Windows - Tippek és trükkök

Számítógép hőmérsékletének ellenőrzése

2020-02-07T05:50:00.000-08:00

Az elégtelen hűtés is lehet rejtélyes problémák forrása, na de honnan tudjuk meg, ha ezzel állunk szemben? Kattints és megtudod!

Mi utalhat arra hogy gond lehet a hűtéssel?

Rejtélyes leállások, újraindulások, instabilitás, hasonló tüneteket produkálhat egy számítógép túlmelegedés esetén. A mai konfigurációk már a károsodás előtt automatikusan áramtalanítják a gépet, persze ettől még a problémával foglalkozni kell.

Hogyan ellenőrizzem le?

Meg kell állapítanunk, hogy valóban erről van-e szó, ehhez a BIOS-ba is beléphetünk, ahol "PC Health Status", "H/W Monitor", "Hardware Monitor" vagy hasonló nevű menüpont alatt találhatunk információt, vagy egyszerűen csak telepítsünk egy Windows alkalmazást mint a Speccy (válasszuk a Free letöltést). A hőmérséklet értékeknél az adott modelltől függ, hogy mi a normális, de néhány támpont:

a processzorok hőmérséklete nagyban ingadozhat, terhelés nélkül alacsony, terhelés alatt sokkal magasabb: 80 C° körül aggódjunk, 90-nél már fizikai károsodás veszélye állhat fent, a pontos értékeket a gyártó honlapjáról a processzor specifikációban kell megnéznünk
az alaplap hőmérséklete általában sokkal alacsonyabb, 30-40 C° körüli, ennél jóval magasabb érték már problémásnak számít
videókártyák esetén szintén a specifikációt kell megnéznünk, de ezek is melegedni szoktak, ha egy erősebb kártyánk van: terhelés nélkül 30-35 C° körül, terhelés alatt 60 C° vagy efölött akár jóval, szintén ellenőrizzük a specifikációt (pl. egy Geforce GTX 1060 94 C° képes elviselni, de ehhez közelítve már aggódhatunk)

Speccy főképernyő a hőmérséklet értékekkel

Hogyan oldjam meg a hőmérséklet problémákat?

Portalanítás: vegyük le a gép oldalát és sűrített levegővel vagy kompresszorral fújjuk ki amit lehet, majd száraz mikroszálas törlőkendővel töröljük végig óvatosan a gépet, ügyelve rá hogy semmilyen hűtőbordában vagy csatlakozóban ne tegyünk kárt
Erősebb hűtés: a házban van egy ventillátor már? Beszerelhetünk még egyet, ha ki van alakítva neki hely és van még szabad tápcsatlakozó, vagy vehetünk magasabb fordulatszámú, nagyobb átmérőjű ventillátort a régi helyett. Ha a processzorunkat nem a gyári, hanem magasabb órajelen használjuk, vagy csak nagyon melegszik, vásárolhatunk rá a gyárinál jobb hűtőt
Újrapasztázás: ha nem értünk hozzá és még nem csináltunk ilyesmit, jobb szakemberre bízni, de nagyban javítja a hűtés hatásfokát, ha a hővezető pasztát eltávolítjuk a processzorrol / GPU-ról és újat viszünk fel helyette. Izopropil alkohollal és mikroszálas törlőkendővel finoman dörzsöljük le a régit, és nagyon kis mennyiségben (kb. borsószem) vigyük fel az új pasztát, a hűtés visszaszerelése miatti nyomás el fogja oszlatni a felületen - ha túl sokat viszünk fel belőle, ki fogja nyomni oldalt és ráfolyik más alkatrészekre is, amit nagyon nem szeretnénk. Csak saját felelősségre fogjatok bele, bizonytalanság esetén bízzátok szakértőre!

Még mindig nem jó

Ha a mérőprogramban irreális számokat láttok mint pl. 130 C°, negatív számok, nulla stb. akkor valószínűleg a program nem támogatja az alaplapot, ilyen esetben a BIOS-ban kell ellenőrizni a hőmérsékletet, lehet hogy nincs is gond valójában. Ha azonban a mérés helyes és mi nem tudtuk megoldani a problémát, a gépnek lehet hogy több levegőre, jobb szellőzésre van szüksége az adott helyiségben. Végső soron marad a szakemberhez való fordulás!

Videó segédletek!

2015-01-02T07:03:00.003-08:00

Mennyivel könnyebb végigkattintgatni a menükön ha meg is mutatja valaki hogy is néz ez ki, nemde? :)

Új Youtube csatornát indítottam! A videókhoz nincs kommentár, leírásuk angol nyelvű hogy mindenkihez eljusson az információ. A korábbi cikkeimhez linkeltem a videókat, így az ott leírtak alapján és a videóval együttesen biztosan boldogulni fognak a Kedves Olvasók!

Windows tippek és trükkök Youtube csatorna

(Ha pedig esetleg valami másra vágynátok:
Játékvideókat tartalmazó csatornám )

Windows környezeti változók

2014-10-09T12:14:00.001-07:00

Ha még nem hallottál a környezeti változókról, vagy esetleg hallottál róluk de nem tudod, mik azok, vagy ha bármilyen szinten is érdekel a parancssor vagy a batch fájlok, akkor ezt a cikket ajánlom figyelmedbe!

Mik azok a környezeti változók?

Ez még a DOS időkből származó funkció, ami azonban a mai napig része az operációs rendszernek. A környezeti változók olyan név-érték párosok, melyek a gépünk minden indításakor, minden egyes parancssori ablakban elérhetőek, lekérdezhetőek és valamilyen információt tartalmaznak a rendszer állapotára nézve. Hogy mit is jelent ez magyarul? Talán pár példán át egyszerűbb lesz!

Példa

Indítsunk el egy parancssort és ott adjuk meg pl. a következő parancsot!

echo Windows mappa: %WINDIR%

Valami ilyesmit kell hogy kapjunk:

Na mit is csináltunk?

A parancsról már meséltem a batch fájlokról szóló bejegyzésben, de mi is volt az a %WINDIR%? Bizony, az egyik környezeti változó. Ezeket két százalékjel között egy azonosítóval lehet meghivatkozni, ahogy most is tettük. A Windows ezeknek az értékét minden indulásnál beállítja egy alapértékre, nekünk ehhez semmit sem kell tennünk, és utána használhatjuk őket.

Környezeti változók a grafikus felületen

Navigáljunk el ide hogy megtekinthessük a környezeti változókat: Számítógép / Sajátgép ikonra jobb klikk -> Tulajdonságok -> Speciális fül -> Környezeti változók gomb

Valami ilyesmit kell látnunk:

Itt hozzá is adhatunk saját környezeti változókat, amiket aztán használhatunk a saját batch fájlainkban is vagy egyéb scriptünkben ill. programjainkban.

Figyelem! Semmiképp se töröljünk olyan környezeti változót, amely a listában szerepel de nem mi hoztuk létre vagy nem tudjuk mire is való, különös tekintettel a path, pathext, temp, tmp, windir nevű környezeti változókra!

Környezeti változók parancssorban

Mi sem egyszerűbb, futtassuk a set parancsot!

Egy szép hosszú listát kapunk, mely tartalmaz minden környezeti változót. Magunk is állíthatunk be egyet, szintén a set parancs segítségével. Írjuk be hogy

set KOSZONES=Szia, %USERNAME%
echo %KOSZONES%

A set beállítja a KOSZONES nevű változót a tőle jobbra levő értékre, ami itt egy köszönés lesz. A %USERNAME% maga is egy környezeti változó, amiben az aktuális felhasználó neve van. A szöveget simán folytatólagosan írhatjuk, a rendszer behelyettesíti a változók értékét és összefűzi a szöveget.
Így a kapott üzenet az lesz az én esetemben hogy "Szia, Istvan":

Ha szeretnénk pl. egy összeadás vagy más aritmetikai művelet eredményét elmenteni egy változóba, akkor használjuk a /a kapcsolót, pl.:

set /a OSSZEG=5+6+11*2

Változó lekérdezése
set OSSZEG
33

Változó törlése
set OSSZEG=

Egyéb, nem dokumentált változók megjelenítése
set "

Változó végleges beállítása
Ezek a változások nem maradandóak, csak az aktuális parancssor ablakban élnek. Ha szeretnénk tartósan frissíteni ill. hozzáadni a rendszerhez egy környezeti változót, használjuk a set helyett a setx parancsot.

Ismertebb környezeti változók

PATH: tartalmazza aznak a könyvtáraknak a listáját, ahol a Windows egy parancs kiadása után keresni fogja az adott állományt. Például, ha a path változónak része a c:\Istvan mappa, és abban van egy program prog.exe néven, akkor bármelyik könyvtárban írjuk be hogy prog.exe, a Windows meg fogja találni a programot. Mi van, ha több helyen is megtalálható? Nos, ne próbáljuk ki, mert ilyenkor nem garantált, melyik fog elindulni.

A különböző könyvtárakat pontosvesszőval választjuk el egymástól, tehát ha szeretnénk hozzáfűzni valamit pl. a C:\Istvan könyvtárat, akkor így tehetjük meg:

set PATH=%PATH%;C:\Istvan

Figyelem! Ha a hozzáadás helyett beállítást csinálunk, tehát lefelejtjük a %PATH% részt a műveletből, akkor felülírást fogunk végrehajtani ami megbolondíthatja a többi alkalmazást szóval bánjunk ezzel nagyon óvatosan!

SYSTEMDRIVE: tartalmazza a meghajtót amelyen a Windows is van, pl.
C:\

USERNAME: az aktuális felhasználó nevét tartalmazza, az én esetemben pl.:
Istvan.

USERPROFILE: az aktuális felhasználó saját könyvtárának teljes elérési útja, pl.:
C:\Users\Istvan

TEMP és TMP: ideiglenes könyvtár teljes elérési útja, mely fájlok ideiglenes tárolására való (pl. ide csomagolhatnak ki a telepítők). Mivel a teljes útvonalat tartalmazza, nem kell hozzáfűzni meghajtóbetűjelet sem egyebet. Kompatibilitási okokból két néven is megtalálhatjuk (némely alkalmazás a TMP-t kereste, a másik a TEMP-et, szóval jó ideje beállítódik mindkettő), pl.:
C:\Users\Istvan\AppData\Local\Temp

WINDIR: a könyvtár amelybe a Windows települt. Szintén teljes elérési út, pl.:
C:\Windows

A többit fedezzétek fel a set parancs kimenetéről! ;) Remélem hasznosnak találtad a cikket, kellemes környezeti változózást :D

Windows batch fájlok ( .bat / .cmd)

2014-10-07T11:14:00.004-07:00

Találkozhatunk a fordításával is ("kötegelt fájl" vagy "kötegfájl"), én inkább nevezném őket Windows parancsfájloknak. Nyilván felmerül az igény, amikor egy hasznos parancssori utasítást lát az ember, hogy a gyakori műveleteket elmentse magának és ne kelljen állandóan begépelni. Ha csak egy utasításról van szó, akár parancsikont is készíthetünk, ha többről, akkor jönnek a képbe a batch fájlok!

Mi az a batch fájl?

A Windows batch fájlok .bat vagy .cmd kiterjesztést kaptak, sima szöveges fájlok és lényegében a Windows által ismert parancsok sorozatát tartalmazzák. Könnyen ki is próbálhatjuk ezt, ha nyitunk egy új fájlt, pl. a notepad segítségével és gépeljük be a következő szöveget:

@echo off
echo Nyomj meg egy gombot!
pause

Azután mentsük el a fájlt, viszont vigyázzunk hogy a fájlnevet így, idézőjelekkel és .bat kiterjesztéssel adjuk meg (ha idézőjelek nélkül csak a Mentésre kattintunk, egy .txt szövegfájlt kapunk, és azt a Windows nem fogja futtatni):

Ha kétszer kattintunk a fájlon és mindent jól csináltunk, valami ilyesmit kell látnunk:

Na de mit is csináltunk?

@echo off
A @ jel kikapcsolja az adott parancs kiírását a képernyőre. Azt ugye nem szeretnénk hogy ezt írja ki a batch fájl futáskor hogy "echo off", szóval ezért írtuk elé. Maga a parancs (echo off) a teljes scriptre kikapcsolja a parancsok kiíratását, de mivel önmagát nem rejti el, ezért kell elétennünk a @ jelet.

echo Nyomj meg egy gombot!
Az echo parancs, mint már rájöhettetek, kiíratást jelent. Ez lehet egy szöveg, vagy egy Windows-os változó mint pl. %WINDIR%

Többet a Windows környezeti változókról itt olvashatsz!

pause
Ez a parancs megálljt parancsol a futásnak, amíg a felhasználó meg nem nyom egy billentyűt. Enélkül rögtön bezáródna az ablak és nem látnánk semmit sem abból, amit ki akartunk íratni.

Mit lehet beleírni egy batch fájlba?

Lényegében bármilyen olyan parancsot, amit a Windows futtatás mezőjébe vagy magába a parancssorba is írhatnánk. Hivatkozhatunk bármilyen programra amit telepítettünk és megadjuk annak a könyvtárát a batch fájlban (vagya Windows által ismert helyen van a fájl, mint pl. a C:\Windows lehet (amennyiben a C meghajtón van a rendszer). Használhatjuk akár az előző tippnél (Windows késleltetett leállítása) is.

Példák

Törölj ki minden fájlt a C:\temp-ből és a D:\temp-ből kérdezés nélkül

del /Q c:\temp\*
del /Q d:\temp\*

Kapcsold ki a gépet 1 óra múlva

shutdown /s /t 3600

Frissítsd a Windows-t és azonnal kapcsold le a gépet, miután végzett

wuauclt /DetectNow
wuauclt /UpdateNow
shutdown /p /f

Végszó

Legyen ez a cikk egy kedvcsináló, a téma elég bonyolult és szerteágazó ill. alapozás nélkül ennél tovább nem igen akarnék menni, szóval elsőre legyen elég ennyi, és később megnézzük hogy akkor mire is jó ez a gyakorlatban!

Windows időzített/késleltetett leállítása

2014-10-06T05:22:00.002-07:00

Biztosan ti is voltatok már úgy, hogy még pl. 30 perc kellett a letöltésig, de el kellett indulni otthonról, így vagy hosszú órákra bekapcsolva kellett hagyni a gépet, vagy le kellett állítani. Esetleg futott még egy videókonvertálás vagy egyéb művelet de már lefeküdtél volna aludni, úgy hogy a gép lekapcsolja magát ha végzett. Erre is van megoldás, segédprogram nélkül. Lássuk mi lenne az!

shutdown parancs

Először is indítsuk el a parancssort! Ha ez megvan, akkor nincs más hátra mint megismerni a Windows egyik hasznos kis beépített elemét, a shutdown parancsot!

