Az mondjuk nem pletyka, hogy Szijjártó Péter elnök (muhhahaha) lemondott a parlamenti mandátumáról és egy kínai autógyártó cégnél lesz valamilyen igazgató. A történés viszonylag friss, feltételezzük a napokban kiderül, hogy mennyi ideje marad így az általa elnökölt elnökségre és klubra. Állítólag előbb lett irodája az akadémián, az ajtón névtáblával, aztán meg nem lett.

A másik, ami viszont valóban pletyka, hogy az elnökség egyik (Szijjártóhoz képest: másik) tagjától viszont megváltak, és helyére új embert keresnek.

Az elnökség tagsága a teljes létszámra bővüléskor:

• Gajda Péter, Kispest polgármestere,
• Garaba Imre, legenda
• Gergely István, a Budapesti Honvéd SE elnöke,
• Mihócza Zoltán,  altábornagy, a Honvéd Vezérkari főnökének területvédelmi helyettese,
• Szijjártó Péter, elnök, akkor külügyminiszter, mostanáig országgyűlési képviselő, mostantól autógyári igazgató.

Az elnökség ülésein, ott szokott lenni továbbá (szokott: láttunk már olyan fotót, hogy ott volt):

• Bányai Zsuzsanna, az elnökség szervezési feladataival megbízott személy,
• Fórizs Sándor, általános mindenes és majdőtudja,
• Leisztinger Tamás, tulajdonos,
• Séllei Árpád, ügyvezető.

Így kilencen.

Nekik köszönhetjük például

• november (2025) hónap mindkét játékosát,
• február hónap játékosát,
• március hónap játékosát és
• május hónap játékosát,
• és mást egyelőre nem, vagy

nem tudjuk, mert az ilyesmiről nem szoktak hírt adni. A klub Kispest–Honvédra átnevezését például Szijjártó (és a vasasos Budai Gyula) jelentette be, nem a klub és nem az elnökség. A buszt, az akadémia bővítését, a stadion saját kézbe vételét, Vulkán urat és hasonlókat pedig a Bejelentések Napján, az akkor még hiányos, négytagú elnökség felállításával együtt, szóval ezek még nem az elnökség érdemei.

Mostanában nagyon érdekes dolgok történnek (vagy nem történnek, mert, ugye, ebben az eseten egy pletykáról van szó) Kispesten.

Kíváncsian várjuk az idénynyitó ankétot, mert az már most garantálható, hogy nagyon sok kínos kérdés várható a megjelenő szurkolók részéről.

címlapkép: munkában az elnökség.

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Benyújtottam a parlamenti mandátumomról történő lemondásomat. Ennek oka, hogy rendkívül megtisztelő ajánlatot kaptam a világgazdaság egyik meghatározó vállalatától egy nemzetközi pozíció betöltésére.

A BYD az elmúlt húsz év egyik legnagyobb autóipari sikertörténete és egyben az új energiájú járművek világelső gyártója is.

A mai naptól a vállalatcsoport külső kapcsolataiért és az új üzletágak fejlesztéséért felelős vezetőjeként dolgozom tovább.

A 2026 tavaszi választás óta napról-napra dől össze a minden stabil alapot nélkülöző kártyavár, amit NER-nek neveztünk. A vezető figurája konkrétan eltűnt, és ahelyett, hogy élére állna a saját igazuknak, inkább Amerikába utazott világbajnoki elődöntőket és döntőt nézni.

A megújításért felelős frakcióvezető pár hónap után lemondott, miközben a korábbról ismert arcok még arra se nagyon veszik a fáradságot, hogy viszonylag rendszeresen benézzenek a munkahelyükre.

Szijjártó Péter, az előző rezsim, rendszer, miazmás egyik címerállata pedig egészen odáig jutott, hogy hagyja az egészet a picsába, az egész politikát, amit évtizedeken át képviselt, a választóit, és mindent hátrahagyva elmegy egy kínai autógyártóhoz valamilyen igazgatónak.

Alig három hónapja még az országot járta, háborúval riogatott, meg akart menteni minket saját magunktól, most viszont mégis úgy döntött, inkább magunkra hagy minket. Egy kínai autógyár igazgatói posztja sokkal csábítóbb, mint nem hatalomból osztani az észt, mint megküzdeni a saját igazunkért, azért, ami évtizedeken át képviseltünk. Taps. (Ennyit a gerincről, de ez most mindegy.)

Viszont az érdekelne, hogy

így mi lesz most a Kispesttel és az elnöki (muhhahaha) poszttal?

Mert ugye, olyan is lehet, hogy egy nagy cég igazgatójaként szponzorációt hoz ide, vagy mondjuk maga a cég veszi meg a klubot. A többletpénz sosem rossz, mert most úgy néz ki, a jegyárakból akarják megszedni magukat.

Ami viszont biztos:

• ennyit arról, hogy az ismertségével majd lobbizik támogatókért, mert egy piaci cégnél a piaci cég érdekeit kell képviselned, és nem máshol kilincselned,
• igazgatóként a fene tudja mennyi ideje marad a Kispestre, talán még annyi sem, mint eddig. (Vajon mikor lesz augusztus hónap játékosa így?)
• a szarban csak benne hagyott minket, hiszen a stadiont átvettük, fizetni valamiből azt is kell.

A mellékes nagy kérdés, hogy

hűséges pincsijét, Budai Gyulát is viszi magával, vagy őt meghagyja nekünk mindenki nagy boldogságára?

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

A most megkötött megállapodás egyértelművé teszi, hogy a 2026-2027-es idényben is ingyenesen követhetők lesznek a magyar profi labdarúgás legfontosabb mérkőzései az M4 Sporton, így többek között a hosszú idő után visszatérő, NB I-es tagságról döntő osztályozó mérkőzés is látható lesz majd a közmédia sportcsatornáján.

A szerződés a következő idényre szól, ezzel biztosítva a magyar labdarúgás közvetítésének folytonosságát a korábbi konstrukciónál jelentősen kedvezőbb pénzügyi feltételek mellett.

Marad az M4-en a magyar foci, mégpedig a korábbiaknál több pénzért – áll a közmédia közleményében.

Mennyi az annyi?

Nem írják. Furcsa, hogy nem közölték, mennyiért hosszabbít a megújuló MTVA. Nyilván, most olyan időket élünk, amikor az ilyen információt, hiszen közpénzről van szó, kényelmesen ki lehetne kérni, és nyilván ki is fogja kérni valamelyik kollega, elég megvárni az anyagát.

Amit tudunk, hogy eddig 9,835 milliárd forintot fizettek egy-egy szezonért, és most ennél is többet fognak, vagyis a magyar foci durva felülárazottsága megmaradt, hiszen a szakértők, illetve az iparági becslések szerint a csomag nem ér többet 3-4 milliárdnál. Ráadásul ha nem MTVA, akkor erősen beruházásigényes is a közvetítések megszervezése miatt.

Eközben Debrecenben, egy szurkolói ankéton a következőt mondta Makray Balázs cégvezető:

Túl sok konkrétumot nem mondhatok, múlt péntek óta már tudjuk, hogyan alakul a központi bevétel, ugyanakkor a titoktartási kötelezettség miatt nem mondhatok túl sokat.

Ismét a titoktartás. Az MLSZ mintha fel sem fogta volna, hogy közben volt egy váltás az országban, és ugyanúgy ragaszkodik a tikokhoz, miközben pontosan tudja, a nem tisztán piaci bevételei mekkora részét teszik ki a költségvetésének, illetve annak a pénznek, amit szétoszthat a csapatok között. Viszont pont ezt a részt ki is lehet kérni a finanszírozó, tehát a közpénzzel gazdálkodó oldaláról. Ennek így mi értelme?

Amennyiben az MLSZ nem tartja vissza a bevételek (jogdíjak) egy részét, spórolás címszóval (eddig sem tette), hanem ugyanúgy szétosztja, ahogy eddig is, akkor az NB I-es klubok költségvetését legalább ez a rész nem fogja érinteni.

Minket hogyan érint?

Úgy, hogy jóval többet kapunk, mint eddig az NB II-ben. Jóval, jóval, jóval többet. Az iparági becslések szerint, merthogy erről sem volt nyilvános adat, hiába jellegét vesztett közpénz vándorolt egyik zsebből a másikba, szóval eddig 300-350 millió körül lehetett a központi bevétel, ami most 850-900 millióra ugrik fel. 500 millió plusszal minimum lehet számolni.

