Soundtrack of my life

Megint orvosnál jártam

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Tue, 19 Feb 2013 20:46:00 +0100

Kedves Barátaim!

Szeretnék hírt adni nektek arról, hogy ismét orvosnál jártam.

Miután októberben különös, meglehetősen ijesztő tünetekkel bekerültem a szekszárdi kórházba, az MR kép szöveti elváltozásokat mutatott az agyam több területén. Erős szteroidkúrát kaptam, ami azonban nem tűnt bizonyult gyors segítségnek az állapotomban. Tíz nap fekvés után hazaengedtek.

Az állapotom lassú javulásnak indult (vélhetően a kúrának is köszönhetően), mígnem a tavalyi év végére minden tünetem elmúlt. Januárban egy kicsi, de makacs zsibbadás jelentkezett a bal karomban, ami azonban semmiben nem zavar, és folyamatosan tompulva múlik.

Számos orvosi vizsgálat zajlott le az elmúlt hónapok során, amik nagyrészt negatív eredménnyel zárultak - releváns betegséget nem sikerült feltárniuk.

Az elmúlt hetekben elkészült a soron következő MR kontroll vizsgálat. Az eredményekkel, leletekkel ma mentem vissza szekszárdi főorvosomhoz. A doktor úr ezúttal ismét reménykeltően nyilatkozott. Az eredményeket átvizsgálva, tünetmentességem alapján elmondta, hogy a betegség nem múlt el, továbbra is aktív, ennek nyoma egyértelműen látható. A korábban észlelt szöveti elváltozások egy része (a komolyabb) eltűnt, egy másik része stagnál, és új góc is megjelent. A mostani gócok azonban olyan helyen találhatóak, hogy nem okoznak észlelhető tünetet. Ennek köszönhető, hogy a legteljesebb mértékben egészségesnek érzem magam. Állapotom semmiben sem korlátozott; derűs és bizakodó vagyok.

A betegség jellegéből adódik, hogy orvosilag semmit sem lehet ígérni. Előfordulhat, hogy minden góc felszívódik. Megtörténhet, hogy a mostani léziók megmaradnak. De bármikor jelentkezhetnek új tünetek is, ha új lézió keletkezik. Ezek alapján most nem indokolt semmilyen kezelést indítani. Ez azt jelenti, hogy az autoimmun betegségekre jellemző alacsony hatásfokú, de temérdek mellékhatással járó kezeléstől megkímélt az Úr. Mivel semmi nem látható előre, ezért az életem legbölcsebb felhasználása, ha egészségesként élek. Ez a legszakmaibb tanács, amit egy orvos jelen pillanatban nekem adhat.

Az orvosom szerint gondoljak úgy az elmúlt hónapokra, hogy "volt egy betegségem, ami lezárult", illetve "amíg tünetmentes vagyok, tekintsem magam nem betegnek". Ezek az orvos szavai.

Én tudom és hiszem, hogy Isten az én gyógyítóm. Neki vagyok hálás a várva várt javulásért, a biztató orvosi tanácsokért, és azért, hogy teljes életet élhetek mindenféle kezelés nélkül. Tőle kérem a teljes gyógyulást, a betegség teljes eltűnését, a szöveti elváltozások teljes helyreállását. Arra számítok, hogy Isten meghallgatja a kérésemet.

Ezt az örömhírt szerettem volna megosztani. Köszönöm, hogy mellettem álltok, és imádkoztok értem. Eddig is Isten kegyelmére szorultam, ezután sem lesz másként. Betegségben és egészségben Őt szolgálom, és amíg valamit tenni tudok Érte, addig érdemes harcolni.

Jó reménységgel nézek a jövőbe, várva Isten vezetését. Még nem tudom, merre vezet az út, de bízom abban, Aki eddig elhozott. Kérlek, ha tehetitek, imádkozzatok velem ezután is!

Isten bőséges gondviselését és végtelen forrásait kívánom Nektek!

Orvosnál jártam

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Tue, 5 Feb 2013 20:37:00 +0100

Kedves Barátaim!

Ma délelőtt kontroll vizsgálatra utaztam a szekszárdi kórházba, és jó érzésekkel jöttem haza onnan.

A kórházba kerülésemet megelőző tüneteim teljesen eltűntek az elmúlt három hónap során. Egy egyszerű vizsgálat, és a beszélgetésünk alapján a főorvos úr biztató véleménnyel volt a betegségem alakulását illetően. Egyelőre csak ezek alapján tud véleményt mondani, de beutalt a pécsi diagnosztikai központba. Az ellenőrző MR vizsgálat objektív eredményeket fog mutatni.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, mert egyrészt igen jól vagyok, másrészt az orvosom azzal biztat, hogy a betegség talán elmúlóban van. Továbbra is vigyáznom kell magamra. Köszönöm a támogatásotokat, imáitokat!

Arra kérem Istent, hogy az orvos megérzése legyen helyes, vagyis az MR a betegség visszahúzódását, a roncsolt szövetek regenerálódását támassza alá. Kérlek benneteket, hogy tartsatok ki velem az imádkozásban! A reménységre eddig is volt okom, és a mai délelőttöt jelként értékelem Istentől. Hiszem, hogy meg fog gyógyítani teljesen. Még nincsen vége a történetnek, de a mai nap megtörtént az első jó irányú orvosi elmozdulása az ügyemnek.

Köszönöm, hogy velem imádkoztok a csodáért! Kiváltságnak tartom, hogy erre kérhetlek titeket!

Isten bőséges áldása és természetfeletti gondviselése ne maradjon el tőletek!

Take me far away

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Mon, 12 Nov 2012 21:21:00 +0100

Az elmúlt héten jött ki a kedvenc előadóm új albuma. Persze, hogy törtem magam, hogy megszerezzem. Egy gyöngyszemet máris közzéteszek róla: Your Love Is Like A River by Third Day.
Azért érzem magamat biztonságban, mert tudom, hogy nem a magamé vagyok. Valaki megváltott, tulajdonba vett, és Neki gondja lesz rám. Én még nem látom innen, hogy mit miért enged meg, és nem is próbálom most meglesni. Csak bízom abban, hogy szeret.

Last week my favorite band released their brand new album. Of course I did everything I could do get it. Now I would like to give you an example of its treasures: Your Love Like A River by Third Day.
I feel secure because I know I belong to someone. That Sameone saved me and made me His property and I know He will take care of me. I don't know why He would let things happen but I'm not even trying to have ideas. I'm simply trusting that He loves.

Your love is like a river flowing from my heart

Szereteted olyan, mint egy folyó, a szívemből árad.

When this cruel world tears us apart

Your love is like a river flowing from my heart

When sharpened words have left their scars

Your love is like a river flowing from my heart

And it's overflowing and showing us all

How deep and how wide is Your love

It never stops, it rages on

Your love is like a river flowing from my heart

Mikor ez a kegyetlen világ elválaszt minket,

Szereteted olyan, mint egy folyó, a szívemből árad.

Mikor éles szavak sebzenek meg,

Szereteted olyan, mint egy folyó, a szívemből árad.

Túláradó, és megmutatja,

Milyen mély és milyen széles a szerelmed.

Sosem áll meg, mindig csak árad,

Szereteted olyan, mint egy folyó, a szívemből árad.

When I am tired and so afraid

Your love is like a fire that will light my way

When darkness falls and my vision fades

Your love is like a fire that will light my way

And it's always burning and stirring my soul

To know You and love You much more

It never stops or ever fades

Your love is like a fire that will light my way

Mikor fáradt vagyok és nagyon félek,

Szereteted olyan, mint a tűz fénye, és megmutatja az utat.

Mikor lehull az éj és nem jól látok,

Szereteted olyan, mint a tűz fénye, és megmutatja az utat.

Folyton ég és felkavarja lelkem,

Hogy ismerhetlek és szerethetlek Téged.

Sosem áll meg, vagy huny ki,

Szereteted olyan, mint a tűz fénye, és megmutatja az utat.

It's never gonna stop

It's flowing from my heart

It's never gonna fade

Your love will light my way

Sosem áll meg,

A szívemből árad.

Sosem huny ki,

Szereteted megvilágítja utam.

When all my strength and hope is gone

Your love is like a rock that I am standing on

Mikor minden erőm és reményem elfogy,

Szereteted a szikla, melyre állok.

Your love is like a river flowing from my heart

Your love is like a fire that will light my way

Your love is like a rock that I am standing on

Your love is like a river flowing from my heart

Your love is like a fire that will light my way

Your love is like a rock that I am standing on

Your love is like a river flowing from my heart

Szereteted olyan, mint egy folyó, a szívemből árad.

Szereteted olyan, mint a tűz fénye, és megmutatja az utat.

Szereteted olyan, mint a szikla, melyre állok.

Szereteted olyan, mint egy folyó, a szívemből árad.

Szereteted olyan, mint a tűz fénye, és megmutatja az utat.

Szereteted olyan, mint a szikla, melyre állok.

Szereteted olyan, mint egy folyó, a szívemből árad.

Nem találtam dalszöveget a következő dalhoz, ezért én írtam le, hallás után. Pár helyen eléggé költeni kellett, mert nem igazán sikerült meghallani a szöveget, de nagyvonalakban biztosan stimmel. Magáért beszél. Ezt hallom én, Reach The Sky by Marlene Brehm
Az "A térdeiden fordul meg a sors" sort szeretném kiemelni. Az én sorsomért nagyon sok ember "térdel" most. Tudom, hogy meg is fog fordulni a sorsom.

I did not find any lyrics for my following song so I just wrote what I heard on the track. At some places I feel kinda foggy but in general this is what this song is about. It speaks for itself I think. This is what I have heard from Reach The Sky by Marlee Brehm
I would like to call your attention to the line "On your knees is where it turns around". There's a whole bunch of people kneeling down to pray for my sake right now. And I can rest assured because I know my fate will turn around.

Reach the Sky

Another day, another empty promise

Whashed away without at least a warning

Scars remain they widthrew of your story

Now you're braeking

Újabb nap, újabb üres ígéret,

Elmosva, figyelmeztetés nélkül.

Hegek maradnak, elrontják a történeted,

Most összetörsz.

But the storm can never keep you down

If you hold on you can overcome it now

On your knees is where it turns around
'Cause the shell must break before a bird can fly

You can reach the sky

De a vihar nem nyomhat le örökké

Ha kitartasz, győzni fogsz

A térdeiden fordul meg a sors

A tojáshéjnak kell megrepednie, mielőtt a madár repülni tanulna

Elérheted az eget.

