És most már a világbajnokságon is.

Májusban megsérült egy bajnokin, ezért a világranglistán jelenleg 34. panamai válogatott felkészülési meccseit kihagyta, szóval várható volt, hogy Ghána ellen sem fog kezdeni.

Végül a 90. percben állt be a rettentően jó nevű (szó szerint jó nevű), és 2017-ben Rossi szintén bronzérmes Dunaszerdahelyében is megforduló Cesar Blackman helyére. Ghána a 95. percben lőtt góllal nyert 1-0-ra.

a panamai mez

Nálam egyértelműen a panamaiak meze a vb legjobb darabja az eddig látottak közül:

Eleve hatalmas pacsi a klasszikus, feliratos, kissé domború hatású Reebok-logó visszahozataláért, másrészt mind a piros, mind a fehér mez nagyon hasonlít az angol válogatott kilencvenes években használt, még az Umbro által gyártott szériáira. A kék gallér, az egyszerű piros, a címer és a logó egyensúlya, annyira, de annyira Anglia 1990 és 2000 között.

Mind a piros, mind a fehér olyan klasszikus darab, ami arra a korszakra emlékezteti a generációnkat, amikor úgy igazán belenőttünk a nemzetközi fociba – és ami valószínűleg egybeesett azzal az időszakkal is, amikor utoljára komolyabban érdekelt minket: Poborsky emelésére a portugálok ellen, Bergkamp argentinoknak lőtt góljára, Ronaldo hülye hajára, a mexikói Blanco átugrós cseleire, az angol-német elődöntőre 96-ból (majd Bierhoff aranygólja a csehek elleni döntőben), a franciák 1984 mintájú mezére, vagy amikor a francia intézet előtti kivetítőn – mert akkor még nem volt minden sarkon hatalmas kivetítő – tömegével fütyülik ki a magyar nézők a román válogatottat. És akkor ott van még az 1990-es, amúgy rettenetes olaszországi vébé kabalája, Ciao, a széthajtogatott labdafejű Rubik-kocka:

Éveken át, egy zöld színű, ezzel a logóval ellátott gyerekméretű póló volt a kedvenc párnahuzatom.

összefoglaló

Odatekertem Godoy becseréléséhez. Az érdekes részek úgyis ezután következnek.

címlapkép: Godoy a klubja, a San Diego honlapján

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Új edző, (részben) új stáb

Közben bejelentették a szakmai stábot:

• Jacobacci, Maurizio – az új edző neve múlt hét óta ismert,
• Paulik István – pályaedző, maradt,
• Polonkai Attila – pályaedző, (Ő állítólag már egy éve az akadémiánál van egyéni edzőként, bár erről mintha elfelejtették volna tájékoztatni a szélesebb közvéleményt. Mellékesen az előző szezonban az Ikarus BLASZ I-es csapatának is az edzője volt.)
• Antal Botond – kapusedző, (Augusztusban lesz 35 éves, 2014 és 2021 között Diósgyőrben védett, tehát onnan lehet ismerős Leisztingernek és Fórizsnak.)
• Tepliczky Péter – erőnléti edző, maradt,
• Kovács Soma – videóelemző, maradt.

Tehát ha jól értjük, akkor Jacobacci nem hozhatott magával saját embert. Minek is, hiszen Fórizzsal állítólag – saját bevallása szerint – „több, mint tíz éve ismerjük egymást, és folyamatosan kapcsolatban maradtunk.” Ez maga a vak bizalom.

Amúgy, hogy értse mindenki, ha egy edző nem visz/vihet magával saját embert, akkor az az edző a legritkább esetben nevezhető autonóm szereplőnek a rendszerben. Egyfelől megkapja a öltözői körökben gyakran besúgónak nevezett arcokat, másrészt azt sugározza magáról, hogy nem több egy bábnál, aki más helyett ül le a padra. Bizalmi ember nélkül gyakorlatilag lehetetlen futballt csinálni, pláne Magyarországon.

Emlékezhetünk, Urbányi alatt Bódog szintén nem hozhatott magával saját embert (jó, mondjuk Bódog eleve egy nehezen elviselhető figura, nála már az meglepő lenne, ha tartósan hozzácsapódna valaki), vagy mondjuk Kisvárdán Révész mekkora mozgásteret enged az edzőinek a személyi állomány kiválasztásában. Közben pedig voltak legendás párosok, akik több helyen is dolgoztak együtt: Mezey–Egervári, Pintér–Farkas, Supka–Lőrincz Emil, Csank–Vass vagy mondjuk Feczkó és Márton. És még sorolhatnánk.

Kesza

Eközben Kesza az Instagramon köszönt el. (zárt profil)

Galéria a felkészülésről

A klub kitett egy galériát a felkészülés első napjáról, vagyis lehet keresni rajta az arcokat.

Amit eddig láttunk, és érdekes:

• Somogyi Ádám van, (tavasszal Videotonban volt kölcsönben)
• Nyers van,
• Tujvel van,
• Hetyei van,
• Gyurcsó van,
• az eddigi egyetlen igazolás, Boldor van,
• Varga Kevin nincs (vagy nem látható),
• Kesztyűs nincs,
• Csilus, Ihrig-Farkas, Simon Benedek nincs.

Nagyjából ennyi az érdekesség.

frissítés

Mindeközben bejelentették az első spanyolt: Pablo García, 25 éves, belsővédő.

Nagyon menő, hogy ennyi idős korára sem tart ott, hogy a Transfermarkton fotó legyen fent róla. Pedig a karrierje épp felívelőben van: tavalyelőtt még a spanyol negyedben, tavaly már a spanyol harmadban játszott. És tényleg játszott.

címlapkép: honvedfc.hu

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

történt bármi érdemleges az elmúlt hétben?

