stuff around me

Ha az élet citromot adott...

2013-06-18T20:24:00.000+02:00

...ültesd el a magokat, mert tuti, hogy lesz egy remek citromfád. :)

Vagy ha a Jurassic Parkot akarnám idézni: az élet utat tör. A képen látható pici hajtás azután bújt elő, hogy a citromot félbevágtuk és egy ideig kinn maradt a konyhában. Nem tudom mennyi idő lehetett, de ebben a melegben nem hiszem, hogy sok kellett hozzá.

[TL2] A technikai oldal: sajnos még mindig nincs megfelelő makrófelszerelésem, így a teleobjektívet tartottam fordítva a gép elé. Kb 180mm-en lehetett, és kézzel, előre hátra tologatva próbáltam fókuszálni. A külső vakut lefektettem az asztalra kb 15 centire a citromtól és wireless TTL módra raktam, de azt hiszem túl közel volt, mert kicsit kiégette a képet. Az élőképbe belenagyítva kerestem az élességet (ilyenkor nagyon jól jön a Magic Lantern) és némi freelensing is bejátszott, mert egy-egy expónál elcsúszott az objektív (ilyenkor a képmezőben nem egyenletesen oszlik el az élesség és a beszűrődő fény miatt fátyolos lesz a kép - utóbbi itt a rövid záridő miatt nem játszott) Kb 40 próbálkozást lőttem és a féltucat élesből ezt választottam ki.

Piknik

2013-06-16T20:49:00.002+02:00

Pénteken az Arrabona Fotósokkal piknikeztünk Győrújbaráton. Most nem a fotózáson volt a hangsúly, inkább baráti összejövetel volt, ami nagyon jó hangulatban telt. Örültem, hogy így a vizsgaidőszak végefele kimozdulhattam kicsit, szerencsére nagyon jó időnk volt és nem voltak szúnyogok sem.
A délután folyamán bográcsoztunk, tábortüzet raktunk és este fotós fogalmakkal Activity-ztünk. A "mintavételezéses zajszűrés" és a "hisztogram" nagyon vicces feladványnak bizonyultak, ha elmutogatni kell őket. :)

Olyan sokat nem fotóztam, de pár képet azért mutatnék. Katt a Folytatásra! :)

Változások

2013-06-13T16:43:00.002+02:00

Időről időre megújul a blog és bár az előző design-t nagyon szerettem, több mint egy év után úgy éreztem itt az ideje váltani. Ezúttal egy sokkal letisztultabb és olvashatóbb kinézet készül, már az első változatot élesítettem is, mint látjátok, de még nincs kész, a következő két hétben finomítom és tesztelem a beállításokat és az elrendezést. Ha valami hibát találtok, nyugodtan jelezzétek, sokat segítetek vele!

Az egyik főbb változás az lesz, hogy a bejegyzések ezentúl nem jelennek meg teljes hosszukban a főoldalon, hanem a "Folytatás" gombra kattintva lehet tovább olvasni. Így reményeim szerint átláthatóbb lesz a kezdőlap. Erre azért is szükség volt, mert a nyáron tervezek pár mélyrehatóbb tesztet készíteni néhány kütyüről és a több hosszú bejegyzés szétzilálná a kezdőlapot. Hamarosan vége a vizsgaidőszaknak és bepótolom az elmaradásaim a beígért bejegyzésekkel és fotókkal is.

A véleményeket örömmel fogadom, írjatok, hogy tetszik az új irány, mi a véleményetek, mit fejlesszék még? :)

Akkor és most

2013-06-08T20:54:00.001+02:00

[TL2] 2008 elején nagyjából fél éve volt csak tükörreflexes gépem és alig három éve fotóztam, a képszerkesztésbe pedig csak épp-épp beleszagolgattam. Akkor indítottam ezt a blogot is és az első bejegyzések között mutattam egy HDR képet is. Az akkori fotó három, nem éppen pontosan eltalált expozícióból, RAW-ban készült. A nyers fájlokat RawShooterrel dolgoztam fel (nagyon gyors kis RAW konvertáló program, amit felvásárolt és megszüntetett az Adobe, majd adobetálta a Lightroomba a fontosabb részeit) majd Photomatix-al készítettem el a HDR képet, ami borzalmasan nézett ki, ezért még Paint Shop Pro-ban próbáltam menteni a menthetőt, de hát na... nem lett túl jó. :D

Nemrég felfedeztem egy új HDR gyártási technikát és elkezdtem kísérletezni. Tulajdonképpen nem is HDR a folyamat, hiszen szigorúan véve nincs Tone Mapping, csupán Exposure Blending, mindezt a Lightroomba beépülő enfuse plugin hajtja végre, meglepően pontosan és meglepően természetes összhatású fotókat eredményezve. A legnagyobb kimenet tömörítetlen 16bites TIFF lehet és tekintve, hogy Lightroomból indulunk, ami eleve nagy dinamikát tud kisajtolni a nyersfájlokból, a végeredmény is egész ütős lehet...

Kísérletezgettem is, de megfelelő alapanyag híján csak a technikai oldalát tudtam kitapasztalni, aztán jött az ötlet: nézzünk meg egy nagyon régi, talán az első HDR próbálkozásomat a mostani eszköztárammal és tudásommal. Az eredmény látványos lett. Még ha a fotót most sem tartom túl kiemelkedőnek, alant láthatjátok, hogy mit jelent öt év, mind a szoftveres oldal, mind tapasztalat terén. Az új változathoz ugyanazokat a nyersfájlokat használtam, de ezúttal Lightroomban, minden expozíciót kiigazítottam fehéregyensúly szerint és a lehető legtöbb részletességet próbáltam belőlük kihozni, majd a plugin összekombinálta a képeket. A végeredmény remek lett, még egy kis Lightroom utómunka a TIFF fájlon és a kész jpg-t szinte további módosítás nélkül tudom most megmutatni. Egymás mellé téve a fotókat jól látható a különbség és egy 1:1 nagyítást is kivágtam, amin látszik, hogy részletesség terén is sokkal jobb a végeredmény (zaj terén is jobb az enfuse által készült kép, de ebben az esetben a nyersanyag is elég zajos volt és a legvilágosabb expozíció sem volt elég világos, továbbá a három kép kevés volt a nagy dinamika átfogásához)

Az enfuse amúgy egy remek plugin, nagyjából ingyenes (min 2 font adományozásával lehet hozzájutni "tetszőleges áron") és a Lightroomba épülve HDR-en túl hosszú záridős képek kombinálását és focus stacking-al készült fotókat is fel tud dolgozni.

Kiállításmeghívó

2013-04-20T10:15:00.002+02:00

Ismét kiállítanak az Arrabona Fotósok, ezúttal Győrben az Egyetemen.

Szeretettel várunk mindenkit, akinek a következő pár hétben van ideje megtekinteni!

Nagyon remek sorozat lett összeválogatva, ahol egy portréval én is megjelentem. Ha tetszett kommentelj!!! :)

Révai utca

2013-04-11T11:22:00.000+02:00

Nagyon sok beígért bejegyzéssel el vagyok maradva és bár a vázlata a legtöbbnek már kész, most inkább ne ígérek semmit, inkább csak hozok két képet, ahol talán a feldolgozás érdekesebb, mint maga a téma. Próbáltam filmes hatású fotókat összehozni, instagram használata nélkül persze, alapeszközökkel. Annyit mondok, hogy a Point-Curve edit színcsatornái és a calibrations csúszkák nagy segítségemre voltak Lightroomban. :)

Egy kis streetphoto

2013-03-03T20:02:00.003+01:00

A hétvégén sikerült egy kicsit fotóznom és szombat este elindultam felfedezni a könyéket. Túl sok képet nem készítettem, de azért párat megmutatnék. A sétám során a víztorony mögötti vasútállomásnál lyukadtam ki, ahol már fotóztam korábban modellt is. :)

Finito!

2013-03-02T14:57:00.000+01:00

Nemrég a Győri Nemzeti Színház Forgács Péter által rendezett Finito c.darabjának főpróbáján fotózhattunk. Akkor még nem volt meg a 600D, így a 350D-vel mentem, ezért a képeken jelentősen többet kellett dolgozzak a magas ISO-k és rövid záridők miatt. A darab világítása egyébként fantasztikus volt, lenyűgöző fények és színek voltak, de az átlagos fényerő kevés volt, így igencsak próbára tette az akkori felszerelésem képességeit.

Többnyire ISO800-1600 között fotóztam és még így is elég hosszú záridők sikeredtek, ami a gyorsan pörgő események miatt is kellemetlen volt. A teleobjektívet ritkán sikerült produktívan használnom, akkor is inkább a rövidebb végén. Az arcokra gyakran többletfényt adtak, így a környezethez képesti nagy kontraszt miatt vagy alá kellett exponálni a hátteret, vagy visszavenni az arcokra jutó csúcsfényt, ami gyakran sajnos természetellenes hatást kölcsönöz a bőrnek. Nehéz szituáció volt, amit kitartó próbálkozással és rengeteg kép elkészítésével próbáltam kompenzálni. A végeredmény 470 fotó lett, amiből végül nagyjából hatvanat utómunkáztam, ez utóbbi többnyire zajszűrésből és élesítésből állt, illetve szokásomhoz hűen finomhangoltam kicsit Lightroomban a színeket, itt-ott pedig kiretusáltam néhány zavaró elemet.

Ez volt a 350D utolsó nagy megpróbáltatása és úgy érzem, hogy egy igazán szép, izgalmas befejezése volt a régi gépem pályafutásának, hogy itt fotózhattam vele. Lehet szentimentális vagyok, de amikor az ember hosszú éveken keresztül használ egy fényképezőgépet és megannyi szép élményt, lehetőséget köszönhet az általa készült képeknek, akkor váltásnál hiába, jobb, okosabb az új gép, kicsit nehéz szívvel teszi el a szekrénybe a régit. Ambivalens módon pont ez volt az a fotózás, ahol eldöntöttem, hogy új gépre van szükség, mivel a magasabb ison készült képek többsége enyhe nagyítás után már kezd szétesni, nem tudom, hogy papíron hogy mutatnának.

Hogy a darabról is írjak pár szót: nekem nagyon tetszett. A keserédes komédia olyan szarkazmussal mutat be a társadalmunkban hemzsegő "nyerészkedő embernek" ahogy Tóth Gabi tette ezt az egyik jelenetben, eközben viszont végig vicces, szórakoztató és itt-ott meglepő marad. A díszletek és a világítás - talán a képekből is látszik - zseniálisak, ahogy a színészi játék és a rendezés is. Nekem a történet végi fura fordulat is tetszett, feltette a pontot az í-re, mégis nyitvahagyta a befejezést. Még műsoron van a darab, aki nyitottabb egy modernebb, társadalomkritikát is felvonultató vígjátékra, az mindenképp nézze meg!

Nagyon nehezemre esett kiválasztani a bejegyzéshez annyi fotót, ami még nem sok, de jól reprezentálja az előadás legjobb pillanatait, ezért mindenképp ajánlom a teljes fotósorozatot tartalmazó albumot a facebookon!

