Nem tudom, mennyire alapos a kritika, a Színház.hu-n például azt olvasom: Kerényi Imre „évek óta semmit sem látott az egyetemen, ahonnan önként, sértetten távozott.”

Mondanám egyébként: komolyan igyekeznie kell, ha tényleg szeretne érdemeket szerezni ebben a kultúrharcban – beteljesülésükre váró alkirályi álmok nélkül is elég nagy bajban vannak a művészeti egyetemek.

„Mind elmentünk a falig” – ezt például a HVG.hu idézte nem is olyan régen Ascher Tamástól, az SZFE rektorától: öt év alatt majdnem felére olvadt az állami támogatásuk. Nem tűnik tehát a kormányzati logikával feleselő gondolatnak, hogy amúgy ellehetnénk akár színművészeti egyetem nélkül is – mintha máris ezen az úton járnánk.

Persze, elméletileg bármiről képesek lehetünk lemondani, az élet, mint tapasztalat a végletekig egyszerűsíthető.

Pusztán logikai úton is eljuthatunk egyébként odáig, hogy ez se nem jó, se nem helyes törekvés: a saját életünk birtokbavétele gazdag élmény, vagy legalábbis ígéret rá – ennek belátásához meglehetősen sok kapaszkodót kapott a művészettől az emberiség, az eddigi történelme során. Hogy laikusként én is mondjak egy szerintem fontos érvet az intézményes művészeti felsőoktatás mellett.

Hozzátenném, a világ megértése nem csekély feladat, kell hozzá elszánás, hogy egyáltalán akarjuk átlátni, és kell a realitás érzéke, valamint kellenek hozzá az ábrándok is: hol tartunk, milyen távlatok kínálkoznak a számunkra. Ha elégedetlenek vagyunk a lehetőségeinkkel, tudunk-e távlatokat teremteni. Lennénk-e például alkirály (nagyjából: helytartó) a cél érdekében, vagy a lét értelmet képesek vagyunk megtalálni a hatalom sáncain kívül is. Erkölcs, praktikum, ízlés és világlátás válaszait feltételező kérdések ezek – gondolatot és nem indulatot.

Mi lenne a cél, ami miatt nyilvánosan kimondanánk egy így kezdődő mondatot, amennyiben kimondanánk egy így kezdődő mondatot Magyarországon (független, demokratikus jogállam, államformája: köztársaság, a közhatalom forrása a nép): „ha alkirály lennék”? Elég lenne csak a hatalom érzése: megtehetjük, tehát megtesszük?

- Bujdos Attila -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Elég néhány percet eltölteni délidőben egy napköziotthonos étkezdében, hogy lássuk, az apróságok némelyike bizony azt se tudja, hogyan kell az evőeszközt a kezébe venni. És ők még a szerencsések közé tartoznak, hiszen legalább van módjuk nap nap után az asztalhoz járulni és a mindennapi betevőt némi nevelői segédlettel elfogyasztani.

Belegondoltak már? Sok magyar kistelepülésen az iskolás korú gyerekek közül minden második csak akkor lát a nyári szünetben is naponta meleg ételt, ha az önkormányzat arra pályázaton több-kevesebb pénzt nyer. Vagy, ami még szörnyűbb: az országban ma óvatos becslések szerint is hozzávetőleg húsz-harmincezer olyan gyereket tartanak nyilván, akik konkrétan éheznek.

Ezek a 6-14 évesek nemhogy a nyári szünetben, de gyakorta egy szimpla hétvégén is kénytelenek beérni némi hidegélelemmel. Szerencsétlen srácok jószerivel még nem is éltek, de már megtapasztalhatták, milyen az, amikor “járni jár, csak nem jut”.

- Petneházi Attila -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Az igazi butikvilág pontosan 1981-ben szabadult el, egy sokféleképpen értelmezhető párthatározat nyomán. Akadt valaki az apparátusban, aki ki merte, s kimondta, utat kell nyitni, törni a magánvállalkozásoknak. Korábban ugyanis a kereskedelmi és iparos engedélyeket igény szerint adták ki, ahol a helyi tanácsi vezetés elegendőnek tartotta a bolti ellátást, ott az újabb vállalkozások működését megakadályozhatták. Emlékezetből felsorolnám – ha ezzel nem sérteném az érintetteket –, hogy előtte Miskolcon mindössze hatnyolc belvárosi divat- és táskaboltocska létezett. Ezeknek a tulajdonosait valóságos hideg zuhanyként érte a konkurencia megjelenése.

