the mccalls

boston képek

2010-04-30T21:52:00.002+02:00

az új nappalink - our new living room

timó a játszótéren érkezés után - timó after arriving in boston

a recepció és a medence, a házak a háttérben, mi nem a medence mellett lakunk, de a házak ugyanúgy néznek ki
the club house with the pool. our house is a ways away but it looks the same as the ones in the back

apa és timó az út előtt csaptak egy nagy alvást - andrew and timó sleeping a good one before the big trip

végre képek

2010-04-30T21:42:00.003+02:00

máté út közben

máté útra készen

timó út közben

timó útra készen

a kis piros útra készen

Gyors bejelentkezés lesz. Nagyon jól vagyunk, Bandi rengeteget dolgozik, 10 óra után ér haza minden nap. Én a gyerekekkel megpróbálom valahogy eltölteni a napot. Van itt egy pici játszótér csak az idő nem volt nagyon jó. Elmentünk a helyi könyvtárba is, a Máté nagyon élvezte, minden könyvet el akart olvasni. A Timó meg az összeset lepakolni, úgyhogy én őt üldöztem. Nekünk elég lassan telnek a napok, könnyebb lesz, ha kinyit a medence. Próbálok nem sokat vezetni mert Boston olyan mint egy állatkert, mindenki vezet amerre jónak látja, és nagyon el lehet tévedni (eddig szinte minden nap eltévedtünk valahol). A közelben találtam egy boltot, oda fogunk járni bevásárolni, nem a legolcsóbb, de legalább nem tévedek el hazafelé.
Bandi hűségesen dolgozik, tegnap adta el az első rendszert, nagyon örült neki! Elég jól megy az eladás, a főnökök szerint menni fog neki a dolog, van hozzá érzéke. Én próbálok beilleszkedni, megismerkedni másokkal. Ezen kívül nincs sok jelenteni való, gyerkőcök szeretnek itt lenni, csak a Máté akar minden nap felhőkarcolókat nézni, de a belvárosba csak vasárnaponként fogunk bemerészkedni amikor a Bandi vezet.
Na akkor jönnek a képek.

5000 km

2010-04-27T03:29:00.002+02:00

A MAGYAROK BOSTONBA ÉRTEK! És nem csak most, hanem már vasárnap reggel, csak a házunkban nincs internet, csak a recepción, ezért a blog frissítés valószínűleg elég ritka lesz így most a nyáron. Az utunk nagyon hosszú volt, de nagyon jól bírtuk, talán még élveztük is. Csütörtökön este indultunk, gyerekeket betettük a kocsiba lefekvés időben, aztán irány Boston. Bandi egész éjjel vezetett, én meg próbáltam aludni. Reggelre már átértünk Utah államon keresztül Wyoming-ba, ahol reggel találkoztunk a barátainkal (Mike és Kathy Finney) akik szintén Bostonban dolgoznak most nyáron. Ezután egymást követve haladtunk. A kocsijuk hátsuk ülését lehajtották és ágyat csináltak belőle, hogy felváltva tudjunk vezetni, valaki mindig tudjon pihenni. Így péntek reggel én vettem át a vezetést, egészen délutánig. Az én részem Nebraska állam volt, ami halálos unalmas síkság, de legalább az idő szép volt. Aztán mentünk tovább Iowa, Illinois, Indiana államokba, majd Pennsylvania, New York állam következett. Sok szép helyet láttunk, Iowa szélmalmai voltak a legjobbak na megy New York állam északi része. Elmentünk a Yellowstone nemzeti park, a Nagy Tavak és a Niagara vízesés leágazói mellett is, de azokból nem láttunk semmit persze. Péntek este megálltunk egy motelben aludni, mert a kicsik –akik szuper jól viselkedtek- már szerettek volna kinyújtozkodni. Aludtunk egy gyorsat és korán reggel mentünk tovább. Hajnal kettőre értünk volna el a szállásunkra Bostonban, de a recepció addigra bezárt, így még korábban megálltunk egy motelben, és így vasárnap délelőtt értük el a végcélt. A lakásunk nagyon szép környezetben van, teljesen bútorozott, edzőterem, játszótér és medence is van hozzá, panaszunk nem lehet.
Vasárnap csináltunk egy utat az IKEA-ba, beszerezni a hiányzó kellékeket, aztán Larry és Lorna (Papa és Nana) lakásában vacsoráztunk egy jót. A gyerekek nagyon örültek a fogadott nagyszülőknek, csak az ő autójukban akartak utána már utazni. Valaki nagyon imádkozott értük, mert csodaszerűen bírták az utat. Egyszer sem kellett külön megállni miattuk, csak amikor úgyis megálltunk tankolni, enni. Pedig aztán reggeltől estig nyomtuk a pedált.
Bandi nem pihent sokat, hétfőn reggel már indult is a munkába, délre megy dolgozni és este 10 körül ér majd csak haza. Mi addig próbálunk beilleszkedni, Boston egyik külvárosában vagyunk, de néha majd a belvárosba is elmegyünk csak nagyon nagy a forgalom. Képeket teszek fel, ahogy bírok, bár az út alatt semmit nem fényképeztünk, mert nem akartunk megállni nagyon.
Jelentkezni fogunk ha tudunk, de tényleg nem lesz nagyon sűrűn, de nem kell aggódni értünk.

Boston, ki gondolta volna?