Erre jön még, ugye, Vulkán úr bőkezű támogatása, a játékoseladásokból származó bevétel[ek] (egyelőre csak Nyers, azonban nem lennénk meglepődve, ha további távozók is lennének), a felszabaduló bérkeret az elküldött játékosok után, és így tovább. Ha most hasra kéne ütnöm, akkor azt mondanám, hogy a következő idényre kb. 2,5-3 millió euróval, vagyis 900 millió-1,1 milliárd forinttal többel tervezhet a klub.

A kiadási oldalon egyelőre Boldor, García és Alic fizetése található, valamint ha újabb játékost értékesítenénk, akkor őt is gyorsan pótolni kell, és a pótlás lehet nem olcsó, ha minőségi, és lehet nem olcsó, de szar, valamint lehet olcsó és szar is, a lehetőségek végtelenek.

zárójelek

egy. (Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy Monoron a második félidőben, miután Csontit lecserélték és Szamosi még nem volt bent, akkor a köztes időben Somogyi Tamás volt a csapatkapitány? Jelez ez bármit, vagy csak véletlen? Vagy csak arra rakják a karszalagot, akit megfigyelésre javasolnak más klubok számára, hátha ezzel is felverhetik az értékét? Mintha egy karszalag inkább döntene, mint a scout-rendszerekből kiolvasható számok.)

kettő. (Lehet szidni a menedzsereket, mert mindenféléét hallani, akár Nyers kapcsán is, azonban kissé hiteltelen a szidalmazás, ha közben maga a klub viselkedik úgy, mint aki felkínálja piacra a játékosait.)

És erre jön a jegyárbevétel

Miközben Debrecenben a cél a 4000 bérletes, a komoly és tartós szurkolói támogatás, és ehhez igazították a bérletárakat (22 000 kapu mögé, 35 000 oldalra), addig nálunk inkább tűnik célnak a gyerekek és gyerekes családok elüldözése a lelátóról. Kispesten egy 6 éves gyerek bérlete a kapu mögé 31 000 forint, ha digitális, mert kártyaként 34 000. Alig észrevehető különbségek hozzáállásban.

Oké, lehetett attól félni, hogy majd jön az új kormány és a focit bedöntik a picsába, miközben mi az ukrán frontról utaljuk haza az ezer forintos benzinre a zsoldot, azonban a realitások, illetve a nyár rövidsége, a bajnokság közelsége inkább egy olyan lehetőséget vázolt fel, hogy a következő éven még nem lesz nagy változás, adnak egy év felkészülést, és év közben vizsgálja/vitatja meg a kormányzat, a finanszírozók, a szövetség és a klubok a hogyan továbbot.

A magyar fociban arcpirító összegek (közpénz!) égtek el az elmúlt tizenhat évben, ennek nyilvánvalóan véget kell vetni, viszont például a tévés pénz mindössze évi 10 milliárd, ami jelenleg nem a legnagyobb problémája az országnak. Csak, hogy érezzük az arányokat: hamarosan újraindul Komló és Dombóvár között a vasúti közlekedés. Komló állandó lakossága 22-23 000 fő, az NB I. hétvégi, tehát nem állandó nézettsége összesen 20-30 000 néző. Konkrétan a magyar fociba tolt 10 milliárdos tévés pénz adott eseten akár radar alatt is maradhat, amennyiben a klubok el tudják hitetni a finanszírozóval, hogy jól és előremutató módon költik el ezt a pénzt. (Egyedül az Opera központi támogatása 15 milliárd forint volt 2024-ben, jóval több, mint a magyar foci tévés támogatása, miközben a saját bevételei alig 4 milliárdot tettek ki. És igen, az Operába még így is kibaszott drága egy jegy.)

Városi legenda, hogy

elképesztően sok pénzt fizet ki a Kispest a szurkolók után büntetésként. A 2025/26-os szezonban 14,25 millió forint volt az összes büntetés. (Az MLSZ hivatalos étesítői alapján számolva, és mi mást fogadnánk el tényként?) Nem kevés, azonban az ország NB II-ben is ötödik-hatodik legnagyobb hazai nézőszámától, illetve a mindenki által elismert egyik legjobb hangulattól ennyi bele kell férjen. A Honvéd FC Kft. beszámolói alapján 2025-ben 48 millió forint volt a jegyárbevétel, ami testvérek között is háromszorosa az összes büntetésnek.

Büntetés az új jegyár?

Lehet azt mondani, hogy a tavalyi, klubot érintő büntetéseket továbbruházva ezzel büntetik a szurkolókat, azonban pont, hogy nem. Sok a 14 millió, azonban a hangulatnak ára van a jelenlegi szabályozási környezetben. Viszont azt semmi sem indokolja, hogy a 7-18 éves gyerekek szülein verje le ezt az összeget a klub. És szerintem nem is ezt teszi, mert ekkora aljasságot még egy magyar futballklubból se néznénk ki.

Egyszerűen csak elbaszták. Nem gondolták végig, hogy mit csinálnak. Ott lebeg előttük az Elnök úr (muhhahaha) remek pressziója, a vegyük vissza a stadiont, mert az jó lesz ötlete (Budai munkatárs be is nyújtotta a törvénytervezetet iziben), illetve a számla, hiszen azért látják mennyibe kerül fenntartani. Kell az ötlet, kell az ötlet, mi legyen? Basszuk fel a jegyárakat az egekbe, fizessék ki a szurkolók azt, amit amúgy nem kértek, sőt, többször és több helyen felhívták arra a figyelmünket, hogy ha valami, akkor a stadion saját kézbe vétele egy rettenetesen hülye döntés. Semmi sem garantálja, hogy Állambácsi a világ végéig állja majd mindenféle bújtatott támogatásokkal a számlát. Bérelni sokkal, de sokkal olcsóbb lenne.

Pozitív, negatív

• a tévés pénzek nem csökkennek, és még az is lehet, hogy idén több lesz belőle, mint tavaly (nekünk mindenképp),
• a játékosértékesítésből már most van bevételünk, és ha a pletykák igazak, akkor további (komoly)bevétel várható,
• felszabadult a bérkeret egy része a nem használt játékosoktól megszabadulással,
• Vulkán úr nyilván csengeti a dellát,
• idén lesznek vendégszurkolók, és nem csak egyszer telik meg a Bozsik vendégszektora (az előbbiekhez képest ez aprópénz, bár ha folyamatosan tele lenne, akkor az 15*800*4 000=48 000 000 millió forint, vagyis annyi, mint a tejes tavalyi jegyárbevétel),
• és mégis az egekbe emelték a jegyárakat, miközben semmi sem indokolta, és maga a klub sem érezte úgy, hogy bármi miértre válaszoljon. Sunyítanak, ahogy szoktak.

2027 tavaszán, amikor a Honvéd FC Kft. kiteszi az éves beszámolóit, akkor majd látni fogjuk a számokat. Ahogy abban is biztos vagyok, a központi bevételek mögött álló közpénzek összege is hamarosan nyilvánosságra fog kerülni, és ha sem a klubok, sem az MLSZ nem mond mást, akkor nagyjából mindenki 12-vel, vagyis az NB I-es csapatok számával fogja osztani a milliárdokat. Ami nyilván a valóság közelében sincs, azonban néma gyereknek pontosan tudjuk. Magukat sodorták ebbe a helyzetbe, egyék is meg, amit főztek.

(Megérte csontig benyalni a politikumnak, ugye?)

Verdikt:

szopatnak minket.

Hogy szándékosan, vagy merő tudatlanságból, azt nem tudom, de igazából mindegy. Ha szándékosan, akkor azért baj, mert láthatóan gyűlölnek minket (főleg a gyerekes családokat!), ha tudatlanságból, akkor pedig nyilvánvaló, hogy nem ismernek minket, nem ismerik a gondjainkat, problémáinkat, nem ismerik azt a közeget, akinek a klubot csinálnák. Így viszont minek erőlködnek?

Ez ma a Honvéd FC Kft.

Mi viszont maradunk Kispest.

Nem ugyanaz.

címlapkép: egy szép, és nyugalmat árasztó tájkép. Piotrek Wilk/Pexels.com

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Részletesebben

Bérletárak

A fent bemutatott képlettel átszámolva a valódi bérletárak a következők:

Jegyárak

Kezdjük az online elővétellel:

Ez a személyes elővétel:

Ez pedig a helyszíni vásárlás:

Igen, az elővételes jegy a kanyarban a duplájára drágult, és a többi szektor se járt sokkal jobban. A kétezres jegyből négyezres, a háromezresből ötezres lett. Vélhetően az energiaárak robbanása, az ukrajnai háború, Brüsszel, és még ki tudja mi lehet mögötte.

