Nagyon tudom ajánlani a következő letorrentezhető bulit: https://themixingbowl.org/thread/view/90292

Egyrészt elég erős a line-up, másrészt Beatman és Ludmilla kapcsán magyar érintettsége is van a partynak, harmadrészt szuper ősi slágereket is elővesznek a DJ-k, mintha összebeszéltek volna, vagy nem tudom.

Szedjétek a mixingbowl-ról, remélem lehet még regisztrálni.

• 01-beatman_and_ludmilla-live_at_winter_festival_(spain)-2009-04-04.mp3 | 61,9 mb | 67:37 min
• 02-deekline_and_wizard_feat_ivory-live_at_winter_festival_(spain)-2009-04-04.mp3 | 59,9 mb | 65:28 min
• 03-elite_force_vs_meat_katie-live_at_winter_festival_(spain)-2009-04-04.mp3 | 83 mb | 90:45 min
• 04-lady_waks-live_at_winter_festival_(spain)-2009-04-04.mp3 | 48,3 mb | 52:47 min
• 05-noisia-live_at_winter_festival_(spain)-2009-04-04.mp3 | 54,9 mb | 59:59 min
• 06-pendulum_and_mc_verse-live_at_winter_festival_(spain)-2009-04-04.mp3 | 69,8 mb | 76:18 min
• 07-quest_vs_pyramid-live_at_winter_festival_(spain)-2009-04-04.mp3 | 71,5 mb | 78:09 min

Sőt, az óriásdugók tegnap összeértek és egész nap óriásdugó volt.

Fruzs ma reggel 8-kor indult tőlünk. A Körtér dugó nélkül a busznak 15 perc, a biciklinek 10.

Én fél 9kor indultam és Fruzst a Gellért téren értem utol. Ebben segítségemre volt, hogy teljesen össze volt állva a Tétényi és a Bartók, így sok esetben még a lámpáknál sem kellett megállni mert az autók saját maguktól nem tudtak sehova se menni, ellenben én kiválóan elférek közöttük – ha már biciklisáv nincsen az utak mellett.

Szóval hajrá, tessék nyeregbe pattanni!

Tapasztalataink a Rhone-Alps vidékről és egy meredek szerpentinről.

Az autós kikerül. Rengeteg út mellett konkrét bicikliút van – ezek persze nem mind leválasztott aszfaltsávok. A franciák szeretnek fél-egy méternyi plusz aszfaltsávot meghagyni padkának, a záróvonal után – ezt lehet szépen biciklivel használni. Egyedül a hegyi utakon nem fért el mindenhol – de ott is volt általában majdnem fél méter.

Az utak nem, vagy csak alig kátyúsak, a körforgalmakban külön fel van festve a bringásoknak egy sáv a szélén. A jelzőlámpákon alul kislámpa van a bringásnak-motorosnak, a nagyvárosokban pedig be lehet állni akár az autók elé is – fel van festve.

Alpe d’Huez – a szerpentin

Alpe d’Huez egy kis falucska fenn a hegyen, igaz, hogy szép helyen van, síterepe is van – de nem ez teszi híressé.

Annak ellenére, hogy Fausto Coppi 1952-es legendás befutója híressé tette Alpe d’Huezt, legközelebb csak 64-ben, majd 76-ban rendeztek itt versenyt. A Wikipedia szerint 1976 óta szinte azonban minden évben volt Tour de France szakasz, itt nyáron minden a biciklizésről szól.

De annyira, hogy a legutóbbi Tour-on, amikor egyéni időmérő volt ezen a pályán – egymillió (!) ember volt kint szurkolni. Elképzelni sem tudom, hogy hogy fértek el. Ehhez tartozó hátborzongató sztori, hogy a tavalyi vagy tavalyelőtti takarításnál egy vízmosásban találtak egy hullát is, összetört üvegek közt. Senki sem vette észre ahogy szerencsétlen leesett a hegyről.

A hegy lábánál van Bourg d’Oisans – András itt bérelt 32€-ért egy karbonvázas Scott cajgot, amivel aztán mindenkit otthagyott a lejtőn állva.

Az Alpe d’Huez-i szerpentin 21 hajtűkanyarból áll, amit alulról számoznak hogy a bicikliseket demoralizálják valamilyen fura oknál fogva. Minden táblán egy szakaszgyőztes kerékpáros neve van.