Természetesen volt egy csodálatos svédcsavar az engedélyeztetésben. Sem a tanács kereskedelmi osztálya, sem a KISOSZ nem adott hozzájárulást, zöld utat mindaddig, amíg a pályázó nem kerített magának üzlethelyiséget. Így aztán azokban az években sorra eszkábálták a kapualji beugrókban, a lépcsőházakban a csillogó-villogó, alig hat négyzetméteres butikokat. Ezekhez aztán vitrinek is dukáltak, aminek az eredményeként világító kirakaterdők borították el a belvárosi kapualjakat. Slezák László főmérnök úrnak köszönhető, hogy alig három esztendőn belül a Városház tértől az Ady-hídig minden tíz méterre jutott egy kis kereskedés. Meg Szegedi Mihálynak, az aranykezű lakatosmesternek, aki sec-perc alatt gyártotta a pavilonokat és a hozzájuk illő vitrineket. Igazából az érintett épületek lakói örömmel fogadták a változást. Mivel ezekben a házakban megújultak a portálok. Ebben az időben alakult ki a Széchenyi utca 59. szám alatti udvarban egy teljes üzlethálózat, ami már egy kisebb plázaszerűséget alkotott. Nem titok, hogy az akkori főépítész sandán tekintett ezekre a nem éppen tervszerű építészeti változtatásokra. Talán ő volt az egyedüli, aki mindenáron óvta volna a belvárost a bódék elszaporodásától. Meg egy kedves lakó, B. P. (nem volt fiatalkorú) úr a Széchenyi út 33. számú épületből, aki minden követ megmozgatott a butikosok ellen. Egy ízben a helyi lap szerkesztőségében kiabálta, követelte, hogy állítsák meg a kapitalizmus restaurációját. Koránál, neveltetésénél fogva nehezen fogadta el a kor szellemét. Hozzá társultak a magyar nyelv védői, akik tűzzel, vassal, de főleg bírságolással szankcionálták a franciás butik feliratokat. Hosszú távon ők is elbuktak ebben a csatározásban. A butikelleneseket az se győzte meg, hogy akkoriban a miskolci privát divatáru üzletekben egymást érték az északi és a keleti szomszédjaink. A butikosok zöme kényszerűségből megtanult szlovákul, oroszul kiszolgálni a nagy idegenforgalom kedvéért. Szombatonként a miskolci főutcán csapatostul jártak a külföldiek bevásárolni, mivel akkoriban a kassai Prior választéka még megrekedt a hatvanas évekbeli állami áruházak színvonalán.

Majd ami nem ment B. P. úrnak, azt a nyugati bevásárlóközpontok versenyharcban elintézték. A rendszerváltáson túl befellegzett a gyors reagálású butikoknak. A városi rehabilitációs program meg a Rákosi Mátyás államosításának idejére emlékeztető módon minden kártalanítás nélkül takarította el a butikokat. Többen is pereskedtek ez ellen, de eredménytelenül. Hogy mi volt ennek a célja és, hogy ebben a sátáni akcióban az üres bolthelyeket kínáló multik is szerepet vállaltak-e, azt már sose tudjuk meg.

A következményeket viszont már megtapasztaltuk. Azokban a kapualjakban, ahonnan kiebrudalták a butikokat, lebontatták, az üzletekben hajléktalanok tanyáznak. A pisisszagú, kirakatok nélkül maradt dufartok elsötétültek. A csaknem három évtizedig meglévő olcsó kisboltok eltűntek. Noha ezek már a várostörténet örökségét gyarapították. Volna.

- Szántó István - 

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Míg 1847-ben a földesúr az inasát küldte a kocsmába a csend érdekében, ma már a rendőrségen teszünk bejelentést, ha nem bírjuk tovább elviselni a közterületről beszűrődő zajt, a szomszédból áthallatszó kiabálást, vagy ha túl hangos a szabadtéri rendezvény zenéje. El lehet képzelni a rend őreinek az elképedését, amikor egy délután a bulizó tinédzserek helyett 4-5 éves játszadozó gyermekeket találtak, tőlük nem tudott pihenni ugyanis az alsó szomszéd. Máskor valóban hangoskodó fiatalok miatt hívták ki a járőröket a társasházi lakók, s a lakás ifjú tulajdonosa csak azzal tudott védekezni, hogy nála nincs mindennap olyan zajos jókedv.

Lejjeb van a tűréshatárunk, ez nem vitás, az idegeink hamarabb felmondják a szolgálatot, mint korábban. Persze, jóval több a környezetünkben lévő zajforrás is, gondoljunk csak az utcán bőgetett autókra, motorokra. No meg ott van még az a kislány is, aki egy vasárnap délután a lakásukban a pianínón gyakorolni mert. Igaz, csak addig, amíg a felettük lakó szomszéd emiatt ki nem verte a balhét…

- M. Magyar László -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Kevésbé optimista az autóipar generálta gazdasági növekedést tekintve az európai autókereskedők szövetsége. A szervezet az első negyedéves európai autó eladási adatok láttán rámutatott, hogy a kereskedők sajnos nem helyezhetik át tevékenységüket gazdasági előnyöket biztosító országokba, mint a gyártók.

Ráadásul, miközben a kereskedők a létükért küzdenek, számos márka jelentős raktárkészletet erőltet rájuk. Az autóipari beruházások körül a politika által generált csodavárás láttán mindig a szlovák példa idéződik fel bennem. Néhány éve északi szomszédunk sorban happolta el előlünk a nagy autógyárak beruházásait, aztán beütött a krach, és a szlovákoknak majdnem ráment ingük-gatyájuk erre a gazdaságfejlesztési stratégiára.

Az autóipar tipikusan az az ágazat, ami konjunktúra idején képes felpörgetni egy ország exportját, de ugyanilyen intenzitással képes megakasztani is azt.

Petneházi Attila

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Egy több mint húsz éve tátongó űr betöltésének kezdetét éreztem akkor, amikor a vidékfejlesztési miniszter a háztáji gazdaságok felélesztéséről beszélt a napokban. A rendszerváltást megelőző korszak gazdasági csődjéhez (is) vezető elgondolások között ugyanis a kevés működőképesnek bizonyult megoldás egyike a háztáji gazdálkodás volt. Igaz, nem piaci alapokon működött: a spontán termesztői kedv függvényében változott a megtermett növények fajtája és mennyisége, így hol alacsony, hol meg magas áron vette át az ÁFÉSZ a zöldséget, gyümölcsöt, a fölösleget pedig államközi egyezmények alapján vitték a KGST-tagállamokba – de a maga módján, szintjén a munka és a piac szervezett volt. Aki akarta, s persze kellő szorgalommal bírt, ki tudta egészíteni a jövedelmét.