Meg valószínűleg az, hogy valamelyik barom hagyta magát rábeszélni egy stadion átvételére a választások előtt fél évvel, amikor egyrészt mindenki menekült a sajátjától, mert tudta, hogy kurva drága fenntartani, másrészt még a mindenható magyar kormány se engedte egy évnél hosszabb időre szerződni az amúgy rövid pórázon tartott köztévét és Szerencsejáték Zrt-t a magyar fociban. Erre a Kispest mit csinált? Szembe hugyozott a forgalommal, és saját kézbe vette az amúgy kihasználhatatlan és baromi drágán üzemeltethető stadionját. (Nem csak nálunk van kurvanagy drágulás tavalyhoz képest.)

Tessék, most itt vannak a jegyárak hozzá.

Csak a kanyarjegyeket vegyük alapul, és kerekítsünk:

• Kispest: átlagosan elővételben 3300, amúgy 3800, a bérlet 39000.
• Fradi: elővétel 3900, meccsnap 4900, bérlet elővételben 39000.
• Vasas: átlagosan elővételben amúgy 3176, amúgy 3764, viszont a bérlet (új) 25000.
• Újpest: elővételben 3000-3650, attól függően mikor és hol veszed, helyszínen 4300-5000, viszont a bérlet 24000.
• MTK: jegyár online 2400, bérletár online 38000.
• Nyíregyháza: 2200-2700 online, vagy 3100-3600 offline a jegy, a bérlet pedig 30800 online és 43000 offline. (Utóbbit mondjuk nem értjük.)
• DVSC: jegy 2500 online, 3000 pénztárnál, bérlet 21500.
• ZTE: sokféle kategória van, elővétel, kiemelés, a legolcsóbb 3600-4600, a bérlet 37000.
• Paks: a bérlet 23000.
• Kisvárda: 2400 a normál, 3000 a kiemelt jegyár, a bérlet 41000.
• ETO: bérlet 38000.

A 3300-3800 közötti jegyár egyértelműen élmezőny, ahogy a bérlet is. Sok stadionban ugyan hasonlóak a jegyárak, azonban a bérletek komoly kedvezményt nyújtanak. A 39000 forintos online bérlet (kártyaként 41500!) jelenleg a legdrágább az NB I-ben! Még az amúgy valóban prémium Kisvárdát is veri 500 forinttal.

Amennyibe valaki nem vesz bérletet, viszont minden meccsen ott van, akkor elővételi szokásától függően 53-61000 forint a kanyar egy évre. Ugyanez a korzón 60-82000 forint. Komolyan gondolja bárki is, hogy a Bozsik egy annyira fasza szolgáltatás, hogy hirtelen ötlettől vezérelve, mert mégis mit csináljon hétvégén az állampolgár, egy ötezresért majd özönleni fog a korzóra, és három-négyezerért a kanyarba? Kéthetente. Tényleg elhisszük, hogy egy Vasas 6000 forintos szórakozás, és a Paks a hülyének is megér egy ötöst???

Nyilván, az elmúlt három évben elszoktunk az NB I-es jegyáraktól (amúgy nem, mert az elmúlt években is a Bozsik volt az ország egyik legdrágább stadionja), azonban ez most sokkoló egyik idényről a másikra. És nem csak nálunk, nyilván máshol is. Az MTK kibaszottul megdrágult, a Vasas csak jegyárban, az Újpest már tavaly is hasonló modellt követett, igaz, akkor voltak még nagyon olcsó elővételes jegyek, a ZTE tavaly is érthetetlenül drága volt, a DVSC viszont maradt olcsó, a Kisvárda pedig rendszeren kívüli, mert amióta vannak iszonyatosan drágák a többiekhez képest. Most őket is sikerült megelőznünk, ráadásul behoztuk a Fradit, sőt, egyes esetekben még le is hagytuk.

Egy egyszerű példa

Apuka, két gyerek. Az egyik 13 a másik 15 éves. Eddig a korzóra jártak, átlagos szektorba. Tavaly apuka vette egy bérletet 42000 forintért (vegyük most az új, tehát a nem hosszabbító bérletárat alapul), hozzá két gyerekbérletet 18 éven alulinak 800 forintért darabját. Összesen 43600 forint.

Idén ugyanez:

• 1 db felnőtt hosszabbító online bérlet a C4-be: ((54688*0,9)+330)*1,01=50044 forint
• 2 db 18 alatti online diákbérlet a C4-be: (43760+330)*1,01*2=89061
• összesen: 50044+89061=139 105 forint

Közel egy százassal több.

Vagy egy másik példa: kanyarba egy kisgyerekkel tavaly 25800 forint volt, idén ugyanaz ((38306*0,9)+330)*1,01+(30731+330)*1,01=66 525 forint. Alig két és félszeres ár.

Magyarországon nem várnak tömött sorokban a stadionból kinnmaradók, itt meg kell fogni a népet, és benntartani, mert nincs másik.

Ha a jövőt építed, akkor egy felnőtt+gyerek eddig korrekt ár volt, talán még egy kicsit olcsó is. Egy gyerek csak pár évig gyerek, viszont utána évtizedekig szurkoló, akitől folyamatosan húzhatod a sápot. A gyerekjegy egy befektetés a jövőbe.

Nincs féléves bérlet,

vagyis elvárják, hogy nyár közepén apuka-anyuka százplusz ezret kanyarítson ki a kasszából, hogy megvegyék az éves bérleteket. Szimpatikus.

Saját magunk gyarmatosítása

Az emberek a Bozsikba alapvetően a Kispestért járnak ki és nem mondujuk a Fradi vagy az Újpest ellen. Azzal, hogy kategóriákat hoztak létre az ellenféltől függően, gyakorlatilag saját magunkat gyarmatosítjuk és hirdetjük ország-világnak, a Kispest otthon lényegtelen, mert csak az ellenfele számít.

Azzal nem lenne baj, ha nemzetközi kupában játszanánk, és oda más lenne a jegyár, mert más kategóriájú a mérkőzés. Viszont mind a Fradi, mind a Paks NB I., mi pedig ugyanúgy a Kispest vagyunk. Miért drágább az egyik a másiknál akár 2000 forinttal?

Nevetséges és egyben megalázó.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy

ez a drasztikus emelés milyen hatással lesz a nézőszámunkra. Simán benne van, hogy sokan komolyan meggondolják a meccsre járást, és csak évente pár alkalommal látogatnak ki.

Az elmúlt években elindult erősödési folyamat, a folyamatosan egyre több néző most könnyen lehet, hogy visszafordul. A diákjegyek például egészen elképesztőek lettek. A legolcsóbb is (2188+330)*1,0=2518 forint , ami azt jelenti, hogy online elővétel, kanyarba és normál meccsre (MTK, Paks, Felcsút, Kisvárda, Nyíregyháza). Meccsnapon egy Újpest már 4000 a kanyarba és 4500-5000 a korzóra. Innen is köszöntjük a kedves szülőket, akik majd nyilván jól megveszik a 8 éves síró gyereknek az 5000-es jegyeket kéthetente. Jó látni és tudni, hogy a klub a saját jövőjét építi.

Sok helyen rájöttek, a csapatnak többet segít, ha többen vannak a lelátón

mint az a pici plusz bevétel, amennyi egy költségvetéshez képest a jegyárak emeléséből esetleg összejöhet.

Nem is a jegyárakkal van feltétlen baj,

bár azok is rohadt drágák lettek NB I-es összevetésben, hiszen a kapu mögé mindössze a Fradi és meccsnapon az Újpest és ZTE, oldala pedig a Fradi és meccsnapon az Újpest drágább nálunk, hanem a bérletekkel. A posztba már betett grafikonon is jól látszik, hogy mennyire elszakadtunk az NB I. mezőnyétől, konkrétan annyira, hogy nálunk még a diák/nyugdíjas bérletek árai (31000 kanyarba, 44000 a korzóra) is simán benne lennének a normál jegyáras táblázat élmezőnyében.

Infláció

Amikor átadták az új Bozsikot 2021-ben, akkor igencsak elszállt árakkal kezdtünk. Talán emlékeztek még rá, hogy egy bérlet a kanyarba 30500 forint, a korzóra pedig 47000 forint volt. Ha ezeket felszorozzuk az azóta bekövetkezett inflációval, akkor még a mainál is brutálisabb árakat kapunk (l. táblázat lent).

Ha viszont a tavalyihoz számoljuk, akkor még durvább a növekedés: a 27000-es kanyar 29000 helyett 39000, a 42000-es korzó 44500 helyett 56000. Köszönjük!

