Pránagyógyítás

A Hét Hermetikus elv-Kybalion törvény

2012-03-24T16:14:00.001+01:00

1. A MENTALIZMUS TÖRVÉNYE "MINDEN SZELLEM; AZ UNIVERZUM MENTÁLIS" Kybalion. Az Elv tartalmazza ezt az Igazságot: MINDEN SZELLEM. Ez megmagyaráz mindent, az anyagi valóságot, minden megnyilvánulást külsöségeiben, amit anyagi univerzumokként, élet jelenségekként, Anyagként, Energiaként - egyszóval minden, amit fizikai érzékeinkkel érzékelünk: Szellem, - mely önmagában meghatározhatatlan és megismerhetetlen, azonban Egyetemes Szellemként foghatunk fel vagy gondolhatunk rá. Végtelen, Élő. Ez megmagyarázza még azt, hogy a világ vagy a jelenség univerzum csupán a mindenség egyszerű mentális alkotása, a teremtett dolgok törvényes alanya, hogy az univerzum egészében vagy részeiben, a Mindenség Szelleme létezik, hogy ebben a Szellemben élünk és dolgozunk mi, megtanulva önmagunk lenni. Ez az elv határozza meg az Univerzum mentális természetét, könnyedén megmagyarázza a mentális és pszihikai jelenségek közti különbséget, melynek olyan nagy figyelmet szentel a közvélemény - amely magyarázat nélkül érthetetlen és minden tudományos magyarázatot semmibe vesz. A mentalizmus, eme nagy hermetikus elvének a megértése, lehetővé teszi az egyén számára a Mentális Univerzum Törvényeinek megértését, hogy a maga javára és tökéletesitésére felhasználhassa. A hermetikus tanitvány, képes intelligensen használni a Mentalizmus Nagy Törvényét ahelyett, hogy véletlenszerűen szolgálná azt. Az egyetemes kulcs fennségének birtokában, a tanitvány megnyithatja a Megismerés Mentális és pszihikai Templomának számtalan ajtaját, szabadon és intelligensen behatolva azokba. Eme Elv, megmagyarázza az Energia, Erő és Anyag igazi természetét, valamint azt hogyan és miért vannak alárendelve a Szellem Uralmának. A Hermetika egyik nagy Mestere ezt írta valamikor: "Az aki érti az Univerzum mentális természetét, már előrehaladott a fennség utján". Ezek a szavak ugyanúgy érvényben vannak ma, mint amikor megírták azokat. A fennség egyetemes vezér kulcsa nélkül, lehetetlen az előrehaladás és a tanuló fölöslegesen fog vergődni, a Templom számos ajtaján kopogtatva. 2. A MEGFELELTETÉS ELVE "AMI FENT VAN, AZ AMI LENT VAN; AMI LENT VAN, AZ AMI FENT VAN." Kybalion. Ez az elv igényli az igazságot, mely szerint állandó viszony van a törvények, a lény különböző síkjainak jelenségei és az élet között. A régi hermetikus axióma ezt ilymódon magyarázza: "Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van." Ennek az elvnek a megértése eszközként szolgál a Természet rejtett paradoxonainak megértéséhez. Vannak olyan síkjai az életnek, melyektől mi teljesen elvonatkoztatunk, azonban amikor alkalmazzuk a megfeleltetés elvét, képesek leszünk megérteni azt, hogy lehetetlen másképp cselekednünk. Ez mindenhol megnyilvánul és alkalmazható az univerzum anyagi, mentális és spirituális sikjain, ez egy egyetemes törvény. A régi hermetikusok az egyik legjelentősebb mentális eszköznek tekintették, melynek segítségével az ember, képes ledönteni az útjába kerülő akadályokat, az ismeretlennel szemben. Ennek lehetséges Isis fátyolának félre állítása egészen addig a pontig, hol megpillantható az Istennő fényes arcának egy része. Ugyanúgy ahogy a geomteria törvényeit ismerjük, mely lehetőséget ad egy laboratóriumban ülő asztrológusnak lemérni az égitestek közti távolságokat és követni mozgásukat, a megfeleltetés elvének ismerete lehetővé teszi az ember számára intelligens módon következtetni az ismertből - az ismeretlenre. A monászt tanulmányozva, meg fogja érteni az Arkangyalt. 3. A VIBRÁCIÓ ELVE "SEMMI SEM ÁLL, MINDEN MOZOG, MINDEN VIBRÁL". Kybalion. Ez az elv annak igazságát tartalmazza, hogy minden mozgásban van, minden vibrál, semmi nem pihen, mely tényeket elfogadja a modern tudomány és melyet minden új tudományos felfedezés ellenőrizni törekszik. Több ezer év telt el azóta, amióta a régi Egyiptom bölcsei, kijelentették ezt a hermetikus elvet. Ez megmagyarázza azt a tényt, hogy az anyag, energia, a lélek és szellem különféle megnyilvánulásai, az egyenlőtlen vibráció arányának következményei. A Mindentől, mely maga a tiszta Szellem, egészen az anyag legdurvább megnyilvánulásaiig, - minden vibrál; minél intenzív a vibráció, annál magasabb pozíciója a skálán. A szellem Vibrációja annyira intenzív és annyira végtelenül gyors, hogy gyakorlatilag pihen, egy annyira gyorsan forgó kerékhez hasonló módon, mely látszólag áll. A skála másik végletében, az anyag durva formái vannak, melyek vibrációi annyira lassúak, mintha nem is léteznének, ugyanúgy mint a fülnek felfoghatatlan ritka frekvenciák. E két ellentétes pólus között, a vibrációnak több millió fokozatai találhatóak. A testecskétől az elektronig, az atomtól a molekuláig, - minden mozog, minden vibrál. Ez ugyanaz az energiánál és az erőnél, melyek csupán a vibrációnak különböző fokozatai. Ez megfelel a mentális síknak, melynek vibrációi kormányozzák a spirituális állapotot és síkot. A hermetika tanitványa, mely nagyon jól érti ezeket az elveket és a nekik megfelelő formákat, képes ellenőrizni saját mentális vibrációit, ugyanakkor a másokét is. A mesterek egyenlő módon használják ezt az elvet a természet különböző jelenségeinek legyőzésére. "Az aki megértette a vibráció elvét, megnyerte a hatalom jogarát." - mondta egy régi író. 4. A POLARITÁS ELVE "MINDEN KETTŐS; MINDEN DOLOGNAK KÉT PÓLUSA VAN; MINDENNEK KÉT VÉGLETE VAN; A HASONLÓNAK ÉS A NEM HASONLÓNAK UGYANAZ A JELENTÉSE; AZ AZONOS PÓLUSOKNAK AZONOS A TERMÉSZETE AZONBAN KÜLÖNBÖZŐ A FOKOZATÚAK; A VÉGLETEK ÉRINTIK EGYMÁST; MINDEN IGAZSÁG CSAK FÉLIGAZSÁG; MINDEN PARADOXON ENYHITHETŐ. " Kybalion. Ezen elv, tartalmazza annak igazságát, hogy MINDEN KETTŐS, MINDENNEK KÉT PÓLUSA, KÉT VÉGLETE VAN. Ezek régi hermetikus axiómák. Régi igazságot fejeznek ki, mely bejárta a világot és így néz ki: "A tézisnek és antitézisnek ugyanaz a természete, azonban fokozatai különbözőek; az ellentétes pólusok kiegészíthetik egymást; az ellentétek érintik egymást; Minden egyidőben van és nincsen"; minden igazság, csupán fél-igazság; minden igazság félig hamis; ugyanannak a dolognak két arca van... stb.". A polaritás elve kifejezi, hogy minden dolognak két pólusa van, két ellentétes vetülete és az ellentétek a valóságban egyazon dolognak a két végletei, mely különböző fokozatokat tartalmaz középen, pédául: a hideg és meleg két véglet - azonban a valóságban egy és ugyanaz a dolog, mely csupán fokozataiban különbözik. Nézzétek a hőmérőt és meg fogjátok látni, lehetséges-e felfedezni hol kezdődik a meleg és hol végződik a hideg. Abszolút hideg, sem abszolút meleg - nem létezik. E két fogalom: hideg és meleg, - ugyanannak a dolognak a különböző fokozatai és az ami melegként vagy hidegként nyilvánul meg, csupán a vibráció variációi. Ilymódon, az amit mi hidegnek vagy melegnek nevezünk, csupán a polaritás elvét kisérő jelenségek. Ez a jelenség igaz a fény és sötétség esetében is, mely egy és ugyanaz a dolog - a különbség csupán a jelenség két pólusa közti fokozati különbségekben rejlik: mikor hagy el az éjszaka és mikor kezdődik a nappal. Milyen különbség van a nagy és kicsi-; a könnyű és nehéz-; a fekete és fehér-; az éles és tompa-; a nyugodt és nyugtalan-; a fent és lent-; a pozitív és negatív- között; a polaritás elve magyarázza ezeket a paradoxonokat és egyetlen más elv sem helyettesítheti ezt. Mentális síkon ugyancsak ez az elv működik/hat. Vegyünk példaként egy végletes ám radikális példát: a szerelemét és gyűlöletét - két látszólag teljesen különböző mentális állapot. Még fokozatuk is különböző; ugyancsak vannak köztes érzelmek köztük, melyeket a szimpatia vagy antipatia szóval nevezünk meg, melyek annyira szorosan összefonódnak, hogy néha nehezünkre esik eldönteni, hogy egy bizonyos valaki rokonszenves vagy ellenszenves számunkra, vagy egyszerűen közömbös. Ezek az ellentétes érzelmek, csupán az egyetlen érzelemnek különböző fokozatai, amit meg fogtok érteni ha egy percig meditáltok felette. Mi több, a hermetikusok rendkivüli jelentőséget tulajdonítanak neki; megváltoztatható a saját vagy mások szellemében, a gyűlölet vibrációja - szeretetté. Közületek sokan, akik e sorokat olvassátok, megtapasztaltaltátok az önkéntelen, gyors fejlődést, a szeretet és gyűlölet között vagy fordítva, saját személyetekben és másokéban is. Megérthetitek ilymódon, hogy lehetséges megvalósítani e dolgot az akarat segítségével, a hermetikus formulákat használva. A jó és a rossz - csupán ugyannanak a dolog különböző pólusai; a hermetizmus ismeri a Rossz - Jóvá átalakításának művészetét, a polaritás elveinek alkalmazásával. Teljességében, a polaritás művészete a mentális alkímiának egy szakasza, melyet a hermetizmus régi és modern mesterei egyaránt ismernek és alkalmaznak. Ennek az elvnek a megértése lehetővé teszi polaritásod megváltoztatását - mint magadét, mint a másokét is -, ha időt akarsz szentelni annak tanulmányozására, hogy e művészet mesterévé legyél. 5. A RITMUS ELVE "MINDEN FOLYIK BELÜL VAGY KIVÜL; MINDENNEK MEGVAN A MAGA IDŐTARTAMA; MINDEN FEJLŐDIK - MAJD VISSZAFEJLŐDIK; AZ INGA MOZGÁSA MINDENBEN MEGNYILVÁNUL: JOBBRA VALÓ OSZCILLÁCIÓJA AZONOS A BALRA VALÓ OSZCILLÁCIÓ MÉRTÉKÉVEL. A RITMUS ÁLLANDÓ." Kybalion. Ez az elv tartalmazza azt az igazságot, hogy minden dolog, egy előre és hátra való mozgás nyilvánul meg, mely mozgás hasonló az ingáéhoz, mely emelkedő és süllyedő mozgást végez. Eme távozó és induló mozgás, két pólus közt zajlik, mely létezését a polaritás elve már bebizonyította. Mindig van egy akció és egy reakció, egy haladás és hanyatlás, egy maximum és egy minimum. Igy van ez, az univerzum minden elemének esetében: napok, világok, emberek, állatok, szellem, energia, anyag. Ez a törvény a világok teremtésében és pusztulásában, a nemzetek fejlődésében és dekadenciájában; minden egyes dolog életében és végső soron, az ember mentális állapotában is megnyilvánul. A Hermetikusok nagyon jól értették ezt és megtalálták, hogy ennek alkalmazása egyetemes. Felfedezték, enyhítésének lehetőségeit is, bizonyos formulák és megfelelő módszerek alkalmazásával. Ők a semlegesség mentális törvényét alkalmazzák. Ők nem semmisíthetik meg az elvet, sem a folyamatot, de megtanulták megállítani azt, világosabban fogalmazva, megtanulták a rájuk gyakorolt hatásait elkerülni, mely fok erőssége az elért fennség állapotával van összefüggésben. Megtanulták használni ahelyett, hogy engedték volna önmagukat kihasználni áltatala. Ebben és más hasonló módszerekben reljik a hermetikusok művészete. A hermetikus mester, oda polarizálja magát arra a pontra ahol maradni kiván, majd semlegesíti az inga ritmikus vissza-mozgását, mely átvinné őt a másik pólusra. Mindazok tehát, akik elsajátítottak bizonyos egyéni fennségi fokozatot, ilymódon többé-kevésbé öntudatlanul működnek. A mester ellenben tudatosan cselekszik, akaratát használva. Ilymódon megszerez egy, a tömegek részéről szinte hihetetlen mértékű mentális szilárdságot és egyensúlyt - akiket az inga mozgása előre és vissza kényszerít. A polaritás elvét valamint ennek ellensúlyozásának, semlegesítésének módszereit alaposan tanulmányozták a hermetikusok és ennek használata a mentális hermetizmus alkimiájának lényeges részét képezi. 6. AZ OK ÉS OKOZAT ELVE "MINDEN OKNAK MEGVAN A MAGA HATÁSA/OKOZATA; MINDEN HATÁSNAK MEGVAN A MAGA OKA; MINDEN A TÖRVÉNYNEK MEGFELELŐEN TÖRTÉNIK. A VÉLETLEN, EGY ISMERETLEN TÖRVÉNY MEGNEVEZÉSE. AZ OKOZATOKNAK TÖBBFÉLE SIKJA VAN, AZONBAN SEMMI NEM SZABADUL A TÖRVÉNYTŐL". Kybalion. Ez az elv, tartalmazza annak tényét, hogy minden okozatnak/ hatásnak van egy oka és minden oknak van ugyanakkor okozata is. Ez megmagyarázza, hogy minden egy törvénynek megfelelően történik, soha, semmi nem történik véletlenszerűen, előre nem láthatatlanul, mert hazárd nem létezik és mivel különböző ok és okozati síkok léteznek, semmi sem szabadulhat a Törvény alól. A hermetikusok bizonyos pontig ismerik, az ok és okozat szokásos sikja fölé való emelkedés művészetét, ilymódon tudják, hogy a felsőbb sikok uralják az alsóbb sikokat. Mentálisan, felsőbb sikokra emelkedve, okká válnak az okozat helyett. A tömegek szeliden engedik vinni magukat, minden környező hatásra hallgatva, a náluk sokkal erősebbek vágyainak akaratának hatására, melyek külső hatásként, szuggesztióikkal, egyszerű bábukként vezetik őket élet útjukon. Ellenben a Mesterek, felsőbb síkra emelkedve, uralják érzelmeiket, jellemüket, értékeiket és erejüket, önmagukét úgy mint környezetükét. Urak, gazdák lesznek a futó/bábú szerep helyett. Ők az ÉLET JÁTÉKÁT játsszák ahelyett, hogy átengednék magukat, a külsö irányítás akaratának! Ők használják az elvet, nem pedig eszközei ennek. A mesterek hallgatnak a felettük lévő síkok kauzalitására, azonban, saját síkjukat ők maguk uralják. Ez a kijelentés gazdag hermetikus igazságot tartalmaz. Aki képes, meg fogja érteni! 7. A NEMEK TÖRVÉNYE "MINDEN DOLOGNAK NEME VAN; MINDENNEK MEGVANNAK A MAGA ELVEI: FÉRFI ÉS NŐ; A NEMEK MINDEN SIKON MEGNYILVÁNULNAK". Kybalion. Ez az elv tartalmazza annak igazságát, hogy nemek mindenhol léteznek; a férfi és női elvek, állandó kölcsönhatásban vannak. Ez az igazság, nemcsak a fizikai, hanem a mentális és spirituális síkon is érvényes. A fizikai síkon az elv, a szex formájában nyilvánul meg, felsőbb síkokon magasabbrendű formát ölt, azonban mindig ugyanaz. Egyetlen fizikai, mentális vagy spirituális alkotás sem lehetséges nélküle. E törvény megértése, fényt fog vetni olyan témákra, melyek rendszerint meglepték az emberek szellemét A nemek törvénye, mindig az alkotásért és megújhódásért munkálkodott. Minden dolog, minden egyén, tartalmazza a két elemet: férfi és női, - vagy nagy elvnek is nevezhetnénk. Minden férfi elemnek, megvan a maga női eleme; mindenik női elv tartalmazza a férfi elemet is. Ha meg akarjátok érteni a Spirituális és Mentális Alkotás és Regenerálás filozófiáját, tanulmányoznotok kell, és meg kell értenetek ezt a hermetikus elvet. Ez, az élet nagy misztériumainak megoldását rejti magában. Szeretnénk figyelmeztetni titeket arra, hogy semmi hasonlóság vagy rokonság nincs a sokféle fundamentalista és alapvetően veszélyes elméletekkel, amiket fantázia címszavak alatt terjesztenek, miközben csupán a Nemek nagy Törvényének prostitúciói. A régi fallos - kúltusz eme maradványai, csupán tönkre teszik az intelligenciát, a testet és a szellemet; a hermetikus filozófia mindig a féktelenséghez vezető romboló tanítások fölé emelkedett, melyek fölforgatják a természet törvényeit.

A tudatos teremtés tíz alapelve

2012-03-23T19:42:00.002+01:00

A tudatos teremtés tíz alapelve A tudatos teremtés tíz alapelve az ébredés, ráeszmélés hatékony eszköze. Amikor tanulod és gyakorlod, hozzájárul, hogy vágyaid szerint alkosd meg életed élményeit. Akár fizikai állapotot gyógyítasz, vagy keresed azt a bizonyos tökéletes kapcsolatot, a tíz alapelv meg tudja mutatni neked az utat. Ezek a megtévesztően egyszerű alapelvek segíthetnek neked irányítani egy vállalkozást, új otthont találni, felébreszteni fizikai képességeid, vagy drámaian megváltoztatni az anyagi helyzeted. A tudatos teremtés tíz alapelve a fejlődést jelenti. Nincs vége azoknak az ajándékoknak, melyeket nyújtanak. Nem számít, hogy a siker melyik szintjét érted el, az alapelvek mindig ott lesznek, arra várva, hogy egy másik szintre juttassanak. Ezek a bölcsesség és az útmutatás végtelen eszközei. Hogyan működnek? Alapvetően mindegyik alapelv egy kulcs, mely nyitja a tudatosság magasabb szintjét és rácsatlakoztat a saját teremtésed hatalmához. Igazság Bizalom Szenvedély Tisztaság Kommunikáció Befejezés Imádság Meditáció Alvási állapot programozása Mesteri irányítás A hármasság Első – Igazság Az igazság a szeretet lényege, amiből minden valóság kiterjed és fényetek alapja a földön. Az igazság a gondolat, a világ és a cselekedet teljessége, ami megalkotja a szabadságot, hogy az légy, aki igazán vagy. Az igazság a többi kilenc alapelv megalapozója. Második – Bizalom A bizalom egy belső tudás, ami abból az igazságból ered, hogy a Teremtő egy része vagy, és a valóság minden szintjével kapcsolatban vagy, illetve a megértés, hogy életedben minden tökéletesen bontakozik ki. Harmadik – Szenvedély A szenvedély a lényeg-energia, mely által megérzed saját teremtő fényed jelenlétét. A szenvedély annak a megértése, hogy korlátok nélküli fény-lény vagy. Ez egy erő, mely hagyja, hogy életutad folyamatosan fejlődjön. A három elkötelezettség Negyedik – Tisztaság A legegyszerűbb formájában, a tisztaság annak az elismerése, hogy a fizikai önmagad egy nagyobb, nem fizikai hatalomnak, erőnek a része. A tisztaság a saját igazságod tudása, mely vezet téged, hogy tudatosan teremtsd meg életed. Ötödik – Kommunikáció A kommunikáció az energiák és információk (a szavakat beleértve) cseréje emberek között, a fizikai önmagad és az esszenciális vagy felsőbb éned között, és közötted és a fény látatlan erői között. Hatodik – Befejezés A befejezés annak a tudása, hogy egy tapasztalat, egy folyamat, vagy egy út végeredménye a megértés több szintjén létezik. Minden befejezés egy új tapasztalás, folyamat vagy út kezdetét nyitja meg. A négy pillér Hetedik – Imádság Az imádság egy kommunikáció az emberi önmagad és a fény látatlan erői között, amiben benne lehet a saját felsőbb éned, a Teremtő, az angyalok, kísérőid, stb. Az imádságnak nem kell vallási cselekedetnek lennie; ez egy lehetőség számodra, hogy meghatározd gondolataid, érzéseid és vágyaid életutad mindennapjaiban. Kirael mester szavaival: „Az imádság a kérés; a meditáció az, ahol meghallod a válaszokat az imádságaidra.” Nyolcadik – Meditáció A tudatod lecsendesítésének gyakorlata, hogy képes legyél tudatosan ismeretanyagot, bölcsességet és iránymutatást fogadni a nem fizikai forrásokból. Kirael mester szavaival: „Az imádság a kérés; a meditáció az, ahol meghallod a válaszokat az imádságaidra.” Kilencedik – Alvási állapot programozása Az alvási állapot programozása annak a gyakorlása, hogy megnyerd a felsőbb éned, vagy lényegi fényed, hogy amikor alszol, vegye fel a kapcsolatot és kommunikáljon mások felsőbb énjével. Tíz – Mesteri irányítás Mesteri irányítás: megalkotni egy kollektív tudatosságot, mely arra összpontosít, hogy létrejöjjön egy bizonyos tapasztalat, vagy végkifejlet. Ez a kollektív tudatosság állhat fizikai emberi lényekből, emberek felsőbb énjeiből, angyalokból, vezetőkből, és a fény más látatlan erőiből. Rövid történet A tudatos teremtés tíz alapelve ősi bölcsességének tana, ami majdnem elveszett az Alexandriai Könyvtár tűzvészében évezredekkel ezelőtt, amikor 400.000 és 700.000 könyv és tekercs veszett oda. Kirael mester szerint, közel 200.000 kötet túlélte a tűzvészt. A megmenekült tekercsek közül néhány kiválasztottat a Tanácsadók Birodalma visszahozott, hogy újra bemutassák a bolygó fejlődésének azon pontján, amikor azokat az emberiség a legjobban tudja megérteni és hasznosítani. A tudatos teremtés tíz alapelvét egy ilyen iratban rögzítették, ami megelőzi az Alexandriai Könyvtár korát. Ezeket az alapelveket megvilágosodott ősi társadalmak gyakorolták. Miért mutatták be újra ezeket az alapelveket az emberiség történelmének ezen időszakában? A tíz alapelv itt van, mert éppen a tudatosság nagy változását éljük. Itt vannak az alapelvek, mert mi, az emberek megemeljük a globális tudatosságot a kritikus tömegig, ahol a teljes Föld bolygó és annak lakói a dimenziós tudatosságban egy sarkalatos változáson mennek keresztül. Itt vannak, mert az emberi fejlődés egy olyan időszakában vagyunk, ahol – tudatosan – megteremthetünk mindent, amire vágyunk életünkben. Ahogy Kirael mester magyarázza: „Minden a Teremtőként kezdődik, és minden a Teremtőként fejeződik be.” A tíz alapelvvel felismerjük, hogy nem vagyunk elválasztva a Teremtőtől. Mi vagyunk a Teremtő. forrás:http://univerzumitudatossag.blogspot.com/2012/03/kirael-mester-tanitasainak-alapjai.html

Prána légzés

2012-03-23T19:25:00.000+01:00

Prána légzés – Gyógyulás Isten fényében A prána légzés egy hatásos meditációs technika, melyet a Honolulu Fénytemplommal osztott meg Kirael. Ez egy légzési rendszer, amit az emberek használnak majd a negyedik dimenzióban. A Változást követő átalakulások Kirael (Fred Sterling tiszteletes): A Nagy Változás című könyvéből [The Great Shift, by Rev. Fred Sterling] (137. oldal) Kirael ezt mondja: „Lélegzésed változik, ahogy felemelkedsz (a negyedik dimenzióba), a prána légzés azzá az energiaforrássá válik, amivel a test a legjobban működik. Emlékezz arra, hogy a prána volt, amin éltél életeid során Lemuriában. A légzésed csupán a szervezet oxigénnel való ellátása okán volt. Az energia-mintád a prána tartotta életben. A negyedik dimenzióban, a fotonenergiából származó prána lesz léted fő forrása. Szóval, gyakorold a prána légzést most, mivel ez revitalizálja és feltölti sejtjeid, és megtisztítja sejtszintű tudatosságod. Ez egy a sok magyarázat közül, ami miatt az élettartamod drámai módon meghosszabbodik.” A prána légzés eredete A könyv szójegyzékében (165. oldal) Kirael ezt mondja: „Itt, a földön, a kezdeti időkben, a prána légzés volt a túlélés esszenciája. Az évek során megtanulták az emberek, hogyan használják tüdejüket és szájukat a légzésre, ennélfogva korlátozták lehetőségeiket, hogy értékes energiát szolgáltassanak molekuláris szerkezetüknek. Amikor helyesen használták, a prána légzés hozzájárult ahhoz, hogy a molekuláris felépítményt a megértés különböző szintjeire juttassák.” Prána légzés meditáció Képzelj el egy, a Teremtőtől származó gyönyörű aranyfényt, ahogy a korona csakrádon keresztül behatol testedbe. Ahogy belélegzed ezt a fényt, engedd meg, hogy áthaladjon a tobozmirigyeden és a csecsemőmirigyeden. Engedd, hogy megtöltse a teljes tested. Miután egy pár másodpercig megtartottad ezt a fényt, fújd ki a levegőt, és engedd ki a fényt a szív csakrádon keresztül. Többször ismételd meg ezt a folyamatot, és ahogy lecsendesíted tudatod, és ellazítod a tested, kezdj el lassabban lélegezni. Lelki szemeddel utazz ezzel a fénnyel, és légy a kísérője, lásd, milyen lassan tudod mozgatni ezt a fényt a testedben lefelé és kifelé a testedből. Ahogy lelassítod légzésed, megtapasztalod a kegyelem, megbocsátás, a szeretet [szerelem] emlékének érzését és a gyógyulást Isten fényében. Út a szeretethez „Ez ilyen egyszerű lehet?” – kérdezed. A válaszom, egy hangsúlyos „Igen”. Isten fényében történő gyógyulás egyszerűségében nincs ok vagy kifogás, hogy ne mozdulj el a szeretet felé. A tisztaságban látni fogod, hogyan élted az életed, melyet a saját magad által önként felvállalt korlátok öveznek. Lesz lelki erőd a gyógyuláshoz, és a változáshoz, és hogy az Igazság, Bizalom és a Szenvedély új útját válaszd." [lásd: A Tudatos Teremtés Tíz Alapelvében] Emlékezz, lelkek vagyunk, akiknek emberi megtapasztalásai, élményei vannak, szóval kérlek, csatlakozz hozzám Isten fényében, ahogy imáimban mondom az Anyaföldért és minden lakójáért. Ahogy csendben ülsz, és megtapasztalod Isten fényét a prána légzés során, egyidejűleg lásd az Anyaföldet Isten fényével övezve. Ez a látvány meggyógyítja a félelem tudatosságát, ami körülveszi bolygónkat, és fellobbantja a szeretet tudatosságát. Képzeld el, hogy arany fényrészecskék lépnek be a korona csakrádon keresztül, és utána távoznak. Ahogy lelassítod lélegzésed, megtapasztalod a szeretet és fény érzését azáltal, hogy egy vagy a Teremtővel. Lehetséges, hogy majd szeretnéd a mély lélegzés rekeszizom kitágítás és összehúzás gyakorlatait is hozzáadni, ahogy megtapasztalod a fényt. Prána légzés kezdőknek Emlékezz arra, amikor a legutóbb nagyon zaklatott voltál valami miatt, és valaki azt mondta „csak végy egy mély lélegzetet, és nyugodj meg!”. Jó okkal! Mély lélegzetet venni, mint a prána légzésnél, segít összpontosítani és lenyugtatni a tudatod és érzelmeid, és segít összekapcsolni téged a felsőbb éneddel és a segítőiddel. A prána ősi szanszkrit nyelven a „lélegzetet” vagy „életet” jelenti. A prána légzés – melyet meditációval széles közben használnak – egy tudatos légzési módszer, ami erősíti a fizikai egészséged, mentális összpontosítást és általános jó érzést biztosít. Próbálkozhatsz azzal, hogy bevonod a fényt, vagy pránát a fejeden keresztül, majd a testeden belül arra a területre viszed, ahol úgy érzed, szükség van a gyógyító fényre. Szeretnéd kipróbálni? Ülj le kényelmesen, úgy, hogy hátad egyenes, és talpad a padlón van. Helyezd kezed az öledbe és lazulj el. Egy mély lélegzetet fogsz venni, de képzeld el, hogy a levegő a fejtetődön keresztül jut be a testedbe. Végy egy „delfin lélegzetet”! Most, ahelyett, hogy csak levegőt lélegzel be, képzeld be, hogy arany fényrészecskéket lélegzel be a fejtetődön keresztül, és engedd, hogy azok megtöltsék tested egészét. Kitágíthatod és összehúzhatod a rekeszizmod, ahogy azt gyakorlod, hogy ez a fény belép a testedbe, majd elhagyja azt. Tartsd meg ezt a fényt (és a lélegzeted) egy pár másodpercig, és utána engedd el szíveden keresztül, vagy vissza a fejeden keresztül, vagy a lábadon át az Anyaföldbe. Ismételd meg ezt a folyamatot többször, ahogy tested ellazul, és a tudatod lecsendesedik. Írta: Carol Morishige tiszteletesPrana Breathing for Beginners Prana Breathing - Healing in God's Light © Fred Sterling / Contact: Lightways Publishing, USA http://www.kirael.com/ A magyar fordítás forrása: http://univerzumitudatossag.blogspot.com/

2012-03-23T17:27:00.001+01:00

"A vallásos emberek megvetően materialistáknak nevezték a világi embereket, ők pedig hókusz-pókusznak titulálták a spiritualitást. Bizonyos fokig mindkettőben van igazság, de csak félig. Egy féligazság pedig sokkal veszélyesebb, mint egy hazugság, mert a féligazság igazságnak látszik." "Ha valaki igazán érett és kiteljesedett személyiség, az gyermeki, ártatlan, áhítattal és ámulattal teli, és annyira fogékony a lét szépsége iránt, hogy egész élete túláradó szeretetté válik. A téged körülvevő lét kimondhatatlanul csodálatos, és ha szíved nem táncol együtt vele, akkor nem is élsz."

Brahmarishi-Vaszistha-az-egyseg-valosaga

2010-08-12T14:52:00.002+02:00

Az alábbi tanítás felajánlásával szeretnénk minden kedves Olvasónknak eme nagyszerű mester-tanítvány párbeszédben írtak megvalósulását kívánni a 2008-as esztendőre. Az egység valósága címet viselő, újévi első cikkünk egyben a 300. megjelent írás.
A jelen fordítás részét képezi annak a monumentális tudatformáló tanításnak, melyet Brahmarishi Vaszisthának tulajdonítanak. A mű születésének időpontját senki sem ismeri, ám ez nem is lényeges, hisz a Védikus Irodalom részeként ez a mű is az Örökkévalóság visszhangja, s mint ilyen, üzenete örökkön létező, minden korban érvényes. A mű valójában egy párbeszéd, mely a Rámaként testet öltött Vishnu Istenség és Vaszistha között folyik, annak érdekében, hogy Ráma ráébredve és megtapasztalva a végső valóság lényegét, a valódi megvilágosodás állapotába térjen. A párbeszéd kezdetekor Ráma már készen áll a legvégső Valóságra vonatkozó igazság befogadására, s hogy az utolsó akadályokat is túlléphesse, Paramgurujához, Vaszisthához fordul tanításért.

A mű szövege közvetlenül a tudatunkhoz szól, így olvasásakor ne törekedjünk az azonnali megértésre, helyette képzeljük ártatlanul magunkat Ráma és Vaszistha helyébe, s lassan és biztosan haladva engedjük, hogy a tanítás tudati eszenciája lényünk egészét áthathassa. Ennek érdekében lassan olvassunk, engedjük hogy az egyes szavak érzelmi, képi, értelmi minőségei ártatlanul, mint amikor mesét olvasunk, megjelenhessenek tudatunkban. Ha valamelyik összetevő nem jelentkezik, ne aggódjunk, haladjunk tovább, s a szöveg többszöri olvasásával később minden megjelenik majd. Lesznek esetek, amikor a szöveg erőteljes hatást fejt ki ránk, ekkor álljunk meg kicsit, s szemünket lecsukva engedjük, hogy a tudati érték lényünk mélyre hatolhasson. Ezt feltárva, induljon a Valóság meséje…

Az olvasás elkezdése előtti hálaadás

Örökké hálás vagyok a Valóságnak, melyben minden alkotóelem, élő és élettelen lény úgy ragyog, mintha önálló létezéssel bírna, s melybe egy bizonyos létidő elteltével minden visszaolvad.

Örökké hálás vagyok a tudatosságnak, mely forrása a megismerésnek, a megismerés folyamatának és a megismerés tárgyának – a látó, a látás és a látott látszólagos hármasságának.

Örök hálám az abszolút Üdvösség óceánjának, mely Élettel tölt el minden olyan lényt, akik boldogságukat és fejlődésüket az Üdvösség óceánjának cseppjeiből merítik.
Óm Tat Szat

Vaszistha szól: Amikor a tudás a megismerés tárgyává válik, tudd, hogy ez a kötöttség. A felszabadulás akkor jelentkezik, amikor a tudás nem tárgya többé a megismerésnek.

Ráma szól: Hogyan lehetséges a megismerés tárgyaként jelentkező tudás bennünk szunnyadó szilárd meggyőződését megszüntetni?

Vaszistha szól: A teljes felébredés bekövetkezésekor az értelem homálya végleg elszáll. Ekkor testet ölthet bennünk a felszabadulás formátlan, csendes valósága.
Ráma szól: Mi légyen az a tökéletes felébredés, tökéletes tudás, melynek segítségével megszabadulhatunk a kötöttség korlátjaitól?

Vaszistha szól: A tudásnak nem létezik tárgya, melyet meg kellene ismerni. A tudás független és örök; túl van az elmondhatón és a meghatározhatón. Amikor ezt az igazságot közvetlenül megéled, előáll a tökéletes felébredés.

Ráma szól: Minek révén születik meg a tudás és a megismerés tárgya közötti megkülönböztetés? Milyen értelemben használjuk a „tudás” szót?
Vaszistha szól: A tudás vagy dzsjána nem más, mint a teljes felébredés vagy megvilágosodás. Ehhez a felébredéshez a reá vonatkozó meditáció révén juthatsz el. Az igazság az, hogy nem létezik semmilyen megkülönböztetés a tudás és a megismerés tárgya között.

Ráma szól: Ha valóban ez az igazság, akkor a tudás, illetve a megismerés tárgyának eme megtévesztő látványa miként születik meg, s hogyan gyökeresedik meg lényünkben?

Vaszistha szól: Ama félrevezető hitnek köszönhetően, miszerint a tudáson kívül más is létezik, valami rajta kívüli, mely a megkülönböztetést előidézi. Igazából sem kívül, sem belül nincs semmi.

Ráma szól: Miként fogadhatnánk el eme állítást, miszerint: minden, amit látni vélünk – Én, Te stb. – az összes alkotóelem, s a létezők végtelen sokasága valójába nem létezik?

Vaszistha szól: A Teremtés kezdetekor valójában sem a kozmikus lény vagy virát, sem a Világegyetem stb. nem vált létezővé. Vagyis nem született soha semmi, ami a látás tárgyaként szolgálhatott volna.

Ráma szól: Ez a világ van, volt lesz, hisz minden nap tapasztaljuk. Hogyan is állíthatnák, hogy sohasem létezett?

Vaszistha szól: Ez a világlátvány éppen annyira valótlan, mint az álomban látott tárgyak, vagy a délibáb.

Ráma szól: Miként állíthatod, hogy a Teremtés kezdetén semmi sem született, sem én, sem te, stb.?

Vaszistha szól: Hatás csak az őt kiváltó okból eredhet, sohasem fordítva. A Teremtést megelőző kozmikus feloldódás állapota közben csak a csend létezett, mely nem tartalmaz semmilyen okot a teremtésre.

Ráma szól: Bizonyos vagyok a felől, hogy a nem született örökkévaló létező a kozmikus feloldódás közben sem szűnik meg létezni. Miért ne lehetne Ő a teremtés oka?

Vaszistha szól: A hatás csak azt hordozhatja magában, ami az okban is jelen volt. A nem valós tehát nem válhat valóssá. Az edényből nem születhet ruhadarab.

Ráma szól: Lehetséges, hogy a kozmikus feloldódás alatt az egész Teremtés, egyfajta finom állapotban tovább létezik Brahmanban (a Teljességben), a határtalan tudatban, s később ez ölt testet a következő teremtésben.

Vaszistha szól: Megtapasztalta-e valaki is eme feltevés igazságát, van-e értelme hinni az ehhez hasonló képzelgésekben?

Ráma szól: Az igazság tudói ebben az állapotban csakis a tiszta, végtelen tudatot tapasztalták. Természetesen ekkor még a tér sem létezett. A „valós” anyagi világ láthatóan valóban nem születethetett az ürességből.

Vaszistha szól: Ha pedig ez az igazság, akkor a három világ sem egyéb, mint tiszta tudat. Kinek teste maga a tiszta tudat, nem létezik számára sem születés, sem halál.

Ráma szól: Könyörögve kérlek, mond el, miként született e világlátvány?

Vaszistha szól: Az ok és okozat hiányában, nincs sem lét, sem nemlét. Akkor miként születhetett volna meg a „tapasztalás tárgya”? Nem is született: az önvaló gondolja és tapasztalja meg önmagát, mint a tapasztalás tárgyát. Csak a tudat létezik semmi más.

Ráma szól: A mozdulatlan „tapasztalás tárgya” gondolkodik! Az Úr, minden dolgok látója, saját tapasztalatának tárgyává válik. Hogyan lehetséges mindez? Vajon megégetheti-e a fa a tüzet?

Vaszistha szól: A látó nem válhat a tapasztalás tárgyává, hisz az utóbbi nem is létezik. Valójában a látó mindaz, ami van – a tudat egységes tömege.

Ráma szól: A határtalan tudat tudatos lesz önnön tudatosságáról, mint saját maga tárgyáról, s ez vezet a világlátvány megjelenéséhez. Miként jön létre a tárgy?

Vaszistha szól: Az ok hiányában valójában semmilyen tárgy sem létezik. Éppen ezért a tudat örökké szabad, leírhatatlan és értelmezhetetlen.

Ráma szól: Ha ez az igazság, akkor az én-tudat és az ehhez hasonló minőségek miként születnek? Miért tapasztaljuk a világot?

Vaszistha szól: Az ok hiányában ezek egyike sem létezik. Hol van hát akkor a tapasztalás tárgya? Ezek az úgymond „teremtett” tárgyak valójában csak a tapasztalás látványai.

Ráma szól: Hogyan jelentkezhet ez a látvány a tiszta tudatosságban, mely ment minden nemű mozgástól, éppen ezért a tárgy tudatosságától is?

Vaszistha szól: Az ok hiányában, Ó Ráma, valójában a látvány sem létezik. Minden mi létezik, te, én stb. a végtelen csend egysége, semmi más.

Ráma szól: Ó tanítóm, zavarba estem, s nem tudom, mit kérdezhetnék most. Úgy érzem, teljesen felébredtem vagy megvilágosodtam: mit is kérdezhetnék hát?

Vaszistha szól: Az ok teljes hiányában ne kutasd hát többé a „miért” okát. S ha így teszel, könnyedén megpihenhetsz a legfelső, leírhatatlan valóságban.

Ráma szól: Elfogadom, hogy az ok hiányában a Teremtés, mint olyan, sohasem létezett. Akkor viszont a tudást és annak tárgyát övező zavar kinek, s miért létezik?

Vaszistha szól: Az ok hiányában, s mivel csak a végtelen béke és csend létezik, a zavar vagy illúzió sem létezik. Csak azért nem honolsz még ebben a békében, mert nem folytattál folyamatos elmélyedést eme igazságon.

Ráma szól: Hogyan születik az elmélyedés, és a nem-elmélyedés? Ismét ugyanabba a csapdába estünk.

Vaszistha szól: Az igazság az, hogy a végtelenben nincs semmilyen látvány, vagy látszat. A tudat végtelensége és megszüntethetetlensége folytán azonban a végső igazságon folytatott folyamatos elmélyedés képzete mégis megjelenik.

Ráma szól: Ha minden csak végtelen béke, mi értelme a „tanító” és a „tanuló” szóknak, hogyan keletkezik-e kettősség?

Vaszistha szól: A „tanító” és a „tanuló” valójában nem egyéb, mint a Brahmanban létező Brahman. A megvilágosodott számára nem létezik sem kötöttség, sem felszabadulás.

Ráma szól: Ha az idő, a tér, az anyag, az energia és az összes többi dolog megosztottsága valóban nem létezik, akkor miként születhetett meg a különbözőség egységének képzete?

Vaszistha szól: Az idő, a tér, az anyag, az energia (cselekvés) és a tapasztalás csak a nem-létező tudatlanságban létezik. Nincs képzet, mi független lenne ettől.

Ráma szól: Ha a „tanító” és a „tanuló” kettőssége nem létezik, akkor mi valójában a felébredés vagy megvilágosodás?

Vaszistha szól: A felébredés révén eléred a felébredést; s így a „felébredés” képzetét tökéletesen megérted. Mindez természetesen csak számodra felfogható, s nem számunkra.

Ráma szól: Ha viszont maga a megvilágosodás is az én-érzethez kötődik, akkor már nem azonos a megvilágosodással. Hogyan létezhet efféle megosztás a tiszta és feloszthatatlan tudatosságban?

Vaszistha szól: A megvilágosodott világossága maga az öntudatosság. A látszólagos megkülönböztetés vagy kettősség olyan, mint a szél és annak mozgása.

Ráma szól: Ha tényleg ez az igazság, akkor lehetetlenség elfogadni a megismerő, a megismerés folyamata és a megismerés tárgyaként jelentkező felosztottság létezését, hisz hogyan is lehetne az óceán és a rajta lévő hullám eltérő egymástól?

Vaszistha szól: Ha ezt elfogadjuk, akkor a felosztottságban sincs semmi hiba, noha tudjuk, hogy a valóság az osztatlan tudat egysége.

Ráma szól: Mesterem, kiben jelenik meg az én-érzet, s ki tapasztalja eme világlátványt vagy képzelgést?

Vaszistha szól: A kötöttség korlátja a tapasztalás tárgyának valóságába vetett meggyőződésből ered. Elegendő tehát annak meglátása, hogy a tárgy nem létezik. Mivel a tudat képezi mindennek a lényegét, így nem létezik sem a kötöttség, sem a felszabadulás.

Ráma szól: A tárgyat a lámpa fénye teszi láthatóvá. Ezt alapul véve mondhatjuk-e azt, hogy a külső tárgyakat a tudat fénye révén látjuk?

Vaszistha szól: A külső valóság nem rendelkezik semmilyen kiinduló okkal, mely létrejöttéhez vezetne. Ok nélkül pedig nincs okozat sem. Képzelt tapasztalatról van tehát szó, semmi másról.

Ráma szól: A rémálom megélésének ideje alatt, akár valóságos, akár nem, szenvedést tapasztalunk. Ugyanez igaz a világlátványra is. Mivel kerülhető el mindez?

Vaszistha szól: Ugyanúgy, ahogy a rémálomnak és a belőle fakadó szenvedésnek is a felébredés hozza el a végét, a világlátvány tapasztalatából származó szenvedést a belőle való felébredés szünteti meg, valamint az, hogy ezt követően nem kötődünk és vágyunk többé a világ tárgyaira.

Ráma szól: Miként érheti el valaki boldogsága tárgyát? S eme világ-álom tárgyainak szilárdsága miként szüntethető meg?

Vaszistha szól: Ha megvizsgálod az „előző” és az „ezt követő” állapotát, az anyag szilárdsága megszűnik. Ha elmélyedsz ama igazságban, hogy mindez olyan akár az álomban, akkor az anyag szilárdságába vetett hited megszűnik.

Ráma szól: Amikor meggyengül az ilyen típusú hitünk, mit látunk vagy érzékelünk? Miként szűnik meg a világlátvány érzékelése?

Vaszistha szól: Érzékelés közben a világlátványt olyannak látjuk, mint a levegőbe épített kastélyt vagy egy képet, melyet elmosott az eső – elménk mentes a vászanától vagyis az értelem megszokásaitól.

Ráma szól: Mi történik ezután?

Vaszistha szól: A tisztán képzetként létező világlátvány fokozatosan elhalványul, s fokozatosan megszabadulunk minden korláttól és megszokástól.

Ráma szól: Tény, hogy a sok életen át történő felelevenítések révén a megszokások mélyen beégetik magukat lényünkbe: miként szüntethetők hát meg?

Vaszistha szól: Ráébredve az igazságra, hogy a külső valóság és annak anyagi tárgyai egyfajta torz képzetként léteznek Önvalónkban vagy a végtelen tudatosságban, az anyagi valósághoz való kötöttségünk (és fordítva) megszűnik, véget vetve ezzel a szamszára vagy újraszületés körforgásának.

Ráma szól: Mi történik ezután, miként érjük el a békét?

Vaszistha szól: Miután a tárgyak szilárdságának képzete, azzal a törekvéssel együtt, hogy e képzetet újraélesszük, megszűnt, a világba vetett minden bizalmunk megszűnik.

Ráma szól: Ha a világlátvány a gyermek elméjében megfogant képzethez hasonlóan létezik csupán, megszűnése miért nem okoz fájdalmat és szenvedést?

Vaszistha szól: Vajon érzünk-e szenvedést akkor, ha egy képzelt tárgyat elvesztünk? Éppen ezért mindaddig, míg elménk gondolatokkal, képzetekkel és észlelésekkel teli, kutassuk folyamatosan természetük lényegét.

Ráma szól: Mi az elme (csittam), miként lehet kifürkészni természetét, s milyen előnyel járhat mindez?

Vaszistha szól: A tárgyként önmagáról tudatos tudatosságot nevezzük elmének. Természetének kifürkészése pedig nem más, mint amit most teszel. Ennek révén az értelem szokásmintáit végleg megszüntetheted.

Ráma szól: Hogyan lehet az ételem szokásmintáit megszüntetve elérni a nírvánát?

Vaszistha szól: A tárgy és az értelem szokásmintái valójában nem léteznek. Vagyis maga az elme sem létezik.

Ráma szól: Miként lehetséges ez, hisz tapasztaljuk létezését?

Vaszistha szól: A világ valójába másként fest, mint ahogy a tudatlanok látják: mindaz, amit a megvilágosodott valóságként érzékel, leírhatatlan.

Ráma szól: Milyen a tudatlan érzékelése? És miért leírhatatlan mindez a megvilágosodott nézőpontjából?

Vaszistha szól: A tudatlan úgy tekint a világra, mint aminek kezdete és vége van. A megvilágosodott semmit sem érzékel, hisz soha semmi nem teremtődött, vagyis nem létezik semmi.

Ráma szól: De mégis tapasztaljuk létezését?

Vaszistha szól: Ezek a tapasztalatok ugyanolyanok, mint az álombéli világ tárgyai, melyek szintén nem léteznek.

Ráma szól: Az álomvilág tárgyait azért tapasztaljuk, mert az éber tudatban korábban már tapasztaltuk őket.

Vaszistha szól: Ez a két tapasztalat ugyanahhoz a tárgyhoz köthető?

Ráma szól: Az éber tudat okozta elmebéli benyomások vezetnek az álombéli tárgyak látványához.

Vaszistha szól: Ha valóban ez az igazság, akkor hogyan lehetséges, hogy az álomban lerombolt ház, reggel felébredve sértetlennek mutatkozik?

Ráma szól: Hát persze, álom közben az éber tudat valósága nem valós többé. Amit akkor látunk, csak a tudat (Brahman). De miként válhat létezővé az, ami korábban nem létezett?

Vaszistha szól: Valójában a tiszta tudat ragyogása hatja át az idő végtelenjét is, azt éreztetve, mintha már mindez korábban is megtörtént volna. Hiszed vagy nem, ez az igazság.

Ráma szól: Mesterem, miként bújhatunk ki a képzet eme köntöséből?

Vaszistha szól: Áss a mélyére a következő kérdésnek: Miért tűnik a szamszára vagy létezéslánc valósnak, mikor nincs semmilyen ok, mi létezését életre hívná?

Ráma szól: Az álombéli tárgyak az elmének köszönhetik létüket, tehát az elme anyagából vannak. A világlátvány esetében is ez az igazság.

Vaszistha szól: Az elme viszont nem különbözik a tiszta tudat csendtömegétől, vagyis csak az utóbbi létezik.

Ráma szól: Ugyanúgy, ahogy a test sem különbözik az őt alkotó végtagoktól, a Világegyetem sem különbözik Brahmantól.

Vaszistha szól: Vagyis a világot nem teremtette senki, s így azonos az örök Brahmannal (Teljességgel).

Ráma szól: Most már értem, a világ teremtésének és feloszlásának képzete csupán véletlen egybeesés, mely az „én vagyok a cselekvő” és az „én vagyok a tapasztaló” képzet illúziójával párosul.

Mesterem, a világlátvány öröktől fogva a végső valósággal telített, így tehát sohasem született és sohasem szűnik meg létezni. A világlátvány csupán egy káprázat; ám akár káprázat akár nem, valójában Brahman, semmi más.

Vaszistha szól: Brahman önmagaként ragyog önmagában a véletlen egybeesés folytán (akárcsak az érett kókuszdió, ami a reá szálló holló révén a földre hullik), s ez az, amit általa és benne Teremtésként ismerünk.

Ráma szól: Mesterem, kérlek, mond el, miként ragyog a végtelen tudat a teremtés kezdete előtt, és a feloszlás után, illetve akkor, mikor megosztott?

Vaszistha szól: Önvalód által tartsd a tudat fényét magadban. A fényt csak valami máshoz viszonyítva érzékelhetjük. Mivel a kezdetekkor semmilyen kettőség vagy megosztottság nem létezett, ezért ezt a fényt önmagadon belül tapasztald meg. Ez a fény maga a látó, a látás, és a látott (tárgy), akárcsak az álombéli tapasztalatokkor. Maga a tudat fénye ragyog a teremtés kezdete előtt Teremtésként. A tudat egysége ragyog a hármasságban (a megfigyelőben, a megfigyelésben és a megfigyelés tárgyában), ami a teremtés kezdetekor Teremtésnek látszik. Ilyen a természete, ragyogva felragyog.

Az álmok és a hallucinációk tapasztalata is ehhez hasonló: ezekben is a tudat fénye ragyog. Ami kezdet és vég nélküli világként ragyog a térben, a tudat fénye, semmi más. Az önmagából kiáradó fénye ragyog Teremtésként.

Ez a fény a maga egyszerűségében és természetességben ragyog bennünk, megvilágosodottakban, anélkül hogy eközben bármiféle felosztottság jelentkezne. A teremtés kezdetekor azonban még nem létezett a tapasztaló és a tárgy: ez a kettősség egyfajta téves észlelésként bukkanhatott fel, akárcsak a kígyónak vélt kötél. A kezdetekkor így megjelenő felosztottság észlelése révén tapasztalata tovább folytatódott. Mivel azonban ennek a felosztottságnak nincs semmilyen oka, így egyértelmű, hogy még most is csak a tudat fénye ragyog mindenben.

Sem éber, sem álom, sem mélyalvás tudat nem létezik. A Teremtés kezdetétől fogva Brahman (a Teljesség) ragyog mindenhol. Brahman pedig saját testeként tekint erre a Világegyetemre – amit tehát a világként ismerünk, nem különbözik Brahmantól.

Ráma szól: Ó jaj, mily hosszú ideje bolyongunk ebben a végtelen térben anélkül, hogy felismertük volna lényegét. Teljesen felébredve és megvilágosodva azonban a világlátvány káprázata nyomban szertefoszlik. S ekkor nyomban felismerjük az igazságot, miszerint a világ sohasem létezett, és soha nem is fog ezután sem. Minden mi van, a végtelenként létező tiszta tudat és béke, semmi más.

Minden, mit tapasztalunk, valójában a legfelsőbb tudat, amit csak természete helytelen felfogása miatt észlelünk a létezés láncolatként. A legfelsőbb lét az, melyet az „Ez más”, „Ekképpen ragyog”, „Ezek a világok” és „Ezek a hegyek” kijelentések tárgyaként észlelünk.

A teremtés kezdetekor, az élet elkezdésekor a túlvilágon, illetve az álom megjelenésekor csak a tudat válik önmaga tárgyává, hisz nincs más, mi jelen lenne. Az ehhez hasonló képzetek megjelenését, „Most a mennyben vagy a pokolban vagyok” az egyén valósnak érzékeli.

Valójában azonban sem a látó, sem a tárgy, sem a teremtés, sem a világ, sőt még a tudat sem létezik; az éber, az álom és a mélyalvás tudat egyáltalán nem létezik. A létezni vélt dolgok sem léteznek. Ha felkutatjuk a „Miként vált eme valótlan káprázat valósággá” kérdés mélységét, rájövünk, hogy a kérdésnek semmi értelme, hisz a káprázat vagy illúzió nem lehet valós. A megtéveszthetetlen tudatban ugyanis nem jelentkezhet semmilyen káprázat. Vagyis a káprázat látszatának lényegi anyagát is a tudat alkotja.

A káprázat tapasztalatai a megértés hiányaként jelentkeznek, olyan, mint az álombéli halálunk megélése; mélyére hatolva a valóság természetébe a káprázat szertefoszlik. Olyan ez, mint a gyermek félelme a szellemektől, melyek csak elméjében léteznek. Vizsgálódás hiányában az efféle képzetek mélyen beleágyazódnak lényünkbe, ám ha kifürkésszük mibenlétüket, azonnal szertefoszlanak.

A kérdés tehát, hogy „A valótlan miként vált valóssá?”, teljességgel értelmetlen; értelme csak a valóságra, s nem a valótlanra vonatkozó vizsgálódásnak van. Mindaz, mit kutatva nem észlelünk, valótlan; ha mégis valósnak érzékeljük, akkor káprázattal van dolgunk. Ha egy adott dolgot a kellő mélységű vizsgálódás után sem találunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valótlan, akárcsak a meddő asszony fia.

Ami pedig valótlan, az sohasem létezett. Éppen ezért minden, mit észlelni vélünk, nem egyéb, mint a fátyol nélküli összefüggő tudattömeg. A világként észlelt ragyogás az önmagában létező legfelsőbb lét semmi más. Nincs se fény, se sötétség.

A kezdet és vég nélküli valóság, melyet sem az istenek, sem a bölcsek nem ismernek. Egyedül ennek a fénye ragyog: mi hát a „világ” és mi a „tárgy”? Egyszer is mindenkorra vessünk véget az egységre és a különbözőségre vonatkozó értelmetlen okoskodásoknak. A kezdetekkor létező béke változatlan. A teremtés ugyanúgy létezik Brahmanban, a végtelen tudatban, mint a térben a távolság. Amikor megjelenik a lélekben ez a felismerés, a létezés-láncolatként ismert szörnyeteg végleg megpihen, még akkor is, ha látszólag tovább is létezik. A tudatlanság napjának lenyugvásával, a szenvedés forrósága és a létláncolat valóságába vetett meggyőződés is nyugovóra tér. A tudatlanságtól megszabadulva az igazság ismerője a születés, halál és öregkor mintázatának részeként a legkülönfélébb cselekvéseket végezve tovább létezik, noha igazából már nincs jelen.

Nem létezik sem a tudatlanság, sem a káprázat, sem a szenvedés, sem az öröm. A tudás és a tudatlanság, a boldogság és a fájdalom Brahman, semmi más. A tudás fényében mindenben felismerszik Brahman; a tudatlanságban pedig nincs semmi, amit nem-Brahmanként azonosíthatnánk. Megvilágosodtam, s ezzel egyidőben minden értelmetlen gondolatom elszállt. Békét és nyugalmat találtam. Minden vagyok, a világot pedig tiszta ürességként érzékelem. A megvilágosodás előtt Brahmant öntudatlanságként éltem, ugyanezt a Brahmant most, mint öntudatot tapasztalom. Legyen az tudás vagy tudatlanság, ismert vagy ismeretlen, örökké csak Brahman létezik. Olyan, mint az égbolt, mely egy, s mégis üres, osztatlan ám mégis kék.

Én vagyok a nírvána. Minden kétségem elszállt. Szabad vagyok. Boldogsággal telve, vagyok, aki vagyok, akár a végtelen. Minden, s a békében honoló semmi vagyok, örökkön-örökké. Mindent elértem mi elérhető. A tárgy tapasztalásával felhagytam. Elértem hát az igazi megvilágosodást, s innen nincs többé vissza út.

A megvilágosodott értelem a maga valóságában tapasztal mindent, úgy, ahogy van. A végtelen tudatban folyamatosan bukkannak fel és tűnnek el a világegyetemek. Néhányat közülük megtapasztal valaki, míg másokat nem. Ki mondhatná hát meg pontosan a számukat? A szervek és a szervezet közötti megkülönböztetés csak szóbeli és önkényes: ugyanez igaz Brahmanra és a Teremtésre is. Közülük csak Brahman létezik, a másik nem. Erre ráébredve megszűnik minden vágyakozás, és a végső béke honába lépünk.

Az ilyen megvilágosodás nem érhető el az értelemmel, sem az értelem nélkül. A megvilágosodás nem lehet tudatos önmagáról, hisz nem tárgya a tudatosságnak!

A felébredés vagy megvilágosodás önmagától következik be, akárcsak a nap ragyogása délben. A felébredt egyénben a vágyak megszűnnek és a nírvána anélkül jelenik meg benne, hogy vágyna rá. Folyamatosan a meditáció állapotában honol, s állandóan megalapozott saját valódi természetében, aminek köszönhetően semmit sem kér, és semmit sem utasít vissza. Olyan akár a lámpa, melynek fénye minden cselekvést megvilágít, miközben maga a lámpa egyetlen cselekvésben sem veszt rész. Az ilyen egyén él és cselekszik, ám eközben semmit sem akar.

Amikor mindenben felismerszik a végtelen tudat valósága, a káprázatnak nincs többé helye. Eltűnnek a vágyak, ami tovább fokozza a felébredést és a megvilágosodást, ez utóbbi pedig még inkább csökkenti vágyakozásainkat. A megvilágosodás jele: a belső vágyak megszűnése. Ha ez utóbbi nincs jelen, akkor a megvilágosodás még nem érkezett el, s helyette csak tudálékosság van, ami nem egyéb, mint tudatlanság. A tökéletes megvilágosodásból eredő teljes vágytalanság maga a felszabadulás. Ezt elérve minden szomorúság, fájdalom és szenvedés véget ér, noha az egyén tovább él. Az önvalóban időzőnek csak az önvaló nyújt boldogságot, annak, kiben minden vágy megszűnt, és az én-érzet is elhalt, az élet maga lesz az akaratok nélküli tökéletes tisztaság.

Vaszistha szól: Gratulálok Ó Ráma, elérted a megvilágosodást. Szavaid a megvilágosodás erejével átitatottak. A valótlanság azonnal eltűnik, ha nem gondolunk vagy figyelünk rá. Ez a végső béke és nyugalom, melyet élsz, tudd, ez a felszabadulás és a végső igazság. Az állapot melyben a megvilágosodott létezik, miközben élni látszik, olyan, mint a szikla belseje, függetlenül attól, hogy magányosan pihen, vagy különféle cselekvéseket végez. Mi mindannyian ebben az állapotban élünk, Ó Ráma, noha eközben szerteágazó feladatokat és munkákat végzünk. Most már te is ebben az állapotban létezel, menj hát és tett a dolgod. Először azonban mond el nekem, miként ébredtél rá, hogy ez a világ, noha valóságosnak látszik, igazából nem is létezik?

Ráma szól: Ezt a világot már a kezdetekkor sem teremtette senki. Miként létezhetne akkor most? Nincs semmilyen oka, mely létét előidézhetné, ok nélkül pedig nincs okozat. A változás az adott állapot eltűnését és egy újabb állapot megjelenést jelenti. A változatlan valóságra azonban ez nem igaz. Ha a valóságot Brahmanban létező káprázat-tapasztalatnak tételezzük fel, akkor nem is lehet más, mint káprázat. Álmunkban egy másodperc egy egész életnek tűnik: ugyanez igaz a világlátványra is, ahol az idő múlását a Nap és a Hold mozgásából észleljük. A végtelen tudatban megjelenik a Teremtés képzete, a vele járó tér, idő, stb., kiegészítőkkel együtt.

Vagy tekintsük az egészet valósnak. Nos, akkor a valótlan miként tűnhet létezőnek? Vagy az is lehet, hogy nincs sem valótlan, sem valós. Ami van, az van. Minden létező oly áttetsző akár az égbolt, teljes akár a szikla közepe és csendes, nyugodt mint egy kődarab. Ilyen a Teremetés is. A Teremtés a végtelen tudatban létezik, mely minden gondolat és képzet valósága is egyben, ezek együtt alkotják a finomtestet, ami tehát ugyancsak a tudat, semmi egyéb. A „testben” megjelenő tiszta észlelést vagy éberséget érzékeljük Teremtésként, vagyis a Teremtés Brahman maga.

Vaszistha szól: Miért ne tételezhetnénk fel azt, hogy ugyanúgy, ahogy a mag tekinthető a csíra okának, a Teremtésnek is Brahman az oka?

Ráma szól: A magban látható csírát nem csírának látjuk, hanem magnak, vagyis a csíra is mag. Ehhez hasonlóan, a Brahmanban létező világ is csak Brahman, s nem pedig a világ, Brahman pedig nem változó. Mivel Brahman változatlan és alak nélküli, ezért nem fogadható el az a nézet, miszerint a világ Brahmanból ered, hisz a világ változó és formákkal teli. Az az elképzelés, miszerint a világ olyan, akár egy álombéli történés, mely valami módon anyaggá lett, szintén elfogadhatatlan, hisz az álmot önmagán belül tapasztaljuk. Az éber és az álomvilág két különálló sík, az álombéli oroszlánt, lehetetlen az éber tudat puskájával lelőni. Vagyis a Teremtést nem tekinthetjük álomból keletkezőnek sem. Az álom tárgyai a tudatunk formái, ehhez hasonlóan az éber tudat tapasztalatainak tárgyai is a határtalan tudat formái.

Ó Mesterem, teljesen tiszta most már előttem, hogy az önvaló ismerete túl van a szavak bűvöletes valóságán. A kérdés akkor viszont az, miként valósítható meg ez az állapot a szentiratok ellentmondó tanításain keresztül? Ha a szentiratok nem segíthetnek az önvaló megismerésében, akkor mi céllal íródtak, mi a hasznuk? Kérlek, mond hát el, vajon az önvaló ismerete követi-e, és összhangban van-e a Tanítók utasításaival, illetve a szentiratok tanulmányozásával?

Vaszistha szól: Teljesen igazad van, Ó Ráma, hisz a szentiratok tanulmányozása nem tekinthető az önvaló megismerése okának. A szentiratok különféle kijelentésekkel vannak tele, míg a legfelső lét leírhatatlan. A kérdésedre válaszolva azonban elmesélem most neked, hogy az önvaló ismerete miként került kapcsolatba a szentiratok tanulmányozásával.

Egy bizonyos falu lakóit folyamatos szerencsétlenségek sújtották már egy jó ideje. A szörnyűségek és szegénység közepette minden eszközt megragadtak, hogy mindennapi betevőjüket megkeressék. Ezért aztán elhatározták, hogy a közeli erdőben összegyűjtik az elszáradt fadarabokat, s az árából fedezik majd élelmüket.

Így éltek hát ezután nap, mint nap. A fagyűjtés közepette sok értékes drágakövet is találtak, melyek hol rejtve, hol szabadon hevertek. Voltak tehát a faluban olyanok, akik köveket, mások szantálfát, megint mások pedig gyümölcsöket, de olyanok is, akik továbbra is csak értéktelen tűzifát találtak. Akik szerencsések voltak, és drágakövekre bukkantak, azonnal megszabadultak a szegénység gyötrelmeitől.

A keresgélés és fagyűjtögetés közben egy nap rátaláltak a Bölcsek Kövére, arra a csodatévő kőre, mely minden vágyat beteljesít. A kő segítségével mindent megkaptak, amire a falu lakóinak szüksége volt, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tűzifáért indultak az elején, s végül a Bölcsek Kövére bukkantak.

A mesében szereplő falu lakói, a Földön élő embereket példázza. Az emberiség a tudatlanság legnagyobb szegénységétől és az ebből eredő nyomorúságától szenved. A mesében szereplő erdő a Tanítót és a szentiratokat példázza. A falu lakói a szükségleteik kielégítése miatt mentek az erdőbe, s ugyan ezen okból fordul az ember Tanítójához, illetve a szentiratokhoz is. A Tanító és a szentirat utasításait követve azonban egy bizonyos idő elteltével az ember értékes dolgokra bukkan. Noha tűzifáért indultak, végül a Bölcsek Kövével tértek vissza a falu lakói is. Ugyanígy, a vágyai kielégítéséért szentiratot tanulmányozó ember végül magát az Örök igazságot találja meg. Néhány embert a kételkedés vagy a kíváncsiság – Mit nyerhetek a szentirat tanulmányozásával – késztet a szentirat kézbevételére; mások azzal a céllal tanulmányozzák, hátha megtalálják a gazdagság és a boldogság forrását; megint másokat más célok vezérelnek. S ugyanúgy, ahogy a fát gyűjtögető emberek is végül rátaláltak a Bölcsek Kövére, a szentirat tanulmányozói is idővel rábukkannak a Végső Igazságra. Ezen cselekedetük közepette minden ember a szentek viselkedését követi, akik mindent az emberiség jólétéért tesznek. Az emberek pedig azt látják, hogy minden szent csakis a legfelső szellemi érték elnyerése miatt tanulmányozza a szentiratokat. Ezért hát ők is ezt teszik.

S ahogyan a falu lakói esetében láttuk, ahol egyesek szantálfát stb. találtak az erdőben, ugyanígy a szentirat tanulmányozói közül is egyesek boldogságot találnak, mások pénzt, megint mások pedig a helyes cselekvés szabályait. A szentiratok csak ezzel a három értékkel foglalkoznak, a leírhatatlan Brahmannal nem, éppen ezért nincs olyan szentirat, melyben erről olvashatnál.
A végső igazság közvetlen megtapasztalását nem érhetjük el sem a szentiratok tanulmányozásával, sem a Tanító utasításainak hallgatásával, sem adakozással, sőt Isten imádatával sem. Ez a valóság ugyanis túl van ezeken. Elmondom azonban most neked, hogy ezek az eszközök, noha nem vezetnek el az önvaló felismeréséhez, miként váltak az önvaló megtapasztalását célzó formulákká. A szentirat tanulmányozása és utasításai követésével az elme áttetszővé válik; s amikor ez megvalósul, a végső igazság, anélkül, hogy akarnánk, felragyog bennünk. A szentiratok a tudatlanság szattvikus vagy tiszta részét taglalják, ami az elme tisztaságához vezet. Ez a tisztaság pedig elpusztítja a tudatlanság tamaszikus vagy homályos részét.

Az égbolton felbukkanó Nap, anélkül, hogy különösebben akarná, mégis visszatükröződik az óceán felszínén. Ehhez hasonlóan, a kereső és a szentirat találkozásakor az igazság idővel visszatükröződik a keresőben. A sárral játszó gyerek még több sarat véve kezébe összedörzsöli tenyerét, mely lehullva megtisztítja a kezét. A szentirat is ekképp tisztítja meg az elmét, mely így képes visszatükrözni az igazságot.

Az ég telítve van fénnyel, amit azonban csak akkor láthatunk meg, ha valamin visszaverődik. Ugyanígy, amikor a szentirat találkozik a keresővel, az eredmény megvilágosodást vált ki. Az örök igazság tehát csak úgy ismerhető fel, ha a Tanító szavait követve mélyen elmerülünk a szentiratok igazi jelentésének felismerésében, ha sok időt töltünk felébredt egyének társaságában (szatszánga), valamint önfegyelmet gyakorlunk és az elmét természetesen lecsendesítjük.
Még egyszer elismétlem neked a legfontosabb tudnivalót, Ó Ráma, kérlek, hallgasd hát figyelemmel, hisz az igazság folyamatos ismétlésétől még a legbutább ember is megvilágosodhat.

A csend kiegyensúlyozott állapotában időzve élj a világban, és meglásd ez az állapot a legnagyobb áldással és vigasszal ajándékoz majd meg. Ez a legnagyobb gazdagság mivel rendelkezhetsz, és jó szerencsét is ettől remélhetsz. Az egyensúly segíti a tisztaság növekedését benned, amit minden más erény természeténél fogva követni fog majd. A világ összes áldása és vagyona semmit sem ér a belső egyensúlyhoz képest. Kevesen vannak olyanok, kik ebben az egyensúlyban élik életüket, akik mindenkire barátként tekintetnek.

