűjtemény

Kivéve:

Az Országház (éjszaka) (1934). Fortepan 136319 - Révay Péter
Színes kép: Gellért Gyógyfürdő. Fortepan, 1940. - Forrás: hungaricana/Fortepan
Lejáró a pesti alsó rakpartra a Parlament déli oldalánál, háttérben a Lánchíd és a Királyi Palota. (1938) Fortepan 129780 - Kelecsényi Kristóf
A Budai Vár (1933): Fortepan 133601- Poór László
Erdély, Nagydemeter, a magyar csapatok bevonulása idején (1940). Fortepan 03034.

A Szent Gellért Gyógyfürdő

2018-03-23T13:32:00.000-07:00

Gellért Szálló. Jobbra a Kelenhegyi úti oldalon a fürdő bejárata - 1937

FORTEPAN 118684 - UJ NEMZEDÉK NAPILAP

II. András a 13. században gyógyító kórházat és fürdőt hozott létre. A török időben Acsik ilidzse nevű fürdő állt a mai Gellért fürdő helyén. Buda visszafoglalása után a fürdő I. Lipót háziorvosának tulajdonába kerül. Az orvos fia, Wartenbergi Illmer Károly 1718-ban eladta a fürdőt Buda városának. A fürdőt magyarul Sárosfürdőnek nevezték a medencék fenekén leülepedett, a forrásvízzel feltörő finom forrásiszap miatt. 1894-ben a Ferenc József híd építésekor a fürdőt lebontották, majd 1901-ben a fővárosi közgyűlés elhatározta, hogy kisajátítja a Sáros fürdő forrást és telkét. A fürdő és a szálloda felépítésnek terve Budapest fürdővárosi koncepciójának része volt. A Gellért Hotel és Gyógyfürdő 1912–1918-ban épült szecessziós stílusban, az építkezésen orosz hadifoglyok is dolgoztak, az első világháború utolsó évében.

A fürdő épülete Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin és Sterk Izidor tervei alapján épült meg. Az épületegyüttes késő szecessziós alkotás, kupolái barokkos vonalvezetésűek.

Forrás:hungaricana/OSZK Képeslap

Budapest; Szt. Gellért fürdő és szálló- Képeslap

Forrás: hungarican/OSZK Képeslap

Budapest; Kilátás a Szt. Gellért hullámfürdőből -Képeslap

Az elkészült Gellért fürdő a főváros első luxus kategóriájú létesítménye volt, akkoriban Európa legkorszerűbb gyógyfürdőjének számított. A fürdőhöz ekkor harminc ágyas kórház is tartozott. A fürdő és szálló egykori tulajdonosai minden lehetőséget megragadtak, hogy az intézmény magas színvonalú technikai, esztétikai minőséget képviseljen, mind kényelemben, mind a gyógykezelések terén. A kor igényeinek megfelelő, fényűzően berendezett társas-termál, valamint termál-kádfürdők álltak a nagyközönség rendelkezésére, míg az iszapkezeléseket közös helyiségben is, és külön fülkékben is igénybe vehették kiegészülve a szénsavas, a sós-, és a pezsgő fenyőfürdők lehetőségeivel. A megnyitáskor szinte egyedülállónak számító inhaláló, pneumatikus, valamint infrakamra is várta a gyógyulni vágyókat. Külön orvosi laboratóriumok, és elsőrendűen felszerelt egészségügyi részlegéhez állandó orvosi felügyelet társult. A konyháját a nagy hírű Gundel étterem biztosította 1945-ig, külön figyelmet fordítva már akkor is a korszerű táplálkozási elvek betartására.

Forrás: hungaricana.hu/Szerencs Képeslap

Budapest; Kilátás a Gellért-hegyről a Gellért Szálló és fürdőre

Forrás: hungaricana/Fortepan

Budapest XI., kilátás a Gellérthegyről dél felé.

Előtérben a Gellért Gyógyfürdő

orig: TEHTUBE / Fortepan,1926

Az akkori Európában is kuriózumnak számító hullám strandfürdő később, 1926–27-ben épült az épülethez, a fürdő korábbi parkja területén. 1934-ben pezsgőfürdővel bővült. A pezsgőfürdő az úszómedence ólomlemezzel szigetelt egyharmadában helyezkedett el, 84 darab speciális fúvófej pezsegtette a vizet. A befúvást egy 14 lóerős motorral meghajtott légkompresszor végezte, a fúvófejek között színes világítótestek sejtelmes fénnyel árasztották el a medence vizét.

A kabinos és szekrényes öltözők az épületet lezáró félkörívben találhatók. Az épületben a számos átjáró és lépcső miatt viszonylag nehéz eligazodni. A Gellért fürdő kertje és szobrai az első világháború után készültek el. 1927-ben helyezték el egy díszes fülkében Pásztor János Primavera (Tavasz) alkotását. A kertben látható még Telcs Ede "Gyermekfigurák" és Gárdos Aladár "Küzdelem a hüdrákkal" című alkotása, mindkettő 1927-ből. A kertben félköríves alakban díszes tartófal található, ennek közepén a fal fölött kagylót mintázó tálak sorakoznak egymás fölött, melynek tetején található Gárdos Aladár szoborcsoportja. A "Küzdelem a hüdrákkal" szoborcsoport hátoldalán szintén egy díszes, férfifejjel díszített kút található.

Forrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő, hullám medence

Saly Noémi / Fortepan,1933

Forrás: hungaricana/Budapest Gyűjtemény

Gellért fürdő, 1930-as évek

A második világháború előtt exkluzív vendégkörrel rendelkezett a Gellért gyógyfürdő: itt töltötte mézesheteit Julianna holland királynő, számos, Európát meglátogató maharadzsa, Rabindranáth Tagore. A fürdő híres látogatói közé tartozott Yehudi Menuhin és Richard Nixon is.

1939

BUDAPEST XI. Gellért Gyógyfürdő, fedett medence - 1939

FORTEPAN 03161 - LUDOVIKA

BUDAPEST XI. Gellért Gyógyfürdő, pezsgőmedence -1939

FORTEPAN 52414

1940

Forrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő. Fortepan,1940.

Forrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő. Fortepan, 1940.

Forrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő és Szálloda. Fortepan,1940.

1943

Forrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő, hullám medence.

orig: Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi / Fortepan,1943

Foprrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő, hullám medence.

orig: Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi / Fortepan,1943

1945-ben a fürdő épülete és berendezése Budapest ostroma idején súlyos károkat szenvedett. A szobák egy részét 1945-ben helyreállították, az épület Dunára néző részét csak 1961-ben, majd a szállót 1980-ban újították fel, modernizálták.

1949

Forrás: hungaricana.hu/Fortepan

Szent Gellért Gyógyszálloda Kelenhegyi úti oldala (fürdő bejárat).

Magyar Rendőr / Fortepan.1949

1954

Forrás: hungaricana.hu/Szerencs Képeslap

Budapest, Gellért-fürdő, 1954.

Szöveg: Wikipédia

Fürdőélet a Gellértben

2018-03-22T14:47:00.000-07:00

Gellért Gyógyfürdő, hullám medence - 1936.