De még ez is torz, mert nem így kellene számolni, hiszen tavaly 15 bajnokit (és 3 kupát!) kaptunk a pénzünkért, idén viszont jó esetben 16 bajnokit, és nagy mázlival talán 1 kupát. Szóval a várható meccsszám az idei bérletben 16, viszont, és innen helyes a történet, mindenki tudja, hogy az egyik hazaink zártkapus, tehát a bérlet máris 15 meccsre vonatkozik ugyanúgy, mint tavaly. (A klub a bérletáras táblázatában is elismeri, hogy 15 hazaival számol.)

Az új Bozsik egyes idényeinek bérletárai így néznének ki inflációval felszorozva mai árakon:

Igen, a korzó mai áron 37000-ről 56000-re nőtt két év alatt, míg a kanyar 24000-ről 39000-re. A stadion nyitóárához képest viszont még így is olcsóbb a Bozsik.

Lehet ezt bármeddig ragozni, a lényeg, hogy

• kibaszott drága lett a Bozsik,
• az emelésnek köze nincs az inflációhoz,
• köze nincs a stadion komfortfokozatához (vö.: a szinte tökugyanaz Nyíregyházával, vagy a magasabb kategóriát képviselő debrecenivel)
• köze nincs a bajnoki rendszerhez, mert azonnal a második helyre ugrottunk drágaságban, miközben most jöttünk fel három év NB II. után,
• köze nincs a családbarátsághoz, mert pont a gyerekes szülőket szopatták meg a legjobban,
• bla, bla, bla,
• köze nincs a valósághoz.

Igen, lehet mondani, mi manapság 3-5000 forint egy meccsért? Egy mozijegy, egy fürdőjegy, az állatkert se olcsóbb. Valóba nem, sőt, lehet, még drágább is. Azonban a labdarúgás az elköteleződésről szól, itt a szurkoló hetente-kéthetente fizeti kisangyalként ezeket az összegeket. A szurkoló nem alkalmi látogató, hanem törzsvendég, márpedig a törzsvendéget illenék tisztelni. Felesleges más klubokra mutogatnunk, ahol megteszik, mert ennek belülről kéne jönnie. Három év NB II. után így kibaszni a szurkolókkal – erre nem nagyon vannak szavak.

FRISSÍTÉS //

Mellékelek egy táblázatot PDF-ben, amiben meg lehet nézni pár mintázatot tavalyhoz képest:

• hol állnak a jegyáraink a többi NB I-es klubhoz képest,
• hogyan változtak a bérletárak jellemző vásárlói csoportokra,
• hogyan változtak az online elővételes jegyárak jellemző vásárlói csoportokra,
• és hogyan változtak a helyszíni jegyárak jellemző vásárlói csoportokra.

Például: egy 15 éves srác kitalálja meccsnapon, hogy apa, apa, menjünk ki a Bozsikba. Ez eddig 2100 forintba került, mostantól 7400. Vajon hány apuka mondja majd azt, hogy öltözz, megyünk?

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Pedig szeretnék sportújságíró lenni. Valahol egy gyerekkori álmom. Viszont nem szeretnék csupán eredményeket közölni, nem szeretnék cerberusok (hálóőrök) robinzonádjairól írni a zongoracipelésre (vízhordásra) hajlamos luzitánok (Európa braziljai) elleni találkozók után, és nem szeretnék semmitmondó anyagokat gyártani tonnaszám, hogy meglegyen a karakter, az oldal, a kattintás. Nyilván, egy lapot meg kell tölteni, azonban ha nincs mivel, akkor nincs mivel. (Valahol itt kezdődne a hozzáértés és/vagy a tehetség, azonban most ne menjünk el ebbe az irányba.)

Kerényisen (imrésen) szólva:

Szöllősi maradt a sportújságírók szövetségének elnöke? Leszarom.

Egykor a magyar sportújságíró egy önálló minőséget képviselt. Magasat. A csúcsán pedig egyenesen nagyon magasat. Például mert tudtak írni-olvasni, értettek a lapkészítéshez, világlátottak voltak – és ráértek. Nem kellett beülniük hírügyeletbe, nem kellett tolni ki a mínuszosokat, az eredményeket, bőven volt idejük foglalkozni az anyagaikkal. És voltak a tudósítók, akik közben tudósítottak. Semmiképp se keverjük a kettőt, még ha volt is némi átfedés a két csoport (két szakma) között.

Aztán ahogy telt az idő, a magyar sportújságíró a silányság mértékegysége (zsinórmértéke, méterrúdja) lett. És itt, a saját szintjükön kénytelenek kiválasztani maguk közül a sztárocskáikat, a szinten, ahol a lojalitás fontosabb, mint a szakmaiság, ahol az idősek, valamiféle furcsa elismerésként doyenek lesznek és nem csak idősek, akiktől végre megszabadultunk, hátha jöhetnek végre a tájékozott, a modern technikákat használni képes, tágabb kontextusban gondolkodásra alkalmas új arcok. Akiket amúgy szívesebben fogyasztanak a fogyasztók, akikért az egész létezik.

Szöllősi például nagyon helyesen mondta 2022-ben Tusványoson (mármint szerinte mindenképp helyesen, és ezen lehet vitatkozni vele), hogy a

„Szabad és kell politizálnia a sportújságírónak.”

Hát igen. Szabad és kell. Például petíciót indítania a magyar sportért. Ilyesmit azért csinált korábban is a sportlap, azonban azok valóban petíciók, kezdeményezések voltak, mint például a húszas-harmincas években a magyar sportnyelv megújításáról szóló, és nem egy pártprogram szolgai lemásolása és átültetése a laphoz némileg passzoló szerkezetbe. Ahogy például az újságíró szövetségek is politizáltak alkalmilag, felszólaltak, élére álltak dolgoknak, elég például 1956-ra gondolni, viszont még véletlenül sem pártprogramot hangosítottak ki, mert hülyén is vette volna ki magát, ha egy szövetség vezetése egyértelműen pártvonalat képvisel. Ahogy hülyén is vette ki magát, amikor ilyesmit csinált.

Amíg Szöllősi György sportújságírónak nevezi magát és a sleppjét, addig ennek a szakmának itthon becsülete nem lehet.

És Szöllősi csak a jéghegy csúcsa. Azt most hagyjuk, hogy 800-nál is több tagja van a szövetségének, miközben sokan kérdezik hüledezve: mégis kicsodák? Az ismerősi körömben alig tudnék olyan sportújságírót, sajtóst mondani, aki tagja lenne az MSÚSZ-nak, és bár a mintám egyáltalán nem reprezentatív, az a 800-nál is több tag eléggé nehezen hihető, hogy mind valóban aktív, vagy visszavonult izével, sportújságíróval lenne feltöltve. Korábban, ha jól emlékszem, 400 körül mozoghatott a tagság (velem együtt), pedig korábban inkább jellemző volt, hogy belépnek az emberek az ilyen szövetségekbe, pláne, hogy a nemzetközi sajtóigazolvány kiváltásához kellett, illetve egyes szakszövegségek is megkövetelték a tagságot az akkreditációs gyakorlatuk során.

Ő például mit keresett ott a közgyűlésen? (Dér Stefi, ex-Megafon, pl.)

Aztán felhígult a mezőny, jött az online, jöttek a blogok, jöttek az influenszerek, videósok, tiktokkerek, miazmás (és mentek, kényelmesen állva hagyva minket, hiába számítunk mi is viszonylag újmédiának), meg jöttek a klubsajtósok és a minden egyéb. A Hagyományos Szakma persze közben úgy nyúlta le hivatkozás nélkül a tartalmainkat, hogy a szellemi horizontjára lefektetett Erika írógépén pötyörészve küldött el minket a vérbe, hiszen halvány büdös fogalma sem volt arról, miről beszélünk, és neki miért kell mindenféle útszéli bloggal foglalkoznia, amikor – és hát, igen, az amikor mögött valójában nincs semmi, mindössze a puszta státusza, a munkaszerződése. Egyszerűen képtelen (volt) felfogni, hogy elrohant mellette a világ, ahogy elrohant mellettünk is. Mi ugyanúgy nem fogunk rövid, állóformátumú videókat gyártani telefonos fogyasztásra, ahogy a beírónőhöz szokott nemzetisportos sem fogja elfogadni például az xG létezését. Amit ráadásul büszkén hirdet is.

Viszont mi merünk beszélni és írni arról, ha valami nem tetszik. Az újságírás (blogolás) alapvetően egy kritikai műfaj. A mindig mindennel egyetértést propagandának, pártsajtónak nevezzük.

