Kegyhely hírei

Egy ház

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Wed, 14 Sep 2011 01:00:00 PDT

Egészen a hetvenes évekbe nyúlik vissza a doroszlói Mária-Keresztények Segítsége Egyházmegyei kegyhelyen az ifjúsági zarándoklatok története. Idén szeptember 11- én, közel ötszáz fiatal részvételével került rá sor a szabadkai egyházmegye valamint a Fáklya- Keresztény Ifjúsági Egyesület szervezésében.

,,A közösen eltöltött délután legyen egy tanévkezdő baráti találkozás Vajdaság fiataljai számára!,, Így szólt a felhívás. Mindenki a maga módján élhette meg a délutánt a doroszlói Szentkút fáinak hűvösében. Hallgathattak az ifjak előadást Ft. Vincze Attila kalocsai egyházmegyés lelkipásztornak köszönhetően. Közös játékok valamint dicsőítés zajlott az Ébredés Zenekar közreműködésével. A programot püspöki szentmise zárta. Csúcspontja volt a ,,házépítés,, . A délutáni foglalkozások alatt a fiatalok megépítették kartonból egy közös ház darabjait, melyeket aztán a mise végén csoportonként hordoztak a szabadtéri oltárhoz, ahol összeállt a ház, a mindenkit befogadó egyház jelképeként. A főszervező Utcai Róbert atya mondott köszönetet mindenkinek a segítségért. Legjelentősebb támogatást a Bethlen Gábor Alaptól kapták.

Meglepetésként legvégül tábortűz gyúlt. Üzeneteként annak, hogy mindenki hozzá kell tegyen magából a ,,világ világosságához,,

Lennert Tímea

Kisboldogasszony ünnepe Doroszlón (DZ)

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Mon, 12 Sep 2011 05:41:00 PDT

ANYÁKRA, ÉDESANYÁKRA VAN SZÜKSÉG!

Egy hét leforgása alatt három jelentős egyházi esemény színhelye volt a doroszlói Szűz Mária Keresztények Segítsége Kegyhely, vagyis a Szentkút. Szeptember 4.-én ott tartották meg a Férfi búcsút.

A szentmisét ft. Slavko Večerin püspök helyettes mutatta be. Mint többek között elmondotta a családok évében a férfiak tegyenek tanúságot hitünkről és keltsék fel az emberek szívében a szeretet és a felelősség érzését, a táradalom legfontosabb intézménye, a család iránt. Ft . Nagy József Jézus Krisztus példáját ajánlva arra hívta fel a férfiak figyelmet, hogy a tanúság tételben bátran álljanak ki hitük megvalósításában. A templomi énekkar Bolyos István topolyai kántorral közreműködve járult hozzá a szentmise áhítatosságához.

Szeptember 7.-én és 8.-án került sor Mennyei Édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária születése napjának megünneplésére.Az elő esti szentmisét ft. Világos Miklós mutatta be.

Az ünnepi magyar szentmisére 8.-án d.e. 10 órai kezdettel került sor, amelyet, a papság sokaságának részvételével msgr dr. Veres András szombathelyi püspök mutatott be. A számos feszülettel és lobogókkal, valamint a hordozható Mária szobrokkal (Vaskút-i Gombos-i, Tornyos-i és Doroszló-i Mária lányok) s nem utolsó sorban a papságnak oltárhoz való vonulása után. msgr. dr. Pénzes János megyés püspök köszöntötte püspök-testvérét, és a megjelent közjogi méltóságokat. Ft. Verebélyi Árpád, a kegyhely őre elsősorban a miséző püspök úrnak is köszönetet mondva, többek között üdvözölte Egeresi Sándort, a Tartományi Képviselőház elnökét, Pásztor Istvánt, a Tartományi Kormány alelnökét, dr. Korherz Tamást a Nemzeti Tanács elnökét , Kern Imrét a Nagyberuházási Alap igazgató helyettesét, Csikos Jánost a Sport- és Ifjúsági segédtitkárt, a doroszlói Pelt Ilona, tartományi képviselőt, Gellér Magdolnát Doroszló és a vidékről érkező további polgármestereket, a Szent György Lovagrend tagjait, a kanizsai plébánia énekkarát, s nem utolsó sorban a közel 10000 lélekszámú zarándokot . DR. Pénzes János üdvözlő beszédében többek között elmondta: - Kívánom, hogy Boldogasszonyunk Mária borítsa ránk anyai palástját, óvjon és védjen minket közbenjáró szavával. Vezessen el minket Szent Fiához, akit egyedül Ő volt méltó világra szülni, a mi Urunkhoz Jézus Krisztushoz . MSGR DR. Veres András püspök úr örömét fejezte ki, hogy itt lehet ezen az ősi búcsújáró helyen. – Talán jelképes is lehet az, hogy én Nyugat-Magyarországról érkezve az egykori Dél-Magyarország területén, a hívek közösségében, a lelki találkozás, a közös imádság megmutatja összetartozásunkat Jézus Krisztusban, és nem utolsó sorban a Mária tiszteletünkben... A mai napon azt asszonyt köszönhetjük akit Isten kiválasztott arra, hogy Ő adjon testi életet Isten Fiának. – mondotta a püspök úr, majd az anyaság védelmében szólva többek között hangsúlyozta: - A mai ünnep több más gondolatot is ébreszthet bennünk, amelyekre egészen biztosan Kisboldogasszony ünnepe tanít minket... Mindenek előtt a női méltóság értékelésére... A kereszténység az anyaságot igen nagyra értékeli, de talán mondani sem mell, hogy már csak a kereszténység az, amely az anyaságot a saját értéke szerint becsüli és értékeli. A társadalom hangosabb része anyaságellenes... Anyák kellenek! mert meglehetünk táncosnők, manökenek és szépségkirálynők nélkül, de anyák nélkül biztosan nem. Anyák nélkül elveszik a nemzet, s nem csak a magyarság, az európai nemzetség is! Azt kell mondanunk, hogy ma többre becsülik az állatok életét, mint az emberét. Egy-egy állati tetem megtalálása után mekkora nyomozást indítanak, hogy megtalálják a kegyetlen tetteseket. Ott ahol nap, mint nap, száz és ezerszám gyilkolják az emberi magzatokat, az abortusz engedélyezésével törvénnyel támogatjuk azt... Ünnepeljünk örömteli szívvel és kérjük a Jó Isten ajándékait, hogy a Krisztus-i evangélium erejében megerősödve készek legyünk a mai nem keresztény szellemű világban is krisztusi lelkülettel élni. Igy lehetünk mi magunk is boldogok és így tehetjük szeretteink életét is széppé, gazdagabbá. S így valósíthatjuk meg saját családjainkban a boldogságnak apró szigeteit, amelyek mint korallzátonyok, ha találkoznak, hatalmas szigetekké válhatnának. Adja Isten, hogy a Szűz Anya tisztelőiként a mai naptól mindannyian még inkább készek legyünk a Jó Isten akaratát keresni és követni. – mondotta szentbeszéde végén msgr dr. Veres András püspök úr

TE IS AZ EGYHÁZHOZ TARTOZOL A DOROSZLÓI

Szentkútnál vasárnap, szeptember 11.-én, mint 500 fiatal részvételével d.u. 1 óra kezdettel került sor az Ifjúsági búcsú megrendezésére. Mint ft. Utcai Róbert csantavéri atya, a találkozó fő szervezője mondotta, : legyen ez az eltöltött délután egy közös baráti találkozó a tanév kezdetén Vajdaság fiataljai számára. Fohászkodjunk ifjúságunk lelki megújulásáért. A délután folyamán a gyerekek közösségi játékokban vettek részt, meghallgatták Ft. Vince Attila a magyarországi Hajósról érkező atya előadását, aki az esti szentmisét is bemutatta, és a szabadkai Ébredés zenekarral dicsőítő énekeket adtak elő.

Szentbeszédében a tisztelendő úr a megbocsájtás erényeit helyezte előtérbe. Mint hangsúlyozta, : A megbocsájtással irgalmasságot nyerünk. Jézus Krisztus és az Ő édesanyja legyen a példakép, akik a mély fájdalmukban azt kérték a mennyei ATYÁTÓL, bocsássa meg a kegyetlenkedők tetteit, nem tudják mit cselekszenek.

A szentmise keretében történő felajánlás egy csodálatosan elképzelt és megvalósított terv volt. A gyerekek a délután folyamán kartondobozokból ház elemeket raktak össze, s azt „építették“ fel, amelyre felírták: TE IS AZ EGYHÁZHOZ TARTOZOL.

Ezzel a jelképpel fejezték ki a tiszta erkölcsüket, amit Istennek és a Szűz Anyának ajánlottak.

Az énekeket és zenét a szabadkai Ébredés zenekar szolgáltatta.

FT. Verebélyi Árpád a Kegyhely őre köszönetet mondott Ft. Vince Attila és ft. Utcai Róbert atyának, s nem utolsó sorba a szentmisén résztvevő papságnak, valamint a zenekarnak. A szentmise végén, a miséző atya megáldotta a fiatalok kegytárgyait, egyben sikeres tanulást kívánt az elkövetkező tanévben.

Dautbegovics Zoltán

Kisboldogasszony ünnepe a doroszlói Szentkúton

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sun, 11 Sep 2011 05:47:00 PDT

Közel 10 000 zarándok érkezett idén a Mária, Keresztények Segítsége egyházmegyei kegyhely Kisboldogasszony napi búcsújára, szeptember 7-én és 8- án.Az előesti szentmisét, 7- én ft. Világos Miklós újmisés celebrálta. Megáldották a járműveket, amellyel a zarándokok érkeztek. Minden évben a legmegdöbbentőbb adat a gyalogos zarándokok száma és a táv, amit megtesznek.

Több mint száz hívő, Mohol-Doroszló illetve Bácskertes (Kupuszina)-Doroszló távolságokkal megküzdve. Egész éjszakás virrasztás folyt aznap még zsolozsmával, rózsafűzér imákkal, szentségimádással, népi ájtatosággal, filmvetítéssel.

Mindkét napon gyónási lehetőség és több nyelven (horvátul, németül, magyarul) szentmise szolgálta a hívek búcsú elnyerési szándékát.

8-án, az ünnepi püspöki szentmisét MSGR. Dr. Veres András szombathelyi püspök celebrálta. Jelen voltak a vajdasági magyar politikum és közélet jeles személyiségei is. Úgy mint Egeresi Sándor a Tartományi Képviselőház elnöke, Pásztor István a Tartományi Kormány alelnöke, gzadasági titkár, a VMSZ elnöke, dr. Korhecz Tamás a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Kern Imre a Nagyberuházási Alap igazgató helyettese, Csíkos János Sport -és Ifjúság ügyi segédtitkár, Csóré Róbert Kishegyes polgármestere, Nyilas Mihály Magyarkanizsa polgármestere, Knézi Péter Óbecse polgármestere, Guszton András Temerin polgármestere, Világos Tibor Ada polgármestere, Lovas Ildikó a Magyar Nemzeti Tanács kultúrális ügyekkel megbízott tanácsosa, Dudás Károly a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Pál Károly a VMSZ ügyvezető alelnöke, Dévavári Zoltán a VMSZ alelnöke, Szakács Csaba a zombori városi tanács tagja, Pelt Ilona tartományi képviselő és Gellér Magdolna a doroszlói Helyi Közösség elnöke. Nekik, ahogyan a Duna Televízió, a Vajdasági Televizió valamint a Mária Rádió munkatársainak és mindenkinek, aki a szervezésben, lebonyolításban segítséget nyújtott ft. Verebélyi Árpád, a kegyhely igazgatója, Doroszló plébánosa mondott köszönetet.

A szentmisét megelőző és követő ünnepi fölvonuláson bemutatkoztak a Mária szobor hordozó csoportok. Érkeztek Vaskútról, Tornyosról, Gombosról valamint a helyiek, voltak még jelen. Népviseltben szintén Doroszló és Tornyos valamint Szilágyi és Gombos néptánccsoportjainak illetve énekkarainak tagjai vonultak fel, mint a bácskai népi kultúra egyik megtestesítői.

Lennert Tímea

Fotók:Radics Karola

Szentkúti búcsú Doroszlón

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Fri, 09 Sep 2011 05:50:00 PDT

Forrás:MagyarSzó

A doroszlói búcsú kétnapos. A zarándokok a búcsújáró nap előtt érkeznek meg. Több vajdasági településről gyalog indulnak Doroszlóra a hívők, de érkeznek ide lovas kocsival, személyautókkal és autóbuszokkal egyaránt. A gyónófolyosó kicsinek bizonyult az idén, így voltak papok, akik a templomkertben egy székre ülve vagy egy bokor mellett állva hallgatták meg híveiket.

A doroszlói nagy búcsút minden évben Kisboldogasszony napján tartják. Ha hétköznapra esik szeptember 8-a, mint az idén is, akkor 4000–5000 zarándok érkezik a legnagyobb vajdasági kegyhelyre, ha viszont hétvégére, akkor 15–20 ezren is megfordulnak itt.

Magyar, horvát, német és szlovák nyelven miséznek. Az első nap egyik leglátványosabb eseménye a gyertyás körmenet, amelyben a zarándokok saját egyházközösségük lobogójával vonulnak fel. Ezen az estén áldják meg a járműveket is, amelyekkel a kegyhelyre érkeztek.

Kisboldogasszony napjának a központi eseménye a püspöki szentmise. Az idén msgr. dr. Veres András szombathelyi püspök celebrálta a szentmisét. A nagy búcsú másik rendkívül szép eseménye a Bácskai Hordozható Mária-szobrok Találkozója. A hívek lelki és testi megnyugvásért mennek Doroszlóra, ahol ugyanis van egy csodakút, s a lelki feltöltődés mellett testi gyógyulást is remélnek az ide érkezők.

A legenda szerint a XVIII. században egy vak pásztor megmosta a szemét a kút vizében, és visszanyerte látását. A Szentkút vizét a hívek ma is gyógyhatásúnak tartják. A kút előtt kialakított kis medencében sokan megmossák a kezüket vagy a lábukat, mások pedig flakonokba töltve az otthoniaknak is visznek a csodavízből. A régen Bajkútnak nevezett forrásnál a gyógyulásban reménykedők egymásnak mesélik történeteiket, hogy kinek mikor és miben segített a csodakút vize.

Kabók Erika

Hit és fény

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Fri, 22 Jul 2011 00:28:00 PDT

Ötödik alkalommal táboroznak a doroszlói, Szűz Mária a Keresztények Segítsége kegyhelyen, a Szentkúton a zentai Kéz a kézben értelmi Fogyatékosok és segítőik civil szervezete, azon belül is a Hit és fény Katolikus közösség tagjai.
Rác Magdolna főszervező elmondta, egész éven át várt, ünnepi alkalom , mikor a természetközeli, szentkúti környezetben tölthetnek el öt napot.

- Ideális a helyszín. Idén július 12- től 16- ig, harminchat személlyel táboroztunk. Tornával indult minden reggelünk. Ami ezen nyáron újdonság, hogy a gyerekeket is bevontuk a napi munkába. Készítettünk beosztást, mindenkinek megvan a maga dolga. Rettentően élvezik- mesél Magdolna, akivel nem csak a cikkhez kapcsolódó, hanem szinte minden témát érintünk. Régi ismerősként fogadnak, ahogyan a faluban is a Kéz a kézben táborozóit. - Hoznak zöldséget, tejet, önkéntes szolgálatot vállalnak, segít a doroszlói ember, ahol tud. Jóleső a helyiek vendégszeretete. Már első nap besétáltunk a faluba, fagylaltozni- mondja el.

- Mely foglalkozásokból áll a tábor?

- Kézműveskedvünk, énekelünk és ebben az évben a sport aktivitásra is nagyobb hangsúlyt fektetünk. Március 21- én a Down- kórosok világnapján zentai sétán vettünk részt, most pedig foci mérkőzésre készülünk, edzünk rá itt is. Elmaradhatatlan még a mindennapjaimból természetesen az ima valamint a Bibliai témák feldolgozása.