FORTEPAN 39258 - TED GRAUTHOFF

Fürdőélet a hullámfürdőben
A Társaság, 1941. No.27., p.6.

A Gellért-Hullámfürdőt eddig elsősorban mint idegenforgalmunk fő látványosságát ismertük. Ha egy külföldi nyáron ide érkezett, az nem mulasztotta el a város központjában fekvő remek strandfürdőt felkeresni. Sőt amióta a pezsgőfürdővel is kibővítették, azóta itt télen is élvezik a strandolás előnyeit. A szünetelő idegenforgalmunkat pótolja az a nagy érdeklődés, amit a hazai legjobb közönség tanúsít a fürdő iránt, míg a diplomácia, továbbra is változatlan szeretettel keresi fel e kies helyet. Az arisztokrácia hű maradt a Hullámhoz, s hogy egynéhány nevet mondjunk, csak-

nem minden napos vendégek: gr. Andrássy Mihályék, br. Prónay Györgyék, gr. Apponyi György, hg. Odescalchi Béláék, gr. Almássy Imréék, gr. Lázár Imre, gr. Khuen-Héderváry Károlyék, gr. Eszterházy János, gr. Kendeffy Ádám, gr. Festetics Ernő, br. Pongrácz Taszilió, br. Podmaniczky Félix, br. Dániel Tiborék, gr. Haller Gábor és László, gr. Serényi István, gr. Woracziszky Károly, gr. Kulmer Sándor és fia, gr. Salm Ludi, őrgróf Pallavicini Teréz, br. Natorp Tivadar, - továbbá a főváros urai közül: Karafiáth Jenő főpolgármester, Bódy László alpolgármester, Felkay Ferenc és Szepesváry Pál tanácsnokok, Bocsáry Kálmán, Kabakovits József és Gazdy Jenő bizottsági tagok.

JAMES A. FITZPATRICK (1894-1980)

Beautiful Budapest 1938

(A videó a Gellértről készült felvétellel indul)

Forrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő. Fortepan, 1940.

A sűrűn megjelenő notalbilitások közé tartoznak: Blaha Sándor, Huszár Aladár, Illés József, Janda Károly, Tatich Árkád, Ugrón Gábor, Patay György, Tomcsányi Móric, Egyed István, Terbócz Imre, Fömötör József, Zlinszky István, Lauber Dezső, Bács-Barakovich László, Lányi Márton, Szabolcsba Mihály, Ráth-Végh Istvánék, Móra Adám, Nilsen Rudolf, Csorna Kálmán, br. Ullmann György, Jankovich Arisztid, Lakatos Gyula, br. Herzog András, Bakody Aurél, Frisch Ferenc, Holitscher Pál, Hazay Radó, Wagner Ernő, Toldy Lóránt, Horváth György, Halász István stb.

Természetesen a fürdőben a hölgyek jelentik a főérdekességet, akik az idei divatnak megfelelően élénk virágos fürdőruhákban sütkéreznek a lépcsőkön és az újabban létesített gyepes kertben. Az ismertebb pesti szép leányok közül ott láttuk gr. Andrássy Ilonát, Masisevich Fedorát, Dérföldy Évát, Ratkóczy Magdát, Toldy Pipit, Zupka Babát, Peláthy Beát, Mikecz S. Ilonát, Tárnok Emessét, Staffelbach Jeannet, Stühmer Liannet, Ébinger Lilót, Pirovits Silviát.

Ezt a virágos kertet méltóan követi a szép asszonyok díszes koszorúja, közöttük a leggyakoribb látogatók: Rubner Gyöngyné, Le Conte Ilonka grófné, Gervay Dezsőné, Fedák Béláné, Simontsits Kató, Vay Andrásné, Pilisy Emilné, Kanotay Mihályné, Mihályfy Dezsőné, Gábor Áronné, Halm Sándorné, Rauch Ivánné, Khain Albertné, Krudy Böske, Jellenz Nelly, Bessenyey Györgyné. Szaplonczayné De Ben Nóczy bárónő, Taubinger Lászlóné, Filótás Lilly, Miskey Jugovits Andorné a kisleányával, Plotényi Jenőné az asszony-leányával, Nickl Alfrédné a diplomácia számos hölgytagjával.

Nem lenne teljes a névsor, ha a nagy népszerűségnek örvendő művésznőkről elfeledkeznénk, hiszen ők a Hullámfürdő hűséges barátnői és vonzó szépségei. Itt sütteti magát Muráti Lilly, Simor Erzsi, Szeleczky Zita, Turay Ida, Szombathelyi Blanka és Erdélyi Mici.

Csak úgy emlékezetből ragadtunk ki néhány nevet, mintegy mutató gyanánt abból a jó társaságból, akik különösen a déli órákban fővárosunk e legszebb fürdőhelyén találkoznak és akikről a jövő számunktól kezdve fényképbemutatót is fogunk tartani.

A Gellért-Hullámfürdőben. A Társaság, 1940. No.29., p.6.

A Gellért-strandon. A Társaság, 1940. No.32., p.6.

A Gellért-Hullámfürdőben. A Társaság, 1940. No.32., p.7.

A Gellért-Hullámfürdőben. A Társaság, 1940. No.33., p.2.

A Gellért-Hullámfürdőben. A Társaság, 1940. No.34., p.11.

A Gellért-strandon. A Társaság, 1940. No.35., p.2.

Nyárutó a Gellért-Hullámfürdőben. A Társaság, 1940. No.40., p.6.

Forrás: hungaricana/Fortepan

Gellért Gyógyfürdő és Szálloda. Fortepan,1940.

A korabeli fürdőélet Budapesten

2018-03-21T13:31:00.000-07:00

Palatinus

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény

Forrás: hungaricana/Fortepan
Budapest XIV., Városliget, Széchenyi fürdő. Szabó Lóránt / Fortepan, 1931.

Forrás: fortepan : 28548
Duna strandfürdő az Újlaki rakparton a Sajka utcánál.
Fábián Sámuel, 1937

Strandélet Budapesten

A Társaság, 1939. No.29-30. p.9.

Vajjon milyen lehetett a kánikula ezelőtt harminc évvel, amikor még nem voltak strandfürdők a fővárosban? - És amikor az uszodákban a két nem különválasztva és fabódék között hűtötte le magát. Sőt emlékszünk még arra, amikor a tengeri fürdőkben is csak a vízben találkozhattak a férfiak és nők. - Ma már úgy megszoktuk a közös strandolást, hogy ezt el sem képzelhetnénk másképpen, - pláne az elmúlt napok 37 fokos hőségében, amikor a védekezésnek a fürdés volt az egyetlen bevált formája.

A pesti fürdők közül a Palatinus-strandfürdő a legnagyobb üzem. Az elmúlt vasárnap 14.000 ember gyűlt össze a zöld gyepen és a különféle hőfokú bazinokban. Valóban nyüzsgő élet folyik itt, így a hullámzás idejében kinyomták a vizet a medréből, - a büffében minden kifogyott, az összes padok foglalva voltak. A nagy korzózás közben szinte mutogatták magukat a jóalakú hölgyek a nősülendő férfiaknak, mert bizony manapság már nem vásárolnak zsákban macskát.

