A Seafalcon főz

Tarja bálmossal

2012-02-08T10:15:00.000+01:00

Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...

A tarját az asszony alkotta, amikor serpenyőben süt, akkor a hús mellé kerül mindig bőven hagyma és szeletelt alma is. Valami fantasztikus a szaftja, és a sült alma is felséges, hogy a hagymáról ne is beszéljünk. És a gasztronómiai élvezetet fokozta, hogy puliszkával ettük. Aznap készítette,m, házi túrót, és a savó a bejárati két ajtó között a küszöbön (téli pótfridzsider) várta a sorsát.

"Keletkezett" a családban egy aranyos kislány, éppen menynek való (és az is lesz), így őt, kértem meg, hogy csináljon hozzá bálmost.

- A szót ismerem, mert hallottam már, de se nem ettem, és nem is készítettem még soha! - mondta (angolul, mert amikor nagyon szükséges, hogy pontosan fejezzük ki magunk, akkor ezt használjuk, mivel oly tökéletlen vagyok, hogy nem beszélek románul, pár fontos tengerész kifejezéstől eltekintve: unde merdzse domunle, cse facse domnule, primbáré, zsumatáte, pucin kontrol, nu stiu rumuneszk, ma numeszk szífalkon...).

Na, szóval elmagyaráztam, hogyan kell. Gondolom, értette is, de volt benne némi bizonytalanság. De mint minden mai fiatal, bensőséges viszonyban van a világhálóval és azonnal megguglizta. És jött is ezerszám a román nyelvű találat. Innen már nem volt nehéz elkészíteni.

Dobálós savanyúságot ettünk hozzá, hát isteni volt!!!

Csak ezt akartam mondani...

Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondja, hogy mit!

2012-02-02T07:18:00.000+01:00

Hogy ki mondja meg? Hát Michel Roux, akinek a receptes könyvét ajánlom.A címe Tészta varázs, és valóban varázslatos dolgokat tud ez a pasi! Nemcsak azt mondja meg, hogy mit süssünk, hanem azt is megmutatja, hogyan. Klassz fotók vannak a kézügyességről, a kis trükkökről... De hadd ne én beszéljek, mondja el a könyv, amit tudni kell:

Csupa könnyen elsajátítható recept található ebben a nagyszerű gyűjteményben amely minden klasszikus tésztareceptet a lehető legegyszerűbben mutat be. A 3 Michelin csillaggal rendelkező csúcsséf, Michel Roux tudása a klasszikus francia iskolában csiszolódott és több mint 30 évnyi tapasztalattal és óriási gyakorlattal rendelkezik a tésztakészítés terén.

Minden fejezet egy meghatározott tésztafélére épül és ennek az alaptésztának az elkészítési technikáját lépésről lépésre mutatja be. Az ezt követő receptek az alaptészta különböző felhasználási módozatainak a lehetőségét ismertetik- édes és sós tésztaételek formájában egyaránt. Lenyűgöző a szerző által felvonultatott klasszikus és modern, sós és édes tészta receptek mennyisége és sokszínűsége.

Végig kitűnően illusztrált szakácskönyv, ami arra született, hogy vezető szerepet töltsön be a tésztakészítés világában.

És, hogy lásd milyen jó dolgod van, még fel se kell állnod a számítógép elől, itt van a Libri könyváruház keresője, aminek a keresőmezejébe beírod, hogy Michel Roux, vagy azt, hogy Tészta varázs, és máris megveheted, természetesen internetes kedvezménnyel!

Paradicsomleves palacsintacsigával

2012-01-28T05:30:00.000+01:00

Az asszonykám gondban volt, hogy a tegnapról maradt krumplis tarhonyához (kolbászos!) milyen levest készítsen.
- Paradicsomlevest! - adtam le a rendelést, mert előtte pár perccel néztem a lassan ritkuló, a nyarat idéző üvegeket.
- Jaj, de jó ötlet! - lelkendezett -, de ki ne gyere a konyhába! - tiltott ki. Már tudom, hogy ilyenkor ötletel, már ami a főzést illeti.
Nos, amit tálalt az szemere is szép volt, és ízre...!!!
Nem nagy komplikáció paradicsomlevest készíteni: két evőkanál cukrot vajon megkaramellizál, majd rászór egy kevés lisztet, és zsupsz felönti a paradicsomlével. Nem sokat kell fűszerezni, mert amikor eltettem az ivólevet, akkor belefőztem a hagymát, a zellert. Csak sózni és borsozni kell. No, meg egy kis szárított bazsalikom is jött bele. Közben sós palacsintát sütött, arra egy kevés kiszáradt Telemea (román) sajtot reszelt, de ha neked nincs, akkor azt mondom, hogy próbáld ki egy kicsi juhtúróval megkenni, szerintem a leves ízéhez nagyon passzol! A palacsintából szeleteket vágott, és ment bele a levesbe. Dísznek, és nyári íznek kapott a leves pár szem lefagyasztott koktélparadicsomot.
- Csuda finom! - dicsértem az asszonykám!
- Karácsony előtt olvastam, miközben recepteket keresgéltem, de már nem emlékszem, hogy hol... valamilyen leveshez írték a palacsintát, de nem sajtosan -, mondta.
Hát akárhogyan, akárhol olvasta, ezt jól kitalálta!
Még most is a számban van az íze!

Spagetti a la che cosa c'e nel frigo

2012-01-22T08:03:00.000+01:00

A lecke fel volt adva: ebéd kéne, de nem akarózott boltba menni, mit főzzek? Úgy döntöttem, hogy szétnézek a hűtőben, vajh mi van benne? Hát kérem, találtam szárzellert, egy fél üveg paradicsomsűrítményt, gyömbért, és Telemea Huedin sajtot, amit Bukarestből kaptunk. (Ha olvassa egy kedves erdélyi blogger ugye megkommenteli, hogy mit jelent a neve vezeték, keresztnév -, meg mit kell róla tudni, meg mihez használják Erdélyben, meg a románok, meg minden...) A kredansz aljában mindig van száraztészta két dobozban. Az egyikben vegyesen, hogy bármikor bármilyet elő lehessen kapni, a másikban spagetti az én kedvemre. Találd ki, melyik a kedvencem? Így már összeállt a második fogás.