A kiegyensúlyozottság állapotában a szomorúság boldogság, a halál pedig új élet. Kifejezhetetlen nagysággal bír az, ki mentes a diadalmámortól és a búskomorságtól, aki természetesen teszi a dolgát, akkor és azzal, amivel épp szükséges, aki mindent annak lát, ami. A barátok, a rokonok, az ellenséges és a királyok tökéletesen megbíznak abban, ki természetesen él. Természetesen élve, az ember, még ha mérges is, akkor sem bánt meg senkit. Az emberek megtapsolják azért, amit tesz, azt eszik, amit ő, még akkor is, ha legyőz vagy megfedd épp valakit – hisz közben megőrzi belső egyensúlyát. Megtapsolják mindenért, amit most, vagy a régmúltban tett, akár jó akár rossz volt az, mit elkövetett.
A belső béke egyensúlyában megalapozott ember nem tapasztal kétségbeesést, sem akkor, ha nagy boldogság, sem akkor, ha nagy szerencsétlenség éri.

Még az istenek is meghajolnak az előtt, aki a tökéletes belső béke állapotába jutott. Éppen ezért örökre őrizd meg azt, amit most elértél, Ó Ráma, és gondolkodás nélkül tedd a dolgod, bármilyen helyzetbe sodor is az élet, hisz az élet nem más, mint a Teljesség (Brahman).

Óm, béke, béke

LÁMÁK LAKOMÁJA A tibeti konyha

2010-07-19T17:50:00.000+02:00

LÁMÁK LAKOMÁJA
A tibeti konyha

BEVEZETÉS
Tibetről, a tibeti kultúráról ma már egyre többet hallhatunk, olvashatunk. Az érdeklődő olvasó viszonylag egyszerűen juthat nyomtatott anyaghoz a tibeti kultúra bizonyos vonatkozásaiban, úgymint a tibeti buddhizmus, a tibeti történelem, tibeti irodalom, nyelvészet, stb. Nem igaz azonban a fönti megállapítás, ha valaki a tibetiek étkezési szokásaival, kedvelt ételeikkel szeretne ismerkedni. E könyvecske hiányt szeretne pótolni, szűk áttekintést adni arról, hagyományosan milyen ételek és milyen módon készülnek a tibeti családok konyháiban.
Indra Majapuria 1988-ban jelentette meg nepáli szakácskönyvét, melyet sok év gyűjtőmunka előzött meg. A könyv írása során az volt az érzése, a tibeti ételkészítési szokások erősen hatottak a nepálira. Így kezdték el kutatni a témát Diki Lobszanggal. Munkájukban a legnagyobb problémát a négy szomszéd - India, Nepál, Kína és Tibet konyhájának szétválasztása okozta. Bár kétségtelenül sok a kölcsönhatás e négy nép konyhája között, alapjaikban mégis elkülöníthetők, sajátosak. Kínai és indiai szakácskönyvek ma már nagy számban állnak rendelkezésünkre, a tibeti konyháról azonban jobbára csak elszórt utalásokat találhatunk - az említett szerzőpáros munkáján kívül.
Mióta Kína a század közepén lerohanta Tibetet, a tibetiek étrendje is egy sor változáson ment keresztül; mégis, a hagyományos tibeti ételek, ételkészítési szokások megmaradtak kulturális örökségük részeként, s generációról generációra (konkrétan anyáról lányára) testálódtak. A tibetiek étkezési szokásai nagyban függnek a fogyasztó által elfoglalt gazdasági-társadalmi pozíciótól és a fogyasztó lakhelyétől. Ahogy a világ minden részén, Tibetben is gazdagabban terítenek a vagyonos családoknál. Tibet tengerszint feletti magassága, hegyláncok, folyók szabdalta arca nagyban befolyásolja, mi kerülhet az itt élők asztalára. A dél-keleten élők ételei különböznek például a Közép-Tibetben élőkétől, hiszen sokkal több fajta haszonnövény termesztésére van lehetőségük, mivel termőföldjeik vízellátása a természet által megoldott. Ami a vízellátást, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó növénytermesztést illeti, vannak persze Közép-Tibetnél gyengébben ellátott területek is. Például a Közép-Tibet-béli Lhásza környékén párfajta zöldségféle, gyümölcs és gabona is megterem, míg az Északi-Fennsíkon élő nomádoknak mindezen áldások jórészt elérhetetlenek. Az Északi-Fennsíkon, Phariban, Kham nagy részén igen gyenge a termőföld, s ezek ráadásul különösen hideg vidékek. Az itt élők jobbára csak szárított húst, campát és cshathangot (vajas, sós teát) esznek.
A tudós olvasó bizonyára tudja, hogy Buddha megtiltotta követőinek a hús fogyasztását, s tudja azt is, Tibetben mindenki Buddha követője. Hogyan lehet hát, hogy a buddhista tibeti húst eszik? A megoldás egyszerű. Buddha Indiában élt, a Himalája termékeny lábánál, míg a tibeti 3500 méternél magasabban, olyan vidéken ahová felhő csak elvétve juthat. Ahogy a XIV. Dalai Láma mondta, a buddhizmus aligha maradhatott volna fönn buddhista nélkül, s aligha élne ma buddhista Tibetben, ha tartanák a húsevés tilalmát.

A SAJÁTOS TIBETI ÉTEL, AVAGY MIT ESZIK A TIBETI?
A tibeti ételek nem váltak népszerűvé a világban, pedig táplálóak, összetevőikben kiegyensúlyozottak és bár soha sem túlfűszerezettek, mégis pompás ízvilág hordozói. Ételeink ismertté válását szinte ellehetetleníti, hogy napjainkban több területen gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a tibeti és a kínai konyha.
A tibetiek legfontosabb és legismertebb étele a campa. A campa az itt termesztett fő gabonaféle, a tibeti árpa (tibeti: nej) őrleménye. A szárazon vagy jakvajon pirított őrlemény külleme a magyarban a császármorzsát idézheti föl. A nejt minden tibeti földművelő termeszti. A másik fő gabonanemű a búza. A rizs az ország területének csak elenyésző részén terem meg, Kínából importáljuk.
A legfőbb zöldségfélék, melyeket termesztünk is: a fehérrépa, a (jégcsap)retek, a borsó, a krumpli, a hagyma, a fokhagyma, a spárga, a vizitorma stb. Több, mint tíz fajta gombát termesztünk. Sok gyógynövényt is használunk ételeinkben, mint a rebarbarát, peimut, csungcaot... Étrendünkben egy sor gyümölcs szerepel: körte, őszi- és kajszibarack, dió, alma, gránátalma, egres, földieper...
Húsételeink jak-, marha-, birka- vagy disznóhúsból készülnek. Halat és csirkét csak ritkán fogyasztunk. Ez nem azért van, mert nehezen férünk hozzá, inkább azért, mert ezen állatokat fogyasztás előtt meg kellene ölni. Persze ez igaz a jakra is, ám azt a mészáros intézi el. A kis testű állatok esetében egy élet elvételével is csupán kis mennyiségű húshoz juthatunk - nagyobb a bűn, mint a csirkecomb. Tejet és tejtermékeket is gyakorta fogyasztunk, vajat, sajtot, tejszínt. A proteinhiány nem jelent és soha nem is jelentett problémát itt.
Tibet mélyhűtött ország, itt semmi nem válik poshadtá. A tartalék húst is a természet konzerválja; a megtisztított húst kiakasztjuk egy kampóra s a többit elvégzi a fagy vagy a Nap és az állandó szél. Viszont tudatosan kell választani abban, hogy a ház melyik oldalára akasztjuk a húst, hiszen könnyen előfordulhat, hogy ugyanaz a darab a ház déli oldalán szárított lesz, míg az északi oldalon mirelit. Ugyanis az északi oldalon árnyék van, míg a déli égető napfényben fürdik s a különbség igencsak nagy lehet. Az eljárás sajátos zamatot ad, ízletes lesz a végeredmény.
A marhahús evése nem tiltott még a vallásos tibetiek közt sem. A kecske és a birka tüdeje és gyomra ínyencségnek számít. Bivalyhúst viszont nem eszünk, ezt szigorúan tiltják a vallás törvényei, hiszen több istenség is reinkarnálódott már bivaly alakjában. Ha valaki bivalyt eszik, a lámák többé nem részesíthetik semmiféle ezoterikus beavatásban.
Ételeinkhez csak nagyon kevés fűszert használunk, azonban a szójaszósz, a hagyma és a fokhagyma, az őrölt gyömbér ízével gyakran találkozunk. A vallás még a fűszerezést is befolyásolja. Vaisaka hónapban (április második és május első felében, melynek teliholdjakor ünnepeljük Sákjamuni Buddha születését) tilos fokhagymát enni. Tilos továbbá fokhagyma evése után templomba menni, mert a fokhagyma eredményezte rossz szájszagot még a lámaista istenségek sem szeretik.
Szagadawa hónapban (május-június) egyáltalán nem eszünk húst, mert ez a legszentebb hónap. E hónap közepén tartjuk Buddha megvilágosodásának és nirvánába távozásának ünnepét. A kolostorok kinyitják kertjeiket, s a nép ott ünnepel. Szagadawa nemcsak a legszentebb, de a legszerencsésebb időszaka is az évnek.
Loszar (a tibeti újév) ünnepére speciális ételt készítünk:
Az előkészületek két nappal újév előtt kezdődnek, amikor búzalisztből erős tésztát dagasztunk. Újév előestéjén ezt főzzük vacsorára a család minden tagjának. A tészta egy részéből az ünnepre kis golyókat formálunk, melyekbe kavicsok, széndarabkák, pamut, rizs vagy éppen tésztából készült napocska, hold kerül. A maradék tésztából minden családtag kap egy darabkát. A családtagok bedörzsölik testüket a tésztadarabokkal, így kényszerítik a gonoszt annak elhagyására. Az ártó szellemek a tésztadarabokba költöznek. Miután mindenki befejezte a “szelleműzést”, a felhasznált tésztát egy nagy tálba gyűjtjük össze. Közben elkészül a thukpa, megvacsorázunk. Ezután a család minden tagja más és más ételt szervíroz. Ha már mindenki degeszre ette magát, felnyitjuk a tésztagolyókat. Amit a tésztában találunk jelen személyiségünkkel vagy jövőnkkel áll szoros kapcsolatban.
A thukpa maradékát is beletesszük abba a nagy tálba, melyekbe a gonosszal telt tésztadarabokat tettük, aztán a család legidősebb férfitagja, esetleg az összes férfi, kiviszi azt a házból, hogy az ártó szellemek teljesen elhagyják otthonunkat. Mindeközben az asszonyok nagy zajt csapnak a konyhaeszközök segítségével, hogy a gonosz a biztonságos messzeségbe fusson ijedtében. A férfiak a tálat és tartalmát egy útkereszteződésben hagyják, ahol a szellemek jól összezavarodnak és nem találnak vissza a házba.
Újév napjára készítjük a khapszét is, ami egyfajta kenyér. Az újévi ünnepség kora reggel kezdődik. Cshangot (sört) forralunk, és bele campát, csurát (szárazsajtot), cukrot és vajat teszünk. E napon szokás felszolgálni a deszit (rizspudingot) is vajjal, cukorral, dióval és mazsolával.
Buddha purnima ünnepén búzalisztből édességet készítünk, a neve bacamakhu.
Egy étkezés alkalmával két vagy három fajta étel kerül az asztalra, leves, húsétel és zöldségétel (gyakran tojás), valamint rizs vagy tészta. Az étkezés súlyát a tészta adja, tápértéke nagy, és - bár kevesen tudják - könnyebben emészthető a rizsnél.
Tibet különböző régióiban, különböző ünnepekre, különböző édességek és egyéb ételek készülnek.
A tibeti tea világhírű. Nehéz volna olyan embert találni, aki nem ízlelte, bár járt már tibetiek lakta vidéken. A teát a konyha közepén elhelyezett, dupla falú, sárból készült tűzhelyen főzzük. A tűzhely - praktikusan - akkora, hogy elférjen rajta két nagy rakszang (rézből készült, gazdagon díszített teafőző edény). Tüzelőként fa hiányában leggyakrabban száraz jaktrágyát használunk, amit előzőleg pogácsává gyúrva a ház falára tapasztunk, ahol szárad és szigetel. Ne gondoljuk, hogy ez elviselhetetlen szagot okoz.
Sok utazó emlékezik meg a tibeti teáról, s sokak véleménye szerint a teakészítés módja nagyon bonyolult Tibetben. Ez persze túlzás, tény azonban, hogy a teát többféleképpen is fogyaszthatjuk: magában, sóval, vajjal vagy campával, de mindig melegen. A rakszangból kitöltve a hagyomány szerint faszilkékből szürcsöljük, s ebben is ízesítjük. A tea campával nem annyira a szomjúság, inkább az éhség enyhítésére szolgál. Annyi campát szokás a teába tenni, amennyi képes azt teljesen fölinni. Előbb a mutató, aztán a mutató és a középső, végül a középső három ujjunkat használjuk a tea és a campa elegyítésére. A keverés mindig egy irányban történik, mindig a Nap járásával megegyezően. Ez a Jó Irány. Csak így járhatunk körbe egy szobrot, épületet, csörtent (áldozati sírhalom, szanszkritból ismertebb nevén sztúpa) vagy akár egy kolostort. Ha már tökéletesen felszívta a campa a folyadékot, golyókká gyúrjuk és megesszük. A teás campagolyók neve pak.
Kétségtelen, hogy a tibeti tea önmagában is kitűnő ital és kitűnő roborálószer. Azonban megerőltető meditációk, vizsgák előtt élénkítő, erősítő hatását gyógynövények hozzáadásával emelik a lámák. A teát campával és vajjal, vagy anélkül gyakran ajánljuk föl az isteneknek.
A tibetiek állítják, hogy ételkészítési szokásaik ősibbek, mint bármely más népé.

AZ ÉTEL SZEREPE A VALLÁSBAN ÉS KULTÚRÁBAN
A tibetiek vallása a buddhizmus, annak is az északi ága, amit a nyugati világban lámaizmusként ismernek a szerzetesek helyi neve után. A vallás igen fontos szerepet játszik mindennapjainkban. Nincsen Tibet vallás nélkül, s ezt tudja, tényként fogadja el a megszálló Kína legfölsőbb vezetése is. Ennek felismerése eredményezte, hogy a hatvanas évek kulturális forradalmának áldozatul esett lámaista kolostorok egy részét napjainkban újjáépítik.
A tibetiek vallása nem engedi az élet elvételét. Az állatok ugyanúgy rendelkeznek lélekkel, mint az emberek, s lelkük ugyanúgy halhatatlan, mint az embereké. Persze a domináns állat itt is az ember, s mivel a szükség úgy kívánja, még a nagyon vallásos tibetiek is esznek húst. Vannak, akik képesek e nélkül is élni, mégis a tibeti lakosság nagy részének létét komolyan veszélyeztetné a húsevés tilalma. Állatot kizárólag csak az evés kedvéért ölünk. Általában a nagy testű állatok lesznek áldozattá (jak, sertés, marha, birka), mivel ezek sok ember számára képesek táplálékot biztosítani. Kisebb állatokat lehetőleg nem eszünk, nem szeretjük elvenni az életet egy falatnyi húsért. Nincs tibeti, aki élve főzne meg egy állatot, ennek még a gondolatától is elborzadunk. Ha valaki mégis erre adná a fejét, az minden bizonnyal a mítoszok azon boszorkányai közül való, akik saját, személyes erejüket növelendő áldozataikat (előszeretettel embert) élve megfőzték és jó étvággyal elfogyasztották.
Tudjuk, a gondviselésszerű büntetés elkerülhetetlen, amennyiben megsérted a Tan törvényeit. Véleményünk szerint a vakok, fogyatékosok jelenlegi élete csak eredménye a korábbi életeik-béli cselekedeteknek. Minden ember tudatában van annak, amit tesz vagy nem tesz, mégis tudjuk, az ember hajlamos az eltévelyedésre. Aki elveszi mások életét, annak fel kell készülnie tettei következményeire. Az ember fél a fájdalomtól és a haláltól, ha beteg azonnal orvosért küld, hogy az megvizsgálja, esetleg papért, hogy imádkozzon életéért. Mégis öl. Az állatokat magától különbözőeknek gondolja, pedig könnyen felismerhető, nincs lényegi különbség élő és élő között. A népi vallás szerint az ember következő születésekor testet ölthet állatként is, és még egy tudós láma sem képes elkerülni a gyilkosság bűnéért járó büntetést. Ezért aztán a tibeti olyan keveset öl, amennyire csak lehetséges. Normális esetben nem lépjük át a Tan törvényei által kijelölt határokat, minden erőnkkel megpróbáljuk követni a középutat.
Létezik egy hagyomány, mely szerint állatokat szentelünk föl különböző istenségeknek. Például egy jak felszentelésekor négy színes textil- (lehetőleg selyem-) szalagot erősítünk az állat füleire, farkára és “hajára”, aztán egy láma szétszór a négy világtáj irányába némi gabonát, hosszasan imádkozik és végül campával keni be az állat fejét, fenekét és farkát. Az állat szent és elpusztíthatatlan lesz. Senki és semmi sem képes elpusztítani őt. Az így felszentelt állatok érdemeinek száma megugorhat, ha a szertartás után jó idő lesz, egészség és bőség. A felszentelés után az állatokat szabadon engedjük, vagy összeterelve egy furcsa, vegyes csordában tartjuk, de éppenséggel leélhetik életüket egy kolostorban is. Egy bizonyos, egyetlen igaz tibeti fejében sem fordul meg a gondolata ezen állatok lemészárlásának. Ha a mai Csing-haj területén álló Kumbum kolostor egyik kápolnájának udvarán állunk, a kerengőről egy-egy felszalagozott medve, ló és jak bámul ránk. Ők több száz évesek, valamikor a kolostor alapítása körüli időkben lettek felszenteltek, aztán haláluk után megőrizték testüket. A fölszentelt állatok gyakran nevet is kapnak, igaz a birkák és a kecskék csak ritkán. A disznókat és a tyúkokat egyáltalán nem szalagozzuk föl és nem adunk nevet sem nekik.
Tibetben egy vadon élő állatnak visszaadják a szabadságát, ha az csapdába esett vagy meggyógyítják, ha megsérült. Még a halakkal és madarakkal is így járunk el. Tibetben ez érdem.
A vallás tehát nagy befolyással van az állatok életére, és egyáltalán nem erényes cselekedet elvenni egy állat életét, vagy megenni egy állat húsát.
A marhahús nem számít tabunak. A szarvasmarha kínai eredetű, a hímet lungpinak, a nőstényt pemunak hívják. A jak marja magas, széles hátú, nagy szarvú, hosszú, fekete szőrű, bozontos farkú, súlyos, erős állat. A hím jak nevének ejtése jak, a nőstényé dri. A lungpit és a drit keresztezve hibridállatot kapunk, a hím hibrid a dzo, a nőstény a dzumo. A dzo tanulékonyabb, könnyebben kezelhető, nagyobb állóképességű, erősebb állat a jaknál. A dzumo több tejet ad a drinél és erősebb is nála. A dzo a fő teherhordó, a dzumo a fő tejadó állat. A dzo és a dzumo nászából származó akot rendszerint fiatalon megöljük és megesszük a húsát, mivel megszállottnak, őrültnek, perverznek tartjuk. Létezik legenda, mely szerint a tavakban úgynevezett cölungok (“taviökrök”) élnek, ezeket azonban még senki sem látta.
Amikor egy tibeti leöl egy állatot, a jól ismert formulát ismételgeti: O mani padme hum. Az imádság a tetemtől elváló léleknek szól, a vajmécses lángja pedig a bolyongó lélek útját világítja be.
Az étel mindig kapcsolatban van az istenek tiszteletével. Amikor ellátogatunk egy kolostorba, biztosan viszünk némi jakvajat, füstölőt és campát. A lámák a vajat mécsesekbe öntik, a campából csöpát (kis, csúcsos tésztafigurát) készítenek és elhelyezik az oltáron. Ha valamelyik háznál folyik szertartás, szintén készítenek csöpát, gyújtanak mécsest és égetnek füstölőt is. A láma az alkalomnak megfelelő mantrákat mormolja, amiért cserébe nejt és/vagy vajat kap, valamint a szertartás napján a családdal együtt étkezik. Ha valamely családtag megbetegszik vagy a dolgok menete más úton fordul rossz irányba, speciális mantrákat kell mormolni. A beteg testből az ártó szellem kiűzéséhez a lámák gyakran készítenek csöpát, ami ekkor a beteg vagy megszállt személy tésztából gyúrt hasonmása. Nagyon óvatosan készítik, hiszen minél inkább megőrzi a tésztafigura a beteg vonásait, annál eredményesebb lehet a szertartás. Néhány napnyi imádkozás után a csöpát kivisszük a házból, majd a szabadban helyezzük el, amikor az utolsó imát kezdjük és visszafordul a menet a ház felé.
Az étel tehát fontos szerepet játszik a buddhizmus rituáléjában is, a lámától kapott ételt az istenek, az Ég ajándékának tekintjük.

NÖVÉNYI ÉS ÁLLATI SZÁRMAZÉKOK A TIBETI GYÓGYSZERBEN
Bár e téma nem kapcsolódik közvetlenül a tibeti konyhaművészethez, szó lesz néhány növényi vagy állati eredetű gyógyszeralapanyagról. Ezek segítségével őrizzük meg testünk egészségét, ezekkel szabadulunk meg a betegségektől. Sajnálatos módon sok szerző, s köztük néhány tibeti is túlhangsúlyozza a “tudomány haladását gátló” babonák szerepét a tibeti gyógyászatban. Ám más szerzők szerint éppen a hitetlenség a legszörnyűbb a bűnök között. Tény, hogy az a beteg, aki hisz gyógyítója hozzáértésében és hisz gyógyulásában, sokkal nagyobb valószínűséggel épül föl, mint a szkeptikus. Az, aki képes életét harmonikusan élni, testben és lélekben egyaránt egészséges lesz. Senki sem tagadhatja, hogy benső életünk következményekkel jár társadalmi helyzetünkre is.
Gyógyszereink elkészítéséhez állatokat, növényeket és ásványi anyagokat egyaránt felhasználunk. Bikák, szarvasok, antilopok, hegyi kecskék, rinocéroszok szarva, különböző állatok epehólyagja, lépe, kígyók, madarak, csigák háza mind-mind alapanyagként szolgál. A gyógyító lámák közt a legtájékozottabbak több, mint nyolcvan fajta gyógynövényt használ gyógyításra. E növények jelentős része az Északi-fennsíkon él, s adják ott a növényvilág egészét. Ezeket a növényeket csak a nomád kereskedőkön keresztül érhetjük el, akik általában tavasz végén vágnak neki a fennsíknak, sót és gyógynövényeket gyűjtenek, amiből a fölösleget eladják vagy gyakrabban elcserélik.
A gyógynövényeket állati vagy ásványi összetevőkkel keverve színes kapszulákat állítunk elő. A Nepálban, Indiában vagy Kínában megszokottaktól eltérően mi nem készítünk főzeteket, a gyógyszeralapanyagokat mindig porrá zúzva használjuk föl. Köztudott, hogy a tibeti gyógyszerek igen hatásosak epilepsziára, reumás izületi gyulladásokra, vesegyulladásra és más gyulladásos betegségekre.

AZ EDÉNYEKRŐL
A konyhai eszközök és edények sajátosak. Ha valaki körbenéz egy tibeti konyhájában, meghökkenve vesz észre olyan eszközöket, amilyet előtte soha, sehol nem látott. Persze a tibeti és kínai nép évezredes szomszédsága nem volt hatástalan a használati tárgyakat illetően sem, a két nép konyháiban számos egyezés fedezhető föl.
A tibeti még kirándulásra is magával viszi a dongmot, amire a teakészítéshez van szüksége. A legismertebb hagyományos konyhai kellék a sárga- vagy vörösrézből készült rakszang, a teafőző edény; ma már az alumínium változat a mindennapos. A réz, az agyag és a kő edényeket higiéniai szempontokból használhatóbbnak tartjuk alumínium párjuknál.
Hagyományosan a thap nevű tűzhelyen főzünk, mára persze ez is megváltozott, a városokban a gáz, a benzin vagy az elektromos rezsó használatos.
Alább adjuk - a teljesség igénye nélkül - néhány gyakoribb konyhai eszköz leírását.
akbung csengi kjok
lapos, köralapú, perforált kanál, hosszú nyéllel. A kanál kb. 10 cm átmérőjű, nyele 25 cm hosszú. Olajból vagy egyéb forró folyadékból emeljük ki vele a húst vagy éppen a tésztát.
chelang
vasserpenyő
chelkjok
merőkanál, melynek nyele 28-30 cm, feje 5 cm mély és 8 cm széles. Bármely étel porciózásához használhatjuk.
chelto
a név a “zöldség” és a “vágni” szavak összetétele ugyan, de nem kizárólag zöldségek darabolására jó. A bárd hossza (a nyél nélkül) 20-22 cm, szélessége középütt 8, a végeinél 6,5-7 cm. A pengéhez közeledve keskenyedő nyél hossza 10 cm. Kiegészítője az antar, azaz a vágódeszka, melynek mérete és formája bármekkora és bármilyen lehet, annyit azonban megállapíthatunk, a bárd bőven elfér rajta.
cshuruma
víztárolásra használjuk, hagyományosan rézből készült.
dongmo
A teakészítés kelléke, használata - mint már utaltunk rá - mindennapos. Bambuszból készült henger. Méretei egészen eltérőek lehetnek, bár a három cm-nél kisebb átmérőjűt nem lehet rendeltetésszerűen használni. A kolostorok kétszemélyes lakosztályaiban, azaz a lámák lakásaiban arasznyi széles dongmokat találunk. A hengert három fémgyűrű teszi szilárddá, tartóssá. Feneke fából készült lemez, teteje, vagy inkább fedele szintén fa, közepén lyukkal. A lyukba illeszkedik a gyalo, egy, a dongmo magasságánál hosszabb bot. A szerkezet köpülőre emlékeztet, a működése is hasonló, sajátossága abban áll, hogy Európában nem köpülik a teát.
gyakok
fémeszköz, melyben hús- és zöldségételeket készítünk. Formája egy miniatűr kemencére húzott lábosra emlékeztet. A tűz az edény alján e célra kiképzett kemencében ég, a füst az edény közepén álló egyre szűkülő kürtőn át távozik. A kürtőt veszi körbe a lábos, ahol maga az étel fő. Elengedhetetlen kiegészítője egy kétfülű fedő, melynek közepe szintén lyukas, a lyuk mérete megegyezik a kürtő itteni keresztmetszetével. Az edény (a lábos) átmérője 25 cm, magassága kb. 10 cm.
khojce
evőpálcika. Készülhet csontból, bambuszból, fából vagy műanyagból kb. 25 cm hosszúságban. Alapja szélesebb a hegyénél, szélesebb vége egy cm átmérőjű, míg hegye csak 3-4 mm, keresztmetszete kör vagy négyzet. Színük, formájuk és méretük is változhat.
Használata: az egyik pálcikát helyezd hüvelyk- és mutatóujjad közé, aztán hajtsd rá a hüvelykujjadat. Így egy pontban már megtámasztottad, a másik támasztást gyűrűsujjad végével adhatod. Ez a pálcika stabilan áll a kezedben. A másik, a szabadon mozgó pálcikát mutató- és középső ujjaiddal, valamint hüvelykujjad végével kell támasztanod. A felső támasztópontot hüvelyk- és mutatóujjad hegye alkotja, az ettől néhány cm-re lévő alsó támasztópontot középső ujjad hegye. A szabadon mozgó pálcika mozgását középső ujjaddal tudod irányítani. Most már tudod a pálcikákat nyitni-zárni, kocogtasd össze őket párszor, aztán emelj fel velük egy darabka mogyorót, vagy akár egy hangyát. Ennyi az egész. Minél lazább, hajlékonyabb a kezed, annál kevesebb energiát köt majd le az evőeszközök kezelése.
khokma
thukma és levesek készítéséhez használjuk. Méretei a legkülönbözőbbek lehetnek.
khoti
különböző méretekben beszerezhető teáskanna, fedővel. A teát a dongmoban készítjük elő, így öntjük a khotiba, mielőtt tálalnánk.
kjok
folyadékok mozgatásánál (egyik edényből a másikba) használjuk. Anyaga hagyományosan sárgaréz, a kanál mélysége 9, nyele 20 cm.
matur
a jakbőrben tárolt vaj darabolásához szükséges vágóeszköz. Mérete 10-16 cm.
mokdo
a momo párolására használjuk. Átmérője 60-75 cm, magassága 30-35 cm körüli. Négy részre osztott edény, melyeket egymásra helyezünk, a fölső három edény feneke perforált, hogy a gőz át tudjon hatolni rajta. Használat közben az alsó edényben víz forr, a fölötte lévő három edényt átjáró vízgőz párolja a momo-gombócokat. A tetejére fedő illik.
phoba, phura
rizsestál, anyaga fa vagy porcelán. A fatál neve phoba. A phobát férfiak, a phurát nők használják, gyakran teaivásra is.
phorpa
teaivásra használt, 12-13 cm átmérőjű, 4-5 cm mély, fületlen csésze gyönyörűen díszített arany vagy ezüst fedővel. Rendkívül dekoratív darab.
sakar
teáscsésze tányérkával vagy anélkül, gyakran fületlen.
tavang
campa és thukpa fogysztásához való agyagedény. Átmérője 15-16, mélysége 8 cm.
thaba
nagy tányér, melyből rizst és zöldségeket eszünk. Anyaga porcelán. Mérete 10 és 30 cm között változhat, de ismerünk ennél nagyobbat is.
thangkar
porcelán levesestál, 5-15 cm széles, 5 cm mély, oldala gazdagon díszített.
thap
sárral tapasztott, téglából készült tűzhely, tetején tekintélyes méretű lyukkal. Főzéshez, sütéshez, vízmelegítéshez használjuk. A főzéshez használt edényt közvetlenül a lyukra helyezzük. Két, három, esetleg több kisebb lyuk is van a tűzhelyen a már kész ételek, tea melegen tartására. Tüzelőként tüzifa vagy szárított jaktrágya használatos. A tűzhely lehetőleg a konyha közepén található. A thap szó eredetileg a konyha egészét jelöli.
thurma
ez a kanalakra használt általános név. Használhatjuk a teás-, desszertes- vagy evőkanálra is mérettől és anyagtól függetlenül. A leveseskanál formája eltér a többitől, nyele hosszú, enyhe ívben hajlított, míg feje szélesebb a többinél.
tongba
erjesztett köles ivására szolgáló edény. Anyaga fa vagy bambusz, átmérője 3-4 cm, magassága 15; ennél kisebbek is léteznek, de 6-7 cm-nél alacsonyabbakat nem használunk. Három rézből vagy ezüstből készült abroncs adja az edény szilárdságát, a középsőhöz gyakran kapcsolódnak fémkarikák. Kiegészítője a csipsing, a 30 cm hosszú, bambusz szívószál. Ennek belsejében három hosszanti irányú hasíték van kiképezve, ezek afféle szűrőként működnek, ivás közben a kölesszemek nem kerülnek a szájba.
zama
cshang tárolására való fém “hordócska”. Kivezető nyílással az alján, amit bedugaszolunk, ha az edény még nem üres.
zaru
nagy, fa merítőkanál, levesekhez.

A RECEPTEK
ITALOK
PHÖCSHA (tibeti tea)
A tealevelek sajtolásával tömbök készülnek, a sajtolás végeztével két formában tároljuk a teát, tégla vagy csésze alakban. A téglatea neve pacsung, a csésze alakúé cseri. A tea, mivel Tibetben nem terem meg, importcikk.

PHÖCSHA SZUMA (vajas tea)
4 csésze víz
fél csésze tej
3 evőkanál vaj
só, ízlés szerint
tea, ne legyen kevesebb csészénként két teáskanálnál
Forraljuk föl a vizet, tegyük bele a tealeveleket és forraljuk még pár percig. Ha a víz barna lesz és megjelent a levelek zöld színe, befejezhetjük a forralást. Szűrjük le a teát, öntsük át egy dongmoba, aztán adjuk hozzá a sót, a vajat és a tejet. Köpüljük néhány percig és már csak a tálalásra vár.
Cukrot soha sem adunk a tibeti teához.

CSHATHANG (fekete tibeti tea)
Vaj és tej nélkül, kevés só hozzáadásával készül. Annyi tealevél szükséges, hogy a tea erős barna színt kapjon. A tealeveleket a vízzel együtt forraljuk föl, s fogyasztáskor is a teában hagyjuk.

JÁZMIN TEA
A jázmin egyre népszerűbb Tibetben, már régóta Kínából importáljuk. A tibeti és a magyar nép rokonságát kutatóknak újabb bizonyíték lehet, hogy e két nép azonos módon készíti a jázmin teát, azaz a tealeveleket forrásban levő vízbe dobja, vár néhány percet és iszik. A jázmint nem érdemes ízesíteni.

TONGBA
Erjesztett köles, amit fa- vagy bambuszedényből (tongbából) bambusz szívószállal (csipsinggel) iszunk.
5 kg köles
élesztő
víz
A kölest mossuk meg hideg vízben, rakjuk nagy (lehetőleg réz-) kondérba, és főzzük, akár a rizst. Ha megfőtt terítsük szét egy bambuszszőnyegen, hagyjuk hűlni, s amikor kézmeleg, adjuk hozzá az elporított élesztőt. Az élesztő mennyisége függ a vízétől és az évszakoktól, télen három, nyáron két adag (kb. 15 illetve 10 dkg) élesztőt használjunk annyi vízhez ami bőven ellepi a kölest.
Béleljünk ki nylonnal egy kosarat, keverjük el a főtt kölest a porított élesztővel a lehető legpontosabban és tegyük az egészet a bélelt kosárba. Három napig tegyük meleg helyre, télen a kemence padkája, nyáron a napfény ajánlott. A harmadik nap elteltével rakjuk át a kölest konzerves dobozokba vagy befőttes üvegekbe, ezt terítsük le valamivel és hagyjuk állni húsz napig. Ezek után tegyük vissza a nagy kondérba, öntsük föl bőven vízzel és a köleslé máris kortyolható. Ha elfogyott, öntsük föl újra forró vízzel, s ezt addig ismételhetjük, amíg a tongba íze megmarad.

CSHANG (sör)
Minden tibeti szereti a cshangot. Isszuk rizshez, bármilyen húsételhez, néhányan még zöldségekhez is. Erjesztett gabonából, rizsből vagy árpából készül a tongba készítéséhez hasonló eljárással.
4 kg rizs vagy árpa
élesztő
víz
Főzzük meg a gabonát és terítsük szét egy bambuszszőnyegen. Hagyjuk kihűlni, aztán adjunk hozzá másfél adag (kb. 7,5 dkg) morzsolt élesztőt és keverjük jól a gabonába. (Kölessör készítésekor az élesztőt keverjük kevés liszttel.) Hagyjuk meleg helyen három napig, aztán öntsük föl annyi forró vízzel, amennyi ellepi. Ekkor a sör leszűrhető. A masszát most rakjuk nagy muszlinkendőbe, akasszuk föl és a lecsöpögő lét gyűjtsük össze egy edénybe. Préseljük ki a masszából, amit még lehet. A cshangot közönséges poharakból isszuk.
Sört készíthetünk tehát árpából, rizsből, kölesből, búzából, de akár kukoricából is. Tibetben az árpasör a leggyakoribb, hiszen ez a fő gabona.
A cshang előkészítése idején, amíg az élesztőt hozzá nem adjuk, imádkozzunk, hogy az erjedés minél alaposabb legyen.

ARAK (whisky)
Minden Tibetben készített whiskyt araknak hívunk. Készülhet bármely gabonából, természetesen a whiskyt is árpából készítjük leggyakrabban.
5 kg árpa
10 dkg élesztő
kevés melasz
teáskanálnyi gyömbér
Főzzük meg az árpát és terítsük szét egy bambuszszőnyegen. Hagyjuk hűlni, s ha már csak langyos szórjuk be a morzsolt élesztővel. Alaposan keverjük össze. Rakjuk az egészet olyan edénybe, amit légmentesen tudunk zárni. Hagyjuk békén egy-két hónapig (de legkevesebb két hétig). Szórjuk a tetejére a gyömbért és a melaszt, majd zárjuk vissza és hagyjuk magára olyan hosszú ideig, amennyit türelemmel ki tudunk várni. Ez volt az első lépés.
Türelmünk végeztével rakjuk át a masszát rézüstbe, öntsük föl annyi forró vízzel amennyi éppen ellepi. Ez a lepárlókészülék alapja. Tegyünk az üst tetejére egy nagy agyagedényt, melynek a feneke perforált (legyen ez az “a” jelű). Egy kis agyagedényt töltsünk föl hideg vízzel, zárjuk le és tegyük egy, az “a” jelűnél kisebb agyagedénybe. Most helyezzünk az “a” jelű edénybe egy fémállványt, erre tesszük a két kisebb edényt. Már csak szigetelni kell a készüléket. Legegyszerűbb, ha rongyokba csomagoljuk; cél, hogy a whisky gőze ne illanjon el. Elkezdhetjük az üst lassú melegítését. Addig melegítjük, míg a fölső edényben a víz kis híján forrni kezd, ekkor a forró vizet hidegre cseréljük, és folytatjuk az üst melegítését. A negyedik csere után a legnagyobb az alkohol koncentrációja a középső edényben összegyűlt whiskyben, ezután inkább csak a vízgőz gyűlne.

LEVESEK
RUTHANG
A levesek egyik gyakori összetevője a ruthang, azaz a csontlé, melyet lehetőleg jak- vagy marhacsontból készítünk. Önmagában fogyasztani nem szokás. A procedúra rendkívül egyszerű: főzzünk fél kg csontot egy órán át liternyi sós vízben, aztán szórjuk meg (1-2 teáskanál) gyömbérrel.

PEESI
fél kg liszt
3 tojás
negyed kg marhahús
1 l csontlé
1 hagyma
1,5 teáskanál gyömbér
kevés zöldhagyma
só
Gyúrjuk össze a lisztet a tojásokkal és kevés vízzel. Az így kapott kemény tésztából formázzunk golyókat, amit aztán egyenként vékonyra nyújtunk. Vágjunk háromszögeket a nyújtott tésztából és osszuk el a háromszögeken az apróra vágott húst. Amennyire lehetséges, göngyöljük össze a háromszögeket, majd zárjuk össze sarkait (már csak kettő maradt) és óvatosan -hogy ne szakadjon ki - megcsavarjuk.
Forraljuk föl a csontlét, tegyük bele a masnis gombócokat, és főzzük míg a hús megpuhul (15-20 perc elég lehet). Ekkor levesszük a tűzről és hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és a porított gyömbért. Forrón tálaljuk.

RUI CSOCE
A peesihez hasonlóan készül. Különbségek, hogy a tészta tojás nélkül készül, valamint a tésztába kerülő hús azonos a momoba kerülővel (ld.31.o.).

GYATHUK
25 dkg száraztészta (bármilyen)
50 dkg hús (bármilyen)
2 hagyma
3 paradicsom
3 gerezd fokhagyma
1,5 teáskanál gyömbér
2 teáskanál szójaszósz
4 tojás
olaj, só
koriander és zöldhagyma a díszítéshez
Vágjuk kockára a hagymát. Forrósítsunk föl három evőkanál olajat és pirítsuk barnára benne a hagyma felét. Adjuk hozzá a fokhagymát, a gyömbért, némi sót és az apróra vágott húst. Addig sütjük, míg a hús leve tart, aztán felöntjük egy deci vízzel és lefedjük. Ha elfőtt a víz, hozzáadjuk a felkarikázott paradicsomot, sütjük még egy percet, aztán levesszük a tűzről.
A négy tojásból egy evőkanál liszttel nagy omlettet készítünk: felütjük a tojásokat, hozzáadjuk a lisztet, alaposan felverjük egy villával, aztán forró serpenyőbe öntjük. Ha kihűlt, vágjuk négyzetekre.
Főzzük meg a tésztát bő, forró vízben. Ha megfőtt, mossuk át hidegvízzel és terítsük szét egy konyharuhán. Hagyjuk ott fél órára, majd tegyük egy nagy lábos aljára.
Egy liter csontlét forraljunk föl a maradék felkockázott hagymával. Tíz perc forralás után öntsük a csontlét a tésztára, ide kerül a hús, az omlett és a szójaszósz is. Díszítésként szórjunk rá koriandert és zöldhagymát.

SZOGTHUK
50 dkg liszt
2 jégcsapretek
1 kínai kel
50 dkg hús(bármilyen)
1 l csontlé
olaj, só
Tisztítsuk meg a retket és a kelt, aztán vágjuk olyan vékony szeletekre, amennyire lehetséges. Tegyük félre.
A lisztből kevés vízzel kemény tésztát gyúrunk. Kezünkkel kb. egy cm vastag hurkát sodrunk belőle. A hurkából apró darabokat szaggatunk, ebből készítjük a kagylócskákat: tegyünk bal tenyerünkbe egy darabka tésztát, jobb kezünk hüvelykujjával nyomjuk a tésztát a tenyerünkbe, aztán fordítsuk el a hüvelykujjunkat . Az első kagylócska kész is van. Ha végeztünk, terítsük szét egy konyharuhán. Tegyük félre.
Forró olajon pirítsuk meg a hagymát, adjuk hozzá a kockákra vágott húst, sózzuk meg és süssük míg a hús megpuhul. (Ha szükséges, kevés vizet önthetünk alá.)
Forraljuk föl a csontlét. Adjuk hozzá a retket és főzzük három percig, majd adjuk hozzá a tésztát és a kelt. Újabb tíz perc után tegyük a húst is a levesbe, forraljuk össze és kész. Forrón tálaljuk.

MENCSHICI
50 dkg liszt
3-4 tojás
50 dkg hús (marha vagy sertés)
1 hagyma
2 teáskanál szójaszósz
1 l csontlé
olaj, só
A lisztből és a tojásokból gyúrjunk kemény tésztát. Nyújtsuk minél vékonyabbra, vágjuk föl egy cm széles csíkokra, majd szárítsuk ki a napon. A tészta légmentesen zárva sokáig eláll.
Pirítsuk barnára a hagymát, adjuk hozzá a kockákra vágott húst és süssük zsírjára. Öntsük le a csontlével, forraljuk össze, szórjuk meg gazdagon tésztával és főzzük, míg a tészta is megpuhul. Forrón tálaljuk.

GYAKOK
50 dkg sertés-
50 dkg ürü-
50 dkg marhahús
30 dkg burgonya
3 nagy sárgarépa
50 dkg zöldborsó
50 dkg darált marhahús (a húsgombócokhoz)
2 l csontlé
só, olaj
Vágjuk hosszú, vékony csíkokra a marha-, a sertés- és az ürühúst és süssük meg forró olajban. Minél nagyobb serpenyőt használjunk.
A húsgombóc: Keverjük össze a darált húst apróra vágott hagymával és kevés sóval. Gyúrjunk apró golyókat a keverékből és jól süssük át őket bő, forró olajban.
Főzzük meg külön-külön a burgonyát, a zöldborsót és a csíkokra vágott sárgarépát.
Most helyezzük a gyakokba először a sülthúst, aztán a zöldségeket, végül a húsgombócokat. Ha gyakok nem áll rendelkezésünkre, egy igazán nagy fazékkal helyettesíthetjük. Öntsük föl forró csontlével és tálaljuk.
Általában főtt rizst fogyasztunk mellé.

DETHUK
25 dkg rizs
25 dkg darált vagy szárított marha- vagy sertéshús
1 dl tej
5 dkg vaj
só
Főzzük puhára a rizst és a húst, keverjük jól össze, öntsük föl a vízzel, amiben a hús főtt és addig rotyogtassuk, míg a rizs szétesik, s a leves sűrű lesz. Tálalás előtt keverjük bele az olvasztott vajat, a tejet és sózzuk meg.

CAMTHUK
25 dkg campa
2 jégcsapretek
1 marék spenót
25 dkg hús (bármilyen)
2 l csontlé
5 dkg vaj
Keverjük el a campát kevés vízzel, adjuk hozzá a húst, sózzuk meg és főzzük puhára. Ha szükséges, pótolhatjuk az elfőtt vizet. Ha a hús és az árpa is megpuhult, rakjuk bele a retket és a spenótot, öntsük föl a csontlével és főzzük készre. Tálalás előtt keverjük bele az olvasztott vajat.
A fenti leveseket egytálételként fogyasztjuk. Bármelyikük mellé adhatunk kovászos retket.

KOLDEN
4 dl cshang
3 evőkanál campa
1 evőkanál cshura (száraz sajt)
vaj és cukor
Tegyünk mindent egy edénybe és forraljuk össze. Újév ünnepén, forrón fogyasztjuk.

TÉSZTÁK
Az ételek súlyát a rizs vagy a tészták egyike adja. A tészták itt is különböző típusúak, különböző ízűek, formájúak és minőségűek. Az a mód, ahogy tésztaételeinket készítjük, kiváló minőségű ételt ad anélkül, hogy az túl gazdag vagy túl zsíros volna. Sőt, a sült zöldségekkel és kevés sült hússal tálalt tészta nem csak az ízlelőbimbóknak, de a szemnek is kellemes élmény.
A tészta természetesen itt is (búza)lisztből készül, tojás hozzáadásával vagy anélkül, kézzel vagy gépi segítséggel. A legnépszerűbbek a kézzel készült, tojásos tészták.

GONGA (tojásos tészta)
40 dkg liszt
4 tojás
só
Üssük a tojásokat a lisztbe és kevés vízzel gyúrjuk kemény tésztává. Gyúródeszkán nyújtsuk minél vékonyabbra. Csavarjuk a tésztát a sodrófára, osszuk 4 részre, majd éles késsel vágjuk vékony csíkokra és terítsük szét. Napon szárítjuk.

MENCSHICI
Alapanyaga azonos a gongáéval, ám állaga és íze is eltér attól. Ez a legkedveltebb és a legízletesebb tésztafajta. Elkészítése nem könnyű feladat, némi gyakorlatot és erős karokat igényel.
Gyúrjunk kemény tésztát a lisztből és a tojásokból, majd formázzunk belőle 2-3 cm átmérőjű hurkát. Fogjuk meg a két végét és nyújtsuk ki (akár egy expandert) kb. 120 cm hosszúra. Most fogjuk jobb kezünkbe a tészta mindkét végét, csapjuk néhányszor a kukoricaliszttel behintett gyúródeszkára és nyújtsuk meg újra. Most már két 120 cm-es tésztahurkánk van. A műveletsort addig ismételjük, míg a tésztaszálak elég vékonyak lesznek (mint a spagetti), aztán elvágjuk a két végét, szétterítjük és megszárítjuk a napon.

THUKPA
50 dkg liszt
3 tojás
Thukpa készítésekor a tojásokat felverjük mielőtt a liszthez adnánk. Kevés vízzel közepes tésztát gyúrunk, leterítjük vizes ruhával és tíz percig magára hagyjuk. Gyúrjuk újabb öt percig, megszórjuk kevés kukoricaliszttel és vékonyra nyújtjuk. Fölcsavarjuk a sodrófára és éles késsel metéltcsíkokat vágunk belőle, ahogy a gonga esetében tennénk. Rázzuk szét és dobjuk lobogó, sós vízbe. Öt percig főzzük, aztán bő hidegvízzel leöblítjük. Ha főtt tésztát szeretnénk, az öblítés után főzhetjük is tovább, ha sütni akarjuk, meg kell várnunk, míg kihűl.
E három tésztafajtát szabadon használhatjuk a tésztaételek bármelyikéhez. Ha a tészta készen áll, pár perc alatt nagyszerű egytálételekhez juthatunk.

THUKPA NGOPA (sült tészta)
két marék tészta
olaj
Főzzük meg a tésztát bő, sós vízben, öblítsük át hidegvízzel és hagyjuk kihűlni. Forrósítsunk olajat egy nagy, vastagfalú serpenyőben és öntsük rá a kihűlt tésztát. Aki tudja, forgassa feldobálással, aki nem, használjon fakanalat. Forrón, köretként tálaljuk.

SÜLT TÉSZTA, MINT EGYTÁLÉTEL
A sült tészta elkészítése a föntiekkel megegyező. Disznó-, marha-, jak- vagy ürühús egyaránt használható hozzá. Egy főre kb.5-10 dkg húst vágjunk vékonyra és süssük meg nagy lángon. A húst meg is főzhetjük sós, szójaszószos vízben és szeletelhetünk ebből is a tésztára. Egy adag ételbe keverhetünk különböző fajtájú tésztákat, de húsokat is.
A sült tésztát ehetjük tojással vagy sült zöldségekkel egyaránt. Ilyenkor a felforrósított serpenyőbe először a tojás kerüljön, aztán a zöldségek, a tészta és végül a hús. A nyers húst még a tojás előtt meg kell sütnünk, csak a főtt, szeletelt húst tehetjük a tésztára. Az ételek állandó kiegészítője a chili, a szójaszósz és a só, utóbbi kivételével ezeket tálalás előtt, még a serpenyőben adjuk a tésztához. Ha tojással készítjük, megszórhatjuk feketeborssal.
A tésztaétel nem lesz feltétlenül ízletesebb, ha túl gazdag vagy túl fűszeres.

SZÓSZOK ÉS SAVANYÚSÁGOK
Ételeinkhez főleg szójaszószt használunk. Mivel ennek készítése igen hosszú procedúra, csak nagyon ritkán készítjük házilag. A legjobb minőségű szójaszószt Indiából, Calcuttából importáljuk.
CSANG JÜL (szójaszósz) (a hagyományos eljárás)
A szójababot tegyük a napra egy nagy köpülőben. Sózzuk meg és köpüljük fadoronggal (csöppnyi vizet adhatunk hozzá). Addig köpüljük, míg sűrű, barna folyadékot nem kapunk, ez még egy nagyon erős férfinek is hosszú óráiba telhet. Fűszerezését saját ízlésünknek megfelelően magunk választhatjuk meg. A són kívül a gyömbér, a fokhagyma és a garam masala használata a legáltalánosabb. Néhányan még a köpülés alatt melaszt adagolnak a babhoz.

CHILI CHUTNEY
Zúzzuk porrá a paprikát, adjunk hozá kevés vizet, fokhagymát és sót, majd főzzük paszta sűrűségűre. Főleg húsételekhez javallott.

SZÖNLAPHU (kovászos retek)
4 nagy jégcsapretek
3 gerezd fokhagyma
8 kis chilipaprika
só
Vágjuk a retket hosszú, vékony szeletekre, és töltsünk meg vele egy befőttesüveget, sózzuk meg és öntsük föl vízzel az üveg pereméig. Erősen csavarjuk rá a fedelet. Tegyük napos helyre, nyáron kettő, télen 3-4 napig hagyjuk magára, ekkorra a retek vörös színt vesz fel, íze savanyú lesz. Utolsó lépésként adjuk hozzá a fokhagymát és a chilit. Azonnal fogyasztható.

SZÖLUNGONPO (ecetes, zöld chili)
Vágjunk karikákra vagy apróbb darabokra 20-25 zöld chilipaprikát, tegyük tálba és öntsük le ecettel.
A szölungonpo a családoknál és az éttermekben egyaránt megtalálható az asztalon, hogy bármikor használhassuk.

RIZS
A legkedveltebb tibeti rizst a nepáli határ közvetlen közelében termesztik. Mivel ez nem elég a teljes Tibet ellátására, így Indiából és Kínából importáljuk.
Főleg ebédre, ritkán vacsorára fogyasztjuk köretként, hogy az ételnek súlyt adjon vagy, hogy erős ízeket lekössön. Köretként általában tisztán tálaljuk, főzve vagy párolva; egytálételként pirítva tojással, hagymával és borsóval, megszórva apróhússal.
DECÖPA (főtt rizs)
4 pohár rizs
8 pohár víz
Mossuk meg a rizst hideg vízben, tegyük forró serpenyőbe (kevés zsiradékot használhatunk), majd öntsük le a vízzel s fedjük be. Főzzük, míg a víz el nem párolog.
Míg főzöd, ne kevergesd és lehetőleg a fedőt se vedd le! Minaddig tartsd alacsony hőfokon, amíg minden nedvesség megkötődik!

THUKPA MINGTHA vagy THIKTHU
2 pohár rizs
0,5 kg vaj
1,5 pohár hús
2 teáskanál só
1 pohár vegyes, szárított gyümölcs
Főzzük a rizst, amíg kezd összeállni, ekkor adjuk hozzá a vajat, a húst és a gyümölcsöt, sózzuk meg. Kész van, ha a hús megpuhult. Az étel sűrű, kis híján kemény lesz.

DESZI
A deszit elsősorban fesztiválok (pl. a már említett loszar), házassági szertartások vagy egyéb jeles ünnepek alkalmából készítjük. Egy tibeti lakodalomban a két család minden tagjának felszolgálnak egy-egy teáscsészényit. Bár nem kötelező elfogyasztani, mégis illendő, hiszen a jövőre nézve kedvező jel a családnak, ha mindenki megeszi. Az evés megkezdése előtt minden családtag fölajánl némi deszit Buddhának, a levegőbe dobja és csak aztán kezd falatozni.
2 pohár rizs
1 pohár vaj
0,5 pohár GYANTA RESZIN
1 evőkanál cukor
Elkészítése a világ legegyszerűbb dolga: Főzzük szét a rizst, adjuk hozzá a vajat, a cukrot és a GYANTÁT, és alaposan keverjük össze.

DENGÖPA (sült rizs)
Főleg ebédidőben fogyasztjuk. Rendkívül gyorsan elkészíthető, ízletes, tápláló étel. A maradék főtt rizs felhasználásának legjobb módja. A sült tésztához hasonlóan készíthetjük tojással, hússal, zöldségekkel is.
2 pohár főtt rizs
1 közepes hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál gyömbér
vaj, szójaszósz
Forrósítsuk föl a vajat, pirítsuk meg benne a fölvágott hagymát, fokhagymát és a gyömbért, adjuk hozzá a rizst locsoljunk rá szójaszószt, és süssük néhány percig nagy lángon, gyakran megforgatva.

KENYÉRFAJTÁK
Akárcsak a szomszédos Nepálban, a különböző kenyérféleségek itt is az étkezések fontos részét képezik. Persze ahogy az élet minden területén mindennek megvan a maga helye és ideje, igaz ez a kenyerekre is. Például a kokün phaklét vagy a jülchangot főleg szabadidőben, pihenés közben fogyasztjuk, míg az amdo phakle önálló étel. Bizonyos kenyérfajtákat kifejezetten ünnepekre készítünk csak. A bulut, a khapszét, a rudut csak loszar idején és házassági szertartások alkalmával készítjük és fogyasztjuk.
Kenyérhez többnyire fehér búzalisztet használunk (ha nincs más, persze az árpa is megteszi).
BOBIN (akár az ind cshapati)
0,5 kg liszt
só, vaj
Gyúrjunk kemény tésztát kézmeleg vízzel, majd osszuk 8-10 részre. Fogjunk két tésztagolyót, lapogassuk ki tenyerünkkel, egy-egy oldalukat kenjük be vajjal, és illesszük össze őket (vajas oldalak szemben egymással). Sodrófával nyújtsuk vékonyra, óvatosan, hogy a tészta ne szakadjon el. Tegyük egy alaposan felforrósított vastag, fémlapra. Sütés közben egy konyharuhával nyomjuk a tésztát a fémplatnihoz, így puffad föl a bobin. Párszor fordítsuk meg, hogy mindkét oldala átsüljön.
Zöldség- és húsételekhez egyaránt fogyaszthatjuk.

PHULUK
0,5 kg liszt
5-8 dkg cukor
0,5 l tej
vaj vagy olaj
A lisztből, a cukorból és a tejből gyúrjunk közepes tésztát. Forrósítsuk föl a zsiradékot egy nagy serpenyőben, majd egy tortadíszítőből nyomjuk a tésztát közvetlenül a serpenyőbe, kis spirálokat formázva. Süssük világosbarnára.
Loszar ünnepére vagy házasságkötésre készítjük.

TING MOMO (párolt gombócok)
0,5 kg liszt
1 teáskanál sütőpor
csipetnyi szódabikarbóna
Gyúrjunk közepes keménységű tésztát a lisztből és a sütőporból, kézmeleg vízzel. Takarjuk le nedves konyharuhával és tegyük fél órára a kemence mellé. Ha jól imádkozunk, a tészta a duplájára dagad. Formázzunk apró zsömléket és rendezzük el egy moktoban. Gőzöljük kb. fél óráig, hogy a vízgőz alaposan átjárhassa a momokat.
Melegen tálaljuk zöldségételekhez vagy hús-curryhez.

LOKO MOMO
0,5 kg liszt
csipetnyi sütőpor
só,
0,5 dl olaj
Gyúrjunk közepes tésztát a hozzávalókból, osszuk 5-6 részre és formázzunk belőlük csésze alakokat (fülekre nem lesz szükség). Forrósítsuk föl az olajat egy nagyobbacska edényben. A tésztacsészéket rendezzük el az edényben, fenékkel fölfelé, s vigyázva arra, hogy ne érjenek össze. Süssük aranyszínűre, majd öntsük föl annyi vízzel, amennyi félig lepi el a csészéket. Fedjük le és főzzük, míg a víz elforr.
Hús- és zöldségcurryhez adjuk, ebédre vagy vacsorára.

AMDO PHALE
80 dkg liszt
10 dkg erjesztett liszt (csheme)
1 tojás
10 dkg cukor
Készítsünk hideg vízzel nyúlós, ragadós tésztát a hozzávalókból. Takarjuk le és tegyük meleg helyre fél órára. Rakjuk át egy vastag fenekű edénybe, az edényt pedig bő parázsba. Fedjük le és az edény tetejére is rakjunk parazsat. Fél óráig sütjük.
Szeletelve tálaljuk.

JÜ SANG (puree)
0,5 kg liszt
2 teáskanál szódabikarbóna
olaj
Gyúrjunk közepes tésztát a lisztből és a szódabikarbónából, nyújtsuk vastag koronggá, ejtsünk mély, párhuzamos vágásokat rajta és süssük meg nagy tűzön.

SA PHALE (húsos kenyér)
1 kg liszt
0,5 kg darált hús
3 hagyma
3 gerezd fokhagyma
2-3 teáskanál gyömbér
só, vaj
Gyúrjunk közepes tésztát a lisztből. Adjuk a darált húshoz az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a gyömbért, sózzuk meg. Alaposan keverjük össze. Szakítsunk két apró darabkát a tésztából, nyújtsuk fél cm vastagságúra (5-7 cm átmérőjű lepényekre törekedjünk). Az egyikre tegyünk egy teáskanálnyit a fűszeres húsból, fedjük le a másikkal és nyomkodjuk össze a szélét. Nagy tűzön, bő zsiradékban aranyszínűre sütjük.
Bármilyen összejövetelre.

RUTO
0,5 kg liszt
25 dkg cukor
1 dl vaj
vaj vagy olaj (a sütéshez)
Olvasszunk föl 1 dl vajat és gyúrjuk össze a liszttel. Kevés vízzel készítsünk sűrű szirupot a cukorból és ezt is gyúrjuk a tésztába, majd tegyük félre húsz percre. Osszuk négy részre és mindegyiket nyújtsuk 5-8 mm vastagságúra. Innentől két út közt választhatunk, vagy akár követhetjük mindkettőt is:
Vágjuk 1 cm széles csíkokra a tésztát, vágjuk át hosszában a közepét, majd a tésztacsík egyik végét óvatosan húzzuk át a lyukon.
Vágjuk 8-10 cm széles csíkokra a tésztát, majd hajtsuk félbe hosszában. A hajtással ellentétes oldalon nyomkodjuk össze, a másik oldalon pedig először hosszában vágjuk el, majd keresztbe is ejtsünk vágásokat. Ha jól dolgoztunk, a tészta most egy kampóra akasztott borda alakját veszi föl.
Nagy tűzön, bő zsiradékban süssük aranybarnára a tésztát, majd szedjük itatóspapírra. Légmentesen zárva akár hónapokig is eltartható.
A ruto készítése loszar idején szokás.

KHAPSZE
Csak nagyobb ünnepekre készítjük.
1 kg liszt
só, vaj
Gyúrjunk közepes tésztát, osszuk 16 részre, majd formázzunk a darabokból kis súlyzó-formákat. Forró, füstölgő olajban süssük világosbarnára, majd szedjük itatóspapírra. Néhány hónapig eltartható.

PAK (pirított árpagolyók)
6-8 evőkanál campa
1 csésze tea
Tégy két marok campát egy csésze teába, keverd el, gyúrd össze, majd formázz kis golyókat belőle. (ld. a Bevezetést)
Magában, hús- vagy zöldségételekkel egyaránt fogyasztható.

GYABRA (palacsinta)
25 dkg liszt
4 evőkanál cukor
csipetnyi szódabikarbóna
olaj vagy vaj
A lisztet, a cukrot és a szódabikarbónát tejjel vagy vízzel elkeverve készítsünk testes palacsintatésztát. Forrósítsunk teáskanálnyi vajat egy lapos serpenyőben ( célszerű a palacsintasütő használata), öntsünk rá a palacsintatésztából 3-5 mm vastagon és süssük meg mindkét felét.

KOGYÜN
0,5 kg liszt
2 teáskanál szódabikarbóna
3 evőkanál cukor
Gyúrjunk kemény tésztát, takarjuk le konyharuhával és pihentessük fél napig. Nyújtsunk centi vastag, 5 cm átmérőjű kis lepényekké, és chelangban (vagy más vastag fenekű serpenyőben) süssük jól át.

SZÖNPAKLEP
0,5 kg liszt
1 teáskanál sütőpor
2 evőkanál cukor
4 evőkanál vaj
A hozzávalókat gyúrjuk össze minimális mennyiségű vizet használva. Takarjuk le nedves konyharuhával és tegyük félre negyed órára. Formázzunk a tésztából 1,5-2 cm vastag, 3-4 cm átmérőjű lepényeket, majd 200 ° C-ra előmelegített sütőben süssük meg. Ha lehetőségünk engedi, süthetjük vastag falú agyagedényben is, melyet parázsba rakunk, lefedünk és tetejére is bőven szórunk a parázsból. Ha a szönpaklep mindkét oldala világosbarna, fogyasztható.

ZÖLDSÉGEK
Már említettük, hogy az átlag tibeti (feltéve, hogy van ilyen) étrendjét a húsételek dominanciája jellemzi. Szintén említettük már, hogy ennek oka a zord időjárás, és hogy ennek ellenére az ország termékenyebb régióiban lehetőség van többfajta haszonnövény termesztésére is. A zöldségeket szárítva és nyersen egyaránt fogyasztjuk. A zöldségételek készítésénél is az egyszerűség a fő szempont. Zöldségételeink zöme a következő eljárással készül:
Hagymát, fokhagymát, paradicsomot és gyömbért vágunk apróra, barnára pirítjuk, hozzáadjuk a megtisztított, felvágott zöldségeket, meglocsoljuk szójaszósszal és készre főzzük.
Ha több zöldségfélét készítünk, az egyes zöldségeket többnyire külön-külön sütjük meg és legfeljebb tálaláskor keverjük össze őket.
Zöldségételekhez közkedvelt a fűszerkeverékek használata, mint a masalák, a curry vagy a tumeric. Chillit csak igen kevesen használnak a zöldségekhez.

PACSHE SA (kínai kel hússal)
0,5 kg sertéshús
30 dkg kel
1 hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
2-3 teáskanál gyömbér
3-4 paradicsom (közepes)
0,5 l csontlé
0,5 dl szójaszósz
olaj
Forrósítsunk olajat egy edényben, ebben pirítjuk meg az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a gyömbért. Locsoljuk meg szójaszósszal, adjuk hozzá a felkockázott húst és süssük néhány percig. Öntsük le egy pohár vízzel és lassú tűzön főzzük szárazra. Most adjuk hozzá a paradicsomot és süssük pár percet, aztán öntsük le a csontlével és hagyjuk főni.
Tálaljuk forrón, köretként rizst vagy ting momot ajánlunk.

NYUKCA (bambuszrügy)
40 dkg bambuszrügy
2 evőkanál szójaszósz
olaj, só
Húzzuk le a bambuszrügy héját (ha friss, főzzük 10 percig, ha konzerv, kész a használatra), vágjuk össze és süssük 2-3 percig forró olajban. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a szójaszószt és dupla mennyiségű vizet (4-5 evőkanál). 15 percnyi lassú rotyogtatás után, forrón tálaljuk.

NGOPE PÖCHEL (sült spenót)
0,5 kg spenót
25 dkg gomba (lehetőleg vékony húsú, vadon termő fajta)
0,5 dl csontlé (csirkéből)
0,5 dl olaj
1 teáskanál só
Mossuk meg a spenótot, óvatosan, mert egészben használjuk. Tegyük forró olajba, sózzuk meg, adjuk hozzá a felvágott gombát és a csontlét és főzzük-süssük kb 15 percig, folyton forgatva. Célszerű egy vastag fenekű serpenyő használata.
Forrón tálaljuk. Vigyázat, nagyon finom!

CSINCHEL (zeller)
25 dkg zellergyökér
1 teáskanál só
1 evőkanál olaj
Vágjuk a megtisztított gyökeret 3 centis darabokra, süssük nagy lángon, folytonos keverés mellett 2-3 percig, sózzuk meg és süssük még egy percet. Kész.

CSHINCEL (mustár)
30 dkg mustárnövény
25 dkg hús
1 hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 teáskanál gyömbér
olaj, só
Vágjuk apróra a megmosott növényt, sózzuk meg és tegyük félre 10 percre. Közben forró olajon pirítsuk meg az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a gyömbért, adjuk hozzá a húst és a paradicsomot, locsoljuk meg szójaszósszal és süssük, míg a hús megpuhul. Nyomkodjuk ki a növény levét, adjuk a húshoz és süssük 3-4 percig.
Forrón tálaljuk. Sokan kedvelik a szétfőzött zölséget, nekik jóval előbb kell a húshoz adni a mustárt.

PHING (szójababcsíra)
1 maréknyi szójababcsíra
1 paradicsom
25 dkg hús (marha v. sertés)
15 dkg gomba
0,5 l csontlé
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál gyömbér
só, szójaszósz
Mossuk meg a szójababcsírát és vágjuk 6-8 darabra. Süssük meg a felkockázott húst, paradicsomot, fokhagymát és a gyömbért egy serpenyőben, adjuk hozzá a csírát és a gombát. Locsoljuk meg szójaszósszal, sózzuk meg és főzzük, míg az összetevők mind megpuhulnak.
Nagyon gyakori étel, készíthetjük gomba vagy hús nélkül is.

TOFU (szójababtúró)
2 db tofu (8×10 cm)
2 hagyma
1 paradicsom
25 dkg hús (marha vagy sertés)
3 gerezd fokhagyma
2 teáskanál gyömbér
chilli, só, szójaszósz
Kockázzuk föl a tofut és süssük jól át forró olajban. Tegyük félre. Süssük meg a felkockázott húst, a hagymát, a paradicsomot, fokhagymát és gyömbért, szórjuk meg chillivel, sózzuk meg és locsoljunk rá kevés szójaszószt.Addig süssük, míga hús megpuhul, aztán adjuk hozzá a tofut és süssük még pár percig.
Egy ennél is egyszerűbb módszer szerint, tegyünk minden hozzávalót egyszerre a serpenyőbe és süssük, míg a hús megpuhul.
Figyelem! A tofu nagyon könnyen töredezik, óvatosan kevergessük. Ügyetlenek az első eljárást kövessék.

SOKOK KÖPCHE (burgonya curry)
A legegyszerűbben:
Főzzük meg a burgonyát héjában némi hússal, majd távolítsuk el a héját és zúzzuk össze sóval, vajjal. Chillivel ideális.
Máshogy:
75 dkg burgonya
25-50 dkg hús
2 gerezd fokhagyma
1 hagyma
1 teáskanál gyömbér
só, szójaszósz
Főzzük meg a burgonyát, szedjük le a héját és vágjuk karikákra. Pirítsuk meg kevés zsiradékon, a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért, adjuk hozzá a felkockázott húst, sózzuk meg és locsoljunk rá kevés szójaszószt. Mielőtt a hús megpuhulna, keverjük össze a burgonyával. Öntsünk rá kevés vizet és főzzük el nagy tűzön.
Egyesek nem főzik meg a burgonyát előre, hanem a hússal együtt adják a megpirított hagymához, fokhagymához.
Rizzsel vagy kenyérrel, forrón tálaljuk.

TEMMA (borsó)
2 pohár zöldborsó
25 dkg hús
1 hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, szójaszósz
(nincs gyömbér!)
Főzzük meg enyhén sós vízben a borsót, majd tegyük hideg vízbe, cseréljük a vizet háromszor. Pirítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, keverjük el a felkockázott hússal, sózzuk meg és locsoljuk meg szójaszósszal. Süssük rövid ideig, aztán öntsük föl hideg vízzel és fedjük le. Amikor a hús megpuhult, adjuk hozzá a zöldborsót, keverjük el jól és főzzük még pár percig.

META CSUMMA (karfiol)
40 dkg karfiol
25 dkg hús
1 hagyma
1 paradicsom
1 teáskanál gyömbér
2 gerezd fokhagyma
só, szójaszósz
Pirítsuk meg a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért, keverjük el a felkockázott hússal és a paradicsommal, sózzuk meg és locsoljuk meg szójaszósszal. Süssük néhány percig, öntsük le kevés vízzel és fedjük le. Mielőtt a hús megpuhulna, adjuk hozzá a fölvágott karfiolt és főzzük készre.
Forrón tálaljuk.

LOGO PECHEL (káposzta)
60 dkg káposzta
25 dkg hús
1 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál gyömbér
só, szójaszósz
Elkészítése megegyezik a meta csummával. Egyetlen kivétel, hogy a szójaszószt végén adjuk hozzá.

LAPHU KÖPCHÖ (retek curry)
2 közepes jégcsapretek
1 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál gyömbér
só, szójaszósz
Pirítsuk meg a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért. Vágjuk a retket vékony szeletekre, adjuk a hagymához és pároljuk fedő alatt, míg tart a leve. Sózzuk meg, locsoljuk le szójaszósszal, öntsük föl kevés vízzel és folytassuk a párolást, míg kész nem lesz.
Készíthetjük hússal is. A metódus marad a fönti, a húst a retekkel együtt adjuk a hagymához.
Forrón tálaljuk.

