Vasárnap érkeztünk, a szállást bármilyen ajánlás nélkül a Pihenőkereszt panzióban foglaltuk le. Kívülről a ház okés, de a szoba amit kaptunk megért volna egy subbát. A falak tele voltak szúnyogok, és barátaik elhalt, szétkent tetemeivel, a fürdő is megért volna 1-2 üveg Domestost, meg egy durva szivacsot… De a szállással én mindig úgy vagyok hogy oda csak aludni kell menni, így igyekeztünk ezeken az amúgy nem épp szimpatikus jelenségeken túllépni, és a város/környék szépségével foglalkozni.

Első nap – Vasárnap

Lemosva az út porát, bementünk a városba ebédelni, várost nézni. Sopron szép hely, a belváros hangulatos, de kb 1 napnál nem lehet többet eltölteni, mert nincs más amit megnézz. No de kajánál tartottunk. Leparkoltunk egy sarkon, és bementünk a közeli Jégverem étterembe. Nagy nyitott helység, fele fedett, másik fele nem. Mivel a fedett részek tele voltak, így mentünk a napra. Pincérre vártunk vagy 10 percet, de csak ledobta az étlapot, az hogy mit iszunk, már nem érdekelte. Kiválasztottuk hogy mit kérünk, és megrendeltük.

Mire megrendeltük a kaját, már eléggé éhesek is voltunk, és hát ugye az éhes ember gyakran ingerült, ideges. Sebaj, beszélgettünk, elvoltunk, de cirka 20 percel a rendelés után söröm utolsó kortyait kortyolgatva már igne morcos voltam. Odahívtam a pincért, és megkérdeztem mikor kapunk ételt. Azt mondta utánanéz.. Utánanézett, egyből megkaptam a főételem.

Csúnyán néztem rá, mondom először talán a levest enném meg. Elnézés kérés nélkül elment, és megkaptam a levest. Leves után a melegített, középen hideg főételhez nem volt sok kedvem, de az étel nem lehetett rossz.. frissen. Fizettünk, majd monta a pincér hogy elnézést kérnek, és kaptunk 15 % kedvezményt. Mondhatni ez pozitív, de borravalót akkor se adtam!!! Konklúzió: senkinek nem ajánlom a Jégverem éttermet, nem éri meg az árát.

Ezután elmentünk bejárni a belvárost. Helyes kis utcákon lehet sétálgatni, majd rájössz hogy körbe-körbe mész. A Várkerület-Ógabona tér ugyanis egy ovális kört ír le, becsapva a szegény túristákat :)

Nézelődtünk kicist, majd visszamentünka  szállásra inkább.

Második nap – Hétfő

Tovább folytattuk Sopron felderítését. Az épületek szépek, ezt be kell vallanom. Simán el tudnék lakni a belvárosban, és csak az épületeket nézegetném, de ezzel ugyanígy vagyok Budapesten is. A Szt. István körúton is vannak épületek amik egyszerűen szépek, lenyűgözőek,  a mai városi ember, mégis csak arra emlékszik hogy az aljában van egy pékség.

Séta után beültünk a Várkerületen lévő Puskás étterembe. Leültünk, itt  már 5 perc múlva kaptunk egy pincért, meg is rendeltük az italunkat. Alapvetően ugye türelmesek vagyunk, itt is azok voltunk, a tegnapiból kiindulva mindenképp. Bezsélgettünk, néztük a forgalmat elvltunk, de vártuk az italunkat… Csak nem akart megérkezni sajnos.  30 perc után megkérdeztem a pincért hogy ‘igaz hogy már ebédet is megrendeltük, de sajnos még az italunkat sem kaptuk meg, ha most felállunk, ugye semmit nem kell kifizetnünk?’

Sajnálkozott, és jelezte hogy menjünk nyugodtan. Sajnos ezt az éttermet sem tudom senkinek ajánlani.

Aznap egy Nagyi főzelékesénél ettünk, ami nem volt akkora kulináris élvezet, de megettük. Aznap még szerettünk volna elmenni a helyi sörgyárba, de mint a helyszínen kiderült, tavasz óta nincs látogatás. Sajnáltuk, mert kíváncsi lettünk volna hol/hogy is készül a Soproni.

Harmadik nap – Kedd

Nagycenknek vettük az irányt ahol megnéztük a Széchényi kastélyt. Nagyon szép épület, karban tartva, és a parkja is lenyűgöző. Hatalmas platánfák midnenütt, bent a kastélyban pedig Széchényi kiállítás volt. Bementünk, élveztük minden percét, a hangulatot, a miliőt. Képek magukért beszélnek.

Nagycenken az Aranykakas vendéglőben ebédeltünk, ahol be kell valljam semmi kifogásom nem volt. Törődtek az emberrel, kiszolgálták, volt aperitif az étel előtt, az étel finom volt, szóval megérdemelték az otthagyott pénzt. Ajánlom!

Délután megintcsak Sopronban sétálgattunk.