And no end there's bow and hard against you

You can stand like the highest tower

Please believe you may not know the reason

But it will make you stronger

Nincs vége a támadásnak, íj feszül ellened

Mégis szilárd lehetsz, akár egy magas torony

Kérlek, higgyj, még ha nem is érted, miért

Erősebbé tesz.

When your hope is gone

And you feel you've lost

There's a breakthrough here for you

Mikor végére érsz a reménynek

És úgy tűnik, eltévedtél,

Van áttörés.

A következő dal nagyon jó, nagyon megszerettem az elmúlt napokban. Elég költői, mesés. A refrént szeretem nagyon, nem bírom kiverni a fejemből. Nem is akarom, nem azért... Day By Day by Andrew Peterson
"Ne add fel, / Még ha a tested meg is romlik! / A lelked nem teszi, / Hanem újraformálódik / Napról napra." Ez jár a fejemben mostanában. Igazából hiszem, hogy az én testem meg fog gyógyulni, úgyhogy igazából nem is romlik meg, csak egy kicsit bénázik most. De fog ez változni! :)

This next one is very good and I have grown quite attached to it lately. It feels a bit poetic, like when you're listening to a story. I like the choir especially, it sticks with me through the days. And that is a good thing. Day By Day by Andrew Peterson
"Don't lose heart / Though your body's wasting away / Your soul is not / It's being remade / Day by day by day." This is what is going around in my head lately. In fact I believe this body won't be wasted away it's just temporarely being funny right now. But this is going to change. :)

Well, we took a train to Kensington

And listened to the children run

Just beyond the garden gate

Where Peter and Wendy played

Vonattal mentünk Kensingtonba

És hallgattuk a gyerekeket,

Akik a parkban szaladgáltak,

Ahol Peter és Wendy játszottak.

There was a sign that said we weren't allowed

To duck inside and join the crowd

Without a son or daughter's hand

To lead us into Neverland

Ki volt írva, hogy tilos

Bemenni a többiekhez

Gyerek nélkül,

Aki Sohaországba kalauzolna.

And it hurt so bad

But it's so good to be young

And I don't want to go back

I just want to go on and on and on

Day by day, day by day

És ez nagyon fájt,

De olyan jó fiatalnak lenni.

Én mégsem akarok visszamenni az időben,

Csak előre akarok menni,

Napról napra.

And everybody's so surprised

When right before your very eyes

Your baby's in the second grade

You blink and it's her wedding day

Mindenki olyan meglepett,

Hogy a szemük láttára

Másodikos lett a kisbaba.

Egyet pislantasz, és mr férjhez megy.

And we just can't get used to being here

Where the ticking clock is loud and clear

Children of eternity

On the run from entropy

Nem tudunk hozzászokni ahhoz, hogy itt vagyunk,

Ahol az idő múlása annyira kegyetlen.

Örökkévalóság gyermekei

Futnak a rendezetlenség felé.

And it hurts so bad

But it's so good to be young

And I don't want to go back

I just want to go on and on and on

Day by day, day by day

És ez nagyon fájt,

De olyan jó fiatalnak lenni.

Én mégsem akarok visszamenni az időben,

Csak előre akarok menni,

Napról napra.

So don't lose heart

Though your body's wasting away

Your soul is not

It's being remade

Day by day by day

Úgyhogy ne add fel,

Még ha a tested meg is romlik!

A lelked nem teszi,

Hanem újraformálódik

Napról napra.

Well, you have never met a single soul

Who didn't feel the curse's toll

Who didn't wish that death would die

Maybe that's the reason why

Nos, sosem találkoztál olyannal,

Aki nem rettegte volna az idő múlását,

Aki ne kívánta volna a halál halálát.

Talán éppen ezért

And it hurts so bad

But it's so good to be young

And I don't want to go back

I just want to go on and on and on

És ez nagyon fájt,

De olyan jó fiatalnak lenni.

Én mégsem akarok visszamenni az időben,

Csak előre akarok menni,

Napról napra.

So don't lose heart

Though your body's wasting away

Your soul is not

It's being remade

So don't lose heart

Don't lose heart

Your body will rise and never decay

Day by day by day

Úgyhogy ne add fel,

Még ha a tested meg is romlik!

A lelked nem teszi,

Hanem újraformálódik,

Úgyhogy ne add fel,

Tested feltámad és sosem romlik meg újra,

Napról napra.

Még egy dalom van, amit ide szántam. Ez az egyik legjobb, ezért is lett az utolsó. Egy fiatal lányról szól, aki álmaiban egy kislány után fut, hogy megmentse a sötét árnyaktól. Sosem sikerül neki.
Krystal akkor ismerte fel, hogy saját maga után futott álmában, amikor elfogadta Jézust. Krystalt gyerekkorában bántalmazták, erőszakoskodtak vele majd elhagyták. Isten azonban új éltetet adott neki. Moved By Mercy by Matthew West
Olyan gyönyörű ez a dal, mintha a Music Inspired By The Story albumról lépett volna elő. Szeretem a zenekart benne, és a duó fantasztikusan jól működik. Matthew és Caitlin hangja nagyon passzol egymáshoz. Persze mindez kevés volna egy nagyon ütős szöveg nélkül, amit a mögötte meghúzódó emberi sors tesz igazán valódivá. Könnyfakasztó, ahogyan a végén a női hang síró kérlelésére a férfi hang felelget: "Vigyél el messzire innen" / (Messzire viszlek innen) / "Ebből az elrontott, rossz helyzetből" / (Minden elrontott, rossz helyzetből) ... "Jézus, nem látlak" / (Vigyázok rád) / "Csak azt tudom, hogy szükségem van rád" / (Hordozlak téged)

I have one more song intended for this post. This is really good so this one is going to be the last. It speaks of a girl who is chasing a younger girl in her dreams to save her from the dark shadows. She can never make it though.
Krystal realized that younger girl was herself when she decided for Jesus. Krystal was a victim of abuse and was neglected as a child. But God gave her a new life. Moved By Mery by Matthew West
This song is so gorgeous like it would come off the Music Inspired By The Story. I like its orchestration and the voices are excellent too. Matthew and Caitlin did a wonderful job with this song. This all would be shallow without the lyrics being so strong. It is made realistic through the story of a real human being whois story this song is resurrecting. Eyes are filled at the end with the woman voice pleading and the male voice answering: "Take me far away now" / (I'll take you far away) / "From this broken place now" / (From every broken place) ... "Jesus, I can’t see You" / (I'm watching over you) / "I just know I need You" / (I'm gonna carry you)

She said "I keep having the same dream

Close my eyes and I’m chasing a younger me

Try to wrap my arms around her

Shield her from the hell that found her

But I’m always just a little too late

I see the tears falling down her face

How come no one protected

The little girl that the world rejected"

Oh, where do you go when you can’t go back

Can’t save the past

And she cries in the middle of the night

Azt mondta "Van ez a visszatérő álmom

Behunyom a szemem, máris egy fiatalabb önmagam kergetem

Próbálom karjaimba zárni őt

Megóvni attól a pokoltól, ami rá vár

De mindig éppen elkések

Látom, könnyek gördülnek le az arcán

Miért nem védi meg senki

A kislányt, akit a világ elutasított"

Oh, hova mész, amikor nem tudsz viszamenni

Nem tudod megváltani a múltat

Ő pedig átsírja az éjszakát

"Take me far away now

From this broken place now

Somewhere they can’t hurt me

I wanna be moved by mercy

Jesus, I can’t see You

I just know I need You

Help me start a new life

Let my heart be moved by mercy"

"Vigyél el messzire innen

Ebből az elrontott, rossz helyzetből

Valahová, ahol nem tudnak bántani

Mozgasson a kegyelem

Jézus, nem látlak

Csak azt tudom, hogy szükségem van rád

Segíts új életet kezdenem

Mozgasson meg a kegyelem"

"I used to be a future burning bright

Now I’m just another sleepless night"

All the hurt that you hide behind that door

I’m not gonna let it hurt you anymore

"For so long I thought You abandoned me

Now I’m starting to see things differently"

I’m the one who began a good work in you

And I’m the one who is gonna see it through

I’ll see you through

"Volt ígéretes jövő előttem

Most pedig álmatlanok az éjszakáim"

Minden rejtegetett fájdalom

Elmúlik, nem hagyom, hogy bántson ezután

"Sokáig azt hittem, elhagytál

Most kezdem máshogyan látni a dolgokat"

Én kezdtem el a jó munkát benned

Én is fogom végig csinálni, befejezni

Végig veled leszek

"Take me far away now

From this broken place now

Somewhere they can’t hurt me

I wanna be moved by mercy

Jesus, I can’t see You

I just know I need You

Help me start a new life

Let my heart be moved by mercy"

Let your life be moved by mercy

"Vigyél el messzire innen

Ebből az elrontott, rossz helyzetből

Valahová, ahol nem tudnak bántani

Mozgasson a kegyelem

Jézus, nem látlak

Csak azt tudom, hogy szükségem van rád

Segíts új életet kezdenem

Mozgasson meg a kegyelem"

Életemet mozgassa a kegyelem!

"For so long I felt so unworthy"

But in My arms all your shame is moved by mercy

"So here I stand, a child undeserving"

Take My hand and let your heart be moved by mercy

"Azt éreztem, hogy méltatlan vagyok"

De nálam elmossa szégyened a kegyelem

"Így itt állok, mint egy gyermek, aki nem méltó"

Fogd a kezem és hagyd, hogy szívedet átjárja a kegyelem

"Take me far away now"

(I'll take you far away)

"From this broken place now"

(From every broken place)

"Take me far away now"

(I'll take you far away)

"From this broken place now"

(From every broken place)

"Somewhere they can’t hurt me

I wanna be moved by mercy

Jesus, I can’t see You"

(I'm watching over you)

"I just know I need You"

(I'm gonna carry you)

Help me start a new life

Let my heart be moved by mercy"

Well I'll take you far away

From every broken place

"Vigyél el messzire innen"

(Messzire viszlek innen)

"Ebből az elrontott, rossz helyzetből"

(Minden elrontott, rossz helyzetből)

"Vigyél el messzire innen"

(Messzire viszlek innen)

"Ebből az elrontott, rossz helyzetből"

(Minden elrontott, rossz helyzetből)

"Valahová, ahol nem tudnak bántani

Mozgasson a kegyelem

Jézus, nem látlak"

(Vigyázok rád)

"Csak azt tudom, hogy szükségem van rád"

(Hordozlak téged)

Segíts új életet kezdenem

Mozgasson meg a kegyelem"

Én messzire viszlek innen

Minden elrontott, rossz helyzetből

Soundtrack:

"Your Love Is Like A River" by Third Day on album Miracle, 2012

"Reach The Sky" by Marlene Brehm on album Reach The Sky, 2012

"Day By Day" by Andrew Peterson on album Light for the Lost Boy, 2012

"Moved By Mercy" by Matthew West on album Into The Light, 2012

Epicentrum

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Sun, 11 Nov 2012 22:21:00 +0100

Az események kellős közepén járok most, ezért adtam a bejegyzésnek az "epicentrum" címet. Úgy érzem, hogy a vihar szemében vagyok: mögöttem is vihar, előttem is vihar, és most egy lélegzetvételnyi időm van.

