annakarenina

Rory Gilmore könyvlista

2012-02-13T00:16:00.000+01:00

Mostanában nagyon rám jött a listázhatnék és mivel épp rátaláltam a Rory gilmore könyvlistára, gondoltam megjelölöm, miket olvastam már én is (vastagon szedett).
Elég csekély, tudom, de most végre, itt van az újabb kihívás ezzel.

A lista:
1984 by George Orwell
The Adventures of Huckleberry Finn by Mark Twain
Alice in Wonderland by Lewis Carroll
The Amazing Adventures of Kavalier & Clay by Michael Chabon
An American Tragedy by Theodore Dreiser
Angela’s Ashes by Frank McCourt
Anna Karenina by Leo Tolstoy
Anne Frank: The Diary of a Young Girl by Anne Frank
Archidamian War by Donald Kagan
The Art of Fiction by Henry James
The Art of War by Sun Tzu
As I Lay Dying by William Faulkner
Atonement by Ian McEwan
Autobiography of a Face by Lucy Grealy
The Awakening by Kate Chopin
Babe by Dick King-Smith
Backlash: The Undeclared War Against American Women by Susan Faludi
Balzac and the Little Chinese Seamstress by Dai Sijie
Bel Canto by Ann Patchett
The Bell Jar by Sylvia Plath
Beloved by Toni Morrison
Beowulf: A New Verse Translation by Seamus Heaney
The Bhagava Gita
The Bielski Brothers: The True Story of Three Men Who Defied the Nazis, Built a Village in the Forest, and Saved 1,200 Jews by Peter Duffy
Bitch in Praise of Difficult Women by Elizabeth Wurtzel
A Bolt from the Blue and Other Essays by Mary McCarthy
Brave New World by Aldous Huxley
Brick Lane by Monica Ali
Bridgadoon by Alan Jay Lerner
Candide by Voltaire
The Canterbury Tales by Chaucer
Carrie by Stephen King
Catch-22 by Joseph Heller
The Catcher in the Rye by J. D. Salinger
Charlotte’s Web by E. B. White
The Children’s Hour by Lillian Hellman
Christine by Stephen King
A Christmas Carol by Charles Dickens
A Clockwork Orange by Anthony Burgess
The Code of the Woosters by P.G. Wodehouse
The Collected Short Stories by Eudora Welty
A Comedy of Errors by William Shakespeare
Complete Novels by Dawn Powell
The Complete Poems by Anne Sexton
Complete Stories by Dorothy Parker
A Confederacy of Dunces by John Kennedy Toole
The Count of Monte Cristo by Alexandre Dumas père
Cousin Bette by Honor’e de Balzac
Crime and Punishment by Fyodor Dostoevsky
The Crimson Petal and the White by Michel Faber
The Crucible by Arthur Miller
Cujo by Stephen King
The Curious Incident of the Dog in the Night-Time by Mark Haddon
Daughter of Fortune by Isabel Allende
David and Lisa by Dr Theodore Issac Rubin M.D
David Copperfield by Charles Dickens
The Da Vinci -Code by Dan Brown
Dead Souls by Nikolai Gogol
Demons by Fyodor Dostoyevsky
Death of a Salesman by Arthur Miller
Deenie by Judy Blume
The Devil in the White City: Murder, Magic, and Madness at the Fair that Changed America by Erik Larson
The Dirt: Confessions of the World’s Most Notorious Rock Band by Tommy Lee, Vince Neil, Mick Mars and Nikki Sixx
The Divine Comedy by Dante
The Divine Secrets of the Ya-Ya Sisterhood by Rebecca Wells
Don Quijote by Cervantes
Driving Miss Daisy by Alfred Uhrv
Dr. Jekyll & Mr. Hyde by Robert Louis Stevenson
Edgar Allan Poe: Complete Tales & Poems by Edgar Allan Poe
Eleanor Roosevelt by Blanche Wiesen Cook
The Electric Kool-Aid Acid Test by Tom Wolfe
Ella Minnow Pea: A Novel in Letters by Mark Dunn
Eloise by Kay Thompson
Emily the Strange by Roger Reger
Emma by Jane Austen
Empire Falls by Richard Russo
Encyclopedia Brown: Boy Detective by Donald J. Sobol
Ethan Frome by Edith Wharton
Ethics by Spinoza
Europe through the Back Door, 2003 by Rick Steves
Eva Luna by Isabel Allende
Everything Is Illuminated by Jonathan Safran Foer
Extravagance by Gary Krist
Fahrenheit 451 by Ray Bradbury
Fahrenheit 9/11 by Michael Moore
The Fall of the Athenian Empire by Donald Kagan
Fat Land: How Americans Became the Fattest People in the World by Greg Critser
Fear and Loathing in Las Vegas by Hunter S. Thompson
The Fellowship of the Ring: Book 1 of The Lord of the Ring by J. R. R. Tolkien (TBR)
Fiddler on the Roof by Joseph Stein
The Five People You Meet in Heaven by Mitch Albom
Finnegan’s Wake by James Joyce
Fletch by Gregory McDonald
Flowers for Algernon by Daniel Keyes
The Fortress of Solitude by Jonathan Lethem
The Fountainhead by Ayn Rand
Frankenstein by Mary Shelley
Franny and Zooey by J. D. Salinger
Freaky Friday by Mary Rodgers
Galapagos by Kurt Vonnegut
Gender Trouble by Judith Butler
George W. Bushism: The Slate Book of the Accidental Wit and Wisdom of our 43rd President by Jacob Weisberg
Gidget by Fredrick Kohner
Girl, Interrupted by Susanna Kaysen
The Gnostic Gospels by Elaine Pagels
The Godfather: Book 1 by Mario Puzo
The God of Small Things by Arundhati Roy
Goldilocks and the Three Bears by Alvin Granowsky
Gone with the Wind by Margaret Mitchell
The Good Soldier by Ford Maddox Ford
The Gospel According to Judy Bloom
The Graduate by Charles Webb
The Grapes of Wrath by John Steinbeck
The Great Gatsby by F. Scott Fitzgerald
Great Expectations by Charles Dickens
The Group by Mary McCarthy
Hamlet by William Shakespeare
Harry Potter and the Goblet of Fire by J. K. Rowling
Harry Potter and the Sorcerer’s Stone by J. K. Rowling
A Heartbreaking Work of Staggering Genius by Dave Eggers
Heart of Darkness by Joseph Conrad
Helter Skelter: The True Story of the Manson Murders by Vincent Bugliosi and Curt Gentry
Henry IV, part I by William Shakespeare
Henry IV, part II by William Shakespeare
Henry V by William Shakespeare
High Fidelity by Nick Hornby
The History of the Decline and Fall of the Roman Empire by Edward Gibbon
Holidays on Ice: Stories by David Sedaris
The Holy Barbarians by Lawrence Lipton
House of Sand and Fog by Andre Dubus III
The House of the Spirits by Isabel Allende
How to Breathe Underwater by Julie Orringer
How the Grinch Stole Christmas by Dr. Seuss
How the Light Gets in by M. J. Hyland
Howl by Allen Gingsburg
The Hunchback of Notre Dame by Victor Hugo
The Iliad by Homer
I’m with the Band by Pamela des Barres
In Cold Blood by Truman Capote
Inferno by Dante
Inherit the Wind by Jerome Lawrence and Robert E. Lee
Iron Weed by William J. Kennedy
It Takes a Village by Hillary Clinton
Jane Eyre by Charlotte Brontë
The Joy Luck Club by Amy Tan
Julius Caesar by William Shakespeare
The Jumping Frog by Mark Twain
The Jungle by Upton Sinclair
Just a Couple of Days by Tony Vigorito
The Kitchen Boy: A Novel of the Last Tsar by Robert Alexander
Kitchen Confidential: Adventures in the Culinary Underbelly by Anthony Bourdain
The Kite Runner by Khaled Hosseini
Lady Chatterleys’ Lover by D. H. Lawrence
The Last Empire: Essays 1992-2000 by Gore Vidal
Leaves of Grass by Walt Whitman
The Legend of Bagger Vance by Steven Pressfield
Less Than Zero by Bret Easton Ellis
Letters to a Young Poet by Rainer Maria Rilke
Lies and the Lying Liars Who Tell Them by Al Franken
Life of Pi by Yann Martel
Little Dorrit by Charles Dickens
The Little Locksmith by Katharine Butler Hathaway
The Little Match Girl by Hans Christian Andersen
Little Women by Louisa May Alcott
Living History by Hillary Rodham Clinton
Lord of the Flies by William Golding
The Lottery: And Other Stories by Shirley Jackson
The Lovely Bones by Alice Sebold
The Love Story by Erich Segal
Macbeth by William Shakespeare
Madame Bovary by Gustave Flaubert
The Manticore by Robertson Davies
Marathon Man by William Goldman
The Master and Margarita by Mikhail Bulgakov