Negyedik nap – Szerda

Cél Fertőd volt, pontosabban az Esterházy kastély. Hát tény hogy sokkal nagyobb, monumentálisabb mint a Nagycenki, de nekünk az sokkal jobban tetszett. Ezen látszik hogy azért építették mert nekik kellett a legnagyobbnak lenniük. A kert akkora hogy egy hétig lehet benne sétálgatni, de hát abban az időben más világ volt, ez kellett. A kastély szép, de csak előlről, és az első ‘kertből’, hátul egy erős narancssárga színben pompázik, ami nem épp előnyös, de láthatólag felújítás alatt van.

Elmentünk még Fertőrákosra, ahol egy kőbányát néztünk meg, ahol kőszínház is helyet kapott. Nagyon nagyon kicsinek érzi az ember magát egy ekkora helyen. Készült sok fotó, amit meg is lehet nézni :)

Bánya után elmentünk hajókázni a Fertő-tóra, ahol egy órás körutat tettünk a közeli nádas körül :) Járt idegenvezetés is, meg minden, jó volt.

Közben be is dobtam már Facebookra hogy mennyire szivatnak a Soproni éttermesek minket, mire kolléganőm Orsi ajánlott is két helyet. Az első sajnos már nem üzemel, de a második, a Tercia Hubertus étterem igen. Nem csalódtunk, a kiszolgálás normális volt, az étel minősége jó, szóval az utolsó két nap mondhatni jó helyeket fogtunk ki.

Sorponi képek:

Összességében jó volt ez a kis kirándulás, de Soprontól többet vártam. Valahogy mindenkitől szépeket hallottam, meg “milyen jó”, “milyen szép”, de azért nem volt meg a wowww érzés. No de biztos benne volt a hiba. Jövőre talán elmegyünk Pécsre, meglássuk.

Éppen az imént jutott eszembe hogy nekem eléggé hiánypótló lenne a következő.

Egy olyan szolgáltatást képzelek el a Drupal fejlesztőknek, vagy bárkinek, ahol karbantarthatod  a projektjeidet, és a hozzájuk használt drupalt, és használt modulok listáját. Ez a szolgáltatás lehetne a drupal.org alatt, vagy egyéb külső fejlesztésként is el tudnám képzelni.

Nem várok el sokat, csak annyit hogy figyelmeztessen ha egyes modulokból, sminkekből frissítés érkezik, és ekkor írjon egy e-mailt hogy az “XY projekthez használt modulokat frissítheted”. Belépve egyből letölthetem a frissült modulokat, és leokézhatom hogy a frissítést elvégeztem.

Szerinted?

Mi pasik nem szoktunk egymással az érzelmeinkről beszélgetni, az ugye olyan nem pasis dolog, mai nyelven szólva nem menő. Bevallom lehet én sem tudnék mit kezdeni a dologgal ha egy barátom, a párja iránt táplált érzelmekről akarna velem beszélgetni egy pofa sör mellett. De azt hiszem egy így alakult ki a mi kultúránkban. Ez egy ilyen helyzet.

Ez ellen lehet tenni, azaz elkezdődhet egy kommunikáció a férfiak között is e téren, ne csak a nők kiváltsága legyen ez ugye, vagy hallgatunk továbbra is, felemésztve ezzel néha magát a férfi-nő közötti kapcsolatot is. Mert lehet nem gondolsz bele, ez veszélyes is lehet. Férfi és Nő között a kommunikáció sokszor gyötrelmes, Jönnek a szokásos kérdések, F: Mi a baj?, N: Semmi.

Igen, ezt a “Semmit” mindannyian ismerjük, e mögött MINDIG van valami. Valami amire nem figyeltünk oda eléggé, vagy valami amiről elfeledkeztünk. Szóval beszélgessünk férfiak, találjunk valakit akivel megtehetjük ezt, mert ha magunkban tartunk mindent, gyakran a másik már nem tehet mást, mint elfogadja a helyzetet, és az nem mindig Happy End!
Javaslom legyen ez a párunk, hisz általában ő ismer a legjobban, meg általában úgyis a másikról van szó. Őszintének lenni meg jó ugye.

Csupán annyit tennék hozzá hogy igen, vártuk már ezt mint a messiást. Végre megvalósíthatóak lesznek a designerek nagy nagy vágyai :)

A kényszer csupán annyi volt hogy az üdülési csekk amivel fizettünk május közepén lejárt volna, így ahelyett hogy rajtunk marad, legyen belőle valami hasznos, valami amit esetleg készpénzen nem venne meg az ember. Nos Anikónak jött az ötlet, hogy mi lenne ha, én meg meggugliztam a dolgot. Telefonáltam jópár helyre, mire itt kötöttem ki: http://setarepulesek.hu

A telefonban Csepi Úr, a pilótánk normális volt, normálisabb mint egyesek előtte, üdülési csekket elfogad, szóval nem volt visszaút, ma reggel felemelkedtünk. Bevallom sem előtte, sem közben nem izgultam, de a látvány, az érzés ami elárasztott amikor a gép, a kifutótól elemelkedett… hát nem is tudom. Furcsa volt. Furcsa volt rábízni magam egy ilyen kis berregő valamire.. :-)

Nos tettünk kitérőt Békásmegyer felé, majd visszakanyarodtunk Szentendre irányába, fel a Duna felett Visegrádig, majd ott balost vettünk, és át a Pilis felett, visszaértünk Dunakeszire. Volt vagy 40 perc, de nem tűnt annyinak. Annyi élmény ért hirtelen hogy nem is éreztem hogy elkezdett a fejem fájni.

