Barta Zoltán: a blog

A szív megszűnik szaladni

noreply@blogger.com (zbarta) — Tue, 07 Feb 2012 12:07:07 PST

"...igazából nem is írt, hanem beszélt. Csak úgy elmondta. Szinte könnyedén. És abban, ahogy beszél, ott van Ady bibliás magabiztossága, Krúdy boros bolyongásai, József Attila utolsó verseinek a pokoli tudása, Pilinszky misztikája, Horatius derűje és Szent Ferenc humora. Bizony, ez mind. Aki majd olvassa ezt a könyvet, meg fogja látni, hogy ez mégis milyen végtelenül egyszerű. Csak egy beszélgetés egy kocsma előtti asztalnál, októberi napsütésben.

Korszerűséghez és korszerűtlenséghez semmi köze. Ha mégis egyvalakihez kéne hasonlítani, az József Attila lenne, aki ezt ajánlotta: a mindenséggel mérd magad. És úgy látszik, Málik Roland megfogadta ezt a tanácsot. A legnagyobb szabad vízbe halt bele, ami létezik a Földön: a Csendes-óceánba." (Kemény István)

Málik Roland Báb című verseskötete a Műút-könyvek sorozatában jelent meg a Szépmesterségek Alapítvány kiadásában.
ISBN 978-963-89104-4-8

Gyufám se volt, nemhogy életem >>
Báb - Egybegyűjtött versek >>

The Joy of Books

noreply@blogger.com (zbarta) — Wed, 11 Jan 2012 03:53:27 PST

A toronto-i Type Könyvesbolt könyveinek pakolásával, mozgatásával és átrendezésével készített film.

Gyors házi krémes

noreply@blogger.com (zbarta) — Fri, 06 Jan 2012 07:38:36 PST

Rendhagyó bejegyzés: hogyan készüljön a házi krémes - hogy több idő maradjon például az írásra. Nos, tehát:

Végy:
- egy sokat látott háziasszonyt,
- egy zacskó házi krémes krémet,
- egy liter tejet (2,8%, a zacskón is írt 0,5-0,8 liter nem elég),
- két levél leveles tésztát.

Első lépés: a tapasztalt háziasszonynak adjuk elő, hogy mit szeretnénk enni, majd mutassuk meg neki a hozzávalókat. A tészta elkészítésének módjával nem bajlódnék itt, gondolom közismert, nem túlságosan bonyolult eljárás. Ha az elkészítés módja mégsem vetülne ki az elménk képernyőjére, hagyjuk érvényesülni az egyébként önállóan dolgozó háziasszonyt. Miután negyedóra alatt megsütöttük a két lapot, hagyjuk kihűlni, közülük az egyiket négyzet alakú egységekre vágjuk. A krémport a tejjel felverjük, és egy sütőkeretben (ez magyarul "tepsi" is lehet) rétegesen elhelyezzük: értelemszerűen alul a folyamatos tészta, azon a krém, legfelül a négyzetekre szabdalt másik tésztalap. Így kész is, ezután a menekülési útvonalat eltorlaszolva egy órácskára zárjuk be a kompozíciót hideg pincébe/garázsba/hűtőszekrénybe.
Rendkívüli inspiráció munka közben, hogy egy óra múlva krémest ehetünk.

Évnyitó

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 02 Jan 2012 04:03:47 PST

Kortárs költőnknél olvastam, hogy az idén, 2012-ben talán új munka után kell néznie, de mindenképpen olyat szeretne találni, ami összeegyeztethető az irodalmi tevékenységével. Nálam ugyanez fordítva működik: a tavalyi, de a tavaly előtti év is arról szólt, hogy minden mást hogyan vagyok képes összeegyeztetni a munkámmal. Ez a bejegyzés arról szól, hogy mit végeztem tavaly, és mire számítok az idén. A tavalyi, és az azt megelőző évem a munkába süllyedt, nem az alkotómunkába, hanem a hétköznapiba. Ezt nagyra értékelem, és megértem, hogy szerencsés helyzetben vagyok, amikor erről írhatok, egyedül a mértékével, vagyis inkább - ha megoldásra törekvő postot írok, akkor - a szervezettségével vagyok elégedetlen. A változtatás szándéka már régóta bennem volt, így szerencsére nem újévi fogadalomként tűnik fel ez a tervem, csupán az új év elejére alakult ki az a helyzet, amelyben meg is tudom valósítani mindezt. A munkám nyilván megmarad, de szervezettségében más formát fog ölteni: eddig az alkotás igazodott a munkához (azaz sajnos inkább kárát szenvedte), ezután a munka fog igazodni az alkotáshoz.

