Camion and Truck

Egy tartozás.

2018-04-09T14:53:00.001-07:00

Gondoltam tartozok az olvasóknak egy magyarázattal, hogy mi ennek a hirtelen nagy hallgatásnak az oka. Egyszerű és prózai: el voltam foglalva a túléléssel az utóbbi pár évben. 2014-ben kezdődött a dolog amikor gyomorrákkal diagnosztizáltak, onnantól kezdve csak a lejtő jutott. Mindenféle kezelés, több műtét ellenére sem javult a helyzet, sőt romlott de még kapaszkodom. Mindenkinek nagyon jó utat kivánok, ha a későbbiekben nem jelentkezem akkor tudjátok mi az oka, ha mégis az meg azt jelenti, hogy még a földnek ezen az oldalán rugom a port.

Az utóbbi 4 évben sajnos sok időt töltöttem ilyen helyeken.

Még nem adtam fel.

Elköszönő szép üzenet.

2016-09-06T22:24:00.000-07:00

Elég sokáig tartott mire megszületett ez az írás. A legnagyobb ok: egy kis probléma az egészséggel. A másik probléma volt, hogy biztos akartam lenni a dologban és nem akartam felégetni magam mögött egyetlen hidat sem. Úgy tűnik, hogy a helyzet végleges, így a Facebook után ide is feltettem a fenti című üzenetemet.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Úgy kezdődött, hogy alig voltam 18 amikor először világgá mentem. Vidéki srác tele ambicióval és nagyon kiváncsi a világra. 3 év NDK után haza kellett jönnöm katonának de utána megint nagyon menni akartam. Szerencsém volt mert a Hungarocamionnak hirtelen sok emberre volt szüksége, felvettek és bejártam Európát, Ázsiát, Közel Keletet, sőt kétszer még Afrikába is eljutottam a 15 év alatt. Húsz évvel ezelőtt úgy hozta a sors, hogy Kanadában kötöttem ki, mi mást csináltam volna, ott is kamionoztam, bejártam Kanada és Amerika nagy részét. Odaköltözésünk után nemsokára elkezdtem tudósítani a Camion, Truck & Bus Magazinban és ez majdnem 20 évig tartott. Úgy néz ki, hogy ennek most vége szakad. Írni még nem felejtettem el, fényképezőgépem is van még néhány, nem akarom részletezni az okokat, hálás vagyok a magazinnak a 20 évért. Meg akarom viszont köszönni azt a rengeteg üzenetet, e-mailt az olvasóknak, akiknek tetszettek a cikkek, akik hűséges és kitartó olvasóim voltak. Jelenleg úgy néz ki, hogy nem lesz folytatás de ki tudja?
Kollégák! Mindenkinek jó munkát, balesetmentes közkekedést kívánok!
Köszönettel:
Balogh János.

Kezdetben ez legalább olyan egzotikum volt........

......mint ez később.

Annyira szerettük ez a helyet Istanbulban, hogy ha belefért az időnkbe néha maradtunk még egy napot.

A 80-as években 3 napos sorbanállás volt a divat.............

........csak azért, hogy meglássuk ezt a táblát.

Történelem táblákban......

Szír kolléga kamionja Bab El Hawa-ban

Pár évvel később a középső hűtős International volt az első kocsim Kanadában.

Később még mindig International-al

Ezt viszont én hoztam el a kereskedőtől vadi új korában.

Ismét Mexico.

2015-02-20T18:45:00.000-08:00

Akik olvasták eddig is a blogot tudják, hogy szeretem Mexicót. Ebből az egyszerü okból kifolyólag megint itt vagyunk szabadságon és szerettem volna pár képpel érzékeltetni a különbséget a határ két oldalán. Mert a régi mondás most is igaz: egy kép többet mond mint ezer szó! Jöjjenek a képek.

Truck Stop Amerikában.

Ez pedig egy Truck Stop Mexicóban. A különbség a két kép között csak annyi, hogy itt nincs étterem, zuhany, csak egy mosdó a benzinkút épületében

Máskor is említettem, hogy az utak milyen keskenyek, nincs lehetőség a padkázásra mert az végzetes egy rakott kamionnal.

Ez a lejtő több mint 10 km. Az ilyenek alján általában találni egy két roncsot. Az okok viszont ugyanazok mint az USA-ban: tapasztalatlanság, karbantartás hiánya. Itt még súlyosbítja a helyzetet a túlsúly. Több ezer kilométeren keresztül egyetlen mérleget sem láttunk.

Mexicóban a sivatagos tájakon sok gondot okoz a víz. Ezen a képen látszik, hogy pár nappal ezelőtt mekkora vízátfolyás volt. A tévhittel ellentétben a sivatag nem nyeli el a vizet, az csak hömpölyög az úton keresztül és egy idő után igen nagy köveket is hoz magával.

A benzinkutakat itt is kétpótkocsis szerelvények szolgálják ki.

2000 km Mexikóban-4

2014-07-25T12:09:00.001-07:00

Örültem a sok hozzászólásnak az előző irással kapcsolatban. Úgy látszik sokan nem jutnak hozzá a Camion Truck Magazin-hoz és nem olvasták a cikket Mexikóról. A ő kedvükért itt a második rész:

Előzőleg az utakról volt szó, most az autókról lesz, a kamionokról amiknek ezeken az utakon kell közlekedni és egyben maradni.

