csendesblog

fele sem tréfa

2012-02-16T11:21:00.000+01:00

Az egészségről írt bejegyzésem végéről lemaradt egy mondat, mégpedig, hogy "én még tartom magam". Hát változott a helyzet. Kiderült, hogy M.-nak bújnak a fogai, most a felsők, gyakorlatilag egyszerre indult meg a 4 első foga. Ez okozhatta a lázat, és minden egyebet, bár az orrfolyást nem indokolja szerintem. Mindenesetre kicsit megnyugodtunk, bár azért így is megszenvedi szegény. És sajnos a megfázás veszélye sem múlt el teljesen, mert most én kerültem sorra :( Igyekszem távol maradni tőle, ami elég nehéz, mivel ketten vagyunk itthon és a fogzás miatt amúgy is bújósabb a lelkem. I. viszont szépen gyógyul, szerencsére. Remélem én is hamar túl jutok rajta.

bababiznisz...miből? hogyan?

2012-02-16T10:55:00.002+01:00

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy családunk egy fővel gyarapodik, elkezdtünk gondolkodni, vajon mi mindenre lesz szükség. Eleve már a szülésre való felkészülés első lépése, hogy kapsz egy listát, hogy mit kell és mit célszerű magaddal vinni a szüléshez. Mi kell a kismamának, a kispapának és a születendő gyermeknek a szüléshez és az azt követő napokra. Nem semmik ezek a listák, és tudom, hogy sokan nagyon óvatosak, és mindent, azt is ami ajánlott, kötelezően beszerzendőnek tekintik. Nos, első gyermekünket várva talán mi is túl alaposak voltunk, de azért csak a 'tűrés határáig', azaz próbáltuk a felesleges vagy annak tűnő dolgokat kihúzni a listából. De ezek tulajdonképpen csak apróságok a további beszerzendő dolgok listáján. Persze van idő, mondhatod, hiszen sok olyan kötelezően beszerzendő dolog van, ami nem feltétlenül szükséges gyermeked születése napjától kezdve. Viszont azt is szem előtt kell tartani, hogy elég drága a babaholmi, és egy részük nem is filléres kiadásnak tekinthető. Másrészt, ha már egy vagy akár több gyermekkel élsz egy háztartásban, a lehetőségeid beszűkülnek. Nem tudsz bármikor bárhová eljutni, nem tudsz 20 üzletet végig járni, hogy mindent beszerezz. Ha az utolsó pillanatban fogsz hozzá, az éppen aktuális lehetőségek közül kell választanod, és ebben az esetben az olcsón helyett az azonnal az első szempont. Mi azt gondolom előrelátók voltunk, tájékozódtunk, nézelődtünk, gondolkodtunk. Mielőtt a vásárlásra szántuk volna magunkat, körülnéztünk a neten, fórumokat olvastunk, webes áruházakat látogattunk, online aukciókat figyeltünk és a lehetőségeket a választékkal összevetve választottunk. Sokszor indultunk úgy, hogy újat veszünk, de legtöbbször a végére beértük egy használttal is. Mert sokszor újszerű de használt cuccokhoz jó áron hozzá lehet jutni, és mert ha a többi szempontot figyelembe vettük, kiderült, hogy újonnan esély sincs az elvárásnak megfelelő holmi beszerzésére.

Nekünk több projektünk is volt, bár leginkább I. aktivizálta magát a babaholmik beszerzésében. Rengeteg babaholmit lehet találni pl. a teszveszen.
Szóval I-nek volt szempontrendszere, és általában nagyon jól ráérez és bár vannak esztétikai tényezők is, azért az ár/érték arány az elsődleges szempontok között van mindig.
Talán a legelső a babkocsi projekt volt. Szempont volt, hogy legyen több funkciós - ha már egy vagyont költünk rá akkor minden igénynek megfeleljen, legyen hozzá hordozó, mózes és sport rész is. Bár a gyakorlat bebizonyította, hogy nem feltétlen lesz szükség mindenre, ezt előre nem tudhattuk. Fontos volt hogy kis helyen elférjen, pl. a kocsiban ne foglaljon sok helyet, illetve könnyű legyen, hogy az emeletre is fel tudjuk cipelni. Szempont volt, hogy könnyen akár egy kézzel is összecsukható legyen. Emellett még legyen jó minőségű, esztétikus és márkás, nem csak divatolásból, hanem a megbízhatóság miatt is. Nos ha olyan babkocsit szeretnél ami minden feltételnek megfelel, a gatyád rámegy. Így sem volt olcsó, de annak ellenére hogy használtan vettük, mintha új lett volna.
Aztán következett a pihenőszék, mivel valahogy etetni kellett M.-t de még nem ül, hát valami átmeneti dolog kellett. Szintén használtan vettük, márkája passzolt a babkocsihoz, és azt kell mondjam, nagyon jó befektetés volt. Szintén használtan persze. Na ezen már látszott hogy használták, de látnátok most, hogy néz ki...
Bár a babkocsinál nagyon körültekintőek voltunk, kiderült, hogy a hordozó korántsem jó addig amíg kellene hogy jó legyen. M. elég hosszú és nagyon kényelmetlenné vált neki, ráadásul ha utazunk, általában hosszabb utakra, amit nagyon nehezen viselt. Így sürgősen be kellett szereznünk egy gyerekülést. Azért nem kapkodtuk el ezt sem. Túlságosan sem, mert találtunk egyet ami minden szempontból megfelelő volt és amíg aludtunk a dologra egyet, az ülés elkelt. Így végül még többet spóroltunk, mert amit megvettünk, olcsóbb volt, igaz, hogy a színe más volt és talán használtabbnak is tűnt, de mindent összevetve jó vétel volt és szerencsére be is vált. M. imádja, mert kényelmesebben ül benne és ami még jobb, a kilátás is szuper belőle :)
Következett az utazóágy. Ahogy M. növekedett, és hosszabb utakra indultunk vele, elengedhetetlenné vált hogy beszerezzünk egyet. A keresést megint az online aukcióknál kezdtük, bár ezt végül újonnan, akciósan vettük. Így jobban jöttünk ki mint az éppen aktuális használt kínálat bármelyikével.
Beszereztük már hónapokkal ezelőtt az etetőszéket is, bár csak most került rá sor, hogy beüzemeljük. De ha időben elkezded keresni a megfelelőt, mire szükség lesz rá biztosan megtalálod. Bár I. ezt az egyet kicsit megbánta, de szerintem be fog válni.
Egyik sem filléres tétel volt, de mivel nem kellett egyszerre és a lehetőségekhez képest a legjobb ajánlatot választottuk, és szerintem százezreket spóroltunk. Alapvetően amit lehet használtan veszünk, illetve akciósan. Így lehet spórolni, és a mai világban azt gondolom kell is. Bár az ember a gyerekére nem sajnálja, de a lehetőségeink végesek és ha néhányszor úgy is választottunk, hogy inkább a drágábbat ami szebb, vagy újabb, azért ezt mindig nem tehetjük meg.

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny Jelentkezz Te is!

egészség?

2012-02-14T10:26:00.002+01:00

Említettem előző bejegyzésemben, hogy elhatároztuk, fogyókúrába kezdünk. Mint már korábban is, most is a 90 napos diétába kezdtünk, nekem nagyon bevált, szerettem is, és I.nek is jó tapasztalatai voltak vele. Nem is volt kérdés, hogy milyen diétát választunk. Messze még a 90. nap, de túl vagyunk már az első kemény héten, sőt már a 3. hétnél járunk. Bár az első napokban úgy éreztem, nem fogom bírni, mára teljesen beálltam és I. is, bár ő mindig is jobban bírta a koplalást is. Most viszont már egyáltalán nem érzem, hogy koplalnék. Természetesen ennyi idő alatt nem lehet túl sok eredményt felmutatni, azért mégis, a kilók szép lassan fokozatosan kopnak. Kissé már látható is, az eredmény, de igazából ami a legjelentősebb, az az érzés. A tudat, hogy egészségesebben étkezem, és bár éppen csak látszik valami fogyás, máris sokkal könnyebbnek érzem magam. Könnyebben mozgok, jobb a közérzetem, stb. Bár most odakinn tombolnak a mínuszok és azt mondják ilyenkor nem szabad diétázni, mert hiszen kell az energia és a szervezet természetes módon zsírpárnákkal védekezik a hideg ellen. De nem vagyunk már ősemberek, sem a vadon gyermekei, el vagyunk látva téli ruhával, meg fűtött lakással, szóval nem feltétlen szükséges, hogy téli védőréteget növesszünk. Egyébként sem vesszük olyan szigorúan a szabályokat, én korábban sem úgy csináltam, mégis eredményes volt a dolog. Szóval, jól érzem magam. És I. is, egyéb problémákat leszámítva.
Az történt ugyanis, hogy I.-t elkapta valami nyavalya, ami a hirtelen és tartós mínuszok beköszöntével azért benne volt a pakliban. Mi M.-el az orrunkat se mertük kidugni, a hideg mellett a havazás sem könnyítette meg a dolgot, bár a friss hóban jól vizsgázott a babkocsi. Nos I. a hét végére kifeküdt, így nekem állni kellett a sarat, mert I. is gondozásra szorult, M. közelébe pedig nem nagyon mehetett. Óvatosság és gyógykezelés ide vagy oda, a hétvége után M. is lebetegedett, reméljük gyorsan átvészeli a dolgot.