Áttekintés-képpen a 2011-es év eredményei, a fentiek, azaz alkotásra rendkívül keveset fordított évem tükrében:

február: régebbi vázlatomból megszületett az Egy nap a háborúban című spleen novella, amely a Főnix Dala című lapban jelent meg,
március: pályázati művet írtam: Add vissza az aurámat! - amelynek E1 változata...
májusban, az Aposztróf Kiadó Szó-Kincs című antológiájában jelent meg a 82. Ünnepi Könyvhéten,
június: megjelent az első, ISBN-számmal is rendelkező novellagyűjteményem e-book formában, ez a Sátai Füzetek című válogatás. Ezt követően több más írásomat is letölthetővé tettem e-book formátumban a honlapomon,
augusztus: kirándulás a logikai bűnüldözés területére. A Szerencsésen megoldott bűnügy a Főnix Dala című lapban jelent meg.

Eddig a megvalósult írások. Rengeteg vázlat, írás-kezdemény is született 2011-ben, amelyek közül a számomra legérdekesebbeket és leginkább kihívást jelentő témákat valósítom meg idén, 2012-ben. Közülük az első az Áldozatok című történet lesz (ami egyedi abban a tekintetben, hogy hamarább adok hírt róla, mielőtt egyetlen betűt is leírtam volna belőle). Az íráson kívül tervezem egy wiki-szerű rendszerben az eddigi műveim szereplőinek, helyszíneinek rendszerbe foglalását is.
A cél mindenesetre az, hogy jövőre ez a bejegyzés a felsorolás részénél jóval gazdagabb és szerteágazóbb legyen, mint a mai.
Eredményes, boldog új évet kívánok!

Nyitott könyvek

noreply@blogger.com (zbarta) — Sat, 17 Dec 2011 23:12:32 PST

Felnyitott könyvek, avagy book artwork fantasy.

További képek: Brian Dettmer: Book Autopsies >>

Dupla és tripla nap

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 28 Nov 2011 12:55:00 PST

Ennek a bejegyzésnek eredetileg nem ezt a címet szántam, sőt, egy jóval terjedelmesebb piszkozat várakozott 2011 áprilisától publikálásra ebben a témában. Ez a mai nappal végleg elenyészett, miután... De lassan a testtel.

A vázlatolt bejegyzés a mobiltelefon-szolgáltatómról szólt, arról, hogyan veszítenek el egy olyan ügyfelet és családját, akikhez mintegy tizenöt előfizető-azonosító egység (subscriber identity module, röviden sim) tartozik. A bejegyzés viszont - bárhogy is vigyáztam az elkerülésükre - tele volt a saját magam számára sem engedélyezett kifejezésekkel és utalásokkal, így eltekintettem a megjelentetésétől.

Ma viszont megváltozott a helyzet, miután felfigyeltem egy akciós hirdetésre. Na nem a jelenlegi, vagy bármely más hazai mobiltársaság ajánlata volt ez, hanem Belize mobilszolgáltatójának, a DigiCell-nek a karácsonyeleji akciója. Az eddig vázlatban tárolt bejegyzésem sorsa annyiban változott, hogy a belizi hirdetés hatására kigyomláltam belőle szinte minden szalonképtelen szót és kifejezést, mert az ajánlat által kínált termék nagyvonalúságot sugallt, emiatt úgy gondoltam, én sem jelenhetek meg mindenféle kisszerű, negatív kritikával, hiszen alapvetően a mobilszolgáltatók értünk vannak még talán itthon is. Egy szó azért maradt, hogy a szolgáltató megnevezése nélkül is ráismerjenek az olvasók a társaságra, bár fennáll az eshetőség, hogy ki-ki a sajátjára asszociál a következőkben.

Maradt tehát a még így sem túlságosan szalonképes "faszari" szó, jelentése hivatalosan: "zsugori, anyagias, a kiadásokat gyakran mások kellemetlen helyzetbe hozásával elkerülni próbáló, meghunyászkodó személy" (pinch pennies). Ez a véleményem alakult ki ugyanis a sok-sok év alatt arról a hazai szolgáltatóról, amelyiknél az első készülékemet és előfizetésemet vásároltam, és a mai napig is - jobb híján - folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Amint említettem, semmi más nem okozta ennek a bejegyzésnek a publikálását, mint az, hogy összefutottam a DigiCell karácsonyeleji ajánlatával, amelyről messziről lerí a nagyvonalúság és az üzleti szellem. A plakátot itt mellékelem. Röviden: 2011. november 30-án, szerdán dupla és tripla nap lesz náluk, a felirat tanúsága szerint nem először. Az ajánlat: aki 10-49,99 $ értékig tölti fel az egyenlegét annak a dupláját, aki 50 $-al vagy attól többel tölti, annak a feltöltés háromszorosát írják jóvá az egyenlegén.