Variációk egy témára

2013-02-24T16:01:00.000+01:00

Az alábbi fotó még januárban készült és a feldolgozásakor ismét döntésképtelen voltam, pedig még nagyon el sem szabadultam a komolyabb effektek felé. A kékórában készült képet megnéztem ff-ben és színesben is és mindkettő tetszett, viszont szerettem volna a kopott sárga csíkot is kihangsúlyozni ezért készült egy szelektíven színtelenített változat is. A sz.színtelenítésnek egyébként nagyon nagy ellensége vagyok, nagyon ritkán látok olyan fotót, ahol érdemes volt és jól is sikerült, giccses próbálkozásokat viszont annál inkább. Épp ezért én is kerülöm, évente max egyszer jut eszembe, szóval a 2013-as Nagy Szelektív Színtelenítést ezzel letudtam. :)

Mivel nem tudtam dönteni, a képet megversenyeztettem a facebookon és érdekes reakciók érkeztek. A fotó megosztotta az embereket, a színes egyértelműen sok ember tetszését elnyerte, ahogy a fekete-fehér is, bár ennél arra bátorítottak, hogy tegyem kontrasztosabbá a sárga csíkot. A szelektív változat már csak az emberek felének tetszett, a többség inkább a sima fekete fehérre voksolt. Még jött egy olyan javaslat is, hogy próbáljam meg egészen alacsony telítettséggel, így ezt is elkészítettem és szintén egész jó fogadtatást kapott. Szóval melyik a jobb? Itt is lehet kommentelni! ;)

Helyzetjelentés

2013-02-03T20:25:00.004+01:00

Rég írtam tartalmasabb bejegyzést és fotókkal sem mostanában szolgáltam, ezért most írok gyorsan egy helyzetjelentést, mivel rengeteg minden történt mostanában és még fog is a közeljövőben.

Kezdjük a mostanában történtekkel: egy hete egy vadonatúj Canon EOS 600D boldog tulajdonosa vagyok, így a 350D végre jól megérdemelt nyugdíjba vonul. Fogok írni egy szépemlékes megemlékező bejegyzést arról, hogy a 350D-nek mennyi mindent köszönhetek és készül egy teszt a 600D-ről is természetesen. A régi gép egyelőre tartalék lesz, eseményfotózásokon jól fog jönni, de ELADÓ, ha valaki ajánl rá egy olyan árat, amiért nem sajnálnám eladni, akkor viheti. Csak tippelni tudom, hány ezer expó lehet benne, hat éve használom, változó intenzitással (volt egy egész év, amikor kb elő sem vettem) de nagyon vigyáztam rá és eddig nagyon jól kitartott. Hamarosan elviszem a Camera kft-hoz szenzortisztításra és expószám kiolvasásra, ha lesz pontos infóm, akkor talán meg is hirdetem majd.

A 350D utolsó nagy csatája január23án a Győri Nemzeti Színházban volt. Alkalmam nyílt rá, hogy a "Finito" c. darab főpróbáján fotózhassak néhány kollégámmal. A terep nagyon nehéz volt, repkedtek a hosszú záridők és a magas isok, miközben a színpadon csak úgy pörögtek az események és Tóth Gabi leénekelte a fejünket. :) Érezhetően erősebb gépért kívánt a helyszín, nagyon közrejátszott, hogy végül megléptem a 600D megvásárlását, remélem hamarosan ismét fotózhatok színházban, immár az új felszereléssel. Majdnem 500 fotót készítettem az előadáson, aminek a harmadát dolgoztam fel eddig, amint elkészültek hozom őket a blogra.

Pénteken megejtettük életem első nagyközönség előtt tartott szakmai előadását. Nagyon izgultam és a vártnál jobban arcul csapott a lámpaláz, de a visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Közel hatvanan voltunk, videó is készült, most linkelem a rövid összefoglalót, aztán elvileg lesz egészestés anyag is, amit az is meg tud nézni, aki nem tudott eljönni. A tapasztalat az volt, hogy még sokat kell fejlődni előadói tekintetben, de az emberek nyitottak voltak a legszárazabbnak tűnő szakmai kérdésekre is, ezért mindenképp folytatjuk az előadássorozatot. A következőt valószínűleg valaki más tartja, de már én is tervezek egy új Arrabona Labot! ;)

Köszönet a fotóért Kun Zoltánnak!

A 600D-t szombaton vetettem be először úgy élesben, Sacinak segítettem, akit a II.Katolikus Ifjúsági Bál fotózására kértek fel és amolyan "technikusi" szerepben jelentem meg a bálon. A YN vakumat is ő használta, így alkalmam nyílt a 600D-t magasabb ISO értékekkel is kipróbálni. Az általános tapasztalat az volt, hogy 100-800 között tökéletes képet ad és még 1600-on is kifejezetten használható a teljesítménye. Szükség esetén meg lehet próbálni magasabb értékeket is, de a 12800 már tényleg csak azért van, hogy ha máshogy egyszerűen nem lehetne elkészíteni a fotót és valamit dokumentálni kell. Erről és más dolgokról még részletesen fogok írni, amint lesz rá időm.

És mi várható a folytatásban?
Nagyon sok bejegyzést tervezek a blogra, össze is írom őket, mert szinte magamat is emlékeztetni kell, hogy mit szeretnék még Nektek megmutatni.

-Megemlékezés a 350D hősies kalandjairól
-600D teszt
-18-55IS II. teszt és összehasonlítás a régi kitobival
-Magic Lantern teszt
-Arrabona Lab I. részletes beszámoló és videó
-RAW, szenzorok és képfeldolgozás elméleti alapok (szakmai cikk)
-RAW feldolgozás Lightroomban (szakmai cikk)
-Folytatom az objektívválasztást segítő cikksorozatom, aminek az első része az általános szempontokkal már felkerült, a következő pedig a képhibákról fog szólni
-Finito főpróba, képek és beszámoló
-II.Katolikus Ifjúsági Batyus Bál képek

És hamarosan ismét kiállítunk, a Csillagos kiállításunk még megtekinthető, de készül már az új kiállítás, aminek a helyszíne egyelőre még titok, de amint lehet, hozom róla az infókat! ;)

A csoport következő workshopra a tési szélmalmok és a környező érdekesebb helyszínek felé veszi az irányt, valószínűleg márciusban. Eközben az Arrabona Lab folytatását is hamarosan elkezdjük szervezni, több ötlet is befutott a folytatásra, tehát a szervezők kapacitásához mérten még sok előadás várható.

A közeljövőben mindenképp ki akarom próbálni a 600D-t egy vakus/koraesti portréfotózás során is és szerintem a következő budapesti utamra is magammal viszem.

Mostantól aktívan vállalok fotós munkákat is, így ha egy tapasztalt fotóst kerestek, írjatok nyugodtan, nincsenek fix árak, minden részlet megbeszélés tárgyát képezi:
schrajmund@gmail.com

De aki követi a facebook oldalamat az ezekről a hírekről talán már értesült is, a legfrissebb fotókért navigálj ide és ha tetszik, oszd tovább: https://www.facebook.com/schrajmund Köszi! :)

STAY TUNED! :)

Objektív útmutató I. - általános szempontok

2013-01-17T15:14:00.000+01:00

Mostanában nagyon sokat beszélgettem több fotóssal is objektívekről és úgy döntöttem, hogy indítok egy cikksorozatot, ahol áttekintem a nagyobb kategóriákat, hol, mit, milyen szempont alapján érdemes választani.

Az első cikk bevezetés lesz, de önmagában egy általános útmutató is, amivel már bárki el tud indulni kiválasztani magának, amit szeretne - nikonosok és más rendszerrel fotózók is. A folytatás azonban csak Canon lesz, mivel nekem az EF bajonett objektívparkjára van csak jó rálátásom. A cikkben nem fogok ekvivalens gyújtótávokat számolni, APS-C-re értek mindent, ahol nem jelzem külön.

Milyen tulajdonságai vannak egy objektívnek?

Gyújtótávolság
Ez határozza meg gyakorlatilag, hogy milyen objektívről beszélünk. A mm-ben megadott érték a látószögre utal, ha egy tól-ig szám, akkor zoomobjektívről beszélünk, ha egy szám, akkor fix. Minél kisebb a szám, annál nagyobb a látószög, annál több dolog fér a képre. Egy 10-30mm környékéről induló objektívet nagylátószögűnek nevezünk és tájképhez, épületfotóhoz a legjobbak, egy 200-300mm-es már középtele, ami például sportfotóhoz célszerű. Ez nem minőségi jellemző, itt olyat kell választani, amire szüksége van az embernek. Jellemzően a legtöbb fotós igyekszik lefedni a 18-200mm-es tartományt. A 18mm még nem szupernagylátó, de nagyon gyakran előkerül, a 24-70 környéke pedig egy általános eseményfotós szegmens. 70-100mm szokott kelleni a portrékhoz, 200mm pedig a távolabbi objektumokhoz. Persze nem mindegy, hogy milyen objektívekkel fedjük le ezt a tartományt, ráadásul ezen kívül is lehet igényünk másra is.

Átfogás
Zoomobjektíveknél a kezdő és végső állás közötti távolságot értjük ez alatt. Egy 70-210mm-es objetkív átfogása közepesnek mondható, egy 16-35 egészen kicsinek, de léteznek 18-300mm-ig működő objektívek is extrém nagy átfogással. Minél nagyobb az átfogás, annál több kompromisszumra kell számítani. Egy objektívet nem lehet ugyanolyan jól megcsinálni 18mm-re és 200mm-re. A különböző képhibák erősebben fognak tehát jelentkezni egy nagyátfogású objetkíven, mint egy kisebben, vagy pl egy fixen. A legjobb képminőséget mindig a fix objektívek adják, itt nem változtatható a látószög, ha más képkivágást akarunk alkalmazni akkor nekünk kell közelebb menni vagy eltávolodni a témától. Ez sok esetben nem megoldható ezért az emberek szeretik a zoom-optikákat. Egy eseményfotósnak jól jöhet egy nagyátfogású objektív, mert mire a nagylátószöget kicserélné telére, lemaradna a pillanatról - neki megéri a gyengébb képminőségből fakadó kompromisszum, hiszen el se készülne a fotó e-nélkül. Az extrém nagy átfogású objektíveket jellemzően turisták veszik, mivel így nem kell sokmindent magukkal cipelniük, egy amatőr fotósnál ez komolytalan hozzáállás.