Annak ellenére, hogy pl. a Freightliner egy hatalmas gyárat üzemeltet Mexikóban ahol új kamionokat gyártanak nem sok új kocsit láttunk. Úgy tünik Mexico nagyon nagy piac Amerikának mert felvásárolják majdnem az összes használt kamiont. Nem csak megveszik de megbecsülik és nagyon jó állapotban tartják. Láttunk legalább 30 éves kamionokat amik jobban néztek ki mint új korukban. A dolog érdekessége, hogy a buszok viszont a legújabb, modern Volvok, Scaniák, Mercik, szinte minden márka jelen van. Nem láttam semmi nyomát ellenőrzésnek ( vezetési időre vagy müszakira gondolok ) de ez főleg a kisebb teherautókon látszik. Van viszont minden nagyobb város előtt vagy után katonai ellenőrző pont de ott főleg szökevényeket és drogot keresnek. Barátságos, de nagyon határozott az ellenőrzés, minden kamionba benéznek, olyant is láttunk amit leraktak. Akkora méretü a drogkereskedelem Mexikóban, hogy szinte ellenőrizhetetlen és állandó háborúban állnak egymással a különböző csoportok, az országon belül sőt a határon keresztül is biztosan hatalmas mennyiséget szállitanak kamionok amikor rövid időre átlépik a határt. Régi fájó pont az amerikai-mexikói kapcsolatban, hogy a mexikói kamionokat nem engedik fuvarozni Amerikában. Beléphetnek, de csak a határ közelében egy 20 mérföldes körzetben mozoghatnak. Ott nagy raktárházak épültek, ahol átrakják az árut amerikai kamionokba, a nagyobb cégek pótokat küldenek le Mexikóba és a határon csak átakasztanak. Az év első két hónapjában Californiában sem terem jóformán semmi, egész Amerikát Mexikó látja el friss zöldséggel és gyümölccsel, olyan kamionsor van a határon mint régen keleten. Mint emlitettem az amerikai határtól a félsziget déli csücskéig lemenni 2000 km, vasút nincs, mindent kamionok mozgatnak. Legnagyobb meglepetésemre láttam olyan szerelvényeket mint Kanadában, egy vontató két 53 lábas póttal, ezzel aztán nem egyszerü közlekedni ezeken a keskeny utakon. A városokból a kamionok ki vannak tiltva, nem csak a zaj miatt, hanem ezek a belvárosok akkor épültek amikor még mindenki lóháton járt, sok egyirányú keskeny utcán még egy vontató sem férne el. A fuvarozás ott is olyan mint mindenütt: éjjel nappal menni kéne, nagyon sok kamiont láttunk ( a kempingből ) menni késő éjszaka is. Aki nálunk panaszkodik, hogy nincs elég parkoló, annak körül kellene nézni errefelé. A benzinkútak mind egy állami nagyvállalat a Pemex kezében vannak és csak nagyon kevésnél lehet kamionnal megállni. Több mint 2000 km-t mentünk Mexikóban és csak egy benzinkutat láttunk ahol volt kamionparkoló. Sürün található viszont az út mellett kis „Restaurant”, még a legelhagytottab helyeken is, van amelyik látott szebb napokat, van amelyik most is jól néz ki. A sivatagban nem nehéz egy parkolót elegyengetni az út szélén, szinte mindegyik kis étteremnél meg lehet állni kamionnal. Minél több kamion áll egy „restaurant” körül annál biztosabb, hogy jó a konyha és a kiszolgálás, hiszen ezek híre szájról-szájra jár a kamionosok között. Amerikai mércével mérve a kamionosok keresete sokkal kevesebb de Mexikóban jól kereső szakmának számít, a kamionosok meg is becsülik a munkájukat és a kocsijukat. Sokan megkérdezték tőlünk: miért szeretünk oda menni? Mert egy nagyon nagy és gyönyörű ország több ezer éves történelemmel és műemlékekkel, mint a legtöbb szegény országban az emberek barátságosak, kedvesek, segitőkészek, ráadásul az idő is jó, mindez elérhető áron és egyetlen egyszer nem voltunk olyan helyzetben, hogy ne éreztük volna magunkat biztonságban. Mindig úgy köszönünk el: Viszontlátásra!

Sok a régi kamion de nagyon megbecsülik.

A Baja California félsziget két tartományból áll. A 28. szélességi foknál kezdődik a déli rész.

Truck Stop Mexikóban, nagyon keveset láttunk belőle......

...a katonai ellenőrző pontokból viszont annál többet.

Érdekes módon távolsági járatokon csak a legujabb buszokat láttuk.

Ez a kamion 2 db 53 láb ( 16.15m) hosszú pótot húz.

Csak az érdekesség kedvéért: full extrás Ural és büszke kanadai tulajdonosa Mexikóban. A tulajdonostól tudom, hogy Svédországból importálta.

2000 km Mexikóban-3

2014-07-18T17:10:00.000-07:00

Mint már több alkalommal előfordult, erről az útról megjelent egy cikk Camion Truck Magazinban is, ezért nem lehetett itt hamarabb írni az útról. Mint emlitettem 9 napot tölthettünk csak a Paradicsomban és indulni kellett hazafelé. Nem szeretem nagyon kiszámitani az időt, sietni még kevésbé, különösen nem északnak a hidegbe, ráadásul még Californiában is szerettünk volna pár napot tölteni. Néhány szó a mexikói kamionozásról azoknak, akik nem olvassák a magazint idemásoltam a cikk egy részét:

A félszigeten észak-déli irányban az egyetlen lehetőség a Mex 1 országút, egy keskeny, kétsávos aszfalcsík. Több okból is izgalmas rajta közlekedni:

-az első, hogy sok helyen nagyon rossz állapotban van. -2: az itteni szabvány szerint az út 5,8m széles, padka semmi, viszont egy kis töltésen vezet. Nem sok hely marad a tükröknek ha két kamion vagy busz találkozik, aki valamilyen okból padkára kényszerül az garantáltan borul.

-3: a mindenütt megtalálható jóltáplált fekvő rendőr. Sok helyen ki van táblázva, festve, de sok helyen semmi nem jelzi. Aki egy ilyet későn vesz észre több órát tölt utána pakolással, (tapasztalatból mondom!) arra már gondolni sem merek mi történik egy kamion rakományával. A Mex 1-en délnek haladva több hegyen is keresztül kell menni, régi keletes emlékeim jönnek vissza: szerpentin, nagy szakadék, padka semmi de korlátra sem költöttek. Le a kalappal a mexicói kamionosok előtt, kemény kenyérkereset ez a szakma errefelé. Ennek ellenére nem láttunk sok balesetet viszont rengeteg a kereszt az út szélén. A lakosság erősen vallásos, minden balesetre kereszttel emlékeznek az út szélén, sőt még gondozott sirokat is láttunk friss virággal. Ezen a félszigeten a 60-as években még nem volt olyan út amely végigment volna egészen délig, a turizmus és a gazdaság miatt viszont szükség volt rá, ezért tempósabb útépitésbe fogtak. Nem volt sem idő sem pénz hidakra vagy viaduktokra, hát megépitették az utat a hegyoldalba sok olyan 10-12-talán 15°%-os emelkedővel és lejtővel, hogy az ember haja égnek áll tőle. Rakott kamionok nagyon lassan haladnak rajta miközben kiskocsik vakmerő trükkökkel próbálnak előzni a dupla záróvonal ellenére. Épitik és korszerüsitik az utat sok helyen, ahol pl. hidat épitenek ott leterelik a forgalmat egy földútra ahol csak lépésben lehet haladni, de jönnek a terepjárósok, 4X4-es pickupok és mennek 50-60-nal, verik fel a port és kavicsot. Találtunk olyan helyet is, ahol egy vízátfolyás elmosta az utat de előre semmi nem jelezte, javitásnak nyomát sem láttuk, valahogy mégis megy a forgalom. Nagyok a távolságok ezért a nagyvárosokon kivül nincs nagy forgalom, a sivatagos részen sokszor található 10-20 km-es egyenes szakaszokon jól lehet de állandó éberség kell mert az út minősége bármikor változhat minden figyelmeztetés nélkül. Ismerősök javasolták, hogy éjszaka ne közlekedjünk mert túl veszélyes. Nem a bandito-któl kell félni hanem az állatoktól! A sivatagban nagy a hőmérsékletkülönbség, az állatok nappal legelnek (azt nem tudni mit!!??) és éjszaka mikor lehül a levegő lefekszenek a jó meleg aszfaltra. Mindig elterveztük előre meddig megyünk másnap, a januári jó időben már semmi nem volt sürgős, igy sötétedés előtt minden nap biztonságos helyen parkoltunk és csodálkozva néztük az éjszakába tartó kamionokat de erről bővebben legközelebb.