Apró hagymából hármat is pucoltam, és olíva olajra dobtam a serpenyőben. Adtam neki még egy kiskanál gyömbéres fokhagymát, majd zutty bele három zellerszárat, zöldjével egyetemben. Félpuhára dinszteltem, és nyakon öntöttem a fél üveg sűrített paradicsommal. Sóztam, borsoztam, de most nem vettem elő az olaszok kedvenc fűszereit, mert a zellert akartam, hogy domináljon. A bolti paradicsom erősen savanykás volt, ezért kapott egy leheletnyi cukrot is (ízlés dolga, az enyém ilyen). Ezzel kész.
És mehetett az al dente kifőtt spagettire.
A tetejére Telemea (vagy Huedin? Melyik a vezeték, és melyik a keresztneve? Vagy Tehu sajtként kell híni?) sajtot tettem (ha nincs neked itthon, ne ess kétségbe, a fetához hasonlít), de ez csak akkor derült ki, amikor kibontottam, mert soha nem kóstoltam. Most először, és megmondom a tutit: nagyon ízlik!
Szóval így készítsd a Mi van a frigóban spagettit.

Hagymaleves sajtos pirítóssal

2012-01-19T07:26:00.000+01:00

Hiába van címoldalakon a Costa Concordia gyáva kapitánya, azért enni is kell, és ahhoz főzni. Mivel nagyon leveses vagyok, megint azt teszek ki, és az egyik nagy kedvencet, a hagymalevest!

Igazán nem egy különleges varázslat. Van, amikor úgy készítem, mint Jan, a lengyel szakács a hajón, aki nem rántja, nem habarja és nem sűríti liszttel és még el se turmixolja. De most éppen az ellenkezőjét tettem:
Négy fej hagymát durván felaprítottam, és vajon (hagymaleveshez mindig vajat használok!) megdinszteltem. Amikor ezzel megvoltam, megszórtam két evőkanál liszttel. felöntöttem vízzel - nem akaródzik leveskockát használni -, és felforraltam. Sóztam, fehér borssal szórtam meg, és szerecsendiót reszeltem bele. Végül volt vagy két deci házi tejszínem, az is ment bele, egyet forrt, és kész a leves.
A tányérba pirítóst tettem, arra sajtot reszeltem, és rámertem a levest.
Jó étvágyat hozzá.

75. követőm és a Concordia

2012-01-18T08:35:00.000+01:00

Kis jubileum: blogom hetvenötödik követője Linyah.

Szeretettel üdvözlöm (mint ahogy mindegyik követőmet, mindenkit, aki az 50. volt és aki 25. Sajnos akkor még nem figyeltem a kerek számosságra...
Akit érdekel a Concordia, újabb bejegyzés van (és még lesznek is)

OFF Costa Concordia

2012-01-17T13:06:00.002+01:00

Gondolom sokatokat érdekelheti a véleményem...
http://seafalconmesel.blogspot.com/2012/01/costa-concordia.html

Zsályás csicsóka vacsora

2012-01-15T11:30:00.000+01:00

Dolce Vita blogjában olvastam egy igen egyszerűen elkészíthető Zsályás csicsóka sütőben című kaját. Alaposan megkívántam. Nos, mi a teendő, (Sto gyelaty)? A legegyszerűbb, ha az ember kimegy a kertbe, és a vésztartaléknak meghagyott csicsókát kiássa. Egyszer már megörvendeztetett, amikor Gyönyörű virággal lepett meg október elején. Akkor elhatároztam, hogy utolsónak fogom kiszedni, valamikor télen. Most érkezett el az ideje.

Kiástam az utolsó két tövet. Lett csicsóka bőven!

Erről is van fotóm, megmutatom persze, nem én lennék, ha nem így tennék!

Szóval kiástam, és megfőztem az asszonykámat, hogy csináljuk meg azt a kaját, amit Dolce Vita írt. Én mindent megtettem, beszereztem a csicsókát és a sört, a többi az asszonykám gondja.

Hát amit az én kis asszonykám képes megtenni, azt nem sokan utánoznák le! megmosta majd a legaprókább gumócskát is lekaparta késsel, vagy két és fél órán keresztül pucolta ezt a mennyiséget!

Utána már könnyen ment és, valóban gyors vacsora volt. A tepsibe kevés olíva olajat öntött és természetesen nemcsak sózta és zsályát szórt rá, mert mindenki hozzáad a recepthez valamit, ezért ő egy tubus tejszínes krémsajtot nyomott rájuk, és apró hagymát valamint lila hagyma szeleteket dugdosott a gumók közé. Ez után az egészet beborította almaszeletekkel.

Harminc percre a sütőbe tette, és szépen megsült.

Nagyon finom vacsorát hozott nekem a kozmológiához! (Így hívja, amikor kedvenc sci-fi sorozataimat nézem.)

Dolce Vitának igaza van. nagyon illik hozzá a sör.

Süssünk-süssünk valamit... játék!

2012-01-12T10:01:00.000+01:00

Játékot hirdetek:
Nézd meg a videót, és készítsd el ugyanezt a kaját.
Ha elkészítetted, töltsd fel a blogodba az étel és a konyhád fotóját.

A díjat a párodtól kapod a takarítás előtt!

Mogyoróvaj

2012-01-11T10:54:00.000+01:00

Sokszor feltűnt ifjúkori olvasmányaimban a mogyoróvaj. El nem tudtam képzelni, miféle szerzet? Valami nagyon különleges, valami nagyin finom extraság, hiszen AMERIKAI, így csupa nagybetűsen, hiszen a szocializmusban az volt minden, ami ott készült. Mindig ett a fene, hogy meg kellene kóstolni!