Memoirs of a Dutiful Daughter by Simone de Beauvoir
Memoirs of General W. T. Sherman by William Tecumseh Sherman
Me Talk Pretty One Day by David Sedaris
The Meaning of Consuelo by Judith Ortiz Cofer
Mencken’s Chrestomathy by H. R. Mencken
The Merry Wives of Windsro by William Shakespeare
The Metamorphosis by Franz Kafka
Middlesex by Jeffrey Eugenides
The Miracle Worker by William Gibson
Moby Dick by Herman Melville
The Mojo Collection: The Ultimate Music Companion by Jim Irvin
Moliere: A Biography by Hobart Chatfield Taylor
A Monetary History of the United States by Milton Friedman
Monsieur Proust by Celeste Albaret
A Month Of Sundays: Searching For The Spirit And My Sister by Julie Mars
A Moveable Feast by Ernest Hemingway
Mrs. Dalloway by Virginia Woolf
Mutiny on the Bounty by Charles Nordhoff and James Norman Hall
My Lai 4: A Report on the Massacre and It’s Aftermath by Seymour M. Hersh
My Life as Author and Editor by H. R. Mencken
My Life in Orange: Growing Up with the Guru by Tim Guest
Myra Waldo’s Travel and Motoring Guide to Europe, 1978 by Myra Waldo
My Sister’s Keeper by Jodi Picoult
The Naked and the Dead by Norman Mailer
The Name of the Rose by Umberto Eco
The Namesake by Jhumpa Lahiri
The Nanny Diaries by Emma McLaughlin
Nervous System: Or, Losing My Mind in Literature by Jan Lars Jensen
New Poems of Emily Dickinson by Emily Dickinson
The New Way Things Work by David Macaulay
Nickel and Dimed by Barbara Ehrenreich
Night by Elie Wiesel
Northanger Abbey by Jane Austen
The Norton Anthology of Theory and Criticism by William E. Cain, Laurie A. Finke, Barbara E. Johnson, John P. McGowan
Novels 1930-1942: Dance Night/Come Back to Sorrento, Turn, Magic Wheel/Angels on Toast/A Time to be Born by Dawn Powell
Notes of a Dirty Old Man by Charles Bukowski
Of Mice and Men by John Steinbeck
Old School by Tobias Wolff
On the Road by Jack Kerouac
One Flew Over the Cuckoo’s Nest by Ken Kesey
One Hundred Years of Solitude by Gabriel Garcia Marquez
The Opposite of Fate: Memories of a Writing Life by Amy Tan
Oracle Night by Paul Auster
Oryx and Crake by Margaret Atwood
Othello by Shakespeare
Our Mutual Friend by Charles Dickens
The Outbreak of the Peloponnesian War by Donald Kagan
Out of Africa by Isac Dineson
The Outsiders by S. E. Hinton
A Passage to India by E.M. Forster
The Peace of Nicias and the Sicilian Expedition by Donald Kagan
The Perks of Being a Wallflower by Stephen Chbosky
Peyton Place by Grace Metalious
The Picture of Dorian Gray by Oscar Wilde
Pigs at the Trough by Arianna Huffington
Pinocchio by Carlo Collodi
Please Kill Me: The Uncensored Oral History of Punk Legs McNeil and Gillian McCain
The Polysyllabic Spree by Nick Hornby
The Portable Dorothy Parker by Dorothy Parker
The Portable Nietzche by Fredrich Nietzche
The Price of Loyalty: George W. Bush, the White House, and the Education of Paul O’Neill by Ron Suskind
Pride and Prejudice by Jane Austen
Property by Valerie Martin
Pushkin: A Biography by T. J. Binyon
Pygmalion by George Bernard Shaw
Quattrocento by James Mckean
A Quiet Storm by Rachel Howzell Hall
Rapunzel by Grimm Brothers
The Raven by Edgar Allan Poe
The Razor’s Edge by W. Somerset Maugham
Reading Lolita in Tehran: A Memoir in Books by Azar Nafisi
Rebecca by Daphne du Maurier
Rebecca of Sunnybrook Farm by Kate Douglas Wiggin
The Red Tent by Anita Diamant
Rescuing Patty Hearst: Memories From a Decade Gone Mad by Virginia Holman
The Return of the King: The Lord of the Rings Book 3 by J. R. R. Tolkien
R Is for Ricochet by Sue Grafton
Rita Hayworth by Stephen King
Robert’s Rules of Order by Henry Robert
Roman Holiday by Edith Wharton
Romeo and Juliet by William Shakespeare
A Room of One’s Own by Virginia Woolf A Room with a View by E. M. Forster
Rosemary’s Baby by Ira Levin
The Rough Guide to Europe, 2003 Edition
Sacred Time by Ursula Hegi
Sanctuary by William Faulkner
Savage Beauty: The Life of Edna St. Vincent Millay by Nancy Milford
Say Goodbye to Daisy Miller by Henry James
The Scarecrow of Oz by Frank L. Baum
The Scarlet Letter by Nathaniel Hawthorne
Seabiscuit: An American Legend by Laura Hillenbrand
The Second Sex by Simone de Beauvoir
The Secret Life of Bees by Sue Monk Kidd
Secrets of the Flesh: A Life of Colette by Judith Thurman
Selected Hotels of Europe
Selected Letters of Dawn Powell: 1913-1965 by Dawn Powell
Sense and Sensibility by Jane Austen
A Separate Peace by John Knowles
Several Biographies of Winston Churchill
Sexus by Henry Miller
The Shadow of the Wind by Carlos Ruiz Zafon
Shane by Jack Shaefer
The Shining by Stephen King
Siddhartha by Hermann Hesse
S Is for Silence by Sue Grafton
Slaughter-house Five by Kurt Vonnegut
Small Island by Andrea Levy
Snows of Kilimanjaro by Ernest Hemingway
Snow White and Rose Red by Grimm Brothers
Social Origins of Dictatorship and Democracy: Lord and Peasant in the Making of the Modern World by Barrington Moore
The Song of Names by Norman Lebrecht
Song of the Simple Truth: The Complete Poems of Julia de Burgos by Julia de Burgos The Song Reader by Lisa Tucker
Songbook by Nick Hornby
The Sonnets by William Shakespeare
Sonnets from the Portuegese by Elizabeth Barrett Browning
Sophie’s Choice by William Styron
The Sound and the Fury by William Faulkner
Speak, Memory by Vladimir Nabokov
Stiff: The Curious Lives of Human Cadavers by Mary Roach
The Story of My Life by Helen Keller
A Streetcar Named Desiree by Tennessee Williams
Stuart Little by E. B. White
Sun Also Rises by Ernest Hemingway
Swann’s Way by Marcel Proust
Swimming with Giants: My Encounters with Whales, Dolphins and Seals by Anne Collett
Sybil by Flora Rheta Schreiber
A Tale of Two Cities by Charles Dickens
Tender Is The Night by F. Scott Fitzgerald
Term of Endearment by Larry McMurtry
Time and Again by Jack Finney
The Time Traveler’s Wife by Audrey Niffenegger
To Have and Have Not by Ernest Hemingway
To Kill a Mockingbird by Harper Lee
The Tragedy of Richard III by William Shakespeare
A Tree Grows in Brooklyn by Betty Smith
The Trial by Franz Kafka
The True and Outstanding Adventures of the Hunt Sisters by Elisabeth Robinson
Truth & Beauty: A Friendship by Ann Patchett
Tuesdays with Morrie by Mitch Albom
Ulysses by James Joyce
The Unabridged Journals of Sylvia Plath 1950-1962 by Sylvia Plath
Uncle Tom’s Cabin by Harriet Beecher Stowe
Unless by Carol Shields
Valley of the Dolls by Jacqueline Susann
The Vanishing Newspaper by Philip Meyers
Vanity Fair by William Makepeace Thackeray
Velvet Underground’s The Velvet Underground and Nico (Thirty Three and a Third series) by Joe Harvard
The Virgin Suicides by Jeffrey Eugenides
Waiting for Godot by Samuel Beckett
Walden by Henry David Thoreau
Walt Disney’s Bambi by Felix Salten
War and Peace by Leo Tolstoy
We Owe You Nothing – Punk Planet: The Collected Interviews edited by Daniel Sinker
What Colour is Your Parachute? 2005 by Richard Nelson Bolles
What Happened to Baby Jane by Henry Farrell
When the Emperor Was Divine by Julie Otsuka
Who Moved My Cheese? Spencer Johnson
Who’s Afraid of Virginia Woolf by Edward Albee
Wicked: The Life and Times of the Wicked Witch of the West by Gregory Maguire – started and not finished
The Wizard of Oz by Frank L. Baum
Wuthering Heights by Emily Brontë
The Yearling by Marjorie Kinnan Rawlings
The Year of Magical Thinking by Joan Didion
A Confederacy of Dunces by John Kennedy Toole

