2017.12.25.

2017-12-25T13:00:00.000-08:00

Kedves naplóm!

Folyamatosan azon jár az agyam, hogy miként kezdjek hozzá a céljaim megvalósításához. Nézegetem ezeket a 30 napos kihívásokat, de egyiket sem tartom megvalósíthatónak, túl nehéznek látszanak! Vagy csak a lustaság beszél belőlem, mindenesetre a súlyzós edzés mellett döntöttem, talán az majd meghozza a várt eredményeket, úgyis szeretnék izmos és formás lenni. A mai nap, mivel ünnep van, elég jól telt, nagy a nyugalom, azzal töltöm az időt, akit szeretek, és továbbra is tömöm a hasam minden földi jóval, ami csak hizlalhat. De nem érdekel, hamarosan ez meg fog változni. Meg amúgy is, adnak, fogadd el, ütnek szaladj el. A délutáni három órás alvás után a lustaság még jobban a hatalmába kerített, és szerintem a néha előbukkanó depressziós hajlamom is előtérbe került. A lustaság és ez az, ami váltakozva eléri nálam, hogy ne csináljak semmit. Sokan a munkahelyemen, vagy talán mindenki azt gondolja, hogy én mindig vidám vagyok, vagy éppen ideges, elég agresszív személyiségem van, de talán pontosan emiatt. Nem akarok szomorú lenni, igyekszem minél kevesebb teret adni ennek a szomorú állapotnak, van, amikor nem sikerül, akkor inkább ki is adom magamból, annyival is könnyebb lesz később. Sokszor eszembe jutott, hogy sehol sem tartanék, ha nem lenne a párom, ha nem lennének a kolléganőim és kollégáim, akik tartották bennem a jókedvet, akik által az lettem, aki most vagyok. Sokat köszönhetek nekik, emiatt sem bántam meg, hogy dolgozni mentem érettségi után. Nem nekem való az iskola. Szeretek tanulni új dolgokat, félreértés ne essék, de ugyanúgy, mint mások, én sem szeretem a kötelező dolgokat, ha tehetem, inkább én választom meg, mit tanulok, és mikor tanulok. Annyi mindent csinálnék, csak ne lenne minden olyan drága. Persze én is olyan dolgokat akarok csinálni, amiket nem engedhetek meg magamnak, maximum ha hónapokig behúzom a nadrágszíjat. Az első dolgom lesz nyáron egy bungee jumping. Vagy egy ejtőernyős ugrás. Van pár dolog a "bakancslistámon", amiket meg fogok tenni, mielőtt meghalok. Annyi helyre szeretnék ellátogatni, hogy talán két élet is kevés lenne. De mindegy is, ez más téma. Mára letészem a lantot, Holnap "találkozunk"!

2017.12.24.

2017-12-24T13:39:00.002-08:00

Kedves naplóm!

Hát, csak rávettem magam, hogy belekezdjek. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek, hogy hogyan induljak el, milyen irányba. Manapság nagy divat lett a testedzés és az egészséges életmód, és megvallom őszintén, nem is olyan nagy butaság szerény véleményem szerint. Hiszen... Ki ne akarna egészséges lenni? Mindenkinek van egy álomalakja a mai világban, amit szeretne elérni. Nos, nekem is van, és ez a kis naplócska lesz a segítségem, hogy elérjem. Hónapokon keresztül nem tudtam magam rávenni, hogy rendesen hozzálássak, valami mindig visszahúzott. Azok a fránya gyors kaják és nassolni valók, üdítők... Ezek miatt csak 20 kilót híztam... Valamint ugye a lustaság. A munkámból adódóan elég sokat sétálok, de mellette még a 25 perces szünetben betoltam fél adag sült krumplit rántott csirkemellel. Ezt abba kell hagynom, de sürgősen, különben csak rosszabb lesz a helyzet, ahonnan nehezebb lesz visszaverekedni magam. 21 évesen még szeretném időben elkapni a grabancát a súlyomnak, 75 kilósan nem tudom kifulladás nélkül bekötni a cipőfűzőmet, vagy egyáltalán felvenni a zoknimat. A munkahelyem előtt, amikor még iskolába jártam, ilyen gondjaim nem voltak, és erre szeretnék visszatérni. Nem szeretem, hogy le vagyok korlátozva a saját testem által, nem szeretem, hogy gyenge vagyok, nem érzem azt, hogy a fizikumom illene a személyiségemhez, és változtatni akarok! Ne értsd félre, elfogadom a testet, amim van jelenleg, elfogadom, hogy a lustaságom idáig vezetett, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarok változtatni. Már egyszer sikerült 75 kilóról 68 kilóra lefogynom, akkor is naplót használtam ahhoz, hogy előrehaladjak, és volt is eredménye, aztán azt hittem, nem lesz szükségem a továbbiakban a naplóra, emiatt nemcsak az írást hagytam félbe, hanem a diétát is. Szégyellem is magam, elbuktam, de most ismét fel kell állnom és elindulnom. Ha én nem teszem meg értem, senki más nem fogja. És nem is tudja. És ha nem is magamért, a szerelmemért megteszem, hogy büszke legyen rám. Szerencsére kifogtam egy olyan férfit, aki elfogadja a mostani alakomat, és még ha meg is jegyzi, mekkora pocakom van, nem bánt meg vele, hiszen tisztában vagyok a helyzet súlyosságával. Nos, mára ennyi, hamarosan újra írok!

My Dear Diary

2017.12.25.

2017.12.24.