- Maga a civil szervezet, milyen forrásból tudja megvalósítani a programjait.

- Tartottunk tőle, hogy idén nem is tudunk majd eljönni. Aztán az utolsó pillanatban csak megoldódtak a problémák. Nagy köszönettel tartozunk a zentai Zyntharew Motoros klubnak, akik most már több éve fedezik az útiköltségünket (ezúttal még látványos kíséretet is biztosítottak egy darabon (lásd. a mellékelt fotó), a Vörös Kereszt pedig az étkezésünk költségeit fedezte, ahogyan az Árok Pékségnek is hálásak lehetünk.

- Tervez- e, a Zentán folyamatos napközis foglalkoztató működtetése mellett valamit a közeljövőben?

- Tíz éves idén a Kéz a kézben. December 3 a jubileumi műsor időpontja. A Hit és fény pedig negyven éves most. A Dunamenti közösség találkozóhelye ez alkalomból a csíksomlyói búcsú lesz- zárta a beszélgetést Magdolna.

Lennert Tímea

Családok találkozója a doroszlói Szentkútnál

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Mon, 11 Jul 2011 00:00:00 PDT

Megérni a házasság szentségét, ez gyönyörű Isten tisztelet!

Az elmúlt hét végén, (július 9.-én) tartották meg Doroszlón, a Szűz Mária Keresztények Segitsége Kegyhelyen a Családok találkozóját. Vajdaság csaknem minden területéről, összesen 160-an vettek részt az ünnepségen. A találkozó vendégelőadója a magyarországi MSGR Bíró László püspök volt.

Örömmel jöttem ide Doroszlóra. nem először vagyok itt, egy ifjúsági találkozón voltam itt. Örülök ennek az összefogásnak, s annak, hogy megértik a testvérek, hogy muszáj közösen cselekedni. Nem elég ha a család az otthon falai között jó. Azon túl is jónak kell lennie. Pláne ha itt a Délvidéken vagyunk, jó hogy eljutunk egymás felé, hogy erősítsük egymást. A Jó Isten áldja meg ezt az összefogást. Annak örülök leginkább, hogy több egyházközösségnek papjai és hívei is együtt vannak.- mondotta a püspök úr.

A két részben megtartott, szíveket melengető. családokról szóló eladásában, majd a szentmisén mondott szentbeszédében elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy megérni a házasság szentségét az egy gyönyörű Isten-tisztelet. A házasság szentségében az ember egyszerre adja oda magát az Istennek és a házastársának. Mint mondotta napjainkban egyre kevesebb a szentségre alapozott házasság, ezzel szemben egyre több a vadházasság, az elválások. Az egyház igehirdető- liturgikus- és szolgálati közösség. A házasság ne abban merüljön ki, hogy dolgozunk, sütünk-főzünk, mosunk vasalunk, leülünk a tévé mellé, vagy rádiót hallgatunk. Ez nem elég. Szeretni kell egymást, s ezt nem (csak) mondani kell, ki is kell mutatni. A kedvességünkben az ösztönözzön bennünket, hogy igaz szívből, mindenünket, a bánatunkat, az örömünket osszuk el egymással. A házasságnak szépnek és jónak is kell lennie, de az csak akkor valósul meg, ha betartsuk a házasságkötéskor kimondott igent. A szentégi házasság nem lehet én központú, a másikra kell figyelnünk, s arra, hogy a szeretetet először mi adjuk, akkor várhatjuk a viszonzást.- S akkor majd a gyerek nem azt válaszolja, hogy TV szeretne lenni, hogy végre reá is tekintsenek – tette hozzá derűsen a püspök úr. A magyar családokért bemutatott szentmisén az igazi házasságban lévő családként elsősorban az igent mondó Mennyei Édesanyánk, és Szent József példájára hívta fel a figyelmet. Ezért a Szűz Anya oltalmát kérjük. A továbbiakban Szent István és Boldog Gizella, valamint a Szent életű Imre herceg példáját javasolva arra ösztönözte a hívőket, hogy Isten országába menjünk Isten országát keresni. Szent István odafigyelt a legapróbb dolgokra, időt talált a személyes elcsendesedésre is. A szereteten alapuló házasságok példáját említve Árpádházi Szent Erzsébetnek Lajos férje iránti hű kapcsolata is arra kell, hogy ösztönözzön bennünket mindenkor igaz hittel legyünk a párunk iránt.

Az előadást követően ft Szakály József atya vezetésével, aki a szentmisén, Klem Valérival karöltve, a kántori szerepet is betöltötte, zsolozsmát imádkoztak, illetve énekeltek. Az ebédszünet után csoportokra osztódva elemezték a püspök úr előadását. A csoportok valamennyien elismerően adóztak a püspök úr által családokról kifejtett „tanulmányáról”. Amíg a szülők a foglalkozással voltak elfoglalva, a gyerekek külön játékos programokkal töltötték az idejüket.

A találkozó végén ft. Verebélyi Árpád Doroszló és Gombos plébánosa, egyben a Kegyhely őre, köszönetet mondott a püspök úrnak, s nem utolsó sorban a találkozó szervezésében- és a mise bemutatásán résztvevő paptársainak. – Köszönjük a Mindenható Istennek azt a bölcsességet amivel bennünket ebben az évben a családok felé fordít. Figyelmét ránk szegezi, és kérjük, hogy ez a figyelem megmaradjon a családok éve után is.- hangozta Verebélyi atya.

Dautbegovics Zoltán

A Szentkút búcsúja

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sun, 29 May 2011 04:00:00 PDT

Doroszlón , május 24.én szentmise bemutatásával emlékeztek meg a Mária Keresztények segítsége, vagyis a Szentkút búcsú ünnepéről. Mint ahogyan azt a szentmise keretében Ft, Verebélyi Árpád Doroszló és Gombos lelkipásztora, egyben a Kegyhely őre elmondta, Trianonig a Kegyhely Mária Magyarok Nagyasszonya nevére volt szentelve. A történelmi változás, az anyaországtól való elszakadás magával „HOZATTA” a névváltoztatást, aminek nem nagyon örült a magyarság, de elfogadva a tényeket, Zvekánovity Mátyás az akkori kor szellemében átneveztette a kegyhelyet Mária keresztények segítsége nevére. Azóta e kegyhely, annak ellenére, hogy történelmileg igen, már nemcsak a magyaroké, ide hívja a horvátokat, németeket, szlovákokat, s mindazon keresztényeket, akik Máriához zarándokolnak. Ennek kapcsán végső soron megköszönjük a Jó Istennek, hogy valamennyien itt találkozhatunk és kérjük Menybéli Édesanyánkat járuljon közbe értünk és hallgassa meg imáinkat.

Dautbegovics Zoltán

Gazdag program a Szentkút-i Kegyhelyen

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Fri, 22 Oct 2010 08:35:00 PDT

A doroszlói Szűzmária Kegyhely az idén számos tartalmas találkozónak, lelkigyakorlatoknak, táborozásnak biztosított helyet. Többek között ott rendezték meg az első áldozók, aztán a testi fogyatékosok, aztán a ministránsok, és nem utolsó sorban az Első Egyházmegyei Hittanosok táborozását. Ft. Verebélyi Árpád a Kegyhely őre valamennyi csoportot szívélyesen és nagy szeretettel fogadott, de ugyanúgy az érkezőket ellátó, szálláshelyükről és élelmezésükről gondoskodó helybeli hívő asszonysereg is lelkesen gondoskodtak arról, hogy gyermeksereg szép jól érezze magát és szép élményekkel térjenek otthonukba, azaz haza.
A hittanosok táborozásának zárónapján rendezett szentmisén, amelyet msgr dr. Pénzes János mutatott be, a püspök úr azzal az intelemmel fordult a gyerekekhez, hogy azért álljunk Isten elé a mindennapi szentmisében, hogy megpróbáljuk az O akaratát teljesíteni ezekben a napokban. Ft Verebélyi atya megköszönve a főpásztorunknak, hogy eleget téve a meghívásnak és igent mondva, jelenlétével s a szentmise bemutatásával megáldotta az Istentől forrásozó, jó szándékú közösséggé formálódó csapatot. A hagyománytól éltérően ez úttal nem a Kisboldogasszony elotti vasárnap, hanem egy héttel korábban augusztus 29-én került sor a Férfiak zarándoklására. A Kegyhelyre legtöbben Topolyáról és Kishegyesről, de a Vajdaság területéről, sőt Németországból és Kanadából is érkeztek hívok. A különböző programok, Bűnbánati liturgia, Katakézis, Keresztút a családokért, utáni Szentmisét számos paptársa közreműködésével ft. MSGR Koncz István lelkész mutatta be. Mennybéli Édesanyánk születése napjának megünneplésére szeptember 7.én és 8.-án kerül sor, amelyre több ezer hívő zarándokot várnak. A kétnapos ünnepség során, számos magyar, horvát, szlovák, és német nyelvű szentmisékre kerül sor. Az ünnepi magyar nyelvű szentmisét, szeptember 8.-án 1O órai kezdettel dr. Pénzes János megyéspüspökünk, számos további paptársa részvételével dr. Bábel Balázs kalocsai érsek mutatja be. A Szűzanya tiszteletére rendezett ünnepkör szeptember 12.én az Ifjúsági búcsú megrendezésével zárul, amelyre a hagyományok szerint a Vajdaság területéről számos fiatal zarándokol el.

DAUTBEGOVICS Zoltán

Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentbeszéde Doroszlón 2010. 09. 8-án

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Wed, 22 Sep 2010 05:41:00 PDT

Főtisztelendő Püspök atya, paptestvérek, közéletünk előjárói, tisztelendő nővérek, Krisztusban szeretett testvéreim!

Nincs általánosabb és egyedibb dolog az emberi születésnél. Talán háromszázezer ember is születik naponta, amióta befejezték az evangélium írását és a statisztika törvényszerűsége szerint már született ember a világra. Annyira általános a születés, de annyira egyedi is, hiszen minden ember egyszeri és megismételhetetlen teremtménye az Istennek. És mindenkivel egy világ születik, és egy világ hal meg. és mindenki, valamiképpen, olyan talentumot is kapott, ami csak neki van, amivel majd neki kell elszámolnia. Minden születés számtalan kapcsolatot létesít abban a pillanatban, hogy valaki a világra jön. Hiszen gondoljuk meg, akinek addig nem volt gyermeke egyszerre apává, anyává válik; akinek nem volt testvére, testvért kapott; lett nagybácsi, nagynéni. De még a szomszéd is elmondhatja, hogy többen vagyunk az utcában, mert valaki született. Végül is, ha így belevesszük, akkor az egész emberiséggel kapcsolatba kerül mindenki, amikor megszületik, hiszen egy közös nevezőre megyünk vissza. És azt már a tudomány is igazolja, hogy valószínűleg egy emberi őstől származunk, holott a Szentírást is mondta ezt, de nem mindig ragaszkodtunk hozzá, hogy ez így lenne. És ha valaki, akkor a leginkább közösségbe kerülő személy az emberiséggel, maga Jézus Krisztus, aki testvérének vallott mindnyájunkat. És ha O testvérünk, akkor az O anyja a mi anyánk is. De nem a szó biológiai értelmében, hanem lelki értelemben. O lesz a mi égi anyánk is. Az o születésnapját ünnepeljük, amely felvett ünnep, akárcsak az Úr Jézus születésének ünnepe, mert az napra, hónapra, évre pontosan nincs benne a Szentírásban, utólag következtették ki. Még inkább így áll ez Szűz Mária születéséven is. Egészen középkorig magát a születésnapját nem is ünnepelték, bár Szűz Mária személyéről a zsinatok fontos és komoly megállapításokat tettek. Egy templom, egy jeruzsálemi templom fölszentelésének ünnepére tették Szűz Mária születésnapját, de még azt a templomot is Szent Annáról, az o édesanyjáról nevezték el.

Amikor Szűz Mária megszületett, akkor az ellentétek egybeesése valósult meg, amint van egy középkori teológus, Nicolaus Cusanus, aki azt mondja: sokszor az ellentétek egybeesnek. Ha valakinek az életében vannak ellentétek, amelyek egybeesnek, és amelyek az isteni bölcsességet mutatják – mert Isten egyenesen ír görbe vonalakon – az éppen Szűz Mária.

Az elso ilyen, mindenkinek szemet szúró ellentét, hogy mi egyszerre valljuk róla, hogy szűz és anya. Ezt a szüzességet úgy valljuk, hogy o Fiát emberi közreműködés nélkül foganta. Nem valami szemérmességi kérdés ez a katolikus teológiában, hanem a megváltásunkhoz tartozik. Szűz Mária azért is szűzien fogant és szülte Gyermekét, mert az ember megváltása nem jöhet az embertől. Mi nem tudjuk magunkat megváltani. Az emberiség ugyan tett rá kísérletet különféle eszmei áramlatokkal, kezdve a demokráciával, a testvériség-egyenlőség, és a szabadság gondolatával, és azután mindig vissza kellett hullania egy korábbi, sokszor nehezebb, vagy épp diktatórikus állapotba. Nem tudja az ember önmagát megváltani. Az embert megváltani csak Isten tudja. Ezért is kellett Szűz Máriának szűzien fogannia, és így adni a világnak Jézus Krisztus. Azért, hogy o az Isten Fiát adja. Az anyaságában pedig felragyogtatta Isten azt a teremtő képességet, ami leginkább hasonlóvá tudja tenni a teremtésben az embert az Istenhez.

Szűz Mária személyében ott van egyszerre az alázatos szolgálóleány, és ott van az, aki annyira megdicsőít az Egyház, és egy szép metaforával a mennyek Királynéjává teszi. Hogy alázatos, azt o maga megvallotta, amikor az angyal köszöntötte őt. Az alázatosság végigvonul az egész Szentíráson, mert szinte alig lehet róla tudni, alig lehet hallani a hangját, és mégis a keresztény nép soha meg nem szűnő dicsérettel dicsőíti ot. Általában az alázatos és szerény emberek eltűnnek a történelemben, nem igen tud róluk a világ. Máriáról azonban mégis tudunk, mert ot Isten felmagasztalta a szentté avatás legfelsőbb fokával, amit mi a mennybevétel ünnepén, Nagyboldogasszony napján tartunk, és az a megkoronázása is képe annak, hogy az Isten ot megdicsőítette.

Szűz Mária egy bűnös világba született bele, de bűntelenül élt. Ez is egy óriási kontrasztja a mi világunknak. Azt hogy a bűnnel találkozunk, azt nem kell különösebben bizonyítani. Szinte már mást sem hallunk, a médiák mintha csak erre játszanának rá. A bulvárlapok ezzel traktálnak bennünket a világ bármely pontjáról, vagy a környezetünkből. A véres, gyilkos eseményeket hozzák nap, mint nap. Ezzel találkozunk. és valamiképpen az a terheltségünk van már, hogy ebből mintha már ki sem tudnánk lépni. Van ennek magyarázata, a bűnnek. A kinyilatkoztatás egyértelműen megmondja, hogy az ember miután szembeszegült az Istennel, az eredeti bűnben elveszítette értelmének a tisztaságát, jóra való ráirányulását, elhomályosult a jóra és ebből adódóan az ember sokkal könnyebben megtanulja a rosszat, mint a jót. És figyeljük meg, ez már gyerekkorban is így van. Elküldik a gyereket az óvodába, és az első napokban hazahozza a trágár szavakat, az illedelmes és okos kifejezéseket pedig annyiszor el kell neki mondani. A rosszat az elso pillanatban meg tudja tanulni a gyerek. De így van a felnőtt is. Az eredeti bűnnek a következménye, és a rosszra hajló akaraté, amihez még hozzájönnek a személyes bűnök. És néha úgy felsóhajt az ember, vannak még egyáltalán tiszta emberek a világon? Amikor politikai küzdelmek vannak, akkor keressük a tiszta embert. Ne keressük, nincsenek. De nehogy azt higgyük, hogy mi tiszták vagyunk. Mi sem vagyunk tiszták. A családunkban is van bűn, van a közvetlen rokonságunkban. És ezért is kell nekünk a lelkiismeret-vizsgálatunkban magunkba tekinteni, és megvallani, hogy bűnös emberek vagyunk. Bár, vágyunk a tisztaságra. Jobbik énünk szeretné a tisztaságot. És ezért mutatja föl Isten Szűz Mária személyében a bűntelen embert, akit kivett az eredeti bűn terheltségéből, és megóvta ot a személyes bűntől is. De ez nem azt jelentette, hogy az o akaratát megbénította volna. Mert Szűz Mária tudott volna rosszat tenni is, a szabadakarat megvolt. Csakhogy a szabadakaratát jóra használta. Őt ugyan kiválasztotta az Isten, de ez a kiválasztás nem volt fátum, nem volt olyan predestináció, amely megbénította volna, hanem o a jót akarta. Mondhatta volna azt, hogy nem vállalom, de mégis vállalta. Az anyaságot vállalta; azt a nehéz életutat, amit Isten elé adott. Hisz ez a bűntelenség így vált számára értékké és éremmé, hogy tehetett volna rosszat, de nem tett. A jónak, a szépnek, az Istentől kijelölt útnak a követője volt.