2010-04-14T04:55:00.004+02:00

Bocsánat, a képeket nagyon beígértem aztán meg sehol semmi. Na majd összeszedem magam, most viszont bejelentésem van....NEM, nem vagyon terhes, tudom mindenki arra tippelt.
Viszont kis családunk megint szedi a sátorfáját és költözik. Nem nagyon bírunk mi egy helyen meglenni úgy látszik. Nincs semmi gond Boise-val nagyon szeretünk itt lenni, csupán arról van szó, hogy feljött egy munkalehetőség a Bandinak, amit elvállalt, de emiatt költözni kell. A jövő hét végén már indulunk is, Boston-ban töltjük majd a nyarat. Ez egy nyári állás csak, biztonsági rendszereket fog árulni Bostonban. Egy ismerős szervezte be és fontolgatás és imádkozás után elvállalta. A gyüli itt elengedte, szeptemberben úgyis jövünk vissza. Nagyon várjuk már, igazi kaland lesz, legalábbis reméljük! Autóval megyünk ami minimum 3 napunkba fog telni merthogy 4500 km-re van innen Boston. Pont az ország másik végén, de legalább világot látunk. A cég gondoskodik a szállásról, ami egy apartman kompleksz (nem tudom, hogy van e ilyen szó egyáltalán) konditeremmel és úszómedencével. Amikor a Máté meghallotta a medencét, már ment is a cipőjéért, hogy akkor most induljunk. Én mondjuk a konditeremnek jobban örültem. Na hát ez a nagy hír, majd rakunk fel rengeteg képet ha odaértünk, meg persze a maratoni utunkról is beszámolunk majd. Máté és Timó igazi világutazó már, meg sem kottyan nekik átutazni a világot. Bár jobban örülnének neki, ha inkább repülővel mennénk, mert annak van nagy szárnya nem úgy mint a kis pirosnak, de szerintem ezt is élvezni fogják. Az biztos, hogy a 3 nap után nagyon fognak örülni annak, hogy megérkezünk.
Tényleg fogok igyekezni a képekkel, csak most rengeteg az intézni való, meg megint beteg mind a két poronty, na meg a ház ura is, úgyhogy én vagyok egyedül talpon (eddig még).

munka, gyüli, ovi, na és persze a gyerkőcök

2010-03-28T05:51:00.002+02:00

Jajj, de régen írtam már, bocsánat mindenkitől. A nyugalmas napjainknak gyorsan vége lett. Én is a gyüliben dolgozom önkéntesként hétfőtől csütörtökig, délelőttönként ez az jelenti, hogy csak délután érünk haza a gyerkőcökkel, ők addig oviban vannak. Nagyon élvezik, a Máté már várja minden nap, hogy mehessen. Jót tesz neki a gyerek társaság, meg így hallja az angolt is legalább. Egy körül érünk haza, gyorsan eszünk valamit, aztán a kicsik mennek aludni. Ébredés után még megyünk játszótérre vagy bevásárolni, vagy családlátogatóba aztán vége is a napnak. Így nagyon gyorsan telnek a napok, az időkülönbség miatt meg nehezebb is elcsípni a magyarokat! A gyüliben sokmindennel foglalkozom, mindennel amire nekik nincs idejük, a fő munkám az audio szolgálattal telik, azt felügyelem. Ez cd sokszorosításból áll főleg, bibliaórákat másolok, postázok embereknek.
Közben Boise-ban kitavaszodott az idő, sokat lehet már kint lenni, még a ruhák is kint száradnak már a kötélen, magyar módra!
Egy másik nagy időtöltésem mostanában a kuponozás. A helyi újságra fizettünk elő, ami minden vasárnap tele van kuponokkal, amivel kedvezményesen lehet vásárolni. Érvényes kajára, háztartási cuccokra, sokmindenre, és a boltokban elfogadják a kasszánál. A lényeg, hogy ki kell őket vágni, aztán rendszerezni és amikor megyek vásárolni, mondjuk 50 Ft-tal olcsóbban kapok meg egy doboz műzlit. Ez most lehet hogy nem tűnik soknak, de mióta elkezdtem csinálni, a havi bevásárlás harmadannyi pénzből megvan, mint azelőtt. Többet spórolok, mint amennyit költök. Nagyon élvezzük, már a Máté is mondja amikor meglátja az újságot, hogy benne vannak a kuponok. Viszont rengeteg időt elvesz, mert mindig figyelni kell a boltokat, hogy mi van leárazva, hogy arra használjam a kupont, és így gyakran ingyen jövök haza fogkrémmel, samponnal ezzel-azzal. Errefelé elég népszerű, már sokan csinálják, a boltosok már meg sem lepődnek rajta.
Szóval így telnek mostanában a napjaink. Timó kezd beszélni, nagyon próbálkozik mindennel már. Viszont egyedül még mindig nem megy, jobban érzi magát a biztonságban, ha fogjuk a kezét. Fogai sorban jönnek, szinte megállás nélkül. Máté hihetetlen sokat nőtt mióta eljöttünk, az összes ruháját kinőtte, igazi magas dalia lett belőle. Még mindig nagyon türelmetlen és a hiszti időszak is elkezdődött, amivel nem mindig tudunk mit kezdeni, de hiszen lassan 3 éves lesz, tehát várható volt. Fő időtöltése még mindig a könyvek, sokáig el van velük. Aminek nagyon örülök, hogy már tudnak a Timóval együtt játszani, nagyon szeretik egymást, bár a Máté még sokszor birkózásba kezd, amikor a Timó csak oda akart bújni hozzá, és ez annyira még nem tetszik neki. A legjobb amikor mind a kettőnek ugyanaz a játék kell, pedig van 50 a szobában, de ez is elkerülhetetlen, majd megtanulják.
Na most hogy már ennyit írtam, el is vonulok aludni, majd holnap remélem a képekre is lesz már időm!

ez van

2010-03-01T06:18:00.005+01:00

a boldog Timó
the happy Timó

Nana, vigyél minket is Bostonba!
Nana take us to Boston!

Ezt a házi készítésű autópályát Máté és én készítettük, lego házakat építettünk rá. Nagyon jó szórakozás volt és ráadásul teljesen ingyen is!
I made this toy with Máté. We painted the roads and built LEGO houses on them. So much fun for free!

Máté a kis birodalmában.
Máté in his own kingdom.