Egészen addig vágy volt, amíg el nem olvastam a készítését itt: Alexandra Gasztroblogja Sidney-ből. Innen már semmi varázslat, csak egy pofon egyszerű eljárás, mindössze az kell, hogy legyen egy késes robotgépet, ami megfelelően erős is.

Nos, ez két éve be is következett, amikor vettünk egy "ezer lóerős" masinát, ami erre is alkalmas. Belevágtam karácsony előtt. Úgy terveztem, hogy három üveggel készítek, és kettő a karácsonyfa alatt igen jól fog mutatni.

Pofon egyszerű az eljárás. Egy kiló pörkölt, sós mogyorót vettem (háromszor 40 dekás kiszerelésben), két menetben készítettem el: beleszórtam a robotgép tartályába, bekapcsoltam a lassabb fordulatra, és elmentem internetezni. (Azt hiszem ez fontos, ettől szép világosbarna lett, ha közben olvasol, akkor sötétebb lehet... állítólag...)

Azért öt perc múlva kinéztem a konyhába, és láss csodát, szép krém volt az imént még egész mogyorók helyén. Amíg neteztem, megtudtam, hogy Elvis Presley-nek a mogyoróvajas-banános szendvics volt az egyik kedvence (meg is hízott!). A két szelet kenyeret megkente mogyoróvajjal, rá a banán, összeborította, majd kívül mindkét szeletet megvajazta, és serpenyőben megsütte. Ha vézna vagy, ez jó kis hízókúra lehet...

Aztán üvegbe töltöttem, megcímkéztem, és ment a karácsonyfa alá. De azért meg is kóstoltam, hát úgy összekapta a számat, hogy alig tudtam nyitni... de finom. Kicsit szokni kell.

A fiaim örültek neki!

Gombaleves és sajtos rántott fogas szentestére

2012-01-10T07:50:00.000+01:00

Mint mindig az elmúlt karácsony este is gombaleves volt nálunk, tekintettel a hagyományokra. Sokat gondolkodtam, és keresgéltem blogokon, meg receptgyűjtő oldalakon, de végül egy hagyományos leves mellett döntöttem, amiben van zöldség is. Azért tettem így, mert kaptam a fiamtól egy nagy zacskó szárított vargányát.

Vettem hozzá még harminc deka csiperkét és húsz deka laska gombát. A vargányát jó előre beáztattam. Lemostam, majd utána újabb vízben tettem el duzzadni, mert az áztató vizet is fel kell használni, benne van a gomba íze!

Apróra vágott hagymát olíva olajon megfuttattam, majd a karikára vágott sárga- és fehérrépát is rádobtam. Pár perc múlva a laskagombát is hozzáadtam, végül a csiperkét és a vargányát, persze mindegyiket felvágtam, nem túl apróra. Sóztam, borsoztam és kevés szerecsendiót reszeltem rá. Ezután felöntöttem vízzel, persze lehet húslével, vagy leveskockás lével is. Amikor felforrt, akkor levettem a gázt, lassan hagytam főni, mintegy tizenöt percig. Közben a tojást habosra kevertem vajjal, adtam hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz, és legalább húsz perc pihentetés után vajgaluskát szaggattam a levesbe. Amikor lekapcsoltam alatta a gázt, megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel.

Tejfellel tálaltam.

Hozzávalók: 30 deka csiperke, 20 deka laskagomba, 15 deka szárított vargánya, egy közepes fej hagyma, két sárga- és egy fehérrépa, só, bors, szerecsendió, petrezselyem, tejfel.

A vajgaluskához: egy tojás, fél vaj (5 deka), két evőkanál liszt, csipet só.

Érdekes: karácsony előtt a gyerekek gyakran mondják: az idén mást együnk, ne azt, mint tavaly. És ahogyan egyre közeledik az ünnep, úgy "törnek" meg, és kérik a hagyományost. Így jártunk az idén is. Ezért aztán a leves után rántott hal volt, egy szelet ponty a hagyomány miatt, és egy szelet sajttal töltött rántott fogast kapott mindenki, természetesen krumplisalátával.

A fogast akkora szeletekre vágta az asszony, hogy bele tudott nyomni egy adag tejszínes krémsajtot, majd összetekerte (nem túl egyszerű művelet!) és kirántotta.

Hozzá krumplisaláta dukál, de ez nálunk már lassan egészen más valami, mert mindig alakul egy kicsit: a krumplit egészen apróra vágjuk, mellé hagymát, zöldhagymát, almát, savanyú uborkát, retket adunk és megszórjuk durvára vágott dióval. Ehhez én készítek mindig öntetet. Előbb majonézt készítek: 4 tojást 4 deci olajjal simára kikeverek, ezt ízesítem: sózom, borsozom, kap citromlét, egy háromdecis tejfelt, egy kanál mustárt. Egy napig áll a hűtőben.

Tavaly karikákra vágott volt a burgonya, akkor "harapható" volt, az idén az apróra vágás miatt krémes lett. csuda finom volt!

Kocsonya, avagy sertésköröm sütemény

2012-01-07T08:03:00.000+01:00

Nagyon ügyeske vagyok! Sikerült a kettőt összehoznom. Mert ugyebár szilveszterkor sok helyütt kocsonya van, és mindenütt akad egy-két tonna sütemény. Nos az enyém így néz ki:

Kocsonyakuglóf

Szóval kocsonyakuglófot csináltam. Legtöbbször körömből, mint most is, de te használj nyugodtan bőrt, meg fejet, meg fülét, szóval mi szem-szájnak ingere, és belevaló.
A főzés nálunk a lehető legegyszerűbb: a megmosott, tisztított körmöket bele a vízbe, hogy jól ellepje, sózom, borsozom, bele egy nagy fej hagyma egészben, és ízlés szerint fokhagyma, nálam sok (egy fej). Azért sok, mert édesanyámtól úgy tanultam, hogy megy a kocsonyába is módjával, de hogy az ízét átadja, a tányérok aljára tett zúzott fokhagymát, és arra merte a levet.