Alpe d’Huezt sokan hívják a holland hegynek is, az első itt rendezett 14 szakaszgyőzelből 8-at hollandok  arattak le. Sőt, amit a Wikipedia nem is ír, holland szervezésben van egy egynapos ki-tudja-megmászni-egy-nap-alatt-legtöbbször az Alpe d’Huezt a győztes azt hiszem 8x ment fel egy nap.

Maga a tekerés elég nehezen indult. Leesett a láncom, vissza kellett gurulni egy kicsit. Zoli lánca is vacakolt, ő is visszagurult váltani. A 20-as hajtűben hárman lihegtünk veszettül az árnyékban – András a karbon Scottjával valahol feljebb ette az aszfaltot.

A 18-as kanyarban ismét hosszabb lihegésre kellett megállni, utána én nekiindultam a hegynek, megpróbáltam minél tovább menni megállás nélkül.

13-ig jutottam, gondoltam bevárom aitt a srácokat. Közben jöttek-mentek a betonkeverők, nyergesvontatók, kisteherautók – nem irígyeltem a sofőröket, néha nekem is be kellett mászni a falba szinte hogy elférjenek.

András a 7-es kanyarnál ért utol – ő közben sokáig várt ránk – majd legurult – de ha már legurult, akkor visszament a faluba csipért, amivel időt lehet mérni felfelé.

Egész a 3-as kanyarig tudtam követni, de itt a táska már annyira húzta a vállamat, hogy muszáj voltam megállni. Az utolsó 3 kanyar különben is gyilkos volt, elfáradtam már nagyon – pedig nem voltak meredekebbek mint az eddigiek. Sőt.

Alpe d’Huez csodálatos hely, fent is gyönyörű – Andrással a faluban ittunk 2 sört mire Zoli és eszpee is felértek.

András másfél óra alatt ért fel megállás nélkül. Én is másfél órányi tekeréssel, de ugyanakkor másfél órányi közbülső pihenéssel, eszpee és Zoli pedig 4 óra alatt értek fel. Végül következett a hivatalos Tour befutónál egy könnyed fényképezkedés.

Sprinterek hegynek fel. A rekordot Pantani tartja 37 perc 35 másodperces idővel, második Lance Armstrong mindössze egyetlen másodperccel lemaradva. Pantani 5 legjobb ideje van 38 percen belül – írja a Wikipedia, ami több mint 23km/h-s átlagsebességet feltételez. Összehasonlításképpen az én átlagom 8.4 km/h volt.

A lejtmenettől

előre féltem, meg is lett az eredménye. Az út elég meredek, sokat kell fékezni, kivéve ha be akarsz gyorsulni mint András – ő 78-al ment lefelé az út egy pontján. Én durrdefektet kaptam az alsó harmadban a 15-ös kanyar körül – szerencsére egyenesen mentem, nem is gyorsan így első fékkel megálltam káromkodni.

Eszpee feljött értem kocsival szerencsére így nem volt szopó lefelé.

Alpe d’Huez is nagyon meredek, de léteznek nála durvább szakaszok is például a Scanuppia ami a climbbybike szerint minden mérce szerint a legkeményebb emelkedő.

Ha érdekel a szerpentin, akkor akár a fotelből is végignézheted, mert járt erre a StreetView kocsi:
View Larger Map

Levezetem.

Az igény mindenképpen megvan rá, hogy tájékozottak legyünk. Tudjuk, hogy melyik kenyeret érdemes venni a boltba, tudjuk, hogy melyik TV-t érdemes venni a boltban és tudjuk, hogy melyik mozit nézzük meg, vagy, hogy hova menjünk nyaralni.

Nyilván az adott dolog költésgességétől függően vagyunk egyre körültekintőbbek, de még így is belefuthatunk egy-egy nagyobb tévedésbe.

Ha a szomszéd azt mondja nekünk, hogy a lipóti pékség kenyere jobb mint az auchan olivás gyökérkenyere és bízunk a fasziban, el fogjuk neki hinni. SŐT – és a baj itt kezdődik – ha nem jut időnk összehasonlítani őket, ANÉLKÜL, hogy kipróbáltuk volna, MÁSOKNAK is AJÁNLANI fogjuk.