Microsoft súgó (magyar)
http://support2.microsoft.com/kb/317371/hu?wa=wsignin1.0

Microsoft súgó (angol)
http://technet.microsoft.com/en-us/library/bb491003.aspx

Kivonat a parancs súgójából

Használat: shutdown [/i | /l | /s | /r | /g | /a | /p | /h | /e] [/f]
[/m \\számítógép][/t xxx][/d [p|u:]xx:yy [/c "megjegyzés"]]
/? A súgó megjelenítése. Hatása megegyezik az argumentumok
nélkül megadott parancs beírásával.
/i A grafikus felhasználói felület (GUI) megjelenítése.
Ennek kell az első kapcsolónak lennie.
/l Kijelentkezés. Az /m és /d kapcsolókkal nem használható együtt.
/s A számítógép leállítása.
/r A számítógép leállítása és újraindítása.
/g A számítógép leállítása és újraindítása. A számítógép
újraindítása után indítson újra minden regisztrált alkalmazást.
/a A számítógép leállításának megszakítása.
Ez csak az időtúllépési időszakban használható.
/p A helyi számítógép kikapcsolása időtúllépés és
figyelmeztetés nélkül.
Ez a /d és /f kapcsolókkal használható.
/h A helyi számítógép hibernálása.
Ez az /f kapcsolóval használható.
/e A számítógép váratlan leállítását kiváltó ok dokumentálása.
/m \\számítógép A célszámítógép megadása.
/t xxx A leállítás előtti időtúllépési időszak beállítása xxx
másodpercre.
Az érvényes értéktartomány 0-315360000 (10 év), az alapértelmezett érték pedig 30.
Ha a várakozási idő nagyobb mint 0, a rendszer az /f kapcsoló
használatát is feltételezi.
/f A futó alkalmazások kényszerített bezárása a felhasználók előzetes figyelmeztetése nélkül.
A rendszer az /f kapcsoló használatát is feltételezi, ha 0-nál nagyobb érték
van megadva a /t paraméternek.

Példák

Grafikus felület indítása

shutdown /i

Számítógép leállítása 2 óra múlva

Mivel a leállításhoz az időzítést másodpercben kell megadni, ezért 2 x 60 x 60 = 7200 másodpercet kell megadnunk 2 órával későbbi leállításhoz:

shutdown /s /t 7200

Időzített leállítás visszavonása/megszakítása

Ha valamit elrontottunk vagy csak változott a helyzet és mégsem szeretnénk az időzített leállást/újraindítást, akkor:

shutdown /a

Azonnali leállítás

Szeretnénk azonnak leállítani a számítógépet, és minden futó alkalmazást bezárásra kényszerítünk:

shutdown /p /f

Tipp: egyszerűbbé tehetjük a dolgot, ha az Asztalra teszünk le parancsikonokat amelyek végrehajtják ezeket a parancsokat. Jobb klikk az Asztalon -> Új -> Parancsikon, a parancshoz egyszerűen írjuk be az itt használt parancsokat és nevezzük el a parancsikont pl. "Leállítás 2 óra múlva" és most már dupla klikkel is meghívhatóak a parancsok. Ajánlott letenni egy parancsikont a visszavonáshoz is! :)

Windows segédprogramok: Notepad / Jegyzettömb

2011-11-07T09:02:00.000-08:00

Mai bejegyzésemmel új sorozatot indítunk, amelyben sorban megnézzük, milyen segédprogramokat találhatunk a Windows-ban, hogyan és mire lehet őket használni. Természetesen kitérünk a kevésbé ismert funkciókra és gyorsgombokra is! Mai alanyunk az egyik legalapvetőbb segédprogram, a Notepad, azaz a Jegyzettömb.

Talán nem is gondolnánk, de a Notepad az 1985-ös Windows 1.0 óta része a rendszerünknek. Formázás nélküli, nyers szövegek (általában .txt kiterjesztésű dokumentumok) kezelésére használhatjuk. Ha formázást is szeretnénk használni, akkor sincs baj, mert nagytestvére, a szintén beépített Wordpad ezt is képes megoldani nekünk.

Formázás nélkül
Ugyan hátrányként is megélhetjük, hogy nem képes formázást tárolni, azonban a kezdeti DOS érában ez alapvető fontosságú volt. Manapság is használhatjuk pl. arra, hogy egy webhelyről kimásolt szöveget ide illesztünk be, majd innen másoljuk tovább - ekkor elveszíti a szöveg az összes formázási opcióját, és megelőzhetjük hogy pl. blogunkba teljesen más színekkel és betűtípussal illesszük be a tartalmat, mint az odaillő.

Indítása

Számomra a jól bevált indítási módja, ha a futtatás mezőbe egyszerűen beírjuk hogy "notepad" idézőjelek nélkül, és Enter-t nyomunk
A Start menü alól is elérhetjük természetesen, a Start -> Programok / Minden program -> Kellékek -> Jegyzettömb útvonalról (angolban Start -> Programs / All programs -> Accessories -> Notepad)
A Windows Intézőben is kitallózhatjuk: a rendszermeghajtón a Windows\System32\notepad.exe útvonalon találjuk, innen a szokásos dupla bal klikkel indíthatjuk

Gyorsgombok
(pirossal kiemelve a kevésbé ismert gyorsgombok)

Minden menüpont elérhető az Alt nyomva tartása mellett, az aláhúzással jelölt karakterek lenyomásával.

Fájlműveletek

Új / New (Ctrl + N): új fájlt nyit
Megnyitás / Open (Ctrl + O): fájl megnyitása
Mentés / Save (Ctrl + S): fájl mentése
Nyomtatás / Print (Ctrl + P): fájl nyomtatása

Szerkesztés

Másolás / Copy (Ctrl + C): kijelölt szövegrész vágólapra másolása
Kivágás / Cut (Ctrl + X): kijelölt szövegrész kivágása és vágólapra beillesztése
Beillesztés / Pase (Ctrl + V): vágólap tartalmának beillesztése
Visszavonás / Undo (Ctrl + Z): utolsó művelet visszavonása
Keresés / Find (Ctrl + F): szövegben szövegrész keresése
Keresésnél következő / Find next (F3): keresésnél a következő találatra ugrás
Csere / Replace (Ctrl + H): a keresett kulcsszót egy általunk megadottra cseréli
Ugrás / Go to (Ctrl + G): általunk megadott számú sorra ugrik (csak akkor aktív, ha nincs bekapcsolva az automatikus sortörés
Mindent kijelöl / Select all (Ctrl + A): kijelöli a teljes dokumentumot
Dátum/Idő // Time/Date (F5): beilleszti az aktuális időt és dátumot

Tippek

Karakterkódolás kiválasztása mentésnél

Karakter kódolás: mentéskor ügyeljünk rá, milyen karakterkódolással mentjük le a fájlunkat. Alapértelmezetten az ANSI-t választja a Notepad, de képes UTF-8 és Unicode kódolással is menteni, ha a mentésnél a legördülő "Encoding / Kódolás" menüből ezeket választjuk.

Fájl mentése .html kiterjesztéssel

Fájl kiterjesztés: ha nem txt formátumban szeretnénk menteni (hanem pl. html), akkor idézőjelek között adjuk meg a fájlnevet! Ekkor a Notepad nem fogja megtoldani txt kiterjesztéssel a fájlnevet.

Hosszú sorok tördelése: a Formátum menü funkciója hasznos lehet olvasásnál, ugyanakkor szerkesztés közben nem a mentés formátumában fogjuk látni a dokumentumot (hiszen nem tudjuk, hol tartalmaz valóban sortörést és hol alkalmazza automatikusan) és a mentés után a dokumentumba kerülnek sortörés karakterek is, így ekkor nem ajánlott a használata.
Állapotsor: a "Nézet" menü funkciója csak akkor működik, ha nincs bekapcsolva az előbb említett "Hosszú sorok tördelése". Segítségével az alsó sávban láthatjuk a kurzor oszlop- és sor pozícióját, ami nagyon hasznos, amikor forráskódot szerkesztünk és a fordító sorszám alapján jelzi a hiba helyét.

Easter Egg / hiba / rejtett funkció

Az "easter egg" kifejezés szó szerinti fordításban húsvéti tojást jelent, természetesen itt nem pontosan erről van szó. Ezek olyan rejtett / dokumentálatlan, mókás dolgok a programokban, amelyeket a készítők rejtettek el. Lehet ez egy kép, egy stáblista, animáció vagy akár egy rejtett minijáték, melyeket speciális műveletsor vagy billentyűkombináció képes előhívni. Ennek a cikksorozatnak része lesz az ilyenek ismertetése is.

Sajnos a jelenlegi notepad verzióban ilyen már nincs (a nagyobb szoftvergyártók biztonsági okokból már nem engedélyezik dokumentálatlan kód beillesztését). Azonban vannak érdekes működést mutató műveletek:

.LOG: ha a dokumentum első sorába a ".LOG" szöveget illesztjük be idézőjelek nélkül és nagybetűvel, akkor mentés után a szöveg után az aktuális dátum automatikusan beillesztődik.

Eltűnt karakterek: nekem Windows 7 alatt ez már nem működött. Nyissunk egy új dokumentumot, és az "xxxx xxx xxx xxxxx" formátumban írjunk be egy szöveget idézőjelek nélkül, ahol az x-ek helyén tetszőleges karakter szerepel, a szóközöket tartsuk meg. Mentsük el ANSI txt-ként majd nyissuk meg újra a fájlt: üres lesz. Ez egy karakterkódolással kapcsolatos automatikus formátum-felismerő rutin hibájából ered.

Hibás sortörés: nyiss meg vagy készíts egy több soros szöveget, és kapcsold be az automatikus sortörést. Most méretezd át az ablakot eltérő szélességűre, és mentsd el ismét. Próbáld meg kijelölni a látható szöveget a végétől - nem fog sikerülni, egy kis grafikai hiba miatt ugyanis nem rajzolja helyesen újra az ablakot a Notepad. Ha másik ablakra váltasz majd vissza, akkor már frissíti és helyesen jeleníti meg.

A mai számítógépek (IBM PC) felépítése (4. Memória)

2011-11-02T10:30:00.000-07:00

Sorozatunk következő bejegyzése szintén alapvető alkatrészt vesz most górcső alá a processzor után, ami nem más mint a memória. Konyhanyelven hívhatnánk a számítógépünk emlékezetének is, ahogy az embereknél is hasonló jelentéssel bír a memória szó. Azonban nézzük meg ennél szakszerűbben is, mi is ez pontosan!
A memória mostanság szinte minden elektronikus eszközben jelen van már, és nagyon sok fajtája van. Ez a cikk a személyi számítógépekben levő véletlen elérésű rendszermemóriára ("RAM" ill. "main memory") hivatkozik mint memória.

A Samsung bemutatja az első DDR4-es modult a világon (2011), forrás: tweaktown.com

Memória fogalma

A memória lényegében egy olyan adattároló hardvereszköz, amelyben bájtokba szervezve (azaz a kettes számrendszeren alapulva, 0 és 1 értékeket használva) tárolja az éppen futó programokat és az ehhez szükséges adatokat, amelyeket a processzor viszonylag gyorsan (néhány nanoszekundum, a processzor műveleti sebességénél lassabb, de a háttértáraknál gyorsabb) elér. A tartalmát a számítógép kikapcsolása után elveszti, és folyamatosan frissíteni kell ahhoz, hogy menet közben se "felejtse el".

Cellákból épül fel, amelyekre címmel hivatkozunk. Egy cella 1 bit információ eltárolására képes, a memória maga pedig bit vagy bájt (8 bit) szervezésű.

Szokás elsődleges tárolónak hívni, a háttértárakat pedig (pl. merevlemez vagy optikai lemez) másodlagosnak. Mai mérete tipikusan több száz megabájt ill. néhány gigabájt nagyságrendben mérhető.

A memória fejlődésének rövid története

A kezdeti számítógépeknek a mai értelemben véve még nem volt memóriájuk. A programokat, amiket futtatni szerettünk volna, külső tárolóról kellett indítani, amelyek gyakran lyukkártyák vagy egyszerű papírszalagok voltak.
Az 1952-es EDVAC volt az első olyan számítógép, amely a programot is és az adatokat is a memóriában tárolta Neumann János elveinek egyike alapján.

Az 50-es évektől a 70-es évek elejéig a domináns megoldás erre a célra a ferritgyűrűs memória volt, amely mágneses elven tárolt adatokat kis fémgyűrűk felmágnesezésével (a korai mágnesdob elvét fejlesztette tovább, ahol még egy hengeren levő sávokat mágneseztek fel és az 50-es és 60-as években használták). Ennek az érdekes hozománya, hogy a számítógép kikapcsolása után is megőrzi tartalmát, ellentétben a ma használt memóriákkal. Furcsán hat mai szemmel, de ezeket a memóriákat gyakran még fűtötték: ugyanis állandó hőmérsékletre volt szükség a működésükhöz, és a szobahőmérséklet felettit olcsóbb volt tartani, mint egy annál alacsonyabbat.
Nagyságrendileg az ekkori gépekben levő memória mérete néhány (tíz) kilobájt, órajelük 1 MHz körüli volt.

1969-ben az Intel elkészítette az első 1 kilobájtos DRAM (Dynamic Random Access Memory) memória chipjét, ami akkor a legnagyobb kapacitású önálló chip volt és már tranzisztorokat használt. Kisebb, megbízhatóbb és alacsonyabb fogyasztású volt mint a vetélytársak. 1972-ben már ez volt a legjobban fogyó memória és ez tette lehetővé a későbbiekben hogy a számítógépek az otthonokba is eljuthattak.

1976-ban már 16 kilobájtos modulokat is piacra dobtak és 1984-ben eljutottunk oda, hogy az Apple a Macintosh gépeit ekkor már 128 kilobájt memóriával felszerelve bocsátotta útnak.

Néhány mellékágtól eltekintve a memóriák fejlődése nem hozott innentől fogva túl nagy újdonságokat. Két fő típus alakult ki: SRAM / Static RAM (ez a drágább, de gyorsabb, flip-flop alapú) ill. a DRAM / Dynamic RAM (olcsóbb, kicsit lassabb, tranzisztorokból és kondenzátorokból áll).

A mostanság használatos DDR chipek (elődjei az SD és EDO) ennek megfelelően egy DRAM-ra épülnek (hiszen olcsóbbak, így jobban elterjedtek), azonban szinkronizálva vannak a rendszerbusz órajeléhez, és emiatt Synchronous DRAM-nak nevezzük őket. Aktuálisan elterjedt DDR3 memóriák órajelei elérhetik a 2 GHz-et is, méretük pedig modulonként a 4 GB-ot (átlagos, otthoni PC-k esetén).

A lassuló fejlődési ütemnek súlyos következményei lettek mára a Neumann-architektúrát illetően, ugyanis míg a processzorok elképesztő ütemben fejlődtek (1986-tól 2000-ig évente 55% teljesítménynövekedés), addig a memóriák alig (évi 10% ugyanebben az időszakban). Ezt a problémát nevezik "memória fal"-nak vagy "Neumann-féle szűk keresztmetszet"-nek. Lényege, hogy az egyre gyorsuló processzor amelynek nő a memóriaéhsége, egyre többet kénytelen várni a nem megfelelő mértékben gyorsuló memóriára, ez pedig visszafogja a teljes rendszer teljesítményét.

Ennek leküzdésére próbálkoznak jó ideje: cache került a processzorba, a merevlemezbe, a CPU integrált memóriavezérlőt kapott, több csatornát használhatunk egyszerre és az órajelek is emelkednek, de ezt az architekturális gyengeséget úgy tűnik, véglegesen nem sikerül kikerülni.