PAKSA LAPHU CURRY (retek curry serttéshússal, máshogy)
0,5 kg sertéshús
2 nagy jégcsapretek
2 teáskanál gyömbér
2 gerezd fokhagyma
só
Tegyük a hozzávalókat 1,5 l vízbe a retek kivételével. Főzzük nagy tűzön. Fél óra elteltével adjuk hozzá a 3-4 cm-es darabokra vágott retket és főzük készre.
Campával, rizzsel vagy kenyérrel, forrón tálaljuk.

KONG LAPHU(sárgarépa)
4 nagy sárgarépa
10 dkg hús
1 hagyma (kicsi)
1 paradicsom
1 teáskanál szójaszósz
só, olaj
Főzzük meg a répát és vágjuk karikákra. Tegyünk minden egyéb összetevőt forró olajra és süssük, míg a hús megsül. Ekkor adjuk hozzá a répát, locsoljuk meg szójaszósszal és süssük még 108 másodpercig.
Ha nincs elég időnk, vágjuk karikákra a nyers répát és süssük a hússal együtt.
A sárgarépát hosszú, vékony szeletekre vágva, forró olajban megsütve is fogyaszthatjuk.

SA TEMMA CSINZE (hús-borsó-zeller curry)
0,5 kg darált hús
25 dkg zöldborsó
kis csomó zeller
2 gerezd fokhagyma
1 hagyma
2 paradicsom
3 teáskanál gyömbér
1 evőkanál szójaszósz, só
Pirítsuk barnára a hagymát és a fokhagymát, keverjük el a hússal, szórjuk meg gyömbérrel és sózzuk meg. Süssük pár percig, aztán öntsük le egy deci vízzel és főzzük lassú tűzön puhára. Adjuk hozzá a paradicsomot és a borsót, főzzük ezeket is puhára. Vágjuk apróra a zellert, keverjük a húshoz és főzzük még 4-5 percig. Locsoljuk meg szójaszósszal és vegyük le a tűzről.
Rizzsel vagy kenyérrel, forrón tálaljuk.

TOJÁSÉTELEK
A tojást - ahogy a Föld bármely pontján - sütve vagy főzve, ebédre vagy vacsorára esszük, reggelire csak ritkán. A főtt tojás egyaránt lehet lágy vagy kemény. Az omlett liszt nélkül készül.
KÖNGA CÖPA (főtt tojás)
tojás
só, chilli ízlés szerint
Tegyük a tojásokat hideg vízbe, főzzük meg őket. Öblítsük le bő hideg vízzel és szedjük le a héját, majd vágjuk négy részre, és sózzuk meg.
Figyelem! Tibetben nem terjedt el a vajaskenyér.

KÖNGA TE (omlett)
4 tojás
1 kis hagyma
néhány csöpp szójaszósz
csipetnyi só
Törjük a tojásokat egy mélyebb tálba, adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, a sót és a szójaszószt. Verjük föl erősen. Forrósítsunk olajat egy serpenyőben, öntsük bele a tojást és süssük meg mindkét oldalát.
Forrón tálaljuk.

KÖNGA NGÖPA (tükörtojás)
tojás
só
Forrósítsunk olajat egy serpenyőben, törjük egymás mellé a tojásokat és sózzuk meg. Süssük közepes lánagon, míg a sárgája valamelyest megszilárdul.

CSIRKEHÚS
A baromfi fogyasztása nem túl gyakori Tibetben, főleg nem az a vallásos helyeken, hiszen súlyosabb bűnnek számít a nagyobb testű állatok fogyasztásánál. Persze a tibeti falvakban is tartanak csirkét. Ezt azonban főleg tojásuk, s csak másodsorban húsuk miatt teszik.
Megemlítjük még, hogy Tibetben a csirke darabolására a bárdot használjuk, nincs idő a kicsontozáshoz.
CSHASA LANGCÖ (párolt csirke)
1 közepes termetű csirke
5 teáskanál gyömbér
1 evőkanál szójaszósz
2 evőkanál whisky (esetleg brandy)
2 teáskanál só
Vágjuk el a csirke nyakát, fogjuk föl vérét és áldozzuk föl a vérivóknak. Kopasszuk meg, szedjük ki a belső részeit és sózzuk be. Tegyük a csirkét a momo párolására használatos moktoba, és lefedve egy-másfél órán át pároljuk. A szójaszószt és az alkoholt csak az utolsó fázisban locsoljuk rá.
A felhasznált vízből főzzünk levest.

CSHASA TAKPA
1 közepes csirke
2 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál arak (tibeti whisky)
1 teáskanál só
A megtisztított csirkét alaposan kenjük be a szójaszósszal és a sóval. Süssük meg minden oldalát egyenletesen forró olajban, lassú tűzön. Az egyenletesebb sütéshez ejtsünk kis vágásokat a húson vagy csak szurkáljuk meg, így az olaj és a fűszerek is szabadabban járhatják át. Mielőtt a hús megpuhul, locsoljuk rá a whiskyt.

CSHASA NGÖPA
1 közepes csirke
1 hagyma
2 teáskanál gyömbér
3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál só
3 teáskanál szójaszósz
csipetnyi chilli
A megtisztított, egész csirkét főzzük meg enyhén, sós vízben, majd vágjuk apró darabokra. Pirítsuk barnára a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért. Adjuk hozzá a húst, locsoljuk meg a szójaszósszal, sózzuk meg, szórjuk rá a chillit. Süssük még pár percig.
Forrón, főtt rizzsel tálaljuk.

CSHASA CURRY
1 közepes csirke
1 hagyma
3 gerezd fokhagyma
3 evőkanál gyömbér
csipetnyi kurkuma
csipetnyi koriander
csipetnyi garam masala
3 teáskanál szójaszósz
4 dl csontlé
Pirítsuk barnára a hagymát, a fokhagymát, a kurkumát, a koriandert és a gyömbért. Vágjuk apró darabokra a csirkét. Tegyük a hagymára, szórjuk meg garam masalával, sózzuk meg, keverjük össze alaposan és öntsük föl a húslével. Főzzük, míg a hús megpuhul, ekkor locsoljuk meg a szójaszósszal, és pár percig nagy lángon rotyogtassuk.
Szintén főtt rizs illik hozzá.

HAL
Halat csak igen ritkán esznek Tibetben. Ennek oka valószínűleg nem csak a vallásban keresendő, a halhús íze sem közkedvelt. Tibetben több nagy tó és rengeteg patak található, s ezek közül csak a Cshökor lachoban tilos a halászat. Ezt a legszentebb helyek közt tartjuk számon, tükre megmutatja - persze csak beavatottaknak -, hol fog újjászületni a Dalai Láma.
A legízletesebbnek tartott halfajta a Jamdok ponty (Gymmocypris waddelei), nevét lakóhelyétől, a Jamdok chotól kölcsönözte. Lhasza folyója a Kji cshu szintén ismert ízletes halairól.
NYASA KEMPO (szárított hal)
A hal szárítása egészen egyszerű folyamat:
Öljük meg a halat, szedjük le a pikkelyeit, távolítsuk el belső szerveit és akasszuk szeles, napos helyre. Fogyasztás előtt zúzzuk ösze, fűszerezzük sóval és chillivel. Megsüthetjük olajban.

NYASA NGÖPA
60 dkg hal
1 kisebb hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 teáskanál gyömbér
2 paradicsom
1 teáskanál szójaszósz
Pirítsuk meg olajban a hagymát, fokhagymát, paradicsomot és a gyömbért. Vágjuk apróra a megtisztított halat és keverjük a hagymához (a fejet is). Süssük negyed óráig, locsoljuk meg szójaszósszal és süssük készre.
Forrón tálaljuk.

NYASA TAPA
2 db 20 cm-es hal
2 evőkanál csontlé
1 evőkanál szójaszósz
3 teáskanál CHOGO???????????
1 evőkanál PHINCHAM (hideg vízben oldva
2 evőkanál brandy
Süssük meg a megtisztított halakat bő, forró olajban, majd csöpögtessük le az olajat. Vagdossuk be éles késsel és kenjük be szójaszósszal. Süssük még pár percig, de most csak minimális mennyiségű olajat használjunk. Adjuk hozzá a csontlét, a CHOGOT ÉS A PHINGET. Forraljuk össze, vegyük le a tűzről és locsoljuk rá a brandyt.
Forrón tálaljuk.

SERTÉS, MARHA ÉS JAK
A tibeti - legyen buddhista, muzulmán, keresztény vagy akár kommunista - nagy mennyiségű húst fogyaszt. Leginkább a jak- és a marhahús a kedvelt, bár ez nem jelenti azt, hogy más állatok - mint például a kecske - élete kevésbé volna veszélyben. Bivalyhúst a vallásos ember nem eszik, mivel számos tibeti istenség reinkarnálódott bivaly formájában. A disznóhús fogyasztása szintén befeketíti a karmát. A tibeti naptár 8., 13., 15. napján és teliholdkor az igazán vallásos tibeti szintén nem eszik húst.
MOMO
0,5 kg jakhús,
2 hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
3 teáskanál gyömbér,
2 evőkanál szójaszósz
2 teáskanál só a töltelékhez.
70 dkg liszt,
4 teáskanál só a tésztához.
Gyúrjunk hideg vízzel kemény tésztát a lisztből és a sóból. Jól dagasszuk meg és nyújtsuk ki kb. 2 cm vastagra. Vágjunk 2×2 cm-es négyzeteket és nyújtsuk ezeket 5×5 cm-esre. Ezzel a tésztát elő is készítettük.
Öljünk meg egy jakot, tisztítsuk meg és vágjunk belőle egy félkilós darabot. Daráljuk le és keverjük el jól az apróra vágott fokhagymával, hagymával, gyömbérrel, a szójaszósszal és a sóval.
Tegyünk minden tésztanégyzetre két-két teáskanállal a húsból, hajtsuk össze a tészta sarkait és nyomkodjuk össze őket. Félhold vagy gömb alakokat formázzunk (vagy bármi mást). Tegyük sorba a moktoba, fedjük le és pároljuk készre (20 perc elég lehet).
Forrón tálaljuk. A momo mellé ajánlhatjuk a szójaszósz, ecet és zúzott chilli keverékét.
Rui csoce készítésénél (ld. fent) a félhold alakú momot forrásban lévő csontlébe rakjuk, amibe belekerülhet bármilyen maradék hús is.

MOMO NGÖPA (sült momo)
20 dkg darált hús
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál apróra vágott hagyma
2 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál só
2 teáskanál vaj
40 dkg liszt
Gyúrjunk a lisztből hideg vízzel kemény tésztát. Nyújtsuk pár mm vastagságúra, és vágjunk kör alakú darabokat (esetleg használjunk pogácsaszaggatót).
Keverjük el alaposan a húst a többi hozzávalóval, és tegyünk egy-egy teáskanálnyit a tésztáinkra. Most hajtsuk félbe a tésztát és nyomkodjuk össze a szélét, így kis kagylókat kapunk. Forrósítsunk olajat egy serpenyőben és süssük a kagylócskák mindkét oldalát aranyos-barnára.
Forrón tálaljuk.

PHING SA
0,5 kg hús
1 maréknyi szójababcsíra
1 kis krumpli
2 paradicsom
1 hagyma
1 teáskanál gyömbér
só
Tegyük a szójababcsírát meleg vízbe. Pirítsuk barnára az apróra vágott hagymát és a gyömbért, majd adjuk hozzá a húst (szintén apróra vágva), sózzuk meg. Süssük szárazra, öntsük föl egy deci vízzel és fedjük le. Amikor a víz elfőtt, adjuk a húshoz a felkockázott burgonyát, majd pár perc múlva a paradicsomot és a szójababcsírát. Ha szükséges kevés vizet még használhatunk, hogy a krumpli megpuhuljon. Ha kész, adjunk hozzá 4 dl vizet és főzzük az egészet mártás állagúra.
Forrón tálaljuk.

GYÜMA (véreshurka)
1 l jakvér
40 dkg rizs/campa/darált hús
só, jakbél
Alaposan keverjük el a hozzávalókat, pár percre tegyük félre és töltsük megtisztított jakbélbe, majd kössük el mindkét végét cérnával.
Főzve, rizzsel vagy campával tálaljuk.

SA KEMPO (szárított hús)
Szeljük a húst vékonyra, oldjunk föl kevés vízben sót és fröcsköljük a húsra, majd akasszuk száraz, huzatos helyre. Ha a hús megszáradt, fogyasztható is.

SA CÖPA (főtt hús)
Vágjunk nagyobb darabokra jak-/ birka-/ kecske-, esetleg sertéshúst, majd sós vízben főzzük puhára. Mielőtt a hús megpuhul, adhatunk hozzá szeletelt retket.

HOTAO ("kovászos sertéshús")
Vágjunk 30 cm hosszú, 7 cm széles szeleteket a húsból. Dörzsöljük be sóval minden oldalát, és tegyük a napra. 5 perc elteltével rakjuk agyagedénybe, amit légmentesen tudunk zárni. Hagyjuk magára 25-30 napig. Fogyasztás előtt vágjuk apró szeletekre, esetleg süthetjük is. Ebédre vagy vacsorára fogyasztjuk.

GYAKOK
Süssünk pár percig csirkét, bármilyen rákot, bármilyen húsgombócot, szójababot, főtt cérnametéltet és többfajta zöldséget, majd rendezzük el egy gyakokban. Fedjük le kevés nyers hússal, és öntsük le pár dl levessel. Rakjuk rá a fedőt és főzzük 20-25 percig. A felsorolt összetevők bármelyikét, bármilyen arányban keverhetjük.
Egyaránt fogyaszthatjuk párolt momoval, főtt rizzsel vagy tésztával.

DESSZERTEK
Bár a tibetiek nem fogyasztanak desszertet étkezés után, az alább felsoroltak alkalmasak erre.
DESZI (rizspuding)
25 dkg főtt rizs
4 evőkanál cukor
3 evőkanál vaj (jó minőségű)
kevés mazsola, dió és kesudió
Süssük meg a kissé szétfőzött főtt rizst a vajban, adjunk hozzá vízben áztatott mazsolát és tört diót, kesudiót, majd állandó kevergetés közben oldjuk föl benne a cukrot.
Forrón tálaljuk kis tálakban.

PAKCSA MAKU
0,5 kg liszt
0,5 dl melasz
0,5 dl vaj
Gyúrjunk kemény tésztát a lisztből, felezzük el és nyújtsuk mindkét felét egy cm vastagságúra. Vágjunk apró négyzeteket, dobáljuk forró olajba, s amikor megpirulnak, adjuk hozzá a melaszt és süssük, míg elegyedik. Kész.

TENGO
30 dkg rizs
2 dl vaj
só
Áztassuk a rizst forró vízben, cseréljük háromszor a vizet, majd süssük a vajban kis lángon, sózzuk meg és készen is vagyunk.

BURANGARMA
Olvasszunk vajat egy edényben, tegyük bele melaszt és folytonos kevergetés mellett főzzük össze. Öntsük egy nagy tálcára, hagyjuk kihűlni, majd vágjuk 5×5 cm-es négyzetekre.

CSÜRPI
Főzzünk ki tűzön jaktejet egy-két órán át, mikor már-már összeállt, rakjuk egy nagyobbacska konyharuhába és kössük el jól a végét. Rakjunk rá minél nagyobb terhet, és hagyjuk magára. Amikor megszáradt, kockázzuk föl és húzzunk kb. húsz kis kockát egy cérnára.
Cukorka helyett.

VÁLOGATOTT IRODALOM
Rolland Barraux, A dalai lámák története, ford. V. Pánczél Éva és Szűcs Andrea, Ferenczy Kiadó, Budapest, 1995
Remi Bertrand, Home Brew, Sahyogi Prakashan, Kathmandu, 1976
Mircea Eliade, A jóga. Halhatatlanság és szabadság, ford. Horváth Z. Zoltán, Európa, Budapest, 1996
Sven Hedin, Transzhimalája, Budapest, Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára, Lampel R. Kk., Budapest,1910
Sven Hedin, Ázsia szívében I-II., ford. Dr. Thirring Gusztáv, Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára, szerk. Lóczy Lajos, Lampel R. Kk., Budapest,1906
Helmut Hoffmann, Tibet. A Handbook, Bloomington, 1975 (a magyar fordítás előkészületben)
A köztes lét könyvei - tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek. Tibetiből fordította, az előszót és a szómagyarázatot írta és a könyvészeti adatokat összeállította Kara György, 1986, Európa, Budapest
Indra Majapuria, Joys of Nepalese Cooking, Lashkar(Gwalior), 1988
Indra Majapuria - Diki Lobsang, Tibetan Cooking, Lashkar(Gwalior), 1989
Patkó-Rév, Tibet, 1957, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest
Andrew Skilton, A buddhizmus rövid története, fordította Agócs Tamás, 1997, Egyetemi Könyvtár, Corvina, Budapest
David Snellgrove - Hugh Richardson, A Cultural History of Tibet, New York 1968, 1978, 1995, Shambala, Boston and London
R. A. Stein, Tibetan Civilization, Stanford University Press 1972
Tendzin Gyaco, Száműzetésben - szabadon. A tibeti dalai láma önéletírása, ford. Horváth Z. Zoltán, 1992, Írás kiadó, Budapest
Giuseppe Tucci, Land of Snow, Calcutta, 1967
Giuseppe Tucci - E. Ghersi, Kincses Tibet, Budapest
H. Uhlig, Tibet - egy rejtélyes ország kitárja kapuit, ford. Rátkai Ferenc, 1995, Dunakönyv, Budapest
L. A. Waddell, A rejtelmes Lhassza és az 1903.-1904. évi angol katonai ekszpedíció története, ford. Dr. Schwalm Amadé, 1910, A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára, Lampel R. Kk., Budapest

Deepak Chopra: Az élet hét törvénye

2010-06-01T15:32:00.000+02:00

Deepak Chopra:

Az élet hét törvénye

Tau — Benső úT-ikalauz könytárából  http://www.Tau.hu

Tartalom:

Az élet hét törvénye 1
Tartalom: 2
Bevezetés 3
ELSŐ FEJEZET A Tiszta lehetségesség törvénye 5
MÁSODIK FEJEZET Az Adok-kapok törvénye 11
A Karma, avagy az Ok és okozat törvénye 15
A Legkisebb erőfeszítés törvénye 19
A Szándék és vágy törvénye 24
Az Elkülönülés törvénye 29
A "Dharma", avagy az Élet céljának törvénye 33
Összefoglalás és következtetés 37

Bevezetés

Bár ez a könyv Az élet hét törvénye címet viseli, ugyanígy lehetne a címe Az élet hét spirituális törvénye is, mivel a természet ugyanazon az alapelvek szerint hoz létre minden anyagi létezőt, mindent, ami látható, hallható, ízlelhető, szagolható vagy megérinthető.

"Gazdagodjunk meg: a lehetőségek tárházában bővelkedő tudat" c. könyvemben körvonalaztam a természet működésének igazi megértésére épülő tudati bőség-hez/kitáguláshoz vezető lépéseket. A siker hét spirituális törvénye ennek a tanításnak a magját adja. Ha ez a tudás beépül tudatunkba, képesek leszünk arra, hogy erőlködés nélkül tegyünk szert korlátlan bőségre és hogy minden törekvésünkben megtapasztal-juk a sikert.

A siker az életben úgy is megfogalmazható, mint töretlen boldogság és méltó cé-lok kibontakozó megvalósulása. A siker a vágyak erőlködésmentes beteljesítésének képessége. A sikert – beleértve a gazdagság elérését is – mindig a kemény munkával, sőt, gyakran a mások kárára elérhető eredménynek tekintették. A siker és bőség sok-kal spirituálisabb megközelítésére van szükség. A gazdagság a javak folyamatos fe-lénk áradása. A spirituális törvény tudása és gyakorlata útján harmóniába kerülünk a természettel és gondtalanul tudunk boldogságot és szeretetet teremteni.

A sikernek sok arca van: az anyagi gazdagság csak egy összetevő. Ezen felül a siker "utazás" és nem cél. Az anyagi gazdagság minden megvalósulása az utazást teszi kellemesebbé. A siker azonban a jó egészséget, az erőt, az életkedvet, a kapcsolatok kiteljesítését, az alkotó szabadságot, az érzelmi és lelki kiegyensúlyozottságot, a jó közérzetet és a gondolatvilág békéjét is magában foglalja.

Mindezek megtapasztalásával is beteljesületlenek maradunk, ha nem tápláljuk magunkban az isteni lét magvait. Valójában álruhás istenségek vagyunk, és a bennünk rejlő isteni csíra a teljes anyagi megvalósulását (is) keresi. Az igazi siker tehát a csoda megtapasztalása. Ez a bennünk rejlő isteni kibontakoztatása. Bármerre járunk, bármit érzékelünk, az istenivel kerülünk kapcsolatba: egy gyermek szemében, egy virág szépségében vagy egy madár röptében. Ahogyan életünket az isteni csodálatos kifejeződéseként kezdjük megtapasztalni, – s nem csak olykor-olykor, hanem folya-matosan –, úgy ismerjük meg a siker valódi tartalmát.



A hét spirituális törvény meghatározása előtt meg kell értenünk a törvény fogalmát. A törvény folyamat, amelyben a rejtett megmutatkozik, a megfigyelő a figyelem elő-terébe kerül, a néző maga válik látvánnyá, és amelyben az álmodó megéli az álmot.
A fizikai világban létező minden teremtmény a lappangóból a megnyilvánulás felé irányuló folyamat eredménye. Minden, amit látunk, az ismeretlenből jött elő. Fizikai testünk, a fizikai világegyetem, bármi és minden, amit csak érzékelünk érzékszerve-inkkel, a nem megnyilvánuló, ismeretlen és láthatatlan világ kibukkanása a megnyil-vánulásba, ismertségbe és láthatóságba.

A fizikai világ nem más, mint Önvalónk, amely visszahajlik önmagán belülre, hogy szellemként, lélekként és fizikai anyagként megtapasztalja magát. Más szavak-kal: minden teremtő folyamatban Önvalónk vagy az isteni mag önmagát fejezi ki. Az élet örök táncában előbukkannak a világegyetem tárgyai - ez a mozgásban lévő tudat önkifejezése.

Minden teremtmény forrása az isteni (vagy a szellem), minden teremtő folyamat a mozgásban lévő isteni (vagy a lélek) mozdulata, és a teremtés tárgya (a fizikai testet is magába foglaló) fizikai világegyetem.

A valóság e három összetevője, a szellem, a lélek és a test, vagy a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelés tárgya - lényegében egy és ugyanaz. Mindhá-rom ugyanonnan származik: a tiszta lehetségesség mezőjéből, amely még tisztán megnyilvánulás nélkül van.

A világegyetem fizikai törvényei valójában a mozgásban élő isteni vagy tudati erő megnyilvánulásai. Ha megismerjük és alkalmazzuk életünkben ezeket a törvé-nyeket, minden szándékunk valóra válhat, mivel a természet ugyanazon törvények szerint hoz létre erdőt, csillagokat és galaxisokat, vagy épp emberi testet, és ezek a törvények teljesíthetik legmélyebb vágyainkat.
Térjünk rá ezek után az élet hét spirituális törvényére és lássuk, hogyan alkalmazhatók ezek az életünkben.

ELSŐ FEJEZET

A Tiszta lehetségesség törvénye

Minden teremtés forrása a tiszta tudat... a tiszta lehetségesség keresi kifejeződésének módját, hogy a megnyilvánulás-mentes állapotból a megnyilvánulásra jusson.

Amikor ráébredünk, hogy valódi Önvalónk a tiszta lehetségesség egyik mezője, akkor azzal az erővel kerülünk összhangba, amely a világegyetemben mindent létre-hoz.

Kezdetben nem volt sem lét, sem nem-lét,
A világ mindenestül megnyilvánulás-mentes energia volt...
Az Egy lehelet nélkül lélegzett, önhatalmából, Semmi más nem létezett...
A Teremtés himnusza, Rig Veda

Az élet első spirituális törvénye a Tiszta lehetségesség törvénye. Ez azon a tényen alapul, hogy lényegi állapotunk a tiszta, semmivel nem keveredő tudat. A tisztán tu-dati pusztán lehetőség: a lehetőségek és a határtalan alkotókészség mezője. A tiszta tudat spirituális lényegünk. Határtalannak és végtelennek lenni: ez egyben az öröm teljessége. A tudat további jellemzői a tiszta ismeret, a végtelen csend, a tökéletes egyensúly, a legyőzhetetlenség, az egyszerűség és a boldogság. Ez lényegi természe-tünk: a tiszta lehetségesség egyike.

Ha tudatára ébredünk annak, hogy kik is vagyunk valójában, akkor ebben az ön-ismeretben bármely álmunk beteljesítésének képességét is felfedezzük. Hiszen az örök képesség vagyunk, mindannak, ami volt, van és lesz, a mérhetetlen megvalósu-lási ereje. A Tiszta lehetségesség törvénye akár az Egység törvénye is lehetne, mivel az élet végtelen változatosságának alapja egyetlen, mindent átható szellem. Köztünk és e között az energiamező között nincs választóvonal. A tiszta lehetségesség mezője saját Önvalónk. Minél mélyebben megtapasztaljuk valódi természetünket, annál kö-zelebb jutunk a tiszta lehetségesség mezőjéhez.

Az Önvaló vagy a befelé mutató mozzanatok megtapasztalása azt jelenti, hogy belső támpontunk a saját szellemünk és nem a tapasztalásunk tárgyai. A befelé irá-nyulással szemben áll a tárgyi világra irányulás. Ez utóbbi esetben az Önvalón kívül álló tárgyak hatása alatt állunk, ami magában foglalja a helyzetet, körülményeket, más embereket és dolgokat. A tárgyi világra irányuló alapállás másoknál keres támogatást és jóváhagyást. Gondolkodásunk és viselkedésünk így mindig elébe vág a válasznak. Aggódásra és félelemre alapul.

A tárgyi világra irányulásban erős igényünk van arra, hogy uraljuk a dolgokat. Nagyon szeretnénk külső erőre szert tenni. Az igény, hogy helyesléssel találkozzunk, uraljuk a dolgokat és külső hatalommal rendelkezzünk - mind a félelemből fakadnak. Ez a fajta erő nem a tiszta lehetségesség ereje, nem az Önvaló ereje, nem valódi erő. Amikor megtapasztaljuk az Önvaló erejét, eltűnik a félelem, a külső dolgok uralásá-nak kényszere és a külső helyeslésre találás vágya.

A tárgyi világra irányulásban a belső támpont saját énünk. Énünk azonban nem az, akik valójában vagyunk. Ez az énünk csupán én-képünk, társadalmi maszkunk, szerep, amelyet játszunk (az életünkben). Ez a külső helyeslésből táplálkozik, ural-kodni akar és erő tartja életben, mivel félelemben él.

Valódi Önvalónk, szellemünk, lelkünk – teljesen szabad mindezektől. Védett a bírálatokkal szemben, nem keltenek benne szorongást az élet próbatételei és nem érzi magát senkinek alárendelve. Ugyanakkor mégis alázatos és mások felettinek sem érzi magát, mivel mindenki másban is meglátja ugyanazt az Önvalót; a különféle megje-lenési formákban ugyanazt a szellemet.

Ez a lényegi különbség a tárgyi világra irányulás és a befelé irányulás között. A befelé irányulásban megtapasztaljuk igazi lényünket. Ez nem szorong az élet felada-taitól, mindenki mást tisztel, de nem érzi magát senkinek alávetve. Az Önvaló ereje igazi erő.

A tárgyi világra irányulásból fakadó erő ezzel szemben hamis erő. Mivel az énre alapul, csak addig tart, amíg jelen van a tárgy, amire irányul. Egy társadalmi tisztség vagy méltóság - például egy ország vagy testület elnöki szerepköre -, vagy a sok pénz csak addig ad erőt, amíg a méltóság vagy a pénz tart. Az énre alapuló erő csak annyi ideig hat, amíg ezek a dolgok támogatják. Amint elmúlnak, az erő is elillan.

Az Önvalóra alapuló erő állandó, mert az Önvaló ismeretéből fakad. Ennek fon-tos jellemzői érvényesülnek. Vonzza azokat az embereket és dolgokat, amelyek kö-zelségét akarjuk. Megbűvöli az embereket, helyzeteket és körülményeket, hogy vá-gyainkat támogassák. A természet törvényeiből fakadó támogatásnak is mondhat-nánk ezt. Az isteni támogatása ez, a kegyelmi állapotból fakad. Akit eltölt erejével, az élvezi a másokkal való kapcsolatot, és mások is örömmel keresik őt. Ez a kötőerő az igazi szeretetből származik.



Hogyan alkalmazhatjuk A tiszta lehetségesség törvényét, a lehetőségek teljes körének mezőjét életünkben? Ha ennek előnyeit akarjuk élvezni, ha a tiszta tudatban rejlő alkotóerőt akarjuk kibontakoztatni, ahhoz érintkezésbe kell kerülnünk ezzel. Az egyik út ehhez az elcsendesedés, a meditáció és az ítélkezésmentesség napi gyakorlatai. A természetjárás szintén érintkezésbe hoz e mezőben rejlő lehetőségekkel: a végtelen alkotóerővel, a szabadság- és boldogságérzéssel.

A csendben lét során időt szánunk arra, hogy egyszerűen csak létezzünk. A csend megtapasztalása időről-időre kivon a beszédes tevékenységek köréből, és az olyan elfoglaltságokból, mint a tv-nézés, a rádióhallgatás vagy az olvasgatás. Ha va-laki sohasem ad módot magának a csend megtapasztalására, ez belső párbeszédének megzavarodásához vezet.

Rendszeresen szánjunk egy kis időt a csend megtapasztalására. Vagy egyszerűen csak biztosítsunk magunknak csendet, minden nap egy adott időre. Ez lehet kétórá-nyi, de ha soknak tűnik ennyi, legyen egyórás időszak. Időnként azonban szánjunk erre hosszabb időt, egy egész napot, két napot, vagy akár egy egész hetet.

Mi történik a csend megtapasztalásakor? Kezdetben a belső párbeszéd csak még zavarosabbá válik. Erős igény lép fel dolgok megfogalmazására. Vannak emberek, akik az első egy-két napon csaknem megőrülnek, amikor egy nagyobb csend-időszakra szánják el magukat. Hirtelen sürgetés érzése és szorongás tör rájuk. Amint azonban továbbra is megmaradnak ebben a tapasztalásban, belső párbeszédük kezd mederbe terelődni. Hamarosan elmélyül a csend. Azért történik ez, mert a gondolat-világ átadja a teret, mivel tudomásul veszi, hogy nincs már témája, ami körül kering-jen, – ha az Önvaló, a szellem, a döntéshozó egy időre valóban felhagy a beszéddel. Ekkor – a belső párbeszéd csillapultával - kezdjük megtapasztalni a tiszta lehetséges-ség mezőjének nyugalmát.

A rendszeres csend-gyakorlat az egyik út a tiszta lehetségesség törvényének megtapasztalásához. A mindennapos meditáció szintén ilyen út. Eszményi esetben reggel is és este is harminc-harminc perces meditációra lenne szükség. A meditáció segítségével megtapasztalható a tiszta csend és tiszta tudatosság világa. A tiszta csend világában megmutatkozik, hogy minden mindennel (kölcsönösen) összefügg, mindent átfogó erő hangol össze. A Teremtés végső alapjainál minden mindennel összekapcsolódik.

Az ötödik szellemi törvény, a Szándék és vágy törvénye megmutatja, hogyan vi-hető be egy szándék gyenge sugallata ebbe az erőtérbe, amitől a kívánság magától megvalósul. Mindenekelőtt azonban meg kell tapasztalni a csendet. A csend a vágyak megnyilvánulásának előfeltétele, mivel a csendben alakulnak ki a kapcsolódások a tiszta lehetségesség mezőjével, amelyben aztán a számtalan részlet összehangolódik a megvalósuláshoz.

Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámo-kat kelt az egyetemes tudat közös alaprétegében, amely mindent mindennel össze-kapcsol. Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás. A Bibliában szerepel: "Légy csendben és megismered, hogy én vagyok az Úr." Ez csak a meditációban tud megtörténni.

A tiszta lehetségesség mezőjének eléréséhez másik út a nem-minősítés gyakorlá-sa. A dolgok állandó minősítése kiértékelés: jó, rossz, helyes, helytelen. Az állandó értékelés, osztályozás/besorolás, címkézés, elemzés zűrzavarba taszítja a belső párbe-szédet. Ez a zűrzavar aztán gátolja az energiaáramlást a tiszta lehetségesség mezője és az ember között. A szó szoros értelmében leszűkíti a gondolatok közötti Köztes teret.

Ez a Köztes tér teszi lehetővé a kapcsolatunkat a tiszta lehetségesség mezőjével. A tiszta tudatosság állapota, a gondolatok közt teret nyerő csend, a belső nyugalom az, ami a valódi erővel összekapcsol. Amikor azonban az ember leszűkíti ezt a Köztes teret, a tiszta lehetségesség mezőjével és a végtelen alkotóerővel való kapcsolatot szűkíti le.

A Csodák világában (Course in Miracles) van egy ima, amely a következőt mondja: "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek." A nem-minősítés csendet te-remt a gondolatvilágban. Jó ötlet tehát ezzel az elhatározással kezdeni a napot, és végig a nap során, minden alkalommal, amikor minősítésen kapjuk magunkat, emlé-kezni erre. Ha túl nehéz feladatnak látszik ezt az egész nap folyamán megtenni, egy-szerűbb elhatározás is lehetséges: "A következő két órában nem minősítem a dolgo-kat", vagy "A következő órában megtapasztalom a minősítésmentes szemléletet". Fo-kozatosan lehet aztán ezt kiterjeszteni.

A csend, a meditáció és a minősítés nélküliség segítségével megérkezünk az első törvény, a tiszta lehetségesség törvényének világába. Ha egyszer elkezdtük ennek gyakorlatát, hozzávehetjük a negyedik összetevőt: töltsünk időt közvetlen közösség-ben a Természettel. Ez megérezteti velünk az élet valamennyi eleme és az összes erő közötti összhangot, és az élet egészének egységét. Folyó, erdő, hegy, tó vagy tenger-part bármelyike a Természet intelligenciájával kapcsolódik, és segít elérni a tiszta lehetségesség mezőjét.

Meg kell tanulnunk lényünk legbenső lényegét elérni. Ez a valódi lényeg az "én" mögött van, Bátor és szabad, bírálat nem sérti, nem fél semmilyen kihívástól. Senki-nek nem alávetett, senki fölé nem rendelt, bűverővel és misztikummal telített.

Valódi lényegünk elérése betekintést ad kapcsolataink tükrébe is. Hiszen minden kapcsolatunk az önmagunkhoz való viszonyunk tükre. Ha például bűntudat, félelem vagy kiszolgáltatottság-érzés kínoz egy embert, akár pénzzel, akár sikerrel vagy bármi mással kapcsolatban, akkor ezek a saját személyiségének alapelemeiként élő bűntudat, félelem és kiszolgáltatottság-érzés tükröződései. Nincs az a pénzösszeg vagy siker, ami megoldaná ezeket az alapvető létproblémáit. Csak az hozhat igazi gyógyulást, ha Önvalójával bensőséges kapcsolatba kerül. Amikor azonban valódi Önvalónk ismeretére jutunk, megértjük valódi természetünket és erre alapozzuk életünket, többé nem fogunk bűntudatot, félelmet vagy kiszolgáltatottságot érezni, sem pénz, sem anyagiak, sem vágyak beteljesülése miatt, mivel megtapasztaljuk, hogy minden anyagi gazdagság lényege az életenergia, amely a tiszta lehetségességen alapul. Már-pedig a tiszta lehetségesség legbensőbb természetünk.
Amint egyre inkább kapcsolatba kerülünk valódi természetünkkel, keresgélés nélkül adódnak teremtő erejű gondolatok, mivel a tiszta lehetségesség mezője a vég-telen alkotóerő és a tiszta ismeret mezője is. Franz Kafka, az osztrák filozófus és író egyszer azt mondta: "Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell csak meg-tanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége; magánkívül hempereg majd lábadnál."
A világegyetem gazdagsága - a bőség és a pazar megjelenés - a Természet alko-tóerejének megnyilvánulása. Minél jobban ráhangolódunk a Természet hullámaira, annál elérhetőbbé válik számunkra a végtelen és korlátok nélküli alkotóerő. Minde-nekelőtt azonban belső párbeszédünk zűrzavara mögé kell jutnunk, akkor kerülhetünk kapcsolatba ezzel a bőséges, gazdag, végtelen alkotóerővel. Akkor aztán létrehozzuk a dinamikus tevékenység lehetőségét, holott ugyanakkor belül az örök, végtelen alkotóerő nyugalma hat. A csendes, végtelen, határtalan gondolatvilág és a dina-mikus, határozott egyéni gondolatvilág e tökéletes együttese rendkívüli egyensúly-ban, egyszerre egyesíti a nyugalmat és a tevékenységet, ami bármit létrehozhat, amit csak akarunk. Az ellentétek - a nyugalom és a dinamizmus - ilyen egyidejű együttlé-tezése függetlenné tesz helyzettől, körülményektől, emberektől és dolgoktól.

Amikor az ellentétek e rendkívüli együttlétezését nyugalomban átéljük, össze-kötjük magunkat az energia világával, - a kvantum-tengerrel, a nem anyagi valóság-gal, amely az anyagi világ létének forrása. Ez az energia-tenger áramló, dinamikus, hajlékony, változó, állandóan mozgásban van. És mégis: változatlan, csendes, nyu-godt, örök és néma.

A nyugalom önmagában az alkotóerő képessége. A tevékenység önmagában a kifejeződési korlátok közé szorult alkotóerő. A nyugalom és a tevékenység együttese azonban képessé tesz minket tetszés szerint bármely irányban megvalósítani alkotó-erőnket - bárhol, ahová figyelmünk kiterjed.

Bárhová menjen az ember, tevékenységben elfoglaltan, hordoznia kell magában a belső nyugalmat. Akkor a kusza kavargás körülötte soha nem árnyékolja le, mindig tud meríteni alkotóerőt belső hátteréből, a tiszta lehetségesség mezőjéből.
A TISZTA LEHETSÉGESSÉG
TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Tiszta lehetségesség törvényét:

1. Érintkezésbe kerülök a tiszta lehetségesség mezőjével azáltal, hogy minden nap időt szánok arra, hogy csendben legyek, hogy egyszerűen csak létezzek. Legalább kétszer egy nap, reggel is, este is mintegy harminc perces csendes meditációra szintén időt szánok.

2. Minden nap időt szánok arra, hogy átéljem a közösséget a Természettel, és csendben szemléljem a minden élőt átható intelligenciát. Csendben ülve figyelem a naplementét vagy hallgatom a hullámverést, vagy egyszerűen csak élvezem a virágok illatát. Saját csendem elragadtatásában és közösségbe kerülve a Természettel élvezem az élet lüktetését, a tiszta lehetségesség és a korlátlan alkotóerő mezőjét.

3. Gyakorlom a minősítés-nélküli létet. Azzal az elhatározással kezdem a napo-mat, hogy "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek", és végig a nap folyamán fel-felidézem ezt a szándékot.

MÁSODIK FEJEZET

Az Adok-kapok törvénye

A világegyetem dinamikus változásokkal működik... az energia különféle formákban adódik át a világegyetemben.

Készségünk, hogy továbbadjuk azt, amit keresünk, fenntartja életünkben a világ-egyetem bőségének folyamát.

Ezt a törékeny edényt újra és újra teljesen kiüríted, és örökké csordultig töltöd friss élettel. Ezt a kis nádsípot hegyeken és völgyeken át hordozod és örökké új dal-lamokat játszol rajta... A Te végtelen ajándékod árad rám, csupán apró kezeimen át. Korok múlnak és Te mégis áradsz, és mégis van betöltendő hely.
Rabindranath Tagore, Gitanjali

Az élet második spirituális törvénye az Adok-kapok törvénye. E törvény neve azért jelenik meg ilyen szópárban, mert a világegyetem dinamikus változásokkal működik. (Rövid megfogalmazásban: az Adás törvényének is nevezik). Semmi sem statikus. Testünk dinamikus és állandó kölcsönhatásban áll a világegyetem anyagával, gondo-latvilágunk ugyanígy dinamikus kölcsönhatásban áll a kozmosz gondolatvilágával, energiánk pedig a kozmikus energia megnyilvánulása.
Az élet áramlata nem más, mint a lét mezőjét alkotó erők és elemek közötti har-monikus kölcsönhatás. Életünkben ez a törvény az Adás törvényeként érvényesül, mivel testünk és gondolatvilágunk állandó és dinamikus kölcsönhatásban áll a világ-egyetemmel. Az energiaáramlás megakadályozása ugyanolyan, mint a vérkeringés megakadályozása. Ha a vérkeringés megáll, vérrög képződik és a vér útja elzáródik. Ezért kell adni és elfogadni annak érdekében, hogy fenntartsuk a gazdagság, bőség – vagy az életünk számára kívánt bármi más - körforgását az életünkben.

A bőség szó (latin) eredete az "affluere", amely áramlást jelent. A bőség a javak áramlását jelenti. A pénz valójában az életenergia jelképe, amelyet adunk-kapunk, annak az életenergiának jelképe, amelyet a világegyetemnek tett szolgálat eredmé-nyeként használunk. A pénz másik szava, a "currency" (valuta), forgalmat is jelent, amely szintén az energia áramló természetét fejezi ki. E szó latin eredete a "currere", futást vagy áramlást jelent.

Ha tehát megakasztjuk a pénz áramlását - még ha csak a saját pénzünket és va-gyonunkat szeretnénk is megtartani -, ezzel megakadályozzuk, hogy - megfelelően visszaáramoljon életünkbe, hiszen az élet: energia. Ha azt szeretnénk, hogy ez az energia táplálja életünket, körforgásban kell tartanunk. Amint egy folyónak, úgy a pénznek is áramolnia kell, egyébként megreked, eltömődnek csatornái és elfojtja saját életerejét. A körforgás tartja eleven folyamatban.

Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy ka-punk is, és viszont. Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem (ugyanazon) energiaáramlásának két arculata. Ha bármelyiket megakasztjuk, a termé-szet intelligenciáját sértjük meg.

Erdők ezreinek ígérete rejlik minden magocskában. A magot azonban nem sza-bad félretenni, a benne rejlő intelligenciát a termékeny földdel kell megosztania. Így árad ki láthatatlan energiája az anyagi megvalósulásba.

Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegye-tem bőségét. Valójában az élet bármely értéke csak az adással szaporodik... Aki nem működik közre az értékek megsokszorozásában a továbbadással, az nem méltó sem kapni, sem adni. Ha a továbbadás során valaki úgy érzi, veszteség éri, akkor az általa adott ajándék nem valódi adás és nem gyarapodik. Ha nem a szív bőségével ad vala-ki, akkor adása mögött nincs energia.

Az adás és kapás mögött meghúzódó szándék a legfontosabb. A szándéknak mindig boldogságot kell keltenie abban is, aki ad, és abban is, aki kap, mivel a bol-dogság az életet támogató és fenntartó erő, ezáltal növekedést tud teremteni. Ha az adás feltétel nélküli és szívből jövő, a viszonzás közvetlenül kapcsolódik hozzá. Ez az, ami miatt az adás öröm - magában a gondolatvilágban éljük át az örömöt az adás tényleges cselekvésekor. Ekkor az adás mögötti energia messze megsokszorozódik.

Az Adás törvényének gyakorlata valójában nagyon egyszerű: ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmes-ségre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzá-segít ehhez. Ez az alapelv egyaránt érvényes egyéni, szervezeti, társadalmi, nemzeti méretekben. Ha az életet minden jóval megáldva szeretnéd élvezni, tanulj meg az élet minden javával csendesen másokat gazdagítani!

Még pusztán az adás gondolata, a jó, az áldás gondolata vagy egy egyszerű ima is erőteljesen hat másokra, mivel testünk lényegében a világegyetem energiájának és információtömegének e körülhatárolt energia- és információhalmaza. Mindegyikünk az egyetemes tudat része. A "tudat" szó többet jelent, mint puszta energiát és infor-mációt - gondolatként életre kelő energia és információ a jelentése. Az egyetemes gondolatvilág része vagyunk tehát. Márpedig a gondolatnak átalakító ereje van.

Az élet a tudat örök tánca, amely a mikrokozmosz és a makrokozmosz, az emberi test és a világegyetem, az emberi gondolatvilág és az egyetemes tudat közti intelli-gencia folyamatos gondolatcseréjében fejeződik ki.

Amikor megtanuljuk azt adni, amire vágyunk, e táncot megélénkítjük és olyan mondanivalóval telítjük, amely átható erővel és életképességgel tölti meg az élet örök lüktetését.



Az Adás törvényének megvalósításához – az egész körfolyamat elindításához - a leg-jobb út az a döntés, hogy minden olyan alkalommal, amikor valakivel kapcsolatba kerülünk, adunk valamit. Nem kell ennek tárgyi ajándéknak lennie, lehet virág, dicsé-ret, áldás. Sőt, a legerősebben ható ajándékformák nem tárgyiak. A gondoskodás, figyelmesség, rokonszenv, nagyrabecsülés, szeretet a legértékesebb ajándékok, amit csak adhatunk és nem kerülnek pénzbe. Amikor valakivel találkozunk, némán küld-hetünk feléje áldást, boldogságot, örömet és derűt kívánva neki. Ez a csendes ajándék nagy erő.

Még gyerekként megtanultam és saját gyerekeimnek is megtanítottam, hogy soha ne menjek látogatóba ajándék nélkül. Valaki kérdezhetné: "Hogyan adjak másoknak, amikor magamnak is kevés, amim van?" Vihet egy virágot. Egyetlen virágot. Vihet egy feljegyzést, egy kártyát, amelyen a meglátogatott személy számára szóló jókíván-ság van, vagy kifejezi az iránta tanúsított érzésünket. Vihet egy elismerést vagy egy áldást.

Meg kell hozni azt a döntést, hogy bárhová megyünk, bárkivel találkozunk, adni fogunk. Amíg adunk, kapni is fogunk. Egyre többet adva, egyre növekvő bizalommal tapasztaljuk e törvény csodálatos erejét. És ahogy egyre többet kapunk, az adásra is egyre nőnek a lehetőségeink.

Valódi természetünk a bőség és gazdagság. Természetünkből fakadóan bővelke-dünk, mivel a Természet minden vágyat és szükségletet kielégít. Semmiben nem szenvedünk hiányt, mivel lényegi természetünk a tiszta lehetségesség és végtelen lehetőségek világának része. Tudatában kell tehát lennünk, hogy már eredendően gazdagok vagyunk. Nem lényeg, hogy sok vagy kevés pénzünk van, mivel minden gazdagság forrása a tiszta lehetségesség mezője. Ez az a tudat, amely minden igény-ről - legyen az öröm, szeretet, derű, béke, harmónia vagy tudás iránti vágy - tudja, hogyan kell betölteni. Ha elsősorban ezeket keressük – nem csak magunk, hanem mások számára - minden egyéb magától megadatik.
AZ ADÁS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Adás törvényét:

1. Bárhová megyek és bárkivel találkozom, ajándékot adok neki. Az ajándék le-het elismerés, virág, áldás... Ma mindazoknak adok valamit, akikkel kapcsolatba kerülök, és így elindítom az öröm, bőség és gazdagság körfolyamatát a saját életem-ben és mások életében is.

2. Ma hálásan fogadok mindent, amit az élet kínál nekem. Elfogadom a Termé-szet ajándékait: a napfényt és a madarak énekét, a tavaszi záport vagy a téli első ha-vat. Nyitott szívvel fogadom azt is, amit másoktól kapok, akár tárgyi, anyagi, akár szellemi ajándék, elismerés vagy áldás.

3. Elszánom magam arra, hogy a gazdagság körfolyamatát fenntartom életemben azzal, hogy adom és elfogadom az élet legkedvesebb ajándékait: a gondoskodást, a rokonszenvet, a nagyrabecsülést és a szeretetet. Bármikor és bárkivel találkozom, csendben boldogságot, örömet és derűt kívánok neki.

HARMADIK FEJEZET

A Karma, avagy az Ok és okozat törvénye

Minden cselekedet(ünk) erőhatást vált ki, amely ugyanolyan töltéssel tér vissza hozzánk... Ki mint vet, úgy arat.
Ha úgy cselekszünk, hogy az boldogságot és sikert hoz másoknak, boldogság és siker lesz a karmánk gyümölcse.

A karma az emberi szabadság örök érvényesülése... Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből szövődik a háló körénk.
Swarni Vivekananda

Az élet harmadik spirituális törvénye a Karma törvénye. "Karma": egyszerre jelenti a cselekedetet és annak kihatásait. Egyszerre ok és következmény, mivel minden cse-lekedet(ünk) hatásokat vált ki, amelyek ugyanolyan töltéssel visszatérnek hozzánk. Nincs a Karma gondolatában semmi szokatlan. Mindenki ismeri a szólást: "Ki mint vet, úgy arat." Nyilvánvaló, hogy ha boldog életet akarunk, meg kell tanulnunk a boldogság magvait vetni. A karma tehát magában foglalja a tudatos döntéshozatalt.

Lényegében korlátlan a döntési szabadságunk. Létünk minden pillanatában a le-hetőségek teljes köre, korlátlan döntés áll előttünk. E döntések némelyikét tudatosan hozzuk meg, más döntéseket nem tudatosan. A karmikus törvény megértéséhez és minél teljesebb alkalmazásához a legjobb út, ha tudatosítjuk pillanatról pillanatra meghozott döntéseinket.

Akár tetszik, akár nem, minden, ami e pillanatban történik, a múltban hozott döntések gyümölcse. Sajnos választásaink jó része nem tudatos, és emiatt nem is gondoljuk azokat döntéseknek - pedig azok.

Akit megsértettek, valószínűleg megsértődik. Akit megdicsérnek, bizonyára ki-virágzik és elégedettség tölti el. De gondoljuk csak át: ezek is választási lehetőségek közti döntések.

Akit megsértettek, eldöntheti, hogy megsértődik-e. Akit megdicsérnek, ugyan-csak eldöntheti, hogy engedi-e hatni magára a hízelgést.

Másképpen is megfogalmazhatjuk ezt. A legtöbb ember, bár korlátlan döntési lehetőségei vannak, mégis feltételes reflexek készletével reagál, amelyeket más em-berek vagy a körülmények váltanak ki rajta. Viselkedése előre megjósolható. Ezek a feltételes reflexek ugyanolyanok, mint amelyeket Pavlov mutatott ki. Pavlov kísérle-tei során rendszeresen úgy adott enni a kísérleti kutyának, hogy egyidejűleg csengő szólalt meg. A kutya hamarosan a csengő puszta hangjára is nyálazni kezdett, mivel az ilyen kondicionálással az egyik benyomás társult a másikhoz.

A legtöbb ember, szintén valami ilyenfajta kondicionálás eredményeképpen, be-tanult és előre megjósolható viselkedéssel válaszol a környezet hatásaira. Úgy tűnik, mintha az emberek és a körülmények automatikusan váltanák ki a válaszokat, és tel-jesen feledésbe merül, hogy ezek az emberi lét során pillanatról pillanatra meghozott döntések. Egyszerű mechanizmussal, odafigyelés nélkül sorjázó döntések.

Ha egy pillanatra visszanézünk és úgy szemléljük a meghozott döntéseket, mint ahogyan a mostani, épp tudatos visszanézés pillanatában viselkedünk, akkor ezzel az egész tudattalan folyamatot átemeljük a tudatos világba. A döntések ilyen tudatosítá-sa hatalmas fejlesztő erő.

Bármely döntés meghozatalakor két kérdést tehetünk fel magunknak. Először is: "Mik a döntésem következményei?" A szívünk mélyén azonnal világosan kirajzolódik a válasz. Másodszor: "A döntésem boldogságot hoz-e számomra és a körülöttem élők számára?" Ha a válasz igenlő, akkor a döntés helyes. Ha a válasz nemleges, akár a saját, akár mások szempontjából, akkor a döntés elvetendő. Ilyen egyszerű ez.

Csak egyetlen döntés van a minden pillanatban rendelkezésre álló végtelen lehe-tőségi körből, amely számomra és mások számára egyaránt a boldogságot eredmé-nyezi. És amikor ezt a bizonyos döntést hozza meg valaki, azt hívják spontán módon helyes viselkedésnek. Ez egyszerűen a megfelelő pillanatban megtett megfelelő lépés. Minden helyzetben a kínálkozó helyes válasz. Ez az a döntés, amely előrelendíti a döntést meghozót és mindenki mást, akit csak érint.

Az élet nagyon érdekes módon segíti a spontán helyes döntéseket. A test érzése-iben jelentkeznek ezek a jelzések. Az ember közérzete kétféle lehet: vagy jól érzi magát, vagy nem. Érdemes megfigyelni egy-egy döntés tudatos mérlegelésekor, hogy a test hogyan válaszol: "Ha így döntök, mi történik?" Ha a test válasza nyugodt, a döntés helyes. Ha a test rossz érzésekről küld jelzést, akkor a döntés nem a megfelelő.

Egyeseknél a jó és rossz közérzet a "napfonat" környékén jelentkezik, a legtöbb embernél azonban a szívtájékon. (Egy-egy csakránk helyén - A szerk.) Érdemes tuda-tosan a szívre figyelni és a szívet kérdezni arról, mi a teendő. A válasz kis várakozás után egyértelműen jelentkezik, fizikai érzésként. Lehet, hogy épp csak halványan érezhető, de teljesen valóságos fizikai válasz lesz.

Csak a szív tudja a helyes választ. Sokan érzelgősnek tartják a szívet, pedig nem az. A szív intuitív, egészében, összefüggéseiben, kapcsolataival együtt, arányosan fogja fel a dolgokat, nem pedig a nyereség-veszteség tengely mentén. Az egyetemes idegközponthoz kapcsolódik, a tiszta lehetségesség, a tiszta tudás és a végtelen szer-vező erő mezőjéhez, és mindent számba vesz. Időnként ésszerűtlennek tűnik, de a szív sokkal pontosabban és sokkal szabatosabban képes figyelembe venni a dolgokat, mint ahogy az az ésszerű gondolkodás határain belül lehetséges.

A Karma törvénye használható pénz és gazdagság megteremtésére, és arra, hogy minden jó - tetszés - szerint bármikor áradjon hozzánk. Először azonban tudatosítani kell, hogy a jövő az élet minden egyes pillanatában meghozott döntéseiből követke-zik. Ha ezt rendszeresen megtesszük, akkor a Karma törvényét teljes mértékben al-kalmazzuk életünkben. Minél tudatosabb szinten hozzuk meg döntéseinket, ezek a döntések annál inkább spontán helyes lépéseket eredményeznek - mind magunk, mind mások számára.



Mit lehet mondani a múltban rejlő karmáról és arról, hogy ez hogyan hat jelen éle-tünkre? Három megjegyzést tehetünk a múltban rejlő karmáról.
Az első a karmikus adósság megfizetése. A legtöbb ember úgy dönt, hogy meg-teszi ezt. Természetesen ez sem tudatos, de ez is egy meghozható döntés. Néha ha-talmas szenvedés ezeknek az adósságoknak a megfizetése, de a Karma törvénye sze-rint a világegyetemben nincs olyan adósság, amely törlesztetlen maradna. A világ-egyetemben tökéletes a számontartás és minden, ami létezik, állandó oda-vissza energiacserében él.

A második lépéslehetőség: karmánk átalakítása előrevivő tapasztalattá. Ez na-gyon érdekes folyamat, amelyben az ember önmagával tanakodik karmikus adóssá-gának megfizetésekor: "Mit kell megtanulnom ebből a tapasztalatból? Miért történik mindez, mit akar tudtomra adni a világegyetem? Hogyan kell beépítenem ezt emberi sorsomba? Hogyan tehetem hasznossá ezt a tapasztalatot embertársaim számára?"

Ennek során az ember keresi és beépíti az alkalmakat dharmájába, életpályájába. Erről a siker hetedik spirituális törvényénél ejtünk szót. Így lehetséges a karmát új mederbe terelni.

Ha például valaki sportolás közben eltöri a lábát, felteheti a kérdést: "Mit tanul-hatok ebből az esetből? Mit akar tudtomra adni a világegyetem?" Az üzenet talán csak annyi, hogy lassabban és óvatosabban kell élnie, vagy a továbbiakban jobban kell figyelnie a testére. Ha az illető dharmája mások tanítása, akkor tovább (kell) kér-deznie: "Hogyan adhatom tovább ezt a tapasztalatot embertársaimnak?" Elhatároz-hatja, hogy könyvet ír a biztonságos sportolásról, vagy a vele történt baleset megelő-zésére lábszárvédőt vagy különleges cipőt tervez.

Ily módon, miközben karmikus adósságát törleszti, a bajokat jóra fordítja, úgy, hogy az jólétet és kiteljesülést hoz számára. Ez a karma átalakítása pozitív tapaszta-lattá. A karmától nem menekülni kell, hanem a karmikus helyzeteket tudni keli fel-használni és új, pozitív karmát teremteni belőlük.

A Karma kezelésének harmadik módja a karmán túljutás. A karmán túljutni any-nyi, mint függetlenné válni attól. A karmán úgy lehet túljutni, hogy az ember folya-matosan élményt gyűjt a Köztes térről, az Önvalóról, a Szellemről. Olyan ez, mint amikor egy piszkos ruhát kimosunk a patakban. Valahányszor kimossuk, néhány folt eltűnik. Újra és újra mosva mindig tisztul egy kicsit. A karma feladatrétegein átha-ladni, vagy azokat tisztítani úgy lehet, hogy az ember eljut a Köztes térbe és ismét visszatér onnan. Természetesen ez a meditációs gyakorlatokkal lehetséges.

Minden cselekedet karmikus helyzet, akár egy csésze kávé ivása is. Emlékké vá-lik, amely talaján vágyak alakulnak ki, a vágyak pedig ismét tettekre indítanak. A lélek mozgatói a karma, az emlékezet és a vágyak. A lélek a karma, az emlékezet és a vágyak szövedékéből álló tudat. Ezek tudatosulásával válik az ember a valóság tuda-tos alakítójává. Ha pedig a döntéseket egyre inkább tudatosan hozzuk meg, ezekből olyan tettek születnek, amelyek kibontakoztatnak minket és a körülöttünk élőket. Ez minden, amit tenni kell.

Amennyiben a karma fejlesztő erő - az Önvaló számára is és mindazok számára, akikre az Önvaló hat -, úgy a karma gyümölcse boldogság és siker.
A KARMA, AVAGY AZ OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Karma törvényét:

1. Ma pillanatról pillanatra figyelem a döntéseimet. Puszta megfigyelésükkel tu-datossá teszem ezeket. Szem előtt tartom, hogy a jövő bármely pillanatára a legjobb felkészülés a teljes tudatosság a jelenben.

2. Bármely döntésemnél felteszek magamnak két kérdést: "Mik a döntésem kö-vetkezményei?" és "A döntésem boldogságot hoz-e számomra és azok számára, akiket érint?"

3. Megkérdezem a szívemet és követem az iránymutatását, aszerint, hogy jó vagy rossz érzést közvetít az üzenete. Ha jó érzéssel válaszol, hátrahagyva a kötődéseket, előrelépek. Ha rossz érzéssel válaszol, megállok és belső képekben lepergetem esetleges lépésem következményeit. Ez az útmutatás lehetővé teszi, hogy a magam számára és minden körülöttem élő számára spontán módon helyes döntéseket hozzak.

NEGYEDIK FEJEZET

A Legkisebb erőfeszítés törvénye

A Természet intelligenciája erőfeszítés nélküli könnyedséggel érvényesül, ... gondtalansággal, harmóniával és szeretettel.

Amikor törekszünk a harmónia, öröm és szeretet érvényesülésére, erőfeszítés nélküli könnyedséggel/elengedettséggel teremtjük meg a sikert és a jó szerencsét.

Az egységbe rendezett lét utánjárás nélkül ismer, keresés nélkül lát és cselekvés nélkül végbevisz.
Lao Cse

Az élet negyedik spirituális törvénye a Legkisebb erőfeszítés törvénye. Ez azon a té-nyen alapul, hogy a Természet intelligenciája erőfeszítés nélküli könnyedség-gel/elengedettséggel és oldott gondtalansággal érvényesül. Ez a legenyhébb beavat-kozás, vagy más kifejezéssel az ellen nem állás elve. Ez tehát a harmónia és szeretet alapelve. Ha ezt eltanuljuk a Természettől, könnyedén teljesülnek majd vágyaink.

Megfigyelhetjük, hogy a Természet a működésében a legkisebb erőt alkalmazza. A fű nem igyekszik nőni, épp csak nő. A hal nem törekszik úszni, épp csak úszik. A virágok nem akarnak nyílni, egyszerűen kivirulnak. A madarak nem próbálnak repül-ni, hanem repülnek. Ez a bennük rejlő természet. A Föld nem törekszik arra, hogy forogjon a tengelye körül, hanem az a természete, hogy szédületes sebességgel forog-jon és száguldjon az űrben. A kisbabák természete, hogy boldogok. A Nap természe-te, hogy sugárzik. A csillagoké az, hogy ragyognak és sziporkáznak. Az emberi ter-mészetből pedig az adódik, hogy álmai fizikai formában is megnyilvánulnak, köny-nyedén és erőfeszítés nélkül.

A Védikus tudományban, India ősi filozófiájában ez az alapelv a "kevesebb tevé-kenység, több megvalósítás" vagy "az erőfeszítés takarékosságának alapelve"-ként ismert. Végső fokon eljuthatunk abba az állapotba, ahol nem teszünk semmit és a megvalósulás teljessé válik. Ez azt jelenti, hogy épp csak egy halvány elképzelés lé-tezik, és az erőfeszítés nélkül valóra válik. Amit összefoglaló szóval "csodá"-nak nevezünk, valójában a Legkisebb erőfeszítés törvényének kifejeződése.

A Természet intelligenciája erőfeszítés és nehézségek nélkül, spontán módon ér-vényesül. Nem lineáris. Holisztikus, intuitív és tápláló. Amikor összhangba kerülünk a természettel, amikor valódi Önvalónk ismeretéből fakad viselkedésünk, akkor nyílik lehetőségünk a Legkisebb erőfeszítés törvényét alkalmazni.

A legkisebb erőfeszítés érvényesül, amikor tetteink szeretetből fakadnak, mivel a Természetben az összetartó erő a szeretet. Amikor mások feletti hatalomra törekszik valaki, energiát pazarol. Amikor önzésből akar valaki pénzt vagy hatalmat szerezni, a boldogság illúziójának kergetésére pocsékol energiát ahelyett, hogy az élet adott pil-lanatában élvezné a boldogságot. Amikor pusztán személyes célra akar valaki pénzt szerezni, elvágja magát az energiák folyamától és szembekerül a Természet intelli-genciájának megnyilvánulásaival. Amikor azonban a szeretetből fakadnak tetteink, az energiák nem pocsékolódnak el, hanem megsokszorozódnak és halmozódnak. A többletenergia összegyűlik és az öröm segít annak létrehozásában, amit elhatároztunk, legyen az akár a határtalan gazdagság.

Fizikai testünket az energia kezelésének eszközének gondolhatjuk: alkalmas energia létrehozására, tárolására, kiárasztására. Ha tudjuk, hogyan kell hatékonyan energiát létrehozni, tárolni, kiárasztani, bármilyen gazdagság elérhetővé válik. Az énre figyelés hatalmas mennyiségű energiát emészt. Ha belső támpontunk az "én", ha hatalomra és mások feletti uralomra törekszünk, vagy mások helyeslését keressük, akkor tékozló módon pazaroljuk az energiát.

Amikor ez az energia felszabadul, mederbe terelhető és bármilyen kívánság megvalósítására alkalmas. Amikor belső támpontunk a szellemi valónk, amikor le-pattannak rólunk a vélemények, és az élet kihívásai nem töltenek el szorongással, akkor tudunk hatni a szeretet energiájával, és ezt a bőség és fejlődés tapasztalatának létrehozására használjuk.

Az Álmodozás művészetében (The Art of Dreaming) Don Juan azt mondja Car-los Castanedának: "...energiánk jó része fontosságunk fenntartására megy... Ha képe-sek volnánk e fontosság egy részét elveszíteni, két rendkívüli dolog történne velünk. Az egyik, hogy felszabadulnának erőink abból az erőfeszítésből, hogy nagyszerűségünk illúzióját fenntartsuk. A másik, hogy elegendő erőnk lenne... a világegyetem valódi nagyszerűségének megpillantására."



A Legkisebb erőfeszítés törvényének három összetevője van, amelyekkel a "kevesebb tevékenység, több megvalósítás" alapelve viselkedésre váltható. Az első összetevő az elfogadás. Az elfogadás egyszerűen azt a bizalmat jelenti, hogy "Ma elfogadom az embereket, helyzeteket, körülményeket és eseményeket ahogy vannak, ahogy történ-nek." Azt jelenti ez, hogy tudom: épp az történik, aminek történnie kell, mivel az egész világegyetem úgy van, ahogy lennie kell. Ez a pillanat - az, amit a jelenben épp most tapasztalok - a múltban tapasztalt valamennyi pillanat halmozódása. Ez a pilla-nat olyan, amilyen, mint ahogy az egész világegyetem is olyan, amilyen.

Amikor az adott pillanattal szembeszáll valaki, az egész világegyetemmel szegül szembe. Ehelyett meghozható az a döntés, hogy ma nem szegülök szembe az élet pillanataival, nem szállok harcba az egész világegyetemmel, hanem teljesen és egé-szében elfogadom a pillanatot. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánha-tom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.

Amikor egy helyzet vagy egy ember felingerel vagy csalódást okoz, ébredjünk rá, hogy nem a helyzetre vagy a személyre, hanem az azzal kapcsolatos (saját) érzése-inkre reagálunk. Ezek saját érzéseink, márpedig ezek nem valaki más hibái. Amikor teljesen felismerjük és megértjük ezt, akkor érjük el az érettség fokát, amelyen készek vagyunk felelősséget vállalni érzéseinkért és képesek vagyunk változtatni ezeken. Ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, képessé válunk felelősséget vállalni a helyzeteinkért és mindazokért az eseményekért, amelyeket problémásnak találunk.

Ez visz el minket a Legkisebb erőfeszítés törvényének második összetevőjéhez: a felelősséghez. Mit jelent a felelősség? Azt jelenti, hogy senkit és semmit nem vádol-hatok egy helyzetért - még saját magamat sem. Elfogadva az adott körülményeket, eseményt, problémát, a felelősség azt a képességet jelenti, hogy van alkotó, pozitív válaszom az éppen adott, olyan, amilyen helyzetre. Minden probléma lehetőség csíráit tartalmazza, és ez a tudatosság lehetővé teszi a pillanat megragadását és a helyzet vagy dolog jobbra fordítását.
Ha egyszer ezt megtettük, minden, korábban bosszantónak talált helyzet valami új és szép megteremtésének lehetőségévé válik, és minden, korábban elviselhetetlen-nek és gyötrőnek talált ember tanítóvá válik. A valóság tulajdonképpen értelmezés kérdése. Márpedig ha a valóságot ily módon értelmezzük, azt vesszük észre, hogy tanítók vesznek körül és fejlődésre alkalmas lehetőségek adódnak körülöttünk.

Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellensé-ges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rej-lik, és ez a fejlődésünket szolgálja.

A Legkisebb erőfeszítés törvényének harmadik összetevője a védekezés-nélküliség, amely azt jelenti, hogy a tudatosságunk védtelenségben gyökerezik, és le kell mondani arról az igényről, hogy álláspontunkat bárkire ráerőltessük vagy arról bárkit is meg akarjunk győzni. Ha megfigyeljük az embereket magunk körül, észre-vehetjük, hogy idejük 99 százalékát álláspontjuk körülbástyázásával töltik. Pusztán azzal, ha lemondunk erről az igényről, hihetetlen mennyiségű energiánk szabadul fel, amelyet korábban elpocsékoltunk.

Ha másokkal szemben védekezőek és szemrehányóak vagyunk, és az élet pilla-natait nem fogadjuk el úgy, ahogy vannak, folyamatosan ellenállásba fogunk ütközni. Bármikor, ha ellenállást érzékelünk, fel kell ismernünk, hogy az csak fokozódni fog, ha erőltetjük a helyzetet. Nem akarunk olyan mereven állni, mint a magas tölgyfa, amely megroppan és kidől a viharban. Hajlékonyak akarunk lenni, mint a nád, amely meghajlik a viharban és túléli azt.

Teljesen fel kell hagyni az álláspontunk védelmével. Ha nincs körülbástyázandó álláspont, értelmetlen érveket gyártani. Ha ez a harc- és ellenállás-nélküliség folya-matossá válik életünkben, teljesen a jelenre, annak ajándék jellegére tudunk figyelni. Valaki egyszer azt mondta nekem: "A múlt történelem, a jövő titok, a jelen pillanat pedig ajándék." Ezért hívja az angol nyelv a jelen pillanatot "present"-nek, ami két jelentésű szó: "ajándék"-ot is jelent.

Ha befogadjuk a jelent és eggyé válunk vele, megtapasztaljuk, amint elárasztja bensőnket a tűz és a hév, elragadtatás szikrázik és lüktet minden életmozzanatban. Amint kezdjük megtapasztalni ezt a szellemi örömittas állapotot, mindennel, ami csak él, bensőséges kapcsolatunk alakul ki. Boldogság árad el belül és mindent eldobunk, ami a sértettség, a neheztelés, a védekezés nyomasztó terhe-nyűge volt. Csak ekkor válhatunk tisztaszívűvé, gondtalanná, örömtelivé és szabaddá.