Kedden jöttem haza a kórházból, ami lassan egy hete lesz. Szerdán jártam a háziorvosomnál; azóta csend honol. Ha visszatekintek, azt kell mondjam, nem láttam előre, hogy ez fog történni. Egyetlen pillanat alatt jött a vihar, kiszakított az életemből mindent, amit tudott, főleg engem. Néhány óra leforgása alatt fel kellett adnom mindent, amit terveztem, és le kellett mondanom mindenről, amit a magaménak gondoltam.

Most azonban béke van. Nyugalom. Itthon vagyok, pihenek. Tűröm a tüneteket. Várom, hogy múljanak. Tudom, fognak. Nem csak az orvosok mondják, nélkülük is tudnám. Vásom az agyvíz immun-vizsgálatának eredményét Pécsről, illetve azt, hogy amikor megérkezik, felhívjanak Szekszárdról a kórházból. Vissza fogok menni, hogy megbeszéljük a diagnózist.

Már nyugodt vagyok. Több, mint tíz napig feküdtem kórházban. Szteroidos infúziót kaptam, és a szervezetem nagyon fáradékony lett miatta. De már kialudtam. Most úgy érzem magam, mint amikor fejbe vágnak, és egy pillanatra elkábulsz. Olyan távoli minden, olyan valószínűtlen.

Még nyugodt vagyok. Ha lesz diagnózis, akkor a betegséget kezelni kell. Akkor ki kell alakítani egy új életritmust. Akkor meg kell tudni, hogy mit tehetek, és mit nem. Akkor vissza kell menni dolgozni. Akkor megy tovább az élet. Most megállni látszik.

Meg fogok gyógyulni. El fognak múlni a tünetek nyom nélkül. Ez a pár hét hegeket hagy maga után, amik miatt több leszek, több leszünk. Jó dolgok fognak történni, már most örülök neki. Mikor? Nem tudom. Hiszek benne. Visszakapok mindent, kamatostul. Hogyan? Nem tudom. Hiszek Benne.

Csak ne hagyjátok abba az imát! Kell, még nagyon kell!

--

I am in the middle of the events right now, that is the reason why the title of this post is "Epiceter". It feels like the eye of the storm: it is both behind me and in front of me and I'm having an interlude, a selah.

I came home from the hospital on Tuesday which is almost a week ago now. On Wednesday I went to see my doctor in town; it's all silence since that. If I look back I have to say I did not see it coming. The storm hit me hard and took the life as I know it from me. In just a few hours I had to give up everything I planned and everything I thought I owed.

Now it is all peaceful. There's serenity here. I am at peace at home. I am enduring symptoms. I am waiting for them to go away. I know they will. Not only because the doctors say they will, I'd know even without them. I am currently waiting on the results of the immune-test to arrive from Pécs – they will give me a call to go back to the hospital to talk about the disease. Only than will I be diagnosed.

I am peaceful again. I spent more than ten days hospitalized. They gave me steroid infusion that made me weary, but I had my rest by now. I feel OK. Now it's like when you get hit by the head and you get all dizzy. Things seem to be just remote now, somehow far away, unreal even, you know.

I am peaceful still. When they'll finally tell me what's wrong with me, it has to be dealt with. It needs treatment. I need a new life, a new rutin. I have to figure out what I can do and what are the things I cannot do anymore. I will go back to work. Life will go on. Not now – it seems to be stopped, paused, on hold.

I am going to be healthy. Symptoms will disappear without a trace. Scars will be left on my life but they are going to make me better. They are going to make us something more. Good things are going to happen and I am glad for that. When? I do not know. I choose to belive. I will get back everything I may loose, with interets. How? I do not know. But I believe in Him.

Just don't stop praying for me. I still need it, big time.

--

Mindjárt jön egy zenés bejegyzés. Végül úgy döntöttem, mégis külön lesznek.
A music-related post is coming soon. I just decided I would separate them.

Jesus, Give Me Rest

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Fri, 2 Nov 2012 22:38:00 +0100

Megint egy zenés bejegyzés következik, mert a dalokkal szeretném illusztrálni, hogy mi is történik velem és bennem. Elvileg (ezt a szót az egyik szobatársam állandóan használja) ez a blog éppen erre való, hogy a dalok narrálják az életem. Ha tehát érdekel, mi is van, akkor most arra kárhoztatlak, hogy dalokat hallgass. Ismét csak angolul vannak, de a világnyelvet nem beszélők kedvéért szeretnék csinálni nyersfordítást. Illetve megint mesélek róluk kicsit, narrálom a narrálást.

Egy barátom küldte nekem néhány napja ezt a dalt. Rajta van az idei holland Continental stúdióalbumon, tehát esélyes a jövő évi magyar repertoárba. De már amikor kijött az eredeti, megragadta a figyelmem az őszintesége.
Én is sok dologról álmodom. És ezek nem is rossz dolgok; remélem, hogy nem azok. De nem féltétlenül ez az én utam. Ez az ötlet motívumként ebben a bejegyzésben talán többször is fellelhető lesz. Az a vágy vezérli, nehogy kivegyem az irányítást Annak a kezéből, Akiébe való. Laura Story, Blessings:

Verse One:

We pray for blessings

We pray for peace

Comfort for family, protection while we sleep

We pray for healing, for prosperity

We pray for Your mighty hand to ease our suffering

All the while, You hear each spoken need

Yet love is way too much to give us lesser things

Első versszak:

Áldást kérve imádkozunk,

Békét kérünk Istentől,

Védelmet és nyugalmat családunkra, még amikor alszunk is.

Gyógyulást kérünk és prosperitást.

Azért imádkozunk, hogy nagy hatalmaddal enyhítsd szenvedésünket.

Te pedig mindvégig hallasz minden kimondott szükséget.

Mégis, a szeretet túl nagy ahhoz, hogy a csekélyebb kérést teljesítse.

Chorus:

'Cause what if your blessings come through raindrops

What if Your healing comes through tears

What if a thousand sleepless nights are what it takes to know You're near

What if trials of this life are Your mercies in disguise

Refrén:

Mert mi van, ha az Isten áldásai esőcseppek formájában érkeznek?

Mi van, ha gyógyításod könnyek által megy végbe?

Mi van, ha ezer álmatlan éjszakába kerül, hogy megértsük, Te közel vagy?

Mi van, ha ez élet próbái valójában kegyelmed álruhában?

Verse Two:

We pray for wisdom

Your voice to hear

We cry in anger when we cannot feel You near

We doubt your goodness, we doubt your love

As if every promise from Your Word is not enough

All the while, You hear each desperate plea

And long that we'd have faith to believe

Második versszak:

Bölcsességet kérve imádkozunk,

Hogy meghalljuk a hangod,

És felbőszít minket, ha nem érezzük, hogy közel vagy.

Kétségbe vonjuk jóságod és szereteted,

Mintha ígéreteid nem volnának elég nekünk.

Te pedig mindvégig hallasz minden elsírt kérést,

És annyira vágyod, bárcsak lenne elég hitünk rá, hogy megértsük:

Chorus / Refrén

Bridge:

When friends betray us

When darkness seems to win

We know that pain reminds this heart

That this is not our home

Híd:

Amikor barátok elhagynak,

Amikor a sötétség győzni látszik,

A fájdalom még inkább emlékeztet bennünket:

Ez nem a mi otthonunk.

Chorus / Refrén

Ending:

What if my greatest disappointments

Or the aching of this life

Is the revealing of a greater thirst this world can't satisfy

What if trials of this life

The rain, the storms, the hardest nights

Are your mercies in disguise

Végszó:

Mi van, ha a legnagyobb csalódásaim

És ez élet fájdalmai

Egy nagyobb szomjúság megnyilvánulási, amit ez a világ nem tud megelégíteni.

Mi van, ha ez élet próbái,

Az eső, a viharok, a legkeményebb éjszakák

A Te kegyelmed álruhában.

A Far From Home (körülbelül "Messze Hazulról") régóta kedvelt előadóm. Tetszik az, hogy nem szégyellik a kétségeket, kérdéseket. Ugyanakkor nagyon szimpatikus, hogy bár érezhető ezek megléte, sosem lépnek át egy határt, ami a hit megingásához vezetne.
Mára csak ketten maradtak az együttesben, egy házaspár. Megjárták a magasságot és a mélységet, sikert és elutasítottságot. Ünnepelt előadóként úgy döntöttek, hogy Afrikába költöznek szolgálni. Senki nem értette őket, mert az élet feladásával járt a döntés. Akkor jöttek haza, amikor azt a betegséget diagnosztizálták a férjnél, ami talán nekem is van.
Direkt nem mondom még ki, hogy mi is az. Nem azért, mert titkolom. Bárki utánanézhet, meg lehet találni könnyedén. De szerintem még nem jött el az ideje, mert még én nem tudom, hogyan is állok ezzel a dologgal. Plusz, a diagnózis maga sem született meg még.
Egyszerűen zseniálisan, művészileg fogalmazza meg az érzést, szinte hihetetlen. Az egyes sorok után az ember fejbe kólintva érzi magát, de a következő ütés máris jön a következő sor végén. Nincsen megállás, és ez tetszik benne épp, hogy alig van idő végiggondolni a szavakat, annyira tömény. Egyszerre szofisztikált és durván egyenes, majdnem nyers. Lenyűgöző, ahogyan a refrén egyre halkabban ismétlődik a végén, visszhangként. Elszomorít, ha tényleg igaz, hogy senki nem tudja kifizetni az árat, ugyanakkor megdöbbent a kegyelem, hogy valaki mégis megtette. Bár az ár nyilván megfizethetetlen.
A híd szűkszavúsága pedig éppen egy nagy hangsúly. Csak jelzésszerűen. Én sem szoktam ennél többet mondani.
Tehát szeretem őket. Hitelesek. Valódiak. Családban, közösségben élnek, gyermekeket nevelnek. Nekem ilyen arca van a megingathatatlanságnak és a szenvedélynek. Nem az látszik rajtuk, hogy megérinthetetlenek, hanem éppen az, hogy az érintés ellenére meghozzák a jó döntést. FFH, Undone:

Verse One:

Open up wide, swallow down deep

No spoon full of sugar could make it sweet

The cancer inside stealing my sleep

Night after night it keeps haunting me

The secrets I keep

Are tearing me up inside

I try to hide them and I wonder why

Why I’m still running when I know there’s no escaping

Első versszak:

Nyisd nagyra szád és nyelj egy nagyot!

