BOON » BOON – Jegyzet

Jegyzet: Plebejus bulldózer

boon1 — Thu, 09 Feb 2012 14:31:18 +0000

A mértékakadó francia liberális lap segítségével, – aki kíváncsi volt rá – sok újat megtudhatott a magyar miniszterelnökről. Pap Gyula jegyzete. A korábbi ismereteket bővítendő megtudhatta a világ, hogy nemcsak a tettek fontosak számára (szemben a szavakkal), hanem a plebejus értékek is (az ideológia másodlagos). Fontos ismeret, hogy szereti a demokráciát és az is nagyon figyeremleméltó, hogy olyan országokat is sikeresnek tart, melyek nem feltétlenül ezen elv alapján működnek. A korábban nem mindig vállalt bulldózer szerep is értelmezést nyert, csakúgy, mint a megerősítés: szükséges a jogállam tiszteletben tartása. A legfontosabb megállapítás talán – amit még itthon nem mindenki észlel -, hogy a nemzetgazdaság már közelít a kiúthoz, a veszély nagyobb része elmúlt, a konszolidáció korszakába kell lépni. Az ütős cím és a régi-új kijelentések valószínűsítik, hogy a széles olvasótábor – velünk együtt – egy kicsit tisztábban lát „a miértek kérdésében”. Ahogy egyik főtanácsadója is jelezte fontos, hogy elmagyarázzuk a világnak, ha valami nem érthető.

Aki pedig sandaságra, netán pr-fogásra gondol a hasonló kinyilatkoztatások megjelenésekor ez esetben biztosan téved, kizárt, hogy tehetséges tanácsadó emberek éppen ezt a lapot választották volna: Le Monde.

- Pap Gyula -

Jegyzet: Ki értékelte az évet?

boon1 — Thu, 09 Feb 2012 13:07:57 +0000

Orbán Viktor miniszterelnök ellenzéki politikusként is megtartotta évértékelőjét. S misem természetesebb, minthogy most is, persze más látószögből, a kormány mögül. Szántó Rita jegyzete.Miután a Millenáris Parkban elhangzottakat már betűről-betűre kivesézték, elemezték s megfejtették, számomra már csak egy érdekesség maradt, mégpedig a beszéd írójának személye. Vajon ki lehet az a háttérember, aki a kulisszák mögött megszerkesztette, felépítette a megfelelő hatású szónoklatot. Feltételezem, a miniszterelnök és stábja vázolta mi az, ami fontos és elmaradhatatlan, és mi az, ami nem tartozik a nyilvánosságra. Nem lehetett könnyű dolguk. Egyszerű lett volna megkerülni a gondokat, elhallgatni a bajokat és a szépséges jövővel kecsegtetni. Orbán Viktor nem ezt választotta. Neves politikusok, híres sportolók találó idézeteivel fűszerezve magyarázta bizonyítványát.

Érdekes volt a meghívottak ülésrendje is. A közvetítésben felvillantott képsorokból ki lehetett olvasni a kormányközeli vendégek fontossági sorrendjét. A tapsolókat és a derűsebb szövegrészeken mosolygókat. Politikusokat, írókat, művészeket és ismertebb közéleti embereket láthattunk. Mindazokat, akik most számítanak. Köztük lehetett a társszerző is. Aki szívszorongva figyelhette az évértékelő hatását.

- Szántó Rita -

Országértékelés – DK: Orbán Viktor már saját magának sem hisz

Budapest, 2012. február 7., kedd (MTI) – A Demokratikus Koalíció (DK) ügyvezető alelnöke szerint a miniszterelnök beszéde egy vesztes, megtört ember “felolvasása” volt, aki már saját magának sem hisz, és akinek már csak az az egyetlen politikai célja, hogy mindenáron hatalmon maradjon.

Országértékelés – Jobbik: kevés konkrétum és egyetlen nóvum sem hangzott el

Budapest, 2012. február 7., kedd (MTI) – A Jobbik szerint bár felfokozott várakozások előzték meg Orbán Viktor miniszterelnök keddi országértékelő beszédét, de az csalódást okozott, mert abban kevés konkrétum és egyetlen nóvum sem hangzott el – mondta Gyöngyösi Márton keddi budapesti sajtótájékoztatóján.

Országértékelés – Mesterházy: Orbánnak semmi köze a valósághoz

Budapest, 2012. február 7., kedd (MTI) – Mesterházy Attila szerint Orbán Viktor “keszonbetegségben” szenved, évértékelőjében ugyanis nem Magyarországról beszélt, hiszen az abban elmondottaknak semmi köze a magyar valósághoz.

Országértékelés – LMP: nem évértékelő, hanem hazugságbeszéd volt

Budapest, 2012. február 7., kedd (MTI) – Az LMP véleménye szerint Orbán Viktor keddi beszéde nem évértékelő volt, hanem egy „hazugságbeszéd” – reagált a kormányfő szavaira Karácsony Gergely.

Országértékelés – Köszönömmel kezdte Orbán a beszédét

Budapest, 2012. február 7., kedd (MTI) – A januári Békemenet résztvevőinek mondott köszönettel kezdte Orbán Viktor 14. évértékelő beszédét kedden Budapesten, a Millenárison.

Országértékelés – A Fidesz üdvözli a miniszterelnök kiállását Magyarország nemzeti érdekei mellett

Budapest, 2012. február 7., kedd (MTI) – A Fidesz üdvözli, hogy a miniszterelnök egyértelműen kiállt Magyarország nemzeti érdekei, az arányos adózás, a családok támogatása, a tisztességes munka megbecsülése és az elszámoltatás fontossága mellett.

Országértékelés – Harrach: jövőképet rajzolt fel a miniszterelnök

Budapest, 2012. február 7., kedd (MTI) – A rászorulók védelmét hangsúlyozta a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetője az MTI-nek Orbán Viktor miniszterelnök keddi országértékelő beszéde után.

Jegyzet: Teccik

boon1 — Thu, 09 Feb 2012 12:57:40 +0000

Kettős érzés munkál a hírt olvasóban hiszen olyan „vállalkozásról” van szó, amely itt van a hétköznapjainkban, de földrajzilag,üzletileg és filozófiailag fényévekre helyezkedik el tőlünk. Pap Gyula jegyzete.A nagyon apró fillérek mesterei, a lehet gyarló – de valós – emberi szükségletet jól felismerők, műszaki, technikai intelligenciával kezelni tudók győzelme a legnagyobb közösségi oldalt működtető cég várható tőzsdei sikere. A napi gazdasági zsenialitásokon gyakran szörnyűlködve, a megszorítások, újabb és rafináltabb elvonások, elherdálások arcátlanságán ledöbbenve anélkül, hogy bármi közünk lenne hozzá – egy kicsit azért igen – egy pillanatra „feldob” az információ. A hozzáértők tudják mit jelent, a prognózis, hogy a felületet illetően az idén meglesz a havi egymilliárd egyedi látogató is. A technikai érzékenységre, a reálfolyamatokhoz való alkalmazkodást tekintve nézve sokatmondó adat, hogy a felhasználói bejelentkezések fele valamilyen mobil eszközről történik. Szemben számos egyéb gazdasági csúcsteljesítménnyel ez esetben, ha van affinitásunk hozzá mi magunk is profitálhatunk ebből a sikerből, élvezhetjük előnyeit.

Épp ezért egy pillanatra emeljük fel a hüvelykujjunkat, nyomjunk egy „lájkot” a Facebook-ra.

