Mi Micsoda - Ki Kicsoda

Dabis László, Scheff

2008-01-28T03:41:00.001-08:00

Dabis László, Scheff (Rákospalota, 1891. okt. 1. – Bp., 1956. okt. 20.): higiénikus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1956). Orvosi oklevelét 1914-ben szerezte Bp.-en. Orvostanhallgató korában a Galilei Kör főtitkára. 1912–14-ben az egy.-i Bakteriológiai Intézetben működött. 1919-ben referens a munkaügyi és népjóléti népbiztosságon. 1918–28-ban gyakornok, ill. tanársegéd a bp.-i közegészségtani intézetben, közben 1924–26-ban az USA-ban működött egy tbc-kutató intézetben. A Fővárosi Közegészségügyi Intézetben 1928-tól osztályvezető, 1936-tól helyettes ig., 1945-től ig., 1948-tól az egy. Közegészségtani Intézetének vezetője. 1950–56-ban a közegészségtan tanára a bp.-i egy.-en. Jelentősek a főváros levegőszennyeződésére vonatkozó, továbbá élelmiszerhigiéniai, táplálkozásegészségügyi vizsgálatai. – Irod. Jeney Endre: D. L. (Orv. Hetil., 1957. 5–6. sz.)

Blogged with Flock

Kamat

2007-10-22T07:55:00.001-07:00

A kamat egyszerűen fogalmazva a pénz (helyesebben tőke) szolgáltatásainak az ára. A kamat fogalma szorosan összefügg a pénz időértékével. A pénz időértéke legegyszerűbben kifejezve annyit jelent, hogy egy forint „ma” többet ér, mint ugyanez az egy forint „holnap” (a „ma” alatt itt a jelent, míg a „holnap” alatt a jövőt kell érteni), mert a mai forint befektethető és kamatozik. A kamat (helyesebben szólva inkább a hozam) a befektető jutalma azért, hogy tőkéjét lekötve elhalasztja a fogyasztását. Másként kifejezve a befektető ezt a jutalmat azért kapja, mert a mai biztos forintot felváltja egy jövőbeni kockázatos forintra.
A kamat mindig egy pénzösszeg, amit a befektetésünk névértéke után fizet meg az, akinek a tőkénket kölcsön adtuk. A névértékre vetített kamat összege %-os formában kifejezve a kamatláb. A köznapi életben, és gyakran a szakirodalomban is, a kamat kifejezést a kamatláb szinonímájaként is használják. Annak eldöntésében, hogy a kamat a kifizetett pénzösszeget, vagy annak százalékos kifejezését jelenti-e, a szövegkörnyezet értelmezése segít.

A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE

2007-07-18T05:56:00.003-07:00

Ny-Római Birodalomban a barbár törvénykönyvekben élt tovább. Ennek két műve van:

· Lex Romana Visigothorum: a vízi gótok (mai D-Fro. és É-Spo. része) törvénykönyve. Kb. 506-ban keletkezett. Főleg a Codex Theodozianusra és a klasszikus szerzők (Ulpianus, Papinianus) műveire támaszkodik.

· Lex Romana Burgondionum: a burgondiak törvénykönyve. A keleti-római birodalom 1453-ban szűnik meg, de a justinianusi törvények tovább élnek rómaiul, tehát a IX.sz.-ban Bölcs Leo (886-910) bizánci császár a justinianusi törvénykönyveket kiadatja görögül. Ez a Basilikák, ami hatvan könyvből áll.

Justinianus halála után a római jog feledésbe merül a XI. sz.-ig.

Glosszátorok kora

XI. – XIII. sz. Itáliában. Glossza: szövegmagyarázó stílus.

Bolognaban megalakul az első jogi egyetem, ahol római jogot tanítanak. Irnelius tanár fő módszere a szövegmagyarázó stílus volt, innen kapja az iskola is a nevét. Ezeket a glosszákat betűzték a sorok közé vagy a margóra írták.

Irnelius tanítványai a négy doktor: Jacobus, Bulgarus, Martinus és Hugo. Itáliai egyetemeken bevezették a glosszát. Nagy sikere volt és kialakult az az elv, hogy Justinianusnak azon rendelkezéseit, amelyek nem voltak glosszákkal ellátva, azokat a bíróságokon nem is alkalmazták. Középen volt a Digesta és azt vette körben a kommentár.

Utolsó glosszátor: Accurius. Művei: Magna Grossa, más néven Grossa Ordinaria, ami 94,000 grosszát tartalmazott.

Kommentátorok vagy post glosszátorok

XIII – XIV. sz.-ban Itáliában, majd Spanyolországban és Németországban.

Bartolus, aki a nemzetközi magánjog atyja. Másik képviselő: Baldus.

Nemcsak törvény magyarázó, hanem komplexen definiáltak, kommentáltak. A római jog recessióját készítették elő, mert saját koruk viszonyaira alkalmazták. Pl: a rabszolgaságot a feudalizmus vette át.

Humanisták

XVI. sz.-ban. Elrugaszkodnak a justinianusi törvénykönyvtől és önálló jogi konstrukciókat hoznak létre a Digestákból kiindulva.

Franciaországban: Cuiacius: tanárok voltak és létrehozták a Gall-módszert,

Donellis Mos-Gallicus: törvénymű rendszeréből levont jogelvek.

Faber: az első interpolációs kritikus, vagyis a változtatásokat akarják visszaírni, amit a Justinianusi törvényben átírtak. A Digestákból újraértelmezik azt és bírálták az előzőeket. Az eredeti szöveget tartották klassznak.

Németországban: usu modernus pandektarum iskola: a pandekták modern alkalmazása a bírósági gyakorlatba is átkerült, nemcsak az egyetemeken tanították.

Pandektisztikus iskola

XIX. sz.-ban

Németország: a német polgári törvénykönyvnek a tudományos szervezeti megalapozói, ami azóta is fennáll. Sok ország, mint Ázsia, Afrika ezt tekinti modernnek. Savigny indította el ezt az iskolát, ahol valamennyi pandektista római jogász volt. A történeti módszert találta ki, ennek képviselői: Puchta és Mommsen, aki Nobel-díjas ókor történész. Ennek lényege, hogy nem elég a justinianusi szövegeket vizsgálni, hanem azt vissza kell helyezni a saját korába és nem szabad elfelejteni, hogy milyen sok idő alatt fejlődött ki.

Fogalmi (dogmatikus) iskola: pontosan meghatározott fogalmakból felépülő rendszert akart alkotni. Ott is fogalmakat hoztak létre, ami az eredeti justinianusi törvényekben nem volt megfogalmazva.

Windscheid {vindsejd}: berlini tanár. Az orosz cár szemináriumot hozott létre neki, ahol oktathatta őket. A német ptk-nak készítette el az első tervezetét.

Brinz: jogi személyekről való felfogásáról híres.

Rudolf Ihering {jéring}, aki egyik iskolához sem tartozott és az érdek fogalmát vezette be. Azt kell vizsgálni szerinte, hogy adott intézménynek mi a célja.” Római jogot, a római jogon keresztül.”

JUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ

2007-07-18T05:56:00.001-07:00

Justinianus kelet-római császár, aki 527-565 között uralkodott. Törekvése, hogy a birodalom hajdani fényét visszaállítja. Egységes törvénykönyvet akart.

Állomásai:

· 527-ben kezdődött Tribonianus vezetésével, aki igazságügyi miniszter volt. Összefoglalták az érvényben lévő császári rendeleteket, constitutiokat. Ez a Codex Justiniani.

529-ben fejezték be. Ez a mű elveszett.

· 530-ban Justinianus kiadott rendelete szerint egy tíztagú bizottságot utasított arra, hogy rendszerezzék a jogtudósi iratokat, azokban részeket változtathattak, ellentmondásokat kiküszöbölhették (interpolatio: szövegben létrehozott változás) Tribonianus vezette, de a két nagy iskola is képviseltette magát Dorotheussal és Theophiliussal.. Kompillátoroknak nevezzük azokat, akik ezt a munkát végezték. 530-ra készült el.

Ez a Digesta, vagy görögül:digesta sen pandectae. 50 könyvre tagolódik. D-vel jelöljük a Digestát a rendszerezésben, utána jön a száma (pl:18), a könyveken belül fejezetek (titulus) vannak könyvenként (D.18.II.fejezet), ami paragrafusra (fragmentum) oszlik és ezt is számokkal jelölik. A fragmentumoknak lehet egy bevezető rendelkezése, amit pr.-rel jelölünk.

· 534-ben kiküldik ezt a három tagú bizottságot, hogy diákok számára elemi tankönyvet hozzanak létre. Ezek az Instutitiok. Gaius könyvéből is merítenek: Gaiusi intitutio-rendszer, aminek a lényege, hogy a jogi oktatás során először a személyekről szóló rész kerül bemutatása, majd a dolgokról, végül a keresetekről esik szó.

· Codex Repetitiae praelectionis: első kodex újragondolása

· Justinianus élete végén Novellae c. összegyűjtötte az új konstituciókat, összesen 168 db-ot.

· 1583: Corpus Juris Civilis: a fent említett négy művének kiadása egybe. Bothofredus adta ki. Tartalmazta: Digestat, Institutiokat, Codex Rep. Prae-t és a Novallákat.

JOGTUDOMÁNY

2007-07-18T05:55:00.003-07:00

Önálló szellemi tevékenységként jelenik meg. Meghatározza az összes jogforrás alkalmazását.

1. Archaikus jogtudomány

Ie. IV.-III. sz.

Szakrális, vagyis pontifikális jogtudomány.

A pontifexek határozzák meg, hogy melyik napok jók a perlekedésre és, hogy melyik legis lexiat lehet alkalmazni.

A pontifexek monopóliuma megtörik ie. III. sz.-ban és világi tudománnyá válik.

Appius Claudius Caesus

Tiberius Coruncoius: az első jogi tanár.

2. Praeklasszikus jogtudomány

Ie. III. sz.- iu. I. sz. végéig.

Jellemző, hogy az írásbeliség megváltozik. Jogtudósait veteres-nek hívjuk.

Agere: perben eljárni, cselekményeket elvégezni

Cavere: ügyleteket, szerződéseket szerkeszteni

Consulere: jogi tanácsadás

Respondere: jogi szakértői véleményezés

Első jogtudós: Sextus Aelius. Tripertita c. művének első része a XII táblás törvényt tartalmazza, második része azokat megmagyarázza, a harmadikban pedig az összefoglaló performákat írja le.

Egyéb jogtudósok: Manilius, Junius Brutus, Marcius Scaerola

Cato: a jogi regula formát hozza létre

Q. Mucius Scaevola művei voltak az elsők, amik bekerültek a Justinianusi törvénykönyvbe.

Servius Sulpicius Rufus: iust civilae-hez és a praetori joghoz írt kommentárokat.

Aequilius Gallus: dolus, a csalárdság fogalmának megszületése

Alfenus: a digesta műfaj megteremtője

Ofilius: Caesar felkérte, hogy a római jogot kodefikálja. Nem sikerült, mert Caesar meghalt.

3. Klasszikus jogtudomány

I.sz. - III. sz. közepéig. A császári jog időszaka. Azért lényeges, mert a császár egyes jogtudósoknak megadta, hogy a császári pecsét alatt jogi válaszokat adhatot ki.

Ius respondendi

Sabianusi iskola scola sabiniane

Megteremtője Capito udvari jogász.

Követői: Cassius Longinus

Salvius Julianus

Pomponius

Javeolenus

Africanus

Gaius

Proculianusi iskola scola proculiana

Labeo alapította, aki több, mint száz művet hozott létre.

Követői: Proculus: Labeo tanítánya

Nerva

Celsus

Neratius

Iskolán kívüliek: Marcellus

Florentinus

Remek jogászok J II. – III. sz.