suttogások és sikolyok

2012-02-06T10:47:00.000+01:00

Sok minden jár(t) a fejemben mostanában. Megpróbálom ezeket összefoglalni.
Például, hogy mennyire nem könnyű szülőnek, anyának lenni. Félreértés ne essék, eddig sem gondoltam, hogy olyan könnyű lenne, és mielőtt egyesek a tenyerüket kezdenék dörzsölgetni, hogy 'ugye én megmondtam', azért azt is el kell mondanom, hogy boldogulok. De tudom, hogy folyamatos figyelmet és aktivitást igényel, és akkor sem vár türelemmel, amikor te kevésbé vagy formában. Ezért mindig formában kell lenned. És bármi is van, mindent félre kell tenned ha ő úgy kívánja. Talán a legnehezebb az időt beosztani és az egyéb teendőket ellátni. De inkább ezzel legyen gondom, mint a gyermekneveléssel.
Azt kérdezték tőlem tegnap, hány oldal van kész a disszertációmból, illetve hogy mikor doktorálok. Háát ez egy nehéz kérdés. Még sokkal több dolgom van vele, mint amennyi 'kész' van. De azt is mondták, hogy én mindent elértem, aminek igazán fontosnak kell lennie egy ember életében. És ez így is van. Minden más csak bónusz, ha úgy vesszük. De, úgy gondolom, ha el is értem mindent ami igazán fontos, szerencsére még vannak céljaim. Mert célok nélkül az élet mit sem ér. A célok maradnak, a megvalósítás időnként tolódik, az idő viszont közben halad.
Hogy mennyire, azt legjobban egy kisgyereken venni észre. M. kiságyáról a pelenkázó már rég lekerült, mert attól tartottunk, hogy lefordul róla, olyan izgága. Nem is emlékszem már mikor. Most hétvégén a kiságy matracát is leszállítottuk. M. a földszintre költözött, mert attól tartunk, egyszer gondol egyet, és felkapaszkodik a rácson, majd kiesik. Bár ilyen szándékának még semmi jelét nem mutatja, de érhetnek meglepetések bárkit. Azért látható a fejlődés, például azon, hogy amíg korábban elfért volna keresztben is az ágyban, képtelen lett volna megfordulni, most viszont már nem fér el, de képes megfordulni. Sőt, hasáról a hátára ugyan meg tud fordulni, de sokszor kevés a hely a manőverhez és a rácsra kenődik fel.
A korábbi lihegős és köhögős korszaka után most eljutottunk a sikítós korszakához. Eddig csak a szüleire hozta a frászt időről időre, de most már (szerintem) a szomszédokat is boldogítja vele.

csatangolások M-val

2012-01-26T09:20:00.000+01:00

Nosztalgia után vissza a hétköznapokba. Mi is történt az elmúlt hetekben? csupa csupa érdekes és izgalmas dolog. Volt nálunk látogatóban a Nagymama és a Keresztnagymama. Igen, nekünk olyan is van! :) Aztán volt nagybácsi nagynéni is. Bár nem túl sok időre jöttek, így is élménydús volt a találkozás. M.-el csavarogtunk sokat.
A karácsonyi nagy bevásárlások óta most először vált szükségessé egy nagyobb bevásárlás is, így a bevásárló központba is elcsavarogtunk.
Voltunk a szomszédos bölcsiben, be kellett szaladnunk egy papírért, hogy intézni tudjuk a jelentkezésünket. A héten beugrottunk a védőnénihez is egy receptért és a nagy bölcsibe is elzarándokoltunk, hogy a papírokat leadjunk és bejelentkezzünk. Bár M. még kislány a bölcsihez, de ha utána számolok, lassan 8 hónapos és 8 hónap múlva már igaziból is a bölcsődébe fogunk készülni. Sőt, buszoztunk is ám! Fel is idéztük I.-vel, mikor M. még a pocakjában lakott, nagyon szeretett buszozni, és volt hogy elvittük 'kirándulni' is. Hát most kicsit félve indultam el, mert egyszer már vonatoztunk is, de az nem sikerült valami jól. Végigüvöltöttük az utat.
Azért valljuk be, így nem olyan izgalmas a kocsiban ülni órákig, ide oda furikázni, hol megállni hol elindulni. Mindezt bebugyolálva húsz rétegbe, hát tényleg nem lehet kellemes. De M. igazi hős volt, nagyon jól viselte az utat. Nem volt hiszti, bár azért panaszkodott néha. És a buszozás kifejezetten tetszett neki. Nagyon ügyes kislányunk van. Örülök azért, hogy sikeresen túl vagyunk ezeken a kalandokon. Szerintem M. is. Néha az az érzésem, hogy tele van a hócipője ezzel a jövés menéssel. Máskor meg úgy tűnik, annyira élvezi. Hát, végülis ezzel mi is így vagyunk.
Más. Említettem, hogy az ünnepek után időszerű lenne egy fogyókúra. Annak idején még Baján simán tartottam is, mivel egymagam voltam, magamra is főztem. Ha együtt élsz valakivel, közös háztartás, közös főzés és evés, már sokkal nehezebb. De most I. is elhatározásra jutott, így együtt kezdjük, amíg bírjuk. Nem ártana néhány kilótól megszabadulni.

madre

2012-01-18T15:40:00.001+01:00

Maradjunk még kicsit a nosztalgiánál, de közelítsünk a mai életemhez. Nemrég beszéltem egy volt főiskolás csoporttársammal, akit kicsit meglepett kispapaságom, majd rögtön megjegyezte, nem hiába neveztek engem akkoriban Maminak/Madrénak. De honnan is jött ez az elnevezés? Hát itt az ideje, hogy elnevezzem. Volt egy kedves ismerősöm, 'a' Velez vagy ahogy akkor sokan ismerték 'a Titanicos' külön sztori lehetne hogy hogy lett ő titanicos és még sok sztorit lehetne vele kapcsolatban előhozni. Aki ismerte, mindenkinek van róla legalább egy mókás története. De végül a sztori szomorú véget ért, Ő már nincs közöttünk sajnos. Nos, úgy hozta a sors, hogy egy hétre szobatársak is lettünk, én voltam az idősebb vezető, és bár szerintem nem volt akkora hasonlóság, rendszeresen összekevertek bennünket. Emiatt történt, hogy elkezdett Papinak szólítani, amit hamarosan az összes fiú ismerőse átvett tőle. Aztán, a lányok is átvették, de nekik már Mami lettem, mígnem egyikük olasz nyelv tanulás címén mindent felcímkézett olasz szavakkal - engem is: Madre. Hát így lettem én Papi és Mami, sőt Madre egy személyben, és lett egy csomó fiam és lányom.
Mára ezek a gyerekek távol vannak, de helyettük van egy lányom, egy igazi, neki viszont nem vagyok se Mami, se Madre, de még Papi sem, csak APA.

nosztalgia

2012-01-18T15:28:00.001+01:00

Azt mondják, az öregedés első biztos jele a nosztalgia. Vagy valahogy így. Hát én most nosztalgiázom. Talán megöregedtem, talán csak megváltozott az életem.
Bajára és a csoporttalálkozóra készültem a múlt héten. Sok-sok régi emléket húztam elő az emlékezetes főiskolás évekről. Gondolatban felkerestem a régi ismerősöket, és a régi helyeket.
Aztán eszembe jutott a főiskolai újság talán első száma, amit annak idején olvastam. Volt benne egy cikk, amit elődeink írtak felemlegetve a híres/hírhedt vagy legendás helyeket. Olyanokról, amelyeket én is csak hallomásból ismertem, és olyanokról, amelyekhez még volt szerencsém, de mára azok is legendákká váltak. Említettek egy Süsü nevű kuplerájt, amiről nem tudom, hogy létezett-e még akkor mikor még kis főiskolás voltam - soha nem tudtam meg hol van/volt, nem jártam ott. Említették a Golfpályát és a 958-at és még sok sok más helyet.
Nekem is vannak emlékezetes helyeim, amikhez események és emberek köthetők. Helyek, ahol gyakran megfordultam és sok-sok emberrel találkoztam.
Próbáltam végiggondolni, a főiskolás évek alatt melyek voltak ezek a helyek. Próbáljuk csak végigjárni őket.