Jelenleg még nem tudom igénybe venni a DigiCell szolgáltatását, de egy biztos: szeretném.

DigiCell.bz

Pessoa: Kétségek könyve

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 02 Jan 2012 00:47:00 PST

Mostanában kizárólag ritka, antikváriumban is alig elérhető könyveket olvasok. Nem szándékosan történik ez így, inkább azért, mert az életem annyira átalakult, hogy érzékeim ezáltal különleges tartalmak felé kezdtek orientálódni. Ennek több iránya van, de ha fizikai síkon maradok, akkor meg kell említenem az idei ősz számomra legnagyobb ajándékát, aki az univerzális (egyébként portugál) filozofikus líra mestere: Fernando Pessoa. Egy lírai könyvét sikerült megszereznem, amely egy alteregója nevében írott mű: Bernardo Soares: A kétségek könyve - Livro do Desassossego - composto por Bernardo Soares. Kiadta Lello & Irmão Editores, Porto, magyarországi kiadás: Kráter Kiadó, Budapest, 1989.

Írni annyi, mint felejteni. Az irodalom a legkellemesebb módja annak, hogy ne vegyünk tudomást az életről.

Ez a mindössze 170 oldalas könyvecske Pessoa univerzális gondolkodásmódjának, élet- és világlátásának gyöngyszeme, a kereső olvasó rendre kapcsolódási pontokat talál benne a szerző gondolatai és saját, 21. századi élete között, amelyek a könyv hangulatára alapozó, filozofikus asszociációkat ébresztenek. Íme néhány gondolat, a teljesség igénye nélkül - és személyes olvasatomban (dőlt betűkkel az idézetek):

Bevezető gondolat: "Egy nem létező település határvidéke vagyok, terjengős kommentár egy meg nem írt könyvhöz. (...)"

Első mondat: "Amikor megszületett az a nemzedék, amelyhez én is tartozom, a világból már kiveszett az aggyal és szívvel is bíró lényeknek kijáró gyámolítás."

Ezt a könyvet Pessoa ugyan a múlt század huszas éveiben írta, nyolcvan év elteltével nyilvánvaló a kérdés: mi változott azóta, ha benne is kialakult ez a vélmény?

"A világ ma az ostobáké, érzéketleneké és nyüzsgőké. Az élethez és a diadalhoz való jogot manapság csaknem ugyanazokkal az eszközökkel lehet megszerezni, amelyekkel az ember bekerülhet a bolondokházába: a gondolkodásra való képtelenséggel, amorális viselkedéssel, kóros félénkséggel."

Amit ebbe az ostoba külvilágba az ember nem enged szabadon, azt legbelül őrzi...
"A kicsiny vidéki ház kertjének a világai, amelyek sehol másutt nem léteztek, csak bennem. Annak a kis birtoknak a veteményei, gyümölcsöskertjei, fenyőerdeje, amelyek csak az álmaimban voltak! ... Az útmelléki fák, az ösvények, a kövek, a parasztok, amelyek mind tovatűnnek... mindez, ami soha nem volt más, mint álom..."

...de időnként érzi, hogy a világ nem így teljes, valami hiányzik:

"Miért nem léteznek szigetek a védteleneknek, ősrégi, mindenki elől rejtett ligetek azoknak, akik bezárkóznak álmaikba!"

A múló idő metafizikája Pessoa/Soares látásmódjával: "Nem tudom, mi az idő. (...) Olykor az a meggyőződésem, hogy minden hamis, és az idő csupán valamiféle kert, amelybe beillesztjük azt, ami idegen tőle."

Tulajdonképpen vég nélkül sorolhatnám az idézeteket a könyvből, sőt, az egészet egy óriási idézetként lehetne megjelölni, mégis van még legalább egy Pessoa-világlátás, amit semmiképpen nem hagyok ki ebből a recenzióból. Zseniális összefüggés:
"A pogányság tökéletes embere a létező ember tökéletessége volt, a kereszténység tökéletes embere a nem létező ember tökéletessége, a buddhizmus tökéletessége az ember nem-létezésének a tökéletessége."

Egy lehetséges konklúzió mégis valahol a könyv első részében található, így hangzik: "Az élet mindegyikünk számára az, amit fölfogunk belőle."

A kétség tehát: az ember sorsa talán nem az a létezés, amit a világ rákényszerít. Ha csak egy pillanatra képes kilépni időlegesen a létezésből, a függöny félrecsúszik, és meglátszik a való. A Kétségek könyvében a függöny ide-oda lebben.

Pessoának ez a könyve egy váratlanul megtalált hordó óbor, amit az ember gyertya mellett, kristálypohárból kortyolgat, folyton attól tartva, hogy egyszer csak elfogy. Ez persze megtörténik, de addigra az óbor már az olvasó részévé válik, aki azután képes lesz arra, hogy hasonló hordókat találjon váratlanul.

