Király kis túra volt.

Legközelebb ugyan nem lenne szabad 93 kilométeres szakaszt (Keszthely-Almádi) beilleszteni, hanem szépen 60 kilis lépésekben letudni az egészet, több nap alatt.

Arról nem is beszélve, hogy “sportszállóba” tilos menni.

Egyébként a balatonkör egész jó bringás infrastruktúrával bír (egy két szakaszt leszámítva), jól látszik, hogy melyik falu költött az útra (Balatonberény!) és melyik próbálta megúszni 5 perc alatt az út kijelölését létező utakon, leszarva hogy milyen felesleges vargabetűket kell miatta tenni akár hosszú emelkedőkön keresztül.

Fotók már most is vannak erre, a mobilosok is fent lesznek hamarosan.

Jeb saját bevallása szerint is beteg ember, a betegségének lényege, hogy mindent meg kell tennie amitől fél – így találkozása a basejumpinggal és a wingsuittal tulajdonképpen logikus.

Készült egy 43 perces epizód a Daredevils sorozatban róla, ahogy felkészül a Matterhorn ugrásra. Akit csak az ugrás érdekel, az nézze meg ezt a videót:

Akit érdekel a Jeb sztorija, az Empire State Buildinges és más ugrásai, az itt kezdje el nézni a Youtube-on (a 2, 3, 4, 5-ös része a videónak be van linkelve a leírásban), vagy próbálja meg egyben letölteni.

Még több Basejump és Wingsuit videó erre:

és Espin Fades sokat idézett wingsuit repülése a norvég hegyekben:

végül 5 őrült “gravitációs” videó ezen az oldalon.

A 4amproject.org-on az én fotóm – a 10-es – per pillanat második, éppen 0.4%-al vagyok lemaradva, de megközelítettem már a 0.2%-ra is.

A szavazás HÉTFŐ ÉJFÉLIG (GMT) tart, ha nyerek, kb 1000 angol font értékű felszereléssel leszek gazdagabb.

Neked csak egy klikk IDE, a 10-esre!

Drága rajongók, előre is köszönöm :)

Először a Margit híd budai hídfőjén, a nagy bringás lámpánál – ahol egy bringás-esernyős öregúrral vártunk a zöldre. Mikor a lámpa zöldre váltott, épp elrugaszkodni készültem, de mivel mindig körülnézek, ezért nem gurultam ki az útra, ahol a 2 másodperces piroson átrombolt egy taxis! Vettem egy levegőt és nem mentem utána az állatjának, amúgy sincs értelme.

Nem is nekem kéne utána menni – gondoltam, mit csinálnék én vele?

Snitt. Kelenföld városközpont, a hetes busz totojázott előttem, a lámpa besárgult mire odaértem. Itt mindig előregurulok a zebráig, hogy ne zavarjam a jobbra kanyarodókat. Azt vettem észre épp mikor megálltam, hogy mögöttem felbőg egy motor, a kék Nissan köztem és a másik fékező autó között kövér gázzal áthúz a piroson. A hangos kurvaanyázást tehénbrekegés törte meg, alig két autóval hátrébb már kapar is utána a rendőrautó.

És így van ez rendjén.

Adott egy fotó, ami sok-sok flickr groupban benne van, mégis csupán négyen nézték meg több mint egy év alatt.

Elég volt egy picit panaszkodni twitteren miatta és máris 48 view-t kapott (ami százalékban elég nagy növekedés, nominálisan persze nem sok).

A twitteren egyébként érdemes ritkábban, érdekesebb képeket posztolni, amik soha, semmilyen körülmények között nem tűnnének ki a fotóid közül (sőt, szerintem ez a hidas elég jó kép, mégsem tűnt ki), de mivel twitteren figyelnek a népek, ezért oda érdemes belökni.

Különösen érdekes, hogy abba a 6 hidas flickr groupba is hiába posztoltam be, szinte senkit nem érdekelt.