Gaius

Papinianus

Paulus

Ulpianus Papinianus diákjai

Modestinus: Ulpianus tanítványa

4. Postklasszikus jogtudomány

III. – IV. sz. eleje

Hermogenianus: Codex Hermogenianus

Arcadicus Charissius: utolsó jogtudós akinek a művei bekerültek a jusztinianuszi kodifikációba.

Iu. 426-ban Lex Citationis: Idézési törvény, ami meghatározza, hogy mely jogtudósok műveire lehet hagyatkozni, vagyis az öt remek jogászt által elfogadott tudósokra gondol. Ha egy ügy a bíró elé kerül, akkor az öt remek jogász ajánlását kell követnie vagy a többségi álláspontot. Ha nincs többség, akkor Papinianus véleménye a döntő. Ha ő sem nyilatkozik, akkor egyéni belátására van bízva az ügy.

PRAETORIJOG JOGFORRÁSAIRÓL

2007-07-18T05:55:00.001-07:00

1. Edictum

A peregrinus és urbanus praetor jogpolitikai programját hirdetmény formában tartalmazó nyilatkozat. Egy fatáblára (album) kiírta és azt kifüggesztette, hogy mindenki láthassa.

Az aedilis curullis és a provinciai helytartók is kibocsátottak edictumot.

Ez egy követelmény, ami nem a praetorral áll szemben.

Tartalmaz: kifogásokat

Kereseteket

Peren kívüli jogeszközöket

Meglévő jog érvényesülését elősegíti. A praetor jogokat nem hozhat (praetor ius facare non potes). Kezdetben az edictum nem kötelezte a praetort.

Lex Cornelia: ie. 67-ben. Hivatali évében a praetornak tartania kellett magát az edictumhoz.

Típusai:

· Edictum novum: hivatali éve elején adta ki a praetor

· Edictum repentinum: első hivatali éve végén egészítette ki

· Edictum tralactitum: előző praetortól átvesz jól bevált dolgokat

· Edictum pertetum: az edictum azon része, ami az idők folyamán stabilra kialakult

Lex Aebutia ie. 150. Korára kialakul egy edictum anyag.

Ie. 130: Salvius Julianus: edictum anyag kodefikációja. Edictum Perpetum a mű címe.

Innen a magistratust kötelező volt felvenni az edictumba.

2. Constitutio

Principátus kezdetén a császárnak jogalkotói joga nem volt. Ie. 200 után már kötelező érvényűnek minősülnek rendelkezései.

Formái, aszerint, hogy a császár milyen minőségben adta ki:

· Edictum: a császár, mint magistratus, ált. szabályok

· Mandátum: a császár, mint a közigazgatási szervezet feje a közigazgatás szereplőit és a katonákat kötelezte

· Rescriptum: császárhoz intézett jogi kérdésekben adott választ. Magánszemély vagy hivatalnok kérdezett tőle. A kérdés alá írta válaszát subscriptio

Epistula, ha külön levelet írt a válasznak.

· Decretum: a császárnak, mint a legfőbb bírónak az adott ügyben hozott megfellebbezhetetlen döntését tartalmazza.

· Pragmatica sanctio: ünnepélyes alkalmakkor adták ki.

· Codex: császári rendeleteket tartalmaz.

291-ben Gregorianus összegyűjtötte az összes császári rendelkezéseket. Ezek összefoglaló neve: Codex Gregorianus.

Codex Hermogenianuse: magángyűjtemény, ami a Codex Gregorianus utáni időt is tartalmazza.

438-ban II. Theodosius kiadta a Codex Theodozianust 16 könyvben. Ez egy állami hivatalos, hatályos joganyag volt.

CIVILJOG JOGFORRÁSAIRÓL

2007-07-18T05:54:00.003-07:00

A, Szokásjog: a népnek az egyes életviszonyok rendezése során követő hagyomány, ami apáról fiúra száll.

Ez nem írott jog, vagyis ius non scriptum

A közhelyeslés magáévá tette és ez lett a jog kötelező alapja.

Szerepe: - törvénypótló funkció

- törvény magyarázó funkció

- törvényrontó funkció

B, Törvény

Az állam az erre hivatott szervek közreműködésével létrejött kihirdetett és szövegezett szabály. A római állam mindhárom állami szerve részt vett a törvényhozásban:

1. magistratus: tv. kezdeményezés; kifüggesztik a hivatal előtt, és véleményezni lehet

- consu l - tribunus plebis

- praetor - dictator

- censor

- aedilis curullis

- questor

2. comitia: igen vagy nem választ adott a felvetett kérdésre

- comitia curiata

- comitia centuriata

- comitia tributa

3. senatus: a népgyűlés határozatára utólagosan az autoritását adja

Részei:

Ø praescriptio: tartalmazza a tv. javasló magistratus nevét, szavazás helyét és dátumát, elöszőr szavazó tribust

Ø rogatio: maga a rendelkezés

Ø sanctio: pozitív vagy negatív jogkövetkezmény

· lex perfecta: olyan tv., amely szankciója az, hogy érvénytelen a tv., de nem fűz hozzá büntetést

· lex plus quam perfecta: maga a jogügylet érvénytelen és mellette egyéb büntetést is kilátásba helyez a jogalkotó

· lex minus quam perfecta: a jogügylet érvényes, de büntetés társul hozzá

· lex inperfecta: érvényes az ügylet és büntetés sem járul hozzá

XII táblás törvény

Első írott tv. Ie. 450 körül íródott érctáblára, ami mára elveszett Egyes szerzőktől lehet rá következtetni.A civiljogot innen származtatjuk. A plebejus réteg írásos garanciát kért az íratlan szabályok ellen. A decemvir legibub scribundis egy 10 tagú bizottság, akik a hatályos szokásjogokat foglalták írásba.

Tartalmaz: magánjogi rendelkezéseket

Perjogi szabályozást

Büntetőjogi szabályozást

Államjogi rendelkezéseket

Szakrálisjogi rendelkezések

Jellemző a rövid, parancsolómódban megfogalmazott rendelkezések.

C, Senatus consultum

Szenátus határozata. Kezdetben jogalkotó szerepe nem volt. Határozata politikai szempontból lényeges volt, de formailag nem kötelező érvényű volt, hanem csak egy kérés. Principátus idejére már általános érvényű szabályt fogalmaztak meg, ami az autoritas patres.

Virágkora az I. és a II. sz.

PRINCIPÁTUS ÁLLAMSZERVEZETE

2007-07-18T05:54:00.001-07:00

Az I. sz. végére a köztársasági államforma válságba jutott, s ez oda vezetett, hogy Augustus létrehozta a principátusnak nevezett államformát, amelyet a köztársaság intézményének látszata mögött elrejtett egyeduralomnak nevezünk.

Három pillére van:

1, Princeps: a senatus első embere, hatalmát hármas hatalomra építi:

- tribunica protestas, hogy ő szent és sérthetetlen

- imperium proconsulare: tartományi főhelytartó, teljhatalommal

Teljes római birodalomra kiterjesztik.

- imperator: katonai főparancsnok

2, Köztársasági intézmények egyre inkább felszámolás alá kerülnek. A köztársasági álszervek megmaradnak, de a császárnak ajánlási joga van a betöltésükre.

Nevezetesen a köztársasági magistratusok közül rendszeresen a senatori rend tagjait nevezi ki magistratusnak.

A consulok hatalma formálissá válik.

A praetorok számát felemeli.

A questorok és az aedilisek tisztségét császári hivatalnokokkal tölti be.

A censori tisztséget megszűnteti.

A senatus hatalma marad meg csak szinte, létszámát növeli 300-ról 600-ra. Jogkörében marad a magistratusok megválasztása, ahol azonban a princeps tesz javaslatot. A senatus kormányozza Itáliát, illetve jogkörébe tartozik a büntető bíráskodás és a törvényhozás.

Népgyűlés szerepe formális.

3, Császári hivatalnok szervezet

Ez egy új hatalmi ág. Eleinte a princeps magánigazgatási egysége volt, amelynek jogkörét később kiterjeszti a római államra is. Különbséget kell tenni a hivatal szempontjából:

©csak Rómát igazgató hivatalok:

- prefectus pretorio: a császári testőrség parancsnoka volt, de a princestől fokozatosan vett át jogköröket, mint a törvénykezési jogkör és a fellebbezett ügyek intézését.

- prefectus urbi: polgári főhivatalnok. A közrend fenntartása és a bíráskodás tartozott jogkörében Rómában.

©egész birodalmat szolgáló hivatalok:

- princesnek a kancelláriája

- consilium principis: a császár tanácsadó testülete

IX. 09.

Dominatus (284-476)

284-ben Diocletianus hatalomra kerülésével kezdett kialakulni. Alapvető jellemzője, hogy tetrarhia, vagyis négy személyre való hatalmi felosztás alakul ki. Hét főcsászár (augusztus) és két cézár uralkodott a birodalomban.

Az augusztus fő hatáskörei: tv.hozás, végrehajtó hatalom, igazság szolgáltatás és az állam kincstár felelősé.

Kialakult a birodalmi adminisztráció, e szerint van központi és helyi igazgatási szerveket.

Központi kormányzat:

- államtanács sacrum consi

- udvari főméltóságok: élén a magistratus oficiorum állt.

Feladata: az uralkodó döntéseinek formába öntése

levelezés

állam- és palotarendőrség irányítása.

- Crestor sacripalati: igazságügyi miniszter vagy főkancellár

Feladata az uralkodó nevében kiadott iratok jogi formába öntése, császári rendeleteket ő fogalmazta, illetve a kinevezések

- Comes sacrolum largocionum: pénzügyminiszter

- Comes rerum privatorum: az uralkodó magánvagyonát felügyeli

Területi igazgatás

Polgári és katonai igazgatásra osztható.

A polgári igazgatás háromszintűvé vált. A birodalmat négy részre, prefectusra osztották.

Prefectus pretorio: a prefectus élén álltak négyen. Feladata a közigazgatás irányítása, a természetbeli adók beszedése és a legfelsőbb szintű törvényhozás.

Alattuk álltak:

1. Prefectus urbi: a két főváros élén álltak és a városi hivatalnokokat felügyelték

2. Vicarius: a prefectus urbi helyettesei

3. Dioecesisek, ők is a prefectus pretorio jogosítványokkal bírtak.

4. Pro consulens: helytartók, akik a providenciák élén állnak a bíráskodás és a közigazgatás irányítása a feladatuk.

Katonai igazgatás

Katonaság részei: palatini: császár közelében lévők csapatok

Comitatenses: egyes provinciákban tartózkodók

Limites: határőr

Szintjei: a, főparancsnokok

- gyalogsági főparancsnok magister peditum

- lovassági főparancsnok magister aequitum

b, területi parancsnok magister militum

c, helytartók duces

Ezzel a dominátust befejeztük.

A római jog forrása

1. Jogforrás: a jog megjelenési formája, ahonnan a jog megismerhető.

2. A jogforrás az, ami a jogot létrehozza.

Civil jog jogforrásai:

- Szokásjog consuetudo: a nép hozza létre

- Törvény lex: comitia hozza létre

- Szenátusi határozat senatus consultum

Praetori jog forrásai:

- Magistratus jogpolitikai programja: edictum

- Császári rendeletek constitutio

Vegyes jogforrás:

- Jogtudomány iurispudentia

- Jogtudósok Iuris consules

KIRÁLYSÁG ÉS KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE

2007-07-18T05:51:00.001-07:00

A királyság államszervezete

A királyság kora Róma mondaszerinti alapításától terjed ie. 510-ig.

Az államszervezetnek három fő pillére volt:

A, Király (rex): a legfőbb bíró, hadvezér, papi méltóság a római államban

Hatalmának az alapja az imperium, ami az állami főhatalmat jelöl. A király az imperiumot a népgyűléstől nyeri, tehát Rómában a király választott tisztség.

A király helyettese Róma városában: praefectus urbi.