E fürdőnek külön notabilitásai vannak, így gyakori ott Bessenyey Zénó a családjával, Rakovszky István, gróf Teleki Mihály és felesége, Bornemisza Géza és családja, Mikecz Ödönék, Lukáts Béla, Bangha Imre és leánya, Álgyai-Hubert Pálék, Fömötör József, Kalmár Béla, Gortvay Tiborék, Kiss Géza, Madarász József, Csuzy Pál, Návay Andor, Hollós Pál, Fluck Ferenc stb.

A hajók, autóbuszok és magánautók valósággal öntik a lehűlni vágyó embereket, akik között nem észlelhető annyira az árjatörvény hatása, mint például a Gellért-Hullám-fürdőben, ahol a legtöbb idegen szót lehet hallani. Az idén a felső kerttel lényegesen kibővítették az árnyas és gyepes heverő területet, - és ennek hatása kellemesen érezhető abban, hogy jobban eloszlik a közönség. Ezáltal oly nagy méreteket öltött a Gellértfürdő eredeti hullámmedencéje, hogy ma már 2000 fürdöző kényelmesen és elosztva élvezheti a fürdőt és kapcsolt részeit. A nagy kánikulában különösen a rendkívül hűvös fekvésű pezsgőfürdője örvendett nagy látogatottságnak, továbbá a nagy étkező terrasza, ahol bizony mégis csak különb a koszt, mint a sokat kifogásolt szigeti strandvendéglőben.

Múltkor már említettük a Gellért-Hullámfürdő törzsvendégeit, azóta eszünkbe jut még néhány név, így: gróf Apponyi György, Rudnay Lajos, Csilléry András, vitéz Balogh Gábor, Hunyor Imre, Kelemen Móric, Görgey István, Jeszenszky Elemér, Holitscher Pál, Dajkovich István, Terbócz Imre, gróf Festetics Ernő, Práger Pál, gróf Bethlen András, Rosthy-Forgách Ferenc, Bukovinszky Péter, Szent- királyi Ákos, Steiger-Kazal Dezső, Móré Lászlóék, Vida Jenő, gróf Széchenyi Mihály, Csorba Emánuel, Varró Andor, Lakatos Gyula, Moskovits Iván, Domony Móric stb., - na és a szebbnél-szebb nők, akik öntudatosan lejtenek végig a járdán, mintha csak éreznék, hogy minden szem őket figyeli. Vannak közöttük olyanok, akik a hullámoknak is ellentállanak, - bizony, ezek részére ajánlatos volna kötelezővé tenni, hogy a vízbelépés előtt körmeiket levágassák.

A jó közönségnek az a része, amely hétköznapokon csendre és jó fürdőre vágyik, azok a pompás levegőjű Pünkösdfürdőt keresik fel, amelynek strandja a mai igényeknek megfelelően ugyancsak mentes a homoktól. Újabban e strand dunai éttermét mint vacsorázó helyet is frekventálják.

A nagy melegben sokan kerestek enyhülést a kis Aquincum-fürdőben, melynek kristálytiszta vizét az ősrégi fák valósággal beárnyékolják. - A Széchenyi-strandfürdő a nép és a gyermekek kedvenc helye és jótéteménye a VI. és VII. kerületi lakosságnak.

Forrás: hungaricana/Fortepan

Budapest XIV., Városliget, Széchenyi fürdő. Fortepan, 1930.

BUDAPEST II. Duna strandfürdő az Újlaki rakparton a Sajka utcánál - 1933

FORTEPAN 20445

Fürdőházak a Dunán
Timelord / Fortepan 22681 -részlet

Fürdőzés a Dunában (1930) - Timelord blog

Frisnyák Zsuzsa: Fürdőzés a Dunában. 2012-07-04

Forrás: FORTEPÁN : 86704

Dunai uszoda az Erzsébet híd közelében, a háttérben balra a Belgrád (Ferenc József) rakpart házsora. Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór Cége, 1935

Forrás: FORTEPÁN: 32176
Római part, Kossuth (Leányfalu) oldalkerekes személyszállító gőzhajó.
Pálinkás Zsolt, 1938.

BUDAPEST III. Római part - 1937
FORTEPAN 124080 - STUBER ANDREA

Forrás: hungaricana/Szerencs Képeslap
Budapest, Szent Margitsziget. Palatinus strand és hullámfürdő 194(?).

MARGITSZIGET Palatinus Strandfürdő.1939
FORTEPAN 20850

Forrás: hungaricana/Szerencs Képeslap
Budapest, Margitsziget Strand és hullámfürdő, 1943.06.02

MARGITSZIGET Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda -1935
FORTEPAN 71071- LISSÁK TIVADAR

Forrás: hungaricana/Szerencs Képeslap
Budapest, Részlet a Csillaghegyi Árpád strand és gyógyfürdőből, 1944.

BUDAPEST III. Csillaghegyi strandfürdő -1936
FORTEPAN 06956

BUDAPEST III. Csillaghegyi strandfürdő -1933
FORTEPAN 13150

BUDAPEST III. Csillaghegyi strandfürdő. 1933
FORTEPAN 26735

BUDAPEST II. Császár uszoda -1936
FORTEPAN 07835

BUDAPEST II. Árpád fejedelem útja, Lukács Gyógyfürdő -1937
FORTEPAN 118764 - ÚJ NEMZEDÉK NAPILAP

Fürdőélet a korabeli Magyarországon

2018-03-20T00:53:00.000-07:00

BADACSONY, kilátás a Kisfaludy-ház teraszáról -1936

FORTEPAN 03278

"A Balaton déli partja az 1930-as években már egyre inkább hasonlított arra az egybefüggő üdülőövezetre, aminek ma ismerjük. 1938-ra kiépült a balatoni műút, ami megkönnyítette a nyaralni vágyók lejutást Budapestről, ahová ekkor már rendszeres autóbuszjáratok is közlekedtek. A '30-as évekre a part menti vendégfogadók mindegyike villanyvilágítást kapott, hogy az úri közönség esténként lámpafénynél költhesse el halvacsoráját, és rophassa egészen hajnalig."