A következő lépcsőfok?

A jövő memóriái még nem tudni, milyen megoldáson fognak alapulni, azonban bizonyos hogy hamarosan éles váltás következik. Lehetséges hogy a nanotechnológia jelent megoldást vagy a memrisztor (vagy inkább mindkettő ötvözete), de ez egyelőre még ismeretlen előttünk.

Működése

A fogalom meghatározásánál megbeszéltük, hogy a memória egy tárolóegység, de kikapcsolás után elfelejti a tartalmát. Akkor mire is jó?

Amikor a számítógépünk merevlemezéről indítunk egy programot, a háttérben ez a program valójában a memória területére másolódik és ott fut. Ez azért van, mert a merevlemezünk nagyságrendekkel lassabban működik mint a processzor, onnan helyből futtatni egy programot borzasztó lassú lenne (viszont a valóságban nagyon gyorsan tanúi lehetünk ennek a jelenségnek, ha túl kevés memóriával rendelkező gépen elindítunk egy alkalmazást, és az elkezdi a virtuális memóriát, azaz merevelemezünket használni a memória kiegészítéseként).

Ha indítunk egy alkalmazást, akkor lényegében a benne levő utasítások által használt adatok lesznek a memóriában, maguk az utasítások pedig a processzor regisztereibe töltődnek be (ahogy a kisebb változók szintén, amiken a műveletek végrehajtódnak). Rögtön látszik, hogy rendkívül intenzív adatmozgás lesz a processzor és a memória között, ha van elég memóriánk akkor optimális esetben csak ritkán kell a nagyon lassú háttértárakhoz nyúlni.

A memóriavezérlő felügyeli a memóriaműveleteket, amely manapság már a processzorban található, és a közvetlen memóriahozzáférés (DMA) miatt a hardvereszközök képesek úgy használni a memóriát, hogy igényükkel nem foglalják le a processzort.

A memória kezelését az operációs rendszer végzi, a felhasználónak ezzel kapcsolatban nincs teendője.

Egy SD (fent) és egy DDR (lent) memória modul (forrás: http://wikipedia.org)

Jellemzői

Foglalat / generáció

Manapság a DDR3-as modulok elterjedtek, azonban bőven akad még DDR2, DDR1 vagy akár SD memória is a piacon. Neve csalóka, mivel a DDR modul is valójában egy továbbfejlesztett SD memória. A DDR a "double data rate" (dupla adatráta) rövidítésből ered, az SD pedig a "Synchronous dynamic" rövidítésből.
Vásárláskor arra figyeljünk, hogy megfelelő generációból válasszunk, legyen elegendő szabad foglalat az alaplapon és lehetőleg ne keverjünk különböző méretű ill. sebességű modulokat! Mivel a különböző típusok foglalata fizikailag nem kompatibilis, nem tehetünk véletlenül rossz memóriát a foglalatunkba.

Kapacitás

Amikor memóriát vásárolunk, a modulok mérete / kapacitása az, ami az egyik fontos tényező. Manapság már GB (gigabájt) nagyságrendben beszélhetünk róla. Ha bővíteni szeretnénk, figyeljünk arra, hogy dual / triple channel technológiák kihasználásához, megadott foglalatokba egyforma modulokat kell tennünk, méretben és sebességben is. Legjobb ha a gyártó is ugyanaz, de különböző gyártók moduljaival is működhet a dolog.

Órajel

Nevezhetjük a memóriamodulok sebességének is. MHz-ben (megahertz) mérjük, manapság tipikus értékei DDR3-nál a 800, 1066, 1333, 1600 stb. Mhz. Korábban ezek az FSB (Front Side Bus, a processzor és a memória közötti adatsín) órajelét követték, de ma már ezt nem használják, helyette sok pont-pont összeköttetésű kapcsolatot építenek ki a processzor és a memória között (ezt az AMD HyperTransport-ak, az Intel pedig QuickPath Interconnect-nek nevezi).
Ha vegyesen használunk különböző sebességű modulokat, akkor a leglassabb modul sebességén fog működni az összes, így ezt lehetőleg kerüljük!

Időzítés

A memóriáknál egy kevésbé kiemelt, ám nagyon fontos adat az időzítés. Adott típusnál egy számsort láthatunk (2,5-3-3-7) vagy pl. CL9 rövidítést. A CL rövidítés jelentése CAS latency, bővebben: CAS az magyarul nagyjából oszlop cím kiválasztást jelent, a latency pedig késleltetést.
A számsor első jegye ill. a CL utáni szám azt jelenti, hogy az adott modul hány órajelciklus alatt éri el az adott oszlopcímen levő memóriarekeszt. Nyilván minél kisebb ez az érték, annál gyorsabb a memória.

Forrás:
http://en.wikipedia.org
http://en.wikipedia.org/wiki/DDR_SDRAM

Napi gyorsgomb - Monitorkezelés (Win+P)

2011-10-29T15:55:00.000-07:00

Windows 7 alatt működik (talán Vista alatt is, de nem volt alkalmam tesztelni) a következő kombináció: Windows gomb + P megnyomására előugrik egy gyorsmenü, ahol a kijelzők / monitor módok között válthatunk azonnal (monitor módok ill. projektor).

Egyébként ezeket a beállításokat elérhetjük másként is:

jobb klikk az asztal szabad területén
Screen Resolution / Képernyő felbontása

Akkor pedig ezen az ablakon állíthatjuk be részletesebben is, bár lassabb eléréssel a képernyővel kapcsolatos beállításokat.

Napi gyorsgomb - Rendszertulajdonságok

2011-09-20T11:56:00.000-07:00

Mai tippünk az egyszerű de nagyszerű tippek táborát gyarapítja, a rendszertulajdonságokkal kapcsolatosan tudunk előhúzni a kalapból gyorsítva néhány dolgot. Lássuk!

Windows gomb + Pause / Break = Rendszertulajdonságok
Ezzel a kombinációval a már jól ismert Windows rendszertulajdonságok panel ugrik majd elő, ami nagyon hasznos tud lenni, mivel jó összesítést ad a gépünkről és innen sok másik látogatott helyre is eljuthatunk (eszközkezelő vagy a távoli asztallal kapcsolatos beállítások).

Windows + R -> "devmgmt.msc" -> Enter = Eszközkezelő
Legnagyobb fájdalmunkra az eszközkezelőbe vagy az első pontból jutunk el leggyorsabban, vagy ezzel a második tippel, de nem kapott közvetlen gyorsgombot. Nyomjunk egy Windows + R-t a futtatáshoz, írjuk be a fenti szöveget idézőjelek nélkül és Enter nyomására elő is ugrik a kívánt ablak.

Oldjuk meg parancsikonnal!
Az eszközkezelőhöz készíthetünk saját parancsikont is. Ennek módja a következő:

Jobb klikk az asztal üres területén
Új -> Parancsikon

Adjuk meg a fenti .msc panel nevét, idézőjelek nélkül: "devmgmt.msc"

Nevezzük el a parancsikont és nyugtázzuk a létrehozását!

Ezek után dupla kattintással bármikor elérhetjük az eszközkezelőt is.

UAC (User Account Control) kikapcsolása Vista / Windows 7 alatt

2011-07-05T06:18:00.000-07:00

A Windows Vista / 7 generációban nagyobb hangsúlyt kapott a biztonság, ám természetesen ennek ára volt a felhasználói oldalon. Néhány művelet kicsit "macerásabb" lett, megerősítést igényel vagy külön engedélyhez kötött. Az új beépített biztonsági funkciókért az UAC felelős. Senkit sem bíztatok arra, hogy kényelemből kiiktasson fontos biztonsági védelmeket, így ezt a tippet csak annak ajánlom, akinek nem sikerül normál módon elindítani egy alkalmazást és esetleg az UAC ideiglenes kiiktatására van szüksége. Lássuk, miként is tudjuk ezt megoldani!

Szerencsére nem nagy varázslat az egész. Kattintsunk a "Start menü"-re, ott a "Vezérlőpult"-ra ("Control Panel"), majd a "Felhasználói fiókok" ("User Accounts") pont alatt "A felhasználói fiókok felügyeletének be- és kikapcsolása" (Turn User Account Control on or off.) helyen vegyük ki a pipát és indítsuk újra a gépünket vagy ha ilyen opció nincs, akkor "A felhasználói fiókok felügyeletének beállítása" (Change User Account Control Settings) feliratra kattintsunk, és itt tegyük a csúszkát a legalsó szintre ("Soha ne értesítsen" / Never notify).

Videó

UAC (User account control) állítása / kikapcsolása

Windows alkalmazás futtatása kompatibilitási módban

2011-07-05T06:10:00.000-07:00

A Windows egyik előnyös tulajdonsága, hogy a korábbi változatokra írt alkalmazások az újabb operációs rendszereken is futnak, azonban nem minden gond nélkül. Sajnos a visszafelé kompatibilitás áldás és átok is egyben. Ha már volt szerencsénk pl. Windows XP alatt használt alkalmazást futtatni Vista vagy Windows 7 alatt, és valamiért nem jártunk sikerrel, ez a bejegyzés nekünk szól.
Az első és legfontosabb dolog a kompatibilitási módról elöljáróban: nem csodaszer, és természetesen nem fogja kicserélni a rendszerünket, nem fog 100%-osan emulálni egy régi Windows környezetet (kis részben persze igen), nem fog az új rendszerrel nem kompatibilis drivereket, dll-eket betölteni, csupán megpróbálja "átverni" az alkalmazást és futásra bírni azt. Sokszor azonban ennyi is elég.

Előhívásánál mi sem egyszerűbb: jobb klikk az indítani kívánt alkalmazáson, "Tulajdonságok" / "Properties", majd ott a "Kompatibilitás" / "Compatibility" fül. Itt több opciót is találunk majd, nézzük meg, melyik mikor lehet hasznos!


Kompatibilitási mód beállításai Windows XP alatt (nem mintha notepad++nak szüksége lenne rá :) )

A legelső amit próbáljunk ki ha nem fut egy jól bevált XP-s program: kapcsoljuk ki az UAC-ot (User Account Control) ideiglenesen, és a kompatibilitási fülön pipáljuk be hogy "Futtatás Adminisztrátorként" / "Run as Administrator". Az esetek nagy részében ezzel meg tudjuk oldani a problémát. Ha nem elég, próbáljuk a kompatibilitási módot pl. "Windows XP SP2"-re állítani, és így futtassuk az alkalmazást!

Színhibáknál és grafikai problémáknál lehet hasznos a 640x480 felbontás és 256 színű mód próbálgatása.

Ha hálózati alkalmazásról van szó, ne felejtsük engedélyezni a tűzfalban a hozzáférését!

Amennyiben semmilyen módon nem járunk sikerrel, és régi alkalmazásról van szó, tehetünk egy próbát a DOSBox-szal is.

A mai számítógépek (IBM PC) felépítése (3. CPU, azaz a processzor)

2011-05-27T03:55:00.000-07:00

Miután kellőképpen felvezettük a témát (sőt talán túlságosan is :D), nézzük meg elsőként az egyik legfontosabb hardverelemét a számítógépünknek, magát a processzort!

Az IBM PC számítógépek eredetét taglaló bejegyzésekben már bizony sok processzorral találkoztunk, egyes típusok nevei is talán már ismerősen csengenek (mint pl. Pentium, Celeron, Core 2 Duo, Athlon, Duron stb.) Mit is kell ezekről tudni?

CPU fogalma

A rövidítés a "Central Processing Unit"-ból ered, azaz központi feldolgozó- vagy számítóegység. Nevéből nem nehéz kitalálni, hogy minden szál ennek az egységnek a "kezében" fut össze. Vezérli a többi hardvereszközt, felügyeli a kommunikációt közöttük, ő vezérli a memória elérését is és elvégzi a szükséges számítási műveleteket. Fizikailag egy magas integráltságú (több millió tranzisztor pár négyzetcentiméteren) elektronikus chipről van szó, amely az alaplapra csatlakozik. Enélkül abszolút használhatatlan lenne a gépünk (persze ez nem csak a CPU-ra igaz :) ).

Részegységei

Láthattuk, hogy elég sok feladat hárul egy processzorra. Fontos tudni, hogy minden feladatkörhöz külön részegysége is van, a főbbeket nézzük most meg.

ALU

Kibontva "Arithmetic Logic Unit", azaz aritmetikai-logikai egység. Ez végzi el a logikai és matematikai számításokat. Tekintve hogy a számítógép minden utasítást ilyen műveletekre fordít le kettes számrendszerben, elég sok munkája van :) A régebbi típusok egyszerű ALU-k voltak, más részegység nélkül, és működési elvüket Neumann János írta le az EDVAC fejlesztésének idején. Amikor a gép egész számokkal dolgozik, egyszerű bitműveleteket (ÉS, VAGY, stb.) végez, akkor ezt a részegységet használja leginkább.

FPU

"Floating-Point Unit", azaz lebegőpontos (műveletvégző) egység. Lebegőpontos számokkal dolgozik, ami kb. annyit jelent, hogy törtekkel, tizedesekkel kell számolnia, ami az ALU számára nagyon bonyolult és megterhelő feladat lenne, ezért erre ez a speciális egység ügyel. Kezdetben nem volt része a CPU-nak, majd kiegészítő (társ) processzorként jelent meg, később pedig egy tokba integrálták az ALU-val. Leggyakoribb műveletei az összeadás, kivonás, szorzás, osztás, négyzetgyök-számítás, trigonometriai függvények kiértékelése és egyéb bonyolultabb matematikai műveletek. Az egyszerűbb egész számos műveleteket továbbra is az ALU végzi.

"Control Unit", azaz vezérlőegység. Ő felel az ALU, FPU, memória és az egyéb hardverelemek közti kommunikációért. Utasításokat tölt be a memóriából, dekódolja azokat, majd végrehajtja az ALU / FPU segítségével. Vezérlőjelek segítségével kommunikál a többi eszközzel. Ha egy megszakítás következik be (olyan esemény, amelynek kezeléséhez a processzornak az adott feladatot félbe kell hagynia, ilyen lehet egy egyszerű billentyű-lenyomás is. IRQ azonosítókkal jelöljük őket), akkor ezt is a vezérlőegység kezeli majd le.

Regiszterek

A regiszterek nagyon hasonlítanak a memóriákhoz (amiket persze még nem tárgyaltunk :D Ez a szép benne, hogy összefüggnek a dolgok, másként nem is lenne értelme ugyebár). Ezek olyan kis tárolók (2-4 bájt körüli méret), amelyek a processzorba vannak integrálva, nagyon gyorsan elérhetőek és írhatóak, de véges számú áll csak belőle rendelkezésre (mai processzoroknál ez úgy néhány tíz, de akár száz körüli is lehet). Ez a processzor "pillanatnyi emlékezete", ide teszi be az utasításokat, az eredményeket és részeredményeket, hogy éppen hányadik utasításnál tartott, nagyobb adatok a memóriában maradnak. Ideális esetben csak ezekkel a kis rekeszekkel számolgat, ekkor a leggyorsabb a működése. Ha megszakítás történik (lásd fentebb a CU-nál), akkor a memóriába menti le az összes regiszter értékét, elintézi a kérelmet, majd visszatölti a regiszterek állapotát és folytatja működését.

