Cz.Z. oldalai - Webnapló

BÚÉK 2010!

admin — Sat, 02 Jan 2010 00:07:15 +0000

Az előző évre szánt mulasztásaimat lentebb letudva kívánok az elkövetkezőkre minden látogatónak

békés, boldog új esztendőt!

Mindezt valamivel változatosabban talán az OSZK (Neumann-ház) Jeles napok c. multimédiás oktatási segédanyaga újévi összeállításában elérhető, meghallgatható népi köszöntő – Adjon Isten minden jót – segítségével lehetne tolmácsolni… :)

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

2009 tizenkét hónapja alatt…

admin — Fri, 01 Jan 2010 23:27:47 +0000

… mindösszesen 14 – azaz tizennégy – bejegyzést sikerült összehoznom itt, a blogon. Ez igen gyatra teljesítmény. Így alakult. Pedig volt jó néhány olyan évforduló “a környékemen”, amelyről eredetileg írni akartam. Elköszönve az előző évtől összeszedegettem ezeket: talán majd öt év múlva – vagy később – elkészülnek a tervezett bejegyzések. Mert 2009-ben volt

190 éve, hogy a különválva a nagyhódosi gyülekezettől létrejött az önálló kishódosi református egyházközség.
150 éve, hogy a kishódosi templom belső berendezése – szószék, korona, úrasztala, karzat, padok és mennyezet – elkészült.
105 éve, hogy megszületett nagyapám, Czövek Károly (1904-1973) kisszekeresi lelkipásztor.
80 éve, hogy befejeződött a Túr folyó szabályozása, ami – többek között – Kishódos és környéke jelenlegi képét is jelentősen befolyásolta.
30 éve, hogy elkezdem iskolába járni – Méhtelekre, egy azóta már lebontott épületbe.
25 éve, hogy eljutottam két hétre Zánkára, az akkor még balatoni úttörőtáborba – novemberben…
15 éve, hogy a Dél-Dunántúlon végigtekertem – ekkor már – negyedik biciklitúrámat; továbbá, hogy mint “konferencia-turista” – egy későbbi, hasonló jellegű utazás-sorozat kezdeteként – eljutottam Graz-ba.
5 éve, hogy megvettem első digitális fényképezőgépemet, többek között azért, hogy Laciék meghívásának eleget téve, Litvániában ill. Vilniusban megörökíthessem benyomásaimat.

© admin for Cz.Z. oldalai - Webnapló, 2010. | Permalink | No comment | Add to del.icio.us
Post tags: család, évforduló, Kishódos, vegyes

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

2008 szeptemberében…

admin — Fri, 01 Jan 2010 16:52:36 +0000

… egészen pontosan: 2008. szeptember 25. 16:22:08-kor a google.hu jóvoltából egy látogató tévedt a blogomra. A webstatisztika szolgáltatóm – ahogy, az a feladata – rögzítette az általa keresett szavakat is: “Kishódos ref. lelkész 1940-ben“. Azonban akkoriban az érdeklődő még hiába jutott el idáig, a kérdésére nem kapott választ.

2009 augusztusának Kishódoson töltött első felében, a nyaralást sikerült némi kutakodással is kiegészíteni: lelkipásztorunk jóvoltából néhány napig betekinthettem a református gyülekezet helyi anyakönyveibe. (Utólag és ismételten – köszönetem a lehetőségért!) Családtörténeti kíváncsiságom kielégítése mellett a tiszteletes kérésére összeállítottam a helyi lelkipásztorok listáját: az elsősorban anyakönyvi adatok alapján készült felsorolást utóbb kiegészítettem egyéb, általam ismert források információival is. Az elkészített anyagot itt is közzéteszem; hátha a majd’ másfél évvel ezelőtt keresgélőt azóta is foglalkoztatja a dolog… ;)

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

- 25 km

admin — Mon, 14 Dec 2009 01:48:33 +0000

[Távol álljon tőlem, hogy a MÁV-figyelő babérjaira törjek - de ismét vasúti téma miatt ragadtam billentyűzetet. Aztán visszanézegetve a korábbi bejegyzéseimet, úgy döntöttem, talán egy új címke sem ártana. És lőn...]

December 13-án érvénybe léptek a 2010. évi “helyközi közösségi közlekedési menetrendek” – köztük az új vasúti menetrend is. Ennek legfontosabb “újdonságával” valószínűleg sokan tisztában vannak: ekkortól több szárnyvonalon, mellékvonalon – tulajdonképpen – megszűnik a vasúti közlekedés. Hogy ezek száma 29 és fél,¹ vagy 25² – esetleg 27,5³ – az szerintem teljesen mindegy. A döntés számos rendszeres utazót, ingázót érint kellemetlenül – vagy fájdalmasan. Magam is közéjük tartozom.