Én itt találtam.

Fernando António Nogueiro Pessoa >>>

Alakítás

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 07 Nov 2011 13:17:34 PST

Átalakítom a honlapomat, aminek pillanatnyilag ez a blog issza a levét. Remélhetőleg hamarosan ide is visszatérek. Addig is egy könyves kép, amit a Facebook-on megosztva találtam nemrégiben:

Az eredeti címét nem tudom, én azt adtam neki, hogy "Könyvesés".

Livraria Da Vila

noreply@blogger.com (zbarta) — Tue, 23 Aug 2011 00:06:06 PDT

Livraria Da Vila könyvesbolt, Sao Paulo, Brazília

Az állandó számok rejtélye

noreply@blogger.com (zbarta) — Sun, 14 Aug 2011 06:24:47 PDT

Szerencsésen megoldott bűnügy

A hadnagy maga elé nézett, és bólogatott. Igen, a csütörtöki rablás...

Egy öregúr egyedül a buszmegállóban, kell ettől könnyebb préda? Kifosztották, majd állon vágták, hogy legyen idő a menekülésre, mielőtt értesítené a rendőrséget. Miután magához tért, vánszorogva megindult, egy hírlapárusnál újra összerogyott, aki végül értesítette a mentőket, a rendőrséget. Súlyos baja nem esett, hétvégén, azaz ma, szombaton reggel hazaengedték a kórházból.

A hadnagy újra végiggondolta az ügyet, de most sem talált benne olyan momentumot, ami miatt szombat éjjel itt kellene ülnie a kapitányságon, és erről beszélni. Kialvatlan, fáradt szemeivel kutatta a kapitány arcát, hogy magyarázatot találjon erre az egészre.

Tovább >>>

Hang a sim-kártyából

noreply@blogger.com (zbarta) — Sun, 04 Dec 2011 10:23:27 PST

Tavaly év elejétől nálam kallódik egy piros színű sim-kártya. Valahogy ott maradt a polcon a barátok körforgása közepette, aztán nem kereste senki. Egyértelműen nem hozzám, hozzánk tartozik, mi egy másik színnek fizetünk havonta. Végül addig-addig nézegettem, rakosgattam, kerülgettem a kártyát, amíg felmerült bennem a kérdés, hogy "mi lenne, ha..."? Egy gyenge pillanatomban beleraktam a kezem ügyébe eső első üres telefonba, bekapcsoltam, a PIN-kódja a mellette heverő papírfecnire volt írva. Ez a papírdarab a kulcsa ennek a történetnek, később ugyanis nyoma veszett, ami egy furcsa játékot indított az útjára. A kártya egy ősrégi, de működőképes telefonba került, az akkumulátorát gyakran tölteni kellett és kell, emiatt különösen figyeltem rá, hogy ne merüljön le teljesen, hiszen a PIN-kód hiányában a kártyának végérvényesen befellegzik. Egyszerű játék volt ez a részemről (vagy inkább megszállottság?), meddig bírom életben tartani azt kártyát, amit a rozzant akkumulátor egyszeri lemerülésével soha többé nem lehetne már bekapcsolni? Vajon minek szakadna vége ennek a kártyának a halálával?

Több hónapos polcon heverést követően ezek után életre keltettem a virtuális valóság egy darabját. Életben volt, rendben feljelentkezett a hálózatra, és készenléti állapotba állt.

Elhelyeztem ugyanarra a polcra, és őriztem.

Hívást értelemszerűen nem bonyolítottam róla, hiszen nem az enyém, egy darabig letelefonálható egység sem volt rajta, de időnként ránéztem, hogy mi helyzet vele. Az idén tavasszal érkezett rá néhány száz forint értékű feltöltés, plusz onnantól egy év érvényesség a szolgáltatótól, azaz 2012 elejéig adminisztratív oka nincs a kártya fennmaradásának.

Nézegettem, nevelgettem tehát ezt a számomra idegen kártyát. Egyszer befutott rá egy körüzenet, amelyben az egyik hónap különlegesen jellegzetes voltára hívta fel a figyelmemet valaki, majd mégegyszer ugyanaz. Csodálkoztam rajtuk, mindig van új a nap alatt, eddig még csak email-ben kaptam körüzeneteket, sms-ben nem, de nyilván ez a kettő nem is nekem szólt. Ezeken, illetve a szolgáltató néhány reklámüzenetén kívül semmi.

A kártya memóriájában találtam néhány teljesen semleges, de türelmetlen bejegyzést: "Jössz?", "Mikor jössz?", "Ott vagy már?" és így tovább, remélhetőleg beteljesedett az üzenetek körül kialakult dolog, bármi legyen is az. Erre reményt ad egy "Vajas-lekváros?" tartalmú kérdés, ami ezen a nyomon már nem folytatódott.