Elméletileg ma/a napokban kezdődik a felkészülés. Edző lett, egy játékost már igazoltunk, távozókról nem hallani, mondjuk érkezőkről se sokat. Még mindig tartja magát, hogy a spanyol Elchéből jön majd négy spanyol, vagy ezen már túlléptünk?

Tényleg nem vagyok képben.

Konkrétan annyi sem fért most bele, pedig az mindig bele szokott, hogy ha kijön valami infó, akkor azt bedobom a jegyzetelő alkalmazásomba, és amikor van szabad 15-20 percem, akkor gyorsan bemásolom listaként egy posztba heti- vagy #napikispest néven.

Sajnos úgy néz ki, a közeljövőben, pontosabban az elkövetkező pár hétben sem lesz jobb a helyzet posztügyileg. Ami kis időm akad, az elmegy életút-interjúkra, illetve azok utómunkájára, adminisztrálására, elmegy egy vagy több digitalizálási projektre, vagyis feladat az bőven van/lenne, azonban a ráfordítható kapacitás véges, valahonnan le kell csípni az órákat.

Közben az adattárolásra használt felhőt is ki kellene takarítani, mert kezd megtelni (#todo: egy rekurzívan végigfutó WAV->flac konvertálás mindenképp kelleni fog.), és még az is előfordulhat, hogy egyes, ritkábban használt állományokat inkább letöltünk, és helyben tároljuk merevlemezen, illetve optimális esetben merevlemezeken, legalább két különböző helyen.

Aztán lesz múzeumok éjszakája most szombaton (június 20.), azon is ott kéne lenni, és lesz/van még egy csomó egyéb projekt (könyv, újság, másik könyv), ami felé szét kellene szakadni. Társadalmi munkában ennyi egyszerűen nem fér bele, bocsi.

címlapkép: semmi köze a poszthoz. Amúgy a kőbányai, újhegyi lakótelep egy része látható rajta a régi szemétbánya felől fotózva. Talán 1988.

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Eleve, a pályafutása nehezen követhető, ráadásul például a Transfermarkton két Fórizs Sándor van, az egyik helyes születési adatokkal (vö.: MLSZ adatbank), a másik viszont nagyjából helyes csapatokkal. Így természetesen elkerülte a figyelmünket, hogy egy fél évig megfordult a svájci FC Neunkirch rettentően alsóosztályú csapatnál. 2013 szeptembere és novembere között a klub honlapja is említi egy-egy meccsbeszámolóban.

Valószínűleg innen tért vissza Magyarországra, ahol a Budapest bajnokságban szereplő Vízműveknél helyezkedett el. Egy még mindig elérhető korabeli honlapon a következőket olvashatjuk róla:

Kiemelem a lényeget:

2013 őszén Svájcban tanulmányi úton volt egy másodosztályú csapatnál, itt 2014 januárjától erőnléti, rehabilitációs edzőként tevékenykedett. Svájcban Maurizio Jacobacci mellett sokat tanult a professzionális futball világáról.

Jacobacci ekkoriban a Neunkirchtől pár kilométerre fekvő, és valóban másodosztályú Schaffhausen edzője volt.

Viszont itt megáll a történet. Annyi biztos, hogy a svájci szövetség adatbankjában nem találjuk a nevét a 2013-14-es idényben a Schaffhausen padján. Sajnos a svájciak csak az edző, és talán a pályaedző nevét rögzítik.

Amit viszont ki merünk jelenteni, hogy Jacobacci nagy valószínűséggel Fórizs találmánya.

Menedzserirodát nem találtunk, aki képviselné Jacobaccit, valamint a Kispest se publikálta, hogy milyen célokkal fut neki az NB I-nek, mi a szakmai koncepciója, egyáltalán merre szeretne elindulni. Ezekből nekünk az következik, hogy a személyes ismertség számított, és csak az számított, nem pedig a program, amit Jacobacci vagy letett az asztalra, vagy nem.

Edzői felfogásával kapcsolatban az egyetlen kapaszkodónk egy német oldalon megjelent elemzés, amit a 2023-ban, a TSV 1860 München csapatához szerződésekor írtak a Luganónál eltöltött időszakáról. E szerint:

• a szerző kiemeli, hogy csapataitól rendszeresen korán menesztették,
• a Lugano a 2020-21-es szezonban 40 gólt szerzett, ami a ligában a második legkevesebb, és az xG (várható gólok) alapján is a legrosszabb helyzetkialakítású támadósorral rendelkezett,
• viszont a nagyon gyenge helyzetminőséget extrém jó befejezéssel ellensúlyozták: a szerző szerint 29%-os helyzetkihasználási aránnyal bírtak,
• a másik viszont az, hogy a Lugano a második legkevesebb gólt kapta a ligában, mindezt úgy, hogy ez ellenfelek 60-as xG-jére mindössze 40 gólt kaptak, és ezt a brutális felülteljesítést a kiemelkedő kapusteljesítmény, illetve a „szerencse” számlájára írják, (A Lugano kapusa ekkoriban a svájci U21-es válogatott Noam Baumann volt.)
• az expected points, vagyis a várható pontszám alapján a Lugano csak 9., azaz utolsó előtti lett volna, így a végül megszerzett 4. hely messze a túlteljesítés kategóriába esik,
• játékstílusa szerint nem ragaszkodott a labdabirtokláshoz, sok előkészített hosszú labdát használt, kerülték a beadásokat, inkább középen próbáltak átjutni, ám ritkán jutottak el a tizenhatoson belüli érintésekig, amit részben jól kivitelezett pontrúgásokkal kompenzálták,
• magas labdaszerzésekben a Lugano ligautolsó volt, PPDA-ban is a legmagasabb értéket produkálta (15 passzt engedtek egy defenzív akcióig, vagyis bőven labdázgathattak az ellenfelek a kapujuk előtt),
• kedvenc rendszere a háromvédős felállás volt, különösen a 3‑1‑4‑2,
• a szerző szerint Jacobacci nem kifejezetten „játékos-edző”, nem hoz ki sok kombinációs játékot, és nem számít erős tehetségfejlesztőnek, a Lugano például a liga legidősebb keretével dolgozott az ő irányítása alatt,
• inkább motivátorként írják le, aki gyorsan ráérez egy öltözőre és pragmatikus megközelítéssel rövid távon stabilitást tud hozni, míg a hosszabb távú, strukturális fejlődés tekintetében a cikk szerzője szkeptikus.