Eztán felebarátaink akik a mi ítéletünkben bíznak, a gyöxikenyér helyett a 2x annyiba kerülő lipóti rozst veszik majd, hiszen mi ajánlottuk.

Sajnos az egész UGC – user generated content – felhasználók által kreált tartalom ajánlás alapú része ilyen tévedésekhez vezethet.

Vegyünk egy másik példát, hostelt keresünk egy idegen országban a tripadvisoron keresztül. Találunk is egy szimpatikusnak tűnő, jó elhelyezkedésű szállást, amiről azt írja az egyik hozzászóló, hogy a 8 ágyas szobába nyílik a wc szellőzője. Egy másik pedig azt, hogy két buzi srác egymásnak verte ki éjjel a szobában.
Emiatt, aztán nyilván keresünk egy tök másik szállást, holott lehet hogy a wc szellőzője nem zavaró, mert a szoba lakói közt egyezményes megállapodás hogy nem oda szarnak a francia srácokat meg csak álmodta a hozzászóló. Pedig milyen jó lett volna ott lakni, közel a metróhoz!

Még számtalan olyan helyzet van, ahol fals dolgokat ajánlunk másoknak IRL vagy online csak mert okosnak akarunk látszani. Ennél is több olyan helyzet van, amikor ajánlásainkban csak a rosszat emeljük ki, sőt, a jóról egyáltalán nem is szólunk.

Szóval csak óvatosan a webbel és mások véleményével – a tájékoztatás nem teljes körű, jobban jársz, ha mélyebben utánanézel/kérdezel.

FERIHEGY

Ha Budapestről indulsz, akkor mindenképpen dobozolj otthon, a kedvenc szervízedben, a lényeg hogy előtte. Ferihegyen nincs doboz. A fóliázóst kérdeztük meg, amellett, hogy a biciklit nem tudja lefóliázni se magában, sem dobozban még azt is megosztotta velünk, hogy volt aki idetolta a kerékpárját, hogy feladja – de elhajtották.

Lényeg ami lényeg, Ferihegy nincs felkészülve a biciklisekre – erre hiába számítasz.

Egy szerencsés véletlen végett ismerkedtem össze a t-and-t sportos srácokkal Óbudán, akik lelkesen segítettek nekünk. Szereztek dobozt, segítettek összerakni, elláttak tanácsokkal és műanyag agy, villa és váltóvédőkkel. Sőt, még egy kupak zsírt is adtak az útra amivel a kormányt, pedált bekenhetjük ha visszatesszük.

A biciklit kétdimenzióssá kell tenni. Pedálok lejönnek (15-ös villáskulcs), nyerget vedd le vagy ereszd le (4milis imbusz), kormányt vedd le, de mindenképp forgasd el (5milis imbusz). Lehet hogy le kell venned a csomagtartód is ha kilóg.

Mi igyekeztünk minden elmozdított alkatrészt hozzászigszallagozni a vázhoz, hogy ha dobálják se mozduljon meg.

Sajnos nekik csak olyan dobozuk volt ami a biciklit a gyárból a boltba/nagykerbe hordozza, így elég nehezen fért bele a bringa és a vasútállomásig vezető háromszáz méteres úton 2x szakadt ki. De a vonatot a kaller jófejségének köszönhetően elértük végül.

Ferihegyre a Nyugatiból megy vonat, mi az Aquincumból érkező vonatról itt szálltunk át, majd irány Ferihegy.

Ferihegyen liftezni kell a vasút felett, de célszerű ha többen vagytok, hogy valamelyikőtök elmegy kocsiért a terminálra és visszajön vele a peronra.

Ha a doboz még egyben van – és a mienk egyben volt – akkor innentől az utazás már csak játék és mese. Becsekkolsz, jön a hordár, elviszi a kocsit és kész.

Arra figyeljetek, hogy a váltót jobban védjétek mint mi, és a kerekek agyát jobban védjétek mint mi, mert a reptéren a faszik úgy dobálják a cuccokat mint a kubikus a földet. Zoli váltója kapott egy ütést és elgörbült – sőt még egy láncszem is megszorult – az én első tengelyem pedig elgörbült – igaz hálistennek az csak hazafelé.

GENF

Odafelé még leszállás után megkérdeztem, hogy hogyan lehet visszafele kerékpárt szállítani.