index.hu/fortepan/ A Horthy-korszakban is szép volt a balatoni nyár

BALATON

FONYÓD, Sándortelepi strand, kabinsor - 1931

A századforduló tájékán indult meg Fonyód üdülőhellyé válása, ebben nagy érdeme volt dr. Szaplonczay Manó megyei tiszti-főorvosnak, aki barátaival gyakran kirándult a fonyódi hegyre. Ő vette rá az erdővel borított hegy - a mai Bélatelep - tulajdonosát, gróf Zichy Bélát, hogy birtokából egy területet parcellázzon fel a nyaralók számára.1894-ben alakították meg Kaposváron a Fonyódi Nyaralók Társaságát, s ebben az évben már megkezdődtek a villaépítések. A telepet Zichy Béláról nevezték el Bélatelepnek. Szaploncay pesti ismerőseit is megnyerte a fürdőhely fejlesztése számára, így a századfordulóra előkelő villasor épült Bélatelepen, s a fürdőkultúra rohamos fejlődésnek indult. A Kaposvár-Fonyód közötti vasútvonal 1896-os megnyitása a megyeszékhelyről, és a somogyi falvakból is megkönnyítette az utazást az egyre közkedveltebbél váló Balaton partjára. Ettől kezdve gyors fejlődésnek indult a település, s egy új övezet, a Sándortelep kezdett kialakulni. E városrész dr. Berzsenyi Sándorról kapta a nevét, aki kaposvári és lengyeltóti tisztviselőket nyert meg telektulajdonosnak, s a bélatelepiekénél szerényebben, de a vízhez jóval közelebb építkeztek. (...) A harmincas években megélénkült a vendégforgalom, s egy-egy szezonban 4-5 ezren üdültek Fonyódon. 1927-re elkészült a bélatelepi magaspart alatt a vasút melletti műút, a mai 7-es út elődje. (Forrás: Fonyódi Kulturális Intézmények)

FONYÓD, Sándortelepi strand, 1930-as évek

BALATONFÜRED fürdőház -1935

FORTEPAN 39274 orig: TED GRAUTHOFF

Hévíz

HÉVÍZ Tófürdő - 1936

FORTEPAN 19048 orig: JANKOVSZKY GYÖRGY

A fürdőhely kiépítésében a 19. század elején nagy szerepe volt Festetics Györgynek, aki 1795-től kezdte el a fürdőfejlesztést a tó vizén elhelyezett tutajokon. Később, amikor az 1860-as években a Festeticsek építésre alkalmas területhez jutottak, felépült az Új-telep, 1871-ig a tó körül hét ház épült meg, melyek közül az 1870-71-ben épült úgynevezett Hetes ház ma is áll. Az építkezéseknek köszönhetően a tó országos jelentősségre tett szert mint turisztikai és gyógyászati célpont.

Lovassy Sándor akadémiai tanár 1898-ban indiai vörös tündérrózsát telepített a tóba, mely ma is meghatározó növénye.

1900 körül a Festetics család hosszabb-rövidebb időre a tófürdő bérleménybe került. 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe, akinek tevékenysége lendületet adott a tó környezete fejlődésének.

HÉVÍZ Tófürdő -1933

FORTEPAN 31749 orig: FODOR ISTVÁN

Trianon után tovább nőtt a fürdő hazai jelentősége, hiszen így a megmaradt belföldi területeken Hévízen kívül kevés más ilyen nagy fürdőhely maradt. 1926-ban megépült a strandfürdő, 1927-ben pedig a tó északi részén álló kétszintes fürdőépület. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott. (Forrás: Wikipédia)

HÉVÍZ Tófürdő - 1937

FORTEPAN 16303 orig: FORTEPAN

Sikonda

A mai település csak 1928 óta létezik, amikor a szénbányászati próbafúrások során melegforrást találtak. 1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvíznek nyilvánította, és ásványvíz-palackozó, majd 1930-ban gyógyszálló épült. Ez 1933-ban megkapta a gyógyfürdő minősítést, 1948-ban a szállodából bányász-szanatórium lett. (Forrás: Wikipédia)

KOMLÓ Sikonda-gyógyfürdő - 1935

FORTEPAN 25500 orig: SZF

A pécsi Hullámfürdő

1926 áprilisában készült el dr. Maléter László ügyvéd beruházása, a modern nyári fürdő, amit a Ráth-utcai fürdő megvétele után alakított ki. A Madarász-fürdő akkori tulajdonosa hitelből építtette át a Hullám elődjét. 1935-ben alakult át a Maléter-fürdő Hullámfürdővé, amikor a város tulajdonába került az intézmény.[1] Az akkor Pünkösd napjára eső június 6-án avatták föl a "tenger hangulatát idéző" fürdőt, ami az ország harmadik, hullámgépezettel ellátott strandja volt. A hullámokat egy egyszerű megoldással dolgozó gép állította elő: két, vízszint alatti üregből egy-egy fémlemez préselte ki felváltva a vizet. Ez a mai napig hasonló elven történik. (Forrás: Wikipédia)

PÉCS Strandfürdő (hullám medence) - 1936

FORTEPAN 41500 orig: SZÉKELYI PÉTER

Szent István strandfürdő, Esztergom

1912-ben nyitotta meg kapuit az ország első fedett uszodája Esztergomban, a modern technikával (Európában ekkor kezdték a betonépítkezéseket) megalkotott, impozáns fürdőtelep nemcsak a városi közönségnek, hanem az ország minden vidékéről, s főként a fővárosból érkezett vendégeknek is felkeltette az érdeklődését.

ESZTERGOM Szent István strandfürdő - 1933

FORTEPAN 115678 orig: SZÉMAN GYÖRGY

EGER Női uszoda - 1937

FORTEPAN 06678 orig: FORTEPAN

Békéscsaba

Árpád Fürdő: Békéscsaba strandfürdője az Árpád liget szomszédságában, Illés Dávid tervei alapján épült 1922-ben. A strandfürdő kezdetben csupán egyetlen nyitott vasbeton úszómedencéből állt. A meglévő strand Élővíz-csatorna felőli részén az eredeti fedett, török-fürdő jellegű épület 1927-ben épült.

Az épületet a Békéscsabai Fürdő Rt. útján Békéscsaba város lakossága dr. Bertóthy István polgármester vezetésével építette. A terveket Böhm Henrik és Hegedűs Ármin műépítészek készítették. A fürdő bejárata feletti szoborcsoport Filipinyi Sámuel szobrászművész alkotása.

A bővítés érdekében melegvizes kutakat kívántak fúrni, ám az 1000 méter mélységűre tervezett kút fúrása 430 méternél megakadt. Ezt követően a strand területén több hidegvizes kút is létesült, mely a strandmedence vízellátását, illetve felmelegítve a gőzfürdő meleg vízzel való ellátását biztosította.

Békéscsaba, Árpád Fürdő, 1930 - épül a főépület, sziklakert, petúnia
Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteménye
antikfoto.hu

Békéscsaba, Árpád Fürdő, 1930-35
Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteménye
antikfoto.hu

Békéscsaba, Árpád Fürdő, 1931
Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteménye
antikfoto.hu

Békéscsaba, Árpád Fürdő, 1930
Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteménye
antikfoto.hu

Békéscsaba, Árpád Fürdő, 1939

Antik békéscsabai fotók, képeslapok és naptárak gyűjteménye
antikfoto.hu

Görömbölytapolca

MISKOLCTAPOLCA (Görömbölytapolca), Strandfürdő - 1936

FORTEPAN 24567 orig: LŐRINCZE JUDIT

Legkésőbb 1219-ben már monostor állt itt (...) A szerzetesek a korai időktől ispotályt (szegényápoldát) működtettek a monostor mellett, ahol a gyógyítást a magister hospitalis irányította, munkáját ápolók és fürdősök segítették. A tapolcai hőforrások vizét tehát már ekkor felhasználták gyógyításra.