Az én szüleim például akarták, ezért földet vásároltak, s béreltek, amelyen szépen termett a káposzta, uborka, dohány, majd az őszibarack, a szilva s a meggy. Egy életre meghatározó élmény maradt a közös családi munka, és a közös erőfeszítések árán elért eredmény. Nem volt könnyű a feladat: mire az osztálytársaim szombatonként reggel a strandra indultak, mi már az első pihenőt tartottuk a kapálásban, az uborkaszedésben, vagy épp a dohánytörésben. Megtanultam, hogy a citrom héjával simán ki lehet dörzsölni a masszív dohányzsírt a tenyerem redőiből, ha az esti szórakozásra csatlakozni akartam a társaimhoz – de a világ legboldogabb embere voltam, amikor helyet kellett szorítani a garázsban az új Simson motorkerékpárnak! Hamar megértettem azt is, miért súlytalan a kapát és a hajnali kelést nem kedvelők „könnyű nekik” megjegyzése, amikor nekünk sikerült lecserélni a Zsigulit újra…

Ezt a háztáji világot valahogy át kellett volna menteni a történelem bő húsz évvel ezelőtti zivataros időszakán. A jövedelem kiegészítésének lehetőségére mindvégig nagy szükség volt az eltelt két évtizedben, ma sincs ez másképp, de nem akadt senki, aki a szervezés új útjain határozott irányt mutatott volna. Jött, látott és győzött a bevásárló központok kereskedelmi hálózata, a velük járó nagy elosztó és logisztikai rendszer pedig maga alá gyűrte a hétvégi telkes kistermelést. Talán nem késő, hogy újra becsülete legyen a munkának és a földnek.

Nyéki Zsolt

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Diktatúra? Ugyan már. Addig nyafogunk, amíg nem jön majd egy igazi vezér, és akkor leshetünk, és lehet visszasírni, mennyivel jobb volt Orbán alatt nyögni.

Persze, diktatúrafokozatok ide vagy oda, mindig találunk magunk között is, a talajmenti életben dr. K. H. G.-ket, akik a gödröt ássák, és megszégyenülő fegyvereseket, akik lelövik őket. Önkényuralom? Örkény-unalom?

Egy-egy antiszociálistemetés sok mindent megoldhat, gondolják itt, ott, amott. Hogy is nem szakad ránk a föld. Tatár, török, német? Ugyan már. Önkezünkkel ássuk a sírt. Hol nemzet sűlyed el. Erkölcsileg. Ingyenes lesz, az állam biztosítja a sírhelyet, a koporsót vagy az urnát, az elhunyt hűtését, szállítását, öltöztetését, a hamvasztást is. De valóban elvárja a személyes közreműködést. Mint a demokrácia, ugye? Nincs, ha nem veszel részt benne.

Fábián György

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Szinte a semmiből érkezett, diszkrét bájjal fityiszt mutatva a tehetségkutatókból kinőtt, a hangjukra alapozó talentumoknak. De a zsűri tálcán kínálta a lehetőséget a közönségnek, és a szavazóbázis a csúcsra juttatta a szerény sztárt. Bár ő jegyzi a Csókolom, a Láttamoztam és a Nekemte című számokat is, a Kedvesem tette ismertté rendesen, a videómegosztó portálon 1,83 milliós nézettségnek örvend. Paródiák tömkelegét ihlette úgy, hogy semmi extrát nem követett el, csak önmagát adta a bő 3 percben, ettől aléltak el a rá voksolók teljesen.

Szülőhazája, Fényeslitke lázban ég hónapok óta, történjék bármi, büszkén vállalják ByeAlexüket. Nincs sztárallűr, személyiség-változás, nem lett bájgúnár, ugyanúgy a földön jár két lábbal, mint előtte, ugyanúgy azonnal reagál érdeklődésünkre, még a malmői finálé után is jutott ideje a gyors üzenetküldésre. Ugyan ki hitte volna, hogy a Gangnam Style is mit fut be, a dél-koreai énekes-rapper minden idők legtöbbször megtekintett videója lett viharos gyorsasággal, holott inkább nevezhető a világökörség, sem mint a világörökség részének. Ez is hozzátartozik a mi Bye-képünkhöz.

- Ladányi Tóth Lajos -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A kereszténység világában a Pünkösd a Húsvét utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének, kiáradásának ünnepe. A Szentírás Isten megjelenéseként írja le, szélzúgás támad, lángnyelvek jelennek meg a tanítványok feje fölött, az elragadtatás nyelvén kezdenek beszélni, amelyet a többiek megértenek. A tanítványok lelkéből elszállt a félelem, mivel erő töltötte el őket a magasságból. Péter apostol kilépett a ház erkélyére, s beszélni kezdett az egybegyűlt sokasághoz, Krisztus feltámadását hirdette nekik. Ezzel kezdetét vette az Egyház nyilvános működése, ezért is nevezik a Pünkösdöt az Egyház születésnapjának.

Jézus az utolsó vacsorán beszélt a tanítványoknak a Szentlélekről, Vigasztalónak nevezte, aki bátorítani fogja a tanítványokat és segíti őket küzdelmeikben. Igazság lelkének hívta, aki majd eszükbe juttat mindent, és elvezeti őket a teljes igazságra. A Szentlélek szerepe tehát, hogy mindig emlékeztesse az embereket Krisztus szavaira, az örök élet igéire és elvezesse őket a tanítás teljesebb megértésére, s megőrizze őket az igazságban.