Mutatós a felvágás után is!

Nos, én most nem tányérokba mertem, hanem megálmodtam egy klassz, mutatós kocsonyát, és a kuglóf formába ment minden. Így a főzéskor kapta a sok fokhagymát. Ahhoz, hogy ilyen réteges legyen, a következőt csináltam:

Amikor majdnem kész volt, kimertem egy keveset (5-6 merőkanálnyit), s kitettem az ablakba hűlni. Amikor megdermedt behoztam, s a következő piros réteget mertem rá. Ez úgy készült, hogy előző este a céklát hámozva főztem, és a főzőlében megfőztem egy darab körmöt. Ez végül nem sok lé lett, de nem is baj, mert nem tudtam, hogy ízben mennyire üt el a többitől, de hál' Istennek, semmi baj nem volt vele. Tehát ment rá a kihűlt céklás lé. (A céklás és az első réteg közötti fehér csík a dermedt zsír, nem vészes, fogyasztható!) Dermedés után tettem rá a kicsontozott körmök húsát, és végül felöntöttem a lével. Pont egy kuglófformányi lett!

Szépen megdermedt az erkélyen

Az ablakpárkányos szépen megdermedt, most már csak a kiborítás maradt. Ehhez vizet forraltam, egy pillanatra belemártottam, de tényleg csak egy pillanatra, mert a megolvadt kocsonya másképp túl sok lett volna, és a tálra való borításkor mindent összefröcskölhetett volna.
Mindenki úgy ette, ahogyan szerette: a fiam mustárral, a feleségem kevés citromlével, de én paradicsomcsatnit készítettem a nyáron, azzal, hát valami fölséges volt! (Máskor hagymával és ecettel szoktam.)

Tálalva, jó étvágyat kívánok!

A mai dőzsölésem tárgya:

2012-01-04T10:44:00.002+01:00

Tekintettel az ünnepekre, reggelire finom kis csalántea.

Tekintettel az ünnepekre, ebédre finom kis csalántea.

Tekintettel az ünnepekre, vacsorára finom kis csalántea.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok!

Ja, és a recept, hát majd elfelejtettem, no nézd csak!

Májusban, júniusban, júliusban szedett kiszárított és összemorzsolt csalánból egy nagykanálnyit fél liter vízzel forrázz le, és hagyd állni egy jó fertályórát.

Kész.

Lehet jóllakni!

Hal subában

2012-01-01T11:52:00.000+01:00

Amikor a Johannén hajóztam Oleg a szakácsunk csak úgy ontotta magából, illetve a konyhából a finomabbnál finomabb orosz-ukrán fogásokat. Ilyen volt a hering subában avagy szelgy pod suboj (vagy valami ilyesmi, az orosz államvizsgára ne ebből tanulj...). De az ember kihajózik, és feledékeny, a recept feledésbe merült.
Aztán jött Vicuska, aki több orosz ételt is elkészített és blogjában olvashatóak. Megláttam, és úgy döntöttem: szilveszterkor enni kell ilyet, hiszen nagyon finom!
Az elhatározásból tett lett, íme:
Négy krumplit és négy tojást megfőztem. Egy nagy céklát meghámoztam, kisebb darabokra vágtam, megfőztem. A fiam karácsonyi előételéből maradt egy kazal sárgarépa csík, tudod, ilyet lehet kapni. Vagy két sárgarépát reszelj le és főzd ropogósra. Két nagy hagymát vastag csíkokra vágtam, fövő vízbe dobtam, pár perc múlva leszűrtem. Már lágy volt, de még roppant. Két üveg ruszlit vettem (ez negyven deka hal), a halat felvágtam, a levét leöntöttem, a hagymát külön tettem.
vettem egy üvegtálat. A céklából reszeltem az tál aljára. Erre hal került. Majd burgonyát reszeltem rá nagy lyukú reszelőn. Rátettem a sárgarépát. Erre került a ruszli hagymája. Megkentem hamis majonézzel.
Négy deci tejfelbe tettem három nagy kanál mustárt, sóztam, kevés cukrot tettem bele, és fehér borsot. Majd két deci olaj került bele, és alaposan kikevertem. Ezzel kentem meg a hagymát.
Újabb réteg hal, majd hagyma, majd krumpli került rá, végül a majonézbe reszeltem a maradék céklát, elkevertem és a tetejére kentem. Végül főtt tojásokkal díszítettem.

Ezt harmincadikán készítettem, kikerült az erkélyre, és szilveszter este jót ettünk belőle.

BUÉK!

2011-12-30T21:47:00.002+01:00

Minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag,

Boldog Új Évet Kívánok!

Káposztás nokedli

2011-12-29T08:06:00.000+01:00

Valamelyik nap tévében Bangó Margitot faggatták ételek kapcsán. Akkor hallottam, hogy ez az egyik kedvence. Ha igen, akkor nosza! Vegyük csak elő a guglit, oszt nézzünk bele, mit is mond róla?
Naná, hogy van bőven recept. Ezért többet összeolvasva készítettem el a sajátomat.
A nokedlit viszont úgy készítettem el, mint eddig soha! A receptet Sherpa konyhájában olvastam, és majdnem úgy is készítettem el.
Nos, jó háromnegyed kiló savanyú káposzta levét alaposan kifacsartam, és a káposztát apró darabokra vágtam, hogy ne legyenek hosszú szálak.
Egy jókora darab kolbászt (lágy kellett volna, de kemény, füstölt kolbászt hozott a bevásárlási illetékes) apróra vágtam, kevés olajon megpirítottam, majd a káposztát rádobtam, elkevertem, és fedő alatt puhára dinszteltem. A sóval csínján bántam, de a borsot nem sajnáltam tőle.
Amíg párolódott, elkészítettem a nokedlit:
A robotgép táljába ütöttem két tojást, adtam hozzá két deci tejet, és ugyanannyi szódát. Habosra kevertem, sóztam, majd elkezdtem a lisztet csurgatni hozzá. Amikor megfelelő sűrűségű lett, kiszaggattam. Nos, nagyon finom nokedlit kaptam, ezt beleforgattam a káposztába, tálaltam, és jól megettük.
Üdítő kaja karácsony és a sok húsétel után.