Érdeklődtem ennél-annál, hogy kié lehet ez a kártya. Sms-t küldtem a leggyakoribb beérkező üzenetek feladójának azzal, hogy nálam van, viheti, akinek hiányzik, de nem érdekelt senkit, és az sem derült ki, hogy ki a tulajdonos.

Őriztem tehát tovább a kártyát.

Fogalmam sincs, hogy ez jócselekedetnek számít-e, mármint a kártya pátyolgatása, étel-ital-kvártéllyal való ellátása, mindenesetre ezen a héten beérett e tevékenységeim gyümölcse: felhívtak. Mondhatnám: a jótett helyébe'...

Természetesen nem hordtam magammal ezt a telefont, amelyikben a kártya volt, mert értelmetlennek tartottam, vajon ki keresne egy olyan számon, ami nem az enyém, és a hívószámának karaktereit sem ismerem?

Tegnap viszont éppen otthon voltam, amikor megcsörrent a készülék. Hoppá! Szinte megrémültem, bámultam a telefont messziről, hogy most akkor mi legyen? Eddig még ilyen nem történt, hogy úgy mondjam: erről nem volt szó!

Olyan már volt, hogy hazatérve ránéztem a kijelzőjére, és nem fogadott hívást jelzett, ami a szolgáltató központi számáról érkezett. Nagyjából kéthavonta hívott ez a szám, ha visszahívtam, egy automata valami foglalt-szerű hangot hallatott, senkivel nem tudtam beszélni.

De tegnap csörgött az ismeretlen kártya, és én ott ültem mellette.

Felvettem.

Kellemes meglepetésként egy nagyon kedves (sőt, inkább izgató) hangú hölgy hívott, hogy felajánljon különféle mobilinternet-csomagokat modemmel, síppal-dobbal-nádihegedűvel.

Eleinte talán bosszantott, hogy nyilvánvalóan emiatt hívták ezt a számot kéthavonta egész évben, így gyorsan közöltem, hogy ez a kártya nem az enyém, sőt azt se tudom, hogy kié, az ajánlat nyilvánvalóan nem nekem szól.

A hölgy viszont beszélt, csak mondta a rá kirótt, széles körben megosztani rendelt tartalmat, én pedig hallgattam. A hangja egyszerűen levett a lábamról, ha éppen nem ülök, hát kutya dolgok történhettek volna. Ahogy hallgattam, láttam is magam előtt az asztalánál ülve, világos alapon apró virágmintás blúzában, festett-szőke hajjal, a maga érettségében. Végül már csak azért beszéltettem, hogy halljam a hangját, ő pedig nem kérette magát, végezte a dolgát - az én megelégedésemre.

A földre a beszélgetésben felmerült hétköznapi ellentmondás hozott vissza.

Mikor azt kérte, hogy mondjak helységneveket, ahol használom a kártyát, megneveztem azt a két helyet, ahol leginkább telefonálok vagy internetezek, ezeket csak irányítószámmal lehetett a rendszerben beazonosítani.

Nos, kiderült, hogy azon a két helyen még csak kültéri lefedettségük van (pedig az egyik ezek közül az volt, ahonnan pont vele beszéltem, bent a házban), majd valamikor ez év vége felé lesz fullextra főz-mos-takarít térerő. Abban maradtunk, hogy feljegyzi a telefonszámomat (!), és értesít, ha internethez alkalmas térerő lesz azon a két helyen, amit bemondtam, talán majd használom a szolgáltatást akkor.

Sajnos ugyanez fordítva nem történt meg, a hölgy a privát számát nem sikerült megszereznem...

Csakis a hangja miatt nem bosszankodtam azon, hogy mi a fenéért hívnak egész évben azért, hogy olyat adjanak el nekem, amit a saját bevallásuk szerint se' tudnék használni az idén. A megyei napilapban a múlt héten jelent meg fizetett hirdetésben, hogy most már elkezdik az erre irányuló munkálatokat, a valóságban pedig már árulják a kész[?]terméket.

Mégsem bosszankodtam, pedig tipikus esete volt ez a marketinghívás a "még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtük" helyzetnek.

Eddig volt egy ismeretlen sim-kártyám, ami senkinek nem kellett. Most már van hozzá egy hang is. Őrzöm tehát tovább a kártyát. Mit lehet tudni...? A legjobb dolgok véletlenül történnek.

Utójáték: miközben ezt a bejegyzést írom, szöveges üzenet érkezik a kártyára. "Most egy díjmentesen letölthető játékkal kedveskedünk Neked, amelyet ... szabadon kiválaszthatsz és letölthetsz..." Igen! Ez lehetne a virtualitás legfelsőbb foka...