Aztán Szuz Máriában benne látjuk egyszerre az imádságos és tevékeny embert. Lehetne így mondani: a meditatív embert. Ez a kettő oly nehezen egyeztethető össze a mi életünkben. hányszor kapjuk rajta magunkat, hogy olyan nehezen tudunk imádkozni. Mondják az idosek és a fiatalok, hogy elkezdek imádkozni és mindjárt más jár az eszemben. Már az, hogy mit kellene tennem, mi az, ami rám vár. És ez szinte vissza-visszatérő bűnünk, hogy nem tudunk összeszedettek lenni. Valamiképpen úgy vagyunk, mint amikor egy társagás van, az emberek nem a másikra figyelnek már, hogy most odafigyelek a másikra, hogy mit mond, hanem már az jár az eszemben, hogy én mit fogok neki mondani; nem a másikra figyelek. Abból, hogy bólogatnak, látom, hogy így van. Nekünk az imádságban úgy kellene az Istenre figyelni, hogy most csak Rá figyelek. A görög liturgiában van egy ilyen gyönyörű szép felszólítás: tegyünk félre most minden földi dolgot. Nem tudjuk megtenni. Mindig vissza-visszatér az imádságunkba a hétköznapiság. De ugyanakkor a tevékenységünk sem egyértelmű sokszor. Mert abban is van annyi frusztráltság és fölöslegesség. És ha a meditatív életre tesszük a hangsúlyt, akkor mindig az bánt bennünket, hogy most valamit nem tettünk meg, valamit most cselekednünk kellene. Ugyanakkor a másik oldalon ott van, hogy a mai embert elkapta a tevékenységnek a láza. A japánok nagyon szorgos emberek, kitalálták ezt a fogalmat, hogy munka-alkoholista. Nagyon sok ember így van. Mindig is voltak henye emberek, vagy akik arra játszottak rá, hogy hogyan lehetnének munkanélküliek, és ilyen mindig volt; de hogy élőre tudunk haladni, az annak a következménye, hogy az ember dolgozik, és nem is keveset. És elfog bennünket ennek az örök tevékenységnek a láza, amiben nem hagyunk helyet az Istennek. Nincs hely a gondolkodásra, nincs hely – mondanánk így – a reflexióra, az önmagunkra való odafigyelésre, az Istenre való odafigyelésre. Eltöltjük úgy az életünket, hogy komolyan feltennénk azt a kérdést, hogy egyáltalán miért élünk, mi a célunk. Ilyennek annyiszor találkozunk, mi emberek, hogy dolgozik valaki, felépíti a házát, minden mást, amit lehet, megszerez, majd egy váratlan betegség rátör, alig hagy neki gondolkodási időt, és már meg is kell halnia. És ha egy ilyen helyzetben elkezd gondolkodni, hogy vajon miért is éltem én. Nem tudja sokszor megmondani. Mert kitöltötte ugyan a cselekvés az életét, de hogy annak mi volt az igazi és mély értelme, maga sem tudja. Főleg, ha ráállítja életét a szerzésnek a sínjeire, és azon megy, hogy most mindig több legyen neki. Az olyan, mint egy kábítószer. Így mondja a Prédikátor könyve, hogy aki szeret a pénzt, annak sohasem elég. És vannak ilyen emberek. Nem véletlen, hogy ilyen tőzsdézők és bankárok kapják leggyakrabban a szívinfarktusokat. Örökké ebben gondolkodnak, és ez űzi, hatja őket. A cselekvésnek, a szerzésnek az ördöge van sokszor bennünk. Olyan jó lenne, ha harmóniában lenne, hogy meg tudnánk olyankor állni, tudnánk imádkozni, tudnánk ünnepelni, de amikor kell, akkor – Pázmány szavával élve – körmösen dolgozni. Azokon a napokon, amikor ránk van bízva a munka, és tennünk kell. A minap beszéltem egy magyarországi mérnökkel – de lehetett volna idevalósi is. Van is munkájuk, meg nincs is. Azt mondta, hogy még csodálja, hogy időnként még úgy fizetgetnek. Most nincs munkánk, és ott vagyunk és ténfergünk. Azt nem engedik, hogy álljon le és pihenjen. Nem, most még legyünk itt. Sokszor sajnos a munkának is egy ilyenfajta céltalansága, vagy ilyen szervezetlensége vesz körül bennünket. Pedig ha esetleg megállnánk, összeszedettebbekké lennénk, és a munkánk is azzá válna. Nagyszerű volt Teréz anya, amikor azt mondták neki, hogy miért imádkozik naponta két órát, hát még azt az időt is rá tudná fordítani a betegekre. Ezt válaszolta: eloször is, ha nem imádkoznék, nem csinálnám ezt a munkát, már rég itt hagytam volna; másodszor, ha nem imádkoznék, akkor nem lenne erőm hozzá, nem tudnám olyan összeszedetten végezni, nem tudnék odafigyelni minden bajban lévő, elesett emberre. Ezt a kettőt szinkronba hozni az életünkben. Máriánál ezt látjuk. Elgondolkodik az agg Simeon szaván. A szívébe rejti, ezt azt jelenti, hogy a személyiségének a középpontjában van. Elgondolkodik a pásztorok szaván. Elgondolkodik a tizenkét éves Jézus szaván, megfontolja, amit mondott. És gondolom többször elgondolkodott akkor is, amikor Jézust úgy a távolban követte a nyilvános működésének idején. Ezért is tudott pontosan ott lenni, amikor Jézusnak legnagyobb szüksége volt rá. De o az az asszony, aki odafigyel arra, hogy bajban vannak a kánai menyegzőn a fiatalok, mert elfogyott a bor. O az az asszony, aki elmegy Erzsébethez és szolgál. Szolgálja Jézust. Szolgálj a kezdődő Egyházat, és o maga magát is az Úr szolgáló leányának mondja. Ezt az ellentétek így adja elénk ebben az időben Urunk, amikor egyesek vagy az imádsággal, vagy a tevékenységgel van gondjuk.

Azután ott van az az ellentét, amit mi feloldhatatlannak látunk. Mert ki ne látott volna már ilyen törökkel átdöfött Máriát, akit mi a Hétfájdalmú Szűzként tisztelünk, a fájdalmaknak az asszonyát, és ugyanakkor mindig hozzátesszük, hogy Boldogasszony. A magyarban nagyon sok ilyen ünnep van: Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony, Sarlósboldogasszony, Gyümölcsoltóboldogasszony. A kettőt nem tudjunk összehozni. Ha nekünk nagy fájdalmaink vannak, akkor sohasem érezzük, hogy boldogok vagyunk. Benne valahogy együtt van ez a ketto, hogy meg tudja őrizni lelkének derűjét még fájdalmában is. Az pedig nem azt jelenti, hogy mindig boldog volt, de soha sem volt boldogtalan. Nekünk itt a Biblia boldog-mondására kell odafigyelnünk, hogy valójában mit értünk rajta, azon, hogy o boldog volt. Mert a mi világunk ez a fogalom is gellert kapott, az öröm és a boldogság. A fiataloknál sokszor csak egy fölajzottság, ami együtt jár esetleg egy jó hétvégi bulival, egy kis extazi tablettával, meg sok minden mással, és akkor olyan feldobott. Csápolnak és kivetkőznek magukból, de azután úgy elmúlik a boldogságuk. Az idős ember meg annak örül, ha jó a vérnyomása, a koleszterinje, és jó a közérzete. Gyakran mondjuk, hála Istennek semmi bajom, és azt hisszük boldogok vagyunk. Nem vagyunk boldogok, csak épp semmink sem fáj. Ha így állna a dolog, hogy a testi egészség lenne a legnagyobb boldogság, akkor életerős emberek soha sem lennének öngyilkosok. Hányszor látjuk, hogy szinte díjbirkózó emberek véget vetnek az életüknek. Pedig nekik kellene a legboldogabbaknak lenniük. Az igazi boldogság valahol más szférában van, mint mi. Persze vannak kisebb-nagyobb boldogságok az életünkben, de mit ér az a boldogság, ami elmúlik? Már Dante megmondta: nincs semmi fájdalmasabb annál, mint gondolni a régi szép időkre a nyomorban. Hát hiába gondolunk arra itt, hogy milyen jól ment, amikor még megvolt a nagy Jugoszlávia, és ki lehetett menni Németországba, hogy mi voltunk a húzó ágazat, ezen a tájon, irigyeltek minket a szocialista blokkban: Milyen jól ment a jugóknak, nekik az van, ami nekünk még nincsen, mindenük megvan. Elmúlt. Ér most már nekünk az a boldogság valamit? Semmit sem. Az a boldogság, ami nem tartósítható, az mindig csak torzó. És valamiképpen a Kisboldogasszonyban is ez van, csak a születési időre, az életre szóló boldogságokat kapta meg. Az igazi boldogság a mindig az Istennel és az üdvösséggel kapcsolatos, ami el nem vehető. Az Apostolok Cselekedetében azt olvassuk: Boldogan távoztak a Főtanácsból, mert méltónak bizonyultak arra, hogy Krisztusért gyalázatot szenvedjenek. De benne van a Szentírásban, hogy előbb meg is verték őket. Ha még ilyen élethelyzet is van, hogy valakit megbotoztak, gyaláztak, és azt mondja „Krisztusért gyalázatot szenvedett”, és ennek örült. Hogyha van olyan boldogság, ami még egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben is az élet derűjét, értelmét adja, akkor azt kell keresni. És Mária ezt kereste. Amikor az angyal megszólítja őt, hogy „az Úr van veled”, akkor biztosítja neki azt, hogy o sohasem lesz boldogtalan. És Mária ezt akkor is, amikor a kereszt alatt áll, ezt a reményt őrizte a szívében. Miszerint az az üzenet, amit az angyal harminchárom évvel korábban mondott, nem tudja hogyan, de valóra fog válni, hogy az Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Pedig a föltámadáson innen volt még. Szent Bernát szavával mondva: meghalt a Fiával lélekben, de lélekben föl is támadt. S az o boldogsága ez volt, hogy az Isten vele van. És azok az emberek, akik tudják, hogy az Isten velük van, legyenek bár betegágyon, legyenek börtönben, elhagyatottan, azok sohasem tragikus sorsúak. Lehet, hogy az életük drámai, de sohasem tragikus. Az Úr vele volt. És így volt o egyszerre a fájdalmak anyja, és a boldogságoknak is a megélője.

És azután az is egy nagy ellentét, paradoxon az életében, hogy alig jegyezték fel Szűz Máriának a szavait. Van egy pár mondata, és egy szép imádsága, a Magnificat, a hálaadó imádság. De ezeken felül nem sok szó van feljegyezve a Szűzanyáról a Szentírásban. Nagyon sokan azért írnak, hogy megörökítsék a nevüket. Azért szeretnek szerepelni, hogy megmaradjon a hírnevük. A színészetben is van egy exhibicionizmus, hogy orájuk felfigyeljenek. Az írok meg szinte mindig ezért. Már Horatius megmondta annak idején: Exegi monumentum aere perennius – Megalkottam ércnél maradandóbb emlékművemet. Megírta verseit, tehát orá emlékezni fognak. Hát hogy mennyien olvassák Horatiust, az kérdés. Az írok, akik siránkoznak, hogy nem tudnak annyi példányban kiadni könyvet, nem terjed el a hírük. Mert ok szeretnék, ha őket ismernék az emberek még évszázadok múltán is. De sokan olyanná válnak, mint a tegnapi időjárás-jelentés, amire már nem vagyunk kíváncsiak. Szűz Mária szavát nem jegyezték fel, csupán alig néhány sorban. És mégis mennyit emlegetjük. Az a prófécia, amit o magáról mondott, hogy „boldognak hirdet engem minden nemzedék”, ez valóra vált. hát minden órában, minden percben valahol például imádkozzák a rózsafüzért, mondják az angyal szavait, köszöntjük őt. Alig szólt, és mégis megmaradt így a keresztény nép, az emberiségnek az emlékezetében.

És aztán az is, hogy o egyszerre tanítónő is és tanítvány is. Amikor az ember iskolába kerül, akkor a tanítói sokáig többet tudnak, mint amit o tud. És nem leszünk a tanítóink tanítói, mert mi mindig tanítványok maradunk – hacsak nem olyan fokozatra jut később a tudományunk. A Szűzanya tanította Jézust. Miért tanította? Mert Jézus teljes értékű embernek született. „Növekedett korban, kedvességben, bölcsességben Isten és emberek előtt”. Tehát Jézust meg kellett tanítani az anyanyelvére, az illedelmes viselkedésre. Mindarra, amit egy kisgyereknek tudnia kell, minden bizonnyal Szűz Máriától tanulta. De egyszer megfordult a helyzet, a tanítónőből tanítvány lett. Mert o nem három évet, hanem harminc évet volt Jézus mellett, és azért utána is kíséri őt. És a legjobb tanítvány marad, bár van a Szentírásban egy olyan nehezen értelmezhető kijelentése Jézusnak, amikor odamennek és jelentik, hogy itt van anyád és testvéreid. „Ki az én anyám, kik az én testvéreim? Akik mennyei Atyám akaratát megteszik. Meghallgatják, szívükbe zárják, és megvalósítják, amit én mondok.” Hátha valakire, akkor Szuz Mária áll ez. O igazi tanítvány lett a szó régi értelmében is, hogy együtt élt a mesterrel. És amikor Jézus feltámad, és elmegy az apostolok köréből, akkor ismét tanítónő lesz. Mert mindazokat a dolgokat, amelyek Jézus gyermekkorára vonatkoznak, azokat tőle tudjuk. Szent Lukács evangélista tőle tudhatta meg. Megint tanította azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Ez a tanítvány-tanítónői szerep nála cserélődik életében.

Az is érdekes, hogy Szűz Mária sírjához nem tudunk elmenni. Szent Péter sírjához el lehet, Szent Jakabéhoz el lehet, minden nagy szentnek megvan a sírhelye, ahova el lehet menni. Szűz Mária sírjához nem tudunk elmenni. Mennybevétetett. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy lift vitte volna fel, hanem elnyerte a teljes üdvösséget. Ezért az o teste megdicsőült. A feltámadt test tulajdonságaival rendelkezik. De annak ellenére, hogy nem tudunk elmenni a sírjához, hány kegyhelye van a világon? Hány helyen tiszteljük őt? Nincs egyetlen ponthoz kötve a tisztelete. Ha csak a magyar búcsújáró helyekre gondolok, azoknak a száma is több százra tehető, ha nem is olyan nagyok, mint Doroszló, vagy Vodica, Csíksomlyó, de vannak olyan helyek, ahova a környék népe mindig eljár. Hány templom titulus van erre szentelve? Nincs egy hely, ugyanakkor számtalan hely van, ahol Máriát tisztelik és szeretik. Itt is egy ellentét oldódik fel az o életében.