E-klub
a csütörtöki állandó TK-s, főiskolás buli helyszín és a 'mindennapok' állandó kelléke.

Torelli
amiről már akkor is sokan megemlékeztek, milyen volt régen. Magam is sok élménnyel gazdagodtam ott. Rég leégett és mára csak egy üres betonplacc jelöli a helyét.
Evig
amit már akkor is Black Outnak hívtak, mégis mindenki az Evigbe járt.
Armstrong
magyarul erőkar, vagy Jazz klub, ahová bulizni is sokat jártunk - akkoriban keddenként a vízügyes bulikba.
Szikla
amit elődeink golfpályaként ismertek, és amit mi golfpálya nélkül fedeztünk fel újra - Szikla néven.
Stúdió mozi - Uránia filmszínház
Amit régen 958-nak neveztek és amit én csak stúdió moziként ismertem. Mára a stúdió mozi sem létezik. Sőt, az Uránia mozi sem létezik. Pedig mennyi időt töltöttünk ott is!
Oázis
ahol még egy rabszolgát is beüzemeltem és K.Kóval még a falra is kikerültünk.
Proszit
ahová nem jártunk rendszeresen, de az a néhány alkalom megérte a kitérőt
Mini
ami az évek során sokat változott, felette is eljárt az idő ahogy felettünk, de a mai napig maradt egy biztos találkozási pont.
Hát ennyi jutott eszembe így hirtelen. Persze mesélhetnék még sokat ezekről a helyekről és másokról is, de most csak gyorsan összeszedtem, ami eszembe jutott. lesz még tán folytatás.
A csoporttalálkozóról csak annyit, hogy nem voltunk ugyan sokan, de nagyon jól éreztük magunkat és, talán kitaláljátok, a Miniben voltunk :)

finomság

2012-01-10T14:55:00.001+01:00

Nem szokásom ételekről írni, de a napokban valami olyat ettünk amit vétek lenne nem megosztani a nagyérdeművel. Az úgy volt, hogy I. valami finomságot evett volna, de nem volt itthon semmi azonnal fogyasztható, így felütöttünk pár receptkönyvet. Én bukkantam rá a receptre, I. pedig megvalósította. A recept forrása: csokoládés csodák.
A recept a következőképp néz ki:

meggy ropogós kéregben

veszünk 2 üveg magozott meggybefőttet, vagy egy kg friss meggyet. A friss meggyet kimagozzuk, a befőttet lecsöpögtetjük és egy tálba tesszük.
meghintjük 2 evőkanál liszttel és 6 dkg cukorral, majd szétterítjük agy 25 cm-es tepsiben. Megszórjuk 18 dkg darabokra tördelt csokoládéval. (tapasztalatunk szerint jobb a csokit reszelni vagy nagyon apróra vágni, mert különben nem olvad meg teljesen és ha meg is olvad, csomókban marad benne. Bár biztos van aki így szeretné. Sőt, csoki nélkül is kiváló, és igaziból annyira édes, hogy csoki nélkül is jó, vagy ha csokival csinálod, érdemes a cukor mennyiségét csökkenteni.)
A szétterített meggy és csoki tetejére tésztát készítünk, 7 dkg liszt 4 dkg cukor, 4 dkg barna cukor és 6 dkg vaj összekeverésével. (mi sima cukrot használtunk). Nem baj, ha nem áll össze a tészta, sőt, valójában morzsalékosnak kell lennie, ezt kell a meggy és csoki tetejére szórni. Kb. 45 percig sütjük, amíg a tészta teteje ropogós barnára nem sül. kicsit hűlni hagyjuk, de még melegen fogyasztjuk. Ezzel teljes mértékben egyetértek.
A könyv javaslata szerint vanília vagy csoki fagyival tálalhatjuk, illetve aki szereti a süti tetején a ropogós tésztát, dupla adagot is készíthet.
Személyes tapasztalatok. A süti gyorsan, könnyen elkészíthető. Nagyon édes, tömény, tehát érdemes a kétszeres tésztát elkészíteni. A csoki kimaradhat belőle, illetve kevesebb cukor is elegendő, de ha csokival csináljuk, érdemes reszelni vagy aprítani azt. Ha van otthon, a meggyet kis likőrrel, konyakkal is meg lehet locsolni, feltéve hogy gyerek nem eszik belőle, de nélküle is isteni a süti. Ha kibírjuk, várjuk meg amíg kicsit hűl a sütemény, de ne hagyjuk teljesen kihűlni, mert a csoki megköt, a meggylé és a liszt puding állagú lesz, a tészta pedig nagyon megkeményedik. Fotót sajnos nem készítettünk róla. Talán legközelebb.
Jó étvágyat hozzá!

kezdődik

2012-01-10T14:29:00.000+01:00

Bár az ünnepeknek már vége, úgy igazán most kezdődik az új év, most térünk vissza a szokásos kerékvágásba. A fenyőfát lebontottunk, az ajándékokat elpakoltuk. Nekem megfordult a fejemben, hogy ezután már nem csak turkálót, de játékboltot is nyithatnánk akár, de ez persze nem baj. A lakás néha úgy néz ki, mint egy nagy gyerekszoba. De ez sem zavar. bár néha fura, hogy nem találok helyet, ahová kényelmesen leülhetnék. Na akkor már baj van. És valahogy ha leülünk, általában a földre ülünk, mintha nem lenne egyetlen ülő alkalmatosság sem a szobában. És így M.-hez is közelebb vagyunk.
Szóval az ünnepek elteltével jönnek a szokásos tennivalók: ügyintézés, sorban állás, posta, bank dokik és hasonlók. A lakással ugyanez a helyzet, most kivételesen nem Baján, hanem itt Budapesten vártunk vízszerelőket. De ha már itt tartunk, úgy néz ki, Bajára is eljutok. Végre nem lesz annyira szorított a tempó és kicsit a várost és a lakást is meg tudom nézni. És, jut idő a barátokra, ismerősökre is. Sajna I. és M. nem jön velem. Pedig I. is szeret ott és M.-nek is szeretnék már mindent megmutatni. Talán majd tavasszal vagy nyáron?? meglátjuk.
Nagyon jót tett ez a bő hónap hármasban. Pihentünk, nagyokat nevettünk meg 'buliztunk'. M. imádja a zenét és imád táncolni is :) I. újra örömmel főzött, sőt a sütéshez is megjött a kedve. Egy szuper jó süti receptet találtunk. Bár nem szoktam recepteket posztolni, de ezt lehet hogy fogom! Aztán csavarogtunk is sokat, bár ez nálunk elsősorban a karácsony előtti bevásárlásokat jelenti, meg a ház körüli sétákat. Jó filmeket néztünk a héten, mint például az Elveszett jelentés és A nő kétszer. Ajánlom mindenki figyelmébe. Kár, hogy ennek az időszaknak vége.
I. ismét dolgozó nő lesz, holnaptól, de úgy alakult, hogy már ma 'bemelegít' a munkahelyen. Én pedig visszavedlek főállású kispapává megint. Persze közben a plusz feladatok is befutnak és a kitűzött célok megvalósításába is bele kell vetni magam. Egyelőre ennyi.

hét-köz-nap

2012-01-03T15:11:00.000+01:00

Hét hónapja, hogy M. megérkezett hozzánk és azóta nap mint nap boldogít bennünket. Csupa csuda dolgot csinál már. Növekszik, mosolyog, forog, fog és fogzik.
Eltelt a karácsony boldogságban és békében, elérkezett az újév is, szerencsésen. Hogy milyen lesz, még nem tudom, szerintem meglepetésekkel teli. M. biztosan tartogat csomó meglepetést. Feladat lesz bőven. Az ünnepek elmúltával először is vissza kell térni a hétköznapokba. Ez most különösen nehéz, hiszen itthon vagyunk hármasban már kb. egy hónapja. Fura lesz, ha I. újra dolgozni kezd. Nekem is vissza kell rázódni a hétköznapokba, aktivizálni magam, mert elégedetlen vagyok magammal. Jut eszembe, az évértékelésből kimaradt, és ugyan nem teszek fogadalmakat, de az ünnepek után különösen időszerű lenne fogyni kicsit.