Interrex: amikor a királyi tisztség nincs betöltve, akkor arra az időszakra interrexet választanak, akinek a tisztsége öt napra szól. Az interrex személyét a senatus tagjai választják egymásután maguk közül sorshúzással, amíg a népgyűlés megválasztja a királyt.

B, Senatus: a királynak a tanácsadó testülete.

Előbb 100 főből áll, majd a királyság végére kb. 300 főre emelkedett számuk. Ők valószínűleg a nemzetségfőből kerültek ki.

C, Népgyűlés (comitia): Különböző formái vannak. A királyság korában comitia curiata-nak nevezzük. Azért, mert Róma népességét 30 ún. curiakra osztották hadi beosztás alapján. Az egyes curiak egyenként szavaznak, minden curianak egy szavazata van. A comitia curianak elsősorban döntési jogköre van azokban a kérdésekben, amelyekben a rex ki kívánja kérni a curiak tanácsát.

Köztársaság államszervezete

Szintén három pillére épül:

1, Magistratus: Két értelme van. Egyrészt jelöli az állami hivatalt, illetve az adott tisztséget betöltő személyt is magistratusnak nevezzük.

Minden magistratusra jellemző:

- tevékenységüket ingyen végzik, sőt néha saját vagyonából kellett kiegészítenie a tevékenységéhez szükséges összeget. Mivel ezek előre nem látható költségek voltak, így joga volt hivatal során lemondani (ambitio)

- annuitás: a hivatalt egy évig töltik be

- kollegalitás: ugyanabból a hivatalból, magistratusból több, legalább kettő van

- egy évre választották őket

Csoportosítás:

- interiummal (állami főhatalommal) rendelkeznek vagy sem

- ún. rendes magistratusról van szó vagy rendkívüliről. A rendes magistratusokat (magistratus ordianalis) a comitia választja. A rendkívülieket (magistratus exordinalis) a korábbi magistratus nevezi ki vagy esetleg a senatus.

- Nagyobb magistratusról (magistratus maior) vagy kisebb magistratusról (magistratus minor) van e szó.

Imperium: állami főhatalmat jelöl. Különböző összetevő elemei vannak:

- imperium domi: polgári főhatalom, vagyis Róma városfalain belül milyen jogosítványokkal rendelkezhet valaki.

- imperium militae: katonai főhatalom, az a jog, hogy katonai csapatokat vezényeljen, irányítson valaki

- iurisdictio: jogszolgáltató jogkört jelent.

Az imperiummal rendelkező magistratus összehívhatja a népgyűlést és a senatust.

Iuscoercionis: annak a joga, hogy büntetéseket szabhat ki. Ez is az imperium része.

Potestas: mondhatnánk, hogy az imperium magába foglalja potestast, de jár olyan tág jogosítványokkal, mint az imperium. Jellemzői:

- intercessio: a magistratus –mivel kollegalitásban többen vannak- a társának az intézkedéseivel szemben intercedálhat (közbenjárhat), ezáltal megsemmisíti az intézkedést.

- összehívhat contiot (formátlan összejövetel), ahol közkérdéseket megvitathatnak mindenféle jogi kötelezettség nélkül. Ezt csak a potestassal rendelkező magistratus teheti meg.

- ius edicendi: rendeletkiadási joga van.

Rendes magistratusok:

A, censor csak konzult viselt ember lehetett. Őt egyedül a magistratusok közül öt évre választották. Tevékenységük valójában 18 hónapig tartott.

Feladatuk Róma polgárait vagyoni helyzetük szerint vagyoni osztályokba sorolták.

Összeállították a senatus névjegyzékét.

Erkölcsi felügyeletet gyakoroltak Róma társadalma felett.

Állami javak felügyelete is az ő hatáskörükbe tartozott.

B, consul először ie. 510-ben állítanak fel mindjárt kettőt.

imperiummal rendelkezik, tehát ő egy magistratus maior

jogköre ua., mint a királyé, kivéve a szakrális jellegű konfuciókat. A szakrális funkció átkerül egy papi testülethez, az ún. pontifexhez, amelynek feje: pontifex maximus.

C, praetor ie. 367-ben a jogszolgáltatás végzésére hozzák létre, mert a consul leggyakoribb feladata a jogszolgáltatás és az ügyek gyakorisága miatt már nem tudja ellátni és átruházza egy másik magistratusra. Ez a magistratus csak potestasi hivatali hatalommal rendelkezik. A római polgárok egymás közötti vitás kérdéseiben bír jogszolgáltatási hatáskörrel, de az idők folyamán Róma területe növekszik, kiterjed Itáliára, ezért szükségessé válik az idők folyamán egy második praetori tisztség felállítása. Erre ie. 242-ben kerül sor, méghozzá a római polgári jogokkal nem rendelkező ún. peregrinusok számára. Ettől fogva őt praetor peregrinusnak nevezik. Aki a római polgári jogokkal rendelkezőkkel foglalkozik azt praetor urbanusnak nevezzük.

D, aedilis curullis: ie. 367-ben. Feladatkörébe a középületek és a középítkezések felügyelete. Másrészt rendészeti feladatokat látott el és ő volt még a vásárok bírája. Későbbiekben fontos szerepe van, ugyanis egy nagyon sajátos magánjogi intézmény, az ún. eladói kellékszavatosság szabályait ő alakította ki. Ha a megvásárolt áru rejtett hibát rejt, akkor az eladó ellen fordulhatok kellék hibáért a kellék szavatosság miatt.

E, questor kincstárok őrei, vagyis pénzügyi igazgatási feladatokat láttak el, valamint a fontosabb iratok őrzése is az ő feladatuk volt.

Ezek voltak a rendes magistratusok, az egész római állam magistratusai. Emellett azonban megjelennek a plebejus magistratusok, akik kezdetben csak a plebsnek (szegényebb népi réteg) a képviselői voltak és ilyen az ie. 494-ben választott tribunus plebis (néptribunus). Ezt a tisztséget a plebejus népgyűlés választotta. Jogkörébe tartozott:

- plebejus népgyűlés összehívása (consilium plebis)

- később a senatust is összehívhatta

- vétójoggal rendelkezik a magistratusok döntéseivel szemben, tehát ha a consul vagy praetor olyan döntést hoz, ami a szegényebb népréteg érdekeit sérti, akkor semlegesíthette a döntést

- menedékjoga van, tehát a magistratusok által fenyegetett személynek menedéket adhatott a házában

- személye szent és sérthetetlen volt, állami védelmet élvezet

Mindezek mellett volt egy segítője, akit aedilis plebisnek nevezünk

Elsősorban a plebejus kincstárnak a kezelői és a plebejus irattár őrzői.

Rendkívüli magistratusok

A, dictator Maximum hat hónapra választotta meg a senatus vagy a consul katonai vagy polgárháborús vészhelyzetben.

Minden másféle magistratusnak hatalma felfüggesztődik a dictator működése alatt.

Teljhatalma van, de azzal a kikötéssel, hogy csak a veszélyhelyzet fennállásáig vagy maximum hat hónapig állhat fenn a hatalma. Utána köteles volt lemondani és átadni hatalmát a senatusnak és a consuloknak.

B, interrex köztársaságban volt. Köztársaságban nincs király, de Róma hagyományából származik. Ha valamelyik főmagistratus megürül –tehát mind a két consuli tisztség megürül- és nincs dictator, akkor a senatus saját tagjaiból öt-öt napra interrex-et jelöl ki, hogy az állami hatalom folyamatossága biztosítva legyen. Ez az állapot addig áll fenn, amíg a commitia újabb consult nem választ

C, decemviri legibub scribundis: tíztagú bizottság a törvények írásba foglalására. Ie. 451 – 450-ben bír jelentőséggel, amikor a római nép tíztagú bizottságot küldött ki a szokásjognak az írásba foglalására. Amíg ezt a XII táblás törvénynek nevezett művet létre nem hozták, addig valamennyi köztársasági intézménynek a hatalma függőt, tehát nem választottak új consult, illetve a meglévő consul átadta a hatalmát a decemvireknek, hogy ne korlátozzák a törvényalkotó munkájukat. Nem új törvényeket hoztak létre, hanem a szokásjogokat foglalták írásba.

2, Senatus

A római állam folyamatos működésének a letéteményese volt. Tagjai a pates (atyák).

- Külpoltikát és a hadügyet irányította főként. A consul beszámolt a senatus előtt a katonai és szövetségi politikáról.

- Ellenőrizte az államháztartást

- Szakrális ügyeket felügyelte

- Közigazgatás és az igazságszolgáltatás irányította

- A magistratust hivatalának éve végén beszámoltatta és felelőségre is vonhatta

- A népgyűlésnek a határozatait utólagosan jóváhagyata (autoctoritását adta)

Mivel ez problémákhoz vezetett az idők folyamán, hogy van egy törvény, népgyűlési határozat, ami a nép akaratából elfogadásra került és esetleg a senatus mégsem adná auctoritását, akkor egy diszfunkció, egyensúlytalansági helyzet jönne létre az állami szervek között, ezért egy törvény hoztak: Lex Publilia ie. 339-ben, ami kimondta, hogy a népgyűlés határozata előtt kikérheti a senatus véleményét, így nem kerülhet kényelmetlen helyzetbe. A törvényeket a javaslatot benyújtó magistratus nevéről nevezik el.

A senatus határozatait senatus consultumnak nevezzük.

3, Comitia (népgyűlés): a köztársaság korában három comitia is létezett, sajátosságaik, hogy határozataikat vita nélkül hozzák, mert szavaznak. A magistratus által feltett kérdésre válaszolnak, amit rogationak hívnak. Két fajta válasz lehet. Egyik válasz az utirogas, vagyis “ahogy kérdezed”, ez jelenti az igent. A másik az antiquo “ragaszkodom a régihez”, vagyis nem.

A, comitia curiata: - imperiummal rendelkező magistratust (consult, dictatort) iktatta be

- szakrális feladatokat látott el

- fontos volt a comitia curiatanak az a válfaja, amit a pontifex maximus elnökölt. Ezt a változatot comitia calata-nak nevezzük, amely a családjogban jelentős, mert a népgyűlés a pontifex maximus vezetésével döntött abban a kérdésben, hogy ha egy családfő utód nélkül maradna, akkor hogy vagyona ne szálljon az államra örökbefogadhat-e valakit vagy sem. A végrendelkezésben is fontos szerepe volt.

- Az idők folyamán összehívása egyre ritkult és gyakorlatilag meg is szűnt, csak egy-egy jelképes személy képviselte a 30 curianak a mindegyikét és csupán ők szavaztak elsősorban a magistratusok beiktatása kapcsán.

B, comitia centuriata: egyre inkább átveszi a comitia curiate feladatait.

Róma lakossága centuriákra (katonai és vagyoni népesség felosztás) voltak felosztva és e szerint szavaztak. Összesen 198 centuria volt.

- feladata volt a főmagistratusok megválasztása

- törvényhozás

- hadüzenet és a békekötés kérdése

- büntető bíráskodás

C, comitia tributa: Területileg Rómát négy városi és tizenhat vidéki tribusra osztották fel. Feladata:

- kisebb magistratusok megválasztása

- törvényhozás

- szövetségkötés más államokkal

- nem politikai ügyekben való törvénykezés

consilium plebis: plebejusnépgyűlés: kezdetben csak a plebsre hozott kötelező döntéseket.

Ie. 287-ben egy ún. Lex Hortenzia kiterjesztette hatáskörét az egész római népre.

Ie.180-ban Lex Villa Annalis, mely törvény a magistratusok betöltésének sorrendjét határozza meg. Először a questori tisztséget lehetett betölteni, majd aedilis curullis vagy tribunus plebis, ugyanis ebben a korban a plebejusi tisztséget is meghatározóak, utána praetor, consul és csak consuli tisztséget betöltöttet lehetett megválasztani censornak.

