Ezt a történetet akkor szoktam elmesélni, amikor paranoiásnak neveznek a fotóanyagaim mentési megoldásai miatt.

Bár az én egyes fotóimon nem olyan sok ember dolgozik, de megismételhetetlen rendezvényeknél, portré fotózásoknál, de még saját családi fotóim esetén is nagy veszteség lenne, ha elveszíteném az elkészült képeket. És ha még az egyes képek nem is képviselnének akkora értéket, hosszú évek munkája, próbálkozásai veszhetnének kárba egy elektronikai berendezés meghibásodása esetén. Ezért aztán teszek néhány óvintézkedést.

A fotóimat jó minőségű – Lexar és Kingston – Compact Flash kártyákra készítem. A fényképezőgépben soha nem törlök a kártyákról képet, viszont minden használat előtt a gépben formatálom őket. Amint visszatérek a számítógépem közelébe, az első dolgom, hogy letöltöm a CF kártyák tartalmát a számítógépre. A letöltést Adobe Photoshop Lightroom segítségével végzem, amelyben a fotóimat kulcsszavakkal – a megrendelő neve, a képek témája, pl. portré, rendezvény, stb., az ábrázolt személy(ek) neve – rendszerezem.
A Lightroom segítségével egyébként úgy nevezett non-destructive, vagyis a nyers (RAW) file-okat nem módosító módon tudom szerkeszteni a fotóimat, így az eredeti file-ok nem változnak, károsodnak.

A nyers és feldolgozott fényképeket egy kétszer 1 terabyte-os, Western Digital gyártmányú, az Apple számítógépemhez Firewire 800-as csatlakozóval kapcsolódó külső merevlemezen tárolom. Ez a kétszer 1 terabyte tárolókapacitás fizikailag két merevlemezen található meg, amelyek a RAID 1 rendszerben, vagyis minden adatot tükrözve, kétszeresen tárolva működnek. Bár így végül a teljes kapacitás felét tudom csak kihasználni, a megoldásnak hatalmas előnye, hogy ha bármelyik merevlemez megsérül, a másikon megvannak a képeim.
Ez a küldő merevlemez egyébként lehetővé teszi, hogy saját Firewire csatlakozóján keresztül további merevlemezeket kapcsoljak a konfigurációhoz, így bővítve a lemezterületet.

Ezt a biztonságot még azzal fejelem meg, hogy a nyers képeket eredeti könyvtárszerekezetükben időről időre DVD-re mentem, és ezeket a DVD-ket máshol tárolom, mint ahol a merevlemezeim találhatóak.

A számítógépem operációs rendszerét, és egyéb szoftvereit, személyes beállításaimat, szerződéseimet, ajánlataimat, és egyéb üzleti dokumentumaimat, valamint például a Lightroom katalógus fájljait a Mac OS X részét képező Time Machine megoldással mentem rendszeresen, és automatikusan egy másik külső merevlemezre, amely USB-n keresztül kapcsolódik a számítógepemhez.
Így, ha ezeket véletlenül letörölném, vagy a gép belső merevlemeze hibásodna meg, adatvesztés nélkül vissza tudom tölteni.

Túlzott óvatosság? Lehet. De sok kellemetlenségtől óvom meg vele magam és megrendelőimet.

Korábban írtam

Akkori konklúzióm az volt, hogy a képrögzítési technika nem minden, és a sok egyéb műszaki megoldáson túl, bizony más vízióra, elképzelésre, a munkafolyamatok kiterjesztésére is szükség van, és a HD videó rögzítésére képes fényképezőgépek nem tesznek minden fotóst azonnal operatőrré.

Mindazonáltal ezek a készülékek lassan beszivárognak a hagyományos filmkészítés kulisszái közé.  A közelmúltban mutatták be az Egyesült Államokban a nálunk is vetített Dr. House sorozat évadzáró epizódját, amelyet teljes egészében Canon 5D Mark II fényképezőgéppel rögzítettek. Ebből látható egy kis részlet alább:

Akik látták a teljes elkészült filmet, megegyeznek abban, hogy a felvett anyag szakmai szemmel nézve is kiváló minőségű volt. Két dolgot emelnék ki a szakmai elemzésekből, amelyek talán nem kaptak akkora publicitást:

1. A képminőség kiválóságát a képrögzító eszközön kívül a nagyszerű világosításnak is köszönhetjük. A megfelelően irányított, beállított, összehangolt, kívánt hangulatot árasztó és természetes hatású fények elengedhetetlen összetevői a hatásos képnek – legyen az álló vagy mozgó. Bár a modern kamerák fényérzékenyebbek elődeiknél, világosításra, és az ahhoz kapcsolódó szakértelemre továbbra szükség van. Esetleg a lámpák teljesítményét lehet egy kicsit lejjebb tekerni.
2. Az említett sorozatrész elkészítésének teljes produkciós költsége nem volt alacsonyabb, mintha a hagyományos kamerákkal vették volna fel. Bár nincs információnk arról, hogy pontosan mire mennyit költöttek az alkotók, nem meglepő, hogy ugyanazzal tapasztalt személyzettel és színészgárdával dolgozva, ugyanolyan világítási eszközöket és hangtechnikát felhasználva, ám a csapat számára teljesen új képrögzítési rendszert használva a produkciós költségek magasabbak lettek a korábbiaknál.

Egy korábbi workshopról készült videó kedvcsinálóként:

David maga, bár kora ifjúságától kezdve fotózott, egy teológiai diploma megszerzése után 12 évig mint komikus lépett fel rendszeresen. Ma nonprofit szervezetek számára készít hatásos, marketing felhasználású fényképeket, gyakran fejlődő országokban.

Szerinte az egész út egy vízióval kezdődik. Látod magad, ahogy fényképészként dolgozol egy stúdióban, látod a képeid egyedi stílusát, látod a munkádat megjelenni egy magazinban, és esetleg látod a pénzt, amit kerestél ezzel a tevékenységgel.

De van sok minden, amit nem látsz.

Mesterévé válni egy szakmának kemény munka. Egy egész élet szükséges hozzá. Ha megnézed egy mai ismert fotós képeit, nem gondolsz bele, hogy nem látod húsz év elrontott képeit, kísérletezéseit és egyéb ballépéseit, csak a gondosan kiválogatott mesterműveket. Nem látod azt a rögös szakmai utat, amely a jelenlegi állapothoz vezetett.

De ez csak az egyik fele a fényképészet hátterének, amire talán még számítasz is. A másik az üzleti oldal. Azt mondják a show business 10%-a show és 90%-a business. És ha valóban hivatásszerűen szeretnéd üzni a fotózást, akkor kénytelen leszel foglalkozni azzal 90%-kal is.
Marketinggel, mert meg kell találnod azt a piaci rést, amit pont Te tudsz betölteni a szolgáltatásoddal, és el kell érned potenciális vevőidet. Fel kell építened egy márkát (angolul brandet) olyan eszközökkel, mint egy logo, weboldal, névjegykártya, nem beszélve a Web 2.0-ás eszközökről, mint a blogról, Twitterről, Facebookról és minden egyébről.
Joggal is kell foglalkoznod, mert céget kell alapítanod, szerződéséket kell készítened, és tisztában kell lenned a fotóiddal kapcsolatos alkotói és felhasználási jogokkal, modell- és helyszínengedélyekkel.
És a pénzügyekről sem feledkezhetsz, mert vállalkozóként kell gondolkodnod, bevételeidet és költségeidet tervezned kell, majd a tényleges számokat le kell könyvelned, vagy könyveltetned. Számlákat bocsájtasz majd ki, és be kell hajtanod a kintlévőségeidet. Adóbevallásokat kell készítened, vagy készíttetned, és adót kell fizetned.

DuCheminnek igaza van, amikor azt írja, hogy a hobbi fotózásnak megvannak a maga előnyei: feltehetően van egy állásod, amiből állandó jövedelmet kapsz, és ha éppen arra vágysz, megvehetsz egy kívánatos nagylátószögű fényerős objektívet. Míg ha a fotózásból élsz, lehet, hogy inkább aktuális marketing szóróanyagodra kell költened azt a pénzt.

Ha most akarsz profivá válni, akkor be kell törnöd a piacra, ami manapság sokkal nehezebb, mint korábban. Megvásárolni a felszerelést és elindítani a vállalkozást talán egyszerűbb, mint régen, de elfogadtatni magad a piaccal, és profitábilis vállalkozásként fennmaradni nagyon nehéz ebben a mai túltelített iparágban.
Az amatőrök és profik közötti határ vékonyodik. Vannak nagyon szép eredményeket elérő amatőr fényképészek, akik rengeteget foglalkoznak a fotózás szakmai aspektusával és komolyan értenek is hozzá. Ugyanakkor léteznek a fényképészettel pénzt kereső, de munkájukkal bármilyen szakmai mércét csak alulről súroló kóklerek is.