1711-ből maradt fenn Kollonich Zsigmond váci püspök levele, amelyben a püspök a fürdőhely rendbetételére, fürdőház építésére kéri a vármegyét. A fürdő ekkoriban a görömbölyi apátság tulajdona volt. A püspök kezdeményezésére a sziklavájatokból előtörő gyógyvizek számára három medencét alakítottak ki, mellette öltözőket és egy hatszobás fogadót építettek – leírása 1743-ból maradt fenn. Az 1830-as években már fedett fürdő állt a módosabbak rendelkezésére, a köznép továbbra is a szabad ég alatt fürdött.

A 20. század elejétől – több ütemben – Miskolc városa megvásárolta Tapolcát az egyháztól. 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították a települést, ami gyors virágzásnak indult, fogadók, éttermek, panziók nyíltak, központban a gyógyvízzel. (Forrás: Wikipédia)

MISKOLCTAPOLCA (Görömbölytapolca), Strandfürdő - 1937

FORTEPAN 124085 orig: STUBER ANDREA

Nyíregyháza

NYÍREGYHÁZA sóstói Strandfürdő - 1938

FORTEPAN 11232 orig: GYÖNGYI

A város asszonyai 1794-ben kaptak engedélyt arra, hogy Sóstón ruhát mossanak, három évtizeddel később pedig már megépült az első, négy káddal működő fürdőház és a vendéglő. Egy korabeli írás szerint Nyíregyháza már ekkor működtetett Sóstón egy polgári jellegű szórakozást is kielégítő fürdőt. (...) A gyógyvíz és az erdő vonzerejének bizonyítéka az 1866-ban megépült alpesi stílusú Svájci-Lak, a kor hangulatát a mai napig őrző panzió. Falai között megfordult Blaha Lujza, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes és sok más művész, politikus. (...) A 12 hektáros tó egyik részét az 1930-as évektől szabad stranddá alakították. Jellegzetes faépülete egy balatoni fürdőház másolata, de ez aligha zavarta a vendégek hangulatát. A tó másik részében is csónakázó működött nyaranta.

(Forrás: Wikipédia)

NYÍREGYHÁZA sóstói Strandfürdő - 1938

FORTEPAN 58724 orig: ZSANDA ZSOLT

HAJDÚSZOBOSZLÓ Gyógyfürdő -1938

FORTEPAN 31750 orig: FODOR ISTVÁN

SZEGED fürdőházak a Tiszán - 1935

FORTEPAN 77763 orig: PLESOVSZKI ÁKOS

UNGVÁR Strandfürdő - 1939

FORTEPAN 11492 orig: GYÖNGYI

Kabin-501.

2018-03-17T03:49:00.000-07:00

Pusztai Sándor (1899 – 1978) úszómester - amatőr fotográfus

1899. november 30-án született Nyíregyházán, Pelach Sándor néven, a család hét gyermeke közül elsőként. Ifjú korában szeretett énekelni, egy időben az operaénekesi pálya iránt érdeklődött. Édesapja ennek nem örült, mondván, ő nem nevel urakat! Mivel szülei ebben az időben különböző fürdőket és strandokat béreltek, üzemeltettek (Pünkösdfürdő, Csillaghegy) végül az úszómesteri pálya mellett kötött ki. Abban az időben az úszómester nemcsak a medencékben fürdőzők biztonságára ügyelt, hanem úszásoktatással is foglalkozott. Később, amikor édesapjuk elhagyta a családot, mind a heten Pelachról Pusztaira cserélték a vezetéknevüket. Az első világháború idején katona volt, majd ismét fürdőkben dolgozott.

Az 1930-as években a Gellért-fürdőben volt úszómester, az akkori társadalmi elit kedvelt helyén. Ezekkel a hírességekkel szinte naponta találkozott, többségükkel beszélő és köszönő viszonyban volt. Mivel hobbija a fotózás volt, így adta magát a lehetőség, hogy folyamatosan, éveken keresztül fényképezze ezeket az embereket. Ennek eredményeként több mint 600 db bélyeg nagyságú fotókontakt és a hozzájuk tartozó 3 x 4,5 cm-es negatív maradt utána. A gyűjtemény képein található írások, dedikációk tanúsága szerint ajándékba is adott ezekből a modelleknek. Valószínűleg látta, hogy érdemes foglalkoznia ezekkel a fotókkal, ezért albumba gyűjtötte a képeket. Azután a második világháború háborút és az 56-os forradalmat néhány dobozban vészelték át ezek a kincsek. Gyűjteményét folyamatosan nézegette, rendszerezte.

A második világháborút Budapesten töltötte, és amíg csak lehetett dolgozott. Életvidám, családszerető ember volt, testvéreit ő iskoláztatta. A velük való folyamatos törődés, a háború, és bohém életvitele miatt későn nősült. Egy 14 évvel fiatalabb lányt vett feleségül, aki szintén a fürdőben dolgozott. Fia, édesapám születésekor már 45 éves volt. Idős korára szolid, csöndes ember lett, aki imádott Velence-fürdői kertjében dolgozgatni és a tavon csónakázni. Miközben ezeket a képeket nézegetem, érzem, tudom mire gondolhatott, mire emlékezhetett idős korában magányos és nyugodt perceiben, óráiban. 1978. február 15-én halt meg Balatonfüreden a szívkórházban, éppen egyszülött fia 34. születésnapján. A gyűjtemény több évtizeden keresztül háborítatlanul pihent előbb édesapám majd az én szekrényemben, mígnem egyszer csak elkezdett fontossá válni, hogy másoknak is megmutassam. – írta le Pusztai Sándor unokája, Pusztai Enikő nagyapja történetét.

Megjelent a Miniszterek Gatyában című kiállítás idején (2012.), a Mai Manó Fotótörténeti Múzeum blogjában.

Pusztai Sándor fürdőmester fényképei saját fotóinak gyűjteményében:

Az arcfelismerés nehézségei

2018-03-15T04:44:00.000-07:00

A Hullámfürdő záróra előtt projekt során minduntalan szembesültünk az arcfelismerés nehézségeivel. Bár közvetlen célunk a fotógyűjtemény közzététele volt, nem kerülhettük meg az ismert személyek keresését, kutatását. Ha azt szeretnénk, hogy nagyszülőkre, dédszülőkre bukkanjanak látogatóink, s velünk kutatva átfésüljék e közös múltunkból vett, élettel teli mintát, meg kell mutatnunk, mennyi kapcsolat fűzi máris a korszak számon tartott történeleméhez, kulturális életéhez.