Boldog karácsonyt!

2011-12-23T09:14:00.000+01:00

Boldog, békés, szeretetben töltött karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kelkáposztakuglóf

2011-12-22T08:12:00.000+01:00

Aki a kelkáposztát szereti, rossz ember nem lehet! Nos, az asszonykám megint találta valami fogamra való csudát, igazi finomság, muszáj közzétennem, mert ezt is ki kell próbálnotok!
Szóval itt a kuglóf csak a formára utal, ez nem kolács... vagy valami hasonló....
Kell hozzá egy kisebb fej kelkáposzta, jóféle szalonna, szép rizsa, ízes sajt, (házi)tejföl, hagyma, és egy egész tiktojás és egynek a sárgája, no meg egy kuglóf forma.
Akkor csapjunk a káposzta közé, és lássuk, hogyan is készül:
Forró vízben öt percig blansírozd a leveleire szedett káposztát (beledobod, öt perc múlva kiveszed, kész a blansír).
Közben a hagymát apróra, a szalonnát nagyobb kockákra vágod. A szalonna zsírját kisütöd, ha keveset adott, pótold, és dinszteld meg a hagymát. A rizst dobd a hagymára, kevered, kavarod, és amikor már kifehéredett, ízesítsd: sózd, borsozd, tegyél bele őrölt köményt és őrölt babérlevelet. Engedd fel másfélszeres vízzel, és főzd meg. Ettől nem lesz teljesen puha, de ze nem baj. Ha kicsit kihűlt, keverj bele egy tojást.
Amíg hűl a lereszelt sajtot keverd ki a tejfellel és az egy tojás sárgájával.
Vedd elő a kuglóf formát, béleld ki a kelkáposzta levelekkel. tégy bele egy sor rizst, rá egy jó simításnyi tejfeles sajtot, megint rizst, megint sajtot, legfelülre rizs kerüljön. Tedd sütőbe, és húsz perc alatt süssed meg.

Ha kész, akkor borítsd tálra, szeleteld fel, és lakjál jól!

OFF: Kérdés a citromillatú muskátliról...

2011-12-19T13:41:00.000+01:00

Muszáj ide is áttennem, mert senki nem válaszol a másik blogban, és nem tudom, mit csináljak. Tehát:

Van nekünk egy szépséges citromillatú muskátlink, amit ősszel kaptunk, és ment a szobába áttelelésre. Szépen hajt, meg minden, ( a képen az első oszlopban látszanak az új hajtások) de ami aggasztó, hogy a cserépben lévő földön szép fehér bolyhos izé keletkezett (a harmadik oszlopa föld állapottya...). Ezt az én hajdani okl. paraszti hajlamom valamiféle gombás betegségnek tudja felfogni, a kérdés az, hogy a földben lehet, vagy a muskátli "baja-e-é"?
Aki tud okosat mondani, az ne tartsa vissza a hozzászólásait!!! Mit lehet, kell, célszerű tenni vele?
Köszöntöm szépen a kedves válaszokat!!!

Disznótoros az igazi sült krumplival

2011-12-19T08:53:00.000+01:00

Aranyvasárnap mi nem mentünk vásárolni. Egyáltalán nem mentünk költekezni, hanem itthon fabrikáltuk a karácsonyi ajándékokat. A főzést közösen vállaltuk az asszonykámmal.
Csontleves volt az asszony alkotta, a grízgaluskát én követtem el.

Kedves barátaink kóstolót hoztak (karajcsont, hurka, sütnivaló kolbász), mert egy fél disznót vágtak (a másik felét mikor szúrják le vajon?

A csontleveshez finom húsos karajcsontot használtunk, Seafalconné feltette főni, majd bezöldségezte. A fűszerek, amit használt: só, bors, paprika, hagyma, fokhagyma, morzsolt rozmaring, lestyán, kakukkfű. Saját ízesítőt nem, mert van friss zöldség.

A grízgaluskához egy tojást habosra kevertem olvasztott disznózsírral, majd hozzáadtam annyi grízt, hogy amennyit felvett, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg. kábé három órát pihentettem, majd fövő zöldséges alaplébe szaggattam, és puhára főztem.

A hurka és kolbász sütéshez sok zsírt használtam, hogy legyen majd hurkazsír a paprikás krumplihoz, meg kenyérre kenni, a nagyobbik fiam él-hal érte!
Vastag burgonya- és hagymaszeleteteket tettem közibük, és mehetett a sütőbe.

Készítettem még sült burgonyát, valami eszméletlen finom lett! A receptet Zsanuáriánál olvastam, aki pedig Teánál. Nem véletlenül írták, hogy a legjobb sült krumpli, mert ez bizony igaz! Valóban a legjobb, amit eddig ettem!

Szóval ezt ettük Aranyvasárnap. És közben zenét hallgattunk:

Gyömbéres sárgarépa krémleves

2011-12-17T06:48:00.000+01:00

Új fejlécet készítettem, próbálom vele idecsalogatni a telet... Neked melyik tetszik jobban, a régi, vagy ez?
Ha kommentelsz, ezt is írd meg!
Köszönöm!

Tegnapelőtt kaptam ezt a receptet egy kedves fészbukos ismerősömtől, és olyan ínycsiklandozó volt, hogy azonnal el kellett készítenem! A sárgarépa, a citrom és a gyömbér nagyon összepasszol, és harmonikus levest ad! Természetesen a recepten egy picinkét igazítottam.