Ez általánosságban nem mond el sok mindent a flickr groupokról – de az világosan látszik, hogy a groupok önmagukban nem tekinthetők csodaszernek, olyan témának/blognak/közösségnek kell mögötte állnia, ahonnan rendszeresen visszajönnek az emberek és követik a groupba posztolt képeket (pl spottrék jól csinálják), különben egy group tagság nem más csak egy újabb metaadat a képen.

Viszont hétvégén két olyan új felhasználás jutott eszembe ami ma még abszolút nem, vagy csak nagyon szűk/specifikus körben létezik, viszont egy iPhone akár el is terjeszthetné rendesen. Gondoljunk csak arra, hogy 2-3 évvel ez előtt ki a rosseb gondolta volna, hogy számos weboldal saját appot gyárt egy telefonra, hogy ne csak egy primkó html oldallal legyen jelen az apró kijelzőn.

Szóval, egy könyvesboltban bóklásztunk, egy bizonyos könyvet keresve, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó és egyszerű lenne ehhez a telefont használni! De itt említhetném a másik mumust, a fűszerespultot a hipermarketben, ahol a minap fél órán keresztül kerestem curryport, mert egyszerűen nem találtam meg, végül egy uncle bens jellegű – de annál drágább – löttyel mentem haza (végülis finom volt).

Szóval képzeljük el, hogy a telefonban van egy RFID vevő – amit manapság pl raktárakban használnak a lassú és bonyolult vonalkódok helyett – felmegyünk a bolt wifijén keresztül egy készletnyilvántartóba, ahol lecsekkoljuk, hogy van-e a termékből, majd a bolton belüli “iránytű” szépen útbaigazít. Akár mikroszinten is, az egyes polcok között is.

Sőt, készíthetünk bevásárlólistát – ha már ilyen rendszere van a boltunknak – ami megmondja, hogy van-e épp abból amit keresünk. Ha van, bepipálhatjuk, ha nincs akkor küldenek üzenetet ha érkezett.

A másik gondolatom egy sima NFC alapú fizetési rendszer volt, de ez már sokkal elterjedtebb dolog, a Nokiának volt egy 6xxx szériás telefonja (meg még sok mindenki másnak) amiben benne is volt, de mivel akkor a mobil még pénztárcaként nem volt elfogadott, ezért újabb telkókba már nem tették bele (cserébe megjelent az NFC a bankkártyáknál). Sőt!

Természetesen ezek a funkciók akkor is szuperek lennének, ha egy HTC vagy egy Nokia telefonban jelennének meg, de én úgy látom, hogy per pillanat az Apple-nek van csupán akkora ereje, amivel egy ilyen RFID rendszer elterjeszthető – amellett, hogy ezzel a pénztárazás is leegyszerűsíthető (tehát nem csak egy hardvergyártón múlik – hanem egy munkafolyamatot kell átalakítani a boltokban).

A jövő biztos hogy ez, a vonalkódnak búcsút inthetünk előbb utóbb, csak idő kérdése.

Mivel Orsiék foglalták a szállást és rohadt nagy pörgés volt februárban, így nem nagyon volt időm megnézni azt, vakon rábólintottunk. Így esett, hogy egy miniatűr kolesz szobában laktunk négyen egy hétig. Tipp, ha Olaszországba mész síelni:

• Kérdezz rá a szállás minden részletére, nézz utána rendesen, hogy mekkora a szoba, milyen a környezet. Az, hogy appartman, bármit jelenthet 30 és 70 nm között.
• Kivéve, ha csak aludni és szarni akarsz ott, mert akkor mindegy.

A szállást Peti két rúgással hozta rendbe, először a ferde zuhanykabint rúgta vissza a helyére (ami után még mindig folyt belőle a víz, hiszen a házban sehol nem volt meg a 90 fok, esélye sem volt rendesen illeszkedni), másodszor a hűtő alsó peremét, így már be lehetett csukni rendesen az ajtaját.

Sajnos a radiátort hiába rugdostuk, nem fűtött jobban tőle, csavargatásra sem reagált.