DuChemin egyik sugallata: ne akarj profi lenni. Tanácsa egy másik helyen a könyvben: ha mégis elkezded, egyelőre ne lépj ki jelenlegi munkahelyedről. És csak akkor csináld, ha szinte már fáj, ha nem csinálhatod.

DuChemin kritikus kérdései a hivatásszerű fotóssá válás útján:
Mi az, amit kínálsz? Mit szeretsz igazán csinálni? Milyen korábbi tapasztalataid vannak? (ezen a területen esetleg könnyebben érvényesülhetsz) Miben vagy igazán jó?  Kit érdekel egyáltalán amit csinálsz?

És egy, az egész iparág érdekében a fejezetek közé illesztett fontos mondanivaló: ne akarj Tesco Gazdaságos fényképész lenni. Ne menj bele az őrült árversenybe. Kínálj prémium szolgáltatást, és kérd meg az árát. A magasabb árnak fontos marketing üzenete van.

DuChemin könyvében néhány jelentős internetes hírnévvel rendelkező fotósról is ír, például Zack Ariasról vagy Chase Jarvisról. Megtudhatjuk, hogy Zack-nek egyszer el kellett adnia minden felszerelését, és ebből a sanyarú pénzügyi helyzetből állt fel ismét kitartó munkája eredményeként. Chase pedig egy síboltban dolgozott fotós pályája kezdetén, és ma már olyan cégeknek fotózik, mint a Nike, Apple vagy a Subaru. Ezek az életutakat bemutató írások duCheminnek a fotósokkal folytatott interjúin alapulnak.
És a könyv végén duCheminnek Joe McNally-vel folytatott beszélgetésének szövegét is megtalálod

Minden leendő profinak ajánlom ezt a könyvet. Akit elbátortalanít, amit benne olvas, az fotózzon tovább a szabadidejében, és ne tegye magát pénzügyileg függővé a hobbijától.
Akit viszont még inkább feltüzel, akinek megerősíti a elképzeléseit és vágyait, aki úgy érzi, hogy fáj, ha nem teheti, az vágjon bele, építse saját brandjét, stílusát, piacát, és váljon sikeres fényképésszé!

Ugyanis az virtuális világból kilépve a Fényérték.hu élő workshopot hirdetett meg március 27-re. A workshop témája:

Portréfotózás kis rendszervakukkal

Szó lesz koncepcióról, vízióról és kompozícióról :-), de a latin eredetű kifejezéseken túl hallhattok a portréfotózás alapjairól, arc típusokról és pózokról, a fény tulajdonságairól és alkalmazásáról, a vakuk vezérléséről, és mindez rengeteg gyakorlattal.

A további részletek itt érhetőek el.

A BusinessPhoto.hu a Fényérték.hu egyik alapítójaként és fő támogatójaként nem csak az esemény szervezőjeként, de egyik fő előadójaként is résztvesz.

Itt lehet jelentkezni!

Most készülő könyvéhez van szüksége fényképekre: néhány alap pózra, valamint egy őt, mint szerzőt bemutató portréra.

Már korábbi fotós találkozásainkon is észrevettem, hogy nagyon könnyű vele dolgozni: pontosan azt csinálja, amit kérek tőle, és ugyanazt a pózt tetszőlegesen sokszor képes újra és újra felvenni. Amikor ezt meg is mondtam neki, azt válaszolta: “Táncos vagyok. Azt csinálom, amit mondanak.”

Azt gondolom, ez egy professzionális hozzáállás. Igen, valóban megvan a gyakorlata – nem utolsó sorban színpadi gyakorlata – abban, hogy újra és újra ugyanúgy beálljon, vagy ugorjon ott, és akkor, amikor mondják, de a lényeg, hogy ezt minden sztáralűr nélkül a fényképezőgép előtt is megteszi. Szinte már fotómodell. :-)

A könyv borítójára és hátlapjára kerülő fényképek kiválasztását a világ legszigorúbb képszerkesztője végzi majd: Árpi felesége, Réka. Remélem fennamaradok a rostán. :-)

És bizonyos szempontból igaza volt.  A fényképész feladatai közé tartozik, hogy oldja a fotózás alanyainak hangulatát, és kellemes légkört teremtsen a fényképezéshez.
Fotómodellnek lenni komoly szakma, amit azok, akik csupán a végeredményt látják a magazinok címlapján, vagy éppen az óriásplakátokon, nem is sejtenek. Sokszor a fizikai teljesítőképességet is próbára tevő feladat órákat tölteni a fodrász és a sminkes székében, majd még többett a villogó lámpák keresztüzében a fényképészek és art directorok instrukcióit követve. Eközben a modell arca egy pillanatra sem tükrözhet aggodalmat, kiszolgáltatottságot, vagy éppen unalmat. Nyomhat a cipő, fájhat a hát, de a mosolynak ragyognia kell.