- Pap Gyula -

Jegyzet – Térerőtlenség

gergojanvari — Thu, 09 Feb 2012 07:33:17 +0000

A Nokia szerdán 2300 fő elbocsátását jelentette be komáromi gyárából. Ez a szám önmagában is magas, de figyelembe véve, hogy több mint fele a 4400 főt foglalkoztató üzem dolgozóinak, valósággal katasztrofális. Szőke Tímea jegyzete.

Nem vigasz, csak érdekesség, hogy a magyarországi egysége mellett a mexikóiban is leépít, sőt, a Nokia „őshazájában”, Finnországban is létszámot csökkent a cég. Tovább szomorítja a képet, hogy a három országban összesen 4 000 dolgozótól válnak meg 2012 végéig; ha ugyanis gyors fejszámolást végzünk, ennek bizony több, mint fele magyar elküldendő munkás…

Az ok – milyen „meglepő” –, Ázsiába telepítik a gyártást. Igaz, a cég képviselői ezt nem az olcsó munkaerővel, hanem a beszállítók közelségével magyarázzák. Ez meg azért baj, mert a távol-keleti dolgozóról időnként kiderül, hogy nem elég minőségi, ráadásul egyre kevésbé olcsó; tehát csendben reménykedhettünk volna, hogy a kihelyezett kapacitás visszaszivárog hozzánk. Azzal viszont nehéz versenyezni, hogy szükséges alkatrészeket a szomszéd városban gyártják, és olyan autentikusan, mintha onnan eredne az egész iparág.

2300 állástalan embert valamely ázsiai országban talán nem is érzékelnek a munkaügyi statisztikák, nálunk egy közepes méretű hazai falu lakossága, amennyi most feleslegessé vált.

Szőke Tímea

Nézőpont: Sika, kasza, léc

boon1 — Wed, 08 Feb 2012 08:10:28 +0000

“Egerbe költözött a Kaláka Miskolcról. Azt mondják, hogy csak átmenetelig, ám egyre inkább nem ez “jön le” a történetből. Hanem az, hogy a következő harminc valahány esztendőt Dobó kapitány várában töltik.” – Juhász-Léhi István jegyzete.

Kaláka: “A legismertebb társasmunkák egyike, amelynél a közösség tagjai vagy bizonyos csoportjai (lokális, vérségi, vagyoni) tagjuknak (családjának), vagy egy községi intézménynek szívességből vagy kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítők együtt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással (ének, tánc, mese) egybekapcsoltan dolgoznak.”

Miskolcnak is volt Kalákája. Harminckét hosszú hétvégén át a Diósgyőri Várban. Az idén és jövőre nem lesz, mert átépítik Nagy Lajos király várát. Jó Gryllus Dánielék új helyszínt is találtak – kiszorulva a munkaterületé lett várból. Egerbe költöztek. Azt mondják, hogy csak átmenetelig, ám egyre inkább nem ez “jön le” a történetből. Hanem az, hogy a következő harminc valahány esztendőt Dobó kapitány várában töltik.

Kényszerhelyzet. A polgármester és csapata megmutatott a Kalákásoknak – úgymond alternatív megoldásként – néhány szóba jöhető helyet arra az időre, amíg a Diósgyőri Vár kapui ismét megnyílnak, ám az nem tetszett a fesztivál szervezőinek. Jelentkezett egy szebb mennyasszony, és a “szanatóriumba” került régit azonnal dobták Dánielék. Érthető. Érthető? Elegánsabb lett volna, vagy ha úgy tetszik megérdemelték volna a miskolciak, ha kerek perec kijelentik: “vagy Diósgyőr, vagy megyünk kérem!” És akkor nem lettek volna felesleges tiszteletkörök, például az Avas tetőn.

Ahogy több, mint három évtizede, majd két év múlva is lesz Diósgyőrben “valami”. ha nem Kaláka Fesztivál, akkor más. Csak már most el kellene azon gondolkodni, és ki kellene találni, hogy mi pótolhatja. Mert abban biztosak lehetünk: a Kaláka legfeljebb vendég lesz valamikor Miskolcon, de házigazda már aligha…

- Juhász-Léhi István -

Kaláka Fesztivál: mostantól Egerben

Miskolc - A keddi egri sajtótájékoztatóról szóló hivatalos közlemény szerint nem úgy tűnik, hogy visszajönnének.

A sorban a 33. – Egerben az első

Eger – Sajtótájékoztatón is megerősítették: 2012-től a Kaláka Fesztivál Egerbe költözik.

Nézőpont: Iskolai jövőképek

boon1 — Mon, 06 Feb 2012 08:28:29 +0000

A kényszerű demográfiai fogyókúra eléri a középiskolákat és eléri az egyetemeket is. Kiss László jegyzete.Ha valaki megszületik, nagy bizonysággal lesz belőle valahol középiskolás diák is :gimnáziumban, szakiskolában. Azaz akik ma elvégzik a nyolcadikat, 14 évvel ezelőtt már jól ismert honpolgárok voltak és tudni lehetett, hogy egyszer csak majd 14 évvel idősebbek lesznek.

Most mégis az a furcsa helyzet van, hogy miközben a rendszerváltás óta eltelt húsz évben sokasodtak a középfokú intézmények, úgy tűnik, senki nem tudta, hogy gyerekből meg majd egyre kevesebb lesz. Kíváncsi lennék, hogy aki mondjuk tizenöt éve középfokú intézményt indított, miben bízott? Csodában? Miskolcon például valaha hat gimnázium volt a mostaninál majd’ háromszor több végzős nyolcadikosra. Most tíz felett van jóval a számuk, a gyerekeké meg kis híján megharmadolódott. Ami menti a város helyzetét az, hogy vidékről érkezett sok diák. A Földes Ferenc Gimnáziumban több mint a fele a nebulóknak nem miskolci már. Ami persze a giminek jó, de nem jó a környező településeknek, ahonnan elszívódik így az amúgy is kevés potenciális gimnazista.

Azért nem tudom jó szívvel kárhoztatni a politikusokat, hogy nem léptek hamarabb, és aki teheti, inkább tolja az iskolabezárásokat vagy elsorvasztásokat. Ugyanis könnyű bezárni, nagyon nehéz újrateremteni. Mert egy iskola nem pad és tábla, oktató és tornaterem, hanem szellemiség, hit, bizalom, jó hírnév is. Emlékezzünk csak, harmincezren mozdultak meg idén tavasszal, amikor nem bezárni, csak átkeresztelni akarták a Földes gimit.

Ami sokkal inkább felróható, az a jól végiggondolt, szisztematikus és következetes oktatásirendszer-építés, fejlesztés, realitásokhoz igazítás hiánya. Laikusként és szülőként szemlélve inkább a kísérletezés, a rögtönzés, a másik politikai oldal már elindított reformjainak leállítása jellemezte ez elmúlt éveket. A továbbiakban már csak közhelyeket tudunk mondani arról, hogy ugyebár nincs konszenzus a nemzetet érintő alapvető néhány ügyben sem a politikai erők között. Pedig az oktatásügynek ilyennek kellene lennie, mert olyan, mint a dinoszaurusz, hogy beleharapunk a farkába és egy nap múlva ordít. Ami itt történik, annak a hatása évtizedes, vagy inkább sok évtizedes.