Frissítés 2011. november végén: a telefon feladta, már csak nagyon kevés ideig bírta feltöltés nélkül. Egy napon kikapcsolt, így a sim-kártya meghalt. A szelleme még köztünk jár, mert 2012 kora tavaszáig aktív ugyan, de a feltámadása csodaszámba menne.

Hírek a nyár mögül

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 02 Jan 2012 01:49:18 PST

A nyár rendben zajlik, minden más is folydogál a maga medrében. Óvatosan haladok A Meztelencsiga-zátony című regényemmel, további részeit írtam meg az Anomália munkacímű regény-vázlatnak, valamint fordítottam egy amerikai bestseller fejezeteit. Aztán kijelöltem magamban egy régebben íródó tanulmánykötetem ajánlójának, előszavának íróját, remélem, hogy a valóságban is vállalkozik rá a kolléga (ezt a dolgot ugyanis vele még nem beszéltem meg). Ehhez nagyban hozzá tudott járulni a tény, hogy júniusban-júliusban három író emberrel is megismerkedhettem, és mondhatom: rendkívüli inspirációt kaptunk egymástól.
Mindezek mellett megvásároltam a bartazoltan.hu domain-t, már működik, július elejétől ezen a címen is elérhető a honlapom. Nagy titkok nem találhatóak rajta, hiszen a domain ugyanúgy a honlapomra mutat, mint az eddig ismert url. Amint azt a honlapkiesésről szóló bejegyzésben megjegyeztem, ha engem olvasnál, és a honlapom (bármelyik címén) nem érhető el, akkor ez a blog mindig, és viszont. Ez a szerverek jellegéből és fizikai elhelyezkedéséből adódik. Ha sem a blog, sem a weboldal nem érthető el, akkor valami visszavonhatatlan történt a világban.
A honlapra kikerültek különféle írásaim e-book formátumban (és folyamatosan töltöm fel őket, már amit lehet). Érdekesség, de jellemző a mai időkre: a kiadó kérdi, hogy "miért nem e-könyvet adsz ki?" - ez már azért jelent valamit, függetlenül a valódi könyv papír-illatától (én is nagyon szeretem) és hasonlóktól.
Kiderült továbbá, hogy a demjéni gyógyvíz tényleg olyan, mint ahogy ígérik: a meglévőt elmúlasztja, a lappangót előhozza.
A nyár tehát rendben zajlik.

Mindenkinek van egy álma

noreply@blogger.com (zbarta) — Wed, 13 Jul 2011 12:00:10 PDT

A képen kattintva nagyban látható

Honlap-kiesés

noreply@blogger.com (zbarta) — Tue, 29 Nov 2011 12:11:16 PST

Technikai problémák miatt időnként átmenetileg elérhetetlen volt a honlapom június végén. A hátországban a termelés rendben folyik, az eredeti helyzet hamarosan helyreáll, sőt a fennakadások egyenesen a szerver biztonságosabbá tétele miatt jelentkeztek.

Biztosan megfigyeltétek, hogy a honlap és a blog működése egymást kiegészíti, ha a honlapom átmenetileg elérhetetlen lenne, akkor a blog elérhető, és viszont.

Új e-book és e-booklet a honlapon

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 02 Jan 2012 01:54:37 PST

E-book-ként megjelent a Sátai Füzetek című könyv, majd a hivatalos papír-alapú kiadás után az Add vissza az aurámat! című e-booklet is. A honlapon itt olvashatók és tölthetők le ingyenesen az e-könyvek - az epub és prc verziókért köszönet Atyaman-nak, és az ekönyvolvasó.blog.hu-nak, ami összehozott minket.

Szó-kincs 2011 antológia

noreply@blogger.com (zbarta) — Sun, 08 May 2011 23:18:14 PDT

Megjelent a Szó-kincs 2011 című antológia. Részletek >>>

Plenus Chromodoris Fentoni

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 02 Jan 2012 01:55:40 PST

Érdekes hír került nyilvánosságra ma a Mexikói-öböl élővilágáról: egy - a tudomány számára - új, eddig még ismeretlen csigafajt fedeztek fel az Öböl vizében. Ez az új életforma nem más, mint a Chromodoris Fentoni, azaz egyfajta meztelencsiga, amelyiknek a képét itt el is helyeztem. Számomra ez a hír azért jelentékeny, mert A Meztelencsiga-zátony című regényemben úgy írtam erről a témáról öt hónappal ezelőtt, hogy a hírügynökségeknek fogalmuk sem volt róla, még javában tartott a csiga fajtájának leírása és rendszerbe foglalása. A regényben a belizi parti őrség illetékese beszél arról a földdarabról, ahol a főkaraktert a történetben baleset éri, és gyakorlatilag az egész cselekmény zajlik. Ebben a részben a megszólaltatott személy azt meséli el, hogy azért hívják így a homokpadot, mert a hajózócsatornából oldalról és messziről nézve pontosan úgy néz ki, mint egy meztelencsiga-fajta, amelyet nemrég fedeztek fel a környék tengervizében. Ráadásul, a leírt helyszín a ma közreadott fotó alapján tényleg hasonlít a Chromodoris Fentoni-ra.