Számunkra ebből annyi olvasható ki, hogy rövid időn belül képes lehet egy jó kerettel átmenetileg jó eredményeket elérni, azonban amint építkezni kell, és saját képére formálni egy csapatot, akkor jön az elkerülhetetlen bukás.

Frissítés

Közben – amíg ezt a posztot összeraktuk – a klub hivatalos oldalán kijött egy interjú Jacobaccival, ahol ő is arról beszél, hogy

„Sándorral több, mint tíz éve ismerjük egymást, és folyamatosan kapcsolatban maradtunk.”.

A folytatás viszont keményebb:

Tetszettek a klub által felvázolt rövid és hosszútávú koncepciók. Az első szezonban szeretnénk stabil bennmaradásért érő pozíciót elérni, lehetőleg minél jobb helyen végezni és minél tovább szeretnénk jutni a Magyar Kupában is. A Honvéd akadémiája remek lehetőséget biztosít a fiatal játékosok csapatba építésére, őket, fiatalokat és az első csapatnál szerepet kapó összes játékost szeretném segíteni a fejlődésben.

Vajon mik lehetnek ezek a rövid- és hosszútávú koncepciók? A játékosok fejlődésének segítése kapcsán is szkeptikusak vagyunk, mert eddig nem láttuk bizonyítékát annak, hogy sok fiatalt építene be, illetve, hogy a korábbi játékosai akkorát fejlődtek volna az irányítása alatt. (A korábbi játékosainak listáját itt találjátok.)

Az interjú ezen része viszont tökéletesen egybecseng a német elemzéssel:

(…) amikor megszerezzük a labdát, vertikális játékkal gyorsan tudjunk átmenni támadásba. Nem a labdabirtoklást tartom a legfontosabbnak, hanem a döntéshozatalt, amikor nálunk van a labda. Az átmeneti fázisok döntő pillanatai egy mérkőzésnek (…)

címlapkép: Fórizs a Neunkirch korabeli csapatképén (kiemelve). forrás: fcneunkirch.ch

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

svájci negyedosztály kiesőjétől igazoltunk edzőt

címmel jelentettük meg ezt posztot. Pedig ez az igazság. Télen vette át az akkor a bennmaradáshoz képest hatpontos hátrányban tökutolsó BSC Old Boys csapatát, azonban csodát tenni ő sem tudott, de legalább stabilizálta a helyzetet, és év végén ugyanúgy hat pontra voltak a bennmaradástól.

Nézzük, mit lehet tudni az új mesterről.

Jacobaccit olaszként harangozták be, azonban az olasz futballhoz mérsékelt köze van. Konkrétan semmi. Bernben (Svájcban) született, a szülei olaszok, a források szerint maga is olasz állampolgár, azonban a közel negyvenöt éves pályafutásában mindössze két olasz csapatot találunk, az egyaránt svájci, illetve annak olasz részén található Bellinzonát illetve a szinte már Olaszországgal határos Luganót. Mindkettőnél megfordult játékosként és edzőként is. Ennél közelebb az olasz futballhoz sosem került.

Az edzői karrierje, khm, izé, szóval eléggé változatos képet mutat.

Miután befejezte játékosként, amatőr szinten kezdett edzősködni. Az első komolyabb munkája 2000 és 2003 között a svájci Grashoppers segédedzősége volt. Itt rögtön kétszeres bajnok lett olyan nevek mellett dolgozva, mint a svájci válogatott korábbi pályedzője (Hans-Peter Zaugg) vagy a későbbi osztrák szövetségi kapitány Marcel Koller. Roy Hodgsont pont elkerülte, Krasimir Balakovot, vagy mondjuk Ciriaco Sforzát viszont már nem várta meg. Érdekesség, hogy bár a Grashoppers a svájci rekordbajnok, 2003 óta egyetlen címet sem szereztek, sőt, azóta még az a csúfság is megesett velük, hogy kipottyantak a másodosztályba.

Zürich után következett Delémont, amit kispestiként jól ismerhetünk, ugyanis a kilencvenes években megfordult itt például Kovács Kálmán, Sallai Sándor és Varga István (valamint Pölöskei Gábor). Nem indult valami fényesen az önálló edzői karrier, ugyanis a Delémont épp kiesett a másodosztályba, kinevezték Jacobaccit, majd innen is azonnal kiestek.

Megyünk tovább. A következő feladat fél év múlva találta meg, és télen átvette az FC Baden csapatát. Furcsa döntés volt, ugyanis az FC Baden ugyanúgy a svájci kettőben szerepelt ekkor, és pont az előző év kiesőjének edzője jutott eszükbe megmentőnek. Nem jött össze: a Badennel is kiesett. (Nem jártunk utána miért, azonban a Baden a következő idényben is a svájci kettőben szerepelt, és ott újra kieső helyen végzett.)