Egyszóval a kényszerű demográfiai fogyókúra eléri a középiskolákat és eléri az egyetemeket. Ha tetszik, ha nem, hiszen annyi gyerek van, amennyi. Ha most hirtelen felpörög a népszaporulat, az is 14, illetve 18 év múlva hatna majd. Egy biztos: vannak dolgok, amire lehet készülni, sőt kell is, és van, amire nem. A gyereklétszám az előbbiek közé tartozik. Jó lenne látni ma, hogy vajh vannak-e modelljeink arra, mi történik úgy 15 év múlva az iskoláinkkal. Vagy az a helyzet, hogy azt gondolja mindenki: majd megoldjuk valahogy, ha odaérünk. És nem is biztos, hogy mi leszünk azok. Így marad a ma, a holnap pedig elmerül a messzeségben.

- Kiss László -

Kevesebb gyerek, sok intézmény

Miskolc – A Központi Leánykollégium valóban irodaház lesz, de az épületet nem adja el a város.

Elbocsátások várhatók az oktatási szférában

Miskolc – Elbocsátások és megszorítások várható Miskolcon az oktatási-nevelési intézményekben, tudta meg az Észak-Magyarország Szendrei Zoltántól, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének regionális ügyvivőjétől.

Vetítés, csattanó, kerekperec

pegabi — Mon, 06 Feb 2012 06:23:11 +0000

Csak nézünk, mint a moziban. Tátott szájjal, megrökönyödve. A szemünk láttára elszállt egy szimbolikus nemzeti légitársaság, a fülünk hallatára merészelte kijelenteni a miniszter, hogy meg lehet élni havi 47 ezerből. Ladányi Tóth Lajos jegyzete

Lehangoló, ahogy a színházigazgatói székfoglaló után utcai tüntetéseken vezették le a felgyülemlett feszültséget, elszomorító, amint az őt ért vádakat kerekperec visszautasította az élcelődések céltáblájává vált közjogi méltóság. Még ízlelgetjük, miszerint a 43. Filmszemle politikai felhangoktól sem mentes.

Csak nézünk, mint a moziban. A tehetetlenül sodródó kisembereket nagyon megvezetik.

A fizetések javarésze fájdalmasan kevesebb lett, arcokra fagyott a mosoly a hó elején. Miközben a családi kasszákban tátongó űr keletkezett, lassan, de biztosan és látványosan kúsztak fel az árak, amivel egy szimpla bevásárlás során húsbavágó a szembesülés.

Az ígéretből kifogyhatatlan földet mostanság sűrű hó borítja. Csontig hatoló, fagyos a hangulat az országban. Pusztán az nem vesz róla tudomást, aki nem akarja.

Csak nézünk, mint a moziban. A vetítés megy ezerrel. A csattanót kivárjuk. Addig is a film pereg tovább…

- Ladányi Tóth Lajos -

Jegyzet: Tüzifa nélkül

boon1 — Sun, 05 Feb 2012 13:06:22 +0000

Csak egy kis tüzifát szeretnék, hogy ne fagyjak meg a házamban – ezzel a kéréssel kereste meg szerkesztőségünket pénteken egy hölgy. Kétségbe esetten állt az irodánkban, és segítséget várt. Nem tőlünk, de nem volt már más választása. Végigjárta az összes szeretetszolgálatot, a szociális intézményeket, de nem tudtak neki segíteni. Szántó Rita jegyzete
Mi is érdeklődtünk, de addig jutottunk, hogy átmeneti szállást ajánlottak neki. A hírre könnyes lett a szeme, és elmondta: nem hagyhatja ott a házát, mert lehet, akkor már nem lenne hova visszamennie.

Szívszorító történet, látni, ahogy versenyt fut az idővel, hogy hamarabb sikerüljön szereznie egy kis tüzifát, mintahogy az ennél is hidegebb idő megérkezik.

Rossz volt azt látni, hogy míg egy hete szinte mindenhonnan azt hallani, hogy felkészültünk a télre, a katasztrófavédelem vigyáz ránk, segítsünk egymáson, ne hagyjunk senkit az utcán, addig ezek a hangok van, ahova nem jutnak el. Rossz látni, hogy míg a nagy tömegben a felhívások működnek, értő közönségre találnak, addig az egyén elvész valahol a rendszerben. Rossz látni, hogy hiába a felhívás, ha egy valaki elindul, nem tüzifába, falakba ütközik.

Rossz arra gondolni, hogy ő leleményes volt, mert végül tudtunk neki segíteni, de mi van azzal, aki nem jött hozzánk. Mi van azzal, aki most is tüzifa nélkül van. Aki nem hagyja a házát, mert jobban félti, mint az életét. Tényleg, mi van azzal?

Szántó Rita

Nézőpont: Név szerint

boon1 — Fri, 03 Feb 2012 11:02:31 +0000

Ha elfogadjuk ezt, a polgármester és a közgyűlési többség szavazata egyértelmű értékválasztás is: nemcsak azt tették nyilvánvalóvá, hogy másmilyen színházat akarnak, mint eddig, de végre azt is, hogy milyet és kivel – Bujdos Attila írása.

Méltatlan Miskolchoz és a színházhoz is, hogy a közgyűlés amúgy zárt ülésén név szerint kellett szavazniuk a képviselőknek a színház új igazgatójáról. A nagyobbik ellenzéki frakció vezetője értékelte így a kialakult helyzetet, meg is indokolva, hogy miért nem vettek részt ezek után a választásban. Nem minősítette, méltóbb-e a városhoz, és a színházhoz a kivonulásuk, mint bemondani egy nevet, akkor tehát legyen ő ezután az igazgató. Gondoljunk, amit akarunk. Talán igen, talán nem. Az ellenzék politikusa a helyi hatalom belharcának láttatja a történteket: személyi ügyekben mindig titkosan szavaznak, most is csak azért tért el ettől a polgármester, mert így tartotta biztosíthatónak, hogy nem szavaz kétfelé az őt a város vezetésében máskülönben támogató pártszövetség. Mármost akár igaza is lehet az ellenzéki politikusnak, ne is lapozzunk egyelőre, fogadjuk el, tényleg így történt. Akkor viszont nehezen tartható, hogy ez méltatlan megoldás lenne. Ha csak így lehetett biztosítani, hogy legyen új igazgatója a színháznak, a polgármester által választott eljárás: felelősségteljes.

A népboldogítás soha nem pusztán technika, de szükségképpen tartalom is: nem a választás kedvéért szavaznak, hanem mert céljuk van a döntéssel, és ezt a célt valahogyan szeretnék elérni. Ha elfogadjuk ezt, a polgármester és a közgyűlési többség szavazata egyértelmű értékválasztás is: nemcsak azt tették nyilvánvalóvá, hogy másmilyen színházat akarnak, mint eddig, de végre azt is, hogy milyet és kivel. Volt választásuk: két pályázó – két különböző színházi világ, különböző utakkal, különböző kifutási lehetőségek ígéretével. Ezt a pályázatok ismeretében nem volt nehéz eldönteni. Bár a felelősséget mindig a hatalmon lévő többség viseli, a kisebbség álláspontjának ismerete is fontos üzenet. A nagyobbik ellenzéki párt most semmit nem üzent, a technikai jellegű kifogáson túl. És ez szerintem, rossz üzenet: a lényegtelen választása a lényeges helyett.