A valóság utolérte a fantáziát, és ez így van jól.

Kettő az egyben

noreply@blogger.com (zbarta) — Wed, 16 Mar 2011 00:29:46 PDT

Elkészültem a legújabb, közel 8.000 karakter [~1.200 szó] terjedelmű novellámmal, egy pályázatra neveztem. Ennek megfelelően ezúttal csak a címét tudom közölni: Add vissza az aurámat! Több érdekessége is van ennek az írásomnak, például az, hogy végre E2-ben írtam meg. Mint utóbb kiderült, ez a történet szempontjából elengedhetetlen volt, másképpen a végkifejlet nem kapott volna kellő hangsúlyt. Amikor elkezdtem írni, még más volt az alapállás, de úgy nem tetszett, többször is megsemmisítettem az elkészült részeket, mert valami nem stimmelt az egésszel. Mire aztán egy hajnalon elkezdtem E2-ben is elmesélni, onnantól nem volt kérdés, hogy mi legyen a nézőpont. Nagyon élveztem az E2-t, készülök ilyen regény írására, már előre örülök neki.

A másik érdekessége ennek a novellának, hogy - pont' azért, mert E2-ben lett megírva - egy másik alapállásból is megírom, miután elmentem ezt a blogbejegyzést. Az E1 és az E3 közül fogok választani, és tekintve, hogy E1-ben már elég sokat írtam, valószínűleg az utóbbi lesz az alkalmazott technika.

Könyvtárban, fa alatt

noreply@blogger.com (zbarta) — Tue, 01 Mar 2011 03:13:49 PST

Egy nap a háborúban

noreply@blogger.com (zbarta) — Sun, 13 Feb 2011 23:53:11 PST

Egy nap a háborúban. Spleen novella egy élet utolsó, egy halál első perceiről. Van-e a halálnak illata? Ha van, akkor az lehet-e babér- és kávéillat elegye? Sok-sok kérdés. Vajon mi jut eszünkbe az utolsó pillanatokban? Az Egy nap a háborúban felnőtt olvasók számára írt spleen novella.

Itt olvasható teljes egészében >>>

Könyv hátán könyv

noreply@blogger.com (zbarta) — Sat, 05 Feb 2011 19:29:00 PST

E-publikáció - alapok

noreply@blogger.com (zbarta) — Sat, 26 Feb 2011 04:29:04 PST

Bármilyen felmérés, amit a témáról keresünk különféle publikációkban, arról szól, hogy jó, jó, van az e-könyv, de a valódi könyvet kézben tartva mégiscsak más élmény az olvasás. Ezt én is pontosan így gondolom, de. Ahol van de, ott van további tartalom is, amivel vagy egyetértünk, vagy nem. Az e-könyvek, e-publikációk terjedésére a legjobb példa egy-egy felmérés, amiben a valóságos könyvek olvasásával hasonlítják össze az elektronikus kiadványokat [itt: Több e-könyv fogy, mint nyomtatott, vagy itt: Kölcsönözhető e-könyvek]. Azaz már tért hódított ez a publikálási mód, és egyértelmű, hogy van olyan ember, aki ezt a fajta olvasási lehetőséget IS kedveli. A lehetőség tehát adott, sőt az internet révén sokkal könnyebben eljuttathatók az írásművek az olvasóhoz. Nyilván nem a Háború és béke olvasásához kezd az egyszeri olvasó e-formátumban, de tagadhatatlan, hogy az e-könyvek egyre inkább elterjednek, a közízlésnek megfelelően, vagy annak ellenére.