Fényerő
Nagyon fontos szempontnak tűnhet, de sokkal többet képzelnek bele az emberek, mint amennyit valójában ér. Minél nagyobb a fényerő, annál sötétebb körülmények között fotózhatunk, okítja rengeteg fotós tankönyv hibásan. Valóban, egy nagyobb rekesznyílás több fényt enged be, azonban leesik a mélységélesség, így a fotónk bár világos lesz - nem lesz elég éles és így használhatatlan. A fényerő hiányát az ISO és a záridő emelésével kell kompenzálni, nem a rekeszérték megváltoztatásával. A rekeszérték a mélységélesség, ezáltal a háttérelmosás szabályozásához való elsősorban. Az objektíveken többféleképp is jelölhetik, többnyire F2,8 f/2,8 vagy 1:2,8 jelöléseket alkalmaznak. Ez egy tört, tehát a szám minél kisebb, annál nagyobb fényerőről beszélünk. F1,2-2 közötti érték inkább a fixeknél jellemző, zoomoptikáknál a 2,8 már fényerős objektívnek mondható, az F3,5-5,6 az átlagosnak nevezhető, ennél kisebb fényerő már ritka és gyakorlatban nem túl működőképes. De mint mondtam, elsősorban a fotózott téma által megkívánt mélységélességtől függ, hogy mekkora rekeszt használhatunk. Nagylátószögnél ez a probléma nem kritikus, mivel kellően távolra fókuszálva már szinte minden éles lesz a képen, azonban elég bemenni egy templomba és máris lehet f2,8 mellett olyan képeket lőni, hogy csak az első két padsor éles, a többi pedig furán elmosott. Az tévhit, hogy a nagylátószögeknél annyira nem probléma a mélységélesség, bár akkora háttérelmosás nem jelentkezik mint a teléknél, bőven elég ahhoz, hogy használhatatlanná tegye fotónkat. Teleobjektíveknél kritikusabb a dolog, egy 100mm-nél hosszabb optikával portrét fotózva egy közeli arc részletei már úgy eshetnek, hogy a modellünknek például csak az egyik szeme lesz éles, ilyenkor néha f8-ra is le kell rekeszelni az optikát, így hiába van 2,8as fényereje. Másik tényező, ami ehhez még hozzáadódik, hogy a legtöbb objektív képminősége a legnagyobb rekesznyíláson gyengébb, szűkítve egy pontig egyre jobban javul (általában f8-f11) majd utána ismét romlik. Ez nagylátószögnél annyira nem kritikus, de pl az olcsó 300mm-es telék képe csak f8 környékén használható, egyébként rettenetesen fátyolos, lágy.

Mechanika felépítés
Itt két dolgot kell megnézni. Az egyik az, hogy mi történik az objektívekkel fókuszáláskor és zoomoláskor. Bizonyos objektíveknek elmozdul az eleje,elfordul, ezeknél nehéz lehet lapszűrőket alkalmazni, de manuális fókusznál is zavaró lehet. A másik kérdés az általános építési minőség. Lehet vacilálni azon, hogy olcsónak hatnak a műanyagok, vagy gyengének tűnik, de a legfontosabb a holtjáték. Van-e a gyűrűknek, elmozduló részeknek holtjátéka és mekkora. Biztosra vehető, hogy ez később csak nőni fog és pontatlanságokhoz vezet fókuszáláskor, ráadásul jobban is koszolódik az objektív belseje. Az évek során annyi por rakódhat le a lencséken, hogy jelentősen csökkenhet a képélesség, vagy a legrosszabb, hogy penészesek lesznek a lencsék. Akárki, akármit állít, ez jóformán nem orvosolható, ha egy objektívet egyszer szétszedtek, az sosem lesz ugyanolyan jól összerakva (ez műanyag tokozásúaknál erősebben játszik, mint a drágább, fémházas lencséknél) A legjobb felépítésű optikák a Canon L-es szériájából kerülnek ki, nem egy közülük időjárásálló is, ami nagyon jó dolog, ha a fényképezőgépünk is az. Ha gépünk nem is az, az optika az évek során nem fog annyira koszolódni, de ez inkább egy EOS 7D mellé vásárolt objektíveknél szempont szerintem. Ütésállóságot ne várjunk egyiktől sem, az üveg rideg, nehezen veszi az ütéseket és könnyen reped, a fókuszmotor és a képstabilizátor pedig érzékeny finommechanikai eszköz, bárhogy is van tokozva, nem szabad kemény kiképzésnek kitenni őket (persze a fémházasak itt is előnyt élveznek)

Fókuszmotor
Szerintem elég fontos szempont, de nagyon experimentális, hogy most egy objektívé jó-e, vagy sem. Ki kell próbálni, hogy meg tudjuk ítélni, nekünk megfelel-e. Háromféle létezik jelenleg, a DC, az USM és az STM. A DC hagyományos mikromotort jelent, jellemzően lassabb és hangosabb az USM-nél és érzékeny arra, ha megtekerik, így mindenképp manuális fókuszra kell állítani, mielőtt elfordítanánk az élességállító gyűrűt. Az USM egy modern technológia (csak 30 éve létezik :P ) ami különféle rezgéseket használ a lencsék mozgatására (az USM az ultrahangra utal, de létezik piezoelektromos hatáson alapuló is). Az STM a Canon legújabb technológiája, még elég kevés objektívben alkalmazták, ez a léptetőmotor megoldás nagyságrendekkel gyorsabb és szinte teljesen hangtalan. Namost, hogy USM vagy DC... jó kérdés. Az igazság az, hogy én láttam már rettenet gyors DC motort és felháborítóan lassú USM motort is (az épp egy Nikon volt és ott SWM a technológia neve). Ez az adott optikától is függ, hiszen nem mindegy, mekkora úton és mekkora lencsét kell mozgatnia a rendszernek. Ki kell próbálni! Két fő szempont van: sebesség és a zaj. A pontosság azért nem annyira szempont, mert nemcsak a motoron múlik -sőt-, hanem az optikai minőségen és a fényképezőgép AF rendszerének képességein is. A sebesség egy tájképfotósnak talán nem olyan kritikus, eseményfotósoknak már jól jöhet egy gyorsabb objektív, sportfotónál meg elengedhetetlen. A zaj természetfotónál elijesztheti az állatokat, vagy egy esküvőn zavaró lehet, de jellemzően a mai DC motorok sem zúgnak már annyira. (a Nikon hagyományos csavarhúzó AF-e a D100-ban még olyan volt mint egy traktor) Viszont bármily csendes is egy USM motor, ha belső mikrofonnal videózunk, akkor hallani fogjuk a felvételen a kattogását. Persze a videós AF még nem túl kiforrott dolog, aki mindenképp erre vágyik annak egy EOS 650D-re lesz szüksége és egy STM objektívre, jelenleg csak ez a kombináció kínál valamennyire használható megoldást (és még ez sem tőkéletes, bár ez inkább a gépváz oldaláról jelentkezik)

Képstabilizátor
A képstab remek dolog, de azért itt is vannak érdekességek. Fontos tudatosítani, hogy egy képstab - főleg a nagytelékben - jelentősen megrövidíti az objektív élettartamát. Najó, nem az egész objektívét, hiszen ki lehet kapcsolni, de míg egy fókuszmotor vagy egy blendemozgató mechanizmus (a két jellemzően kopó rész egy lencsében) félelmetesen sokat kibírhat, addig a képstab giroszkópjai sokkal hamarabb bemondják az unalmast. Olyanról is hallottam hogy csupán 4-5ezer expó, ezt nehezemre esik elhinni és azért itt nem az expószám számít, hiszen a képstab folyamatosan stabilizálja a képet (van amelyik csak az exponálógomb félig történő lenyomására) szóval inkább az üzemóra fontos és egy vadfotós, aki három napig ül lessátorban sokkal több üzemórát összehoz 100 expó során, mint egy átlagos amatőr. Azt sem szokták a specifikációkban megosztani, hogy hány lépcsős a képstab. A többség legalább 2-3 fényértékkel hosszabb expozíciót lehetővé tesz, de létezik 4Fé-t korrigáló is (talán van már nagyobb is, bár nem hallottam még róla). Sportfotósoknak az is szempont, hogy mennyire képes axiálisan követni a képstab svenkelésnél. Egy foci fotózása közben jobbra-balra rángatjuk a gépet, a képstab megpróbálja leragasztani a témát, ami nem túl jó. Bizonyos fajták automatikusan érzékelik a gyors elmozdulást és annak az irányában ne korrigálnak, csak arra merőlegesen, míg másoknál át kell kapcsolni egy másik üzemmódba hozzá. Ez is tapasztalati kérdés, ha nagyon fontos tényező, érdemes a kiszemel objektívet egy fotózás erejéig kölcsönkérni valakitől. Aki sokat fotózik állványról ne is rágódjon a képstabon, mert a rezonanciák elkerülése miatt a képstab azonnal kikapcsol, amint állványra raktuk a gépet (vagy nem, de akkor nekünk kell, különben nem lesz éles a fotónk)

Márka
Fontos szempont ez is, bár itt vannak a legnagyobb hitviták és félreértések. Jellemzően a Canon gyári objektívei megbízhatóbbak, a Tamronról vegyesek a vélemények, a Sigmát pedig csak az nem utálja, akinek még nem volt rossz tapasztalata vele. A Tokináról valahogy eddig se jót, se rosszat nem hallottam. Azt azért érdemes megfontolni, hogy mik az általános tapasztalatok egy adott optikánál. A Canon objektívei a magasabb minőségellenőrzési normák miatt drágábbak, de megbízhatóbbak, a Sigmánál egy-egy modellnél gyakran előfordulnak típushibák, ki kell fogni egy jó darabot, de az is lehet, hogy egy teljes széria problémás (az 50mm-es fix makróknak a blendéivel volt gond, a korábbi nagylátószögekben a szalagkábel ment szét, de sokat hallottam fókuszmotorhibákról is). A Tamronnál inkább az általános minőség kommerszebb, de egyenletesebb és az egyedüli gyártó, ami öt év garanciát ad az objektíveire és ez Canon 1 évével szemben nagyon nem elhanyagolandó tényező! A Canonnál a régebbi L-es és a 90-es években megjelent USM motoros (aranycsíkos) optikák jellemzően nagyon strapabíróak, az új 100e Ft alatti műanyagok viszont már vegyes minőséget hoznak. A Sigma is három évet ad, olcsóbb optikáknál én kevésnek érzem még ezt is, a drágább üvegeknél talán jobban odafigyelnek és ott a Sigma is megfontolandó lehet. Azt azonban célszerű tudatosítani, hogy a 80-as 90-es évek elmúltak, ezidőben rengeteg gyártó ment tönkre, mert túl jó terméket készítettek így a 2000-es évekre általánossá vált a tervezett elévülés, mint mérnöki szempont. Ez nem összeesküvés, nem kitaláció, jóformán az elsődleges tervezési irányelv az élettartam, bármilyen műszaki alkalmazást is tekintünk. A gyártó azzal, hogy kimondja, hogy csak 1 év garanciát ad a termékre, azt is mondja, hogy ő csak egy évig garantálja neked a készülékét ennyi pénzért. Az a helyzet, hogy joga van hozzá és ezt tudomásuk kell vennünk és a vásárlásnál oda kell figyelni erre. Valahol érthető az ő álláspontjuk is, hiszen úgy kell minél jobb minőségű, megbízható terméket árulniuk, hogy 10 év múlva is tudjon munkát adni a több ezer alkalmazottjainak. Az a kérdés, hogy melyik cég, hol találja meg az egyensúlyt. Ekkora összegeknél azonban hiba előítéletek alapján dönteni ("nekem nemkell Tamron Fos!!" és barátai)

Egy dologról még nem írtam, mégpedig a látszólag legfontosabbról: az optikai minőségről. Azonban ez egy összetettebb témakör, ezért csak egy következő bejegyzésben foglalkozok vele!