Ebben az örömteli, egyszerű szabadságban kétségek feletti világossággal felis-merjük, hogy vágyaink elérhetőek, bármit is kívánunk, mivel a szándékok nem a szo-rongás és félelem, hanem a boldogság talajából születnek. Nem kell indokolni, egy-szerűen csak meg kell fogalmazni a szándékunkat saját magunk számára, és tapasz-talni fogjuk a megvalósulást, az örömöt, a szabadságot és a függetlenséget életünk minden pillanatában.

Meg kell hoznunk a döntést, hogy az ellenállás-nélküliség útját választjuk. Ezen az úton a Természet intelligenciája spontán módon feltárul, nehézségek és erőfeszítés nélkül. Amikor az elfogadás, felelősség és védekezés nélküliség maradéktalan együt-tese teremti életünket, tapasztalni fogjuk, hogy gondtalan könnyedséggel folyik az életünk.

Ha minden álláspontra nyitottak maradunk - nem kötődve mereven csupán egy-hez -, álmaink és vágyaink a Természet vágyaival együtt kelnek életre. Szándékainkat felszabadíthatjuk a kötöttségekből, és épp csak a megfelelő időszakot kell kivárnunk, amikor vágyaink maguktól megvalósulnak. Bizonyosak lehetünk benne, hogy amikor a megfelelő idő eljön, valóra válnak. Ez a Legkisebb erőfeszítés törvénye.
A LEGKISEBB ERŐFESZÍTÉS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Legkisebb erőfeszítés törvényét:

1. Gyakorlom az elfogadást. Ma elfogadom az embereket, helyzeteket, körülmé-nyeket és eseményeket úgy, ahogy vannak. Tudni fogom, hogy az adott pillanat ép-pen olyan, amilyennek lennie kell, hiszen az egész világegyetem éppen olyan, ami-lyennek lennie kell. Nem keveredem harcba az egész világegyetemmel azáltal, hogy szembeszállnék az adott pillanattal. Elfogadó alapállásom mindenre kiterjedő és ma-radéktalan. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy éppen vannak, és nem aszerint, aho-gyan szeretném őket.

2. Elfogadva a dolgokat úgy, ahogy vannak, vállalom a felelősséget a helyzete-mért és mindazon eseményekért, amelyeket problémának látok. Tudom, hogy, a fele-lősség vállalása azt jelenti, hogy nem hibáztatok senkit és semmit a helyzetemért - még magamat sem. Azt is tudom, hogy minden probléma álcázott lehetőség, és ez a készenlét a lehetőségekre, képessé tesz a pillanat megragadására és a helyzet jobbra fordítására.

3. Ma tudatosan védekezés nélküli alapállást őrzök magamban. Lemondok arról az igényről, hogy védjem az álláspontomat. Nem akarok meggyőzni másokat, hogy elfogadják a véleményemet. Nyitott maradok minden álláspontra, és nem ragaszko-dom mereven egyikhez sem.
ÖTÖDIK TÖRVÉNY

A Szándék és vágy törvénye

Minden szándék és vágy eredendően magában hordozza megvalósulásának eszköze-it... A szándék és a vágy a tiszta lehetségesség mezőjében határtalan szervező erővel rendelkezik.

Amikor egy szándékot a tiszta lehetségesség termékeny talajába ültetünk, ez a határtalan szervező erő lendül szolgálatunkra.

Kezdetben volt a vágy, amely a gondolat első magja volt;
bölcsek, szívükben elmélyedve bölcsességükkel felfedezték
a létező és a nem-létező közötti hidat.
A Teremtés himnusza, Rig Veda

Az élet ötödik spirituális törvénye a Szándék és vágy törvénye. Ez azon a tényen ala-pul, hogy az energia és információ szerte mindenütt jelen van a Természetben. Tulaj-donképpen a kvantummező szintjén egyéb sincs, mint energia és információ. A kvan-tummező épp csak más elnevezése a tiszta lehetségesség és a tiszta tudat mezőjének. És ezt a kvantummezőt a szándék és vágy befolyásolja. Nézzük meg részletesebben ezt a folyamatot.
Egy virág, fa, fűszál, a szivárvány vagy az emberi test, amikor lényegi elemeire bomlik, nem egyéb, mint energia és információ. Lényegi természete szerint az egész világegyetem energia és információ kavargása. Az egyetlen különbség egy ember és egy fa között az anyagi megjelenésük információ és energiatöltése.

Anyagi szinten az ember is és a fa is ugyanazon - újra és újra beépülésre kerülő - elemekből áll: főként szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből és különféle nyomelemekből. Néhány dollárért egy anyagraktárban mindez beszerezhető. A kü-lönbség azonban az ember és a fa között nem a szén, a hidrogén vagy az oxigén. Va-lójában az ember és a fa folyamatosan cserélik is egymás közt ezeket az anyagokat. A valódi különbség e kettő közt az energiában és az információban van.

A Természet rendjében az ember kiváltságos faj. Idegrendszerünk van, amely képes tudatosítani a fizikai testünket életre keltő, adott mezőbe helyezett energia- és információtartalmát. Belülről ezt a mezőt gondolatoknak, érzéseknek, érzelmeknek, vágyaknak, emlékeknek, ösztönöknek, késztetéseknek, hiedelmeknek tapasztaljuk. Ugyanez a mező tárgyilag fizikai testként tapasztalható, a fizikai testen keresztül pe-dig "a világ"-ként. Mindezek azonban nem különböznek egymástól. Ezért hirdették már az ősi látnokok: "Én is, ti is, minden ugyanaz, és ez minden, ami létezik."
Testünk nincs leválasztva a világegyetem anyagáról, mivel a kvantummechanika szintjén nincsenek éles elválasztó határok. Olyanok vagyunk, mint egy-egy lüktető, hullámzó, váltakozó, keringő, örvénylő, helyi kavargás a tágabb kvantummezőben. A tágabb kvantummező - a világegyetem - kitágított testünk.

Az emberi idegrendszer nemcsak tudatosítani képes saját kvantummezőjének energia- és információtartalmát, hanem – mivel az emberi tudat végtelenül hajlékony és rugalmas - képesek vagyunk tudatosan megváltoztatni annak a mezőnek az ener-gia- és információtartalmát, amely életre kelti fizikai testünket. A saját kvantumme-chanikai testünk energia- és információtartalmát tudatosan megváltoztathatjuk, és ezzel kitágított testünk - környezetünk, a minket körülvevő világ - energia- és infor-mációtartalmát befolyásolhatjuk. Elérhetjük, hogy bizonyos, kívánt megvalósuljanak körülöttünk.

Az ilyen tudatos változtatás létrehozója a tudat két lényegi (benne rejlő) minősé-ge: a figyelem és a szándék. A figyelem energiával telít, a szándék átalakít. Bármire fordítjuk a figyelmünket, az erősebben növekszik életünkben. Bármitől vonjuk el a figyelmünket, az sorvadni fog, szétesik és eltűnik. Másfelől a szándék előidézi az energia és információ átalakulását. A szándék kimunkálja a maga megvalósulását.

A szándék minősége a figyelem tárgyára vonatkozóan olyan eseménysorozatot szervez meg a térben és időben, amely a szándék megvalósulásához vezet, amennyi-ben a siker spirituális törvényeit alkalmazzuk, egyiket a másik után. Azért lehetséges ez, mert a szándék a figyelem támogató fénykörében korlátlan szervező erővé válik. Korlátlan szervező erő azt jelenti, hogy tér-idő események végtelen sorát képes szer-vezni egyszerre. Ennek a végtelen szervező erőnek a megnyilvánulását láthatjuk minden fűszálban, minden gyümölcsfa-virágzásban, testünk minden sejtjében - min-denben, ami él.

A Természet rendje szerint minden mindennel összefügg és kapcsolódik. A mormota előjön a földből és tudjuk, hogy, jön a tavasz. A madarak az év egy adott időszakában elrepülnek a kiválasztott irányba. A Természet olyan, mint egy szimfó-nia, amelyet csendesen vezényelnek a Teremtés végső alapjairól.

Az emberi test szintén kiváló példa erre. Egy egyszerű sejtjében is hattrillió (a 6 után tizennyolc nulla – A szerk.) esemény zajlik másodpercenként, és - ugyanakkor számon kell tartania, hogy az összes többi sejtben ugyanakkor mi történik. Az emberi test muzsikálni tud, baktériumok ellen védekezni, nemzeni, költeményeket idézni és a csillagok mozgását figyelni ugyanakkor, mivel információmezőjének része a végtelen összefüggések mezője.

Az emberi faj idegrendszerére jellemző, hogy a tudatos szándékkal kezelni tudja a végtelen szervező erőt. A szándék az emberi fajban nincs merev energia- vagy in-formációhálózathoz kötve. Végtelenül rugalmas. Más szóval: amíg nem erőszakoljuk meg a Természet egyéb törvényeit, szándékunkkal a szó szoros értelmében kezelni tudjuk a Természet törvényeit, álmaink és vágyaink teljesítése érdekében.

A kozmikus idegrendszert és annak végtelen szervező erejét szolgálatunkba ál-líthatjuk. Eljuthatunk a Teremtés végső alapjaihoz és elindíthatunk egy szándékot, és pusztán a szándék elindításával működésbe hozzuk a végtelen összefüggések mező-jét.

A szándék kialakítja az alapokat a tiszta lehetségesség - erőfeszítés és nehézsé-gek nélküli - spontán kiáradásához, keresve az utat a megnyilvánulás nélküliből a megnyilvánulásra. Az egyetlen feltétel, hogy szándékainkkal az emberiség javát szol-gáljuk. Ez azonban spontán módon megtörténik, ha a siker hét spirituális törvénye szerint élünk.



A szándék a vágy mögötti valóságos erő. A szándék önmagában nagyon erőteljes, mivel a szándék olyan vágy, amely mentes az eredményhez való görcsös kötődéstől. A vágy önmagában gyenge, mivel a legtöbb emberben a görcsös kötődés köti le a figyelmet. A szándék olyan vágy, amely szorosan kapcsolódik az összes többi tör-vényhez, de különösen a Siker hatodik spirituális törvényéhez, az Elkülönülés törvé-nyéhez.

A szándék az elkülönüléssel együtt elvezet az életközpontú, jelenben élő tuda-tosságra. Az a leghatékonyabb, amikor jelenben élő tudatossággal cselekszünk. A szándék a jövőre irányul, de a figyelem a jelenre. Amíg a figyelem a jelenre irányul, a szándék a jövőben megvalósul, mivel a jövő a jelenben készül. A jelent úgy kell el-fogadni, ahogy van. Elfogadni a jelent és szándékolni a jövőt. A jövő olyasvalami, ami elkülönült szándékkal mindig létrehozható, de sohasem a jelennel szemben har-colva.

A múlt, a jelen és a jövő mind a tudat tulajdonságai. A múlt gyűjtemény, emlék a jövő elővételezés, a jelen a tudatosság. Az idő tehát a gondolatok folyama. Mind a múlt, mind a jövő a képzeletben születik meg, csak a jelen a valós és örök, amely tudatos. A jelen a létező. A tér, idő, anyag és energia lehetőségeit tartalmazza. A le-hetőségek örök mezője, amely absztrakt erőként tapasztalható, akár fény, akár hő, elektromosság, mágnesesség vagy gravitáció. Ezek az erők sem a múltban, sem a jövőben nincsenek, csakis a jelenben.

Ezeknek az absztrakt erőknek az értelmezése adja a konkrét jelenségek és formák tapasztalatát számunkra. Absztrakt erők felidézett értelmezései alkotják a múlt tapasztalatait, ugyanezen absztrakt erők elővételezett értelmezései alkotják a jövő képét. A figyelem tulajdonságai ezek a tudatban. Amikor ezek a minőségek felszaba-dulnak a múlt terheiből, a cselekedetek a jelenben a jövő megteremtésének termékeny talajává válnak.

A jelenben létrejött ilyen felszabadultság talaján a szándék (nagyszerű) katalizá-torként működik az anyag, az energia és a téridő események keveréke számára, hogy bármi, amit akarunk, megvalósuljon.

Ha életközpontú, jelenben élő tudatossággal élünk, a képzelt akadályok – ame-lyek az észlelt akadályok több mint 90 százalékát teszik ki – szétesnek és eltűnnek. Az észlelt akadályok maradék 5-10 százaléka összpontosított szándékkal átalakítható lehetőségekké.

Az összpontosított szándék a figyelem olyan tulajdonsága, amely egyenesen és szilárdan a célra irányul. Az összpontosított szándék azt jelenti, hogy a figyelem olyan egyenesen irányul a kívánt végeredményre, amellyel eleve kizár minden aka-dályt, ami felemészthetné vagy szétzilálhatná a figyelem összpontosítását. A tudatból minden nehézség teljes körűen és maradéktalanul kiszorul. Az ember képes fenntar-tani rezdületlen nyugalmat, amíg nagyfokú elszánással adja át magát egy célnak. Ez az elkülönült tudat és ugyanakkor mégis összpontosított szándék hatalma.

Tanuljunk meg a szándék hatalmával élni, és akkor bármit megvalósíthatunk. Elérhetünk eredményeket erőfeszítéssel és igyekezettel is, de ennek ára van: a stressz, a szívroham és az immunrendszer egyre romló állapota. Sokkal bölcsebb a Szándék és vágy törvényének alábbi öt lépését tenni meg. Ha a vágyak megvalósításának ér-dekében ezt az öt lépést követjük, a szándékok önerejükből érnek célt.

1. Helyezkedjünk a Köztes térbe. Ez azt jelenti, hogy helyezkedjünk el lényünk azon középpontjában, ahol a gondolatok között egy foltnyi csend érezhető. Mélyed-jünk el a csendben. Ez a Lét azon szintje, amely lényegi állapotunk.

2. Támaszkodjunk erre a Lét-állapotra, engedjük szabadon szándékainkat és vá-gyainkat. Amikor valóban a Köztes térben vagyunk, megszűnnek a gondolatok, a szándékok. Ezek csak a Köztes tér és a gondolatvilág határán élednek újra, amikor kezdünk visszatérni. Ekkor indítsuk útjára a szándékot. Ha több célkitűzésünk is van, leírhatjuk ezeket, és az elmélyedés előtt összpontosítsunk rájuk. Ha például sikeres karriert tűzünk magunk elé, ezzel a szándékkal mélyedjünk el, és a szándék halványan már ott lebeg tudatunkban. A szándékok és vágyak szabadon engedése a Köztes térben ezek elültetését jelenti a tiszta lehetségesség termékeny talajába. Kivirágzá-sukhoz már csak a megfelelő időszakot kell megvárni. A magokat nem kell kiásni, hogy vajon csíráznak-e, sem görcsösen kuporogni mellettük, hogy bontakoznak-e már. Egyszerűen el kell engedni őket.

3. Maradjunk saját autonómiánk állapotában. Ez azt jelenti, hogy valódi Önva-lónk, szellemi lényünk tudatában kell élni, a tiszta lehetségesség mezőjével kapcso-lódva. Nem a világ szemével kell mérlegelni magunkat, és ne befolyásoljon mások véleménye vagy bírálata. Ennek az autonóm állapotnak a megőrzéséhez segít, ha nem beszélünk vágyainkról, senkivel nem osztjuk meg ezeket, hacsak nem pontosan ugyanazok a vágyak élnek a másik emberben, mint bennünk és szorosan összetarto-zunk.

4. Ne áhítozzunk a végeredményre. Adjuk fel a speciális eredményhez való gör-csös kötődést és éljünk a bizonytalanság vállalásának bölcsességében. Ez azt jelenti, hogy élvezzünk minden pillanatot az élet nagy utazása során, még ha nem is tudjuk a végeredményt.

5. Hagyjuk, hogy a részleteket a világegyetem hordozza. A Köztes térben elen-gedett szándékaink és vágyaink a végtelen szervező erő körébe kerültek. Bízzunk abban, hogy ez a szándékainkat az utolsó részletig megszervezi számunkra.

Gondoljunk arra, hogy valódi természetünk szerint a tiszta szellemi létbe tarto-zunk. Szellem-tudatunkat minden élethelyzetben ébren őrizzük. Finoman (erőltetés nélkül) engedjük útjukra vágyainkat és a világegyetem a részleteket megoldja szá-munkra.
A SZÁNDÉK ÉS VÁGY TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Szándék és vágy törvényét:

1. Valamennyi vágyamat listába foglalom. Ezt a listát magammal viszem min-denüvé. Átolvasom, mielőtt csendbe és meditációba merülök. Átolvasom, mielőtt este elalszom. Átolvasom, amint felébredek reggelenként.

2. Vágyaim e listáját elengedem és átadom a Teremtés méhébe, bízva abban, hogy amikor a dolgok toporogni látszanak, annak oka van, és hogy a kozmikus terv erősebben dolgozik értem, mint azt valaha is gondolnám.

3. Minden cselekedetem során megmaradok a jelenben élő tudatosság gyakorlá-sában. Eleve kizárok minden akadályt, ami felemészthetné vagy szétzilálhatná, hogy a jelen pillanatra összpontosítsam a figyelmemet. Elfogadom a jelent úgy, ahogyan van, és legmélyebb, legkedvesebb szándékaimmal és vágyaimmal formálom a jövőt.

HATODIK FEJEZET

Az Elkülönülés törvénye

Az elkülönülésben rejlik a bizonytalanság vállalásának bölcsessége... a bizonytalan-ság vállalásának bölcsessége pedig a múltból és az ismertből - a múltból hozott kö-rülmények börtönéből - történő szabadulás kulcsa.

Azáltal, hogy készségesek vagyunk az ismeretlenbe, a lehetőségek teljes körének mezőjébe lépni, átadjuk magunkat a világegyetem szimfóniáját vezénylő teremtő gondolatnak.

Mint ahogy két arany madár bensőséges összetartozásban egyazon fán fészkel, úgy lakik egyazon testben az én és az Önvaló. Az előbbi eszi az élet fájának édes és fanyar gyümölcseit, miközben az utóbbi elkülönülve szemlélődik.
Mundaka Upanishad

Az élet hatodik spirituális törvénye az Elkülönülés törvénye. Ez a törvény azt mondja ki, hogy a fizikai világegyetemben bármi megszerezéséhez, fel kell hagyni az utána való sóvárgással. Ez nem jelenti, hogy fel kell adni a szándékot a vágy megvalósítá-sára. A szándékot ne adjuk fel és ne szűnjünk meg vágyakozni. Az eredményhez való görcsös kötődést kell feladni.

Ez hatalmas erejű lépés. Az eredményhez való görcsös kötődés feladásának pil-lanata, és egyidejűleg az összpontosított, de az eredménytől magát elkülönítő szándék együttesen megteremti a vágy beteljesülését. Bármit kívánunk, az elkülönüléssel megszerezhető, mivel az elkülönülés a valódi Önvalónk hatalmába vetett, kételkedés nélküli hitből jön létre.

A másik oldalról a görcsös kötődés a félelem és a bizonytalanság terméke, és a biztonságérzet igénye a valódi Önvaló nem ismeréséből fakad. A gazdagság, a bőség vagy a fizikai világban bármi más forrása az Önvaló. Az Önvaló az a tudat, amely minden igény beteljesítésének módját (mélyről) ismeri. Minden egyéb csupán jelkép: az autók, a házak, a bankjegyek, a ruhák, a repülőgépek. A jelképek tünékenyek; ahogy jöttek, úgy el is tűnnek. A jelképek kergetése olyan, mint a tényleges terület helyett a térképre telepedni. Szorongást hoz létre, és úgy ér véget, hogy kongó üres-ségérzetet hagy maga után, mivel az ember valódi Önvalóját annak puszta jelképeivel helyettesíti.

A görcsös kötődés a tudat nyomorából fakad, mivel mindig puszta jelképekre irányul. Az elkülönülés a tudati gazdagság megfelelője, mivel az elkülönüléssel a teremtés szabadsága jár együtt. Csak az elkülönült részvételből fakad öröm és derű. Ezt követően a gazdagság jelképei már spontán módon és erőfeszítés nélkül előke-rülnek. Elkülönülés nélkül a reménytelenség, a tehetetlenség, a földi igények, a pri-mitív érdekek, a néma kétségbeesés és a komolyság rabjai vagyunk - ezek a tudati nyomor és a mindennapi, középszerű lét ismertetőjegyei.

A valódi tudati gazdagság: képesség arra, hogy elérjünk bármit, amit akarunk, bármikor és a legkevesebb erőfeszítéssel. E tapasztalat erejében bele kell gyökerez-nünk a bizonytalanság vállalásának bölcsességébe. Ebben megtaláljuk a szabadságot bárminek a létrehozására, amit csak akarunk.

Az emberek folyton a biztonságot keresik, a biztonság keresése azonban rendkí-vül illékony. Még a pénzhez való görcsös kötődés is a bizonytalanságérzet jele. Mondhatná valaki: "Ha lenne x millió dollárom, biztonságban érezném magam. Anyagilag független lennék, s akkor aztán mindazt megvalósítanám, amit mindig is szerettem volna." Ez azonban sohasem történik meg. Soha.

Azok, akik a biztonságot keresik, egy életen át nem találják meg. Mindig is meg-foghatatlan és illékony marad, mert a biztonság sohasem a pénzből önmagából fakad. A pénzhez való görcsös kötődés mindig bizonytalanságérzést teremt, függetlenül attól, mennyi pénze van az embernek a bankban. Valójában éppen a leggazdagabbak között vannak a legszorongóbbak.

A biztonság keresése illúzió. Az ősi, bölcs hagyományban az egész kérdés meg-oldását a bizonytalanság vállalásának bölcsességében látják. Ez azt jelenti, hogy a biztonság és bizonyosság keresése tulajdonképpen az ismerthez való görcsös kötődés. De hát mi az ismert? A múltunk az ismert. Az ismert nem egyéb, mint a múltból ho-zott berögződések börtöne. Ebben nincs fejlődés, egyáltalán semmi. Márpedig ahol nincs fejlődés, ott toporgás, tespedés, szétesés, zűrzavar és hanyatlás van.

A bizonytalanság vállalása másfelől a tiszta alkotóerő és szabadság termékeny talaja. A bizonytalanság vállalása azt jelenti, hogy létünk minden pillanatában az is-meretlenbe lépünk. Az ismeretlen a lehetőségek teljes körének mezője, mindig friss, mindig új, és folyamatosan nyitott az új megnyilvánulások teremtésére. A bizonyta-lanság és az ismeretlenbe lépés vállalása nélkül az élet csupán a túlhaladott múlt el-csépelt ismétlődése. A múlt áldozatává válik az ember, és mai gyötrője a tegnapból áthozott önmaga.

A biztos tudáshoz való görcsös kötődésről lemondva az ismeretlenbe lépünk, és a lehetőségek teljes körének mezőjébe jutunk. Ha készek vagyunk az ismeretlen me-zőjébe lépni, akkor a bizonytalanság vállalásának bölcsessége fog élni bennünk. Éle-tünk minden pillanata titokzatos, izgalmas kalandot fog tartogatni. Az életet szóra-koztatónak tapasztaljuk, bűvös, ünnepélyes, élénk és felemelő pillanatok sorának.

Minden nap meglepő újdonságok elébe nézünk, amik a lehetőségek teljes köré-nek mezőjében adódhatnak. Amikor a bizonytalanságot tapasztaljuk, a helyes úton járunk – ne adjuk fel. Nincs szükségünk a lezárt és merev elképzelésekre abban, hogy mit teszünk a jövő héten vagy a következő évben. Hiszen ha teljesen világos elképze-lésünk van arról, hogy mi várható, és mereven ragaszkodunk ehhez, akkor kizárjuk a lehetőségek teljességének körét.

A lehetőségek teljes körének mezőjét a végtelen összefüggés jellemzi. Ebben a mezőben végtelen tér-idő eseménysor szerveződhet a szándékolt végeredmény meg-teremtésére. Ha azonban görcsösen kötődünk, a szándék merev gondolatok közé zá-rul, elveszíti a lehetőségek mezőjében eleve benne rejlő rugalmasságot, alkotóerőt és spontaneitást. A görcsös kötődéssel a vágy végtelen rugalmasságát és hajlékonyságát merev keretbe szorítjuk, amely megzavarja a teremtés teljes folyamatát.

Az Elkülönülés törvénye nincs ellentmondásban a Szándék és vágy törvényével - a célkitűzéssel. Mindenképpen legyen egy adott irányú szándékunk, legyen célkitűzé-sünk. De a kiindulási pont és a cél között a lehetőségek végtelen variációi adódnak. Ha a bizonytalanságot vállaljuk, bármely pillanatban irányt változtathatunk, amikor valami vonzóbbat vagy egy magasabb eszményt láttunk meg. Kevésbé valószínű, hogy ráerőszakolunk megoldásokat a problémákra, ami lehetővé teszi, hogy éberen figyeljünk a lehetőségekre.

Az Elkülönülés törvénye meglendíti a fejlődés egész folyamatát. Ha megértjük e törvényt, többé nem érzünk késztetést a megoldások erőltetésére. Ha egy probléma megoldását erőltetjük, csak újabb problémákat hozunk létre. Ha azonban a bizonyta-lanságra irányítjuk figyelmünket, és nyugodtan szemlélve várjuk, hogy a megoldás felmerüljön a kaotikus kavargásból, akkor az, ami felkínálkozik, mesés és izgalmas.

Ez az éberen figyelő állapot, ugrásra készség a jelenben, a bizonytalanság mező-jében találkozik szándékunkkal és célunkkal, és képessé tesz arra, hogy megragadjuk a lehetőséget. Mi a lehetőség? Életünk minden problémájában jelen van. Az élet minden egyes problémája valami nagyobb jóra szóló lehetőség. Ha egyszer megérez-zük ezt, a lehetőségek teljes köre kitárul – és csupa titok, csoda, élmény és kaland lesz az élet.

Úgy kell tekinteni életünk minden gondjára, mint valami nagyobb jóra indító le-hetőségre. Úgy tudunk éberek maradni a lehetőségek észrevételére, ha a bizonytalan-ság bölcsességét vállaljuk. Amikor készek vagyunk a lehetőséggel találkozni, a meg-oldás spontán módon megjelenik.

Ezt hívják az emberek "jó szerencsének". A szerencse szó félreértés, mert itt tu-lajdonképpen éber készenállás és a lehetőségek találkozásáról van szó. Amikor a kettő összetalálkozik a káosz éber szemlélésével, felmerül a megoldás és elindul a jó kibontakozása, számunkra és mindazok számára, akikkel kapcsolatban állunk. Ez a siker pontos receptje és ennek alapja az Elkülönülés törvénye.
AZ ELKÜLÖNÜLÉS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Elkülönülés törvényét:

1. Ma az elkülönülés alapállásába helyezkedem. Saját magamat és a körülöttem élőket szabadon engedem, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Nem erőltetem (mere-ven) az elképzelésemet arról, hogyan kellene a dolgoknak lenniük. Nem erőltetem a problémák megoldását, mert az csak új problémákat teremtene. Mindenben elkülönült alapállással veszek részt.

2. Ma vállalom a bizonytalanságot, mint tapasztalatom lényegi alkotórészét. Az-által, hogy kész vagyok vállalni a bizonytalanságot, a megoldások spontán módon születnek a problémákra, kibukkannak a zűrzavarból és káoszból. Minél nagyobbnak látszik a bizonytalanság, annál nagyobb biztonságban érzem magam, mivel a bizony-talanság a szabadsághoz vezető út. A bizonytalanság vállalásának bölcsességében meglelem biztonságomat.

3. Belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe és kezdem átélni azt a nagy-szerű érzést, hogy folytonosan a választási lehetőségek végtelen köre kínálkozik. Amikor belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe, az élet minden pillanatát szórakoztatónak, izgalmasnak, bűvösnek és titokzatosnak tapasztalom.

HETEDIK FEJEZET

A "Dharma", avagy az Élet céljának törvénye

Mindenki életének célja van... páratlan ajándékot vagy különleges értéket adni má-soknak.

Amikor ezt a páratlan értéket mások szolgálatába állítjuk, elragadtatást és hatal-mas szellemi örömet tapasztalunk, amely minden célon túl a végső cél.

Amikor dolgozol, fuvola vagy, melyek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé változik.
...És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka.
Kahlil Gibran: A próféta

Az élet hetedik spirituális törvénye a Dharma törvénye. Dharma szanszkrit szó, amely "az élet céljá"-t jelenti. A Dharma törvénye azt mondja ki, hogy fizikai formában kell megnyilvánulnunk, hogy célunkat betöltsük. A tiszta lehetségesség mezője isteni a maga lényegében, és isteni emberi formát ölt, hogy célját betöltse.

E törvény szerint páratlan érték és páratlan út áll rendelkezésre a cél beteljesíté-séhez. Van valami, amire az egyes ember a kerek világon bárki másnál különb módon képes. Minden egyedülálló érték és annak egyedülálló érvényre jutása szintén páratlan igény. Amikor ezek az igények az érték alkotó kifejeződésében összeillesz-kednek, a szikrából kipattan a bőség. Értékeink igényeket betöltő kibontakozása ha-tártalan bőséget és gazdagságot teremt.

Ha egészen kezdettől ezzel a gondolattal bocsátunk útjukra gyermekeket, látha-tóvá válik életükön a hatás. Én megtettem ezt a saját gyermekeimmel. Újra és újra elmondtam nekik, hogy nem véletlenül vagyunk itt, és mindegyikünknek fel kell fe-deznie a célját a maga számára. Négy éves koruk óta hallják ezt. Megtanítottam őket meditálni is körülbelül ugyanabban a korukban, és elmondtam nekik: "Azt akarom, hogy soha ne aggódjatok a megélhetésetek miatt. Ha képtelenek lesztek eltartani ma-gatokat, amikor felnőtök, gondoskodom rólatok, ne aggódjatok. Nem akarom hogy az iskolai előmenetel, a minél magasabb osztályzat elérése és a legjobb intézetbe bejutás kösse le a figyelmeteket. Amire igazán szeretném ráirányítani a figyelmeteket, az az, hogy kérdezzétek meg magatokat, hogyan tudnátok szolgálni az emberiséget, és hogy melyek a páratlan értékeitek. Hiszen olyan egyedülálló értékeitek vannak, amelyek másnak nincsenek, és olyan sajátos utatok ezeknek az értékeknek a kibontakozta-tásához, amely másokéval nem hasonlítható." Felhagytak a legjobb iskolákba törek-véssel, a legmagasabb osztályzatok megszerzésére törekvéssel, és már a főiskolán páratlanul önellátóak lettek anyagilag, mivel arra összpontosítattak, hogy mit kell itt adniuk. Ez hát a Dharma törvénye.



A Dharma törvényének három eleme van. Az első arról szól, hogy valamennyiünk hivatása itt a saját valódi Önvalójának felfedezése. Felfedezni magunkban, hogy a valódi Önvalónk szellemi, hogy lényegében szellemi létezők vagyunk, akiknek fizikai formában kell megnyilvánulniuk. Nem emberi lények vagyunk, akiknek olykor szellemi tapasztalataik vannak, hanem fordítva: szellemi lények, akiknek olykor em-beri tapasztalataik vannak.

Valamennyien azért vagyunk itt, hogy felfedezzük felsőbbrendű énünket vagy szellemi Önvalónkat. Ez a Dharma törvényének első beteljesítése. Meg kell találnunk a magunk számára a bensőnkben rejlő embrionális istenit, amely meg akar születni, hogy kifejezésre jusson rajtunk isteni voltunk.

A Dharma törvényének második eleme: egyedülálló értékeink kibontakoztatása. A Dharma törvénye szerint minden emberi lény rendelkezik páratlan értékkel. Olyan értékkel, amelynek páratlansága a kibontakozásakor nyilvánvalóvá válik, s amilyen senki másnak nincs. Ez azt jelenti, hogy van valami, amit megvalósíthatunk, és ehhez a megvalósításhoz van egy út, amely különb, mint bárkié ezen a földön. Amikor ezt véghezvisszük, eltűnik számunkra az idő. Ennek az egyedülálló értéknek vagy érté-keknek a kibontakozása időtlen tudatállapotba visz el.

A Dharma törvényének harmadik eleme az emberiség szolgálata. Szolgálnunk kell embertársainkat és megkérdezni önmagunkat: "Hogyan segíthetnék (másoknak)? Hogyan segíthetnék mindazoknak, akik kapcsolatba kerülnek velem?" Amikor az egyedülálló érték kibontakoztatása és az emberiség szolgálata összekapcsolódik, az a Dharma törvényének beteljesítése. Saját szellemiségünk birtokában, a tiszta lehetőség mezőjének megtapasztalásával nincs többé semmi, ami elérhetetlen lenne, hiszen ezzel a bőség valódi útjára jutottunk el.

Ez nem múló gazdagság, hanem állandó, mivel egyedülálló értékünkből és ennek kibontakoztatásából következik, és abból az elszántságból, amellyel az embertársaink szolgálatára állunk, ahova is a "Mi értelme számomra?" kérdés helyett feltett "Ho-gyan segíthetnék?" kérdéssel jutunk el.

A "Mi értelme számomra?" kérdés az én belső párbeszéde. A "Hogyan segíthet-nék?" kérdés a szellem belső párbeszéde. A szellem a tudat azon területe, amelyen megtapasztaljuk egyetemességünket. Azáltal, hogy a belső párbeszéd a "Mi értelme számomra?" kérdés felől a "Hogyan segíthetnék?" kérdésfeltevés felé mozdul, auto-matikusan túllépünk az énen, a szellem területe felé. A szellem területéhez közele-désre egyfelől a meditáció a legalkalmasabb út. Másfelől csupán azáltal, hogy a belső párbeszéd a "Hogyan segíthetnék?" kérdésfeltevés felé mozdul, szintén megközelít-jük a szellemet, azt a tudatterületet, ahol az egyetemességünket tapasztaljuk meg.

Ha a Dharma törvényét teljesen be akarjuk tölteni, meg kell hoznunk néhány el-határozást.

Az első: Szellemi gyakorlatokkal az énem mögötti felsőbbrendű Önvalómat ke-resem.

A második: Fel akarom fedezni egyedülálló értékeimet. Ezeket megtalálva jól fogom érezni magamat, hiszen az öröm akkor tör fel, amikor az időtlen tudatba lépek be. Ez pedig a boldogság állapotában következik be.

A harmadik: Meg akarom kérdezni magamat, hogyan tudom a legmegfelelőbben szolgálni az emberiséget. Válaszolni akarok erre a kérdésre, és a választ gyakorlatra váltani. Használni akarom egyedülálló értékeimet embertársaim szolgálatára – az ő igényeik betöltését teszem vágyammá, hogy segítsek és szolgáljak másokat.

Ülj le és készíts listát az alábbi két kérdésre adott válaszokból Az egyik kérdés önmagadhoz: Ha a pénz nem lenne probléma, és a világon az összes pénz és korlátlan idő rendelkezésedre állna, mit tennél? Ha ugyanazt tennéd, mint amit jelenleg, akkor a dharma életfolyamában élsz, mivel az alapvető vágyad határozza meg az életedet. Páratlan értéked kibontakoztatásában élsz. Majd tedd fel önmagadnak a másik kér-dést is: Hogyan tudnám a legmegfelelőbben szolgálni az emberiséget? Válaszolj a kérdésre és a választ ültesd át a gyakorlatba.

Fedezd fel isteni lényegedet, találd meg egyedülálló értékedet, szolgáld vele az emberiséget, és előteremtheted mindazt a gazdagságot, amit csak akarsz. Amikor az alkotó kibontakozás az embertársak igényeivel találkozik, akkor a gazdagság spontán módon árad a megnyilvánulás nélküliből a megnyilvánulások világába, a szellem világából a forma világába. Az isteni csodálatos kifejeződésének tapasztaljuk meg ekkor az életünket - nem csak időnként, hanem folyamatosan. Megismerjük az igazi örömet és a siker igazi értelmét - saját szellemünk elragadtatott örömét.
A DHARMA TÖRVÉNYÉNEK AVAGY AZ ÉLET CÉLJÁNAK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Dharma törvényét:

1. Ma szeretettel gondozom az embrionális istenit, amely lelkem mélyén rejtőzik. Figyelek a bennem rejlő szellemre, amely testemet és gondolatvilágomat egyaránt élteti. Tudatosítom, hogy milyen mély nyugalom van a szívemben. Ápolom az időhöz kötött tapasztalat mélyén rejlő időtlen és örök Lét tudatát.

2. Listát készítek egyedülálló értékeimről, majd mindarról, amit szeretnék meg-tenni ezek kibontakoztatása során. Amikor kivirágzanak egyedi értékeim és az embe-riség szolgálatában használom ezeket, eltűnik az idő, és bőség árad az életembe épp-úgy, mint mások életébe.

3. Naponta megkérdezem magamat: "Hogyan szolgálhatnék?" és "Hogyan se-gíthetnék?" A válaszok ezekre a kérdésekre, segítenek abban, hogy szeretettel szol-gáljam embertársaimat.

Összefoglalás és következtetés

Isten gondolatait akarom ismerni... a többi csak részletkérdés.
Albert Einstein

Az egyetemes értelem mindent kézben tart, úgy, ahogy az a galaxisok billióin lenyű-göző pontossággal és tétovázás nélküli intelligenciával megmutatkozik. Az egyetemes intelligencia végső és legfelső fokú, és a lét minden porcikáját áthatja a legkisebbtől a legnagyobbig, az atomoktól a világegyetemig. Minden élő ennek az intelligenciának a kifejeződése, és ez az intelligencia a Hét spirituális törvény által hat.

Ha az emberi test bármely sejtjét megnézzük, működésében ezeknek a törvé-nyeknek a megnyilvánulásai láthatók. Minden sejt, akár gyomor-, akár szív- vagy agysejt, a Tiszta lehetségesség törvényében született. A DNS tökéletes példa a tiszta lehetségességre, valójában a tiszta lehetségesség anyagi kifejeződése. Minden sejtben ugyanaz a DNS hat, de különféle módokon, hogy megfeleljen az adott sejt sajátos feladatának.

Minden sejt működése ugyanakkor az Adás törvényét is tükrözi. Egy sejt akkor él és egészséges, amikor egyensúlyban, kiegyensúlyozott állapotban van. Ez a teljesség és harmónia egy állapota, amelyet állandó adással és befogadással tart fenn. Minden sejt minden más sejtet támogat és táplál, és viszont is: az összes többi sejttől kap és befogad. A sejt mindig dinamikus áramlásban van, ez sohasem szakad meg. Való-jában az áramlás, (az anyagcsere) a sejt életének lényege. A sejt csak úgy képes kapni, hogy ad, tehát folyamatosan lüktet.

A Karma törvénye tökéletesen érvényesül minden sejtben, mivel a legmegfele-lőbb módon beépül intelligenciájába és a legmegfelelőbb módon válaszol minden felmerülő helyzetre.

A Legkisebb erőfeszítés törvénye szintén tökéletesen érvényesül a test minden sejtjében: csendes hatékonysággal, nyugodt éberséggel működik.

A Szándék és vágy törvényével a Természet intelligenciájának végtelen szervező ereje támogatja minden sejt minden szándékát. Még egy olyan egyszerű szándék is, mint egy cukormolekula anyagcseréje, események összehangolt sorát váltja ki a test-ben, ahol e cukormolekula tiszta alkotó energiává történő átalakításához adott pilla-natokban a hormonok pontos mennyiségét kell kiválasztani.

Természetesen minden sejt működésében kifejeződik az Elkülönülés törvénye. Elkülönül szándékainak eredményétől. Nem botladozik és nem akadozik, mivel élet-központú, jelenben élő tudatossággal működik.

Minden sejt kifejezi a Dharma törvényét is. Minden sejtnek fel kell fedeznie sa-ját forrását, a magasabb rendű valóját, szolgálnia kell társait és kibontakoztatnia sajá-tos értékeit. A szív, a gyomor és az immunrendszer sejtjeinek mind a magasabb rendű valóságban van a forrása, a tiszta lehetségesség mezőjében. Mivel közvetlenül kapcsolódnak az egyetemes idegközponthoz, erőfeszítés nélküli könnyedséggel és időtlen tudatállapotban juttathatják kifejezésre egyedi, páratlan értékeiket. Csak ezeknek az értékeknek a kibontakoztatásával őrizhetik meg saját egységüket is és a test egységét is. Az emberi test minden sejtjének belső párbeszéde így kezdődik: "Hogyan segíthetnék?" A szív sejtjei segíteni akarnak az immunrendszer sejtjeinek, azok a gyomor és a tüdő sejtjeinek, az agysejtek pedig mindegyikre figyelnek és segí-tenek. Az emberi test minden sejtjének egyazon szerepe van: segíteni minden más sejtnek.

Saját testünk sejtjeinek viselkedését látva megfigyelhetjük a Hét szellemi törvény legnagyszerűbb és hatékony kifejeződését. Ez a természet intelligenciájának zsenialitása. Ezek Isten gondolatai – a többi csak részletkérdés.

Az élet hét spirituális törvénye hatalmas erőket jelent, amelyekkel önmagunk mesterévé válhatunk. Ha figyelmünket ezekre összpontosítjuk és a könyvben leírt gyakorlati útmutatásokat követjük, azt látjuk majd, hogy bármit akarunk, valóra válik; minden gazdagság, pénz és siker, amit csak kívánunk. Azt is megtapasztaljuk majd, hogy az élet egyre örömtelibb és minden tekintetben bővelkedő lesz, mivel ezek a törvények az élet szellemi törvényei is, amelyek az életet egyre tartalmasabbá teszik.

Mindennapi életünkben e törvény alkalmazására természetes támpontok vannak, amelyek segítenek nem megfeledkezni róluk. A Tiszta lehetségesség törvénye a csendben, a meditációval, az ítélkezés-mentességgel, a természet közelségével ta-pasztalható meg. Az Adás törvénye életre kelti a Tiszta lehetségesség törvényét. Ebben az az alapelv érvényesül, hogy amit kívánunk, azt meg kell tanulnunk adni. Ez a módszer a Tiszta lehetségesség törvényének életre keltéséhez. Ha gazdagságot kere-sünk, adjuk a gazdagságot, ha pénzt, akkor azt adjuk, ha szeretetet, nagyrabecsülést és befolyást, akkor szeretetet, nagyrabecsülést és befolyást adjunk.

Az Adás törvényének megélésével életre keltjük a Karma törvényét. Jótékony karmát teremtünk, amely az élet minden dolgát megkönnyíti. Észrevesszük, hogy nem kell mérhetetlen erőfeszítést szánnunk vágyaink teljesítésére. Ez automatikusan elvezet a Legkisebb erőfeszítés törvényének megértéséhez. Amikor a vágyaink köny-nyen és erőfeszítés nélkül teljesülnek, spontán módon megértjük a Szándék és vágy törvényét. A vágyak erőfeszítés nélküli teljesülése könnyűvé teszi az Elkülönülés törvényének gyakorlását.

Végül, ahogy a fenti törvényeket mind kezdjük megérteni, figyelmünk az élet igazi céljára összpontosul, és ez a kérdés a Dharma törvényéhez vezet el. E törvény alkalmazásával, páratlan értékeink kibontakoztatásával és embertársaink szükségének betöltésével kezdjük megteremteni azt, amit akarunk, bármikor és bárhol, amikor csak akarjuk. Gondtalanná és örömtelivé válik életünk, a korlátlan szeretet bontakozik ki belőle.



Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban – csillagpor, amely a végtelenség örvénylé-sében kavarog. Az élet örök. Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak. Gautama Buddha, a buddhizmus alapítója egyszer azt mondta:

Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők,
A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa,
Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen,
Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon.

Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot.

Neale Donald Walsch BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL

2010-04-30T22:26:00.001+02:00

Neale Donald Walsch

BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL

-kivonat-

(...)

Én mindenkivel beszélgetek. Egyfolytában. Nem is az a kérdés, hogy én kivel beszélgetek, hanem, hogy ki hall meg?

(...)Ezek tehát közléseim eszközei /->érzelmek, gondolatok, tapasztalatok, és csak végső esetben a szavak/, ám nem a módszerei, mert nem minden érzelem, nem minden gondolat, nem minden tapasztalat és nem minden szó tőlem való.

(...)

A kihívás mindezek elkülönítése. Ebben rejlik a nehézség: miként lehet megkülönböztetni Isten üzeneteit más források adataitól. A megkülönböztetést mérhetetlenül megkönnyíti a következő alapszabály alkalmazása:

Mindig az Enyém a Legmagasztosabb Gondolatod, a Legvilágosabb Szavad, a Legnagyszerűbb Érzésed. Ami ennél kevesebb, az más forrásból fakad.

(...)

Ám adok még néhány irányelvet:

A Legmagasztosabb Gondolat mindig örömöt tartalmaz. A Legvilágosabb szavak mindig igazságot tartalmaznak. A Legnagyszerűbb Érzés pedig az, amit ti szeretetnek neveztek.

Öröm, igazság, szeretet.

Ezek hárman felcserélhetők, és az egyik mindig a másikhoz vezet. Nem számít, milyen sorrendben következnek.

(...)

Mert teremtő erővel bír, amit gondolsz valamiről, mert magvalósító erejűek a szavaid, a gondolataid és a szavaid együtt pedig csodálatra méltó hatékonysággal szülik meg a valóságodat.

(...)

Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, akarást hozod létre a valóságodban.

A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája.

Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; a megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna.

(...)

Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát -mert nem volt SEMMI MÁS. Ilyenformán a Minden sem volt, nem LEHETETT, minthogy másnak a hiányában semmi nincs.

Ez az egyetemes van-nincs, lét-nemlét, amelyről az idők kezdete óta beszélnek a misztikusok.

A Minden ugyan tudott önmagáról -ez azonban nem volt elég, minthogy mindez csak elméleti ismeret volt, nem gyakorlati tapasztalat. Önmaga megtapasztalására sóvárgott, mert tudni akarta, mi az, amit oly pompásnak, oly dicsőségesnek érez. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, minthogy a "pompás" vagy "dicsőséges" szavak csupán viszonyított jelzők. A Minden nem tudhatta, mit érez pompásnak és dicsőségesnek, ha nem NYILVÁNUL MEG. Ha nem tudja, hogy micsoda NEM, ha nem tudja, hogy milyen NEM, fel sem merülhet a MICSODA és a MILYEN kérdése.

Az egyetlen, amit a Minden biztosan tudhatott, hogy nincsen semmi más. Így viszont soha nem ismerheti meg magát egy Önmagán kívül álló viszonyítási pontból. EGYETLEN viszonyítási pont létezett - ODABENT. A "lét-nemlét". A Vagyok-Nem vagyok.

Így a Minden úgy döntött, hogy tapasztalati úton is megismeri önmagát.

Ráébredt, hogyan létesíthet viszonyítási pontot Önmagán BELÜL.

Úgy érvelt, hogy Önmaga bármely része szükségszerűen kevesebb az egésznél, és ha ilyen módon részekre osztja Önmagát, minden rész -lévén kevesebb az egésznél- KÍVÜLRŐL tekinthet Önmaga TÖBBI részére, és láthatja pompáját.

Így osztotta fel magát a Minden -és vált egyetlen dicsőséges pillanatban EZZÉ és AZZÁ. Ez volt az első alkalom, hogy egymástól bizonyos távolságban, mégis egyidejűleg létezett EZ és AZ; és ami létrehozta, az EGYIKKEL SEM volt azonos ezek közül.

Ilyenformán egyszeriben három alkotóelem jött létre: ami ITT van, ami OTT van, és az, ami NINCS SEM ITT, SEM OTT - de aminek mégiscsak muszáj léteznie, hogy létezhessen az ITT és az OTT.

A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.

Én Vagyok Minden -minden, ami látható, és minden, ami láthatatlan-, így a meghatározás Rólam, mint a Nagy Láthatatlanról, a nem köznapi értelemben vett Semmiről (a felfoghatatlan TELJESSÉGRŐL), vagy a Köztes Térről, mely lényegében a keleti misztika meghatározása Istenről semmivel sem pontosabb, mint Isten gyakorlatias nyugati meghatározása, mely szerint Isten minden, ami látható. Azoknak helytálló az értelmezése, akik úgy tartják, hogy Isten Minden, Ami Van, és Minden, Ami Nincs.

Az "itt" és az "ott" megteremtésével lehetővé vált Isten számára, hogy megismerje Önmagát. E nagy robbanás pillanatában Isten megteremtette a VISZONYÍTÁST és a VISZONYLAGOSSÁGOT - a legnagyobb ajándékot, melyet valaha is adott és adhatott Önmagának.

Így keletkezik a Semmiből a Minden -alapvetően spirituális esemény, mely mellesleg (a kiindulópontjától eltekintve) tökéletesen egybeesik a tudósaitok által "Big Bang"-nek nevezett elmélettel.

(...)

Isten tudta, hogy a szeretet létezése - és önmaga megismerése a tiszta szeretetként - maga után vonja, hogy léteznie kell az ellentétének is. Így hozta létre Isten a szeretet tökéletes ellentétét, amit félelemnek hívnak. És abban a pillanatban, hogy létrejött a félelem, a szeretet is MEGTAPASZTALHATÓKÉNT létezhetett.

A KETTŐSSÉGNEK, a szeretetnek és az ellentétének erre a megteremtésére utalnak az emberek különféle mitológiákban, mint a gonosz születésére, Ádám bukására, a Sátán lázadására és így tovább.

És ahogy megszemélyesítik a tiszta szeretetet egy Istennek nevezett alakkal, ugyanúgy személyesítik meg a félelmet az ördögnek nevezett alakkal.

(...)

A te megteremtéseddel, szellemi gyermekem, az a célom, hogy megismerjem magam, mint Istent. Ezt csakis rajtad, rajtatok keresztül tehetem meg. Így hát elmondható: az a célom számodra, hogy ismerd meg önmagadban Istent.

Hihetetlen egyszerűnek látszik, ám roppant összetett feladat - mert egyetlen út nyílik előtted, hogy Istenként ismerd meg önmagad: először ismerd meg önmagad, mint nem-Istent.

(...)

Egyetlen módon érhettem el, hogy valamennyi spirituális gyermekem az Én részemként ismerje meg önmagát -úgy, hogy ezt egyszerűen elmesélem neki. De látod, nem bizonyult elegendőnek a szellem számára, hogy felismerje önmagát, mint Istent, vagy Isten részét, vagy Isten gyermekét.

Megismerni és megtapasztalni valamit nem ugyanaz. A Szellem vágyik rá, hogy GYAKORLATILAG ismerje meg önmagát (ugyanúgy, ahogy Én vágytam rá!). Nem éred be FOGALMI tudatossággal, így kidolgoztam egy tervet. Ez a legrendkívülibb elképzelés az egész világmindenségben - és a leglátványosabb együttműködés. Együttműködést mondok, mert mindnyájan részt vesztek benne, Velem együtt.

A terv szerint tiszta szellemként léptek be az éppen megteremtett fizikai világmindenségbe; ugyanis fizikai mivoltotok az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerhessétek, amit fogalmilag már ismertek. Ez az az ok, amiért létrehoztam a viszonylagosságnak és a viszonyításnak az egész teremtést kormányzó rendszerét.

És a fizikai világmindenségben, drága szellemgyermekeim, megtapasztaljátok, amit önmagatokról tudtok, de először meg kell ismernetek az ELLENTÉTET. A végletekig leegyszerűsítve arról van szó, hogy semmit nem tudhatsz a magasságodról, ha és amíg nem vagy tudatában az alacsonyságnak. Nem tapasztalhatod meg önmagad azon részét, amit kövérnek nevezel, amíg nincs valamilyen fogalmad a soványságról.

Összességében: nem tapasztalhatod meg MI és KI vagy, amíg nem kerülsz szembe azzal, ami és aki NEM vagy. Ez a célja a viszonyítás elméletének és a fizikai szinten létező életnek. Mindaz, ami NEM vagy, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önmagadként határozhasd meg magad.

A végső tudásról szólván -vagyis hogy Teremtőként ismerd meg magad-, nem tudod Teremtőként megtapasztalni önmagad, amíg nem teremtesz. És nem tudod megteremteni az Énedet addig, amíg nem teszed magad MEGTEREMTETLENNÉ. Bizonyos értelemben először "ne legyél", azért, hogy aztán létezhess.

Persze nincs rá módod, hogy ne az legyél, aki és ami vagy - természtesen az vagy (tiszta, alkotó szellem), mindig is az voltál és mindig is az leszel. Így aztán az egyetlen alkalmas tetthez folyamodtál: ELFELEJTETTED MAGADDAL azt, Aki Valójában Vagy.

A fizikai világmindenségbe lépéssel lemondtál arról, hogy emlékezz önmagadra. Ezáltal lehetővé válik, hogy a VÁLASZTÁSOD alapján legyél az, Aki Vagy.

A választás művelete teszi lehetővé, hogy MEGVÁLASZD a léted, hogy megtapasztald önmagad, mint teljes mértékben szabadon választott lényt -aki , a dolog természetéből fakadóan Isten maga. Felvetődik persze a kérdés, hogyan is dönthetnél valami felől, amin kívül nincs is választás? Mert bizony, lehetetlen, hogy NE legyél a gyermekem, akármilyen elszántan igyekszel is - viszont ELFELEJTHETED.

Mindig is az isteni egész, isteni része voltál, vagy és leszel. Ezért nevezem EMLÉKEZÉSNEK az egyesülés tettét, a visszatérést Istenhez. Mert végső soron mégiscsak te határozol úgy, hogy emlékezz arra, Aki Valójában Vagy, hogy a különböző részeid összekapcsolásával megtapasztald önmagad egészét - amiről már kiderült, hogy ÉN MAGAM VAGYOK.

Tehát nem az a feladatod a Földön, hogy tanulj (hiszen már TUDSZ), hanem hogy emlékezz rá, Ki Vagy. És hogy emlékezz arra, kik mások. Ezért áll a feladatod nagy része abból, hogy emlékezz másokra, és így ők is emlékezhetnek.

Ezt tette valamennyi csodálatra méltó szellemi tanító. Ez az egyetlen cél. A lelked célja.

(...)

A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása.

A legmagasztosabb igazságban a szeretet minden, minden ami volt és minden, ami valaha is lesz. Ha az abszolútba tartasz, a szeretet felé közeledsz.

Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ez azonban még nem teszi VALÓSÁGOSSÁ a viszonylagosság birodalmát. (...)

A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a célja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk VALÓBAN létezőnek. Isten így alkotott meg "valami mást", mint Önmaga (bár a szó legszorosabb értelmében ez lehetetlen, hiszen Isten a minden).

(...)

A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsődleges polaritás. A viszonylagosság birodalmának megteremtése során először létrehoztam Önmagam ellentétét. Abban a fizikai világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet. A félelemben gyökeredző gondolatok létrehozzák a megvalósulás egyik formáját a fizikai síkon. A szeretetben gyökeredző gondolatok hozzák létre a másikat.

Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszonylagosság világának titkát -átláttak rajta, és elutasították, hogy elismerjék valóságosnak. Minden pillanatban. Minden percben. És minden körülmények között. És bár megölték őket, szerették a gyilkosaikat. Bár meggyötörték őket, szerették a kínzóikat.

(...)

Bizony mondom - nincs véletlen egybeesés, és semmi sem történik "véletlenül". Minden esemény, kaland és kihívás Éned megszólítása az Éned által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, Aki Valójában Vagy. Minden igaz Mester tudja ezt. Ezért van az, hogy a misztikus Mesterek zavartalanul néznek szembe az élet legkeservesebb élményeivel is (ahogy te határoznád meg).

Keresztény vallásotok nagy tanítói is tisztában vannak ezzel. Tudják, hogy Jézust nem rázta meg, nem hökkentette meg, nem keserítette el a keresztrefeszítés, hiszen számított rá. Akár el is sétálhatott volna, mégsem tette. Bármely ponton megállíthatta volna a folyamatot. Rendelkezett azzal az erővel. És mégsem tette. Hagyta keresztre feszíteni magát, hogy felléphessen az ember örök üdvözüléséért. Nézzétek, mondta, nézzétek mit tesztek! Nézd meg, mi az igazság. És tudd, hogy mindezeket, és még sokkal többet meg kell tenned. Hát nem mondtam, hogy istenek vagytok? Ti azonban nem hiszitek. Ha nem tudtok hinni benne, akkor higgyetek magatokban, higgyetek BENNEM.

Végtelen irgalmában Jézus könyörgött az útért - és meg is teremtette! -, hogy oly módon hathasson a világra, melynek révén mindenki a mennybe juthat (azaz megvalósíthatja Önmagát): ha nincs más módja, hát az ő Énjén keresztül. Mert elszenvedte a keserűséget és a halált.

(...)

A tested, az elméd és a lelked egy. Mint ilyen, az Én mikrokozmoszom vagy - az Isteni Teljesség, a Szent Mindenség, az Összesség és a Lényeg. Most már érted, miként vagyok a kezdete és a vége mindennek: az Alfa és az Omega. És most feltárom előtted a végső titkot: a Hozzám fűződő kapcsolatod pontos és valóságos természetét.

TE VAGY A TESTEM.

Ami a tested a lelkednek és az elmédnek, az vagy te az elmémnek és a lelkemnek. Ezért:

MINDENT, AMIT MEGTAPASZTALOK, RAJTAD KERESZTÜL TAPASZTALOM MEG.

Ahogy egy a tested, az elméd és a lelked, az Enyém is az. Názáreti Jézus egyike volt azoknak, akik megértették ezt a titkot, kimondták a megváltoztathatatlan igazságot. Ő így fogalmazta meg: "Egyek vagyunk, én és az Atya."

(...)

Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett téged. Minden mást TE teremtettél és teremtesz azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott. Isten teremtette az élet folyamatát és magát az életet. Ám megadta neked a választás jogát, hogy azt kezdj az élettel, amit csak akarsz.

(...)

Nem arról van szó, hogy fizikai testünk hasonlatos (bár Isten természetesen bármilyen fizikai formát felölthet). A LÉNYEGÜNK azonos. Bizonyos értelemben ugyanabból az "anyagból" vagyunk. Ugyanazokkal a tulajdonságokkal és képességekkel, mindenekelőtt a teremtés képességével, hogy fizikai valóságot hozzunk létre a "puszta légből".

(...)

Az érzelem az az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Az érzelem a mozgásban lévő energia. Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz.

A gondolat színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod TEREMT. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. SOHA. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat ÖRÖKKÉVALÓ.

(...)

Minden emberi cselekedetet az alapvető két indulat egyike mozgat - a félelem vagy a szeretet. Minden emberi gondolat és minden emberi tett vagy a szereteten vagy a félelmen alapul. Valójában nincs is más érzelem - mindössze két szó a lélek nyelvén, a mindenség két átellenes pontja.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.

A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.

Minden emberi gondolat, szó és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!

(...)

Az abszolútban nincs tapasztalat, csak tudás. A tudás isteni állapot, a lét legnagyob öröme. A lét azonban csak a megtapasztalás útján nyerhető el. Ez a fejlődés. Tudás, tapasztalás, lét. Ez a szentháromság. Az egy a háromban, azaz maga Isten.

Az Atyaisten a TUDÁS - minden megértés szülője, minden tapasztalat nemzője, és nem tapasztalhatod meg, amit ne ismernél.

A Fiúisten a MEGTAPASZTALÁS - a megcselekvése mindannak, amit az Atya már tud önmagáról, már nem lehetsz azzá, amit nem tapasztaltál meg.

A Szentlélek a LÉT - a kiszabadulás mindabból, amit a Fiú megtapasztalt önmagáról; a maradéktalan, a kiteljesedett VANSÁG, mely csak a tudásra és megtapasztalásra emlékezve válik lehetségessé.

Ez a legteljesebb lét, az üdvözültség. Ez Isten állapota, miután megismerte és megtapasztalta Önmagát.

(...)

Nincsen olyasmi, mint a "a mennybe jutni". Csak annak a tudása van, hogy MÁR OTT VAGY. Van jóváhagyás, elfogadás és megértés, nem pedig fáradozás vagy erőfeszítés érte. Nem mehetsz oda, ahol már ott vagy. Hogy ezt megtehesd, ahhoz el kellene menned onnan, ahol vagy, és azzal érvénytelenítenéd az egész utazás célját.

A legmeghökkentőbb ebben, hogy a legtöbbek szerint el kellene hagyniuk a helyet, ahol már ott vannak, azért, hogy eljussanak oda, ahová menni akarnak. Így aztán elhagyják a mennyeket, azért, hogy eljussanak a mennyekbe - és közben megjárják a poklot.

A megvilágosodás annak a megértése, hogy nincs hová menni, nincs mit tenni, és nem is kell semmivé lenni - kivéve azt, pontosan azt, AKI EBBEN A PILLANATBAN VAGY.

Úton vagy a seholba.

A menny - ahogy nevezed - nincs sehol. Sehol MÁSUTT. A MENNY ITT VAN.

(...)

Nem tapasztalhatod meg, mert nem tudsz róla. Nem tudod, hogy ebben a pillanatban is a mennyben vagy, mert nem tapasztaltad meg. Számodra ez amolyan, hogy úgy mondjam, ördögi kör. Nem tapasztalhatod meg - még nem találtad meg az utat hozzá -, amit még nem ismersz, és nem ismerheted meg, amit még nem tapasztaltál.

EZ A MEGVILÁGOSODÁS LÉNYEGE: HOGY MEGISMERJ VALAMIT, AMIT MÉG NEM TAPASZTALTÁL MEG, ÉS ÍGY TAPASZTALD MEG. A TUDÁS AZ EGYIK, MELY KITÁRJA AZ AJTÓT A TAPASZTALÁSNAK - A MÁSIK PEDIG A KÉPZELŐERŐD.

Valójában sokkal többet ismersz, sokkal többről tudsz, mint amennyit megtapasztaltál. Csak még nem vagy a tudatában, hogy már tudod.

(...)

AZ ÉLET LÉNYEGE NEM ELJUTNI VALAHOVÁ, HANEM RÁJÖNNI, HOGY MÁR OTT VAGY, ÉS HOGY MINDIG IS OTT VOLTÁL. MINDIG ÉS ÖRÖKKÉ A TISZTA TEREMTÉS PILLANATÁBAN VAGY. AZ ÉLET LÉNYEGE TEHÁT TEREMTENI - MAJD MEGTAPASZTALNI, AKI ÉS AMI VAGY.

(...)

Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.

Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.

És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a LEGTÖBBET SZOLGÁLJA, és így tesz Istenné mindenki mást.

Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem ELKERÜLHETETLEN. A BOLDOGSÁG ELKERÜLHETETLEN. Nem tudsz nem "megmentett" lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.

(...)

Minden körülmény ajándék, és minden élményben kincs rejlik.

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. "Én vagyok a fény -mondogatta- én vagyok a fény." Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyafény a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában.

Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:

-Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?

-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! -kiáltotta a kicsi lélek.

-El kell választanod magad tőlünk, többiektől -válaszoltam. -Fordulj a sötétséghez.

-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? -kérdezte a kicsi lélek.

-Az, ami te NEM vagy -válaszoltam, és a lélek megértette.

Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.

Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem." Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és MINDIG készen állok rá, hogy hazahívjalak.

Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget.

És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami NEM vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.

És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy - és Aki Lenni Akarsz.

(...)

Kérdezz bármiről. BÁRMIRŐL. És eléd tárom a választ. Az egész világmindenséget igénybe veszem erre a célra. Csak hallgass. FIGYELJ! És a következő dalban felhangzanak a szavak. Ott lesz a válasz a következő újságcikkben, ami eléd kerül. A történet kibontakozik a következő mozifilmből, amit megnézel. Ott vár az esély a következő személyben, akivel találkozol. Vagy a következő folyó suttogásában, a következő óceán mormolásában, a következő szellőben, mely a füledbe dúdol. Rendelkezésemre állnak mindezek az eszközök; és mindezek az utak nyitva állnak számodra. Beszélek hozzád, ha meghallasz. Eljövök hozzád, ha meghívsz. És akkor megmutatom, hogy mindig is ott voltam.

Neale Donald Walsch

BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL

-kivonat-

forrás: e-book tár: http://slidintune.uw.hu/ebook/

--

A Szeretet Törvénye

2010-04-30T22:23:00.000+02:00

A Szeretet Törvénye

Forrása lehetnél ennek az Új Tudatnak.

Ihlet lehetnél.

Valójában, lenned is kell.

Nekem ?

Van itt valaki más is rajtad kívül ?

13

Hogyan kezdjem el ?

Légy a világ világossága, és ne bántalmazója. Építeni akarj, ne rombolni.

Vezesd haza népemet.

Miként ?

A saját ragyogó példád által. Keresd az Isteniséget. Csak igazat szólj. Csak a szeretet jegyében cselekedj.

A Szeretet Törvénye szerint élj, most és mindörökké. Adjál mindent, de semmit ne kérj.

Kerüld azt, mi evilági.

Ne fogadd el azt, mi elfogadhatatlan.

Tanítsd mindazokat, akik Rólam akarnak tudni.

Életed minden pillanatát tedd a szeretet forrásává.

Minden pillanatodat fordítsd a legmagasztosabb gondolatokra, a leg-magasztosabb szavakra, a legmagasztosabb cselekedetekre. Ezáltal dicsőítsd Szent Önmagadat, és ezáltal dicsőíts Engem is.

Hozz békességet a Földre azáltal, hogy békességet hozol mindazok számára, kiknek életét megérinted.

Légy maga a békesség.

Érezd át és fejezd ki Isteni Kapcsolatodat a Mindennel, és minden személlyel, hellyel és dologgal.

Ragadj meg minden körülményt, mondj magadénak minden vétket, oszd meg örömödet, elmélkedj minden titkon, képzeld magad mindenki helyzetébe, bocsáss meg minden sértést (beleértve a sajátodat is), gyógyíts meg minden szívet, tiszteld minden egyes ember igazát, imádd minden egyes ember Istenét, oltalmazd minden egyes ember jogait, vigyázd minden egyes ember méltóságát, segítsd minden egyes ember érdekét, elégítsd ki minden egyes ember szükségletét, fogadd el minden egyes ember isteniségét, ossz áldást minden egyes ember számára, és hirdesd meg minden egyes ember jövőbeli világosságát Isten Szeretetének bizonyosságában.

Légy élő és lélegző példája a Legmagasztosabb Igazságnak, amely te-benned lakozik.

Szerényen szólj önmagadról, különben Legmagasztosabb Igazságodat hencegésnek fogják venni.

Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz.

Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet.

Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van.

Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre.

Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez.

Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől.

Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson.

Énrólam szólj minden szavaddal.

Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék.

Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben.

(Mindig lehetsz ajándék, mert mindig az ajándék vagy, de néha nem veszed ezt tudomásul.)

Amikor valaki váratlanul lép az életedbe, mindig keresd az ajándékot, amiért eljött hozzád.

Milyen csodálatos megfogalmazás.

Mi egyébért jönne hozzád bárki ?

Mondom néked: mindenki, aki hozzád jön, azért jön, hogy ajándékot kapjon tőled.

Miközben így tesz, ő is ad neked egy ajándékot, azt az ajándékot, hogy megtapasztalod és teljesíted azt, Aki Vagy.

Amikor meglátod ezt az egyszerű igazságot, amikor megérted, meglátod a legnagyszerűbb igazságot, ami létezik:

NEM KÜLDTEM RÁTOK SEMMIT,

CSAK ANGYALOKAT.

Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II .

Eckhart Tolle Kisérő

2010-04-30T22:22:00.000+02:00

Eckhart Tolle: Felszabadult életet élni

Szinte paradoxonnak tűnhet, hogy ma este azzal fogjuk tölteni az időt, hogy megvizsgáljuk a tudat időn túli birodalmát. Azzal töltjük itt együtt az időt, hogy mélyen belemerülünk a jelen pillanatba, és megtapasztaljuk a tudat dimenzióját, amely akkor nyílik ki előttünk, amikor a figyelmünk teljes mértékben a mostra, a jelen pillanatra irányul.

A tanításnak két szintje létezik – ha egyáltalán tanításnak nevezzük a tevékenységemet, bár ez nem igazán tanítás. Az egyik a szavak szintje. A másik pedig a szavak közötti csöndeké. Az emberek általában nem tulajdonítanak fontosságot a szavak közötti csöndes időközöknek, és a mi civilizációnkban valójában már nincsenek is igazából csöndek, csöndes időközök. A fejedben szinte folyamatos dialógus zajlik, hacsak tudatosan nem kezdesz találkozni magadban a csönddel.

Mi történik, amikor a figyelmedet a szavak vagy a mondatok közötti űrre irányítod? A csöndes időközökre. Szinte azonnal valamilyen nyugalom jelenik meg benned. Mert csak ezen a nyugalmon keresztül tudod meghallani a csöndet. És csak így tudsz fölfigyelni a szavak közötti űr csöndjére.

Na de mit jelent ez a nyugalom, ez a csönd? Ezek csak szavak. Használhatunk más szavakat is. Néha a jelenlét kifejezéssel írom körül azt a tudatállapotot, ami a bolygónkon most kezd kollektíven megjelenni. Bár pillanatnyilag még viszonylag kevés ember képes belépni ebbe az állapotba. Mégis létezik egy tudatállapot, ami manapság megjelenőben van, s ami nagyon különbözik attól a tudatállapottól, ami az emberiség történelmének eddig eltelt időszakában uralkodó volt. Ezzel a tudatállapottal nagyon sok tanító foglalkozott már a múltban, ám mindig félreértelmezték őket. A tanításaik eredeti tisztasága mindig elveszett, mert az emberi elme teljesen félreértelmezte és félreértette azokat.

Szóval mit jelent ez a csönd? Az emberi elme azt mondja, hogy a csönd nem igazán érdekes. Ez a tudat olyan állapota, amely mentes a gondolatoktól, és amikor mégis teljesen éber vagy, teljesen jelen vagy, készenlétben állsz. Nem azt jelenti, hogy soha többé nem fogsz gondolkodni. A gondolatok majd ismét megjelennek. De te akkor is ebben az állapotban gyökerezve létezel.

Ahogy egyre jobban megtanulsz élni ebben a csöndben, úgy egyre teljesebben bontakozik ki számodra ez a tudatállapot. Miközben engem hallgattok itt, a személyes szinten túl valójában az történik, hogy ez a tudatállapot bontakozik ki bennetek is. Személyes szinten úgy tűnhet, hogy én hasznos dolgokat osztok meg veletek arról, hogy miként éljetek problémák, szenvedések, konfliktusok nélkül. Ezt a személyes szintet azonban valójában jócskán meghaladjuk.