Valami ilyen nagyszerűség kezdődött el Szűz Mária születésekor. Ezért nagy dolog számunkra, mert amit akkor még nem tudott a világ, azt mi már későbbiek, tudjuk. Jézus tanítása, az Egyház tanítása, tisztán adja elénk az o személyiségét, az o kilétét. Ezért ünnepeljük az o születésnapját is. A kezdet ünnepe ez – mondja krétai Szent András. Ez hozott bennünket össze. Minden nép fia ünnepli Szűz Máriát, aki keresztény. Katolikusok, ortodoxok különösen is. De mi magyarok azzal a kiegészítéssel is, hogy mi Boldogasszonynak hívjuk ot, Nagyboldogasszonynak, Magyarok Nagyasszonyának. A mi észjárásunkra utal, és utal arra, hogy a mi magyarságunknak a megőrzésében milyen jelentős szerepe volt a Szűzanyának. Nem csak azért, mert rábízta Szent István király a koronáját, és vele az országát, hanem az egész magyar történelem tele van ezzel úgynevezett inkultúrációval, hogy a népnek a lelkébe, kultúrájába, szokásaiba beleivódott a Mária-tisztelet. Az már messzire vinne, és hosszú lenne, hogyha még arra is kitérnénk, hogy a protestáns testvéreinknél is valamilyen formában ez megvan. A mi tiszteletünk a Szűzanya iránt, valamiképpen mindig magyarság erősítő is. Ahogy most mi itt vagyunk, ez magyarságunkban erosít. És azért is jöttem el ide szívesen, mint az egykori Szent Koronát hozó Asztrik érsek kilencvenedik utódja, és sok kalocsai püspöknek, hiszen száz évvel ezelőtt a kalocsai érsek még úgy jött ide, mint saját területére. És ha jól tudom, ezt a mostani kegytemplomot is talán Haynald, vagy Császka érsek építette, az előzőket pedig az akkori kalocsai érsekek. Tehát valamiképpen ez a Mária-tisztelet őriz a nemzeti önazonosságunkban is bennünket. Így a Kisboldogasszony napja ennek is az ünnepe. Az ünneplés, a Mária-tisztelet, az mindig a maga helyén kell, hogy legyen. Mi Istent imádjuk, de az emberek közül legkiválóbb módon a Szűzanyát tiszteljük, hiszen minden elmondunk azzal, hogy o Jézus anyja. De ez a tisztelet ne csak külsődleges legyen. Tehát, hogy elmondjuk itt az imákat, eljöttünk ide szép ruhában és zászlókkal. Kellenek ezek, de tükrözzék a belső tiszteletet. Azt, hogy mi szeretnénk követni a példáját, szeretnénk életének az erényeit is magunkévá tenni, valamiképpen úgy élni, ahogyan o élne a helyünkben. És azt a nagy, örök tanítást, hogy „tegyétek azt, amit Jézus mond”, azt megszívlelni, és a mindennapjainkban valóra váltani. Szűz Máriát ünnepeljük, égi anyánkat, az o születésnapját. A születésnap magyar földön, katolikus tájakon mindig bensőséges, családi ünnep. A névnapot szokták szélesebb körben ünnepelni, sot a férfiak esetében még inkább. A születésnap mindig a családra marad, mert ilyenkor az anyák magukat kellene, hogy előkészítsék egy-egy ünnepi ebéddel. Így a legszűkebb család köszönti az anyát. Úgy gondolom, hogy mi, akik most itt vagyunk, Szűz Mária családjához tartozunk, és ennek nagyon kell örülnünk, hogy egy családba tartozunk lélekben, gondolatban, történelemben, nemzetiségben, és ez összefűz bennünket. Ebben segít minket a Mária-tisztelet. Legyen ünnep a mai nap, és ez az ünnep sugározzék ki a hétköznapokra is, kísérjen bennünket ennek lelki megerősítésével, és azzal a biztos tudattal, hogy mi is lehetünk boldogok Szűz Mária példájára az élet összes nehézségei között, mert az Úr velünk is velünk van. Mária erre jó példát mutat, és mint jó anyánk, égi közbenjárónk, könyörögj érettünk.

Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek életrajza

Dr. Bábel Balázs 1950-ben Gyónon született. Gimnáziumi éveit a kecskeméti
piaristáknál töltötte. 1969-ben kezdte tanulmányait az Egri Hittudományi
Főiskolán. 1976-ban pappá szentelték. 1980-ig vidéken volt káplán.
1990-1992-ig a Központi Papnevelő Intézet prefektusa. 1992-1997-ig a
Központi Szeminárium spirituárisa. 1997-1999. között a Váci Szeminárium
rektora.
1992-1997. között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának
oktatója. 1994-1997-ig PPE Hittudományi Karának nappali tagozatának tanára.
1997-1999-ig a Váci Hittudományi Főiskolán oktatott. 1997-1999. között a
budapesti Kalazantium teológiai tanára. 1997-tol pápai káplán lett. 1999.
február 24-én érsekké nevezték ki, felszentelése 1999. április 10-én
történt Kalocsán. 1999. június 25-tol áll az egyház megyéje élén. A Magyar
Katolikus Püspöki Karban o az Ökumenikus bizottság elnöke, az Országos
Egyházművészet és Műemléki Tanács elnöke, a Kultúra és Tömegtájékoztatás
Bizottságának tagja. Dabas önkormányzata 2002. március 15-én a város
díszpolgára címet adományozta neki.

Világegyházi jelentoségű kegyhely

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Fri, 17 Sep 2010 06:13:00 PDT

Az idei szentkúti, Kisboldogasszony napi búcsút követően Ft. Verebélyi Árpáddal, Doroszló plébánosával, a kegyhely őrével beszélgettünk . Megtudtuk közel nyolcezer ember fordult meg a kegyhelyen a szeptember 7-i és 8-i programokon. Gyalogosan zarándokok Bezdánból (60 km), Szilágyiról(30km), Kupuszináról(35km) és Moholról (90km). Összesen száztizenketten érkeztek. Hosszú idő után először ezúttal bunyevác hívek is ellátogattak a kegyhelyre. Még egy nagyon kivételes színfoltja volt az idei ünnepnek.

Ez a Márialányok vagy ahogyan Magyarországon nevezik őket a Mária-hordozók körmenete. A doroszlói hívek kapcsolatépítésének köszönhetően magyarországi településekről: Fajszról, Vaskútról, Nagybaracskáról és Garáról valamint a szomszédból Gombosról érkeztek a Mária- tisztelők, akik mellett természetesen a négy helyi leányzó is díszbe öltözött. Ft. Verebélyi Árpád ezúton köszönni a doroszlói egyházközség tagjainak valamint a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület és a Móricz Zsigmond MME képviselőinek a szervezésben és lebonyolításban nyújtott segítséget.

-Fontosnak tartom, hogy helyiek és zarándokok egyaránt felismerjék ennek a helynek a vallástörténeti jelentőségét. Olyan kivételes történelmi tények ismeretében, mint, hogy 1173-1183 között III. Béla neje, Margit, itt monostort alapított. Ennek a monostornak a lakói premontrei szerzetesek voltak. Nagy Lajos király 1382-ben a Bajkutat, egyéb más birtokokkal együtt a budai klariszsza apácáknak ajándékozta. Amikor aztán 1752-ben Rédl kamarai adminisztrátor április 5-én szerződést írt alá a török pusztítás utáni Doroszló puszta újratelepítéséről, Dormán Pál, aki a szervezést vállalta, a megérkező új honfoglalókkal először a szentkúti emberért küldött.

Ft. Verebélyi Árpád

Az érkezőket a lápos Mosztonga partján, mint a Bajkút szolgája, név szerint Gergelyfy Erazmus, koldusbarát fogadta. Az elso gyógyulást köztudottan 1792-ben,a gombosi vak fiatalember, Zablóczky János nevéhez fűződően jegyzik. 1853- ban aztán 16. Gergely Pápa pápai jogú búcsújáróhellyé nyilvánítja a Bajkutat, Kisboldogasszony napjára és Pünkösd ünnepére adva meg ezt a jogot majd 10. Szent Piusz pápa 1910- ben további nyolc pápai jogú búcsúi alkalmat engedélyez a Szentkútnak. Ezek után talán fölösleges is hangsúlyozni, hogy nem csupán helyi, bácskai, hanem világegyházi szempontból is kivételes státusza van a doroszlói Szűz Mária kegyhelynek. Én magam bízom benne, hogy minderre az elkövetkező időszakban egyre többen fognak felfigyelni és a múltját értékelve a jövőjét is sikerülhet méltóképp megalapozni- nyilatkozta Verebélyi atya.

Lennert Tímea

Gazdag program a Szentkút-i Kegyhelyen

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Mon, 30 Aug 2010 05:30:00 PDT

A hittanosok táborozásának zárónapján rendezett szentmisén, amelyet msgr dr. Pénzes János mutatott be, a püspök úr azzal az intelemmel fordult a gyerekekhez, hogy azért álljunk Isten elé a mindennapi szentmisében, hogy megpróbáljuk az O akaratát teljesíteni ezekben a napokban. Ft Verebélyi atya megköszönve a főpásztorunknak, hogy eleget téve a meghívásnak és igent mondva, jelenlétével s a szentmise bemutatásával megáldotta az Istentől forrásozó, jószándékú közösséggé formálódó csapatot. A hagyománytól eltéroen ezúttal nem a Kisboldogasszony elotti vasárnap, hanem egy héttel korábban augusztus 29-én került sor a Férfiak zarándoklására. A Kegyhelyre legtöbben Topolyáról és Kishegyesrol, de a Vajdaság területéről, sot Németországból és Kanadából is érkeztek hívok. A különböző programok, Bunbánati liturgia, Katakézis, Keresztút a családokért, utáni Szentmisét számos paptársa közreműködésével ft. MSGR Koncz István lelkész mutatta be. Mennybéli Édesanyánk születése napjának megünneplésére szeptember 7.én és 8.-án kerül sor, amelyre több ezer hívo zarándokot várnak. A kétnapos ünnepség során, számos magyar, horvát, szlovák, és német nyelvű szentmisékre kerül sor. Az ünnepi magyar nyelvu szentmisét, szeptember 8.-án 1O órai kezdettel dr. Pénzes János megyéspüspökünk, számos további paptársa részvételével dr. Bábel Balázs kalocsai érsek mutatja be. A Szűzanya tiszteletére rendezett ünnepkör szeptember 12.én az Ifjúsági búcsú megrendezésével zárul, amelyre a hagyományok szerint a Vajdaság területéről számos fiatal zarándokol el.

DAUTBEGOVICS Zoltán

Kéz a kézben

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Wed, 04 Aug 2010 05:35:00 PDT

A zentai ,,Kéz a kézben” értelmi Fogyatékosok és segítoik civil szervezete, azon belül is a Hit és fény Katolikus közösség tagjai, immáron harmadik alkalommal szerveznek nyári táborozást a doroszlói Szentkúton. Ahogyan ők maguk fogalmaztak: ,,lángocskáikat” hozva el a faluba.

A teljes ellátást ingyenessé tudták tenni, Rác Magdolna táborvezető szervezőmunkájának jóvoltából. Idén is öt napot (július 19- tol 23- ig) töltöttek el együtt a Szűz Mária kegyhelyen. 20- án a Móricz Zsigmond MME nagytermében léptek fel a gyerekek, a zombori Laza Kostić

Kultúrközpont ,,Kulturno Leto na selu” rendezvénysorozatának keretében. Mint mondták, rendkívül örültek a lehetőségnek, hogy közönség elott énekelhettek. Mindezért a szervezőket illeti hála.

A további napok, a játék mellett bibliai történetek feldolgozásával, megjelenítésével illetve képzőművészeti vagy sport foglalkozásokkal teltek. Ft. Verebélyi Árpád, helyi plébánosnak, a kegyhely őrének köszönhetően szentmisében is része lehetett, a közel negyven fos csoportnak. 22- én paraolimpiai verseny-játékokat rendeztek, este pedig tábortűz mellett búcsúztak a Doroszlón töltött napoktól, az itteni barátoktól, segítőktől. Az áldozatos, állandó ügyeletet feltétlenül meg kell köszönnünk két helyi személynek: Turkály Szuzannának valamint Klem Valériának. Ok önkéntes alapon vállalták, hogy a segítik a tábor életét illetve, hogy részt vesznek abban-mesél Rác Magdolna-fájó szívvel búcsúzunk, hisz mindig értékes perceket élhetünk meg ezen a nem mindennapi helyszínen. Otthon szintén sok, és nem kevésbé fontos dolgok várnak ránk. Meghívást kaptunk például a zentai Ifjúsági Játékokra, ahol versekkel, tánccal, zenével fogunk szerepelni. Azt követően pedig a felsőhegyi Kisegíto Iskola vendégei leszünk majd. De ugyanúgy, a mindennapokban is ott vagyunk egymásnak, egymás mellett, Zentán napközis foglalkoztató muhelyt működtetve. A képzőművészeti foglalkozások bámulatos kis alkotásai közül választhattam jómagam is ajándékot. Megígértem , jövőre, ha újra eljönnek (márpedig úgy tervezik!) igyekszem majd meghálálni, bár pontosan érzem, a kiválasztott festett üveg minden ecsetvonása, ahogyan maga az adni vágyás is ebben a közösségben, önzetlen szeretetből fakad.

Lennert Tímea

Egyházmegyei ministráns találkozó Doroszlón

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Fri, 04 Jun 2010 05:29:00 PDT

Lelkesen szolgáljatok és figyeljetek egymásra

Doroszlón az elmúlt héten (június 30.-án) ministráns találkozót tartottak a Szuz Mária Keresztények Segítsége Kegyhelyen. A gazdag tartalommal teli össze-jövetelen egyházmegyénkbol mintegy 150 gyerek volt jelen. S hallgatta meg az oltári szentség kiszolgálásával kapcsolatos teendoket.
A d.e. 10 óra tájban való érkezés, kölcsön üdvözlések, barátkozás után eloadásokon vettek részt, majd következett a csoportos elméleti, illetve gyakorlati foglalkozás, a ministrálást illetoen. Ebédido után játékkal és vetélkedokkel foljtatódott a program.
A Szentmisére este 6 órakor került sor, amelyet számos paptestvére közremuködésével Balcsák Szilveszter újmisés plébános mutatott be. A plébános atya többek között arra buzdította a gyerekeket, hogy lelkesen szolgáljanak, mert az Istennek szolgáltok. – Örömünk oka Szuz Mária, akit szintén örömmel töltött el, hogy szolgálhatta egyszülött fiát Jézus Krisztust. Ti sem vagytok hétköznapiak, Istenhez tartoztok. Isten ezt a szolgálatot gyümölcsözové fogja tenni. Igyekezzetek mindig lelkesek, és figyelmesek lenni egymásra, és szeressétek egymást. Így lesztek boldogok, igy lesztek az öröm forrásai – hangsúlyozta Balcsák atya, aki a szentmise után áldását adta ministránsokra és a további megjelent hívokre. Rafael testvér orgonán való játéka, valamint csodálatosan szép (ének)- hangja tovább fokozta a szentmise áhítatosságát.
Ft, Verebélyi Árpád a Kegyhely ore mindenkinek köszönetet mondva annak a reményének adott hangot, hogy a gyerekek jól érezték magukat (akik egy hangos igennel ki is nyilvánították véleményüket), s hogy jövore újra találkoznak.