A magyar sportújságíró legfőbb jellemzője viszont minden ellentétes rágalommal szemben a végtelen szervilizmus.

És nem csak a szövetségben, a Nemzeti Sportnál és a lapcsaládjában, ahol ráadásul a párthűség, vagy legalább a párt nem kritizálása, a személyekhez hűség ugyanúgy elvárt, mint a kötelező smúzolás, hanem minden téren. Bakker, de szar lehetett minden nap Szöllősivel, és basszus, mennyire hitelesek azok, akik most felszabadulásként élig meg a távozását, miközben éveken át, akár a nyilvánosság előtt is vígan jópofiztak vele?

Soha, egyetlen rossz szót sem lehet senkiről írni, mert akkor legközelebb nem fog nekem nyilatkozni, legközelebb nem engednek be a rendezvényükre és így tovább. Ebből lesznek aztán az érinthetetlen Szent Tehenek és a Semmitmondó Cikkek. Olvasott bárki mostanában Csakfocit? A böngészőm előzményei alapján március óta mindössze háromszor (!) kattintottam rá, és mégsem érzem úgy, hogy bármiről lemaradtam volna. És a Csakfoci csak egy példa a magyar sportmédiában a végtelen semmismondásra, illetve szervilizmusra. (Nekem ne magyarázza senki, hogy így vagy úgy nem lekötelezettei egyes menedzserirodáknak. De ez most ez sem téma, és még véletlenül sem a Csakfocit akartam kipécézni, mondhattam volna bármelyiket, mint semmitmondó, szervilis lapot.)

Ennek a sportújságírásnak, amit valamiért a lakosság nagy része is sportújságírásnak gondol, szóval ennek a valaminek Szöllősi úgy lett a címerállata, hogy egy rettenetesen erős mezőnyből kellett kiválasztódnia.

És közben nem csak felnőtt, hanem lassan kipörgött egy olyan generáció, akiket valóban érdemes volt olvasni, hallgatni. Például a valahol még a régi rendhez tartozó Kálnoki-Kis Attila amilyen rossz volt a Nemzeti Sport főszerkesztőjeként, olyan jól találta meg a saját hangját a 24.hu Ziccer podcastjében, vagy Csillag Péter, – és vele mondjuk úgy, terhelten indult az ismeretségünk, de nem is ez a lényeg – aki szintén megtalált egy hangot és egy területet egy olyan térben, ahol nem lehetsz bárhol szabad, esetleg a mindig és minden témában a legaprólékosabban felkészült Marosi Gergely, és még páran. Vannak ma is olyan arcok, akik felfogták az őket körülvevő világ kihívásait (az ún. megváltozott fogyasztói szokásokat), és képesek reagálni rá, vagy éppen képesek valami egyedit alkotni, és ahhoz kialakítani a fogadókészséget.

És igen, van az új, vagy még újabb generáció, akikre érdemes figyelni. Podcastekben, Facebook-oldalakon (szinte kizárólag miattuk használom már csak a Facebookot), blogokban, Substacken, videókban, egyéb felületeken. Legfőbb fegyverük a long format, magyarul nagyon hosszúak, tehát tldr, bizony sokszor tényleg sokat kell olvasni, cserébe mélyebben megérted az adott témát. Hogy értsetek, egy példával próbálom illusztrálni:

• Nemzeti Sport: Egy nyúl átfutott a mezőn (Munkatársunktól cikke)
• Csakfoci: A közismert négylábú váratlan húzása (videó!)
• (például) Tükörszélső: [nem cím, leírás következik – a szerk.] Hosszan elmagyarázza, hogy mi a nyúl viszonya a mezőkhöz, a sebességhez, hogy működik a futása, milyen ismertebb más futók vannak, hozzájuk képest a nyúl hol helyezkedik el, majd rátér a bejegyzés tárgyára, a nyúlüreg belső szerkezetére, külön figyelmet szentelve az izlandi ugrónyúl téli raktárának, majd végigveszi, hogy ez, mármint a gyűjtögetés miért jó, miért érdemes követni, és milyen egyéb európai minták vannak, ahol hasonlóval próbálkoznak. Mindezt jó stílusban, színesen megírva.

Esküszöm, irigy vagyok egy csomó ember tehetségére!

És legalább ki merem mondani. Nem bástyákat kell védeni, és fenntartani a szánalmas fost, hanem felfogni a saját határainkat, és megadni az elismerést annak, akinek jár.

Na, ehhez képest a sportújságírók szövetségének közgyűlésén, ahol nem ment át a Szöllősi ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány, olyan méretben tobzódtak a konkrét senkik, akikhez képest még én is valakinek gondoltatom magam, hogy arra egyszerűen nincsenek szavaim. Nyilván nem létezhet a teremtésben 800 magyar sportújságíró, még akkor sem, ha a határon túliakat is beveszik a körbe, viszont mindig lesz száz ember, aki képes Kamaszukaként bármeddig harcolni Japánért. (Egyáltalán miért nem nyilvános a tagság névsora, legalább a tagság számára? Régen legalább vállaltuk a nevünket. Nem én kérdezem, hanem Munkatásunktól.)

Mindegy, csapongok.

Néha bekattan, hogy ez az egész micsoda körülöttünk, hogy miért fontos egyáltalán, hogy mi a sajtó, mi nem sajtó?, hogy Szöllősit igazából ki nem szarja le?, hogy a hivatalos magyar sportsajtóban alig maradt oldal, amit érdemes lenne követni, hogy itt van 2026, és valahogy reagálni kellene a világra.

Én nem fogok „megkérdeztem a ChatGPT-t és azt mondta” emberekkel vitatkozni, mert annyira fogalmatlanok, hogy a nyilvánvaló hülyeségeket is védeni kezdik, miközben úgy állítják be magukat, mint a Minden Dolgok Tudói, hiszen ők megkérdezték a mesterséges intelligenciát, és az márpedig ezt mondta, tehát igaz. Ennek a közegnek tartalmat gyártani teljesen felesleges. És még hány olyan közeg van, akikbe tényleg kár a tartalom.

Marad a specializálódás, a saját hang megtalálása, a valóban szarni Szöllősiékre és bandájára, akik tényleg valami olyasmit védenek utolsó leheletükig, aminek már rég vége: a lakosság lakossággá hülyítését. A munka egyrészt elvégeztetett, ott a széles körű lakosság, viszont az is kiderült, a lakossági fogyasztó nem az a fogyasztó, aki piacról is fenn fog tartani egy lapot, másrészt akit nem nem lehet lakossággá hülyíteni, az már rég nem követi Szöllősiék felületeit. Végük, bár ne akarják észrevenni.

Ebben ennyi volt.

Sosem fogom sajnálni őket, mert szétbasztak mindent, amit csak lehetett, szétbaszták a lapokat, szétbaszták a szakmát, elhülyítették a fogyasztót, a szurkolót, ahol lehet romboltak, miközben kinyalták a kormányzat(ok) seggét, pedig lett volna lehetőségük a sportbeli kapcsolataikból kiindulva jobbá tenni, hiszen megvolt az információ és megvolt a felület is, ahol publikálni lehetett volna. De nem, nem tették, inkább védték a saját seggüket tovább, és húztak le mindenkit, aki ki merte mondani: nem csak szar alakok vagytok, de zömében tehetségtelenek is.

Na, kihőbörögetem kicsit magam a Miattuk tart itt a szakma és a közbeszéd tárgykörben.

Jól esett. Köszöntem a figyelmet.

címlapkép: az elnökség. fotó: fb/sportujsagirok

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Ha nem tudnánk, hogy komolyan gondolják, akkor azt hihetnénk, hogy ez valami vicc, bár annak legalább annyira rettenetes, mint (ultra)históriának. És mondom ezt külső szemlélőként, közel sem az ultravilágból érkezve.

A könyv nem kisebb dologra vállalkozott, mint megírni a magyar (ultra)mozgalom, vagy inkább lelátók történetét a kezdetektől napjainkig, klubokra bontva, és minden olyan csoportot, szerveződést bemutatva, megemlítve, ami akár csak alkalmilag létezett.

Pontosan.

Sejthetjük, hogy egy ilyen vállalkozás bármilyen témában eleve halott gondolat, kiváltképp a szurkolók világában, ahol alap dolog a nem nyilatkozás, a nagyon megválogatott tartalmú kifelé beszélés. Vajon mennyi az esélye, hogy mindenhonnan lesz éremi megszólaló, olyan személy, aki rálátásával ellenőrizni tudná az adott fejezetet, témakört?