Nem miattuk sajnálom, hanem magunk miatt: a színház ügyét persze lehet hatalmi játszmák részévé tenni, de ha már: az ilyen játszmákban nemcsak azt kellene vállalni, ha a kisebbség véleménye más – nem feltétlenül rossz minden, amit a polgármester akar, csak mert ő akarja. Ezt akkor is ki kellene mondani, ha mást diktál a politikai érdek.

- Bujdos Attila -

Jegyzet: Nincstelenek

dudas — Thu, 02 Feb 2012 14:03:24 +0000

Kedvenc olvasmányunk ilyentájt a vezető politikusok vagyonbevallása. A kíváncsibbak alaposan átnyálazzák ezeket az információkat. A politikai pártok erre szakosodott elemzői évekre visszamenően feltérképezik ellenfeleik gyarapodását. Keresik a fogást egymáson, hogy a kirívóan meggazdagodottakat, vagy a feltűnően lecsúszottakat kipécézhessék. Szántó Rita jegyzete
Az „S” faktor, közkeletűbb nevén, a sárga irigység, az egyik legfontosabb emberi tulajdonságunk. Erre bizton építhetünk, különösen akkor, amikor a válság, a recesszió és minden egyéb gazdasági nyavaja minden társadalmi réteget megsuhintott már. Mifelénk, Közép-Európában egyébként is mindig gyanús volt, akinek jól ment a sora.

Az óceánon túl sem rózsás a politikusok imázsa. Nyugaton is nyomon követik jólétük alakulását, viszont a választók megértőbbek a tehetősebbekkel szemben. Természetesnek tartják, hogy egy ország vezetését nem érdemes olyanra bízni, aki saját boldogulását sem képes megteremteni. Jól hangzó demagógia: a nincstelen politikus őszintén képesebb a polgárokkal való együttérzésre. Mi viszont aligha érjük be a fentről sugárzó szolidáris rokonszenvvel. Osztozni szeretnénk a vagyongyarapodásban is, nem csak a ránk rótt nehézségekben.

Nézőpont: Miből?

boon1 — Wed, 01 Feb 2012 13:09:47 +0000

Ahány ház, annyi szokás, szokták mondani, ahány önkormányzat, annyiféle adósság, folytathatnák a jól ismert közmondást. Az utóbbi években egyébről sem hallunk és írunk, minthogy ilyen vagy olyan okok miatt több tíz millió forintos tartozást halmozott föl egyik-másik önkormányzat. Hegyi Erika jegyzete
Bajt hoztak a településeknek az uniós pályázatok, mert azoknak az önrészét ki kellett fizetni, és ha a beruházás korszerű ugyan, de túlméretezett intézmény lett, annak fenntartási költségeit szintén nem bírták az adóbevételekkel nem rendelkező kisebb falvak (de sokszor még a nagyobbak sem). Nem az uniós pályázatokkal van persze baj, hanem azzal a (mindenkori) kormányzati elképzeléssel, hogy egy kalap alá veszi az önkormányzatokat, akár szegények, akár gazdagok.

Ismerek olyan falut is, ahol az iskolaigazgatónak köszönhető a csőd, mert nem létező tanulók nevét írta be az iskola névsorába, az egyik városban pedig a PPP-s beruházás fizetendő részletei miatt szökött az egekbe az adósságállomány.

Nem mindennapi eset, de úgy tűnik, a szennyvízberuházás is tud bajt okozni, ha a visszaigényelt áfáról később kiderül, hogy nem volt jogos, a pénzt pedig már elköltötték. Amit tudni: az adósságot vissza kell fizetni. És amit nem, hogy miből.

- Hegyi Erika -

Jegyzet: 50 százalék

boon1 — Wed, 01 Feb 2012 11:16:29 +0000

Van az a nagyon csúnya közmondás, ami rávilágít, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok senki nem szeretne értelmi szerzőként feltűnni. Ezt nehéz kivitelezni – bár van rá próbálkozás – egyes törvény és rendeletjavaslatoknál, melyek esetében, ha napvilágra kerülésükkor tömeges ellenkezést váltanak ki sürgősen igyekszik a homályba a zseniális ötletgazda. Pap Gyula jegyzete
Az útdíjas ötletnél, mely – gondolhatták – csak egy picivel durvább mint a dugódíj, sokat elárul, hogy már az előzetes számítások sem voltak optimisták. Ötven sőt az alatti százalékot prognosztizáltak a szabálykövetők számát illetően és az sem bizonyult lelkiismereti korlátnak, hogy ugyancsak eltérhet az egyes úthasználók részvétele a „szolgáltatásban”. Csak a kifejezetten álnokok gondolhatnak arra, hogy „tesztelték” az ingerküszöböt: ha kicsit leng ki a fújjolás-mérő, indulhat a verkli. Azt meg kizárólag a megrögzött gonoszok feltételezik, hogy az is benne van ilyenkor a kalapban, hogy az élelmesebbje úgyis elblicceli.

De mi van azzal a szerencsétlen – érthetően a legjobban ágáló – 50 százalékkal, aki minden egyes alkalommal a fizetős kategóriába tartozik?

- Pap Gyula -

Nézőpont: Cidri

boon1 — Tue, 31 Jan 2012 09:28:36 +0000

Mondják, a tél kemény rosta, sokan áthullanak rajta, akiknek életminősége ilyenkor kisebbre töpörödik a szita anyagánál. Olyanok is átsodródhatnak azonban, akikre csak egy kicsit kellene odafigyelnünk. Bánhegyi Gábor jegyzete.

Szokták volt mondani, koedukált társaság beszélgetéseinek halála, amikor előkerülnek a katonatörténetek, mert ezek a sztorik csak akkor és ott érdekesek, és kizárólag azoknak, akivel megtörténtek.

Éppen ezért a saját katonatörténet- tárházból csak annyi kerül elő, azon a télen történt ez, amikor 1984-ből átmasíroztunk 1985-be. Akkor februárban mínusz 27 fokot is mutatott a hőmérő arrafelé, ahol akkoriban szállásunk volt. A katonasors pedig olyan, hogy néha kikényszeríti a honvédet a melegből, akár hosszú órákra is. Az akkori cidri, az éjszakai őrségek utáni bevonulást követő lassú kiolvadás a mai napig érződik az idegekben. Nem is rajongok azóta a télért különösebben. Meg tudom tehát érteni azokat, akik bármilyen okból arra kényszerülnek, hogy az utcán éljék életüket, vagy akiknek csak egy picit könnyebb ettől az életük, mert van ugyan fedelük, de nincs pénzük tüzelőre.

Ha a huszonhét év előtti fagyok nem is térnek most vissza, de kemény napok elé nézünk. Mondják, a tél kemény rosta, sokan áthullanak rajta, akiknek életminősége ilyenkor kisebbre töpörödik a szita anyagánál. Olyanok is átsodródhatnak azonban, akikre csak egy kicsit kellene odafigyelnünk. A mi felelősségünk is tehát, hogy a lehető legtöbben megérjük a közelítő tavaszt.

- Bánhegyi Gábor -

Jegyzet: Whiskys

gergojanvari — Tue, 31 Jan 2012 07:26:52 +0000

Népi hős, elegáns, dörzsölt vagány, legendává lett bankrabló és megjavult, a keramikus mesterséget magas fokon elsajátító entellektüel – ez mind Ambrus Attila, vagy ahogyan a világhírnév felkapta a nevét, a Whiskys. Égerházi Péter jegyzete.