/illusztrációk a google-ról/

Arrabona Lab I.

2013-01-12T10:25:00.000+01:00

Tavalyi hó

2013-01-10T18:48:00.000+01:00

Fotózni nem volt időm, de a vizsgaidőszakot megszakítandó, elővettem néhány régóta porosodó RAW-t. Az alábbi képek tavaly februárban készültem Budapesten a Városliget környékén és a hazaúton. A sorozatból akkor csak néhány metrós képet osztottam meg, a többi fotóval nem voltam túlságosan megelégedve. Mióta elindítottam a fekete-fehér fotókkal foglalkozó oldalam egyre jobban érdekel a téma, így átnéztem újra a sorozatot, hogy esetleg találok-e olyat, amit el tudok képzelni ff-ben. Az alábbi néhány fotón kívül még töltöttem a facebook oldalam, kifejezetten budapesti fotókkal foglalkozó mappájába is párat. Jó nézelődést! :)

War photographer

2013-01-02T12:45:00.000+01:00

Az idei első bejegyzés egy tavalyi kép. 2012 utolsó napján készítettem ezt a rajzot. Elég rég vettem elő a rajztáblát és az volt a tapasztalat is, hogy még azt a keveset is el lehet felejteni, amit eddig tudtam. Azért dolgoztam sokat a képen, a felhők/füst kreálás még mindig jól megy, megpróbáltam erre alapozni. Remélem idén több időm lesz gyakorolni, most már tényleg neki kellene ülni és tisztességesen elsajátítani a vonalvezetést, aránytartást és árnyékolási technikákat.

Ilyen volt 2012

2012-12-31T16:16:00.000+01:00

A blogot 2008 január végén indítottam és rendszerint minden évben ekkortájt ünnepeltem az évfordulót, de mivel december végén amúgy is szokás évértékelést tartani, úgy döntöttem, hogy a hagyományos "ez volt az utóbbi egy évben" bejegyzéseket mostantól ilyenkor ejtem meg - remélem még nagyon sokat! :)
Amikor 2005-ben a gimnáziumban először kezembe vettem szobatársam kompaktját még nem gondoltam, hogy idáig jutok. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a blog már ötödik évét tapossa és elmondhatom, hogy a fotózás életem szerves részévé vált, olyan barátságokat és élményeket köszönhetek ennek, amit nem cserélnék el semmire...

2012 a változások éve volt számomra. Nem volt egy könnyű év, rengeteg megszokott dolog az életemben feje tetejére állt, magánélet, lakóhely, munkahely is szélsőségesen megváltozott. Nem túl kellemes epilóggal de befejeztem a munkát a Vidék Magazinnál. Több mint egy év ott töltött idő után nagyon fájt, ahogy viselkedtek velem, de talán kellett ez a lökés, hogy visszaköltözzek Győrbe. Az egyetemből sincs már sok hátra, így jó döntésnek tűnt, hogy végre otthagyjam Budapestet.

Itt munkát kaptam az Audinál és "rátaláltam" az Arrabona Fotósokra, ahol rengeteg jóbarátot szereztem és kicsit visszataláltam ahhoz a fotográfiához, amit két éven át csak félgőzzel műveltem. A nyár volt a vízválasztó, miután összeszedtem magam fotóztam portrét (a három szeptemberi sorozatból csak egyet osztottam meg a blogon, a másik kettő a facebookon látható egyelőre) workshopon voltam Bécsben és a Bakonyban, belekóstoltam a streetphotoba és aktívabban blogoltam, egyre szélesebb látószögben érintve a fotózáshoz kapcsolódó témákat.

Több mint hetven bejegyzés született idén, amit a blog öt éves történetében csak az indulás évében múltam felül. Amiben viszont rekordokat döntögettünk idén az a látogatottság volt. Az első áttörés áprilisban volt, amikor a száz fotós tipp cikkemet belinkeltem a Pazar Cuccok blog hasonló témájú bejegyzéséhez és érdeklődők százai látogattak ide. Az öt év legforgalmasabb napja is ekkor volt, 251 látogatással (korábban volt olyan hónap, amikor összesen nem voltak itt ennyien) Ez az időszak heti lebontásban is erős volt, de aztán szeptemberben a tablet cikk olyan hullámot indított el, mely azóta sem állt meg.

A hardvertesztem relatíve gyorsan, a Concorde Tab One megjelenése után nem sokkal jelent meg, így rengeteg helyen linkelni kezdték és a google is nagyon előkelő helyen listázza a találatok között. Azóta hétről hétre nőtt a nézettség, a karácsony előtti héten 1210 látogató érkezett, ami magasan a korábbi átlag fölött van. A tabletes cikk után a notebook tesztek és a karácsonyi fotós jótanácsaim is népszerűek voltak. Nagy öröm volt számomra látni, hogy sokakat érdekelnek a cikkek és rengeteg kérdéssel halmoztatok el, amikre mindig igyekeztem gyorsan és a legjobb tudásom szerint válaszolni.

A hardvertesztek mellett más szokatlan témakörrel is foglalkoztam. Az év elején vásároltam egy Wacom rajztáblát és kipróbáltam magam a digitális illusztrációk és grafikák világában. Még nagyon sokat kell fejlődnöm és a kevés szabadidő miatt nem tudtam olyan sokat foglalkozni a témával, mint szerettem volna, de azért néhány rajzomat megosztottam a blogon is. Remélem tetszettek és a jövőben sikerül igényesebb munkákat is hoznom majd.

A blog mellett pörgött a facebook oldal is, ahol több mint 450-en követik a megosztásaim. Mostanra rendszer lett, hogy a legtöbb fotót oda töltöm fel vagy picasara és ide csak a legjava kerül, szóval ajánlom az oldalt. Próbálunk terjeszkedni más frontokon is, indítottam két új tumblr-t és létezik google+ oldal is. A flickr-t viszont felfüggesztettem, pro account híján nem érzem megtérülni azt a munkát, ami egy flickr profil futtatásához szükséges. Talán majd visszatérünk oda is egyszer... talán... :)

Szóval, hogy jó volt-e 2012?
Ezt túlzás lenne állítanom, de azt elmondhatom, hogy - főleg a második felében - rengeteg pozitívum történt és úgy érzem nagyon jó irányba indultak el a dolgaim.

Hogy 2013 jó lesz-e?
Ebben biztos vagyok! A jövő évvel kapcsolatban nagy elvárásokat táplálok. A legnagyobb fordulat az egyetem befejezése lesz, amivel egy hatalmas teher kerül le a vállamról, remélhetőleg még több kreatív energiát felszabadítva, amit a munkára, a fotózásra és minden másra fordíthatok.
Az Arrabona Fotósokkal eközben nagyon komoly terveink vannak. A világuralmi törekvéseink során január elején rögtön egy kiállítással nyitunk a győri Csillag kávézóban, amire szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! Január végén pedig belevágunk valamibe, amit már régóta szeretnék: havonta 1-2 előadást fogunk tartani a fotózás kapcsán, mindenféle témában. Lesznek vendégelőadók is, de a legtöbb előadást mi tartjuk, a sort én nyitom RAW feldolgozással és a Lightroommal. Az esemény pontos részleteivel kapcsolatban még jelentkezek. De folytatjuk a workshopok, találkozók szervezését és talán lesz egy-két meglepetés projekt is! Mint mindig, mindenről be fogok számolni a blogon. :)

És mi lesz még? Rengeteg fotózás! Ameddig csak a gépem bírja és nagyon remélem, hogy a jó öreg 350D még kitart egy évet. Idén volt sajnos több halálközeli élmény is, kaptam néhány Err99 üzenetet és többször úgy tűnt, hogy a váz végleg beadta a kulcsot, de aztán valahogy mindig újra összeszedte magát. Sajnos azonban nem csak a vázzal vannak gondok, nagyon valószínű, hogy a 70-210 tele fókuszmotorja is a végét járja, egyre több jelentősen félrefókuszált képet kapok. Talán ez lesz 2013 legkritikusabb kérdése, mivel akárhogy is számolom, az egyetem miatt egy bő évig még nem tudok pénzt kiadni új felszerelésre, hacsak nem lesz egy kis szerencsém...

Tovább nem nyújtom ezt a cikket, hiszen aki követi az oldalt úgyis velem élte meg ezeket a pillanatokat és őszintén remélem, hogy 2013-ban is egyre többen fognak ide látogatni. Talán végre a kommentelés is beindul! Ez nagyon jó lenne, én nyitott vagyok szakmai vitákra és szívesen válaszolok bármilyen kérdésre! Szóval csak bátran, hajrá!!! :)

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Csodálatos pillanatokban gazdag, boldog 2013-at kívánok!

Meghívó

2012-12-30T11:20:00.000+01:00

The White River

2012-12-25T17:37:00.000+01:00

Egy új projektemre szeretném felhívni a figyelmetek! Korábban már meséltem a "River of colors" fedőnéven futó tumblr fotósblogomról, amit eleinte amolyan portfólióként kezdtem használni, kifejezetten a színes fotóim számára. Azóta érett kicsit a koncepció és nemrég indítottam egy oldalt, ahova kifejezetten fekete-fehér fotókat kezdtem feltölteni. Amikor az oldal kinézetét kiválasztottam megakadt a szemem ezen a bigpicture jellegű témán. A fekete-fehér képek ebben a környezetben sokkal ütősebben mutattak, ezért úgy döntöttem,hogy a régi blogot is megvariálom ennek a mintájára. A két oldal most egész stílusos egységet alkot. Ha kíváncsiak vagytok akkor ide navigáljatok a fekete-fehér bloghoz és ide a színeshez. :)

Mézes vaníliás macchiato

2012-12-25T17:18:00.001+01:00

Mindig kísérletezgetek különféle kávéreceptekkel, bár többnyire csak az itthon fellelhető alapanyagokkal próbálkozok. Eddig egy hideg rumoskávé receptjét osztottam meg a blogon, de most következzék egy vaníliás mézes macchiato, amit szenteste főztem a családnak.

A következő módon készült:

A kávét egy kevés vaníliás feketeteafűvel kevertem el és ezzel főztem le (nem érdemes sokat belerakni, mert kesernyés lesz tőle a végeredmény). Az edénybe egy nagy evőkanál mézet raktam úgy, hogy azt érje a lecsöpögő kávé. Hosszabb kávét főztem, amit megdobtam egy nagyon kevés vanília és mandulakivonattal. Ezeket mindenképp kiskanállal adagoljuk, mert nagyon erősek és könnyen elrontják a kávét. Miután lefőtt elkezdtem felgőzölni a tejet. Egy bögrébe egy kiskanál mézet és nagyjából 1dl hideg tejet raktam és addig gőzöltem, ameddig a 2decis csésze tetejéig nem ért a hab (ha nem elég hideg a tej, akkor hamarabb fel fog forrni és kevés hab lesz rajta!) A tejet utána magas üvegpohárba töltöttem, majd egy kanálra csorgatva óvatosan hozzáadtam a kávét. Minél közelebb tartod a kanalat és minél lassabban csorgatod, annál jobban el fog különülni egymástól a három réteg (tej-kávé-hab). Ha kész, akkor egy kis elmaradhatatlan fahéj a tetejére és máris fogyasztható. További édesítést szerintem nem igényel, elég sok mézet használtam. A macchiatot érdemes előre édesíteni és külön a tejet és a kávét is, különben össze kell keverni őket, hogy jó legyen.