Waking life

2012-02-10T23:54:00.000+01:00

Ünnepélyesen fogadom, hogy zene. , na persze nem ezt, de akár ezt is tehetném.
De most inkább másról, ugyanis egy filmről szeretnék írni és szeretném megfogadni, hogy többet nem írom le a következő mondatot, ami így hangzik; "~~mostanában alig lehet jó filmet találni~~". Mert ez így nem igaz, pár napja láttam a Virgin suicide című filmet, aminek az Air szerezte a filmzenéjét, de nem csak emiatt volt érdekes, ~~de erről majd máskor~~.

A Walking life egy fiúról szól, aki álomról álomra jár és nem tud felébredni. Minden reggel, mikor azt hiszi, a valóságra ébredt, csak beleesik a következő álomba.
Ezek során nagyon különös helyeken jár, érdekes szituációkba keveredik és rengeteg emberrel találkozik. Szinte mindenkivel beszédbe elegyedik és az emberek különböző filozófiákat osztanak meg vele.
Azt mondják, akkor tudjuk, hogy álmodunk, ha megkeressük a hozzánk legközelebb eső villanykapcsolót és felkapcsoljuk azt, ha sikerül, akkor a valóságban vagyunk, ha nem, akkor álom csupán. (Én pl. nem tudom elképzelni, hogy tudnék annyira tudatos lenni az álmomban, hogy elinduljak keresni a kapcsolót. Szeretem, ha sodródhatok az eseményekkel az álmomban. Bár az igaz, hogy mostanában egyre tudatosabbá váltam és már érzem, hogy én irányítom őt, nem ő engem).
Tulajdonképpen ez a film arról szól, hogy milyen vékony az álom és a valóság határa. A főhős mindenáron szeretne felébredni, annak ellenére, hogy élvezi az egész helyzetet. Az egyik jelenetben összetalálkozik egy másik álmod(oz)óval és a következő párbeszéd zajlik közöttük (csak foszlányaiban):

"-Hey, are you a dreamer?
-Oh, yeah!
.
.
.
-This have been tough lately for the dreamers.
Dreaming is dead. Noone does it anymore..."

Érdekes, és akár igaz is lehet, mégis mindig menekülünk a valóság elől.

A film az élet következő kérdéseit feszegeti:
-őrültség
-evolúció
-szerelem, spiritualitás
-reinkarnáció
-szabad akarat
-szabadság
-személyiség
-múlt és jövő
-félelem
-erotikus álmok és kivetüléseik
-az emberi rétegek
-mozi,film, mint az álmodozás tárháza

A film kapcsán pedig az emberben is felmerülhet ezer meg ezer kérdés. Nagy részüket talán senki nem tudná megválaszolni, hiszen a filmben is próbálkoznak vele, felsoroltatják az összes pszichológiai iskolát, mégis ott marad számunkra az a nagy kérdőjel.
Eléggé tudatosak vagyunk az életünkben? Ezt a tudatosságot át tudjuk vinni álmainkba? Tudunk figyelni másokra? És ami a leglényegesebb, önmagunkra?

Ezen az oldalon egy nagyon részletes elemzés olvasható a filmről: http://www.philfilms.utm.edu/1/waking.htm
Végezetül a film trailere.

csak

2012-02-10T18:55:00.000+01:00

Csak a csend van
Csak az maradt
Csak a zaj az
Mi bennragadt

Csak a semmi
csak az zavar
csak a lenni
csak az akar

Csak a soha
az nem jön el
csak a volna
az jönne el

Csak a mindig
Az mi bánt
Csak a nincs is
Az sose fájt

Csak a ma
A holnap előtt
Csak a ha
Az tegnap eltört

Megfordul a világ

2012-02-10T18:41:00.000+01:00

Megfordul a világ,
és vele fordulok én is.
A fekete felváltja a lilát,
és sárgává változik a kék is.

Teljessé válik a sivár,
és beteljesedik az Én is.
A mantra felváltja az imát,
helyet cserél a Föld és Ég is.