Nagyon megörültem neki, hogy még igaz az a 2007-es infó, miszerint a 81-es checkin desknél kell jelentkezni a biciklikkel.

A 81-es a piros jelzésű heavy baggage desk, idehozod először a kerékpárodat, ahogy begurulsz vele az utcáról. Itt 20CHF-ért adnak egy óriási swissport feliratú karton.

Itt csak a kereket kell levenni, meg a pedált, és a kormányt elforgatni, majd a biciklit beemelni a dobozba. A reptér munkatársai ezt követően lezárják a dobozt és már viheted is a checkinhez.

Aztán hozhatod vissza ha le van mérve és fel van matricázva – mert feladni is itt kell. A mi checkinünk az 1-10 valamelyike volt, így keresztültolhattuk a két cajgot a reptéren 2x.

Fontos még hogy a kartondoboz olyan nagy, hogy nem férsz vele ki az ajtón – de minden reptéren van egy Nagyobb ajtó – ezt nekünk a rendőr mutatta meg.

Summa summarum, a genfi reptéren sokkal egyszerűbb volt a kerékpárok kezelése – respekt nekik érte. Ha repültök valahova bringával, akkor mindenképp nézzetek utána, hogy hogy megy a nehéz csomagok kezelése és lehet-e kartont kapni.

Ha van külön heavy baggage kezelés, akkor a biciklidet itt kell feladni és egy hasonló feliratú csomagkiadóban kell majd keresned – Genfben is így volt. Ferihegyen felrakták a sima futószallagra, de Zoli résen volt és egyből le is kapta.

• Bicikliszállítás repülőn a gyakorlatban
• Indulás a lejtőn felfelé
• Hogy van ez Franciaországban?
• Lyon
• Spinoff

Mind az öt témából igyekszem tisztességes posztokat írni, naponta lesz egy

Anno Zolival az asztalra csaptunk, amikr szóba került az Alpe d’Huez mint durva szerpentin, hogy ezt nekünk bizony meg kell mászni. De biciklivel! – vágott közbe a másikunk.

Hát így esett, és most indulunk.

A menetrend a következő:

június 12 – Repülés Genfbe, majd eszpee-ékkel Genfből tovább St. Felixbe.

június 13 – A bázis továbbra is St. Felix, megnézzük a festői Annecy-t.

június 14 – St. Felix-ből tovahaladás Grenoble-ba.

június 15 – Grenoble-ból a hegy alá, Bourg d’Oisans-ba

június 16 – Csúcstámadás! Alpe d’Huez, a bázis marad Bourg d’Oisansban

június 17-én irány Lyon

június 20-án elindulunk Genf felé, este szállás Nantuában

június 21-én érkezés Genfbe

június 22-én repülés haza Budapestre!

Wifi és 3G függvényében jelentkezünk napi összefoglalókkal, fotókkal, miegymással, de most szaladok mert lekéssük a repcsit!

twitteren kövessétek az #alpedhuez címkét!

Másnap tenném be a bagaboo erre a célra kialakított zsebébe az Iphone-t és ott csücsül a Meizu és vár.

A hónap facepalmja. Mit hónap, az év.

Kiköpte az univerzum, Fruzs legnagyobb örömére :)

Így aztán most bárhonnan bármikor tudom nyomkodni az internetet, ez igazán szuper!

Az Iphone nem a jézustelefon,

bár mindenki ezt várja tőle, így sok a kárörvendő hang, hogy nahát, ezt sem tudja?

És részben igazuk is van. Nem az a röhej, hogy nem tud kopipésztelni, hanem az, hogy kikapcsolva nem ébreszt. Nem az a röhej, hogy nem tud MMS-t küldeni/fogadni, hanem az hogy nem lehet névjegyet/kontaktot küldeni SMS-ben.

Ezek elég durva hiányosságok, de emellett a telefonnak van jópár olyan fícsöre amit közel sem tudnak olyan jól a konkurensek. A rácsodálkozás, hogy a wifi-hez hármat kell csak a kattintani. A képernyő forgatása. A gépelés végtelen egyszerűsége és az ujjak szuper érzékelése.

De a legjobb ahogy zoomol egy weboldalon. Pöttypötty és máris PONT azt a hasábot látod. Ha ez nem jó nézet, forgasd el és máris jó lesz.