Veszélyesen régen írtam már, elnézést kérek, de nagyon összejöttek a dolgok. Előszöris nem volt számítógépem itthon, ami közben lett, úgyhogy ezt a kifogást már nem használhatom. Aztán meg ránktört valami csapás, mert 2 vagy lehet hogy több hétig is folyamatosan betegek voltunk. A gyerekek kezdték egymás után megfázással, orrdugulás, magas láz, köhögés...aztán mi is elkaptuk amikor ők már kezdtek kivergődni belőle. Én ilyen levert még nem voltam egy megfázástól az tuti, nagyon sokáig tartott tőle megszabadulni. A fülem még mindig fáj tőle, plusz begyulladt tőle a növekvő bölcsesség fogam is, ami persze hab a tortán. Mármint az, hogy nem tud kinőni, mert nincs helye. Még magyarországon ki kellett volna szedetnem, de nem maradt rá idő. Itt is csak a szájsebész tudja kiszedni, de az annyiban lenne biztosítás nélkül mint a kocsink vételára, szóval inkább kivárom a 2 és fél hónapot, amíg aktív lesz a biztosításunk. Legalábbis megpróbálom...na majd még írok holnap, most alvás idő van!

Na akkor itt a folytatás. A betegségeken kívül van még sok más hír is. Én mostanában kezdtem újra festeni. Gyerekképeket festek eladásra, ahogy elkészülnek lefényképezem őket és felteszem ide. Sokáig kerestem részmunkaidős állást, de semmi nem akart összejönni. Szerettem volna kezdeni valamit az időmmel, hogy hasznosnak érezzem magam, de a gyerekek mellett csak az esti órák maradtak szabadod, ilyen feltételekkel meg nehéz találni bármit is. Aztán jött az ötlet, hogy nekiállok festeni, mert azt élvezem, csinálhatom a gyerekek mellett is, és itt megfizetik a kézzel készített termékeket. Voltam néhány gyerekboltban és mindenhol inkább lányszoba dekorációk voltak. Innen jött az ötlet, hogy én traktorokat, kamionokat stb. fogok festeni. Meglátjuk mi lesz belőle, egyenlőre nagyon jó időtöltés.
Aztán jelentkeztem önkéntesnek a gyüliben, rengeteg munka van az irodán, és úgy néz ki, hogy tudnak hasznosítani. Hétköznap délelőttönként ott leszünk, vihetem a kicsiket is, mert beadhatom őket a gyülekezeti oviba délelőttönként teljesen ingyen. Ez itt nagyon nagy dolog. Ezzel együtt, már nagyon értelmesen és hasznosan telnek a napjaink. Délután alszanak egyet, aztán megyünk sétálni, bevásárolni. Sokkal egyszerűbb lett minden, hogy tudok már vezetni és van saját autónk.

A háziak elköltöztek közben, 1 év múlva jönnek csak haza leghamarabb, de az is lehet, hogy tovább maradnak. Így februárig biztosan maradunk vigyázni a házra, utána szeretnénk venni egy sajátot. Őszintén, azt hiszem jobb volt, amikor itt voltak, így ez a hatalmas ház (5 szoba, 3 fürdő, 2 konyha) nagyon üres lett. Bár élvezzük az önállóságot is, csak kissebb helyhez vagyunk szokva. Na de nem panaszként mondom, csak hogy tudjátok mi van velünk.

2010-02-11T06:01:00.002+01:00

Vettünk a kicsiknek egy játszó sátrat és jött vele egy alagút is. A kép nem illusztráció, hogy mire kell használni, de végülis bújócskázni is lehet benne Nana és Máté szerint...

We bought a tent with a tunnel for the kiddos to play in. These pictures are not illustrations of terms of use, but i guess you can play hide and seek in it as well. Thanks to Nana and Máté.

képek nélkül jogosítvánnyal

2010-02-10T02:48:00.002+01:00

Bocsánat, de nincsenek képek, ugyan csináltunk, de a kártya közben megsérült és nem olvassa a gép. Amíg veszünk újat, addig kép nélkül marad a blog.
A vizsgám sikerült, ma meg is tettem az első utamat egyedül, vagyis a Mátéval az élelmiszer boltba.

Sorry but our memory card in our camera cracked in half so we are not able to put up more pictures until we buy a new one.
I am a proud owner of a drivers license and I took my first trip alone to Winco. Nobody got hurt :)