Ismerve ezeket a kihívásokat, nem várhatjuk el egy irodai dolgozótól vagy gépjárművezetőtől, de még egy közép vagy felsővezetőtől sem, hogy egy topmodell szakmai tudásával és magabiztosságával jelenjen meg és viselkedjen egy vállalati fotózáson.
A fényképész feladata, hogy miközben az első pillantástól kezdve elemezi az soron következő alany arci és egyéb sajátosságait – csillog-e a bőre, széles-e az arca vagy inkább keskeny, vannak-e elálló hajszálai, nem nagyobb-e az egyik szeme a másiknál, nincs-e tokája, jól áll-e a nyakkendője, nincs-e korpa a vállán – azért, hogy korrigálja, amit lehet, és eldöntse, kell-e módosítani a fények vagy a fényképezőgép beállításain vagy éppen a fotózás szögén, bemutatkozzon és beszélgetést kezdeményezzen vele, és olyan légkört teremtsen, amelyben mindketten jól érezhetik magukat, és ha mosolygós képre van szükség, az a mosoly lehetőleg természetesnek hasson.
Azzal a szándékkal, hogy a fényképezés pár perce ne legyen szendvedés sem a fotósok, sem a nem főállású modellek számára, alább felsorolok néhány tippet mindkét tábornak. Ezek a tippek nagyon messze vannak a pszichoanalízistől, de talán nevezhetjük az ilyen tudatos kommunikációt alklamazott pszichológiának.

Tippek fényképészeknek vállalati portéfotózáshoz

• Gondolj bele, hogy Te hogyan érzed magad kiszolgáltatott helyzetben. Nekem ilyen pl, amikor a fodrász székében ülök, de még rosszabb, amikor videófelvételen kell szerepelnem.
• Ha lehetőség van rá, tegyél be valamilyen kellemes zenét.
• Néha segít, ha egyszerre több kolléga van jelen a fotózásnál, és ugratják egymást. Persze tudnod kell kontrolálni ezt a helyzetet.
• Mondj valami személyeset magadról.
• Ne csak beszélj, kérdezz is. Sőt, hallgasd is meg, amit válaszolnak, és reagálj rá.
• Ne játszd túl a dolgot: légy természetes, és úgy beszélj, ahogy mondjuk egy bulin beszélnél valakivel, akit akkor látsz először.
• Kerüld az olyan témákat, amelyekkel kapcsolatban az embereknek szélsőséges nézetei lehetnek (pl politika).
• Ne felejtsd el, hogy maximum 10 perc áll rendelkezésedre. Ezt egyébként előre közölheted is a “modell”-eddel.
• Megkérdezheted, hogy van-e bármi, amit nem szeret látni magán (pl. egy heg, az orrának a görbülete, stb.). Lehet, hogy felhívja a figyelmedet valamire, amit még tudsz a fényeiddel vagy a pózzal korrigálni, úgy, hogy végül Ő sokkal elégedetebb lesz az eredménnyel.
• Minden körülmények között tartsd tiszteletben az alany emberi méltóságát, és tiszteld őt, mint ügyfelet.
• A fotózás végén köszönd meg a türelmét!

Tippek vállalati fotózáson résztvevőknek

• A fotós jó fényképeket szeretne csinálni, Te pedig jól szeretnél szeretnél kinézni azokon a fotókon, tehát a célotok közös.
• Onnan, ahol ülsz vagy éppen állsz, nem pont azt látod, amit a fotós a gépen keresztül.
• A fotósnak valószínűleg konkrét elképzelése van arról, hogyan fog a végeredmény kinézni. Mozogj, állj vagy ülj úgy, ahogy kéri!
• A fotós tisztában van azzal, hogy melyik póz és világítás milyen arci vagy egyéb szabálytalanság hatását gyengíti, vagy tünteti el teljesen. Bízz benne!
• A fotós is csak egy ember, aki ráadásul éppen a munkáját végzi – még ha ezt a legnagyobb lelkesedéssel és élvezettel teszi is. :-)

Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a cikkeket, amelyek a BusinessPhoto.hu aktív részvételével jöttek létre:

Világítás rendszervakukkal – ahogy ez az egész elkezdődött
Három, egyenként 5-6 perces oktató videó a kis rendszervakuk távoli – nem gépvázon történő – használatáról. A kisfilmek még a Fényérték.hu előtt születtek, de egyértelműen annak előfutárának tekinthetőek.