évértékel

2012-01-01T15:36:00.000+01:00

Mint a nagyoknál, nálam is hagyományszámba megy az elmúlt év értékelése. Tartom magam a hagyományokhoz, sőt, előző évi számvetésemben terveket is fogalmaztam meg, hát lássuk először ezeket.

1. még jobban odafigyelek az egészségemre

Azt mondják, így 30 felett minden nap ajándék. :) Ettől függetlenül nem érzem magam öregnek és semmi okát nem látom, hogy az egészségem miatt kellne aggódnom. Ennke ellenére azért vannak intő jelek, az idén is volt ilyen, aminek a következménye kb. 1 hónap össze vissza szaladgálás egyik orvostól a másikig, különösebb eredmény nélkül, ami igazából jó hír, mert úgy tűnik nincs semmi komoly bajom. Ja, és még igazából nincs is vége a dolognak.

2. megpróbálok biztos egzisztenciális hátteret teremteni

Bár ezt már az elmúlt év végén is kilátásba helyeztem, az állásom megszilárdult, ettől függetlenül kérdezem én, ki érezheti manapság biztosnak a munkahelyét?
Egyébként most főállású kispapa lettem. Ez az egzisztencián kívül a 6. ponttal is összefüggésbe hozható. Egzisztencia szempontjából mindenképpen negatív irányba billlen a mérleg. A bevétel kevesebb, a kiadás ellenben több.

3. megpróbálok minél többet spórolni

Hát ez nehéz dolog. Mást sem hallani, minthogy az élet drágul. A fizetésünk ellenben évek óta változatlan, illetve az adó és járulék sakkozások közepette még kevesebb is lehet. kissé félve nézek az elkövetkező év elébe, hogy vajon mit vonnak még el, amiről azt gondoltam eddig, hogy megdolgoztam érte, az enyém és már nem vehetik el. Na de ez egyelőre az elmúlt év mérlege, erről majd később.
Bár az egyik oldalon felszabadultam bizonyos anyagi kötelezettségek alól, másik oldalról nőttek a kiadásaim, hiszen nem ketten, hanem hárman alkotjuk a családot, és egy gyermek érkezése számtalan előre látható és láthatatlan kiadással jár. Ráadásul, amíg magadtól megvonsz sok mindent, a gyermekedtől már nem sajnálod.
Alapvetően sikeresnek mondhatom ezt a tervet is, maradt tartalék, és a tartozásaim csökkentek. És ami a legfontosabb, nem dőltem be! Bár el kell mondanom, az elmúlt évekre visszatekintve, ha egyedül maradok, nem tudom most hol lennék.

4. megházasodni - nincs időpont, lényeg, hogy az esküvői fotón már hárman legyünk

Kipipálva. Megházasodtunk és a fotón már hárman voltunk, I., én és M. a pocakban. Nagy öröm!!

5. gyereket szülni - bár ezt nem én fogom véghezvinni - de igyekszem asszisztálni hozzá

megtörtént. Persze nem én szültem, sőt a papás szülés elé is váratlan akadályok gördültek, de ott voltam velük. Hihetetlen érzés volt hallani ahogy először felsír a kislányom, és aztán kézbe venni. Szerencsére mindenki egészséges...

Szóval a családi mérleg 2 esküvő (ebből 1 saját 1 a húgomé) és 2 gyerek (ebből 1 saját, egy a sógoromé), ez pedig mindenképp pozitívnak mondható. Azt hiszem, a saját terveinket sikeresen teljesítettük, sőt, ha a családi mérleget nézzük, elváráson felül teljesítettünk. Szerintem a gyerekek még jobban erősítik a család egységét, összehozzák a rég nem látott, vagy ritkán látott rokonokat. Ennek ellenére, az emlegetett Bogarak akik eddig szinte a legközelebb voltak, most a legtávolabb kerültek, de ez csak fizikai távolság.

6. megpróbálok jó férj és apuka lenni.

Hát erről I.-t és M.-t kellene megkérdezni, de eddig nem volt rám panasz. Már túl vagyok a főpróbákon is, miután I. dolgozni kezdett, én maradtam M.el itthon és bár az első napok nehezek voltak mindkettőnknek, sőt mindhármunknak, azért boldogultam. Mindenesetre az új évben derül ki minden igazán, mert eddig csak rövidebb időszakokra maradtunk ketten M.-el.

7. nyelvvizsgát szerzek, publikálok, disszertációt írok ...

Na ez az a projekt ami nem nagyon teljesült, bár foglalkoztam vele, mondhatom, mozdult előre kissé a dolog, bár tényleges kézzel fogható eredmény nincs. Előtérbe helyeztem inkább a család komplexet. De a terv és a téma egyre inkább körvonalazódik és a német nyelvkönyv is beszerezve...

8. megpróbálok többet vezetni, mert hamarosan az élet is rákényszerít, hogy volán mögé üljek.

nos, valóban, volt egy rövidke időszak, amíg I. és M. a kórházban voltak, na meg utána mikor még nem nagyon mozdulhattak ki sehová, valóban én voltam aki a kocsit vittem ide s oda, mentem eléjük és értük, jártam bevásárolni, meg ilyenek. De aztán ennek az időszaknak vége szakadt, újra együtt utaztunk, hármasban és nagyobb részt én kerültem a hátsó ülésre M. mellé. Ettől függetlenül azt hiszem még így is többet vezettem mint egy évvel korábban.

Összegezve az elmúlt év fordulóján kitűzött célok nagyobb részt teljesültek. A nem teljesülők, így a nyelvvizsga és a disszertáció az idei év elsődleges tervének tekinthetők. Én a 2011-es évet mind anyagilag, mind egzisztenciális, mind családi szempontból sikeresnek értékelem. És hogy mik a tervek az új évre?

1. a tavaly nem teljesültek pótlása azaz
1. a. nyelvvizsga
1.b. publikálás
1.c. disszertáció
félek, ebből továbbra sem fog mind teljesülni, de ha már egyet kipipálhatok, az is nagyon jó lesz.
2. túlélni - mert állítólag ez az év még nehezebb lesz mint az előző
3. spórolni - a tartozásokat tovább csökkenteni netán felszámolni - ez sokat javítana az életminőségemen.
4. testileg, lelkileg egészséges, vidám és elégedett gyermeket nevelni - jó családapa lenni
azt hiszem ezek is elég komoly tervek, bár nehezen kézzelfoghatók, más konkrét tervem nincs erre az évre vonatkozóan. De feladat lesz így is bőven...
Ja, és ha már itt vagyunk, az új évre néhány jókívánság, unokatesóméktól, amiben szerintem mindenkinek minden benne van:

"jó egészséget és kitartást mindenkinek, ahhoz amihez éppen neki kell!"

... nagykarácsony

2012-01-01T13:04:00.000+01:00

Túl vagyunk az ünnepeken. A kiskarácsony után jött a nagykarácsony. Elkezdődött az ünnepek előtti roham az üzletekben. Szerencsére mi már nagyrészt túl voltunk a vásárlásokon, de így is kellett néhány kört futni még az utolsó héten. Aztán a sütés főzés, a vendégjárás, ahogy ilyenkor illik. Volt mázeskalácssütés, fenyőfa díszítés - immár a nagy karácsonyfa díszítése. A nagy evések és ivások sem maradtak el. Tulajdonképpen egy hétig szinte minden nap karácsony volt nálunk. Hol nálunk voltak látogatóban, hol mi voltunk.
Bár az idén nem írtam Jézuskának, elég gazdag karácsonyunk volt, és azt hiszem, minden amit hozott, nagyon jól jött. Igazából arra jöttem rá, hogy a karácsony igazából a gyermekeknek szól. Sokkal meghittebb és családiasabb volt így. A legnagyobb ajándék persze ő maga, és a legjobban annak örülünk, ami neki örömet szerez.
Na és az ilyenkor szokásos disznóvágás sem maradhatott el, bár a derekam beállt kissé azért igyekeztem helyt állni és kivenni a részem a munkából, mivel I. M-el volt elfoglalva, így ő nem annyira tudott másban segíteni.
Egyvalami maradt ki az ünnepekből. 'A' film: Igazából szerelem. Szerintem vidámabb, romantikusabb és karácsonyibb, mint a másik klasszikus, Bridget Jones. Nekem ez a csúcs ebben a a kategóriában, és bár többször láttam, nagyon sajnáltam, hogy idén karácsonykor nem tudtam megnézni, pedig több csatornán is futott. Úgyhogy, a jövő évi listára fel is veszem és megírom a Jézuskának. Igazából szerelem DVD-t kérek!