Ha valaki netán elkészíti, remélem finomnak fogja találni! Kísérletezni érdemes, ha van valami jó ötletetek írjatok nyugodtan, engem kávéval bármikor meg lehet venni! :)

Karácsonyi workshop Bécsben

2012-12-23T15:51:00.001+01:00

A remekül sikerült bakonyi fotóstúra után az Arrabona Fotósokkal most Bécsbe mentünk, hogy megejtsünk egy karácsonyi évzáró fotózást. Nagyon jó társaság gyűlt össze, egy 20 fős különbusszal indultunk el. Sajnos az időjárás nem volt a mi oldalunkon, vagy hideg volt, vagy szeles, vagy borús, vagy mindez egyszerre. Azért azt szerencseként könyvelhetjük el, hogy nem esett, így nem volt teljesen esélytelen, hogy elkövessünk néhány klassz karácsonyi fotót.

A túrát a Schönbrunni kastélynál kezdtük, itt találkoztunk a túravezetőnkkel, aki kifejezetten fotós workshopok szervezésére szakosodott és különféle érdekes feladatokkal próbálta feldobni a napot. Schönbrunn után a Mariahilfer strasset vettük be és a napot a múzeumnegyed és a belváros környékén barangolva fejeztük be. Az elsődleges célunk karácsonyi fotók készítése volt, ez szerintem csak részben sikerült. Az időjárás és a fényviszonyok miatt csak néha volt meg az a tipikus karácsonyi hangulat a városban.

Később azonban ahogyan besötétedett előkerültek az állványok és a távkioldók és sikerült néhány fantasztikus hosszú záridős éjszakai felvételt lőni a városban, amikért bőven megérte elindulni. Személy szerint igyekeztem alacsonyabb iso-val és hosszabb záridőkkel dolgozni, azonban a kísérletezésre nem volt idő. Talán egy kicsit hosszabb távot jelöltünk ki, mint amit a túrán kényelmesen végig lehetett volna fotózni.

Bécs egyébként fantasztikus fotóstúra célpont. A város gyönyörű és nagyon rendezett, az emberek kedvesek és akármerre fordulunk valamilyen érdekes látnivalóval találkozhatunk. Meglepő volt viszont, hogy így karácsony előtt az osztrák fővárost mennyire elözönlötték a magyarok! És most nem túlzok, a karácsonyi vásárok forgatagán átvágva tízből nyolcszor hallottam magyar beszédet, egyszer németet és egyszer valami mást.

Többnyire streetphotoban és éjszakai fotóban mozogtunk, de Sacival készítettünk néhány portrét is. A külső vaku és a színezőfóliák nagyon jól jöttek, főleg a narancssárgát és a kéket használtam. A szürke városi környezetben a narancssárga tette a legjobb hatást, amiből leginkább a werkfotóknál profitáltam. A melegebb árnyalatú fénnyel megvilágított előteret korrigálva a háttér kékes árnyalatban úszik, ami a kék óra esti hangulatára emlékeztet és sokkal szebb összhatású fotókat eredményez.

Készítettem néhány HDR-nek valót, ezeket és a streetphotokat még nem volt időm feldolgozni, de úgy döntöttem, hogy majd egy későbbi bejegyzésben mutatom csak meg őket, amúgy is elütnek hangulatban ezektől a fotóktól. A fenti fotókon kívül még sok nagyon szép képet (és pár vállalhatóbb werket) láthattok a facebookos galériában, ahova hamarosan feltöltöm a megmaradt fotókat is. Ha a többiek fotóira vagytok kíváncsiak, akkor böngésszétek az Arrabona Fotósok facebook oldalát, a túra utáni napokban vegyesen kerültek bécsi és más karácsonyi témájú fotóink.

Idén még biztos lesz új bejegyzés, de karácsony előtt már nem valószínű, ezért szeretnék most

Békés és Áldott Ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak!

A Nagy karácsonyi tartósteszt

2012-12-20T15:37:00.000+01:00

Most mindenki bevásárol az ünnepekre és aki műszaki cikket vásárol valószínűleg megszállottan bújja az internetet, hogy információkat gyűjtsön a kiszemeltről, főleg ha a kérdéses tárgy sokba kerül (lányok, ezért ne vegyetek SOHA műszaki cikket egy férfinak!)

De ha nem is, az ember a legkisebb dolgoknál is szeretne jó minőséget kapni és akármilyen olcsó, már egy rosszul megtervezett egér is nagyon idegölő tud lenni. Persze nincs műszaki boltom, hogy lekapkodjam a polcról a legfrissebb dolgokat, sokaknak jöhet számításba a használt piac is, továbbá rendszerint a modellek egymásra épülnek, egy későbbi változat lehet, hogy eltér néhány dologban, de lényegi részeit tekintve többnyire a korábbi változatokra épül. Ezért gondoltam, hogy hasznos lehet egy rövidke tartósteszt. A következőkben írok pár sort minden olyan kütyüről, amihez jelenleg hozzáférésem van és már összegyűlt vele némi tapasztalatom.

Concorde TAB One
A tablet tesztem nagyon népszerű lett és többen kérdeztétek, hogy fogok-e írni tartóstesztet róla. Külön nem készítek, de itt leírom, amit azóta tapasztaltam és nem volt benne az első cikkben. A Concorde TAB One nagyon megéri az árát, de tudni kell milyen kompromisszumokkal veszi az ember, különben csalódás lesz a dologból. Ez a tablet szép, remekül felépített, hardveres szinten megbízható. A legerősebb oldala az olvasás, nálam tucatnyi ebook, pdf, word dokumentum járt már rajta, elolvastam pár könyvet és vonaton gyakran készültem fel belőle a zh-kra. Gond nélkül megnyitotta a bonyolultabb pdf-eket is, kicsit lassan de még egy 600 oldalas előadásanyaggal is (minden oldalon képek és egyenletek) jól elboldogult. A másik remek oldala a filmnézés. Az akksi elbír talán két másfél órás filmet is, és már az Android alap lejátszója is mindent tud, profin kezeli a feliratokat és kellemesen lehet vele filmet nézni. Viszont a tablet gyenge oldala a teljesítmény, ami már jelentkezik netezésnél, de igazán az appoknál jön elő. Szükség esetén egy-egy oldalt meg szoktam nézni rajta, intéztem már ügyet a Neptunon, vagy megnéztem a vasúti menetrendet. Ezek mentek, nem mondom, hogy nem kellett hozzá türelmesnek lenni, de ha az ember kivár, akkor nincs gond. Amivel viszont nem érdemes próbálkozni, hogy telenyomjuk a tabletet mindenféle app-al a google playről, amik aztán folyamatosan frissíteni akarnak, netre csatlakoznak és teljesen használhatatlanná teszik a gépet.
Hibajelenségként írnám fel, hogy hajlamos lefagyni. Ez lehet, hogy az Android hibája, vagy valamelyik általam telepített programé, valószínűleg a többi huszonezres tabletre is jellemző. Addig nincs is gond, ameddig előttem teszi ezt, mert resetelem és folytatom vele a munkát. Azonban szokott olyat, hogy akkor fagy ki, amikor leteszem aludni. Ilyenkor ha fél óra múlva előveszem, át van melegedve a hátlap és a tablet közben meg lemerült, mert valami felnyomta a processzorhasználatot. Nagyon bosszantó, érdemes rá odafigyelni. A másik javaslatom, hogy aki kényes a karcolásokra az mindenképp vegyen fóliát. Már az első cikkben is írtam, hogy ezen a téren gyengén szerepel, ez azóta is igaz, az enyém összeszedett pár csúnya karcot (őszintén szólva engem nem zavar nagyon, olvasás vagy filmnézés közben nem látható)
Hogy még mindig ajánlom-e? IGEN. Megbízható márka, lelkes és nagytudású magyar tech supporttal, sokoldalú és jól összerakott gép. Ha az ember megtanulja használni, akkor nagyon praktikus eszköz lesz és sokkal jobb alternatívát azóta sem láttam a piacon ebben az árkategóriában!

Samsung G3 Station 1Tb
Sajnos most már elég kevés helyen kapható, pedig egy nagyon szép és megbízható 3.5"-os külső winchester, ami kifejezetten jól mutat az asztalon. 3 év garanciával annak idején 25e Ft-ért vettem, a HD Sentinel szerint még tökéletes állapotban van. A doboz szerint környezetvédő technológiákkal készült, szóval ez is egy plusz pont. Ha valaki kifog egy újat, akkor nyugodtan csípje meg, bár ha jól tudom ebből még nem készült USB3.0-as változat. Win7 alatt 25-30Mb/s olvasási és írási sebességet értem el nagy fájlokkal, Win8 alatt ez elérte a 40 megát is. Használatbavétel előtt érdemes FAT32-ről NTFS-re formázni, vagy pedig meg fog gyűlni vele a bajunk 4gigánál nagyobb fájlok tárolásánál. Használtan nem ajánlom, de igazából semmilyen winchestert sem ajánlok használtan, ez kb olyan, mintha használt fogkefét akarna venni valaki. Valamire biztos jó, de fogmosásra nem.

Sony Ericsson Xperia X8
Bár nem tűnik annak, kifejezetten az "elpusztíthatatlan" kategóriába sorolható készülékről van szó. Az X8 egész szép formatervet kapott és nagyon jól össze van rakva (az akkumulátor fedő egy picit recseg, mert nem illeszkedik teljesen pontosan - cserébe elképesztően strapabíró). Hátránya a gyenge processzor és a 2.1 android amit csak rootolva és nagy körültekintéssel lehet 2.3-ra frissíteni. Időnként lefagy, ha sokat várunk el tőle, de email, facebook, foursquare, zenehallgatás és néhány app simán elmegy rajta. Megsúgom, én egy könyvet is elolvastam ezen. A családban három van, mert flottán keresztül vettük, az akadásokat kivéve nincs gond velük. Ha nagyon olcsón hozzá tudsz jutni, akkor ajánlom, újonnan már nem kapni és a frissebb modelleknek szerintem nincs sok köze ehhez a típushoz.

Yongnuo YN565EX
Erről a vakuról már írtam korábban egy részletes tesztet, annyit fűznék hozzá, hogy azóta nagyon sokat és sokféle módon használtam és még mindig nagyon meg vagyok vele elégedve. Hibát nem tapasztaltam, a teljesítménye lehengerlő, nem melegszik, elég sokáig kibírja egy töltéssel, gyors, csendes sokoldalú. Ha úgy tűnik, mintha lefagyott volna, akkor egyszerűen merül az elem, ilyenkor nem reagál a gombnyomásokra rendesen. Használtan szerintem nem sokkal olcsóbb, mint az új, de ha hozzá tudsz jutni hivatalos magyar garral és számlával, akkor simán vállalható, egyedül azt nézd meg, mennyire kopott a fej. Az újat lehet boltból is, persze úgy drágább, vagy számla nélkül, feleannyi garanciával a vateráról és ebayről szürkeimport révén. Akinek nem kell ennyire profi vaku, az fontolja meg a kisebb testvérét a YN560EX-II ugyanezt tudja TTL nélkül, a YN468EX-II pedig TTL, de csak 33-as kulcsszámmal. Létezik már YN568EX is, ami a YN565 nagyobb testvére frissebb külső dizájnnal és nagy sebességű vakuszinkronnal, egy picit drágábban.