bejelentkezés

2010-02-06T22:14:00.003+01:00

Élünk és virulunk, bocsánat, hogy sokáig nem jelentkeztünk. A Bandi mindennap viszi a számítógépet dolgozni, és amikor itthon van, meg valahogy mindig elment az idő és nem sikerült írni. Közben vettünk egy gépet nekem is, ami napokon belül ide kell, hogy érjen, szóval ez a gond hamarosan megoldódik.
A Máté épp itt próbál aludni mellettem, de nem nagyon megy neki. Délutáni alvás van, ő meg a Jogi mackójával beszélget vegyesen magyarul és angulul. De legalább az ágyban van. Még mindig alszik délutánonként, csak van amikor sokáig tart neki elaludni. Túl sok minden van a kis fejében. Timónak persze nem okoz gondot, ő maratoni 3 órásat alszik délután, sokszor úgy kell felébresztenem. Átváltottam textil pelenkára Timónál, nagyon tetszik és persze sokkal olcsóbb is. Nagyon egyszerű, egy textil kisnadrág amiben szuper nedvszívó anyag van. Nem ázik el ha belepisil akkor sem, és a mérete még a Máténak is jó lenne. Még jó,hogy neki már nem kell, bár éjszakára még lehet hogy ráteszem.
Nagyon jól elvannak mostanában együtt a fiúk, már kezdenek együtt játszani, olvasgatni. A könyveket a Timó is nagyon szereti, van hogy csendben elüldögélnek ketten a szobában a könyvkupac tetején és egyik könyvet a másik után lapozgatják. Nagyon édesek. Mátét a jövő héten kezdem majd vinni a sógornőm házi ovijába, 3 másik gyerekkel lesz együtt napi másfél órát, hetente kétszer. Színeket, formákat, abc-t tanulnak majd. Én is ott leszek, de én a kicsikre fogok vigyázni amíg a sógornőm tanítja a nagyokat. A kicsik pedig a Timó meg az Eisley az unokahúgom. Nagyon várom már, szerintem jó lesz neki.
Mindez akkor lesz, ha hétfőn átmegyek a vezetés vizsgán. Ez már tényleg az utolsó lesz, próbáltam minden nap gyakorolni egy kicsit, szerintem sikerülni fog. Ha igen, akkor kedden már rendes jogsim lesz, már csak az kell, hogy ne tévedjek el :)
Bandi már teljes időben dolgozik a gyülekezetnek, 25 órában asztalos és nagyon tetszik nekik a munkája, és 15 órában szolgálati dolgokkal foglalkozik, idősek otthonával, evangélizációkkal és heti kétszer kezd majd tanítani hamarosan. Mivel alkalmazott, ezért biztosítást is kapott a családunk aminek nagyon örülünk és idővel fizetett szabadság is járni fog neki. Sok dolga van, de szereti csinálni és örülnek a munkájának.
A legnagyobb hír mostanában, hogy a nagybátyám és a nagymamám meglátogatnak bennünket augusztusban, két hétig lesznek nálunk amit nagyon vár mindenki, de a Máté mindenkinél jobban (minden nap hozzáad valakit a listához, hogy a papa is jöjjön, meg a nagyi is jöjjön)! Már csak olcsó jegyeket kell találni, ami nem lesz könnyű csúcs szezonban, de csak akkor van idejük jönni. Már elkezdtük tervezni, hogy miket fogunk csinálni, a Yellowstone nemzeti parkba mindenképpen szeretnénk elmenni.
Ezenkívül nincs sok újság, zajlik a mindennapi élet, azt hiszem már kezd megszokottá válni. Érdekes, de nem hiányzik semmi magyarországról az embereken és a gyülekezeten kívül, még a ház sem pedig az volt az otthonunk. Biztosak vagyunk benne, hogy itt van most a helyünk és ez elég.
Képeket is rakok fel egy pár óra múlva, mert hamarosan indulunk a parkba és csinálunk majd újakat.

It's been a long time since the last post, sorry Andrew takes the laptop to work now so i don't get much time on it.
Life is getting somewhat normal here for us in Boise. I am home most of the time, i have my drivers test on this coming Monday. Andrew works full time now at the church and we have insurance now which is awesome if you have two kids. He is busy and will get even more busier soon, he will start teaching two more bible studies a week in a little bit. He goes to skateboarding and sometimes snowboarding, that is something he did not have in Hungary for a while.
Kids are doing awesome, Mate is sitting in my bed right now talking to his bear Yogi about deep things in hungarian and english. I asked him to be quite and take his nap but he told me he needs to talk to Yogi right now. Oh well, at least he is in bed.
Timo is naping like a champ lately usually for 3 hours after lunch. He is also in cloth diapers now, which is a new adventure for me and for him too, but we both like it this far.
The big news is that my uncle and grandma are coming in August to visit us for two weeks. We can't wait for them to get here, Mate talks about them all the time. He wants everybody to come from Hungary.

fahéjas csiga.cinnamon rolls

2010-01-18T05:53:00.002+01:00

Ez még Sárbogárdon volt, csak elfelejettük feltenni. Máté fahéjas csigázik miközben a Timóval játszanak. A régi szép idők, a régi szép házban!

This is a forgotten video from when we were still in Hungary, Máté eating cinnamon rolls and playing with Timó. Good old times in the good old house.

régen volt...long time no write

2010-01-18T05:05:00.006+01:00

Máté iskolára készen apa cipőjében.Azért még 3 évet várni kell. Máté ready for school in daddys shoes. Son, you still have like 3 more years left until then.

Timó aranyoskodik.Timó being cute

A jól betanított gyerekek, Máté mosogat, Timó a szárítóba pakol. Mi többet kérhet még egy anya? My well trained kids. Máté washing dishes, Timó stacking them to dry. What more could I ask for?

Így alszik a Momesz. Mindegy hova teszem le, mert mindig egy sarokba húzza össze magát.
This is how Timó sleeps. He prefers sleeping on top of his blanket in a corner.

A Máté meg így alszik: Mindig a feje búbjáig be van takarózva és egy kedvenc traktor vagy bicikli van mellette.
And this is Máté sleeps. Covered as much as possible with a favorite tractor or bike.

Bocsánat, hogy eltűntünk, de sok esemény volt mostanában. Valami betegség sorozat vonult át rajtunk, de úgy tűnik, hogy vége. Máténak fájt a füle és volt lázas aztán elkapott egy hányás-hasmenés vírust, a Timó is lázas volt kétszer, egyszer a foga miatt utána meg ő is a hányás-hasmenéssel küzdött. Mindez szinte szünet nélkül, amihez nem vagyunk hozzászokva mert sosem voltak még betegek. Na most behozták. Azért megúsztuk doki nélkül, mindent kezeltünk. Itt nem szokás doktorhoz rohangálni minden kis izével, FŐLEG ha nincs biztosításod mint nekünk mert akkor a gatyádat is ráfizeted. Csak akkor megyünk, ha tényleg kritikus a dolog. Közben a Timónak volt a szülinapja amit még nem tudtunk megünnepelni a betegségek miatt, de talán majd a hétvégén kap egy tortát. Hát igen, ez a második gyerek sorsa, de nem vette zokon :)
Ezenkívül Bandi még mindig sokat dolgozik, én meg csak keresgélek még mindig. Sok helyre adtam már be jelentkezést, valami csak összejön. Délutáni-esti műszakokra jelentkeztem, hogy váltani tudjuk egymást a Bandival és hogy a gyerekek mellé ne kelljen fogadni senkit. Várom már nagyon, hogy dolgozhassak. A jogsi is meglesz hamarosan, még csak gyakorlok, de már jobban megy, nem vagyok már ideges a forgalomban sem.
Egy másik nagy esemény, hogy kaptunk a sógoréktól egy kanapét, aminek nagyon örülünk mert eddig az nem volt és nem volt hol lábat maszíroznunk...de most már teljes a lakás! Nagyon jól elvagyunk ezen a kicsi helyen is, gyerekek is hozzászoktak már egymáshoz, bár a Máté még néha felébreszti a Timót. Nagyon várjuk már a tavaszt és a jó időt, hosszú sétákat. Most is viszem őket de csak itt a házak között mert itt más nincs. Ha meglesz a jogsim akkor egyedül is vihetem majd őket a parkokba és tudunk majd kacsákat etetni meg minden. Addig csak maradunk itt a környéken.