Az időnk remek volt, bár fényképezéshez nem ideális. Széllökések elkerültek, simán mentünk, a landolás is csak egy kicsi huppanó volt. Videó itt, minőség nem HD, szóval bocsi :)

Két idősebb turista az első ajtón felszáll, kezükben Budapest zsebtérképpel, meg valami kis kihajthatós infó kiadvánnyal, és illendően a sofőrnek kopogva, elnézést kérve (hogy az ő megbecsült, és megfizetett munkáját megzavarják a szerk.) szeretnének információt kérni, mert hát helyzetüknél fogva nem tudják merre is az arra.

A sofőr mintha mi sem történne, nézi a visszapillantóját, az első ajtó mellett/felett, majd index balra, és besorol a sávba. A turisták létezéséről tudomást sem véve, mintha csak idegesítő szétloccsant legyek lennének a szélvédőn, kiket az ablaktörlővel el lehet tüntetni, tisztelt, és megbecsült sofőrünk tovahajtott az Erzsébet – hídra, turistáink erős megrökönyödésére. Szegénykéim csak pislogtak, és egymásra mosolyogtak, hogy hát ez BALKÁN kérem. Nincs mit tenni.

Segítségükre siettünk, egy fiatal hölgy és én, s mivel beszéltek angolul, kiderült hogy a Rudas gyógyfürdőt keresik, mert nem találták (nem is csoda, mert az infó kiadványokban, mosolygós öregek sakkoznak a vízben, felül kék ég, kívülről meg persze nincs ott kép. Nem csoda, hisz úgy néz ki mint valami romtelep. a szerk.).

Kedves sofőrünk bármilyen paraszti logikával kikövetkeztethette volna, hogy a két szerencsétlen turista mit keres, és nem kellett volna mást tennie, mint mosolyogva kimutat az ablakon. Hozzátehette volna hogy “This is the building.”, és mindenki boldog. Ehhez sem diploma, sem nyelvvizsga nem kell szerintem, ennyi angol talán a tv-ből is ragad az emberre.

Felháborodtam magamban kicsit, hogy segítségre sem méltatta a turistákat, nem csak azért mert mondjuk nem tud angolul, mert ez nem szégyen. Sokan vannak/vagyunk így. De tegye szét a kezét, vágjon sajnálkozó fejet hogy “Bocsi, de nem tudok angolul”. Olyan nagy kérés lenne? Mi lenne ha belevennénk a kollektív szerződésbe az emberibb viselkedést is, a javadalmak követelése mellé?
Esetleg adjanak a sofőröknek táblácskát: “Sorry, I don’t speak English, please call 003614616500″. Persze, nem megoldás ez semmire, de talán emberibb, nem annyira BALKÁNI mint az előbb említett szituáció.

Most tanakszom hogy bejelentsem e ezt a BKV-nak, de még alszom rá egyet. Mindenesetre ezek az infók majd kellenek a bejelentéshez: BKV, 7-es busz, 2010.04.24 11:10 Ferenciek terén

Történt hogy tavaszi pihenésünk egybe esik a választások napjával. Mivel nem leszek Budapesten, így szerettem volna a lakhelytől távol szavazni. Ki is töltöttem a papírost, elfaxoltam nekik, majd 1-2 órára rá jött a telefonos válasz, hogy oké, de postázd el az eredetit is. Mi van? Minek? A valasztas.hu oldalon nincs odaírva hogy a faxos verziót nem fogadják el. Mire jött a válasz, “De az sincs odaírva hogy elfogadják”. Ok mondom, hát akkor majd postázok. Azért felhívtam az OVB-t, hogy miért is kell ezt, mire jött a válasz, hogy “ez a törvény”. Értem én hogy vaskalapos vagyok, és nem szeretem ha a bürokrácia a fejemre nő, sőt, nyugodtan lehet nevezni ahogy akartok, de akkor sem fogom elpostázni nekik.

Nem szavazok, túlélem…

Írtam hát egy mézes mázos levelet az info@petoficsarnok.hu címre, hogy csókolom, volna itt egy kis probléma. Vajon csak nekem furcsa hogy 1 hónap alatt nem méltattak válaszra sem? Még automata választ se kaptam :) Ma elküldtem egy technikai e-mail címre, aki a weboldal megjelölése szerint a siteot készítette, és karbantartja. Remélem legalább ő válaszra méltat.