Kiskarácsony...

2011-12-18T20:41:00.000+01:00

Itt van advent utolsó vasárnapja, úgy alakult, hogy nálunk már kiskarácsony van. Az úgy történt, hogy két évvel ezelőtt beruháztunk egy kicsi cserepes fenyőfára. Tényleg nem volt nagy, de nagyon örültünk neki, hogy élő fa, hogy majd kirakjuk az erkélyre, meg minden, aztán majd lesz vele valami ha megnő. Hát, két karácsonyt kibírt, de sajnos kinőtte a helyét az erkélyen, aztán sajnos tönkrement. Én nagyon sajnáltam. Idén ismét felmerült, hogy milyen fenyőfánk legyen, végül a műfenyőnél kötöttünk ki. Tuudom, tudom, húgommal évekig küzdöttünk, hogy rendes, élő és persze nagy fenyőfa legyen otthon. Na mármost azóta sok minden változott, például, hogy egyre kevesebb időt töltöttünk otthon a szülői házban az ünnepek alatt. Lényeg a lényeg, van hogy kompromisszumot kötünk, van, hogy megalkuszunk, és van, hogy "a medve esz meg téged". Szóval műfenyő. Futottunk pár kört, és végül, ár/érték arányban a legjobbat sikerült beszerezni, ahogy mondani szokták. Bár nincs fenyő illat, de legalább nagy a fa :) Nos ettől függetlenül nem tudom mit fog szólni a kishúgom :) Ismerve, és visszagondolva, hogy mennyire oda van Karácsonyért, szerintem azért így is örülni fog.
Persze még a szenteste odébb van, de azt mondta az Anyukám, akkor van karácsony, amikor együtt vagyunk, mert bár mi csak párszáz, húgomék pont tízszer olyan messze vannak most.
Így hát, most első alkalommal úgy alakult, hogy nem kezdtünk komoly logisztikai tevékenységbe és nem kezdtünk egyeztetni, hogy mindig mindenhol, minden család együtt tudjon lenni, helyette egy merész húzással előre hoztuk a karácsonyt. Nyugi, lesz karácsony a jövő héten is, nem maradt ám le róla senki, de nálunk már az első kör lefutott. Nem csak ezért különleges ez a karácsony. Először fordult elő, hogy nem mi megyünk haza, hanem Anyu jött hozzánk, sőt, Bogarak is hozzánk jönnek. És, először fordul elő, hogy nem kettes, hanem hármas a kis család, bár ezt már írtam. Tavaly I.-t a kis cserepes fenyő mellett fotóztam, panoráma kép készült a pocakjáról is. Idén Mama, Anya és Manó ülte körül a fenyőt:
A képen mindenki rajta van, Mama, Anya és Manó, fényképezőgépek kereszttüzében.
Nem ezektől kicsi ez a karácsony, sőt, szerintem sokkal nagyobb. De.
Azért neveztem el kiskarácsonynak, mert erre az ünnepre díszítettünk fát, de nem díszítettünk nagyot, csak kicsit. Tulajdonképp a nagy fa csúcsa került a talpba, így kisfenyőfát díszítettünk. Aztán majd eljön a szenteste és feldíszítjük a nagy fát, aminek a tetejébe állítjuk ezt a kicsit. Nos, az lesz a nagykarácsony. Szóval, tudod, a műfenyőnek is van ám előnye :) És, egyvalaki biztosan van aki irigyel a dupla karácsony miatt, az pedig az én legkedvesebb testvérem!
De most nem csak neki, hanem minden kedves családtagomnak, ismerősömnek, barátomnak és ellenségemnek szeretnék áldott, békés karácsonyt kívánni egy dallal: (nyugi, nem én éneklem :)

6 hó

2011-12-07T17:55:00.001+01:00

Eltelt hat hónap, vagyis fél év, mióta M. megérkezett hozzánk. Mi is történt az elmúlt fél évben? Nagyon sokat nevettünk, figyeltük a kis csodát, ahogy napról napra cseperedett. Több fényképet készítettünk, mint előtte három évig összesen. Kicsit komolyabbak lettünk, ugyanakkor kicsit visszagyerekedtünk. Szerintem mindkettő szükséges, hogy (jó) szülők legyünk.
M. napról napra nem csak nagyobb, de ügyesebb is. Mi próbáljuk megőrizni tekintélyünket, ő pedig próbálja uralni életünket. A lakás egyre inkább egy nagy gyerekszobára hasonlít, mi pedig győzünk rendet tartani. Mi lesz majd ha már jön-megy és pakol?? Hűű!! Sokszor eszembe jut, lesz még gondunk vele, de örömmel nézek elébe akkor is.
Voltunk védőnéninél is, mert fél évesen esedékes egy ellenőrzés, hogy fejlődik, mit tud és egyebek. Itthon vagyunk mindketten, így családostul mentünk, de tulajdonképpen én vagyok most a főállású pesztra. Fura ez is. Itthon vagyok már kb. 1 hónapja, de elég jól tudtam követni a napokat. Aztán, most, hogy I. is szabad, én pedig voltam pár napot a munkahelyen, utána teljesen hétvége hangulatom lett, pedig hét közben volt. Most kezdem elveszteni az időérzékem.
Várjuk az ünnepeket is,. készülünk, azt hiszem nem is elsősorban magunk miatt, sokkal inkább M. miatt. Készülünk, most kezd eluralkodni rajtunk a karácsonyi őrület, vásárlási láz és egyebek. Azért valahogy túl leszünk ezen is. Jó lesz kicsit családi körben. Várjuk a nagymamákat/papákat, nagynéniket és nagybácsikat.

álom

2011-11-29T08:13:00.001+01:00

Azt hiszem a legnehezebb - legalábbis most úgy gondolom - az alvásmegvonás. pedig M. nagyon jó kislány, jókat alszik meg minden, de valahogy fél4 és fél6 között tutira felébred, és ha vissza is alszik, általában dumál még egy fél órát, órát, ami csak azért baj, mert a szülő olyan, hogy teljesen ki van hegyezve minden rezdülésére és ha álmában nyög egyet arra is felébred, és várja, hogy a gyerek most vajon fel fog ébredni, vagy nem?
Én ráadásul olyan vagyok, hogy minél közelebb vagyunk a reggelhez, annál nehezebben alszom vissza. De legyen ez az én bajom ugyebár. De az már végképp bosszantó, hogy hulla fáradtan esem ágyba este is és ennek ellenére elaludni nem tudok, órákig csak forgolódom. Hát ez is legyen az én bajom, nem? Szóval kicsit álomkóros vagyok. Reggel korán kelek, napközben éber vagyok, este későn alszom el, éjszaka kelek. De hát, mondhatjátok, nincs is más dolgom. Ez így is van. És ráadásul, ma reggel rájött... igaziból. Hajnali etetés közben is Anyát követte a szemével, és most reggel is őt kereste ugyanott, ahol hajnalban utoljára látta. És ki kellett jönni a szobából, hogy megnézzük a lakás többi részét is. De sehol nincs Anya...