A pünkösdi esemény arról tanúskodik, hogy az Egyház katolikus, egyetemes, nyitva áll minden nép és minden kultúra előtt. A pünkösdi sokaság tucatnyi országot és nyelvet képviselt, s a Szentlélek ajándékaképp mindegyikük megértette Péter apostol arám nyelvű beszédét, jelezve hogy a Szentlélek a sokaságból egységet hoz létre sokszínűségét megőrizve.

Párhuzamot fedezhetünk fel a pünkösdi esemény és a bábeli nyelvzavar között. Bábelben az emberi gőg égig érő tornyot akart építeni, hogy Istent letaszítsa trónjáról, de Isten összezavarta az építők nyelvét, kudarcot vallott gonosz törekvésük. Az Isten ellen lázadók egymást sem képesek megérteni. Pünkösd épp az ellenkezőjét hirdeti, az Istent szerető, az Isten lelkét befogadó emberek a nyelvek különbözősége ellenére is megértik egymást.

Az apostolok a Lélek erejével elindulnak a négy égtáj felé, hogy elvigyék az üdvösség örömhírét minden embernek, s minden nemzetet egybegyűjtsenek az egyház közösségébe. A Szentlélek új szövetség és új törvény biztosítéka. Krisztus új és örök szövetséget kötött Istennel az egész emberiség nevében, amit a saját vérével pecsételt meg.

A Szentlélek ennek az új szövetségnek a törvénye immár nem kőtáblákra vésve, hanem az élő szívekbe írva. Ő a Szeretet lelke, aki Isten és az emberek iránti krisztusi szeretetre tanít és vezet minket. A keresztségben vízből és Szentlélekből ujjá születve az Ő szent temploma leszünk, és lelki emberként a lélek igazi gyümölcseit teremjük ami „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartoztatás.” (Gal 5 22-23)

A Pünkösd ünnepi népszokásokban is gazdag, az egyik legismertebb gyakorlat a pünkösdi király választása, amit játékos próbatételek révén lehet elnyerni, amely sok kiváltsággal jár, de sajnos csak egy napig tart.

A Kárpát-medencében a csíksomlyói búcsú a legnagyobb és legismertebb pünkösdi ünnep, amely az utóbbi években nemzetközi méreteket öltött. Szerte a világban élő magyarok nagy lelki ünnepe ez, amely történelmi gyökerei révén a katolikus hithez való hűségről tanúskodik, amelynek erősítése a hit évében különösen is aktuális.

Az idén dr. Ternyák Csaba egri érsek mutatja be az ünnepi szentmisét.

Hitünkben, magyarságunkban való megújulást kívánok minden kedves olvasónak 2013 pünkösdjén a Szentlélek kiáradása révén.

- Mikolai Vince -

- Szerzőnk diósgyőri plébános, borsodi főesperes -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

- Berecz Csaba -

Stadion áttervezés, új klubmodell és a beléptetőrendszer

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Lássák, hogy idővel nekik is ilyen szakemberekké kellene válni. Akik nemcsak az iskolában, gyakorlaton elsajátított szakmát művelik magas szinten, hanem hosszú szakmai életük folyamán folytonos tanulással tágították szakmai ismereteiket. Így például az esztergályos lényegében mindenhez ért, ami a fémmel kapcsolatos. Ez csupán az egyik oldal. A másik, az emberi, talán még az előzőnél is fontosabb. Tisztelet, alázat a munka, a lehetőség előtt. Nincs visszabeszéd, nincs fáradtság, nincs unalom; van viszont érdeklődés, kreativitás, munkabírás.

Dicséretes a szakmunkások oktatását vállaló gazdasági társaságok törekvése, hogy a szakma helyben élő legendáitól is tanulhassanak a fiatalok. Ám nem hiszem, hogy ez sok sikerrel kecsegtet. Ami rögtön probléma, az az életkorból adódik. Mert legyen bármennyire is tapasztalt az idős szaki, nem beszéli a fiatalok nyelvét. A tanulót pedig éppenséggel nem érdekli, hogy ki is az az ember, aki őt erre vagy arra meg szeretné tanítani.

A másik probléma, hogy a gazdaságnak a következő évtizedekben biztosan olyan ezermesterekre lesz szüksége, mint amilyeneket piedesztálra állítanak a szakmunkástanulók elé? Erre egyelőre nem tudjuk a választ. Ami viszont biztos, hogy emberséget, tartást, tisztességet, munkaszeretetet, munka iránti alázatot tanulhatnának az idősektől. Ám meggyőződésem, hogy amelyik családban nem vetették, munka hiányában nem vethették el magvait az előbb felsorolt tulajdonságoknak, az onnan a szakmatanulók padjába ülő fiatal nagy bizonyossággal mindebből semmit sem ért meg. Belőle biztosan nem lesz öreg szaki.

- Kovács Zsolt -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Így ha az adós meg tud egyezni a bankkal, tiszta lappal kezdheti újra az életét, tartozás nélkül, de valahol máshol, otthon nélkül. A program része egy kedvező hitel is, amit azok kaphatnak a banktól, akik megvásárolják a megmentett adós lakását.

Amikor először hallottam erről a sajátos adósmentő akcióról, arra gondoltam, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. De hol lehet benne a csavar, amitől mégse olyan szép a leányzó fekvése? Aztán összefutottam egy szakemberrel, akitől a közeli cukrászdában egy kávé mellett tíz perc alatt megtudtam, hogy hol is van a kutya elásva.