Cache

Becsületes nevén gyorsítótár. Ezt majd több másik eszközben is megtalálhatjuk, általánosságban az a feladata, hogy a különböző sebességű eszközök között egy átmeneti tárat képezzen, csökkentve az elvesztegetett időt. Például, a processzor a leggyorsabb hardverelem, a memória már egy nagyságrenddel lassabb. Ha a memóriából kell olvasnia, a processzor nagyon gyorsan képes lenne rá, ha a memória tudná elég gyorsan szolgáltatni az adatokat. Ha van egy kis cache a processzorban, akkor ez a kettő közötti sebességen működik valahol, előretölti az adatokat, és így kevesebbet kell várakoznia a CPU-nak. A mai processzorokban akár három szintű gyorsítótár is lehet (Level1 azaz L1, L2 és L3 cache). Az L1 a legkisebb és leggyorsabb (~16-128 kilobyte), majd a többiek fokozatosan lassabbak és nagyobbak, az L3 cache már több megabyte-os szokott lenni, és sokszor már nem is a processzoron van, hanem az L2 cache és a memória között. Ezekről annyit kell tudni, hogy az L1 cache mérete nagyban befolyásolja a processzor működési sebességét, az L2 és az L3 már nem olyan kritikus.

MCC

"Memory Chip Controller", egyszerűen mondva memóriavezérlő. Azért őt hagytam a végére, mert ezek régebben külön áramkörök voltak az alaplapon, ám az utolsó néhány generáció (AMD Athlon 64, AMD Opteron, Intel Core i7) óta már ezt is a processzorba integrálva találjuk, és itt már IMC-nek, azaz "Integrated Memory Controller"-nek hívjuk. Ha egy tokon belül vannak a CPU-val, kisebb a késleltetés és gyorsabbá válnak a memóriaműveletek, azonban a processzor csak olyan memóriát fog támogatni, amilyenre a memóriavezérlőt felkészítették (új memória típus esetén nem csak az alaplapot, hanem a CPU-t is cserélni kell). Feladata, hogy írja, olvassa és frissítse a memóriát (majd a memóriáknál látni fogjuk, hogy folyamatosan frissítgetni kell a tartalmát, különben "elfelejti" azt).


Cyrix 6x86

Működése

Nézzük meg egy kicsit egyszerűsítve, hogyan is működik egy processzor egy utasítás végrehajtásának példáján keresztül. Először is, a regiszterek állapota alapján beolvassa a következő utasítást. Ezt dekódolni kezdi, felbontja adat részre és utasításra. Az típusonként változó, hogy az adat is benne van az utasításban, vagy esetleg csak annak a címe, vagy nincs is itt adat.

megj.: hogy nincs is adat az utasításban sem annak a címe, úgynevezett stack-architektúrákban alapesetnek számít. Ilyenkor a memóriát úgy látja a processzor mint egy "adathalmaz", amelynek mindig csak a legtetejéhez fér hozzá. Ekkor ha egy műveletet kell értelmezni, az nem tartalmazza az adatokra a hivatkozást, hanem az automatikusan a legfelső elemre / elemekre hajtódik végre.

Az ALU és FPU számára ekkor már kiderül az utasításból, milyen műveleteket kell végrehajtani. Nincs más hátra, mint a memóriából beolvasni a regiszterekbe az adatokat, ha még nincsenek ott (adat alatt itt elemi adatokat, pl. két egész számot kell érteni). Ekkor már elvégezhetjük az utasítást, az eredményét pedig eltároljuk egy regiszterben. Még beállítjuk a következő utasítás címét, hogy a CPU folytatni tudja a működését, és végeztünk is.

Természetesen érkezhetnek megszakítások a művelet közben, ekkor el kell mentenünk a regiszterek értékeit a memóriába és azt is hogy melyik utasításnál tartottunk, le kell reagálni a megszakítást, majd visszatölteni az elmentett adatokat és folytatni a munkát.

Jellemzői

Órajel

Kezdetben a processzorok legfontosabb mérőszáma volt, de mára veszített jelentőségéből. MHz-ben (megahertz) vagy ma már inkább GHz-ben (gigahertz) szokták megadni, és azt mutatja meg, hogy egy másodperc alatt a processzor hány elemi utasítást (olyat, amely az utasításkészletében szerepel) képes végrehajtani. Pl. egy 3 GHz-es processzor egy másodperc alatt mintegy 3 milliárd elemi utasítás elvégzésére képes! Órajel azért is létezik, mert a részegységek számára szükség van valamilyen ütemezésre, összehangolt működésre, ezt pedig egy kvarckristály adja meg, amely 100 MHz körüli frekvencián rezeg, ezt "szorozzák" fel a CPU sebességéhez. Minden egyes ilyen kis ütemben tehát egy elemi művelet végrehajtódik. Nyilván ha ez az órajel magasabb, egy másodperc alatt több művelet is elvégezhető (viszont ehhez biztosítani kell, hogy a leglassabb művelet is véget érjen az órajel végére, különben hamis adatokat fogunk kapni). Más limitáció is van, hiszen miután a művelet eredménye megvan, az eredményt vivő elektromos jelnek oda kell érnie a kimenetre.

Magok száma

Napjainkban egyre nagyobb jelentősége van annak is, hány processzormagból áll egy processzor. De mit is jelent ez? Mivel az órajelnövelésnek láttuk több limitációját is, nem is beszélve a hőtermelésről és a fogyasztásról, a gyártók más utakat kerestek, így egy processzorba több magot is integráltak. Olyan ez, mintha több kicsi processzor lenne egy tokban. Logikailag ez úgy néz ki, hogy minden mag talál saját L1 cache-t a gyors működés érdekében, de az L2 cache már a magokon kívül, de még a processzoron belül található, működésüket pedig egy szintén magokon kívüli, de még tokon belüli vezérlővel és a magokat összekötő sínnel (adatbusz, ezen kommunikálnak) oldják meg, erről látható itt egy ábra:

Kétmagos CPU logikai vázlata

Ma már vannak 2,3,4,6,8,16 stb. magos processzorok is, ám azt tudnunk kell, hogy hatékonyan ezt csak akkor lehet kihasználni, ha az alkalmazások készítői erre felkészítik a programot. Napjainkban speciális területeket leszámítva (3D renderelés, tudományos ill. párhuzamos számítások, video kódolás-dekódolás, szerverek) többnyire elegendő két mag is. Ha pedig nem használunk semmilyen multimédiás alkalmazást, többnyire csak netezünk és dokumentumokat nézegetünk, még a két mag is sok: a programok "általános párhuzamosítása" jelenleg is kutatás alatt álló terület.

Cache

Már találkoztunk a cache-sel az előző bekezdésekben. Tehát ez egy gyorstár, amely a számítógép részegységei közti sebességkülönbségeket igyekszik áthidalni. A többmagos CPU-knál láttuk, hogy már csak az L1 cache maradt nekünk a magon belül, egy processzor leírásánál ha pl. összesen 64 kilobyte L1 cache-t látunk de négy magos, akkor magonként ez 16 kilobyte cache-t jelent. Az L1 cache a legkritikusabb a sebességre nézve, az L2 cache több mag esetén már közös lesz, míg az L3 még mindig kevésbé jelentős. Durva közelítéssel, egy olyan processzor ami magas órajelen jár, két- vagy többmagos és még pl. L1 cache-ből is egész sokat kapott, már várhatóan elég gyors lesz.

FSB órajel

Az FSB nem más, mint a Front Side Bus. Ez köti össze a CPU-t és az északi hidat (az északi hídra kapcsolódik a processzor, a memória és a grafikus busz is, manapság PCI-Express). Ezt úgy kell elképzelni, hogy adatsínek vannak a legfőbb alkatrészek között, és bizony az FSB sebessége mondja meg, hogy milyen gyors lehet ezek között a kommunikáció, ami nagyon lényeges érték és szintén nagyban kihat a CPU teljesítményére. Mára már azonban kezd elavulni a megoldás, és az újabb processzorok és rendszerelemek pont-pont összeköttetésben állnak egymással, így feleslegessé válik egy közös sín használata (ennek a megoldásnak a neve a HyperTransport az AMD-nél és QuickPath Interconnect az Intel-nél.

Utasításkészlet

A processzornál amikor azt mondjuk, műveleteket hajt végre, mire is gondolunk? Ezek általában elemi műveletek, mint pl. egy regiszterbe írás, memóriából olvasás, bitműveletek, logikai műveletek, bitléptetés, a négy alapművelet (természetesen bináris számrendszerben értelmezve), megszakítással és vezérléssel kapcsolatos műveletek. A processzor számára értelmezhető utasítások összessége az utasításkészlet. Maga az utasítás pedig a legkisebb kódrészlet, amelyet a processzor még képes értelmezni (utasításrészből és adat- vagy címrészből áll, attól függően hogy az adatot is tartalmazza az utasítás vagy csak annak a címét a memóriában). A ma használt gépeink többnyire az x86-os család tagjai, azaz az x86-os utasításkészlet támogatása a közös nevezőjük, ez köti össze őket. Ettől lehetséges hogy egy 486-oson írt program lefut egy Core 2 Duo-n is, vagy hogy ugyanúgy futnak programjaink egy AMD és egy Intel gépen is. Viszont vannak más utasításkészletek is, mint pl. MMX, 3DNow! vagy SSE, ezek tovább bővítik a processzor tudását amely így még több műveletet megért és multimédiás vagy éppen sok adaton elvégzett, ismételt műveleteknél (attól függ, melyik utasításkészlet mit hivatott segíteni) jelentősen gyorsabban működhet.

Gyártó / foglalat

Ha vásárolni szeretnénk processzort, azt tudnunk kell hogy a gyártók általában saját foglalataikat használják, amelyek nem átjárhatóak / nem kompatibilisek egymással. Azért mondom hogy általában, mert a régebbi CPU-knál előfordultak foglalat-kompatibilis klónok is (pl. a Pentium első generációjában, amely után az Intel szépen el is tiltotta a saját foglalatuk használatától a többi gyártót).
Jelenleg az AMD az AM2 és AM3 foglalatokat használja, míg az Intel az LGA775, 1155, 1156 és 1366 foglalatokat.

Fejlődése nagy vonalakban

Itt már nem is írnám le ezt újra, mivel az IBM PC-k történetéről mesélve részletesen megbeszéltük ezt a témát is, az IBM PC megjelenése után lényegében a processzorokról esik szó.

Remélem nem volt túl unalmas és van aki még ébren van! :D A sorozat következő cikkében egy második, nagyon fontos alkatrészről, a memóriáról esik majd szó.

Forrás:
http://en.wikipedia.org
http://hu.wikipedia.org/wiki/CPU
http://en.wikipedia.org/wiki/CPU_socket

Programok futtatása adminisztrátorként

2011-05-26T15:36:00.000-07:00

Gyakori probléma, hogy egy alkalmazás nem indul el, esetleg azonnal leáll hibával, jobb esetben jogosultsági problémákra panaszkodik. Az egyik egyszerű megoldása lehet a problémának, hogy adminisztrátori jogokkal kellene csak futtatnunk az alkalmazást. Hogyan?
Mi sem egyszerűbb ennél. Ha csak alkalmilag szeretnénk, akkor jobb klikk az alkalmazás indítófájlán és valami ilyesmit kell látnunk, hogy "Run as Administrator" avagy "Futtatás rendszergazdaként", na ezt célozzuk meg egy bal klikkel!

Gyakorlati haszna nem sok, de szemlélteti, hol az opció

Hosszabb távon megtehetjük, hogy állandóan rendszergazdai jogokkal fusson az alkalmazás, ezt Windows Vista / 7 esetén jobb klikk után a "Properties", azaz "Tulajdonságok" menü alatt találjuk, ott pedig a "Kompatibilitás" / "Compatibility" fül alatt, mint "Futtatás adminisztrátorként" / "Run this program as an administrator".

Parancssor trükkök - Windows update

2011-05-13T10:13:00.000-07:00

Azon kívül, hogy izgalmas dolog a parancssorban életre kelteni bizonyos funkciókat, határozottan jól is tud jönni nekünk. Hiszen ami a parancssorban működik, az esetlegesen egy csökkentett módban, indítólemezes boot-nál vagy akár a saját scriptünknél vagy batch fájlunknál is működhet. Nézzük meg, mit bűvészkedhetünk a parancssorban a Windows Update-tel kapcsolatban!
Először is amit tudnunk kell: a Windows Update szolgáltatás felelős azért, hogy a gépünk mindig letöltse és telepítse a szoftverfrissítéseket (amelyek mint már néztük, nagyon fontosak a gépünk szempontjából).
Legfőbb kulcsszó a wuauclt lesz, hiszen ez lényegében a Windows Update meghívása, melynél különböző paramétereket használhatunk. Indítsunk egy parancssor ablakot, és nézzük is meg, mihez kezdhetünk, ha a következőket begépeljük és Enter-t nyomunk!

wuauclt /DetectNow
A fenti parancs segítségével egy azonnali lekérdezést kezdeményezünk, amelynek során azt vizsgáljuk, van-e új Windows Update csomag, ami még a gépünkön nincs fent.

net stop wuauserv
net start wuauserv
Az elsővel leállítani, a másodikkal elindítani tudjuk a Windows Update szolgáltatást a gépünkön. Ezeket csak végszükség esetén piszkálgassuk, egyéb esetben nem tanácsos játszadozni vele. Egy ilyen újraindítása a szolgáltatásnak egy, az első pontban említett lekérdezést fog generálni.

wuauclt /ShowSettingsDialog
Előugrik a grafikus ablak, amiben ki lehet választani, milyen módon települjenek a frissítések (pl. automatikusan, vagy manuális nyugtázás után).

wuauclt /ShowWU
A Windows Update szolgáltatáshoz tartozó ablak ugrik elő egyenesen a Vezérlőpult bugyraiból.

wuauclt /UpdateNow
Ki sem találnánk, de ez egy azonnali frissítést kezdeményező parancs. Ha egy detektálással együtt adjuk ki (wuauclt /DetectNow /UpdateNow), akkor naprakésszé is varázsolja a rendszerünket.

Google Expert keresés userscript

2011-05-03T17:20:00.000-07:00

Ma egy rövid kis hírrel érkeztem, amely lazán kapcsolódik a bloghoz. Készítettem egy scriptet, amivel a Google kereséseinket tudjuk még pontosabban megadni, és képesek lehetünk külön fileshare, video stream vagy blog oldalakon keresni, dokumentumokra vagy zenékre rákeresni kategóriák szerint, és ezeket kézzel is bővíthetjük.

A script működik a legismertebb böngészők alatt, letöltési helye:
http://userscripts.org/scripts/show/102239

Saját oldala (hunglisch nyelvű :D):
http://googlescript.blogspot.com/

Minden észrevételt szívesen fogadok, illetve kérlek értesítsetek ha esetleg nem működik valami!

A mai számítógépek (IBM PC) felépítése (2. Bevezető - 8086-ostól a Core i7-ig)

2011-04-28T00:28:00.000-07:00

Az előző bejegyzésben igyekeztem röviden (na ez nem sikerült) összefoglalni, milyen jelentős eredmények vezettek el odáig, hogy az Intel előállt a világon elsőként egy tokba integrált mikroprocesszorral 1971-ben.