Annak a dolognak a lényegét, amiről beszélek, amire rá akarok mutatni, nem értheted meg az elméddel. Mert az az elmén túli valami. Az elme szóval a gondolati aktivitást jelölöm. A mentális zajt. A legtöbb ember ennek a folyamatos mentális zajnak a csapdájában él. Azzal azonosítja magát. Azt hiszi: „ez vagyok én”. Folyamatos monológ vagy párbeszéd zajlik az agyában.

Már a kisgyermekek megkezdik ennek a kialakítását. Fokozatosan azonosulnak ezzel a mentális zajjal, és így aztán téves énkép bontakozik ki bennük. „Ez vagyok én.” És teljes mértékben ennek a csapdájába kerülnek, és kerülsz te is. A folyamatos, szakadatlan gondolkodás csapdájába. Az énképed ezekkel a gondolatokkal válik azonossá. Azt mondod: „az én problémáim, az én szenvedésem, én hol vagyok, mi lesz velem?” Egy mentális kép ez, az énnek az olyan érzékelése, amely soha sincs nyugalomban, soha sincs békében, sehol sem érzi otthon magát. Mindig valahova el akar jutni, de sohasem ér oda teljesen. Sokszor úgy tűnik, célba ért, aztán megint azt veszi észre, hogy „ó, nem, nem ott vagyok”. Megpróbál elérni valamilyen állapotot, valamilyen megkönnyebbülést, boldogságot, beteljesülést, kiteljesedést, tökéletességet. Mindegy, hogy miképp, csak elérni.

A bankrabló is erre vágyik. Azért rabol bankot, hogy pénzt szerezzen, mert azt hiszi, hogy a pénz biztosítja a számára azt, hogy elevenebb, élőbb életet élhessen, hogy azt érezhesse, hogy énje mélyebben gyökerezik az életben. Ez pedig természetesen illúzió.

De még a spirituális úton járók is, akik évekig gyakorolnak ilyen-olyan mentális technikákat, ők is el akarnak jutni valahova. A tökéletesség állapotába. A jövőbe. Ez az elme teremtette énérzékelés mindig a jövő fele nyújtózkodik, mert azt hiszi, hogy ott található számára az üdvözülés. „Valahol majd, a jövő egy pontján el fogom érni.” Akár azt jelenti az elérés, hogy gazdag leszek, akár azt, hogy spirituális mesterré vagy megvilágosulttá válok, alapvetően ugyanarról van szó. Mindkét esetben ugyanaz a mentális struktúra működik.

Így aztán folyamatos nyugtalanságra vagyunk kárhoztatva. Sohasem teljesen jó az, ami van. „El kell jutnom valahová.” A jelen pillanat sohasem tökéletes. Vagy csak nagyon-nagyon ritkán.

Amikor egy vágy beteljesül, akkor átéljük a megkönnyebbülésnek egy pillanatát, de utána rögtön már valami más cél merül fel. Figyeld meg ezt magadon! Ahogy nyugtalanságot érzel azzal kapcsolatban, ami van. A jelen pillanattal kapcsolatban. A régi fajta tudatosság része ez. Ami az emberi elme szükségszerű velejárója. Ezért bármit is teszel, amíg az elme szintjén maradsz, nem tudsz megszabadulni tőle.

Aztán ez a mentális zaj fokozatosan önkiszolgálóvá válik. Egyszerűen azért van jelen, hogy erősítse önmagát. Önfenntartóvá válik. Mint egy ördögi kör, megerősíti önmagát.

Amit itt csinálunk, az csupán annyi, hogy lehetővé tesszük a tudatosság egy mélyebb dimenziójának a megjelenését, mert az meg akar jelenni. Nélküle ugyanis nem sok esélyünk lenne. Nem tudod erőltetni a megjelenését, de lehetővé teheted, hogy az megjelenjen.

Emberi lényként való beteljesülésednek éppen az a célja, hogy a tudatod felvirágozzék, hogy kilépj a kondicionált, beprogramozott énedből, a kondicionált, beprogramozott elmédből.

Mentális zajod teljes egészét a múlt határozza meg. Kilépni kondicionált énérzékelésedből – ez a cél. Az „én múltam, az én történetem, az én…” fogságából. Abból, amikor az énedet, az identitástudatodat egyenlőnek véled a múltaddal, a történeteddel, és azt mondod, hogy ezek határoznak meg téged. Igen, ki lehet lépni ebből.

És mi van ezen a múlt által meghatározott kicsi énen túl? Ez az énnek a korlátozott érzete, ami a múltból ered, és a jövőre van szüksége ahhoz, hogy beteljesedjék. Ugyanakkor retteg a jövőtől, mert a jövő megöli őt.

Valójában tehát egy kétélű kardot használsz, amikor a jelenből folyamatosan a jövőbe menekülsz, és egy jövőbeni pillanathoz kötöd a beteljesülést. „Ha egyszer majd eljutok oda” – mondod. De ugyanakkor mély félelem tölt el, mert az van a fejedben, hogy a jövő el is pusztít.

Így az emberek tehát a félelemnek és a vágynak kettős taszigálásában élnek. A legtöbb ember minden tette vagy félelemből, vagy vágyból származik.

Mindannyian a jövőhöz kötődünk, ami szintén az emberi elme struktúrájába ágyazódik be. Érdekes megfigyelned ezt saját magadon. Akár csak azt, hogy ebben a pillanatban nem vagy igazán nyugodt. Vagy hogy két másodperccel ezelőtt éppen arra gondoltál, hogy mit eszel ma este vacsorára. Vagy azokra a problémákra, amelyek holnap várnak rád.

Már önmagában ez a megfigyelés is egy másfajta tudatosság megjelenésének a kezdetét jelenti. Ha meg tudod figyelni, hogy mit csinál az elméd, az már nem az elmetevékenységed része. Nem mondasz róla véleményt, pusztán megfigyeled. Ez teszi lehetővé a nyugalom, a csönd megjelenését önmagadban. Ez a tudatosságnak az a dimenziója, amely mélyebb az elménél, és óriási, valójában mérhetetlen lehetőségeket, végtelen lehetőségeket foglal magába.

Ha pedig egyszer ide bejutottál, akkor csodálkozni fogsz, hogy az emberiség évezredeket töltött el az énérzékelés korlátozott, rendkívül behatárolt formájában, amiben esendő, kis embernek látta magát, kiszolgáltatva a csöppnyi múltjának és jövőjének. Az énérzékelés ezen csapdájában élni azt jelenti, hogy illúzióban és börtönben élsz.

Szóval csak figyelj! Akár ebben a pillanatban is. Nyugalom van benned? „Nyugalomban vagyok? Vagy van az énemnek egy része, ami valahol máshol akar lenni? A jövőbe vágyakozom? Vagy megpróbálok elmenekülni a jelen pillanattól?”

Ez a régi fajta tudatosság lényege. Ezt az önmegfigyelést nevezzük néha figyelő tudatosságnak vagy tanúskodó jelenlétnek. Megfigyeled, hogy mit csinál az elméd, és így már nem vagy teljesen a csapdájában.

És ez csak a kezdet.

Aztán mélyebben, teljesebben kibontakozik, ahogy a csönd kiteljesedik benned. Ebbe most már belepillanthatsz, mert az elméd már nem mozog. Éber vagy, teljes mértékben jelen vagy. Teljesen nyitott a mostani pillanat életteliségére.

A legtöbb ember egyáltalán nincs ennek a ténynek a tudatában. Annak, hogy az életenergia végtelen forrása rejtőzik egy, az elme számára lényegtelennek tűnő valamiben: a jelen pillanatban. Pedig az olyan, mint az atom, ami az anyag legkisebb részeként hatalmas energiát rejt magában, ha kinyílik. Az életenergia ez, ami az egész univerzumot fenntartja.

Hozzáférhetsz ehhez az energiához ezen a kicsi kapun át, ami akkor nyílik ki számodra, amikor a figyelmedet a jelenre irányítod. Ez mindig azt jelenti, hogy nagyon éberré, nagyon jelenlévővé válsz. Ez a csönd. A csönd, az éberség, a jelenlét. Ezek mind egy és ugyanaz.

De ne téveszd össze a csöndet azzal, amikor elálmosodsz, és a fejedet álomra hajtva elcsöndesedsz. Vagy amikor megiszol néhány pohár alkoholtartalmú italt, elalélsz: „ööö…” Nem emlékszel a problémáidra, és így kicsit jobban érzed magad. Az emberek néha azért isznak, hogy kis időre megszabadulhassanak elméjük kínzásától, amely egyre csak sorolja a problémáikat. Vagyis, hogy megszabaduljanak a problémás énérzékeléstől, az énjüktől. Szóval isznak, és néhány percig így legalább nem emlékeznek a problémáikra. Persze a dolognak ára van. Mert a tudatosság egy alacsonyabb szintjére jutnak így. Szóval lejjebb jutsz, a növényi szint fele.

Amit mi szeretnénk tenni itt, az nem ebbe az irányba visz. A növényi életben amúgy hihetetlen szépség és életteliség van. És a növények sok szempontból megvilágosultabbak, mint az emberek, mert a világukat nem problémákkal népesítik be. Ennek az asztalon álló virágnak nincsenek problémái. Még az sem jelent neki problémát, amikor elérkezik a halála ideje. Akkor csak egyszerűen meghal. Ugyanakkor ebben a növényben életteliség van. Ő is a tudatosság kifejeződése, csakúgy, mint ti.

Mi tehát valójában a gondolkodáson túlra lépünk, egy fölébredettebb, éberebb, jelenlévőbb állapot fele haladunk. Hozzá képest a gondolkodás állapota tulajdonképpen álomszerű állapot.

Ha a gondolataidba merülsz, a mentális karattyolásba, akkor csak érintőlegesen vagy tudatában a környezetednek. Lehet, hogy éppen egy erdőben sétálsz, káprázatosan szép környezetben, mégis a problémáidon gondolkozol. „Ezek a problémáim, mi lesz velem?” Így aztán nem vagy ott, nem vagy jelen. Ha ekkor hirtelen valami olyan történik, ami sokkolóan hat rád – „ó!” –, akkor kizökkensz ebből az állapotból, és hirtelen olyan létállapotba jutsz, amelyben éber és teljesen jelenlévő vagy. Ha például hirtelen szembetalálkozol egy medvével, azonnal kilépsz a gondolkodó állapotodból, a problémáidból. Ott a medve. Ez már nem egy probléma, ez egy szituáció, ami valószínűleg valamilyen azonnali cselekvést tesz szükségessé. Vagy elszaladsz, vagy kiabálsz, bármit. Nagy a különbség e két állapot között.

Ilyen jellegű állapot néha előadódik az emberekkel bizonyos szituációkban. Vezetsz. Hirtelen valami baj történik, és tudod, hogy a baleset egy-két másodperc múlva menthetetlenül bekövetkezik. Két órája vezetsz már, belemerülve a problémáid, a stressz világába. „Ezt meg azt kell tenni.” És egyszerre hirtelen mindez félresöprődik. Ez egy példa arra, amikor az a tudatállapot, amiről beszélek, valamilyen véletlen révén megjelenik. Nagyon sok ember meséli el, hogy tudták, hogy a baleset elkerülhetetlenül bekövetkezik kettő, három vagy öt másodpercen belül, és hirtelen extrém nyugalmat, derűt éreztek. Teljesen jelen voltak, teljesen éberré váltak, minden félelmük eltűnt. Túlélték a balesetet, és mindegyikük arról számolt be, hogy meglepő volt ez a nyugalom és derű, hiszen rendkívül veszélyes szituációt éltek át. Sok példa létezik erre. Számtalan ilyen beszámolót lehet hallani.

Ez a tudatállapot tehát néha megjelenhet, ám véletlenszerűen, és csak rövid időre. Egyesek veszélyes tevékenység révén igyekeznek elérni, hogy átélhessék azt. Mert számukra a gondolataik terhétől való megszabadulásnak az az egyetlen módja. A személyiségük, az énjük terhétől való megszabadulásnak. A problémás énjük azon terhétől való megszabadulásnak, amelyről azt hiszik, hogy az az ő valóságuk. Amikor ugyanis egy meredek sziklafalon kapaszkodnak föl a hegyen, akkor képtelenség arra az énjükre gondolniuk. Jelen kell lenniük, a teljes éberség állapotában, a mostban. Amikor azonban lejönnek, és beülnek az autójukba, akkor ismét visszalépnek a problémák világába. Ennek alapján azt hiszik, hogy csak annak a tevékenységnek a kapcsán tapasztalhatják meg újra azt az áhított állapotot. Pedig nem igaz. Választhatod ezt a tudatállapotot. Most, rögtön.

Amit most elmondok, az talán nem mindenki számára alkalmazható. A tény azonban, hogy hallgatod a szavaimat, azt jelzi, hogy elegendő tudatosság van már benned ahhoz, hogy a problémagyártó elmédtől mentes tudatállapot mellett dönts. És amikor belépsz a mostba, rájössz, hogy a jelen pillanatban sosincs probléma. Lehet, hogy van valamilyen helyzet, amivel foglalkoznod kell. Ám az soha sem probléma. Bármi, ami belép a jelenedbe, szükségessé teheti, hogy cselekedj. Hogy ezt vagy azt tedd, és akkor azt meg is teszed. A cselekvés a jelenlétnek ebből a tudatállapotából születik.

De gondolatban ilyen-olyan szituációkon rágódni? Az énérzékelésedet, önmagadat helyzetekhez kötni? És folyamatosan gondolati köröket járni éjszaka álmatlanul heverve az ágyban? És bárhova mész, nem tudod leállítani ezt a zajgépet a fejedben, mert elfelejtetted, hogy hol is van a kikapcsoló gombja. Ez bizony gyötrelem.

A legcsodálatosabb, hogy abban az állapotban, amit én jelenlétnek nevezek, egyszerűen nem léteznek problémák. Léteznek talán feladatok, kihívások, de azok sohasem válnak problémákká.

Minden itt ülő valamilyen élethelyzetben él. Ezek nyilván nem egyformák. Egyes élethelyzetek viszonylag jók és kényelmesek, míg mások talán problematikusak. Talán pénzhiánnyal kell szembenézned, talán egészségügyi gonddal, talán magánéleti vagy munkával kapcsolatos nehézséggel. Továbbá számtalan fiktív, teljességében kitalált problémával, amit az elméd generált. „Mi lesz akkor, ha ez vagy az történik, elveszítem ezt, és nem kapom meg azt, vagy X elhagy?” Ezek a problémák tehát teljes mértékben fiktívek. A folyamatos mentális zaj termékei. Mindez a normális életvitelnek a gyökeres ellentéte.

Amikor úgy érzed, hogy már képtelen vagy megbirkózni a problémáiddal, összecsapnak a fejed fölött a hullámok, és reggelente úgy ébredsz, hogy „jaj, nem bírok ki még egy napot!” Egyetlen ember sem ilyen életre teremtetett. Hogy reggel azzal keljen valaki, hogy „nem bírok elviselni még egy napot!” A természetben nincs ilyen. A virág például egyszerűen kinyílik, amikor a nap feljön, mert reagál a napsütésre. És nincs olyan virág, ami azt mondaná, hogy „nem bírok ki még egy napot!” Nincs olyan állat, amelyik azt mondaná, hogy „nem bírok ki még egy napot!” Kivételt talán azok az állatok képeznek, amelyek nagyon szenvednek amiatt, amit az emberek művelnek velük. A vadon élő állatok között azonban ez ismeretlen. Az állat fölébred, a növény, a virág fölébred, és azonnal az életteliség állapotába kerül. Láthatod, ha megnézed őket.

Jézus gyakran beszélt erről. Azt mondta: „Nézzétek a virágokat!” És amikor azt mondta, hogy „nézzétek a virágokat!”, szó szerint értette azt. Azt akarja, hogy valóban nézd és lásd a hihetetlen szépséget és elevenséget. És ha elég figyelmesen és mélyen nézed a virágokat, akkor rájössz, hogy ők valójában ünneplik az életet. És ilyennek kellene lenni az életünknek.

Az emberi lét is az élet ünneplésére teremtetett. Bár egészen más módon kell ünnepelnünk azt, mint a virágoknak. Az emberek is az isteni tudatosság kifejeződései.

Mi pedig rávetítjük a világszemléletünket a természetre is. Tehát bármilyen is a világszemléleted, kivetíted azt.

Sokan például azt mondják manapság, hogy az egész természet nem más, mint a túlélésért folytatott küzdelem. Mert a saját életük az. Mert a saját elméjük az. Ha mentes lennél a gondolatrendszertől, mi szerint minden lény a túlélésért folytat küzdelmet, akkor észrevennéd, hogy a természet az idő legnagyobb részében ünnepli az életet. A küzdelem csak rövid időszakra jelenik meg. Az állatok idejük legnagyobb részében nyugodtan élnek. Igen. Amikor éhesek, talán gyilkolnak, de ez nagyon rövid időszak, ha azt az egész létezésük időtartamával vetjük össze.

Az ember tehát a problémák terhét cipeli, s a teher maga az elme. Az életkor előrehaladtával a teher egyre súlyosabbá válik. A súly többnyire nő. A múlt belül egyre nehezebbé és nehezebbé válik. A múlt egyre súlyosabbá váló terhét cipeled. De még a fiatalok is terhet cipelnek. Vállukra a jövő súlya nehezedik.

És elméd zaja miatt már nem érzed a lényed legmélyén lévő elevenséget. A mentális zaj befedi az élet hihetetlenül mély életteliségét és vitalitását, ami maga az élet. Azt azonban eltakarja előled az elméd zaja: brrr…, brrr…, brrr…, brrr…

Jézus beszélt erről. Azt mondta: „Azt akarom, hogy életetek legyen, és gazdagabb életetek. Azt akarom, hogy gazdagabb életetek legyen.” Nem arra gondolt, hogy fogyasztási cikkekben gazdagabb. Nem több bevásárlóközpontra gondolt. Nem az élet dolgairól beszélt. Magáról az életről beszélt. Magának az életnek az elevenségéről. És az egyetlen hely, ahol kapcsoltban lehetsz ezzel, az a mentális zaj mögött meghúzódó csönd. Vibrálóan életteli csönd. Jelenlét van a mentális zaj mögött.

Mivel a csönd az intenzív elevenség érzése is, ezért ez az a hely, ahol valami sokkal hatalmasabb dologgal kapcsolódsz össze, mint a kicsiny éned. Amikor megérinted az életteliségnek ezt a hihetetlen érzését, ezt egyetlen ponton, a mostban teheted meg. Mérhetetlenül hatalmas életet találsz ott. És ahogy hozzáférsz, abból annál több és több áramlik az életedbe. Az összekapcsolódottság állapotát már nemcsak futó pillanatokra éled át, hanem egyre hosszabb időszakokra is. Azt, amit én olykor a léttel való összekapcsolódottságnak nevezek, ahol jó érzés élni. Jó érzés élni. Ezek a legegyszerűbb szavak, amikkel leírhatom ezt. Még egy gyermek is megérti őket. Jó érzés élni.

Ám ebből a jóságból, ami maga az élet, dolgok emelkednek ki. Ebből a vibrálóan életteli csöndből, ami a lényed lényegében található, dolgok emelkednek elő. Abból váratlanul gondolatok bukkanhatnak elő, ám ezek már kreatív, új gondolatok. Nem a régi, tíz- vagy húszéves gondolataid gramofonlemezei. Abból fölismerések, ráébredések bukkannak elő, mert az minden kreativitásnak a forrása.

Tehát magát az életet érinted meg. Nem a manifesztálódott, megnyilvánult életet, ami gondolatként, valamilyen dologként, bolygóként, galaxisként vagy fűszálként nyilvánul meg. A valamivé válás előtti állapotban lévő életet érinted meg. Annak eredeti formamentességében. Azt a forma nélküli életet, ami te magad is vagy, ami az esszenciád.

Az ehhez kapcsolódás azt jelenti, hogy megszabadulsz a világtól, a világ dolgaihoz való kötődéstől, a görcsös kapaszkodástól, függéstől, vágyódástól. És fantasztikus módon elkezded érezni magadat.

Hirtelen rájössz, milyen értékes vagy mint élet. Teljesen mindegy, hogy a külső szinten értékes vagy értéktelen személy vagy. Tehát hogy a világ értékes figuraként tart számon, vagy olyan emberként, aki úgymond semmire se vitte. Ennek semmi köze annak az önmagadban lévő helynek a megtalálásához, ahol szabaddá válsz ezektől a külsődleges értékítéletektől. És többé már nem hiszel annak, amit a világ mond rólad. Mert végtére is a világ beteg. És ha hiszel neki, akkor abban hiszel, amit egy őrült világ mond neked.

Ha kételkedsz abban, hogy a világ őrült, csak végy kezedbe egy történelemkönyvet, vagy hallgasd meg a napi híreket. Lehet, hogy nem 100%-ig őrült, mondjuk csak 90%-ig. Szóval egy őrült világnak engeded meg, hogy azt mondja, értékes vagy, és hiszel is neki. És aztán néhány év múlva ugyanez a világ azt mondja majd neked, hogy már nem vagy fontos. Elveszíted a pozíciódat, és már más az igazgatótanács elnöke, nem te. Pedig te azt hitted, hogy ez a te identitásod, az elnökség. Aztán még az American Express platina hitelkártyádat is vissza kell adnod. Ez pedig fájdalmas, ha az identitásodat részben ahhoz kötötted. Igen, tudom, másnak ez nevetséges lehet, de az illetőnek nagyon fájdalmas. „Úristen, újra egy senki vagyok! Pedig azt hittem, hogy vagyok valaki. Hogyan élhetek platinakártya nélkül?!”

Sok ember meg azonnal elhiszi, ha azt mondják neki: „Jelentéktelen figura vagy, mert semmire se vitted.” Mire ő: „Jaj, igen, elszúrtam. De hát az élet igazságtalanul bánt velem. Kiestem a sors kegyeiből. Sohasem adódott lehetőségem.” Vagy azt mondja: „Adódott lehetőségem, de nem éltem vele.”

Az elmebeteg világ azt mondja neked, hogy nem vagy fontos, hogy senki vagy. Nézd csak meg, hogy kit tekint ez a világ jelentős embernek! Színészeket, énekeseket, politikusokat. A legtöbbjük a boldogság álarca mögött elképesztően boldogtalan. Mégis ők a világ bálványai.

Tehát az önértékelésednek többé már nem kell ezekhez a dolgokhoz kötődnie. És ez nagyszerű felszabadulás. Teljes mértékben érdektelenné válik számodra, hogy a világ mit mond rólad. Mert életteliséged olyan mély, hogy tudod, hogy azt senki sem veheti el tőled. És senki megerősítésére nincs szükséged ahhoz, hogy tudd: az életed hihetetlenül értékes. És nincs szükséged senkire, aki azt mondja neked, hogy te elég jó vagy. Ha már magával az életnek a jóságával állsz kapcsolatban.

Addig azonban nagyon hasznos lehet, ha rövid, programozó mondatocskákat használsz, amelyek azt mondják, hogy te elég jó vagy.

Ezen azonban túllépsz, amikor önmagadon belül kerülsz kapcsolatba magának az életnek a jóságával. Attól kezdve már nincs szükséged mentális fogalmakra, hogy tudd, ki vagy te.

Erre célzott Jézus, amikor azt mondta, hogy „legyőztem a világot”. Pedig nem volt semmi földi hatalma.

Az életteliségnek ez a mélysége tehát itt van benned most, ebben a pillanatban. Ám nyitottnak kell lenned rá. Az ebbe való belépés egyik remek pontja – és sokatok már él is ezzel a lehetőséggel –, ha érzitek azt az elevenséget, ami a jelen pillanatban testetek minden sejtjében ott van. Minden sejted vibrál az élettől. Érezd ezt! Hogy milyen kapcsolatban lenni ezzel az életteliséggel. Észre fogod venni, amikor a figyelmed a testedbe irányul. A test belső energiamezejébe. Ez utóbbit én néha belső testnek nevezem. De nevezhetjük örömtestnek is. Hiszen abban az életteliségben hatalmas öröm található.

Amikor a figyelmed erre irányul, akkor a zaj hirtelen elül a fejedben, mert a figyelmed a fejed helyett a létedbe lépett be. És ekkor gyökeret versz a mostban. A létezésben. Ez majdnem olyan, mintha az egész tested hirtelen életre kelne.

Erről beszélt Jézus, amikor azt mondta: „Egész tested fénnyel telik meg.” Ez a tudatosság fénye. És ezt követően a tudatosságodból még nagyon sok marad arra, hogy érzékeld a világot, ahogy ott ülsz, és érzed magadban létezésed vibráló életteliségét. Gyökeret versz a mostban. Ezen a gyökéren keresztül élsz. Ez a bejárat, ez a kapu. Gyökeret versz a létben.

Minden az isteni tudatosság valamilyen formában történő megnyilvánulása. Minden szerv, minden sejt, minden DNS-lánc és így tovább olyan hatalmas intelligenciával rendelkezik, ami az emberi elme számára egyszerűen fölfoghatatlan. Még ezer év múlva is kutatni fogjuk, miként is működik az emberi test.

Oly egyszerű kapcsolatba lépni az emberi elménél hatalmasabb intelligenciával. Egyszerűen érezd a belső tested életteliségét! És hamarosan egy olyan ponthoz érsz el, ahol örömet érzel. Magának az életnek az örömét. Ez pedig nem attól függ, hogy éppen milyen körülmények között élsz. Mert a körülmények jönnek és mennek. Lehet, hogy az adott pillanatban azok éppen negatívak. Lehet, hogy az adott pillanatban éppen pozitívak. Ritkán maradnak tartósan ugyanolyanok. Ha most pozitívak, kellemesek, lehet, hogy jövőre negatívak, kellemetlenek lesznek.

Kint a külvilágban állandó hullámzás figyelhető meg. De létezik egy olyan hely, amely mentes ettől. Börtönben ülőktől kapok leveleket, akik azt írják, hogy gyakorolják és megélik ezt. Intenzív örömöt és életteliséget találnak annak ellenére, hogy a külső, fizikai körülményeik szörnyűek. Ezeket a külső körülményeket nevezem én a te élethelyzetednek. Ha az élethelyzeted jó vagy rossz, az nem számít. Változó. Elveszítesz dolgokat, nyersz dolgokat.

Az élethelyzeted állandóan fluktuál, változik. Még a legnagyobb sikert elért ember élete is az idő múlásával megváltozik. Beköszönt az öregség, elvész a szépség vagy elvész a gazdagság. Vagy elvész a mozgásképesség.

A külső szinten semmi sem marad állandó. Erre jött rá Buddha. A külső szinten minden változik. De van egy hely, ahol szabad vagy ezektől a dolgoktól. Ahol ezek a szempontok már nem érintenek, nem befolyásolnak a hogylétedben. Ahol szabaddá válsz a világtól. A körülmények ott nem számítanak. Ha éppen hajléktalan vagy, akkor gondolhatod azt, hogy „rendben, először is az az első feladat, hogy otthont szerezzek, aztán majd gyakorolom ezt az önmagamba mélyedést. A mélyen a mostba lépést.”

Az elme beidegződöttsége, kondicionáltsága miatt a következő félelem él benne: „Ha most mélyen a mostba merülök, akkor beleragadok abba. Ami pillanatnyilag az életemet jellemzi, és amit egyáltalán nem kedvelek.” Ez az ellenállás rafinált, huncut formája. „Nem szeretem az életkörülményeimet – mondja az elme – ezért nem lépek a mostba, mert nem akarok ebben a jelenben lenni. A jövőbe akarok menni. És ha már eljutottam a jövőbe, akkor majd elmerülök a mostba. Talán az American Express platinakártya juttat majd el a mostba.”

A varázslat titka pedig persze éppen az, hogy most tedd meg! Bármilyen körülmények között élsz is, azok nem indokolják, hogy ne tedd. És a kedvezőtlen körülményekből, például a hajléktalanságból, sőt akár a börtönbe zártságból, a pénztelenségből vagy akár a testi betegségből a leggyorsabban kivezető út: belépni a jelen pillanatba. És összekapcsolódni azzal a határtalan életteliséggel, ami ott van. És várja, hogy megérintsd. Vár rád, hogy érintsd meg.

És aztán az a határtalan életteliség nemcsak akkor létezik a számodra, amikor csöndben ülsz a szobádban. Az nem csupán egy meditációs gyakorlat. Az egy életmód. Kezdesz az összekapcsolódottság állapotában élni. És észreveszed, hogy hirtelen sokkal kreatívabb lettél. Több felismerés és meglátás születik benned arra vonatkozólag, hogy az adott helyzetben mit tegyél. Fölébredsz, és hirtelen tudod: „igen, ezt és ezt kell tennem”. Mert ezek a gondolatok már ebből az állapotból születtek. Maga az élet kezd rajtad keresztül élni és rajtad átfolyni. A kicsi énedre, amelyik a megélhetésért és a sikerért küzd, valójában már nincs többé szükséged. Maga az élet kezd átfolyni rajtad. És sokkal jobban csinálja, mint ahogy azt te valaha is tenni tudnád. A te szó alatt a fejedben lakó, kitalált, fiktív, kicsiny énedet értem. Te ugyanis valójában, végső soron élet vagy.

És aztán nagyon gyorsan az életkörülményeid is javulni kezdenek, mert minden pillanatodban az ott lévő életteliség mély érzetét viszed. És teljesen tisztelni tudod az adott pillanatot. Ez azt jelenti, hogy minden tettedbe és minden beszélgetésedbe egyfajta mély odafigyelés és jelenlét áramlik.

Amikor teljesen ott vagy, akkor teljes figyelmedet adod. Bármi is legyen éppen a tennivalód. De ha elméd még unalmasnak is találja a szóban forgó munkát, és emiatt ki akarsz belőle szállni, a leggyorsabb kivezető út ebből – meglehet, évek óta töprengsz már, hogy miként szállj ki belőle –, ha egy másfajta tudatossági állapotot viszel bele a tevékenységedbe. Teendőd legapróbb részleteire is odafigyelsz. És gondosan végzed azokat. Ennek az lesz a következménye, hogy a mosttal szembeni ellenállásod hirtelen szertefoszlik. Márpedig a mosttal szembeni ellenállás a beidegződésekkel teli, kondicionált emberi elmének kulcsfontosságú jellemzője. Az elme így vagy úgy folyamatosan harcol a jelen pillanattal. „Nem, nem akarok itt lenni. Valahol máshol kellene lennem.”

Amikor a mosttal szembeni ellenállás megszűnik, az élet szabadon tud átáramolni rajtad. Ekkor a problémák eltűnnek. És persze semmi sem alakul problémává. Kihívások továbbra is érkeznek, de te már a mostban tartózkodva reagálsz rájuk. A jelenlétnek és az elevenségnek ebből az érzéséből már látod, hogy mit tehetsz az adott helyzetben. Megnyugszol, és a cselekvés már ebből az állapotból történik meg. Nincs tovább agonizálás. „Jaj, szegény én! Mi lesz a problémáimmal?” És sohasem azzal ébredsz már reggel, hogy „nem bírok elviselni még egy napot!” Ez borzasztó állapot, mégis rengetegen ebben élnek. Föl fogsz ébredni, kinyitod a szemed, de az agyad nem kezd majd azonnal a problémáiddal foglalkozni. Vagyis nem rakja rád azonnal a terheit, mondván: „nem bírok elviselni még egy napot!” Fölébredsz, és azonnal kapcsolatba lépsz azzal az elevenséggel, ami átitatja minden sejtedet, és tartod is ezt az állapotot. „Jó érzés élni!” Miért érzed úgy, hogy jó élni? Mert az elméd még nem lépett működésbe. És nem kezdett el emlékeztetni a problémáidra. Mert az elme mögött mindig jó érzés lapul.

Az élet mindig vitálisan eleven és gyönyörű, és így az élet folyamatos ünnepléssé válik. Nem pedig kényszeres vággyá, hogy eljussak egy jövőbeni időpontba, hogy akkor majd boldog legyek, vagy hogy valakivé váljak, hogy vigyem valamire.

A csoda éppen abban rejlik, hogy ebben az állapotban az életedben minden könnyedebben zajlik. Ráadásul valószínűleg még sikeresebb is leszel, bár nem ez a lényeg. Mert bármit is csinálsz ebben az állapotodban, azt nagyobb gondossággal, sőt szeretettel teszed. Tiszteled a mostot.

Magát az életet tiszteled. Magának az életnek tárod ki a karjaidat. Ez a szeretet. Ez az a mély gondoskodásérzés, amit annak adsz, ami vagy aki éppen fölbukkan a mostban. Igen. Ha ilyen tudatállapotban vagy, ugyan miként is tudna az élet nem együttműködni veled? Viszont hogyan tudna együttműködni veled, ha folyamatosan azt mondogatod: „nem akarok itt lenni, valahol máshol akarok lenni”. Vagy netán még azt is, hogy „valaki más akarok lenni”. Ez zártság, amiben ellenállsz a mostnak, letagadod a jelent, elszaladsz a mostból. „Bármit, csak ezt ne!” – mondja az elme.

És aztán megtörténik az átváltás. Tisztelni kezded az életet, és akkor az élet már segíteni tud neked. Már évekig próbált segíteni, de nem jutott el hozzád. A Nap megpróbálja rád ontani a fényét. Nem vagy olyan nagy és erős, hogy még az életet is távol tarthatod magadtól. Nem határolódhatsz el az élettől. Ha a szoba ablakain leengeded a rolót, akkor a fény nem érhet el. Boldogan bejönne, de ha leereszted a rolót… A napfénynek mindegy. Ő szeretne bejönni.

Szóval ez a jelen pillanattal szembeni ellenállás-nélküliség állapota. A tudatosság legcsodálatosabb átalakulása vár rád, amint belépsz ebbe az állapotba. S ahogy a csöndről beszélve erre már rámutattam: ha nem állsz ellen annak, ami van, akkor a szüntelen mentális zaj lelassul, lecsöndesedik, hatalmas szakadék jelenik meg annak folyamában. A szüntelen mentális zaj ugyanis mentális ellenállás.

Megnyitod hát magad, mindig épp csak a jelen pillanatnak. Ez a végső spirituális gyakorlat. Nincs ennél egyszerűbb. Mégis nagyon nehéznek tűnik, mert az elme máshoz szokott. Kondicionáltsága másra készteti. És az az erő és elevenségérzet, ami ott van. Elkezded rábízni magad erre az érzésre. Erről szól a bizalom szó. Bízni az életben. Nagyon nehéz rávenni magadat arra, hogy bízzál, amikor az ősállapotod a félelem. Az elmével azonosult, általánosan jellemző emberi állapotban az ősállapot a félelem. Márpedig a félelem és a bizalom nem létezhet együtt.

A bizalom egyszerűen a félelem hiánya. Ezért nem tudod a bizalmat kialakítani magadban. Még a pozitív állítások, a programozó mondatok sem segítenek. Mondogathatod magadban, és a fürdőszobatükörre is felírhatod például azt, hogy „bízom az életben. Bízom abban, hogy az élet támogat.” Ez azonban nem lesz elegendő. A pozitív állításokon túlra kell jutnod. S akkor a bizalom magától, természetes módon megjelenik. Akkor már nincs szükséged programozó mondatokra, mert ott vagy, ahol annak a valósága.

A pozitív állítások talán egy átmeneti állapotot jelentenek, azt, amikor még nem jutottál el a dolog valóságához. Például azt mondogatod, hogy „gazdag vagyok”. Ha azonban már 50 millió dollárod van a bankban, akkor letörölheted ezt a programozó mondatot a fürdőszobatükörről. Ez magától értetődő. Tudod, hogy már gazdag vagy. Többé már nincs szükséged arra, hogy ezt mondogasd. Bill Gatesnek nem olvashatunk pozitív állításait a fürdőszobája tükrén. Ám ez csak a külső gazdagság. Ez még nem védi meg őt. Még a rendelkezésére álló vagyonnal sem tud lelki békét vásárolni magának.

És ez csak egy példa arra, hogy amikor a realitás nyilvánvaló és ott van, akkor már nincs szükséged az útjelző táblákra. Minden pozitív állítás ugyanis egyfajta útjelző tábla, ami mutatja számodra a helyes irányt.

Ám elérsz egy olyan pontra, ahol már nincs szükséged az útjelző táblákra. Mert megérkeztél. Amikor a belső testedben élsz, és megérzed – először csak finoman, aztán egyre erősebben – az erőt, az életteliséget, a nyugalmat, és ezek mögött a hatalmas energiát, akkor átéled a bizalom érzésének a valóságát.

És akkor átéled a fölismerést: „A legalapvetőbb szinten valójában ez vagyok én. Nem a fejemben élő kis én.” És ez a hatalmas valami él és cselekszik rajtad keresztül. Ez az erő él benned. És amikor ekként ismered magadat, ezzel azonosulsz, az a bizalom. Ekkor hirtelen a bizalom válik természetes állapotoddá. Az már nem valami olyan, amiről ki kéne találnod, hogy minként tudod elérni. A bizalom a természetes állapotod lesz, így maga a bizalom fogalma is eltűnik. Mert az már olyan természetessé válik, hogy még csak szó sem kell hozzá.

Sok fogalom eltűnik, amikor megjelenik az a realitás, amelyre az adott szó utal. Annak a mentális koncepciójára többé már nincs szükség.

Ritkán beszélek a szeretetről. A jelenlét állapotában az is természetes módon megjelenik. És akkor már nem kell ezt a fogalmat a fejedben tartani, és magadban azt mondogatni, hogy „szerető ember vagyok, szerető ember vagyok”. Nincs már erre szükség.

Néha meglepődöm, amikor valaki elmond valamit, és én jelenlétben meghallgatom, jelen vagyok a számára, és utána így szól: „Ó, te olyan türelmes vagy!” Valóban? Nem tudtam, hogy türelmes lennék. Sohasem türelemként gondoltam rá. Sohasem jutott eszembe, hogy én türelmes lennék. Egyáltalában nem élt a fejemben ez a fogalom, mert a türelem szó még mindig azt jelenti, hogy keményen próbálsz jelen lenni. A türelmességben van valami erőfeszítés. Amikor azonban valódi türelem él benned, akkor még csak nem is tudod, hogy türelmes vagy. Egyszerűen csak jelen vagy. A türelem valami olyan, hogy félig ott vagy, félig nem. Gyakorolod a türelmet. „Oké, türelmes leszek még egy fél óráig, de akkor aztán elég!”

Csodálatos ezért, ha ezekre a fogalmakra már nincs igazán szükséged.

Létezik azonban egy olyan időszak, amikor hasznosak lehetnek. Van egy olyan fázis, amikor a programozó mondatoknak, a pozitív állításoknak helyük van a fürdőszoba tükrén. De eljön az idő, amikor már túllépsz rajtuk. Ha el akarsz jutni Rómába, akkor nem fogsz évekig a Rómát jelző útszéli tábla előtt állni, és bámulni azt, nézni, hogy Róma abban az irányban található. Egyesek irányjelzőtáblákat gyűjtenek. Egy rakásnyival rendelkeznek, és azokat hasonlítgatják össze. Az ezt mondta, ez amazt, ezen tradíció szerint így áll a helyzet, amaz szerint úgy. Ha irányjelzőtábla-gyűjtővé váltál, akkor bizony nehéz őket elengedned. Hiszen a becses gyűjteményedet kéne föladnod.

Bizonyos értelemben minden tanítás irányjelző tábla. És arra sincs szükséged, hogy valamilyen tanítás valamely formájával azonosulj. A lelkiség útján bizony csapdák lapulnak. Azonosulsz egy tanítással, egy formával, és azt mondod: „én buddhista vagyok”. A másik így szól: „én szufi vagyok”. A harmadik: „én zen buddhista vagyok”. Te pedig teravada. Márpedig a zen felülmúlja a teravadát.

Tehát megint képek jönnek be, és ha azonosulsz velük, akkor azok akadályokká válhatnak. A spirituális úton az ego bármelyik szakaszon belopakodhat. Ekkor az ego azt jelenti, hogy ismét egy új kép keletkezett az elmédben arról, hogy ki is vagy te. Ez valami finom apróság, amit megfigyelhetsz önmagadban. Úgy hívják: összehasonlítás. Az ego szereti hasonlítgatni magát. Az összehasonlítás az ego eszköze. Az ego finoman másokhoz hasonlítgatja magát. És valahányszor az ego kisebbrendűséget vagy magasabbrendűséget érez, akkor fölkel a másik ember ellen. Azt mondja: „Oké. Lehet, hogy nem vagyok olyan jó, mint az az ember, vagy olyan okos, olyan spirituális, mint az az ember.” Ez az ego. Vagy azt érzed, hogy „én spirituálisabb vagyok, mint az az ember. Én már hosszabb ideje gyakorlok.”. Vagy: „az én tradícióm jobb, mint azé az emberé”. Ez azt jelzi, hogy a mások fölé emelkedő, fennhéjázó ego kapcsolódott be. Még abban az önmagadról alkotott véleményben is, hogy te spirituális vagy, benne van az ego.

Megpróbálni a fejedben lévő képnek megfelelően élni, megpróbálni spirituálisnak lenni, magadat spirituálisnak látni, ez egy másik egocsapda. És akkor csökken a tudatosságod szintje. Az ego ugyanis azt jelenti, hogy újra visszatért a tudattalanság. És a meditációs gyakorlataid ellenére, ha a fejedben a spirituális ember képe él magadról, akkor számtalan bensődből jelentkező dolgot le kell tagadnod magad előtt. Ha ugyanis ezeket nyíltan szemügyre vennéd, akkor azok azt jeleznék, hogy ó nem, nem is vagy te olyan nagyon spirituális. Ezeket félre kell tolnod. Ha harag vagy bármi más ébred benned, olyan valami, ami nincs összhangban az énképeddel, akkor azt félretolod. És ezek az apró mozzanatok szépen összeadódnak benned, mint a vízforralóban a hőenergia. Olyanná válsz, mint a kukta, amiben a gőz egyre nagyobb nyomást hoz létre. Aztán hirtelen kirobbansz, vagy a depresszió hulláma önt el. Például sok keresztyén próbálja úgy alakítani az életét, hogy az összhangban álljon a jó keresztyénről kialakított gondolati képével. Keményen próbálják, és bármi, ami nem fér bele ebbe a képbe, azt félre kell tolniuk.

Persze ezeket nem lehet örökre félretolni. Elérkezik ugyanis egy pillanat, amikor újra színre lép a tudattalan, és elborít a harag, a szorongás, a depresszió vagy a rossz hangulat. Ez a kondicionáltság. A beidegződöttség.

Szabadulj meg attól az igényedtől, hogy gondolati képek mondják meg neked, ki is vagy te. Nincs rá szükséged. Ezért mondtam, hogy tanulj az állatoktól. Az állatoknak nincs énképük. Ők önmaguk. Természetesen és spontán módon cselekszenek, pontosabban az élet cselekszik általuk. Persze a konkrét formájuknak megvannak a maguk korlátai. Mégis sokkal szorosabban kapcsolódnak a forráshoz, mint az emberek, mármint a szokványos állapotú emberek.

Ezért olyan hasznos megfigyelni az állatokat. Ők nem az énképüknek megfelelően alakítják az életüket. Ők egyszerűen önmaguk. Természetes állapotukban léteznek. Mi éppen ehhez az állapothoz térünk vissza. Indiában használják néha ezt a kifejezést, és arra a természetes állapotra utalnak, amit az emberek sok-sok éve elveszítettek. Csodálatos hát, hogy végre visszatérhetsz abba.

Tehát egyszerűen csak figyeld meg, ha valamilyen új énkép alakul ki benned, vagy ha valamelyik régi énképed visszatért. Légy résen, ha összehasonlításon kapod magadat! Az összehasonlítás az ego eszköztárába tartozó szerszám. Egy kicsit jobbnak vagy éppen rosszabbnak érzed magadat, mint XY-t. Ekkor az ego beszél. A „jobb, mint…” vagy a „rosszabb, mint…” az ego nyelve.

Az énképen keresztül élés egy másik jele a védekezés. Védekezni kezdesz, ha valaki megkérdőjelezi a hitedet, valamely állításodat. Vagy kétségbe von valami olyant, amit te az énképeddel kapcsolsz össze. Figyeld meg hát a benned jelentkező védekezést! Ugyanis valójában mindig egy képet védsz, ha védekezel. Mert aki te igazából vagy, annak nincs szüksége védelemre. Az annyira erős, hogy megtámadhatatlan. Az messze túl van mindazon, amit bármi módon is megítélni vagy megtámadni lehetne. Annak semmiféle védelemre nincs szüksége.

Ha megfigyeled magad, akkor már nem is vergődsz ennek a tudattalan reakciónak a csapdájában. Amikor észreveszed, hogy egy kép jelent meg az elmédben, és te azonosultál ezzel a képpel, akkor azt mondod: „ó, ni csak! A kondicionált elmém már megint belépett!” És hirtelen tudatára ébredsz. Megfigyeled, ahogy védekezővé váltál azzal az álláspontoddal kapcsolatban, amit kialakítottál. Még akkor is, ha az valamilyen spirituális téma.

Az én mentális pozíció. „Az én álláspontom.” Azonosultál egy állásponttal, ami azt jelenti, hogy egy kép formálódott elmédben az énedről, és azt meg kell védeni. Ezért mondja a Csodák könyve – amelyben sok csodálatos mondat olvasható –, hogy valahányszor védekezni kezdesz, tudd, hogy egy illúzióval azonosultál.

A tény fölismerése azonban már nem része az illúziónak. Ez benne a gyönyörű. Abban a pillanatban, ahogy rájössz, hogy azonosultál egy illúzióval, ez a tudás már nem az illúzió. Fölismerted az illúziót, és ebben a tudásban mentes vagy az illúziótól.

Minél több ilyen illúziót fedezel föl magadban, annál jobb. Mert minden alkalommal, amikor észreveszed egy elmeműködési minta bekapcsolódását például egy énképet, védekezést, ragaszkodást, csüngést –, akkor abban a pillanatban, amint a minta létének tudatára ébredsz, a fölismerésed tudása már nem része a mintának. Ezért olyan csodálatos ez.

Minél többet észreveszel abból, ami tudattalan benned, annál jobb. A minta bekapcsolódása nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottál. A dolog észrevétele a lényeg. A fölismerése. Az illúzió illúzióvoltának a fölismerése már nem illúzió. Észrevetted. Az észrevevés már nem a kondicionált elme műve. Az észrevevés a kondicionálatlan részed cselekedete. Ez a részed az, amely lát. Csak lát.

Tehát csodálatos helyzetben vagy, hiszen bármi is jelenik meg benned, annak megengedheted, hogy megjelenjen. Ha ezt a munkát végzed – ha egyáltalán munkának akarod ezt nevezni –, akkor semmit sem kell letagadnod. Semmi olyant nem kell letagadnod, amit viszont letagadni kényszerülnél, ha egy énképen keresztül élnél. Ami nincs összhangban az énképeddel, az letagadtatik. Ebben a munkában azonban bármi is jön elő, azt hagyod előjönni.

Érzelmi minták és elmeminták merülnek fel, ám amint fölbukkannak, fölismered őket. Amikor azt mondom, hogy engedd meg, hogy bármi, ami meg akar jelenni, megjelenjen, akkor talán azt kérdezed: „De hát nem így él minden ember?” Nem. Nem így.

A megengedés tudatosságot előfeltételez. A tudatosság pedig már nem része a kondicionált elmének. Amikor azt mondom, hogy megengedni, akkor abban benne foglaltatik, hogy jelen van az a részed, amelyik megfigyeli a kibontakozó mintát. Az, ami a fejedben vagy kívül viselkedési mintaként jelenik meg, miközben beszélgetsz valakivel. Csak figyelj! Minél többet látsz meg, annál nagyobb mértékben növekszik a tudatosságod. Minél több tudattalanmintát fedezel föl magadban, annál nagyobb mértékben nő a tudatosságod. Így már nem jelenik meg többé, hogy azt mondassa veled: „ó, nem kéne ezt éreznem. Nem kéne ennek a gondolatnak fölbukkannia a fejemben. Nem kéne.” Ilyenek nem jelennek meg többé.

A belső állapotok megengedése egy csodálatos felszabadító gyakorlat. És ennek hatására megérted, hogy nem is létezik olyan belső állapot, ami te lennél. Nincs olyan kondicionált állapot, aki valójában te lennél. Ezért teheted meg szabadon, hogy felbukkanásukat megengedd. Máskülönben, ha például harag ébred benned, és te azonosulsz azzal, akkor azt mondod, hogy „na nem, ezt nem szabad! Én már hosszú évek óta spirituális úton járok, és még mindig haragra lobbanok. Nem, ezt nem lenne szabad!” Ekkor igyekeznél azt elnyomni vagy letagadni, és azt mondanád: „Nem, nem vagyok dühös. Én sohasem vagyok dühös. Ne vádolj engem azzal, hogy dühös vagyok! Te vagy dühös!” Jellegzetes egomegnyilvánulás. „Még hogy én tudattalan lennék! Te vagy a tudattalan!” És figyeld meg, hogy milyen mechanikus a védekezés! Figyeld meg annak a mechanikus természetét, kondicionáltságát! Szinte óraműszerűen, csaknem automatikusan jelenik meg. Valaki megnyomja a gombot, és jön a reakció. És akik jobban megismernek egy idő után, ha valamilyen reakciót akarnak, csak megnyomják a gombot. Az egész teljesen robotszerű.

Mondok egy példát. Néhány hónapja a vancouveri Stanly parkban sétáltam a tavacska partján. Mindig figyelem a környezetemet, mert rengeteget lehet tanulni egyszerűen az emberek megfigyeléséből. De az állatoktól természetesen sokkal többet. A rendellenes működésről azonban az emberek megfigyelése árul el igen sokat.

Az egyik nap egy idős úr kenyérdarabkákkal etette a kacsákat. Amikor két 16 év körüli tinédzser gurult mellé kerékpáron. Valamilyen környezetvédelmi szervezet önkéntesei lehettek. Megszólították a kacsákat etető férfit: „Tudja, uram, hogy a kacsák kenyérrel való etetése történetesen rosszat tesz nekik? A kenyér ugyanis megtölti a gyomrukat, viszont nem biztosít számukra elegendő tápanyagot.” A férfi így válaszolt: „Igen, tudom.” Majd etette tovább a kacsákat. A fiatalok mondtak még valamit, mire a férfi részéről megjelent a védekezés. Vagyis beismerte, hogy tudja, a kenyér káros a kacsáknak, az etetésük azonban valami miatt örömet szerzett neki. Talán ez az életében az egyetlen interakciója más élőlénnyel, hogy eteti a kacsákat. A kacsák etetésének öröme így nála nagyobb súllyal esett latba, mint annak a tudása, hogy az etetés káros a kacsáknak. Végül így szólt: „Nyugi, értem, nem vagyok hülye. Senki sem fogja nekem előírni, hogy mit tegyek és mit ne. Nem vagyok hülye.” Az ego reakciója tehát óraműszerűen jelentkezett. Elkezdett dühösen beszélni, elkezdett védekezni. Nem volt sok értelme a szavainak, hiszen képtelenség megvédeni egy olyan viselkedést, amiről épp az imént vallottad be, hogy tudod, hogy hibás. Az ego azonban nem törődik ilyen aprósággal. Az automatikus védekező mechanizmus bekapcsolódását lehetett megfigyelni. És még percekig beszélt, s a védekezése közben egyre mérgesebb lett. Mit is védett? Az álláspontját. Egy mentális képet. Az egoját. Végül a fiatalok – akik talán jelenlévőbbek voltak, legalábbis elég jelenlétben lévőnek tűntek, bár talán csak jól képezték ki őket – így feleltek: „Köszönjük, hogy meghallgatott minket. Viszontlátásra.” A férfi tovább sétált. Körülbelül 50 méterrel arrébb ismét elkezdte etetni a kacsákat.

Lássuk ezek után, vajon mi történt volna, ha jelenlétet visz az adott pillanatba. Játsszuk el újra az eseményeket! Eteti a kacsákat, a fiatalok megjelennek, és azt mondják: „Tudja, hogy ez árt a kacsáknak?” A férfi első mondata talán még igaz volt: „Igen, tudom.” Utána azonban mondhatta volna, hogy „tudom, hogy önöknek tökéletesen igazuk van. De a kacsák etetése akkora örömet jelent a számomra, hogy eddig nem tudtam lemondani róla. Úgy érzem, hogy etetnem kell őket. De igazuk van. Most ezt én abbahagyom.” Vagy mondhatta volna: „Csak odaadom ezt a maradékot, ami még nálam van, de tudom, hogy önöknek teljesen igazuk van. Annyira szeretem a kacsákat, és az etetésük akkora öröm a számomra.”

Így jelent volna meg az igazi ereje. S ekkor az egoja a következőképpen reagált volna: „Nem, ezt nem lehet. Így megsemmisülsz. Ez gyengeség. Védd meg magad!” Ha azonban őszintén elmondja azt az igazat, és nem érezte volna annak szükségét, hogy megpróbáljon megvédeni egy képet, akkor az igazi erő jelent volna meg benne. A valódi ereje került volna a felszínre.

Az ego szempontjából ez védtelenné válásnak tűnik, pedig egyáltalán nem az. Valódi erő. Az egész beszélgetés minősége teljesen más lett volna. Igazi kommunikáció alakulhatott volna ki három emberi lény: a két fiatal és az idős férfi között. Talán még a szeretet is megjelenhetett volna. Csodálatos találkozássá válhatott volna ez a beszélgetés, az ego azonban nem engedte ezt meg. Védenie kellett önmagát.

Az emberek gyakran esnek ebbe a csapdába. És ez csupán egy apró példa.

Most képzeld el, hogy valaki az egész életét így éli le! És a legtöbb ember bizony így éli le.

Talán mindenki, aki itt ül a teremben, kicsit ismeri ezt a jelenséget a saját életéből. Talán nem is olyan kicsit. Ám az ittlévők közül senki sincs benne teljesen ezen egominták csapdájában. Mert nektek már van legalább néhány olyan területetek, ahol az egotokon túllépve szabaddá váltatok. Elkezdtetek megnyílni. Különben nem ülnétek itt. Az egotok nem engedte volna meg, hogy eljöjjetek ide. Vagy ha mégis, akkor az eddig hallottak annyira fájdalmasak lettek volna az egoitoknak, hogy mostanra már hazamentetek volna.

Ami igazán érdekes, hogy ha jelenlétbe kapcsolsz, és megfigyeled a védekezést, akkor azt mondod: „ó, Istenem, hát itt van”. És akkor a megfigyelés egyszerű aktusán keresztül néhányszor már túllépsz rajta. Mert ott van az erő. Ahol többé már nem védekezel.

És akkor hirtelen megtörténik a váltás. Az elméd pedig folyton azt szajkózza majd: „Vigyázz, veszély van! Védd meg magad!”

Tehát abból tanulsz, ha megfigyelsz más embereket, és persze saját magadat is.

Mit tegyünk a fájdalomtesttel?

Ha a spirituális tanítás illetve a tanító valódi, akkor azt mondja, hogy „észreveszed-e, hogy többé már nem kell szenvedned? Torkig vagy-e már eléggé a szenvedéssel, vagy szeretnél még ragaszkodni hozzá?”

Mindannyian, akik ma eljöttetek ide, szenvedtetek már eleget. Máskülönben nem lennétek itt.

Bizonyos értelemben tehát a szenvedésed csodálatos dolog, mert miatta jutottál el a fejlődésedben eddig a pontig. Én magamról tudom, hogy nem ülnék itt, ha nem lettek volna életemben borzalmas szenvedések és fájdalmak.

Tehát a szenvedés hozott el ide. Az üzenet pedig a következő: Nincs szükséged további szenvedésre, ha úgy döntesz, hogy belépsz a tudatosság új állapotába! Ha a mennyek országát választod. Nem kell az életnek beráncigálnia, berugdosnia téged a mennyországba. Az fájdalmas. Velem ugyan azt tette, de most az a feladatom, hogy elmondjam: nem kell megvárnotok, hogy veletek is ez történjen.

Válasszátok az új állapotot! Képesek vagytok rá. Nem mondanám ezt mindenkinek, de nem is mindenki jött el ide. A tény, hogy itt vagy, azt jelzi, hogy a tudatosságod megfelelő szintre jutott már ahhoz, hogy megértsd, amikor azt mondom, hogy választhatod azt az állapotot, amely mentes a szenvedéstől. Választhatsz olyan állapotot, amelyben többé már lehetetlen szenvedni. Ahol nem lép fel boldogtalanság.

Nem olyan állapotról beszélek, amelyben bezárod magad, és azt mondod: „engem többé már semmi sem érinthet meg”. És falakkal veszed körül magadat. Szó sincs ilyenről. Mert ha körülbástyáznád magad, akkor a gyönyörű és jó dolgok sem érintenének meg. Nem erről beszélek, hanem a teljes nyitottság állapotáról. Az olyan intenzív jelenlét állapotáról, amelyben a boldogtalanság már sehol sem akaszkodhat rád. A boldogtalanság ugyanis csak az elme alkotta énérzetre kapaszkodhat rá. A kis énre, aki folyton a múltba és a jövőbe rohangál. És folyamatosan figyelmen kívül hagyja a jelent.

Fölfedezed, hogy a mostban nincsenek problémák. Nincs boldogtalanság. A múltban és a jövőben élő boldogtalan én föloldódik, amint jelenlévővé válsz. Ez a tanítás.

Ez ugyanaz az üzenet, amit 2600 éve Buddha mondott el. És csak néhányan értették meg. Majd elkezdődtek a félremagyarázások. Bekapcsolódott ugyanis az elme, és azt mondta: „oké, akkor dolgozzuk ki szépen, mit is jelent ez valójában. Hogyan tudjuk kategorizálni? Miként építhetünk föl ebből egy rendszert?” És így a gyönyörű tanításra ólomsúlyú mentális struktúra épült.

Mindig ez történik. Az elme megpróbál behatolni, és így az eredeti tanítás tisztaságára és egyszerűségére a vallás nehéz súlya rakódik. Mi pedig épp az eredeti tanítás egyszerűségéhez térünk vissza.

Meg lehet szabadulni a fájdalomtól. Ennek az első lépése az, hogy megérted: miért jelenik meg fájdalom? Azért, mert az adott pillanatban nem vagy jelen. Azért, mert belül elszaladsz az elől, ami van, harcolsz vele, letagadod, elmenekülsz előle. Így jelenik meg a fájdalom. Mindig így van.

Ha elfogadod azt, ami van, akkor az újfajta tudatosság állapota azon nyomban megjelenik. Képtelenség ezért a pillanatnyi valóság elfogadását különválasztani a gondolat nélküli éberség új állapotától. Amint tökéletesen elfogadod azt, ami éppen van, azonnal megjelenik a gondolat nélküli éberség állapota.

Az elme minden tevékenysége alapvetően arra irányul, hogy ellenálljon annak, ami van. Létének alapját a jelennel szembeni folyamatos ellenállás teremti meg.

A pillanatnyi valóság letagadása és a régi fajta tudatosság tehát összetartozik. Ezért mi azt gyakoroljuk, hogy ne álljunk ellen annak, ami van. És így hozzáférjünk az élet erejéhez.

Azonban ez még nem szabadít meg feltétlenül és azon nyomban minden fájdalomtól és szenvedéstől, mert az emberek már évezredek óta fájdalomban élnek. A fájdalomnak energiamezeje van, amit minden ember megörököl egyszerűen azzal, hogy beleszületik ebbe a megvilágosulatlan, fájdalommal teli emberi állapotba. Egy őrült állapotba. Ebbe születtél bele, ezért mindenkihez hasonlóan te is osztozol ezen emberi fájdalmon. Amint beleszületsz ebbe a világba, máris magadra vetted a fájdalom terhét. Ezért a gyakorlatunknak és a felismerésünknek ez rendkívül fontos része.

Tehát nem valami könnyű és olcsó dologról beszélek, hogy oké, mostantól kezdve mindnyájan boldogok lehetünk. Ennél mélyebb ügyről van szó. És nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy egyfajta energiamezőként ott él benned az elhunyt emberek fájdalmának a maradéka. Személyes szinten, energiamaradékként ott él benned a gyermekkorod fájdalma is. Különböző fájdalmas dolgok történtek vele a gyermekkorodban és persze azt megelőzően is.

De beszéljünk egyelőre csak a jelenlegi létezési formádról. Arról a fájdalomról, amit a gyermekkorodból és az azt követő évekből cipelsz magaddal. Ezek nem tűnnek el teljesen. Fájdalom- és energiamező-maradékot hagynak hátra. Végső soron minden energia. Ezek az energiamezők pedig összeadódnak, mert azonos frekvencián rezegnek. Az érzelmi fájdalom így egyetlen energiatömeggé áll össze. Olyan becsomósodott energiatömeggé, amely nem áramlik szabadon. Olyan energiává, amit én fájdalomtestnek nevezek. S amit az emberek belül hordoznak. A fájdalom egyfajta energiamezőjeként. Ha nem ismered ezt föl, ha nem ismered meg a fájdalomtest működését, akkor bármennyi spirituális gyakorlatot végezhetsz, az újra és újra kibabrál veled. És emiatt újra és újra elveszíted a tudatosságodat. Ezért most erről akarok beszélni.

A szünet után majd kérdésekre válaszolok, és örülnék, ha főleg arról kérdeznétek, hogy miként kezeld a fájdalomtestedet, és hogyan vigyél bele jelenlétet.

Először is tudatosítom magamban, hogy létezik bennem a fájdalomnak egy energiamezeje. Ami például zaklatottságként, haragként, depresszióként, feszültségként vagy félelemként manifesztálódik. Bármilyen formában is jelenik meg, az nem kellemes, hanem fájdalmas érzés. Ez a múltbeli fájdalmak maradéka. Ám az időbeli távolság ellenére még mindig nagyon eleven. Magadban hordod belül, csak éppen nem mindig vagy ennek tudatában.

Erről írtam röviden a könyvem egyik fejezetében, most kicsit részletesebben fogok foglalkozni a jelenséggel, ami azzal jár, hogy nagyobb jelenlétet viszünk a fájdalomtestbe.

A fájdalomtest néha alszik. Máskor pedig ébren van, tehát aktív. Akkor válik aktívvá, akkor érzed a fájdalomtestedet hirtelen nagyon intenzíven, amikor az újabb fájdalomélményekből kezd mintegy táplálkozni. Ez újra és újra megtörténik. Mert a fájdalomtestnek, mint egy kis lénynek, rendszeresen ennie kell. További fájdalmas élményekre van szüksége.

Ez történik, amikor valami viszonylag jelentéktelen történés hihetetlenül heves, fájdalmas reakciót vált ki belőled. Valami apró bosszúság ér, vagy valaki mond valamit, vagy a társad tesz vagy mond valamit, vagy akár csak az történik, hogy valami eszedbe jut, és az hirtelen mély, érzelmi fájdalmat vált ki belőled. Ebben a pillanatban a fájdalomtest, ez az energiamező felébred alvó állapotából. Készen áll arra, hogy újabb fájdalmat kebelezzen magába. Ezt nem magyaráztam el elég világosan az első könyvemben, majd a másodikban megteszem.

A fájdalomtest kétféle módon tudja mindezt megtenni. További fájdalomélményekből táplálkozik, mert csak ezen tud élni. Hiszen a fájdalomtest fájdalomenergiából áll. Azt mondja: „Kérlek, áruld el, hol juthatnék még fájdalomhoz.”

Ha készen áll arra, hogy aktivizálódjon, akkor a gondolataidból táplálkozik. Uralma alá vonja a gondolkodásodat. Befurakodik az elmébe. Ami nem más, mint a gondolati tevékenységed. És így az ráhangolódik a fájdalomtestedre. Ettől kezdve minden gondolatod destruktív és fájdalmas lesz. Amit a fájdalomtested persze imád. Boldogan magába habzsolja minden romboló és mélyen negatív gondolatod energiáját. Bezabálja, és attól érzi jól magát. Eszik.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az emberi fájdalom addiktív természete. Igen. Függőségről van szó. Mert a fájdalomtest szereti a fájdalmát. Amikor a fájdalomtest átvette benned az irányítást, és sikerült elhitetnie veled, hogy ő vagy te, akkor az egész gondolkodásod teljesen ráhangolódik a fájdalomtestedre. Az pedig táplálkozik belőle. Abban a pillanatban fájdalmat akarsz. Mert abban a pillanatban a fájdalomtest vagy. És ha ekkor azt mondom neked, hogy lehetséges olyan élet, ami mentes a fájdalomtól, akkor te fejbe csapsz. Mert ezt akkor a fájdalomtestnek mondanám, és a fájdalomtest ily módon reagálna a szavaimra.

A fájdalomtestnek tehát szüksége van arra, hogy időszakosan újra és újra életre keljen. Mindenki átélte már ezt a párkapcsolatában. Megtalálod az ideális társadat, aztán néhány hét múlva egy másik, addig számodra teljesen ismeretlen oldala mutatkozik meg. Időnként szinte kis szörnyeteggé válik. Akkor ezt mondod magadnak: „Te jó ég! Elképesztően hatalmas hibát követtem el!” Nem. Nem követtél el hibát.

Mindenkinek van fájdalomteste. Beleértve téged is. De önmagad esetében kicsit nehezebb észrevenni, amikor belőled bújik elő a kis szörnyeteg.

Tehát a fájdalomtest használja a gondolkodásodat. A negatív és destruktív gondolataidon él. Hogy egy konkrét fájdalomtestnél meddig tart az evés, az személyenként erősen változó. Létezik olyan fájdalomtest, amelyik nagyon gyorsan táplálkozik. Talán csak egy-két óráig. Más fájdalomtestek hetekig vagy akár hónapokig is. Ez szélsőségnek számít. A legextrémebb esetekben pedig a fájdalomtest folyamatosan működik. Szinte nincs is szunnyadó állapota. Állandóan táplálkozik, és folyamatosan aktív. De ez valóban ritka jelenség. Ritkán azonban ilyen is előfordul.

Akadnak olyan emberek, akiknek a szemébe nézve úgy érzed, hogy a fájdalomtestük néz vissza rád. S csak egy jelre vár, hogy arra fájdalommal tudjon válaszolni. Az ilyen emberek akarják, hogy haragudj rájuk. Akarják, hogy megtámadd őket. Ők teljes mértékben a fájdalomtestük rabjai.

Az első szint tehát az, amikor a fájdalomtest a gondolkodásodból táplálkozik.

A második szinten a fájdalomtest már más emberek érzelmi fájdalmából is táplálkozik, ami rád reagálva bennük ébred.

Tehát már nemcsak a gondolkodásodat használja, hanem elsősorban mások reakcióit. A kapcsolatokban, amikor a fájdalomtest készen áll arra, hogy színre lépjen és táplálkozzon, akkor ennek megfelelő reakciót provokál ki a partnerből. Megnyomja a megfelelő gombot, mert fájdalomra éhes.

A fájdalomtest imádja a színházat. Ezért nélkülözhetetlen eleme a legtöbb kapcsolatnak a dráma. A fájdalomtestnek szüksége van a táplálásra. Hirtelen megjelenik. A legkisebb kiváltó ingerre bekapcsol. A másik ember reakciójából is táplálkozik, és itt kezdődik a kapcsolatban a dráma. Azt mondja: „Még több fájdalmat akarok!” És mivel az elme már ráhangolódott a fájdalomtestedre, ezért csodálatos észérveket tud találni. Kiegészítésként heves vitákat és kiabáló versenyt ad a jelenethez.

Erre a másik személy fájdalomteste is fölébred, és a kettő már egymást táplálja, nyam-nyam, amíg az etetés ideje véget nem ér.

Ezt követően a két fájdalomtest pihenni tér, emészti a benyelt falatokat. Utána a kapcsolat egy ideig ismét harmonikus. Azután a ciklus ismét kezdődik elölről.

A fájdalomtest tehát a gondolatokból és a többiek reakcióiból táplálkozik.

Korábban említettem a boldogtalan ént. Azt a mentális mintát, amivel sok ember azonosul, s ami egy boldogtalan énérzékelés. Ha a fájdalomtest aktivizálódik, akkor ez a mentális minta fölerősödik. Ilyenkor megnő annak a boldogtalan énnek az energiája, amelyik már eddig is azt mondogatta, hogy az élet nem elég jó, hogy úgysem sikerül semmi, hogy lemaradtál az életről stb. Belép a fájdalomtest ebbe az elmemintába, és megsokszorozza annak az energiáját. Megtízszerezi, meghússzorozza, megszázszorozza.

Más szóval: amikor a fájdalomtest fölébred, és az érzelem beáramlik ebbe a mentális mintába, akkor a boldogtalan énérzékelés rendkívüli mértékben fölerősödik, és imádja a boldogtalanságát. Ugyanis épp abból áll.

Ez azonban nem egy benned élő idegen test. Semmi sem létezik, ami ne életenergia lenne. Még a fájdalomtest is életenergia. Csak olyan életenergia, amelyik nem áramlik szabadon. Valahol elakad. Márpedig, ha az energia elakad, és nem tud szabadon áramolni, akkor fájdalom jelenik meg. Olyan ez, mint egy folyó. Ha a folyó vize nem tud szabadon folyni, akkor a víz fölgyülemlik, és nő a víznyomás.

A fájdalomtest azonban valójában csodálatos életenergia. A víz továbbra is gyönyörű, ám benne belül nyomás halmozódott fel. Hát ez a fájdalomtest. Viszont ahogy jelenlétet viszel a fájdalomtestbe, az már nem tud átverni téged, nem tud rávenni, hogy teljesen azonosítsad magad ővele.

Közületek már sokan gyakorolják ezt. Fájdalom jelentkezik, a fájdalomtest megjelenik, és akkor rájössz, hogy ez a fájdalomtested. Ez a szabadulás kezdete. A felismerés. Amikor jön, valami kis kiváltó inger, finom provokáció vagy akár csak egy gondolat hatására, akkor valamilyen formában mély fájdalom jelenik meg.