Xerox Phaser 3140
A nyomtatók a pokolból jöttek. De komolyan. Nekem jó nyomtatóm még nem volt és elég alacsony elvárásokaim vannak: működjön ÉS ne színtiszta arannyal nyomtasson - értsd: legyen olcsó. Ez volt a motiváció, amikor szüleim egyik nap csukott szemmel vásároltak egy lézernyomtatót. Nem volt drága és ezzel csalják be a vásárlókat az ördögi kelepcébe. A Xerox Phaser 3140 nem rossz nyomtató a maga nemében. Annak ellenére, hogy hatalmas, hangos, randa és lassú, egész szépen nyomtat. Ameddig ki nem fogy a toner. Namost ez a nyomtató úgy 15e Ft-ba került, a gyári toner... most figyelj: 12e Ft! És az eredeti, amit hozzáadnak csak 800 lapot tud kb, a gyári 1500-2000-et, a 9e Ft-ért beszerezhető utángyártott pedig 2500-at! Azt már hozzá se számolom, hogy az internetről letöltött driver nem működött rendesen, hogy az első utángyártott toner decentrált volt és szépen beleferdült a fej a tokozásba, ami majdnem tönkretette a nyomtató motorját is és hogy úgy általában idegölő az egész. Ne vegyetek nyomtatót. Használtan sem éri meg, mert tonert úgyis kell bele venni. Az összes nyomtató a pokolból jött.

Genius 5.1 SW 6000 hangfalrendszer
Öcsém ruházott be nemrég egy 5.1-es fadobozos hangtechnikába, ami ár-érték arány szempontjából hatalmas meglepetés volt. Hiába adnak meg mindenféle számokat, a hangfal valami olyasmi, amiről úgyis csak élesben derül ki, hogy mit tud. És ez a hangrendszer tud. Nagyon is. Hatalmas hangerő, ordas basszus és fantasztikus tisztaság jellemzi minden hangerőn. Nagyon megéri és ha netán olcsóbban használtan ráakadsz fontold meg: ha a membránok jó állapotban vannak, akkor legfeljebb a kábelezést kell kicserélni és máris szólhat a rock!
Célszerű olyan dologra kötni, amin testreszabható a hangzás, mert a basszus talán van, akinek sok is lehet. A mély nyomó még legkisebb fokozaton is elég komolyan jelen van, de azért ez nem megy a magas hangok rovására. A képen nem látszik, de ha leveszitek a szürke védőt a dobozok elejéről, akkor előkerülnek az ezüstszínű hangsugárzók és már nagyon jól néz ki a szett!

Asus K52JD
Szintén testvérem kütyüje, az Asus notebookok dicshimnuszát már elregéltem két cikkben is. Az első Asus gép volt a családban, ami véletlenül került hozzánk, eredetileg egy Lenovot szerettünk volna, de amikor megrendeltük kifogyott a raktárkészlet és ezt ajánlották helyette. A K52 még az eggyel korábbi formatervet kapta, de így is nagyon szép, masszívan összerakott gépről van szó. Másfél év alatt semmilyen probléma nem jelentkezett vele, egyedüli gondja, hogy képes teleszívni magát porral. Ha még garanciális és melegedést tapasztaltok nyugodtan cseréltessétek ki a szervizben a termo-modult, a Fixdirect kft-nél nagyon jó munkát végeznek és a gép jelentősen gyorsabb lesz utána. Ha használtan kerestek, akkor az általános dolgokon (nem szorul-e a zsanér, nincs-e halott pixel a kijelzőn, repedések stb) hallgassátok meg, hogy duruzsol a hűtés terhelés alatt. Alapesetben a gép nagyon csendes, ha melegedik és jól hallhatóan felzúg akkor csak garancia mellett éri meg a használt vétel, rögtön utána szerviz-nagygenerál.
P.S.: A zsanérokra figyeljetek oda, amikor ehhez a cikkhez kerestem képet, akkor a K52JD kulcsszóra keresve a képek között rengeteg lefotózott zsanért dobott ki pótalkatrész kereskedőn oldalán. Jelzésértékű, de ameddig nem repedt meg a műanyag és nem szorul, addig nincs gond.

Wacom Bamboo Pen (III.gen)
A kis wacom rajztábla már egy éve velem van, anno írtam is róla, bár tesztnek túlzás nevezni. A vele készült munkáimat a rajzok címke alatt megtekinthetitek. Idő hiányában azért nem használtam olyan sokat, de jó vétel volt, akinek vannak hasonló indíttatásai, annak nagyon ajánlom. Az usb kábel cserélhető, így gyenge pontnak már az sem számít, viszont a fényes felület a bal szélén nagyon könnyen karcolódik. A rajzfelület elsőre úgy tűnhet, hogy könnyen kopik, de megtisztítva látszik, hogy azért elég strapabíró. Nem úgy mint a tollhegy. Nekem elég kemény kezem van és rendesen odanyomom, de az akkor is túlzás, hogy fél év alatt elhasználtam négy tollhegyet. Sajnos ez utóbbi elég drága, utánpótlás vásárlása esetén érdemes DIY megoldások után nézni előbb az interneten. Az elkopott tollhegy egyik oldala kihegyesedik, továbbra is használható, de nem az igazi. Célszerű védőfóliát ragasztani a rajzfelületre, így is tökéletesen fog működni. Még most is kapható és nagyon olcsó, de használtan -ha a toll és a hegyek jó állapotban vannak - is bőven vállalható, nem tud benne mi tönkremenni.

A4Tech G20 Meetingman
A kedvenc kütyüm a végére hagytam. Engem mindig is az őrületbe kergettek a kábelek, nagyon utálom, amikor az asztalon össze vissza gabalyodik minden és éppen dolgoznék, de az egér zsinórja elakad valamiben. Amikor eljött az ideje, hogy lecseréljem a korábbi egeret, mindenképp vezetéknélkülit kerestem. Ár/érték arány szempontjából az A4Tech egerek nyerték el legjobban a tetszésem, egy nagyon szép, ergonomikus formájú és rettenetesen sokoldalú egeret sikerült szereznem a G20 személyében: összesen hét gomb, lézerpointer, programozható kiosztás, nano vevő, erőteljes és a legtöbb felületen jól működő lézer (a szőrős plüss tesz csak be neki) és egy nagyon praktikus kisegítő szoftver, ami nagyon sok extra funkciót tesz elérhetővé. Már több mint egy éve megvan és rengeteget használom, internetezés mellett képszerkesztésre (nagyon finom mozdulatokra is precízen reagál) és játékra is. Egyetlen hátránya, hogy egy AA-s elemmel üzemel, amiből érdemes egy jóféle újratölthetőt venni, hogy ne kelljen gyakran cserélni. Konkrétan ezt a típust már nem kapni, de az A4Tech kínálatában sok "utód" van, mindenképp ajánlom őket!

Remélem találtatok hasznos infókat a cikkben a karácsonyi vásárláshoz és még sikerül valami jó vásárt összehozni! Ha kérdés van, természetesen most is örömmel válaszolok!
Jó vásárolgatást! :)

Tippek a családi fotózáshoz az ünnepek során

2012-12-20T14:13:00.001+01:00

Póczik Bence barátom kérésére írom ezt a cikket és most kifejezetten a kezdőkhöz szólok. Jönnek az ünnepek és előkerülnek a kompakt fényképezőgépek, hogy elkapjuk a legszebb karácsonyi és szilveszteri pillanatokat. Csak a spontán események fotózása még a profiknak is embert és felszerelést próbáló feladat, egy egyszerű kompakt gép automata módban pedig nehezen birkózhat meg a feladattal. Az alábbiakban leírok pár tippet és tanácsot, amik megkönnyíthetik a fotózást. Nem egy mélyenszántó technikai cikk lesz megígérem, nem megyek bele a bonyolult fogalmakba és nem kell hozzá sem komoly felszerelés, sem szoftverismeret.

A legfontosabb probléma az ilyen képeknél, hogy nincs elég fény, emiatt a képek sötétek, szemcsések, elmosódottak lesznek, még rosszabb esetben villant a vaku és egy vaksötét háttér előtti kiégett arc lesz az eredmény. Mit lehet ez ellen tenni? Triviális, de csináljunk több fényt! Biztos nagyon hangulatos csak a karácsonyfaizzók és egy gyertya fényében vacsorázni vagy ajándékokat bontogatni, de ehhez komolyabban fel kellene készülni a fotózásra is.

Első körben próbáljunk meg vaku nélkül fotózni. Érdemes a lakásban, pár nappal az események előtt kipróbálni mire képes fényképezőgépünk vaku nélkül. Az állvány jól jöhet, ha a nagy tripod sok helyet foglal a szűkös szobában, akkor kis asztali állvánnyal érdemes próbálkozni, ezekben a szituációkban nagyon hasznosak. Az állvány azonban önmagában nem elég, hiszen ha a kép szereplői megmozdulnak a fotó elkészülésekor, akkor elmosódhatnak a képen. Ha nem vakuzunk muszáj lesz magasabb ISO érzékenységet használni. Ez pont olyasmi, mint annak idején a filmes gépeknél a 100-as vagy a 200-as negatív. Ugyanolyan fényviszonyok között a 200-as negatív kétszer olyan világos képet ad, mint a százas. A digitális gépeknél az ISO érték nagyon széles sávban változtatható, már kompaktokban sem ritka, hogy még ISO3200 is választható, ami garantáltan elég lesz ahhoz, hogy a lakásban éles/világos képeket csinálhassunk vaku nélkül. Az egyetlen kompromisszum, hogy minél magasabb értéket választunk, annál szemcsésebb lesz a kép. Akik mobillal fotóznak biztosan ismerik azt a durva képzajt, ami sötétben elrontja a fotóik többségét. Érdemes kipróbálni, hogy saját fényképezőgépünk mely érték mellett mit produkál és nekünk személyesen mi az, ami még elfogadható. Nagyfelbontású gépeknél a kinyomtatott képeken kevésbé fog látszani a képzaj, ezért bátrabban mehetünk feljebb is. Minél magasabb az érték, annál valószínűbb, hogy nem fog bemozdulni a kép, akár még kézből fotózva sem, így elkerülhetjük a vaku használatát és természetes összhatású fotókat készíthetünk.