Sok öreg amerikai kamiont látni...

...de mindegyiket megbecsüli és ápolja a gazdája.

A Mex 1 a sivatagon keresztül.

Az egyik kereszteződésnél láttuk ezt a kamionos síremléket.

A keskeny úton nem sok hibát lehet elkövetni.

Aki hibázik az garantáltan borul.

Ausztriai világjárókkal találkoztunk San Quintin-ben, egy éve járják az Észak Amerikai kontinenst, innen Kanadába tartanak.

A balesetnél állt sorba ez a Peterbilt is.

Amelyik kamionos járt keletre az ismeri az útépitésnek ezt a módját...

....meg az ilyen jármüveket is, mennyi futó van rajta !!! Valószinü már évekkel ezelőtt bevitték Mexikóba és még mindig californiai rendszámmal megy !

2000 km Mexikóban-2

2014-03-29T16:05:00.001-07:00

Az amerikai-mexikói határ már magában egy érdekesség. Mexikó felé úgy lehet átsétálni a határon, hogy egyenruhást nem is lát az ember. Más a helyzet visszafelé, de erről később. Tapasztalt utazók ajánlották, hogy a határátlépés előtti napon menjünk oda, sétáljunk át a határon gyalog és intézzük el a papirmunkát. Kell venni turista-kártyát ami olyan vizumféle és hozzátüzik az útlevélhez. 24 dollár de kell. Régi "Mesés-Kelet"-i határátkelésekre emlékeztetett, hogy a hivatalnoknak nem szabad pénzt elfogadnia ( vajon miért? ), a papirral el kell menni a bankba, befizetni majd vissza a hivatalba. A lakóautóra csak a mexikói biztositást fogadják el, ezt viszont az amerikai oldalon kell megvenni, lehet előre az interneten is de az dátumra szól és akkor már menetrend szerint kell menni. Szóval vissza Amerikába de ide már hivatalosan kell belépni, útlevél vizsgálat, stb. de miután elmondtuk, hogy csak a papirokat intézni mentünk át egy órával ezelőtt minden OK. Azért kell ezt igy csinálni, mert az átkelő a város közepén van és a mexikói oldalon képtelenség parkolni. Az amerikai oldalon 5 km-re a határtól van egy kemping ott aludtunk éa másnap 10 körül pár perc alatt átléptük a határt. Ráadásul ugyanazon az átkelőn lépnek át a kamionok is szóval a parkolás tényleg gond. Tecate a határ neve és Tijuanától nyugatra van, azért jobb itt átkelni mert kikerüli a több milliós nagyvárost és az ezzel járó dugókat. Nem tervezünk nagy utat az első napra, 130 km-re a határtól Ensenada az első nagyváros a tengerparton, ott bevásároltunk, feltöltöttük a hűtőt, megkerestük a kempingünket és irány a vizpart.

Első nap délután már Ensenada-ban voltunk.

Bevásárlás, fel kell tölteni a hűtőt, mert Mexikó jóval olcsóbb, főleg ha az amerikai áruház-láncokban vásárol az ember.

Kora délután már a tengerparti kempingben voltunk.

Ezért kell délebbre menni!! A kép Január 25-én készült egy benzinkútnál, virágzik az agave.

Végig nagyon jó időnk volt, a sivatagban néhol majdnem 30 fok. Kamionosok szállitanak szinte mindent a félszigeten, a Mex1 országút az amerikai határtól Cabo San Lucas-ig 2000 km. Van mit menni!

A California Félsziget közepéig mentünk, Mulege egy kisváros a tengerparton. onnan 15 km-re volt a kemping. Ide jártunk vásárolni, vízért, mosodába, stb. Még a helybeliek sem isszák a csapvizet, nem ajánlott, viszont mindenütt lehet kapni palackozott ivóvizet. Találtunk olyan üzletet is ahol kivezették a csövet a viztisztítóból és az autóban levő tartályt is meg tudtuk tölteni tiszta vizzel.

Január 28-án csináltam ezt a képet. Tulajdonképpen egy primitiv kemping, van két étterem meg egy szennyviz leeresztő hely. Esténként kijött egy csaj a városból és 8 dollárt kellett fizetni egy éjszakára. Ezért a pénzért mindenki ott parkol ahol akar a legalább 2 km hosszú, gyönyörű parton, a homok fehér, a víz kristálytiszta, a hőmérséklet 25-26 fok. Ha véletlenül mégsem a Pokolban kötök ki akkor a Paradicsomot valahogy így képzelem el! Gyökeret vertünk itt 9 napra, ez volt a bázis és innen csavarogtuk be a vidéket.

Folyt. köv.

2000 km Mexikóban.

2014-02-23T18:40:00.000-08:00

Mint már emlitettem ezen a télen ( is ) délnek indultunk. A hűtős fuvarozás egy kicsit lelassul Januárban, ilyenkor könnyebben elengedik az embert egy hoszabb szabadságra. ( kaptam egy hónap fizetetlent!! ) Eddig kétszer jártunk Mexikóban, nagyon tetszik, igy most is oda készültünk csak kicsit többet szerettünk volna látni belőle. Január 18-án indultunk Kanadából, a terv az volt, hogy a California Félsziget közepéig megyünk, ott kézifék, nap, sör, és minden földi jó, aztán egyszer ugyis azt vesszük észre, hogy indulni kell haza. Washingtonon, Oregonon és Californián keresztül vezet az 5-ös autópálya délnek, ezen mentünk több mint 2000 km-t a mexikói határig. Néhány kép az utunk amerikai szakaszáról.

Durván átszámitva 1 dollár volt egy liter üza amikor elindultunk. A VW-be szuper kell!

Általában Truck Stop-oknál álltunk meg éjszakára, ezeket a helyeket már majdnem 20 éve ismerem.

Ezt a képet egy autópálya feljárónál csináltam, itt mindig nagy a forgalom.

Csendélet a parkoló sarkában. Általában ide állnak akik nem járatják a motort és szeretnének csendben aludni.