Amit furcsállottam, hogy zöldség alaplét kell hozzá használnom. Mivel nem akartam leveskockát beletenni az ő sokoldalú kemikáliáival és ízfokozó hamis illúzióival, ezért a házi ízesítőt használtam, másfél liter vízben két evőkanálnyit feltettem főni.
Négy nagyobb sárgarépát és két közepes burgonyát megtisztítottam, kockára vágtam, és egy szintén durván felkockázott közepes hagyma kíséretében beledobtam a fővő lébe. A sózás most jön, bár én a végére hagytam, mert elég sós a házi ízesítőm.
Amíg főtt, egy szép darab gyömbért megpucoltam, apróra vágtam, majd forró olíva olajra dobtam. Egy jó percnyi pirulás után beleöntöttem egy fél citrom levét, és hozzáadtam mintegy másfél deci házi tejszínt, bár már kezdett savanyodni, mehetett bele, hisz a citrommal nem kerül ízkonfliktusba.
Felforraltam, majd levettem, és amikor a zöldségek puhák voltak, ment a levesbe.
Ezután jött a botturmix. és adj neki! Szép simára turmixoltam. Ezzel kész.
Nos, miután a krémlevesnek csak egy baja van, hogy ki kell tanálni, milyen levesbetétet kíván, úgy döntöttünk, hogy a sárgarépa édeskés íze nem ütközik a mézes müzlivel. Ezért aztán a tányérban szépen megszórtam, és jól megettük az asszonykával!
Nagyon finom!
Aki szereti a krémlevest, kötelező kipróbálni! És illik a karácsony előtti gyomorfelkészítési akcióba is!
A vége még nincs itt, mert mára is maradt, így a futás ma jön...
Akkor azt is megmondom, mit változtattam. Az eredeti receptben nincs tejszín (vagy tejfel), hanem van benne egy kanálnyi szezámolaj. A gyömbért és a citromlevet szezámolajjal kell "dúsítani", és mártás sűrűségűre beforralni. Ez nagyon nem tetszett, ezért változtattam (azt mégsem írhatom, hogy nincs szezámolajam!)
Aztán amit a jövőben másképp csinálok: az én házi ízesítőm íze túl erős ehhez a leveshez. Ezért bármennyire is nem vagyok híve, legközelebb gyári zöldségleves kockából készül majd a zöldségalaplé.

Röfte puliszkával, kefires padlizsánnal és balzsamos sült céklával

2011-12-16T06:32:00.000+01:00

A puliszkáról most nem mesélek, a blogomban vannak receptek, a keresőben megtalálod. A kefires padlizsán egy ötlet alapján készült, amit Narancslekvárnál olvastam, de azért más, csak az ötlet jött onnan.

A padlizsánt kockára vágtam, olíva olajon megsütöttem, sóztam, borsoztam, kapott egy kis provance-i fűszerkeveréket, majd egy pohár kefirrel nyakon öntöttem.

A balzsamos cékla receptjét Gabojsza blogjában olvastam. Ami kicsit másképp működik, hogy a leírt procedúra alapján nekem nem maradt olyan friss hatású a cékla, hanem szépen megsült.

Nos, marad a röfte. Ezt hívhatnánk másképpen krémes húsgolyóknak is.
Vettem fél kiló darált húst. Ehhez beáztattam vízbe egy nagy szelet korpás kenyeret (mert éppen az volt itthon). Egy közepes fej hagymát felvágtam, egy csokor petrezselymet megmostam, durván megvágtam. Ezután ment az egész a robotgép táljába. Ütöttem rá egy tojást, sóztam, borsoztam, kapott egy kevés köményt, pirospaprikát. Most beindítottam a robotgépet, és a késsel pépesre vágtam-kevertem. Az egész egy habos, krémes massza lett. Ebből golyókat formáltam vizes kézzel, és kisütöttem.

Ennyi. Finom.

Csak egy baja van: hogy kissé elbaltáztam... illetve: ez a kaja azért röfte, mert nem köfte. Eddig érthető? Nem? Nos, köfte recepteket olvastam, és annyira megtetszett, hogy ráéheztem. De nincs marhahús, röfi viszont van, ezért hogy ne legyen szentségtörés, nem köftének hívom, hanem röftének.
A balta ott került bele, hogy az eredeti receptben a száraz kenyeret őrlik meg a késes robotban, én viszont beáztattam, és az egész masszát elkevertem... Így kaptam egy fűszeres, finom húskrémet, s balta ide, balta oda, jó lett!

Ja, bónuszként megmutatom a tegnap sült kenyeret:

Karácsonyi ajándék, nektek.

2011-12-15T07:28:00.000+01:00

Nem tudom, lesz-e időm és lesz-e időtök netezni közvetlenül karácsony előtt? Mindenki azt ad, amit tud, én ezt adom neked kedves blogolvasóm, kívánok vele boldog, békés, szeretetben töltött karácsonyt.

Nagyszékely István

A halhatatlan Munyóka

Rohanás, tolongás, cipekedés, lökdösődés, leszakadt kabátgomb, letörött cipősarok, tömeg, egyszóval bevásárlás, rohanás.

Kirámolás, ablakpucolás, szemétlevivés, sikálás, porszívózás, mosás, szőnyegporolás, szemétlevivés, törülgetés, szemétlevivés, egyszóval nagytakarítás, rámolás.

Mosogatás, kikeverés, bepanírozás, habverés, eltörülgetés, kiklopfolás, bepácolás, megtöltés, kimagozás, pirítás, párolás, egyszóval sütés-főzés, mosogatás.

Persze írhattam volna sokkal egyszerűbben is: karácsonyi készülődés...
Az ember nem tudja, hol áll a feje...

De szívesen csináljuk, csinálom, csinálod, mert van valaki, vannak valakik, akik nagyon várják a szentestei rántott halat, a bejglit, a pulykasültet s igazán megérdemlik, hogy szépen terített asztal várja őt, őket, mindenkit a szépen feldíszített karácsonyfa fényében.