Sorry for not posting for a while. We were struggling with some sickness. Mate had an ear infection, fever and cold for a while next to a stomach virus. Was not fun at all! Then Timo had a fever with his teeth, then a cold and the same stomach virus just yesterday. Man I am glad that it's over. Hopefully nobody else with get it.
Timo also had his birthday one of these days, but life was just too busy and too sick so we just didn't do anything special. Well, I guess that is the way it goes with the second child, you just don't make a big deal out of it. Timo, you are a very special kid and I know you didn't mind at all, you make our day with your smile face all the time! We are making a cake for you one of these days and your just gonna love it!
Other than that, not much news on our side. Andrew works, I am still applying for jobs every day, something will come together.
We did get a couch from Dan and Mena, that makes our little place cozy and homelike. We missed our foot rubbing couch so there we have it! Thanks guys you rock!

hétvégi szunya.just a little nap

2010-01-04T05:42:00.001+01:00

Timó és anya elnyúlva a kanapén. Nem panaszkodunk, jó sorunk van.
Timo and mommy on the couch. We live like kings over here.

our sunday hike - a vasárnapi mászás

2009-12-28T16:25:00.002+01:00

pictures

2009-12-28T06:09:00.001+01:00

karácsony és hasonlók...christmas and other stuff

2009-12-28T04:46:00.005+01:00

nagyon jól telt a karácsonyunk, bár elég sűrűnek mondható. volt családi lakoma többször is, volt hogy 50-en is összejöttünk, hát igen nagy a család. de mégis valahogy családi maradt, már nem éreztem magam idegennek. a gyerkőcök is kezdenek hozzászokni az emberekhez, a máté sem tart már mindenkitől. azért örülünk, hogy kezdődik megint a normális élet, amúgy sem lehet ennyit enni állandóan! Ma el is mentünk megmászni az egyik hegyet a közelbe, teszek fel képeket is ha a bandi hazaér mert nála maradt a kártya. Nagyon király volt, mert karácsonyra kaptunk két gyerekcipelős túra hátizsákot, hogy tudjunk hegyeket mászni ha már egyszer itt vannak. Olyan másfél órás volt a mai túránk, és én nem szólhatok semmit, mert csak magamat kellett cipelnem, mert a timót a lorna vitte helyettem, aki sokkal jobb formában van mint én, aztán félúton a larry átvette a timó fenekét. a legnehezebb dolga a bandinak volt, mert ő végig cipelte a mátét. vannak részek ahol egyedül is tudott volna menni, de túl hosszú volt és helyenként veszélyes is. Azért majd rábeszéljük, hogy próbálkozzon egyedül is és akkor nem lesz olyan nehéz dolgunk. na mindegy, nagyon élveztük, bár hazafelé már fáztak a picik, volt is családi meleg kakaó ahogy hazaértünk, aztán raktunk tüzet és megmelegedtünk. én nekiállok edzeni mert nem fogják mindig helyettem cipelni a timót...
ezenkívül nekiálltam a vezetésnek ezerrel, ha együtt megyünk valahová, a bandi nem engedi, hogy ne vezessen. már voltam sokfelé, autópályán is, meg éjszaka is vezettem már sötétben. voltak érdekes szituk, főleg amikor a kézifékkel együtt indultam el és csak a város másik felén kérdezetem meg, hogy miért ég az a piros lámpa...hát igen ciki, de legalább nem csinálok mégegyszer ilyet! bandi holnap megy vissza dolgozni, mi leszedjük a karácsonyi díszeket és folytatjuk az életet...vége 2009-nek

Christmas was good, lots of family get togethers and food. Both me and the boys are doing better now, feeling more part of the family and not like total strangers. We did manage to eat more than healthy so we went for a hike today to try our kid backpacks we got for christmas. pictures are coming later because i dont have the card with me now. we left from the house and was heading to table rock but ended up on a different trail but just as cool. i dont have any complaints because nanna and papa was carrying my little 26 pounds boy timo and andrew was carrying mate the whole time. back rubs are coming later today. the hike took like and hour and a half and it was beautiful. i do need to work out for next time though bc nanna and papa are leaving us soon :( and that means i get to carry momo.
anyways, it was good and the kids loved it, they were just cold toward the end, so we had a family hot chocolate when we got home.
other than that i started driving. so far so good but i left the e break on one time and drove for like 15 minutes when finally asked, what is the red brake sign means over there? that was a bummer but at least i wont do that again...
normal life starts tomorrow, work, home, cleaning...good bye 2009

momo és dédipapa

2009-12-22T21:06:00.004+01:00

Momó és a dédipapa
Timo with his great gpa

Levizsgáztam kresz-ből, és kiváltottam a tanulós jogsimat, amivel 6 hónapig vezethetek az utakon ha van az autóban egy jogosítvánnyal rendelkező. Nagyon izgi, vigyázzon mindenki az utakon Boise-ban, mert már én is rajta vagyok! Először megvárjuk azért amíg elolvad ez a friss hó, aztán a hétvégén ha nem jön újabb adag akkor megyünk vezetni. Eddig 3200 Ft-ban van a dolog, ha kész vagyok vizsgázni, akkor még egy 3200Ft és rendes jogsi lesz belőle. Hát, egy kicsit egyszerűbb mint otthon lett volna...
Viszont valahol elhagytam a pénztárcámat, zöld kártyástól, bankártyástól együtt, meg az összes ajándékutalvánnyal amit karácsonyra kaptunk :( Ez a legbénább része, mert a többi pótolható.
Na most megyünk mert jön a délutáni alvás, a legjobb része az egész napnak, én addig keresem a pénztárcámat...