Kezdő edzőként két év alatt két kiesés az álmoskönyvek szerint nem néz ki jól egy önéletrajzban, Baden után mégis azonnal lett csapata, a szintén svájci másodosztályú FC Wil. Itt végre megtalálta a siker, és az előző szezonban még 13. csapatot egészen a 7. helyig emelte. A szerződését kitöltötte, azonban nyáron egy igen komoly kérője támadt, a

liechtensteini, azonban a svájci bajnoki rendszerben szereplő FC Vaduz. A Vaduz a szezont pont a Wil mögött zárta a svájci kettőben, azonban mint liechtensteini kupagyőztes, elindulhatott az UEFA-kupában. Jacobacci első meccse a Vaduz edzőjeként egy Újpest elleni 4-0 volt. Oda. A következő körben aztán megkapták a svájci kupagyőztest, az FC Baselt és kiestek. A bajnokságban nem ment rosszul, azonban télen, 17 fordulót követően, pont egy Wil elleni vereséget után mégis elvált az edző és a klub útja, mégpedig azért, mert

Jacobacci elfogadta a svájci élvonalban szereplő FC Sion pályaedzői posztját a korábban a Maradonával felálló Nápollyal (1989-90-ben) olasz bajnokságot nyerő Alberto Bigon mellett. (Mellékesen Bigon Nápolya is az Újpestettel játszott: a BEK-ben 0-2 és 3-0) Az előző szezonban még bronzérmes Sionnak azonban nagyon nem ment (pedig Vanczák Vilmos is itt játszott ekkoriban), és végül hetedik lett a tízcsapatos bajnokságban, viszont a Bigon-Jacobacci páros ezt már nem élte meg, mert márciusban távoztak.

Semmi gond, júliustól újra volt munka: maradunk Svájcban és jött a harmadosztályú SC Kriens. Hogy érezzük a szintet, az első őszén a már leszállóban lévő, ekkor 32 éves Kalina Tibor is öt gólt lőtt. Nem biztos, hogy van összefüggés, azonban Kalina tavasszal már nincs a csapatnál, Jacobacci viszont igen, és rögtön az első évében ezüstérmes a Basel U21-es csapata mögött, majd a playoffban mindkét ellenfelét oda-vissza verve, feljutott a másodosztályba. Az első idényben ötödik (a Wil és a Vaduz előtt), a másodikban pedig tizenkettedik.

A sikerek ellenére Jacobacci nem maradt a Kriensnél. Fél évig nem volt csapata, majd a télen elfogadta a másodosztályból éppen kieső FC Schaffhausen ajánlatát. Harmadosztály, második hely (2011/12), azonban – ha jól értjük, akkor a – ligarendszer átalakítása miatt maradtak a harmadik vonalban. Viszont legalább a következő évben megnyerték.

Ismét a svájci kettőben, a számára oly ismerős nevek között. 2013/14-ben bajnok a Vaduz, harmadik a Wil és negyedik a Schaffhausen. A követező idényben ötödikek, a harmadikban is simán középcsapatnak számítottak (végül ötödikek lettek), azonban Jacobaccit egy rettenetes sorozat után (7 meccsből mindössze 2 döntetlen és 5 vereség) márciusban menesztették.

2016 júliusában országot váltott, és az osztrák másodosztályú FC Wacker Innsbruck edzője tett. Sokáig nem maradt, miután 10 forduló alatt mindössze 9 pontot csinált (0,9-es pontátlag), szeptember közepén kirúgták. A Wacker a hátra lévő 26 meccsen 45 pontot szerzett (1,73-as átlag). Egy igazi Laczkó-Feczkó-pillanat lehetett.

Az osztrák bukta után 2017 márciusában visszahívta a Wil, hátha sikerül benntartani őket a svájci kettőben. Utolsók lettek, azonban mégsem estek ki. (A franc se érti a svájci ligákat.) 11 meccsen a 0,91-es pontátlag nem ért szerződéshosszabbítást.

Jacobacci ekkor visszalépett a karrierjében, és az FC Sion U21-es csapatának lett az edzője – mégpedig szokásos helyén, a svájci harmadosztályban. Sokáig nem maradt, ugyanis a Sion nagycsapatának szarul ment ekkoriban, és átültették a nagycsapat padjára. Utolsó helyen vette át a csapatot, és idény végén behozta őket a hatodik helyre. Ez a teljesítmény viszont szerződést jelentett, és a következő évre is maradt a Sionnál.

Egészen szeptember közepéig, vagyis pontosan hat fordulót. Ugyan nem álltak kieső helyen, azonban a két győzelem, négy vereség nem volt elég a maradáshoz.

2018 szeptember és 2019 augusztusa között nem volt csapata. Ekkor öt forduló után vette át a svájci harmadosztályú Bellinzona csapatát, azonban csak október végéig maradt, mert átült az élvonalbeli(!) Lugano padjára. Ez első idényében ötödik, a másodikban negyedik, harmadik és harmadik viszont nem volt, mert

2021/22-re átült a francia másodosztályú Grenoble padjára. Télen 15. helyen álltak a 20-ból, az utolsó három bajnokin kikaptak, mennie kellett. (A luganói időszakáról itt olvashattok egy hosszabb elemzést. Sajnos németül van, de a fordítók ma már elég jól működnek. Egy rövidebb AI-val készült összefoglalót mi is kitettünk ide.)

Sokáig nem maradt kispad nélkül, mert pár napon belül elfogadta a tunéziai CS Sfaixen ajánlatát. December vége és február eleje között mindössze nyolc meccsen volt az edzőjük. Két győzelem azért belefért, mielőtt menesztették.

Az események felpörögtek: február végén már a német 1860 München edzője a német harmadosztályban. Itt majdnem egy évet maradt: tavasszal a feljutásra is esélyes középcsapatból (8.) normál középcsapatot csinált (8.), ősszel azonban már alsóházi, kieséstől veszélyeztetett csapatként adta át utódjának.

Decemberben távozott, azonban a korábbiakkal ellentétben a következő egy évben (2024) nem volt munkája. A 2025-ös évet a szokásos helyénél is lejjebb, a svájci negyedosztályban töltötte. Itt tavasszal középcsapat az FC Langenthallal, ősszel viszont már a harmadik helyről távozott. A Langenthal végül befutott a második, osztályozós (rájátszásos) helyre. A klub szintjére jellemző, hogy a Jacobaccit bejelentő posztjuk alján ott a klubelnök telefonszáma (!), akitől ezen a módon lehet további információkat kérni.