Az ajándékok kiosztva, mindenki boldog, mindenki örül, már úszik a lakás, a sok csomagolópapír szerteszórva, nem lehet lépni, mindenki boldog, csak te ülsz le egy pillanatra, hogy kifújjad magad.

Még nem tarunk itt. A konyhában sütök-főzök, keverek, pirul a sütemény, jaj hol a fakanalam a kedvenc, amit a mamától örököltem, anélkül nem megy anélkül nem lehet rendesen készülődni. Hova tettem, hol áll a fejem ezt nem hiszem, tudom, az előbb a kezemben volt most meg sehol, hát ilyen nincs, ez nem lehet igaz! Hova a fenébe tettem? Még akkor is hova a fenébe, ha karácsony van. Jaj Istenem! Eszterke mit csinál? Gyanúsan csendben van, négyéves korban a csend gyanús, vajon mit csinál, meg kell néznem, a fakanál ráérhet, elsőbb a gyerek.

A szobában nem látom, talán nem ment ki valahova a lakásból, de nem. Az asztal alatt mocorgás, leguggolok, hát ott ül a kicsi lányom szőke buksija világit.

- Mit csinálsz Eszterke?

Az egyik kezét háta mögé kapja, a másikkal melléhez szorítja a fakanalat, a kis ujja görcsösen ráfonódva a sötétbarna nyélre, ujja hegye fehérlik az erőlködéstől...

- Mit csinálsz kincsem?

Nem válaszol, csak néz rám azzal a nagy kék szemével, ijedt a tekintete, négy évének apró kétségei csillognak a szemekben. Ugye mamikám nem tettem rosszat, nem veszed el, ugye nem? Játszhatok vele kérdi a tekintete, de mit tegyek, nekem kell a fakanál, nem guggolhatok itt egész délután. Add ide picim, sütök, kevernem kell a krémet. Nyúlnék érte, de a szeme, a szeme nem engedi, hogy kivegyem a kezéből, hogy lefejtsem az ujjait a barna nyélről. Az elhasznált alig nyél szinte eltörik pici markában, és vigyorog, mosolyog, úgy ahogy az tud csak, aki nem tudja, hogy mit tett, nem tudja mi lesz a következménye, hiszen ez csak egy fakanál! Vagy mégsem?

- Mutasd a másik kezed - mondom, mondanám, de látom hogy túl nagyot kérek tőle, valamit titkol a kislányom, valamit el akar előlem rejteni kedves mosolya mögé, hát hogyan vegyem el? - A kezed, a kezed mutasd... Megfogom a karját, nem ellenkezik. Lassan előre hozza pici öklét, és kínja-vigyorral néz rám. Nem szól, kinyitja tenyerét, s ott van benne a rúzsom, amit napok óta keresek, és a riadt szemből kiolvasom a nagy titkot.

A fakanalat megfordítom, bár már nem tudni melyik az eleje melyik a hátlapja, de a befordított oldalon két nagy piros folt éktelenkedik, s a rúzsom hegye lapos. Hát mit csinálsz, te kis rosszcsont?!

Rosszcsont, rosszcsont, fakanál, rúzs, miért találkoztak össze ezek a szavak bennem, hiszen nem rosszcsont, csak használja a rúzsomat, nem rosszcsont, csak kifesti a fakanalat, a használt fakanalat, az öreg fakanalat, édesanyám fakanalát kifestette a kis rosszcsont Eszterke.

Leülök mellé, látom megnyugszik. Ha a mama leül abból baj nem lehet, ezt minden gyerek érzi. Egyik se tudja, csak érzik odabent. Ami összeköt vele még most is, az mindig működik. Az sose szakad el. Ülünk egymással szemben, s Eszterke odanyújtja a fakanalat. Leteszem, mert nem vehetem el tőle. Ott kell hagynom, hogy láthassa, s pár pillanatra kimegyek, és amikor visszajövök a szobába a kicsi lány már nem az asztal alatt ül hanem egy cipődobozt hoz elő, s abba teszi a fakanalat és úgy néz rám, mint aki azt mondja: - Pszt, mami, alszik...

Ragasztó kerül elő, egy kis kóc a férjem vízvezeték-szerelős ládájából, s a fakanál hamarosan hajat kap. A szemceruzám szemet rajzol s a két piros folt is megmarad, s közé Eszterke rajzol ormótlan csámpás szájat, addig már kész is van a fehér rongyból készült kis szoknya, és kész a blúz s a fakanál már felöltözött.

Eszterke ragyog, kidugja nyelvét úgy kötözi a kanálbaba nyakába a maga tépte-szakította sálat s a cipődoboz hamarosan kisággyá lép elő miként paplanná a kordbársony farmer szárának egy darabja.

A süti odaégett, a tészta túlkelt, a leves kifutott, a konyha szalad.

- Csináljunk keresztelőt - mondom, és hozok egy üdítőt is, hogy koccinthassunk a nagy eseményre: s íme nevet kapott, már nem fakanálkisasszony, már ő Munyóka.

Takarítás, altatás, felmosás, öltöztetés, tűzhelypucolás, babusgatás, mosogatás, ruhaszabás, újrasütés. Babaház.

Lassan-lassan minden a helyére kerül, a karácsonyfa feldíszítve, az asztal megterítve s Munyóka várja a karácsonyt, a karácsonyfát és az ajándékokat.

- Látod Munyóka, ma jön a Jézuska és kapunk babházat, meg kapunk meséskönyvet, meg kapunk szaloncukrot, meg kapunk... meg kapunk... meg... meg... meg látod Munyóka, jó kislány voltál Munyóka, kapunk... kapunk... hoz a Jézuska...

Már együtt a család, mindenki izgalomban, mindenki vár, mindenki izgatott. A karácsonyfa alatt gyűlnek az ajándékok.

- Látod Munyóka... a jó kislányok... a jó kislányok Munyóka... Munyóka...

Édesanyám is eljött már, mindenki itt van. Már közeledik a gyertyagyújtás.