Ám ez akkor még nem szólt akkorát, mint így utólag visszagondolva, akkoriban még nem igazán tudtak mit kezdeni a sokoldalú, általános célú számítóegységgel. Hogy hogyan lett egy kis számológép agyából napjaink gigászi számítási kapacitással rendelkező processzora? Ezt nézzük meg most!
Korábban említettem már, hogy az Intel a szorongató árverseny hatására új vizekre evezett, így a 4004-esnek hamar érkeztek az utódai: a 8008 és a 8080. Átütő piaci sikert ezekkel még nem sikerült elérni.

Az Intel miután egy sikertelen kísérletet tett a fő csapásvonal kialakítására (ez volt az Intel iAPX 432-es processzor, amely korát megelőzve magas szintű multitaszkot és memóriakezelést valósított meg hardveres alapokon, ám túl bonyolult szerkezete, vártnál gyengébb teljesítménye és magas ára miatt megbukott), újabb termékével már biztosra akart menni. Óriási erőkkel keresett vevőket a 8086-os (kódneve iAPX86 volt) és későbbi változata a 8088-as CPU számára, ám a legnagyobb dobása az volt, hogy végül ez a processzor került bele az IBM újként elstartoló személy számítógép platformjába, az IBM PC-be 1981-ben (azért, mert akkor az IBM-nek nem volt erre alkalmas, kész CPU-ja).

Az IBM PC

A piacot az első gépek megjelenésekor '81-ben még a Commodore PET, az Atari 8 bites gépei, a TRS80, CP/M gépek és az Apple II uralták. Hogy milyen piacra jött ki az IBM PC, azt jól érzékelteti, hogy 1981-es VIC-20 sikerei után 1982-ben jött ki a Commodore 64, amelynek olyan ipart forradalmasító hatása volt, hogy máig kultusz él a név körül (mellékesen 1993-ig gyártott modell volt és a valaha legtöbb eladott példányszámú számítógép, 17-25 milliós értékesítéssel). Szintén 1982-ben jött ki egy másik nagyöreg, a Sinclair ZX Spectrum, amely a ZX80 és ZX81 vonalát követve erős vetélytársa volt a C64-nek. 1981-hez köthető még az Apple III megjelenése is többek között.

Tehát nem volt könnyű dolga az IBM-nek, ráadásul a konkurensek fejlesztéseire reagálva rekordidő alatt (1 év), szinte a semmiből csapták össze a gépet a mérnökök: igyekeztek házon belüli vagy külső cégek sikeres kész megoldásait egybegyúrni, hogy a gép ára alacsony maradjon. Az Intel adta a gép alá a processzort, a Microsoft elkészítette az Intel 8088-cal kompatibilis BASIC fordítóját, az operációs rendszer pedig az akkor népszerű CP/M port QDOS módosított változata, a Microsoft-féle MS-DOS (amely írásakor még kész gépük sem volt, egy emulátoron tesztelték a kódot). Irónikus adalék a történethez, hogy az IBM által csomagolt DOS rendszerek PC-DOS névre hallgattak, melyek eleinte egy az egyben az MS-DOS kiadásai voltak, később e két változat külön utakon indult el.

A kész termékek becsomagolásával és minden technikai specifikáció kiadásával egy nyílt, egységes platformot alkotott az IBM PC, amibe özönlöttek be a kompatibilis szoftverek és hardvereszközök (később természetesen a klónok megjelenése és a harc nem kevés fejtörést is okozott nekik). Az ára viszonylag alacsony volt hála annak, hogy nem akartak mindent házon belül fejleszteni, a '60-as évek termeket megtöltő mainframe-jeinek teljesítménye pedig bekerült az otthonokba és irodákba. Ezek együttes eredménye volt az elsöprő siker, melynek hála a Microsoft, az IBM és az Intel is máig kitartó erős pozícióba került.

Innen hadd kapcsoljak egy kicsit gyorsabb fokozatra. Az IBM személyi számítógép üzletága összeforrott a Microsoft operációs rendszerei és az Intel processzorok fejlődésével. Ahogy a gépcsalád újabb generációi érkeztek (XT, PCjr, AT, PS/1), úgy ezek is fejlődtek (újabb MS-DOS változatok és az Intel 286, 386, 486).

1985-ben érkezett meg az Intel 386, amely a sikeres 286-os 32 bites bővítése volt. Ez került bele az IBM PS/1 családjába is a startkor (később Intel 486). Ezek a gépek PC-DOS-szal, majd később Windows 3.1-gyel kerültek a piacra.

1987-ben megjelenik a PS/2, melynek neve leginkább az egér és billentyűzet csatlakozóról lehet ismerős, nem is véletlenül. Bár ez a család a piacon nem volt elég sikeres ahhoz, hogy visszaszerezze a dominanciát az IBM számára a PC piacon (ekkorra a vetélytársak egyre inkább kezdték szorongatni és kicsúszott a kezéből a PC iparág), ám nagyon sok szabványt elterjesztett: ez volt a már említett PS/2 csatlakozó, az 1.44 MB-os kisfloppy vagy a VGA videoszabvány (az EGA-t váltotta), soros és párhuzamos portok. A család a '90-es évek elejéig futott. Egy 1988-as Model 70 konfiguráció 16-20 MHz-es 386-os processzort, akár 16 MB memóriát, 60 vagy 120 MB-os háttértárat és egy opcionális 80387-es társprocesszort a matematikai műveletekhez (a lebegőpontos számításokat gyorsította) jelentett. Operációs rendszere a (Microsoft-tal karöltve írt) saját fejlesztésű OS/2 volt (később a Microsoft kiszállt az együttműködésből az egyre népszerűbb Windows 3.x család miatt, és inkább arra koncentrált).

Intel 486 DX2 (duplázott belső órajel), nekem is ilyenem volt annó

Az Intel 486-os, nevében az első 80-as szám nélküli és az utolsó számozott Intel processzor 1989-ben érkezett meg. Integrálva tartalmazta a 386-os idejében megismert lebegőpontos társprocesszort (kivéve az SX és SL változat, amely így teljesítményben jócskán lemaradt). A fejlesztéseknek hála majdnem 2x gyorsabb volt a műveletvégző egysége mint a 386-osnak. Órajele 15-től 100 MHz-ig terjedt. Természetesen ebből a családból is készültek kompatibilis modellek más gyártóktól (IBM, AMD, Texas Instruments, Cyrix).

Az Intel Pentium első generációja

A legnagyobb dobás az asztali gépekbe szánt Intel CPU-k terén egyértelműen a Pentium (azaz a 80586-os) megjelenése volt 1993-ban. Nem csak azért, mert egy marketing szempontból jól csengő nevet kapott, hanem nagyon jelentős újításokat vezetett be (64 bites külső busz, adat és utasítás cache szétválasztása, szuperskalár-architektúra) és teljesítménye kiugróan jó volt, népszerűsége pedig óriási volt (pl. a Quake engine-ben külön a Pentium FPU-jára, azaz lebegőpontos számításokat végző egységére optimalizált kódok voltak szép számmal). Az MMX utasításkészlet-bővítéssel (1996) a multimédiás feladatokban jelentős előnyre tett szert (melyek akkoriban kezdtek egyre fontosabbá válni). Nem mellékes, hogy a kompatibilis processzorokat gyártó konkurensek közül az AMD elkészítette (1998) a maga továbbfejlesztett MMX-ét, amely a 3DNow! nevet kapta. Ebben a generációban a leggyorsabb modellek órajele 233 ill. 300 MHz volt.

Természetesen a siker nyomán érkezett az új generáció, a Pentium II képében (1997). Az Intel ekkor megváltoztatta a processzor tokozásának módját: az eddigi megoldás helyett, amikor sok kis lábbal illeszkedett a processzor a foglalatba, ezúttal mint egy bővítőkártyát kellett rácsatlakoztatni az alaplapra.

Pentium II az új foglalatos megoldással

A másodszintű gyorsítótár (Level 2 cache) egyúttal kikerült a magból a külső bővítőre és sebessége a processzorénak fele volt (a Pentium Pro esetében még azonos), mint az előző generációban. Ezzel jóval olcsóbb lett a gyártása is, mivel lassabb cache-t mellékeltek, és a külső cache javított a kihozatali arányon is. A Celeron család elindításával az alacsony teljesítményű szegmens is létrejött, ezek másodszintű gyorsítótára csökkentett vagy teljesen hiányzó volt.
Az eredeti Pentium II modellek 233 és 266 MHz-en futottak, de ezt később egészen 450 MHz-ig emelték, készült belőle Overdrive változat is amit a Pentium Pro tulajok a régi foglalatba tehettek.

A Pentium III család 1999-ben jelent meg, alapjaiban nagyon hasonlított a Pentium II-re, de már támogatta az SSE utasításkészlet-bővítést (ez a párhuzamosan ill. lebegőpontos számokon végzett műveleteket gyorsította főként). A későbbi energiahatékony Intel processzorok alapjaiul (Pentium M) ennek a generációnak a Tualatin magja szolgált, és nem a később érkező Pentium 4, mivel azok túl energiaéhesnek és melegedőnek bizonyultak mobil körülmények között.
450 és 500 MHz-es modellekkel startolt a generáció, de 2000 decemberében elrajtoltak a magasabb, egészen 1 GHz-ig terjedő órajelen futó modellek is.

Nagy presztízsveszteséget okozott az Intelnek, hogy az új 1.13 GHz-es órajelen futó modelljeiben hibát találtak, melynek javítása és a stabilitás növelése mintegy 6 hónapot vett igénybe, ráadásul a konkurens AMD ebben az időben már az 1.2 és 1.4 GHz-en futó modelljeit szállította.
Szintén negatív kicsengésű volt az ügy, amelyben többek között az Európai Parlament nyilatkozata és a szakmai körök felháborodása kényszerítette rá az Intel-t, hogy a processzorba épített sorszámot végül eltávolítsák (mivel ez felhasználók egyedi azonosítását és követését is lehetővé tette).

A kissé megtépázott renomét a Pentium 4 hivatott helyreállítani. 2000-től érkeztek a márkanévvel ellátott modellek, kezdeti órajelük 1.3 GHz volt, ám mivel a név jól csengett, sokáig nem cserélték le. 2004-től jöttek a 64 bites változatok és még 2008-ban is érkeztek ilyen nevű processzorok, az órajelet pedig egészen 3.8 GHz-ig tornászták fel! Ez volt az első olyan Pentium (a Pentium Pro óta), amely teljesen új architektúrát vezetett be (NetBurst), és nem az előző generációt fejlesztette csupán tovább. SSE2 és SSE3 utasításkészlet-bővítést kaptak a processzorok és megjelent a Hyper-Threading (HT) nevű technológia is, aminek a segítségével egy fizikai processzor két külön logikai egységként működik.

Az új architektúrával új problémák jelentkeztek. Az első, hogy a Pentium III-ra optimalizált alkalmazások sokszor nem igazán nyertek plusz teljesítményt az új generációval, viszont a hőtermelés sokkal nagyobb volt (a magas órajelű modellek akár 115 wattos TDP-t -durva közelítéssel max. teljesítmény felvétel- produkáltak). Ez később oda vezetett, hogy az új Core generáció és a mobil processzorok végül nem a NetBurst-re, hanem a korábbi Tualatin magra és a Pentium III architektúrára épültek.

A kezdetben csalódást okozó modellek (hasonló órajelű Pentium III-ak és Athlon-ok is gyorsabbak voltak nála) után a sikerek is érkeztek, mert a rohamos órajelemelésben végül túlszárnyalta a többiek teljesítményét, illetve folyamatosan pofozgatták a családot (busz órajelek emelése, több cache, majd végül több mag) ám a fent említett problémák miatt (magas fogyasztás és hőtermelés) az Intel is látta, hogy a következő generációt alapos újratervezéssel, más alapokra kell helyeznie.

Intel Pentium 4 (2.4 GHz)

2006-ban meg is érkezett a fejlesztések eredménye, az új Core 2 architektúra. Szimpla, dupla- és négymagos változatokban, alacsonyabb órajeleken (kezdetben 1.8-2 GHz) ám hatékonyabb végrehajtással, kisebb fogyasztással. Megjelent az SSE3 utasításkészlet-bővítés és a TDP érték 65 watt körülire (előző generációhoz képest felére) csökkent.

A kisebb fogyasztásnak hála ez a processzor a mobil változataival is sikert aratott. Teljesítménye, hatékonysága, és az Intel gyártástechnológiai és architekturália fölénye miatt ez a család a Pentium III és 4 éra váltakozó sikerű küzdelmei után ismét az Intel egyértelmű győzelmét hozta el a processzorok piacán.

Az ennél újabb architektúra pedig, ami napjaink technológiája, a Nehalem architektúra (Core i3, i5 és i7) amely 2008-ban rajtolt el. Magasabb órajelek (ismét 3 GHz felett), kisebb fogyasztás, a Core 2 családból kihagyott HT ismét megjelenik, 8 magos változata is készül és már támogatja az SSE4.2-es utasításkészlet-bővítést.

A 2011 elején érkezett Sandy Bridge kódnevű processzorok is a Core i modellek sorát bővítették (lényegében második generációs Core i-ről van szó). A processzorba integrált grafikus chip segítségével és az ehhez kapcsolódó optimalizációkkal mintegy kétszer gyorsabb lett az Intel integrált grafikai megoldása, elérhető lett ismét a 3.8 GHz-es határ és mintegy 5-10% plusz teljesítményt nyújt ugyanolyan órajel mellett a család az első generációs Core i modellekhez képest. Megjelent az új AVX utasításkészlet, ami az SSE-ből ered és tovább gyorsítja a lebegőpontos számításokat. Kisebb probléma lépett fel a SATA eszközök csatlakozásával amely a felhasználók kis részét érintette hardverhiba miatt, ám ez hamar megoldódott. Az év második felében vagy 2012 elején érkezik pedig az új generáció, az Ivy Bridge.

Ezzel elérkeztünk a jelenbe, a legújabb proceszorokig, a következő cikkünkben pedig rátérünk a sorozat lényegére, a hardverelemekre. Azok közül pedig mi mással is foglalkoznánk elsők között, mint a processzorral.