Nincsen elég nagy kanál cukor, ami megédesítheti.

A rák bennem ellopja az éjszakai álmot,

Egyiket a másik után, és kísértenek engem.

A titkok, amiket magamban tartok

Szétfeszítenek és megőrjítenek belülről.

Próbálom elrejteni őket és közben azon agyalok,

Vajon miért rohanok, ha egyszer tudom, hogy nincsen szabadulás ettől.

Chorus:

Come undone, surrender is stronger

I don’t need to be the hero tonight

We all want love we all want honor

Nobody wants to pay the asking price

Refrén:

Gyere, ahogy vagy, félkészen, a feladás itt a jó döntés.

Ma nem akarok hős lenni.

Mindannyian szeretetet keresünk, és mindannyiunknak tisztelet és elismerés kell,

De senki nem vállalja érte az árat.

Verse Two:

Fall on my knees, fall on my pride

I’m tripping over all the times I’ve lied

I’m asking please, but I can see in your eyes

You don’t need tears for alibis

It’s true what they say

Love must be blind

It’s why You’re still standing by this sinner’s side

You’re still by my side when all the things I’ve done have left you bleeding

Második versszak:

Térdre esek gőgöm láttán,

Minden hazugságom bukásra ítél.

Könyörögve kérlek, de látom a szemedben,

Hogy Te nem könnyeket keresel alibiként.

Igaz, amit mondanak,

Hogy a szerelem vak.

Hiszen még mindig itt állsz e bűnöző mellett,

Még mindig mellettem állsz, habár minden tettemmel csak megsebeztelek.

Chorus / Refrén

Bridge:

I don’t think I can drive it home tonight

I don’t think I wanna be alone tonight

Híd:

Nem hiszem, hogy hazáig tudok vezetni ma este.

Nem hiszem, hogy egyedül akarok lenni ma este.

Chorus / Refrén

Egy elsírt könny a következő dal, a belenyugvás, a hit könnye a párnán. Ebben a dalban születik meg az elhatározás, a hit. Itt kerül vissza a helyes irány, itt fordul vissza a kormánylapát, itt kalibrálódik újra a robotpilóta. FFH, What It Feels Like (To Be Led):

Verse One:

So this is what it feels like to walk the wilderness
This is what it feels like to come undone
This is what it feels like to lose my confidence
Unsure of anything or anyone

Első versszak:

Tehát ilyen érzés a vadonban járni.

Ilyen érzés félkészen érkezni.

IIyen érzés elveszíteni az önbizalmam

És bizonytalannak lenni mindenben.

Verse Two:

So this is what it feels like to walk the desert sand
This is what it feels like to hear my name
To be scared to death ‘cause I’m all alone
But feel love and peace just the same

Második versszak:

Tehát ilyen érzés a sivatag homokjában járni.

Ilyen érzés a nevemet hallani.

Halálra rémülni attól, hogy egyedül vagyokm

Mégis szeretetet és békét is érezni ugyanakkor.

Chorus:

This may not be the road I would choose for me
But it still feels right somehow
‘Cause I have never felt You as close to me
As I do right now

So this is what it feels like to be led

Refrén:

Ez talán nem az az út, amit magamnak választottam volna,

Mégis helyesnek érződik valahogyan,

Mert még sosem éreztem magam ennyire közelinek Hozzád,

Mint éppen most.

Tehát ilyen, amikor vezetsz.

Verse Three:

So this is what it feels like to just fall apart
To be totally unglued
To find out that if I accept my brokenness
I get more of me, I get all of You

Harmadik versszak:

Tehát ilyen érzés szétesni.

Ilyen érzés eltávolodni

Ilyen érzés megérteni, hogy ha elfogadom törött voltom

Többre lelek magamból, mert mindenre lelek Benned.

Chorus / Refrén

Verse Four:

So this is what it feels like to just walk away
From everything I though kept me safe
To depend just on you for every meal
And find that it’s better this way

Negyedik versszak:

Tehát ilyen érzés kisétálni

És feladni mindent, ami biztonságot jelentett eddig.

Benned bízni és Tőled függni minden egyes pillanatban.

És rájönni, hogy így jobb.

Chorus / Rerfén

A következő dal nincsen fenn YouTube-on, de máshol talán megtalálható, nem tudom. Nem baj, akkor is megmutatom, mert érdemes. A mai nap után éppen ezt éreztem. Nagyon jó volt barátokkal találkozni, és nagyon élveztem. De a végére nagyon elfáradtam. Amíg a többiek a szobában beszélgettek és Híradót néztek és nem tudom, mit tettek, én csak azt éreztem, hogy most itt vége, nem bírom tovább. És ez a dal ment a fejemben. Ezért is lett ez a dal a bejegyzés címe.
A befejezés igazán fennkölt. Az utalás szerintem egyértelműen a 46. zsoltár tizedik verséről szól: "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!"
Tudom, hogy egyedül Jézus Krisztus képes megnyugvást és kiutat adni most. Egyedül Benne bízom, és Tőle várok megoldást. Várom a megoldást. De most talán leginkább csak meg akarok nyugodni Nála. FFH, Jesus Give Me Rest :

Verse One:

I've been walking the wire
Trying hard not to stumble and fall
Too many irons in the fire
About to break under the weight of it all

Első versszak:

Kifeszített húron jártam mióta,

És próbáltam nem megbotlani, nem leesni.

Túl sok fát tartottam a tűz fölé,

És mindjárt felőröl mindennek a súlya.

Chorus:

Let your peace come to me
Oh Jesus give me rest

Refrén:

Add nekem a Te békéd,

Ó Jézus, adj nekem nyugalmat!

Verse Two:

I've been riding the fence
On the one side my ambition on the other my salvation
It's finally making sense
That my need for affirmation is what’s causing this stress

Második versszak:

Súrolom a határaim,

Az egyik oldalon a vágyaim, a másikon a megváltás.

Végre kezd minden értelmet nyerni,

mert rájövök, hogy a megerősítés iránti szükségem okozza a stresszt.

Chorus / Refrén

Verse Three:

I've been trying to hold
On to things that slip through my hands
You’d think that by now I'd know
Better than to chase after shifting sands

Harmadik versszak:

Próbáltam megtartani azokat a dolgokat,

Amik kicsúsznak az ujjaim közül.

Azt hinnéd, eddigre már jobban tudom annál,

Hogy bizonytalan, múló dolgokat kergessek.

Chorus / Refrén

Ending:

Be still, be still
Be still and know

Befejezés:

Légy nyugodt, légy nyugodt,

Légy nyugodt, és tudd!

Végre pedig egy magyar dal kerül a válogatás végére. Azt hiszem, eléggé magáért beszél Horváth Tibor dala, az Uram, megvizsgáltál:

Első versszak:

Uram, megvizsgáltál engem,

Ismered minden lptemet.

Elöl és hátul körülzártál engem,

Felettem tartod kezedet.

Bevezetés:

Még a számon sincs a szó,

Immár egészen érted azt.

Hová menjek Szellemedtől,

És a Te orcád elől?

Hová fussak?

Refrén:

Ha a Mennybe szállok fel, Te ott vagy.

Ha a Seholban vetek ágyat, jelen vagy.

Hajnal szárnyaira kelnék,

A tenger túlsó szélére szállnék,

A Te kezed vezérelne engem,

A Te jobb kezed fogna engem.

Bevezetés

Refrén

Soundtrack:

"Blessings" by Laura Story, on album "Blessings", 2011

"Undone" by FFH, on album "Wide Open Spaces", 2010

"What It Feels Like (Ti Be Led)" by FFH, on album "Wide Open Spaces", 2010

"Jesus, Give Me Rest" by FFH, on album "Wide Open Spaces", 2010

"Uram, megvizsgáltál" by Horváth Tibor, on album "Hadd énekeljem", 1990

Music of the Season

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Thu, 1 Nov 2012 13:47:00 +0100

Ilyen címmel a műértő ember karácsonyi zenét várna, és az ipar nem is áll ettől távol, de most nem ez következik. Nem is Halloween-related stuff jön. De a blognak továbbra is zenével kapcsolatos a címe, úgyhogy "legyünk hűek önmagunkhoz" felkiáltással következzen egy zenei poszt.

Tegnap kérdezte valaki, hogy van-e időm zenét hallgatni, és azt kellett mondanom, hogy nincs. Azért van pár dal, ami most is elkísér, természetesen. Talán mindig lesz. Most nem a moody Brandon Heath és Bebo Norman felvételek következnek, mert nem ez szól a fejben. Most más a hangulat. Már nem sokáig leszek itt, és végül le fogom gyűrni ezt a betegséget. Sőt, meg fogok gyógyulni. :)

Először is egy dal, ami a legrégebben van velem, lényegében amióta csak itt vagyok a kórházban, sőt már talán régebb óta is egy kicsit. Az első pillanattól, hogy eldöntöttem, kórházba jövök, érzem és hiszem, hogy Isten velem van. Nagyon sok megerősítést is kapok – de ha nem kapnék is, eldöntöttem, hogy ezt hiszem. Tudom, hogy Isten velem van, és akár meggyógyulok, akár nem, Ő átérzi, amit én érzek. Sokszor egyedül érzem magam a dolgaimmal, és nagyon jó tudni, hogy van Valaki, aki tökéletesen ért, akinek nem szükséges oly nehezen és fáradságosan kifejeznem magam (amit egyébként a látszat ellenére szívesen teszek, csak talán nem mindig).
Olvastam egy sztorit valahol, ami talán Max Lucado-val esett meg, vagy Rick Warren-nel, már nem is tudom. Megkérdezte egy hölgytől, hogy szerinte mit tett Isten, amikor őt gyerekkorában bántalmazták. Nos, persze nem tudjuk, de az biztos, hogy végig ott volt, és bőgött, mint a záporeső. Ez a hölgy nem tudta ezt elfogadni. Nekem azonban sokat jelent, hogy Isten velem van, és ha mást nem is tesz, érzi, amit érzek. De azt is tudom, hogy mást is tesz. :) (Annak, aki úgy érzi, olvas a sorok között: most ne. Engem soha nem bántalmaztak gyerekkoromban.) Ez tehát a Weeps a Fireflight-tól.