A hozzájutás bökkenői

Naív ügyfélként azt hiszem, hogy befáradok a Té pöttybe, kicsengetem a 27990 Ft-ot és máris enyém a teló. Ehhez képest a procedúra egy szuper-kedves lánnyal vagy háromnegyed-óráig tartott. A legtöbb férfi elismerően bólogatna, hogy Áh, nagyszerű lehetett, de egy telefon vásárlásnak nem kéne ennyi ideig tartania :)

A másik bökkenő az a sehol sem reklámozott HETVENÖTEZER FORINTOS kaució amit ott kell hagyni ha minden múlt nélkül betévedsz a telefonboltba és egy 100 000 Ft. értékű készüléket vinnél el. Így némi variálás után a szuperkedves lány a kauciót “optimalizálta” úgy hogy a bankkártya-keretembe beférjen.

Önfeledt böködés

Azóta viszem mindenhová magammal, nyomkodom, szar sörös alkalmazásokat töltök le, beállítom a kontaktokat (őrült szopás árán, Sony Ericsson -> .vcf -> Windows Mail -> .csv -> Windows Contacts -> iTunes -> iPhone – az ékezetes bötűk miatt van a szopás), térképen nézem, hogy mennyire pontos a helymeghatározás (betett engem a kertünkbe, rakétát lehetne kilőni ilyen pontossággal).

De leginkább netezek. Nem tudom még hogy a Mail.app lesz a nyerő levelező (nem mappázik) vagy a webes GMail (mappázik de macerás, ez mégiscsak egy weboldal). Nem tudom hogy a MobilCsirip lesz a nyerő vagy valamelyik Twitter programocska. Stb.

Azt azonban biztosan tudom, hogy a mobil Safari nem nyerő. Egyszerűen túl sokszor omlik össze.

Nagyjából ezek a tapasztalatok – az biztos hogy a fényképezője nem valami nagy szám, ráadásul elég szarul pásztáz, sikerült vele elég furcsa képet lőnöm. De az a lehetőség, hogy egy katt és fellőni azonnal a netre az marha jó.

Fotók az Indafotón.

Bár ez már két hete megjárta az internetet, mindenképpen érdemes megemlékezni róla itt a BPCity-n, a név kötelez.

Fotógeekeknek sok érdekesség a forgatásról a studio-x oldalán, Canon 5Dmk2 témában – ahol a videó is fentvan. Mindenképpen HD-ban kell nézni, nincs mese (abból még értelmes mp3 formátumot is lehet szedni!)

A cél az hogy a biciklik biztonságban utazzanak és minél olcsóbb legyen becsomagolni őket.

Általános tapasztalat. Légy ott két órával előbb. Szedd le a pedált, fordítsd el a kormányt. Engedd le a gumikat – tehát legyen egy kétdimenziós, magától nem guruló bringád. Egy dobozban (de erről később).

• easyjet: korrekt leírás, a poggyászoknál, részletes. szerencse hogy velük megyünk.
• SWISS: külön kiemelve, a csomagoláshoz mind javaslatokat, mind kartont adnak! tehát az még nagyobb szerencse hogy svájcba megyünk, mert ott van a check-innél. persze lehet hogy csak swiss-eseknél.
• KLM: korrekt leírás, kevésbé részletes. amsterdamban bringásdoboz kapható, 20€
• MALÉV: egyszer említik meg a kerékpárt, amikor fizetni kell érte. csomagolásról szó sem esik.
• wizzair: különleges csomagként kezelik, előre kell egyeztetni az emeltdíjas telefonjukon (loál).
• Lufthansa: nincs infó.
• Austrian: sportszerek közt, listában. az ajánlott csomagolásról, lehetőségekről nincs szó.
• Air France: külön listázzák, tanácsokat adnak a csomagoláshoz és szólnak hogy a check-innél lehet venni kartont a bringához.
• British Airways: tanácsok és grafikák a csomagolásról!
• SAS: Csak megemlítik.

Lehet külön vásárolni kerékpárszállító eszközöket mint pl ez a Merida táska: http://ebike.hu/termekek/kiegeszitok/taska/egyeb/11957/

Ezt jó lenne bérelni. Bár, például a genfi reptér honlapján megtudhatjuk, hogy náluk bizony a 81-es asztalnál lehet kapni a biciklis kartondobozt, ilyen Ferihegy honlapján sajnos nincs.