Római jog történetének korszakolása

2007-07-18T05:50:00.001-07:00

Három szempont alapján korszakoljuk:

1, Köztörténeti vagy alkotmánytörténeti korszakolás

a, Királyságkor Kezdetektől – ie.510-ig, amikor megdöntik a királyságot

b, Köztársaság kora ie. 510 – ie. 31-ig

c, Császárság ie.31-től – Róma bukásáig 476-ig

- principátus Augustustól ie.31-től – 284-ig

- dominátus 284-től 476-ig

2, Római magánjog korszakai

a, Civiljog kizárólagos kora ie. IV. sz.-ig

b, Ciciljog és a praetori jog párhuzamos együttélésének kora ie. III. sz.-tól - I. sz.

c, Civiljog és a praetori jog összeolvadása I. sz.-tól – III. sz.-ig

d, Császári jog III. és Iv. sz.-ban

3, Római jog jogtudomány szempontjából fejlődési szakaszokra való felbontása

a, Archaikus jogtudomány kezdetektől – ie. III.sz.-ig

(ősi termelési módon alapuló társadalom kora)

b, Praeklasszikus jogtudomány ie. III. sz.-tól I. sz. végéig

( gyakorlatilag a késői köztársaság kora)

c, Klasszikus jogtudomány I. sz. – III. sz. közepéig

d, Késő császárkor joga

- post klasszikus jogtud. III.sz.-tól – VI. sz. elejéig

- justitianusi jogtud. 527-től – 565-ig

Az értékpapír jellegzetességei

2007-07-16T05:59:00.001-07:00

Értékpapír: valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat vagy számlán megjelenő pénz.

Nem tekinthető csak árunak (ingóságnak) vagy csak jognak, hanem mindkettőnek együtt.

Speciális jogszabályok érvényesek rá.

Addig érvényes az értékpapír, amíg léteznek rá kötelezettségek és jogosultságok is.

A papírban foglalt jogok élvezője nem lehet más, mint a papír tulajdonosa (ill. az általa megjelölt személy).

Az értékpapírban megtestesült jogokat csak az értékpapírral együtt lehet eladni. Eladása a követelések átruházását jelenti. Megsemmisülése a követelések elvesztését jelenti.

Az értékpapírpiacok kialakulása

2007-07-16T05:58:00.001-07:00

Már az Ókorban léteztek a kereskedéshez kapcsolódóan bizonyos kezdeti pénzeszközök. A Bankok elődei a XIII-XIV. században Spanyolországban jöttek létre. A XVI. században megindult az ipari fejlődés, és ez pénzt igényelt. A kereskedők összefogtak, hajót béreltek és Indiába vitték a saját árujukat és onnan fűszereket hoztak be. Ezeket jó áron eladták és osztoztak a hozamon.

XVI. sz.: A tőkés termelés megindulása

1595: első részvény kibocsátása

1760: első árutőzsde, Amszterdam Þ Börze (nevű kocsma), innen a származik a Börze elnevezés

1602: papírra „tették” a részvényt

1622: Kelet-Indiai Társaság részvényt bocsát ki

(Minden nemzetiségű és nyelvű kereskedő használta.)

1605: az első osztalék kifizetése (borsban fizették J)

Később Párizsban és a nyugati fővárosokban is létrejöttek a tőzsdék, ez magával hozta a szabályozottság igényét is.

Francia fejlődés:

1800: Párizs – 7 féle részvény

1830: 30féle

1852: 52 féle

1869: 402 db részvény

1808: Napóleon – Code Commers

Magyar fejlődés:

1837: I. magyar részvény kibocsátása (Pozsony-Nagyszombati Vasút)

Mezőgazdasági jelzálogkölcsönök megjelenése

1840: Első magyar törvény: Tőzsde és Érték

Az államkötvények fajtái, vevokörük és forgalmazásuk sajátosságai:

2007-07-16T05:54:00.005-07:00

Az államkötvények egy évnél hosszabb futamidejű kamatozó állampapírok. Jelenleg 2, 3 és 5 éves futamidővel kerülnek értékesítésre.

A fix kamatozásúaknál már a kibocsátáskor meghirdetett és rögzített a kamat nagysága, a változó kamatozásúaknál csak a kamatmegállapítás módja és ideje rögzített.

Vannak éves és féléves gyakorisággal kamatot fizető papírok is.

A kibocsátás módja szerint kétféle államkötvényt különböztetünk meg:

1. Zártkörű kibocsátás: legtöbbször különleges célt szolgál, és az értékesítés célja meg is határozza az adott állampapír befektetőinek körét (bank-, hitel- és adóskonszolidációs államkötvények)

2. Nyilvános kibocsátás: bárki számára hozzáférhető.

Az államkötvények a pénzügyi teljesítést, ill. a jóváírást követő napon bevezetésre kerülnek a Budapesti Értéktőzsdére.

Az államkötvények 1996 óta aukció és jegyzés útján kerülnek értékesítésre. A jegyzési időszak minden hónapban egy hétig tart. Az államkötvényeknél az aukciókra felajánlott mennyiség az éves finanszírozási terv alapján kerül meghatározásra. Az adott államkötvény legutolsó aukcióján értékesített összeg nem haladhatja meg annak 50 %-át.

Az aukciós ajánlatban az ajánlattevőnek az általa megajánlott nettó árat kell megjelölnie.

Az aukció időpontjáról, az értékesítésre kerülő államkötvény jellemzőiről és a kibocsátás tervezett összegéről az aukció hetét megelőző hét péntekén megjelenő ún. nyilvános ajánlattétel révén adnak tájékoztatást. Az államkötvényekhez az elsődleges forgalmazók közvetlenül az aukción, a befektetők pedig a nekik adott megbízások révén juthatnak hozzá.

Annak érdekében, hogy a kisbefektetők a kibocsátás során közvetlenül is hozzájuthassanak az államkötvényekhez, azokat havonta egyszer jegyzés keretében is meg lehet vásárolni. A jegyzési időszak egy hétig tart.

Jegyezni a jegyzésben rész vevő elsődleges forgalmazóknál vagy a Magyar Államkincstár fiókhálózatában lehet. A jegyzés a kötvény vásárlására tett feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozat, melyben a befektető kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére. Az ajánlathoz a befektető mindaddig kötve marad, amíg a kibocsátó azt el nem fogadja, vagy vissza nem utasítja.

A jegyzés elsődleges célja a kisbefektetői kereslet kielégítése. Ehhez igazodik az allokációs elv kialakítása, mely szerint elsőként a devizabelföldi magánszemélyek legfeljebb ötmillió forint névértékű jegyzéseinek elfogadása történik meg. Amennyiben ezen jegyzések összege meghaladja a felkínált összeget, úgy a jegyzések a kártyaelosztás elve alapján kerülnek felosztásra a felkínált összeghatárig. Amennyiben az összes jegyzés nem haladja meg a felkínált mennyiséget, a kibocsátó minden jegyzést elfogad.

A jegyzés minden lényeges feltételéről a jegyzést meghirdető nyilvános ajánlattétel ad tájékoztatást, amely a jegyzés hetét megelőző szerdán jelenik meg. A jegyzési árfolyamot a kibocsátó külön közleményben teszi közzé.

Az államkötvények alapcímlete 10 ezer forint.

A államkötvényt devizabelföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek vásárolhatják meg. E körben az államkötvény a futamidő alatt szabadon átruházható. Devizakülföldiek devizajogszabályok alapján vásárolhatják és értékesíthetik.

Egyéves futamidejű, fix kamatozású állampapírok. A futamidő végén fizetnek kamatot, amelyet a befektető a törlesztéssel együtt kap kézhez.

Jegyzése olyan mint az államkötvényé.

A kamatozó kincstárjegyet jelenleg a jegyzési időszak elején a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron, a jegyzés végén pedig névértéken lehet megvásárolni. Az ilyen értékesítés azért szükséges, mert az ellenérték befizetésére a jegyzés időpontjában kerül sor, míg a kamatozás kezdőnapja a jóváírás időpontja, amely a jegyzési időszak lezárását követő hétre esik.

Devizabelföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli szervezetek vásárolhatják meg. E körben a kincstárjegy a futamidő alatt szabadon átruházható.

Elsődleges forgalomba a Magyar Államkincstár fiókhálózatában, és néhány intézményi forgalmazónál vásárolható meg.

Másodlagos forgalomban a hálózatos elsődleges forgalmazók irodáiban és a Magyar Államkincstár fiókhálózatában adható el.

Az állampapírok elsődleges és másodlagos piaca

Elsődleges forgalmazó lehet bármely Magyarországon bejegyzett befektetési vállalkozás ill. hitelintézet, amely az Épt. alapján értékpapír befektetési szolgáltatási tevékenységet végez, ő maga vagy meghatározó tulajdonosa min. két éve folytat üzletei tevékenységet az OECD valamely tagországának pénz- és tőkepiacán, vállalja az elsődleges forgalmazói szerződésében foglalt kötelezettségek teljesítését és megfelel az Államadósság Kezelő Központ által támasztott követelményeknek.

Legfontosabb feladatuk, hogy az állampapírok egy meghatározott körére nyilvánosan árakat jegyezzenek, ezzel biztosítva a piac likviditását és átláthatóságát.

a befektetőknek teljes körű letéti szolgáltatást nyújtanak, és kifizetőhelyi feladatokat is ellátnak.

Két fajtájuk van:

1. Az intézményi elsődleges forgalmazók elsősorban a nagybefektetők felé történő nagy volumenű állampapír forgalmazással foglalkoznak. Forgalmazási kötelezettségük a diszkont kincstárjegyekre és az államkötvényekre tejed ki.

2. A hálózatos elsődleges forgalmazók az előbbieken túl fiókhálózaton keresztül a lakossági, kis összegű források bevonását is végzik megkönnyítve ezzel az állampapírok megvásárlásának és eladásának lehetőségét a kisbefektetők számára.

Forgalmazóktól elvárt paraméterek:

· legalább 1 milliárd Ft. saját tőkéjük legyen,

· folyamatosan legalább 400 mill. Ft. értékű likvid eszközzel rendelkezzenek,

· olyan üzletviteli, szervezeti megoldásokat alkalmazzanak, amelyek a cég átlátható és biztonságos működését lehetővé teszik,

· rendszeresen jelentést készítsenek állampapír-piaci tevékenységükről és gazdálkodásukról.

Jogosítványaik:

· kizárólagos részvételi jog az államkötvény- és diszkont kincstári jegy aukciókon,

· kizárólagos részvételi jog az államkötvény- és kamatozó kincstárjegy jegyzésekben,

· az ÁKK kizárólag részükre a forgalmazási kötelezettség alatt álló állampapírokra folyamatosan vételi és eladási árfolyamot ad meg telefonon,

Az állampapírok másodlagos forgalmazásának két fő formája van

1. A tőzsdei kereskedés automatikus kereskedési rendszerben zajlik. az üzletkötés tárgya a nettó árfolyam.

2. A tőzsdén kívüli (OTC) kereskedés során az elsődleges forgalmazók egymás közötti tőzsdén kívüli árjegyzése a Reuter információs hálózatán keresztül zajlik, az üzleteket telefonon kötik. Az üzletkötés tárgya a hozam.

Az árjegyzés azonnali vételi és eladási kötelezettséget jelent.

Az állampapírok másodpiacát tovább élénkíti a bankközi (interdealer) brókerek tevékenysége is. Feladatuk, hogy az állampapírok és egyéb nyilvánosan kibocsátott kötvények másodlagos piacán az értékpapírok eladására és vételére vonatkozó ajánlatokat koncentrálják, és a piaci szereplők számára a pillanatnyi hozamokról és árfolyamokról megbízható információt nyújtsanak.

Az állampapírok formái:

2007-07-16T05:54:00.003-07:00

Az állampapírokat az állam (kincstár, állami költségvetés) adósságának a fedezésére bocsátja ki.. Kibocsátásakor az állam arra vállal kötelezettséget, hogy az állampapírt megvásárló félnek - a kölcsönadónak - adósságot törleszt, kamatot és járadékot fizet az értékpapírban részletezett tartalommal.