Most pár dal következik, amik már itt, a kórházban találtak rám ismét. Előbb egy régi kedvenc, egy nagyon régi albumról. Akkoriban hallgattam sokat, amikor a családdal először jártuk Karintiában, Palinál. Legalábbis én ide kötöm. Egy saját készítésű kazettán volt rajta. A magyar változatot ismertem meg először, később akadtam rá az angol nyelvű eredetire. Teljes hangerőn bömböltettem a kocsiban, legalábbis így emlékszem. Persze, aki ismer, csak kétkedve mosolyog.
Van jobb minőségű változat is fenn, de ez tartalmazza teljes hosszában a dalt. Egy beszélgetés során találtam rá megint, innen is köszönöm. Tetszik a kórus, és persze a szólógitár kis dallama legendás. Reuben Morgan nagyon fiatal. A hegyekről, sík mezőkről új dal száll fel az Ég felé, avagy Hear Our Praises a Hillsongtól.

Ugyanannak a beszélgetésnek a nyomán került elő ez a dal is, mint az előző. A franchise is egyezik, csak ez most épp Londonból érkezik. Az első album még nagyon autentikusan hangzott, legalábbis nekem jobban kilógott a sorból, mint az újak. Nem rosszak azok sem, de erre hamarabb felkaptam a fejem, hogy úgy mondjam. Az albumon pedig az egyik kedvenc dal ez volt mindig is. A komfortzónából való kilépésről szól ez a dal, és Jézus középpontba helyezéséről. Hát, tanulom, főleg most. Most könnyebben megértem, hogy minden perc ajándék, amit kapok, és bármi bármikor megtörténhet. És még nem is zsörtölődhetek miatta, mert nem is volt az életem a sajátom soha. Már régóta többszörösen sem az. Nem is szeretném, ha úgy tennék, mintha birtokolnám az életem. Még elhinném. Tehát ezzel a dallal azt a vágyam is kifejezem, hogy szeretnék visszatérni a jó fókuszhoz. Itt nem kell nagy tévedésnek lennie, egy kicsi is nagy hibához vezetne hosszú távon. Talán ennek mégsem kell megtörténnie. Remélem. Centre of My Life, a Hillsong London-tól.

Az utolsó dal ebben a sorban most egy frissebb darab. Egy kedvenc albumomról szól, ahonnan az ébresztőm is származik a jobb napokon. A mondanivaló nagyon hasonlít az előző daléhoz. Ebben egy kicsit több szó van arról, hogy Jézus középpontba helyezése saját magamról való lemondással jár. Amikor ez nehezen ment, azt a bátorítást kaptam, hogy bár én lemondok magamról, Ő nem mond le rólam. Sokkal többet jelent, ha Isten építi a jövőmet, mintha én tenném. Centre Of It All, a Desperation Band-től.

Soundtrack:
"He Weeps" by Fireflight, from album "Now", 2012
"Hear Our Praises" by Hillsong, from album "Shout To The Lord" volume one, disc one, 2000
"Centre Of My Life" by Hillsong London, from album "Shout God's Fame", 2004
"Centre Of It All" by Desperation Band, from album "Centre Of It All", 2012

Köszönöm!

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Wed, 31 Oct 2012 23:17:00 +0100

[For English verion please scroll down] Ezt a bejegyzést egy másik részeként akartam először megírni, de aztán rájöttem, hogy önállóan van helye a többi között. Tehát külön írom meg.

Tudom, hogy egyre messzebb jut a híre, hogy kórházban vagyok. Először nyilván a munkahelyemen mondtam el, és a család meg a Gyüli is nagyon hamar megtudta, észre vette. Aztán a rokonságban és a barátok között terjedt el hamar. Sok emailt, csetet, SMS-t és hívást kapok. Őszintén bevallom, sokra nem tudok válaszolni, mert nem marad rá alkalom. Ezt rendkívül sajnálom, és részben ezért írom meg ezt a bejegyzést hamarabb, mint terveztem. Ha tehetném, minden egyes SMS-re, FB-üzenetre, csetre válaszolnák egyenként, és minden hívást felvennék. Ez azonban sajnos lehetetlen most. Sajnálom, de kérlek, ne hagyjátok abba, mert nagyon-nagyon jól esik!!! Ma például felhívott valaki, (és én fel tudtam venni,) s mesélt egy picit, meg kérdezett is, és nagyon örültem neki, és nagyon jó volt! És esténként kicsit szoktam facebook-ozni, az is sokat jelent, még ha nem is feltétlenül a kórházról szól a társalgás.

Tudom, hogy nagyon sokan nagyon sokat gondoltok rám. Köszönöm szépen! Tudom, hogy sokan imádkoztok értem. Köszönöm szépen! KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Ne hagyjátok abba, kérlek benneteket! Azt hiszem, ez egy erős támadás ellenem, és talán mások ellen is (család, Gyüli). Nem könnyű végig csinálni, de szeretnénk együtt győztesek lenni benne. Szeretnék úgy visszagondolni erre az időre, hogy fordult az életem, és szeretnék közben mosolyogni, mert jobb irányt vett. Az orvosok néha nem tudnak sokat, és a mostani kezelés is tüneti csak, sejtésre alapozva. Ne értsetek félre, jók a szakemberek, de a tudomány mai állása, és a rendelkezésre álló eszközpark nem enged ennél többet. Ezért kérlek, hogy továbbra is gondoljatok rám és imádkozzatok értem, ha tehetitek, mert ez kihoz engem a rossz érzésekből, és végső soron ez hoz ki a kórházból is.

Nehéz volt meghozni a döntést, hogy vállalom a vizsgálatokat és vele a kórházat, és ezzel talán feladom a munkám is. Meghoztam. Ezzel kapcsolatban egy jó hír a végére, ami felbátoríthat titeket is: egy komoly határidőt kitolt a munkaadóm november 1-ről december 1-re. Így megint látok reményt arra, hogy megtartsanak engem mint munkaerőt. :)

===
English version 1.0.1
(version code only makes sense having serious CW-training possibly gained during Hart of Dixie and/or Secret Circle marathons)
===

This post was inteded to be written later on but I decided to move it up before schedule because I realised it has its own well-deserved place among other entries.

It is slowly becoming common knowledge now among folks that I am an inmate at this place called Balassa Hospital of Szekszárd. I had to inform my co-workers and my bosses after inmediate family first but of course my bigger family and my church (by that I mean the congregation) both learned the fact quickly. After that my relatives and other friends followed and things started to flood. Emails, chet messages, phone calls, etc. I acknoledge I do not always manage to make the time to reply to all of those. I would most like to do just that. I am really and terribly sorry for all the messages that I can't reply to. They are one of the very reasons this post had to fly in early. If I had the time I would answer all the calls and reply to all the messages with the same effort you are putting in to make them as uplifting and encouraging as they are – but I have to admit that it is humanly not possible right now. I know, I know, when would it be if not now, being hospitalized, you would say. And you are right, too. Still, I am very sorry. But I have to ask you, not to give it up. These messages that I get from you and from my provider saying I have unreceived calls have a special value to me. Just today I got a call from a friend that I managed to take and we spoke some minutes and she asked some questions and I got to hear her laughter and it frankly made my day (OK, maybe up to the point where I got some friends and family arriving personally). It does not have to do anything with hospital and medicine and the sort of that, but these calls and texts and little conversations on Facebook do mean a lot to me.

I know a lot of you are thinking of me a lot of times. I am thankful for that. And I know a lot of you are praying for me too. I appreciate that. What is even more, I thank you for that and I am counting on it now. Once again let me just say, THANK YOU. Please, if you can, do not stop the praying. I beleive this to be a heavy attack against me and maybe my family and my church. It is not easy to live through these curcumstances but to be the winner in these hard moments together is what we all want I think. For me personally I would like to think of this time of my life as a turning point. And I want to smile having that very thought too because I would find that it was indeed a turning point leading towards something even better than this. Sometimes doctors don't know much and my current treatment is also based on some assumptions and are only handling symptoms. Don't get me wrong, I am not saying my doctors are in any way bad professionals but there is only so much medicine and human effort can do at this state of science. So please I am asking you to keep me in your prayers if possible because you are dragging me out of darkness and most certainly you are bringing me out of this hospital with those prayers in the end.

It was indeed very hard for me to decide to leave my job site and the hotel, risk and very possibly give up my job, move in to the hospital and take the tests. I made the decision somehow though. For the ending of this post I have a good news regarding that. I wish this would be an encouraging for you to keep on as well. I just read a mail from my boss saying a very important deadline was rescheduled from the first of November to the first of December. Now I can see some hope again that I may by capable to keep my job and they may keep having me as an employee. :)

The English version is clearly longer now. I wonder why that is. :D

scope of activities: getting social

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Wed, 31 Oct 2012 21:46:00 +0100

A mai menetrendben a főszerep a vendégeké volt. Több baráttal találkoztam, mint otthon tettem volna, és valaki nagyon sokat utazott ezért. Az a valaki nem én voltam, de teljesen megértem őt, hiszen egy ilyen jóképű fickóért, mint én vagyok, bárki meghozná ezt az áldozatot.

Na, kis komolyságot, ha kérhetem.

Reggel tovább aludtam, mert jól esett volna. Értsd: a szobatársaim már reggel hatkor kukorékoltak. Mind az öten hatvanasok mondjuk, kemény fizikai munka, de legalábbis aktív mérnöki életvitel után illetve közben kerültek ide. nem csoda hát, hogy hamar kelnek, meg az itteni időbeosztás is ezt segíti elő. Az egyiket Pécsre vitte a betegszállító, tehát már hétkor vigyázzban állt a küszöbön. Tizenegykor jöttek érte... Másik kettő délelőtt hazament, ők meg a lelkesedés miatt keltek a szokásosnál is korábban. Persze nem kell aggódni, nem maradt üresen a kórterem, beteg mindig van, keresni sem kell.