Továbbá a kutatás tapasztalata: Biznisz és annál jobb osztályokon a golftáskádat simán felhozhatod kézipoggyászként. Ingyen.

A Bükk kör az olyan, hogy felkelsz ötkor, kimész fél hétre a Keletibe.

A Keletiben szembesülsz azzal hogy előző este Sensation white volt, ezért tele van a város sípoló fülő fehér pizsamás fiatalokkal.

Vonatra felteszed a biciklit, elmész Egerbe, onnan feltekersz a hegyre és lejössz Miskolcon.

View Larger Map

Azt a 40 perc hegymenetet leszámítva Felsőtárkánytól a Tamás kútig nagyon kellemes volt a túra (hiszen laposon vagy lefelé mentünk). Olyannyira kellemes, hogy egy ideig nem is váltottam vissza, mondván az, hogy nem emelkedik az út az nyilván tévedés, még csak a harmadánál járunk, mindjárt jön a következő 10-15 km hegymenet.

De nem jött. Kellemes lejtők, gyönyörű jobbkanyarok váltogatták egymást kellemes emelkedőkkel és további kellemes jobbkanyarokkal. Beleszerettem a jobbkanyarokba.

A Moser is remekül érezte magát, tartom, hogy az a bicikli magától megy. Apám szerint ugyan attól, hogy nagyon könnyű és kurva jó a csapágy, de ő mérnök és túl racionális, lol.

Most mit mondjak arra, hogy 1×3-ból váltok 2×4-re, ugyanolyan nehéz tekerni a bringát, de másfélszer olyan gyorsan megy?

Blumi BMW-jében éreztem először a hátsókerékhajtást. Másodszor a saját biciklimen.

Egyébként nem mentünk vissza Egerbe így a “kör” nem állja meg a helyét, no de 20 km lejtő után a rossebnek van kedve visszamenni Bánkútra, amikor Lillafüreden sört is lehet inni?

Egy szó mint száz a B-tervet valósítottuk meg hárman, némi edzés is volt, készülve az Alpokra, de azért kellene még hosszút és meredeket is tolni (külön-külön) ha már az Alpe’d Huez hosszú is meg meredek is.

Tehát, a 21/2009-es önkormányzati rendelet.

A rendelet hosszú és bonyolult, de lefordítom nektek:

1. Az éjjelnappali 22 és 5 óra között nem árusíthat sört (se). Ha mégis akkor 50 000 Ft-ra büntethetik.
2. A kedvenc kocsmád 22 és 5 óra között nem árusíthat sört (se), mert be kell zárnia. Ha mégis nyitvatart, akkor 50 000 Ft-ra büntethetik.
3. Kivéve ha III-IV. kategóriás melegkonyhás, mert akkor 0 és 5 óra között nem tarthat nyitva.
4. Kivéve I-II. osztályú melegkonyhás, mert akkor burzsuj köcsög vagy és szivarozz otthon. Vagy a kedvenc kocsmádban, mert az nyitvatarthat.
5. A Rio és a Zöld Pardon (meg a zenés szórakozóhelyek) pénteken és szombaton korlátozás nélkül tarthatnak nyitva.
6. Szilveszter és Újév napján mindenki azt csinál amit akar.
7. A benzinkutak, üzeltközpontok, szállodák/panziók, fesztiválok, strandok mindig azt csinálnak amit akarnak.

Hát ennyi. Mindenki basszon be időben, aztán irány a ZP.

Délieknek a XXII. kerület kocsmái biztosítanak szabad italozási lehetőséget, az északiak menjenek a XII. kerületbe, vagy a belvárosba.

Mátyási György az egyik legnagyobb figura aki blogol, általában csak a napi történéseket szokta egy-egy-posztban aggregálni, de ez a videó (és a végén a beszólás) remekül illusztrálja hogy a napjai sokkal izgalmasabban telnek és néha nála is elszakad a cérna.

Pedig aki nap-mint-nap életvitelszerűen járja Budapest és környékének útjait, az edzett faszi lehet.