Ez jutott most eszembe: Colorstar: Álomadalom

egyebek

2011-11-24T10:17:00.001+01:00

Az előzőből kimaradt pár dolog. Először is, I. és M. egy hétre elutazott még hónapokkal ezelőtt, de ezt lehet hogy említettem is. Én is mentem utánuk és pár napot a nagymamánál töltöttünk, aztán pár napra a másik nagymamához is elutaztunk. Voltam Baján is, kocsival, szóval vezettem is kicsit. Persze megint villámlátogatás volt, de sikerült elintézni néhány hivatalos ügyet, amiktől sokkal könnyebbnek érzem magam. Még mindig van azért néhány dolog, ami függőben van és amik nyomják a lelkem, de talán azok is rendeződnek egyszer. És ha belegondolok, ennek is már egy hónapja. Fura érzés, hogy nem kell járni dolgozni, persze így is meg van a napi rutin, ráadásul hétvégén is ugyanúgy, mint hét közben. M. maholnap fél éves lesz. Nagyot fordult a világ. Úgy van ez tényleg, ahogy beszéltük nemrég, hogy vannak M. előtti és M. utáni idők. Még egy hónap és itt a karácsony. Bár nálunk lehet hogy előbb is, meg később is lesz :) Tavaly, itt ültünk a kis lakásban, I. hasa éppen gömbölyödött csak, erre most már hárman ültük körbe az első adventi gyertyát. Mintha tegnap lett volna. Kicsit összevissza vagyok azt hiszem...

kispapa

2011-11-24T09:26:00.001+01:00

Kispapa lettem, most már igaziból is. I. lassan egy hete jár dolgozni, így M.-el kettesben töltjük itthon a napok nagy részét, amit ő változó lelkesedéssel fogad. Bár eddig is aktív részese voltam az életének, azért fel kell vennem vele a ritmust, rá kell hangolódnom a napi rutinjára. Úgy tűnik, valahogy jobb a kedve, ha reggel látja Anyát, mielőtt munkába megy, így megelégedéssel nyugtázza, hogy Anya nem veszett el. egyébként jól el vagyunk, mókázunk, játszunk, jókat rötyögünk, olvasunk újságot és mesekönyvet. Vagyis és olvasom, M. pedig eszi a könyveket. :) Mindent összevetve elég jól el vagyunk, M. egy tündér, persze biztos elfogult vagyok, de akkor is.
Csuda jó búcsú ajándékot kaptam a kollégáktól, mikor elköszöntem, volt meglepetésparti meg minden, de a legjobb a Maja-Papa napló, aminek minden oldalára valami kérdés van írva, amire választ kell majd adnom, vagy fotót beragasztani. Már egy hét alatt is sok minden gyűlt bele. Lehet, hogy el is kezdem valahová jegyezni a dolgokat, amiket majd szépen bevezetek a naplóba.
Azért a munka világától sem szakadtam el teljesen, online intézem még a könyvtár ügyeit és valószínű pár napra még visszatérek a Múzeumba is.
Itthon pedig belevetem magam a házimunkába, igyekszem minden hónapok vagy évek óta halogatott dolgot megcsinálni. Mert házi-tündérnek már gyakorlottabb vagyok, mint kispapának. Bár M. mellett ez sem ugyanaz, mert ügyesen be kell osztani a dolgokat. Amikor alszik, akkor lehet dolgozni, viszont zajt csapni annyira nem szabad, ha ébren van, akkor meg elsősorban vele vagyok elfoglalva. Hát ilyen ez, de gondolom ezzel nem nagyon mondok újat.

kimozdul

2011-10-27T18:00:00.000+02:00

Kimozdultam a héten kicsit, kihasználtam, hogy nem húz haza a szívem I-hez és M-hez, tekintve, hogy nincsenek otthon, így nem vár haza senki. Én sem siettem haza, mert attól sem láttam volna őket hamarabb.
Jó volt egyébként, régen fordult elő ilyesmi, mióta Bogarak sincsenek elérhető közelségben, semmi közösségi élet nem volt.
Megbeszéltük, hogy milyen jó lenne gyakrabban találkozni, mármint nem csak kétévente :) és ezen elgondolkodtam. Valójában itt ez a nagy város, rengeteg jó és számomra még felfedezetlen hellyel, a lehetőségek végtelen tárháza, én mégsem élek ezekkel a lehetőségekkel. Talán ha I. és M. nem lenne más lenne a helyzet. Egy időben, főként amíg Baján éltem, elég kimozdulós voltam, amit talán egyesek rossz szemmel néznek/néztek. Cseppet sem bánom ezt, mert annyi élménnyel gazdagodtam, annyiféle embert ismertem meg, akik/amik nélkül sokkal szegényebbnek érezném magam. feltéve, hogy tudnám, mit mulasztottam el. Más ember lennék, olyan mint azelőtt, magányos és szürke, bár lehet hogy most is szürke vagyok, de magányos nem.
Szóval, ha kis családom nem lenne, biztos most is kimozdulós lennék, de ha I. nem lett volna, eszembe sem jut ebbe a Nagyvárosba költözni. Most viszont van I. és van M. akik sokkal nagyobb vonzerővel rendelkeznek mint a város ezer helye és eseménye. Hát ez van. Ettől függetlenül eszemben sincs elzárkózni a közösségi élettől, legfeljebb jobban meggondolom, hogy mikor és hova.

flippe(M)R

2011-10-27T17:00:00.000+02:00

Fura élményben volt részem a közelmúltban. Készülök már megírni ezt is egy ideje, hát most kerül rá sor. Kivizsgáláson voltam, olyanon, amin még eddig soha. Ráadásul át kellett bumlizni érte a fél városon. Ugyan fájdalommentes eljárás, de azért mindenféléket olvasni, kinek ezért, kinek azért rossz érzés. Kinek a zaj, kinek a bezártság érzése miatt. Én leginkább az eredménytől féltem, hogy vajon mit dob ki a gép? Amiért leírom, az igaziból az, hogy én hogyan is éltem meg a dolgot. Valóban fura érzés, hogy betolnak egy nagy gép belsejébe, de a bezártságérzést inkább az váltotta ki belőlem, hogy a fejem mint valami sablonba bepasszintották, nehogy elmozduljon, a fedele az orromtól néhány centire, ami ugyan a fényt átereszti valamennyire, de kilátni nem lehet. Végülis úgyis csak a gép belsejét látnám. Látni tehát semmit nem látsz, a füled az egyetlen érzékszerved amiből a környezetedről valamiféle képet tudsz alkotni. Nos hát fülelni volt mit. A teremben eleve valami gép ütemes zajt hallatott már az elejétől fogva. Mint mikor bekapcsolod a szintin a dobgépet ami az alap ütemet adja. Ez akkor még nem jutott eszembe persze, legfeljebb a "jó kis" tuctuc zenék illetve valami kocsmai játékautomata ami folyamatosan vagy alkalmanként bizonyos hangot ad ki, hogy a fényhatások mellett a zajjal is felhívja magára a figyelmet. De azóta találtam még egy sokkal jobb zajt találtam, amihez igazán hasonlít. Az egyik áruházláncban nemrégiben beüzemelt kenyérszeletelő hangja kísértetiesen hasonlított erre a zajra. Ez a kép be is villant, miközben a gépben feküdtem, hogy pont olyan, mintha egy gép ugyanazt csinálná valóságosan, amit az én fejemmel virtuálisan: vékony szeletekre vágja a koponyád és annak minden tartalmát. Nos miután a dob alap megvolt, jöhettek a további hangszerek, ezek már az én gépemből. Mármint abból a gépből ami éppen elnyelt. A folyamatos és mély búgástól egy vészjelző fülsértő sikolyáig minden volt ott. Ezek a zajok végképp azokra a játékgépekre emlékeztettek, amiket az előbb már emlegettem.
De amikor a zajok mellet más fizikai behatás is ért, konkrétan, hogy elkezdte egész testem, kifejezetten koponyám tartalmát rázni a gép, felvillant hirtelen a tilt! felirat és már biztosan tudtam: Egy flipper gyomrában vagyok! Na nem a kedves kis delfinében, hanem egy olyan nagy és nehéz, színesen villogó, mindenféle hangot kiadó masináéban, amit fiatal koromban csodálattal bámultam, és arról álmodtam, ha majd nagy leszek, ti. felérem, és pénzem is lesz, akkor majd én is szeretnék ilyennel játszani. Azért szerencsére nem volt olyan rossz sorom, mint azoknak a nagy fémgolyóknak amik ide-oda pattognak a belsejében, míg végül eltűnnek a süllyesztőben, és szerencsére egy életet sem vesztettem mikor kidobott magából végül.
Hát ennyi. És, hogy azokat is megnyugtassam, akiket elfogott a rettegés, és a körmüket rágva olvasták bejegyzésem, hogy vajon mi lett a vizsgálat végeredménye, jelentem, minden OK, semmi probléma nincs a fejemben. Legalábbis látható nincs :D Hogy alapból hülye vagyok, azon meg úgysem tudnak segíteni. Ezzel egyúttal azt a kérdést is megválaszoltam, hogy hogyan asszociálhattam pont erre a gép gyomrában.