Reggel nagyvizit volt, a főorvos maga járt körbe, az összes orvossal és a főnővérrel. A főorvos nálam személyesen is megállt, leült mellém, és elmondta a doktornővel vállvetve, hogy mi is fog történni velem. Erre már érdemes volt felkelni. Na nem az ágyból... az azért mégis túlzás volna.

A délelőttöt még az ágyban töltöttem a kötelező pihenés miatt, amit a lumbálás miatt írtak nekem elő. Délután pedig megkezdtek egy kezelést, végre. A MR mutatta agyi elváltozás okait sikerült leszűkíteni, a gyanút azonban csak az agyvíz kiértékelése tudná megerősíteni. Ezt csak Pécsett végzik, ezért a doktornő ma leküldte a mintát a betegszállítóval. Az eredmény még akár hetekig nem jöhet, addig viszont nem akarunk várni. Ezért beleegyeztem egy szteroidos kezelésbe, mintha tudnánk, hogy az agyi elváltozás oka autoimmun betegség, aminek a kiváltója egy ismeretlen eredetű gyulladás lehetett valamikor. A kezelés tüneti, de nem a rohamokra van (azok nem kezelhetőek és vélhetően maguktól el fognak múlni, ahogyan szeptemberben a kettőslátás is elmúlt, ja mert ilyen is volt), hanem az autoimmun betegségre. Ezt visszafordítani vagy meggyógyítani nem lehet, de ezzel az egyszeri kezeléssel elvileg megállítható, hogy az immunrendszerem egy korábbi gyulladás miatt túlreagálva az agyam bizonyos sejtjeit pusztítsa. Tehát a szteroidokat egy meg nem erősített sejtés alapján kapom, és remélem, hogy az orvosok jó szakemberek. Azt mondják, hogy még nem felelet meg a McDonald-kritériumoknak, de kezdek rájuk hajazni. Ez mondaná ugyanis ki, hogy van-e autoimmun betegségem. Tehát az agyvíz elemzéséig nem tudni pontosabbat, de a kezelés elkezdődött. Az auoimmun betegségek leismertebb formája a sclerosis multiplex egyébként, ha valakinek semmit nem mondana a kifejezés. Ez utóbbi a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedése lenne.

Ezer milligramm hatóanyagot kapok szteroidból, intravénásan, mert tablettából ennyit veszélyes volna megenni. Körülbelül másfél-két óra alatt csepeg le az infúzióban. (Egyébként eszébe jut valakinek, hogy az infusion szót használja az angol az ízesített teák megnevezésénél is? Ez csak egy egy apró asszociációs tény az elmém működéséről. Ebben az esetben a szó az "ízesítésnek" felelne meg. Tehát a vérem ízesítik? Kinek?) A mellékhatása gyomorfekély lehet. Ez lényegében gyomorsav-túltengés. Ezért többet kell ennem, főleg édeset. És legfeljebb napi három deci kólát ihatok. (Most épp étcsokis Bounty-t hajszolok.) Tehát javul az étvágyam, ÉS ráadásul felpüffedhet az arcom. Erre kérdéssel válaszolnék: ennél jobban? Az orvos csak nevetett.

Miután tehát megvártam az infúziót, megvártam az ágyban, hogy lecsepegjen. Utána megebédeltem, a káliumvesztéssel járó, rossz szájíz elkerülendő (nem sikerült, elkerülni a rossza szájízt). Aztán megjöttek Apáék, én meg elmentem lezuhanyozni. Közben bevérzett az infúzió után bennem hagyott tű, de semmi para. Ebéd után beszélgettünk, sétáltunk is egyet, a lumbálás után először, nagyon jól esett. Kicsit még fáj a hátam, remélem, elmúlik. Azért nem vagyok hozzászokva, hogy kiáll a hátamból egy tű. Délután Apáék elmentek, utána indult a vendégforgalom.

Próbáltam pár SMS-re válaszolni, talán egyre sikerült. Sajnálom, többre nem futotta. Előbb Fruzsina jött meg, és jót beszélgettem. Szeretem hallgatni, ahogy mesél, úgyhogy kicsit kérdezgettem, régen hallottam nagyon. Aztán Tamás érkezett meg, neki is nagyon örültem. Elmeséltem, hogyan vagyok, mit mondanak az orvosok. Persze, hogy próbálom kitalálni, hogy miért éppen most jöttek elő a tünetek. Nagyon nehéz nem a stresszre gondolni, amit a munkavállalás okoz, hiszen az időzítés magáért beszél. Azért nem egyértelmű, hiszen nem először csinálok fizikai és szellemi stresszel járó "munkát". Sőt, nem is ez a legnehezebb, amit csináltam. Tamás szerint még korai ezt a kérdést feszegetni, és most a gyógyulás fontosabb, mint a tanulságok. Talán igaza is van, nem is firtatom a kérdést most. Tamás megkent (izraeli!) olajjal és imádkozott értem. Hamarosan megyek haza! Nem ezért, de ezért is.

Még el sem mentek, már megjött Tim. Neki is meséltem, amiért hozott egy szatyor kaját. Fogalmam sem volt, hova fogom tenni, ezért az ágyamra tettem hanyag eleganciával. Megkínáltam hellyel őt is, nekem most itt csak erre futotta. Meg házi almával, felvágva és hámozva, és nagyi készítette házi aszalt gyümölccsel, ami azért, valljuk be, jó. Jót beszélgettünk, és megegyeztünk, hogy kéne már jelentkezni az államvizsgára, mielőtt lekésünk róla. Az erre való tanulásról nem esett szó.

Végül megérkezett Ádám is, az országból, ahogyan régen Németországra utaltam. Kint dolgozik, már albérlete is van, csak kivett egy hét szabadságot, hogy régen látott exszobatársát meglátogassa a kórházban. Igazából nem ezért jött haza, de jól hangzik. Megígértem neki, hogy meggyógyulok. Hamar. Ő is hozott egy szatyrot, fogtam a fejem. Jó dolog betegnek lenni, leszámítva, hogy... az ember beteg. De a többi tényleg jó!

Amúgy én nem vagyok beteg. Ma már megint ki tudtam menni a szabadba egy kicsit, és a délutánt kint töltöttem a folyosón ülve. A kezelés elvileg vasárnap délelőtt befejeződik, hétfőn meglátjuk, mi lesz velem.

Hosszú és fárasztó napom volt. De nagyon jó. Most viszont jól fog esni a pihenés. A szoba már alszik.

Beszélgetés közben is többször volt rohamom. Már gyengül, de egyelőre nem marad el annak ellenére sem, hogy tegnap kevesebb volt. Remélem, hogy a vendégeim nem érezték magukat rosszul miatta. Tamás szerintem észrevett egyet-kettőt, a többiek talán nem. Remélem!

lumbar puncture

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Tue, 30 Oct 2012 21:00:00 +0100

Ma délelőtt szív- és érrendszeri ultrahang vizsgálaton voltam. Ez kettő különböző vizsgálatot jelent.

Először az érrendszeri ultrahang vizsgálaton vettem részt. A kezelőorvosom végezte, közben folyamatosan kommentálta is, amit lát. Én nem tudtam beszélni, mivel a nyakamon lévő ütőereket vizsgálta, és csendben kellett lennem. Hypertoniás, azaz magas vérnyomásos betegeknél, mint én vagyok, gyakori, hogy az érfalak megvastagodnak; az orvosom szerint ez előbb-utóbb kialakul ilyenkor. Már nálam is látszik a folyamat kezdete, de még jó állapotban vannak az ereim. A vér áramlása egyébként szabad és egészséges, a szív erélyesen, határozottan ver, legalábbis az alapján, ami itt látható.

A második vizsgálat a szív ultrahangja volt. Ezt is a kórházban készítették el, de másik tömbben. Betegszállítók vittek, de gyalog jöttem vissza, mert nem volt kedvem megvárni őket, és nagyon jó idő volt. A szívem láthatólag szintén rendben van, semmi sem indokolja az agyban lévő dolgokat, bármik is legyenek azok. Az egyik billentyűm talán túlnyit, de ez nem okoz semmilyen zavart.

Ezzel a kettő közül egy gyanút kizártunk, marad az autoimmun betegség, amit ismeretlen eredetű gyulladás váltana ki. Tehát végső soron nem sok tudható. Azért, hogy ezt megerősítsék, azt mondták, készíteni kellene egy agyvíz mintát. Ez lényegében a címben is szereplő, hírhedt eljárás során készül el, úgy, hogy a gerincbe döfnek egy vékony tűt ott, ahol már nincsen velő, és ezen a vékony tűn keresztül levesznek néhány milliliter folyadékot. Mielőtt belementem, Anyával sétáltam egyet a kertben. Elvégre ki tudja, mikor fogok legközelebb saját lábamra állni és kimenni a levegőre. Ha egyáltalán ez lehetséges lesz. Ilyen vizsgálat során minden előírás betartása ellenére is lehetséges a szövődmény, ami végleges lebénulással vagy halálos agyhártyagyulladással járhat.

Ezekkel a rózsás gondolatokkal érkeztem vissza az osztályra. Gyorsan megettem az ebédem, közben az orvos és a nővér már jöttek is a tűvel, hogy leszúrjanak, mint egy malacvágáson illik. Csak felessel nem kínált senki. Engem legalábbis, bár gondolom, ez normális, a helyzetet tekintve. Pedig jól esett volna.

Mindenkit kiküldtek a kórteremből, felültettek az ágyra, felhúzták a pólóm, a doktornő nekifohászkodott, a nővér lefogott, aztán bele a tű a hátamba. Kellett volna lazára venni, hogy a tű betaláljon az ágyéki gerinccsigolyák közé, de nekem nem erősségem a lazaság, most sem sikerült. Az első tű majdnem beletört, és miután elhajlott, ki kellett venni. A nővér elfutott másikat hozni, és elvitte magával az emberi színemet is. Ez utóbbit nem is hozta vissza a vizsgálat végéig.

A második tűvel csak sikerült valahogy betalálni. Munkás volt szerencsétlen doktornőnek, én meg ott ájuldoztam, hogy vegyék már ki, az a víz nem azért van, hogy kifolyassuk onnan. Mikor kihúzták a tűt, annyi lélekjelenlétem maradt, hogy megmozgassam a lábaim. Mozogtak. Hála Istennek! Később kiderült, hogy az a kis zsibbadás a jobb oldalon normális volt.