Szereléshez, karbantartáshoz szükséges cuccok OBI-ból (súrolókefe, szúnyogháló, partvis/seprű, sniccer, ilyen-olyan kefék, stb, 2 cuki kávésbögre): 8000 HUF

Kaja 3 személyre, 2 napra, hideg, meleg, étel-ital, cigi nélkül: 8000 HUF

Később egy fagyás okán kettétört lefolyójú wc miatt új csésze vásárlása: 7000 HUF.

Persze lesz ez még így se, mert a nagyház üvegteraszának tetejébe beköltözött lódarázs-horda. A bejárati ajtó felett járkálnak ki-be, hallani őket bent is, ahogy keresik a kijáratot (ez kurva ijesztő), aztán egy leak miatt az egyik ló be is kukkantott a belső térbe – mivel nem volt olyan ezközünk amivel az egy-mozdulattal-agyonbaszás esélye 100%-os lett volna anélkül hogy az üvegterasz ablakait kitöröm, ezért ki kellett nyitni minden nyílást. Végül is fél óra tiszta-erőből-üvegnek-repülés után véletlenül kijött az ajtón, addig tanácstalanul néztük.

Így aztán a költségek tovább emelkednek, mert darázsirtót is kell hívni. A darázsirtó csak hétköznap dolgozik és csak romantikus körülmények között, napfelkeltekor. No ez utóbbi a darázsirtás egyik függősége, ilyenkor van minden példány a fészekben.

Tavalyelőtt a hátsó kamrában egy régi, papírral tömött bőröndben és egy el nem használt tekercs tapétában alakítottak ki wellness szállót, szerencsére ezt tavaly áprilisban szanáltuk (rettenetes félelemmel a szívünkben kinyitottuk, majd kihajítottuk őket).

Tavaly is laktak valahol a környéken, mert emlékszem hogy nem tudtam ebédelni a sok “darázs koma” miatt amik állandóan a kajámra szálltak.

Ellenben idén betelt a pohár. Az a tény hogy hüvelykujj méretű ló(baszó) rovarok laknak a terasz plafonjában az kurvára nem állapot. Egyrészt a csípésük szörnyen fájhat (anno Csödén, az osztálykiránduláson az egyik legkeményebb srácot, Farkas Gergőt csípte meg egy lódarázs a hátán, konkrétan sikoltozott és másnap tenyérnyi  vörös folt lett rajta), másrészt nagyon ijesztő ahogy dongnak.

Hornets, you have been given 4-6 days to move.

Amúgy meg nem is kerül sokba a Balaton. Most, hogy már 9 fősre bővült az appartman (ennyi ágy van), már egész jó kis bulikat lehet rendezni és nem csak dísznek van a kisház.

Nem láttál üveget az úton?

Akkor vagy autózol, vagy gyalogolsz, vagy zacskóval a fejeden tekersz.

Mióta a vékonykerekű Moserrel járok, azóta rájöttem, sokkal több üveg van az úton mint gondoltam. Az összes szórakozóhely környéke, híd, kis utca, rakpart, mind telis tele van apró üvegszilánkokkal. Egy része autóból származik, egy másik része pezsgős, sörösüvegekből.

Bármelyik párt, önkormányzat megvalósíthatja a tervet, garantálom hogy rájuk fogok szavazni.

Vezessék be, hogy az összes nyitott szórakozóhely 100 méteres körzetében köteles megszervezni az üvegek eltakarítását az utakról, járdákról, bicikliutakról minden olyan napon, amikor este 10-nél tovább tartanak nyitva.

Közúti balesetek esetén a helyszín takarítását a felelősségbiztosítás terhére kell végezni. (Ez mondjuk necces, mert egy kis koccanáshoz nem feltétlenül hívnak rendőrt, csak betétlapcsere történik aztán mennek tovább).

Akit rajtakapnak hogy földhöz/éghez baszkodja az üveget, azt a helyszínen 20-50 000 euróra forintra bírságolják meg. (És szarjon sünt egyébként is). Ha meg nem szándékosan tette (kiesett a kezéből, akkor takarítsa el. Ha nincs nála söprű/lapát akkor egy döglött heringgel, nekem mindegy, csak ne az én gumimat/kutyám mancsát vágja szíjjel másnap).

A koncert sem volt rossz, de az igazán kemény, hogy a környék összes fájához, korlátjához, oszlopához és mindenre ami nehezen mozdítható, biciklik voltak aggatva. Rengeteg.