Milyen jó lett volna csak “ráereszteni” egy algoritmust a félezer képre, hogy kilistázza az ismert, ismerhető személyeket! Sőt, lépjünk tovább, az algoritmus átfésülhetne digitalizált életrajzokat, lexikonokat, a Wikipédiát, s kigyűjthetné a kapcsolódó szócikkeket. Fölrajzolhatná a Pusztai Sándor képein szereplők kapcsolati hálóját egymással és további (a képeken nem szereplő, ám a történetírásban, kultúrtörténetben fontos, számon tartott) személyekkel. Ábrázolhatná sorsok alakulását térben - térképen - és időben: mikor, hol keresztezte egymásét útjuk, életpályájuk. Kapcsolódhatnának korabeli és mai fotók lakhelyükről, életük helyszíneiről, munkahelyeikről. Teremtett műveik ábrázolásai, könyvborítók, plakátok, műsorfüzet-lapok. Összekapcsolhatná az algoritmus munkásságukat történelmi eseményekkel, nevük előfordulásaival cikkekben, digitalizált könyvekben és sajtótermékekben. Kigyűjthetné emlékezetüket: bemutathatná, melyikükre mikor figyelt az utókor, a korszakról vagy hivatásterületükről szóló írások, filmek, rádió és tévé műsorok mely időszakban születtek? Csökkent-e az érdeklődés irántuk idővel, vagy éppen növekedett? Beállíthatnánk szűrőket, súlyozási skálákat, részletességi fokozatokat, hogy áttekinthetővé tegyük e kigyűjtött összefüggésrendszert, hogy olvasható, értelmezhető információegyütteseket kapjunk. Generáltathatnánk különböző nézeteket, akár a képeken szereplő személyek felől tekintve a gyűjteményre, akár a kontextus felől, pl. háttértanulmányként prezentálva, melynek szövegéből a fürdőző személyekre továbbutaló linkek nyitnák a mélyebb rétegeket.

Mindez - elméletben - már lehetséges. Bár a múlt nyomait feltáró adatbázisok, a különböző műhelyekben más és más formátumban közreadott digitalizált kép és szöveggyűjtemények összekapcsolása, a bennük közzétett információk kinyerése ma még nehézkes és gyakran akadályokba ütközik, a napjainkban épített adatbázisok, vagy “élőben” rögzített adatok már kompatibilis formátumokban kerülnek rögzítésre. A rendszer, a lekérdezések, a "szüretelés" megkezdése, és a "kimenet", a témához szabott új felület megtervezése egyszeri, nagy munka. A hozzáférés mélysége, a jogosultságok kezelése ugyanakkor - ha így készülnek majd a jövő kiállításai - komoly problémákat vet fel.
Látjuk, hogy a közösségi hálók illetéktelen “leszüretelésével” az üzemeltetőn kívül mások is ijesztő tudást szerezhetnek életünkről, s össze is kapcsolhatják azt máshol, más célból hagyott digitális lábnyomainkkal, aktivitásunkkal - netán telefonunk GPS-jeladóját és kameráját használva: pillanatnyi tartózkodási helyünkkel.

Bármilyen messzire vezet, mégis tanulságos mindez: a Nagy Testvéri disztópiához ugyan az a technológiai integráltság közelít bennünket, amely rövidesen lehetővé teszi testreszabott, informatív, bármikor különböző igényeknek megfelelően átrendezhető, tudományos hitelű dokumentumok, vagy virtuális kiállítások, szemléletes tananyagok létrehozását...

A Hullámfürdő, vagy más régi képgyűjtemény feltárásának alap problémája, hogy az identitásokat egy-egy portré, vagy egészalakos fénykép alapján kellene beazonosítani. Ez volna a kezdőlépés a szöveges adatok felé. Bár a szöveg, a név sem egyértelmű azonosító (gondoljunk a névrokonokra, sőt, névváltozatokra), egy írott nevet még a ragok, toldalékok és rövidítések dacára is nagy hatékonysággal és villámgyorsan ki lehet kerestetni - akár könyvtárnyi dokumentumból is. A fényképeken megörökített arcok beazonosítása azonban nehéz feladat. Az internetre, vagy egy közösségi hálóra feltöltött fényképek, sőt önarcképek tömegében az arcfelismerő algoritmusok jelentős mintán dolgozhatnak, egy-egy arcot több tucat fényképe alapján beazonosíthatnak az eltérések, frizuraváltozás, grimasz, fényviszonyváltozás ellenére is. Ugyanígy, a mobiltelefonokat vagy zárakat feloldó arcképes azonosítás is megbirkózhat kisebb-nagyobb eltérésekkel, a hibajavítás felkészíthető éjszakai és nappali kontrasztokra, borostára, rúzsra, műszempillára is. Pusztai Sándor fotóalanyai azonban nincsenek a Facebookon, a korszak képanyaga összehasonlíthatatlanul kisebb, mint napjainké, s digitalizáltsága, nyomdai megjelentsége is töredékes. Vannak persze kivételek: színészek, politikusok, írók: őket ismerték fel elsők között, hiszen róluk több különböző portré, sztárfotó készült.

A bőséges, egységesen feldolgozható minta hiányában bevethetetlen képfelismerést és a betanítás nélkül tehetetlen mesterséges intelligenciát nem pótolhatta más, mint a több (természetes) szem - többet lát elve: kutatókat, a korszakkal foglalkozó történészeket kértünk föl, hogy nézzék át velünk a fürdőzőkről, napozókról készült félezer fényképet, hátha felfednek még pár tucat ismerhető személyt. Bár a közös munka jó hangulatban zajlott, vendégeink többé-kevésbé csalódottan búcsúztak: hiába voltak szépek és jók a képek, nagyon nehéz volt bővíteni a beazonosított személyek körét.

Képünkön Zeke Gyula (történész, író)

és Csontó Sándor (várostörténész)

Nyolcvan év alatt belénk égnek az ismertté vált portrék beállításai, a felvételkor viselt ruha, frizura, az arckifejezés, a fej vállakkal, testtel bezárt szöge, a fejtartás; meghatározó a kamera nézőpontja, a világítás, még a háttér mélysége is.
Nem csak szokatlansága miatt kivételes élmény egyszerre, egy helyszínről félezer fényképes mintát kapni a fotózás hőskorának számító időszakból, de azért is izgalmas, mert a nagy mintát vizsgálva kiderülhet, hogy egy ismert személyhez kötött jellegzetes frizura, pajesz-viselet vagy bajusz - koránt sem volt egyedi.
A fényképek készítési dátumai bizonytalanok: a harmincas évek bármely szakaszában készülhettek. Tíz év sokat jelenthet, ha az ismert személyről közismert kép a korszak elején rögzült, a Gellértben viszont az évtized végén örökítette meg a fürdőmester kamerája.
Színészek, politikusok ismert ábrázolásai beállított, vagy protokolláris eseményeken születtek. A frizurák, öltözékek, ékszerek, fejfedők teljes harci dísze, s gyakran a retusálás is egészen más arcukat mutatja, mint amit Pusztai Sándor fényképén látunk: vakító napfényben, netán vizes hajjal, fürdődresszben, sok esetben a gyepről vagy medence partjáról felnézve a melletük megálló fotográfusra.