2025/26 telén nem tudjuk mi történt (a svájci negyedoszály híreit még akkor sem követjük, ha Kántor), azonban átült az ugyanabban a csoportban szereplő BSC Old Boys padjára, és most, pár napja 2026. május 30-án kiesett velük. A svájci negyedosztályból.

Leekensi figura?

Az 1963-as születésű, tehát idén 63 éves Jacobacci edzői pályafutásában találhatunk sikerként értelmezhető fejezeteket, azonban az elmúlt években egyértelműen leívelőben van a korábban sem kimondottan szárnyaló pályafutása.

• 2000-2002, pályaedző, Grashoppers, svájci 1. osztály
• 2003-04, SR Delémont, svájci 2., kiesett
• 2005, FC Baden, svájci 2., utolsó lett
• 2005-06, FC Wil, svájci 2., 7. hely
• 2006-07, FC Vaduz, svájci 2., 6. helyen állva távozott
• 2007-08, pályaedző, FC Sion, svájci 1.,
• 2008-11, SC Kriens, svájci 3., majd 2.
• 2012-16 FC Schaffhausen, svájci 3., majd 2.
• 2016 FC Wacker, osztrák 2., hamar kirúgták
• 2017 FC Wil, svájci 2., utolsó lett
• 2017-18, FC Sion U21, svájci 3.
• 2018 FC Sion, svájci 1., benntartotta
• 2018-19 nem volt csapata
• 2019 FC Bellinzona, svájci 3.
• 2019-21 FC Lugano, svájci 1., 5. és 4. helyek
• 2021 Grenoble, francia 2., kieső hely közelében, hamar menesztették
• 2022-23 (két hónap!) CS Sfaxien, tunéziai
• 2023 1860 München, német 3., kieső hely közelében menesztették
• 2024 nem volt csapata
• 2025 FC Langenthal, svájci 4.
• 2025-26 BSC Old Boys, svájci 4., kiesett

„Ahonnan igazolsz, oda tartasz”

– mondta nekem valaki egyszer a klubtól. És csak bólintani tudtam rá.

Feczkót a korábban edzőként sehol sem bizonyító Fórizs nagy nyilvánosság előtt lefeljutóedzőzte a köztévében, gyakorlatilag alkalmatlannak nevezte az NB I-re (ezzel szemben a valóság valószínűleg: féltékeny volt rá és összeveszett vele), erre idehoz egy olyan edzőt, amelyik a svájci alsóbb ligákból hol feljut, hol kiesik, de inkább az utóbbi. Ennyit a hitelességről. (A fenti idézet nem az izlandi harmadosztályban is megforduló Fórizstól származik.)

Ez a figura konkrétan háromszor esett ki a svájci másodosztályból, egyszer a svájci negyedből, a francia kettőből és német háromból pedig azért menesztették hamar, mert kiesés közelében állt a csapataival.

Edzői pályafutása nagy részében (kb. 570 bajnokijából 265, 96 győzelem, 109 vereség) a svájci kettőben edzősködött (utoljára 2017-ben), és bár 2017 és 2021 között ért el pár részsikert a svájci egyben, azóta a pályafutása egyértelműen és meredeken ível lefelé.

63 évesen mindennek tűnik, csak nem győztes edzőnek.

Anomáliák (javítva!)

Edzői pályafutását 2000-ben kezdte a svájci rekordbajnok Grasshoppers csapatánál, ahol 2003-ig asszisztensedzőként dolgozott. A zürichi együttessel ez idő alatt kétszer is svájci bajnoki címet nyert – ami a mai napig az utolsó volt a klub történetében. Később vezetőedzőként Svájcban, Ausztriában Olaszországban, Franciaországban és Németországban is dolgozott.

honvedfc.hu, bejelentés

Arról, hogy Olaszországban edzősködött volna, nem találtunk semmit, egyedül a Honvéd bejelentésében szerepel. (Ott is – a vesszőhibát nézve – könnyen lehet, utólag szerkesztették be az országot.)

frissítés // jól tippeltem, elütés lehetett, javították.

A 2020-as években a francia másodosztályú Grenoble és az 1860 München vezetőedzője is volt.

ugyanott

Ez így jól hangzik, azonban mindkét helyről hamar menesztették, miután kieső helyek közelében állt a francia másod-, illetve a német harmadosztályban. Az utóbbi osztály valamiért megint lemaradt.

Ahogy az is, hogy 2023, vagyis a német harmadosztály óta nem volt értelmezhető csapata. A svájci negyedosztályból kiesés pedig egyenesen hab a tortán.

Ígérem, hogy minden tudásomat és tapasztalatomat a klub szolgálatába állítom annak érdekében, hogy elérjük a céljainkat. 

részlet Jabobacci székfoglalójából, ugyanott

Ajjaj.

Mellékesen: célokról eddig egy büdös szó sem hangzott el senkitől, szóval mégis mi a francot ígért meg?

Csak a szokásos

címlapkép: honvedfc.hu

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

És nem csak bekerült, hanem full alapemberré vált, ráadásul az idő nagy részében valószínűleg saját jogon is játszott volna, így viszont, hogy beleesett az U20-as kategóriába, extra. Az NB I-ben továbbra is belefér az ajánlásba, tehát ha játszik, és eleget játszanak nálunk a fiatalok, akkor rendesen termelik majd a dellárét.