Források (szöveg és képek):
http://en.wikipedia.org
http://en.wikipedia.org/wiki/Intel_8088
http://en.wikipedia.org/wiki/CP/M
http://lowendmac.com/orchard/06/ibm-pc-5150-origin.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/MS-DOS
http://en.wikipedia.org/wiki/IBM_PC_DOS
http://en.wikipedia.org/wiki/IBM_Personal_Computer
http://en.wikipedia.org/wiki/Intel_P5 (Pentium)
http://en.wikipedia.org/wiki/Pentium_II
http://en.wikipedia.org/wiki/Pentium_III
http://en.wikipedia.org/wiki/Pentium_4
http://en.wikipedia.org/wiki/Intel_Core_i7
http://en.wikipedia.org/wiki/Nehalem_(microarchitecture)
http://en.wikipedia.org/wiki/Sandy_Bridge

Program automatikus indítása Windows indításakor

2011-04-23T01:27:00.000-07:00

Gyakran szükség lehet rá, hogy alkalmazások a Windows indításával együtt szintén elinduljanak. Amikor ez kritikus, az alkalmazások önmaguk is elintézik ezt (itt volt szó arról, hogy tudjuk letiltani, hogy egy program a Windows-zal együtt induljon el), de ha csak mi szeretnénk, akkor ez sokszor nem történik meg. Lássuk, mit tehetünk!
Akkor jöhet jól ez a funkció, ha pl. a gép minden indításakor azzal kezdjük, hogy beizzítjuk a Winamp-ot és elindítjuk kedvenc számainkból álló listánkat. Ebben az esetben megéri a Winampot automatikusan indítani, ennek legegyszerűbb módja:

Kattintsunk jobb gombbal a programra vagy a parancsikonjára, amit majd szeretnénk magától indítani, majd kattintsunk a "Másolás"-ra.
Start menü -> Minden program / Programok -> Indítópult / Startup menüponton jobb gomb, és "Megnyitás". Miután megnyílt a mappa, tegyük be ide a parancsikont (jobb klikk az üres területen, "Beillesztés").


Startup / Indítópult helye Windows 7 alatt

Amennyiben szeretjük a kihívásokat, megtehetjük ugyanezt egy registry bejegyzéssel is. Ekkor az indításnál írjuk be hogy "regedit", majd hozzunk létre egy String (Karakterlánc) változót a "HKEYLOCALMACHINE -> Software -> Microsoft -> Windows -> CurrentVersion -> Run" helyen. A karakterlánc értéke pedig legyen az indítani kívánt program elérési úrja, idézőjelek között, pl. "C:\Program Files\Winamp\Winamp.exe".

Windows képernyőkép (screenshot) mentése

2011-04-19T14:25:00.000-07:00

Természetesen nem feledkeztem meg a PC alkatrészekről szóló sorozatról, ám ma valami könnyedebb témával jelentkezünk. Gyakori feladat, hogy szeretnénk lementeni a képernyő tartalmát, és ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre hangzik!

A legegyszerűbb esetben, ha pl. csak az asztalunkat szeretnénk lefotózni, nézzük meg mi a teendőnk!

Az első lépés, hogy tegyük vágólapra a képet, amit a gépen is látunk. A vágólap egy ideiglenes tár a Windows-ban, bármi amit másolunk (pl. Ctrl+C gyorsbillentyűvel), az bekerül ide (vagyis pontosabban a címe), legyen akár egy link vagy egy fájl. Nyomjuk meg a billentyűzeten a Print Screen / Print Scr / Prt Scr / Prt Sc gombot! (nos igen, ezt szokták variálni, de pánikra semmi ok, csak egyet fogunk találni :) ). Ekkor a vágólapra ki is másoltuk a képet.

Tipp: ha Alt + Print Screen-t nyomunk, akkor csak a legfelső, aktuális ablak képét menti ki a vágólapra! Ez akkor hasznos, ha a többi terület tartalma lényegtelen (így nem fogja más azt nézegetni, pl. milyen programok futottak a gépünkön és mit csináltunk, csupán a legszükségesebb infókat kapja meg, illetve a fájl mérete is kisebb lesz).

Miután lementettük a képet, már csak be kell illesztenünk valahová, legegyszerűbb esetben ez nem lesz más, mint a jól ismert paint. Ez a Windows beépített grafikus alkalmazása, mely alapfeladatok esetén hű társunk lesz. Indítsuk el akár a Start menü -> Kellékek -> Paint helyről, vagy a futtatás paranccsal ("paint" vagy "mspaint" szóval).

Itt csak válasszuk a Szerkesztés menüpontból a Beillesztés-t, mentsük el (Ctrl + S) és készen is vagyunk!

A "paint" Windows 7-ben, dedikált "Paste" azaz beillesztés gombbal

Ez így működik is a legtöbb esetben, ám néha (amikor játékkal játszunk és onnan szeretnénk képet kimenteni, vagy esetleg egy film egyik jelenetéből) nem. Ennek az oka annyi, hogy a "Print Screen" egy bizonyos rétegből, a Windows grafikus felületének rétegéből menti ki a képet, a korábban említett alkalmazások pedig gyakran efelett helyezkednek el.

Ha filmet nézünk, a legegyszerűbb ezt Windows Media Player Classic segítségével tenni (amit egyébként melegen ajánlok mindenkinek). Ebben mindössze egy Alt + I (mint Imre) segítségével ki is tudunk menteni egy képet a filmből (VLC-ben Ctr+Alt+S, BSPlayer-ben Shift + P, szóval itt se bonyolultabb). Durva, de működő megoldás más lejátszóknál, ha ideiglenesen levesszük a hardveres gyorsítást, vagy kikapcsoljuk a lejátszókban az "Overlay" módot (Windows Media Playerben: "Tools" -> "Options", "Performance" fül -> "Advanced" gomb és "Use Overlays"-ből ideiglenesen pipa ki), ilyenkor menni fog a fent leírt vágólapos metódus, ám ezek állítgatása helyett javasolt egy erre képes lejátszó használata.

Játékok esetén már bonyolultabb a helyzet. Első dolog, hogy nyomjuk meg a Print Screen gombot! Ilyenkor sok játék magától készít mentést a képről vagy a saját mappájába, vagy a felhasználó dokumentumai közé. Ha itt nem találtunk semmit, nézzük meg, a paintben megjelenik-e a beillesztére rendesen a kép.

Amennyiben nem megy a dolog, akkor amit tehetünk, hogy erre speciális programot töltünk le, mint pl. a Fraps vagy a Screenshot Pilot. A dolog mikéntjéről a második programnál itt találtok leírást! Röviden a lényeg: telepítés után be kell állítani egy gyorsgombot ("Hot key"), amit majd a program használ a mentés előhívására. Utána pipáljuk ki, hogy ne ugorjon elő mentés után ("Show application after capture"). Hagyjuk futva a programot, majd a játékban a megadott gyorsgomb megnyomása után az elkészíti nekünk a kívánt képet!

A mai számítógépek (IBM PC) felépítése (1. Bevezető - A kezdetek)

2011-04-11T03:35:00.000-07:00

Új sorozatot indítok el a blogon, amelyben a számítógépünk felépítését fogjuk megnézni. Bár ez nem pontosan Windows téma, de alapvető hogy ismerjük a gépünket valamennyire, amit használunk. Mi értelme virtuális memória beállításáról beszélnünk, ha nem tisztáztuk azt hogy egyáltalán mi az a memória? A mai bejegyzésben
felvezetem a témát, megnézzük honnan is indultak a számítógépek illetve ma hol tartunk!

Megj.: Nem célom egy teljeskörű leírás készítése, hiszen rengeteg nagy név köthető a számítógépek fejlődéséhez. Inkább ízelítőt kívánok adni a témából, kiragadva egy-egy példát. Azt szintén apróbetűvel jegyzem meg, szinte minden forrás más gépet jelöl meg valamiben az elsőnek, minden kis felfedezést és eredményt másnak tulajdonítanak elsőként, így nem szeretnék ezzel kapcsolatban túl merev kijelentéseket tenni (valószínűleg egy kicsit mindenkinek igaza van). Akinek felkeltettem az érdeklődését, számukra igyekeztem linkekkel tűzdelni a szöveget a további információkért. Ezek a linkek ahol lehet, magyar forrásra hivatkoznak. Kellemes olvasgatást kívánok!

A számítógép története

Az igény régóta létezett, hogy olyan gépeket használhassunk, amelyek bonyolult számításokat végeznek el emberihez képest töredék idő alatt.

A számítógépek elődjének a számológépeket tekintjük, amelyek egyszerűbb matematikai művelet elvégzésére képesek. A fő különbség a kettő között az, hogy a számológépek az előre beléjük programozott műveletekkel képesek csak dolgozni és korlátozottak a hardveres és szoftveres bővítési lehetőségeink, nem képesek új programok futtatására ellentétben a számítógépekkel. Ez a határvonal manapság egyre inkább elmosódni látszik.

A számológép legkorábbi formája az lehetett, amikor saját ujjunkon elkezdtünk számolni (ebből fakad a digit szó dupla értelmezése is, amely számjegyet és ujjat is jelent). Ezt követte az abakusz az ókorban, majd a papír feltalálásával az írásban számolás volt használatos, illetve kultúránként eltérő eszközök is felbukkantak (legegyszerűbb mint pl. kövek használata és egyéb számolótáblák ill. abakusz-változatok). Nagyobb ugrást a logarléc (1620-1630) jelentett, amellyel skálázott, mozgatható lécek segítségével és a logaritmusra alapozva képes volt szorzás, osztás, négyzetre-, köbre emelés, négyzet-, illetve köbgyök vonás, logaritmus számítás és akár trigonometriai függvények eredményének kiszámítására is.

Nagyjából ezidőben építette meg Pascal a mechanikus számológépét (1642-1644), amelyen több finomítást és változtatást is eszközöltek (pl. Leibniz által, amely segítségével a szorzás, osztás, gyökvonás műveletet is el tudta végezni már a gép). Gyakorlatilag az első, megbízható mechanikával működő és elterjedtebb gépek az 1820-as évektől érkeznek. Ekkor (1821) állt elő Babbage a korát megelőző differenciálgép (amely anyagi, finommechanikai és személyes okokból végül sosem épült meg teljesen, ám a rekonstrukció alapján működőképes volt) és később az analitikus gép tervével, melyhez inspirációt jelentett részben Jacquard szövőgépe is, amely lyukkártyával volt vezérelhető (1801). Fontos volt még Hollerith gépe is, amellyel az 1890-es USA-beli népszámlálás adatait dolgozta fel 6 hét alatt (az előre jósolt akár 6-10 vagy több év helyett). Az általa alapított cégből nőtte ki magát fúziók során az IBM.

Analitikus gép

A XX. század elején már egyszerű gombnyomásra működő számológépek is épültek, majd az 1940-es és 50-es évektől az elektroncső és a tranzisztor technológia segítségével később (1970-es évek) megjelennek az első zsebkalkulátorok is és ez a technológia teszi lehetővé az első általános célú, elektronikus és digitális (tehát már nem mechanikus és analóg!) számítógépek megjelenését.

A második világháború idejére tehetjük az első ilyen gépek felbukkanását. Ezen gépek előszeleként tekintjük Turing 1936-os dolgozatát egy elvi digitális számítógépről, számára később is jutott bőven szerep ebben a történetben. Többnyire nagy termeket töltöttek meg több tonnás össztömegükkel, elektroncsövekkel működtek (egyhuzamban nem sokáig a gyakori meghibásodások miatt) és körülményes volt a kezelésük is. Akkoriban ballisztikus röppályák kiszámításához vagy ellenséges kód megfejtéséhez volt rájuk szükség elsősorban és csak a '60-as évek elején következett egy merőben modernebb generáció utánuk. Az első ilyen gép az ABC volt 1939-ben, bár nem volt képes külső program beolvasására. Ezt követte a Mark I és II (1944, 1945) illetve a ma talán legismertebb: az ENIAC (1946). A korszak legnagyobb úttörőinek neve között mindenképpen meg kell említenünk Neumann Jánost, aki korán felismerte a róla elnevezett Neumann-elveket, azaz minek kell megfelelnie egy számítógépnek, különös tekintettel a tárolt program jelentőségére ill. hogy az adatok és utasítások egy egységes tárban tárolódjanak. Ennek a felismerésnek hatására született az EDVAC nevű gép (1949-ben fejezték be, 1951-től működött).


ENIAC

A korai szárnypróbálgatások után felgyorsultak az események. 1951-ben az ENIAC fejlesztői megépítették az UNIVAC-ot, amelyből összesen 46-ot építettek, ami ebben az időben hatalmas mennyiség volt (tekintve ezen gépek méretét és árát). Az IBM ennek megjelenésekor döntött úgy, bekapcsolódik a versenybe (eddig kizárólag egyszerűbb lyukkártyás adatfeldolgozó gépeket épített). Ennek első eredménye az IBM 701 (1952) volt, amelyet nagyjából 2 év alatt fejlesztettek ki - ez önmagában nagy teljesítmény volt.


IBM 701

Később erre a gépre alapozva az IBM a 700-as sorozattól válik az ipar vezető szereplőjévé. Erre a gépcsaládra (pontosan az IBM 704-re) jelenik meg elsőként egy "magasabb" szintű (gépi kódhoz képest) programnyelv, a Fortran.

Az elektroncsöves számítógépek (azaz az első generáció) az 50-es évek végére lassan, de biztosan eltünedeztek. A technológia gyors fejlődésének köszönhetően (1947: a tranzisztor feltalálása) gyorsan váltották őket a diódákra és tranzisztorokra épülő modellek, a második generáció. Ezek sokkal kisebb helyen is elfértek, kevesebb energiát fogyasztottak és kevésbé melegedtek, itt jelent meg a cserélhető lemez. Az első ilyen gépet a University of Manchester-en ("Manchesteri Egyetem") építették. Ekkor már az IBM mellett több más gyártó is elkezdett élénken érdeklődni a téma iránt, azonban az IBM még mindig a legnagyobb szereplő volt: az IBM 1401 önmagában a piac harmadát uralta. Ezt a gépet egészen 1971-ig forgalmazták és életciklusa során több mint tízezer darabot értékesítettek belőle!

A 60-as évek második felére azonban ismét váltás következett. Az IBM 360/40 képében, 1964-ben megérkezett az első integrált áramköröket (IC: 1958 - Jack Kilby, Texas Instruments, ill. tőle függetlenül Robert Noyce -Moore mellett az Intel alapítója- szintén ezidőben készítette el) használó gép, a harmadik generáció első tagja. Ennek hatására folytatódott a trend: kisebb, takarékosabb, gyorsabb, megbízhatóbb, könnyebben "sorozatgyártható" gépek születtek. A felismerés volt a legfontosabb, hogy a nagyobb integráltság következtében lecsökkentek a távolságok is az alkatrészen belül, gyorsabbá vált a működés és egyre több minden fért el egyre kisebb helyen (egyébként ez a kicsinyítés napjainkban is folytatódik, és körülbelül 10-20 év múlva eléri fizikai korlátait).

IBM 360/40 (a kép az IBM tulajdona)

Hogy érezzük, milyen sebessége volt ezeknek a gépeknek: a példában említett IBM 360/40 egy másodperc alatt két ötjegyű, tízes számrendszerbeli szám összeadása műveletetből 24.600-at, bináris, 16 bit hosszúságú számok összeadása műveletből 133.300-at, míg pl. fixpontos szorzásból 12.000-et volt képes elvégezni.

A legnagyobb áttörést a Moore és Noyce által 1968-ban alapított Intel érte el. Bár kezdetben csak félvezetőket (leginkább statikus RAM chipeket) gyártottak, ők készítették az első, kereskedelmi forgalomban kapható mikroprocesszort, az Intel 4004-et 1971-ben (melynek fejlesztését egyébként a magyar származású Leslie L. Vadász, azaz Vadász László nevéhez köthetjük, aki vezette a MOS fejlesztői részleget ekkor az Intel-nél). 4 bites felépítésű volt és órajele nem érte el az 1 MHz-et (pontosan 740 KHz volt). Ezt a Japán Busicom számára fejlesztették számológépekhez, azonban más területeken is felhasználták.