Az állampapírok formái:

1. Az államadóssági kötvény (államkötvény), az állam hosszú lejáratú adósságát megtestesítő értékpapír. Magas hozamot biztosít, és mögötte állami garancia áll.

2. Az államjegy az állam rövid lejáratú adósságának kiegyenlítésére szolgáló értékpapír (pl. tervkölcsönök, békekölcsönök).

3. Az állami pénztárjegy az állam átmeneti pénzhiányának fedezésére kibocsátott, a visszaváltás napjáig kamatozó értékpapír Egy évnél hosszabb lejáratú nem lehet, de az állam ezeknél a papíroknál fenntartja a jogot a lejárat előtti visszavásárlásra.

4. Az egy éven belüli állampapírokat a nemzetközi gyakorlatban kincstári váltónak, az egy éven túliakat pedig kincstárjegynek nevezik. (Nálunk az egy éven belüli lejáratúak esnek a kincstárjegy kategóriájába)

Az értékpapírok csoportosítása

2007-07-16T05:54:00.001-07:00

1./ Az értékpapírba foglalt jog alapján

Pénzkövetelést megtestesítő értékpapír
Az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon ki fogja egyenlíteni (váltó, csekk, kötvény, letéti jegy).

Részesedési jogot (tagságot) megtestesítő értékpapír

Tulajdonosuk valamilyen vállalkozás alaptőkéjéhez járul hozzá, és a befektetett pénze után jogosult a kiosztásra kerülő osztalékra. Társtulajdonosi jogokat meghatározó értékpapír, tulajdonosa a vagyonát nem vonhatja ki a vállalkozásból ( részvény, befektetési jegy).

Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapír
Áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a tulajdonosuknak (közraktárjegy a hozzá tartozó zálogjeggyel).

Tranzakcióra vonatkozó jogot megtestesítő értékpapír

A tulajdonos meghatározott feltételek mellett megveheti vagy eladhatja az értékpapírban meghatározott árut. Ide tartoznak a vételi és az eladási opciók, melyek tulajdonosa egy meghatározott termék, meghatározott mennyiségét egy későbbi időpontban egy meghatározott áron megveheti (eladhatja).

Egyéb jogviszonyt megtestesítő értékpapír

Ennek tipikus példája a kárpótlási jegy. A kárpótlás nem jogi hanem erkölcsi fogalom. A Kárpótlási tv. szerint a kárpótlási jegy az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő eszköz, amelyet jogszabály és nem a funkciója tesz értékpapírrá.

2./ A futamidő (lejárat) alapján

Rövid futamidejű

1 évnél rövidebb (váltó, kincstári jegy).

Közepes futamidejű
Lejáratuk 1-5 év (letéti jegy, kötvény).

Hosszú futamidejű

5 évnél hosszabb, de van határozott időre szóló lejáratú is (kötvény, jelzáloglevél...).

Feltételekhez kötött lejáratú

Például az életjáradék.

Lejárat nélküli

Mindaddig követelést testesítenek meg a kibocsátóval szemben, amíg az létezik. Ilyen pl. a részvény.

3./ Az átruházás lehetősége alapján

Bemutatóra szóló
Birtokosa egyszerű átadással ruházza át az értékpapírhoz kötődő jogokat a vevőre.

Általában bemutatási záradéknak veszik az okirat azon részét, ami kifejezi, hogy az alanyi jog a bemutatót illeti meg. Ilyen a letéti jegy.

Névre szóló (rektapapír)

Elidegenítésükhöz lelépési (átruházási) nyilatkozat szükséges, amit cedálásnak (engedményezésnek) hívnak.

Rendeletre szóló vagy forgatható értékpapír
Eredeti hitelezője az okirat hátoldalán a hitelezői jogokat más személyre forgatással ruházza át. Csak írásban lehetséges. Ilyen a váltó, a csekk, a névre szóló kötvény. A megjelenési forma szerint az értékpapír lehet:

4./ A megjelenési formája szerint

Materializált értékpapír
Az az értékpapír amit kinyomtatnak.Az alaki kellékeket illetően az értékpapírok formai követelményei is meghatározottak.
Dematerializált értékpapír
Anyagi formájukat tekintve egy nyilvántartási tételként, rendszerint számítógépes jelsorozatként léteznek. Ilyen típusú értékpapír vételekor megterhelik a pénzben vezetett számlát, ugyanakkor elismerik a tulajdonos részére vezetett értékpapír számlát az összegnek megfelelően.

5./ A hozam

Nem kamatozó v. diszkont értékpapír
A kibocsátó az eszközt névérték alatt hozza forgalomba, majd a lejártakor névértéken vásárolja vissza. Magyarországon ilyen a diszkontkincstárjegy.
Kibocsátásának oka, hogy egyes országokban más a kamat és a tőkenyereség adóztatása, így aki kamatozó papírral ér el egy adott hozamot, annak az adózás utáni hozama alacsonyabb, mint a diszkont papírral elért nettó hozama.

Kamatozó értékpapír
a.) Fix v. rögzített kamatszámú
A futamidő alatt végig azonos kamatot fizet az előre meghatározott időpontban. Jól kiszámítható, stabil jövedelemfolyam.
b.) Változó kamatszámú
- előre meghatározott séma szerint változó
pl. 4 éves futamidejű kötvény első évben 7,5%, majd évente 0,5%- al növelt kamatot hoz.
- „lebegő” kamatlábú, többnyire egy jól mérhető gazdasági jelenséggel arányosan mozgó.
pl. 4 éves futamidejű, 2 év múlva az akkor mért inflációnál 2%- al magasabb kamatot ígér.
Változó hozamú (osztalék)
A befektető a vásárláskor nem tudja előre, hogy milyen hozamra számíthat. Legjellemzőbb a részvény, melynek nyeresége nem feltétlenül jár együtt magas kifizetett osztalékkal, mivel a nyereség felhasználásáról a társaság közgyűlése dönt.

Átmeneti konstrukciók

A potenciális vevők igényeinek megfelelően, differenciált pénzügyi konstrukciókat tükröző termékeket kell produkálni a kibocsátóknak.

- A lebegő kamatozású kötvény hozama a részvényre emlékeztető módon alig jelezhető előre.

- Az átváltható kötvény lehetővé teszi a tulajdonosának, hogy egy előre meghatározott időpontban (vagy időponttól), egy előre rögzített cserearány érvényesítésével, a cég által kibocsátott kötvényt a vállalkozás részvényére váltsa át.

6./ Kibocsátó alapján

Az állam által kibocsátott értékpapírok:_a központi költségvetés kötelezettségvállalását testesítik meg. Az állam kizárólag hitelviszonyt megtestesítő papírokat (kötvény, kincstárjegy, stb.) bocsát ki. Az így forgalomba kerülő részvények az állam tulajdonában lévő eszközökből kerülnek a piacra, nem pedig magának az államnak a részvényei. Ezeket az értékpapírokat a pénzügyekben kockázatmentesnek szoktuk tekinteni. Folyamatos jogállami működés mellett ugyanis az állam nominálisan mindig fizetőképesnek tekinthető. Az állampapírok kamatait a befektetők egy minden körülmények között biztosan realizálható hozamnak tekintik, amelyhez képest minden kockázatért prémiumot, azaz hozamtöbbletet várnak.

Az önkormányzati szféra által kibocsátott értékpapírok: a bennek foglalt kötelezettség visszafizetésére az önkormányzatok reménybeli bevételei, vagy forgalomképes vagyontárgyaik eladása jelent garanciát. Az önkormányzati kötvények kockázata az állampapírokénál magasabb. A bevételekből csak a kötelező feladataik finanszírozása után fennmaradó összegre számíthatnak a kötvényvásárlók, a vagyontárgyakból pedig csak a forgalomképesek idegeníthetők el.

Társaságok és más gazdálkodók által kibocsátott értékpapírok: kibocsátását szigorú feltételekhez kötik. Vannak amelyeket csak meghatározott társasági formával rendelkező szereplők bocsáthatnak ki (részvényt csak Rt., szövetkezeti üzletrészt csak szövetkezet, kötvényt csak jogi személy, közraktárjegyet csak közraktár, befektetési jegyet csak befektetési alap, stb.). A letéti jegyek esetében sajátos kibocsátói jogosítványaik vannak a bankoknak. Az említett intézmények kivételezett helyzete csak a velük kapcsolatban külön megemlített papírra vonatkozik. Más ép-k kibocsátása során alapvetően rájuk is a társaságokra vonatkozó szabályok és követelmények érvényesek.

Bárki által kibocsátható: pl. a váltó, amelynek szabályozása semmiféle követelményt nem támaszt a kibocsátóval szemben, tehát elvileg akármilyen jogi személyiséggel rendelkező kötelezettséget vállalhat ebben a formában. Költségvetési szervek esetében jogszabályok tiltják a váltó kibocsátását.

Az értékpapírok forgalma

2007-07-16T05:53:00.001-07:00

Jogi értelemben: az értékpapír a kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési eszköz. Az értékpapír életét az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. CXI tv. (Épt.) szabályozza.

Közgazdasági értelemben: az értékpapír vagyoni jogot megtestesítő, forgalomképes okirat, számlán megjelenő összeg vagy elektronikus jel.

A pénzmegtakarítások – a pénzkereslet és a pénzkínálat pénzközvetítés közvetlen és közvetett módon:

2007-07-16T05:52:00.003-07:00

A gazdasági rendszer három különböző típusú piac működésének egysége:

- erőforráspiac: (föld, munkaerő, tőke)

- termékpiac: (gazdaságban forgalmazott termékek megszerzésének helye

- pénzügyi piac: pénz-, tőke- és értékpapír piac összességét jelenti.

Pénzügyi piac:

A különböző időpontú, összegű és megjelenésű pénzek és pénzügyi eszközök cseréjének helye, ahol ezek közvetítése meghatározott intézményi rendszerben, mechanizmusok segítségével, törvények, rendeletek, szabályok és szokásjogok alapján történik.

A megtakarítás: a jövedelmek fogyasztásra el nem költött része, azaz a pénz tulajdonosa jövedelme egy részét nem szándékozik felhasználni adott időszakban. Későbbi időszakban fogja felhasználni, de ezt csak akkor teheti meg ésszerűen, ha a jelenbeli pénzét jövőbeli pénzre cseréli, azaz számára ez jövőbeli követelést jelent.

A megtakarítók több csoportot jelentenek. Jelentős nettó megtakarítók a háztartások. A nettó megtakarítás azt jelenti, hogy a megtakarítások összességében meghaladják a hitelfelvételeket. Lehet beszélni céltakarékosságról, amely esetben későbbi nagyobb kiadásra gyűjtenek, aztán lehet biztonsági takarékosságról is beszélni, amely egy előre nem látható káreset fedezésére valósítható meg, és lehet a jövedelem megszerzése érdekében takarékoskodni. A megtakarítók sorában a nyugdíjalapok jelentős részt képviselnek. Kifejezetten profitszerzési céllal takarékoskodnak az üzleti vállalkozások, de jelentős lehet a kormányzat takarékossága is.

A megtakarítóktól a pénz a felhasználókhoz kerül, ő a piac azon szereplője, akinek adott időpontban tevékenységéhez pénzre van szüksége, és ezt szeretné megszerezni. A felhasználó jelenbeli pénzt szerez jövőbeni pénz ellenében.

A megtakarítások és a felhasználók között makroszinten jelentős kapcsolat van. Amennyiben zárt gazdaságot feltételezünk, és a gazdaságot egyetlen szektorként kezeljük, a gazdaságban a fizetési mérleg egyensúlya fennáll, akkor a gazdaságban a beruházások megegyeznek a megtakarításokkal. Amennyiben a modern gazdaságban vizsgáljuk a folyamatot, nem beszélhetünk zárt gazdaságról, és nem lehetséges, hogy a gazdaságban csak egyetlen szektor működik, ez az egyenlőség már nem lehet ilyen egyszerű, és nem is valósulhat meg a megismert formában.