Igazából mindegy, mert nem használtak semmi ilyesmit, helyette – mint azt látni fogjuk – inkább csaptak egy nagyot a hasukra, és a hiányzó helyeket kitalációval, illetve totálisan oda nem illő és abszolúte érdektelen dolgokkal töltötték ki. Ha a hibákat nem is nézem, és elfogadom a létezésüket, akkor a kispesti fejezet tíz oldalából a felesleget kirántva, és a képeket nem számolva, a katyvasz ultrahistória talán ha egy-másfél oldal maradna. Ennyinek sem sikerült tisztességesen utánajárni.

A másik, hogy a könyv címében az évszámok, különösen az 1897 arra utal, a kezdetektől napjainkig vinnék végig a szurkolóságot. Ebből gyakorlatilag semmi sem teljesül. Az 1990 előtti részek vagy hiányoznak (ebbe kellett volna az igazi munkát beletenni), vagy megelégednek annyival, hogy valahonnan kimásolnak és összefoglalnak egy már megírt apró történetet, jelenséget, vagy csak simán felsorolják az adott klub pár korábbi, ismert szurkolóját. Mintha Koós János egyenlő lenne a fradizmussal a hatvanas-hetvenes években.

Tőlünk (nagyon valószínűleg), illetve pontosabban rajtunk keresztül a Nemzeti Sporttól konkrétan egy Sárkány-közepes részt vették át, de olyan ügyesen, hogy a hivatkozásban már Sporthírlap szerepel, ami nem lenne baj, mert valóban létezett a harmincas években ilyen címmel újság, azonban az általunk idézett anyag a Nemzeti Sportban jelent meg. Mindössze a mi posztunk címében szerepel a Sporthírlap, ahogy manapság ritkán nevezzük a Nemzeti Sportot, viszont a hivatkozásaink már helyesek, és a poszt végén a Nemzeti Sport megfelelő lapszámai szerepelnek.

házunk tája

Nézzünk rá részletesebben a Kispestről szóló fejezetre. Egész pontosan tíz teli oldalban lehetne sorolni a hibákat, mert nagyjából ennyi foglalkozik tételesen velünk. Érdekesség szinte semmi sincs benne, viszont tárgyi tévedés rengeteg, amit remekül fűszereznek az olyan teljesen érdektelen információk, mint a az ilyesmik:

Amíg búcsút nem vett örökre ettól a világtól, a Bp. Honvédért rajongott (…)

és innen kezdődik egy másfél oldalas felsorolás a következő minőségben:

a gömbölyded Csala Zsuzsa imádta a klubot, bár ő szimultán lelkesedett a Fradiért és az Újpestért is (Labdarúgás 1978. április), Pécsi Ildikó (K. S. 1972. december 26.), de csak addig, amíg férje, Szűcs Lajos a piros-fehéreké volt, mert egyébként a Ferencvárosért szorított (N. S. 2012. december 20.) (…) Kovács Kati táncdalénekesnő (Labdarúgás 1990. február), igaz, bő másfél évtizeddel korábban még „az egyik legszenvedélyesebb” fradistának minősítette magát (Magyar Ifjúság 1973. március 2), (…)

Értitek, nekünk szurkoltak, de valójában nem, mert fradisták voltak amúgy. Az ilyesmi mit keres egy, A magyar sport lelátóinak világa címet viselő, elméletileg a magyar ultra/szurkolói társadalom világát bemutatni szándékozó munkában?

Igazából egyáltalán nem akartunk foglalkozni a könyvvel, bőven elég volt annyi, hogy okozott pár kellemes, eleinte behugyozásig röhögős percet, ami sajnos gyorsan átcsapott bosszankodásba, mert elég lett volna bárkit, de tényleg bárkit megkérdezni a Kispest közeléből, és máris ugrott volna a végül megjelent sületlenségek alsó hangon 90 százaléka. Igaz, ezzel a Kispestről szóló tartalom 90 százaléka is repült volna, de legalább nem nettó baromság, mint az olyasmik, hogy

Basildon, a tábor korábbi fotósa maga is egy drapival rendelkező csoport, vagy a legnagyobb kedvencünk:

Mai csoportok: Puskás Army [leírni sem sikerült, helyesen: Puskas’ Army, ami ráadásul nem egy csoport, hanem egy brand – a szerk.] (…) Nouva Guardia (1997-, a lellei lövöldözés miatt hamar időszakossá vált), (…) Borghetti Kispest [ez egy kisebb kétrudasunk – a szerk.] (…)

Szóval tényleg nem akartunk vele foglalkozni, azonban felcsapva az internetet, és látva, hogy mind a szurkolói szubkultúrával foglalkozó oldalak, mind az egyes szurkolói közösségek ki vannak rá akadva, mégis úgy gondoltuk, hogy akkor mi is szóvá tesszük: ez mégis mi a fene? Kitalációk, nem létező csoportok, láthatóan régi videofelvételekről leolvasott és csoportnak gondolt feliratok, vagy egyszerűen más klubokkal összekevert csoportok (nálunk például a Honvéddal és a kispesti női kézisikkel), már ha ott léteznek, léteztek egyáltalán. Rettenetes hivatkozások, szóbeli közlésekre hagyatkozások, de a kedvencünk a rendszeresen előkerülő: hu.wikipedia.org. Így: wikipedia. Semmi aloldal, csak wikipedia. Taps, bazmeg, taps. Nem tudom ki tanította ezt a hivatkozást, azonban az ilyesmit jó esetben a Ripostnál fogadják el, mert már egy általános iskolai beadandóban is mínusz egy jegy. Ez valami kurvaciki:

Vagy várjál, ha azt hitted ebben ennyi van, és nem lehet tovább fokozni, akkor tessék:

Igen, a Facebookra hivatkozva felsorol négy további szurkolót. Külön fontosnak tarja odatenni egy Richárd mögé zárójelbe, hogy Ricsinek becézik, ahogy általában a Richárdokat szokták. Igaz Ricsit pont Richmondnak a Ricsi mellett, mert neki mozgalmi neve is van. Sebaj, le van hivatkozva a Facebookra, ha tévedés esete forogna fenn, akkor az a Facebook hibája.

Aztakurva, de tényleg: aztakurva.

valakinek csak ki kell mondania hangosan is:

ez a könyv rettentően kellemetlen,

magyarul: szar.

Nincs mit szépíteni rajta. Érdektelen, pontatlan, rosszul szerkesztett, tele van hivatkozás nélküli (és valószínűleg engedély nélkül felhasznált) képekkel, az időrendek nem stimmelnek, a tények képlékenyek, vagy egyszerűen kitaláltak, Csala Zsuzsa pedig gömbölyded és amúgy sem Kispest-szurkoló.

Vállalhatatlan. Pláne 28.000, igen, huszonnyolcezer forintért. Nyilván nem láttam mind az 1400 oldalt, de ami hivatkozást eddig olvastam a kötetről, mindenhol kiverte a biztosítékot. Most már tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy a debreceni részt (a szerzők debreceniek, a Lokinak szurkolnak) is sikerült elbaszni, vagy legalább azt az egyet megugrották?

Igazából azokat sajnálom a legjobban, akikre a kötet hivatkozik, vagy szöveg közben, vagy az egyéb fejezetekben. Rájuk most vajon hányan írnak a vásárlók, az innen-onnan befotózott könyvlapokat látók közül? „Figyu, hogy mondhattál ekkora baromságokat? (…) Ja, hogy te sem láttad az anyagot, és mostanában nem is kerestek? És nem is te mondtad, vagy nem ebben a kontextusban? (…) Akkor miért van benne a neved a könyvben?” Akivel beszéltem, értetlenül áll a jelenség előtt.

összegzés

Dísznek a polcon kellemetlen, mert pontosan tudod mi van benne, és aki megismeri a gerince alapján, az is tudja. Ágylábat pótolni viszont rettenet drága mulatság.

címlapkép: hivatkozások nélküli képek, amikről azt sem tudni mikor és hol készültek, mert nincs semmi odaírva, ráadásul alatta elképesztő sületlenségek a külföldi ellenlábasokról (muhahaha)

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Nyugi, ennél azért életszerűbben beszélgetünk egymással, amikor leülünk beszélgetni egymással, azonban ha előtted van egy mikrofon, akkor automatikusan megváltozik az ember stílusa, hiszen a hallgatók számára is érthetővé kell alakítani a mondandódat. Bár a nagyját próbáltuk kiszűrni, a háttérben azért maradtak tipikus zajok: duruzsoló légkondi, kávéfőző, ajtócsodás, miazmás, ami egy kedd délután pubban előfordulhat. Ráadásul Pisti egy beszólásánál még a kávémat is majdnem magamra borítottam.