Amúgy vegyük észre, hogy a kupára nem vonatkozik semmilyen szabály, azonban

• az akkor épp az NB I-ben dobogón álló Debrecen ellen, az egyenlítés után Feczkó megérezte a vérszagot, és az amúgy is remekül játszó csapatba behozta Szamosit.
• a szintén NB I-es Diósgyőr elleni meccset végigjátszotta.
• és végül a megint egy NB I-ben dobogó közeli csapat, a ZTE ellen szintén csereként állt be, majd a hosszabbításban egyenlített.

Mondom, saját jogon volt alapember alig 19 évesen. És azt ősszel, főleg az elején láthattuk, milyen az, amikor igazán formában van.

Elméletileg fiatal, még bőven fejlődhet, innentől minden rajta múlik, illetve

illetve az edzőjén.

Mostanában például egy svájci figurát, Ludovic Magnint pletykálnak.

Elméletileg nem tűnik rossz névnek. Játékosként Svájcban és Németországban játszott, majd edzőként előbb felvitte a Lausanne-t a svájci kettőből, majd két év alatt felsőházas csapatot csinált belőle. Innen vitte el a bajnoki címvédő Basel, ahol azonban nem működött, és 2026 telén kidobták a negyedik helyen állva. (A Basel végül ötödik lett.) Azóta nincs klubja.

A sztorija első blikkre, mindenféle háttérelemzés nélkül kicsit olyan mint az általunk jól ismert Tam Courtsé: egy futottak még csapattal elért eredmény után a következő helyen már nem működött. Vagy – és ezt szokta hangoztatni 100-ból 99 kirúgott edző – nem hagyták elég időt dolgozni.

További állítólag, mindenféle forrásokból:

• Magnin állítólag nem hoz magával stábot,
• pályaedzőnek bedobták az eddig Felcsúton és az ifiválogatottknál dolgozó Polonkai,
• valamint az Egyiptomból épp távozó Szabics nevét.

*_ a Feczkó-bébik debütálásuk sorrendjében, születési évszámmal:

1. Szamosi Ádám, 2006
2. Szabó Ákos, 2007 (2026 januárjában Szegedre igazolt)
3. Kovács Erik, 2008
4. Petrók Viktor, 2008 (2026 februárjában a ZTE-be igazolt)
5. Liziczay Zsombor, 2009
6. Megyeri Gábor, 2002 (2025 nyarán Diósgyőrbe igazolt)
7. Pintér Máté, 2005 (2025 nyarán Dunaújvárosba igazolt)
8. Nyers Ádám, 2008
9. Ujváry Ferenc, 2008 (az MFA legfiatalabb gólszerzője)
10. Somogyi Tamás, 2009 (az MFA legfiatalabb debütálója)
11. Gáspár Dávid, 2007
12. Schön Botond, 2008
13. Balázs Teó, 2008

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

A poszt elején összefoglaljuk az elmúlt év tapasztalatait, megvizsgáljuk a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközparkot, majd megpróbálunk következtetéseket levonni arra vonatkozólag, hogy a közeljövőben mely területeken lenne szükséges, vagy esetleg halaszthatatlan az előrelépés.

Terveink bőven vannak, azonban mielőtt bármibe belevágnánk, a következő változókat mindenképp figyelembe kell vennünk: szakmai hozzáértés, ráfordítható idő, rendelkezésre álló eszközállomány. A ráfordítható idő és az eszközállomány között van némi kapcsolat, ugyanis jobb eszközökkel kevesebb idő alatt is elvégezhető lenne ugyanaz a feladat. Ugyanígy a szakmai hozzáértés és az idő, valamint az eszközállomány között is felírható egy erősebb kapcsolat.

Annyi biztos, hogy a jelenlegi működés a továbbiakban nagyon nehezen lesz fenntartható, és ezt tapasztalhattátok ti is az utóbbi időben jelentősen visszaesett adásszámmal. Amíg ősszel négy hónapba 13-14 adás fért bele, addig tavasszal már csak 9 készült el. Nem a lendület fogyott el, hanem a ráfordítható idő.

A posztban felsorolt eszközök közül semmi sem sürgős, minden bőven ráérős, fokozatosan szeretnénk a lehetőségekhez képest a legjobb felszerelést összerakni. A jelenlegi nagyjából egy év alatt jött össze, és reméljük, ha nem is hajtottuk csapágyasra, azért jól kiszolgált, és szolgál ki továbbra is minket. (Az ötlet valamikor 2024 nyarán született, a blogon pedig 2025 januárjában hirdettük meg, és az alakulás folyamatáról folyamatosan tájékoztattunk titeket.)

Amennyiben felajánlanál valamit,

mert van neked, de már nem használod, csak otthon hánykolódik, és unod folyton kerülgetni, vagy esetleg beszereznéd nekünk újonnan, netán használtan, vagy kisebb-nagyobb pénzösszeget adományoznál erre a célra, akkor nyugodtan keress meg a hanta@taccs.hu mailcímen, vagy írj rám Signalon a cikoria.19 fiókon.

Az imént felsorolt tételek természetesen alkuképesek, amennyiben bármilyen javaslatod van, mindent meghallgatunk, mindenre kíváncsiak vagyunk.

Ahogy az eddigieket is, úgy ezután is minden segítséget nagyon szépen köszönünk mind a magunk, mind a közösség nevében.

Fontos, hogy

ennek a posztnak semmi köze a szokásos nyári lejmolós posztunkhoz. Utóbbi a blog közvetlen támogatását szolgálja mindenféle életminőségünket javító apróságokkal. Például Cedevita italport mindig boldogan elfogadunk (csak ne bodzásat!) bármilyen mennyiségben, ahogy megfelelő billentyűzetet is keresünk már egy ideje.

A korábbi, eleinte valamilyen nyári túrához kapcsolódó támogatós posztjaink elérhetőek itt, az ideit meg valamikor majd június közepén-végén tesszük ki.

• 2018 Macedónia
• 2022 Olaszország/San Marino
• 2023 Montenegró
• 2024

címlapkép: az egyszerűség kedvéért egy Google Geminivel generált grafika.