A megtakarításokat más csoportok jelentik, mint a beruházásokat. A beruházások kifejezetten üzleti célú vállalkozások. Ennek megfelelően lehetséges a külföldi hitelfelvétel, illetve a külföldre történő hitelnyújtás is. Amennyiben a költségvetés deficites, a megtakarítások egy részét ennek finanszírozására fordítják, és a kiszorító hatás következtében az üzleti területre kevesebb megtakarítás jut a beruházások finanszírozására. A pénzkínálat a gazdaságban a korábban már megismert jegybankpénzt, a szűken értelmezett pénzállományt és a szélesen értelmezett pénzállományt jelenti (M1, M2, M3, M4 együttesen).

A pénzkereslet a gazdaságban három területet jelent:

- ügyleti vagy tranzakciós pénzkereslet

- biztonsági, vagy „aktíva” pénzkereslet

- spekulatív pénzkereslet

A kereslet és a kínálat nem alkotnak egységet, eltéréseik a következőképpen jelennek meg:

- összegszerűségük nem megegyező

- időhorizontjuk eltérő

- kockázat jelentős lehet

- jövőbeni hozam alakulása, illetve összegszerűsége előre nehezen határozható meg

- mobilitás kérdései jelennek meg

A megtakarítók és a felhasználók a pénzügyi piac közvetítésével találnak egymásra, a tőkeáramlásnak alapvetően két módja alakult ki.

Közvetlen tőkeáramlás: a megtakarítók és a felhasználók (megtakarítások végső felhasználói) közvetlenül találnak egymásra a tőzsdén keresztül. A megtakarítók elsődleges értékpapírokhoz jutnak, azaz azoktól kapják az értékpapírokat, akik a pénzt befektetik.

Közvetett tőkeáramlás jellemzője, hogy a két résztvevő között közvetítő intézmény tevékenykedik. A közvetett tőkeáramlás monetáris és nem monetáris közvetítőintézmények segítségével történik. A megtakarítások végső felhasználói elsődleges papírt adnak az igénybevett pénzösszeg ellenében, amely a jövőbeni pénzösszeget jelöli, míg a megtakarítók közvetett (másodlagos) értékpapírokhoz jutnak. Ez azt eredményezi, hogy a bankok és egyéb pénzügyi intézmények másodlagos értékpapírok segítségével összegyűjtik a kihelyezhető pénzösszegeket, majd ezeket az összegeket átstrukturálva hitelként kihelyezik, elsődleges értékpapírok ellenében. A közvetett tőkeáramlás esetében a közvetítő intézmények közbeeső kereslettel illetve közbeeső kínálattal jelennek meg.

A különbözo idopontbeli pénzek a gazdaságban, és az átszámítás technikái, értelmezése

2007-07-16T05:52:00.001-07:00

A pénz időértéke: kifejezi azt a jövedelmezőséget, amit pénzünktől elvárhatunk. A pénzünk időértékét a kamatlábbal mérjük. Az az időtartam, amelyre a kamatláb vonatkozik = kamatlábidő. (Ez általában 1 év, de az is előfordulhat, hogy egy évnél rövidebb a kamatláb.)

Jövőbeli érték (futures value):

A jövőbeli érték azt mutatja, hogy a ma befektetett egységnyi pénzösszeg későbbi időpontban milyen összeget képvisel adott kamatláb figyelembevételével. A jövőérték (FV) esetében a különböző időpontban rendelkezésre álló pénz azonos időpontra történő átszámítása kamatláb ( r ) segítségével történik.

C0: pénzösszeg adott időpontban (0 periódusban)

r: az éves kamatláb, a befektetés hozama

FV: a mai pénz jövőbeli értéke (az egy év múlva esedékes összeg)

A kamatszámítás lehet egyszerű kamatozással és kamatos kamatozással. Az egyszerű kamatozás azt jelenti, hogy a kezdő tőkebefektetés összegére számítjuk a kamatot. (Mindig ugyanarra az alapösszegre történik a számítás.) A kamatos kamatozás azt jelenti, hogy a megtakarító részére a befektetett pénzösszeg után járó kamatot az alapösszeghez hozzáadják (tőkésítik), azaz a hozadékra is kamathoz jut.

C0: a befektetett pénzösszeg adott időponti értéke

r: az éves kamatláb, a befektetés hozama

n: a kamatozási időszakok, periódusok, évek száma

Folytonos kamatos kamatozás: ha a kamatfizetések igen gyakoriak, a tőkésítési periódusok száma megnő, a kamatfizetési intervallum igen kicsi lesz.

r: kamatláb

n: periódusok, évek száma

e: 2,718 (természetes alapú logaritmus alapja)

Éves effektív kamatláb: célszerű minden jegyzett kamatlábat a bázishoz viszonyítani.

m: az évenkénti tőkésítések darabszáma

A kamatszámítás során azt határozzuk meg, hogy a ma meglévő pénzösszeg határozott idő múlva mennyit ér, azaz mekkora lesz a felnövekedett értéke. A nominálkamatláb a piacon alkalmazott kamatszintet jelenti, míg a reálkamat a nominálkamatláb inflációs rátával történő korrekcióját jelenti. (az inflációs ráta mértékét egyedileg célszerű meghatározni.)

Jelenérték (present value):

A jelenérték számításának segítségével azt döntjük el, hogy a jövőbeni pénzösszeg ma mennyit ér. A jelenértéket több tényező alakíthatja:

- a pénzösszeg

- a pénzösszeg keletkezésének időpontja

- kamat- vagy diszkontráta

A jelenérték általános formája:

Fontos, hogy a befektetések hozadéka hosszú időn át képződjön, így a várható jövőbeni pénzösszegek összesített jelenértékét kell meghatározni:

C : a t-edik évben esedékes pénzösszeg

t: a vizsgált év.

Járadék számítás:

- Örökjáradék: jellemző rá, hogy végtelen számú tagból áll, a járadék összege pedig minden évben azonos.

Minden évben meghatározott összegű járadékot biztosít a befektetőnek r kamatláb mellett.

- Növekvő örökjáradék: végtelen számú tagokból áll, a járadék összege ebben az esetben növekszik.

- Évjáradék (Annuitás): véges számú tagokból áll, a járadék összege állandó.

Annuitás tényező:

A diszkontrátát nevezzük haszonáldozatnak, vagy a tőke alternatíva-költségének is, mert azt mutatja, hogy hasonló, alternatív befektetés által ígért hozam, vagy megtérülési ráta mekkora.

Pénzügyi alapismeretek

2007-07-16T05:51:00.001-07:00

A pénz fogalma, fajtái, a pénzteremtés mechanizmusa:

A pénz kialakulásának több állomását különböztetjük meg: az ősközösségben a saját szükségletének kielégítésére szolgáló termékek. A felesleg (1): más szükségletének kielégítésére szolgáló termékek.

Piac (2): a felesleg elcserélésem, árucsere. Árut más számára állítanak elő. Esetleges csere: akkor jöhetett csak létre, ha két olyan fél találkozott, akiknek kölcsönösen szükségük van egymás termékére. Ezért szükségszerű, hogy az áruk közül kiemelkedjen egy, amely betölti a pénz szerepét.

Árupénz (3): földrajzi helyenként eltérő (állati bőr, só stb.) Ennek két jellemző tulajdonságát ismerjük: használati értékkel bírt (ez az árunak az a hasznos tulajdonsága, amely emberi szükséglet kielégítésére szolgál); értékkel rendelkezik (áruban megtestesült emberi munka). Az árupénz hátrányos tulajdonsága, hogy nagy mennyiségben képviselte az értéket.

Nemesfémpénz korszak (4): az árupénz követő korszak. Tulajdonságai, hogy névértéke és fémértéke a pénznek megegyezik; kis mennyiségben is nagy értéket képviselt; értéke volt de használati értéke nem.

Kapitalizmus (5): nemesfémpénz kiszorulása. A pénz névértéke és fémértéke elszakadt egymástól. Okai: gyáriparà munkamegosztásà munkatermelés növekedéseà több áru vár eladásra. A másik ok, hogy kiapadtak a nemesfém készletek, nem volt annyi elég a nemesfémpénz előállításához, mint amennyi a megnövekedett áruforgalom lebonyolításához elegendő lett volna.

Pénzhelyettesítők korszaka: papírpénz, klasszikus bankjegy. Bankárság megjelenése: banki szolgáltató tevékenység végzése. A bankárság előállította a pénzhelyettesítőt, a bankár nevére szóló fizetési ígérvényt (később váltó). Az állam nem szabályozta tartalmi kellékeit. Nem tudta lebonyolítani a pénzforgalmat. Az állam magához ragadta a pénzkibocsátás monopóliumát. Őrködni kell a pénzkibocsátás felett. Megjelent a klasszikus bankjegy. Létrehoztak egy jegybankot: Magyar Nemzeti Bank.

Utolsó állomás: a mai pénz (6): 1976- tól beszélhetünk a mai pénzről. Jellemzője: az állam kényszerforgalommal ruházta fel, elfogadását mindenki számára kötelezővé teszi (elfogadási kényszer), azáltal hogy az állam maga is elfogadja a felé teljesítendő fizetések eszközéül. Törvényes fizetőeszköz: adott ország nemzeti fizetőeszköze (HUF).

Pénz: történelmi fejlődés során alakult ki, az áruk általános halmazából kiváló különleges áru, érte minden kapható. Fajtái: - készpénz (bankjegy, érme)

- számlapénz: mindkét félnek bankszámlája van a banknál. A eladó a jogosult (jóváírás); a vevő a kötelezett (terhelés). A bank a kötelezett számláját megterheli, a jogosult számláján jóváírja.

Pénz funkciói:

- értékmérő funkció: áru ára

- forgalmi eszköz funkció: az árumozgás és a pénzmozgás egybeesik. A pénz közvetíti az áruk cseréjét

- fizetési eszköz funkció: az árumozgás és a pénzmozgás elszakad egymástól. Ebben az esetben adós-hitelező viszony lép fel.

- felhalmozási eszköz funkció: a pénz a forgalomból kicsapódva, mint a megtakarítás eszköze ölt testet

- világpénz szerepét is betölti: mint valuta vagy deviza jelenik meg és közvetíti az országhatárokat átlépve az áruk cseréjét.

A pénz forgalomba kerülésének módozatai:

Bank: - pénzváltók padja (egyik városállam pénzét átváltották a másik városállam pénzére)

- új üzletág: hitelnyújtás

A pénzteremtés a következőképpen valósulhat meg (a bank szemszögéből):

- hitelnyújtás: lehet közvetlen vagy közvetett

- külföldi fizetőeszköz (valuta, deviza) vásárlással

- értékpapír kibocsátás.

A pénz kikerülésének módozatai:

- hiteltörlesztés

- valuta, deviza eladás

- értékpapír vásárlás.

A forgalomhoz szükséges pénzmennyiség meghatározását a pénz forgalmi eszköz funkciójából kiindulva közelíthetjük:

M * V = Q * P

M: pénzállomány

V: forgási sebesség

Q: terméktömeg, amelyet a GDP-vel mérhetünk

P: árszínvonal

Az összefüggés értelmezése: a forgalomhoz szükséges pénzmennyiség az áruforgalom pénzigényével egyezik meg. Azt, hogy az egyes pénzügyi eszközök milyen gyorsan, illetve milyen feltételek között lesznek azonnal felhasználhatók, likviditási fokozatnak nevezzük.

A likviditás csökkenő sorrendje szerint a pénzaggregátumok a következők lehetnek:

- M0: monetáris bázis, jegybankpénz, nagyerejű pénz. Két részből tevődik össze, a forgalomban lévő készpénz és az MNB-nál tartott hitelintézeti tartalékokból.

- M1: szűken értelmezett pénzmennyiség. Magába foglalja a készpénzt és a látra szóló betéteket.