Sárgává változik az égbolt,
Kékké a napsugarak.
Az égben nő a fű most,
Földön repülnek a madarak.

Sétálok a felhők fölött
Keresem a Holdat
Megszökött!
Úszva a falevelek között
Ölelem Napomat
Örökkön!

szívzavar

2012-02-10T16:47:00.000+01:00

A szív nem érti
a kéz jelét.
Agyam lekapcsolja
a lágy zenét,
Mely ringatja életem;
A némaságból üzen nekem.

Csak dobog,
dobog, dobog
dobog az én szívem.
Ahogy cipősarok
kopog, kopog,
kopog, kopog mezítelen
vánkosán a világnak.

A dermedt aszfalton,
ahova hontalanok
hálni járnak.

A szív nem érti
a láb jelét.
Testem eloltja
lelkem tüzét,
Mely táplálja szívem;
Ami meghalt, nincs velem.

a nagybetűs Zene

2012-02-06T14:51:00.000+01:00

Néhány napja elkezdett különösen irritálni, ami a facebook falamon megy.
Alapból nem szeretem a hip-hop jellegű zenéket. Illetve nem is tudom, hogy a Punnany Massif nevű számomra rettentően irritáló zenekar milyen zenei stílust képvisel. De számomra egyre inkább elviselhetetlenné válik, hogy az üzenőfal az ő videóikkal van tele. És ha mindez még nem lenne elég, közös ismerőseim folyamatosan rákontráznak egymásra. Amint valaki kitesz egy dalt, megosztja még legalább két ember.

Az elején még én is meghallgattam ezt a zenét, a Cseh Tamás feldolgozásuk véleményem szerint egész tűrhetőre sikeredett, de valamiért nem tudok napirendre térni afölött, hogy miért kapták föl így az emberek ezt a zenekart.
Tegnap twitteren már kifejtettem nemtetszésemet a "jelenség" iránt, és szerencsére akadt is támogatóm Ákos személyében, aki megmutatta a következő képet:

Innentől kezdve a fejemben szárnyra kaptak a gondolatok, vajon milyen is lenne ez?
Hiszen néha már a facebooktól meg a többi közösségi portáltól, sőt az internettől is érezhetjük azt, be vagyunk zárva, akár egy börtönbe. Na de ha tényleg 4 fal közé lennénk zárva azokkal az emberekkel, akik a számunkra legiritálóbb zenéket szeretik, hogyan lehetne túlélni?

Nekem, akinek annyira fontos a zene, hogy egy órát sem bírok ki anélkül, hogy szóljon valami, akár tanulás közben is, már maga a börtön kínszenvedést jelentene.Hát ha még olyan emberekkel lennék összezárva, akik nem szeretik a hasonló zenét, a jó zenét, és még meg is nyilvánulnának ilyen téren, nekem az maga lenne a halál.

Épp ezért élek én olyan életet, amilyet.
Talán sok ember szánalmasnak találja azt, hogy valaki a zene alapján, a zenéért él.
(Őket csak sajnálni tudom, de tényleg. Mert nem tudják, elképzelésük sincs, mit veszítenek.)
Én elismerem, életem sok területe függ a zenétől. Sok döntést hozok meg annak függvényében, hogy lesz e valahol valami jó koncert vagy fesztivál.
24 évesen is szeretek elsősorban állni, és szemkontaktust teremteni a színpadon levő zenészekkel.
És szeretnék a zenével foglalkozni, írni róla, gitározni, énekelni.
Ameddig csak lehet.

zenék tavalyról

2012-02-03T23:08:00.002+01:00

Talán ilyen listám is volt már, de most írok egy összetettebb bejegyzést róluk.
Igaz, hogy a zene eddig is nagyon meghatározó része volt az életemnek, de ez a 2011-es évben teljesedhetett ki igazán.
Már az év elején jött valami nosztalgiaérzet, még Spanyolországba való kiutazásom előtt. Sorba tértem vissza általam régen szeretett stílusokhoz és előadókhoz, így mikor elindultam Santiagoba, a lejátszómon a megszokott zenék között ott volt újra a Lacuna Coil, a System of a Down, a KoRn vagy a ~~Hatóságilag Tilos~~ is.
Persze ez azért nem jelentette azt, hogy visszatértem 17 éves koromhoz, amikor úgy éreztem, minden rossz, és mély depresszióba zuhantam. Csupán annyi történt, hogy elfogadtam, ez is az életem része, és valamikor kellenek ezek a mély dalok, hogy megélhessem a fájdalmat is.

1. ColorStar-Air traffic; ez a szám az egyik legkedvesebb számomra a zenekartól és akár bármelyik évben említhetném kedvencként, de 2011-ben lett különösen nagy jelentősége, hiszen életemben eddig tavaly repültem a legtöbbet. És minden egyes repülésem alkalmával, felszállás után ez volt az első zene, amit meghallgattam, miközben a gépet elnyelték a habok.

2. Air-Alone in Kyoto; erről a zenéről pedig már írtam is egy kb. fél évvel ezelőtti blogbejegyzésemben.Számomra a Santiago de Compostelában eltöltött 4 és fél hónap nem csak arról szólt hogy féktelenül jól érzem magam és buliból buliba esem, hanem a megtapasztalások is nagyon fontos szerepet játszottak. Meg kellett tanulnom másokkal élni, elfogadni az ő szokásaikat, ugyanakkor megpróbálni közösséget alkotni velük és abban élni. Máskor pedig a magányt kellett megfelelően feldolgozni és megtalálni benne a szépséget. Az utóbbinál volt segítségemre az Air dal.

3. Lacuna Coil-Dead man walk; ehhez a számhoz különösebb hozzáfűzni valóm nincsen. Ez szólt mindig, mikor a Santiago-i óvárosban sétáltam két óra között, vagy mikor a parkban napoztam államvizsga tételeket tanulva.

4. Kiscsillag-Sirály; arra pontosan emlékszem, hogy ez a szám a tavalyi listán is szerepelt, de idén sem hagyhattam ki, mivel bármelyik tengerparton voltam is (Vigo, A Coruna, Islas Ons, Lisboa, Barcelona, Costa Brava), muszáj volt legalább egyszer meghallgatnom, közben csodálva a madarakat és a hullámokat.

5. Kardos-Horváth János-Péter Alvarez-Tenyér; ez a szám pedig azért fontos a számomra, mert megismerhettem egy nagyon értékes embert. Janó dalait és az egész munkásságát pedig már eddig is tiszteltem.

6. Red hot chili peppers-Around the world; nem vagyok biztos benne, hogy pont ezt a Rhcp számot kellene választanom, de mivel a koncertes blogbejegyzésem is ezt a címet viseli, úgy gondoltam, tökéletes szemléltetés lesz. Olyan koncertélményt tudhatok magam mögött, ami 2011. december 7-ét örökre belém véste. Katartikus élmény volt látni a zenekart.

7. Csík Zenekar-Szerelmesnek nehéz lenni; ez a dal és az album akkor került a kezembe, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Hol letaszított a mélybe, hol magával ragadott az égbe.