Már első nap szembesültünk azzal, hogy Olaszországba jöttünk síelni, mert kiderült: sztrájkolnak a liftkezelők, így Madonnába (a szomszéd völgybe) nem tudtunk átjutni, de ahol laktunk (Marillevában) azt sikerült besíelni. A következő napokban remek időnk volt, a hét vége felé volt egy éjszakai havazás, ami reggelre érhetett véget így rengeteg tömörítetlen (lossless?) hó volt a pályán, emiatt már délelőtt olyan buckás volt minden pálya mint egy átlagos napon estére.

Utolsó nap gyönyörű napos volt az idő, viszont rettenet hideg szembeszél fújt mindenhol, rengeteget kellett botozni, gugolva síelni.

Hazafele aztán lerobbant az autó, így a nagyon barátságos és jól felszerelt ÖAMTC-ot (osztrák autóklubot) egyszer azért kellett kihívni, hogy ránézzenek, majd később azért, hogy elvontassanak az autópályáról. Szerencsére  közben sikerült olyan magyar trélert hívni, akik azonnal elindultak Innsbruckba, éjfélre oda is értek. Eztán 11 órán keresztül utaztunk át az Alpok rettenetes éjszakai hóviharában, de végül hazaértünk. Szomorú tapasztalata az útnak, hogy dacára a legjobban felszerelt magyar szervíznek, egy frissen cserélt alkaltrész simán elbaszódhat az otthonodtól 750 kilométerre, ahonnan 200 000 forintba kerül hazafuvarozni az autódat.

Fotók:

Indafotó.

Flickr, Facebook.

Ha valamilyen oknál fogva a fizetésem háromszorosára emelkedne, akkor minden nap idejárnék reggelizni és hetente többször ebédelni.

Tegnap voltunk először Fruzsival, fantasztikus volt. Egyből ráharaptam az 5 fogásos menüre, és a tréfás/lelkes pincér javaslatára megosztottuk az előételeket:

• padlizsánkrém, pitával
• gombás rizottó

Ittunk hozzá egy üveg Béla és Bandi bort, főételnek nekem malackaraj káposztával, szalvétagombóccal, majd a végén mákos csokitorta.

Az előételek szépen vezették fel a karajt, aminek az alja nagyszerűen volt odakapatva, imádtam a barnaszószokat, remek volt minden.

Tokkal-vonóval, kávéval 12000 volt kettőnknek, utána a Tímár utcától a Batyiig sétáltuk ki magunkból a már-márnyomasztó jóllakottságot. Ez volt a mi kis Valentin napi Mátyás napi vacsoránk :)

Na, idáig tart a kajabeszámoló.

De nem tudom nem észrevenni azt a rengeteg apró pluszt amit az étterem nyújt MÉG azon túl, hogy kurva jól főznek.

Nézzük csak meg a honlapjukon a fenti ábrát, ami ezeket mutatja be. A parkoló az szinte természetes, de kiemelik, hogy ingyen van. A kutyát nem csak, hogy elhozhatod, de még szívesen is látják, adnak neki vizet tálkában. A wifi is szinte természetes, de ingyen van. Tartanak telefon-töltőket! Nem kell izgulnod ha lemerülanokiád. A női mosdóban nem csak pelenkázó van, de pelenka is, tampon és kézkrém. A bringáért úgyszintén pluszpont jár.

A weben is ilyen szépen vannak jelen, a honlapjuk nagyszerű, a twittertől a facebookoig, a napi ajánlattól a webkameráig minden van. Pont ugyanolyan kedvesek és előzékenyek élőben is mint ahogy a weben beszélnek hozzád és tartják veled a kapcsolatot. Ahogy azt kell.

És figyeljük meg, ez a bejegyzés is fel fog kerülni hozzájuk a szemlébe, anélkül, hogy bármit is tennék érte.

Francia pékséget Magyarországra!

Original post:
Terepjáró

Go here to read the rest:
Térfigyelő kamera

Here is the original: 
Hirdetőoszlop

Here is the original post:
spottr crew

Read the original here:
100 éves a pesti villamos

See more here:
Víztározó

See the rest here:
Gamsleiten2

Excerpt from:
Alacsony látótávolság

See original here: 
Világkupa