Tegyük fel, hogy van valakinek egy tizenkét milliót érő lakása és azon húszmilliós adóssága. Ha szerencséje van, az ingatlanra árában talál vevőt, és ha a bank is úgy akarja (hiszen minden esetet egyedileg bírálnak el), akkor a 12 millió forint befizetésével rendezheti a húszmilliós adósságát. Csakhogy, nem elég a hajlék nélküliség, a nyolcmilliós különbözet után még a személyi jövedelemadót is be kell fizetnie…

- Petneházi Attila -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Láthatjuk, a cégvezetés széles látókört igénylő komoly tudomány, és ez még csak a kezdet: nem véletlenül kapott új vezérigazgatót a miskolci tömegközlekedési társaság, súlyos gondok indokolják a döntést. „A tűzoltáson kívül a feladatom, hogy fenntartható pályára állítsam a céget, ami nem egyszerű feladat a mostani gazdasági környezetben” – mondta erről maga a kinevezett, aminek, ha jól olvasom, az az értelme: ő maga sem hiszi, hogy ez könnyű menet lesz. Én is túlzásnak tartanám a csodaváró hangulatot, de azért a magam részéről a feladat nagyságához mért sok sikert kívánok. Ha van olyan, hogy közös érdek, ez biztosan az.

Ha szabad ezzel a közhellyel élnem: ez egyébként alighanem pont a huszonnegyedik óra, mintha mindenki eljutott volna a tűrőképessége határáig. Minap már késeltek is, akkora fesztültség támadt, csak mert késett a busz. Egy másik busznak meg menet közben tört meg végleg a lendülete, mert kifogyott belőle az üzemanyag. Ez, és így biztosan nem jó, még akkor sem, amikor amúgy az utazó közönség kellő humorral kezeli a helyzetet. Észre kell vennünk a vicc mélyén a tehetetlenkedésnek szóló komoly kritikát: nem lehet az a megoldás, hogy az utasok tolják be a megállóba a szerelvényt.

Nem tudom, jó hír-e, hogy a hivatalos magyarázat szerint nem azért állt le a busz, mert kiürült a tankja, hanem mert eldugult a szűrő. A dugulás már a sokmilliós megtakarítás reményében hozott reformintézkedések számlájára írható (a technikai részletektől most megkímélném magunkat).

Erről meg az jut az eszembe, hogy miért lenne ez másként, mint gyakorlatilag majdnem minden abból, ami körülvesz: mint ha nem létezne olyan döntés, amelyiknél számolnak a lehetséges következményekkel. Miközben valójában arra gondolok, hogy mennyire másként kellene ezeknek történniük: reformok idején is kellene valaki, aki gondol rá, hogy mi lesz a szűrővel.

- Bujdos Attila - 

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A kedvezők közé sorolhatjuk, ami vélhetően a megszorítás alapjául is szolgál, hogy Varga Mihály közlése szerint a költségvetési intézkedéseket Olli Rehn, az Európai Bizottság monetáris és gazdasági ügyekért felelős alelnöke biztatónak nevezte. Persze az, hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy Magyarország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól, az majd csak május második felében derülhet ki. Az pedig még később, hány kutató érzi majd úgy, hogy immár itthon bekövetkezett a kutatók éjszakája, s szedi a sátorfáját.

Félő, annyit már nem lehet emelni a dohány- és alkoholtermékek jövedéki adóján, hogy az ő itthon tartásukra való is kikerüljön belőle.

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Nekik mindegy, hogy kerékpárút, járda vagy úttest, úgy mennek, mintha feltétlen elsőbbséget élveznének. A gyalogos kénytelen megállni vagy elugrani, az autós pedig különös figyelemmel lenni, mert baj esetén nagy bizonyossággal őt büntetnék meg.

Autóval kanyarodva magam is rettegve haladok át a kerékpárúton, mert előfordult már, hogy belém hajtott a messzebbről, száguldva érkező, a gyalogosoktól addig nem is látható bringás. Fel volt háborodva, miért nem adtam elsőbbséget! Természetesen megálltam volna, ha nincs túl messze, ráadásul a gyalogosok takarásában. Benne az fel sem vetődött, hogy ő viszont lassíthatna, ha látja a kanyarodó autót!

A biciklisek egyébként a gyalogosokra és egymásra nézve is veszélyesek, amikor nagy sebességel suhannak tova. Ajánlanám a csengő használatát – de nem utat törő, hanem az elhaladásról hírt adó jelként. Nem remélem, hogy hamarosan béke lesz az utakon. Amíg a gyerekek nem szedik magukra otthon, óvodában, iskolában a tudást, hogy “közterületen nem szemetelünk és se gyalogosan, se kerekeket hajtva nem kockáztatjuk mások biztonságát”, addig jó lesz vigyázni! És ne legyen bűnbak a kerékpáros, mert semmivel sem veszélyesebb a többinél!

- Szabó Katalin -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A néző bár messze van a helyszín fészekmelegétől, az onnan kisugárzó őszinteség elbűvöli, és az őt is érintő tematika által azonnal részese lesz a legtöbbször társadalmi hangsúllyá erősödő véleménycserének. S ha másképp nem, hát érzelmileg mindenképpen jelen van a „tévé-csevejben” s magában véleményezi is az ott elhangzottakat.

A legutóbbi összejövetelek egyikén a „válás” került terítékre. A megjelentek illetékességét aligha lehetett kétségbe vonni. Mindegyikük gyakorlott elváló. Minimum egyszer már túl vannak saját csődjük sokkján, s némileg lehiggadván akár tanácsokkal is tudtak szolgálni a majdnem mindenkire leselkedő férfi-nő kapcsolat végkifejletében. A szemrevaló hölgyek – Gregor Bernadett, Gór Nagy Mária, Koós Réka – utólag inkább már azt igazolták, ami dalkincsünk egyikében így legyint a valamikori édes kapcsolat hidegére: „semmi, babám, semmi, – így szokott az lenni, – mindenféle hosszú szerelemnek – vége szokott lenni”, ám azt egyikük se tagadta, hogy szívükben csak ott van a tűnt emlékek halvány sebhelye. S még akkor is, ha már odanőtt fölébe az új vonzalom szegfű-szirma.