Kevés bűnözőről írtak annyit és olyan megbocsátón, mint az Újpest jégkorong csapatának Erdélyből igazolt egykori kapusáról. Robin Hooddal és Rózsa Sándorral került egy lapra, holott a rablások előtt a kedvenc italából bátorságot merítő sportoló sosem akarta a rablott pénzt a szegények között szétosztani. Neki a nagylábon éléshez, a saját szükségleteihez kellett, és amiről kevés szó esett: olykor az erőszaktól sem riadt vissza, bár nem vitte túlzásba, annyi erődemonstrációt vitt a cselekményébe, amennyivel elérhette szándékát. Talán ez volt a titka népszerűségének, de céltudatos egyéniségével, őszinte, mások okulására szolgáló vallomásaival is nagyon sok hívet szerzett magának.

Mindez múlt időben, és nem is kellene már a jelen idejű igéket használni, had haladjon az idő csendben a maga útján. Rabolt, leülte, eltelt 12 év – a börtönben is bizonyított (rabnak is kiváló volt), ennyi. De nem, megy a körülötte a felhajtás, a kedd esti híradók és a szerdai lapok tele lesznek a szabadulása képeivel. És aztán? Jön a celebség? Tényleg szabadul?

Égerházi Péter

Szabadult a börtönből Ambrus Attila

Jegyzet: Füst a fű felett

gergojanvari — Tue, 31 Jan 2012 07:19:01 +0000

A fenti cím ezúttal nem a fullasztó dohányfüst több helyről való, teljesen jogos száműzésére utal, hanem a lónak az ugyan bagómentes, de mégiscsak túlsó oldalára. Amiről szó van: az Élhető Diósgyőrért Egyesület jelenleg azon munkálkodik, meglehetősen serényen, hogy a DVTK otthonából teljesen száműzzék a dohányfüstöt, azaz füstmentes stadionná váljon a diósgyőri aréna. Tamás Nándor jegyzete

A derék tüdővédőknek azonban az a kompromisszumos megoldás nem felel meg, miszerint legyenek dohányzó és nemdohányzó szektorok, ők egészpályás letámadásban gondolkoznak: a drukker drukkoljon, ne cigizzen!

Szó sincs arról, hogy egyik vagy másik oldalon állnék, egy étteremben például abszolút jogos elvárás, hogy ne a bagótól legyen füstölt a lazac, de a túlzásokat ezen a téren is el kellene kerülni.

Mert innen már nincs is annyira távol egy olyan világ, ahol a stadionokban a szotyolát is be lehet tiltani, hiszen az rengeteg szeméttel jár, a sör szagát az antialkoholisták orra nem bírja, a trágár rigmusokra meg az apácák érzékenyek.

Véleményem szerint, ahogyan nem gyújtunk rá, nem iszunk szeszt és nem szidjuk a másik egyház híveit a templomban, úgy a stadionban se várjuk már el senkitől, hogy úgy viselkedjen, mintha az angol kisasszonyoknál lenne vendégségben!

Tamás Nándor

A Loki-stadionban sem lesz korlátozás

Nézőpont: Hogy rakhattak fészket?

boon1 — Mon, 30 Jan 2012 08:15:12 +0000

Ez az egész fészekrakós miskolci történet olyan, mint ahogyan szokták mondani, cseppben a tenger: megmutatkozik benne jelenlegi állapotaink minden vonása. Miután teljesen világossá vált, hogy valójában senki nem tud érdemben tenni semmit – vagy csak nagyon lassan – a következmények felszámolása érdekében, és kicsit eltávolodtunk a választási kampány szokásos politikai anyázásaitól, érdemes rápillantani erre a jelenségre. Kiss László jegyzete.

A képlet végtelenül egyszerű: adódik egy rés a hitelfeltételek falán, és ezt nagyon ügyesen kihasználják. Megvan az ügyvéd, a banki ügyintéző, a szervezők, a nincstelen alanyok: a „lakásvásárlók”, akik költöznek, gyártódnak a papírok, majd lekaszálódik a haszon – minden ment, mint a karikacsapás. És beköltözött a békés lakótelepi milliőbe száznál több, a minimális együttélési- és életnormákkal sem rendelkező család, akik gazdasági és minden egyéb értelemben tönkreteszik a környezetükben élők életét. Ennyi lenne? Tényleg ilyen ügyesek? Valójában nem. Gondoljuk csak végig: ha működött volna az a társadalmi- és közösségi-, és természetesen a hivatalos kontroll és figyelem, ami képes megvédeni a normális közösségeket, mindez nem történhetett volna meg. Őszintén nem tudom elhinni, hogy senkinek sem volt gyanús, amikor megérkeztek az első lakók. A költözések sorozatszerűsége. Az, hogy láthatóan nem fi zetnek semmit, ám hitel az van. Hogy az önkormányzatnál sem figyelt fel senki.

Nehezen érthető utólag, hogy mindazok, akik kapcsolatban állnak a „lakossággal”, nem verték a tamtamot ezerrel. Önkormányzati képviselők, lakásszövetkezeti elnökök, és maguk a lakók, akik elszenvedik az egészet. Hiába hárított volna a hatalom a megszokott refl exekkel, sokkal hamarabb borult volna ki az a bizonyos bili. Hogy miért nem így történt? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy az utóbbi két-három évtizedben teljesen felszámolódott az a társadalmi háló, ami biztonságot nyújtott a normális közösségeknek. A köztünk járó, bennünket ismerő, velünk törődő emberek: hol van az az időszak, amikor az Avason lakóközösségek versengtek egymással játszóteret takarítva-festve, bérház előtti kiskertet ápolva. Avagy most is léteznek, csak nincsenek meg azok a szervezetek, csatornák, amelyek összekötik őket. Másik lehetséges magyarázat, hogy a politika, a közigazgatás, az „állam” csak önmagával van elfoglalva évtizedek óta. Egy vidéki lakótelepen élők sorsa annyiban érdekes – két választás között –, hogy fi zetnek-e az önkormányzati cégeknek, vagy sem. Egy kicsit „call centeres” ország lettünk: mint ahogy a közszolgáltatóknál a bejelentett hiba helyszínét egy fővárosi telefonos munkatársnak kell magyaráznunk, mert mindent elköltöztettek, amit lehetett a vidéki városokból, ugyanilyen távolságra került tőlünk az állam maga.

A fészekrakók – úgy tűnik – sikerrel vertek tanyát: már sokadik ismeretlen család lakik a lepusztított lakásokban, a jogi út végeláthatatlannak tűnik. A kérdés az, hogy vajon az állam, a nagy közösség megküzd-e most azért, hogy ez ne maradjon így, vagy ezek a házak, utcák végleg elvesztek. Tíz év múlva meglátjuk.

- Kiss László -

Nézőpont: Emelnek, emelnek…

dudas — Fri, 27 Jan 2012 12:58:30 +0000

Már egy ideje nem csak nézzük a Mátrixot, de éljük is a mindennapjainkban. Melyiket vegyük be a kék vagy a piros kapszulát? Azt, amit az IMF mond, vagy azt, amit a magyar kormány? Mert nem mondják ugyanazt. Szántó Rita jegyzete
Legalábbis nem mindig. A kormány számai ugyanis mást mutatnak a költségvetés hiányáról, mint az IMF számításai. De a Nemzetközi Valutaalap Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterről is egészen mást gondol, mint kormányunk. Legalábbis Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője szerint pont azért támadják Matolcsy Györgyöt, mert a kormány eddigi gazdaságpolitikája és a miniszter, aki azt végrehajtotta, rendkívül sikeres.