So I passed my written drivers test and they gave me a license to practice driving, so watch out boiseans I might be on the roads! You don't even know how fast and cheap that coast over here compered to what it would of cost me to do it in Hungary (about 600USD and at least 3 months).
On a sad note I managed to misplace or loose my wallet with my fresh green card, bankcard in it and not to mention all the gift cards we got for christmas! It could of been worse though, good thing I am so broke that I did not have any money in it, haha!
Well, the kids are sleeping, i am out looking for my wallet...

ez a helyzet

2009-12-15T04:54:00.003+01:00

A Bandi mindig jön az aranyos képekkel, én meg a hosszú és unalmas regével, de annak akit érdekel mit csinálunk mostanába, itt van e.
Kicsit besűrűsödött a program mostanában, Bandi a gyüliben dolgozik délelőttönként, mindenféle gyakorlati dolgot csinál, takarít, havat lapátol meg amit kell. Délutánonként is bent lesz már ezután, mert egy rakás szolgálati dolgot bíztak rá. A főiskolás bibliaórákban fog résztvenni, és a helyi evangélizációs szolgálatokban, az idősek otthonában (jelenleg 22 ilyenben szolgálnak és kb 100 van Boise-ban), a mormonok felé, és az utcai evangélizációkban. Ezek a szolgálatok már mind léteznek, csak szeretnék bővíteni őket és ebben fog ő is szolgálni. Nagy munka de nagy kedve van hozzá. Amennyire tudok, én is részt fogok venni valamiben, ez majd a gyerkőcöktől függ, hogy mennyire tűrik a gyerek szolgálatot. Napközben is beadhatom őket a gyüliben, ha részt veszek a szolgálatban, csak a Máté nem veszi még jó néven, de majd idővel. Bandi péntekenként szabadnapos, mert korán kezd hétközben és ledolgozza az óráit, ezért én most a pénteki napra keresek munkát. Szeretnék hetente egyszer eljárni egy házhoz takarítani, már csak házat kell találni.
Közben elkezdtünk házat keresni magunknak, nem mintha lenne rá pénzünk, de azért próbálkozunk. Egy lerobbantat keresünk jó környéken, és szeretnénk felújítani. A jelenlegi házigazdáink, papa és nana bostonba költöznek február végén egy teljes évre. Nagyon fognak hiányozni, most velük teljes az életünk, de rendesek mert nem rúgnak ki minket. Azért szeretnénk ezt az egy évet arra fordítani, hogy veszünk egy vityillót és kipofásítjuk. Már csak egy olyan bankot kell találnunk, ami ad nekünk pénzt...igen tényleg lehetetlen, de magyar honban is az volt és mégis megtörtént. Majd meglátjuk, hogy most mit akar Isten.
Ja, nagy hír, hogy kaptunk ma csomagot a szüleimtől és mi volt benne? TÚRÓ RUDI, természetesen az igazi piros pöttyös, meg szalon cukor. A Máté nem hitt az szemének, rögtön el kezdett kiabálni, hogy túró, túró! Be is vágott kettőt rögtön, a Momónak csak egy nagyon kicsit adott, de azért legalább adott neki. Ez volt a nap fénypontja. Mostanában sokat emlegeti az otthoniakat, este az ágyában szokott beszélgetni magával és valamenyik nap azt mondta, hogy menjünk a postára a Csilla nénihez, a Józsi bácsi meg hoz tojást. Jaj, azt se tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, nagyon aranyos volt. Szombaton az Opához akart menni lovagolni, meg az Andit emlegette a motorjával. Mindig azt mondja, hogy ezek az emberek elmentek, mi meg mindig mondjuk neki, hogy mi mentünk el. Úgy látom most kezdi megérteni és kicsit szomorú is, de szeret itt lenni, és szereti az ittenieket nagyon, de látszik, hogy hiányoznak neki a magyarok, meg a fűnyíró is nagyon. De az majd itt is lesz tavasszal. Sokkal jobban megviseli a költözés mint a Timót, meg érzékenyebb is, ezért most nagyon odafigyelünk rá.
Szóval, jól vagyunk, szokjuk az életet, azt hiszem egyre könnyebb lesz. Már zöld kártyás vagyok, de regisztrációs számom még mindig nincs, ezért még nem vezethetek, de hamarosan.
Más már nem jut az eszembe, hamarosan jelentkezünk.

I am not even going to atempt translating all that, it's about what we are doing lately. Bandi is working and serving at the church, doing janitory stuff and ministry wise doing the engage thruth, local outreaches...I am looking for a house to clean for money ones a week. Kids are good, but Mate has a hard time lately, he is missing his friends at home. Ok, i am sleepy so use the google translator if you are interested.

szánkózás a picikkel

2009-12-13T06:27:00.003+01:00

máté and his cousin laila showin a little love!

máté and his tracktor

Sziasztok, máma volt a 26 szülinapom, és nagy élmény volt. Reggel asztaloskodtam a gyüliben, és utána mentünk szánkózni a gyerekekkel! Sokat havazik most boiseban, és ilyenkor muszály csuszkálni egyet a hegyen. A máté nagyon pályán volt, és úgy élvezte hogy az unoka testvére is ott volt. A legviccessebb része a végén volt, amikor a máté lemászott a hegyról, és az utca végéig sétált hogy megvizsgálja a nagy traktort :) Este átjöttek a bátyámék, és a nagypapám, nagy marha steak-et ettünk, és a legfinomabb csokis tortat amit valaha ettem . . . anya csinálta természetesen. Lefektettük a gyerekeket, tűzet raktunk, és lábmaszival zártuk az estét. minden jót, és jó északát!
bandidli

cucc.stuff

2009-12-05T05:45:00.002+01:00

minden nap meglátogat minket két páva. senkihez nem tartoznak, csak itt lófrálnak a környéken, a máté meg üldözi őket. meg is örökítettük őket itt lent. a többi kép az udvaron készült. Bandi megtalálta a nagyija padlásán a gyerekkori dömperjét az lett Máté kedvence most. Majdnem olyan mint az övé volt bogárdon, jaj nagyon örült neki amikor meglátta, ott volt az a régi csillogás a szemében.
máté és a dömper-máté and his tonka truck that was his daddy's when he was a kid

a két páva barátunk az udvarban.our two visitors from day to day

képek

2009-12-02T05:08:00.003+01:00

momó hintázik - momó at the swing

máté kedvence a nagy sárga csigacsúzda - mátés favorite slide

főleg ha a Larry papa kapja el - especially if papa Larry is gonna catch him at the bottom