Gondolom, nem véletlenül került a női táskák vita-cetlijére sem ez a mind terebélyesebb problémakör, ami most már nálunk is a világjelenség ikerváltozata. Bizton állíthatjuk a költői szóhasználattal, hogy „benn vagyunk a fősodorban”, s lehet bennünk egy kis dölyf is, hogy ebben aztán mi európaiak vagyunk. Válunk reggel, válunk este, elhidegülésünk szertartásának olyan mindegy, hogy hétköznap, vasárnap, elvégre – s ez gondolkodásunk érve, sőt filozófiája – senki sem büntethető azzal, hogy olyan valaki mellett élje le az életét, akitől elhidegült, akit ábrándja már rég kivetett magából. S érdektelen veszély, hogy ennek a gondolkodásnak még az is, még azok is bedőlnek, akik egykor valóban komolyan gondolták az ásó, kapa, nagyharang közhelyeit. Már csak a példa és minta okán is feltámadhat bennünk a kétség, hogy vajon jól gondolják ők ezt a holtomiglan-holtodiglan-féle változatot. Hisz olyanok érvelnek ellene, akik figyelmük tükörképei, s művészetük vagy közmegbecsülésük okán a társadalmi élvonal jelesei.

Ne tagadjuk: ennek a drámának megvan a maga vígjátéki és tragikus változata is. A „Válás olasz módra” az előbbire példa, Jakupcsekék viszont a másik elkerülésének a lehetőségét értelmezték. Vagyis, hogy szakításuk végérvénye ne sebezze halálra egyik felet sem. Sajnos épp e verziónak egyre nagyobb az árnyéka. Hol egy indulatos revolvergolyó, hol egy sunyi konyhakés mondja ki a végítéletet, s utólag már csak a gyász, mindkettőn ott őrizvén a féltékenység ujjlenyomatát. S ezt, miként a családon belüli erőszakot is, fenyegessük akár a legszigorúbb törvénnyel, aligha lehet megakadályozni.

S végül: ha én most Jakupcsek műsorára azt mondanám, hogy „ridikül” – megsértődne és joggal. A szó történelmi etimológiája a magyarázat. Amikor is Marie Antoinette szagos zsebkendőit egy kis táskában vitte magával, a franciák némi ajkbiggyesztéssel jegyezték meg: „ridikül” – ridicule –, vagyis nevetséges. A magyar változat talán ezt kikerülendő döntött a retikül mellett, ami eleve a női lelemény piperéje. De hát akár retikül, akár ridikül, a műsor derűs a maga nemében. Mi minden adásán hívatlanul is a vendégei vagyunk!

- Boda István -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A hetvenes éveket tapossuk. Hisszük, hogy ennél jobb dolgunk már sose lesz. A valamikori Tiszai Vegyi Kombinát, a szocialista Magyarország vegyipari óriása mintakomplexum. Állam az államban. Ide járnak gyönyörködni és büszkélkedni az állami és pártvezetők. Ide hozzák a külföldi magas rangú vendégeket, dicsekedni. Az egyik kiemelt célpont a festékgyár, ahol Doktor Károly és Mihalkó Zoltán igazgatók kísérgetik a látogatókat. Jó hely, ahol minden mindenkor frissen mázolva. Félóra kell, hogy megszokjuk az itteni mindent átható migrént okozó szúrós festékszagot.

Az egymást követő ünnepségek a városi művházban folytatódnak. Szeretettel köszöntjük vendégünket – harsogja a szónok, s nagyot bakizik – Nehéz Gyula, szekéripari minisztert! Nevetnénk, ha mernénk, csak egy jóleső mosolyt engedünk el. Szekér miniszter elvtárs hezitál, maga se tudja, mit tegyen ilyen helyzetben. Lassan oldódik a feszültség. Magamban már tudom, a szekéripar örökre a nevén marad. Acél György a rendszer örökös kulturpápája se idegen a városban. A megyei első titkár is sűrűn lebzsel arrafelé. A nagy fekete luxus FIAT-ja a fotólabor elé parkol, ott találhatók a legcsinosabb fényképészlányok. A gyárlátogatás pontos forgatókönyv alapján zajlik. Az a nyilvános, amikor a kedves vendég vagy vendégek üzemről üzemre vonulnak. Fejükön a zsír új védősisakkal, fontossági sorrendben haladnak. A vezérigazgató tolmáccsal vagy a nélkül beszél, mutogat és magyaráz. A vendégek lekezelnek a munkásokkal, akik aznapra új kezeslábast vételezhetnek. Amúgy messziről lerí mindenkiről az erőltetett kíváncsiság. Miből lesz a granulátum, hogyan szabják a műanyagszatyrokat, miért csak fehér-fekete fóliát nyomnak? Záporoznak az okos kérdések és a még okosabb válaszok. Az újságíró meg figyelmesen jegyzetel, mert ez a dolga. Közben mérlegelem, mi a fontos és a még fontosabb. Mert a pártirodán Csősz titkár elvtárs betűnként számolgatja a cikkeket.