A témát több szempontból lehet vitatni, elemezni, én most a szerző oldaláról teszem. E-könyvek úgy születnek, hogy egy adott írásművet digitálisan megjelenő formában készítenek el, majd azt egy ennek olvasására alkalmas eszközre juttatják [vagy már eleve egy ilyenen készül]. Ennek a jelenségnek az alapesete egy Word dokumentum, amit annak olvasására képes programokkal asztali vagy hordozható számítógépen megjelenítünk. A számítógép természetesen többféle szöveges fájltípus megjelenítésére alkalmas, így e-könyvünket elkészíthetjük még txt, pdf, html formátumokban, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem. Innen már csak egy lépés, hogy a hagyományos könyvhöz hasonlóan egy magunkkal vihető eszközön olvashassuk a kedvenc "könyvünket", persze még egy megfelelően kis méretű laptop, netbook is túl nagy és fölösleges funkciókkal bíró eszköz lehet erre a célra. Egy szép, nyári délutánon [speciális eseteket leszámítva] nem visszük ki az asztali gépünket, laptopunkat a kertbe, hogy könyvet olvasssunk rajta, így aztán a praktikus és célszerű kezelhetőség érdekében az e-kiadványok megjelenítésére különféle cél-eszközöket hoztak létre, amelyek többféle fájltípust "olvasnak". Ezeket az eszközöket kényelmesen kézbe lehet venni, olvasni lehet rajtuk rátöltött, vagy a hálózatról általuk letöltött írásműveket, azokat könyvjelzőzhetjük, jobb esetben jegyzetet készíthetünk a tartalmáról - majd végül az egész készüléket akár zsebrevághatjuk. Tagadhatatlan, hogy ennek is megvan a maga fílingje, nem beszélve az e-bookokba helyezhető multiméda-tartalmak jelentőségéről.

Annak ellenére, hogy egy hagyományos könyvet minden további nélkül, teljes értékűen át lehet alakítani e-könyvvé, az elektronikus könyv kiadása a hagyományos kiadással egyenértékű, azzal közel megegyező szakmai ismereteket kíván meg. Abban az esetben, ha a szerző rendelkezik némi ismerettel a tárgyban, hogy saját maga készítse el publikációit megfelelő formátumban, akkor jelentősen lerövidül az az időtartam, ami alatt írása eljut az olvasók e-eszközére.

Íme néhány alapvetés az e-bookok készítéséről, és az e-book-olvasókról:

Hogyan csináljunk igényes mobipocket-publikációt?

Így szerkeszd [e-] novelládat!

E-könyv tipográfia

E-könyv olvasó eszközök

Kindle-dolgok

txtr e-könyv olvasó

Az elektronikus könyv
Az e-pub formátumhoz
E-könyv.lap.hu

Gyufám se volt, nemhogy életem

noreply@blogger.com (zbarta) — Tue, 07 Feb 2012 12:18:44 PST

Nem ismertem, sajnos nem ismertem személyesen.
Annyi mindenkit nem ismerünk, és később már hiába minden, marad egy papírillatú gondolatköteg. Úgy érzem, hogy a lehetőséget sem kaptuk meg. 2011. január 28-án, pénteken, több ezer kilométerre szülőföldjétől az ecuadori Santa Marianitában tragikus hirtelenséggel, balesetben elhunyt Málik Roland költő. 35 éves volt. Harmincöt.

Részlet a Sétaforgóból:

Lábam előtt hullámzott vad, ragadozó ár,
egy lány hangja csengett fiatal hátamnál.
Valamit mondott, számomra akkor
meg nem érthetőt,
én meg álltam a kapunál, és csak tűrtem:
néhai bánat veri esőként a szívem.

A tájra köd szállt és a füstölő emlék.
Testem mintha összekaszabolva.
A gondolataim összekuszálva.
Botorkáltam romon és ingoványon.
Fáztam. Támaszkodtam egy falnál.

Isten engem,
csak egy cigarettát akartam.
Gyufám se volt,
nemhogy életem.

A Litera híre >>>
Az El Diário híre [+18] >>>
Málik Roland: Ördög >>>
Hozsánna az Ördögnek >>>

A szív megszűnik szaladni - Báb - Egybegyűjtött versek >>>

Anomália? Jól van

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 02 Jan 2012 01:56:37 PST

Többek kérdésére válaszolva írom, hogy az Anomália munkacím alatt készülő regényem köszöni szépen, jól van. Haladok benne, a vázlatában éppen készülök átlépni a húszezer karakter/háromezer szó határt. Speciális történet lesz, minden egyes mozzanata valóságos alapokon nyugszik, az olvasó mégis úgy fogja érezni magát benne, mint egy éber álomban. Éppen emiatt hozzátartozik az is, hogy időnként rendhagyó módszerekkel dolgozzak rajta, de szerencsére ez nem okoz gondot. Egy ilyen módszerről írtam már itt, de nem ez az egyetlen, amit felhasználok, mostanában egy újabbat is bevetek a cél érdekében, erről egy kicsit később írnék.

2010 bestseller könyvei - szín szerint

noreply@blogger.com (zbarta) — Mon, 10 Jan 2011 00:14:07 PST

A Book Depository közétette 2010 legjobban fogyó könyveit a borítójuk színei szerint rendezve. A kép 1000 könyv borítóját tartalmazza, a közvetlen linken [a képre vagy erre a linkre kattintva] a hozzájuk tartozó címeket, leírásokat is elolvashatjuk.