Nana és Papa az unokákkal - Nana and Papa with the grand kiddos

élet boiseban. life in boise

2009-11-28T05:08:00.003+01:00

Sorry peeps, this is mainly for the hungarian fellows still. Just an update on life here in Boise. Everthing is well, we are getting use to life here slowly. It's not always easy, but it's going better than we tought it would. Family and friends make it easier for us. Kiddos are doing great, we just want to pay a little more attantion to their little fragile life and have their normal days back soon when they don't have to sit in the car all day long and go from store to store.
Andrew is still on job hunting, we shall see what the next week brings. I am going in on monday to do the written test to get my driver license. That's about it, see pictures below.

Péntek este van, ami foci meccset jelent, a fanatikusok az emeleten szurkolnak. én addig kihasználom az időt és frissítek a hazaiknak. kezdünk átállni az itteni életre, bár a tempóra nem, de arra nem is szeretnénk. Mindenki rohangál, mindig kell csinálni valamit, mi meg az a fajta vagyunk, akik leteszik a kölyköket este 7-kor, lefekszünk a kanapéra és maszírozzuk egymás lábát, miközben megbeszéljük a napot egy kislámpa fénye mellett. Ez itt is megvalósítható, de mindenképpen furának számít, mert mindig csinálni kell valamit, játszani valamit, nézni, hallgatni...stb. A házigazdáink nagyon királyak, tényleg itthon érezzük magunkat, és persze imádják a kölyköket. Olyan nekünk való lassú emberek, akik szintén nem néznek tv-t ami itt ritkaság számba megy.
Gyerekek jól elvannak, bár a rendszer még nem állt be az életükbe, erre jobban szeretnénk odafigyelni a jövő héttől kezdve. Timót mindenki imádja, ő meg persze nem bánja. Máté inkább elhúzódik ha teheti, amikor gyerekek között is van, akkor is inkább keres egy játékot és egy sarokban meghúzza magát. Tipikus Máté, még mindig apa és anya van az élete középpontján, de a gyerek társaság szerintem segíteni fog neki. Büszkék voltunk rá, mert vasárnap végig bent maradt a gyerekszolgálatban, bár sírt egy kicsit de megvigasztalódott.
Bandi hétfőn őrült munkakeresésbe kezd, eljött ennek is az ideje. Én is bemegyek hétfőn a kresz vizsgára, elolvastam az itteni könyvet ami olyan 35 oldal lehet...hát mit mondjak, nagy ciki lesz ha nem engednek át, mert nem tűnik nagy dolognak, de nem akarom elszólni magam. Aztán 12 óra vezetés, amit itt 3 nap alatt csinálnak meg és jöhet is a jogsi. Nagyon várom már, mindig memorizálom az utcákat, de azért izgulok is kicsit. Végülis sosem volt még jogsim, na de majd itt! Sokmindent lehetne még mesélni, de most semmi nem jut az eszembe.
Nagyon hiányzik nekünk Magyarország, de szerintem jobban viseljük mint amire számítottunk. Ha egy pár napig elkerüljük a szupermarketokat, akkor egész jól vagyunk. Jót tesz a lelkünknek az is, hogy a Summey-ék (Gabi és családja) itt vannak nem messze, még csak egyszer sikerült ugyan meglátogatnunk őket, de úgy jöttünk haza mint akik magyarországon jártak.
Most megyek mert az agyam oda van, kell a szunya nagyon, holnap végre szombat és nem csinálunk semmit csak elmegyünk a játszótérre, sétálunk, eszünk-iszunk és ami a legfontosabb, maszírozzuk egymás lábát!

Máté egy közeli parkban a kacsákkal / Máté by the green belt

Úszni mentünk a kölykökkel a napokban. Bandi és Máté, Ximena tartja a Timót, előttük az unokatestvér Laila, és hátul Charlotte (aki Timónál 1 héttel idősebb) a szüleivel.
Cousins everywhere- Máté, Laila, Timó and Charlotte in the back

Bandi és MátéGabiéknál látogatóban, Timó a földön mászik. Volt egy normális közös kép is a gyerekekkel de sajna az tiszta homály lett- At my hungarian friend Gabi's house

nagy utazás...