Hát akkor most mi van? Melyik valóságban élünk? Kinek higgyünk, melyik „szemünknek”? Vagy csak nézzünk szét magunk körül?

Hagyjuk is a számunkra érthetetlen gazdasági mutatókat. Ne figyeljünk a hárombetűs valutaalap jelentésére, vagy éppen az IMF hazánk ellen indított támadásaira. Feltéve, ha van ilyen. Egyszerűen vegyük elő a sárgacsekkeket, fizessük be. Ami marad abból éljünk. Menjünk boltba, álljunk be egy benzinkútra. Azt már kérni sem merem, hogy tankoljunk is…

Majd készítsük el a saját IMF (Igazi Magyar Fizetőképesség) jelentésünket. Valaki egy internetes fórumon már elkészítette. Valahogy így hangzott: „Emelnek, emelnek, de sérvet nem kapnak…”

Szántó Rita

Jegyzet: A látogató

boon1 — Fri, 27 Jan 2012 10:42:12 +0000

Szóval akkor, hogy itt járt Gyurcsány Ferenc – és akkor mi van? – Bujdos Attila írása.

Sikerült elkerülni, hogy az avasi látogatás átbillenjen a politikai giccsbe. A megállapítás magától a látogatótól, Gyurcsány Ferenctől származik, és most tényleg nem mélyednék el benne, hogy mennyire lehet alapos ez az értékelés, ha egyszer az érintett értékel – az ilyesmi nyilván csak adalék valami összképhez, és ennek a miskolci vendégségnek a történetét újabb és újabb részletek, magyarázatok gazdagítják. Formálódik az anyag, ahogyan cipeljük magunkkal előre az időben, a történetet pedig ki-ki a szerint meséli, hogy honnan látja. Már ha nézi, és csak azért mondom ezt, mert a mesélésben szerintem az is számít, hogy lát-e egyáltalán valamit az ember: fedésben van-e tehát a mese azzal, ahogyan mesélik. Mégis csak az lenne a szerencsés.

Azért is érzem helyénvalónak ezt a rövid kitérőt, mert elsőre nekem nagyon úgy tűnik, hogy nehezen találni fogást – az értelmezésben túl sok az érzés, kevés a tényeknek kijáró hűvös racionalitás.

Vegyük ezt: Gyurcsány Ferenc állítja, egyetlen újságnak sem szóltak arról, amire Miskolcon készülnek, a szerkesztőségek maguk döntöttek úgy, hogy írnak róla. Írtak róla – miért is? Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, a hatalom megszerzésének esélyétől jelenleg igen nagy távolságban lévő kis pártnak jutott a jelentősnek mondható médiaérdeklődés, pusztán azért, mert a közvéleményt és a politikai elitet is erősen megosztó vezetője szokatlannak mondható szerepet vállalt.

Ha a politikai giccsről úgy gondolkodunk, hogy az a hatásosság érdekében alkalmazott túlzás, talán más következtetésre jutunk, mint Gyurcsány Ferenc, bár nyilván sem a politika, sem a sajtó feladata nem az esztétizálás igazán, így még az is lehet, hogy tévedek.

Én is csak azért emelem ki ezt a mondatot, mert jól példázza azt a zavart, amiről beszélni próbálok: hamarabb értelmezhető a látogatás minősége, mint az értelme (feltételezve, hogy a politika nem öncél, és a politikus dolga sem pusztán a politikai marketing alkalmazása).

Szóval akkor, hogy itt járt Gyurcsány Ferenc – és akkor mi van? Mi van velünk: a médiaérdeklődésből irányul-e ránk akár csak morzsányi figyelem is, hogy kik lennénk mi amúgy, meglátogatottak, amikor nem háttérként tűnünk fel a vágóképen. Hogyan küszködünk egyébként, tudunk-e hinni bármilyen jövőben. Vagyunk-e annyira érdekesek saját jogon, hogy beszédtéma legyünk, engedi-e látni az arcunkat a veszekedő tömeg. Elvagyunk-e így, amíg újra beköltözik valaki, három napra. Ha jön valaki egyáltalán. Ha eléggé fontos lesz ahhoz, hogy ő mesélhessen, rólunk.

- Bujdos Attila -

Interjú Gyurcsány Ferenccel:

Gyurcsány: ne fogadjanak rám…

Miskolc – Nem „királyt” kellene választani, mondja a volt miniszterelnök.

Avas már ez a látogatás

SeraZ — Thu, 26 Jan 2012 06:11:51 +0000

Meglehetősen vegyes érzésekkel fogadtam azt a hírt, hogy Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke több napra Miskolcra költözött. M. Magyar László jegyzete

Nincs is ezzel semmi baj, egy országgyűlési képviselő igenis járja az országot, ismerje meg alaposan a vidéken élő emberek nehéz és kilátástalan sorsát, a hátrányos helyzetűek és a szegények mindennapi életét, hiszen a Parlamentbe alig hallatszik el a jajkiáltásuk. Ha rajtam állna, kötelezővé is tenném a vidéki utakat valamennyi honatya számára, hiszen sokkal többet érne egy-egy ilyen látogatás, mint némelyik parlamenti ülésen a személyeskedésig kiélezett, öncélú és meddő vita.

Mindösszesen a tálalással és az időzítéssel van gondom az Avas lakótelepen tett látogatással kapcsolatban. A média által beharangozott és részletesen bemutatott családi programok egyértelműen egy jól felépített, Gyurcsány Ferenc népszerűségét növelni szándékozó kampányra utalnak. Ugyanakkor úgy tűnik, az egész vendégség csupán sok hűhó semmiért, hiszen a politikus napjainkban nincs döntési helyzetben, csupán véleményt mondhat és javasolhat, a döntés joga másé.

Lehet, hogy néhány évet elkésett ezzel a látogatással? Így egy kicsit avas ez az Avas…

- M. Magyar László -

Nézőpont: Nem csoda

dudas — Wed, 25 Jan 2012 07:29:30 +0000

Van egy iskola egy kis faluban, ahol nem panaszkodnak a pedagógusok a rossz gyerekekre, arra sem, hogy nem figyelnek az órán, és hogy nem érdekli őket semmi. Ebben az iskolában rájöttek a nevelők, hogy valójában nem is a gyerekekkel van probléma, hanem azzal a módszerrel, amivel őket oktatni, nevelni akarjuk. Ma már országos hírűvé vált az intézmény, csak tavaly 150 tantestület látogatott el oda, hogy megtudja, hogy lehet másként, hogy lehet eredményesen, hogy lehet szeretettel. Hegyi Erika jegyzete
Az iskolaigazgató örömmel mesélte, már vannak az országban olyan iskolák, ahol alkalmazzák az ő módszerüket. A sikertörténet következő állomása, hogy hamarosan a Miskolci Egyetemen is oktatják majd a programot a pedagógusoknak és a tanárképző intézet hallgatóinak. És ha egyszer ellátogatunk abba az iskolába, rájövünk, hogy az ő módszerükben nincs is semmi csoda. Egyszerűen a gyerekek alapvető tulajdonságaira épít: arra, hogy szívesen tevékenykednek együtt, hogy minden gyerek éhes a sikerre, és hogy mindenki a neki megfelelő feladat elvégzésekor lehet sikeres. Mert se a túl könnyű, se a túl nehéz nem motivál.

Nem akarok ünneprontó lenni, de azért felmerül bennem: miért nem oktatjuk a gyerekeket ezzel a módszerrel már réges rég.