8. Che sudaka-Inmigrant song; ma végre kiderült, hogy sikerült a spanyol nyelvvizsgám. Nagyon nagy boldogság ez most nekem! Olyan más érzés, ennyi spanyol tanulás után újrahallgatni ezeket a dalokat. Most, hogy értem minden sorukat, új értelmet nyernek számomra. Ez a zenekar annyira ad, nemcsak a dalokkal, a koncertekkel, már csak jelenlétükkel is.

9. Cseh Tamás-Csended vagyok; ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, de komolyan. Élni segít!

10. The Doors-Hello, I love you; igen, most jutottam el odáig, hogy végre tüzetesebben felfedezzem Jim Morrisont és a bandáját. A Doors nagyon meghatározó zenéje ezért a tavalyi évnek.

Tudom, hogy rengeteg zenét kihagytam, másodszorra talán már nem is ezeket választanám ki, de hallgatok a megérzéseimre és visszagondolva, ezek a dalok tényleg nap, mint nap szóltak nálam.
Sorrendet nem lehet állítani közöttük, mert mind nagyon meghatározó volt.
Minden évre ilyen csodás dalokat szeretnék!

könyvek tavalyról

2012-02-01T13:48:00.000+01:00

Egyszer már írtam róluk, de itt a végleges lista.
Sajnos sok félbe maradt, azokat idén pótolom.
Igaz a célom 100 könyv volt, de ebből a fele(se) valósulhatott meg,többek közt olyan tényezők miatt mint fél év Spanyolország, államvizsga, nyelvvizsga és mindemellett munka.
A lényeg, hogy így is szép teljesítménynek érzem.
A vastagon szedetteket sikerült elolvasni, a többi pedig folyamatában...

1. Müller Péter: Isten bohócai
2. A.J. Christian: A teljesség hangja
3. Ablak Tibetre: elbeszélések
4. Paulo Coelho: önéletrajz (angol)
5. Dr. Tokaji Ferenc: Buen Camino
6. Paulo Coelho: Zarándoklat
7. Dandin: a 10 herceg története
8. Joyce Carol Oates: A földi gyönyörök kertje
9. Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve
10. Weöres Sándor: A teljesség felé
11. Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállón
12. Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok
13. Marquez: Vivir para contarla
14. Danielle Steel: Secretos (spanyol)
15. Michel Quoist: Így élni jó!
16. Edgar Ellen Poe: A Morgue utcai gyilkosság
17. Brian Weiss: Lélektársak
18. Joyce Carol Oates: Bellefleur avagy a családi átok
19. Elisabeth Haich: Szexuális erő és a jóga
20. Lélekhíd: Mindennapi imádságok
21. A.J.Christian: Mit keresett Isten a nappalimban?
22. K. Méndez- Monasterio: La calle de la luna (spanyol)
23. Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged?
24. Rosemary Burr: Ji csing szerelmeseknek
25. Sara Gruen: Water for elephants (angol)
26. Betty J. Eadie: Átölel a fény
27. Paulo Coelho: 11 perc
28. Danilo Kis: Fövenyóra
29. Paulo Coelho: Brida
30. Csernus Imre: A nő
31. Csernus Imre: A férfi
32. Brian Weiss: Életek, mesterek
33. Evelyn Waugh: Brideshead Revisited (spanyol)
34. In Memoriam Morrison: Indián varázsló
35. Paulo Coelho: Alef
36. Elisabeth Gilbert: Hűség
37. Csernus Imre: A fájdalom arcai
38. Kalo Jenő: A gyógyulás szelencéje-az orvosi asztrológia kézikönyve I.
39. Graham Greene: Az isztambuli vonat
40. Müller Péter: Útravaló szeretetről, szerelemről, szeretkezéstől
41. Budapest (spanyol)
42. Graham Greene: Monsignor Quijote
43. Dr.Csernus Imre: Felnőtt húsleves
44. Tom Kennedy: Pénzrengés

szubjektív élmények

2012-01-29T16:32:00.000+01:00

Tegnap este arra gondoltam, hogy ha már ezt a négy napot azzal töltöm, hogy Gödörbe járkálok és nézem a jobbnál-jobb koncerteket, valamelyikről illene írnom is valami bejegyzést. De nem tudnám kiválasztani semelyiket sem, így hát mindenről említést teszek.

Azt is tudom, hogy ha magáról a koncertről írnék, az inkább lehetne objektív, de most beleviszek más dolgokat, történéseket is, ezért már az elején szubjektívvá válik az egész. Ami nem feltétlenül baj!

Tényleg jó érzés ezeket a napokat úgy tölteni, hogy folyamatosan koncertekre járok. Teljesen olyan érzésem van már, mintha nyár lenne én pedig egy fesztiválon lennék. Nagyon felemelő érzés!
Ezt különösen tegnap Maszkura és a tücsökraj koncerten sikerült megéreznem, mert a népzene és a cigányzene ritmusai elrepítettek gondolatban egészen a VOLT fesztiválig. Becsuktam a szemem és ott álltam az MR2 színpadnál, kezemben sör, meleg van, süt a nap, érzem ahogy éget, vízzel locsolom magam és mosolygok, egyre csak mosolygok mindenen.

Szomorú vagyok amiért a Gödör jelen formájában nem folytathatja tovább, hiszen annyi csodálatos emlék köt a helyhez, sőt már magához a névhez is. De bízom benne, lesz valami jó új hely, ahol folytathatják és talán az Akváriummá alakuló Gödör is említésre méltó lehet majd.

Szóval a koncertek...Ma lesz már a 3. Gödörben töltött estém és már túl vagyok egy fantasztikus pszichedelikus estén a Korai Öröm, a Zagar és Ligeti Gyuri társaságában. Valamint egy Balkánbeats esten, a már említett Maszkura zenekara és az Anselmo Crew közreműködésével.

Bár nagyon sokat adott az első este is számomra, mégis tegnap, amit az Anselmo Crew művelt a közönséggel, az valami zseniális volt. Fruzsinak igaza is van, a Che Sudaka hatására ez a zenekar hatalmasat tudott fejlődni, mind zeneileg, mind előadásmódban. Végre van kapcsolat a színpad és a közönség között. Az emberek mosolyognak, ugrálnak, táncolnak, pörögnek, szállnak és én velük tartok minden egyes mozzanatban.
Az egész koncert alatt úgy éreztem, minden a legnagyobb rendben van, boldog vagyok és boldog körülöttem minden!
Persze az illuziók hamar feledésbe tudnak merülni, amikor a zenekar lemegy a koncert végeztével a színpadról, de azért az érzetek bennünk maradnak. Még ma is mosolyra fakaszt, ha felidézem a tegnapot, és folyamatosan megy a fejemben a Bahia Negra és a Warrior, felváltva persze.
Elmondhatatlanul várom már február 22-ét, hogy megnézhessem, mit művelnek majd közösen a spanyolokkal. Tudom, hogy felejthetetlen lesz!

van-e nálatok alkohol?

2012-01-27T13:34:00.001+01:00

Nálunk a városban nincs sehol...

Utolsó napom a Costában, és ami utána következett este, Fruzsival! :)

vége

2012-01-26T19:36:00.000+01:00

Ma lezárult a Costa Coffee-s időszaka az életemnek.
Nem sokat, csupán nagyjából 4 hónapot vett igénybe.
Ez a rész teljesen összekapcsolható a budapesti életem kezdetével. Minden nehézség és bonyodalom benne volt, ami a kezdeteknél kell, hogy legyen.