Dautbegovics Zoltán

Sarlós Boldog-asszony fogadott ünnep Doroszlón

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Fri, 04 Jun 2010 05:28:00 PDT

Doroszló os lakossága évszázadok óta fogadalmi ünnepként tartja számon július 2.-át. Ugyanis azon a napon vész-fergetek söpört végig a faluban és a határban, A jégeso szinte mindent tönkre tett. Azóta évente eljárnak a Szuz Mária Keresztények Segítsége Kegyhelyre, vagyis a Szentkúthoz és áhítattal imádkozva kérik az Égi Anyánk közbenjárását az O Szentfiánál, mentse meg munkájukat, a lakóépületeiket, a termoföldjeiket.
Ft, VEREBÉLYI Árpád a Kegyhely ore szentbeszédében arra buzditotta a hívoket, hogy ápolják a testvéri szeretetet és kapcsolatot. – Mária és Erzsébet találkozása a hegyekben jó példa erre. Az Istennel és Máriával való találkozás lemondásokkal jár, de Mária mindig segít, ezért nekünk is segíteni kell a rászoruló ember-társainkon. A kérésünk legyen oszinte, akkor lesz oltalmunkra. Az oszinte ima mentheti meg igazi emberi értékünket – hangoztatta a lelkiatya.

Dautbegovics Zoltán

Pünkösdi ünnepek Doroszlón

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Tue, 25 May 2010 05:14:00 PDT

A SZENTLÉLEK eljövetele, vagyis a Pünkösd alkalmából, a Szentkútnál több szentmisére, illetve szertartásra került sor. Az ünnepi szentmisére, amelyet ft. Verebélyi Árpád, a kegyhely ore mutatott be, d.e. 10 órakor került sor.
A májusi ájtatosságon este hattól vehettek részt a hívok. Másnap, azaz hétfon tartották meg a Boldogságos Szuz Mária Keresztények Segítsége kegyhely ünnepét. Délelott 11 órakor, a Szondról érkezo mintegy 200 hívo részvételével horvát nyelvu misét tartottak, amelyet ft. Verebélyi Árpáddal karöltve ft. Rabovsky Dominik szondi lelkipásztor mutatott be. Elotte a hívok keresztutat jártak, a szentmise után freskóknál rózsafüzért imádkoztak. A délután során (magyar nyelven) bunbánati liturgiával folytatódott a szertartás. A gyónási lehetoséget követoen következett a Kereszt-út a családokért, utána pedig a rózsafüzér imádság. Az ünnepi szentmise, ft. Verebélyi Árpád atya bemutatásával, 5 órakor kezdodött. A Szuz Anya emlékére rendezett ünnepség az estéli májusi ájtatossággal ért véget.

DZ.

Isten hangját meghallani

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Mon, 17 May 2010 05:20:00 PDT

A Szabadkai Püspökség április 28- án országos szintu papi találkozót szervezett Doroszlón. A Valamennyi egyházmegyébol, összesen több mint száz pap volt jelen. A program délelott magyar és horvát nyelvu eloadásokkal kezdodött. Bábel Balázs, Kalocsa- kecskeméti érsek valamint Marin Srakic Diakóvár- eszéki érsek egyaránt a papság, jelenkorban megélt feladatvállalásaival foglalkozott. Elmondták, életüket Isten és az ember szolgálatában kötelességük élni.

Ennek az el-hivatásnak nemigen kedvez mai, sokat kínáló világunk, melynek ritmusát követni veszélyes. Minden ember szívét valami be kell, hogy töltse, a papét elsodlegesen a fent említett szolgálat. A gondok és meghasonlások a rosszul megélt hivatásban gyökereznek, ekkor lépnek fel olyan súlyos nehézségek, mint például a nemrégiben szárnyara kapott a pedofil botrány. Isten szolgájának és általában magának az embernek a Mindenható szavát kell elsosorban meghallania. Az elhangzott tanulságok megvitatására boven adódott alkalom az ebéd ideje alatt, majd a találkozó a Szentkúton folytatódott, ahol a hívekkel együtt szentségimádást végeztek. Azt szentmise követte, melyet Msgr.dr. Orlando Antonioni pápai nuncius mutatott be, egyetemben a szintén jelenlevo hazai egyházi méltóságokkal: Msgr. dr.Pénzes János szabadkai-, Németh László nagybecskereki-, Ðuro Gašparovic szerémségi egyházmegyék püspökeivel valamint Stanislav Hocevar metropolita érsekkel, a belgrádi egyházmegyébol. Emellett a misén képviseltette magát Ðuro Ðudar a görög katolikus egyházmegye püspöke valamint Marin Srakic Diakóvár-eszéki érsek és Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki püspök is. Közremuködött: a szabadkai Pro Musica kórus, Paskó Csaba vezényletével valamint a Brass brass fúvós kvintett.Legvégül sor került a Szabadkai Egyházmegye Ifjúsági Bizottsága által, a Papság Éve alkalmából kiírt, általános és középiskolás gyermekeket megszólító, irodalmi, képzomuvészeti és zenei pályázatnak a díjkiosztójára. Több száz fiatal érezte úgy, hogy ilyen-olyan formában kifejezést szeretne adni a papság, az egyház életérol megfogalmazódott gondolatainak.

Ft. Verebélyi Árpád Doroszló plébánosa, a Szuz Mária kegyhely ore a rendezvénnyel kapcsolatban köszönetét fejezte ki a támogatóknak: a Magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának és a Szerbiai Vallásügyi Minisztériumnak. Mint mondta, rendkívül hálás a doroszlói egyházközség tagjainak, a Helyi Közösség tanácsának, az Önkéntes Tuzoltó Testületnek valamint a Móricz Zsigmond MME-nek is a találkozó megszervezésében nyújtott segítségért.

Lennert Tímea

Fotók:Komáromi József

Országos jellegü papi találkozó Doroszlón-DZ. tollából

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Mon, 17 May 2010 05:19:00 PDT

A találkozót a belgrádi nuncius is megtisztelte jelenlétévelTalán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy, Ft. Verebélyi Árpád lelkipásztornak, a kegyhely orének szervezésében, április 28.-án egyedül álló esemény színhelye volt a doroszlói Szuz Mária keresztények segítsége bajkúti kegyhely. Ugyanis a Szentkútnál került sor az országos jellegu papi találkozóra, amelyen csaknem 150 pap, mintegy 10 püspök, s nem utolsó sorban Vatikán képviselojeként, a belgrádi nuncius is megjelent. A találkozó délelottjén a papság kongresszuson vett részt, a délutánján pedig volt szentség imádás, rózsafüzér, keresztút.

Az ünnepi szentmisére, mintegy (vidékrol is érkezo) 1000 hívo jelenlétében d.u 5 órakor került sor, amelyen dr. Pénzes János megyéspüspökünk, a megjelentekhez mondott üdvözlo beszédében arra buzdította a jelenlévoket, hogy a pápa által meghirdetett papok évében a hívok, az egyébb imájuk mellett, a lelkipásztorokért külön is imádkozzanak.

A találkozó végén kiosztották a jutalmakat azoknak a tanulóknak, akik részt vettek azon a pályázaton, amelyre egyházzal kapcsolatos rajzokkal, írásokkal jelentkezhettek. A középiskolások kategóriájában a doroszlói Risztity Anina érdemelte ki az elso díjat

Dautbegovics Zoltán

Tisztelet a lelki atyáknak

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Mon, 17 May 2010 05:15:00 PDT

A szabadkai egyházmegye ifjúsági bizottsága a Papok Éve alkalmából hirdette meg általános és közép iskolásoknak szóló irodalmi, képzomuvészeti valamint zenei pályázatát. Ez utóbbi kategóriában sajnos nem küldtek alkotásokat. Mindemellett pályamuvek szép számmal érkeztek. Több százan gondolták úgy, hogy érdemes elmélyíteniük az egyházi rend szentségével kapcsolatos ismereteiket, közelebb kerülniük ehhez a témához.

A pályázaton való részvételre a Hírvivo katolikus hetilap, a Zvonik katolikus folyóirat, a püspökség hivatalos honlapja, a Mária Rádió illetve egy hivatalos püspöki irat buzdította a diákokat. A beérkezett pályamuveket szakmai zsuri bírálta el. Az írásokat Dr. Silling István egyetemi rendkívüli tanár illetve Dr. Hózsa Éva tanszékvezeto egyetemi rendes tanár véleményezte: ,,A fogalmazások arról gyozték meg a véleményezoket, hogy íróik szerint tisztelni és becsülni kell a lelki atyát, aki valóban Isten szolgájaként fejti ki áldásos tevékenységét a reá bízott közösségben.” A képzomuvészeti kategória pályamunkáit Olga Šram, képzomuvészet szakos tanár méltatta: ,,Az adott témák megélése, a tartalomátvitel eredetisége, melyekben láthatóan nyilvánultak meg az érzelmek, a gondolkodásmód, a tapasztalat és a vizuális emlékezoképesség voltak azok a meghatározó szempontok, melyek alapján egy-egy gyermekrajz kiemelkedett” A díjátadásra a doroszlói Szentkúton megrendezett Országos Papi Találkozó alkalmával került sor. Az ifjúsági bizottság nevében Utcai Róbert és Milenko Stantic atyák osztották ki, az értékes könyvcsomagokból álló jutalmakat. Nyugat-Bácskából a doroszlói fölsos Gellér Éva harmadik helyezést ért el a képzomuvészeti kategóriában, szintén ebbol a faluból küldött írást a középiskolás Ristic Anita, aki ezzel elso helyezést ért el. A bácskertesi nyolcadikos, Buják Brigitta, rajzát-valamint osztálytársa Molnár Mária írását szintén elso díjjal jutalmazták. A horvát nyelvu irodalmi pályázat három zombori sikert hozott: Valentina Radoš az alsósok- míg Tihana Halas a fölsosök-, Jasna Dozanin a középiskolások kategóriájában ért el harmadik helyezést.

Lennert Tímea

További képek:

Papi találkozó és zarándoklat

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sun, 18 Apr 2010 05:12:00 PDT

A Katolikus Egyház tavaly meghirdette a papság évét, ami idén Jézus Szíve ünnepéig tart. Püspökeink elso próbálkozásként összehívták országunk minden papját egy közös lelki napra, és ezt a találkozót a doroszlói Egyházmegyei Kegyhelyen szervezik meg, 2010. április 28- án.
Ugyanerre a napra, ugyanazon helyszínre hirdetik meg az egyházmegyeközi engesztelo zarándoklatot a papság évében, és arra kérik és buzdítjuk a hívek nagy közösségét, hogy vállalják ezt az engesztelo imazarándoklatot papjainkért, akikkel együtt fáradoznak Isten Országának építésén.

A találkozó programja:
10:00 – CENACULUM – Máriás Papi Lelkiség – Vezeto: Ft. Kovács Zoltán
12:00 – RÓZSAFUZÉR
13:00 – GYÓNÁSI ALKALOM
15:00 – KERESZTÚT
16:30 - SZENTSÉGIMÁDÁS
17:30 - PONTIFIKÁLIS SZENTMISE
Focelebráns: Msgr. Dr. Orlando Anonini érsek, a Szentszék belgrádi
nunciusa
19:00 – Alkalmi musor, a képzomuvészeti-, irodalmi-, és a zenei pályázat díjkiosztója
A házigazda, ft. Verebélyi Árpád Doroszló plébánosa, a kegyhely ore a következo szavakkal hív mindenkit a találkozóra:

- Hiszem azt, hogy Istennek kedves vezeklés az, amikor az éppen lelkileg feltöltodo papokért a hívek Máriával, Jézus anyjával imádkoznak, mint egykor Pünkösd napján a tanítványok.

Lennert Tímea

A XXI. század gyalogos zarándokai

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sat, 26 Sep 2009 05:10:00 PDT

Moholról már másfél évtizede rendszeresen indul a doroszlói búcsúba gyalogos zarándok csoport. A vállalkozó szellemu zarándokok száma általában 15-25 között mozog és az 1994-es elso gyalogos zarándoklat óta, csak párszor fordult elo, hogy a kedvezotlen idojárási viszonyok végett nem tudták ily módon megtenni ezt az utat.

Idén 25-en voltak moholi és adai lakosok, akik szeptember 6-án reggel 6 órakor a templomban gyülekezve, Isten áldását kérve vállalkozásukra. Plébánosuk ft. Baráth Gábor atya imádságos lelkülettel engedte oket útjukra – el is kisérve oket a faluszéli keresztig. A csapat lelkesen vágott neki, az embert próbáló, egy irányba megközelítoleg 92 kilométeres útszakasznak, melynek során csak egy hosszabb éjszakai pihenot tartanak (évek óta Kishegyesen). De ahogyan ok maguk fogalmaznak: „Akit egyszer elkapott ennek a gyalogos zarándoklatnak a szelleme, amíg csak teheti így akar menni!”. Bár volt, aki már az induláskor nagyon el akarta oket rettenteni! Ugyanis összetalálkoztak egy roma emberrel, aki megkérdezte tolük, hová mennek. Amikor meghallotta milyen hosszú útra készülnek ezt mondta: „Jaj, hát akkor ezek megdöglenek, még odaérnek!” Ez a kijelentés természetesen senkit nem bátortalanított el és mindannyian épségben megjárták oda és vissza is az utat!

Igaz, személyesen (még) nem volt alkalmam velük tartani, de a hazaérkezésükkor jelen voltam és kihasználtam az alkalmat arra, hogy megszólaltassak pár gyalogos zarándokot. Álljon itt élménybeszámolójuk:

Vendel bácsi, 62 éves (Mohol): „Most voltam eloször zarándoklaton – eddig is mentem volna, de mivel állatokat tartok, eddig nem tudta kire hagyni oket és ez meggátolt ennek a vágyamnak beteljesülésébe. Eddig. De most sikerült megoldanom! ( Elárulom önöknek, hogy a zarándok társaitól megtudtam, hogy a bácsi a nagy meleg ellenére az egész utat öltöny felsoben tette meg!) Hitben nevelkedtem fel, máskor is voltam már busszal, de magam elé tette, hogy még életemben egyszer gyalogosan is meg akarom tenni ezt az utat. Most sikerült. Örülök ennek!”

Erzsi néni 62 éves (Ada): „Ötödször gyalogolok – ez is volt a kívánságom, hogy ennyiszer el tudjak menni. Amit a szívemben hordoztam az elsosorban a családom volt. Férjem egészségéért fohászkodtam, és legalább még 65 éves koromig szeretném ezt az utat gyalog megtenni. Az idén nagyon könnyen átéltem mindent, szenvedés, törések nélkül mentem. Volt már úgy, hogy az egész talpam „lement”, de a Jó Isten meghallgatta kérésemet és mennél idosebb lettem, annál könnyebben megy ez a fajta zarándoklat.”

Timi és Móni 33 éves iker lányok (Ada): „Kilencedszer tesszük meg ezt az utat gyalogosan. Az imaszándékaink között volt az úton: közösségük megújulása, családunkban édesapánk megtérése – és a vendéglátó család nehézségeit is hordoztuk magukkal a zarándokúton. Ha valaki szeret gyalogolni, megvan benne a lelkesedés, az elszántság hogy legalább egy részt végig tud menni, meg persze, ha van valami szándék a szívében, amit a zarándoklat során hordozni akar – amiért menni akar – ennyi elég ahhoz, hogy valaki elinduljon gyalogosan ezen az úton!”

Marina 20 éves (Mohol): A zarándoklat legfiatalabb résztvevojeként – idén már másodszor ment. „Elsosorban azért indultam el újra, mert elsore nagyon megfogott ennek az útnak a szavakban kifejezhetetlen szépsége. Egy szép, összetartó közösség formálódik az út során az emberekbol.” Hogy tudnád megfogalmazni mi a lényege ennek a sokak szemében elavultnak tuno – napokig gyalogosan baktató, imádkozó zarándoklatnak?- tettem fel számára a kérdést. „Számomra eloször is az, hogy a bajainkat, bánatainkat elvigyük, odahelyezzük Szuzanyának. Segítséget kérünk tole az elottünk álló idoszakban is, hogy ha lehet minden jól alakuljon az életünkben – új erot nyerjünk a ránk váró nehézségek elviseléséhez. Egyben hálát adni is mentem, hogy minden vizsgámat sikerült idoben leraknom és erot kértem a továbbiakban is a tanuláshoz. Hiszem, hogy mindenben a Szuzanya segítségére számíthatok, és ezért már most azon igyekszem, hogy ha csak lehet jövore is el tudjak jutni gyalogosan Doroszlóra.”