Lehet még több „csodaiskola”

Hejőkeresztúr, Miskolc – A Miskolci Egyetemen oktatják majd a jól bevált hejőkeresztúri pedagógiai módszert.

EU: újratervezés

pegabi — Wed, 25 Jan 2012 07:20:59 +0000

Jobb esetben szakmájukban helyezkednek el, és válnak egy jóléti társadalom építőivé – valahol, Európában. Nyéki Zsolt jegyzete

Az európai idealizmus álomképe ha nem is foszlik szerte, de hogy az itt-ott megfolyt ecsetvonások restaurátor után kiáltanak, az egyre nyilvánvalóbb. Kontinensünk közössége ébredezik abból az álomból, amelyhez az első mesék egyikét Winston Churchill mondta 1946-ban.

A zürichi egyetemen tartott beszédében így fogalmazott: Európa boldogságának receptje az európai népek közösségének megteremtése, melynek oltalmában békében, biztonságban és szabadságban élhetnek. „Egyfajta Európai Egyesült Államokat kell létrehoznunk” – mondta a legendás brit, és ez valóban olyan cél, amelyért érdemes keményen dolgozni.

Épp ezért szavazott a magyarok többsége is arra, hogy hazánk önként csatlakozzon ehhez a csapathoz, de a majd’ nyolc év alatt árnyaltabbá vált a kép. Tény: nagyon örültünk, amikor hatalmas összegű támogatások váltak elérhetővé olyan égető feladatok elvégzéséhez, mint a területi kiegyenlítés, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, vagy épp a decentralizált rendszerek kiépítése.

Tanulmányutak sora indult a korábban felvett portugálok és írek gazdasági csodájának megtekintésére is. Nem kis irigységgel hozhatták mondjuk megyénk almatermesztőinek a hírt: Portugáliában bizony egy garasnyi nemzeti támogatás nélkül épültek fel hatalmas gyümölcstermesztő logisztikai központok – amilyen nekünk a mai napig nincs.

Visszatekintve ma már az is látszik: a soha nem látott nagyságrendű uniós támogatás mesterséges konjunktúrát gerjesztett, a hidak, autópályák építése munkahelyeket teremtett. Ahol pedig keresnek az emberek, ott a fogyasztás is nagyobb, s ez a kereslet pedig újabb lendületet ad a gazdaság növekedésének, vele a szociális ellátás kiterjesztésének. Csakhogy ez olyan, mint a majdnem perpetuum mobile: örökké mozog – ha mozgatja valaki vagy valami. Sorra pukkadt ki a görög, a portugál, a spanyol lufi.

Hazánk szorgalmasan befizet az EU közös kasszájába, és lehív támogatásokat, s bár utóbbi összege nagyobb, az egyenleg korántsem csak ebből a direkt pénzáramból áll össze. A határok szabad átjárhatósága a tőke, az áru és a munkaerő előtt erősen megbillentette a mérleg nyelvét.

Hazánk polcain például mindössze 8 százalékot tett ki a külföldi élelmiszerek aránya EU-tagság előtt, ma ez 30 százalék körül mozog. Egy végletekig eladósodott, elszegényedett országban tarolt a külföldi tőke, üzemeket, gyárakat vásárolt, amelyek közül a többség már nem is működik, így nyitva utat a külföldi termékeknek, szolgáltatásoknak.

Ma pedig a tehetséges, idegen nyelvet beszélő, valamely szakmában tényleges tudással felvértezett fiataljaink elmennek, és rosszabb esetben gyerekcsősznek állnak, pizzát hordanak, mert még így is többet keresnek, mint itthon. Jobb esetben szakmájukban helyezkednek el, és válnak egy jóléti társadalom építőivé – valahol, Európában.

- Nyéki Zsolt -

Jegyzet: VV Feri beköltözött

dudas — Tue, 24 Jan 2012 12:24:23 +0000

Igaz, a legutóbbi választáson kevesebb szavazatot kapott. De meghívták, és ő jött. Meghívták a Való Világba, hogy nézzen szét kicsit. Lesznek persze kamerák is, ha nem is egésznap, meg lesz sajtó, meg meghívások. De lesz kameramentes időszak, amikor csak ő van és a magyar valóság. Vagy legalábbis az avasi… Szántó Rita jegyzete
Fészekrakós családok, csótányok, veszekedés, hangoskodás, elértéktelenedett ingatlanok, ellehetetlenített életek. És az évek óta megoldásra váró tények.

De Feri jött, beköltözött. Igaz, jöhetett volna hamarabb is. De már mindegy. Az viszont nem az, hogy a megoldás meg késik. Viccesen azt is kérdezhetném: mi a különbség Feri és a megoldás között? Feri már itt van az Avason…

Nem sokáig. Szerdán csomagol, és hazautazik. Nem kiszavazták, csak éppen átutazó volt a Való Világban. Hogy helyette megérkezik-e végre a megoldás? Meglátjuk. Ha nem, akkor neki csak egy képeslap leszünk, egy avasi anziksz, ő meg nekünk talán csak egy elfeledett valósághős…

Jegyzet: Határtalanul

dudas — Tue, 24 Jan 2012 10:14:40 +0000

Rém viccesnek szánta megjegyzését ismerősöm a nyilvánosságra került felsőoktatási keretszámok kommentálása gyanánt: van egy tökéletes alaptörvényünk, készül még néhány hibátlan sarkalatos és nem kell ide annyi jogász, működik a rendszer „automatice”. Nem látom be igazát és az is biztos, hogy bármilyen automatikus állapot sem holnap áll be. Pap Gyula jegyzete

Többen tartják azonban az államtitkár „a határ a csillagos ég” megjegyzését a cinikus megnyilvánulások egyik legújabb csúcsteljesítményének. A legalábbis erősen véleményes – értsd: hallgatói, oktatói, ellenzéki és kormány oldalról sok kritikával illetett – rendszer próbáját sokan várják kíváncsian. Leginkább azok a „szerencsések”, akik éppen most állnak pályaválasztás előtt, pontosabban már választottak csak mint kiderült az esetenként több éve becélzott szakirány felvétele, mely szívós munkával, rengeteg tanulással jó eséllyel elérhető lett volna – az anyagiak miatt szertefoszlott.

Az elejére visszatérve nem feltétlenül a jogász, orvos dinasztiák hanyatlásától lehet jogos a félelem, az anyagi feltételeket talán ez a kör teremti meg legkönnyebben. Ám az is biztos, hogy ha fizetni kell megnézik, hogy egy hazai – tisztelet a kivételnek – szerény színvonalú egyetemen szerzik meg a diplomát vagy nívósabb képzés után néznek.

Ez sem baj, állítólag úgyis visszajönnek – legalábbis egyes vélemények szerint.

- Pap Gyula –

Jegyzet: Kik vagyunk ma mi?

pegabi — Mon, 23 Jan 2012 08:37:12 +0000

Amikor végignézek az este gyakorlatilag kihalt és nappal is meglehetősen néptelen miskolci sétálóutcán, sokszor elgondolkozom: vajon van-e visszaút egyáltalán, vagy egész másfelé van az előre. A visszaút, persze azt jelentené, hogy mégegyszer újra megteremtődne az, ami volt: egy élő belváros, ahol sétálnak és beszélgetnek emberek, a kerthelységek, éttermek tele vannak, természetes dolog, hogy igen, ott találkozunk, találkozhatunk egymással. Kiss László jegyzete
Lehetséges ez egyáltalán? Csak elkölthető pénz kérdése lenne, azaz ha annyi idő alatt amíg leépült ez az egész , úgy nagyjából húsz, harminc év alatt, vissza is épülhet, újjászülethet, és ha újra csörög majd a kisemberek zsebében minden nap egy korsó sörre vagy egy jó kávéra való, akkor beindulhat újra minden? Avagy ez illuzió, mert valami örökre megváltozott?