Ha a lakás megvilágítása nem elég jó és nem vagyunk megelégedve a magas érzékenységű képekkel, akkor viszont mindenképp vakuzni kell. A vakunál a leggyakoribb probléma, ha túlexponálja a képet. Ilyenkor próbáljunk meg távolabbról fotózni és akkor talán a háttér sem lesz olyan sötét. Ha van állványunk érdemes a "hosszú szinkron" technikával kísérletezni. Ekkor a gép -bár villant egy rövidet a vakuval- hosszabb ideig exponál, így a vaku által megvilágított előtér élesen és tisztán rákerül a képre, de marad elég idő, hogy a háttérről is jusson fény a fotóra, így az sem lesz teljesen sötét. A hosszú szinkron gyakran megtalálható az automata vakumódok között is, sokféleképp jelezhetik, nekem az itthoni fuji kompaktnál egy villám és egy S betű jelöli. A hosszú szinkronnál ha nem használunk állványt, akkor csak az lesz éles, amit a vaku megvilágít, a háttér elmosódhat. Ha nincs automatikus mód rá, de lehet állítani a záridőt (S vagy Tv üzemmód), akkor kapcsoljuk be a vakut és válasszunk hosszabb értéket mellé (a vakuhoz a gép általában 1/60 másodperc körüli időt választ, célszerű akár 1/4-ig is lemenni) Ha elég erős vakunk van, akkor próbálkozhatunk azzal is, hogy kicsit lágyítjuk a fényét. Sokféle házibarkács fényterelő létezik, nagyon egyszerű őket megcsinálni és sokkal finomabb szórt fényt kapunk használatukkal. Gyakorlatilag egy darab papír, vagy átlátszó fehér műanyag elég lehet, ezt erősítsük valahogy a vaku elé. (ez például egy banálisan egyszerű megoldás, de érdemes kipróbálni ). Régi külső vakukkal óvatosan, mert tönkretehetik a fényképezőgépünket.
Ha vörös-szem effektus jelentkezne próbálkozzunk a vörös-szem csökkentő módokkal. A vörös-szem effektus oka az, hogy a vaku villanásakor a pupilla nem tud elég gyorsan összehúzódni, ezért a fény visszaverődik a vérben gazdag szemfenékről A vaku ezt világítja meg, ezért válik vörössé az emberek szeme. Amint véget ér a villanás a pupilla ismét kitágul és egy pár másodpercig nem tud összehúzódni. A vörös-szem csökkentő mód ezt használja ki és a tényleges fotó előtt duplán villant, vagy valami más fénnyel "belevilágít" a célpontok szemébe. Ez utóbbi nem túl hatékony, helyette próbáljunk meg több fotót készíteni gyors egymásutánban. Ha egy felvételen mégis megjelentek az ördögi szempárok, akkor se keseredjünk el, utólag rettenetesen egyszerű korrigálni, a Picasa, Fast Stone vagy más egyszerűbb képnézegető program is gond nélkül, szinte automatikusan megoldja!

A fény mellett a másik probléma a színek beállítása szokott lenni. A gépeket rendszerint megtéveszti a lakásokba szerelt erősen vörös hatású izzók fénye, de az újfajta energiatakarékos fénycsövekkel már zöldes vagy kékes eltolódásokat is lehet tapasztalni. Ezen az sem segít, hogy a karácsonyfa, gyertyák még néhány réteget hozzáadnak a megvilágításhoz. A digitális gép "nem tudja" milyen színek vannak a szobában, hanem megtippeli őket, amihez szüksége van egy viszonyítási pontra és minden más színt onnan mér fel. Ha ez a viszonyítási pont rosszul lett megválasztva, akkor torzak lesznek a színek és utólag sem lehet túl könnyen korrigálni, az eredmény fals lesz. Ezt a beállítást "fehéregyensúlynak", angolul "white balance"-nak hívják, sokszor csak WB néven szerepel a gépek menüjében. Automatikus üzemmódban változó teljesítményre képesek, ha úgy érezzük, hogy nem jó, amit a gép választ, próbáljuk meg a manuális értékeket. Szinte minden gépnél valamilyen időjáráshoz tartozó ikon közül választhatunk, mellettük szerepelhet többféle lámpát jelző menüpont is. Az "Incandescent" a sima izzókat jelöli, a vörös fényüket kék felé fogja korrigálni. Ha a megvilágításunk nem ilyen, akkor kékes árnyalatú fotókat fogunk kapni. Többféle "Fluorescent" menüpont is lehet, ezek fénycsövekre vonatkoznak és könnyen lehet, hogy ha energiatakerékos izzóink vannak, akkor itt találjuk meg a helyes beállítást. Persze, aki kicserélte a lakása világítását energiatakarékos LED lámpákra, annak ilyen problémája nincs, mert annak egészen jól használható, természetes (közeli) fehér fénye van. Ha nagyon nem akar megfelelni egyik beállítás sem akkor nézzünk körül a gépünk menüjében, lehet, hogy akad "Custom WB" beállítás. Ilyenkor vagy számszerű értéket kell megadjunk, vagy be kell fotózzunk egy fehér lapot és ahhoz fog viszonyítani. A használati utasítás jó, ha kéznél van próbálkozások közben.

Amikor fotózunk figyeljünk oda, hogy mi kerül rá a képre. Amikor csak tehetjük, "ne zoomoljunk rá"! Kevés fényben nagyon nehezen dolgoznak a kompakt gépek, ezen sokat ront, ha erősen ráközelítünk a témára. Célszerűbb inkább utólag vágni, tizenakárhány megapixelből bőven lehet faragni. Igyekezzünk távolabbról fotózni, az arcok sem torzulnak annyira és kisebb az esélye, hogy lemaradunk valamilyen érdekes pillanatról. Tartsuk a gépet egyenesen és ne mindig középre helyezzük azt, amit le akarunk fotózni. Ha megnézitek az amatőr fotósok munkáit, láthatjátok, hogy többnyire a "harmadolópontok" környékére helyezzük, amit fotózni akarunk. Sok gépen bekapcsolható egy segédrács, hogy a harmadolópontokat könnyen megtaláljuk, ha nincs ilyen, akkor képmezőt képzeletben osszuk fel 3x3 egyenlő téglalapra. Az osztóvonalak metszéspontjában lévő dolgokra hamarabb rátalál a szem, ezért az ilyen fotókat kellemesebbnek érezzük. Persze a kép többi részét is próbáljuk meg értelmesen kitölteni, pl a háttérben a karácsonyfával vagy az ünnepi asztallal fotózkodjunk és ne a félig bezárt fürdőszoba ajtajával!!!

Ha azt akarjuk lefotózni, ahogy a gyerekek kibontják az ajándékokat, készüljünk rá! A kompakt gépek kevés fénynél lassan fókuszálnak, a gyerekek ajándékbontáskor pedig fénysebességre kapcsolnak. Minden kompakt gép tud viszont előre fókuszálni, ha félig lenyomjuk a gombot. Ekkor megkeresik az élességet, majd fixálják és addig úgy hagyják, ameddig félig nyomva tartjuk a gombot. Ha teljesen lenyomjuk, akkor szinte azonnal elkészül a gép, szóval ha időben odaülünk, ráfókuszálunk a kellő távolságban lévő ajándékra, akkor épp a legjobb pillanatban süthetjük el gépet.

Akik nem használják rendszeresen a fényképezőgépüket, azoknak üzenném még, hogy az akkumulátorokat, elemeket időben töltsék fel és készítsék elő a memóriakártyát! :)

Remélem a fenti tanácsok érthetőek voltak és segítenek igényesebb ünnepi fotókat készíteni a családi albumhoz. Szívesen segítek, bármilyen konkrét kérdés van! Tényleg, írjatok nyugodtan és megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni!

Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek!

Asus K55A gyorsteszt

2012-12-12T19:47:00.001+01:00

Lassan beáll a márkahűség, öcsém Asus K52J notebookja kiválóan teljesített, így tavaly én is egy K53SC-re cseréltem az igencsak megfáradt MSI EX600-at. Az MSI két év alatt ipari hulladékká forgácsolódott a kezeim között, mára már szinte minden tönkrement benne, ami tönkremehetett: kiszakadt a helyéről mindkét zsanér, nem megy a bluetooth, wifi, webkamera, CD-olvasó, két USB port meghalt a négyből és a billentyűzeten teljesen kiment két sor. De ennek ellenére, külső monitorral és billentyűzettel egy jól használható gép maradt, amit szüleimnek adtam, viszont mostanra már az ő bajuk is meggyűlt vele, mivel csapágyas lett a hűtőventilátor ami miatt egy traktorral összemérhető zajjal üzemel a gép. Már régóta érett tehát egy kisebb teljesítményű, de megbízható notebook nekik is és két pozitív tapasztalat után "karácsonyra" rendeltünk egy K55A-t, ismét az edigitaltól. Mivel jóformán csak egy napja van meg, ezért ez nem egy olyan tartósteszt lesz, amit az én K53-asomról készítettem, inkább csak ismertető, illetve összefoglaló a telepítéssel és a használatbavétellel kapcsolatos tapasztalataimról.

Az általunk vásárolt modell a K55A fehér változata, kb 110ezer forint volt táskával és egérrel, op.rendszer nélkül. Egy Intel B970-es processzor, integrált VGA, 4Gb RAM és egy 500Gb-os HDD jellemzi a hardverét, "extrák" között szokásos dolgok, bluetooth, hdmi és usb 3.0 az említésre méltó. A gép le sem tagadhatná, hogy rokonok a K53-al, kinézetre szinte megszólalásig hasonlítanak. Szerencsére történt pár nagyon pozitív változás is. Többek között az általam nagyon kifogásolt töltőcsatlakozót végre normális helyre rakták, továbbá a káva fényes fekete helyett egy merevebbnek tűnő matt anyagból készült, ami ránézésre is tetszetős és az ujjlenyomatokat is kevésbé gyűjti. A fedőlap viszont már fényes bevonatot kapott és hasonló műanyagból készült a billentyűzet körüli rész és a csuklótámasz is. Igen, műanyag. Sok hirdetésben olvasni, hogy a gép építésénél alumíniumot használtak és a K53-nál ez így is volt, kellemes és tartós alumíniumlemezbe van foglalva a billentyűzet. A K55-nél ez csak részben van így, bizonyos modellek megkapták a fémházat, de a fehér változat, valamilyen felfoghatatlan ok miatt műanyagból készült. Valahol írta is a leírásnál, de átsiklottam felette, így kicsomagolásnál egy kissé csalódott voltam. Ennek ellenére a gép építési minősége nagyon meggyőző, a százezres kategória darabjaihoz képest kiemelkedő, nem recseg, nem hajlik, nem nyomódik be.