Intel 4040 mikroprocesszor

Ennek a processzornak a megszületésétől számítjuk a jelen (negyedik) generáció kezdetét. Kezdetben a mikroprocesszorok iránt nem volt nagy az érdeklődés, és az Intel sem erre helyezte a hangsúlyt. Azonban ahogy főként japán gyártók is megjelentek a saját félvezetőikkel a piacon, a verseny miatt egyre kevesebb profit volt ebben a szegmensben. Az Intel látva az új viszonyokat, nagyobb erőket helyezett a mikroprocesszor üzletágra a '80-as években a magyar származású Andrew Grove (Gróf András) vezetése alatt - és ma már tudjuk, bizony jó lóra tett.

Új korszak kezdődött, amelyben a technológia alapvető része lett mindennapjainknak, olyannyira, hogy erről talán maguk a mérnökök sem álmodtak. Ám erről többet majd a kövekező bejegyzésben.

Források:
http://en.wikipedia.org/wiki
http://en.wikipedia.org/wiki/Computer
http://hu.wikipedia.org/wiki/Számítógép
http://en.wikipedia.org/wiki/Intel_Corporation
http://en.wikipedia.org/wiki/History_of_computing_hardware
http://www.info.piar.hu/08/02torten.html

Miért lassú a Windows-om? (11. Hibás hardver)

2011-03-31T03:48:00.000-07:00

Sorozatunkban végigvettünk sok okot, mitől is lehet lassú a gépünk. Ha arra gyanakszunk, hogy valamilyen eszköz hibás a gépünkben, először is próbáljunk erről meggyőződni! Sajnos számtalan dolog lehet, ami gondot okozhat hardveres fronton is, nézzük meg őket sorban!

Figyelem!

Csak akkor kezdjünk szerelgetni a gépben, ha tudjuk is mit csinálunk, és már nem garanciális a gép. Ha garanciális gépet bontunk meg, akkor a garancia szinte biztos hogy elvész! Amennyiben van még garancia és hibát tapasztalunk, vigyük vissza a vásárlás helyére és vizsgáltassuk be a gépet, ha már nincs garancia de nem is akarunk belenyúlni a gépbe, kénytelenek leszünk megkérni egy szakembert!

Elégtelen hűtés

Első lépés nyilván az, hogy vizsgáljuk meg, milyen hőmérsékleten működnek a különböző alkatrészek a gépünkben.

A hőmérséklet értékek igen változóak attól függően, hogy asztali gép vagy laptop, amit használunk, hogy milyen processzorunk van és milyen környezetben megy a rendszer, bővebben processzorok működési hőmérsékletéről itt!

Megj.: a működési hőmérsékletekről a gyártók honlapján elérhető specifikációkból informálódhatunk.

Alaplapoknál úgy 30-40 fokig normálisnak tekinthető a hőmérséklet, bár ez nem hivatalos és szintén változó érték. Ha túl magas ez vagy a CPU-nál mért, akkor próbáljuk portalanítani a gépet és a hűtőbordákat, több helyet hagyni a gép környezetében a levegőcserére és lehetőleg portalanítani a környezetét is, illetve a házba plusz ventillátort elhelyezni, amely kifelé fújja a meleg levegőt!

Az is lehetséges, hogy egyszerűen nagyobb teljesítményű hűtőbordát és/vagy ventillátort kell szereznünk, ha más nem segít.

Amit még tehetünk megfelelő szakértelemmel (de csak azzal!), hogy szétszedjük a gépet, és a hűtő alatt a processzor és a hűtő felületéről eltávolítjuk óvatosan a hővezető pasztát, majd nagyon vékony rétegben újat viszünk fel helyette és összeszereljük. Ha értünk hozzá, akkor ideiglenesen csökkenthetjük az órajelet is vagy a szorzót a feszültséggel együtt (ha emeltünk rajta korábban), de ez némi teljesítmény elvesztésével jár.

Ellenőrizzük, hogy a hűtőventillátor forog-e (a hőmérséklet ellenőrzésnél leírt módon), itt láthatjuk a fordulatszámát, ami átlagosan 1-3 ezer RPM. Ha ez az érték nulla, akkor vagy leállt a ventilátor, vagy gond van a fordulatszámot mérő szenzorral. Ha a hőmérséklet folyamatosan emelkedik a CPU vagy alaplap esetében és elkezd közelíteni a gyártó által kritikusnak jelölthöz, azonnal állítsuk le a gépünket! Ebben az esetben szinte biztos, hogy nem működik vagy nagyon rossz a hűtés. Nézzük meg, csatlakoztatva van-e a hűtés tápcsatlakozója, szorosan illeszkedik-e a hűtőborda a hűteni kívánt felületre, működik-e a ventilátor.

Ha minden stimmelni látszik és mégsem elég a hűtés, ismét valószínű, hogy nagyobbra kell cserélnünk.

Videókártya hűtésével akkor lehet gond, ha feltűnően lassan fut egy grafikus alkalmazás, amely eddig jól működött, esetleg grafikai hibák láthatóak a képen („szemetelés”, csíkozódás, színelváltozások stb.). Ha ilyesmit látunk, szintén rögtön állítsuk le a gépet és az előbb említett dolgokat vizsgáljuk meg itt is. Nagy teljesítményű grafikus kártyáknál vagy tuning esetén a grafikus memóriának is kellhet hűtőborda.

Memóriahiba

Az egyik elég kellemetlen és alattomos hiba. Tünetek lehetnek hibaüzenetek (memory write / read error), kék halál és egyéb lefagyás vagy instabilitás, szinte bármi. Biztosat csak egy teszt után tudunk mondani, ehhez szedjük le a memtest-et. Itt válasszuk a Windows CD ISO fájlt, amelyet ki kell írnunk lemezre és ezzel kell majd indítani a gépet. Itt egy szöveges képernyőn el is kezdi majd a memória tesztelését a program, mivel ugye a Windows a memóriát használná és futás közben nem tudnánk teljesen letesztelni, szükségszerű ez a módja. Hagyjuk néhány órára magára a gépet (esetleg este nyomjuk be a tesztet és reggel nézzünk rá). Ha az „Errors” mező nulla találatot adott és a „Pass” mező legalább 2 (tehát kétszer letesztelte már a teljes memóriát a program), akkor valószínűleg nincs gond a memóriával. Amennyiben van a hibára találat, sajnos hibás az egyik modul, egyszerű próbálgatással is ki lehet találni melyik (egyet kiveszünk és teszt ismét, amelyikkel hibázik nyilván az a ludas), a hibás modult pedig ez esetben cserélnünk kell.

Tápegység hiba

Jobb esetben még nem füstölt el a gépünk, ha ilyen hibánk van, és most ezt olvassuk. Rosszabb esetben másik gépről olvassuk e sorokat és azt reméljük, az olvasástól majd megjavul a tápegységünk (sajnos nem). Ha hibás a tápegység, az jelentkezhet váratlan lekapcsolásokban, esetleg nem engedi bekapcsolni a gépet (bár ezek túlmelegedésre is utalhatnak), a BIOS-ban nézelődve nem jók a feszültségértékek (több mint 1-1.5 volt eltérés), vagy erős terheléskor leáll egy program futása, esetleg ki is ír valamilyen hibaüzenetet a tápegységgel ("power","power supply” vagy "PSU") kapcsolatban.

Sokszor nem hibás a táp, csak esetleg túl kevés már a gépünkhöz: ilyenkor a memória / CPU órajeleken visszavéve vagy valamilyen eszközt (pl. plusz DVD meghajtó, erősebb VGA, memóriamodul vagy neon :) ) eltávolítva tudunk ideiglenesen spórolni az energiával úgy, hogy még eldöcögjön a konfigurációnk (természetesen mielőbb erősebb táp beszerzése ajánlott).

Durvább meghibásodás esetén már be sem kapcsol a gép, sem a LED-ek nem villannak fel, sem a ventillátorok nem kezdenek pörögni: ilyenkor ha szerencsénk van, a többi alkatrész nem hibásodott meg. Mindenképpen nézzük meg egy „cseretáppal”, indul-e a gép. Ha igen, akkor csak ki kell cserélnünk, ha nem, akkor valószínűleg más részegység is károsodott, így a részletesebb vizsgálathoz szakembert kell felkeresnünk.

Merevlemez hiba

A rendszer induláskor hiányolhat fájlokat („fájl nem található”), menet közben írhat ki hasonló üzeneteket, állományokat nem tud esetleg visszaolvasni és hibára panaszkodik (szó szerint „hibás fájl” üzenettel is akár vagy „a fájl nem olvasható”, „a fájl sérült”), vagy ha valóban tünedeznek el állományok vagy teljes partíciók, ezekben az esetekben gyanítható, mi lehet a hibás. A korábbi cikkekben írtam róla, hogyan futtassuk a lemezellenőrzést, ami itt ajánlott, mint első lépés, illetve a víruskeresés, ami gyakorta okoz zavart a fájlrendszerben, tehát mindenképpen ezekkel kezdjünk! Ha megvoltak és újraindítás után is jelentkezik a probléma, az nem jó jel.

Megpróbálhatjuk lementeni minden fontos adatunkat és újraformázni az adott partíciót (mentés nélkül meg se próbáljuk!), majd újratelepíteni az operációs rendszert. Ha még ez sem segít, próbáljuk meg egy másik meghajtóra (másik fizikai meghajtó, tehát nem csak másik partíció!). Ha ez segít, akkor elég egyértelmű a merevlemez hiba és a hibás meghajtóról mentsünk le mindent, amit tudunk, majd cseréljük le. Amennyiben semmi sem jelentett megoldást, gyanakodhatunk memória- vagy optikai meghajtó hibára is, cserealkatrésszel kideríthető, melyik adta meg magát.

Adataink megmentésére mentőszoftvert használhatunk, amely megpróbálja helyreállítani a hibás partíciókat, ilyen pl. a testdisk is. Ezekről valószínűleg lesz külön bejegyzés.

Optikai meghajtó hiba

Hasonló a merevlemeznél tapasztalt hibákhoz. Ha az optikai lemezen levő állományok elérésekor ilyesmikkel bombáz minket, mint az ott leírtak vagy „az eszköz nem áll készen”, esetleg be sem jön a lemez tartalma a fájlkezelőben és másik meghajtóban pedig működik, akkor valószínűleg a meghajtóval van gond. Itt csak annyit tehetünk legfeljebb, hogy az olvasóban levő lencse felületét megtisztítjuk tiszta (!) alkohollal, de ezt szintén csak megfelelő hozzáértéssel érdemes elkezdeni (összetapogatott, megkarcolt stb. lencsével elbúcsúzhat meghajtónk a lemezek olvasásának képességétől), egyébként pedig cserélni kell a meghajtónkat.

Egyéb hardverhiba

Sajnos minden el tud romlani, így egészen szokatlan tünetekkel is találkozhatunk. Ha sípol a beépített hangszóró és nem kapunk képet, akkor memória, processzor vagy videókártya hiba / hiány (nincs csatlakoztatva, rossz csatlakozás, hiányzó tápellátás pl. a VGA-n stb.) fordulhat elő. Nyilván képi hibáknál a videókártyára, hanghibáknál a hangkártyára vagy annak drivereire gyanakodhatunk (ilyenkor csökkentett módban indítsuk a gépet, és ha ott rendben van, akkor töröljük a drivert és telepítsünk másikat).

Ha rossz a helyzet és nem indul a gép egyáltalán, megpróbálhatjuk teljesen áramtalanítani (póriasan szólva kihúzzuk a konnektorból). Utána egy „jumper” segítségével (alaplapon található két érintkező, amelyet egy kis „sapkával” összezárva tudunk beállítást alkalmazni, na ez a kis „sapka” a jumper) törölhetjük a BIOS beállításokat: az alaplap leírásából nézzük meg, hogy a BIOS / CMOS reset hol található, oda tegyük a jumpert és egy kis időre hagyjuk így, majd ne felejtsük el levenni (különben folyamatosan felejtő BIOS-unk lesz)!

Ha ez nem megy, óvatosan kivehetjük a kis gombelemre hasonlító ezüstszínű alkatrészt („CMOS elem”), szintén várjunk pár percet és tegyük vissza. Arra sajnos nem várhatunk hogy a helyén lemerüljön, mert az évekig tartana.

Ha minden jól ment, miután visszatettük a helyére vagy levettük a jumper-t, a gyári beállításokkal már elindul a gépünk. Amennyiben mégsem, hirtelen nincs több tippem, mint hogy ismét kérdezzünk meg egy szakembert!

Hőmérséklet értékek ellenőrzése

2011-03-31T03:27:00.000-07:00

Bizonyára nem újdonság senkinek sem, hogy arra gyanakszik, gépe túlmelegszik időnként. Ennek jele lehet a váratlan leállás, újraindulás, a képernyőre "szemetelés", sima lassulás vagy instabil működés. Nézzük, hogy is tudunk ennek utána járni: a túlmelegedés veszélye valós-e?
Az első megoldás, hogy telepítjük a HWMonitor / HWiNFO / Speedfan vagy más mérő alkalmazást.

Speedfan screenshot a hivatalos oldalról (http://www.almico.com/speedfan.php)

A másik, hogy a gépünk BIOS-ába lépve ellenőrizzük ezeket (a gép induláskor kiírja mivel léphetünk be, általában F1, F2 vagy Del megnyomására. Itt belépve keressünk "Hardware Monitor", "System temperature" vagy hasonló menüpontot). Ezek valamelyikének indítása után azonnal kapunk egy listát a gép hőmérsékleti adatairól.

Hardware Monitor az AwardBIOS-ban: az értékek normálisak

Amire a kiértékelésnél kell figyelnünk:

- terhelés alatt nézzük meg az értékeket! A háttérben futtassunk egy alkalmazást ami lehetőleg meg is dolgoztatja a gépünket (pl. egy Futuremark féle teljesítménytesztet vagy egy 3D játékprogramot, az aknakereső nem lesz elég). Az üresjárati hőmérséklet a terhelés alattitól jelentősen alacsonyabb lehet, ami félrevezető eredményhez juttat minket. Ha a BIOS-ban akarjuk megnézni, akkor a teszt futtatása után közvetlenül indítsuk újra a gépet, majd akkor nézzük meg az értékeket. Ez idő alatt már valamennyivel (~1-2 Celsius) alacsonyabbak lehetnek, mint a teszt alatt, de még mindig mérvadóak.

- ha nullát vagy nyilvánvalóan hamis adatokat (pl. negatív számok vagy több száz Celsius fok) látunk, valószínűleg az alaplapunk szenzorját nem támogatja a szoftver -> próbáljuk frissíteni vagy másikat használni, amelyikkel működik! Megnézhetjük, nem mellékelt-e a gyártónk egy ilyen szoftvert az alaplap mellé vagy a honlapján.

- ha kritikus értékeket tapasztalunk (sajnos nagyon termékfüggő és nem lehet általánosítani, de processzoroknál és videókártyáknál 80-90 fok, alaplapoknál 50 felett) vagy nagyon gyors emelkedést amely közelít a korábbi értékekhez, azonnal áramtalanítsuk a gépünket és (lehetőleg szakember segítségével) végezzük el a hűtési rendszer vizsgálatát, és szükség esetén cseréjét!