A vizsgálat kora délután volt, a következő 24 órát ágyban kell töltenem. Ebből két órát átaludtam nagyjából, legalábbis tartott egy jóleső, jótékony zsibbadás. Közben Anya halkan felolvasott nekem egy forradalmi teológiai könyvből, miből másból. A gyerekkorom idézte, amikor esténként a "Miért várj?" című lexikont olvasta nekem.

Délután több látogatóm is volt, megnézték, hogy megeszem-e a vacsorát. Jut eszembe, és el ne felejtsem, még a vizsgálat előtt megérkezett Dani nagybátyám, a várpalotai rokonság üdvözletét és csomagjait hozva. Most már nem elég a polc, a szekrény felét is befoglaltam, és az erkélyen is az én holmim van. Ha egyszer kiköltözök innen, a cuccok fele eltűnik.

Most felültem az ágyamra, egy kicsit mailezni meg netezni. Közben új szobatárs érkezett az egyik helyére. Holnap ketten hazamennek azok közül, akik már alszanak. Lehet, hogy nekem maradnom kell a hosszú hétvégére is. Ez bizony nagyon szomorú...

Vendégek

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Mon, 29 Oct 2012 20:45:00 +0100

Ez a bejegyzés azokból az írásokból készül, amiket az elmúlt napokban kaptam. Vettem a bátorságot, hogy hozzájuk nyúljak, és kicsit alakítsak rajtuk, de alapvetően szó szerinti idézetek. Nem is fűzök hozzájuk sokat, mert szerintem nem szükséges.

Először egy vers:

Nem aggódom, de féltelek.

Megdermesztő a helyzeted.

Tudom, nem véletlen,

a sztori vége különleges.

Most a könyörgő szavak gondolatát elvetettem.

Isten látja, hogy a szívem feszül, érti minden érzésem.

Az Ő átható jelenlétében állok

csöndben és várok.

Talán egy könnycsepp jön,

de mosolygok is.

Aztán pedig egy írás, amit máshol is posztoltam:

Az igaz, amit Isten mond: meggyógyultál az Ő sebeiben. Nem az igaz, amit a körülmények vagy az orvosok mondanak. A te leletedben ez áll: [Jézus] "a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézs. 53:5)

MR pozitív

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Mon, 29 Oct 2012 20:40:00 +0100

Tegnap nem írtam, de lényegében nem is történt semmi érdekes. Délelőtt Istentiszteletet hallgattam telefonon, este pedig ugyanazt a tanítást szerkesztettem és töltöttem fel a Gyüli blogjára. Tehát nagyjából ugyanazt csináltam, mintha otthon lettem volna. Ez egy általános következtetés is, amire ma jutottam: ha a munkát nem veszem figyelembe, lényegében ugyanazt csinálom, mint otthon tenném. Csak a körülmények szerényebbek. Éjjel-nappal Gyüli és Conti és minden más. Talán csak annyi a különbség, hogy otthon már megnéztem volna néhány epizódot a Dr. Csont-ból (Bones) késő éjjel. Itt viszont nem nagyon van rá idő. Sem lehetőség.

Ma Pécsett jártam. Miután tegnap semmi nem történt, ma végre megint volt vizsgálat. Az MRI gép alá feküdtem be. Jó hangos volt, egyébként semmi érdekes. Kicsit talán enyhülnek a rohamok, és biztosan ritkulnak is, de ez csak tüneti változás lehet. A valóságban nem javul a helyzet.

Odafelé is és visszafelé is sokat beszélgettünk, ami nagyon jól esett nekem. Kaptam egy CD-t, rajta a képek, amiket a vizsgálat során készített a gép. Ma végre megérkezett a kezelőorvosom, akivel akkor ismerkedtem össze, amikor megnézte ezeket a képeket is. Azt mondja, hogy sajnos nem negatív az eredmény. Hanem pozitív.

Most fel van adva a lecke. Örüljek, vagy ne? Végre találtak valamit! De akár rossz hír is lehet. Az orvosok sem tudják pontosan. Nem daganat, nem epilepszia, de komoly. Holnap további vizsgálatok lesznek, kétféle ultrahang, és ezek eredményétől függően talán más is.

A vacak katódcső miatt nem tudok blogot írni sem, mindig ez a TV megy. Nem tudok gondolkodni. Persze, nem tudnak a szerencsétlenek mást tenni az idejükkel itt a kórházban. Unalmasan telik nagyon. Megismerem az összes reklámot is.

Szóval most nagyon fura helyzetben vagyok. Van valami az agyammal, de nem tudom, hogy pontosan mi is. Kicsit ijesztő, kicsit közömbös is. Most épp kezdek megint tünetmentes lenni, és kezdem sajnálni a munkám megint. De már letettem róla, azt hiszem.

Este itt voltak a nagynénémék is látogatóban, és másokkal is beszéltem. Nagyon örültem nekik, hiányzik az otthon, és jól esik, hogy gondolnak rám. Sokan teszik, tudom. Ez könnyebbé teszi a bizonytalanságot, és könnyebbé teszi a bizonyosságot is.

16. zsoltár

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Sun, 28 Oct 2012 13:15:00 +0100

Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!

Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.

Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.

URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.

Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.

Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

(kiemelés tőlem)

második nap

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Sat, 27 Oct 2012 19:36:00 +0200

Egy napon és egy éjszakán vagyok túl. Azoknak, akik nem tudják: Szekszárdon vagyok, a kórházban, kivizsgáláson. Egy különös neurológiai panasszal érkeztem, ami miatt itt tartottak, legnagyobb örömömre.

Úgy volt, hogy ma MRI vizsgálat lesz, de nem jött össze. Csak hétfőre kaptam időpontot. Viszont egy nagyon emberséges orvos érkezett ma (az előző is jó volt egyébként, semmi gond). Sem ő, sem a tegnap ügyeletben lévő orvos nem a kirendelt kezelőorvosom, ő ugyanis csak hétfőn érkezik.

Az MRI helyett EEG vizsgálat volt. Erről sokat hallottam Németországban, tanultam is róla, ezért érdekes volt. Kicsit elbeszélgettem a nővérrel, aki csinálta a vizsgálatot. Maga a folyamat elég unalmas volt, fél óráig kellett mozdulatlanul feküdnöm. Néha szerintem elaludtam, olyankor köhintett egyet a nővér.

Nem is volt más vizsgálat ma, csak ez. És az EEG is negatív lett, tehát semmi elváltozást nem találtak az agyam működésében. Kaptam viszont egy gyógyszert, de nem azért, mert tudják, hogy ez segíteni fog, hanem azért, mert tudják, hogy ez nem árthat. Ha hat, akkor fel lehet állítani a diagnózist, ha nem, akkor pedig még egy betegséget kizártunk. Eddig nem igazán érzem, hogy hatna. Hétfőn az MRI vizsgálattól sokat várunk, úgy látom.

Sokan kérdezik, hogy mi történt, illetve sokan kívánnak gyors javulást. Igazából az egész osztályon én vagyok a legegészségesebb, az orvost is belevéve, aki szerintem meg van fázva. A rosszullétek hamar múlnak, és utána minden a legnagyobb rendben. Ma már segítettem a konyhás néninek elpakolni a tányérokat. Egyébként a kórházi kaja legendás, úgyhogy kitüntetve érzem magam, hogy ezt is kipróbálhatom.

Köszönöm szépen a törődést! Sokat jelent nekem, hogy gondoltok velem! Abban bízom, hogy hamarosan kiderül valami, és visszatérnek a dolgok a normális kerékvágásba. Szívesen dolgoznék is ahelyett, hogy itt ülnék a kórházi folyosó végén a széken, és várnám, hogy lemerüljön a lapos egyébként bajnok akksija.

Az osztály ügyeletes Istvánja most éppen a doktornő helyett a tanárnőt hívja véletlenül másodpercenként. Biztos eltévesztette. Ha ő nem lenne, még ennél is unalmasabb lenne az élet. Csak a szobából kiszűrődő TV-hang hallatszana, meg a távoli főút zaja. Odáig nem merészkedtem, amikor kiszöktem a délutáni alvás után egy sétára.

Holnap? Nem megyek Gyülibe. Nagyon fura lesz. Majd keresek helyette valamit. Vannak könyveim, van netem, majd csak tudok valamit kezdeni magammal.

Újratervezés

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Fri, 26 Oct 2012 20:44:00 +0200

Szekszárd, Balassa János Kórház. Az új otthonom határozatlan időre.

Nem tudom, más hogyan olvassa ezeket a szavakat, engem meglehetősen sokkoltak. Egy komolynak tűnő, de gyorsan múló rosszullét miatt érkeztem ide, miután az elmúlt napokban sűrűbben tört rám. Az orvos, aki felvett, azt mondta, hogy nem tudja, mi lehet a baj, úgyhogy jobb, ha felkészülök rá, hogy itt leszek egy darabig.

Nem volt könnyű. Otthagyni a munkát, a szállodát, és beköltözni a kórházba úgy, hogy nem tudom, meddig leszek itt. Nyilván reménykedem benne, hogy nem sokáig. De nem lehet tudni előre. Annyi bizonyos, hogy ma volt egy laborvizsgálat, ami hibátlan eredményt adott, és egy CT vizsgálat is, ami szintén negatív lett. Úgy tűnik, a tumor és a daganat kizárható. Holnap megyek Pécsre, ahol az MRI gépbe fekszem be. Néha azt kívánom, hogy legyen negatív minden, máskor pedig csak szeretném, ha túl lennék rajta, és mehetnék vissza dolgozni. Ha még lesz hova visszamenni.

Ez aggaszt legjobban talán. Gyakorlatilag csak most kezdtem el érdemben dolgozni, önállóan végezni a munkámat, beosztani az időmet, a pénzemet, stb. De csak egy napig élvezhettem a nagybetűs életet, és máris jött a kanyar. Nem láttam előre. Most aztán megy az újratervezés, megfordulnék, ahol csak lehet. De nem lehet. Úgy tűnik, hogy egyetlen irányba megy ez a forgalom.

Most kezdődik az első éjszakám a kórházban. Egy nyomorult ágy, hozzá egy apró éjjeli szekrény minden, amit a saját területemnek tudhatok. A szobát, a TV-t, az erkélyt öt másik beteggel osztom meg, a mosdót és a zuhanyzót huszonnéggyel. Köztük van, aki szinte magatehetetlen. Én meg blogot írok a folyosó végén. Több a cuccom, mint ami elférne, és a szüleim a látogatási idő végeztével még bőven itt voltak. El vagyok kényeztetve.