Fehérebb fogak
Egy rövid kis írás és képernyőn végzett munkát bemutató úgy nevezett screencast egy gyakran használt Photoshop-os retusálási technikáról.

Vakuzás az ablakon keresztül
Ebben videó klippben az ablak előtt ülő, és az ablakon keresztül mesterséges fénnyel megvilágított modell fotózását mutattuk be az elkészült képekkel és technikai részletekel együtt.

A szemek alatti terület retusálása
Ismét egy retusálási technikát, a szemek alatti terület szépítését bemutató screencast.

Fényérték menni Lakihegy…
Kedvcsináló videó egy lakihegyi fotózáson készült képeket és világítási megoldásokat bemutató sorozathoz. A videó alatt hallható “zenemű” szintén a BusinessPhoto.hu stúdiójában született.

“Ha nem elég jók a képeid, akkor nem vagy elég közel.” – Robert Capa
Egyike a személyesebb hangvételű írásoknak, amely a világhírű magyar háborús fényképészt mutatja be röviden.

A rekesz, és a mélységélesség
Kezdő, a fotózással most ismerkedő olvasók számára íródott ez a fényképészeti alapfogalmakról szóló cikk.

Fotózás Lakihegyen – egy kompozit kép születése
Amit apám trükkfelvételnek nevezne: a fotós három példányban látható a képen. A videó bemutatja, hogyan készülnek az ilyen képek.

Fotózás Lakihegyen – egy beállítás
Egy beállítás, két kép, és egy ismertető a világításról és a fény színének természetéről.

A Zenit
Egy másik személyes írás egy történetről, amely 20 éve egy orosz fényképezőgéppel kezdődött, és a mai napig tart.

Egy jól felépített, struktúrált árajánlat a megrendelőben bizalmat ébreszt, és hozzájárulhat kommunikáció sikeres folytatásához.

Milyen tételek szerepeljenek egy árajánlatban?

Természetesen olyanok, amelyek a megrendelő szempontjából jelentőséggel bírnak. A BusinessPhoto által készített ajánlatokban például az alábbi tételek szoktak megjelenni:

• a fényképezés kreatív díja
• a fényképek felhasználási jogainak díja
• az utómunka díja
• a sminkelés díja
• asszisztencia díja
• speciális eszköz bérleti díja (pl. különleges jármú, speciális világítás, stb.)
• az utazás költsége (Budapesten kívüli helyszínek esetén)
• szállásköltség
• fényképek nyomtatásának költsége
• fényképek szállítási-, vagy postaköltsége

A felsorolt tételek mindegyike a megrendelők számára érthető, és általában elfogadható kategória. A legtöbb magyarázatot talán a fényképek felhasználási jogainak díja szokta igényelni. Ha ezzel kapcsolatban kérdés merül fel, akkor ismertetjük az editorial és reklám fotó közötti különbséget, és felhívjuk a figyelmet a stock fényképek (nem micro stock!) például földrajzi korlátozásoktól függő árazására.
Természetesen nem minden tétel szerepel minden árajánlatban, illetve szerződésben. Amennyiben egy ipari fotózás során nincs szükség sminkelésre, úgy értelemszerűen nem jelenik meg ilyen tétel az ajánlatban.

Mekkora legyen az ajánlatban szereplő ár?

Vagyis mit fedjen le a fényképészeti tevékenységért kapott díjazás a fotós szempontjából? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy kicsit a pénzügy bugyraiba kell merülnünk.
Ha valaki fényképészeti tevékenységből tartja fenn magát, akkor célszerű úgy tekintenie magára és esetleges alkalmazottaira, mint egy vállalkozásra. Mint ilyennek vannak működési költségei (angolul Cost of Doing Business, röviden CDB), amelyeket – feltéve, hogy vállalkozását hosszabb ideig fenn kívánja tartani – bevételeiből fedeznie kell.
A működési költségek tételei között az alábbiak szerepelhetnek:

• bérköltség: bruttó bérköltség adóval, járulékokkal
  Az alkalmazottak és a fotósnak saját bére és azok járulékos költségei. Igen a fotós saját bére is, hiszen nem ingyen dolgozik.
• marketing és értékesítési költségek
  Még az internet korában is felmerülnek marketing kiadások, mint például hirdetési díjak, promóciós anyagok elkészítése és nyomtatása, névjegyek készíttetése, kiállítás konferenciákon, stb.
• fotós felszerelés pótlása, új felszerelés vásárlása
  Természetesen fotós felszerelést nem kell minden évben vásárolnunk (persze jó lenne:-) ), de például a gépvázak 3-4 évente esedékes cseréjének egy évre jutó hányadát be kell kalkulálnunk.
• fotós felszerelés karbantartása
  “Ami elromolhat, az el is romlik.” És ha szükségünk van rá, akkor bizony meg kell javíttatnunk. Ha már túl vagyunk az eszköz garanciális idején, akkor bizony fizetnünk kell.
• számítástechnikai felszerelés (hardver és szoftver egyaránt)
  A fotós felszereléshez hasonlóan járjunk el a számítástechnikai eszközök esetében is. Egy 5 éves számítógépparkkal lehet, hogy versenyhátrányba kerülünk a számítógépükre többet és/vagy gyakrabban költő kollégáinkkal szemben.
• webes jelenlét költségei
  Ide tartoznak például a hosztolás, domain név fenntartás és weboldal fejlesztés költségei. Ezt a tételt betehetjük a marketing költségek alá is. Az eredmény nem változik.
• internet kapcsolat költségei
  Ezek a vezetékes és/vagy mobil internet elérés költségei.
• telefonköltségek
• irodaszerek költsége
• postaköltség
• könyvelés és jogi tanácsadás költségei
  A fotós vállalkozásnak is szüksége van könyvelőre. És a szerződés a könyvelővel szinte kötelező. Túl sok múlik egy elmulasztott adóbefizetésen, vagy hibás bevalláson.
• közlekedés
  A vállalkozás tulajdonában lévő jármű(vek) éves értékcsökkenése, karbantartása, bezinköltsége, valamint a bérelt jármű(vek) bérleti díja. Ide tartozik továbbá a BKV bérlet vagy jegy ára is.
• iroda vagy stúdió bérlet
  Ezt még akkor is kalkuláljuk bele, ha a fotós vállalkozás éppen a fotós tulajdonában lévő ingatlanban működik, mert egyrészt ez bármikor megváltozhat, másrészt az ingatlant (akár irodaként működő lakás az, vagy éppen fotóstúdió) ezidő alatt ki is lehetne adni, amit, mivel éppen mi dolgozunk benne, nem tudunk megtenni.
• továbbképzés (könyvek, tanfolyamok)
  Ha a fotós a piacon szeretne maradni, akkor elengedhetetlen, hogy folyamatosan képezze magát.
• profit
  Hiszen ez a célja a vállalkozásnak. Ha a vállalkozás bevételei csupán a költségeit fedezik, a vállalkozás nem képes növekedni.
• adó
  Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az adókötelezettség nem csak az adó befizetéséből áll. Ennek a rendszeres bevallások elkészítése is fontos része.

A tételeket tervezhetjük egy évre, aztán a számolás könnyebbsége kedvéért leoszthatjuk hónapokra. Ezeket a tételeket rendszeresen, de legalább évente célszerű felülvizsgálni. Év végén már biztosan látszik, hogy az előző évben az egyes költségek hogyan alakultak valójában, és hogy milyen változások – például az adózásban – tervezhetőek a következő évre.
Ha megvan a havi működési költségünk, akkor godoljuk át, hogy a hónapból hány napot tervezünk effektív fényképezéssel tölteni (amikor nem utómunkával foglalkozunk, marketing anyagot készítünk vállalkozásunknak, vagy éppen tanfolyamon veszünk részt). A havi működési költségünket osszuk el a fényképezéssel töltendő napok számával. A kapott eredmény a fényképész napidíját mutatja.

Szerencsés esetben – de ezért a szerencséért sokat kell dolgoznunk – a működési költségek segítségével kiszámolt napidíj, és a részletesen elkészített árajánlat nagyságrendileg összhangban lesz egymással. Persze kisebb eltérések elképzelhetőek és elfogadhatóak, remélve, hogy az egyszer egyik, másszor másik irányú különbségek hosszú távon kiegyenlítődnek, és fotós vállalkozásunk sikeresen növekedhet tovább.