újjászületés

2011-10-25T21:57:00.000+02:00

na nem valós, csak virtuális értelemben. Történt valami furcsa dolog a hétvégén. Kezdődött azzal, hogy az email fiókomba való belépéshez ellenőrző kódot küldtek és új jelszót kértek. De ekkor még nem is gyanakodtam, időnként ellenőrzik a biztonsági címeket és egyebeket. De aztán bejelentkezve a rendszer visszadobott nekem egy halom olyan levelet, amit nem tudott továbbítani ... és amiket elvileg én küldtem, pedig nem is. Na ez már kicsit ijesztő volt. De amikor épp hozzáfogtam volna, hogy megosszam a nagyérdeművel, mi is jár mostanában a fejemben, akkor ért csak igazi meglepetés. Ezt a blogot sajnos már eltávolították. Ezen a címen új blog nem hozható létre. Ez volt az üzenet. De hát én nem is akarok új blogot. A régit akarom vissza de most! Gondoltam először, valami rossz tréfa. Na meg hogy nem olyan egyszerű csak úgy törölni egy blogot, általában ezeket még vissza is lehet csinálni. Igen, igen ... na de nem. Rágugliztam, és kiderült, nem én vagyok az egyetlen, még csak nem is az első akivel ilyesmi történik. Részletes utasítások, lépésről lépésre, olvasd el ezt, csináld azt és ha mindent úgy csináltál ahogy, akkor van rá esélyed, hogy pár nap körömrágás után újraminősítik a blogod és kiderül hogy semmi illegálisat nem követtél el. Csak éppen az volt a bökkenő, hogy engem elvileg nem is minősítettek közveszélyesnek vagy mi. Elsirattam már a kis blogom. Nagyon szomorú voltam miatta, mert eszemben sem volt megválni tőle. Nem hiszem egyébként, hogy rajtam kívül másnak is hiányzott volna. De el kellett gondolkodnom, hogy új 'életet' kezdek egy új blogban. De azért reménykedtem. És, lássatok csodát: csendesblog visszatért. Ahogy azt sem tudom, hogy tűnt el, azt sem igazán értem, hogy jött vissza. De nem bánom. Örülök neki nagyon. Úgyhogy most majd pótolom a kimaradt bejegyzéseket...

ember tervez...

2011-09-18T15:28:00.002+02:00

Most nézem, megint eltelt vagy egy hónap előző bejegyzésem óta. Repül az idő. Mi is történt azóta? Bogarak átszelték fél Európát, és a csatornát, majd partra szálltak britföldön. Új élet kezdődött nekik is. főleg Kishúgom számára csupa új dolog következik. Nekünk is furcsa, hogy távol vannak. Hogy hogyan lesz ezután, majd meglátjuk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Nálunk a szokásos élet zajlik, I. és M. várnak haza minden nap, míg én dolgozom. M. szépen fejlődik, bár a doktornéninek nem tetszett, hogy a súlya elmarad attól az átlag értéktől ami a nagy könyvben meg van írva. Pedig szép kis hurkái vannak, és lehet hogy nem széles, de annál hosszabb. Gügyög és gagyog, vigyorog, de nagyon huncutul. Sok baj lesz még vele, már most látom. Pedig nagyon jó kislány egyébként.
Egyre gyakrabban jut eszembe egy ismerős jó tanácsa: Legjobb lesz ha szerzel egy puskát és még az ajtóban lelövöd. mármint a leány udvarlóját. Mondhatjátok persze, hogy hol van az még. Én azt mondom, hamarabb itt lesz mint gondolnád. Mert mindnenkit levesz a lábáról. Tényleg mindenkit. Okos, ügyes és szép. És lehet hogy elfogult vagyok de akkor is! Sziasztok! Itt vagyunk! Apa M.-el:
Amúgy pedig épp egy hét szabadságon vagyok túl. A munkahelyen sikeresen lezárult a költözés utáni első nagy projekt, a könyvtár kipakolás, de erről majd hamarosan a biztoskönyvtáron írok inkább. Ennek örömére gyorsan ki is vettem egy hét pihenőt, tele tervekkel és programokkal vártam a hetet a lányokkal, de aztán minden egészen másképp alakult...
Az aktív pihenés helyett passzivitásra és pihenésre kárhoztattam, a kellemes időtöltés, utazás, csavargás helyett pedig olyan helyekre kellett járnom és olyan dolgokkal kellett az időm töltenem amiket a legkevésbé szeretek, bár azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így.
Egy pillanat alatt megfordult minden. Hihetetlen, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy mindaz a szép és jó ami az életben körülvesz, egy pillanat alatt eltűnhet. Napokig egyvalamire voltam képes, bár talán jobb lett volna ha nem teszem: gondolkodni, rágódni az élet kisebb és nagyobb dolgain, látni azt, hogy mik az igazán fontosak és mik a kevésbé. Be kellett látnom, hogy perpetuum mobile nem létezik, még akkor sem ha én hajtom. Be kellett látnom, hogy semmi sem tart örökké. És itt most eszembe jutnak Semprun szavai ismét:

A boldogságot és a boldogtalanságot viseld nyugtalanul - minden örök, csak te nem vagy az.
vagy fordítva

A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan: minden elmúlik, s elmúlsz te is.

Szóval a nyugalom nagyon fontos dolog. Nem csak a felszínen, de a mélyben is. És bármennyire nagynak érezzük magunkat, bármennyire fontosnak, vagy nélkülözhetetlennek, nem vagyunk azok, viszont vannak pótolhatatlan dolgok az életben, amikről senki nem szeretne lemaradni. De aztán úgy van ahogy mondani szokták: Ember tervez, Isten végez. Nem tudom, hogy az én terveim és az Ő tervei mennyire vannak összhangban, de remélem még sok terve van velem! :)
Mára ennyit. Lehet hogy szentimentális vagyok, na de mindig az voltam. És vannak pillanatok az életben, mikor el kell gondolkodni bizonyos dolgokon.

családi élet

2011-08-21T14:19:00.000+02:00

Lássuk csak, mi is történt az elmúlt néhány hétben? Zajlott az élet megint. Itt voltak a nagymamák megint, végre sikerült egymással is találkozniuk, személyesen. Igaz, csak váltották egymást, de volt alkalmuk kicsit beszélgetni. A találkozó apropója egy esküvő volt, a húgomék is összekötötték életüket, hivatalosan is. Az egyik mama az esküvőre jött, a másik pedig M-re vigyázott, mert az esküvőre mi is hivatalosak voltunk I-vel. Ennek köszönhetően M-et először hagytuk huzamosabb ideig másra és I. először töltött hosszabb időt távol tőle. A hosszabb idő kb. 6 óra volt, ami ha azt vesszük nem sok. Én nap mint nap több időt töltök otthontól távol, szóval ha így nézem semmi. a úgy nézem, hogy M. ideális esetben is 3 óránként eszik és az étkezések szorosan I.-hez kötik, elég sok idő ez. Hogy I. hogy bírta? Az elején szerintem még kicsit élvezte is a hirtelen jött "szabadságot", bár kicsit olyan volt ez mint mikor én szemüveg nélkül vagyok - furcsa érzés, mintha egy testrészemtől váltam volna meg, nagyon szabad érzés, hogy nincs az orromon és a szemem előtt. Nehéz ezt elmagyarázni, annak aki nem élte meg. Olyan kicsit mintha pucér lennél és kiszolgáltatott, mert nem tudsz létezni nélküle. Hát így volt I. is M.el. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lett, egyre gyakrabban hívtuk nagymamát, hogy minden rendben van-e és a végén már szabályos fizikai fájdalmat okozott hiánya.
Szóval esküvőn voltunk, M. pedig otthon egyedül. Nagy élmény volt, minden szempontból. Jól éreztük magunkat. Biztos M. is jól érezte volna magát, bár nem bírta volna végig, az tuti. Majd legközelebb. Bár ki tudja, mikor megyünk legközelebb esküvőre??
Amúgy további nagynénik, nagybácsik, keresztmamák és barátnék jöttek, hogy megcsodálják kis Maszatot. Sőt, kirándultak is I-vel a munkahelyre. Mindenkit levett a lábáról. Minőségellenőrzés is volt, mindent rendben találtak.
M. kapott a hetekben két oltást és egy pár fülbevalót. Hősiesen viselt minden megpróbáltatást, csak az esti menetrendszerű hasfájás készíti ki. És persze bennünket is. :) Egyre ügyesebb és okosabb. Én elolvadok tőle minden alkalommal...