- Látod nagyi, milyen jó kislányok voltunk, mindjárt... mindjárt... és Munyóka is nagyon várja... Munyóka látod, milyen szép... nagyi... látod nagyi... nagyikám...
Sziporkázik a csillagszóró telehinti megnyugvással a szobát. Csillog a karácsonyfa, halkan szól a zene, mindenki boldog, mindenki örül, csak az Édesanyám sír... a mamám sír... siratja a huszonöt évvel ezelőtti karácsonyt... azt a régit... amikor... amikor... amikor...

Sose tudta meg mi az a Munyóka. Csak engem látott, amint ott szipogtam az akkori fa előtt és Munyókámat hívtam. Nem tudta mi az a Munyóka, sose mondtam meg neki, sokáig kérdezte de nem mondtam meg, nem mondtam meg mert Munyóka az enyém volt... csak az enyém... csak... csak... csak...

Szól a zene, az áhítatos, mindenki énekli, énekeld te is Munyóka, hogy:

- Mennybő lazangyal... énekeld te is Munyóka... látod Munyóka milyen jó kislány voltál... mennyi mindent kaptunk... az a sok sok ajándék a miénk... - Eszterke a kis locsi-fecsi boldog, örül Munyókával együtt.

Az utcán feldübörög egy sportkocsi, százzal dönget, de a hangszórója teljes hangerővel, ezer decibellel üvölti: I Wish You a Merry Christmas.

A szemközti házban, a velünk szembeni lakásban karácsonyfa, áthallatszik a Stille Nacht.

Mennyből az angyal, énekel a család, énekel Munyóka, és sír az Édesanyám.

- Boldog Karácsonyt, mama. Egy fakanál csak... Csak egy fakanál volt...

Atlanti óceán, 2003. május 5.

(Megjelent a JEL-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének a folyóiratában, a dátumot most nem áll módomban visszakeresni, de 2003.-ban vagy 2004.-ben.)

Egyszerű, de nagyszerű: burgonyakrémleves

2011-12-14T07:44:00.000+01:00

Az a helyzet, hogy kicsit megdolgoztatja az agyamat, hogy a túró és a sajtkészítés után maradt savót mi mindenre használjam fel?

Most egy burgonyakrémlevest készítettem.
Közben az is eszembe jutott, hogy érdemes átnézni, ki mit blogol ki, milyen ételek vannak túlsúlyban. Ez akkor ötlött az eszembe, amikor átnéztem a receptjeimet.
Mert én úgy csinálom, hogy a gugli olvasóba teszem a blogokat, ott megnézem, és amelyik tetszik, arra kattintok, majd pdf fájlba nyomtatom a Print Friendly alkalmazással. És ezekhez a blogokhoz kommentelek is. A napokban végignéztem, hát levesből majd annyi van, mint másból. Ez is azt mutatja, hogy eléggé leveses vagyok. Meg az is, hogy a blogomban sok leves van.
Miként ez is:
A burgonyát karikára vágtam, mert az már tuti volt, hogy habart típusú leves lesz, bár habarás nélkül, és ebbe a krumplit csak karikára vágom.
Egy szál pórét felkarikáztam, olíva olajon megdinszteltem, rádobtam a burgonyát, megkevertem, majd felöntöttem a savóval. Sóztam, borsoztam, és majoránnát dobtam rá vagy két kávéskanállal, hiszen ez a lelke ennek a levesnek. Amikor a burgonya majdnem teljesen megfőtt, a felét kiszedtem, botmixerrel simára zagyikoltam a levest, adtam hozzá vagy két deci tejszínt (házit, annyi van, hogy nem tudok mit kezdeni vele, heti négy liter tejről! Éljenek a tehenek! Kép nincs!), és óvatosan visszatettem a burgonyakarikákat.
Felforraltam, tálaltam, az enyémet megszórtam egy kis finom csípős paprikával.

Kenyeret, kiflit, cipót péktem...

2011-12-13T06:55:00.000+01:00

Hét végén elfogyott a kenyér. Azt mondja a Seafalconné:
- Isti, nem akarsz kiflit sütni? Olyan jól tudod!
Hát lehet ennek ellent állni? Ugye, hogy nem. És ha már kifli, akkor legyen kenyér is. A kenyérrel nem sokat faxniztam:
1/2 kiló finom liszt, 10 deka tönkölybúza liszt, 10 deka rozsliszt. Sót nem tettem bele, mert a legutóbbi sajtkészítésnél sós sajtot csináltam, és annak az íróját használtam fel, ami dög sós volt (a sajt viszont nagyon kellemesen sós!) 3 dekányi élesztőt megfuttattam cukros vízben, összegyúrtam, kelesztettem másfél órát, majd összegyúrtam, formába tettem, majd be a sütőbe 50 fokra állítva. Húsz perc alatt szépen újra feljött, ekkor ráturbóztam 200 fokra. Amikor barnulni kezdett a sütő aljába toltam egy tepsit egy centinyi vízzel. Kisült, és kész...
A kiflihez a receptet most Gizitől szereztem. Ez hidegen kelesztett, de itt most én bemószerolom Gizit, mert működ a recept meleg kelesztéssel is! Annyi a változtatás, hogy szintén sós savót használtam hozzá.
És még egy dolgot hozzátettem, mint a nagy és hatalmam eszem megnyilvánulását:
Négy kiflit az összecsavarás előtt megkentem gyömbéres fokhagymával, a másik négyet meg zöld magkrémmel. Igazság szerint, tizenkét darab kiflit állt szándékomban, de nyolc mellett nem volt hely még négynek. Így a harmadik adag egybe sült, cipónak.
Hát ne tudd meg, hogy milyen finomak lettek! Harapható, nem összelapuló, ha kiszúrod és kiereszti a levegőjét...
Amióta sütök kenyeret és kifliket, sajnálom a pékeket. Az igaziakat, akik tudnának kenyeret és kiflit, meg zsömlét is sütni, ha nem kellene a szakmát feladni a "modern" pékgépek miatt.