Nem annyira "csend"élet a másik sarkában. Ezek járatják a motort és fütenek mert a

20-24 fok Californiában már extrém hidegnek számit és ilyenkor meg van engedve.

Ez volt az otthonunk egy hónapig......

....amerikai mércével mérve nagyon kicsi, de én egész életemet kamionban töltöttem, ebben az autóban kb. ötször akkora helyünk van mint a legnagyobb kamionban amivel jártam, ráadásul a konyhán kivül van még zuhany, Wc, minden amire az utazónak szüksége lehet. Gondolkozás nélkül beleköltöznék egész évre.

Amikor Januárban ilyen kellemes és meleg helyre ér az ember már nem siet sehová. Folytatom ahogy időm lesz rá mert azóta már visszatértem a munkásosztály soraiba és a kanadai télbe.

Otthon jártunk 3

2014-01-11T16:33:00.000-08:00

Nagyon gyorsan eltelt három hét, úgy időzitettük, hogy az utólsó éjszakát Passauban töltöttük, onnan már közel a repülőtér. Kifelé természetesen útba ejtettük a nagybanit Bécsben, csak azért, hogy együnk egy kebapot és egy dönert. Passauban kilátogattunk a kikötőbe ahol dolgoztunk, a RO-RO kikötő éa az irodaépület még megvan, de semmi mozgás, a bejáratot majdnem benőtte a gaz. Másnap irány Hengersberg mert akartam egy klumpát venni, hát a kamionparkoló ahova a RO-RO-s időkben jártunk okozott egy kis sokkot. Akkor még céges vacsorára is átmentünk néha de most úgy le van a hely pusztulva, hogy félelmetes. Kis kocsival nem győztem a tankcsapdákat kerülgetni, az éttermet éppen renoválták, az üzlet azért nyitva volt, klumpát kaptam az a lényeg. Nemsokára indulunk megint szabadságra, ezúttal délnek, mert Kanada egy kicsit hideg ilyenkor télen.

Bécsben a nagybani előtt nosztalgiáztunk egy döner és egy kebap erejéig.

Ez az "üdvözlő ember" Bécstől délre csábitja az embereket a Burger King-be.

Passauban meglátogattuk a régi munkahelyünket, szomorúan láttuk, hogy a bejáratot már majdnem benőtte a gaz.

Nagyon sokat jártunk régen Hengersbergbe, a tulajdonosváltás után elképesztően lepusztult. A kamionok attól függetlenül gyönyörüek.

Egy német póton láttuk, hogy a sofőrhiány nem csak Kanadában és Amerikában pobléma.

Otthon jártunk 2

2014-01-04T20:34:00.001-08:00

Én is kamionoztam Európában nagyon sokáig, de minél régebben élek itt annál furcsábbnak találom a hétvégi korlátozást. Hétvégén mentünk Münchenből Budapestre és csak néztem a rengeteg parkoló kamiont pedig az autópálya nem is volt zsúfolt. Mindenki legnagyobb gondja, hogy mivel töltse el az időt, főzés, kaja, Tv. Vannak olyan helyek a világon, ahol elképzelhetetlen, hogy valaki ne közlekedhessen csak mert kamionnal jár. Kamionozni ugye csak felnőtteket engednek? Azt már nem engedik meg nekik, hogy eldöntsék mikor mennyivel biztonságos közlekedni. Több mint 20 évvel ezelőtt egy német rendőr bevitt a parkolóba, tachográf, stb. A vége gyorshajtás, 40 márka büntetés, kérdezi a rendőr hová sietek? Mondom át kell lépnem a Holland határt mert megyek Angolba és hát kicsit odaléptem neki. Szó szerint idézem: "lehet itt menni, csak körül kell nézni, hogy van e rendőr!" Csak annyit akartam ezzel mondani, szeretem én eldönteni, hogy 92-vel előzök e vagy esetleg biztonságosabbnak tartom, ha gyorsan befejezem és visszahúzok jobbra. Két kamion előzi egymást 5-10 percig, nem csoda, hogy a hátuk mögött a bedugult autópályán mindenki utálja őket, bennünket.

Ennek a Volvonak a sofőrjével beszélgettem az áruház parkolójában. Kérdezte: megépitik ezeket a szép nagy parkolókat, szivesen látnak bennünket de csak még költjük a pénzt , miért nem maradhatunk ott éjszakára mikor az egész országban nagy gond a parkolás?

Mindenki csak múlatja az időt, azt várja mikor lesz Vasárnap este.

Kamionos csendélet, M O-ás, Csepel.

Mi sem vagyunk angyalok. Ez a kép egy teherautóval előzni tilos szakaszon készült Magyarországon. Német földön biztosan ötször meggondolná a balkáni, hogy előzzön e!

A képre kattintva kinagyitható és látható, hogy sokan szinte követési távolság nélkül közlekednek. Régi keletes öregektől sokat hallottam: a jobboldali pedált minden hülye tudja nyomni Öcsém, megállni mielőtt baj van, az a müvészet!

Otthon jártunk.

2013-12-31T16:03:00.001-08:00

Hát nem igazán ezt igértem amikor elkezdtem ezt a blogot, bocs! Sokkal gyakrabban akartam jelentkezni de a jelenlegi munkám mellett erre futja. Szóval 1013 nyarán otthon jártunk, erről szerettem volna pár képet feltenni. Igaz néhány kép megjelent a Camion Magazinban is, még több a Facebook-on, de maradt ujdonság ide is. Szilveszter délután van, kellemes blues szól a gépen, nekiálltam pár képet feltenni. Most hivtuk az otthoniakat, ott már 2014 van, mi csak 9 órával később bontjuk a pezsgőt! A nyáron Münchenbe repültünk, onnan bérautóval haza. Útközben pedig készültek a képek.

Ezt a kocsit béreltük, 820 dollár 21 napra km-határ nélkül. Még új szaga volt,

4000 km-rel vettük át.

Ezért irigykednének még az amerikai kamionosok is. Bécs és a magyar határ között találtam ezt a táblát a Marché-nál. Ennyi pénzért Amerikában csak a saját levedben fürödhetsz és sört sem adnak hozzá.

Elzarándokoltunk a kamionosok Mekká-jába is. Itt dolgoztunk mind a ketten, ( ha összeadom az éveket = na inkább nem! ) , azóta ott is minden megváltozott.

Valaki mondja már meg, hogy a magyar autópályán miért van "waste" a kukára irva? Tanitják a népet angolul vagy csak a külföldiek szemetelnek?

Sikerült egy vacsora erejéig találkozni régi jó haverommal és kollégámmal Tóth Sanyival ( Leánykori nevén Piros Öcsi ) és feleségével. Egy hét kevés lett volna, hogy kibeszélgessük magunkat! Több mint 30 év után ez nem csoda!