Akik beszélgetnek: Hanta, Pisti és Tibi

Tartalomjegyzék:

• 00:00 Intro, felkészülési meccsek
• 06:29 Érkezett egy középcsatár: Adi Alic
• 10:10 Újabb távozókat jelentettek be
• 12:54 Húsz éve toppant be az életünkbe Hemingway
• 28:54 Sándor Mihály könyve a hazai ultramozgalomról

Hivatkozások:

• Sturm Graz II.–Kispest 1-2 összefoglaló.
• Nafta Lendava–Kispest 0-3 összefoglaló.
• Egy kritika Sándor Mihály könyvéről. (Erről van egy majdnem kész anyagunk nekünk is.)

 Hol hallgathatod meg az adást?

Például közvetlenül itt:

vagy

• YouTubeon ide kattintva.
• Spotifyon ide kattintva.
• Apple podcasten ide kattintva.
• Aki régimódi, annak van RSS.
• Letölteni pedig innen lehet.

Továbbra is javasoljuk, hogy a podcastot podcastként fogyasszátok. Erre a legelterjedtebb alkalmazás a Spotify, ahol amúgy a zenét hallgatjátok sokan, és ahol előfizetés nélkül is lehet podcasteket fogyasztani. A YouTube helyett/mellett a YouTube Music alkalmazást javasoljuk, amivel előfizetés (YouTube Premium) nélkül is futnak telefonon háttérben (bekapcsolt képernyőzárral) a podcastek. Az iPhoneosoknak ott van az Apple Podcast, talán nekik a legkényelmesebb.

És ha egyik sem megfelelő, akkor használhatsz saját appot (Castbox, Player.fm, stb), vagy akár itt, a posztból is elindíthatod a lejátszást. Elméletileg a böngészőben futó lejátszónk simán megy a háttérben, akár telefonon is, szóval nem kell folyamatosan bekapcsolva tartani a képernyőt.

 Korábbi adások:

Tudom támogatni a podcastet?

Igen. Több lehetőséged is van rá:

1. A legfontosabb, hogy hallgasd, oszd meg (és környéke), iratkozz fel rá, meg amit ilyenkor szokás.
2. Aztán ha találkozol az egyik szereplővel, akkor menj oda hozzá, és nyugodtan mondd meg neki: „ez az, így tovább, csináljátok!”.
3. Amennyiben viszont direkt támogatásban gondolkodsz, mert annyira felvet a pénz, akkor átutalással a KLTE számlaszámára. A számlaszámot ezen az oldalon találod, és az utalás megjegyzésébe pedig mindenképp írd be: támogatás. Csináltatunk belőle például Nekünk a Kispest bögréket, hogy abból igyunk felvétel közben, és emlékbe odaadjuk a vendégeinknek. Ha sok gempát küldenétek, akkor ásványvíz helyett szódázni fogunk, ha még többet, akkor pezsgőzni.
4. Bankkártyás fizetéssel a Revoluton keresztül ide kattintva. A megjegyzésbe mindenképp írd be: podcast.
5. Revoluton a @gazs4hbq fióknak címezve.
6. Illetve stúdiótechnika adományozására is van lehetőséged. Az egyelőre még hiányzó eszközöket ezen az oldalon soroljuk fel.

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Most viszont itt van Adi Alic, aki legalább értelmezhető.

Sajnos az fbref.com nem tartalmazza sem a bosznia-hercegovinai első, sem a ciprusi másod és sem az észak-macedón első ligát, szóval Adi Alic kapcsán – mivel eddig ezekben a ligákban játszott – a Transfermarktra leszünk kénytelenek hivatkozni, mint hozzáférhető forrás.

A lényeg:

• márciusban múlt 24 éves,
• középcsatár,
• ballábas,
• 1+2 éve írt alá (via honvedfc.hu),
• a menedzserirodájáról nem tudunk semmit, azon túl, hogy mindenféle balkáni kiscsapatoknál aktív az elmúlt egy-két évben, például a Celik Niksicnél, (komoly iroda lehet gmailes címmel, viszont legalább tuzlai, mint a játékos)
• ha hinni lehet a Transfermarktnak, akkor kifutott a szerződése a legutóbbi klubjánál,
• 2023/24-ben még volt házaló videója,
• és kb. ennyi.

Ha csak az első ligás, pontosabban a bajnoki meccseit nézzük, akkor Boszniában mutatkozott be (igazán hozhatna CeDeVitát nekem!), és 21 éves korára volt 55 meccse 3 góllal és 2 gólpasszal. Nem sok, viszont ahhoz elég volt, hogy kikerüljön a ciprusi kettőbe légiósnak. Itt egy évet maradt és 21 meccsen lőtt 7 gólt. Alakul, és ugye, nem a svájci sokról beszélünk.

Ciprus után jött Észak-Macedónia, ahol aztán beindult. 62 bajnokin 20 gól és 10 gólpassz már nem rossz. Illetve a mi szintünkön semmiképp sem rossz, hiszen eleve mikor igazoltunk utoljára gólképes csatárt, aki nem a visszahozott Lanzafame vagy Danilo? Eppel? Vagy sandítva rá merjük mondani Moutarira?

24/25-ben második lett csapatával (Sileks Kratovo), 12 gól, 3 gólpassz és negyedik hely a góllövők listáján, 25/26-ban pedig negyedik, 8 gól, 7 gólpassz. Vagyis évente 15 gólban volt benne mostanában. A 24/25-ös csatártársát, a 15 gólos Gjorgjievskit még akkor melegében vitte a CFR Cluj, azonban ott nem vált be, és lepattintották a Hermannstadtnak.

Viszont az érdekes, hogy bár Alic papíron középcsatár, a csapatának sem tavaly, semi idén nem a legjobb gólszerzője volt, mert például legutóbb megelőzte a portugál támadó középpályás Pires (11 gól, 7 gólpassz) és az észak-macedón (jelenleg klubnélküli!!!) jobbszélső Mircevski (10 gól, 3 gólpassz) is. Vagyis a Sileks úgy tűnik egy olyan csapat, ahol az elmúlt években szét voltak szórva a gólok és gólpasszok a támadósorban, viszont legalább senki sem szerénykedett.

Adi Alic első blikkre jó igazolásnak tűnik, viszont az kérdéses, hogy mit jelentenek az előbbi számok, ha az észak-macedóniai bajnokság kontextusába helyezzük? Az elmúlt évek adatait böngészve, nem tűnik úgy, hogy a liga komoly beszállítója lenne az európai bajnokságoknak. Volt pár igazolás, azonban idén már ők sem ott játszanak, ahová kikerültek, vagy csak szimplán nem jöttek be az új helyen. Például: dán harmadik -> vissza -> Svédország (tipikus munkavállaló, aki ahol van, ott focizik mellékesen), Csehországban peremember, osztrák három, Kazincbarcika, UTA Arad (ő legalább játszik!), de hogy kb. ez a szint. A többség Albániába, Koszovóba, Bosznia-Hercegovinába igazol külföldre, esetleg munkát vállal Ausztriában, Németországban vagy Svájcban, és ott játszik egy kiscsapatban. Románia már hatalmas ugrás, Magyarország pedig egyenesen csodaszámba megy. Még Bulgáriába is alig igazolnak, pedig Észak-Macedónia Bulgária Erdélye.

Annyi biztos, hogy Kántor helyzete ezzel megingott, mert abban biztosak lehetünk, hogy Alic az elmúlt években magasabb szinten futballozott, és komolyabb képzést kapott. Kántornak még mindig bőven van mit pótolnia.

Játékoskeringő 2026/27 nyár

• távozott: Feczkó Tamás (edző), Kesztyűs Barna, Nyers Ádám (MTK), Rácz Gergő (Paks), Földi Dominik, Varga Kevin, Ihrig-Farkas Sebestyén, Simon Benedek, Csilus Tamás
• érkezett: Deian Boldor (2 év), Pablo García (1+1+1 év), Maurizio Jacobacci (edző), Adi Alic (1+2 év)
• hosszabbított: Hangya Szilveszter (1+1 év), Pekár István (2 év), Dúzs Gellért (1+1 év), Szamosi Ádám (3 év), Medgyes Zoltán (1+1 év), Tujvel, Tomás (1 év), Pauljevic, Branko (1 év)

címlapkép: honvedfc.hu

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

A 8. oldalon lévő cikkből kiderül, hogy Kiss Zsolt, a korábbi résztulajdonos június 16-án megvette a Piero Pini üzletrészét, azonban egyedül képtelen lett volna a menet közben az NB I-ből kizárt klubot üzemeltetni, ezért társat keresett. Végül július 6-án született meg a megállapodás, és George F. Hemigway egyik érdekeltsége 80 százalékos tulajdonrészt szerzett a klubban.