A fontos embereknek a különteremben terítenek, a slepp az üzemi étteremben keres helyet magának. A vezetés becsületére mondom, a választék itt is a legelegánsabb négy csillagos szállodákkal vetekszik. Még nem találták ki a családbarát, komfortos munkahelyet, itt viszont már régen ez a módi. A vezér az ebédet félbehagyva kilép, és vendégeit váratlanul elkalauzolja az új művirág üzembe. Látszik, hogy ez a részleg a szíve csücske. Huszár Andor, mint egy virágkötő rakosgatja, rendezgeti a színekben pompázó szálakat. Nyugat-Németországban fedezte fel ezt a gyártósort, de helyben tervezték a választékot. A szorgos lányok besegítenek, ám a főnök maga kedveskedik, osztja ki a csokrokat. Még nekem is jut belőle.

Lelkes vagyok, kifelé menet elkérem Acél György sisakját, szó nélkül megérti a tisztes szándékot, dedikálja a kalpagját. Jómagam a lapban lelkendezem. Írom, nem kis túlzással, olyan tökéletes mű csokrok készülnek Leninvárosban, amely még a méheket is megtévesztik. A szerencsétlenek rászállnak, poroznák, de hoppon maradnak. Megmosolyognak vagy kinevetnek. Még a tudományos akadémia illetékesei is tiltakoznak a hülyeségem miatt. A becsületes magyar méhek nevében. A vezérigazgató se áll ki mellettem. Hiába tévedtem, megtévedtem. Ráadásul az a dedikált védősisak se ér már annyit, mint amennyire akkor számítottam.

A fiatalabbak kedvéért Leninvárosból lett Tiszaújváros.

- Szántó István -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Ullmann Mónika az Én és a kisöcsémben, Szirbik Bernadett a Chicagoban, Kosik Anita A padlásban, Jancsó Dóra Az Ördögben, Molnár Sándor Tamás az Ózban, vagy Rusznák András A Gézagyerekben alakított az idén felejthetetlent és nagyszerűt? Nehéz a választás, de legyünk rá büszkék: miskolci színészek ők!

- Juhász-Léhi István - 

Ki lesz az év színésze? – a közönség szavazata dönt

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Julia Gillard kormánya több milliárd dolláros szigorítási csomagot dolgozott ki, a keddi bejelentés során a költségvetési hiány csökkentésére hivatkoztak. Bobb Carr külügyminiszter tárcája is részt vállal a lefaragásokban, így került a takarékoskodás fókuszába egyebek mellett fővárosunk. Pedig nemrég még Szenegálban nyitottak volna diplomáciai képviseletet, de végül dugába dőlt a dakari program.

Az vesse ránk ezek után a nagy követ, akinek hiányzik majd az ausztrál nagykövet! A golyóbis hatodik legnagyobb területű nemzete vonul ki, zárja be budapesti nagykövetségét. Teljes homály fedi, hogy a közel száz külképviseletük közül miért épp a magyarországi bázist tartják feleslegesnek. Mindazonáltal Magyarország a közeljövőben Melbourne-ben nyit főkonzulátust, míg konzuli irodának ad otthont Sydney, tehát a történetben csupán az egyik felet lehet szidni. Hetvenezer magyar él a kenguruk földjén, az erszényünkből futja rájuk. Egy ugrás a távoli földrész. Majd mi megmutatjuk, csak azért is!

Ladányi Tóth Lajos

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Úgy emlékszem, a nyolcvanas években nagyon észnél kellett lenni jegyvásárláskor, különösen, ha több átszállásra voltunk érdemesítve, és valamelyik szakaszon gyorsvonat esett az útba, mert arra a részre külön pótjegy szükségeltetett; végül akár kisebbfajta papírkupaccal távozott az ember a jegypénztártól, ha többedmagával készült utazni.

Mostantól, a gyorsvonati pótdíj visszatértével, ismét jól meg kell nézni előre az egyes vonatok „színét”, nehogy eltévesszük: nem elég most már csak az IC-kkel külön kalkulálni a költségek tervezésekor.

A bevezetés híre által keltett viharok után most a MÁV a roggyantabb vonalakra díjcsökkentést tervez – tegyük hozzá: egyes járatokat tekintve talán igazságosabb lenne, ha a vasúttársaság fizetne az utasoknak. Tapasztalhatjuk: akad, ahol akár kriminogén pótdíj is járhatna az utasnak – hiszen hiába a robogás, ha a közbiztonsági helyzet olykor rendőri jelenlétet kíván, s jóérzésű ember inkább elkerüli azokat a járatokat.

Vagy talán vissza kellene húzódni a saját kis járatainkba. Araszolni fényes végű alagutakban, ahol a szemből jövő szerelvény a múltba robog vissza.

Fábián György

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Manapság jóval szigorúbban veszik a diákmunka alsó korhatárát. Régebben alsó- és felső tagozatos tanulók is mehettek dolgozni, s különösen vidéken volt számukra sok munka, hiszen a mezőgazdaságban a nyári hónapokban minden szorgos kéz jól jött. A gyermekek örömmel mentek, tudták, mire vállalkoznak. Volt, aki a szüleinek akart besegíteni a családi költségvetésbe, más iskolatáskára és számítógépre gyűjtött, s olyan is volt, aki nem tagadta: mozira, szórakozásra kell a pénz. Aki diákként belekóstolt a munkába, ismeri különös varázsát: új közösséget teremt, élettapasztalatot nyújt, jobban becsüljük a munkát és az érte kapott forintokat.

Lázasan, izgatottan terveznek, keresik a lehetőséget azok, akik a nyáron dolgozni szeretnének. Ha rajtam múlna, valamennyiüknek megadnám a lehetőséget…

M. Magyar László

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A feltételezett szerző tagadta, hogy a levelet ő írta volna, noha méltányolandó elvet idéz: ne a milliárdosokat, hanem a család megélhetése érdekében pályázókat részesítsék előnyben. Tagadása erejét gyengíti, hogy tudomásunk szerint eddig nem tett feljelentést – mondjuk rágalmazás miatt. Biztosan tudjuk viszont, hogy az említett levéllel előálló Szoboszlói Színes oldalát pénteken meghekkelték.