Neki köszönhető, hogy a legégetőbb kérdés másnap az volt: dobozos vagy üveges Efest bontsunk? Ezt a sört ittuk Törökben évekig keletre járva. Bécsből hozott nekem egy kartonnal feléleszteni a régi emlékeket.

Folytatás köv. ( tényleg )

Tél = Show time

2013-01-23T15:01:00.001-08:00

Szerencsére már évek óta mi fotózzuk Victoriában a karácsonyi kamionos felvonulást, idén sem volt másképp. Azért is adtam ezt a cimet a blognak, most már télen nyáron van valamilyen kamionos buli. Most nem volt hozzánk kegyes az időjárás, a fotózás alatt majdnem végig szakadt az eső, sátor és esernyő alatt készültek a képek.

Van aki napokig disziti a kocsiját.

Egy büszke kanadai.

Több ezer égő........

............igazi karácsonyi hangulat.

Az egyik legszebb Kenworth.

Mixer kivilágitott tartállyal.

Nyár = Show time 2

2012-11-12T14:07:00.000-08:00

Még néhány kép ugyanarról a Truck Show-ról. Amikor ezeket felteszem (November ) nálunk már fagy, ilyenkor jól esik visszanézni a nyári képeket. Mielőtt hivatalosan vége lett volna a nyárnak fotóztunk még egy kiállitást, legközelebb arról következnek képek.

A krómos reklám járgány közelről.

Mert króm az volt minden mennyiségben.

Este külön dijazták.......

...........a legszebben kivilágitott kocsikat.

Ez a Freightliner csak a második napon érkezett, de gyönyörü munka.

Kulcsszavak az estéhez: kollégák, haverok, családostól, együtt.

Nyár = Show Time

2012-08-06T21:56:00.004-07:00

Régi ismerősöm meghivására egy hosszú hétvégéből 2 napot egy Truck Show fotózásával voltunk elfoglalva. Csak egy órára volt tőlünk de ugy készültünk, hogy ott kempingezünk, mert nem akartunk elmulasztani semmit, a délutáni jó kis koncertet, este is akartunk képeket csinálni a kivilágitott kocsikról, utána szabadtéri mozi és sok régi ismerős. Ime néhány kép.

A helyi autós iskola frissen felujitott Kenworth-ja

Az antik sor

Az országutak vándorai

Billencsek sora

Kereskedők sora

A legelső kocsi egy króm tartozékokat áruló cég reklámja

Show Peterbilt

Ez a résztvevő Winnipegből, több mint 2800 km-ről jött.

Legközelebb még több képpel folytatom.

Megint néhány kép.

2012-05-21T20:52:00.000-07:00

Ismét csak arra van idő, hogy feltegyek néhány képet az útról, remélem némelyik tetszeni fog..

Californiában akadtunk erre a kanadai versenyautó szállitó kamionra, itt kötelező a ragyogás.

Volvo a sivatagi országúton..

Laughlin Nevada. A város másfél órára van Las Vegastól délre, igazi játékbarlang és hatalmas tempóban növekszik.

Egy csillogó Peterbilt Nevadában.

A Harley Davidson hires kávéháza és étterme Las Vegasban.

Ez a kép 2 évvel ezelőtt készült Californiában.

Kamionos szabadságon

Egy dijnyertes kép Californiából.

Itt a nyár, végre jönnek a kamionos találkozók, többet készülünk meglátogatni, ez még több képet jelent majd.

Néhány kép a szabadságról.

2012-04-29T19:44:00.000-07:00

Végre sikerült Március közepén elindulni, ugy mentem 2 napig mint egy kamionos de megérte. A harmadik nap reggelén 25-26 fokos időre és ragyogó napsütésre ébredtünk. Most csak néhány képet szeretnék megosztani, néhány igazi nagy vasról, később tervezek egy részletes beszámolót is.

A napsütéstől már eleve jó kedve lesz az embernek, hát még ha ilyen járgány áll mellénk.egy kamionmosónál. Rohanás a fényképezőgépért!

Las Vegas-tól északra azért szeretünk itt megállni, mert az Amigo büfékocsijánál jobb tacót kapni mint Mexicoban.

Ennek a szerelvénynek a hosszát még megsaccolni is nehéz, de a 2 db 53 láb hosszú póttal jóval 40 méter fölött van.

Ezen a helyen nem tudok megállás nélkül továbbmenni, itt muszály néhány képet csinálni.

Igen, mi is vettünk Las Vegasban néhány téglát, magyarul otthagytunk egy kis aprót.

Egy fiatal mexicói sofőr jött ezzel a gyönyörüen karbantartott Peterbilt-tel, ő is tacót enni állt be a parkolóba.

Újra itt vagyok.

2012-02-22T14:18:00.000-08:00

A hosszú hallgatás oka: új munka, új év, új hús!!?? Az új cégnél én vagyok az új hús. Az egész sztorit megirtam a Camion Magazinban tavaly, aki lemaradt róla annak itt van ujra:

Ujra a kormány mögött.