Persze ugyanúgy semmi nem lehet. Akik a hetvenes évek Miskolcának nyüzsgő belvárosát éltették mint középkorúak vagy akár fiatalabbak, ugyan hol lesznek húsz év múlva? Akik pedig akkor lesznek középkorúak, már egészen másként szocializálódtak. Vajon kell-e egyáltalán nekik ez a fajta, mondhatni, nyugodtan polgári lét, amelyet Bécsben láthatunk, vagy … A válasz igazán érdekes, hiszen Pécsen vagy Szegeden, de akár Egerben létezik ma is ez a fajta belvárosi élet. Mi az ami ott más? Nyilvánvalóan annak a polgári középrétegnek a stabilitása és létszáma, akik városi polgárként szeretnek élni, és még most is megengedhetik ezt maguknak.

Miskolc legnagyobb problémája a társadalmi értelemben vett brutális leépülés. Az a rengeteg „gyári ember”, akik a miskolci iparhoz és a ráépült gazdasági és értelmiségi holdudvarhoz tartozott, elvesztette hajdani egzisztenciáját. A városba központosított szervezetek alkalmazottai (máv, matáv, émász stb.) munkahelyeinek száma töredékére zsugorodott. A kisebb helyi cégek (kertészeti vállalat, élelmiszer kisker, mive, medicor és így tovább) elsüllyedtek a semmiben, egy teljes társadalmi lét nullázódott le. A lassan felépülő helyi középréteg tagjai vagy elmentek, vagy ma a kifizetendő számlák és megélhetés harapófogójában kinlódnak. Van-e visszaút? Merre van az előre innen?

Rengeteg minden létrejön és létrejött a városban, ami új és vonzó közösségi tér, attrakció, gyűjtőpont lehet: terek születtek, és most startolna a új „Főtér” projekt is, Szinva parti sétány, a teljesen megújuló diósgyőri vár, épül az új Augusztus 20 fürdő, ha minden igaz, megújul az avasi kilátó és a környéke is. De lesz-e majd mindenütt nemcsak egyszer-egyszer fesztiválonként összegyűlő, hanem mindig jelenlévő miskolci polgárság? Láthatunk-e majd hétköznap estefelé vagy bármikor jól öltözött, láthatóan kiegyensúlyozott embereket? Erre a kérdésre, ha elfelejtjük a kincstári optimizmust (mert ugyan mi mást mondhatna egy politikus, hogy persze így lesz, csak szavazzatok rám) nincs igazán válasz ma. Miskolc társadalmának alakulásáról ma nincs prognózis, jövőkép, csak sejtések, vágyak vagy félelmek hallhatók.

Talán foglalkozni kellene vele, kutatni, modellezni, gondolkodni. És szembenézni a tényekkel, mert az, hogy hova tartunk, nagyon fontos – de még fontosabb, hogy kikkel.

Kiss László

Nézőpont: Ki játszik?

boon1 — Fri, 20 Jan 2012 07:34:53 +0000

Mert végül is mit csinál egy színházigazgató: természetesen színházat. Jó esetben jó színházat. Bujdos Attila írása.Színházigazgatót választanak Miskolcon, és az ember ilyenkor azt mérlegelné, jobb lesz-e, ami következik, vagy legalább: más, mint eddig. Hogy akkor volt-e értelme a változást akarni, ha már itt állunk a változás kapujában.

Nyilván hozzászokhatnánk, hogy ritkán van úgy, ahogyan egyébként lennie kellene, most például lehetne arról gondolkodnunk, mi nekünk a színház, mit várunk el tőle, és ha legalább magunkkal jutunk valamire, megnéznénk, melyik jelölttől mire számíthatunk. Ez döntő fontosságú szempont lehetne, kellene legyen, mert végül is mit csinál egy színházigazgató: természetesen színházat. Jó esetben jó színházat.

Ennek a mi színházigazgató-választásunknak az előterébe most nem a színházi minőség tolakszik, nem az a mérlegelés, hogy az oda vezető út járható-e, akarunk-e és tudunk-e járni rajta.

Egy névtelen levél nettó hatalmi harcként állítja be, ami történik. Nem elemezném a szöveget, és nem is idézném, a világhálón megtalálható, egy ellenzéki politikus publikálta, amiből talán még az is következik, hogy ez nem egyszerűen a hatalmon lévők belviszálya, hanem valami bonyolultabb politika játék. Például, mert akinek az összeesküvés-elmélet állításai szerint nyerésre kellene állnia, ebben a pillanatban kevesebb támogatást élvez – és ez az eddig történteket is beárnyékolja, elülteti a bogarat a fülbe: ki manipulál kit. Olyan játszmának tűnik ez, amelyben egyelőre nyitva marad a kérdés, hogy a színház megszerzése maga a cél, vagy eszköz, és akkor minek, kinek az eszköze. Hogy ki játszik, kivel. Persze, bárhogyan lehet, a képzeletünk elég erős, a valóságon edződik, így már a gyanú is elég, hogy a bizonyosság helyébe álljon – és ezt nem azért mondom, mert szerintem jól van így, hanem ellenkezőleg: nincs jól így. Nem ármányról kellene beszélnünk, hanem színházról, benne magunkról, hogy milyenek vagyunk, mekkora jóra tartjuk magunkat érdemesnek. Az új és friss iránt mekkora merészség lakik bennünk.

Jó lenne nem úgy gondolnunk magunkra, mint akikkel ez megtörténhet: beláthatatlan szándékok adhatnak nekünk, vehetnek tőlünk. A történetből még hiányzó szereplők vagyunk, a közönség, és nem is igen látni, számít-e majd: magában a választásban testet ölt-e közös akarat, lesz-e közös nevező. Ehhez a közönséget is kérdezni kellene, még akkor is, ha ez amúgy nem szerepel az eljárási szabályzatban. Már ha hiszünk benne, hogy a színház, semmilyen formában nem öncél. Ha hiszünk benne, hogy létezik a hétköznapi színjátékot felülíró értelmes döntés.

- Bujdos Attila -

Régi vágyak, bemutatóközelben a Miskolci Nemzeti Színházban

Miskolc – Négy hét különbséggel két nagyszínházi bemutatóra készül a Miskolci Nemzeti Színház.

Koltay Gábor kapott több szavazatot a szakmai bírálóktól

Miskolc – Koltay Gábor pályázatát támogatták többen a szakmai bíráló bizottság fővárosi ülésén – tudatta szűkszavú közleményben Kákóczki András, a miskolci városháza osztályvezetője.

Igazgatóválasztás: a szimpátia szavazatai

Miskolc – Koltay Gábort támogatta a színházi társulati többség a meghallgatáson.

Koltay Gábort támogatta a színházi társulat többsége

Miskolc – Szimpátiaszavazást tartottak kedden a Miskolci Nemzeti Színházban – a társulat ülésén az igazgatói posztra pályázók mondták el a teátrummal kapcsolatos elképzeléseiket.