- M2: szélesebben értelmezett pénzmennyiség. Magába foglalja az M1-et és a határidős betéteket.

- M3: negyedik fokozat. M2-t és a bankrendszer által kibocsátott értékpapírok összegét tartalmazza.

- M4: ötödik fokozat: Bankrendszeren kívüli pénzmennyiség elemeket is tartalmaz, ilyenek a vállalatoknál és a lakosságnál lévő államkötvények.

Pénzügyi multiplikátor: forgalomba kerülő pénztömeg megsokszorosodásának mutatója:

kötelező tartalékráta (%)

A pénzügyi multiplikátor jelzi, hogy hányszoros a forgalomba kerülő pénz bővülése. Pontosabban megfogalmazva jelzi, hogy a bankrendszer egészében minden egyes pótlólag megjelenő pénzegység hányszorosára növekszik adott időszak alatt.

Feladat: Határozza meg a hitelintézet által teremthető számlapénz mennyiségét, ha a hitelintézet által begyűjtött betét 10. 000 pénz, a kötelező tartalékráta 12 %.

Kiszámítása: 10. 000 * 1 = 83.333Ft.

0, 12

A hitelreferencia szolgáltatás

2007-07-16T05:49:00.001-07:00

Az a hitelintézeti tevékenység amely díjazása ellenében banktitkot nem sértő információkat nyújt az arra igénytartó ügyfélnek. Hiszen a hitelintézet prudens működése, annak keretében követendő szabályok és a hitelintézetekről szóló törvényben meghatározott követelmények mindegyike a hitelintézet és a hitelintézet ügyfelei egészének védelmét szolgálják. A hitelintézet azonban ügyfeleinek általános védelme mellett az egyes ügyfélnek is köteles megadni mindazt a szolgáltatást amely szükséges ahhoz, hogy a hitelintézettel kötendő szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit megértse, a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó döntésének meghozatala során azokkal számolhasson.

Bankgarancia

2007-07-16T05:48:00.003-07:00

BANKGARANCIA

A hazai kereskedelemben egyre népszerűbb fizetési biztosítékként jelennek meg a bankgaranciák. A garancia a bank önálló kötelezettségvállalása, melyben arra kötelezi magát,

hogy a garanciában közölt feltételek szerint a kedvezményezett első írásbeli felszólítására az alapügyletre való tekintet nélkül azonnal fizetést teljesít. A garanciák alkalmazásánál számos esetben nem adás-vétel vagy szolgáltatás nyújtás áll a háttérben hanem egy különböző kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos biztosítékok. pld. fizetési kötelezettség, szerződéses kötelezettség, szállítási kötelezettség.

Nemzetközi bankgarancia típusok:

A garanciák különböző típusai alatt azt értjük, hogy a bank milyen kötelezettség elmaradása esetére vállalja, hogy ügyfele helyett fizetni fog. Ennek értelmében megkülönböztetünk:

- fizetési garanciát, ügyfél fizetési kötelezettségének nem fizetése esetén,

- előleg visszafizetési garanciát, ügyfél szállítási kötelezettségének elmaradása esetén,

- teljesítési garanciát, ügyfél szerződéses kötelezettségeinek elmaradása esetén,

- tender (bánatpénz garanciát)

- hitelfedezeti garanciát.

A bank bármilyen ügyletben vállalhat garanciát ügyfele megbízásából ezért annak tartalma igen nagy változatosságot mutathat. A banknak benyújtott garancia nyitási megbízásnak pontosan tartalmaznia kell, hogy az adott ügylet kapcsán milyen típusú garanciát kívánunk kibocsátatni, valamint a legfőbb adatokat, melyek hiányában a banknak nem áll módjában a garancia kibocsátása.

Valutával, devizával, váltóval, csekkel végzett kereskedelmi tevékenység

2007-07-16T05:48:00.001-07:00

Valuta, deviza

A valuta, a deviza a nemzetközi elszámolásokban a fizetőeszköz szerepét tölti be. A velük végzett tevékenységi körben tartozik a valuta leértékelése mely ösztönzőleg hat az exportra történő termelésre illetve annak fenntartására. Leértékelődésre akkor kerül sor általában ha a hazai inflációs ráta nagyobb a külföldi inflációs rátánál. Fordított esetben felértékelésről beszélünk. Ekkor a belföldi árszintet kívánják védeni. Annak érdekében, hogy az igen sokrétű valutában devizában végzett pénzműveleteket az ország érdekeinek megfelelően végezzék a devizajogszabály a külföldre teljesített és a külföldről kapott tényleges valuta, deviza pénzáramlásokat a nemzetközi fizetési mérleg szerkezetének megfelelően csoportosítja és az egyes csoportokba tartozó jogügyletekkel, cselekményekkel valuta deviza pénzáramokkal kapcsolatban külön-külön megmondja, hogy az érintetteknek hogyan kell eljárniuk.

Csekk

A csekk a készpénzt helyettesítő fizetési eszköz, a nemzetközi kereskedelmi forgalomban közkedvelt fizetési forma. A csekk bemutatáskor fizetendő és e célból a csekkeket be kell mutatni. A csekket lejárati időn túl mutatják be fizetésre, a bank megtagadhatja a csekk kifizetését hiszen a csekk nem hiteleszköz. A csekkben rejlő kockázat: a csekk kedvezményezettje nem tudhatja előre, hogy ügyfele rendelkezik e a szükséges fedezettel. Erre vonatkozóan a banknak nem áll módjában információt lekérni hiszen a számlaegyenlegek közlése banktitoknak minősül.

Váltó

A váltó forgatható értékpapír kibocsátásának alapját egy bizonyos kereskedelmi alapügylet szolgáltatja, azaz kereskedelmi áruhitelben történő adás-vétele.

A vevő nem készpénzzel fizeti ki az ellenértéket, hanem elfogadja az eladó által kibocsátott rá intézményezett váltót elismerve az eladó vele szemben fennálló követelését. A forgatható értékpapír azt jelenti, hogy a váltóból eredő követelés átruházható egy harmadik személyre. Abban az esetben ha az eladónak sikerül inkasszó követelését váltó követeléssé alakítania s eléri azt is, hogy a vevő bankja a fizetésért kezességet vállal nagyobb biztonságban érezheti magát mert a váltókezesség készfizető kezességet jelent, vagyis a bank garantálja, hogy a vevő nem fizetése esetén helyette fogja a fizetést teljesíteni.

Pénzügyi lízing

2007-07-16T05:47:00.003-07:00

A pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingó dolog vagy ingatlan tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevő megbízása alapján abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja, vagy az idő leteltével a lízingbe vevő tulajdonába kerülhessen. A pénzügyi lízing általában három fél szerződéses kapcsolatán alapszik, fontos szereplőként megjelenik a szállító is.A lízing e formája a beruházás-finanszírozás lehetőségét kínálja. Előnyei közé tartozik a lízingdíjak adózás szempontjából kedvező elszámolhatósága, nem befolyásolja közvetlenül a lízingelő hitelfelvételi lehetőségét.

A visszlízing esetében a lízingbe vevő a szállító. Ez tehát olyan konstrukció, amikor valaki valamilyen tárgyi eszközét eladja egy lízingtársaságnak, majd azt azonnal lízingbe is veszi. Ebben az esetben a lízingbe vevő likviditási problémáján igyekszik segíteni úgy, hogy az eszközök a birtokában maradnak. Ezen kívül gyakran veszik igénybe bankhitel helyett is a kedvezőbb feltételek miatt.

Pénzforgalmi szolgáltatás

2007-07-16T05:47:00.001-07:00

Számlavezetés

A hitelintézet és ügyfele bankszámlaszerződést kötnek, mely szerződésben a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerződő fél részére számlát nyit, a számlán a szerződő fél pénzeszközeit nyilvántartja, pénzforgalmát lebonyolítja.

A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásoknak e tevékenység keretében a devizakülföldivel szerződést kötni, fizetési kötelezettséget vállalni, fizetéseket elfogadni, stb. konvertibilis pénznemben, forintban és nem konvertibilis pénznemben lehet. Amennyiben a külkereskedelmi szerződésben a felek az elszámolás eszközéül a magyar forintot ( HUF ) választották, a devizabelföldi a devizakülfölditől fizetést csak akkor fogadhat el, ha a devizakülföldi a fizetést devizaműveletek végzésére felhatalmazott hitelintézet által vezetett konvertibilis forintszámlája terhére teljesíti.

A hitelintézet a számlatulajdonost a számla javára, illetve terhére elszámolt összegekről, a számla egyenlegéről a szerződésben meghatározott módon és időben értesíti. A hitelintézet fizetési megbízásokat csak akkor teljesít, ha arra az elszámolási betétszámla fedezete biztosít. Azonban a szerződésben megállapodottaktól függően a bank automatikusan ún. folyószámlahitelt nyújthat. A hitelintézet a bankszámlák feletti rendelkezéseket a megbízások érkezésének sorrendjében teljesíti, amennyiben a számlatulajdonos nem rendelkezett.

A számlavezető hitelintézet a számlatulajdonosnak kamatot fizet, a számla kezeléséért, a pénzforgalom lebonyolításáért jutalékot és költséget számít fel.

Pénzügyi finanszírozás

A szolgáltatások területén azonban a speciális finanszírozási ügyletek bírnak a legnagyobb jelentőséggel. A következőkben ezekről lesz szó, kiemelve a pénzügyi finanszírozáson belül az akkreditívet.

Factoring ügylet.

A vevő nem fizetése esetén gyakran alkalmazott módszer, hogy a követelés jogosultja először számlakivonatot küld az adósnak, és azzal egyidejűleg felszólítja fizetési kötelezettségének teljesítésére. A legtöbb vállalkozás különösen a kis és közepes vállalkozások nem rendelkeznek kellő szervezettel, valamint szakmai felkészültséggel ahhoz, hogy a nem fizető

vevőiktől követeléseiket behajtsák. A követelés birtokosa jobban teszi ha a követelés behajtását olyan hitelintézetre bízza amely hajlandó a követelés behajtását vállalni és kész a behajtási idő alatt a követelést refinanszírozni. Azt a hitelintézetet amely követelések megvásárlásával és behajtásával foglalkozik factor banknak, magát a szerződésen alapuló ügyletet factor ügyletnek nevezzük. A futamidő figyelembevételével a követelések lehetnek rövidlejáratú valamint hosszúlejáratú követelések. A factorügylet létrejöttének lényeges feltétele, hogy az áruügylet eladója és az áruügylet vevője rendelkezzenek a factor által megkövetelt bonítással.

Bonítás: általánosságban a hitelre vásárló, a hitelt igénylő, a garanciát nyújtó, a factorszolgáltatást igénybe vevő fizetőképességének, vagyoni helyzetének kedvező megítélését jó hírnevét jelenti. A factoring ügylet hátrányaként említhetjük meg, hogy igen költséges ügylet. A factoring szolgáltatás igénybe vevője köteles a factornak betekintést engedni teljes vevőkörébe.

Forfait ügylet

A forfait ügylet lényegét tekintve azonos a factoring ügylettel. Ennek az ügyletnek a keretében szintén követeléseket adnak el illetve vásárolnak. Azaz a forfetirozás gépek, beruházási javak szállításából az esetlegesen ezekhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából eredő középlejáratú követelés megvásárlása.