A szobában TV szól, a nővérke most kapcsolta le a lámpát a folyosón. Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra dolgozik össze. Megyek, és álomba sírom magam.

recharge

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Thu, 25 Oct 2012 11:25:00 +0200

A hetes pályán utazom. A taft kipurcanna, olyan idő van odakint. Persze idebenn a buszban jó az idő. Kint viszont szitál a köd.
Egyébként alig vagyunk a járaton, a sofőr nézett is egy nagyot.

Kaposvárra utazom. A Cemex csoportnál dolgozom, kiközvetítve. A vállalatcsoport új informatikai rendszert vezet be jövő hónap elején, és azt fogom betanítani a kaposvári telephely dolgozóinak. Egy betongyárról van szó egyébként. Talán lesz egy szék is a konténerben a gyári tartozékként járó tájszólás mellé - viccelődtünk egymás között a központban. Izgatott vagyok. A legtöbben már tegnap leutaztak a helyszínre, én csak ma tudok menni. Délután megnézem a telephelyet, talán egy gyors teszt is belefér az időbe.

Az imént felébredtem itt a buszon alvás közben, de most nem azért, mert folyott a nyálam. Ötletem támadt. Az, hogy megint elkezdem a blogom. Ha már van miről mesélni. A jövőben tehát talán nagyobb aktivitásra lehet számítani itt is. Sőt, még az is lehet, hogy a blog bőrét is lecserélem. És kipróbálom, hogyan megy a Blogger mobilon. Most is onnan írok. :)

A Twitteren is megélénkülhetek, ha van netem, azt hamarabb előrántom. Sőt, talán képeket is készítek. Ejj, de sok a talán! Ez egy ilyen időszak. Na, majd meglátjuk.

Ahogy a német mondja, bis bald.

Álmodó

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Mon, 12 Mar 2012 20:00:00 +0100

Oxigénpalack, szemüveg, békaláb. Merülök.

A hetekben beszélgettünk valakivel rólam (köszönöm egyébként innen is!), és megint kiderült, hogy más világban élek. Akkor úgy tűnt, konkrétan álmodom, ami azért nem annyira jó, mert ugye az ember egyszerre egy helyen tud lenni. Illetve, jó vagy nem jó, így vagyunk kitalálva. Baj akkor van, ha az a hely nem az itt és most. A dolog tanulsága sokrétű, a problémával nem először találkozom. Próbálok odafigyelni rá jobban, mert magam sem szeretném átaludni az életem. Élvezem, hogy a fejem néha a felhőkben van, főleg, ha közben földig ér a lábam.

Szóval ebből a beszélgetésből indukálódik sok gondolat bennem mostanában. Most egy kis mese következik magamról, magamnak. Valós történések alapján.

Tovább »

Conti 2012-es évad

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Wed, 29 Feb 2012 13:50:00 +0100

Kedves Mindenki!

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani néhány rendkívül jó lehetőséget a Continental missziós szervezettől.

Tovább »

my eyes have seen (not dismissed though)

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Thu, 8 Dec 2011 20:42:00 +0100

Ma délután utaztam hazafelé a fővárosból. Amikor elindultam, még javában sütött a Nap, mire a Lágymányosiról (pardon, Rákócziról) lefordultunk, már csak a Hold világított, meg a csillagok. Mindkettőt alaposan megbámultam. A Napot, meg a Holdat. Figyeltem, hogyan ragyognak, és beengedtem a fényüket a szememen án, egészen mélyre.

Szoktál szemlélődni? Szoktál néha az Égre nézni, hogy azon tűnődni, hogy van-e ott valaki?

Tovább »

walk this frozen land

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Thu, 1 Dec 2011 16:36:00 +0100

Piszok hideg van mostanában, de egyáltalán nem bánom. Na persze, könnyű mondani a meleg lakásból, az ablakban ülve, forró teát kortyolva, karácsonyi zenét hallgatva. Egy barátom mondta nemrég, hogy a hideg telet csak addig szeretjük, amíg ki nem kell lépni a küszöbön. Na persze kellő mennyiségű sál birtokában az is külön öröm. Mármint az öltözködés. Nem mintha hajlandó lettem volna egy dzsekinél többet felvenni magamra ma reggel, amikor mentem a fodrászhoz. Ami kész pénzkidobás, sosem látszik meg rajtam, azt mondják. :D

Tovább »

WOL Project: Wisdom of King David Series

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Tue, 29 Nov 2011 22:19:00 +0100

Pár évvel ezelőtt, amikor első alkalommal készültem Continental turné vezetésére, olvastam több vezetésről szóló könyvet. Akkoriban botlottam bele ebbe az igerészbe is. Végigtanulmányoztam Dávid király halálos ágyán elmondott szavait, és ámulatba ejtett ez az élettapasztalat és bölcsesség. Azóta a mottóm, vezérgondolatom ez a másfél igevers. Rengeteget tanultam belőle, gyakran eszembe jutott és használtam, és célom lett, hogy olyan emberré, vezetővé váljak, aki ilyen hatással van a környezetére. Nem könnyű feladat, ezért szerettem volna a gépem asztalára kitenni, hogy sose felejtsem el. Hogy mindig inspirációt meríthessek belőle. Erről szól ez a képösszeállítás.

Tovább »

Reformáció a XXI. században (Sunday Adelaja)

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Sat, 5 Nov 2011 15:24:00 +0100

Church Shift Revolutionizing Your Faith Church, and Life for the 21st Century by Sunday Adelaja
My rating: 3 of 5 stars

I read this book in my native Hungarian language, but i couldn't find it here so I just picked the original edition. I found it to be very inspirational. It changed my view on both my personal christian life and the mission of the church itself a whole lot.

--

Nem értettem egyet mindennel, amit a kötetben olvastam. Helyenként nagyfokú naivitást érzékeltem az író részéről, de nem vagyok benne biztos, hogy nem a fordítás során sérültek a szerző kijelentései.

Ezzel együtt, a könyv legnagyobb része igen inspiráló. Rengeteg kérdést vetett fel bennem, és meglepetésemre a legtöbbre választ is tudott adni. Nagyon elgondolkodtató és szemnyitogató az, ahogyan a gyülekezet küldetéséről, a társadalmi szerepvállalásról ír. Sokan mondják, hogy ez utóbbi minden keresztény feladata, de még sosem találkoztam olyan megközelítéssel, ami ezzel definiálta volna a keresztény értékrendet és életvitelt. Újszerű volt a megközelítés, de nagyon meggyőzően adta át. Ebben a dologban például úgy gondolom, igaza van. Az én gondolkodásomon sokat formált.

Nem tudnám ajánlani mindenkinek, mert úgy gondolom, bizonyos érettségre, szellemi szűrőre, bölcsességre szükség van ahhoz, hogy a belekerült emberit ki lehessen válogatni (legalábbis én így tapasztaltam). Ez egyébként nem fáradságos dolog, és nagyon megéri megtenni, mert ami megmarad, az kincs. Ha ilyen megközelítéssel látnánk hozzá személyes életünkhöz és a Krisztus testéhez, annak valóban radikális, reformáló hatásai lennének nem csak "életminőségünkre", de létszámunkra is. Úgy gondolom, minden gyülekezet-vezetőnek és -plántálónak érdemes volna olvasnia a könyvet. Nem azért, mert újat találna benne, hanem azért, hogy példát lásson maga előtt: az apcsel kettő nem veszítette el a szavatosságát.

View all my reviews

Still My Heart

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Mon, 5 Sep 2011 23:41:00 +0200

Mindenható Atyám,
itt állok Előtted megtörten, árván.
Érzed-e, hogy vérez e lélek;
nélküled otthontalan bolyong, s minden új perc méreg.
Mondd, kinél vár oltalom ezen a csonthideg alkonyon?
Ki hallja meg néma könnyem koppanását?
Vesztes harc csatabárdját
ki adja újra kezembe?
S ki lép majd győztesen helyembe?

És ha holt vidék mocsarán
minden reményem feladnám,
Te mégis velem vagy lelkem éjjelén;
nem hagysz el többé, Veled élek én.

(c) 2011. július 25. WBP

soundtrack:
"Still My Heart" by The Continentals on New Beginnings, 2008
behind:
A vers a 2011-es Continental Singers turnéra készült és a fenti dal előtt hangzott el Weller Mirjam előadásában.

April-May

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Wed, 1 Jun 2011 16:40:00 +0200

Két hónap múlt el az utolsó kis vizsgálódásom óta a CCM világában (meg minden más világban is, ahol a mienkkel azonos ütemben folyik az idő). Az áprilisi albumajánlóm kimaradt, így most két hónapra tudok visszatekinteni. Nem is baj, hogy így történt, az áprilisi hónap kicsit szűkösebbre sikerült. Én legalábbis úgy gondolom, hogy ha valamit dicsérni nem tudok, a lehúzás pedig nem ér célt, akkor inkább csendben maradok. Különösen, ha van, miről írhatok. A link mögött két hónap legjobb zenéi. (Oké, "szerintem legjobb" zenéi. Ezt felesleges is volna vitatni, elvégre én írom ezt a blogot...)

Tovább »

Power In The House

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Wed, 11 May 2011 10:47:00 +0200

A város filozófiája, életérzése rám is hatással van. Ahogyan már említettem, egy kicsit büszkék vagyunk. A város mellett működik az ország egyetlen atomerőműve. Miatta kerültünk rá a térképre. Fontosak lettünk, elvégre az ország energiájának közel felét termeljük meg. Az országban legolcsóbban, legmegbízhatóbban, és merem állítani, hogy legbiztonságosabban. Persze, ha para van, akkor nagy para van. Nyilván van kockázat. De mi is az, amiben nincsen kockázat? Yeah. Point taken.

Paks

We grow Power

The town that Power calls Home
Atomic City - where Power takes residence

Tehát fontosak vagyunk. Nélkülünk megáll az élet. Kialszanak a fények.
Tovább »

Serenity

noreply@blogger.com (Weller Barnabás) — Wed, 11 May 2011 01:04:00 +0200

Ez a poszt az én kis városomról fog szólni. Ezt ma délután, tanulás közben döntöttem el. Olyankor jönnek ugyebár a jobbnál jobb gondolatok. Kár, hogy csak ritkán relevánsak az épp aktuális tananyag szempontjából. :P

Tehát Paks. Az otthonom. Az átlag magyarnak mindjárt az atomerőmű jut eszébe róla. Legalábbis így képzelem. Bár ez is csak egy előítélet. Sztereotípia arról, milyen lehet valaki más sztereotípiája.
Tovább »