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Most, az 1980-81- es szezont követően, vagyis 45 év után szakadt meg a rossz sorozat, miután a SZAC erőnyerőként feljutott a BLASZ-ból az NB III-ba – és vállalja is az indulást.

Az MLSZ elkészítette az NB III-ba jutásért kiírt osztályozók sorsolását. Nagy csatákból nem lesz hiány, míg a SZAC és a Gyöngyös erőnyerőként már feljutott!
https://t.co/EPABSZqSpV

— MLSZ (@MLSZhivatalos) June 2, 2026

Érdekesség, hogy az utolsó, 1980-81-es szezonban a Lőrinci Fonó mellett az akkor épp Vörös Csillag Gépgyár néven játszó egykori Traktorgyár, korábbi Hofherr szerepelt az NB III-ban. Ebből a VCS Gépgyárból lett Rába-KÖG (Kispesti Öntöde és Gépgyár) a rendszerváltás környékén, majd amikor a pályáját felszámolták, Rába-KÖG-SZAC néven még egy évet játszott Lőrincen.

A régió hányattatott sorsát jól jellemzi, hogy az eredeti, 1908-ban alapított SZAC, miután eljutott az NB I-ig, beolvadt a Postásba, majd pár év múlva újjáalakult, azonban az új klub nem tudott megragadni, és hamarosan megszűnt. A Rába-KÖG-SZAC megszűnése után jött létre az 1908 Pesztszentlőrinci-Pestszentimrei ASK, és indult el a korábbi klub jogán a BLSZ I-ben, viszont ez az egyesület tizenpár év után csődbe ment. A jelenlegi SZAC-ot 2007-ben alapították, és a BLASZ IV-ből verekedte fel magát fokozatosan az NB III-ig.

A SZAC ezzel a 16. kispesti, illetve lőrinci klub lett, amelyik eljutott az NB-s mezőnyig. Nem gyenge teljesítmény ettől a régiótól.

Most már csak azért kell szurkolni, hogy egy csoportba kerüljenek a Kispesttel. És mondjuk az ESMTK-val. Újra egész jó móka lesz a dél-pesti foci.

címlapkép: A SZAC 1947-es csapatképe. Balról jobbra: Szabó III. László, Sztreliczky Antal, Rumos Ferenc, Terbe Béla, Villányi Lajos, Kapcsos Sándor, Markusovszky Győző, Szabó II László, Kovács Antal, Deák Ferenc. 1947.03.15. SZAC–UTE 1:3.

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szeretem az olyan híreket, mint a Pekár két évet hosszabbított, mert az elmúlt másfél évben az egyik nagy kedvencemmé nőtte ki magát.

Már a fakóban feltűnt a mentalitásával, azonban akkor még nem láttam bele többet. Aztán felkerült a nagycsapathoz, és hozta magával ugyanazt az őserőt, amivel az NB III-ban bármelyik vidéki kiscsapat kivénhedt korábbi NB I-es vagy NB II-es sztárocskájának nekiment. Nem nézte ki az (nem tudta?), csak épp szembe jött, vagy épp útban volt, tehát leküzdendő feladat.

Aztán ahelyett, hogy benőtt volna, inkább betört a feje lágya. Egy szombathelyi bajnokin hiába küldték el melegíteni, és hiába állt volna be, a kötelezően használandó fejvédője otthon maradt, így a spori nem engedte pályára.

Aztán jött Feczkó, és feltolta Pekit belsővédőből a középpályára, kinyitva vele a játékost. Középen jobban kijön az iszonyatos munkabírása, mert hajt, ameddig bírja, ráadásul azzal hogy előrébb játszik, jóval korábban elkezdjük zaklatni az ellenfeleket. És a franc se akar Pekivel a nyakán futballozni.

Örülök, hogy hosszabbított, mert az NB II-ben nem csupán fokozatosan harcolta ki helyét a csapatban, hanem mára abszolút az egyik alapemberünk lett. Vagy máshogy olvasva: 20 évesen középhátvédként debütált és játszott idővel, majd tavaly (Baki, Csonka és Csontos érkeztével), 21 évesen mindent kezdhetett elölről, és immár belső középpályásként lett fix helye a csapatban. Vajon ha így folytatja, jövőre megy egy sorral előrébb, és 2027-28-ban már az NB I. gólkirálya lesz?

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Hogy ő marad-e, arra még pontosan nem tudok válaszolni, ugyanis ha az őszi teljesítményt megnézem, hogy a Honvéd milyen volt az ősszel, és milyen volt tavasszal, akkor el kell gondolkozni, hogy a csapat milyen pályán mozog, felfelé vagy lefelé ível-e. (…) De igen, a szerződése a feljutással meghosszabbodott, azt azonban még nem tudom megmondani, hogy vele vagy nélküle folytatjuk-e.

4. nap (május 10., vasárnap): Parádés játékkal, egy remek hangulatú, teltházas meccsen simán vertük 3–1-re a Vasast otthon, és megmaradt az esélyünk a bajnoki címre. Az újságírókat azonban kizárólag egy dolog érdekelte: Feczkó marad a csapat edzője, vagy sem? Mivel a klubtól soha senki nem nyilatkozhat, így ki kell használni a kötelezőt, a meccsek utáni sajtótájékoztatót, illetve a szponzorfal előtti lehetőséget. Feczkó azonban nem tudott mást mondani, mint azt, hogy a feljutással automatikusan meghosszabbodott a szerződése, azonban a beszélgetést spanyolul köszönte meg, utalva arra, hogy az akkori pletykák szerint spanyol sokadosztályból hozhat helyére valakit a klub.

Muchas Gracias!

8. nap (május 14., csütörtök): A csapat együtt bográcsozott, a hangulat oldott, mindenki jól érezte magát. Kivéve talán az, akit leszart egy galamb.