Okmányos inkasszó

Nagyon sűrűn találkozhatunk vele külkereskedelmi szerződésekben. Olyan pénzügyi művelet melynek során a felek az áruk kifizetését beszedéssel, bank közbeiktatásával eszközlik. A fizetési mód lényege, hogy a vevő az áru okmányokat csak fizetés ellenében kapja meg a bekapcsolt banktól. Mindezek ellenére egy bank bevonása az ellenérték beszedésébe nem jelenti azt, hogy a vevő biztosan fizetni is fog. A vevő részére, ugyanis az inkasszó tökéletes lehetőséget nyújt arra, hogy érdekmúlás esetén az üzletből kiszálljon. Egyszerűen csak nem váltja ki az árut, amelyet ebben az esetben az exportőr saját költségére vissza kell, hogy szállítasson. Az is előfordulhat, hogy bár fizetés megtagadása miatt a vevő az okmányokat nem kapja meg az áru azonban mégis a birtokába kerül hiszen a bankok szerepe csak arra korlátozódik, hogy az okmányokat továbbítsák és kiszolgáltassák fizetés ellenében. Ebben a fizetési módban az eladó részére sok a bizonytalanság, kockázatos az ellenérték kifizetése. Az inkasszónál- bár az ügylet alapja a kereskedelmi szerződés- a fizetés a vevő szándékán múlik, a bank nem vállal kötelezettséget a fizetés megvalósulásáért. Általában akkor használják amikor a partnerek egymással már régóta üzleti kapcsolatban állnak és jó tapasztalatokat szereztek egymásról, azaz egymással szemben kellő pénzügyi bizalommal rendelkeznek. Mindazon esetekben amikor a vevő lemond az okmányos meghitelezés előnyeiről de az eladó ugyanakkor nyitva sem kíván szállítani, az okmányos beszedvényt azaz az okmányos inkasszófizetési formát alkalmazzák. Az inkasszó ügyletek döntő többsége fizetéssel zárul, de lehetséges, az ügylet törlés útján történő megszüntetése is.

Előnyei és hátrányai

-az okmányos inkasszó a nyitott fizetési móddal szemben gyorsabbá teszi a követelés befolyását, mert a bank jelentkezik az adósnál míg a nyitott fizetési módnál a vevőtől függ, hogy mikor keresi fel bankját az átutalási diszpozícióval

-a bank megjelenése erkölcsi kényszert jelent az adós számára, nem fizetése esetén jövőbeni hitelképességét rontaná

-egyszerű formalitásmentes megoldás a beszedés útján történő rendezés

-kedvező díjak

-megfelelő szerződéses feltételek mellett az exportőr nem kerülhet birtokon kívül

-hátránya, hogy a vevő megtagadhatja az okmányok honorálását

Az akkredetív (Letter of Credit)

Az eddig tárgyalt fizetési módoknál az eladó többnyire bevállalja azt a kockázatot, hogy a vevő esetleg nem fizet és ebben az esetben semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésére, hogy pénzét megkapja. Amennyiben az eladó biztos szeretne lenni abban, hogy a leszállított áru ellenértéke számlájára jóváírásra kerül, akkor alkalmazzák az akkreditívet.

Az egymástól távollévő, egymást nem ismerő partnerek közötti bizalmatlanság olyan fizetési mód lehetőségét kényszerítette ki, amely egyenlő biztonságot teremt az eladó-vevő viszonyban. Az eladó érdeke az előrefizetés lenne, de a vevő nem biztos abban, hogy a megfelelő árut kapja. A vevő előre szeretné az áruszállítást, az eladó viszont fél a fizetés elmaradásától. Ki kellett tehát találni olyan fizetési módot, amely megnyugtatja az eladót és a vevőt is. Szükség volt egy olyan harmadik szereplőre, akiben mindketten megbíztak, rá merték bízni értékeiket az eladó az árut, a vevő a pénzt, és ez a harmadik bizalmi kéz intézte a korrekt kicserélést. A bizalmi kéz szerepét a bankok vállalták és a fizetési mód neve: okmányos meghitelezés, a mindennapi szóhasználatban akkreditív lett.

Az okmányos meghitelezés visszavonhatatlan fizetési ígéret, a vevő fizetési ígéretét a vevő bankja a maga nevében is megerősíti, ehhez azonban a vevőnek a kötelezettségvállalás fedezetét biztosítania kell a bankjában. Vagyis az eladó biztos lehet abban, hogy a vásárláshoz szükséges fedezet rendelkezésre áll, a vevőnek tényleg komoly vásárlási szándéka van. Nagyon fontos azonban megemlíteni, hogy minden akkreditíves esetben önálló jogügyletről van szó, mely az eladó és a nyitó bank között jön létre. Ezt igen fontos észben tartani, hiszen ez azt jelenti, hogy az akkreditíven belüli jó teljesítés (megfelelő okmányok benyújtása) lehetővé teszi az eladó számára – függetlenül a kereskedelmi szerződés feltételeinek teljesítésétől – hogy áruja ellenértékéhez hozzájusson. Az eladó biztos lehet abban, hogy amennyiben az akkreditív előírásainak megfelelő okmányt nyújt be (az áru elszállítására vonatkozó okmányokat eljuttatja a bankhoz) úgy a nyitó bank fizetést fog teljesíteni.

Lényeges, hogy a nyitó bank a vevő megbízásából tevékenykedik. Az akkreditív feltételeinek összhangban kell lennie a kereskedelmi szerződéssel. Az áru szállítására vonatkozóan olyan okmányokat írhat elő, amelyből egyértelműen kitűnik a szerződéses teljesítés, így a vevő biztos lehet abban, hogy az áru ellenértéke csak akkor kerül kifizetésre, ha az eladó az általa megkövetelt feltételeknek eleget tett, és azt kereskedelmi okmányokkal igazolta.

Az akkreditíves fizetés előnyei a vevő (megbízó) számára:

- az akkreditív nyitásával biztonságot teremt az eladó javára, így lehetősége van kedvezőbb árak elérésére (meghatározó cégek akkreditívvel történő fizetés esetén 3-4%-os engedményt adnak listaáraikból, szemben a szállítást követő nyitott fizetéssel),

- a vevő bonitás megítélése (pénzügyi megítélése) javul, szükség esetén kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez,

- biztos lehet abban – ha szakszerűen írta elő a benyújtandó okmányok körét, amihez bankjától segítséget is kaphat – hogy a vásárolt árut akkor, olyan minőségben és olyan okmányokkal kísérve kapja, amire szüksége van, mert egyébként bankja megtagadhatja a fizetést az elérésekre hivatkozva,

- igaz ugyan, hogy az akkreditív összegének megfelelő összeget a nyitási megbízással egy időben fedezetként le kell tennie bankjában (mely összeg folyamatosan kamatozik a fizetés napjáig) de ezen egyrészt úgy tud segíteni, hogy az akkreditív valamilyen hitelnyújtással összekapcsolt változatában egyeznek meg, másrészt az importárura zálogjogot biztosíthat bankjának.

Az akkreditíves fizetés előnyei az eladó (kedvezményezett) számára):

- nyugodtan hozzákezdhet a gyártáshoz, mert a bank kötelezettségvállalása birtokában feltétlen fizetést kap, akkor is ha a vevő közben fizetésképtelenné válna (természetesen csak abban az esetben ha a szigorúan az előírt feltételeknek megfelelő árut leszállította és ezt az akkreditívben előírt okmányokkal igazolta),

- nincs kitéve a fizetés minőségi, mennyiségi reklamáció miatti megtagadásának (csak az előbb említett kondíciók mellett.) Indokolt reklamáció esetén természetesen felelnie kell, de az már nem érinti az akkreditív keretében történő fizetést, akkreditíven kívül az adásvételi szerződés szerint kell azt rendezni,

- az áruellenérték időbeni befolyása az eladótól függ, pénzéhez jut, ha az előírt határidőben, a rendben lévő okmányokat benyújtja. Az akkreditív fedezetet nyújthat olyan kockázatokra is (pl. kereskedelmi kockázat) amelyekkel kapcsolatban külön költség merülne fel a védekezésnél.

Az exportőr teendői az akkreditíves lebonyolításban

A fizetési mód szerződéses rögzítésben nem lehet nagyvonalú az eladó. Pontosan meg kell határozni az akkreditív jellegét (pl. igazolt, átruházható stb.) valamint a benyújtandó okmányokat. Figyelni kell, hogy a megfelelő időpontban megnyílik –e az akkreditív, a

szerződés szerinti részletezéssel. Eltérő feltételek esetén azonnal kérni kell a módosítást. Súlyos hiba, ha a megnyílt akkreditívről a szállítás időpontjában derül ki, hogy a feltételek nem teljesíthetők. További feladat a lebonyolítás akkreditív feltételek szerinti irányítása, különös tekintettel a szállításra, biztosításra. A megtörtént szállítás után ezt követi az okmányok összegyűjtése, ellenőrzése, az avizáló/igazoló bankhoz való eljuttatása, közben az esetleges hibás okmányok hiteles javíttatása (természetesen ha erre lehetőség van.)

Az igazolás kérdése, avagy az igazolt akkreditív biztonságnövelő szerepe

A nyitó bank felkérheti a kedvezményezett bankját az akkreditív igazolására (confirming bank) ami annyit jelent, hogy az igazoló bank a nyitó bankon felül plusz fizetést ígér rendben lévő okmányok benyújtásakor, vagyis nem kell addig várni, amíg az ellenérték a nyitó banktól befolyik hanem okmánybenyújtás után azonnal fizetés teljesíthető az igazoló bank által. A kedvezményezett kétszeresen biztos lehet, hogy az előírt rendben lévő okmányok ellenében pénzéhez jut. Az igazoló bank kötelezettséget vállal az ellenérték kiegyenlítésére, azaz a nyitó bank mellett ő is kötelezetté válik. Ebben az esetben az igazoló bank tulajdonképpen az akkreditívet nyitó bankért vállal plusz garanciát, vagyis megelőlegezi azt a pénzt, amit rendben lévő okmányok benyújtása esetén a nyitó banktól amúgy is megkap.

Mivel az igazoló bank úgy vállal visszavonhatatlan fizetési kötelezettséget, hogy nem ismeri a nyitó bank fizetőképességét, csak a róla beszerezhető információk állnak rendelkezésére, igen nagy kockázatot vállal.

Kereskedői szemszögből nézve az igazolás semmiképpen nem jelent hátrányt az eladó számára, hiszen így két pénzintézet ígér fizetést jó teljesítés ellenében. Tehát, ha a nyitó bank időközben csődbe megy, vagy politikai illetve háborús események miatt nem áll módjában fizetést teljesíteni, úgy az igazoló bank teljesít helyette. Természetesen ezért az akkreditívek igazolási költsége igen magas, amit általában mindig az eladónak kell megfizetni.

A BANKSZOLGÁLTATÁSOKRÓL

2007-07-16T05:45:00.001-07:00

A bankári szolgáltatások a semleges, indifferens műveletek között jelennek meg, mivel nincsenek hatással a kereskedelmi bank mérlegének alakulására. A bank e szolgáltatásokat jutalékért végzi, így szokás ezeket jutalékos ügyleteknek is nevezni.

Az ügyletek megvalósítása során a banknak sem kötelezettsége, sem követelése nem keletkezik. A kereskedelmi bankok az utóbbi időszakban egyre jelentősebben vesznek részt e szolgáltatások teljesítésében. A bankszolgáltatások között a legkorábban a vagyonkezelés jelent meg. Ez olyan szolgáltatás, amikor a vagyon felett más rendelkezik, és a hozadék ismét máshoz kerül.

A valuta és devizaügyletek lebonyolítása során az egyes nagybankok egyre gyakrabban jelennek meg a nemzetközi piacokon. A bel- és külgazdasági tevékenység szoros kapcsolata a pénzügyi közvetítés előtérbe kerülését eredményezte.

A törvény a külkereskedelem szempontjából fontos pénzügyi szolgáltatások körébe a következőket sorolja

A külkereskedelem szempontjából fontos banki szolgáltatások

Pénzforgalmi szolgáltatás nyújtása

· -Számlavezetés

· -Pénzügyi finanszírozási szolgáltatások

§ -factoring

§ -forfet

§ -inkasszó

§ -akkreditív

Pénzügyi lízing

Kereskedelmi tevékenység valutával, devizával, váltóval, és csekkel

Bankgarancia

Hitel és referenciaszolgáltatás