Egyeseknél ez igen aktív, agresszív fájdalom. Másoknál a fájdalom passzív formában mutatkozik meg. „Én, szegény szerencsétlen!” Ez az áldozat fájdalma. Teljesen mindegy, hogy melyik forma jelentkezik.

Különböző embereknél különböző jellege van a fájdalomtestnek. Lehet zavartság, nehézségérzés, feszültség vagy beszorultságérzés. Nem az számít, hogy milyen. Ahogy megjelenik, rá fogsz ismerni. Figyelő jelenléttel fogadod. Azt mondod: „Hoppá. Itt jön a fájdalomtestem.” Érzed az energiamezejét a testedben. Gyakran a hasban, a napfonatnál, vagy a gyomrod területén. Néha valami borzasztó súlyként a hasadban. Egyesek egy bennük tátongó nagy szakadékszerű lyukként érzékelik. Vagy intenzív haragként. De bármi legyen is, figyeld!

Ezért segít sokat, hogy most itt ülsz. Mert a figyelő jelenlét, ami része ennek az új tudatosság állapotának, nagy erőt kap egyszerűen attól, hogy ebben az energiamezőben tartózkodsz.

Ott lesz tehát a figyelő őr, aki szemmel tartja a fájdalmat, hogy az többé már ne használhassa az elmédet. Nem táplálkozhat már a gondolkodásodból, mert közvetlenül figyeled. Nem tud besurranni az elmédbe, és ott boldogtalan énné válni.

Így a fájdalomból csupán kavargó vagy nehéz energiamező marad vissza. Így már a fájdalom nem válhat boldogtalan énné. Nem úgy érzékeled önmagadat, mint egy boldogtalan lényt. Ez a fájdalom végének a kezdete.

A teendőnk azonban az, hogy létezni engedjük azt, ami van. És ez arra az időszakra is vonatkozik, amíg a fájdalomtest ott van benned. A benned lüktető fájdalomnak is meg kell engedni, hogy legyen. Ez egy rendkívül nagy erejű gyakorlat.

Tehát nem azt mondom, hogy nem harcolunk a fájdalommal, hanem azt, hogy még csak megszabadulni sem próbálunk tőle. Tudatosságot viszel bele, ami a pillanatnyi valóság elfogadásának egy rendkívül együttérző állapota. Ez egy nagyon erőteljes állapot.

Azt is jelenti ez, hogy olyan lényként vagy jelen, aki képes megengedni. Te vagy az, aki meg tudja engedni, hogy fájjon. Tudod, hogy most nem te teremted ezt a fájdalmat, mert te azt gyakorolod, hogy elfogadd azt, ami éppen van. Tehát nem olyan fájdalomról van szó, amit te hozol létre. Ez egy régi fájdalom. Te az elfogadást adod a régi fájdalomhoz. Ez csodálatos állapot.

És ez az erőteljes gyakorlat nem csak arra vonatkozik, ami kívül történik veled, tehát elfogadod a pillanatot úgy, ahogy van, hanem magába foglalja a fájdalomtestben lévő fájdalom elfogadását is. Megfigyeled, érzed, megengeded azt. Tehát jelenlétet viszel bele. A jelenlét találkozik a fájdalomtesttel. Itt van a fájdalomtest, és ott jön a jelenlét csöndes tere. Te pedig fenntartod a jelenlét állapotát, miközben a felkavarodás megtörténik. Így a fájdalomtest már nem tudja ismét feltölteni önmagát. Mert a fájdalomtest és a gondolati aktivitásod közötti kapcsolatot elvágtad. Nem táplálják már a gondolataid. Csak figyeled őt.

Az elkapására és a megfigyelésére az a legjobb időpont, amikor éppen fölébred benned. Amikor először észreveszed, hogy kezd megjelenni. Akkor azonnal nagyon éberré válsz minden sejteddel, és érzed őt. Itt van. És éber maradsz. Jelen maradsz. És tovább figyeled. Ez a fájdalom transzmutációjának, átalakulásának a kezdete.

Minél többször megfigyeled, annál kevésbé tud táplálkozni. Valahányszor megfigyelőként vagy jelen, az veszít az energiatöltéséből. Nem jut új energiához. Valójában az történik, hogy a fájdalomtest energiát veszít. Ám a benne csapdába esett, fájdalomtestté vált életenergia egyúttal a valódi éned életteliségének a részévé válik.

Rengeteg embernél az életenergia nagy része a fájdalomtestben, csapdába zárva található. Kevéssé férnek hozzá az életteliségükhöz. Mert annak legnagyobb részét leköti a fájdalmuk. Az teljességében egy nagy, boldogtalan én csapdájába zárva található. És semmi sem áramlik bennük. Egyáltalán nincs áramlás. Csak egy hatalmas összehúzódottság.

Sok ember egyszerűen csak egy óriási görcs. Egy nagy csomó. Döbbenetes. Az egos állapot egy hatalmas görcs. Semmi sem áramlik.

Ám amikor az energia kiszabadul a fájdalomtestből, hihetetlen mértékben megnő a vitalitás, az életteliség, és természetesen eltűnik a fájdalom. Nem fog mindjárt az első alkalommal eltűnni. Sokszor kell a folyamatot végigcsinálnod. Sokszor megpróbál majd újra és újra megjelenni. És meg is jelenik.

Sokszor alulmaradsz vele szemben. Ez rendjén való. Mindez része a folyamatnak.

Adódnak alkalmak, amikor ismét elborít. És csak utána döbbensz rá. „Ó, hát itt volt! Én meg teljesen lemaradtam róla.” Lehet, hogy háromórás jelenet zajlott le közted és a partnered között, és csak utána jössz rá: „ó, hiszen ez a fájdalomtest volt! Teljesen lemaradtam róla.” Nyugi. Nem baj. A következő alkalommal talán majd elcsíped, és időben fölismered őt.

A jó hír az, hogy ebben a jelenlétgyakorlatban a fájdalomtest tulajdonképpen a szövetségeseddé válik. Nélküle ugyanis csak nagyon kevés ember érezne kellő késztetést arra, hogy a tudatosság új állapotába lépjen be. Amíg nem tudsz róla, addig a fájdalomtest minden alkalommal behúz a csőbe. És a tudatosságodat minden esetben elveszíted.

Mostantól azonban, hogy ezt már tudod, valahányszor felüti a fejét, te már be tudod őt vonni a jelenlétgyakorlatodba. Így hát minél többször aktiválódik, annál jobb. Örülj neki!

Ha erős fájdalomtested van, szerencsés vagy. Segít a gyakorlásban. Nagy tanítóddá válhat.

Spirituális gyakorlatod legerőteljesebb része tehát a fájdalomtesttel való foglalkozásod. Megtapasztalod majd, hogy milyen gyorsan megtörténik a transzmutáció. Amikor fölismered, hogy a fájdalomtested nem a boldogtalan éned, hanem egyszerűen csak fájdalom. Nem kellemes, de meg tudod engedni, hogy legyen. És a jelenlét hihetetlen mértékben fölerősödik, valahányszor a fájdalomtestedre tudod azt irányítani.

Ha nagyon tömör vagy súlyos fájdalomtested van, akkor neked intenzívebb jelenlétre lesz szükséged.

Még nem sokan szabadultak meg teljesen a fájdalomtestüktől, de néhányan már azért igen. És a számuk egyre növekszik. A legtöbb ismerősöm, aki csaknem valamennyi fájdalmától megszabadult, olyan ember, aki nagyon masszív fájdalomtesttel rendelkezett, és ezért erősebb késztetést érzett a megszabadulásra, mint a többiek.

A keleti terminológia említi a karmát. A karma végső soron, valójában az összes múltbéli kondicionáltságot jelenti, beleértve a múltbéli fájdalmat is. Amelyről tévesen azt hiszed, hogy az te magad vagy. A karma azt jelenti, hogy minden múltbéli programozottságoddal azonosulsz. És arra ítéltettél, hogy ezt a múltbéli kondicionáltságodat újra és újra átéld és megjelenítsd.

A fájdalomtest tehát a karma egy fontos aspektusa. És amiről itt beszélek, az az, hogy miként lépjünk túl azon a tudattalanságon, ami a karma. Lényegében arról beszélek, hogy miként oldjuk föl a karmánkat. Máskülönben a karma sohasem érne véget, hiszen az folyton újrateremti önmagát. Ezért szokták gyakran kerékhez hasonlítani. Folyamatosan megújítja önmagát.

Én a fájdalom és a szenvedés végéről beszélek. Használd a párkapcsolatodat a gyakorlásodban! És tudd, hogy bárkit is választasz partnerednek, annak lesz fájdalomteste. Ne keresd az ideális, fájdalomtest nélküli társat! És örülj neki, hogy nincs is ilyen. Használd a kapcsolatodat, mert sokkal-sokkal könnyebb saját fájdalomtested tudatára ébredni párkapcsolatban, mint egyedül élve. Hatalmas lehetőség a gyakorlásra.

Ha mindketten értitek a fájdalomtest működését, hogy miként is zajlik a folyamat, akkor megállapodhattok, hogy segítetek egymásnak, ha azt látjátok, hogy a másikban fölébredt a fájdalomtest. Ha ez megtörténik, akkor a pár nem aktiválódott fájdalomtestű tagja nagyon-nagyon jelen marad ahelyett, hogy belemenne a reagálós játszmába. Maradj nagyon-nagyon jelen! És ha a partneredet teljesen eluralja a fájdalomteste, akkor maradj annyira jelen, hogy azt is megengedd neki, hogy őt eluralja a fájdalomteste. Anélkül, hogy reagálnál rá. Vagy hogy azt gondolnád róla, hogy az a fájdalomtest, akit éppen látsz és hallasz, azonos lenne a társad valódi személyével.

Csak megengedni. Ez a titok.

Ha a partnered nem akar együttműködni veled, akkor csináld magadért. Nagyszerű, hogyha együttműködik veled, de egy ember megszabadulásához végső soron csak egy ember kell.

Sok nőnél akkor jelenik meg a fájdalomtest, amikor közeledik a menstruáció ideje, mert a kollektív női fájdalomtest rendkívül erős. A fájdalomtest egyik aspektusa a kollektív emberi fájdalom.

Kollektív lehet például annak a nemzetnek a fájdalma, amelyhez tartozol. Egyes országok fájdalma súlyosabb, mint másoké. Az új világ viszonylag kisebb súlyú fájdalommal rendelkezik az óvilággal képest, mert Európa és Ázsia nagyobb múltú, márpedig a múlt súlya és fájdalma nagyon is jelen lévő, valóságos tényező. Néhány országban csak leszállsz a repülőről, és ha elég érzékeny vagy, máris megérzed a kollektív fájdalomtest energiamezejét. „Uhhh…” Például Kelet-Európában. Sok országban érezheted ezt rögtön az első lépésekkor. Németországban azonnal érzed. Ahogy kilépek a gépből: „Uhhh…” Oroszországban: „Uhhh…” Minden személy, aki ott él, része ennek a kollektív fájdalomtestnek.

Szóval ez nem csak személyes dolog. A fájdalomtest sohasem csak a te személyes problémád. Az emberi lét tartozéka. A te részesedésed az emberi állapotból, és nem személyes ügy csupán.

Nincsenek kizárólag személyes problémák. Életed minden fájdalma része annak az emberi állapotban, ami ilyen-olyan formában éppen megnyilvánul.

A kollektív fájdalomtest egyik aspektusa tehát az adott ország fájdalomteste. Az Egyesült Államoknak is van fájdalomteste, de ott kisebb karma halmozódott fel, mint Európában, és különösképpen mint egyes európai országokban. Még olyan, viszonylag rövid ideig tartó esemény, mint például a vietnámi háború is, hozzáad egy kicsit a kollektív fájdalomtesthez. Az 50 ezer amerikai férfi halála egy távoli országban. A szenátus akkori elnöke az önéletrajzában így fogalmazott: „Hát igen. Visszatekintve ez valószínűleg hiba volt.” Íme az emberi őrültség egyik megnyilvánulása. Tudom, hogy ülnek itt olyanok, akik megjárták Vietnámot. Mert menniük kellett, és ott szenvedtek. Ez van. Most viszont már dolgozhatsz ezzel a fájdalmaddal.

Ahogy kollektív női fájdalomtest, úgy kollektív férfi fájdalomtest is létezik. A női fájdalomtest, amelyből minden nő kiveszi a részét, azzal a borzasztó fájdalommal kapcsolatos, amivel a nők évezredekig tartó rabszolgaként és értéktelen birtoktárgyként való kezelése járt. Azt megelőzően akadt ugyan olyan időszak is, amikor a nők az őket megillető jogokkal rendelkeztek, de a legtöbb országban sajnos évezredekig a nők a patriarchális, az elme dominálta tudatosságállapot áldozatai voltak. Ez pedig különösen érezhetővé válik, amikor a menstruációs időszak, a nőiesség biológiai szintű megnyilvánulása elkezdődik. Az ekkor jelentkező intenzív fájdalom automatikusan fölébreszti a női fájdalomtestet.

A régi, tradicionális buddhista tanítások szerint a nők sohasem tudnak megvilágosodni, mert minden menstruáláskor elvesztik a tudatosságukat. Így tehát ki kell őket ebből zárni – mondták. Ezt meg is tették, ami viszont a buddhista tanokat egyre élettelenebbé és egyre elmedomináltabbá tette. Nos, az állításnak történetesen épp az ellenkezője az igaz. Ha a nők tudják, hogy ebben az időszakban a fájdalomtestük különösen hajlamos aktiválódni, és akkor képesek jelenlévővé válni, akkor ily módon ők igen gyorsan megszabadulhatnak a fájdalomtestüktől.

Vigyél jelenlétet a fájdalomtestbe! És légy nagyon éber! Különösen, amikor a menstruáció idején aktiválódik a fájdalomtested. Figyeld meg a fájdalom ébredését! Figyeld meg, és hagyd, hogy legyen! Légy együttérző vele! Mert a megengedés épp ezt jelenti. Légy az az együttérző lény, aki megengedi a fájdalomnak, hogy legyen! És aki képes tartósan elviselni a felkavartságot.

A jelenlét állapota mindig a szelíd átölelése annak, ami van. Finom lágyságot viszünk abba, ami van. És ez a lágyság hatalmas erejű. Lágyságot belevive átöleljük a pillanatnyi valóságot, és fenntartjuk az ölelést. Jelen maradsz. Fenntartod a fájdalmat. És figyeled a zűrzavart. Fenntartod. Jelenlétérzésed nagyon-nagyon gyorsan sokkal de sokkal erősebbé válik, ahogy tartod a fájdalmat. És a fájdalom lassan alábbhagy. Ez azonban már nem számít. Mert a fájdalom elfogadása már olyan teljes benned, hogy a pillanatot nem teszed már a fájdalom megszüntetésének az eszközévé.

Tehát nem arról van szó, hogy „elfogadom, csak hogy minél előbb véget érjen már ez a fájdalom!” A fájdalmat tökéletesen elfogadod. És ebben rejlik az igazi spirituális erőd. A teljes elfogadásban. Persze ezúttal már nem azonosultál a fájdalommal. Az nem vált a boldogtalan éneddé. Teljesen ott vagy. Teljesen jelen vagy vele. Teljesen elfogadod, hogy a fájdalomtest ott vibrál benned. És azt is, hogy menstruációkor talán meglehetősen hosszú ideig kell majd tartanod a fájdalmat. Akár néhány napig is. És közben jelenlétet viszel bele.

Természetesen előfordulhat, hogy közben időnként alulmaradsz. Amikor észreveszed, újra jelenlévővé válsz vele szemben. Az alulmaradsz szón azt értem, hogy előfordulhat, hogy a fájdalomtest sikerrel hatol be az elmédbe, és ott újra átveszi gondolkodásod irányítását. Ám egyszer csak észbe kapsz, és újra tartod.

A fájdalom tehát fantasztikus tanítóddá válik. És valahányszor ez megtörténik, jelenlétet viszel bele.

Mindig több nő jelentkezik a tudatossággal foglalkozó csoportokba, mint férfi. A nők gyorsabban fognak előrehaladni, mint a férfiak. Mindenhol ezt tapasztalom. És ennek részben az az oka, hogy immár képesek lesznek használni azt a fájdalomtestüket, ami eddig óriási akadály volt a számukra. Hatalmas segítséggé válik, amint jelenlétet viszel bele. A férfiak még mindig sokkal kevésbé vannak kapcsolatban a testükkel. A nők is persze az elméjükben élnek, de a férfiak sokkal mélyebben körülbástyázták magukat az elmestruktúráikkal. Persze nekik is van fájdalomtestük, de a férfiakra elsődlegesen az jellemző, hogy a fejükkel azonosítják magukat. A nőkre pedig elődlegesen az jellemző, hogy ők a fájdalomtestükkel azonosulnak. Ezek persze csak tendenciák. Csodálatos gyakorlat ez.

A szünet után szeretném megkérni a jelenlévők közül azokat, akik olvasták a könyvemet, hogy mondják el, hogy haladnak. Milyen akadályokkal találtad magad szembe? Hol kezd nehézzé válni a dolog? De kérdezhettek bármi más, a témával kapcsolatos dolgot is.

A vázolt gyakorlat olyan egyszerű, olyan csodálatos és olyan erőteljes, hogy döbbenetes, hogy ilyen sok időbe tellett az emberiségnek eljutni eddig a pontig. Az átalakulás mostantól kezdve azonban már nagyon gyorsan megtörténhet.

Tedd hát a fájdalomtestedet a szövetségeseddé! A fájdalomtest nem az ellenséged. Abban a pillanatban, hogy ellenségednek tekinted, megjelennek a régi elmeminták. Amik még a fájdalomtestből is újra problémát csinálnak. „Hogyan tudok megszabadulni tőle?” Ne azzal foglalkozz, hogy megszabadulj tőle! Csak figyeld! Az elintézi. Csak figyeld és tartsd! Először szinte elborít a fájdalom, de minél inkább jelenlétet viszel bele, annál inkább észreveszed, hogy mekkora ereje van a jelenlétednek. Azt is megérted, hogy a fájdalmad végül is csak hullámfodrozódás annak a hatalmas, szinte végtelen dolognak a felszínén, aki te valójában vagy.

Végső soron minden emberi forma csupán olyan felszíni fodrozódás vagy hullámocska, amelyik óriási hullámnak igyekszik látszani. S amint fölismered lényed hatalmasságát, szinte végtelenségét, a fájdalom viharsebesen csöppnyire zsugorodik, és kiderül, hogy korábban csak óriásira fújta föl magát. Ez a megszabadulás gyakorlata. Nem igényel sok időt.

Néha megkérdezik tőlem: „Aztán mennyi ideig kell csinálnom?” Ezt embere válogatja részben attól függően, hogy az illetőnek mennyire tömör a fájdalomteste. De nem számít, mert maga a gyakorlat csodálatos. Találkoztam olyanokkal, akiknek extrém erős volt a fájdalomtestük, és körülbelül két év gyakorlatozással 80-90%-kal csökkentették azt. Ismétlem: ők különlegesen tömör fájdalomtesttel rendelkeztek.

Tehát lehetséges a megszabadulás.

Nem arról van szó, hogy egy életen át kell gyakorlatoznod. Tehát nem az a helyzet, mint némely spirituális tanítónál, aki azt mondja: „Még öt életnyi időt kell rászánnod a dologra.” Vagy azt: „A következő életedben sikerülni fog.” Vagy azt: „Húsz év múlva fölszabadítalak, miután ideadtad nekem az összes pénzedet.”

Most Eckhart Tolle előadásának kérdés-felelet része következik:

Amíg a mikrofon odaér a kérdezőhöz, csak legyünk jelen! Ne várjunk semmi történést!

Kíváncsi vagyok, vajon hogyan kezeled azt a helyzetet, amikor két ember fájdalomteste összecsap. Adva van a feleségem, akit történetesen nagyon szeretek. A dühöngő fájdalomtestem és a „tele van a hócipőm”-testem, amelyik időnként visszavág. Kíváncsi vagyok, hogyan kéne ezt kezelnem.

Használd a kapcsolatodat a gyakorlásod központi elemeként. Mint már tudod, a fájdalomtested nincs folyamatosan jelen. Időnként fölébred. Vagy benned, vagy a társadban. Légy ott, amikor fölébred. Figyeld a folyamat kezdetét, ahogy a fájdalom megjelenik. Nem javasolnám ezt, ha nem tudnám, hogy megvan benned a szükséges jelenlét, ami ahhoz kell, hogy figyelő tanúként szemléld a történéseket. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod tenni, hiszen arra is képes vagy, hogy már három órája itt ülj, és hallgass engem. Elegendő jelenléttel rendelkezel ahhoz, hogy tanúként megfigyeld, ahogy a fájdalom megjelenik.

Ha a fájdalmat a megjelenése korai stádiumában tudod elkapni, akkor könnyebb lesz jelen lenned, és az nem veszi át fölötted az irányítást.

A fájdalomtest néha nagyon gyorsan jelenik meg. Ez olyan fájdalomtestekre jellemző, amelyeknek az energiamezejét alapvetően a harag alkotja. A harag tüzes jellegű valami. A haragos fájdalomtest – szemben a súlyos, depresszív fájdalomtesttel – szinte alig ad időt a megfigyelésre. Úgy jelenik meg, mint egy robbanás. Egy másodperc alatt fölveszi teljes méretét.

Ha tehát harag jellegű fájdalomtestről van szó, akkor bizony igen nehéz megfigyelned a kialakulását, mert az robbanásszerű.

Másféle fájdalomtestnél, például félelemmel teli fájdalomtest esetén könnyebb a megfigyelés, könnyebben észleled, ahogy megpróbál az elmédbe terelni.

Tehát légy jelen a folyamat elején.

A partner óriási segítséget nyújthat, ugyanis előfordulhat, hogy a fájdalomtest kibontakozásának már az elején azonosulsz vele, és elkezdesz vitatkozni. A vitát ekkor persze már a magyarázatok és az érvek hátterében meghúzódó fájdalomtest táplálja energiával. A társad eközben jelen lehet, sőt fokozhatja is jelenléte intenzitását, és figyeli a fájdalomtested erőre kapását.

Ha nem vagy képes megfigyelni saját fájdalomtestedet – ami eleinte olykor bizony előfordulhat –, a partnered megteheti ezt helyetted. Ilyen gyönyörűen működhet a kapcsolat. A társad lesz a figyelő tanú. Ha adott esetben ez neked nem megy. Ez rendkívüli erejű gyakorlat lehet.

És aztán mi történik? Ha én együtt vagyok valakivel, akkor észreveszem, ha a fájdalomteste fölébredt, és már kúszik is az elméjébe azt akarva, hogy én reagáljak rá. Lépj ilyenkor az intenzív jelenlét állapotába, ami egyúttal az igen nagyfokú nyitottság állapota is. Azonnal azt fogod érezni, hogy a tested minden sejtje élettel vibrál. Ezt követően fenntartod a teljes nyitottságnak és jelenlétnek ezt az állapotát, és megfigyeled, ahogy a társad fölébredt fájdalomteste átvonul az elméjén. Aztán mindenféle trükköt megpróbál majd, csak hogy tudattalan reakciót váltson ki belőled.

A fájdalomtestek rendkívül rafináltak. A te partnered is megpróbál majd minden trükköt. A fájdalomteste végigzongorázza azokat a gombjaidat, amelyek megnyomására a múltban tudattalanná váltál. Épp a megfelelő szavakat mondja majd, amelyekről tudja, hogy azok tudattalanná tesznek, és érzelmi reakciót váltanak ki belőled.

Te azonban jelen maradsz. Tedd meg őérte, ha elveszíti önmagát a fájdalomtestben. Fenntartod a jelenlétet, és figyeled, ahogy a fájdalomtest mindent bevet, csak hogy téged tudattalanná tegyen. A jelenlét minden esetben egy energiamezőt sugároz köréd.

Ha tehát valakivel vagy, akkor ha intenzív jelenlétben maradsz, jelenlét sugárzik ki belőled. A fájdalomtest számára rendkívül nehéz hosszú ideig aktívnak maradni a jelenlét energiamezejében. Még akkor is, ha az egy másik személyből származik. Lehet, hogy a fájdalomtest fizikailag eltávolodik. Az illető például kirohan a szobából. Vagy beugrik a kocsijába, és elhajt. Vagy pedig az történik, hogy a fájdalomtest általi elragadottság kellős közepén az illető egyszer csak magára talál. Ez valami egészen varázslatos jelenség.

Hirtelen tudatos jelenlét jelenik meg, amivel képes rálátni a tomboló fájdalomra. Akár egy kiabálás kellős közepén is megtörténhet ez. Kiabálsz a társaddal, és egy pillanatban hirtelen fölbukkan benned a jelenlét. Olyan érzés ez, mintha színész lennél a színpadon. Aki megfeledkezett arról, hogy ő csak egy rendkívül szenvedélyes forgatókönyvi szerepet alakít. Hirtelen rájön, hogy ő csupán a kondicionált elmemintájának megfelelően cselekszik. És hirtelen figyelő jelenlétet produkál. Lenyűgöző jelenség.

Tehát segítetek egymásnak. Ha a társad elveszíti önmagát, te jelenlévő maradsz. A jelenlét sohasem azt jelenti, hogy visszavonulsz. Vagy hogy véded magad. Ezért jó, hogy eljöttél ma ide, mert ez segít neked megismerni a jelenlét állapotát. Egyesek összetévesztik azt a tartózkodó közömbösség állapotával. Ha például megtámad téged a társad fájdalomteste, és te erre visszavonulsz. Ez valahogy így fest. Ez nem jelenlét. Ráadásul a kicsiny én ilyenkor még azt is mondhatja: „Ó, én ezen már rég túlvagyok. Engem nem érint meg a fájdalomtest. Én felülemelkedtem már az ilyen tudattalanságon.”

A jelenlét tehát teljesen nyitott állapot. Megengedés. Megengeded a partnerednek, hogy ott legyen, ahol van. Ez nagyon mély megengedés. Hatalmas erő kíséri. És átöleled a fájdalmat. Akár a saját fájdalmadat öleled át, akár a társadét, a szeretet állapotában maradsz, és tudatosítod magadban, hogy a fájdalom mozgolódik. Nem kell azt szavakban megfogalmaznod. Ezen a ponton az valószínűleg úgysem működne.

Légy azonban óvatos! A fájdalomtestek rendkívül dörzsöltek. Előfordulhat, hogy a fájdalomtested fölébred, és proiciál, tehát kivetít valamit abban a pillanatban, és mond valamit a partnerednek. Például: „Hát látod, megjelent a fájdalomtested.” Sok minden történhet, de ha jelen vagy, akkor minden rendben.

Ismerek néhány olyan házaspárt, akik titkos jelet adnak egymásnak, ha észreveszik, hogy a társuk fájdalomteste ébredezik. Némelyiküknek ez a módszer bevált. Egy apró kézmozdulat. Néha azonban egyáltalán nem válik be. Ha már a teljesen kibontakozott fájdalomtestnek mondasz valamit, annak a reakciója ugyancsak markáns lehet. Az egyik jel, amit valaki ajánlott nekem a következő: (…) Nos, ez garantáltan nem fog működni.

Néha hasznos a fájdalomtest irányította interakció után megbeszélni, hogy mi is történt. Hogy is kezdődött a dolog, minként használta a fájdalomtest az elmét, az ilyen-olyan érveket és álláspontokat, mi szerint „nekem igazam van, neked nincs” stb. Hogy hogyan vonult ezekbe az elmestruktúrákba.

Hasznos szokás néha utólag visszatekintve jelenlétet vinni az eseménybe, ahol a fájdalomtest teljesen átvette fölötted az uralmat. Tehát miután a tudatosság visszatért, megcsókoltátok egymást, rendet raktatok, és kellemesen megvacsoráztatok, vagy bármi hasonlót tettetek, elbeszélgettek a történtekről. „Hát igen, ez a fájdalomtest volt. Benned vagy bennem kezdődött a folyamat? Gyere, nyomozzunk vissza a kezdetekhez! Az első mozzanat az volt, hogy nem telefonáltál, hogy ma késve érsz haza. Vagy hogy nem vitted ki a szemetet.” Egészen apró, jelentéktelen ügyekkel kezdődhet a dolog.

Visszatekintve tehát utólag is jelenlétet vihettek a folyamatba. Aztán figyeld meg, hogy a következő alkalommal vajon sikerül-e közben fenntartani a jelenlétet. Csodálatos gyakorlat.

Ha pedig alulmaradnál, akkor vizsgáld meg utána, hogy hol buktál el. De ne azzal a hozzáállással, hogy „ó, a fene egye meg, nem sikerült, kudarcot vallottam!” Mert az csak az „én nem vagyok elég jó” jelmondatú kicsi ént erősíti. Ne így. Egyszerűen tárgyilagosan vedd szemügyre a történteket, hogy tudd, miként is kezdődött a folyamat. Ez is remek gyakorlat.

Tehát beszéld meg a társaddal, vizsgáljátok meg a történteket együtt, és akkor legközelebb már hatékonyan tudtok egymásnak segíteni. Könnyebbé teszi ez a dolgotokat. Ha ugyanis a pár egyik tagjában beindul a fájdalomtest aktiválódása, a másik ember egy darabig még mindenképpen tudatos lesz. Vegyétek hát ennek hasznát.

Ha újra találkozunk, megköszönöm, ha beszámolsz arról, hogy mit értetek el ezzel a gyakorlattal.

Szeretnélek megkérdezni a gyermekek tudatosságáról és arról, hogy vajon meg tudjuk-e akadályozni, hogy bennük fájdalomtest alakuljon ki.

Nagyon sok gyerek már korai életkorban fájdalomtestet alakít ki, ami a szülei fájdalomtestéből származik. Valamennyi fájdalom minden emberben jelen van már akkor, amikor világra jön. Ez jelentős mértékben hozzáadódik a személyes fájdalomtestéhez.

Az én fájdalomtestem igen gyorsan nőtt életem első 6-7 évében, mert mindkét szülőm intenzív fájdalomteste vett körül. Sok hasonló család létezik.

A gyerekek tehát magukba szívják szüleik fájdalomtestét.

A kérdést nyilván nemcsak magad, hanem a többi, a teremben most itt ülő ember érdekében is tetted föl. És érzem, hogy ennek kapcsán nő a helyiségben a tudatosság.

A legtöbbet azzal segítesz a gyereknek, ha tudatosságot viszel a saját fájdalomtestedbe. Vagy ha társsal élsz, akkor a legjobb, ha mindketten ezt teszitek. Mert az esetben nem fogtok folyamatosan fájdalomtestet kisugározni és megjeleníteni, amit a gyerek magába szívna. De még az olyan gyereknek is lesz bizonyos méretű fájdalomteste, akinek a szülei nem vesznek el a saját fájdalomtestükben. Még egy három- vagy négyéves gyereknél is gyakran meg lehet figyelni, ahogy az angyalból néhány másodperc alatt kis üvöltő szörnyeteg válik. Az átalakulás annyira döbbenetes, hogy teljesen normálisnak, szokványosnak tartják. Ez a gyönyörű lény, akinek a szeméből fény ragyog, még nem sok elmeaktivitást produkál. Az egos énje még nem túl erős. Ezért a tekintetéből még rengeteg lét áramlik át. És egyszer csak hirtelen iszonyú görcsbe csap át. Ledobja magát a földre, és elkezd üvölteni. Ez a fájdalomtest. Gyerekeknél ez viszonylag rövid ideig aktív. Mert az ő elméjük még nem elég fejlett ahhoz, hogy a fájdalomtest sokáig tudjon abba csimpaszkodni. Ezért a fájdalomtest gyorsan átfut rajtuk, majd távozik. Ismét gyorsan inaktívvá válik.

A gyereknek az segít legtöbbet, ha egy ilyen üvöltős roham után rá tudsz mutatni, hogy mi is történt.

Más gyerekek esetleg másként reagálnak a fájdalomtest megjelenésére. Például extrém módon visszavonulnak. Magukba zárkóznak. Kérdezd meg a gyerektől: „Emlékszel, amikor tagnap üvöltésroham tört rád? Mi történt akkor veled? Ki volt az?” Azzal, hogy rámutatsz, hogy a gyerekben valamilyen energiaáramlás zajlott le, és talán nevet is adsz neki, segíteni tudsz, hogy a jelenben maradjon, és megfigyelhesse a fájdalomtestét, amint az ébredezik. A folyamat közepén gyerekkel ezt képtelenség megtenni. Csak a történés lezajlása után van erre lehetőség. Nem tudsz egy üvöltő szörnyeteggel beszélni. De amikor visszatért az angyalka, akkor megkérdezheted: „Ki volt az előbbi szörnyeteg?” Nem azért kérdezed ezt, hogy bűntudatot vagy bármi hasonlót ébressz benne. Érdeklődve tedd föl neki a kérdést: „Hát nem érdekes? Vajon honnan jön ő? Vajon van neve?”

És amikor legközelebb kezdődik a fájdalomtest ébredése, akkor mondd: „Ó, nézd csak! Úgy látom, megint itt van XY. Visszajött.” Már akkor mondhatod, amikor zajlik a jelenet, bár azzal nem hozod ki belőle. Mégis így legalább már akkor egy kis tudatosság ébred benne a fájdalomtestével kapcsolatban. Miután pedig elült a vihar, azt mondod: „Látod, megint eljött. Hát nem vicces?”

Ha el tudod kapni a gyerek fájdalomteste ébredésének az első pillanatát, akkor mondhatod: „Ó, úgy tűnik, XY közeledik. Érzed?” Ily módon a gyerekben nagyon gyorsan megnő a figyelő jelenlét. Ténylegesen elkezdi figyelni önmagában a fájdalomtest működését. Ez csodálatos dolog. Ezt minden itt ülő szülő könnyen megteheti.

Tehát nem próbálsz megszabadulni tőle. Szinte olyan ez, mint ez jelenség, amit te és a gyereked együtt szemléltek. Ha jön, rácsodálkoztok: „Ó, ni csak!”

És nyíltan be kell vallanod, ha a te fájdalomtested vette át fölötted az irányítást. Ilyenkor mondhatod például azt, hogy „tudod, mi volt ez? Ugyanaz történt velem, mint ma reggel veled. Ez az én fájdalomtestem volt.”

Idővel megtörténhet, hogy a gyerek így szól hozzád: „Ó, itt a fájdalomtested.” Az igazán jól funkcionáló családokban ilyen dolgok történnek. A gyerekek képesek erre. Imádják, ha figyelhetnek. Olyan ez nekik, mint egy játék. Izgalmas.

(Halljátok? Itt van valami, aminek megadhatjuk magunkat. Akár az ilyen jelenségnek is. Ez kis bosszúság, ám ha a fájdalomtested készen áll arra, hogy fölébredjen, akkor nagy bosszúságként fogod átélni.

Sajnos véget ért. Pedig épp kezdtem volna…)

Szóval bármi hasonlót használhatsz. Még kis bosszúságokkal is gyakorolhatsz. Figyeld meg, hogy képes vagy-e teljes elfogadással fordulni afelé, ami eddig irritált. Csak fogadd el teljesen! Bármi is az, dolgozz vele, teljesen megengedve azt, és figyeld meg, mi történik. Minden, amit teljesen megengedsz, lelki békét teremt benned. Hatalmas lelki békét. Minden, amit tökéletesen megengedsz.

Mindannyiunknak van fájdalomteste. És legtöbbünknek valamilyen munkahelye is. Tudsz-e valamit tanácsolni arra vonatkozóan, hogy a munkánkat miként használhatjuk fel a fájdalomtesttől való megszabadulásra?

A munkahelyeden általában olyan környezetben vagy, amit a kis ének, kis egok és nagy egostruktúrák uralnak. Tehát a tudattalanság. Számos nagy szervezetet még mindig ez a tudattalan állapot irányít, bár néhány kivétel talán azért akad. Óriási segítség hát, ha nem várod el a többiektől, hogy tudatosak legyenek. Ha nem számítasz tudatosságra ott, ahol nincs tudatosság.

Ahogy a megbeszélt gyakorlatodat végzed magaddal, nagyon könnyen észre fogod venni a munkatársaidban a tudattalanságot és a fájdalomtest fölébredését. S annak az elmén keresztül történő megjelenítődését. Folyamatosan ezt fogod tapasztalni. Egyes cégeknél persze jobban, másoknál kicsit kevésbé. Itt ugyanazt gyakorolhatod, mint a párkapcsolatban, hiszen itt is emberi kapcsolatokról van szó. Azt, hogy miként vihetsz jelenlétet a kapcsolataidba.

Ha a fájdalomtest valaki másban fölébred, akkor ne kapcsolj reaktív üzemmódba. Ami a kis én harca lenne a másik ember fájdalomtestével. Mert az könnyen működésbe hozhatná a te fájdalomtestedet. Az eredménye mindennek pedig egy jó nagy vita lenne. A gyakorlat lényege az, hogy felhagysz a kis én reagálási szokásaival. Miközben megengeded a másik embernek, hogy tudattalan legyen.

Ez nem jelenti, hogy minden alkalommal beadod a derekadat. Azt jelenti, hogy megteremted a jelenlét állapotát, és jelenlétet viszel a munkádba. A tárgyalóasztalhoz a bizottsági ülésre. Ott ülsz, és figyeled a kis ének asztal körül zajló csatáját. Figyelsz, és egy percre talán eszedbe jut a mostani pillanat. Ez az előadás. Ami visszahozza számodra a jelenlét állapotát. Ott ülsz, és érzed a szoros kapcsolatodat a testeddel. Mentális ítélkezés nélkül figyeled minden résztvevő megnyilatkozását. Jelenlétet viszel a tárgyalóasztalhoz, a bizottsági ülésre, nem pedig az én reaktivitását.

Aztán talán azon kapod magad, hogy hozzászólsz. A jelenlét állapotából mondasz valamit. És a szavaid egy más minőséget adnak a tárgyaláshoz. Ott ül a társaságban egy ember, aki másfajta tudatosságot prezentál. Aztán nézd meg, mi történik ennek hatására!

Semmit sem tehetsz azért, hogy másokat megváltoztass. A világ legnagyobb része még mindig tudattalanságban él. Ez van. Ne várd el, hogy másként legyen! A fontos, hogy engedd meg az embereknek a tudattalanságukat.

Ez egyébként más olyan hosszú távú kapcsolataidra is vonatkozik, mint például a szüleiddel vagy a felnőtt gyerekeiddel való kapcsolatodra. Sokak számára ez igen problémás terület. Mert rengeteg múltbéli élmény fűzi őket ezekhez az emberekhez. A nagy közös múlt. A családokban gyakran rengeteg a tudattalanság és a diszfunkció, a hibás működés. Ezért a lehető legcsodálatosabb dolgok történnek, ha képes vagy megengedni például a szüleidnek, hogy teljesen önmaguk legyenek. A kis én lemond arról a vágyáról, hogy a szülei megértsék őt. A kis én azt mondja: „Meg kell értenetek engem.” Nem fognak. Te viszont úgy érzed majd, mintha komoly súlyt vennének le a válladról, ha lemondasz arról az igényedről, hogy a szüleid megértsenek. „Hú, micsoda megkönnyebbülés! Nem kell megérteniük engem.” Mindez a jelenlét velejárója.

Aztán ott van az, hogy szélnek ereszd a vágyadat, hogy a szüleid másmilyenek legyenek vagy másként viselkedjenek, hogy ilyen-olyan dolgok elkövetésével vagy éppen meg nem tételével vádold őket. Senki sem hibázott. Csak működött a tudattalanság. Semmi személyesen ellened irányuló sem volt abban, ami történt. Azt tették, amit tudatossági szintjük szerint tenni tudtak. Valójában senki sem követett el semmit. Csupán a tudattalanságot láthattad megnyilvánulni.

Ezért mondta Jézus: „Bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, mit tesznek.” Megérted, hogy nem tudtak jobbat tenni. Mert nem volt elég tudatosságuk hozzá. Ha Jézus ma élne, így fogalmazni: „Bocsáss meg nekik, mert teljesen tudattalanok.” Ezt jelenti ez. Csupán a tudattalanság nyilvánult meg. Még az az érzés is a feledésbe hull, hogy valamit másként kellett volna tenniük.

Minél több jelenlét ébred benned, annál világosabban megérted, hogy soha senki sem követett el ellened semmit. Csak a kicsi én érzi magát megbántva vagy megsértve. Amint a jelenlét dimenziója megjelenik, az mindig teljesen őseredeti marad. Tökéletesen tiszta. Tökéletesen friss. És tudod, hogy azt soha semmi sem érintette meg. Azzal soha semmi baj nem történt.

Azzal a lénnyel tehát, aki valójában vagy, soha semmi bántó nem történt. Teljesen mindegy, hogy gyermekként milyen fájdalmakat kellett átélned. Amint föltámad benned a jelenlét, rájössz, hogy létezik benned egy olyan dimenzió, amelyik soha meg nem érintetett.

Ezt követően pedig a megbocsátás már magától történik meg benned. Nem kell már megpróbálnod megbocsátanod. Amíg megpróbálsz megbocsátani, az nem fog igazán menni. „Ó, meg kéne bocsátanom. Hiszen én spirituális ember vagyok.” Valójában nem tudod magad rávenni a megbocsátásra. A megbocsátás természetes módon történik meg, és megjelenik benned a jelenlét. Megérzed annak a határtalanságát, aki te valójában vagy. Aki sokkal-sokkal több, mint a kicsi én. Akkor a megbocsátás egyszerűen megtörténik. Többé már szavad, fogalmad se lesz rá.

Tehát minden kapcsolat esetén, akár munkatársak, akár szülők és gyerekek közötti kapcsolatról van is szó, a leghatékonyabb eszköz, ha mindenkinek megengeded, hogy önmaga legyen. Ami annak az egyik megjelenési formája, hogy megengeded a jelen pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van. A jelen pillanat vásznán sokszor emberek jelennek meg. A jelen pillanat számodra igen gyakran egy személy formájában jelenik meg. Adott esetben egy ember fájdalomtesteként. Nem baj.

A gyakorlat lényege, hogy hagyd, hogy legyen. Ezen a ponton árad át rajtad az erő. Az elme azt mondja: „Nem, nem engedheted meg, hogy ez legyen. Valami mást kéne tenned.” A legerőteljesebb átalakulás akkor történik meg, ha lenni engeded azt. Amikor tehát azt mondom, hogy engedd meg a jelen pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van, akkor az igen gyakran azt jelenti, hogy engedd meg az adott embernek, hogy az legyen, aki. Hogy engedd meg a tudattalanságnak, hogy legyen. Minden rendben van.

És akkor azt fogod tapasztalni, hogy a szüleiddel való kapcsolatod drámai módon javulni fog. Mert lemondtál a vágyról, hogy megértsenek téged. Nincs már többé szükséged rá. Rájössz, hogy senki sem csinált vagy csinál veled kapcsolatban semmi rosszat.

A megengedésen keresztül varázslatos átalakulásokat fogsz megtapasztalni. Ez az, ahol a határtalan erő átjön. Akár a munkatársaidról, akár a szüleidről van is szó. Próbáld ki!

Mi is közeledik most? A hálaadás ünnepe. Amikor a család összejön, az első osztályú lehetőség a gyakorláshoz. Egyeseknek ez maga a pokol. Figyeld meg, vajon ezúttal képes vagy-e teljesen elfogadni azt, ami van. Ekkor minden asztal körül ülő családtagod része a jelen pillanatodnak. Engedd meg a jelen pillanatnak a pulykavacsorát és minden egyebet is beleértve, hogy az legyen, ami. A rokonok előadják kondicionált viselkedésüket. Már előre tudod, hogy a következő pillanatban mit fognak mondani. Mert ilyen helyzetben egy évvel ezelőtt is ezt mondták. Engedd megtörténni!

A következő gyakorlási alkalom pedig a karácsony lesz. Újra összejöttök. Ez mindig remek alkalom a gyakorláshoz. A végső vizsga a szülők. Randas híres mondása így szól: „Ha annyira megvilágosodottnak tartod magadat, akkor menj, és tölts el egy hetet a szüleiddel.”

Tudnál-e mondani valamit arról az intenzív fájdalomról, amit valaki elvesztése, halála jelent? Olyan valakié, akihez az ember igazán közel állt. Vagy a házasság felbomlásának a fájdalmáról.

A hatalmas veszteség okozta fájdalomról. Egy szerettünk halál miatti elvesztése vagy egy bensőséges kapcsolat elvesztése okozta fájdalomról. Ami szintén egyfajta halál.

Előadódhat olyan helyzet, amikor lehetetlennek látszik, hogy megadjuk magunkat annak, ami van. Némely szituáció annyira fájdalmas, hogy hiába gyakoroltad sikeresen a valóság előtti meghajlást. Hirtelen történik valami, és egyszerűen képtelen vagy megadni magadat a történésnek, és iszonyú heves fájdalmat érzel.

A megadás első szintje: megadni magadat annak, ami van. Ez a legteljesebb megadás. Ez azonban esetleg még nem mindig lehetséges a számodra.

A megadás második szintje: megadni magadat annak, amit érzel. Tehát megadni magadat a fájdalomnak. Ha ez támad benned. Mert képtelen voltál megadni magadat az első szinten annak, ami van. Ez egyszerűen nem volt lehetséges.

Ha fájdalom jelentkezik, hát megadod magad a fájdalomnak. Elfogadod a fájdalmat. Ez eleinte igen furcsa dolog. Bensődben minden azt mondja: „Nem, ez szörnyű. Nem akarok fájdalmat.” A fájdalom befolyhat az elmédbe. Ha azonban megadod magadat a fájdalomnak, az csodálatos nyitás lehet. Ha megadod magad a veszteség, a mély veszteség fájdalmának. Oly mértékben érezd és fogadd el a fájdalmat, hogy szinte már azt érezd, mintha nem is lenne benned senki személy. Aki még szenvedne attól a fájdalomtól. Csak a fájdalom létezik és annak teljes elfogadása.

Eleinte természetellenesnek tűnik majd ezt tenni. Ám ahogy továbbra is elfogadod a fájdalmat, és vele maradsz anélkül, hogy elfutnál előle, egy idő után valami történik. És a fájdalom megváltozik. Hirtelen a fájdalom mögött megbúvó határtalan béke érzése jár át. Ez nem a fájdalom letagadása. Azzal, hogy belemész a fájdalomban, és megengeded neki, hogy legyen, hirtelen megérinted azt.

Valahányszor nagy vagy kis veszteséget élsz át, az egy-egy lehetőség a számodra. Létezésed szövetén hirtelen egy lyuk jelenik meg. Valami eleven eltűnt. Ez az üresség. A hatalmas veszteség hatalmas ürességérzést hagy maga után. És ez a hatalmas üresség először mély fájdalomként jelenik meg, mert reagálsz. Az üresség fájdalmas. A reagáló én így szól: „Ó, nem.”

Na már most, ha megengeded az ürességnek, hogy ott legyen, ahol az a lény eltávozott, akkor ott egy lyuk támad. A hatalmas veszteség ütötte lyukon át a kegyelem szele fújhat át, ha hagyod a lyukat lenni. Hihetetlenül hatalmas lehetőség tárul fel előtted, ha csak hagyod, hogy legyen.

Valahányszor valami általad értékesnek tartott dolog hiányát tapasztalod meg, a semmit tapasztalod meg. Hiszen az marad utána. A semmi eleinte nagyon fájdalmas. Ahogy megadod magad a semminek, megtapasztalod azt a teljességet, ami mögötte rejtőzik.

Vannak olyanok, akik mindenüket egyszerre veszítették el. Olvashatunk olyan emberekről, akik egyszerre veszítették el társadalmi rangjukat, családjukat és otthonukat. Olyan ez, mint ha létezésed szövete ekkor kizárólag csak lyukakból állna. Először hihetetlen, elviselhetetlen intenzitású fájdalom beáramlását érzed. Ezt követi a teljes megadás, ami után váratlanul megjelenik az, amit Jézus a minden értelmet meghaladó béke érzéseként emleget. A megadáson keresztül a heves fájdalomból ez a leírhatatlan békeérzet bontakozik ki.

Ha tehát meghal valaki hozzád közel álló, add meg magad a fájdalomnak! Add meg magad a fájdalom érzésének! És figyeld meg, ahogy az átalakul! Majd figyeld meg az azt követő béke- és életteliség-érzés hihetetlen mélységét! Ha ez beszélni tudna, így szólna: „Minden jó. Minden rendben van. Halál nem létezik.” Ilyen érzés. És még csak szavakra sincs szükséged.

És ez mindenkivel meg fog történni. Mindenki át fog élni nagy veszteségeket. Valakid meghal. Valamikor majd a saját halálodat látod magad felé közeledni. Addigra talán már minden itt ülő túllépett azon, hogy a kicsi énjével azonosítsa magát. És be tud lépni abba a dimenzióba, ami a halálon túl van. Valódi lényed valósága túl van a halálon.

Nem akarok nektek semmilyen hitet adni. Ezért nem akarok erről túl sokat beszélni.

Azért vagyunk itt, hogy tapasztalatot szerezzünk, hogy az az időtlen tudatosságállapot legyünk, ami túl van születésen és halálon. Ami a mi valódi realitásunk. Gyakran a fájdalmon keresztül jutunk el hozzá. Létezik azonban egy könnyebb út is, amiről ma este beszéltem. Ha azonban történetesen itt ülsz, és az életedben épp most nagy fájdalom zajlik, az csodálatos. Az élet most ezt adta neked. A kettő összetalálkozott benned, és ez gyönyörű.

Tehát bármit, amit nem tudsz a külvilágban elfogadni, és ennek kapcsán fájdalom vagy bármilyen más érzés ébred benned, fogadd el azt! Add meg magad az érzésednek! Add meg magad annak, ami van! Ha erre képtelen vagy, akkor add meg magad annak, amit azzal kapcsolatban érzel!

websas.hu

A Párkapcsolat Alkímiája

2010-04-30T22:19:00.001+02:00

A Párkapcsolat Alkímiája

Számosan közülünk úgy állunk a párkapcsolatainkhoz, mintha pókereznénk.

Minden lehetségest elkövetünk annak érdekében, hogy felülkerekedhessünk. Ha pedig ez nem sikerül, akkor blöffölünk. Úgy teszünk, mintha olyan lapjaink lennének, amilyenek nincsenek is. Csalunk. Hazudunk.

S amíg ez a modellje posztmodern korunk nagyon sok párkapcsolatának, nem ez a modellje a Kézirat Megszentelt Párkapcsolatának.

Hadd legyek innen nagyon nyomatékos. A Megszentelt Párkapcsolat nem mindenkié. Gyakorlatilag, úgy sejtem, hogy csak sokkal kevesebben képesek erre, vagy akár csak akarják bevállalni ezt, mint akik inkább az emocionális kártyajátékokat preferelják inkább.

Ez a fajtája a párkapcsolatnak a lehető legnagyobb őszinteséget igényli, mind tőled, mind a partneredtől. Ahelyett, hogy rejtegetnénk a lapjainkat, az összeset leterítjük az asztalra. Minden reményünket, minden félelmünket, az összes kicsinyes és féltékeny gondolatunkat, az összes összejátszásunkat: mindezeket kitesszük az éberség tiszta fényére, hogy partnerünk láthassa ezeket. És neki ugyanezt kell tennie. Nem fog működni, amennyiben nyitott hátsó ajtókat helyezünk el az elménkben, hogy elmenekülhessünk. Nem fog működni, ha mindkét partner nem abszolút mértékben feddhetetlenül őszinte egymáshoz.

Az oka pedig ennek a radikális típusú őszinteségnek az, hogy enélkül, a Párkapcsolat Alkímiája nem nyerhet teret. Na, ez egy új kifejezés lehet nagyon sok ember számára, még a benső alkímia tanulói számára is, mivel a bizalmas kapcsolat dinamikája nagyon ritkán kerül boncolgatásra a négy fő alkímiai áramlatban (egyiptomi, taoista, Jóga Tantra és Buddhista Tantra).

Szóval, úgy gondolom, jó lenne definiálni, mire gondolok mindevvel, és lefektessék pár alapot. Mint mindenféle alkímiában, itt is egyik formából alakítunk át egy másikba. A forma, ez esetben, az az inter-dinamika, ami két ember között alakul ki. Egy idő után, az emberek hajlamosak megszokott kerékvágást kialakítani. Az az élénkség, ami a kapcsolat elején volt, halványulni kezd. Mindkét ember többé, vagy kevésbé öntudatlanná válik. A nyers, durva realitás az, hogy folyamatos odafigyelést igényel, és szándékoltságot egy kapcsolatnak a tudatos, és élő állapotban tartása.

Számos partnerkapcsolat mellékvágányra fut, mert a partnerek vagy nem akarják, vagy képtelenek a kellő erőfeszítésekre, hogy életben tartsák a kapcsolatukat. Ahelyett, hogy kapcsolatuk minden pillanatának az újdonságát tapasztalnák meg, egyfajta tompultság szivárog be ebbe az idők során; ami valaha izgalmas volt, az mára unalmassá lett. S ami még rosszabb, egyfajta pszichológiai és érzelmi letargia jelenik meg, mindkét partner megadja magát ennek az öntudatlan tompulási effektusnak.

Ez a fajta öntudatlanság halálos harangszó a pszichológiai éberségnek és éleslátásnak; s habár ezt nagyon ritkán említik meg, ez a fajta öntudatlanság negatív hatással van az egyén egész spirituális életére is.

Tehát az a formula, amit meg kell változtatni a kapcsolatban, szó szerint az interakciónak az a formulája, ami szokás szerint kialakul a két partner között.

Éppen úgy, mint a többi alkímiában, kell egy konténer is a reakciónak, ami lezajlik. És ebben az esetben, ez a biztonság és a megbecsülés, ami a transzformáció rezervoárját biztosítja.

Ha hiányos a biztonság, vagy a megbecsülés, ez a fajta alkímia nem megvalósítható. És ha úgy döntesz, hogy megpróbálod az alkímiának ezt a fajtáját a párkapcsolatodban, azt javaslom, először is végezz egy elemzést. Őszintén becsüld fel, hogy érzel-e biztonságot és megbecsülést a kapcsolatodban. Amennyiben nem, csak az idődet fogod vesztegetni, megpróbálva megvalósítani ezt a fajta alkímiát a jelenlegi partnereddel. Azt javaslom, koncentráld az erőfeszítéseidet, ehelyett, a magányos praktikákra, amiket a Kézirat említ. Ha még mindig meg akarod ezt próbálni, vedd rá a partneredet, beszéljetek ezekről a veszély- és megbecsülés-hiány érzéseidről, amiket érzel. Akkor, és csak akkor, amikor ezek megoldódnak, akkor valósíthatod meg ezt a fajta alkímiát.

Tehát most meg van kettő a három összetevő közül, ami kell ehhez az alkímiához: valami, ami átalakítandó (a megszokási sablonjai az interakcióknak), és a konténer mindehhez (a biztonsági háló, vagy ha jobban tetszik, a kapcsolat önmagában). Egy harmadik összetevőre is szükség van; és ez, természetesen, az energia, ami végrehajtja a reakciót. Egy kapcsolatban szokás szerint nagyon sok energia van a neurotikus sablonokban, reményekben, félelmekben, vágyakban. Mindjárt rá is térünk ezekre, de most az acélról akarok beszélni.

Pszichológiai énjeink nagyon hasonlóak a fémötvözetekből készült kardokhoz. Ezek a gyermekkorunk forrón perzselő kohóiban kovácsolódtak ki, a korai élményeink nyomásának hatására. Életünknek ez az a korai korszaka, amik egybekötik pszichénk alkotó elemeit. S akár az acél, ez is roppant hő és nyomás alatt történt meg. Közülünk páran ki lettünk zsákmányolva basáskodó, vagy határozottan rosszindulatú, vagy akár destruktív szülők által. Vannak közöttünk olyanok, akik magunkra lettünk hagyva, mindenféle támogatás, vagy kalauzolás nélkül. S mindegyik szülő-gyermek kapcsolat ezen két pólus közé esik valahová. A gyermekkori nyomás lehetőségességei virtuálisan végtelenek, így hát a pszichológiai ötvözet is tartalmazza mindezeket a fajta tapasztalásokat.

Nagyon sok szó esik a gyermekről a személyes, önfejlesztő csoportokban, és ott elkerülhetetlenül létre jön a kapcsolat evvel a fiatalabb énnel, ez nem mindig sül el szépen. Kulturális mítoszunk szerint, a gyermekkor az ártatlanság korszaka, amikor minden rendben van a világgal. Pár gyermeknek ez így is van; de nagyon soknál ez éppen ellenkezőleg fest.

Emlékszem, egy terapeuta barátomnál voltam jó pár éve vendégségben. A felnőttek többsége gyakorló terapeuta, pszichológus, és pszichiáter volt. Elterpeszkedtem egy hatalmas kanapén, a kólámat szürcsölgetve, miközben egy érdekes közjáték szemtanúja lettem. Az egyik orvos elhozta a fiát, és a fiának a legjobb barátját is a partira. Teljesen világos volt, hogy a két srác nagyon jó barátságban van egymással. Valami kártyajátékot játszottak, és előzékenyen átadták egymásnak a fordulókat. Nem akartak csalni, és a legnagyobb bajtársiassággal voltak egymás iránt.

Majd a fiú apja bejött a szobába, megkérdezte mindkét fiúcskát, nincs-e szükségük valamire. Mindketten angyali arcocskával nézett rá, és mosolyogtak. Nincsen, felelték, a legaranyosabb kisfiú hangon. Az apa meglapogatta a fia hátát, és amint kiment, hanyagul megveregette a fi barátjának is a hátát. Egy pillanatig a fia úgy nézte az incidenst, mint aki nem hisz a szemének. Úgy nézett ki, mint aki nem hisz a szemének. S amint az apja eltűnt a szobaajtó mögött, a fiú visszafordult, és a legjobb barátja arcába öklözött!

Ez nem a gyermeki ártatlanság volt. Ez a gyermeki őrjöngés volt. Nem akarta megosztani az apja szeretetét, még a legjobb barátjával sem. Ez a fajta féltékenység tipikus a főemlősök között, és mi, minden önbecsülésünk, öntömjénező káprázatunk ellenére, még emlősök vagyunk. Nem számít, milyen magasra jutottunk spirituálisan, ameddig csak élünk, jellegzetességeinkben osztozunk emlős testvéreinkkel.

A belső élete egy gyermeknek messze nem olyan, mint amilyennek a körülötte élők képzelik. Mind a veszélyekkel, mind a lehetőségekkel körülvéve, egy gyermek pszichológiai léte közvetlenül formálódik az által, hogy miként dönt, hogyan kezeli ezeket. Legyen ez olyan életveszélyes, mint egy összezavarodott szülő, vagy egy gyermek molesztáló, vagy látszólag annyira ártalmatlan, mint amikor egy ünnepségre menet, nem ugyanazon mértékben számítanak. Amíg valakinek az életért folytatott küzdelme elég komoly nyomot hagy a gyermek későbbi ,felnőtté válási folyamatába, az élet kis döntései, amik alapján valaki szocializálódik, avagy sem, szintén behatással van. Mindezek a nagyobb, vagy kisebb döntések teremtik meg a belső pszichológiai hőt és nyomást. A személyiség ötvözete összekötődik és kiég. Az idő során a kard elnyeri végső alakját, mire elérjük a felnőttkort, és személyiségünk ötvözete kialakul.

Páran közülünk ebből a gyermekkori kohóból üvegkeménységű pengeéllel bukkanunk ki; mások közülünk ritka életlenül. Páran megtartjuk az élünket, s páran közülünk úgy látszanak, hogy sose tartanak meg semmit se.

Ez a dolog az acéllal az, hogy hajlamos megtartani azt az eredeti alakját, mint amivel elhagyta a kohót. És az egyik, azon kevés dolog közül, ami újra tudja konfigurálni az ötvözetet, az az, hogy az acél ismét olyan hőmérsékletre lesz hevítve, mint amikor először lett megformálva.

A Megszentelt Kapcsolatok alkímiája során, önként helyezzük vissza magunkat a kohóba. Az a hő, ami két ember között keletkezik, amikor neurózisaik összesúrolódnak egymással, igen intenzív lehet. Amennyiben mindkét ember elég bátor ahhoz, hogy teljesen őszinték legyenek önmagukhoz, és egymáshoz ezekben a kiégető pillanatokban, a pszichológiai ötvözet megváltozhat. Új fajta elevenség jelenik meg a kapcsolatban, amit a pszichológiai igazság üzemanyaga hajt.

A dolog úgy áll -- a legtöbbünk megtenne akármit azért, hogy elkerüljük a pszichológiai hőt. Amikor kényelmetlen helyzetbe kerülünk, közülünk nagyon sokan eszetlenül Elhárítani kezdünk. Na, ez egy pár embernél szó szerint azt jelenti, hogy összecsomagol, és elköltözik a városból, de legalábbis eltünteti magát a látókörből. Másoknak közülünk ez azt jelenti, hogy fizikálisan jelen vagyunk, de érzelmileg többé már nem. Eltompulunk. Robotokká válunk. Mozgunk, és beszélünk, majdnem mint normális állapotunkban, de visszavonultunk, messze, messze befelé. Mások közülünk elkábítják magukat alkohollal, vagy drogokkal. És vannak olyanok is köztünk, akik a televízióval. Mi emberek, mindenek felett, nagyon okosak és kreatívak vagyunk. Minden lehetséges módjait megtaláljuk annak, hogy elkerüljük a saját magunkkal való szembenézést. Gyakorlatilag, sokkal több van ebből, mint amit fel tudnék itt sorolni ezekből. De gyanítom, sikerült elkapjátok ennek a lényegét, megértettétek. Gyanítom, az igazi, lényegi kérdés itt az, hogy: Mit teszel akkor, amikor a dolgok pszichológiailag sokkal forróbbá válnak, mint ami az ízlésednek még megfelelne? Mit teszel, amikor egy olyan érzés pereméhez érkezel el, amit nem akarsz megérezni?

A Megszentelt Kapcsolatban ezek az érzések figyelem felhívóak. Itt az idő arra, hogy radikális őszinteségre, és arra, hogy mindkét partner kifejezze őszinte érzéseit, nem számít, hogy, mennyire kínosak, vagy mennyire ijesztőek lehetnek ezek. Amikor egymásnak elmesélik az igazságaikat, valamiféle felvillanyozó elemként jelenik meg a a kapcsolat dinamizmusában. A pszichológiai őszinteség a pszichológiai éleslátás folyománya. Továbbá, az éleslátással remény van az éberségre, és az éberség miatt lehetővé válik a változtatás.

Ez a fejezet szigorúan egy kézikönyv, használati utasítás a Megszentelt Kapcsolatról. Ez főleg, úgy gondolom, egy figyelmeztetés. Magdaléna hivatkozik erre a Kéziratban. Ő ezt a repülés elsötétítésének nevezte. Csodálatosan egzotikusan hangzik, nemde? Nos, ez nem annyira egzotikus, amikor az elsötétedés pont az orrod előtt történik meg. És ez nem annyira egzotikus érzés akkor sem, amikor a kapcsolat kohója annyira felforrósodik, hogy úgy érzed magad, menten felolvadsz (pzsichológiailag így is történik). Bátorság kell hozzá, és lelkierő, hogy ott maradj a kohóban, amikor a hőség elkezdi meggyengíteni valakinek az önmagáról alkotott imídzsét. Nagyon kevesen mernek lökötten kinézni, ijedten, jelentéktelenül, vagy féltékenyen. S gyakran körmönfontan elrejtjük ezeket az érzéseket önmagunk, vagy mások elől.

De a Megszentelt Kapcsolatban ezek változtatás nélkül bukkannak a felszínre, éppen úgy, ahogyan az üledék, egy alaposan felkavart hordó fenekéről. A mottó az, hogy felismered, hogy ez nem arról szól, hogy (Megszentelt Kapcsolatban) hibásan jártál el; ez pont azt jelenti, hogy éppenhogy jól végezted az eljárást. Amint azt Magdaléna említi a Kéziratban, az alkímia ereje kipréseli a salakanyagot. Lehet, hogy nagyon érdekes, amikor a salak kipréselődik a partneredből, de nagyon szörnyű, amikor ez belőled sajtolja ki mindezt.

Ami megszentelté teszi a Megszentelt Kapcsolatot, az az, hogy ez az igazán megszentelt módja a létezésnek. A megszentelt szó jelentésének lényege, hogy egészt hozol létre. Tehát -- amikor valami olyasmit teszünk, ami egész-séget hoz létre (ebben az esetben pszichológiai egész-séget, kerek egységet), akkor megszentelt, vagy szentséges tettet hajtunk végre.

A kölcsönös biztonság, őszinteség és megbecsülés olvasztótégelyében, lehetővé válik egy újfajta énnek a kiizzítása. Ez a fajta új én pszichológiailag jóval őszintébb, jóval éberebb, valamint szabadabb mint az ellentettje volt, mielőtt bekerült volna a kapcsolat kohójába. S mint a saját hamvaiból feltámadó főnix, ennek az énnek szárnyai vannak. Képes olyan helyekre szárnyalni, amikről eddig elé csak álmodozhatott.

Olyan misztériumok vannak itt, s kincsek, amik azokra a bátrakra várnak, akik készek belépni a saját és a partnereik mélységeibe. Ez nem, mint mondottam már, mindenkié. Valószínűleg tudni fogod ezt, hogy valószínűleg erre jelölt vagy, mivel érezni fogod ezt a lelkedben, a szívedben.

Amennyiben erre az ösvényre lépsz, tudd, hogy itt nincsenek használati utasítások, kézikönyvek. Nagyon kevés kalauzolás van azon az úton. A spiritualitáshoz vezető út hagyományosan egyfajta magányosságról szól. S a magányos időszakok, lehet, hogy szükségesek azok számára, akik a Megszentelt Párkapcsolatban vannak, ez alatt valami megváltozik. Beleegyeznek abba, hogy együtt mennek az isteniség felé vezető úton, egymás mellett, keresztül mennyen és poklon, keresztül pompás csúcsokon, ahol minden hirtelen kristálytisztává válik, keresztül a pszichológiai halál sötét völgyén, ahol még az is nehézkes, hogy következő lépés helyét megláthasd. És mégis, keresztül a nem tudás sötétségén, egy mély, alapvető érzés éled. Ehhez egy szokatlan szentháromságra van szükség -- három dologra, hogy elvégezzük legszentebb feladatot -- kölcsönös biztonság, pszichológiai őszinteség, és a Szerelmed megbecsülése.

Jó utazást!

fordította: Ziegler Attila

A fenti anyag szabadon másolható, terjeszthető - nem kereskedelmi jelleggel -, amíg feltünteted benne az eredeti forrást, szerzőt: www.tomkenyon.org. Magyar változat: shaumbra.wire.hu

Brain zenék két agyfélteke összehangolására.

2010-03-07T14:20:00.002+01:00

Koncentráció Music Brain Training

http://www.youtube.com/watch?v=Z5N3vjaY2ws&feature=player_embedded

Koncentráció Brain Training Zene
http://www.youtube.com/watch?v=7n_qZwQ8jN4&feature=player_embedded

BrainSync - Theta Wave w / Fractals

http://www.youtube.com/watch?v=PGXGckunUaU&feature=player_embedded#

Relaxációhoz energia szinted emeléséhez!

2010-03-07T13:57:00.002+01:00

Amazon Rainforest Relaxation Video

http://www.youtube.com/watch?v=43yvlrNl3Xc&feature=player_embedded#

Eső hangok A relaxáció, meditáció
http://www.youtube.com/watch?v=XXye9fPaHbY&annotation_id=annotation_903121&feature=iv

Relaxáció meditáció (Sunset Over the Ocean)
http://www.youtube.com/watch?v=YjciQMz_irU&feature=fvw

Sounds of Thunder Rain és a folyami

Sounds of Thunder Rain és a folyami

http://www.youtube.com/watch?v=k0gsduLrfSU&feature=related

ISTENEK ÉS ISTENKÉPEK

2009-09-06T23:31:00.000+02:00

1. Az örök világtörvény vallásai és az istenek

A vallásfejlődés bármelyik modelljét fogadjuk is el a legkorábbi korok
hitfejlődésének leírására, az kétségtelen tény, hogy a neolitikum idejétől
kibontakozó nagy vallási rendszerek többségében a szent, az isteni minőség
megragadására két együttélő módot találunk. Ezek sorában az egyik a személyes
égi lények hite. Kozmikus létezők, anima-istenek, az ősök szellemei, a leendő
pantheon lakói ők, ám közös vonásuk, hogy összességükben sem "töltik ki" a Szent
titokzatos erőinek világát. Kisebb-nagyobb mértékben a klasszikus istenvilág
alakjai maguk is hatalom alatt állnak; nem mindenhatók, gyakran nem teremtők
vagy a világot semmiből megalkotók és "halhatatlanságuknak" is korlátot szab az,
hogy maguk is úgy születnek. Ennél is fontosabb, hogy gyakran nem urai a
világrend és a természettörvény egész valóságának, sőt gyakori az is, hogy
isteni képességeik közül hiányzik a jövő, a sors, a véletlen előzetes ismerete.
Az a többlet, amely a személyes istenek világából hiányzik, az ókori vallási
kultúrák többségének szemléletében a világrend, az örök törvény absztrakt,
személytelen fogalma alá rendelhető. A világszemlélet végső, hangsúlyozottan
személytelen, arctalan elveiről van szó ebben az esetben; az örök
világtörvénynek - ahogyan a fogalmat a vallástörténeti irodalomban nevezik -
nincs kultusza, nincs mitológiája. Súlya, jelentősége is változó ennek a
fogalomnak az ókori kultúrákban. Egyiptomban már alig találjuk nyomát, a
nyugat-ázsiai vallások fejlődésében pedig a személyes istenek fokozatosan
"meghódítják" a szent létnek ezt a végső dimenzióját. Ez utóbbira, a
dezantropomorf-személytelen szentségnek antropomorf-személyes lényekkel való
"behelyettesítési" folyamatára, mint a vallásfejlődés egy lehetséges klasszikus
irányára világítanak rá a mezopotámiai mítoszok. Akkád szövegek szerint a világ
kezdetén a sors, a rend és az általa mozgásba hozott őselvek álltak; a későbbi
mitológiai szemlélet azonban az őselveket (föld, víz) személyes, ám passzív
lényekké formálta, amint pedig a furfangos Marduk megszerezte magának a
sorstáblák - és vele a törvény, a rend, a jövő - feletti uralmat, a világtörvény
önállósága elenyészett fogalma pedig fokozatosan feloldódott a "nagy istenek"
személyes hatalmában - ez a személytelen isteni felől a személyes istenek felé
haladó átrendeződés pedig a mediterrán vallási világban általános tendenciának
mondható még akkor is, ha szellemi válságok idején a sors, a végzet
kiszámíthatatlanságának érzete felerősödött és némileg alászállította a
"gyengének bizonyuló" istenek hatalmába vetett hitet. Ugyanez megfigyelhető a
görög és a római világban is: a régi görögség a maga isteneit még a törvény
uralma alatt állónak gondolta; a hellenisztikus és a korai római időben a
személyes istenek szinkretisztikus kultusza dominált, a késői korban viszont a
"végzet" és a "vakszerencse" iránt erősödött a néphit fogékonysága, a kor
divatos gnószticizmusa pedig egyfajta személytelen világtörvény hitének is
tekinthető, látszatra gazdag mitológiája dacára.
Jelentősen másként alakult a kelet- és dél-ázsiai vallási kultúrák fejlődése. E
hitrendszereket a vallástörténészek általában is illetik az "örök világtörvény
vallásai" névvel, a részletek tekintetében, a világszemlélet és az istenkép
dolgában pedig ezt a modellt a vallásfejlődés önálló, a nyugatitól különböző
útjának értékelik. Tény, hogy ezekben a hitrendszerekben kezdettől érvényesül
egyfajta panteisztikus hajlandóság, az esetenként igen gazdag istenvilág felett
pedig mindvégig megmarad azoknak a személytelen szent princípiumoknak a
dominanciája, amelyek nyugaton személyes istenek vonásaivá változnak. Nem arról
van tehát szó, hogy a személyes és a személytelen istenfogalom egyike a nyugati,
másika a keleti világ hitében válna kizárólagossá; inkább az egyik vagy a másik
"szerkezeti dominanciája" az, ami a kétféle isteneszme közötti eltérések
tartalma.