Nincs más hátra, a “természetes” intelligenciához és képfelismeréshez erősebb “motort” kell bevetnünk. A beazonosításokhoz szükséges minta létezhet, statisztikailag bizonyos, hogy megtalálható: családok féltve őrzött fotóalbumaiban, vagy csak pár, a falon bekeretezve évtizedekig látott fényképen, amely az élet terének részeként, végigkísérte egy-egy olvasónk, látogatónk gyerekkorát a nagyszülők, szülők otthonában. Ahogy az összevethető mintákat egységes rendszerbe kapcsoló adatbázis-lekérdezések, úgy fordulunk most mi, a projekt szervezői a látogatók személyes emléktára felé. Igyekeztünk létrehozni a lekérdező “platformot”, e gyűjteményt közreadva. Bízunk abban, hogy örömmel keresnek benne ismerőst, rokont, s kutatnak velünk Pusztai Sándor élményei között, hogy megtalálják a saját emlékeikben őrzött élet - eddig sosem látott - mozzanatát.

Fodor János

Kapcsolódó linkajánló:

Facial recognition system (Wikipedia)
Arcfelismerés (Wikipédia)
Arcfelismerés- Madai Péter és Szigetvári Áron honlapja
Rémisztően jók az arcfelismerő algoritmusok BITPORT 2015.06.29.
Te mit szólnál, ha egy fénykép alapján bárki rád találna az interneten? Pósfai Orsi - Kettős Mérce blog, 2016. július 25.
Megérkezett az arcfelismerés a Google Pluszba ITCAFÉ 2011.12.09.
Nem adja fel az arcfelismerést a Facebook Dojcsák Dániel, 2011. július 27.
"Az arcfelismerés egy izgalmas, de még manapság is elég sci-fi terület a konzumer elektronikában. A Google néhány éve elindította az otthoni felhasználók számára is elérhető arcdetektálás lavináját, hamarosan akár hétköznapivá is válhat a funkció."
Profi arcfelismerőt fejlesztett a Facebook Index/Tech 2014.03.20.
Nem fog tudni elbújni: durva arcfelismerésbe kezdhet a Facebook HVG/Tech 2015. február. 11.
Mehet a per a Facebook ellen Dajkó Pál - ITCafé: 2016-05-06 09:36 | Forrás: Reuters
"Az Egyesült Államokban az arcfelismerő technológia használata miatt perelnek a felhasználók."
Arcfelismerés nélkül jön az EU-ba a Facebook Moments Dajkó Pál - ITCafé: 2016-05-11
"A jogi előírások miatt csak kézzel lehet címkézni a fényképeket, de némi csavar azért van a történetben."
Érdekes dolgok derültek ki az iPhone 8 arcfelismeréséről HVG, 2017-08-24
"A Microsoft már jóval az Apple előtt használta az arcfelismerést, a cupertinóiak azonban olyan megoldással fognak kirukkolni, amelyik messze felülmúlhatja az eddigieket."

A projektről

2018-03-12T15:21:00.000-07:00

Pusztai Sándor örökösei (szerzői jogtulajdonos)

és a

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény (a képek tulajdonosa)

megbízásából a webhelyet

ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet

Tartalomszolgáltatás-kutató Műhelye

készítette.

Projektvezető: Fodor János PhD

A munkát II-III. éves mesterszakos hallgatók végezték.

2016/2018.

Szakértőként közreműködött:

Zeke Gyula (történész, író)

Csontó Sándor (művelődéstörténész)

Szécsényi András (történész, Holokauszt Emlékközpont)

Szakértés és háttér-tanulmány:

Joó András (történész, Veritas Intézet)

Pusztai Sándor képeit a fényképész örökösének szerzői és a negatívokat őrző közgyűjtemény tulajdonosi jogai védik. A jogtulajdonosok hozzájárulnak ahhoz, hogy az interneten található képek magáncélra, közvetve sem üzleti célú felhasználásra letölthetők és megoszthatók legyenek. Kereskedelmi célú felhasználással kapcsolatban minden jogot fenntartanak. További felvilágosításért a bpgyujt@fszek.hu címre írt levéllel lehet fordulni.

Pusztai Sándor (1899 – 1978) a Gellért úszómestereként és amatőr fotográfusként több, mint 600 fényképet készített a harmaincas évek fürdővendégeiről. A hagyatékot unokája, Pusztai Enikő mutatta meg Kincses Károly fototörténésznek. A legismertebb személyiségeket ábrázoló fényképeket 2012-ben a Mai Manó Házban, majd a Gellért Fürdőben is bemutatták a Miniszterek gatyában című kiállításon. A hagyatékot ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtménye őrzi. Sándor Tibor osztályvezető felkérésére a teljes gyűjtemény webes bemutatására az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének Tartalomszolgáltatás-kutató Műhelye kapott megbízást 2016-ban. A projekt Fodor János adjunktus vezetésével, a hallgatók több csoportjának és évfolyamának bevonásával kezdődött a 2016/2017-es tanévben.

Meghívtuk Pusztai Enikőt és Kincses Károlyt, majd történész szakértőkkel bővítettük a felismert, vagy felismerni vélt fürdővendégek körét. Célunk nem lehetett a képeken megjelenő személyek teljes azonosítása, de bízunk abban, hogy a gyűjtemény hálózati közreadásával elősegítjük további személyek azonosítását is.

Pillanatképek a Hullámfürdő-projekt munkálataiból:

Pusztai Enikő és Kincses Károly fototörténész találkozása a projektben résztvevő hallgatókkal

ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet

Zeke Gyula (történész, író) és Csontó Sándor (művelődéstörténész)

a Könyvtár- és Információtudományi Intézetben

Joó András (történész, Veritas Intézet)

Szécsényi András (történész, Holokauszt Emlékközpont)

Fodor János a projektben résztvevő hallgatókkal az SzFE Könyvtárában...

...és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében.

Főérdekesség

2017-12-18T05:42:00.001-08:00

Tagadhatatlan motívum a strandolás társasági életben betöltött szerepében, hogy ez az egyetlen nyilvános alkalom, amikor férfiak, nők (és velük jópár gyermek) testüket szinte leplezetlenül mutatva jelenhet meg egymás előtt. Talán mai is van, akit ez a helyzet önmagában is zavar, s a harmincas években bizonyára még többen tartották ledérségnek, magamutogatásnak - főleg, persze - a hölgyek fedetlenségét.

Pusztai Sándor fényképein kultúráltan és egyenrangúan viselkedő nőket és férfiakat látunk. A megörökített helyzetek, tekintetek, a csoportos társas viselkedés alakzatai ismerősek: a mai társadalmi normáknak megfelelő, napjaink fürdőéletben megszokott viselkedés, amiben persze szerepet játszhat, hogy a Gellért fürdővendégei között minden bizonnyal felülreprezentált volt az emancipált, művelt, sorsukat irányító nők aránya.

Pusztai Sándor hölgyvendégekről készített spontán és - bízvást kölcsönös megegyezés alapján -beállított képei egyaránt arra utalnak, hogy a fürdőt élvező vendégek észrevetelezték a testi szépséget, és - másfelől - a helyzetet természetesen kezelve érzékelték, s helyén értékelték a figyelmes tekinteteket.

Összeállításunkat így, a fürdő hangulatához, vonzerejéhez és valóságához hű adalékként adjuk közre:

A prezentáció megnyitása teljes ablakban.
A fényképekre kattintva betöltheti a teljes képeket tartalmazó tételeket.