A rendszeres olvasók tudják, hogy most jöttünk vissza szabadságról, keresztül Kanadán és Amerikán. A még régebbi olvasók azt is tudják, hogy a munkahelyemet ahol 9 évig müszaki diszpécserként dolgoztam eladták és az uj tulaj nem sok jóval kecsegtetett. Ezért is mentünk szabadságra, reméltük ezalatt elül a vihar. Rövidre fogva: az én cégem egy nagy szigeten volt, az uj tulajdonos a szárazföldön. A sziget egy zártabb piac, nehéz betörni ide, egyszerübb megvenni egy céget a már létező vevőkörrel és fuvarokkal együtt. Ezzel nincs is semmi baj de az uj cég teljes egészében 1 kocsis alvállalkozókkal (owner operator) dolgozik, várható volt, hogy nálunk is ebben az irányban mennek tovább a dolgok. A tulajdonos váltás előtt volt egy tájékoztató ahol az uj tulajdonos igy kezdte: nem kell aggódni minden marad a régiben. Utána két órát csak arról beszélt mit fognak másképp csinálni ??!! Szabadságom után hétfőn elkezdtem dolgozni, pár óra mulva hivott az uj tulaj és tett egy ajánlatot: vegyem meg az egyik autóját és legyek én is vállalkozó, ajánlott egy 5 éves Mack traktort fél millió km-rel 30 ezer kemény dollárért. Elrebegtem egy szép nagy köszönetet és egy nem-et, másnap reggel meg is kaptam az ilyenkor szokásos boritékot, az indoklás: nincs elég munka, igy holnap már be sem kell jönnöm. Nem ért teljesen váratlanul, de amikor az ember végre szembesül a rossz hirrel az olyan mint egy hideg zuhany, hogyan tovább? Fordult a kocka, eddig én vettem fel embereket éveken keresztül most én állok az asztal másik oldalán egy önéletrajzzal a kezemben és próbálom kitalálni milyen benyomást is tettem a személyzetisre. Munkát kell találnom, de igy 50 fölött már valahogy nem nagyon kapkodnak az ember után. Amikor itt egy sofőr munkát keres kell a biztositótól vinni egy igazolást arról, milyen közlekedési szabálysértései voltak az elmult 5 évben. Ezzel együtt kell egy jókinézetü önéletrajz, esetleges referenciák telefonszámokkal és kezdődhet a vadászat. Szerencsére a munkám révén nagyon sok embert ismerek a szakmában, gondoltam felhivok néhányat. Az első helyen rögtön közölték: semmilyen felvétel nincs. Közvetlen szomszédunk az ipartelepen egy hütőház kb 30 kocsival, gondoltam megkérdezem őket, ismerek mindenkit ott is. Először azt hitték viccelek, aztán az első kérdés: mikor tudsz kezdeni? Elment egy sofőrjük az olajmezőkre dolgozni, helyette keresnek valakit, menjek beszéljek a személyzetissel. Neki az első kérdése: te, komolyan ugy gondolod, hogy ujra kocsira ülsz? Igen, komolyan ugy gondoltam, kell a munka és ezt a szakmát ismerem, ebben van tapasztalatom és valamiből élni is kell. Azt mondja: igaz, hogy régóta ismerjük egymást de a próbautat én sem úszom meg, ez vállalati előirás. A próbaút után elmagyarázta mi lesz a munka, mit fizetnek érte és azt is, hogy 3 hónap próbaidő után kapok csak biztositást, teljes fizetést és más juttatásokat. Ez bevett szokás errefelé igy ezen nem is csodálkoztam és aláirtam a szerződést. Két nappal azután, hogy felmodtak az előző helyemen elkezdtem dolgozni, igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert sokan hónapokig nem találnak munkát. Emlitettem, hogy egy szigeten lakunk, ide minden hajóval és kamionnal jön. Vancouverbe kell mennem minden nap, néhány helyen megrakni a kocsit hűtött áruval és vissza a szigetre. A hajó miatt ezek hosszú napok, igy már 4 nap alatt meg van az órám, ezért egy héten csak 4 napot dolgozhatok. A diszpécser még azt is megkérdezi, hogy egyben akarod e dolgozni a 4 napot vagy szeretnél egy szabadnapot hét közben? Őszintén meg kell mondanom, hogy ez a munka jóval kevesebb fejfájást okoz, mint az eddigi menedzsment, annak ellenére, hogy “vezető” beosztásban maradtam. <

Régi kocsim, amikor még Kaliforniába jártam.

Ilyen kocsival járok az új cégnél, 4 nap egy héten.

Ujra hozzákellett szokni a "kétmotoros" munkához.

Ilyen hajóval megyek Vancouverbe, másfél órás hajóut.

Hihetetlen, de több mint 7 hónapja vagyok az új munkahelyemen, bejöttek a számitásaim és tényleg jól érzem ott magam, ráadásul a pénz is jobb egy kicsit. Itt az a szokás, hogy az új munkaerőnek csak egy év után jár fizetett szabadság. Mivel a téli időszak itt is lassúbb egy kicsit elengedtek egy rövid szabira, egy hét fizetett-egy hét fizetetlen, irány délnek. Van egy ismerősöm, ha megkérdik hova megy azt szokta mondani: követem a motorháztetőt! Mi is ezt tesszük Március közepén, ez után a hosszú, ronda tél után addig megyünk délnek még a hőmérséklet nem lesz legalább 25 fok és többen beszélnek körülöttünk spanyolul mint angolul.

Újra otthon

2011-11-11T19:06:00.001-08:00

A Badlands Nemzeti Park után kötelező volt utbaejteni Mount Rushmore-t, ahol a 4 amerikai elnök képe van kifaragva gránitból. Sok képet láttunk már róla, de eredetiben elképesztő és lenyügöző. Ingyen lehet látogatni egyedül a parkolóért kell fizetni 12 dollárt. Közel van Wyominghoz, ott csak pár órát kellett menni és már Montanában voltunk. Mivel itt már sokszor jártunk itt egy kicsit sietősre fogtuk mert meg akartuk látogatni volt főnökömet akit már egy éve nem láttunk. Amikor az apja nyugdijba vonult és eladta a céget ő elköltözött a szárazföldre és vett egy kis motelt a hegyekben. Másnap késő délután megjelentünk náluk, jót beszélgettünk, söröztünk, de másnap délelőtt továbbindultunk feleségem kedvenc horgászhelyére az Osoyoos tóhoz. Itt nem tudunk úgy elmenni, hogy ne horgásszunk egy kicsit, azért is mert ez az egyetlen hely ahol pontyot lehet fogni.

Mount Rushmore egyszerüen lenyügözi az embert amikor először látja.

Az emlékmü bejárata a parkoló felől.

Benzinkút Montanában. Az iroda egy gabona-silóból lett kialakitva.

Nemsokára az utolsó mérföldeket nyomtuk Montanában....

...a hegy másik oldala már Idaho.

Feleségem kedvenc horgász helye British Columbiában: Osoyoos Lake. Közvetlenül a vizparton lehet kempingezni és horgászni éjjel nappal. Végül itt pihentünk a nagy rohnás után 3 napot, innen már egy nap alatt haza lehet érni.

A ponty lehet, hogy nem örült nekünk annyira. Végül is 22 nap után értünk haza, ezalatt mentünk 9200 km-t és ha legközelebb megyünk akkor sokkal több időt szánunk a látnivalókra. Hazaértünk, én elkezdtem dolgozni a régi cégemnél, de már az uj tulajdonos vezetése alatt. Másnap felajánlotta: vegyem meg az egyik kocsiját, egy öreg Mack-et és legyek alvállalkozó. Mondtam: köszönöm szépen, de nem terveztem ilyesmit. 2 nap mulva megkaptam az elköszönő szép üzenetet tartalmazó levelet, a hivatalos indoklása: nincs elég munka. Fél óra alatt találtam munkát, ennek már több mint 4 hónapja és ma már elmondhatom: kevesebb fejfájás, kevesebb munka ugyanannyi pénzért. De ez már egy másik történet, erről majd legközelebb.