2. Kína és India vallási világa

Az elvont, személytelen istenképzet érvényesülésének egyik színtere Kína, annak
sommásan univerzalizmusként nevezett ősi vallási kultúrája. Amennyire
megállapítható, a kínai folyóvölgyek korai földműveseinek világában a
termékenység-kultuszok, az anima-istenek és a megistenült ősök tisztelete
mellett a jóslásnak, a jövő fürkészésének hagyományai igen elevenen éltek.
Ugyanakkor a kínai ember kezdettől néhány olyan szent elvet tekintett a világban
való tájékozódása alapjának, amelyek a világot rendező és fenntartó Szent
személytelen hatalmának a szimbolizálására szolgálnak. A jin és a jang, mint az
ősi, kozmikus "világtojás" két fele, mint alapvető anyagi minőségek, az a
kaotikus kiindulópont, amelyben a világ "örök rendje", az azt átható szent
törvény működik. Ennek a törvényrendnek a működése három istenségnek (istennek
vagy erőnek, elvnek) tulajdonítható: Sang ti, a T'ien és a tao azok a - jórészt
személytelen - "égi" valóságok, amelyek kölcsönhatása a világrend biztosítéka s
amelyek mindvégig alapelvei maradnak Kína - a konfucianizmust, a taoizmust és a
csan-buddhizmust is magábaolvasztó - vallásosságának.
A világelv-istenek sorában még a legszemélyesebb Sang ti, a világot irányító
"Égi Császár". Az ő alakját néhány régi szöveg személyes vonásokkal ruházza fel,
érdemi mitológiai szerepe azonban nincs a kínai világban. Szerepe szerint inkább
olyan "deus absconditus", az európai deizmus istenfogalmára emlékeztető lény,
akinek az alakjában - lehetősége szerint - egy monoteista módon felfogott,
elvont istenfigurája, de a pusztán személynévvel felruházott világkormányzó erő
lehetősége is benne van. Minden bizonnyal ennek a sajátos, kétirányú
lehetőségnek köszönhető, hogy a Kínába eljutó keresztény misszionáriusok Sang ti
alakját és nevét feleltették meg a Biblia Egyistenének, a taoizmus panteizmusa
T'ien, az Ég szinonímájának tekintette, a konfucionizmus morális ritualizmusa
pedig "Égi Császárként" az uralkodók ősénekmondta, akinek szertartási szerepét
maguknak Kína uralkodóinak a tiszte volt átvenni és betölteni.
A vallási szövegek - különösen a konfuciánusok - jelentős részében nem is Sang
ti nevével, hanem a T'ien, az "Égbolt" említésével találkozunk. T'ien a világ
őselve, a végső ok, a rend és a törvény, bizonyos értelemben maga a rendezett,
szent világegész. Lényege szerint személytelen, ábrázolhatatlan, de teremtőképes
valóság; egyszerre tűnik absztrakt istennek, végzetnek és természeti erőnek is.
Gyakori az a nézet, amely T'ient a világ működésének örök és változatlan
törvényszerűségeivel azonosítja, máskor viszont anyagtalan, de magában időhöz
kötött és hatalom alatt álló erőnek gondolták.
A harmadik alapelv vagy isteni princípium a tao. A szó eredeti jelentése "út":
jelölheti az égitestek pályaívét, a természetben munkálkodó rendet, de a
"célirányos", a "törvényszerű", a "rendezett" mozgásokat a tárgyak, az emberek
vagy az erkölcs világában is. A tao minden értelmezésében teljességgel
személytelen, ám sok vallásbölcselő szerint reális, bár láthatatlan
szubsztancia, néhány értelmező szerint egyenesen a legfinomabb minőségű ősanyag.
Az archaikus kínai gondolkodás sem tud azonban másként beszélni egy ilyen elvont
"minőségről" vagy "működési módról", mint megszemélyesítő módon; számos szöveg,
mint istenről szól róla, világos azonban, hogy ez csak szimbolikus értelmű. A
taoizmus némileg gazdagít ezen a fogalmon, amikor értelmes, de személytelen
természettörvénynek tekinti, ám az őslét elvének is, amely önmagából hívja
életre az anyagi, testi valóságot, közben azonban a nemlét, az üresség, a semmi
valósága is. Nagyon más értelemben a tao az ember számára adott erkölcsi
törvény, a jó és a rossz közötti különböztetés és önmérséklet elve is: ez az
értelmezés teszi az aszketikus és meditatív életvezetés ideális támpontjává
követését, felismerését.
A három fogalom folyamatos és alapvető jelenléte a kínai vallási hagyományban
nem zárja ki egy nekik alávetett gazdag istenvilág kibontakozását. Ám ennek az
istenvilágnak a lényei többnyire a "kis istenek", démonok világához tartoznak
vagy egyszerű perszonifikációi a természet jelenségeinek, történéseinek. Ebbe az
istenvilágba nem pusztán beépül az archaikus őskultusz, hanem egy sajátos
"euhémerisztikus", "historizáló" értelmezés is érvényesül: különösen a
konfucianizmus tanítja azt, hogy az "Ég" törvényeinek alávetett istenvilág
lényei valaha létezett, haláluk után az égiek közé emelkedett emberek csupán,
egykor a történelemben kimagasló szerepet játszó alakok, akik anima-istenekként
és patrónusokként élnek az ember közelében, aki áldozataival hódol nekik.
India vallási világának legkorábbi történetéről megbízható ismeretekkel alig
rendelkezünk. Az Indus völgyének ősi civilizációja, a "Harappa-Mohendzsó-Daró
kultúra" régészeti anyaga alapján mindenesetre feltételezhetjük, hogy ebben a
vallási világban is egyszerre voltak jelen a sors, a világrend elvont
princípiumai és az agrárkultúrákra annyira jellemző teriomorf és antropomorf
termékenységistenek. Tudjuk azt is, hogy az Indiát elözönlő árja népek az
indoeurópai közös vallási hagyomány erősen kidolgozott, antropomorf, politeista
istenvilágával, mint szellemi útravalóval érkeztek a térségbe, a későbbi,
klasszikus indiai vallás (brahmanizmus, hinduizmus) pedig ennek a két
hagyománynak és a bennük megfogalmazódó isten- és világszemléletnek az
összeolvadása révén nyerte el a formáját. A védikus idők utáni, klasszikus
bráhmanizmusban, annak szent irodalmában és rituális gyakorlatában a klasszikus
politeizmus minden kellékét megtaláljuk, ám az égiek népes és színes világa egy
nála hatalmasabb, lényegében személytelen isteni erőnek van alávetve. Ennek az
istenek fölé magasodó transzcendens valóságnak a legfontosabb fogalma a dharma,
amelynek lényegét, tartalmát a "világrend", "örök törvény" fogalmakkal adhatjuk
vissza. Ez a dharma a világ dolgaiban és lényeiben működő elv és erő, amely a
természet működését, az emberi lét erkölcsi világát és a vallási-istentiszteleti
szokásokat is irányítja. A dharma nyugati fogalmaink szerint a létezők előtt és
azokon kívül fennálló, de minden létezőt átható és kormányzó szubsztancia,
ősprincípium. Számos vallásbölcseleti iskola azon a véleményen van, hogy a
dharma öröktől fogva és örök időkig van; a szellemi és a testi világ ennek a
törvénynek köszönheti időleges fennállását, ez az időbeliség és a "törvény"
rendjének való alávetettség pedig nem pusztán a földi, anyagi vagy
anyagi-szellemi, de az isteni, égi, a szellemi világ létezőire is érvényes. Ezen
az alapon számos modern értelmező véli úgy, hogy a dharma-hit valójában
"ateizmus", hiszen uralma alatt az isteneket sem a halhatatlanság, sem a
mindenhatóság nem illeti meg, hanem maguk is puszta beteljesítői a "Tervnek".
Legalább ennyire védhető viszont az a nézet, amely a dharma fogalmában egy
elvont és igen általános isteneszmét vél felfedezni, egy olyan fogalmat, amely a
maga teljes, osztatlan egységében próbálja megragadni a "világ szent rendjét".
Az örök törvény ennyiben személytelen pantheizmusnak, de a monoteizmus egy olyan
különleges változatának is tekinthető, amelynek központi valósága sajátosan
"csonka", hiszen nem pusztán a személyességet, de a számosságot vagy bárminemű,
az isteneszméhez kötött minőséget is nélkülöz, a mitológiai beszéd és a rituális
cselekvés számára pedig egyaránt hozzáférhetetlen.
A dharma-fogalom értelmezései ezen a ponton két irányba haladnak tovább. Az ind
vallásbölcselők egy része szerint a világtörvény - természetesen - nem anyagi,
de nem is szellemi természetű, hanem a világ szellemi és testi rendjét egyaránt
átható lételv. A másik magyarázat szerint ez a törvény szellemi léttel bír és
nem személyes, ám egyedi módon azonos a világot korlátlanul uraló teremtő,
fenntartó és pusztító, vagy éppen a dolgokat teljes közönnyel szemlélő isten, a
Mindenség-Brahmá alakjával. A Mindenség-Brahmá nem azonos a dharmával, hanem
annak eszköze és birtokosa, a személytelen, homogén Szent és az egyedi isteni
valóság közötti átmenet sajátos fogalma. A Mindenség-isten már-már személy, de
nem az antropomorf istenképzetek logikája szerint. Gondolkodik, érez,
cselekszik, létében és lényege szerint "határolt", ám nincs "külseje", "alakja",
a földihez mérhető ideje vagy tartózkodási helye. Késői vallásbölcselők szerint
ő a Minden-Egy, az örök, boldog, önmagát szemlélő szellemi lét, amely az emberi
szemlélet számára felfoghatatlan és amely lét "radikális önmagába-fordulása"
miatt nem is törődik a belőle vagy általa való, ám számára jelentéktelen
valósággal. A személyes istenek ebben a gondolati rendben a Mindenség-Brahmá
attributumai, formái, funkciói; a hívő ember által ismert, a mítoszokban
ábrázolt és a ritusban tisztelt égiek ennek a Mindenség-Brahmának a
"visszfényei", múló és részleges képmásai csupán. Így a dharma, a
Mindenség-Brahmá valósága és a működő, véges, szellemből és anyagból való világ
között a legfontosabb közvetítő az ind teológia szerint a trimurti, az
antropomorf módon elképzelt istenvilágot irányító hármasság: Brahmá, Visnu és
Sivá, utána pedig a pantheon nagy és kis isteneinek népes tábora következik.
A nagy istenek sorában a legkisebb mértékben Brahmá személyes; ő amolyan égi
demiurgosz, a névazonosság ellenére tőle nagyon is különböző Mindenség-Brahmá és
a dharma akaratának végrehajtója, az egymást szakadatlanul követő világok újabb
és újabb életre születő megalkotója. Brahmá valójában kozmológiai fikció csupán
a pantheonban; alakja van, ábrázolása azonban alig és szentélyeket sem emelnek
az ő tiszteletére. A világ isteni rendjének aktivitása így a hármasság másik két
alakjában, Visnu és Sivá személyében ölti a személyes isten minden tekintetben
jól kiformált alakját; valójában az eleven, a mítosz és a rítus nyelvén
megfogalmazott ind vallásosságnak ők - a dharma, a Mindenség-Brahmá akaratát, a
törvényt végbevivő főszereplői. Visnu, Sivá és a többi istenek antropomorf
alakjában a szent egyedi égi valósággá lesz a hindu ember szemében; a mindent
átható örök törvény azonban érvényben marad, rendelésének pedig maguk az istenek
hivatottak - gondoskodó vagy romboló, segítő vagy büntető - tevékenységük révén
érvényt szerezni. India istenfogalma a Szent profán szemléletének sajátos
paradoxonát mindvégig megőrzi: a Szent, ha személyes, közeli, akkor maga is
részleges, ha viszont megőrzi a profánnal szembeni homogén egyetemességét, akkor
személytelen, "Rend", "Törvény".

3. A buddhizmus és az istenek világa

India ókori vallási világában a személytelen világtörvény és a személyes
istenek hite, az elvont filozofikus vallásosság és a mitologizáló, rituális
mindennapok feszültsége is oka volt annak, hogy a vallási világkép alapjait
érintő hitújítások, vallási reformmozgalmak kaptak lábra. Ilyen volt már a
dzsainizmus kísérlete is, a hagyományos isteneszme radikális átértékelésére
azonban Buddha tanítása, az általa indított mozgalom vállalkozott a
legradikálisabb formában. Ha nagyon leegyszerűsítve közeledünk a buddhizmus
korai szellemi pozícióihoz, azt mondhatjuk, hogy a Megvilágosodott a
személytelen és a személyes szent valóság közötti feszültséget és a profán,
emberi létnek az isteni tudás magasságába jutásra való képtelenségét úgy
igyekezett orvosolni, hogy a mitikus és rituális hagyományt és vele a politeista
vallásosság istenfogalmát kiiktatta, a helyébe pedig egy olyan szellemi utat
kínált, amelyen haladva az ember önerejéből képes a világ szent rendjének
kifürkészésére, lényegének megismerésére és e tudás birtokában az égiek
közbenjárása nélkül is át tudja szabni a maga életét a világ egyetemes
törvényeihez illeszkedő módon.
Buddha vallásfelfogása, amelyet gyakran még az "ateista" jelzővel is illetnek,
az örök rend és az isteni közreműködés dilemmája elé kerülve a személyes istenek
kultuszának elvetése mellett döntött. Ami így az élet kűzdőterén megmarad, az a
szent világrend az egyik, a tudást, a megnyugvást kereső emberi akarat a másik
oldalon. Buddha gondolati kiindulópontja a szakadatlan változás, az időlegesség:
sem örök ős-szubsztancia, sem azt megszemélyesítő Mindenség-Brahmá nem létezik,
a dharma, a világtörvény pedig nem más, mint a létezőket alkalmilag megalkotó
egyszerű elemek szakadatlan kavargása. Ebből adódik, hogy az ő értelmezésében a
dharma "általános egyetlensége" elveszíti az értelmét; a dharmák a nyugati
elemtan vagy atomizmus hasonlóságára felfogott "oszthatatlan alapelvek"
sokaságává változnak, amelyek összességükben a világ létezésének és működésének
szabályait, okait és biztosítékait jelentik. Amint a világ, úgy az emberi lét is
a dharmák kombinációinak szülötte, ám e végső elemek - bár néha úgy tűnik, hogy
az "isteni természet" hordozói - soha nem jutnak nyugvópontra, maga a dharma
pedig nem szilárd, isteni minőség.
A lét minden egyes formájában a dharmák múlandó változékonysága, a lét
kényszerű örök körforgása az oka annak, hogy Buddha nézete szerint a világ olyan
szakadatlan szenvedés színtere, amelyből csak a létvágy kioltásával, belső lelki
összpontosítással, a megvilágosodás állapotának elérésével van mód. A lét örök
körforgásából való kilépésre azonban csak a lelki összpontosításra képes emberi
lénynek van lehetősége: paradox módon az istenek világa - a hagyományos hindu
istentársadalom lényeinek sokasága - maga is alávetett a dharmák szakadatlan
körforgásában megvalósuló szanszárának; egyedül a megvilágosodásra törő ember
tud felülemelkedni ezen, ha eljut a nirvana, a semmibe térés, a létkioltás
állapotához, amely maga is egyike a dharma-állapotoknak, ám nem hajlamok,
vonzalmak által előidézett lévén, enyészhetetlen, végleges állapot.
Ami a nirvanában megvalósul, az Buddha felfogása szerint a személytelen,
végleges, tiszta szellemi "nem-lét"; a valóság szent rendje ebben a felfogásban
a körvonalazott és személyes isteneszme tagadása gyanánt jut el a megistenülés,
mint végtelen nyugalom és nemlét állapotához. Ebben az értelemben a klasszikus
buddhizmusnak nincs istentana, mert nincs szüksége valódi istenfogalomra. Az
örök törvény az egyik oldalon a Megvilágosodott értelmezésében a lét kialvásának
állapotává változik, a másik oldalon pedig a személyes istenek alakjai pusztán
az emberi képzelet szüleményének minősülnek. Ebből nem az következik, hogy
Buddha tagadná az istenek realitását, az azonban igen, hogy a róluk alkotott
emberi fogalmakat az emberi elme alkotásának tekinti, amelynek a hátterében el
sem dönthető, meg nem is fontos, hogy a "hagyományos" égi lények fogalmának
megfelel-e valami a valóságos létezés rendjében. Buddha "ateizmusának" éppen az
a lényege, hogy az antropomorf istenképzeteknek nincs rendszerében valóságos
funkciója; hite szerint az ember közvetlenül kerül, kerülhet szembe a Lét és a
Nemlét világával, az pedig, hogy ezt a találkozást általa alkotott istenek vagy
valóságos, ám a Törvény felett semmilyen hatalommal sem bíró égiek
közvetítésével éli meg, teljesen mindegy.
A Megvilágosodott eredeti tanításában tehát a tradicionális istenfogalomnak
egyszerűen nincs helye, az általa átértelmezett dharma-tan pedig inkább egy
ember- és erkölcs-központú életvezetési modellt kíván nyújtani és nem a szent
világ és az emberi valóság közötti kapcsolat a tárgya. Ebből viszont az is
adódik, hogy a későbbi buddhizmus az antropomorf istenfogalmat szükségtelenné
teszi ugyan, ám nem szab olyan elvi akadályokat sem, amelyek egy buddhista
pantheon, mitológia, pantheon kialakulását tennék lehetetlenné. A fejlődés első
lépése Buddha istenítésének kibontakozása volt. A későbbi buddhista mozgalmak
közös sajátossága, hogy a dharma-világrend elvont szentsége mellett maga a
Megvilágosodott válik olyan euhémerisztikus alakká, aki minta és példakép,
kultusztárgy a hívek szemében. Buddha már-már isteni kultusza az isteneszme
tekintetében legszigorúbb théraváda-buddhizmusban is polgárjogot nyert; ugyanitt
született meg - alighanem a hinduizmus mintáit követve - a dharma világa feletti
uralmat magához ragadó "Mindenség-Buddha" alakja. A hinajána buddhizmusában a
bodhiszattva-lét a Buddha-követés erkölcsi és aszketikus, nem pedig ontológiai
útját kínálja a deifikáció állomása gyanánt, ám ebben az irányzatban az
"isten-nélküliség" hagyománya javarészt később is fennmarad.
A mahajána buddhizmus annál inkább élt azzal a lehetőséggel, hogy Buddha
tanítása tetszőleges mitológiai anyaggal, istenvilággal, rituális gyakorlattal
társítható. Elvileg itt is megmarad az a meggyőződés, hogy a megvilágosodás,
mint a lét és nem-lét szemlélésének képessége a Lét és a vele szembesülő ember
ügye, ám ezen az úton az emberi közösség égi segítők támogatására is igényt
formálhat. Ennek egyik módja a Buddha-istenek, Buddha-aspektusok és funkciók
kultusza; Amitábha-Buddha a meditáció, a bensőséges szemlélődés létállapotának
uraként, Avalokitésvara-Boddhiszattva a könyörületes, kegyosztó és gondviselő
Buddha isteni formájában emeli vissza a buddhista hagyományba a tradicionális
antropomorf istenfogalmat. A mahajána, a csan-buddhizmus és a lámaizmus
világában valójában az a kettősség áll helyre, amely India és Kína hagyományos,
az örök világtörvényt és a személyes istenvilágot egyesítő hagyományában
gyökerezik. Az isteneszme ebben a szellemi képletben két dolgot jelent: az egyik
oldalon azt az örök, általános, szent rendet, amely szilárd alapja ugyan a hívő
tájékozódásnak, ám nagy szabadságot ad abban, hogy ez a vallási önmegvalósítás
milyen mitológiai hagyomány, milyen rituális közeg beiktatásával következik be.
Innen adódik az a sajátos "keleti szemlélet", amely a "rivális" istenalakokat
egymás szinonimáinak, a mitológiai és vallási hagyományokat gyakorlatilag
egyenértékűnek tekinti. A másik oldalon a buddhizmus egyes változataiban az
antropomorf, mitológiai és rituális elemekkel túlzsúfolt vallásosság szélsőséges
változatai jutnak vezető szerephez, magukba integrálva azokat a mágikus,
animisztikus és totemisztikus elemeket, amelyek Ázsia déli és keleti felének
történelmi és kulturális örökségéhez tartoznak. Összegzően jellemezni akarva az
örök világtörvény vallásaiban adott istenfogalom természetét, azt mondhatjuk,
hogy az egyes istenalakok tetszőleges sokasága és a közös alap, a Törvény rendje
az a keret, amely e hitrendszerek teljes szellemi mozgásterét kijelöli.

A Transzcendens Fölismerés Szíve szútra

2009-09-06T23:30:00.000+02:00

1.
Tisztelet adassék a Magasztosnak, a Nagy Nemes Transzcendens Fölismerésnek!
2.
Így hallottam: Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagrihában, a Keselyűcsúcs hegy területén tartózkodott nagy számú szerzetes és sok bódhiszattva kíséretében. Ekkortájt a Magasztos a Mélységes Rátekintő Tökéletes Ráébredés (Gambhíráva-szambódha) nevű meditációban volt elmerülve. Ugyanebben az időben a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát végezvén ekképpen szemlélődék: „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés-nélküliségüket.“
Akkor a Tiszteletreméltó Sáriputra a Buddha hatalmánál fogva így szólította meg a Nemes Avalókitésvara bódhiszattvát: „Ha valamely család fia, vagy leánya a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát kívánná végezni, milyen tanításban kellene őt részesíteni?“
Erre a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara így beszélt a Tiszteletreméltó Sáriputrához: „Ha valamely család fia, vagy leánya a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát kívánja végezni, akkor a következőképpen kell a dolgokra tekintenie:“ „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés- nélküliségüket.“
3.
Innen nézve, Sáriputra, a forma üresség, s az üresség bizony forma; a formától nem választható el az üresség, az ürességtől nem különböző a forma; ami forma, az üresség, ami üresség, az forma; s pontosan ugyanígy van ez az érzet, az észlelés, a képzőerők és a tudat vonatkozásában is.
4.
Innen nézve, Sáriputra, minden jelenség üresség-jellegű: nincs keletkezésük és nincs megszűnésük, nem szennyezettek és nem tiszták, nem csökkennek és nem növekszenek.
5.
Ezért aztán, Sáriputra, az ürességben nincs sem forma, sem érzet, sem észlelés, sem képzőerők, sem tudat; nincs látás, sem hallás, sem szaglás, sem ízlelés, sem testérzékelés, sem belső megismerés; nincs látvány, sem hang, sem szag, sem íz, sem szellemi megismerési tárgyak; nincs látószerv-összetevő és a többi, nincs belső megismerési tudatosság- elem sem; nincs szellemi vakság és nincs a szellemi vakság megszűnése, s nincs a többi sem, így nincs öregség és halál, sem az öregség és halál megszűnése; nincs szenvedés, sem szenvedés keletkezése, nincs leküzdés, sem ehhez elvezető ösvény, nincs fölismerés, sem megvalósítás, sem meg-nem- valósítás.
6.
Ezért aztán, Sáriputra, a bódhiszattva Transzcendens Fölismerését nem megvalósítás révén elérő gyakorló fellebbenti a tudat takaróit, s a tudat takaróinak megszűnése nyomán nem retteg többé, meghalad minden illúziót, s eléri a végső ellobbanás állapotát.
7.
A múlt, a jelen és a jövő összes Buddhája a végső, Teljesen Tökéletes Megvilágosodásra a Transzcendens Fölismerés gyakorlása révén fölébredett.
8.
Ehhez tudnunk kell a Transzcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e fölülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz — mert minden hamisságtól mentes —, Transzcendens Fölismerésben kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:
OM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá!
„Ilyen módon kell egy bódhiszattvának tanítania a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát, ó Sáriputra.“
Később, amikor a Magasztos kiemelkedett a meditációjából, elismerését fejezte ki a Tiszteletreméltó Avalokitésvara bódhiszattva irányában, ezeket mondván: „Helyes volt, Nemes Sarj, jól csináltad. Így van ez bizony, Nemes Sarj. Valóban ilyen módon kell végezni a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát. A szent Tathágatáknak rendkívül tetszett, ahogyan Te ezt itt előadtad.“ Így beszélt a Magasztos, örömteli szívvel. És a tiszteletreméltó Sŕriputra, a nagytiszteletű Avalókitésvara bódhiszattva, valamint az egész gyülekezet, s az istenek, emberek, démonok és tündérek világai dícsérték a Magasztos szavait.
Itt végződik a Transzcendens Fölismerés Szíve szútra.

TIBETI HALOTTASKÖNYV

2009-09-06T23:14:00.007+02:00

TIBETI HALOTTASKÖNYV
TIBETI TANÁCSOK HALANDÓKNAK ÉS SZÜLETENDŐKNEK
ELŐSZÓ
A dőre nemtudás, a tudattalan, mint világtalan anyóka botorkál, nem tudja, hol jár, mit tesz. A nemtudásból fakad a buzgalom, melyben a Tett, a korábbi cselekvések kérlelhetetlen hatása úgy formálja a tudattalant, mint a fazekas, ki a sárból edényt korongol. A buzgalomból ered a tudat, mely mint erdőn gyümölcstől gyümölcshöz futkosó majom, ingatag. A tudatból név és alak támad, hajó és utas gyanánt visz tovább, hajó a név, és utas az alak. Név és alak szüli az érzékelést, melynek gazdátlan palotájában úgy garázdálkodik a hat érzék: a szemmel látás, a füllel hallás, az orral szaglás, a nyelv ízlelése, a test tapintása meg az elme eszmélése, mint a rablók. Érzékelésből kél az érintkezés, melyben külsővel belső úgy elegyedik, mint szeretkező emberpár. Az érintkezés nyomába lép az érzés-észlelés, örömé és kíné, mely úgy ér utol, mint a szembe röpített nyíl. Belőle ébred a létvágy, mely örökké szomjas, mindig inna. Vele jár a vét, a szerzés, elfogadás, mely a gyümölcsöt mindenáron leszakítja. Ebből születik a létel, a Forgatag, mely úgy tartja fogva az élőt, mint fészkén tojást őrző madár. A létel teremti a születést, melyben előbbi létalak úgy szül utóbbit, mint anya gyermeket. Születésből támad a kór meg a vénség és a halál.
Ez az élet tizenkét, egymásra támaszkodó és összefonódó elemének láncolata, mely a halállal nem éri végét - így szól a Buddhára hivatkozó tanítás.
Az eszmélő élőlény - isten, félisten, ember, állat, vergődő szörnyalak s pokollakó - sorsát, élete helyét, idejét, tartamát, módját a saját cselekvése, a Tett szabja ki, s juttatja jobb vagy rosszabb létalakba; embert s állatot hús-vér testbe, a többit hasonlóképp romlandó, de szellemtestbe. Az élő, eszmélőlény teste s szelleme a világalkotó elemekből épül: földből, vízből, tűzbl, szélből (levegőből), de égből (éterből) és az egyetlen önálló, öntermészetű létezőből, a fényből is, és ha az éppen élt élet tartama fogyatkozik, akkor jelek hozzák hírül a közelgő halált.
A halál óráján az elemek egymásba omlanak, oldódnak, a föld a vízbe, víz a tűzbe s így tovább, a mozgó életerő s az eszmélő fény mint magcsepp elválik a testgépezettől, s azoknál, kik az egyetemes Törvényt (a róla szóló tanítás révén) megismerték és követték, ez a mag az egyetemes Fénnyel és Törvénnyel egyesül: megszűnik az önös én, a létszomj, és vele szűnik a szenvedés. Azoknál azonban, kiknél ezt az egyetemesből származó magot a Tett súlya nem engedi kitörni a hatféle létalak Forgatagából, a nemtudásból az imént átfutott úton ismét születés támad: az elemészthetetlen Tett vonzásában lel újra önös ént, testet, szellemet, újjászületést, és minden kezdődik elölről, vagy inkább folytatódik.
Az újjászületés azonban nem jár szorosan a pusztulás sarkában. A hús-vér test elhagyása után - így tanítják a mindenki számára járhatónak hirdetett út, a Mahájána tanítómesterei, szemben Buddha régibb követőivel - az eszmélőlény szellem -, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek istenek, szörnyek, mennyek és poklok - önnön elméjének szülöttei
Ha életében nem jutott volna kellő ismerethez, avatott tudáshoz, akkor most, a köztes lét napjaiban kell szellem-fülébe juttatni a tanácsot, és az intelem révén szembesíteni őt önnön jelenéseivel, önmagával, hogy - ha meg nem is szabadul - elkerülje legroszszabb lehetőségeit. Ha végképp nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet még jobb születést, mindenekelőtt emberi sorsot, "kincses emberi testet", melyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére, megszabadító Tudás, intelem szerzésére.
Ilyen intelmeket írnak le a Köztes Lét Könyvei, köztük a legismertebbnek, a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy Megszabadítójának könyvei (Bar-do thos grol chen-mo). Ez a gyűjtemény tibeti nyelven több, bővebb és szűkebb változatban, kéziratos és fanyomatos alakban ismeretes. Több rész-könyvének utószava szerint ez az írás egy a tengernyi "kincskönyv" közül, melyekben égiek vagy régiek titkos tanítása rejtőzik, s melyeket nehéz időkben s nehéz időkre rejtettek hegyek odvába, oszlop üregébe, biztos helyre, honnan kései századok avatott kincskeresői "húzták elő", azaz fedezték fel és adták tovább méltó tanítványoknak a kincset érő tudományt. Gyűjteményünk utószavai csak annyit árulnak el a Hallomásbeli Nagy Megszabadító föllelőjéről (vagy összeállítójáról), hogy Karma-gling-pa, azaz Karma-gling-beli (talán egy "óhitű", "veressüveges", Karmapa-szerzetesek lakta kolostorba való) személy, aki a Szgam-po-gdar hegyén, egy Lha-bran garbjed-pa ndra-ba nevű helyen fedezte fel könyvkincsét, melyet hagyománya a 8. századi, legendás ind térítőnek, a Tavirózsaszülött Padmaszambhavának tulajdonít.
Karma-gling-pa talán a 14. században élt, amikorra már több mű is forgott avatott tibeti kezekben a köztes lét tanításáról. 1350-ben egy mongol hercegnek, Aszudajnak parancsára írta le török ajkú híve egy 12. századi tibeti szerző, Csog-ro Cshosz-kji rgjal-mchan (röviden: Cshosz-rgjal) munkájának ujgur fordítását. Ez sok közös elemet mutat a Karma-gling-pa-féle szöveggel, és meglehetősen szoros párhuzamot ad egy jeles kortárs, Sza-cshen Kun-dga sznying-po írásával, a Négy Fokozat Mélységes Tanításával. Mindketten, bár más ágon, a 11. századi híres Nagy Tanítómester, az indiai Nárópa szellemi utódai, aki a köztes létről is szóló Hat Törvényében a maga mesterének, Tillipának tanait építette tovább. Még messzibb, öregebb időkig követhető a Köztes Lét Könyveinek több eleme s a köztes lét fogalomtörténete indiai földön, e tan azonban Tibetben nyerte ma ismert alakját, s meggyökeresedett az ott ősibb bon-vallásban, melyből esetleg táplálkozhatott is. A benne (és általában a lámahitű buddhizmusban) oly erős szerepű fény-eszmében és az avatottakhoz szóló titkos tanítás, tudás fontosságában többek régóta nyugatibb, gnosztikus, főleg régi iráni hitek hatását sejtik. Buddha és Mani tanainak belső-ázsiai elegyedéséről különben írásos emlékek is vallanak.
A Karma-gling-pa nevéhez fűződő közteslét-könyvek közül eszméik és leíró tartalmuk miatt a legfontosabbak: a Törvénylényegű Köztes Lét Könyve és a Létel Köztes Létének Könyve. Az első magába foglalja "a halál órájabeli köztes lét" leírását is. A többi könyvek más jellegűek: imák, fohászok, himnuszok, jelkép-magyarázatok, a szertartásokhoz szükséges "igék", jelszók, mantrák foglalatai, a haláljelek könyve, az idejekorán érkező halál megváltásának, azaz elhárításának módjai stb. (A pokolbeli ítélet részletesebb leírása a számomra elérhető tibeti gyűjteményben nem szerepel.) A két legfontosabbon túl, az utóbbi, kisebb terjedelmű könyvek közül itt a bevezető, verses fohászkodás, valamint a segítségkérő fohászt, a "gyökérszót", a "megszabadító" és a "megmenekítő" fohászt egybegyűjtő könyv és a haláljeleké olvasható magyarul. Mutatóban szerepel két részlet a Száz Köszöntésből, meg egy ujgur közteslét-traktátus, mely ugyanabban a londoni (eredetileg tunhuangi) Stein-kéziratban olvasható, mint Csog-ro Cshosz-rgjal említett írása.
Az eddigi fordítások, azok is, melyek eredetiből készültek, és természetesen a fordítások fordításai is, többféle utat választottak a sajátos műszókkal építkező szöveg idegen ajkú megformálásában. A két szélsőség - az eredeti sajátos arculatának minél szorosabb követése vagy a nyugati eszméken nevelkedettek számára könynyebben érthető, szokottabb fogalmak használata - közül az itteni fordítás inkább a sajátos kifejezések szorosabb, szolgaibb megoldását vállalta, és egy másik szokástól eltérően az indiai műszók és nevek is csak akkor jelennek meg a fordításban, ha a tibeti is indiai alakot használ. (A tibeti általában az indiai eredetű tulajdonneveket is lefordítja. Bethlenfalvy Géza kutatótársam nem ért egyet az itt alkalmazott "purista" megoldással, műszókul a magyarban hagyományosan használt indiai szókat látja helyesnek.)
Az eredetiben nem kevés a vers: fő formai jegye a sorok állandó szótagszáma, ennek megtartása azonban a tibeti igen tömör volta, egytagú szókba sűrített világa miatt kockázatos, a formatartó fordítás itt a formánál súlyosabb tartalmat csorbította volna. Az eredeti verseit a fordításban a soros tördelés és a tartalom tömörebb szerkesztése jelzi. Alcímek, bekezdések, nagybetűk mind a fordítás sajátjai, az eredeti ilyet nem ismer, a tagolást a szöveg mondataiba ágyazza.
A Köztes Lét Könyvei a sino-tibeti nyelvcsalád legrégibb betűírásos hagyományú nyelvén, írott tibetiül szólnak (az élő hangzás Tibet középső és legnagyobb részén már sok évszázada jócskán eltér az írott alaktól, a különbség azonban többnyire igen szabályos). E "kincskönyvek" avatottaknak szóló, "mélységes" voltát másutt ritka szók és kifejezések is gyarapítják; néhányukat hiába keressük mai s tegnapi szótárakban. Ám még oly egyszerű szavai is, mint test, ér, szél, tudás, üresség, világosság, mást jelenthetnek, mint közönségesen. Némely fordítók ezért eleve lemondanak e köznapi szók használatáról, s olyanokkal helyettesítik őket, mely mélyebb értelmezésük bélyegét hordja. Tiszteletre méltó törekvés többet adni annál, mit az eredeti nyelvi felszíne mutat, mégis hűbbnek tűnt tisztelni a tibetiek kedvét, kik mindennapi szókat avattak titkos mélységek és magasságok jeleivé, sokértelműségbe is rejtve az "egyhegyű" értelmet (ahogy ezt tették ind mestereik, ujgur, mongol és kínai társaik s követőik). Ahol tehát nagyobb nehézség nem mutatkozott, ott magyarul is "földhözragadt" szavak szólnak hasonló tibeti testvéreik helyett. A csatolt jegyzetek dolga, hogy a szavak és fogalmak útvesztőjében némi fényt mutasson.
Amint már kiderült, itt háromféle köztes létről, halál és újjászületés (vagy a Forgatag elhagyása) közti háromféle közbülső állapotról van szó: elsőül a halál órájakoriról (a haldokláséról, a meghaláséról; az órát itt nem kell pontosan érteni, hisz némelykor kétszer evésnyi időre sem futja, de közönségesen negyedfél napig tart), mialatt a testet-szellemet alkotó elemek fokozatosan egymásba enyésznek, s közben fények ragyognak fel, melyekkel szembesülve az "életemúlt" megismeri önnön arcát és a végső valót, a "Törvénytestet", mellyel azonosulva kiszabadulhat a Forgatagból. Az első fény egy istenpár gyanánt jelenik meg, mely az összes jelképistenségek, a megszemélyesített eszmék őse, ez a "legtisztább üresség", a Törvénylényegű Egyetemes Jóság Anya és a vele való egyesülésben, az Egyetemes Jóság Apa. A második fényben a védisten vagy helyette a részvét, a segítőkészség jelképistene, a Nagy Irgalmú Úr, azaz Avalókitésvara megidézésével juthat az eszmélőlény szabaduláshoz.
Ha mindez eredménytelen, akkor tovább folytatódik a köztes lét, s elkezdődik második szakasza, a Törvénylényegű. Benne előbb az "Öt Nemzetség" vezette Negyvenkét Nyugvó, azaz békés, szelíd istenalak tűnik fel az "agy mélyéből". Mindegyik többrétű jelkép. Az első a jelképoltár közepén mélykékben fehéren Vajrócsana, a Fény Alkotója, a Jelenést Láttató és társnője. Ez az istenpár a "legjobb Tudás" hordozója, mely a legrosszabb rossznak, a balgaságnak szüntetője. Vele egy időben támad az istenek homályos fehér fénye, mely a Forgatagba csábít. Ha nem sikerül a szembesítés és az azonosulás, akkor e köztes lét másodnapján a jelképoltár fehér napkeletén támad a mélykék Gyémántszellemű, Mozdulatlan, azaz Rendületlen Aksóbhja és népesebb nemzetsége. Társnője a felserkent, megvilágosult látás jelképe, kísérőjük két megvilágosult szellemű, azaz bódhiszattva, és társnőik. E csapat a "tükörszerű Tudás" hordozója, mely a gyűlölség, harag szüntetője. A vele versengő füstszínű jelenés a pokolé. Harmadnap délen támad a sárga Kincsforrású, Ratnaszambhava nemzetsége, az "egyenlő lényegű Tudás" hordozója, mely az önösség, gőg szüntetője. A vele vetélkedő kékes fény az emberi világé. Negyednap napnyugaton a vörös Mérhetetlen Fény, Amitábha jelenik meg nemzetségével. A "külön-külön értő Tudás" hordozója, mely a birtoklás, görcsös ragaszkodás, a szenvedélyes vágy szüntetője. Vele verseng az éhségszörnyek sárgás fénye. (Ötödnap északon a zöld Amóghasziddhi, a Haszonnal Véghezvivő nemzetsége fogad, a "cselekvő Tudás" hordozója, az irigység szüntetője. Vele verseng a félistenek vöröses fénye. Az eszme-buddhák (Öt Nemzetsége, az Öt Mérget semlegesítő Öt Tudás, az Öt Elem, az Öt Érzék és az Öt Halmaz párhuzamos, s a személyiséget és a mindenség egészét átfogni kívánó rendet alkot.
Hatodnap (az eredeti több szövegében hetednap) még egyszer feltűnnek a Nyugvók, ezúttal együtt az Öt Nemzetség minden tagja, de mellettük megjelennek már a kapuőrök és kapuőrnők, az első jelképoltár kapui záródásának jeléül, s kívülebb a Hat Létalak Felserkentjei, a Negyvenkét Gyönyörtestű istenség, és velük versengve a Forgatag hatféle fénye, köztük (és itt először) az állatlét zöldes világa, mely a következő, hetednap főszereplője az Ismeretőrzőknek, a titkos igék tudóinak immár félelmetes alakja mellett.
Nyolcadnap kezdődik a Haragvók jelenés-sora, élükön Buddhahérukával, mely az Öt Vérivó istencsapatát bevezeti; ezek sorra az előbbi szelídek rémületes alakváltozatai, melyek ugyanúgy az elme szüleményei, s ugyanúgy jelképlények, mint az előzők. A tizenharmadik napon váltják fel őket a temető istennői, a Gaurí vezette Nyolc Haragvó Némber, s követi őket az Oroszlánfejű vezette Nyolc Boszorkánynémber, a Lóképű vezette Négy Kapuőrző Némber, az égtájak hat-hat démoni istennője, végül a Kakukkfejű vezette Négy Kapuőrnő, az utóbbi két csoport együtt: a Huszonnyolc Hatalmas Némber. Velük ér véget a Törvénylényegű köztes lét jelenése, mely a Törvény, a fényeszme síkjából támasztotta a Gyönyörtestet, a működés síkját.
Eztán, ha mindez nem elég, s nincs felismerés, nincs szembesülés akkor támad a Holtak Ura, a Tett bírája, következik az ítélet, majd az itt harmadik köztes lét, a Létel köztes léte, a Forgatagba való visszajutásé. Még itt is lehetséges a szabadulás, de nehezebb (mindig nehezebb), mint előbb, és a gyöngeség, gyarlóság miatt szükség lehet a "anyaméh kapujának berekesztésére", az újjászületés elkerülésének kísérletére. Ha ezek sem sikerülnek, s mindenképp új testet-szellemet követel a Tett hatalma, akkor még egy intelem igazít el az egeket hordozó Óriáshegy körüli világok és az anyaméh megválasztásában.
E három köztes lét történései a Három Test, azaz a Törvény-Fény, a fény-eszme három megjelenési síkjában zajlanak: a halál órájabeli az eszme valóságáé, a Törvénytesté, a Törvénylényegű köztes lét jelenései a működő, ható Törvény síkjáé, a Gyönyörtesté, a Létel köztes léte pedig a születések során kapott, váltott vagy választott Váltalakú Testé.
A második köztes lét kétszer hét napig tarthat (az utolsó számolt nap, mint láttuk, a tizenharmadik), s újabb négyszer hét nap lehet a Létel köztes létének tartama, ennek napjait azonban nem különíti el a leírás.
A Haláljelek Könyve a halál előjeleit és a halál érkezésének számításmódjait írja le, a "természetadta jeleket" szemlélő és magyarázó, valamint a jeleket kihívó, kikényszerítő és így magyarázó jóslás módjait. A jelek egy része ősi élettani megfigyeléseken alapszik, mások hiedelmek, melyeket a jövőt kutató kedv "pontos" számításokkal tetéz. Némely álomjelek költői képzelet ihlette képek. A lámahitű kánon több hasonló, haláljelekről szóló helyét említi Tucci, köztük az Időkerék Tantrájáét, melyről a kánont összeszerkesztő Bu-szton (14. század) külön is értekezett. Hasonlókról ír az egyik említett ujgur trakta, melyben a víz-elemnek a tűz-elembe való enyészésekor külső jel a nyelvháton megjelenő fekete rajzolat, a megfelelő belső jel délibábszerű fény; s hasonlót mond a Csoma Sándor hagyatékabeli tibeti kézirat, A köztes lét intelme, a Három Testbeli megszabadulás közel-útja: mikor a víz a tűzbe enyészik, a száj meg az orr kiszárad, a nyelv pedig a szájpadláshoz tapad, a test forró és fáradt. Könyvünk e haláljósló könyve a haldoklás leírásában beszél a szellem egymásra épülő "emeleteiről", melyek az elemekhez hasonlóan egymásba olvadnak: az értelem (= világosság, fény) a "kiterjedésbe" (fényáradásba), ez az "elérésbe" (célbajutásba), ez a végső, közeli vagy "szoros elérésbe", s azzal a szellem magja, az eszmélő fény-elem egyesül az egyetemes "fényvilágossággal", én és nem-én kettőssége elenyészik, és csak a tiszta fény marad. (Többek közt erről is szól az itt ujgurból magyarított, rövid írás, melynek tibeti eredetijét még nem sikerült fellelni.)
A köztes lét jelképei, istenségei a lámahitű művészetben kiváltképp a festészet tárgyai, a megjelenítő alkotások a szemlélődés és a halotti szertartások eszközei. Külön-különvaló és csoportonkénti, valamint együttes ábrázolásuk sok kötöttségén belül is maradt szabadság a kidolgozás finomságában, az alakok elrendezésében, a vonalak lendületében, részletekben, s nem utolsósorban a színek ragyogásában, mélységében. Vannak azonban olyan szikár, fekete-fehér ábrázolások is, melyeken szinte algebrai egyszerűsítéssel az istenalakok helyét gyökérszóik, jelszavaik vagy egy szótagnyi betűjeleik, "magszavaik" jelölik szigorú mértani rendben (különben ugyane rend az alapja a festett, színes képeknek). Az ilyen betűjelképes ábrák - melyeket többnyire fadúcra vésve sokszorosítottak - csak az alaposan beavatottak számára érthetők. A két szélső, elvont és alakos formát kötik össze az istenalakos és a részben alakos, részben betűrajzos, vonalas fametszetek.
Mind e könyvek és képek az emberi elme élettel s halállal viaskodó eszmélkedésének tanúi, egy olyan eszmevilág szülöttei, mely nem nyugszik bele a mindenség megismerhetetlenségébe, titkok tudására tör, mindent megszámol, rendszerez, mindent és minden tagadását igyekszik átölelni, szinte mindenhatóvá teszi a mulandó elme szándékát az én szabadulást ígérő megüresítésében, s a fény ragyogásában oldja fel a véges és végtelen határát, a Fényen, a Törvényen kívül minden mást a káprázat körébe vet. Egyszersmind hatalmas hatalmat ruház e káprázatra, az istenektől tárgyakig sereglő jelképekre, jelszavakra, titkos igékre, mozdulatokra, beveti a testet és szellemet idomító, egyszerre kötöző s oldó gyakorlatokat, ereklyetornyokat épít és oltáron áldoz, s felhasználja a káprázat szinte minden elemét, mely az avatatlan tekintet elől elrejti a belső világot, az egyetemes emberi tartalmakkal birkózva szabadságot, megismerést keresőt.
A fordító köszönetet mond Bethlenfalvy Gézának szívességéért, hogy a tibeti Köztes Lét Könyveinek egy tulajdonában őrzött fanyomatát rendelkezésre bocsátotta, s a fordítás és az eredeti szíves egybevetéséért.

A KÖZTES LÉT KÖNYVEI
A MÉLYSÉGES TÖRVÉNYBŐL,
A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGIDÉZŐ ÖNSZABADÍTÓBÓL
A HÁROMTESTŰ MESTERSZERZÉS KÖNYÖRGÉSE
Az igen tiszta Törvény Tere mindent átölelő palotájába,
a születetlen s vesződéstől megvált Törvénytestű Mesterhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott nemtudástól, balgaságtól magam szabadítván
az önnönszülte, nem-alkotott Tudás önteremtéséhez
kérem a Törvénytest kezdettől tiszta áldású szabadságát.
A fényes, tiszta Tudás nagyüdvű palotájába,
az akadálytalan nagyüdvű Gyönyörtestű Mesterhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott kívánságtól, sóvárgástól magam szabadítván
az önnönnemű Tudás nagyüdvű önszabadításához
kérem a Gyönyörtest önteremtő áldású szabadságát.
A bűntelen és igen tiszta Tavirózsa-palotába,
a meghatározatlan, önmaga-keltő Váltott-testű Mesterhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott fonákságtól s gyűlölettől magam szabadítván
az önértelmű Tudás önnön-ismeretű önnön világosságához
kérem a Váltott-test önszabadító áldású szabadságát.
A nagyon tiszta fényvilágú önnön-ismeret palotájába,
az irányulatlan nagyüdvű Három Test Mesteréhez
én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.
El nem hagyott különségtől, érdek-hajlamoktól magam szabadítván
az önnön-szülte Tudás Három Teste önteremtéséhez
kérem a nagyüdvű Három Test áldásának szabadságát.
A határoktól megvált öneszmélést akik Törvénytestül meg nem értik,
s balgaság és dőreség miatt a Forgatagban tévelyegnek:
szánandók ez így kínlódó eszmélő-lények.
Mindahányan hadd érjék el a Törvénytestet!
Az önnön-ismeret nagy üdvét akik Gyönyörtestül meg nem értik,
s kívánság és szomjúság miatt a Forgatagban tévelyegnek:
szánandók e fonák vágyú eszmélő-lények.
Mindahányan hadd érjék el a Gyönyörtestet!
Az önnön eszme szülte szabadítást akik Váltott-testül meg nem értik,
s harag és kétkedés miatt a Forgatagban tévelyegnek:
szánandók e fonák hitű eszmélő-lények.
Mindahányan hadd érjék el a Váltott-testet!
Önnön eszméjüket akik bonthatatlan Három Testül meg nem értik,
és tudásukat abban makacs gyarlóságuk szennyei borítják:
szánandók e fölserkenni még nem érett járólények.
Mindahányan hadd érjék el a Három Testet!
A Mélységes Törvénynek, a Nyugvót s Haragvót Megidéző Önszabadítónak Háromtestű Mesterszerző Könyörgését, a Három Méreg el nem hagyásától önnön-szabadítót az urgjani apát, a Tavirózsaszülött szerezte. Míg a Forgatag világa meg nem üresedik, nem fogy e fenséges Törvény. A tökéletességet nyert Karma-gling-pa hívta elő a Szgam-po-gdar hegyéből, mely a táncoló szellem-szolgához hasonló.

Íme A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGIDÉZŐ MÉLYSÉGES TÖRVÉNYBŐL,
AZ ÖNSZABADÍTÓBÓL
A TÖRVÉNYLÉNYEGU KÖZTES LÉT MEGVILÁGÍTÁSA,
A NAGY, HALLOMÁSBELI MEGSZABADÍTÓ
Hódolat a Törvénytestű, véghetetlen világosságú Mérhetetlen Fénynek, a tökéletes gyönyörtestű nyugvó s haragvó Tavirózsa-istenségeknek, a váltott-testű Tavirózsaszülöttnek, eszmélőlények oltalmának, a Három Test Mestereinek.
A közepes jóginoknak köztes létből való szabadulásmódja, e Nagy, Hallomásbeli Megszabadító, háromrétű. Ezek: az elöljáróbeli, a való alap és a követendő. Közülük első az elöljáróbeli, a háromféle sorsúaké; mindenek előtt való a kalauz fokaiban szerzett gyakorlottság, s akiknek képessége kiváló, azok a kalauz révén bizonyosan megszabadulnak. Ám ha annak révén meg nem szabadulnának, akkor a halál órájabeli köztes létben az átváltásra emlékező önszabadítást kell gyakorolni. Annak révén a közepes jóginok bizonyosan megszabadulnak. Ám ha annak révén meg nem szabadulnának, akkor a Törvénylényegű köztes létben e Nagy, Hallomásbeli Megszabadítót kell gyakorolni. Abban az első: a jóginnak a halál jegyeit sorrend szerint a halál bélyegéül, önszabadító jelekül kell felfognia.
Mikor aztán a bizonyos halál jelei teljessé válnak, akkor az átváltozásra emlékezve kell megkísérelni az önszabadítást. Ha ott az átváltás sikerül, akkor nem szükséges a Hallomásbeli Megszabadító megszólaltatása.
Ám ha az átváltás sikertelen, akkor a Hallomásbeli Megszabadítót a tetem mellett tiszta hangon, világosan fel kell olvasni. Ha nincs tetem, akkor az életemúltnak az ágyán vagy ülőhelyén ülve kell hirdetni az Igazság erejét; megidézve a holt tudatát, úgy kell olvasni, olyan képzelettel, mintha előttünk volna. Nem való, hogy ekkor a közeliek, szívszerette társak sírjanak, fennhangon jajveszékeljenek, ezért ez tilalmas. Ha van tetem, akkor a külső lélegzet megszakadta és a belső lélegzet meg nem szakadta közt a Mester és a testvérek és a társak, a bizalmasok, a léleknek kedves társak és testvérek és a többiek a fülhöz ajkat épp csak nem érintve ezt a Nagy, Hallomásbeli Megszabadítót olvastassák fennszóval.
És ahhoz íme a Hallomásbeli Megszabadító magyarázata:
Ha mód van rá, akkor a Három Kincsnek széles és nagy áldozatot kell bemutatni. Ha nincs mód rá, akkor készíts bármit képzeleted támaszául, és azt elméddel mérhetetlenre váltva áldozz. Aztán mondd el a Megtisztulva Kiterjedteket és a Megvilágosult Lelkűeket segítségül hívó imát hétszer, de legalább háromszor. Aztán a Köztes Lét Rémületétől Menekítő Imát, a Köztes Lét Szakadékán Átjuttató Imát és a Köztes Lét Hat Gyökérszavának imáját szólaltasd meg tiszta hangon, majd e Nagy, Hallomásbeli Megszabadítót kell hétszer, de legalább háromszor, az alkalomnak megfelelően felolvasni.
Ennek három része van: a halál órájabeli köztes lét világosságával való szembesítés, a Törvénylényegű köztes léttel való szembesítés meg a Nagy Fohászkodás, valamint a léttel köztes létében az anyaméh kapujának elreteszelése meg az Intelem.
Az első a halál órájabeli köztes lét világosságával való szembesítés. Itt azok a lények, kik jó felfogásúak, de nem szembesülnek, vagy azok, akik ráismernek ugyan, de kicsiny jártasságúak benne, mindazok a születettek, akik szűkölködve kalauzt keresnek és ebben részesülnek, szembesülnek az alap e világosságával, és a fölfelé törő, meredek ösvényen a köztes lét nélkül biztos elnyerik a születéstelen Törvénytestet.
Íme a teendő módja: a legjobb, ha az ember a kalauzul maga-kérte gyökér-mesterrel találkozhat. Ha nem találkozhat, akkor egy-fogadalmú testvér vagy társ szükséges. Ha azzal sem találkozhat, akkor egy-Törvény-fonalú, avatott társ szükséges. Ha ezek közül egyikkel sem találkozhat, akkor oly személynek kell ezt az írást számos alkalommal felolvasnia, aki világosan tagolva, tiszta hangon tudja megszólaltatni.
Így, miután a Mester a szembesítés dolgát felidézte, nyomban az alap fényvilágosságával szembesül a holt, és megszabadulása kétségtelen.
Íme a teendő ideje: ezután, hogy a külső lélegzet megszakad, a tudás fényvilágosságának szele a Dhútiba (a Közép-Érbe) enyészik, és a tudomás fényvilágossága a szóródástól megválva fölerősödik. Aztán a szél megfordul, s a jobb és bal oldali érbe menekszik, s ezzel megjelenik a köztes lét jelenés-útja; ezért addig s ott kell cselekedni, míg a szél a jobb és bal oldali érben el nem tűnik. Ennek tartama pedig a külső lélegzet megszakadta és a belső lélegzet még megléte közt annyi, amennyi idő alatt az ember az ételét megeszi.
A tennivaló módja pedig: a legjobb, ha akkor sikerül az átváltás mikor a lélegzet megszakadni készül. Ha nem sikerül, akkor ezt kell mondani:
"Ó, nemesi sarj, így és így nevezett! Eljött most útkeresésed ideje. Ezért, míg lélegzeted még nem készül megszakadni, benned íme megjelenik az, amit a köztes lét első alap-fényvilágosságának nevezünk: annak makulátlan s mezítelen ismerete, hogy a korábban, a Mester adta szembesítés értelmében, a külső lélegzet megszakadtával, minden Törvény, mint az ég, olyan, teljességgel meztelen s üres; világossága üresség, sem határa, sem közepe. És akkor ismerd meg benne önnön arcodat, s maradj abban az állapotban. Akkor én is szembesítelek vele."
És míg a külső lélegzet meg nem szakad, a haldokló fülébe sokszor mondva ezt, elméjébe kell szegezni.
Mikor aztán a külső lélegzet megszakadta közeledik, fektessétek akkor a haldoklót jobb oldalával a földre, a fekvő oroszlán helyzetében. Verőerei hullámzását vissza kell nyomni. Ha elszenderedne, s a két ér lüktetése szűnne, az ereket erősen le kell szorítani. Attól a szél a Dhútiban fogva marad, s nem tud belőle visszatérni, és biztosan a Brahmalyuk útján igyekszik távozni. A szembesítést is akkor kell véghezvinni.
Akkor az első köztes létet a Törvénylényegű fényvilágosságnak is nevezzük. A Törvénytest hibátlan szándéka minden járólény létfonalában megjelenik, és ugyancsak a külső lélegzet megszakadta és a belső lélegzet még meg nem szakadta között a szél ott az Avadhútiba enyészik. Ezt közönségesen úgy nevezik, hogy a tudat ájulásba merül. Tartama bizonytalan. Van jó meg rossz támasz, van ér és szél foka, de annál, aki már valamelyes tapasztalatú, vagy aki a szilárd nyugalom állapotát birtokolja, és azoknál, kik eredettől jó erűek, ez az állapot hosszú tartamú is lehet. Ezalatt pedig e szembesítésre való törekvést újra meg újra meg kell ismételni, mígnem az érzékszervek nyílásain a sárga savó megjelenik. Némely nagyvétkűeknél és eredettől hitvány erűeknél pedig az is előfordul, hogy ennek tartama annyi ideig sem tart, mint az ujjak pattintása. Némelyiknél evésnyi időre sem futja. A szútrák és tantrák közönségesen azt hirdetik, hogy félnappal együtt négy napig (azaz negyedfél napig) tart ez az ájulás. Közönségesen pedig félnappal együtt négy napig tartó állapotában kell a fényvilágosság szembesítésére törekedni.
A teendő módja: ha önmaga képes rá, akkor önmagának kell tudatát fölfelé ösztökélnie. Ha önmaga erre képtelen volna, akkor Mestert, tanítványt vagy testvért, társat, valakit, akivel esze s szíve elegyedett, ültessenek mellé, s akkor megmutatkoznak a földnek vízbe enyészését kísérő jelek, majd a víznek a tűzbe, a tűznek a szélbe, a szélnek a tudatba való enyészését kísérő jelek, s ezeket sorrendjük szerint kell megvilágítani. Mikor e jelek a sorrendjük szerint a teljességhez közelednek, így kell őt eszmélésre ösztökélni:
"Ó, nemesi sarj!" - így kell szólni, de ha tisztelendő mester a holt, akkor így: "Szentséged!" - "Az eszmélést lankadatlan szorgalmazd!" - fülébe halkan szólva így kell kérlelni. Ha testvér vagy bárki közrendű a holt, nevén kell szólítani s így beszélni: "Ó, nemesi sarj! Most oda jutottál s ott vagy, amit halálnak nevezünk. Ezért hát a magad eszmélkedését így intézzed: ,Ó, ím én halálom órájához értem. Most e halál a támaszom, és általa egyedül a szeretet és irgalom megvilágosult lelkének eszményét követem. Minden eszmélőlénynek, mindahánynak fel az égig, hasznára azon vagyok, hogy a tökéletesen megtisztult kiterjedettséget elérjem.' - Gondolatodban ilyen eszményt támasztva, minden eszmélő hasznára, különösen most igyekezz felismerni a halál fényvilágosságában a Törvénytestet, és annak régiójában a Nagy Bélyegjel gyakorlatának legjobb készségét elnyervén, minden eszmélő hasznára kell cselekedni. Ám ha ezt el nem nyered is, a köztes létet köztes létül ismerve fel és a köztes létbeli páros odaadás Nagy Bélyegjelű testét megjelenítve, ki-ki a megigazulásának fényessége szerint minden eszmélőnek, mindahánynak az ég határáig, hasznára cselekedhet. Az e gondolat feletti komoly eszmélkedéssel fel nem hagyva igyekezz fölidézni bármely meghagyás tapasztalatát, melyet korábban gyakoroltál!" - ezt kell mondani füléhez hajló ajakkal, világos szóval, s egy pillanatra sem hagyva helyt lankadásnak, megvilágítani a tapasztalást.
Mikor aztán a külső lélegzet végleg megszakad, az álomittas ereket meg kell szorítani, s világos szóval ezt kell mondani:
"Szentséges úr! - így, ha tisztelendő mesterről vagy magadnál nagyobb rendű felebarátról van szó. - Ott, ahol te vagy, most megjelent az alap fényvilágossága. Ismerd meg arcát! Igyekezz, kérlek, a tapasztalás csúcsára! Időzz a tapasztalás csúcsán!"
Mindenki mást meg így kell szembesíteni állapotával:
"Ó, nemesi sarj, így és így nevezett, hallgass meg! Most ím a Törvénytest tiszta fényvilágossága megjelent neked. Ismerd meg arcát! Ó, nemesi sarj! A te mostani bölcsesség-ismereted veleje a legtisztább üresség, ennek sem anyaga, sem jegye, sem színe, sem bármije velejében nincs, ami készített, csak a legtisztább üresség, ez pedig a Törvénylényegű, Egyetemes Jóság Anya. Ameddig ez a te bölcsességismereted üres, addig nem szakad meg az üresség sem, és önnön bölcsesség-ismereted a legfényesebb és legvilágosabb, nincs akadálya. Ez pedig az ismeret, a Megtisztultan Kiterjedt Egyetemes Jóság. Önnön ismereted veleje sem készült bármiféle anyagból, hanem üres, és önnön bölcsesség-ismereted a legfényesebb és legvilágosabb. Ezek ketten pedig elválaszthatatlanok, s ez a Megtisztultan Kiterjedett Törvényteste. Önnön ismeretedben, ebben a világos és üres, oszthatatlan és nagy fényhalomban nincsen sem halál, sem születés. Ezért a Megtisztultan Kiterjedett Nem Változó Fény ez. Illő, hogy ismerd arcát. Önnön bölcsesség-ismereted veleje a legtisztább üresség, ismerd meg benne a megtisztultan kiterjedtség arcát, és önnön ismeretedben önmagad látása az, mely a Megtisztultan Kiterjedett szemlélésébe juttat."
Ezt háromszor vagy hét ízben, tiszta hangon, világosan kell elmondani. Ezzel először a korábbi, mestertől szerzett szembesítésre emlékezik, másodszor az önnön-ismeret mezítelen fényvilágosságával szembesül, harmadszor önnönmagával szembesülvén a Törvénytesttel elválaszthatatlanul egyesül, és megszabadulása bizonyossá lesz. Így lehet az első fényvilágossággal szembesülve megszabadulni.
Ismét: ha valaki az első fényvilágosságot nem tudja megragadni, akkor ismét fényvilágosság támad előtte, a második. Annak is tartama a külső lélegzet megszakadásától alig tart tovább, mint egy evésnyi idő. A jó és rossz tettek a jobb s bal oldali erek közül a megfelelőbe hajtják az életszelet, mely valamely megfelelő kapun távozik, és a tudomás ekkor ragyogó világosságúvá lesz. Azt mondják, ez is evésnyi ideig tart. Ismét az erek jobb vagy rosszabb voltának, a tapasztalat meglétének vagy hiányának megfelelően különböző. Akkor, ahogy a tudatos tudat távozik, az elme nem ismeri fel, hogy meghalt-e vagy sem. A közeliekre, hozzátartozókra ugyanúgy tekint, mint azelőtt, síró hangjukat is hallja. Míg a tettek csalárdságának kegyetlen tüneménye nem támad, és a Holtak Urának ijesztő rémisztése el nem éri, még akkor kell a meghagyást neki átadni, mely kétféle: egyik a tökéletes fokozatúaké, másik a megidéző fokozatúaké. Aki tökéletes fokozatú, azt háromszor kell néven szólítani, és az iménti fényvilágossággal való szembesítést meg kell ismételni. Aki megidéző fokozatú, annak számára, amilyen védistene van, azt az istenséget felidéző verseket és az istenség tüzetes leírását kell felolvasni.

A ZEN MEDITÁCIÓ PSZICHOFIZIOLÓGIÁJA

2009-09-06T23:14:00.000+02:00

Bevezetés
A kelet-ázsiai buddhizmus legjelentősebb ágazata a zen. A filozófiájával és történetével foglalkozó tanulmányoknak se szeri, se száma; az „alkalmazott” zenről is bő az irodalom: a festészettől a kalligráfiáig, a haiku-költészettől a nô-drámáig, a zenétől a kerámiáig, a teaszertartástól a virágrendezésig, az építészettől a kertészetig, a szamuráj hadviseléstől a sportig. De a zen meditáció (zazen) pszichológiai és fiziológiai vizsgálata épphogy csak elkezdődött (összefoglaló tanulmányok: K. Sato, 1968; Y. Akishige, 1974), noha minden zen tapasztalatnak ez az elsődleges forrása. A meditáció – kényszerűségből használjuk ezt a szót, mert már meghonosodott a szakirodalomban – nem elmélkedést jelent itt, hanem egyfajta pszichoszomatikus gyakorlatrendszert, pszichoterápiát. Az eddigi kutatómunka jórészét japán tudósok végezték, akik mind a modern technikai eszközökkel, mind a hagyományos zen meditációban jártas kísérleti személyekkel rendelkezhettek. A zen meditáció fiziológiai mutatói olyan egyértelműeknek bizonyultak, olyan pontosan jelzik a meditációs pszichotechnika eredményességét ill. eredménytelenségét, hogy a szubjektív beszámolók ezentúl igazolhatók objektív tudományos elemzéssel.
A vizsgálati eredményeket már csak azért is tanulságos ismerni, mert az utóbbi néhány évben a pszichológia egyik jelentős áramlatává szélesedett a normális ébrenléttől eltérő tudatállapotok kutatása (C. Tart, 1969; L. C. Johnson, 1970,): az alvásé, az elalvás előtti, hipnagógikus és az ébredés előtti, hipnopompikus állapoté, a hipnózisé, a stresszé, a pszichodelikus mámoré, az inger-deprivációé, az autogén tréningé stb. Ezek teljes feltérképezéséhez, összehasonlító tanulmányozásához fontos segítséget nyújthat a zazen vizsgálata. Az eredmények egy részét máris hasznosítja az ún. bio-feedback technika (Biofeedback and Self-Control címen 1970-től évkönyvet ad ki az Aldine-Atherton, Chichago; az eddig megjelent kötetek mindegyikében található anyag a zen meditációról), a pszichoterápia (A. Kondo, 1958; A. Ben-Avi, 1959; E. M. Berger, 1962; D. T. Suzuki, E. Fomm, R. De Martino, 1960; Y. Koga, Y. Akishige, 1968; T. V. Lesh, 1970), a „kísérleti meditáció” (A. J. Deikman, 1963, 1966; E. W. Maupin, 1965; W. Linden, 1973.).
Japán tanulmányutam alatt alkalmam volt megfigyelni, hogy egy tokiói étteremhálózat tulajdonosa minden hónapban más-más vendéglőjének személyzetét vonultatta be egy-egy hétre az egyik legnagyobb szerzetesképző kolostorba „zen tréningre”. Beszélgetésünk alatt kizárólag vallási indítóokokra hivatkozott, de egy elejtett megjegyzéséből kitűnt, hogy a munkaidő-kiesés bőven megtérül a dolgozók tréning-utáni jobb munkavégzése és magatartása révén.
A zen szerzetesek éttrendje is bevonult a köztudatba: Tokiótól Párizsig és New Yorkig az utóbbi években egymás után nyílnak meg zen „makrobiotikus” éttermek, élelmiszerüzletek, ahol a zen kolostorokban rendszeresen fogyasztott barna rizshez – magyar szaknyelven: kargó, szója-termékekhez, sós zöldséghez és zöld teához juthatnak azok, akik ínyencségekkel és túltáplálkozással aláásták egészségüket. (G. Ohsawa, 1969; Zen Cookery, 1966; M. Abehsera, 1968.)