Ezzel biztossá vált, hogy a Honvéd elindulhat a 2006/07-es bajnokságban, sőt, még a csepeli stadiont is sikerült hitelesíteni, ugyanis a Bozsik stadionban gyepfelújítás miatt nem lehet játszani a bajnokság elején.

A csapat épp a Balatonnál, Alsóörsön van edzőtáborban Borgulya István irányításával. Ekkor még úgy tűnt, hogy nem Aldo Dolcetti marad az edző. Végül a bajnokságnak Aldóval futottunk neki, majd ősszel érkezett Supka Attila.

A klub közben visszafizette a 22,5 milliós reorganizációs hitelét (plusz 11 millió forint kamatot), vagyis tényleg minden akadály elhárult az indulás elől.

Párhuzamok

2006-ban érkezett Hemingway előbb többségi, majd kizárólagos tulajdonosnak. 2019-ben aztán eladta a Honvédot a Metalcom-csoportnak, majd 2024-ben ők is továbbadták a jelenlegi tulajdonosnak, a Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó Arago-csoportnak.

Hemingway nem nyitott egyszerűen. Azonnal kijelentette, hogy ő tud bánni a szurkolókkal, és ha más megoldás nincs, akkor ő lesz a pásztor, és a szurkolók a nyáj. Magyarul: majd ő megmondja mi legyen. Ismerős, ugye? Rögtön az első meccsen, a győri DAC-pályán megvolt az első csörtéje a táborral, és utána hosszú évekbe telt, amíg kialakult valamiféle status quo a két fél között.

Rövid történelem

Viszont cserébe Hemingway valódi tulajdonos volt, és úgy is viselkedett. 2006-07-ben megteremtette a klub működéséhez szükséges infrastrukturális feltételek alapját (például felújította a stadiont és a hotelt), létrehozta a Magyar Futball Akadémiát, valamint rendbe tette az anyagiakat. Mindezek akkoriban ritkaságszámba mentek a magyar fociban. Sőt, 2007-ben kupát nyertünk, majd a 2007-08-as bajnokságnak már esélyesként futottunk neki, aztán jött az őszi utolsó forduló, és a máig megmagyarázatlan tatabányai 4-3-as vereség. A 14 forduló után mindössze 2 pontos Tatabánya az 52. percben még 3-1-re égett az MTK mögött egyetlen ponttal lemaradva a második helyen álló, és a szezon nagy részében a bajnokságot vezető Honvéd mögött. A vége mégis 4-3 oda. A tavaszt pedig hagyjuk.

Tavasz végén lemondott Supka („nem volt szerencsénk, Attila, nem volt szerencsénk”), és ezzel, valamint a keret átalakításával egy hosszú hánykolódás vette kezdetét, ami alatt olyan csúfság is előfordult velünk, hogy az NB I. utolsó helyén álltunk a tabellán. 2009-ben még összejött egy kupagyőzelem az ETO ellen, azonban annak körülményeit most ne feszegessük. Elég annyi róla, hogy a kupadöntőben játszók közül többeknek véget ért azzal a két meccsel az NB I-es karrierje.

2011-re normalizálódott valamennyit a helyzet, és pont ekkor tért vissza Supka, és hozta be negyedik helyre a csapatot. Nyáron azonban Pécsre távozott, és az új edző, az addig ismeretlen Marco Rossi még az előző évnél is erősebben nyitott, majd a tavaszra ráerősített, ráadásul érkezett Lanzafame, így 2013 júniusában 19 év után először hozta be érmes helyre a csapatot.

Közben az akadémia is elkezdett termelni. Sorra jöttek a tehetségek: Cipf, Vernes, Vécsei, a Bobál-testvérek, Gazdag, Koszta, Nagy Geri, Baráth, Holender, Lőrinczy, Prosser, Botka és a többiek. Rossi közben ment, majd hamarosan visszatért, és ezen az alapon, valamint olyan igazolásokkal, mint Kamber, Lanzafeme, Eppel, Gróf vagy mondjuk Zsótér bajnokcsapatot csinált 2017-ben.

Közben a sportkormányzat sorra építi a stadionokat és az akadémiákat, és ebből természetesen a Honvéd sem maradhatott ki. Hemingway számára az akadémia volt a fontosabb, ez is készült el előbb, viszont igazán már nem tudta belakni, ugyanis 2019 áprilisában eladta a klubot.

Egy bajnoki cím, egy bajnoki bronz, három negyedik és egy ötödik helyezés a felsőház a csaknem 13 év alatt. Kupából két megnyert és három elveszített döntő jött össze, nemzetközi kupaindulásból pedig nyolc:

• 2007 UEFA-kupa: Nistru Otaci (moldáv), Hamburg (német)
• 2008 Intertotó-kupa: Zsetiszu (kazah), Teplice (cseh), Sturm Graz (osztrák)
• 2009 Európa-liga: Fenerbahce (török)
• 2012 Európa-liga: Flamurtari Vlore (albán), Anzsi Mahacskala (orosz)
• 2013 Európa-liga: Celik Niksic (montenegrói), Vojvodina (szerb)
• 2017 Bajnokok Ligája: Hapoel Beér-Seva (izraeli)
• 2018 Európa-liga: Rabotnicski (észak-macedón), Progrés Niederkorn (luxemburgi)
• 2019 (már nem Hemingway-jel) Európa-liga: Zalgiris Vilnius (litván), U. Craiova (román)

Értékelés

A Hemingway-korszak egyfelől a klub történetének egyik fénykora volt, hiszen nem csupán folyamatos anyagi biztonságot hozott, hanem a lehetőségekhez képest eredményes is volt. Mindezt úgy, hogy önerőből felújított stadionban játszottunk, és a csapat, majd később a válogatott számára egy önerőből létrehozott akadémia is termelte a játékosokat. A modell normál körülmények között fenntarthatónak bizonyult: addig nyújtózkodott, amíg a takarója ért, az egyetlen folyamatos elvárás a nemzetközi kupaindulás és a saját nevelések beépítése volt. 2019-ben, a Metalcom érkezésével mindez a feje tetejére állt, és láttuk mi lett belőle.

Azonban a Hemingway-korszaknak voltak árnyoldalai is. Egyrészt a bundavádak több játékossal szemben, másrészt Hemingway és a tábor viszonya. Utóbbi sokakat elmart a folyamatos meccsre járástól – és sajnos idővel a klubtól is. (2014-ben még posztot is írtunk a Hemingway-korszak hét főbűnéről.)

Összességében azonban talán elmondható, hogy a korszak értékelése egyértelműen pozitív, hiszen egy NB I-ből kizárt, zavaros tulajdonosi hátterű, adósságoktól szenvedő, romos stadionban, gyakorlatilag érdemi utánpótlás nélkül szenvedő klubot vett át, és tette stabilan működtethetővé. 2006-ban még egészen mások voltak a feltételek, mint 2010 után, egyáltalán nem tűnt jó üzletnek tulajdonosként beszállni a magyar fociba. Azonban kitartó és kemény munkával, és persze sok-sok tapasztalatszerzéssel egyfajta mintaklub lett belőlünk, akinek 2017-ben egy ország szorított, hogy bajnok legyen.

Hemingway egyértelműen ott van a három-négy legjobb vezető között a klub történetében. A két háború közötti időszakot fémjelző Mayer Béla egyértelműen előtte van, azonban Komora Imre és Kozma Mihály párosával már valószínűleg felveszi a versenyt. Mindhárom (mind a négy) embernek egy-egy komoly kihívásra kellett választ adnia (rendszerváltás, a sport mellékes szerepe, gazdasági világválság és a többi), és mindannyian nem csupán megugrották a szintet, hanem eredményesek is tudtak lenni.

Bónusz

Egészen csodálatos, hogy pont ma rúgták ki Szöllősi Györgyöt a Nemzeti Sport éléről. Emlékezhetünk, Hemingwaynek elég sok vitája volt vele, és olyan is volt, ami egészen a Kúriáig jutott. Sőt, a Sport Plusszban még keményen oda is szólt neki.

kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
támogatni // pedig így tudod a munkánkat.