Új élet

2011-07-31T15:31:00.000+02:00

Hosszú hetek óta nem írtam, ez többek között új kis főnökünknek köszönhető. Nyolc hete érkezett hozzánk, azóta leginkább csak alszik, de mikor felébred, azonnal követeli az ételt és italt. Elvárja, hogy minden igényei szerint történjen, amíg éber gondoskodjunk a szórakoztatásáról. Egész pici, mégis teljesen a hatalma alatt állunk, alávetjük magunkat akaratának. Nyolc hete, lassan két hónapja kislányunk körül forog minden. Ennek a kicsi új életnek érkezése gyökeresen felforgatta életünket, közben mégis olyan , mintha mindig is hármasban lettünk volna.
Általában ha valaki nap mint nap lát valakit, kevésbé veszi észre a változást. Annak ellenére, hogy Maszatot minden nap látjuk, határozottan észrevehető a változás rajta. napról napra nő, már több mint egy kg-ot és kb 10 cm-t gyarapodott. Egyre élénkebb és érdeklődőbb, figyel a környezetére, mosolyog, mi több kacag, sikongat. emeli és forgatja a fejét, nyújtózik, az öklét rágja és ehhez hasonlók. Egy tündér. Mi legalábbis teljesen oda vagyunk érte. Látták már a nagymamák, nagynénik és nagybácsik, eddig mindenki el volt tőle ájulva, szóval talán nem vagyunk nagyon elfogultak. Persze minden kiegyensúlyozott boldog csecsemő gyönyörű. Mikor esténként a hasfájás kínozza, akkor talán nem olyan édes, de akkor viszont nagyon aggódunk érte és sajnáljuk. Hát ez van.
Egyébként persze zajlanak a szokásos hétköznapok. Míg a lányok itthon várnak én dolgozni járok. Nagyon rossz itthon hagyni őket, de biztos nekik is rossz itthon nélkülem néha. A munkahely a régi, mégis új helyre járok, a múzeum elköltözött. Elég nagy volt a felfordulás, én pedig amúgy is kicsit szétszórt voltam. Rend(szer)szerető ember vagyok, de most át kell állni M. rendszerére. Bár még annyira nem rendszerű az élete. A munka mellett ott vannak a hivatali ügyek, a bevásárlás, ami nagyrészt rám marad, bár mostanában már gyakran megyünk hármasban is. Így azért vezetek is. M. imádja ha mozgásban van, így a vásárlást is. De csak a 'tűrés határáig'. Várakozni nem szeret. Hogy kire ütött ez a gyerek??
Most ennyi jut eszembe, nem ülök tovább rajta, mert aztán megint valaki vagy valami megzavar és újabb két hónap telik el egy rendes bejegyzés megírásáig. Mindent összevetve, apuka lettem, és apukának lenni jó dolog.

visszaszámlál

2011-06-05T19:36:00.000+02:00

Elérkezett a várva várt június. Kinek miért, de sokaknál kezdődik a visszaszámlálás.
Ha másért nem is, gondoljuk csak az O IÓ CIÓ ÁCIÓ KÁCIÓ AKÁCIÓ VAKÁCIÓ-ra. Az oktatási év vége engem már kevésbé érint, más - fontosabb - okok miatt én is visszaszámolok. Itt a nyár, I. már nem dolgozik, mivel rohamosan közeledik a nagy nap, M. születése már sokáig nem várat magára. Persze furcsa ez a visszaszámlálás, mert bár meg van a kitűzött dátum, ez korántsem tekinthető fixnek. Ettől függetlenül minden nappal közelebb kerülünk hozzá.
Ahogy a költözéshez is, mármint a múzeum/könyvtár tekintetében, ami M.-el egy napra van kitűzve. M. jön, mi megyünk a tervek szerint. Azért remélem sikerül összehangolni a kettőt, vagyis inkább szét, hogy ne egyszerre történjen minden. Ez persze nem szervezés és tervezés kérdése, egyiket sem tudom igazából befolyásolni. Mindenesetre visszaszámolok, csak azt nem tudom, hánytól kezdjek számolni...

... Ezt írtam május 31-én kedden, de valamiért még a mai napig nem tettem közzé.

Hát most annyival egészíteném ki, hogy 3-2-1 és tessék, itt van 'Maszat', vagyis Vass Maja. Mindenkit meglepett, hogy ilyen hamar megérkezett, de úgy tűnik ő már készen állt rá. És amúgy is unatkoztak otthon anyával. Bár I. nek még tervei voltak a hétvégére meg a jövő hétre, ami most így ugrott :) sebaj. Nem lehettem ott mellettük sajnos, de nagyon meghatódtam mikor meghallottam hogy M. felsír. Hát még amikor megláttam és a karomba foghattam... Boldog vagyok, és bevallom nagyon büszke is. Nézzétek ezt el nekem.

ikrek

2011-05-27T11:49:00.000+02:00

Nem vagyok egy nagy horoszkópguru, vannak viszont ismerőseim, akik gyakran mondogatták, ha valami jónak/rossznak tartott tulajdonságukról volt szó, hogy "nem tehetek róla ... vagyok" a kipontozott rész helyére tessék valamilyen csillagjegyet beilleszteni. Nemrégiben az Ikrek jegyébe léptünk. Hogy ez miért fontos? Mert édes kis feleségem I. ikrek és M. is az ikrek jegyében fog megszületni. Ez már szinte tuti, bár június 21-ig még kihúzhatja. Mostanság egyre többen kérdezik, hogy mikorra várjuk őt és az első reakció kb. ez: húúú ikrek. A következő kérdés, hogy fiú lesz-e vagy lány. Mikor kiderül, hogy lány, az előbbi húúú hirtelen hatványozódik. Miért is?
Az ikrek első és legfontosabb jellemzője a kettős (vagy többes) személyiség. Mintha egy ikerpár lakna egy testben. Hogy kettes vagy hármas, netán négyes ikrek, azt soha nem lehet tudni. :) Ezzel együtt járnak a lelki hullámzások és szellemi csapongások. Különösebb átmenet nélkül váltanak egy állapotról az ellentétesre.
A lelki szellemi hullámzások alapvetően mindenre kiterjednek. az érdeklődés, a lelkesedés kezdeti fellángolása hamar alábbhagyhat és máris valami új felé irányul. Ugyanakkor, ha valami nem hagyja nyugodni, a kudarc,a reménytelenség sem tudja kedvét szegni, addig küzd és próbálkozik, míg megoldást nem talál.
Az ikrek közvetlen és barátságos, szereti meghallgatni mások problémáját és könnyen megtalálja a hangot bárkivel, ezért gyakran meg is osztják vele problémáikat. Azt viszont nehezen viseli, ha tanácsokat osztogatnak neki. Kérve vagy kéretlenül kapja, akkor is a maga feje után megy. Makacs, és inkább megfeszül, de akkor sem hallgat másra. Ha végül mégis kiderül, hogy úgy kellett volna, ahogy tanácsolták, beismeri, de csak akkor tesz úgy ha magától jön rá a dolgok nyitjára.
Az ikrek beszédes. Nagyon beszédes. Én mint csendes, hallgatag ember ezt nagyon jó tulajdonságnak tartom, mert beszél helyettem is. Na de ha belegondolok, hogy M. mennyit fog beszélni, és mindent el fog mesélni mindenkinek, azt is amit nem kellene, akkor azért már kevésbé értékelem pozitívan ezt a tulajdonságot.
Hogy képzelem én most M.-ot ezek alapján? Mosolygósnak és közvetlennek, aki mindenkit levesz a lábáról. Olyannak, aki mindent elér, megkap amit csak szeretne, de meg is küzd érte. Nem csak az idegenek, de mi, a szülők is elolvadunk majd tőle és nem tudunk majd nemet mondani. Ha mégis, akkor viszont hisztis és kiállhatatlan lesz és csak úgy tudod kiengesztelni, ha engedsz neki. Közvetlen lesz, barátkozós, és mindenkivel leáll majd dumálni és mindent kibeszél egy idegennek is. Mindig más kell majd neki, amit éppen meglát, és azonnal fog kelleni. jajajjj!! Hajajj, Húúúú. Nem is mondok többet. De imádni fogom akkor is. Most is imádom.