Haza érve a templomba bevonulva láttam rajtad, hogy nagyon elérzékenyültél. Szavakba lehet foglalni ennek okát? Mi hozta ki beloled ezeket a könnyeket? – kérdeztem. „Elsosorban a hála, hogy a Szuzanya megóvott bennünket végig az úton, hiszen nem egyszer voltunk veszélynek is kitéve (pl. egy asszony miközben a traktor utánfutójára kellet, hogy felszálljunk – hanyatt esett és semmi komolyabb sérülést nem szenvedett… a Szuzanya alá tartotta anyai palástját! – Vagy a traktor légfékje felmondta a szolgálatot, amikor lejton lefelé mentünk és senki nem sérült meg, semmi baj nem lett ebbol sem…). Egyszeruen ezeket az érzéseket nem lehet szavakban kifejezni. Az érti meg, aki eljön és végig csinálja a zarándoklatot velünk.”

Klári néni 69 éves (Mohol): „15 éve egymás után részt veszek a gyalogos zarándoklaton. 93-ban kezdodött a zarándoklat elhunyt ft. Danyi László atyával – akkor Szegedre mentünk – a fatimai Szuzanya szobra amikor ott volt – utána indultunk Doroszlóra. Az elso indulás nagyon emlékezetes volt. Zuhogott az eso reggel ötkor, hat órakor volt az indulás – családom vissza akart tartani, azt mondták ilyen idoben nem megy senki sehová. Erre azt mondtam nekik: Én a templomig elmegyek, ha lesz valaki, akkor megyek, ha nem akkor maradok itthon. Mindenki aki feliratkozott az útra, mind ott volt (15-20-an voltunk). Zuhogott az eso. Amikor vége volt a templomban az útra bocsájtó imádságnak, gyönyöruen sütött a nap és végig az utunkon szép idojárás kísért minket. Amikor hazaértünk és bementünk a templomba – akkor kezdett el újra esni az eso. Elmesélni nem lehet ezeket az élményeket – át kell élni. Akit megfog ennek a zarándoklatnak a lelkülete – azért mindig visszavágyik, és amint hazaérünk már azon törjük a fejünket, hogy akkor jövore hogy s mint megyünk. Ez a négy nap fizikailag fáradtságos, de lelkileg feltöltodünk!”

Zsolt 23 éves (Mohol): „Másodszor voltam. Négy évvel ezelott mentem eloször, mert éreztem egy olyan indíttatást magamban, hogy el kell mennem. Indulás elott 3 nappal döntöttem ezt el, neki vágtam és nagyon jó élményekkel értem haza. Idén azért indultam újra neki, mert van egy-két cél az életemben, amit szeretnék elérni – elsosorban magamhoz illo hívo társat tudjak találni. Ha sikerül, akkor jövore azért fogok menni, hogy hálát adjak, ha nem valósul meg a vágyam ebben az évben, akkor jövore újra erre a szándékra vágok neki az útnak – ha csak tehetem. Mélyen érint a kishegyesi vendéglátó családok vendégszeretete is mindig. Nagyon hálás vagyok azért, ahogyan minden jóval ellátnak bennünket és nem csak ott, hanem minden útba eso piheno helyen is.”

Tamás 23 éves (Mohol): „Idén ötödszörre mentem. Minden nagyon szép és jó, problémamentes volt. Odaérve még a ministrálásba is aktívan részt vettem, mindegyik szentmisén és az esti – reggeli zsolozsma imádságokon is. Az Úr mindenhez adott erot és kello lelkesedést!”

Megszólaltak még páran akik már részt vettek egykor a gyalogos zarándoklaton, de most csak a hazaérkezéskor való megvendégelésbe segítettek be.

Irénke néni 60 éves (Mohol): „Nehéz mutét után pár évvel hálából mentem el egyszer gyalogosan, de sajnos a lábaim belso visszér gyulladást szenvedtek így többször nem tudtam így nekivágni az útnak. Viszont a mi traktoruk viszi már évek óta a gyalogosok mellett a csomagokat, 67 éves férjem vezetésével. (Aki minden évben úgy jön haza, hogy utoljára ment, de azért a rá következo évben csak megint elindult!). Azon az úton, amit gyalogosan tettem meg, számomra a legnagyobb „felfedezés” az volt, hogy a határban az út mellett milyen változatos és szép virágokat lehet találni. Ezekbol mindig koszorúkat fontunk és ez ma is így van, hiszen az út menti kereszteken helyezzük el oket, meg a traktor elejére is jut! No meg természetesen a zarándokok által vitt feszületen is mindig van friss virág koszorú.”

András bácsi 72 éves (Mohol): „Egészségi állapotom nem engedte meg, hogy idén nekivágjak az útnak. Bár az indulás napján reggel, amikor felébredtem az útifu ott volt a lábam alatt. El is döntöttem, hogy összepakolok és elmegyek. De ahogy hajoltam meghúzódott a derekam. Ez egyértelmu jele volt annak, hogy nem szabad gyalogosan mennem. Így most csak itthon, a zarándokok fogadásának segédkeztem. De természetesen a két napos szervezett busszal elmentem azért Doroszlóra. De teljesen más gyalog menni. Más úgy megérkezni a kegyhelyre, de a legnagyobb élmény, a zarándoklatról hazaérkezni. Amikor már közelítek a faluhoz – bár idos ember vagyok -, de könnyekig meg tudok hatódni. Hiszen hálatelt a szívem Szuzanya iránt, aki végig kísér az úton. Az emberiségnek szüksége van valamire, nem csak pénzre, munkahelyre, hanem elsosorban hiányzik a Jó Isten! Ezt mutatta meg az is, hogy idén mennyien ott voltak ezen a zarándoklaton! Keresik az emberek az Istent!”

Ahogy riportalanyom is megfogalmazta: „Fizikailag elfáradva, lelkiekben megerosödve érkezett haza a zarándokok csoportja!” Remélni tudjuk, hogy jövore is alkalmas lesz az idojárás, hogy újból nekivágjanak ennek az útnak, hiszen más nem fogja meggátolni ebben a szándékukban ezeket az embereket, kiket a közös út, közös élmény különleges közösségé formált. Imádkozzunk, hogy példájukat minél többen kövessék!

L. Zsuzsanna

„A megbocsátás az erosek tulajdonsága”

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sat, 26 Sep 2009 05:02:00 PDT

Mint egy aprócska jubileum, ötödik alkalommal szervezték és tartották meg szeptember 13-án azt az ifjúsági lelkinapot, melynek a doroszlói Mária-kegyhely adott otthont. A találkozó idei mottója érdekes módon Mahatma Gandhitól származott. „A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erosek tulajdonsága”. E gondolatok igen idoszerunek tuntek a kiengesztelodés évében. És persze nem csak erre a találkozóra, vagy évre vonatkoztak/vonatkoznak, hanem egész életvitelünkre.

Nagyon várt és elvárt eseménnyé notte ki magát ez az ifjúsági lelkinap. Azt is mondhatnánk, ha közeledik szeptember, vagyis Kisboldogasszony ünnepe, akkor a fiatalok Doroszlóra mennek. Az a lelkes kis csapat, a KÉKifi – a Keresztény Értelmiségi Kör ifjúsági tagozata, amelyik minden évben hosszas tervezgetés és kivitelezési munkálatok után, megpróbálja az odaérkezok délutánját érdekessé, tartalmassá és emlékezetessé tenni, arra törekszik hogy ezáltal is közelebb vigye a fiatalokat Istenhez.

Ez a bizonyos lelkinap minden évben ugyanaz és minden évben más. A fiatalok minden évben tudják, hogy mi vár rájuk (hogy hogyan épül fel a délutánjuk, hogy játszani is fognak, hogy a nap szentmisével zárul stb.), de azt is tudják, és szinte várják, hogy meglepetésekkel, kihívásokkal találják szembe magukat. Minden évben van ezeknek a délutánoknak egy olyan pontja, ami igazán különleges és maradandó. Elso évben a szentmise alatt minden résztvevo mintegy személyes felajánlásként egy-egy gyertyát helyezett el az oltár elott, amelyekbol végül egy óriási égo kereszt alakult ki. A következo évben virágszálakból alakítottunk ki kereszt alakú „virágágyást”. A harmadik alkalom rendhagyó volt, ugyanis a résztvevok a délután folyamán készített „zászlókkal” (illusztrált vásznakkal) a kegyhelyrol elzarándokoltak a doroszlói templomba. A tavalyi évben a szentírási részletet tartalmazó léggömböké volt a foszerep, ugyanis azokat engedték szabadon a résztvevok, jelképezve a buntol való megszabadulást. Idén a résztvevoket fizikailag is megmozgattuk, ugyanis át kellett kelniük a „folyón”.

Miután összegyultek a fiatalok, résztvevok (több mint 400-an voltunk), és ft. Verebélyi Árpád atya, a kegyhely ore köszöntötte oket, Dr. Sóti János SJ atya érdekfeszíto és szellemes hangvételben eloadott eloadását hallgathatták meg, A kiengesztelodés öröme címmel. Nagyon figyeltek a gyerkocök az atyára, de igazi felüdülést számukra a soron következo közösségi játékok jelentettek. A játékok során hajoltak, rúgtak, guggoltak, ütöttek, futottak a mozgásra éhes gyerekek. Akik másfajta felüdülésre vágytak, azok a Mária-szobor és a frissíto kút mellett, élo füzért alkotva mondták közösen a rózsafüzért.

Még mielott azt hihették volna a résztvevok, hogy ennyivel „megúszták” a napi teendoiket, ft. Utcai Róbert, csantavéri plébános újabb játékra invitált. Arra kért mindenkit, hogy fürdoruha és úszástudás nélkül keljen át a „folyón”. Ez a bizonyos folyó a szárazföldön helyezkedett el, és kvízkérdésekbol állt. Egy-egy játékos akkor tudott továbbhaladni „csónakjával”, ha megválaszolta az adott szakaszon feltett kérdést. Szinte hallani lehetett az evezok suhintásait, a víz csobbanását, olyan szorgalmasak voltak a résztvevok.

Természetesen a jól megérdemelt nyeremény sem maradhatott el az elért pontokért, amely cukorka formájában érkezett a fáradt legénység kezébe. A testi táplálék elfogyasztása után, a lelki táplálékra (szentmise) is szükségünk volt. Msgr. dr. Pénzes János püspök úr minden évben szívesen jön a fiatalok közé ünnepelni. Az idei szentmisét is o tartotta, és elmondta, felüdíti, megfiatalítja a doroszlói lelkinap légköre. A szentmisét és az egész délutánt az Ébredés zenekar zenéje tette még magasztosabbá. Idos és fiatal, kicsi és nagy együtt énekelte az ismeros dallamokat, és néhány új dalt is megtanultunk. A szentmise végére szinte teljesen beesteledett, de még akkor sem akartunk haza indulni. Nem tudtunk betelni a felújított kegyhely szépségével, a nap során szerzett élményekkel, a szép idovel, a sok nevetéssel, azzal a jóleso érzéssel, ami egy tartalmas nap után elönti az embert.

A közösen eltöltött délután remélhetoleg sokaknak tartalmas és érdekes volt. A szervezok sokat munkálkodtak azon, hogy így a tanév elején egy olyan ajándékot nyújtsanak a résztvevoknek, amit év közben többször elovehetnek, kibonthatnak és meríthetnek belole. Sokaknak sokmindent megköszönhetnék, de mindez nem jöhetett volna létre a Jóisten és a Szuzanya gondoskodása nélkül.

A KÉKifi internetes honlapján, melynek címe: www.kekifi.kek.org.rs megtekinthetok az ifjúsági találkozó alkalmával készült fényképek valamint több érdekes programajánaltunk is van a közeljövore.

Végezetül szeretnénk köszönetünket kifejezni a támogatóinknak: a Szabadkai Egyházmegye plénániáinak, a Keresztény Értelmiségi Kör civil szervezetnek, a Biromarketnek valamint akik a média területén is közremuködtek velünk: Mária Rádió, Szabadkai Rádió, Pannon Rádió, Magyar Szó, Hét Nap, Hírvivo, Hitélet.

Csapó Mónika

“A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erosek tulajdonsága.” (Mahatma Gandhi)

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sat, 26 Sep 2009 04:44:00 PDT

Ifjúsági találkozó a doroszlói Mária kegyhelyen.

A tavalyi találkozóhoz hasonlóan az idén, szeptember 13-án is több száz fiatal zarándokolt el a XVIII. századtól napjainking fenálló nemzeti kegyhelyünkre, a Segíto Boldogasszony bácskai kegyhelyére, amely pontosabban Nyugat Bácskában található, a szabadkai egyházmegyében.

A fiatalok rendkívüli megelégedettséggel vettek részt az ifjúsági napon, hiszen sokat játszhattak a szabadban, amit szeretnek és barátkozhattak, ismerkedhettek hasonló korosztályú más településrol érkezo zarándoktársaikkal. Az ifjúsági találkozón kivitelezett érdekes programok és az újonnan felújított kegyhelynek minden lehetosége, feltétele megvolt arra, hogy a fitalok lelkiekben felfrissülve és gazdagodva hazatérjenek és folytassák a megkezdett tanulmányaikat az iskolában. A soron következo ötödik alkalommal került megszervezésre ez a hagyományosnak titulálható lelkinap.

Az elokészületek már néhány héttel elobb megkezdodtek. A szervezést ft. Utcai Róbert, csantavéri plébános atya valamint a Keresztény Értelmiségi Kör ifjúsági tagozatának csapata vállalta magára. Az elokészültek folyamán rengeteg új ötlet születet és mindenki hozzájárult egyéni tehetségével, képességével, talentumával, hiszen az egyház tagjaiként mindenkinek lényeges volt a szerepe és részvétele a megbeszélésektol egészen találkozó záró eseményéig.

A kegyhely ore, Verebélyi Árpád atya fogadta és segítette a fiatal zarándokokat, hogy minden rendben legyen. A programok redkívül hasznosnak és érdekesnek igérkeztek! A regisztráció elvégzése után a fiatalok egy közöss imára lettek meghívva a kegytemplomba, melyben a Segíto Boldogasszony képe található a fooltáron. Az eloadás a “kiengesztelodés örömérol” szólt, melyet ft. dr. Sóti János atya tartott. Kihangsúlyozta nekünk azt, hogy a jó Isten minden embert szeret és a javát akarja. Egy történetben elmesélte nekünk, hogy egy fiatal fiú sokkal boldogabb volt a saját szüloföldjén, mint idegenben, más országban, de ehhez elkellett mennie, hogy rájöjjön. Valójában, a megbocsátással megszabadulunk a tehertol, amit hordoztunk és újból szabadok lehetünk, “szárnyakat kapunk” és ez az, ami örömmel tölt el bennünket. A továbbiakban játék a szabadban, valamint ima és ének volt a kegyhelyi szentkútnál. Már biztos sokan várták az “átkelés a folyón” programot, valójában a közelben található a Duna-Tisza-Duna csatorna, de a szervezok egy még érdekessebb feladatot készítettek. Mégpedig azt, hogy mezei tisztáson sávokat kialakítva ún.“csónakok”-ban kelljen átkelni az egyik végétol a túlsó végére, oly módon, hogy a fiataloknak hittanismereti vagy egyéb témákban való jártasságukat, “evezotehetségüket” volt alkalmuk leellenorizni. A szorgos igyekezetért mindenki jutalomként cukorkát kapott, aki résztvett a játékben, mégpedig az elért pontszámok alapján! A szentmisét msgr. dr. Pénzes János, szabadkai megyéspüspök mutatta be. A püspök atya elmondta, hogy örömmel vett részt és áldásával támogatta a fiatal zarándokokat. A szentmisén több pap is jelen volt. Befejezésül az Ébredés zenekar tartott vidám zenei koncertet, amelyen a fiatalok körében elhangzottak a már közkedveltté vált derus énekek.