11. nap (május 17., vasárnap): A bajnokság utolsó fordulójában A-B csapattal felállva sima 1–4-es zakó a BVSC-től a Szőnyi úton. A meccs után rögtönzött éremátadó, amihez a Kispest vitt és épített színpadot. A dobogóra lépő játékosok és alkalmazottak közül Hangya, Feczkó, Pandur Robi és Kaszás Kálmán kapják a legnagyobb tapsot, miközben percekig zúg különböző formákban a

Fórizs, takarodj!

12. nap (május 18., hétfő): Innentől bármikor kirúghatják az edzőt. A pletykák szerint ez már a szezonzárót követő hétfőn vagy kedden megtörtént, azonban a részletekben pár nap megegyezni, hogy valóban felbonthassák a szerződést.

16. nap (május 22., péntek): A klub bejelentette az 519 napja kinevezett Feczkó távozását. A hivatalos indoklás szerint azért (!!!), mert teljesítette a klub által meghatározott célt, és visszajutott az NB I-be. Azt még Fórizs is megerősítette a május 6-án az M4 Sportnak adott nyilatkozatában, hogy Feczkó szerződése automatikusan meghosszabbodott a feljutással, tehát a hosszabb távú koncepcióban eredetileg nem számoltak edzőváltással. (Aztán kiderült, hogy legalább egy ember totálisan összeférhetetlen a klubházban. Milyen meglepő.)

Klubunk vezetősége a következő idény sportszakmai terveit és hosszú távú koncepcióját mérlegelve úgy határozott, hogy az NB I-es szereplést új vezetőedző irányításával kezdi meg. Feczkó Tamás 2024 decemberében vette át csapatunk irányítását azzal a céllal, hogy visszajussunk az NB I-be. A csapat a mögöttünk hagyott szezonban kivívta az élvonalbeli szereplés jogát, így teljesítette azt a célt, amelynek érdekében vezetőedzőnk Kispestre érkezett.

17. nap (május 22., szombat): Némileg pacifikálni a helyzetet, bejelentették Hangya 1+1 éves hosszabbítását.

20. nap (május 25., kedd): Bejelentették az első igazolást, az ETO-tól érkező Deian Boldort. Közben állítólag Kesztyűssel bontottak (vagy nem hosszabbítottak), Csonkával hosszabbítottak, Somogyi Ádámmal házalnak, Medgyessel hosszabbítanak.

25. nap (május 30., szombat): Semmi érdemleges nem történt a héten, azt leszámítva, hogy összeült az elnökség (muhhaha) és megválasztotta március hónap játékosát, valamint nem adta ki az április hónap játékosa címet.

A Hatalmas Szakmaiság (értsd: sportszakmai tervek és hosszú távú koncepció) nevében 25 nappal a távozás belengetése és 15 nappal Feczkó kirúgása után

még mindig nincs edzője a csapatnak.

Közben az interneteken már rajtunk röhögnek:

Mondjuk az is igaz, hogy az NB I-ben jelenleg nincs edzője a címvédő ETO-nak (Borbély bejelentette a távozását), a második Fradinak (Borbély még nem írt alá), a negyedik DVSC-nek, valamint nem tudni mi lesz Hornyák sorsa a hatodik helyen végzett Felcsútnál. Szóval legalább annyival rögtön becsekkoltunk az élcsapatok sorába, hogy már nekünk sincs (siker)edzőnk.

A legnagyobb kérdés mégsem az edző személye, hanem az, hogy Fórizs mennyire képzeli magát a szegény ember Révészének, és mennyire akar (továbbra is) beleszólni a nagycsapat mindennapjaiba? Az eddig is jól látszott, szinte mérhető volt, hogy mikor van beljebb és mikor nem. Márpedig a tapasztalat az, hogy addig (volt) jó nekünk, amíg és amikor sikerült távol tartani a csapattól.

Bzmg, és ezt én sem feltétlen hiszem el, azonban többen is megerősítették, hogy Laczkó utolsó két meccse, a kisvárdai döntetlen és a Vasas elleni hazai győzelem úgy született, hogy addig Fórizs mindenbe belepofázott, viszont ezeket reménytelennek érezte, elengedte, és rábízta Buksira. Dirrrr, ott a négy pont. Ha ez tényleg igaz, akkor egy kicsit most megkövetem Laczkót.

És megint miről beszélünk: senki nem tud semmit, a szurkolók többszöri torzításon átesett fél-, harmad- és tizedinformációkból próbálják meg összerakni a legegyszerűbb dolgokat is, mivel a klubnál egyetlen vezető sem méltatja arra őket, hogy nagy ritkán megszólaljon. Ráadásul alig két év alatt sikerült olyan helyzetbe kormányozniuk magukat, hogy egyetlen hiteles szereplőt sem termeltek ki.

Jelenleg bárki szólalna meg, nemhogy a nulláról, hanem jóval a béka segge alól kellene felhoznia a klub kommunikációját, mire legalább a köszönését elfogadnák nem nyilvánvaló hazugságként.

Ez minden, csak nem profizmus.

Márpedig ilyen előzmények után ne lepődjön meg senki azon, ha zeng-zúg a „Fórizs, takarodj!”, és ha fokozatosan, idővel a többi szereplőbe is beleállnak a szurkolók. Így nem lehet bánni velünk.

Emlékeztek még a pár évvel ezelőtt nagyot futó Ice Bucket Challange-re, amikor emberek videót készítettek arról, hogy egy vödör jeget borítanak a fejükre? Na, a Honvéd megcsinálta ezt sz*rral, majd csodálkozik, hogy nem kap érte elismerést.

Nahát.

címlapkép: Fórizs május 6-án az M4 Sporton. Képernyőmentésből vágott kép, Polaroid PX-680 4+ filterrel. (via RawTherapee + HaldCLUT)

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.