Az tény, hogy egyáltalán nem volt olyan vágyam, hogy huzamosabb ideig dolgozhassak itt, de mégis váratlanul ért, hogy azonnal tovább kell lépni.
Mióta megtudtam csak ülök és nézek magam elé. Nem tudom felfogni, számomra hihehetlen, milyen emberek vannak. És jól tudom, kb. az emberek 99%-a ilyen. Én meg, ha így folytatom tovább, naívan, jóhiszeműen, akkor még az ilyen lealacsonyító munkahelyeken is így fognak bánni velem.
Na, azt már nem!

Ez a dolog arra volt a leginkább jó, hogy észhez térítsen; Úristen! De hát én nem is akartam itt lenni 4 hónapon keresztül. Ha tudnák, közben hány másik helyre pályáztam. Nekem nem vágyam, hogy kávézóban dolgozzak. hogy 10 órákat álljak naphosszat, minimál bérért.
Épp ezért nagyon örülök egy részről, mert a fájdalom amit okoztak nekem ezzel, meg fog erősíteni és jobb dolgokra leszek képes, talán lassan eljutok oda is, hogy olyat csinálhassak, amit tényleg élvezek is.

Bár ma, mikor közölték a hírt, megszólalni se tudtam a döbbenettől és a fájdalomtól, mégiscsak köszönettel tartozom. Tényleg adtak egy lökést, mert már kezdtem elkényelmesedni ebben a helyzetben. Pár nap és teljesen tisztán fogom látni az egész helyzetet. Addig meg még 1 kis szomorkodást megengedek magamnak, úgyis most búcsúztatjuk el a gödör klubot is. De nem baj, talán ez is a legjobbkor van. Egy hétvége a kedvenc zenekarjaimmal, csak segíthet.

boldogság

2012-01-22T21:12:00.000+01:00

Végre újra volt egy szabad hétvégém, ami persze egyáltalán nem úgy telt,ahogy szerettem volna, de azért jó érzés volt itthon lenni végre.
Családi találkozó, rengeteg torta, szilvapálinka, jobbnál jobb testes vörösbor.
Már-már Bábeli káosznak ható magyar-angol-német-spanyol nyelven folyó kommunikáció.
Volt szomorúság és öröm. Társaságban levés és antiszociális énem kiélése is.
Találtam ismét jó könyveket, lesz mit olvasnom tételek tanulása helyett.

Most olyan de olyan jól érzem magam. Az itthoni illatok megnyugtatnak, tudom, végre újra tudom, hogy azért mégiscsak jó nekem, jó az életem és hogy igazából szeretek én ebbe lenni.
Hiszen a boldogságomhoz két dolog szükséges, hogy szeretve legyek és hogy megbecsüljenek (a munkában is, persze ott épp hogy ez nem tud érvényesülni...). De ma sikerült végre rájönnöm, tulajdonképpen mindenem megvan. A család, a barátok, életem apró örömöt adó dolgai, a Gödör Klub, a zene, a könyvek, az irodalom, a filmek, egy jó vörösbor, meteorozások, a friss levegő illata, a cicáim, egy sötét körömlakk, egy szemhéjtus, egy kedves szó, egy mosoly, és akkor már azt mondhatom, hogy minden jó.
Mert ilyenkor sikerül kizárni minden rosszat, és ezek azok a pillanatok, amikor meg kell tanulni nem visszafogadni őket.

magyarázat nélkül !

2012-01-12T16:40:00.002+01:00

fontosok

2012-01-08T22:05:00.002+01:00

álom napfény fűben fekvés tengerpart forróhomok hideg szél görögdinnye baracklé verses kötet úszás koncert élmény repülés forrócsoki vörösbor hagymás-tejfölös chips kispál és a borz meteorozás chillout vizipipa ölelkezés futás sikítás gitár hangja ha megszólal vörös narancssárga nagy fülbevalók beat zene reggae életérzés délre menni magam adni magasan szállni mennyből jönni visszamenni Spanyolországba sírás zokogás kacagás nevetés szétválás újraéledés véletlenek barack pálinka folyópart kuka rejtekhely macska séta hóesésben síelés korcsolya surf hullámok sós levegő motorozás kókuszillat könyvtárak fényképek

nem

2012-01-05T17:57:00.001+01:00

Nem sikerül megvalósítanom semmit az eddigi "újévi fogadalmaimból". Amik tulajdonképpen nem is fogadalmak, csak amolyan elhatározások akartak lenni, hogy pontosan merre is tovább ebben az (utolsó?) évben.

Bár én nem hiszek benne, de sokan mondogatják, hogy decemberben eljön a világ vége. Ebben én nem hiszek, ahogy szerintem a maják sem. Mindenesetre a dolgok jelen állása szerint annyira nem is bánnám, mert másfél hónapja már annyira rosszul érzem magam, hogy nem szeretném áttolni a következő évre vagy évekre ezeket a fájdalmakat.
De ez is hülyeség, amit írok, mert a gondokat, akárhová is jutunk, vinni fogjuk majd magunkkal. Csak jelenleg a fájdalom, amivel küszködök olyan erős bennem, hogy ilyen és ehhez hasonló értelmetlenségeket mondat és csináltat velem.

Azt hittem, hogy majd ezután a csodálatos Quimby-Kiscsillag szilveszter után változik valami. Úgy is éreztem, ott akkor, a Quimby koncert után éjfélkor, hogy el tudom engedni, vagyok elég erős és felül tudok kerekedni a dolgokon. Most viszont úgy tűnik, mégsem.

Az év eddig eltelt 5 napját sírással töltöttem, ami teljesen ellentmond annak, amit megfogadtam. De egyszerűen nem tudom koordinálni, nem tudok parancsolni magamnak, hogy elég. Mert olyan mély fájdalmak törtnek fel a bensőmből, amit képtelen vagyok elfojtani. Egyszerűen sírásra késztet, már ha csak rágondolok. És elkezdtem gondolkozni, hogy ez már hónapok óta így megy. Néha jobban leszek, aztán megint a padlón fetrengve találom magam. Sokszor nem is sírva már, hanem zokogva.

Lehetséges, hogy depressziós lettem, bár magam sem tudom, miért. Lehet, hogy a magány okozza, lehet, hogy az űr, amit maga után hagyott és amit nem hiszem, hogy valaha is be tud tölteni valaki vagy valami.

Igazából meg sem érdemlem. Most értékelek át dolgokat. Látom magamat utólag kívülről és elszörnyedek magamon.Csak azt kapom most, amit megérdemlek.Túlzás nélkül mondva ezt, persze!