Redkívül hálásak lehetünk a kapott sok kegyelmekért, hiszen Mária, Égi Édesanyjánkként valóban teljesíti ezt feladatát és közbejár értünk gyermekeiért.

Gál Hedvig

Képek

Dr. Pápai Lajos gyori megyéspüspök szentbeszéde

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Wed, 09 Sep 2009 04:39:00 PDT

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Fotisztelendo Püspök atya, kedves paptestvérek, kedves hívek!
A neves francia költo Paul Claudel, aki egy karácsonyi vesperást hallgatva tért meg a párizsi Notre Dame székesegyházban, írt egy szép verset, Délben a Szuzanyánál címmel. Ebbol idézek:
Dél van. A templom nyitva áll. Belépek.
Jézus Krisztus anyja, nem azért jöttem, hogy kérjek.

…Csak azért jöttem, Szuzanya, hogy nézzelek.

Claudel azután késobb is vissza visszatért a Szuzanyához, hogy – ahogyan o írta – befejezze a teológiai kurzusát nála. Most Kisboldogasszony ünnepén mi is eljöttünk ide, a Szuzanya kegyhelyére, hogy nézzük Ot, és engedjük, hogy tanítson minket.

Elso kérésünk a Szuzanyához: Mutasd meg nekünk Fiadat!

Ma sokakat megkísért az Isten nélküli világ lehetosége. De egyben sokan látják annak félelmetes következményeit is. A német filozófus Nietzsche mondta istenkáromló öntudattal: „Hol van az Isten? Megmondom nektek: megöltük Ot, mi öltük meg, ti és én”. De aztán o is hozzátette: De hogyan tehettük ezt? Hová vezetett az út, amelyen elindultunk? Nem szaladunk ki a mérhetetlen semmibe? A nagy orosz írót, Dosztojevszkijt is mindez megkísértette. O is megélte az Isten halálát. Az ateizmus nála is központi probléma lett. Ot is megérintette az emberfeletti ember eszménye. De kiállta a kísértést. Túljutott a nihilizmuson, és megtalálta Krisztus. Dosztojevszkij mindent átélt, amit Nietzsche leírt, de még annál többet is. Dosztojevszkij végül is kimondta: Isten él, Krisztus feltámadt.

De minden ember keresi az Istent, akár bevallja, akár nem. De Isten is segítségünkre siet, tudva, hogy istenkeresésünk is megváltásra szorul. Isten is elindult az ember keresésére, és ez a kinyilatkoztatás.

A mai ünnep, Szuz Mária születése, az ötödik században kezdodött. Akkor szenteltek Jeruzsálemben egy templomot erre a titulusra. A hetedik században azután az ünnep megjelent Bizáncban, majd Rómában és az egész Egyházban. Kezdettol fogva örömet sugárzó ünnep volt ez a mai. Annak a születését ünnepeljük ma, aki a Megváltó anyja lett. Így születése számunkra az üdvösség kezdetét jelenti. Az elmúlt évben Szent Pál apostolra emlékezett az Egyház. Egyik szerdai általános kihallgatáson a Szentatya, XVI. Benedek is az o megtérésérol beszélt a damaszkuszi úton, az o példáját állította elénk. Üzenetet ugyanis rendkívül aktuális. Szent Pál a pogányok között Jézus Krisztust, az Isten Fiát hirdette. A pogány akkor nem ateistát jelentett, és foleg nem vallástalant. Csak a vallást az akkori pogányok a szokás kategóriájába sorolták. A muveltek már régen nem tartották igaznak a görög-római mitológiát, de megtartották, mint szép szokást. Ez a kettosség, ez a lelki-skizofrénia felmorzsolta a pogány vallást, nem tudott erot adni a mindennapi élethez. Ma is sok ember nem ateista, nem is vallástalan, csak a vallást egyszeruen szokásnak tekinti, vagy pszichológiai igénynek. Ahogy az egyik ember szabadidejében bélyeget gyujt, vagy sportol, vagy énekkarra jár, ugyanígy valaki szabadidejében vallásos. Kettéválasztja az életet. Az ember szabadidejében vallásos, de különben úgy él, mintha nem létezne Isten. Egy idosebb férfival dolgozta teológus koromban egy budapesti kórházban, aki elmesélte, hogy fiatal korában mennyit ministrált, járt templomba. És rákérdeztem: És most? A válasza az volt: Ma már nem szokás.

Nemrégiben a TV-ben beszélt egy tudós házaspár – és errol egy vastag könyvet is megjelentetett – hogy milyen a kapcsolat a vallásosság és az egészség között. Nagyon érdekes eredményre jutottak. A maguk módján, vagyis csak a szokásból vallásosak vannak a legrosszabb helyzetben az egészség szempontjából. Majd jönnek a teljesen vallástalanok, és végül az egészség szempontjából legjobb helyzetben vannak azok, akik az Egyház közösségében, az Egyház hite szerint élik a vallásukat, akik tudatosak. De ez értheto is, hiszen Jézus azt mondta: Azért jöttem, hogy életük legyen, és boségben legyen. A maguk módján vallásosak rossz egészégi állapotukat azzal magyarázza, hogy ugyan szeretnének vallásosak lenni, de következetlenül, elkötelezettség nélkül. Ez a belso ellentmondás nem csak a hitüket rombolja, hanem az egészségüket is. Szent Pál egészen mást hirdetett. Azt mondta: Megtanultátok, hogy Jézus Krisztusban van az igazság. Nem hagyományból, hanem meggyozodésbol. A pogányok számára ez érthetetlen volt. Ahogyan nem értették meg a vértanúkat sem. A vértanú aktákban csodálatos dolgokat olvasunk, a rómaiak sokszor jószándékból próbálták a keresztényeket rávenni, hogy dobjanak tömjént a pogány isten-szobrok elé, így megmenthetik az életüket. És a keresztények erre azt válaszolták, nem tehetem meg, mert ez nem igaz. Ezt nem értették a pogányok. Ezt az abszolút újdonságot fogalmazta meg a második századi egyházi író, az észak-afrikai Tertuliánusz: Krisztus magát igazságnak és nem szokásnak nevezte.

A Jézusba, mint Igazságba vetett hitünk a történelem folyamán is, de ma is sokféle veszély fenyegeti. Tudjuk, hogy milyen nehéz volt kitartani a hit, a kereszténység, Jézus Krisztus mellett az elmúlt évtizedekben. És azok tartottak ki, és azok maradtak meg, akikben megvolt az egyszeru emberek mély hite, akik imádkoztak. Olyanok, mint akik a búcsúkra eljárnak, akik huségesek maradtak Jézus Krisztushoz.

A Szent Péter bazilikának a fopapja, Marchisani bíboros, tartott lelkigyakorlatot az olasz televízióban, és ott mondta el a következo történetet. A hetvenes években a Szovjetunió távol-keleti részén egy fiatalember beiratkozott az iskolába. Nagyon jól tanult ezért kiemeltél, és elküldték az akkori Leningrádba, hogy ott tengerésztiszti foiskolára járjon. Itt is egészen kiváló volt, ezért onnan is kiemelték és egy egészen különleges rendori szakasz vezetését bízták rá. A legveszélyesebb bunözoket kellett felderíteniük. Ebben is nagyon jó eredményt ért el. Egyébként teljesen vallástalan életet élt, úgy nott fel, hogy errol nem is hallott. Majd behívatták, és azt mondták neki, hogy most még veszélyesebb bunözoket kell neki felderíteni, a hívoket. Megkapták címeket, és sorra derítette fel magánlakásokban a hívok csoportjait, akik összejöttek imádkozni. Ott elkobozták tolük a Bibliákat, és nagyon sok durva és kegyetlen dolgot vittek végbe. Egy ilyen alkalommal, egyik családi házban, ahol többen imádkoztak, megfenyegette oket, hogy ezt többet ne tegyék, megdöbbentette egy fiatal lánynak, Natasának, a bátorsága, aki azt mondta, hogy mért bántasz bennünket, hiszen nem teszünk semmi rosszat. Rádöbbent, hogy ezek nem félnek, ezek nem ijednek meg. Egyszer, amikor ugyanígy bement egy magánlakásba, hallotta, hogy egy idos néni épp oérte imádkozik. És elkezdett gondolkodni: honnan van ezeknek ehhez bátorságuk? És amikor visszatért a laktanyájukba, akkor a titokban a Szentírásból kitépett két lapot bedugta a belso zsebébe, mert ok egymást is figyelték, így félnie kellett. Majd elkezdte olvasni. Lukács evangélium ama szakasza volt, amikor Jézus a Mi Atyánkot tanítja az apostoloknak. Elolvasta és azt mondta, hogy mit kell ettol félni, hiszen ebben csodálatos szép dolgok vannak. A másik lapon, amit találomra kitépett, ott pedig arról beszél Jézus, hogy ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; attól féljetek, aki a testet és a lelket is a kárhozatba tudja dönteni. És akkor valamit kezdet megérteni, hogy honnan is a bátorságuk. Majd eldöntötte, hogy elhagyja ezt a munkát, visszairatkozott az egyetemre és befejezte. Akkor o már tudta, hogy mit akar tenni. Egy tengeralattjárón szolgált, és amikor Kanada partjainál jártak, megszökött és kiúszott a partra. És ott bement az elso templomba. Nem tudta, hogy milyen templom, mert nem nagyon ismerte ezeket, és arra gondolta, hogy azt az Istent akarja, imádni, akit Natasa imádott. Késobb megtérése után készítettek vele interjúkat, sok helyen beszélt megtérésének történetérol, sot elkezdte emlékeit is megírni. Egy alkalommal, amikor az utcán ment, négy kigyúlt testu fiatal lépett mellé, és kifogástalan orosz nyelven azt mondták neki: Hallgass, vagy elpusztulsz. O azonban továbbra is beszélt mindenrol. Majd egyszer, amikor mentek érte a szállodába, ott találták holtan, kezében egy pisztoly, megjátszva, mintha öngyilkos lett volna, de mindenki tudja, hogy kivégezték. És akkor kiadták azt a könyvet, amelyet félig-meddig már meg is írt, amelyben megírta az Istenhez jutásának történetét. A könyvnek azt a címet adta: Bocsáss meg, Natasa. Leírta megtérésének egész történetét, az író neve helyett csak annyit írt: Az üldözo.

Kedves testvérek. Mindebbol jól lehet látni, hogy hatalmas üldözések voltak és vannak a világban Krisztus Egyháza ellen. És tulajdonképpen azok tudnak megmaradni, és azok tudnak másokat is Krisztushoz vezetni, akik mély meggyozodéssel meg merik vallani Krisztusba vetett hitüket, akik számára O nem szokás, hanem maga az Igazság. Ahogyan Szent Pál írja a Timóteus levélben: Mert jön ido, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat. Az igazságot nem hallgatják meg, a meséket azonban elfogadják. Az elso kérésünk tehát a Szuzanyához, hogy mutasd meg nekünk a Fiadat, az Igazságot, Jézus Krisztus.

Második kérésünk: Mutasd meg nekünk a szent családot, családjaink példaképét!

Példakép számunkra a Szuzanya családja is, Joakim és Anna, de még inkább a Szentcsalád, Szuz Mária, Szent József és a gyermek Jézus. Már Mikeás próféta – hallottuk az elso olvasmányban – a legkisebb törzsrol, Efratáról beszélt, melynek Betlehem volt a legfobb városa, s amely törzsbol származik majd a Messiás. Az evangéliumban is Jézus nemzetségtáblája van az a szakasz elott, amit az elott hallottunk, és ez is jelzi, hogy a Szuzanya is Isten választott népébe van belegyökerezve. Az Isten Fia is egy emberi családban akart megszületni. Szent Pál írja a szentleckében: O saját elhatározásából választotta ki oket. Ha a Szentcsaládot nézzük, egy dolog világos lesz, a gyermek Jézus, bár Isten Fia volt, emberi természetében, emberségében a Szuzanyától és Szent Józseftol tanult meg sok mindent. Úgy nott fel, hogy megtapasztalta iránta és egymásiránti szeretetüket. Tolük tanult meg imádkozni. Ok vitték el a jeruzsálemi templomba. Példájuk által, tolük tanulta meg a munkát, a fegyelmet, a csendet. Ahogyan Szent Lukács szépen összefoglalja: Jézus gyarapodott bölcsességben és kedvességben, Isten és az emberek elott. Ugyanez áll a mi keresztény családjainkra is. A gyermek az emberi viselkedés alapjait, de a hitbol fakadó életet is a családban tanulja meg. Mikor hittanból hallja azt, hogy Isten szeret és megbocsát, ezt csak akkor tudja valóban elhinni, ha a családjában is megtapasztalja szülei szeretetét, azt a biztonságot, hogyha hibázott, de bocsánatot kért, megbocsátanak neki, és ugyanúgy szeretik. Ha arról hall, arról tanul, hogy a szentáldozásban Jézus asztaláról részesülünk, sot örök boldogság azt, hogy asztalhoz ülhetünk Isten országában, azt csak akkor tudja elképzelni, ha a családban is van közös étkezés, közös asztal, amit körülülnek és örülnek, ha valaki részt vehet benne. S hogy a kisgyermek még nem érti a rokoni kapcsolatokat, de már ismeri a nagyszüloket, nagynéniket, unokatestvéreket, tudja, hogy hozzájuk tartozik. Ugyanígy a vasárnapi szentmisén is. A kisgyermek még nem érti a szentmisét, de már megtapasztalja a templomi környezetet és tudja, hogy itt o otthon van.

Fiatal házaspárt látogattam meg egyszer, és az édesapa mondta, hogy kisfiukat egészen kiskorától elvitték a templomba, de néha azon gondolkodott, hogy nem fölösleges-e ez, hiszen még nem ért meg a misébol sok mindent. Éppen akkor cserélték náluk a gázpalackot. A gyerek ott állt és nézte, és amikor a gázpalack tetejét lecsavarták, mivel ott állt, a kezébe nyomták. Megfogta a gázpalack tetejét, ami olyan, mint egy pohár, és hangosan elkezdte mondani „Igyatok ebbol mindnyájan, mert ez az én vérem helye”, és elmondta szó szerint az átváltoztatás szavait. Édesapja mondta, hogy akkor értették meg, hogy bár még kicsinek tunik, de számára rendkívül fontos, hogy gyerekkorától megszokja, hogy a templomban o otthon van. És milyen törés, milyen lelki-skizofrénia a gyermeknek, amikor rádöbben, hogy például édesapja nem jár templomba.

A Szentcsalád példája fontosabb, mint valaha. Ugyanis ma az istentelen világ szeretné lerombolni a házasságot és a családot. Értheto, hogy miért. Ha tönkreteszik a családokat, uralkodni tudnak az embereket. Az Olasz Püspöki Kar elnökét, például, halálosan megfenyegették. Pontosan azért, mert ki mert állni a férfi és a no kapcsolatán alapuló keresztény házasság eszménye mellett. Meg is fogalmazták, hogy ma Európában egy katolikus, keresztény ellenes inkvizíció muködik. A devianciákat már nem tényként említik, hanem példaképp emlegetik. A keresztény házasság eszményét pedig emberellenesnek minosítik. És sajnos mindez ránk, keresztényekre is hatással van. Hányan és hányan jelentik ki önzo módon, hogy nem kötök házasságot, élvezem az életet. Hány és hány fiatal nem ismeri az oszinte barátságot, a tiszta szerelmet, ami a házasságra, mint csodálatos élethivatásra készít elo, és amit az Úr Jézus szentségi rangra emelt. Ugyanez a lelkület van a gyermekáldástól való félelem mögött. Amirol a zsinat azt mondja, hogy szégyenletes buntett, a még meg nem született emberi élet kioltása. De hála Istennek, vannak jó példák is. Ma is vannak tudatosan élo keresztény fiatalok, akik a házasságra, mint hivatásra készülnek. És nem lepodnek meg, ha mások kinevetik oket. Hiszen ez számukra természetes, akikben pedig nincs meg a keresztény hit, azok el sem tudják képzelni, hogy így is lehet házasságra készülni. Vannak olyan fiatalok, fiatal családok, akik Isten áldásaként fogadják a gyermekeket, és keresztény módon nevelik oket.