A zazen fogalma
(Az alábbi ismertetés Kojun Noiri zen mester és Daigyo Moriyama zen szerzetes szóbeli instrukcióin alapul. Vö. Zen, 1964; R. Fuller Sasaki, 1960; S. Sekiguchi, 1970; H. Yasutani, 1967; K. Kawashima, Y. Akishige, 1968; T. Deshimaru, 1974.)
A zazen (a. m. zen ülés) önfegyelmezési gyakorlatai három területre bonthatók: a testtartás szabályozására, a légzés szabályozására és a szellemi folyamatok szabályozására.
A testhelyzet nem lehet sem olyan feszült, mint az állás, sem olyan lazított, mint a fekvés, emellett kiegyensúlyozott, hosszas mozdulatlanságra alkalmas tartásnak kell lennie. Ez a jógában is használatos lótusz-ülés (kekkafuza). A jobb lábfejet a bal, a bal lábfejet a jobb combra emelik, hogy az aktívabb jobb végtag alulra kerüljön. A kezek, tenyérrel fölfelé, a hasat érintve a két sarkon nyugszanak, a balkéz félig a jobb tenyéren. A két hüvelykujj – hegyük összeér – lapos kört alkot a tenyerekkel (hokkai join). A könyök nem szorul a csípőhöz, hogy szabadon eshessen le a kar. A has kidülled, a gerinc deréktáji homorulata kifejezettebbé válik, az ejtett vállak kissé hátraszegülnek, a behúzott áll oldja a nyakizmok feszülését és a tarkót, a nyakat, a gerincet egy függőlegesbe hozza. „Egyenesen ülj! Ne hajolj se jobbra, se balra, ne dőlj se előre, se hátra. (Vagyis oldalnézetben) a fül és a váll, (szembenézve) az orr és a köldök legyen egy vonalban.” – írja Dógen (1200-1253) az „Általános javallatok a zen meditációhoz” c. művében. Az üléshez mindig vastag ülőpárnát használnak, mert a gerinc csak így tartható görcsösség nélkül egyenesen, és a térd csak így fekszik le szilárdan a talajra. Az ajkak, a fogak zártak; a nyelv a szájpadláshoz, hegye a felső fogsorhoz tapad. A szemek félig-hunyt héjakkal, anélkül, hogy egy kiválasztott pontra összpontosulnának, letekintenek az egymásba font lábak elé egy méternyire.
A zazen légzésszabályozása (chôsoku) nem hasonlít a hatha jóga légzésgyakorlataira, mindössze egy-két lélegzetvételből áll a zazen kezdetén. A légzésnek a meditáció folyamán minden kényszer nélkül kell lelassulnia, nyugodttá, egyenletessé, ritmusossá válnia. A légzés főként hasi légzés és mindig az orron keresztül történik. Belégzéskor a levegőt nem szívják, hanem a rekeszizom kitágításával hagyják beáramlani. Kilégzéskor annyi levegőt kell eltávolítani a tüdőből, amennyit csak erőltetés nélkül el lehet.
A mindennapi élettevékenységben a figyelem rendszerint megoszlik a környezet és a gondolkodás-képzelet között; tartama is ingadozó: egyik fele „ugrándozik” ingertől-ingerig, a másik fele gondolattól-gondolatig. A meditáció első lépése a figyelmet – ha nem is élesen és tartósan egyetlen tárgyra összpontosítani – legalább megosztottságában rögzíteni. Erre a zen két fő japáni iskolája, a Sôtô és a Rinzai, egyaránt a lélegzet-számlálást (súsokukan) javasolja. (A jelenlegi három zen felekezet híveinek száma 9 millió körül van Japánban, Sôtô: 6,75 millió, Rinzai: 2,1 millió, Obaku: 162 ezer. L. Hírek Japánból, Budapesti Japán Nagykövetség Tájékoztató Szolgálata, 1973-3, 15. l.) A kilégzéseket kell számolni hangtalanul tízig, majd újrakezdeni egytől, s ismét. A figyelem így megoszlik az áramló levegő érzése és a számlálás között, de mégis egyetlen folyamatra irányul, a légzésre, amelyet a számlálás úgy kísér, mint a munkadal a munkavégzést. A figyelem eleinte gyakran elkalandozik, de idővel gátlások épülnek ki a figyelemelvonó ingerek ellen; a gondolatok, az érzelmek zavaró felmerülése is lecsillapodik lassan és a tudatot a légzésről való folytonos tudomás tölti be.
Miután a kezdő meditáló koncentráló-képessége megerősödött, a Rinzai iskolában a koncentráció tárgyául kap egy kôant (eredeti jelentése: közokirat), egy olyan talányos zen mondást vagy anekdotát, amely feltétlenül pszichológiai zsákutcába juttatja, logikailag megoldhatatlan feladat elé állítja. Pl. „Milyen volt a képed szüleid születése előtt?” vagy „Félkézzel nem lehet tapsolni, mégis hogyan szól egyetlen tenyér?” vagy „Egyszer egy ember a fejébe vette, hogy palackban fog libát nevelni. Telt az idő és a liba akkorára nőtt, hogy nem fért ki többé a palack száján. Az ember nem akarta, hogy a libának bántódása essék, de a palackot is sajnálta széttörni. Mit tennél a helyében?” A meditáló eleinte megpróbál ésszerű válaszokat kigondolni, de a mester hajthatatlanul visszautasítja mindegyiket. Az okoskodás végül kimerül, de minél kevesebb a tanítvány mondanivalója, a mester annál inkább követeli, hogy beszéljen. Intenzív meditációs hetek (sesshin) alatt naponta négy-ötször is be kell számolnia a kôan-vizsgálat eredményéről. De a kôan „áthatolhatatlan, mint egy ezüsthegy, egy vasfal”. Megrögzül a tudatban, „mint egy tüzes golyó, amit nem lehet se lenyelni, se kiköpni” – olvassuk a zen irodalomban. Ez az az állapot, amikor a meditáló „eljutott egy száz láb magas pózna tetejére, ahonnan tovább kell ugrania.” Ez az „ugrás” minden eddiginél nagyobb erőfeszítést kíván, s ugyanakkor minden szellemi kapaszkodó elengedését – a kôan is elenyészik -, hogy a meditáló egyszerre csak magára-eszméljen (kenshô), „megvilágosuljon” (satori) – hiszen ő maga a megoldás. „Nem a tudat tartalma változik – mondja C. G. Jung (1969) -, hanem maga a tudat.”
A Sôtô iskola a kôan-vizsgálat (kanna) helyett a csendes illuminációt (mokushô) hirdeti. Nem tartja üdvösnek régi mesterek problémáinak kisajátítását, sem az élet leszűkítését egy-egy kôan-problémára. A megvilágosulás-élmény hajszolása, majd a halványuló tapasztalat fölidézése helyett cél és érdek nélkül (mushotoku), elhullatva testet-lelket (shin-jin-datsuraku), nem gondolva azt sem, hogy nem gondolkodik (hishiryô), csupán ül (shikan-taza). A megvilágosulás nem egyszeri élmény, amely végetvet a zazen gyakorlásának; a mai zazen nem csereeszköz a holnapi satoriért, hanem egyszerre kiindulópont és tetőpont, az eredendő buddhaság manifesztációja – hirdetik. „A megvilágosulás és a gyakorlás egy és ugyanaz” – ismétli újra és újra Dôgen, a Sôtô irányzat alapítója, „Az igaz törvény szemefénye” (Shôbô-genzô) c. művében. A zazen nem különleges élmény keresése, hanem készenlét bármire, legyen az akár különleges, akár mindennapos. A shikan-tazában nincs a meditációnak tárgya – valaminek a figyelemmel kísérése valami mástól elvonná a figyelmet -, gyakorlatilag mégis a légzés és az ülés érzete dominál a tudatban, mert állandó jelenlétük nem kerülheti el a mindenre kitárt, teljes figyelmet. Az ingerek, a gondolatok nem észrevétlenül múlnak el, hanem részvétlenül. A meditáló nem vár és nem ragaszkodik – mondják erről az állapotról -, a gondolatokat nem hessegeti és nem követi: hadd jöjjenek, hadd menjenek. Onda (1967) ezt erőltetésmentes koncentrációként határozza meg. Keizan (1268-1325), a Sôtô negyedik pátriárkája, az „Észrevételek a zen meditációról” (Zazen-yôjin-ki) c. művében a tanításról való elmélkedést a kapu előtti ácsorgáshoz hasonlítja, a zazent pedig a kényelmes otthoni üldögéléshez.
A zazen mellett a zen tréning másik pillére a sanshi-mompô, tanácskérés egy zen mestertől. A kérdés-felelet-váltás (mondô) rendszerint négyszemközt történik (sanzen), de a mester olvasmány-magyarázatait és beszédeit nyilvános „eszme-harc” (hossen) zárja. Ezenkívül számtalan lehetőség adódhat napközben, hogy a mester akár szóval, akár puszta jelenlétével oktasson, hiszen éppúgy kiveszi részét a fizikai munkából, az alamizsna-kéregetésből (takuhatsu), a zazenből és a meditáció utáni járásgyakorlatból (kinhin), mint a többi szerzetes.
(D. T. Suzuki, 1965; K. Sato, 1972; M. Shibata, 1972; A. J. Deikman, 1971. Magyarul is olvashatunk egy japán köztisztviselő zen kolostori élményéről Nacume Szószeki, A kapu c. regényében; Európa, Budapest, 1962. 207-238. l.)
A fizikai munka – „egy munkátlan nap: étlen nap” – mondta egy korai zen mester – felfogható munkaterápiaként, a mester-tanítvány kapcsolat pszichológiai tanácsadásaként, a közösségi élet csoportterápiaként. Dôgen megfogalmazta ezt már a 13. sz.-ban: „Az önfegyelmezés csoportban gyakorlásával eléred az Utat. Olyan ez, mintha csónakba szállnál anélkül, hogy evezni tudnál. Ha rábízod magad egy jó révészre, akár tudsz evezni, akár nem, eljutsz a túlsó partra. Kövess hát egy jó tanítómestert és csoportban gyakorolj.” De most szorítkozzunk az ülő zen meditációval kapcsolatos vizsgálatok összefoglalására.

A testhelyzet
Ikegami (1968) három ülésmódot hasonlított össze: a zen meditációban használt fél ill. teljes lótuszülést (hankafuza ill. kekkafuza), a sarkon-ülést (seiza) és a „törökülést” (agura). Ez az utóbbi kettő használatos leginkább a gyékénypadlójú japán lakásban, ahol lapos párna szolgál szék helyett. Ikegami statikailag a kekkafuzát találta a legstabilabb üléstípusnak, mert a két térd és az ülep alkotta háromszög majdnem egyenlő oldalú.
Minél közelebb esik a ténylegesen mért súlypont a mértani súlyponthoz és minél csekélyebb az ingadozása, annál stabilabbnak tekinthető egy ülésmód. Ikegami három csoport súlypont-fluktuációját vizsgálta: középiskolásokét, zen meditációban járatlan felnőttekét és zen mesterekét. Úgy találta, hogy az ülés stabilitása nő a korral, a középiskolások súlypontja a felnőttekénél jobban ingadozott, mert kevésbé szoktak hozzá egy azonos testhelyzet hosszabb ideig való fenntartásához. De az ülésben való jártasság mégsem függ össze szükségképpen a súlypont-ingadozással, mert a zen mestereknél a súlypont nemcsak hankafuzában – amelyben jártasabbak – fluktuált kevésbé, mint a zazenben gyakorlatlan felnőtteké, hanem az agurában és seizában is, amelyekben mindkét csoport éppolyan járatos. Emellett a zazenben járatlan felnőttek fluktuációja éppen a hankafuzában volt a három ülés közül a legkisebb. Nyilvánvalóan az ülésmód stabilitása döntőbb a jártasságnál.
Bármennyire lényeges is a helyes ülésmód, Suzuki (1966) kísérletei azt bizonyítják, hogy a zazenben a szellemi beállítottság fontosabb a testhelyzetnél. Mutatónak véve az agy alfa-tevékenységének növekedését (l. alább), lótusz-ülésben, széken-ülésben és fekvésben vizsgálta az agy bioáramait zen meditálás nélkül és meditálással. Kiderült, hogy megfelelő szellemi beállítottság nélkül a lótusz-ülésben sem növekszik az alfa-tevékenység, de megfelelő szellemi beállítottsággal nemcsak lótusz-ülésben, hanem széken ülve és fekvésben is észlelhető növekedés. (Vö. T. Yamaoka, 1968.)

A légzés és az anyagcsere
Sugi és Akutsu (1968, 1974) vizsgálatai azt mutatják, hogy a zazen kezdetén, az első 2-3 perc elteltével a percenkénti légzésszám 2-4-re gyérül, s a meditáció teljes 35-45 perces időtartama alatt konstans marad; a zazen befejezés után pedig 1-2 perc alatt normalizálódik, tehát a lassú légzést nem követi kompenzáló mechanizmus. Ugyanakkor a légzés nemcsak ritkább, de mélyebb is lesz, a vitálkapacitás a nyugalmi 450-550 kcm-ről 800-1300 kcm-re tágul, (egyes „veterán” meditálóknál 2000 kcm-nél is többre), és mindvégig konstans marad. Az alacsonyabb légzésszámot azonban nem ellensúlyozza a mélyebb légzés, s így a légzési perctérfogat 20%-kal kisebb a nyugalmi szintnél. A oxigénfogyasztás is 20-30%-kal csökken; minél tapasztaltabb egy meditáló, annál gyorsabban és annál alacsonyabbra. Tapasztalt meditálóknál a légzési hányados nem változik meg a zazen alatt, mert a termelt CO2 mennyisége is arányosan mérséklődik. A zazenben észlelt anyagcsere mindössze 80-85%-a („veteránoknál” 65-70%-a, Sugi, 1969.) a teljes fizikai és pszichés nyugalomban mért alapanyagcserének.
Csupán a légzésszám ritkulása nem magyarázza meg az oxigénfogyasztás csökkenését, hiszen meditációban járatlan kísérleti személyek akár növelik, akár csökkentik légzésvételeik számát, az O2 fogyasztás mindkét esetben emelkedik. Emellett a zazennél az izmok tónusa – bár egy tapasztalt zen mesternél fele-harmada egy zazenben járatlan személynek – nyilván fokozottabb, mint az alapanyagcserénél, tehát a szervezetnek több energiát kellene felhasználnia. Sugi és Akutsu úgy véli, hogy a zazen az agy energiaszükségletét csökkenti jelentős mértékben.
A ki- és belégzés időaránya 2:1 („veteránoknál” 3:1), a bordák mozgásából adódó mellkasi és a rekeszizom mozgású hasi légzés viszonya pedig, amely pihenésben 1:3; 2:3; a zazenben 1:5. Tehát a kilégzés jóval hosszabb a belégzésnél és a hasi légzés van túlsúlyban, amely emocionálisan kiegyensúlyozott állapotra utal. (H. Matsumoto, 1968.)
A meditáció folyamán a tejsav-szint 100 kcm vérben 11,4 mg-ról 8-mg-ra csökken, sőt a meditáció befejeztével tovább esik 7,3 mg-ra. Ezt a jelentős és meredek csökkenést nem okozhatja csupán a viszonylagos izomrelaxáció, mert a meditáció kezdetén elért alacsony izomtónus alig változik már a meditáció későbbi stádiumaiban. Kísérletek mutatják, hogy hiába növeljük a relaxáció idejét, meditálás nélkül így nem csökkenthető a tejsav-szint 10,25 mg alá. ( J. Renaud, 1973.)
A sejtek az életfolyamataikhoz szükséges energiát általában az aerobiózis, a tápanyagok oxidációja útján nyerik, ami oxigénfogyasztással és széndioxidtermeléssel jár. De a sejtanyagcserében anaerob lebontó folyamatok is résztvesznek, ilyenkor a lebontás oxigéngáz részvétele nélkül megy végbe, ami tejsavképződést eredményez. Az aerobiózis-anaerobiózis arányát a szervezet metabolizmusában a vér tejsav-koncentrációja mutatja. Minél magasabb a tejsavszint, annál inkább eltolódott az anyagcsere az anaerobiózis irányába. A meditáció tehát a metabolizmus mérlegét az aerobiózis felé billenti, s ezt nem egyszerűen az izomtónus csökkentésével éri el, hanem az ideg- és hormonrendszer útján magának a metabolizmusnak a szabályozásával. Ez az energiagazdálkodás szempontjából előnyös, mert az aerob anyagcsere energiatermelése sokkal nagyobb hatásfokú, mint az anaerob folyamatoké, amelyek a tápanyagban felhalmazott kémiai energiának csak elenyésző részét képesek a sejtek számára használható állapotba hozni. Az aerobiózis másik jelentősége terápiai. Az idegesség és az agresszivitás ugyanis az anaerobiózis, pontosabban a tejsav és a cirkuláló noradrenalin mértékétől függ. Minden idegességi roham vagy agresszív kitörés növeli a szintjüket, hogy aztán ez a szintnövekedés még fokozottabb idegességet és agresszivitást keltsen. Eddig nem sikerült sem gyógyszerekkel, sem reflexek kiépítésével az anyagcserét aerob irányba tartósan befolyásolni, pedig ez a szívbetegségek és a rák megelőzésében és gyógyításában is fontos szerepet játszhatna.

Agyi elektromos működés
Zern mesterek zazen alatt regisztrált EEG görbéjén Kasamatsu és Hirai (1963, 1966. Vö. B. K. Anand, G. S. Chhina, B. Singh, 1961; D. Miike, 1968.) négy fokozatot különböztet meg (I-IV). Vizsgálataikban 50 másodperccel a zazen kezdete után az EEG folyamatos alfaritmust mutatott a nyitott szemek ellenére (I.), majd a meditáció további mélyülésekor az alfa amplitudója 40-50 mV-ról 70-100 mV-ra emelkedett (II.), a frekvencia pedig 11-12 sec-ról 6-7 sec-ra csökkent (III.), s 30 perc után tartósan átváltott ritmikus thétára (IV). Az alfa-tevékenység nem korlátozódott az agykéreg hátsó területeire, hanem az egész agyon észlelhető volt, s a meditáció után is fönnmaradt néhány percig. Szoros összefüggést mutatott az agyi elektromos működés fokozata, egy tapasztalt zen mester rangsorolása, valamint a zazen gyakorlásával eltöltött évek száma.
A viszonylag szabályos alfa-hullámsorozat a felnőtt ember agysejtjeinek működésére jellemző nyugalomban, csendes, ingerszegény környezetben, csukott szemek mellett, általában rövid ideig, legkifejezettebben az occipitális lebeny felett. A szemek kinyitása, különböző ingerek vagy élénk gondolkodás gátolja az alfa-ritmust, s ilyenkor szapora, szabálytalan, kis amplitudójú aktivitás helyettesíti. Az alfa-ritmus a nyugalom, a théta pedig általában az alvás és az ébrenlét közötti átmeneti állapot jelzője.
A zazen nemcsak az agykérgi izgalom csillapítására (mozdulatlanság, szótlanság, gondolatmentesség), hanem biznyos szinten tartására (egyenes ülés, nyitott szem, összpontosított figyelem) is törekszik. Miután Kasamatsu és Hirai összehasonlította a zazennel rokon tudatállapotok feltételeit és EEG-it, arra a meggyőződésre jutott, hogy a zazen „speciális tudatállapot, amelyben a kortikális excitáció alacsonyabb szintű, mint a közönséges ébrenlétben, de nem olyan alacsony, mint az alvásban, ugyanakkor a külső és a belső stimulusok pontosan percipiálódnak, folytonos fogékonysággal.” Ezt a „pontos percepciót” és „folyamatos fogékonyságot” világítják meg ugyanennek a két japán tudósnak az alfa-gátlással és -habituációval kapcsolatos kísérletei.
Meditációban gyakorlatlan kísérleti személyek alfa-ritmusát egy csattanó hanginger (click) általában 7 vagy több mp-ig megszakította, az alfa-tevékenység gátlás alá került. Zen mestereknél csak 2 mp-es alfa-gátlást mutatott az elektrográfiás elemzés, tehát pontosabban tükrözték az aktuális környezetet, szinte csak addig tartott a reakció, ameddig maga az inger. Ha a stimulust 15 mp-es intervallumok közbeiktatásával sorozatban ismételték, öt percen át hússzor, a meditációs gyakorlattal nem rendelkező személyeknél fokozatosan csökkent és az ötödik hangingerre teljesen megszűnt az alfa-gátlás. Ez a habituáció, az ingerhez való hozzászokás mindaddig tartott, amíg a hangingerek szabályos és gyakori időközökben, azonos erősséggel követték egymást. Zen mestereknél azonban nem következett be habituáció és az alfa-gátlás időtartama konstans 2 mp volt, éppúgy az első, mint az utolsó ingernél. Kasamatsunak és Hirainak „egy zen mester úgy írta le ezt a tudatállapotot, hogy minden embert meglát ugyan az utcán, de nem néz utánuk emocionális kíváncsisággal.”
Az eddigi vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a zen meditáció elmélyülésekor bekövetkező fiziológiai változások szabályszerűek és pontosan meghatározhatóak. Hart (1971) szerint ilyen egyértelmű fiziológiai mutatói – az alvást és a szélsőséges stresszt kivéve – nincsenek más pszichológiai állapotnak. Egyes fiziológiai mutatók az alvásnál is alacsonyabb pszichotónust jeleznek, mások a normális ébrenlétnél is fokozottabb éberséget, tehát a zen meditációs tudatállapot nem képzelhető el valahol a kettő közötti kontinuitásban.
Japán tudósok az agykérgi izgalom csillapodásáról, ugyanakkor az agytörzsi vegetatív működés fokozódásáról beszélnek. (L. Y. Akishige, A. Onda, A. Kasamatsu és T. Hirai, Y. Sugi és K. Akutsu idézett tanulmányait.)
Még átfogóbb, még alaposabb vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a puszta hipotéziseken túlléphessünk.

Csakrák

2009-07-12T02:50:00.000+02:00

A csakrák olyan forgó, örvénylő energia központok, melyek életenergiával látják el fizikai testet, és a belső szervek működését is szabályozzák, kontrollálják.
A prána energia elsősorban a csakrák segítségével szívódik fel, és fontos feladatuk az elhasznált energia kilökése is.
Érthető tehát, hogy ha egy ilyen kis „erőmű” rendellenesen kezd működni, az rövid időn belül káros kihatással lesz a fizikai testre is.
Az energia blokkok megakadályozzák a prána energia áramlását. Ezáltal a test egyensúlya felbomlik, testi és/vagy lelki kiegyensúlyozatlanság: betegség alakul ki.

Korona csakra
Homlok csakra
Ajna csakra
Torok csakra
Szív csakra
Solar plexus csakra
Köldök csakra
Szex csakra
Gyökér csakra
Meng Mein csakra
Lép csakra
forrás:http://pranagyogyitas.hu/csakrak

BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL

2009-07-10T18:49:00.005+02:00

Neale Donald Walsch
BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL

(...)
Én mindenkivel beszélgetek. Egyfolytában. Nem is az a kérdés, hogy én kivel beszélgetek, hanem, hogy ki hall meg?
(...)Ezek tehát közléseim eszközei /->érzelmek, gondolatok, tapasztalatok, és csak végső esetben a szavak/, ám nem a módszerei, mert nem minden érzelem, nem minden gondolat, nem minden tapasztalat és nem minden szó tőlem való.
(...)
A kihívás mindezek elkülönítése. Ebben rejlik a nehézség: miként lehet megkülönböztetni Isten üzeneteit más források adataitól. A megkülönböztetést mérhetetlenül megkönnyíti a következő alapszabály alkalmazása:
Mindig az Enyém a Legmagasztosabb Gondolatod, a Legvilágosabb Szavad, a Legnagyszerűbb Érzésed. Ami ennél kevesebb, az más forrásból fakad.
(...)
Ám adok még néhány irányelvet:
A Legmagasztosabb Gondolat mindig örömöt tartalmaz. A Legvilágosabb szavak mindig igazságot tartalmaznak. A Legnagyszerűbb Érzés pedig az, amit ti szeretetnek neveztek.
Öröm, igazság, szeretet.
Ezek hárman felcserélhetők, és az egyik mindig a másikhoz vezet. Nem számít, milyen sorrendben következnek.
(...)
Mert teremtő erővel bír, amit gondolsz valamiről, mert magvalósító erejűek a szavaid, a gondolataid és a szavaid együtt pedig csodálatra méltó hatékonysággal szülik meg a valóságodat.
(...)
Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, akarást hozod létre a valóságodban.
A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája.
Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; a megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna.
(...)
Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát -mert nem volt SEMMI MÁS. Ilyenformán a Minden sem volt, nem LEHETETT, minthogy másnak a hiányában semmi nincs.
Ez az egyetemes van-nincs, lét-nemlét, amelyről az idők kezdete óta beszélnek a misztikusok.
A Minden ugyan tudott önmagáról -ez azonban nem volt elég, minthogy mindez csak elméleti ismeret volt, nem gyakorlati tapasztalat. Önmaga megtapasztalására sóvárgott, mert tudni akarta, mi az, amit oly pompásnak, oly dicsőségesnek érez. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, minthogy a "pompás" vagy "dicsőséges" szavak csupán viszonyított jelzők. A Minden nem tudhatta, mit érez pompásnak és dicsőségesnek, ha nem NYILVÁNUL MEG. Ha nem tudja, hogy micsoda NEM, ha nem tudja, hogy milyen NEM, fel sem merülhet a MICSODA és a MILYEN kérdése.
Az egyetlen, amit a Minden biztosan tudhatott, hogy nincsen semmi más. Így viszont soha nem ismerheti meg magát egy Önmagán kívül álló viszonyítási pontból. EGYETLEN viszonyítási pont létezett - ODABENT. A "lét-nemlét". A Vagyok-Nem vagyok.
Így a Minden úgy döntött, hogy tapasztalati úton is megismeri önmagát.
Ráébredt, hogyan létesíthet viszonyítási pontot Önmagán BELÜL.
Úgy érvelt, hogy Önmaga bármely része szükségszerűen kevesebb az egésznél, és ha ilyen módon részekre osztja Önmagát, minden rész -lévén kevesebb az egésznél- KÍVÜLRŐL tekinthet Önmaga TÖBBI részére, és láthatja pompáját.
Így osztotta fel magát a Minden -és vált egyetlen dicsőséges pillanatban EZZÉ és AZZÁ. Ez volt az első alkalom, hogy egymástól bizonyos távolságban, mégis egyidejűleg létezett EZ és AZ; és ami létrehozta, az EGYIKKEL SEM volt azonos ezek közül.
Ilyenformán egyszeriben három alkotóelem jött létre: ami ITT van, ami OTT van, és az, ami NINCS SEM ITT, SEM OTT - de aminek mégiscsak muszáj léteznie, hogy létezhessen az ITT és az OTT.
A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.
Én Vagyok Minden -minden, ami látható, és minden, ami láthatatlan-, így a meghatározás Rólam, mint a Nagy Láthatatlanról, a nem köznapi értelemben vett Semmiről (a felfoghatatlan TELJESSÉGRŐL), vagy a Köztes Térről, mely lényegében a keleti misztika meghatározása Istenről semmivel sem pontosabb, mint Isten gyakorlatias nyugati meghatározása, mely szerint Isten minden, ami látható. Azoknak helytálló az értelmezése, akik úgy tartják, hogy Isten Minden, Ami Van, és Minden, Ami Nincs.
Az "itt" és az "ott" megteremtésével lehetővé vált Isten számára, hogy megismerje Önmagát. E nagy robbanás pillanatában Isten megteremtette a VISZONYÍTÁST és a VISZONYLAGOSSÁGOT - a legnagyobb ajándékot, melyet valaha is adott és adhatott Önmagának.
Így keletkezik a Semmiből a Minden -alapvetően spirituális esemény, mely mellesleg (a kiindulópontjától eltekintve) tökéletesen egybeesik a tudósaitok által "Big Bang"-nek nevezett elmélettel.
(...)
Isten tudta, hogy a szeretet létezése - és önmaga megismerése a tiszta szeretetként - maga után vonja, hogy léteznie kell az ellentétének is. Így hozta létre Isten a szeretet tökéletes ellentétét, amit félelemnek hívnak. És abban a pillanatban, hogy létrejött a félelem, a szeretet is MEGTAPASZTALHATÓKÉNT létezhetett.
A KETTŐSSÉGNEK, a szeretetnek és az ellentétének erre a megteremtésére utalnak az emberek különféle mitológiákban, mint a gonosz születésére, Ádám bukására, a Sátán lázadására és így tovább.
És ahogy megszemélyesítik a tiszta szeretetet egy Istennek nevezett alakkal, ugyanúgy személyesítik meg a félelmet az ördögnek nevezett alakkal.
(...)
A te megteremtéseddel, szellemi gyermekem, az a célom, hogy megismerjem magam, mint Istent. Ezt csakis rajtad, rajtatok keresztül tehetem meg. Így hát elmondható: az a célom számodra, hogy ismerd meg önmagadban Istent.
Hihetetlen egyszerűnek látszik, ám roppant összetett feladat - mert egyetlen út nyílik előtted, hogy Istenként ismerd meg önmagad: először ismerd meg önmagad, mint nem-Istent.
(...)
Egyetlen módon érhettem el, hogy valamennyi spirituális gyermekem az Én részemként ismerje meg önmagát -úgy, hogy ezt egyszerűen elmesélem neki. De látod, nem bizonyult elegendőnek a szellem számára, hogy felismerje önmagát, mint Istent, vagy Isten részét, vagy Isten gyermekét.
Megismerni és megtapasztalni valamit nem ugyanaz. A Szellem vágyik rá, hogy GYAKORLATILAG ismerje meg önmagát (ugyanúgy, ahogy Én vágytam rá!). Nem éred be FOGALMI tudatossággal, így kidolgoztam egy tervet. Ez a legrendkívülibb elképzelés az egész világmindenségben - és a leglátványosabb együttműködés. Együttműködést mondok, mert mindnyájan részt vesztek benne, Velem együtt.
A terv szerint tiszta szellemként léptek be az éppen megteremtett fizikai világmindenségbe; ugyanis fizikai mivoltotok az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerhessétek, amit fogalmilag már ismertek. Ez az az ok, amiért létrehoztam a viszonylagosságnak és a viszonyításnak az egész teremtést kormányzó rendszerét.
És a fizikai világmindenségben, drága szellemgyermekeim, megtapasztaljátok, amit önmagatokról tudtok, de először meg kell ismernetek az ELLENTÉTET. A végletekig leegyszerűsítve arról van szó, hogy semmit nem tudhatsz a magasságodról, ha és amíg nem vagy tudatában az alacsonyságnak. Nem tapasztalhatod meg önmagad azon részét, amit kövérnek nevezel, amíg nincs valamilyen fogalmad a soványságról.
Összességében: nem tapasztalhatod meg MI és KI vagy, amíg nem kerülsz szembe azzal, ami és aki NEM vagy. Ez a célja a viszonyítás elméletének és a fizikai szinten létező életnek. Mindaz, ami NEM vagy, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önmagadként határozhasd meg magad.
A végső tudásról szólván -vagyis hogy Teremtőként ismerd meg magad-, nem tudod Teremtőként megtapasztalni önmagad, amíg nem teremtesz. És nem tudod megteremteni az Énedet addig, amíg nem teszed magad MEGTEREMTETLENNÉ. Bizonyos értelemben először "ne legyél", azért, hogy aztán létezhess.
Persze nincs rá módod, hogy ne az legyél, aki és ami vagy - természtesen az vagy (tiszta, alkotó szellem), mindig is az voltál és mindig is az leszel. Így aztán az egyetlen alkalmas tetthez folyamodtál: ELFELEJTETTED MAGADDAL azt, Aki Valójában Vagy.
A fizikai világmindenségbe lépéssel lemondtál arról, hogy emlékezz önmagadra. Ezáltal lehetővé válik, hogy a VÁLASZTÁSOD alapján legyél az, Aki Vagy.
A választás művelete teszi lehetővé, hogy MEGVÁLASZD a léted, hogy megtapasztald önmagad, mint teljes mértékben szabadon választott lényt -aki , a dolog természetéből fakadóan Isten maga. Felvetődik persze a kérdés, hogyan is dönthetnél valami felől, amin kívül nincs is választás? Mert bizony, lehetetlen, hogy NE legyél a gyermekem, akármilyen elszántan igyekszel is - viszont ELFELEJTHETED.
Mindig is az isteni egész, isteni része voltál, vagy és leszel. Ezért nevezem EMLÉKEZÉSNEK az egyesülés tettét, a visszatérést Istenhez. Mert végső soron mégiscsak te határozol úgy, hogy emlékezz arra, Aki Valójában Vagy, hogy a különböző részeid összekapcsolásával megtapasztald önmagad egészét - amiről már kiderült, hogy ÉN MAGAM VAGYOK.
Tehát nem az a feladatod a Földön, hogy tanulj (hiszen már TUDSZ), hanem hogy emlékezz rá, Ki Vagy. És hogy emlékezz arra, kik mások. Ezért áll a feladatod nagy része abból, hogy emlékezz másokra, és így ők is emlékezhetnek.
Ezt tette valamennyi csodálatra méltó szellemi tanító. Ez az egyetlen cél. A lelked célja.
(...)
A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása.
A legmagasztosabb igazságban a szeretet minden, minden ami volt és minden, ami valaha is lesz. Ha az abszolútba tartasz, a szeretet felé közeledsz.
Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ez azonban még nem teszi VALÓSÁGOSSÁ a viszonylagosság birodalmát. (...)
A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a célja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk VALÓBAN létezőnek. Isten így alkotott meg "valami mást", mint Önmaga (bár a szó legszorosabb értelmében ez lehetetlen, hiszen Isten a minden).
(...)
A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsődleges polaritás. A viszonylagosság birodalmának megteremtése során először létrehoztam Önmagam ellentétét. Abban a fizikai világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet. A félelemben gyökeredző gondolatok létrehozzák a megvalósulás egyik formáját a fizikai síkon. A szeretetben gyökeredző gondolatok hozzák létre a másikat.
Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszonylagosság világának titkát -átláttak rajta, és elutasították, hogy elismerjék valóságosnak. Minden pillanatban. Minden percben. És minden körülmények között. És bár megölték őket, szerették a gyilkosaikat. Bár meggyötörték őket, szerették a kínzóikat.
(...)
Bizony mondom - nincs véletlen egybeesés, és semmi sem történik "véletlenül". Minden esemény, kaland és kihívás Éned megszólítása az Éned által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, Aki Valójában Vagy. Minden igaz Mester tudja ezt. Ezért van az, hogy a misztikus Mesterek zavartalanul néznek szembe az élet legkeservesebb élményeivel is (ahogy te határoznád meg).
Keresztény vallásotok nagy tanítói is tisztában vannak ezzel. Tudják, hogy Jézust nem rázta meg, nem hökkentette meg, nem keserítette el a keresztrefeszítés, hiszen számított rá. Akár el is sétálhatott volna, mégsem tette. Bármely ponton megállíthatta volna a folyamatot. Rendelkezett azzal az erővel. És mégsem tette. Hagyta keresztre feszíteni magát, hogy felléphessen az ember örök üdvözüléséért. Nézzétek, mondta, nézzétek mit tesztek! Nézd meg, mi az igazság. És tudd, hogy mindezeket, és még sokkal többet meg kell tenned. Hát nem mondtam, hogy istenek vagytok? Ti azonban nem hiszitek. Ha nem tudtok hinni benne, akkor higgyetek magatokban, higgyetek BENNEM.
Végtelen irgalmában Jézus könyörgött az útért - és meg is teremtette! -, hogy oly módon hathasson a világra, melynek révén mindenki a mennybe juthat (azaz megvalósíthatja Önmagát): ha nincs más módja, hát az ő Énjén keresztül. Mert elszenvedte a keserűséget és a halált.
(...)
A tested, az elméd és a lelked egy. Mint ilyen, az Én mikrokozmoszom vagy - az Isteni Teljesség, a Szent Mindenség, az Összesség és a Lényeg. Most már érted, miként vagyok a kezdete és a vége mindennek: az Alfa és az Omega. És most feltárom előtted a végső titkot: a Hozzám fűződő kapcsolatod pontos és valóságos természetét.
TE VAGY A TESTEM.
Ami a tested a lelkednek és az elmédnek, az vagy te az elmémnek és a lelkemnek. Ezért:
MINDENT, AMIT MEGTAPASZTALOK, RAJTAD KERESZTÜL TAPASZTALOM MEG.
Ahogy egy a tested, az elméd és a lelked, az Enyém is az. Názáreti Jézus egyike volt azoknak, akik megértették ezt a titkot, kimondták a megváltoztathatatlan igazságot. Ő így fogalmazta meg: "Egyek vagyunk, én és az Atya."
(...)
Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett téged. Minden mást TE teremtettél és teremtesz azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott. Isten teremtette az élet folyamatát és magát az életet. Ám megadta neked a választás jogát, hogy azt kezdj az élettel, amit csak akarsz.
(...)
Nem arról van szó, hogy fizikai testünk hasonlatos (bár Isten természetesen bármilyen fizikai formát felölthet). A LÉNYEGÜNK azonos. Bizonyos értelemben ugyanabból az "anyagból" vagyunk. Ugyanazokkal a tulajdonságokkal és képességekkel, mindenekelőtt a teremtés képességével, hogy fizikai valóságot hozzunk létre a "puszta légből".
(...)
Az érzelem az az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Az érzelem a mozgásban lévő energia. Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz.
A gondolat színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod TEREMT. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. SOHA. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat ÖRÖKKÉVALÓ.
(...)
Minden emberi cselekedetet az alapvető két indulat egyike mozgat - a félelem vagy a szeretet. Minden emberi gondolat és minden emberi tett vagy a szereteten vagy a félelmen alapul. Valójában nincs is más érzelem - mindössze két szó a lélek nyelvén, a mindenség két átellenes pontja.
A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
Minden emberi gondolat, szó és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!
(...)
Az abszolútban nincs tapasztalat, csak tudás. A tudás isteni állapot, a lét legnagyob öröme. A lét azonban csak a megtapasztalás útján nyerhető el. Ez a fejlődés. Tudás, tapasztalás, lét. Ez a szentháromság. Az egy a háromban, azaz maga Isten.
Az Atyaisten a TUDÁS - minden megértés szülője, minden tapasztalat nemzője, és nem tapasztalhatod meg, amit ne ismernél.
A Fiúisten a MEGTAPASZTALÁS - a megcselekvése mindannak, amit az Atya már tud önmagáról, már nem lehetsz azzá, amit nem tapasztaltál meg.
A Szentlélek a LÉT - a kiszabadulás mindabból, amit a Fiú megtapasztalt önmagáról; a maradéktalan, a kiteljesedett VANSÁG, mely csak a tudásra és megtapasztalásra emlékezve válik lehetségessé.
Ez a legteljesebb lét, az üdvözültség. Ez Isten állapota, miután megismerte és megtapasztalta Önmagát.
(...)
Nincsen olyasmi, mint a "a mennybe jutni". Csak annak a tudása van, hogy MÁR OTT VAGY. Van jóváhagyás, elfogadás és megértés, nem pedig fáradozás vagy erőfeszítés érte. Nem mehetsz oda, ahol már ott vagy. Hogy ezt megtehesd, ahhoz el kellene menned onnan, ahol vagy, és azzal érvénytelenítenéd az egész utazás célját.
A legmeghökkentőbb ebben, hogy a legtöbbek szerint el kellene hagyniuk a helyet, ahol már ott vannak, azért, hogy eljussanak oda, ahová menni akarnak. Így aztán elhagyják a mennyeket, azért, hogy eljussanak a mennyekbe - és közben megjárják a poklot.
A megvilágosodás annak a megértése, hogy nincs hová menni, nincs mit tenni, és nem is kell semmivé lenni - kivéve azt, pontosan azt, AKI EBBEN A PILLANATBAN VAGY.
Úton vagy a seholba.
A menny - ahogy nevezed - nincs sehol. Sehol MÁSUTT. A MENNY ITT VAN.
(...)
Nem tapasztalhatod meg, mert nem tudsz róla. Nem tudod, hogy ebben a pillanatban is a mennyben vagy, mert nem tapasztaltad meg. Számodra ez amolyan, hogy úgy mondjam, ördögi kör. Nem tapasztalhatod meg - még nem találtad meg az utat hozzá -, amit még nem ismersz, és nem ismerheted meg, amit még nem tapasztaltál.
EZ A MEGVILÁGOSODÁS LÉNYEGE: HOGY MEGISMERJ VALAMIT, AMIT MÉG NEM TAPASZTALTÁL MEG, ÉS ÍGY TAPASZTALD MEG. A TUDÁS AZ EGYIK, MELY KITÁRJA AZ AJTÓT A TAPASZTALÁSNAK - A MÁSIK PEDIG A KÉPZELŐERŐD.
Valójában sokkal többet ismersz, sokkal többről tudsz, mint amennyit megtapasztaltál. Csak még nem vagy a tudatában, hogy már tudod.
(...)
AZ ÉLET LÉNYEGE NEM ELJUTNI VALAHOVÁ, HANEM RÁJÖNNI, HOGY MÁR OTT VAGY, ÉS HOGY MINDIG IS OTT VOLTÁL. MINDIG ÉS ÖRÖKKÉ A TISZTA TEREMTÉS PILLANATÁBAN VAGY. AZ ÉLET LÉNYEGE TEHÁT TEREMTENI - MAJD MEGTAPASZTALNI, AKI ÉS AMI VAGY.
(...)
Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.
Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.
És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a LEGTÖBBET SZOLGÁLJA, és így tesz Istenné mindenki mást.
Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem ELKERÜLHETETLEN. A BOLDOGSÁG ELKERÜLHETETLEN. Nem tudsz nem "megmentett" lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.
(...)
Minden körülmény ajándék, és minden élményben kincs rejlik.
Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. "Én vagyok a fény -mondogatta- én vagyok a fény." Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyafény a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában.
Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
-Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! -kiáltotta a kicsi lélek.
-El kell választanod magad tőlünk, többiektől -válaszoltam. -Fordulj a sötétséghez.
-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? -kérdezte a kicsi lélek.
-Az, ami te NEM vagy -válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.
Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem." Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és MINDIG készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget.
És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami NEM vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.
És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy - és Aki Lenni Akarsz.
(...)
Kérdezz bármiről. BÁRMIRŐL. És eléd tárom a választ. Az egész világmindenséget igénybe veszem erre a célra. Csak hallgass. FIGYELJ! És a következő dalban felhangzanak a szavak. Ott lesz a válasz a következő újságcikkben, ami eléd kerül. A történet kibontakozik a következő mozifilmből, amit megnézel. Ott vár az esély a következő személyben, akivel találkozol. Vagy a következő folyó suttogásában, a következő óceán mormolásában, a következő szellőben, mely a füledbe dúdol. Rendelkezésemre állnak mindezek az eszközök; és mindezek az utak nyitva állnak számodra. Beszélek hozzád, ha meghallasz. Eljövök hozzád, ha meghívsz. És akkor megmutatom, hogy mindig is ott voltam.

Fénnyel teli napokat kívánunk Neked!
Vitányi Dóra +36205528884
Holczreiter Sándor +36205056468
Energetikai megoldások segítenek Neked is, hogy sikeres, boldog, és egészséges életet élj!

Ikerszív Meditáció

2009-07-10T18:47:00.002+02:00

IKERSZÍV Meditáció
A legfelsőbb Istenhez, Isteni Atyához és Isteni Anyához, Spirituális Tanitómhoz, minden Spirituális Tanitóhoz, minden Szent Mesterhez, minden Szenthez, Szent Angyalokhoz, Spirituális Segitökhöz, és minden Nagyokhoz:
Köszönjük az Isteni Vezetést, Isteni Segitséget és Védelmet; köszönjük az Isteni Szeretetet, a Kedvességet , a Megvilágosodást, az Isteni Egységet és Isteni Áldást. Köszönjük teljes hitünkböl.
Helyezd a nyelvedet a szájpadlásodra.
Emlékezz egy boldog eseményre. Adj magadnak idöt.
Éld át ujra a különleges érzését a kedvességnek, a gyengédségnek és a szeretetnek.
Mosolyogsz; megtelsz szeretettel és boldogsággal.
Nagyon gyengéden és szeretettel mosolyogj a sziv központodra. Mondj a szivednek kedves és szeretetteli szavakat. Gyengéden és szeretettel mosolyogj a szivedre. Szivközpontod a szeretet lénye.
Várj a válaszra. Érezd a szeretetet és a boldogságot.
Emlékezz egy másik boldog eseményre. Éld át ujra ezt a boldog eseményt. Érzed ahogy a sziv központod szeretettel, örömmel és áldással válaszol. Ez az érzés fantasztikus. Mosolyogj a korona központodra.
A korona központod az Isteni Szeretet lénye. Mondj szeretö szavakat ezen Isteni Szeretet Lényének. Szeretettel és gyengédséggel mosolyogj a korona központodra.
Várj a válaszra.
Érzed ahogy a korona központod Isteni Szeretettel és Isteni Kedvességgel válaszol.
Most meg fogjuk áldani a földet szeretö jósággal.
Nagyon finoman érintsd meg a szivedet a bal kezeddel. Ezután emeld fel a kezeidet mellmagasságba, a tenyereid kifelé nézzenek.
Képzeld a földet magad elé, mint egy kis labdát. Gondolj a szivedre, és csendben ismételd utánam.
Uram, tégy engem Békéd eszközévé.
Engedd, hogy az Isteni Béke csatornája légy.
Érezd a belsö békét magadban és áld meg a földet békével. Érezd a békét magadban és sugározd ezt a békét a földre.
Érezd a belsö békét magadban és árasztd szét az elötted lévö földön.
Ahol gyülölet van, hagy vethessek szeretetet .
Érezd magadban a szeretetet. Érezd a belsö békét, érezd a kedvességet.
Engedd hogy az Isteni Szeretet és Isteni Kedvesség csatornája legyél.
Képzeld el, hogy rózsaszinü fény áramlik a szivedböl a kezeidbe, és a földre.
Ahol sértés van, ott legyen, megbocsájtás.
Engedd hogy a megbocsájtás és Isteni Béke csatornája légy.. Áldd meg a földet a megértés, harmónia és béke szellemével.
Ahol kétségbeesés van, ott reményt; ahol kétely, ott hitet
Engedd hogy az Isteni Remény és Isteni Hit csatornája légy. Áldd meg az egész földet reménnyel és hittel.
Áldd meg azokat az embereket, akiknek nehéz időszakuk van. Áldd meg öket Isteni Erövel.
Csendben mond nekik “Meg tudjátok csinálni! Meg vagytok áldva reménnyel és hittel, Isteni Szeretettel és Isteni Erövel.”
Ahol sötétség van, ott fényt; ahol szomoruság, ott örömöt.
Áldd meg az egész földet fénnyel és örömmel. Különösen áldd meg azokat, akik szomoruak, akiknek depressziojuk van, akiknek fájdalmuk van. Áldd meg öket Isteni Fénnyel, Isteni Erövel.
Legyen áldott minden!
Koncentrálj a koronádra. Képzeld el a kis földet magad elött és csendben kövess engem.
Isten szivéböl legyen áldott az egész föld Szeretetö Jósággal.
Engedd, hogy az Isteni Szeretet és Isteni Jóság csatornája légy..
Képzeld, hogy Aranyszinü Fény sugárzik a kezeidböl az elötted lévö kis földre. Áldd meg a földet szeretö jósággal, harmóniával és Isteni Békével.
Legyen áldott az egész föld nagy örömmel és boldogsággal
Érezd az Isteni Örömöt és az Isteni Boldogságot. Engedd hogy az Isteni Öröm és Boldogság csatornája légy, és oszd szét ezt az Örömöt és Boldogságot az egész földön.
Legyen az egész föld megáldva megértéssel, harmóniával és Isteni Békével; jóindulattal, és akarattal, hogy jót cselekedjünk.
Koncentrálj a szivedre és a koronádra egyidejüleg. Végy egy mély lélegzetet, koncentrálj az egész testedre és lélegezz lassan ki.
Koncentrálj a szivedre és a koronádra ismét. Lélegezz lassan és méllyen be. Tartsd bent a lélekzeted. Koncentrálj az egész testedre és lélegezz lassan ki.
Érzed, hogy az egész tested megtelik Isteni Szeretettel és Isteni Áldással?
Képzeld el a kis földet magad elött , koncentrálj a szivedre és a koronádra és csendben kövess engem.
Isten Szivéböl legyen áldott minden ember, minden lény Isteni Szeretettel és Jósággal. Érezd a jóságot.
Érezd az Isteni Áldást, az Isteni Kedvességet és osztd szét az egész földön, minden embernek és minden lénynek.
Isten Szivéböl legyen megáldva az egész föld, minden ember, minden lény Isteni Szeretettel, gyengédséggel, melegséggel, együttérzéssel, belsö gyógyulással, belsö szépséggel, Isteni Áldással és Isteni Egységgel és mindenséggel.
Lassan tedd le a kezedet a combodra
Képzelj el egy Arany Lángot a koronádon. Érezd az Arany Láng jóságát
Érezd a szeretetet, a békét és az Isteni Áldást amint sugárzik ebböl az Arany Lángból. Érezd az Isteni Kedvességet, az Isteni Örömöt.
Lassan, szeretettel és csendben ismételd az OM mantrát
Koncentrálj a két OM közötti szünetre és a csendre. Koncentrálj a csendre és az arany lángra és csendben ismételd az OM mantrát.
Légy csendes és tudatos.
Gyengéden és szeretettel térj vissza a testedbe most!
Lassan és gyengéden mozgasd az ujjaidat. Emeld fel a kezeidet mellmagasságba, tenyérrel kifelé. Képzeld el a kis földet magad elött.
Csendben mondd.
Áldott legyen az egész föld Isteni Fénnyel, Isteni Szeretettel, Isteni Hatalommal.
Legyen megáldva az egész föld, minden személy, minden lény.
Legyen Béke, Harmónia, Fejlődés, Szellemiség, és Jólét mindenkinek!
Áldd meg az országot ahol élsz Isteni Fénnyel, Isteni Hatalommal, Fejlödéssel, Szellemiséggel, Békével és Gazdagsággal.
Áldd meg azt a várost, ahol élsz Békével és Renddel, Szellemiséggel, Isteni Szeretettel és Jóléttel.
Áldd meg szeretteidet, rokonaidat, munkatársaidat és barátaidat Isteni Szeretettel, Jósággal, Kedvességgel és sok Szeretettel!
Áldott legyen minden!
Lassan tedd le a kezeidet. El fogjuk endegdni az energiatöbbletet ugy, hogy megáldjuk az Anyaföldet
Koncentrálj a talpadra és a gerincoszlopod aljára. Képzeld, hogy aranyszinü fény áramlik le, le, le a földbe, körülbelül három méter mélyen.
Áldd meg az Anyaföldet Isteni Fénnyel, Isteni Szeretettel, Isteni Hatalommal.
Legyen áldott az Anyaföld!
Legyen az Anyaföld megáldva, szülessen újjá!. Áldott legyen a szeretett Anyaföld.
A legfelsöbb Istenhez, köszönjük a Nagy, Nagy Áldást!
Isteni Atyához, Isteni Anyához, köszönjük az Isteni Áldást és a megfizethetetlen Áldásotokat!
Spirituális Tanítómnak, minden Spirituális Tanítónak, minden Szentnek, a Szent Angyaloknak, Spirituális Segitöknek, különösen a Szeretet Angyalainak és minden Nagy Lénynek:
Köszönjük ezt a Nagy Áldást!
Köszönjük, hogy megtapasztalhattuk a Szeretetet és az Isteni Áldást!
Köszönjük.
Fénnyel teli napokat kívánunk Neked!
Vitányi Dóra +36205528884
Holczreiter Sándor +36205056468
Energetikai megoldások segítenek Neked is, hogy sikeres, boldog, és egészséges életet élj!

Részlet a Prána-pszichoterápa c. könyvből

2009-07-08T12:29:00.004+02:00

Személyes tanúságtétel és köszönetnyilvánítás:
Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy elmondhatom másoknak is,hogy a pránagyógyítással való kapcsolatom egyre mélyül…A fizikai, érzelmi és lelki akadályok gátolják, sőt teljesen el is zárhatják az Isteni Élet folyását. Az általunk tapasztalt érzelmi vagy lelki megnyilvánulások jelentős mértékben befolyásolják, sőt nagy hatással vannak az egészségünkre.
bárki, aki ismeri a bibliát, megfigyelheti, hogy JÉZUS fizikai jellegű gyógyításait legtöbbször belső gyógyulás kísérte vagy előzte meg.
Mielőtt elkezdtem volna a pránagyógyítással foglalkozni, sok időt töltöttem azzal, hogy másokért egyenként vagy kommunális szinten imádkozzak. Az 1960-as évektől egészen 1989-ig a Katolikus Karizmatikus Megújulás tagja voltam, itt is és Kelet-Afrikában is (1980-tól 1988-ig Kenyában dolgoztam). Gyakran fordult elő velem, hogy férfiakkal és nőkkel, fiatalokkal és öregekkel egyaránt gyógyulásért, egészségért és magasztosabb életcélokért imádkoztam. Minden egyes alkalommal kiváltságosnak éreztem magam, hogy megtapasztalhatom és tanúja lehetek annak, hogy az Úr hogyan gyógyít meg másokat, és békítő jelenléte hogyan árad rajtam keresztül ezekhez a testvérekhez. Tudom, hogy milyen érzés, ha az ember az Atya szeretetének és együttérzésének csatornája, amitől „nagyon kicsinek” érzi magát és mégis alázatos, ugyanakkor áhitatot és csodálatot érez. Néhány órával azután, hogy 1988 augusztusában hazatértem Afrikából, egy pár testvér az „istenhozott idehaza” üdvözlés mellett ezzel fogadott: „El kell jönnöd a pránagyógyító találkozóra, ami jövő héten lesz nálunk!” Naiv megjegyzésemre, hogy mi az a pránagyógyítás, mosolyogva közölték: „Még nem is tudod, de az elmúlt évek során már részben ezt csináltad.”
A pránagyógyítás és prána-pszichoterápia segített abban, hogy lássam, érezzem és még közelebbről megérinthessem azt, amiben mindvégig hittem: azt, hogy minden egyes ember Isten képmására teremtetett. Az Ő élete, amely rajtunk keresztül létezik, hívja mindazokat, akik hisznek Benne, hogy ugyanazokat a cselekedetek, sőt még nagyobbakat is, vigyenek véghez, pont úgy, ahogy Ó azt megígérte! És mivel általában az anyagiakban szűkölködők és az egyszerűek (értsd: tisztaszívűek) azok, akik legkönnyebben és legkészségesebben megnyitják szívüket Isten segítsége előtt, mely a pránagyógyításban és a prána-pszichoterápiában nyilvánul meg, a teljes és gazdagabb élet és a jólét jó híre továbbra is hirdettetik nekik!
Hitemet egy cseppet sem ingatta meg a pránagyógyítás és -pszichoterápia, amely a Szentírás még alaposabb megértéséhez és értékeléséhez vezetett, legkiváltképp Jézus megértéséhez és értékeléséhez, aki páratlan Gyógyító volt!Ezek mind csak hozzátettek a szeretet erejének tapasztalataihoz:
„. .Hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Efézusbeliekhez 3:18-19)
A pránagyógyítás és a prána-pszichoterápia „felfedezésével” és használatával egyidejűleg rá kellett jönnöm arra is, hogy azok a barátok, akik nem vették a fáradtságot arra, hogy megtudják, hogy mivel foglalkozik, vagy azok, akik már előre kialakított véleménnyel érkeztek, „elítélnek” minket, akik gyógyulásért így imádkozunk, és „katolikushoz méltatlannak”, „a gonosz szektájának” vagy „furcsának” neveznek minket. De ezt a bölcsességet a Szentírás nem „e világ” bölcsességének, hanem
„Istennek titkon való bölcsességének, az elrejtettnek” nevezi (1. Kor.2:6:7)melyről meg van írva:
„Amiket szem nem látott, fúl nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1. Kor. 2:9)Mindez mégis megéri, még a „megbélyegzés” ellenére is!
Még egy-két szót szeretnék szólni a pránagyógyítás és pránapszichoterápiát oktató tanáromról, Choa Kok Suiról. Jézus ezt mondta:
„A gyümölcseikről ismeritek meg őket”, és „a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”(Gal.5:22-23)Tapasztalatból tudom, hogy Choa mester mindig kedvességet, békességet, szeretetet szívességet, jóságot, hitet és egységet hozott az én életembe és még számtalan más emberébe is! Ilyen az ő gyümölcse is.
A szívem mélyén jól tudom, hogy csak Isten igaz embere tud így vetni és aratni! Igazán szerencsésnek tartom magam, amiért ilyen tanárral és baráttal áldott meg Isten, mint Choa mester! Az Úr „menj az én atyárnfiaihoz és mondd nékik” parancsára a válaszom ez:
amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igejéről. Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk!” (I. János 1:1,3)
Igen, Önöknek, akik most olvassák ezt a tanúságtételt és köszönetnyilvánítást, és azok számára is, akiknek elmesélik, hogy én hogyan tapasztaltam meg Isten uralkodásának létezését a pránagyógyítás és -pszichoterápia által, az Önök gondjaira bízom a szeretetnek eme ajándékát, mellyel az Atya áldott meg engem. Ugyanezt az ajándékot az Atya Önöknek is felajánlja!
Id. Mary Fidelis Estrada, R. A. a Nagyboldogasszony apácája Nagyboldogasszony Kollégium San Lorenzo Village, Makati City 1989. január 20. "
forrás:http://pranagyogyitas.hu/mester
Fénnyel teli napokat kívánunk Neked!
Vitányi Dóra +36205528884
Holczreiter Sándor +36205056468
Energetikai megoldások segítenek Neked is, hogy sikeres, boldog, és egészséges életet élj!

Mester Choa Kok Shui

2009-07-07T22:19:00.006+02:00

"Choa Kok Sui Mester
Ő a huszonegyedik század energetikai nemzedékének egyik legismertebb alakja.
Világszerte úgy nevezik “Master of Energy”, az “Energia Mestere”.A “prána gyógyítás” módszerét a Fülöp-szigeteki természetgyógyász Choa Kok Sui mester világszerte eredményesen alkalmazta és tanította. Ez a természetes gyógymód az életenergia törvények ismeretén és alkalmazásán alapul.Choa Kok Sui Mester kémiát tanult, vegyészmérnöki diplomát szerzett és később sikeres üzletember lett. Már nagyon fiatalon érdeklõdött az ezoterikus tanulmányok iránt.
Több mint húsz éven át – orvosok és tisztánlátók segítségével – tanulmányozta és kísérletezte ki a leghatékonyabb kezelési technikákat, melynek eredménye a “prána gyógyítás”.Choa Kok Sui Mester világos és szisztematikusan felépített rendszert és hatásos módszert adott minden érdeklődő számára.
Világszerte ezreknek tanította meg, hogyan kezeljék magukat, másokat és környezetüket igazán hatékonyan.A Mester által megtervezett – és szerzői jogvédelem alatt álló – “prána gyógyítás” tanfolyamok a világ 5 kontinensén, számtalan országban elérhetők. Ezek a kurzusok nem csak az egészséget és gyógyulást , hanem spirituális fejlődést, sikeres életvitelt, céljaink megvalósulását is szolgálják. Megtanítja, hogyan lehetünk aktív részesei a Földre, és minden élőlényre ható pozitív változásoknak.
Sokak életét változtatta meg a “prána gyógyítás”, mivel a technikák egyszerűek, könnyen elsajátíthatók, megérthetők, a hatásuk rendkívül erőteljes és ezzel óriási pozitív változás érhető el az életünkben.
Choa Kok Sui mester könyvei már több mint 30 nyelvre fordítva olvashatók.
A MESTER magyar nyelven megjelent művei:
• A csodálatos prána gyógyítás /új kiadás folyamatban, szeptembertől megvásárolható!/• Felsőfokú prána gyógyítás• Prána-Pszichoterápia• A kristályokkal való prána-gyógyítás ősi művészete• Meditációs gyakorlatok a lélek feltárására• Telepatikus önvédelem
A MESTER angol nyelvű könyvei:
• Achieving Ones with The Higher Soul – Meditation• The Existence of God is Self Evident • The Origin of Modern Pranic Healing and Arhatic Yoga • Universal and Kabbalistic Meditations on the Lord’s Prayer – Call for Availability • The Spiritual Essence of Man • OM Mani Padme Hum • SuperBrain Yoga• Meditation’s for Soul Realization • Achieve the Impossible Call for Availability • Creative Transformation • Compassionate Objectivity • Experiencing Being • Inspired Action • Beyond the Mind • Possible Miracles • PranaWorld Magazine 1-2-3"

forrás:http://pranagyogyitas.hu/mester

Fénnyel teli napokat kívánunk Neked!
Vitányi Dóra +36205528884
Holczreiter Sándor +36205056468
Energetikai megoldások segítenek Neked is, hogy sikeres, boldog, és egészséges életet élj!

Mi a Pránagyógyitás?

2009-07-07T01:22:00.008+02:00

Mi a Pránagyógyitás?
Fénnyel teli napokat kívánok Neked!
"A prána életerõ, amely áthatja az univerzumot. Nélküle nem lenne sem élet, sem egészség. Öntudatlanul vesszük magunkhoz, de bárki képes vele gyógyítani is, aki és megtanulja, hogyan adja át másoknak. A keleti nyelvek különbözőképpen nevezik azt az energiát, amely szüntelenül kering bennünk és körülöttünk, és amely nemcsak testünket, de az egész világegyetemet átjárja. A kínaiak csinek, a japánok kínek, a hinduk pedig pránának hívják ezt a mindent átható kozmikus energiát. A prána tehát maga az életerő, ami életben tart minket. Folyamatosan és öntudatlanul vesszük magunkhoz a levegő, a napfény és a föld energiájának befogadásával és átalakításával. Láthatatlan energiaközpontjainkon, a csakráinkon keresztül jut testünkbe, majd olyan finom rezgésekké alakítjuk át, ami fizikai és energiatestünk helyes működéséhez szükséges. A szervezetünkbe vitt prána a testet behálózó, szabad szemmel ugyancsak nem látható energiavezetékeken, a nadikon keresztül áramlik, amelyek az idegeknél és ereknél sokkal sűrűbben szövik át testünk minden pontját. Az ősi tibeti szövegek szerint 350 000 nadi biztosítja, hogy az éltető energia minden sejtünkhöz eljusson.
Pránagyógyítás – az energia tudatos irányítása Ha testi, lelki és szellemi szinten kiegyensúlyozottan élünk, akkor a prána a nadikon keresztül akadálytalanul áramlik. Ha azonban bármelyik szinten problémánk van, a nadik beszűkülnek vagy elzáródnak, és szervezetünkbe nem jut elég prána. Energetikai blokkok jönnek létre, amelyek a kiváltó ok tartós fennállása esetén idővel betegséghez vezetnek. Ezek a blokkok gátolják az energia szabad áramlását, így bizonyos szervekben energiahiány, míg máshol energiatöbblet alakul ki. Mint minden energetikai kezelés, a pránagyógyítás vagy „pránanadi” is az egyensúly helyreállítására törekszik az energia tudatos és hatékony irányításán keresztül. A prána tehát gyógyítás céljából másoknak átadható, szabad áramlásának biztosításával pedig elérhető, hogy az éltető erő a beteg testének összes sejtjéhez újra eljusson, és ezzel szervezetének öngyógyító folyamatai felgyorsulhassanak. A prána holisztikus módszer, így az egész szervezet energiaharmonizációja elérhető vele. Már a konkrét betegségtünetek megjelenése előtt hatékonyan kezelhető a kialakult energetikai zavar, bármi okozta is azt. Mindez azt jelenti, hogy a prána tudatos átadása nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre, az egészség fenntartására is alkalmas. Technikáit néhány alkalom alatt bárki elsajátíthatja, aki átlagos intelligenciaszinttel és koncentrációs képességgel rendelkezik. A pránagyógyítást nem lehet könyvből megtanulni.
Ezek a finom energiák a szeretetből táplálkoznak, annak tiszta ereje élteti és működteti őket, mint ahogy energiával gyógyítani is csak teljes odaadással, önzetlenséggel és szeretettel lehet. A megtisztulás a tanítványt testi, lelki és szellemi síkon adott állapotához képest egy magasabb rezgésszintre emeli, ami nagy lépés a teljességhez vezet. A tanítvány pedig átérzi ennek felelősségét, él a kapott lehetőséggel, és türelemmel végigjárja a neki szánt utat. Egyre tudatosabban él, és megismeri önmagát, hogy másokon segíthessen. Tapasztalatokat gyűjt, érzékel, rendszerez és következtet, miközben egyre bölcsebbé, figyelmesebbé, elfogadóbbá és pozitívabbá válik. A pránagyógyítás tehát nem pusztán technikák elsajátítását jelenti, hanem egyben a prána alapelvének megértését, befogadását és a tudatos fejlődés vállalását is. Ehhez idő és gyakorlás kell – kinek több, kinek kevesebb attól függően, hogy éppen hol tart szellemi útján. Szelíd gyógymód – lépésről lépésre Choa Kok Sui mester
A Fülöp-szigeten élö, kínai származású Choa Kok Sui több mint 20 éve foglalkozik az öngyógyulás energétikai támogatásának jelenségeivel. Ö mérnök, üzletember és a maníliai "Institute for inner studies" megalapítója. Egyre több orvosok számítanak a személyes tanítványai közé, osztrákok is. Munkáját mütét után, ápolásra és megelözésre klinikákon világszerte beiktatják. Egyes könyveit 24 nyelvre lefordították. Mindegyik, az alapvetö tudás mellett, sok részletes energétikai használati utasítást ad a különbözö egeszségügyi problémákhoz és annak aktív megelözéséhez. Sok különbözö területröl összehozott régi tudás behozódott ebbe a szisztémába. Az eredmény egy legnagyobb célpontosságú rendszer, a 3. ezred müvészete, ami az embereket egy óriásan meggyorsított öngyógyuláshoz vezeti. Tapasztalatlanok és laikusok részére is egyszerü az elsajátítása és az alkalmazása.
A mester és a nagy mester egy általános, szokásos és elfogadott kifejezés a hagyományos keleti kultúrában, amit sok innen származó praktikában és szisztémában használnak (yoga, küzdösportok.....stb). Ìgy nevezik azokat, akik egy rendkívüli magas kiképzési és teljesítményi szinvonalra jutottak. Ez egy világi rang, semmi vallási, politikai vagy más jelentösége a prána gyógyítás összefüggésén és Choa Kok Sui tanításán kivül nincs. (Idézet: "Prána-öngyógyulás" Steven Co & Dr. Eric robins, Lotos könyvkiadó) Website of Institute for Inner Studies A prána gyógyító hatása A prána minden életfolyamatunkat pozitívan befolyásolja. Fizikai szinten elősegíti a beteg gyógyulását, gyorsítja a regenerációt, javítja az anyagcserét és enyhíti a fájdalmat. A lélek szintjén segít a félelem, a harag, a depresszió, a kétely, az aggodalom, a kimerültség és egyéb problémák leküzdésében. Hatására könnyebben vesszük a fizikai nehézségeket és a lelki megterhelést, erősebbé és kreatívabbá válunk. Segít továbbá az önismeretben, személyiségünk fejlődésében és a másokhoz való viszonyulásunk javulásában.
Alaptechnikák
1. PÁSZTÁZÁS
A pásztázás a teljes energiarendszer ( az aura rétegeinek, a csakrák , és belső szervek ) kézzel történő érzékelését, vagy „kitapintását” jelenti, a fizikai test érintése nélkül.
A pásztázási technika segítségével felismerhető az energiatest egyes részein tapasztalható energia felgyülemlés, vagy hiány.
2. TISZTÍTÁS
A tisztítás technikája lehetőséget biztosít az energiatestben lévő szennyezett, elhasznált energia eltávolítására.A tisztítás végezhető az:
energiatest egészén, (általános seprés vagy aura tisztítás)
helyileg (csakrákon, szerveken, fájdalmas – beteg területeken).
A szennyezett energia eltávolítása legalább annyira fontos, mint az energetizálás, mivel nagyban elősegíti a gyógyulás folyamatát.Sok kisebb betegségnél csupán a tisztítással komoly állapot javulás érhető el!
A tisztítás elmaradása, vagy helytelen alkalmazása rontja a gyógyulás esélyeit, fokozhatja a fájdalmat, és egyéb tüneteket, és nemkívánatos reakciókat idézhet elő.
3. ENERGETIZÁLÁS
Energetizálás során éltető energiát juttatunk a pácienshez és ezzel még jobban felgyorsítható az öngyógyulás folyamata.Az energia átadása irányulhat az energiaközpontokra (csakrákra), mely esetben az energia láthatatlan csatornákon (meridiánokon) keresztül áramlik szét, vagy irányulhat konkrét szervre, testrészre is.
Az energetizálás speciális módon (szintén a test érintése nélkül) történik, mellyel kiküszöbölhető a kezelő személy kimerülése, és a beteg energiáktól való „megfertőződése”. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy minimális idő alatt (akár néhány másodperc alatt) jelentős mennyiségű, öngyógyulást segítő prána áramolhasson át a páciens energiatestébe.
Az energiatest
Az emberi test alapvetően két részből áll: a látható fizikai testből, és az azt körülvevő láthatatlan energiatestből. Ezt a fénylő energiatestet aurának, vagy étertestnek is nevezik.
A prána energia ezen az energiatesten keresztül – elsősorban az energia központok (csakrák) segítségével – szívódik fel, és az energiacsatornákon (meridiánokon) keresztül oszlik szét az egész energia- és fizikai testben.
Amikor zavarok keletkeznek a fizikai testben, az jól érzékelhető az energiatestben is.
A “prána gyógyítás” finom technikái segítségével egyaránt gyors hatást lehet gyakorolni az energia-, és a fizikai testre. "

forrás:http://pranagyogyitas.hu
Fénnyel teli napokat kívánunk Neked!
Vitányi Dóra +36205528884
Holczreiter Sándor +36205056468
Energetikai megoldások segítenek Neked is, hogy sikeres, boldog, és egészséges életet élj!