Pár nap után ujra úton

2011-10-10T20:07:00.000-07:00

Ujra magyarázkodással kezdem, hiszen Juliusban jelentkeztem utoljára. Ennek most sokkal egyszerübb oka van: máshol is irtam az útról és nem lett volna etikus, ha a blogon hamarabb látható és olvasható a sztori mint a magazinokban. Szóval folytatom: én csak 3 napot akartam Windsorban tölteni, de 4 és fél lett belőle. Minden nagyon jól sikerült, jókat ettünk, ittunk,beszélgettünk a rokonsággal de indulni kellett mert a hazaúton szerettünk volna kicsit lelassitani, pihenni és turistáskodni. Detroitnál léptünk vissza Amerikába és irány nyugatnak. Sokfelé jártam már a világban, Amerikában is és azt hittem láttam már néhány helyet ahol rémálom a közlekedés. Aztán odaértünk Chicagoba és beláttam, hogy lehet ezt még fokozni. 4 óra alatt sikerült megtenni egészen 5 mérföldet, a levegő inkább szmog, ezt lenyomta az eső, még lélegezni is nehéz, a feleségem már attól félt, hogy rosszul lesz. Végül inkább a fizető autópályát választottuk csak kijussunk a városból. Másnap már jobb volt az idő és gyönyörű helyeken jártunk: Wisconsin, Minnesota, az úticél South Dakota volt, ahol meg akartuk nézni a Badlands Nemzeti Parkot. Ez ugyanolyan hatást vált ki az emberből mint a Grand Canyon: Tudtuk, hogy szép de ennyire??!!

Detroit az autóváros.

Chicago, közlekedés szempontjából a legrosszabb nagyváros ahol eddig jártam.

Egy kis Németország Minnesotában. A nyugati parton ahol mi lakunk nincsenek Aldik, ezért gyorsan bevásároltunk jó német csokoládéból, sörből, stb.

Világbajnok horgászhely a Mississippi partján a Wisconsin-MInnesota határon

Wisconsin tele van szélerőmüvekkel.

Ezt a lakóautót a Badlands Nemzeti Parkban láttuk német rendszámmal.

Egyre több kamiont látni szimpla széles gumival, még a tartálykocsik is használják.

4 és fél nap száguldás

2011-07-23T19:30:00.000-07:00

Aki először jár Ontarioban elcsodálkozik a természet szépségén, nem tudtunk 5 km-t menni és megint egy tó, ez igy ismétlődik végig. A transzkanadai országút a vadonon vezet keresztül, szinte minden kamion fel van szerelve “dögtoló”-val. Egy szarvassal ütközni télen végzetes lehet, errefelé nem ritka a 40 fokos hideg, ha megsérül a radiátor és a segitség több száz kilométerről jön bizony nem egyszerü a kamionos sorsa. A Kanadát átszelő országut Ontarioig osztott pályás, onnan viszont csak 2 sávos gondolom a hegyek miatt. Fontosabb kereszteződéseknél, benzinkutaknál mindenütt van bőven kamionparkoló, nem kell valami fényes helyre gondolni, egyszerű kavicsos parkoló egy kis étteremmel esetleg zuhannyal de a világ végétől két szendvicsre az ilyennek is tud örülni az ember. Érdekes volt, hogy a kamionok mindenhol parkolhatnak szabadon, engem viszont rögtön le akartak vágni 10 dollárra a lakóautóért még egy olyan kútnál is ahol senki nem volt csak egy unatkozó kutas. A kemény telek ellenére az utak nagyon jó állapotban vannak, jól lehet haladni de mi sötétedés után általában megálltunk a rengeteg vadállat miatt. Csak a távolság érzékeltetésére: 4 és fél nap alatt értünk Windsorba Ontario tartományba, ezalatt megtettünk 4600 km-t és átléptünk 3 időzónát is. Az útvonalat egy kicsit le is leröviditettük mert Michiganen keresztül mentünk Detroitba, itt csak át kell menni a hidon és máris Windsorban vagyunk.

A rohanásban is szakitottunk időt egy jó ebédre a Saskachewani prérin.

Manitoba határán.

Mire Ontarioba értünk már a harmadik időzónát léptük át.

A Transzkanadai országút a vadonon vezet keresztül......

....néha jön egy benzinkút és parkoló.....

.....néha egy kiváncsi látogató.

5 percenként jön egy új tó, a térképen is több kék foltot lehet látni mint zöldet.

22 nap-5 tartomány-10 állam-9200 km (1)

2011-07-13T15:13:00.000-07:00

Közel 2 hónapja már, hogy nem jelentkeztem és ennek komoly okai vannak. Régóta terveztünk egy utat Ontarioba rokonokat látogatni. Utoljára 8 évvel ezelőtt jártunk ott, akkor repültünk és autót béreltünk ami kb 2000 dollárba került akkor. Kiszámoltam, hogy ebből a pénzből el tudunk menni kocsival is, elég az üzemanyagra, szállásra sem kell költeni. A kaját nem számolom költségnek, itthon is kell enni, azért mert úton vagyunk még nem eszünk többet, inkább kevesebbet. Indulás előtt aztán jöttek a jóságok szünet nélkül. Éppen a kórház előtt mentem amikor csengett a telefonom: a cég uj "nagy ember"-e közli velem, hogy a munkámra nem tart már sokáig igényt, de ha esetleg megvennám az egyik kamionját akkor adna munkát. Mondom nagyon jó volt az időzités, éppen a kórház előtt állok, ha infarktust kapok nem kell messzire menni. Ugyis megyünk szabadságra, addig szeretnék rajta gondolkozni. Rendben, mondja ő akkor 3 hét mulva megbeszéljük. Igy indultunk útra, valahogy beárnyékolta a szabadságunkat annak a lehetősége, hogy mire visszajövünk munkanélküli is lehetek, ráadásul már tapasztalatból tudtuk: ennek az uj embernek nem lehet mindent elhinni. A tulajdonos-váltás óta több kollégám is elment a cégtől, volt aki önként volt aki nem, szóval a jövő nem nagyon fényes. Ennek ellenére Junius 4-én elindultunk a régóta tervezett utra, 22 napig tartott 5 kanadai tartományon és 10 amerikai államon keresztül. Nem láttam még Kanadának a keleti részét, a Nagy Tavak környékét, ezért mentünk Kanadán keresztül és jöttünk Amerikán át hazafelé. Bemelegitőül néhány kép, később lesz még több is.

Gyönyörü időben indultunk, le is késtük a kompot illetve nem fértünk föl és várni kellett két órát. Bámészkodás közben vettem észre ezt a Ford lakóautót, csak innen Németországból jött.

Sima út a hajóval, a kilátás gyönyörü bármerre néz az ember.

Vancouver a hajóról nézve, a hegy a háttérben Mount Baker már Amerikában van.

Másnap már beléptünk Albertába, az időjárás eddig kegyes volt hozzánk.