Változott a billentyűzet és a touchpad is. A K53 billentyűzetét egyre kevésbé szeretem, időnként ki is hagy, instabil a felfekvő pont, alacsony úton járnak a gombok. A K55A billentyűzetének gombjai még rövidebb úton járnak, szinte alig emelkednek ki a billentyűzet síkjából. Kompenzálásképpen az ütközőfelület sokkal szilárdabb benyomást kelt, úgy tűnik, hogy egy fokkal jobb tehát, mint elődjéé, de még mindig nem tökéletes. A touchpad viszont jobbnak tűnik. Már a K53 is elég jó felületű volt, de a gombjai keményen jártak. Itt viszont nincsenek dedikált gombok, hanem magát a felületet lehet benyomni az Apple notebookjaihoz hasonló módon. Méretre nagyobb, a rejtett gombokat még szokni kell, fura, hogy nem lehet kitapintani a jobb és bal gomb közötti különbséget. A megoldás azért jónak tűnik, de ahogy a billentyűzet kapcsán is, ennél is csak tartósabb használat után lehet objektíven véleményt alkotni. Más tekintetben a gépre érvényesek a K53-nál leírtak, a zsanérok, az alsó szekció, a fedőlap, portkiosztás szinte mind ugyanaz. De ez nem is baj, ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. (apróság, de az állapotjelző LED-eket is áthelyezték, kisebbek és kevésbé jól láthatóak)

A Windows 8-ról már leírtam a véleményem, alapvetően nem találtam rossznak, de még korántsem tökéletes. A Microsoft viszont nagyon erősen tolja a köztudatba az operációs rendszerét, a gép bár Win8 nélkül érkezett, kapott egy kis használati útmutatást, hogy ha netán valaki ezzel a rendszerrel akarná használni. Mivel az én "ízlésemnek" egy gyengébb processzor ketyeg ebben a konfigban, úgy éreztem, hogy egy stabilabb és gyorsabb oprendszer itt most nem feltétlenül rossz döntés. Szüleim még nem olyan gyakorlott számítógép használók, náluk nincsenek meg, azok a beidegződések, amik miatt egy átlagos felhasználónak fura lehet a win8, ezért abban reménykedek, hogy számukra kellemes tapasztalat lesz az új és látványos rendszer.

A gép kicsomagolás után szinte csöpögött a lecsapódott páráról (ne vegyetek télen laptopot) így egy bő órára pihenni hagytam. Miután kellően száraznak és szobahőmérsékletűnek találtam elindítottam a windows telepítést. A vinyón két partíció volt és a nagyobbikra nem engedte telepíteni a rendszert, ezért azonnal mindkettőt formáztam. A telepítés kb fél órán át tartott, gond nélkül lement. A formázáson kívül egy teljesen kezdő felhasználó is könnyűszerrel meg tudja csinálni, de ez így volt már a Win7 idejében is. Rövid testreszabás után azonnal rendes felbontáson, egér, billentyűzet és wifi támogatással indult a rendszer, ami driverek telepítése előtt meglepő és remek dolog.

Az Asus driverlemezein van egy remek InstALL nevű program, ami összeválogatja nekünk a megfelelő segédprogramokat és automatikusan telepít. Sajnos a dobozban mellékelt változat nem támogatta a win8-at így az asus honlapjáról kellett összevadásznom a dolgokat, ami lényegesen időigényesebb. Ami nagyon idegesítő volt, hogy szinte semmit sem tudtam elsőre telepíteni. Mintha nem kaptam volna meg a rendszergazda jogokat és a telepítőket lelőtte volna a rendszer. Pár újraindítás és némi felhasználói fiók beállítás után nagyjából sikerült megfelelően beállítani. A drivertelepítés sajna egyáltalán nem triviális windows 8 alatt. Ha tehát amatőr felhasználó vagy és win8-al akarod használni, akkor előtelepített rendszert vegyél! Még egy hozzáértő sem biztos, hogy tud segíteni, mivel úgy kell összevadászni a rendszer komponenseit. Szerencsére ezek nélkül is nagyjából teljes értékűként működik minden, ami kompenzálja a gyengeségeket Mégegyszer: ez nem konkrétan a gép problémája, hanem a gyártóé, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy alig egy hónapja elérhető az új oprendszer, így várhatóan egyre jobb lesz a támogatottsága az Asus részéről is. A maradék alapszoftver is gyorsan felkerült a ninite telepítővel (ez az alkalmazás úgy működik, hogy kiválasztjuk azon alapszoftvereket, amikre szükségünk van és ő egyszerre telepíti a legfrissebeket). Az edigital karácsonyi akcióként csomagolt egy dobozos Norton Antivirust is a gép mellé, 1 éves érvényességgel, ami nagyon szimpatikus dolog részükről.

Működés közben teljesen zajtalan volt, ez később nyilván változni fog, ahogy egy kis por kerül a hűtéskörbe, de ez minden notebooknál játszik, amelyiknél nem hézagmentes alumíniumburkolatot használnak (az pedig min 300e Ft-os vételárat jelentene). A CD-olvasó azért elég zajos, de én ezt ma már jóformán csak windows telepítésre használom. Melegedést nem tapasztaltam, bár nem is izzasztottam meg, mondjuk ez a hardver nem is arra való. Az alumíniumborítás a billentyűzet körül a K53 esetében nagyon sokat jelent a hűtés hatékonyságában, a K55A fehér műanyagával hátrányban lesz ehhez képest, viszont ez a processzor várhatóan nem fog annyi hőt termelni.

A kijelző és a hang hozza az elvárhatót. A LED panel korrekt fényerőt és kontrasztot, átlagos részletességet és enyhén szűkös betekintési szöget kínál. Ebben a kategóriában legfeljebb "máshogy rossz" kijelzőt kaphatunk, de a szuperfinom, fullHD matt képernyők csak a drágább készülékekben kapnak helyet. Hangszóró terén más a helyzet, egyre több gyártó próbálja valamilyen ismert hangszóró készítő cég bevonásával emelni a minőséget. Az Asusnál régóta Altec Lansing hangszórók vannak, amik bőven jobban, mint az átlag notebook teljesítmény, de a mai kínálatból azért túlzás lenne kiemelkedőnek nevezni. Az általános teljesítmény jó, a processzor a legújabb Sandy Bridge architektúra alapján készült és egész jó sebességre képes, bár nyilvánvalóan kimaradt belőle több fejlettebb szolgáltatás is, ami a hasonló órajeles i3-asokat úgy 15-20%-al magasabb szintre emeli. Az integrált videóvezérlő viszont sajnos nem a HD3000, hanem a HD2000 frissített változata. A mai játékok többsége nem fut vele, a pár évvel korábbiak pedig alacsonyabb beállításokkal (a notebookcheck.net szerint a COD:MW3 low beállítással 40-50fps-re képes, ami szerintem elég jó teljesítmény) viszont a kártya teljesítménye arra tökéletesen elég, hogy a windows 8 zökkenésmentesen működjön. Az áttűnések és az animációk szépek, nem akadoznak, a felhasználói élmény kifejezetten jó.

A jelenlegi konkurens gépek közül szerintem érdemes ezt választani. Nálam legitim márkaként még a Dell, Lenovo, Samsung és a Sony szerepel. Utóbbiból ennyiért ritkán lehet gépet kapni, a Samsungnak pedig személy szerint nagyon nem jön be a formaterve. A Lenovo ár/érték arányban lényegesen gyengébb mindnél (értsd: indokolatlanul drága) a Dell pedig az alsó szegmensben nem túl meggyőző felépítésre, a három év garancia pedig az edigitalnál már +5e Ft-ért elérhető, így ez sem számít túl nagy fegyverténynek, a nehézkes segédprogramokról nem is beszélve. Házon belül az Asus X55 versenyzik még. Az X széria inkább a 80-130e Ft közötti kategóriát próbálja lefedni, a K pedig a 120-200e szegmenst, ennek megfelelően utóbbinál jobb felépítésre és gazdagabb szolgáltatásokra számíthatunk, előbbinél ugyanaz a hardver olcsóbb, jelen esetben a cikk tárgyához hasonló konfig 115e Ft-ért geforce610M videókártyával érkezik már. Az Asusnál szinte minden gépnél alap az "ajándék" táska - ami egy átlagos kinézetű, de elég strapabíró, korrekt "Asus" logós puha táska - és az egér, továbbá a két év garancia háztól-házig elven működik, futár hozza, viszi a problémás gépet a szervizig. A magyarországi javítást a Fixdirect kft végzi, sajnos a K53-as töltőcsatlakozója miatt igénybe kellett vennem a segítségüket, szerencsére nagyon precízek, segítőkészek és kedvesek voltak, tökéletesen meg voltam elégedve a munkájukkal.

Összegzésképp azt mondanám, hogy azt kaptam, amire számítottam. Itt-ott fejlődött a gép a K53-hoz képest, de alig telt el egy év, a már megszokott minőségét simán hozza, az alumíniumborítás kivételével - ami csak a fehér változatnál hiányzik! A drivertámogatást nem rónám fel a K55-nek, mert aki win7-el fogja használni semmit sem fog észre venni belőle, az InstALL közbeavatkozás nélkül minden szükséges dolgot fellő és máris teljes pompájában használható a gép, ami nem túlzó megfogalmazás, hiszen egy gyönyörű, divatos laptopról van szó (szerintem ebben az árkategóriában ez a legszebb)

Mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom és majd pár hónap múlva egy rövid tartós teszttel is kiegészítem a fenti írást. A kérdésekre, mint a tablet-tesztnél is, igyekszem legjobb tudásom szerint és gyorsan válaszolni, írjatok nyugodtan! :)

/a képek saját készítésűek, bocs a porért és a tükröződésért, de az igazság az hogy ez hozzátartozik a gépekhez, csak a boltban és a termékfotókon olyan tiszták, a fotóimon egy reális, otthoni környezetben láthatóak/

Győr/este

2012-12-09T13:07:00.001+01:00

Egyre nehezebb ezeknek a bejegyzéseknek címet adni, mert egyre többet fotózok este. Ahogy tegnap ígértem, hozok pár színes esti fotót is Győrből, amik a múlt héten készültek. Eredetileg holdfogyatkozást akartam fotózni, de a kérdéses időszakban a hold elbújt a felhők mögé, így kerülőúton elindultam hazafele és lőttem pár fotót arról, amit út közben láttam. A képek magas iso-n kézből készültek, ezért a gyengébb képminőség. Most így három dolog jár a fejemben "kellene" címszóval: állvány, 650D, fényerős fix nagylátó.

Az utolsó két képnél vakuztam is, a színezőfóliáknak jó hasznát vettem. :)

Győr streetphoto

2012-12-08T11:51:00.000+01:00

Ha visszagörgetem a blogom az látszik, hogy egyre inkább eltolódik az érdeklődésem az éjszakai fotózás és a streetphoto felé. Kár, hogy egyelőre az előbbihez se megfelelő felszerelésem, se elég időm nincs, utóbbihoz meg... mondjuk úgy, hogy tapasztalat és kurázsi. : D
Mindenesetre igyekszem, a Győrben lőtt FF utcai fotóimat ide pakolom fel, az éjszakai képeket pedig ide. Nemrég elkövettem abból is párat, hamarosan mesélek róluk a blogon is.

Kiállítás - A Varázslatos Bükk

2012-12-02T12:51:00.002+01:00

Indultam egy fotópályázaton, melyen a "Bükk" volt a témakör. Néhány éve a KTK fotókörrel ejtettünk ott meg egy túrát, így gondoltam kiválasztok pár képet abból az anyagból. Két képem be is került a kiállítási anyagba. Én valószínűleg nem tudom megtekinteni a kiállítást, de aki a közelben el és megnézi, az mesélhetne majd róla! :)