Amit tehetünk:

- kiporoljuk a gépet
Ez történhet sűrített levegővel, porszívóval (megfelelő távolságból, lehetőleg a "fekete lyuk" és a "vákuum" fokozatnál enyhébbet válasszunk!), de igazából a biciklipumpától kezdve emberi tüdőig sok minden megteszi szükség esetén :)
Olyan helyen végezzük ezt, ahol nem lesz probléma az esetlegesen sűrűn felszálló porfelhő. Figyeljünk oda, hogy a kisebb sarkokból, hűtőbordák közül is rendesen távolítsuk el a port, de ne tegyünk kárt az alkatrészekben! Különösebb szétszedést, szerelést nem javaslok, száraz ronggyal végigtörölhetjük nyugodtan az alkatrészek felületeit és a házat is, az alaplappal bánjunk nagyon óvatosan a forrasztott alkatrészek miatt!
Mondanom sem kell, ha a gép környezetét nem portalanítottuk, és nincs "porszűrő-szivacs" a ház szellőzőjénél, sajnos hamarosan ismét poros lesz.

- nagyobb / jobban szellőző házat vásárolunk
Ha esetleg eddig egy midi toronyban nyomorgattuk szegény kis gépünket és a kábelek dzsungelében nem láttuk, mi is van benne, vagy a levegő akkor mozgott benne utoljára amikor sóhajtottunk a lefagyott gép romjai felett, akkor ajánlott nagyobb / jobb házra váltani! Ekkor vegyük figyelembe hogy lehetőleg legyenek szellőzőnyílások ill. az előző pontban említett porszűrő is a házon.

- fejlesztünk a hűtésen
Ez nem túl bonyolult művelet, ám profi hűtés esetén már költségesebb. Először is a házunk elejében kell lennie egy nagy (8 vagy 12 cm átmérőjű) ventillátornak, amely hátra felé fújja ki a levegőt a házból, még jobb ha egy másik segíti a munkáját és hátul a házból kifelé fújja a levegőt, így tökéletesen átfújjuk a házat és kicseréljük a levegőt. Természetesen a levegő iránya elölről hátulra / kifelé kell hogy tartson, és a gép mögött hagyjunk elég helyet a szellőzésre! A VGA és a processzor esetén kénytelenek vagyunk a pontos típusra keresni jobb hűtést, ehhez kérjük ki szakember tanácsát (ugyanis ezek a hűtők nem univerzálisak)!

Megj.: olyan szélsőséges esetekre nem térek ki, amikor a memóriamodulokra külön hűtés kell, esetleg izzó vasmagunkat folyékony nitrogénnel kell csillapítanunk, ezeket hagyjuk meg a tuningbajnokoknak, és lehetőleg mindennapi használat során mellőzzük! :)

MAC cím (hálózati eszköz fizikai címe / "MAC Address") lekérdezése

2011-03-28T03:03:00.000-07:00

A mai bejegyzésben, hosszabb szünet után megnézzük, hogyan tudjuk lekérdezni a gépünkön a hálózati eszközök fizikai címét (a logikai címet, az IP-t már megnéztük itt). A bejegyzésben kitérek arra, mi is ez és miért jó, ha tudjuk!
Megj.: természetesen az elkezdett "Miért lassú a Windows-om?" sorozat befejezése is érkezik hamarosan, ám az egy kicsit nagyobb lélegzetű lesz :)

Nos kezdjük az elején, mi is ez a MAC cím (természetesen semmi köze a jól ismert almás brandhez)!
A MAC cím vagy MAC Address ("Media Access Control") segítségével tudjuk azonosítani a hálózati eszközöket, függetlenül a géptől vagy az operációs rendszertől.

Első körben a különbségei az IP-címmel szemben: ez a cím a fizikai eszközhöz kötődik, tehát ha másik gépbe tesszük a hálózati kártyát, annak a kártyának a MAC címe nem fog változni, a gépnek magának pedig nincs is MAC címe. Ez minden egyes eszköz esetében egyedi cím, tehát nincs még egy eszköz elméletileg, amely ugyanazt a címet kapta mint a miénk. Erről az IEEE szabványügyi hivatal gondoskodik, ő osztja ki a felhasználható címeket a gyártóknak (azért írtam hogy elméletileg nincs még egy ismétlődő cím, mert virtuális eszközök esetén vagy ahol átírható ez a cím, elvileg lehet ütközés).

Mivel tudjuk, hogy jó sok ilyen címre van szükség, nem csoda ha ez a cím hat pár, tizenhatos számrendszerbeli számból áll. A szabvány első formájában 281 474 976 710 656 kiosztható címet biztosít, ami az előrejelzések szerint kb. 2100-ig még elég lesz, szóval egyelőre ezen ne fájjon a fejünk!

Amiért ezt a címet érdekes lehet tudni, az például a tűzfal / router beállítások. Itt ugyanis MAC cím alapján megadhatunk korlátozásokat, pl. csak az általunk megadott MAC című eszközök férjenek hozzá az internetkapcsolatunkhoz (mondjuk wifi esetén) és senki más nem. Ez pedig jó lesz első szűrőnek, hiszen a saját MAC címeink nem fognak változni és idegen eszközök pedig más címmel rendelkeznek, amivel nem fognak tudni csatlakozni.

Megj.: ez a beállítás nem váltja ki a hálózati beállítások többi biztonsági beállítását, tehát ettől függetlenül használjunk jelszóval és titkosítással védett hálózatot!

MAC cím lekérdezése Windows rendszerben több módon is történhet.

1. Lekérdezés parancssorból

Mi is lenne velünk, ha lenne valami amit nem intézhetünk parancssorból? :) Első lépésként indítsuk el a parancssort tehát! Ha ez megvan, egyszerűen gépeljük be azt hogy "getmac" és üssünk Enter-t! Ekkor valami ilyesmit látunk majd:

"getmac" parancs kimenete

Számunkra a bal oldali mező lesz érdekes, ez a konkrét cím amit keresünk. A jobb oldalon azt láthatjuk, milyen protokollt rendelt a rendszer a hálózati eszközhöz és annak az egyedi azonosítóját. Mivel ez nem a legfelhasználóbarátabb parancs (nem ír ki a felhasználó által könnyen értelmezhető azonosítót, magyarul: lövésünk sem lesz melyik cím mihez tartozik), nézzünk valami könnyebben emészthetőt!

2. Lekérdezés ipconfig segítségével

Ugye a név csalóka, hiszen nem csak IP címet tudunk vele lekérdezni, hanem MAC címet is. Természetesen itt is a parancssor indítása az első lépés, azon belül is az "ipconfig" parancs meghívása. Ha előugrott a parancsor ablak, írjuk be: "ipconfig /all". Ez jóval részletesebb lesz, mint a sima ipconfig, nekünk a listáról a fizikai cím kell majd. Szerencsére itt már olvasható nevekkel látjuk, melyik cím mihez tartozik.

"ipconfig /all" parancs kimenete

A "fizikai cím" / "physical address" mező értéke tehát az adott eszköz MAC címe lesz.

3. Lekérdezés grafikus felületről

Tudom, hogy nem mindenki legjobb barátja a parancssor, tehát nézzünk meg egy "klikkelgetős" metódust is!
Futtatás parancs -> írjuk be: "ncpa.cpl", üssünk Enter-t! -> jobb klikk azon a kapcsolaton, amely eszközének a MAC címét keressük, "Státusz / Állapot / Status" -> "Support / Támogatás" fül -> "Details / Részletek" gomb, és már ott is van a fizikai cím!

Az elején a futtatással elég sok kattintást megspóroltunk, de még így is gyorsabb a parancssor és egyszerűbb...igaz, ehhez kevesebbet kell gépelni :)

Videó

MAC cím (fizikai cím) lekérdezése

Miért lassú a Windows-om? (10. Szoftverhibák)

2011-03-17T00:28:00.000-07:00

Miután a legfontosabb lehetséges hibaforrásokat megnéztük már, a sorozat lassan a végéhez közeleg. Az aktuális részben kiderül, mit lehet tenni, ha valami gond van a telepített programunkkal és esetleg magával vitte a Windows-unkat is.

A teljeskörű szoftverfrissítés és runtime telepítés, registry tisztítás és lemezellenőrzés többnyire megoldja ezeket a problémákat is. Ha olyan hiba jön elő, amelyen ezek sem segítenek, akkor jöhet jól egy rendszervisszaállítás.

A gép indulásakor, de még a Windows indulása előtt nyomjunk F8-at, majd a rendszer-visszaállítást válasszuk! (Vista/Windows 7 esetén több opciónk is van, mint pl. "Startup repair", amely megpróbálja helyrehozni a rendszer indulásával kapcsolatos hibákat). Itt ha nincs rendszer-visszaállítási pontunk, akkor használhatjuk a beépített "Utolsó helyes konfiguráció" pontot is, amennyiben a képernyő / videó beállításokkal van gondunk, akkor jöhet jól a "VGA mód", míg driver vagy újonnan telepített program hibája esetén a "csökkentett mód", amelyben ezeket el tudjuk távolítani.

Ha rendszerfájlok sérülhettek vagy tűnhettek el, akkor jöhet jól a System File Checker, azaz a rendszerfájlellenőrző. A Start menüben kattintsunk a parancssorba írjuk be és nyomjunk Enter-t:

sfc /scannow

Ha el sem indul a rendszer, megpróbálhatjuk a Windows telepítő lemezzel indítani és az ott felajánlott automatikus javítás funkciót használni.

Ha semmilyen módon nem vagyunk képesek a hibát helyrehozni, lehetséges hogy újra kell telepítenünk a rendszert! Ha ehhez nincs meg a kellő tapasztalatunk, kérjünk meg egy nálunk hozzáértőbb személyt, miután lementettük fontos adatainkat. Ám erről még később biztosan lesz részletes bejegyzés, addig is óvjátok a rendszert! :)

Nincs más hátra, mint leszámolni utolsó ellenségünkkel, a hardveres hibákkal!

Miért lassú a Windows-om? (9. Nem elégséges szoftver)

2011-03-14T01:23:00.000-07:00

Az alapozó után újabb akadályt küzdünk le, amely ezúttal maga a szoftver lesz! Ugye ismerős hogy "a dll nem található" vagy "hibajelentés küldése"? Többek között az alábbiak is lehetnek ennek az okai:

Első lépés természetesen a Windows és minden egyéb szoftver frissítése a legutolsó stabil változatra. Ezután frissítsük drivereinket! A gyártó által mellékelt lemezeken mindig régebbi meghajtóprogramokat találunk, mint az éppen aktuális. Ezt végezhetjük kézzel (letöltjük a gyártó honlapjáról és telepítjük), vagy szoftver segítségével is.

Driver: ezek olyan meghajtóprogramok, amelyek megmondják az operációs rendszernek, hogyan lehet az adott eszközzel kommunikálni és azzal műveleteket végezni, pl. hogyan kell rajzolni a videókártyánk segítségével a képernyőre. Ha nincs driverünk egy eszközhöz, egyáltalán nem vagy csak csökkent funkcionalitással tudjuk használni!

Bár aki ért hozzá, annak mindenképpen az elsőt ajánlom, egyéb esetekben a Device Doctor is jó választás lehet. Ingyenes, és automatikusan megkeresi a drivereket, amiket ha letöltöttünk, utána fel is telepíthetünk.

Említettem a C++ runtime, DirectX és .NET frissítését is, amelyek szintén fontosak: sok egyéb program ezekre épül.

Médialejátszáshoz audió- és videó codec-re lesz szükségünk. A codec ("coder-decoder", azaz a kódoló-dekódoló) lényegében olyan szoftver, amely megmondja a lejátszóknak, milyen formátumban van az adott videó vagy hang és pontosan hogyan lehet lejátszani. Gyakran codec csomagokat használnak a felhasználók, hogy ne kelljen egyesével összevadászni őket. Ha nincs képed egy videónál, esetleg pont hang nincs, vagy a kép hibás, akkor ez segíthet rajtad! Gyakran használt csomag a K-Lite, amely a legtöbb ismert formátummal elboldogul. Ha minden jó és mégis akadozik a lejátszás, akkor sajnos lehet, hogy túl gyenge a gépünk a feladathoz.

Mielőtt bármit is telepítenénk, mindenképpen készítsünk egy rendszer-visszaállítási pontot!

Na de mi van akkor, ha a szoftver nem elég jó?

Miért lassú a Windows-om? (8. Nem elégséges hardver)

2011-03-13T12:48:00.000-07:00

Miután megnéztük, mi miatt lassulhat le a gépünk, ezen cikksorozat részeiben a megoldást is szemügyre vesszük.

Az egyértelmű, hogy programok segítségével nem tudunk plusz memóriát a gépbe varázsolni. Első megoldás a hardver fejlesztése lenne, pl. több memória a gépünkbe, vagy egy régebbi verziós szoftver / operációs rendszer használata. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor mit tehetünk?

Az összes operációs rendszer karbantartási lépésen végigszaladhatunk, hogy gyorsítsuk a gépünket, kikapcsolhatjuk a grafikai effekteket és felesleges programokat. Ezek után optimalizáljuk a virtuális memóriát!

Virtuális memória: ha kevés a fizikai memóriánk és még többre lenne szükség (mondjuk egy szerkesztőprogram elindítása miatt), akkor a rendszer a virtuális memóriához nyúl. Ez olyan szabad lemezterület, amelyet megcímezve úgy használunk, mintha memória lenne. Bár ez jól hangzik, sajnos sokkal lassabb mint a fizikai memóriánk, így a sebességen megérezzük majd ezt. Ezért is kell optimalizálni ahogy csak tudjuk.

Beállítása: jobb klikk "Sajátgép"-en -> "Tulajdonságok" -> "Haladó rendszerbeállítások (Advanced system settings)" -> "Teljesítmény (Performance)" kategória, "Beállítások (Settings)" gomb -> "Haladó beállítások (Advanced)" fül -> itt adjuk meg a min. és max. értéket a megfelelő partíción és a "Beállít / Set" segítségével újraindítás után használhatjuk is

Tegyük egy különálló, és 4 kilobájtos szektormérettel formázott partícióra amely lehetőleg külön fizikai meghajtón van, mint a rendszer
a rendszermeghajtón is hagyjunk egy minimális virtuális memóriát (~50-100 MB)!
A mérete legyen nagyjából 1.5x-3x több mint a rendszermemóriánk mennyisége!
a minimális és maximális mérete legyen ugyanaz az érték (előző pont alapján)! Ezzel elkerüljük hogy a méretét menet közben változtató és esetleg töredezett legyen.
ha szükséges, futtassunk rajta töredezettség mentesítést! Ehhez használhatjuk a Windows beépített programját vagy a Sysinternals programját itt!

Megpróbálhatunk használni memória optimalizáló programot is, mint amilyen pl. a FreeRam XP Pro (nevéből eredően XP és régebbi Windows-okon fut) vagy a CleanMem. Ezek használata és hasznossága megosztja az embereket, de amíg nem tudunk több memóriát szerezni, tehetünk egy próbát velük (természetesen egyszerre csak egy ilyen alkalmazást futtassunk!).

Ám hiába a hardver, ha a szoftver nem elég jó...