2012-re

2012-01-01T23:22:00.003+01:00

Ezeket szeretném megvalósítani:

-több mosolygást
-kevesebb sírást
-több szeretetet
-kevesebb haragot
-több repülést és utazást
-tisztább életet
-őszinteséget
-figyelmet
-megbocsátást
-továbblépést
-elfogadást
-szerelmet
-tanulást
-írást
-gitározást

lemeztáska

2011-12-10T17:18:00.001+01:00

lovasi után szabadon

kedvenc gyerekkori lemez
spice girls:spiceworld (ez még nagyon gyerekkori :D)

inspiráció
god is an astronaut

autóba
inkább vonaton, buszon: kispál: autók a tenger felé vagy repülőn: ColorStar: Air traffic

éjszakára
nagyon-nagyon sokáig volt ez a kispáltól a hang és fény

szombat esti lemez
ide akármt el tudok képzelni, többnyire az befolyásolja, milyen koncertre tartok épp :)

vasárnap délelőtti lemez
talán valami reggae

szex után
massive attack! bár hatásosabb alatta, vagy méginkább előtte hallgatni, akinek ettől a zenétől nem jelez a libidója, azzal nagy bajok vannak

koncertélmény
2011.december 7 előtt ez kapásból egy 6-7 évvel ezelőtti áramszünettel egybekötött págiszos kispál koncert lett volna, de ezen a héten a red hot chili peppersnek sikerült felülmúlnia :) :(

kedvenc magyar lemezek
kispál és a borz:bálnák ki a partra
quimby: káosz amigosz

kedvenc lemez az elmúlt fél évből
csík zenekar: lélekképek
kiscsillag: néniket a bácsiknak!

.

2011-12-09T20:39:00.001+01:00

Néha itt vagyok
Néha meg ott,
de csak, hogy
nekem kaput nyissatok.

life is beautiful around the world

2011-12-08T22:14:00.001+01:00

Kellene írnom a Red Hot Chili Peppers koncertről egy beszámolót, még most, amíg teljesen friss az élmény.

(Uramisten! Ha belegondolok, hogy tegnap ilyenkor épp a koncert 2/3-ánál jártak, és talán épp most jöttek vissza, hogy eljátsszák a Can't Stop-ot, többek között. Na de az elejéről...)

Emlékszem, 2-3 éve mikor itt volt az Elliot, mesélt nekünk egy Rhcp koncertről, amin volt, már nem tudom pontosan hol és akkor hasított belém igazán a felismerés, nekem ez a legnagyobb álmom, hogy egy koncertjükön én is ott lehessek.

Amikor idén nyár elején megjelent az új album, már biztos voltam benne, hogy idén eljutok az egyik bulijukra. Bár akkor a fejemben még egy Párizsi verzió élt, Krisztivel, ketten. De mikor kiderült, hogy ez nem fog összejönni, gondolkodás nélkül megleptem magam egy bécsi koncertjeggyel a névnapomon. Nem érdekelt, hogy senki nem fog eljönni velem. Tudtam, hogy valamiért erre december elején majd nagy szükségem lesz. És így is lett!

Egyébként nem tudom megérteni, Magyarországot miért kerülik ki ennyire, pedig itthon is lenne rájuk igény. Jövő nyáron megint visszatérnek Európába és körbeturnézzák a többi határos országot, de minket megint kihagynak :(

Na de végre akkor a koncertről, magáról. Jó érzés volt újra külföldre utazni, mert már olyan rég voltam. És igaz, Bécs nem nagy távolság, de úgy, hogy ráadásul koncertre mentem, mégjobb érzés volt. Már a metrón akkora embertömeg volt, hogy felférni is alíg lehetett. Aztán, a metróról leszállva, már csak követnem kellett a hatalmas ember rengeteget. Azt le kell szögeznem, hogy még sosem voltam ilyen jellegű, ekkora horderejű koncerten, ezért nincsen viszonyítási alapom. Természetesen az árak osztrák árak, de hát talán itthon se lenne egy ilyen koncerten sokkal olcsóbb a sör, mint 4,40 euro.

A koncert előtt sikerült kissé tévelyegnem a sok tribün között, míg megtaláltam a sajátomét. De végül kiderült, nem is lett volna rá szükségem. A mellettem ülő olasz társasággal együtt a monarchy Of roses-os kezdés után fogtuk magunkat és lerohantunk a kordonhoz. Az olaszok viszont túl akaratosak voltak, ezért őket kivezették, és nem tudom később visszajöhettek e, de gondoltam én ennyit most inkább nem kockáztatok. Ezért közöltem a biztonságiakkal, hogy én a lépcsőn fogok állni ahol nem zavarok senkit és amúgyis, tehetnek egy szívességet. Mikor láttam, hogy sokan csinálják még így utánam, egyből mégjobb kedvre derültem. Egy idő után feladták a harcot és hagyták, hogy mindenki álljon, ahol csak akar. EGyszerűen fantasztikus volt.

Bár, mondom, előtte nem voltam még koncertjükön, nem láttam őket Frusciante-val együtt, épp ezért nekem az új gitárossal sem volt semmi bajom. Persze még van mit tanulnia, és olyan őrületet se láthattunk tőle, mint mondjuk amit Flea és Anthony műveltek a színpadon, de nem állíthatom azt se, hogy nem próbálkozott. Szóval, le a kalappal előtte azért.

Számomra az egész koncert egy hatalmas energiabomba volt, amiben benne volt a szétesettség, a züllöttség, az őrület, deott volt ugyanakkor ennek ellentéteként az összeszedettség és a higgadtság. Talán emiatt, talán nem, az egész koncertet úgy álltam végig, hogy rázott a hideg, tetőtől talpig libabőrös voltam és egyszerre tudtam volna sírni is meg nevetni. Sőt, azt hiszem, mindegyik meg is történt.

Mostanában annyira rossz napjaim voltak, nagyon sokszor voltam rosszkedvű és épp ezért annyira féltem, hogy ez majd kivetül a koncertre is és nem fogom tudni élvezni és elkezdek gondolkodni és akkor tényleg csak a fájdalom lesz. De nem, egyáltalán nem így történt. Teljesen kizártam mindent, már az Intro alatt. Nem jutott eszembe a sok keserűség, ami hetek óta mardosott belül. Csak a zene volt és én. Ilyen tökéletes koncertélményben pedig tényleg nem volt még részem soha.

Jó érzés volt számomra ismeretlen emberekkel együtt üvölteni a Dani California, a Californication, az Otherside, az under the bridge, a Parallel Universe, a By the Way, a Can't stop, és még sorolhatnám mennyi sok számnak a szövegét. Ez egy olyan élmény, amit majd nagy örömmel mesélek el az unokáimnak (ha lesznek), hogy bizony, ezt is megélhettem.

november volt

2011-11-30T21:48:00.001+01:00

Tűpárnákon lépkedek,
Közben új kikelet
szele rezget meg
több száz falevelet.

Ablakomon integet be
a november,
Elköszönni jött
ez egyszer.

Pilláim úgy hunyom le,
mint a rolót
a búcsúzkodó
novemberre
ablakom.

Tudatomból
elmorzsolom
az álmot,
ami novemberrel
tovaszállott.

only you can make you happy!

2011-11-28T18:38:00.001+01:00

Nagyon szeretnék most írni.
Ezért csak ülök itt és várom, hogy jöjjön az ihlet. Arra várok igazából, hogy a bennem lévő fájdalom kijöjjön belőlem és szavakká formálhassam, de egyelőre csak könnyekben nyilvánul meg.

Nagyon régóta készültem már a jelen pillanatra, hol tudatosan, hol nem. Ezerféle verzió élt a fejemben és ezerféleképp képzeltem el magam az adott helyzetben.
Elképzeltem, mit mondok, hogy viselkedek majd. De legfőképp vártam már, mert szabadságot és könnyebbséget reméltem. Ehelyett most csak a fájdalom az, ami meghatározza a jelenemet.
Tényleg olyan jó volna szavakká és egy verssé formálni, de ehhez most nincs erőm. Talán majd lesz.