Felismeri?

2017-12-13T04:04:00.000-08:00

Összeállításunkban a képekre kattintva megjelennek a teljes fotókat tároló bejegyzések. Az Űrlap linkre kattintva megjelenik a tippeket, felismeréseket fogadó Google-űrlapunk. Keressen velünk ismerőst a harmincas évekből:

Megnyitás teljes ablakban

A félezer képet tartalmazó képnézegető teljes betöltődéséhez szükség lehet 5-10 másodpercre,
addig a "másik kép" feliratú nyilakra kattintva nem töltődhet be későbbi tétel.
Az automatikus képváltás a képek sorszámát ("kabin-szám") követve, folyamatos.

Hölgyek festői környezetben

2017-12-12T06:15:00.001-08:00

Pusztai Ferenc nem csak spontán pillanatokat örökített meg: a gyűjtemény jelentős részében beállított képeken, hölgyvendégek láthatóak. A műtermi fotókhoz képest a környezet különleges és életteli, így nem csoda, ha szívesen vállalkoztak fotóalanyai a felvételre. Az elkészült papírképeket bizonyára meg is kapták később, így e fotók főleg visszatérő fürdővendégeket ábrázolhatnak.

Kabin-044

Kabin-097 (Pucher Gézáné)

Kabin-130

Kabin-136

Kabin-164 (Olga Csehova)

Kabin-320

Vízparton a csíkos: örök divat

2017-12-12T06:15:00.000-08:00

A tengerész-matróz csíkos viselet strandoláshoz minden korban illett!

Kabin-173 (Odescalchi hercegné)
Kabin-196 (Gr. Zichy)
Kabin-176 (Bársony Rózsi)
Kabin 382
Kabin 066 (Dr. Rubner Györgyné)

Hajviseletek

2017-12-12T06:13:00.000-08:00

A hölgyek a fürdőben is odafigyeltek hajviseletükre. Egyes hölgyek csinos és elegáns frizurával jelentek meg, mások praktikusan egy-egy szép kendővel védték hajukat a víztől. A frizurák közt többféle stílust figyelhetünk meg, a fennmaradt képek alapján azonban az egyszerűen összefogott - összetűzött haj volt a legnépszerübb. Ami a kendőket illeti, igen különleges darabokat is láthatunk, melyekből következtethetünk a kor divatjára is.

Felhasznált képek:

Kabin-164.

Kabin-172. (Ada Csehova)

Kabin-195. (Erdélyi Mici)

Kabin-222.

Kabin-251.

Komoly úszókon elegáns fehér úszósapka

2017-12-12T06:07:00.001-08:00

Kabin-254

Kabin-453

Kabin-290

Kabin-152 (Magda Főhercegnő)

Kabin-094

Napernyő-kavalkád

2017-12-04T09:21:00.002-08:00

Még a szürkeárnyalatos képeken is átsugárzik a tarka napernyők pompája.

Kabin-073. (Ifj. Horthy Miklós)

A korlátnál

2017-12-04T08:56:00.002-08:00

A korlát, ahonnan jó rálátás nyílik a fürdőzőkre.

Mint manapság az irodisták a vízautomatánál, spontán találkozóhely jövet-menet:

fürdőzők a korlátnál találkozhattak, pletykálhattak és pásztázhatták a fürdőzőket.

Kabin-167. (Apponyi Teréz)

Kabin-062. (Láng Éva?)

Kabin-095.

Kabin-195. (Erdélyi Mici)

Kabin-153. (Ifj. Horthy István)

Kabin-072.

Táska divat - nincs új a nap alatt

2017-12-02T00:02:00.002-08:00

Keresztcsíkos, mintás, elegáns fehér... a fürdőzők - mai szemmel is divatos - táskáit simán elképzelhetnénk méregdrága divatházakban a mai Andrássy úton is, és kínai másolatként, kicsit odébb. De vajon mit rejthettek? Más kellékeket, használati tárgyakat vittek magukkal a strandra a kor fürdőzői? A napozásba feledkezést megzavarva, mobiljuk biztos nem rezdült bennük...

Bal oldal:
1. kép: Kabin-350 (Goda Gábor)
2. kép: Kabin-138 (Rátkai Mártonné)

Jobb oldal:

1. kép: Kabin-177 (Beöthy Baba)

2. kép: Kabin-265

Kalap helyett fürdősapka

2017-11-27T12:33:00.005-08:00

Mivé változnak át kalapos, komoly urak?

Szigorú méltósággal ülnek, vonulnak, fehér félgömbbel fejükön.

Textil vagy gumi, az már mindegy! Előnye egyértelmű: jótékonyan rejti a kopaszodást.

Bal oldal:
1. kép: Kabin-163 (Verebes Ernő)
2. kép: Kabin-147
3. kép: Kabin-094

Jobb oldalt:

1. kép: Kabin-204 (Klebelsberg Kuno)

2. kép: Kabin-114

3. kép: Kabin-083

Kalapok a strandon

2017-11-21T06:41:00.004-08:00

Víztől az úszósapka, naptól a kalap véd!

Kabin-148.

Kabin-154 (Turay Ida)

Kabin-034 (Gervayné)

Kabin-205 (Somogyi Nusi)

Kabin-455

Párosban

2017-11-21T06:01:00.002-08:00

Romantika a medenceparton... nem túl gyakori a képeken.

A párokat is csak sejtjük a legtöbb esetben.

Kabin-169 (Hunyady Ferenc gróf)

Kabin-167 (Apponyi Teréz)

Kabin-352

Kabin-431

Víz mellett magányosan

2017-11-21T05:56:00.004-08:00

Vajon mi volt a jellemzőbb? Nagy társasági élet, vagy a magányosan strandolók? Nehéz eldönteni, hiszen Pusztai Sándor legtöbb képén egy-egy fürdővendég kerül a középpontba.

Kabin-507

Kabin-376

Kabin-136

Kabin-160 (Farkas Imre)

Kabin-221

Borostyánfal előtt

2017-11-21T02:36:00.000-08:00

Kabin-501 (Pusztai Sándor, a fotós, maga)

Kabin-004

Kabin-529

Minták

2017-11-21T01:53:00.000-08:00

Pöttyösök, virágosak, négyzetrácsosak - sok egyszínű dressz mellett.

Vajon ki volt épp divatos, ki avítt, s ki előzte meg a szezont Párizsból, Bécsből vett fürdőruhájában?

Korlátolt szórakozás

2017-11-20T07:50:00.001-08:00

A korlátok sem szabhatnak korlátot a mókának egy napsütéses nyári délutánon. Sőt, ha már ott vannak, miért ne használnánk ki őket? Hiszen tökéletesek támaszkodni, ülni, s mint láthatjuk, fényképezkedni is.

Kabin-047

Kabin-062 (Láng Éva?)

Kabin-063 (Bánlaki György)

Kabin-072 (Apponyi György?)

Kabin-167 (Apponyi Teréz)

Kabin-195 (Erdélyi Mici)

Kabin-309

Kabin-336

Kabin-380