Egyszer meglátogattam egy fiatal orvos házaspárt gyerekeikkel, beszélgettünk. A gyerekek nem bírták, csintalankodtak, rosszalkodtak. Rászólt az édesanyjuk, majd az édesapjuk, de csak tovább rosszalkodtak, nem bírtunk beszélgetni. Egyszer az édesapjuk megszólalt: Gyerekek, ha nem hagytok bennünket beszélgetni, akkor este nem imádkozhattok velünk. Egyszerre csend lett. Akkor még nem értettem meg, hogy mit jelent ez náluk. Másik alkalommal, amikor meglátogattam oket, akkor láttam, hogy este meggyújtják a gyertyát, amikor gyerekek mennek lefeküdni, letérdeltek, elmondták az esti imát, és utána mentek lefeküdni. S akkor eszembe jutott, hogy ezeknek a gyerekeknek mondják az iskolában, hogy csak a tanulatlan emberek vallásosak, hiszen ok a szüleiktol tudják, rajtuk látják, hogy ok sokkal többet tudnak, mint az egész iskolájuk együttvéve. Felnott megtérok – hál Istennek, nagyon sokan vannak ma – fiatalok, egyetemisták, gyerekkorukban nem kaptak vallási nevelést. Most ok jönnek: Szeretnék keresztény lenni. És így kezdik a beszámolójukat: Én sajnos otthon nem kaptam keresztény nevelést. Majd ezeknek a fiataloknak a gyermekei elmondhatják szüleikrol, amikor megkérdezik, hogy mit köszönhetnek nekik, hogy mindent.

És végül, kérjük Szuzanyát, hogy mutassa meg Szent Fia Egyházát!

Jézus Krisztus nagy ajándéka az Egyház. Az Egyházban maga Krisztus él tovább köztünk és bennünk. Mégis sokszor halljuk azt a megjegyzést, hogy Jézus igen, Egyház nem. Ezalatt az értik, hogy Jézust messzirol csodáljuk, nézzük, de az Egyház tele van emberi gyarlóságokkal, ahhoz nem akarunk tartozni. Pedig tulajdonképpen ennek örülnünk is kellene, hiszen ha az Egyház emberi gyarlóságokkal van tele, akkor az azt jelenti, hogy abban mi is beleférünk. Azonban egy sokkal lényegesebb kérdésrol van szó. Jézus Krisztusban, az Egyház testében tudom csak felismerni Ot, mint Isten Fiát. Hiszen Szent Pál mondja: Senki nem mondhatja, hogy Jézus az Úr, csak a Szentlélek által. Vagyis csak Jézus Krisztus testében, az Egyházban, amit a Szentlélek éltet. Aki Jézust a Szentlélek nélkül, az Egyház nélkül vallja meg, az csak embert tud benne látni, az Egyházban pedig legfeljebb egy emberi szervezetet, jótékonysági egyesületet. Így már csak azt hiszi el Jézus tanításából, ami neki tetszik, és így valójában már nem is Jézus Krisztusban, hanem csak önmagában hisz. A hitet, a keresztény hitet ugyanis az Egyházban kapom, az Egyházban vallom meg, és a keresztséggel leszek az Egyház tagja. Akkor van értelme, ha teljesen elkötelezetten vállalom. Fiatalok kérdezték egyszer tolem: Mit várok tolük, keresztény fiataloktól? Azt válaszoltam, hogy bátran legyetek azok, akik vagytok, vagyis Krisztus Egyházának tudatos tagjai.

Kedves testvérek! Ezekkel a kérésekkel fordulunk ma itt a Szuzanyához ezen a csodálatos kegyhelyen. Vasárnap délelott Magyarországnak a nemzeti kegyhelyén, Mártaverebély-Szentkúton miséztem. És ott most arra emlékeztek, hogy húsz évvel ezelott történt, hogy a ferences atyák újra visszakapták a kegyhely vezetését. És kitettek egy könyvet, amelybe mindenki beleírhatja azokat a kéréseket, amelyeket a Szuzanyától kér. Elsonek engem kértek. És én azt írtam bele – mivel a papság megszentelodésének az évében vagyunk – hogy a Szuzanya közbenjárására, újuljon meg lelkileg a papságunk, és hogy legyenek szent papi hivatások. És azt kérem a kedves testvérektol, akik itt jelen vannak, hogy ezért imádkozzanak gyakran. Azok a fiatalok pedig, akik úgy gondolják, hogy az Úr Jézus oket erre a csodálatos hivatásra hívta, azok ne féljenek az O követésére indulni.

Paul Claudel versével kezdtem. Említett versét így fejezi be:

…mert dél van, s mert híveid e napon ma itt lehetnek,

és mert te mindörökre itt vagy,

egyszeruen mert te vagy Mária,

egyszeruen mert dicsérhetjük létedet,

Jézus anyja, legyen hála neked!

Ámen!

Egyházmegyei Ministráns tábor Doroszlón

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sun, 16 Aug 2009 04:38:00 PDT

„Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya”

Augusztus 10-14-ig Doroszlón, a Szuz Mária Kegyhelyen rendezték meg Egyházmegyénk számos helységébol érkezo, mintegy 50 egynéhány ministránsának táborozását. A ministránsokkal Ft. Verebélyi Árpád a kegyhely ore és Ft. Szakály József oromi atya foglakozott. A gyerekek a naponta bemutatott szentmisén való részvétel mellett (egyet a Szt. IMRE templomban mutattak be) a lelki gyakorlatok és ministráns foglalkozáson kívul különbözo ügyességi játékokban vetélkedtek, az egyik napon az olaszországi gróf hoteljének medencéjében is fürödhettel, és meglátogatták a falu nevezetességeit.
Az elso napon ft. Baráth Gábor moholi plébános mutatott be szentmisét, melynek keretében arra sarkallotta a gyerekeket, hogy Szent Lorinc példájára ok is legyenek kitartóan állhatatosak az oltári szentség kiszolgálásában. „Aki nekem szolgál, aki nekem ministrál azt becsülni fogja az Atya” – idézett az evangéliumból Baráth atya. – A mennyei Atya megbecsülése, az egy ministráns jutalma. Ezt kell magatokban tudatosítani. A táborozás elso napján kérjük védoszentünket Szt. Lorincet, aki szintén szolgája volt a szegényeknek, hogy ebben a szolgálatban ami vállaltatok magatoknak legyetek kitartók és egyre jobbak. – hangoztatta Ft. Baráth Atya.

A táborozás zárónapján, pénteken 10 órai kezdettel, ft. Verebélyi Árpád, ft. Szakály József oromi és ft. Elharth Róbert atyák, s nem utolsó sorban a ministránsok „seregével” ft. Msgr Konc István mutatott be szentmisét. Örömét fejezte ki, s megtiszteltetésnek tartotta, hogy itt lehetett. Megyéspüspökünk üdvözletét tolmácsolva, ígérte, átadja a gyerekeknek püspök úrhoz intézett köszönetét, s az üzenetet, hogy kicsit sem bánták meg, hogy eljöttek a táborba, nagyon jól érezték magukat.

Zsunyi Tibor másodéves kispap, aki tavaly is itt volt a táborozáson, vagyis a ministráns találkozón, ötödmagával Temerinbol érkezett. – Annak ellenére, hogy az elso napon megismétlodo záporeso áztatta sátorunkat, nem keseregtünk, az itt töltött ido nagyon jó hangulatban telt el. – mondotta,

Ft. Verebélyi Árpád atya, mindenkinek köszönetet mondva azzal búcsúzott, (ha nem elobb, akkor) a jövore a Rómában rendezendo ministráns táborozáson találkoznak újra.

Dautbegovics Zoltán

Kegyhelyfelújítás

kegyhelydoroszlo@gmail.com — Sat, 14 Feb 2009 07:30:00 PST

A doroszlói szentkúti kegyhelyről, a zarándokhelyről már számtalan krónikás írt. Minden évben beszámolunk a szentkúti búcsúról, arról a két szeptemberi napról, amikor tömegesen érkeznek ide a hívők és mindazok, akik lelki bántódásukra gyógyírt keresnek.

Három évvel ezelőtt egy fiatal pap érkezett Doroszlóra, a temerini Verebélyi Árpád. Dr. Pénzes János megyés püspök őt nevezte ki a Kegytemplom és a Szentkút őrévé.

Ezen sokan csodálkoztak, mert mindaddig idős, tapasztalt pap volt a Szentkút őre. Maga Verebélyi atya is meglepődött a püspök döntésén.

– Az első évben nem sokat tehettem e közösség, pontosabban Gombos és Doroszló érdekében, mert kinevezésem évében, 2006-ban katona voltam. Civil szolgálatos ugyan, de Topolyán, így csak hétvégeken lehettem itt.

Az atyával a doroszlói plébánián beszélgetünk. A faluban hallottam, hogy ez az épület lakhatatlan állapotban állt, amikor Verebélyi Árpád ideérkezett. A hívek segítségével teljesen felújították, kicsinosították.

– Féltem kissé, hogy miképpen fogad a falu, ugyanis megszokták az emberek, hogy idős papjuk van. Az az önzetlenség, ahogyan a parókia felújításában részt vettek, számomra elegendő volt ahhoz, hogy esetleges félelmemet, kételyeimet elűzzem.

És egyben bátorítás is, hogy a parókia tatarozásánál sokkal nagyobb vállalkozásba kezdjen, a Szentkút felújításába. A kegyhely honlapján láttam azokat a terveket, amelyek a már felújított zarándokhelyet mutatják be. Impozáns tervek, bátor vállalkozás – állapítottam meg.

– Nagy fába vágtam a fejszét, nem tudom, hogy sikerül-e megvalósítanom az elképzeléseimet, de az a tény, hogy a Szentkút felújítása nemcsak az egyházat foglalkoztatja, hanem az itteni magyar közösséget is, felbátorít. Igaz, ma még több az ígéret, mint a konkrétum, de már ezt is haladásnak tartom.

Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének javaslatára 2007-ben Doroszlón találkoztak a vajdasági magyar önkormányzatok polgármesterei, azzal a céllal, hogy megbeszéljék, mit tehetnének a kegyhelyért. Kern Imre, Szabadka akkori polgármestere azzal az ötlettel állt elő, hogy próbálkozzanak a Tartományi Nagyberuházási Alapnál. Ezen az összejövetelen a polgármesterek abban is megállapodtak, hogy mindenki az önkormányzat erejéhez mérten támogatja a Szentkút felújítását.

– A találkozó eredményes volt, ugyanis a kegyhely felújítására 26 millió 800 ezer dinárt hagyott jóvá az Alap. A pénzt még nem kaptuk meg, ugyanis nagyon elhúzódott a különböző urbanisztikai és egyéb engedélyek beszerzése. Tavaly október derekára minden létező engedélyt megkaptunk, ám ekkor az alapból azt üzenték, sajnos a kassza kiürült. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kapjuk meg a pénzt, esetleg csak azt, hogy kissé kevesebbet ér majd, mint mondjuk tavaly októberben. Azt az ígéretet kaptam, hogy február 20-a után előleget kapunk, amelyből megvásárolhatjuk az anyagot az építkezéshez.

Az atya elmondja, hogy a zarándokok adományaiból 2007 őszén elvégezték a Kegytemplom teljes szigetelését. A magyarországi Szülőföld Alaptól is kaptak kétmillió forintot, amelyen háromszáz öntöttvas padlábat csináltattak. Szabadka tíz kandelábert adományozott a kegyhelynek, Zenta viszont félmillió dinárt ígért, ám ez a pénz sem érkezett még meg. A többi magyar önkormányzatból még semmilyen ígéret nem érkezett a Szentkút őréhez. Az ígéretek közé lehet még sorolni az apatini polgármesterét is, aki traktoros fűkaszálóval fogja megajándékozni a kegyhelyet. Most ugyanis a hatalmas térség füvét motoros fűnyíróval tartják rendben.

– A szentkút felépítését három fázisban képzeltük el. Az első fázisban arra összpontosítunk, hogy kielégítsük az ide érkező emberek alapvető igényeit, hogy le tudjanak ülni biztonságosan, hogy ne szakadjon le alattuk a pad, hogy ne legyen vizes a pad, hogy ne fázzanak fel, és hogy legyen rálátásuk a liturgikus eseményekre, amelyek a szabadtéri oltárnál történnek. A szabadtéri oltárnál ötezer ülőhelyet tervezünk. A Szülőföld Alaptól kapott pénzen vásárolt padlábak ennek a felét biztosítják. A kegyhely mellett több mint két hold földet vásároltunk, itt parkoló lesz. Egyelőre herét vetettünk bele, így száraz időben ráhajthatnak az autóbuszok, de esős időben nem. Tervünk, hogy e térséget lebetonozzuk, ez azonban a legtávolabbi terv, ugyanis ekkora tér lebetonozása nagyon drága. A parkolóra azért van szükség, hogy ne a Kegytemplom előtt parkoljanak az autóbuszok. Egyrészt a kis teret bezsúfolják, másrészt pedig a motorok zúgása zavarja a misét. A kegyhely közvetlen közelében van a csatorna. A mellette levő térség a Vajdaság Vizei Közvállalat tulajdona. Kétszer kérvényeztem, hogy engedélyezzék a csatornapart területének használatát. Oda ugyanis egy sétálóövezetet képzeltem el padokkal, ahova elvonulhatnak a zarándokok, ahol csend van és lelkileg elmélyülhetnek, ahol lelki beszélgetést lehet folytatni. Jelenleg ugyanis nem lehet a kegyhely területén olyan helyet biztosítani, ahol csend van. A különböző árusoktól, a motorok zúgásától az egész kegyhely állandóan morajlik. Kicsi a gyóntatószék is, és mivel kicsi, sok ember van körülötte, akik gyónni szeretnének, ezért ez a tér is zajos. Ezért gondoltam a csatorna partjára. A Vajdaság Vizei Közvállalatból válaszoltak a levelemre, nem utasítottak ugyan el, de nem is biztattak különösebben. Majd meglátjuk – ez volt válaszuk lényege.

Végül mondjuk még el, hogy Verebélyi atya tervei között szerepel egy zarándokház építése is, ahol nemcsak megszállhatnának az ide látogatók, hanem főtt ételt is kaphatnának. A konyha egész éven át elláthatná a magukra maradt doroszlói idős embereket is.

A doroszlói szentkúti kegyhelyet minden évben több mint húszezer ember keresi fel. Nemcsak szeptember havában a kétnapos búcsúra zarándokolnak ide tömegesen Vajdaság minden részéből és külföldről a hívők és mindazok, akik a kút vizétől várják a csodát, hanem az év folyamán többször is, szinte minden héten érkezik ide valaki.

– Ez a hely vallási szempontból, egyházi szempontból különös kegyelettel bíró hely. Az ember itt találkozik, találkozhat olyan megnyugvásforrással, amely kihat az életére. Az itteni magyarságnak különösen fontos helye a Szentkút, egyrészt azért, mert egy ősiséggel bír. Nagyon komoly ősiséggel. Már az 1300-as években emlegetik, azóta zarándokhely. Az utóbbi években pedig egyértelműen a vajdasági magyaroknak, és nem csak a keresztény vallásúaknak egy jelentős, talán a legjelentősebb találkozási helye. Lelki felüdülésünk központja.

Németh Zoltán