Egészen Saskachewanig kellett várni mire jöttek az itteni országutak királyai. Ezek a vontatók két darab 13,5 méteres pótot huznak!?!!

Jó kis út volt....

2011-05-15T18:57:00.000-07:00

A tengerpartról már 2 nap alatt hazaértünk az esőerdőbe. Környékünk arról hires, hogy 365 napból 350 nap esik az eső, két hét napsütés és egy nap marad változó időjárásra. Érthető, hogy télen inkább délnek szeretünk menni? Néhány kép befejezésül.

Egy kamion a sivatagban Arizona felé halad.

Mi lehet jobb mint egy jó vacsora egy mexikói étteremben....

.....leöblitve egy jó Villányi vörössel.

Kaliforniában láttuk ezt a legujabb Audit.

Ugye érthető, ha kamionok közelében parkolunk, hiszen ezeket a helyeket mind ismerem.

A nagyobb szállodák környékén ingyenes Internet Wi-Fi, itt frissitjük a blogot. A következő útra 3 hét múlva indulunk rokonlátogatásra. A nyugati partról Ontarióba Kanadán keresztül, onnan az USA-n keresztül vissza a szigetre, az egész út kb 10 ezer km lesz. Hamarosan folytatjuk!

Még mindig Dél California

2011-04-17T15:24:00.000-07:00

Erre a járgányra még Quartzsite-ban akadtunk rá. A pótkocsival együtt hosszabb volt mint egy kamion. Persz, hogy kiváncsi voltam mit visz a pótkocsiban. Két Corvettet, hogy legyen mivel közlekedni a sivatagban. Aztán ránéztem a rendszámra és rögtön megértettem honnan jön a pénz. Edmonton Oilers, ez Kanada egyik legmenőbb hokicsapata.

Mi meg ebben a kempingben múlattuk az időt a Csendes Óceán partján Február első napjaiban.

Vannak azért itt is kisebb jármüvek. Ez egy Airstream lakóautó Mecedes Sprinterből átalakitva.

Egy két nagy vas a végére. Los Angeles környékén láttuk ezt a szép Internationalt...

...ezt a Freighlinert pedig a sivatagban Californiában.

Tovább California felé.

2011-04-10T18:42:00.000-07:00

Néhány nap a sivatagban és menni kellett tovább. Délnek indultunk Yuma felé, ismertem az utat, sokszor jártam már arra. Meglepetésemre a város szélén találtunk egy nagy campinget amit a veteránok üzemeltetnek és ingyenes. Csak regisztrálni kell és ott lehet maradni két hétig. Közel van a városhoz és van egy bár is a bejáratnál. A multkori kép a tankkal ennek a bejáratánál készült.

Egy üveg vörös Villányból az Arizonai sivatagban. Kell ennél jobb?

Felnőtt játszótér Arizona és California határán a sivatagban.

San Diego előtt van egy kb. 16km-es emelkedő. Hatalmas viztartályokat raktak ki....

....mert a kamionok nagyon keményen dolgoznak az emelkedőn. Mégis több kiskocsit látni felforrt vizzel.

Végre megérkeztünk San Diegóba Január 31-én, a hőmérő 25 fokot mutat. Érthető, hogy Amerikaiak ezrei töltik itt a telet.

Quartzsite, Arizona

2011-03-20T17:38:00.000-07:00

Mivel Palm Springs környékén már sokszor jártunk és elég meleg is volt elhatároztuk, hogy továbbmegyünk Arizona felé. Ott már magasabban vagyunk a hegyek között a sivatagban, a hőmérséklet nagyon kellemes 24-25 fok. Rögtön a határ másik oldalán van egy kisváros Quatrzsite, csak 2 ezer állandó lakosa van de ilyenkor télen rendeznek egy hires lakóautó-lakókocsi kiállitást amire tizezrével jönnek a látogatók. A város környékén ingyen lehet parkolni a sivatagban, a kiépitett helyekért is csak 40 dollárt kell fizetni 2 hétre. Az egész város kivirul ilyenkor, mindenki a turistákból él, nagyon sokan itt töltik az egész telet hiszen ilyen olcsón nem tudnának sehol kitelelni. Egy hatalmas sátorban és a környékén ki van állitva és eladó minden amit a lakókocsi üzletben eddig feltaláltak a szatellit tv-től a vizszürőig minden kapható, a jobbnál jobb kajákról már nem is beszélve.

Volt aki ilyen kamionból átalakitott lakóautóval jött.

Előtérben a mi autónk, mögötte egy nagyobb testvér. A kettő között a különbség csak néhány százezer dollár.

A kiállitás és vásár egy több futballpálya nagyságu sátorban van.

Kint láttuk ezeket az összkerék hajtásu lakóautókat. A vadászok már régen vártak egy ilyen jármüre.

Ez a kiállitó csak felratokat és grafikákat készitett.

Mivel ez egy kamionos blog itt ez a kép. Bármilyen hihetetlen ez a kombináció teljesen szabályos Arizonában.

Ideiglenes irodám Arizonában bár jobb szeretném ha ez lenne az állandó munkahelyem.

Megkésve bár de.......

2011-03-12T20:58:00.000-08:00

Elnézést a késésért, tudom már több mint két hónapja nem jelentkeztem de ennek oka van. Régóta terveztük, hogy januárban elmegyünk szabadságra valami napsütéses helyre. Közben a főnököm beteg lett és megkért, hogy helyettesitsem amig ő gerincmütétre vár. Szabadságnak lőttek! Ezalatt megtudtam, hogy a céget ahol 9 éve dolgozok eladták, ilyen hirtől általában ideges lesz az ember. Szabadságnak lőttek!!? Az uj tulajdonos megigérte: mindenkit átvesz, de ez hivatalosan ugy müködik, hogy a régi cég felmond az uj pedig felvesz mint uj munkaerőt. Magyarul ez annyit jelent: az uj munkaerő elveszti az eddigi éveket, fizetett szabadságot stb. A tulajdonos váltás február végére volt kitüzve, még pont annyi idő maradt, hogy el tudtunk menni szabira a régi cég számlájára. Egy hóesés miatt méginkább vágytunk egy kis napsütésre és január végén elindultunk Kaliforniába. Két nap mulva már 31 fokban napoztunk Palm Springs környékén a sivatagban. Nem rossz hely ez ugy január végén.

9 év után ez a munkahely már történelem.

Ilyen időjárásban az ember gyakrabban álmodik a napsütésről.

Két nap mulva a hőmérséklet kárpótolt bennünket...

A hütőszekrényt feltöltöttük minden jóval ennél a magyar hentesnél egy kis sivatagi faluban.

Nagy vasak egy Truck Stop-nál.

Egy még nagyobb vas Arizonában. Jövő héten folytatjuk...