2009-11-21T05:53:00.003+01:00

Sziasztok kedves honfitársak! Mostanra tudtam összedni magam meg a gondolataimat, úgyhogy nesze nektek, jön a beszámoló!
A búcsúzásról csak annyit, hogy életünk legnyomasztóbb napjai voltak, nem negatív értelemben, inkább csak lehangoló, szomorú. Na de ezt tudjátok, hiszen ott voltatok, most már mindenki szedje össze magát!
Az utunk kedden reggel 6kor kezdődött, Öcsi vitt fel bennünket, Máté elhányta magát mikor Pestre értünk, de erre számítottunk valamennyire, hiszen nem aludt vissza a kocsiban, hanem forgólodott össze-vissza (tudta, hogy mire készülünk és szerintem neki is volt gombóc a torkában). Ferihegyen elkerültük Gémes Tamást, aki azután pár perccel ért a reptérre amikor mi átmentünk a vámos részen, ahonnan már nincs vissza út. Ezt nagyon sajnáltuk, mert nem tudjuk, hogy találkozunk-e még. Gyorsan Varsóba értünk, Máté az ablak mellett ült persze, az ölemben inkább mint egyedül, integett is ezerrel a dédinek, nanyinak ahogy megígérte, Momó meg bealudt rögtön. Sok kézi poggyászunk volt, ezért Máténak is be kellett segítenie a cipelésbe, a legédesebb volt, amikor a gépre próbált felvergődni hátán egy hátizsákkal és az egyik kezében egy szatyrot cipelve amit inkább a földön húzott maga után. Aztán csak felnézett, hogy akkor most segít valaki vagy sem? Nagyon édes volt, ha lett volna szabad kezem biztos lefényképeztem volna, dehát nem volt, ezért is kellett a picinek is cipekedni. Azóta is mondogatja, hogy milyen erős volt, hogy cipelte a táskákat. Varsó-New York 9 órás út volt, nem tudom hogy bírtuk ki, mert lecsúsztunk a kosárról a Timónak, úgyhogy végig fogni kellett. Olyanok voltak mint az angyalok, aludtak valamennyit de nem túl sokat, ennek ellenére nem sírtak vagy nyüszögtek, mind a kettő ült a helyén és tűrtek mindent. Csak a wc-t nem, a Máté azóta is sokkban van, hogy milyen hangos volt amikor lehúztuk. Végre leszálltunk New Yorkban, zöld kártyát elintéztük szuper gyorsan, hotelbe elvergődtünk, és hulla fáradtan és hulla éhesen lepakolásztunk. Máté be a fürdőkádba, aztán ahogy kijött már semmi baja, mint aki 10 órát aludt. 7 körül lefeküdtünk, tovább nem bírtuk és az egész család reggel 4-kor sült krumplit, csipős szárnyakat meg csirkelevest reggelizett, és még csak rosszul sem lettünk, olyan volt mintha ebédeltünk volna! Másnap reggel tovább Salt Lake City-be aztán a legeslegutolsó repülővel végre megérkeztünk Boise-ba délután 3-kor. Máté már csak annyit tudott mondani, hogy utolsó repülő :) Momi meg feladta és elaludt. Hihetetlenül jól bírták, jobban mint én az tuti. Belőlem nagyon kiszívta az energiát, hogy ott voltak a kicsik, mert szinte semmit nem tudtam aludni, mert valamelyik mindig ébren volt.De Bandi is hős volt, rendezte őket rendületlenül!
Na de most már itt vagyunk, aludtunk is, már csak éjszaka, nappal csak a gyerkőcök és rendes időben úgyhogy kezdik megszokni. A lakásunk nagyon szép, minden szükséges megvan benne, Gabiéktól kapott kölcsön kocsinkat is nagyon szeretjük. Még sokat mászkálunk, de a jövő héten talán beáll valami rendszer. Bandinak van egy új munkalehetősége, biztosítási ügynök lesz most úgy néz ki. Ismerősöknek van egy cégük, és keresnek valakit. Le kell tennie egy vizsgát és kiváltani egy igazolványt, és ha minden jól megy akkor 2 hét múlva már dolgozhat is. Most örül neki, addig meg megy a gyülibe takarítani a régi terv szerint. Majd szólunk, hogy mi a helyzet, most egyenlőre tanulnia kell a tesztre. Nekem meg a vezetésre, ez lesz a hétvégi program. Meg hogy meglátogatjuk a Summey Gabiékat! Jó lesz egy kis magyar csevely! Most akkor jönnek a képek, lesz még több is holnap...

Máté Varsóban csodálja a pülőket!

Az életünk táskákba préselve, na meg a boldog Momi!

Ebéd Varsóban

Ez már Boise, a hátsó udvarban ez lett a levelek gereblyézéséből, Máté persze csak szétdobálta őket, aztán apa is feladta!

Ez a ház hátsó fele, ahol mi is lakunk. A lenti rész a mi lakosztályunk.

őrület hogy nő ez a gyerek

2009-10-26T15:42:00.003+01:00

Amcsiban már nem lesz kompunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megtanítjuk menni. Már amúgy is mindenhol felállt, és a feneke túl nehéz hogy cipelgessük. 10 hónapos lesz de olyan mint egy nagyfiú!

We wont have a walker for him in Boise so we decided he should start walking, because his buns are to have to carry around all the time. He stands up all the time and is doing a great job walking!

ideje menni. time to leave

2009-10-03T13:26:00.003+02:00

ezúttal nincs kép csak bejelentés. a férjem eladta alólam a házam, tehát beindult az őrült tervezés, pakolás, rohangálás. a bevándorló vízumom az utolsó stádiumba ért, nagyjából attól függ már csak az indulás dátuma, de úgy néz ki, hogy november vége lesz belőle. hát ne gondoljátok, hogy hülyére kerestük magunkat a házon, mert nem de a lényeg, hogy jöhet a következő lépés. hogy várom-e? hát ennél nehezebb kérdést fel se lehetne tenni. az biztos, hogy fura érzés megvállni valamitől amit az ember évekig otthonnak nevezett. azért gondolom könnyebb lenne ha mondjuk csak veszprémbe költöznénk (mellesleg szívesen költöznék oda), és nem a világ másik végére, de legalább együtt megy a kis családunk és ez a lényeg. erős pista, túró rudi, trappista sajt....nagyon fogtok hiányozni, de gondolom van élet ezek nélkül is.

most of you know already but my husband sold my house so i am out of here in two months most likely. see you soon boiseans...

itt volt nálam a dédi.my great gramma visited me

2009-10-01T13:34:00.002+02:00

A dédi a legjobb barátja. Mi meg nagyon örülünk neki, hogy a család második legfiatalabb tagja ennyire kötődik a legidősebbhez. Lélekben nem számít az a hetven valahány év...

With great gramma, his best friend. We are so happy that the second youngest in our family is so close to the oldest one. The seventy something years age difference makes no difficulty in their relationship.

elválaszthatatlanok. they are inseparable

hiányozni fogsz. i will miss you