Ma egy ismerősöm azt mondta nekem, hogy ne akarjam megélni a legmélyebb fájdalmat, mert nem tudhatom mekkora a gödör, ami aljára tartok.
És végülis, teljesen igaza van. Ezért nem szándékozom elsüppedni.
Ehelyett keresem az alkalmakat, hogy boldogabbá válhassak.
Ez a zene például egy ilyen dolog: örülök, hogy rátaláltam!

only you can make you happy!

instant szeánsz

2011-11-19T15:16:00.001+01:00

Most töltöttem épp le a Quimby legújabb koncertlemezét, ezért ez a cím. Bár mostanában eléggé megharagudtam rájuk, amiért Tibi és Liviusz is különböző módon igyekeznek eladni önmagukat a médiának, most mégis olyan jól esik hallgatni, még az új dalokat is. Egész kedve támad az embernek egy Quimby koncertre vágyódni. Főleg a régi, Káosz Amigoszos dalokat hallgatva.

Kellett már nekem ez a Quimby, sok mindenen átsegít most.
Ez a nap amúgyis a felfele indulásé.
Ugyanis tegnap megérkeztem 2011-es poklom fenekére. Szerencsére hamar beláttam, hogy huzamosabb ideig nem tartózkodhatok lenn, komolyabb károsodás nélkül. Ezért éjjel, miközben Jucusékkal elfogyasztottuk azt a finomnak nem mondható, fanyar vörösbort, elhatároztam, ma reggel másként fogok felkelni, és ez így is történt.
Hogy kompenzáljam a rossz kedvemet, vettem magamnak 5 felsőt a turkálóban, közülük az egyik ráadásul egy Beatles póló, ami különösen fantasztikus. Aztán pedig elmentem a Libribe, ésvettem egy buddhista mondákkal teli könyvet.
Egyelőre elég is ennyi a lelkemnek. Innentől már tényleg lehet felfelé kapaszkodni,főleg, ha van mibe, már pedig most van, végre, annyi minden van!

11

2011-11-17T12:59:00.001+01:00

Lassan itt az évvége, és mivel nekem most van szabadságom és épp ezért időm is, hogy írjak, elkezdem az év végi összegzéseket, de 10-es listák helyett, most jöjjön mindenből 11, ha már 2011 van/volt. 2011 legjobb dolgai:

1. erasmus Santiago de Compostelában
2. óceánpart
3. Portugália
4. új budapest bár album
5. lakás budapesten
6. nyílás-nyitás
7. államvizsga ötös
8. végre megtaláltam a hunniát, és ezzel annyi sok minden mást is
9. rengeteg-rengeteg könyv!
10.?Ő(k)?
11.a plusz 1 helyet megelőlegezem a RHCP koncertnek :)

Most ennyi jutott eszembe, aztán lehet, majd másként fogom gondolni például egy hónap múlva, de ez most nem számít.

tízmilliószoros nap van ma!

2011-11-17T12:03:00.001+01:00

Ráadásul az idei év utolsó ilyen napja van.

Ma lehet igazán teremteni. És valóban, milyen érdekes, hogy épp egy ilyen szép este előzte meg ezt a napot.

Több, mint két órán át hallgattam Kardos-Horváth Jánost, ahogy énekel, a barátaimmal lehettem végre, rosé fröccsöt ittam és egy kis időre megfeledkezhettem minden rossz érzésről, amik mostanában annyira nyomasztottak.

Igen,tegnap este végre érezhettem azt az Önmagamat, amit annyi ideje már, ilyen-olyan okból kifolyólag elnyomtam magamban. Érdekes egyébként, hogy minden alkalommal, mikor lehullik rólam egy álarc vagy jelmez, kicsit én is összetörök és teljesen sebezhetővé válok. De szerencsére, most időben sikerült megtörölgetnem a sebeket.

Azon a ponton, ahol most állok, minden olyan jónak tűnik, sok lehetőséget látok magam előtt. Embereket, akik szeretettel fogadnak be maguk közé, akik megtanítanak arra is, hogy vannak idők, mikor önmagunkért kell dolgokat megtenni. De tanítanak az önzőség kiküszöbölésére is. Ezeket az embereket most be kell engednem. De ahhoz, hogy ők beléphessenek, néhány embert el kell engedni,nem is igazán hely hiány miatt, inkább, mert most éppen más idők járnak, nálam is, náluk is.

Erre is jó ez a nap, a megerősítésre, a helyes döntések meghozatalára, a rossz érzések nélküli továbblépésre. Éppen ezért teremtenünk kell ma. Igen, mert ez egy közös dolog. Mindenkinek teremtenie kellene ma, hogy jó változások érhessenek minket.

mire megtanultam...

2011-11-15T18:41:00.001+01:00

Itt most elkezdhetném leírni Lovasi András minden egyes szavát, és utána vonhatnám a párhuzamokat minden egyes sorával kapcsolatosan. Mert úgy érzem, elérkeztem az életemnek arra az állomására, amiről ez a dal szól. 20 és 40 között vergődök valahol, mint egy partra-vetett hal (?). Bár ez nagyon durva és erős megfogalmazás, mégis igazat kell, hogy adjak ennek az állításomnak.
***
Olyan fura ez az idei év, olyan furák a hónapok. Most november van és még nem volt se őszi, se novemberi eső (szerintem). Ez is olyan fura, máskor sose fordítanék különösebb figyelmet erre, most valahogy mégis észrevettem.
Nem olyan szürke az idei november.
Tele van színnel, melegséggel, napsugárral.
Néha, mikor éppen Budán járok, úgy érzem mintha a tavasz előszele csapná meg az arcomat, és olyankor nem számít az se, hogy pirosra csípi közben a hűvös, őszi szél.
***
Van most az életemben egy nagy paradoxon.
A bensőm és a külvilág között.
A rendezetlenség és a rend között.
Mostanában olyan hosszú ideig elhitettem önmagammal és a környezetemmel is, hogy minden rendben van, mígnem eljutottam idáig...Ahol minden azt bizonyítja, hogy nincs. Éppen ezért írnom kell, folyamatosan, minden fájdalmat és rossz érzést szavakba kell öntenem, hogy megkönnyebbülhessek egy-egy rám rakott tehertől.
Meg kell szüntetnem az életemben kialakult függőségi viszonyaimat. Rá kell jönnöm ugyanis arra, hogy saját magamban kell megtalálnom a boldogságot. Amíg ez nem sikerül, hiába is menekülök másokba, mondván, hogy bennük jobban/jobbnak érzem magam.
Igen, a fő problémám most a tükör, és az arc, ami visszanéz rám belőle.
Szeretném úgy megpillantani a tükörképemet, hogy nem fog el közben a rossz érzés, hogy ki az az arc, aki visszanéz.
Szeretném, ha visszatudnék mosolyogni.
Szeretnék egyedül megerősödni, nem mindig másokban keresni a támaszom.
Szeretném, ha nem múlna el a jókedv és mosolyogni tudnék, őszintén.
***
Már csak annyit mondanék, hogy Szilvafácska! :)