Az újabb híralapot immár sokadszor a Bajnairól lemoshatatlan libaüggyel szolgáltatjuk. Bár Pósán László, fideszes országgyűlési képviselő a múlt héten már bejelentette, hogy egyenként kétmilliós kárpótlást kap a volt Hajdú-Bét 100 közvetlen beszállítója, mintha ez nem is lett volna, Kósa Lajos hétfői interpellációjában megkérdezte a minisztert: Milyen módon próbál megoldást találni a Kormány a kárt szenvedettek gondjaira!

Ha e politikai háborúknak végül hasznát látja sok vesztett trafikos és újabb száz kisemmizett libás, akkor nem szenvedjük hiába az acsarkodást – de jobb elfordulni.

Szabó Katalin

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Kiderült azonban, hogy a katasztrófavédelem csak olyankor vonul ki, ha emberélet van veszélyben, addig pedig boldoguljon ki-ki, ahogy tud. Nincs ezzel baj, ha van valaki, aki legalább segít „boldogulni”, esetleg elmagyarázza, hogyan kell elhárítani a vészt – vagyis nem csak a partról kiabálja be, hogy „Ússz, ússz!”, hanem előtte már megmutatott legalább egy-két kartempót…

- Szendrei Péter - 

Ha nincs életveszély, nincs tűzoltó

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Természetesen érteni véljük a szocialistákat, akiket a hétvégén még a Lungo Drom is tönkrevert egy komlói körzetben: hátha éppen a tévékamerák kereszttüzében sikerül kideríteni, hogy a fejlesztési miniszter (leánykori nevén Serényi Zsuzsanna, bár ezt senki sem hajlandó megerősíteni) valóban létező személy. (Itt rögtön el is határolódnék saját magamtól, hiszen ismerek valakit, akinek az ismerőse mintha már olvasott volna egy interjút Németh László feleségével).

De a lényeg: a parlamenti bizottságtól azért sem várok semmit, mert elég különös, hogy a napnál világosabb csalást, azaz a fideszes katonák és némely tisztek kistafírozását gyakorlatilag ismét csak pár – házelnöki fogalmazással – senkiházi tollforgató terrorista derítette ki, verte nagydobra. Miközben a magát ellenzékként feltüntető társaság – tisztelet a kivételnek – heteken át csak ült a kövér fenekén és bambán nézett. Ugyanúgy le van osztva ezek között a placc, azért nem vergődtek, legyintett erre az ismerősöm ismerőse. Németh Lászlóné, született Serényi Zsuzsanna a híradások szerint nevetett az egészen.

- Ratalics László -

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Városünnep május 11. Miért pont ezt a napot választottuk múltidézésre, ünneplésre? Hiszen akadt volna még néhány más dicső nap a város múltjában. Mégis teljes egyetértésben, közfelkiáltással ezt választottuk. Visszatekintve a döntés hibátlan volt. A rendszerváltás után, először 1992- ben Csoba Tamás néhai polgármester idején merült fel a gondolat, hogy ideje szakítani a kohászvárosi címerrel. Azzal a szocialista jelképpel, ami a heraldika egyetlen szabályának se felelt meg. Csorba Csaba, akkori levéltár igazgató bányászta elő azt a kiváltságlevelet, amit végül 1909. május 11-én írt alá Ferenc József császári Őfelsége. Vichy Ödön, a császár melletti miniszter feljegyzése szerint két évig tartott a megye és a város közötti jogosztozkodás. E szerint a hosszas aktatologatás tradicionális hivatali szokásunk. A rossznyelvek szerint három dátum is kapcsolódik ehhez az intézkedéshez. A városatyák az időjárási viszonyokat is mérlegelve végül e mellett döntöttek. Jól tették. Azt is, hogy az ehhez fűződő városcímerre voksoltak. A középkori ósdinak bizonyult. A mostani, a múlt század eleji fejezi ki legjobban a polgárosodásban élenjáró Miskolc igazi arculatát.

Elárulom, hogy a szép emlékű Habsburg Ottó, a császári leszármazottak közül a legdemokratikusabb gondolkodású politikus többször is Miskolc vendége volt azokban a sorsfordító időkben. Még egy nevezetes városnapon is. Együtt vacsorázhattunk vele a lillafüredi palotaszállóban. Fenségezték, s bácsizták – ki is tudta akkoriban, miként is szólítsuk, az elvtársozás már divatjamúlt, az urazás meg túl egyszerűnek tűnt. A vendégek versengtek a vele való fotózkodáson. Ám volt, aki ennél is többre vágyott. Ragaszkodott, hozzá, hogy az újságban olyan kép legyen, amin egy asztalnál ül Habsburg Ottóval. Ott helyben sehogyan se sikerült a szervezkedés, az ültetési rend felborítása. Ám nem azért van a lap szerkesztője, hogy ilyen apró akadály kifogjon rajta. A photoshopos trükköket még nem nagyon ismertük, ám a mester addig ollózott, mígnem mindenki a helyére került vagy csúszott. Csupán az asztal szélei tolódtak el kicsit, de nem annyira feltűnően. Akik ott voltak s másnap viszontlátták magukat a lapban bizonyára elcsodálkoztak. Gondolhatták, a sok pohárköszöntő következményeként már nem emlékezhetnek tisztán a vacsoraest minden részletére.

Így aztán aznap és másnap még mindenkinek ünnep volt.

- Szántó István -

Miskolc környéke világszínvonalú

A BOON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!