A “szaktárca megrendelése szerint” a MÁV-START Zrt. december 13-tól – többek között – az 1898 óta üzemelő⁴ Fehérgyarmat-Zajta vonalon is “szünetelteti“⁵ a vasúti közlekedést. Ez a döntés a korábbi menetrendek alapján 25 kilométernyi sínpályát helyez használaton kívülre, melyen naponta 7-8 vonat közlekedett – oda-vissza. Vasárnaptól hét települést már hiába keresünk a a vasúti menetrendben: Penyige, Nagyszerekes, Kisszekeres, Jánkmajtis, Gacsály, Rozsály és Zajta “közösségi közlekedéssel” már csak autóbuszon közelíthető meg. A községek egykori vasútállomásainak, megállóhelyeinek épületein pedig tovább munkálkodhat az enyészet. Pedig nem volt ez mindig így.

Első vasúti emlékeim is ehhez a vonalhoz kapcsolódnak: utazásaim szüleimmel nagymamámhoz. Busszal mentünk Gacsályig, majd onnan vonattal Kisszekeresig. Akkoriban Gacsályban még kétszintes állomásépület állt, télen fűtött váróteremmel – míg az év többi részében gyümölcsfák árnyékában pihenő padokon várhatták az utazók a mozdonyokat. Mindössze két megállónyi volt az “utazás”, de ez akkoriban valahogy lassabban telt: a vasútvonal mellett felbukkanó vadak – őzek, nyulak, fácánok és foglyok – keresgélése, figyelése a vonat ablakából akkor még izgalmas elfoglaltság volt. Aztán 1987-től debreceni középiskolába kerülve rendszeres vasutazóvá lettem – és ez tart azóta is. De hiába tartottam ki – egyelőre – a vonalat kihúzták alólam. A legutóbbi hazautazásom menetjegyét mindenesetre eltettem: az elkövetkezőkre pedig nem nagy vigasz, hogy ezentúl 342 helyett csak 317 km-es vonatjegyet kell vásárolnom…

Nyilvános az új MÁV-menetrend = MÁV-figyelő. ↩
Új menetrend vasúton és buszon = RTL Hírek és Vasárnaptól új MÁV és Volán menetrend! = HírTV. ↩
Vasárnap lépnek életbe a jövő évi menetrendek = MTI. ↩
Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta vasútvonal = Wikipédia. ↩
2009/2010. évi menetrend. 2009. november 27., (PDF) p. 3. ↩

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Matrica

admin — Sun, 06 Dec 2009 21:21:16 +0000

Bő két és fél éve vettem egy laptopot. Panaszom nem lehet rá – azóta is szolgál becsülettel. Egyetlen negatívumot tudok említeni vele kapcsolatban: akkumulátorral már a megvásárlása után is maximum csak egy órácskán keresztül lehetett használni. Különösebben nem bosszantott a dolog, mert többnyire konnektor közelében használtam: könyvtári, levéltári anyaggyűjtéskor vagy otthon, falun – esetleg Szombathelyre vagy hazafelé vonatozás közben. Ahol legtöbbször – IC-vel utazva – legalább a kocsik végén akadt egy-egy dugalj. Mikor legutóbb egy pénteki napon hazafelé tartottam a debreceni-nyíregyházi InterCity-k egyikén, meglepődve vettem észre, hogy a kocsi végi konnektor fölé egy matricát ragasztottak. Nem foglalkoztam vele – a vonat tele volt, én a kocsi közepén ültem – inkább szunyókáltam.

Szombathelyre hétről-hétre utazom. Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy a vonatozás majd’ három óráját a laptoppal térdemen töltöttem el: munkával, vagy egy-egy film megnézésével. Néhány hete azonban meglepve tapasztaltam, hogy az IC-k egyetlen kocsijában sem volt használható konnektor – egyikben sem volt áram. A kalauzok az érdeklődő kérdésekre többnyire vállukat vonogatták. Aztán kedden este ismét Szombathelyre utazva itt is rácsodálkozhattam a korábban már látott matricára. Ekkor – újfent rákérdezve a dologra – az egyik kalauz már közlékenyebb volt. Állítólag egyik utasuk perelte a céget mivel a laptopja utazás közben ment tönkre. Valószínűleg ezért ‘dekorálhatták’ ki a kocsikat. Bár szerinte – és ebben én is igazat adtam neki – tekintettel a korábbi több éves problémamentes használatra célszerűbb lett volna, egy “Csak saját felelősségre használható!” jellegű felirat…

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Öt hét/vége

admin — Thu, 08 Oct 2009 21:40:02 +0000

A legutóbbi bejegyzés közzététele óta öt hétvégén vagyunk túl. Valamilyen (web)naplóban említhető apróság, esemény mindegyikre jutott.

Szeptember első hétvégéjén hazamentem falura. Mivel visszautazásom Budapestre a nyári szabadság végén, különböző “társasági eseményeknek” köszönhetően mozgalmasra sikeredett, a felbatyuzós, bespájzolós vonatozás mostanra maradt. Az otthoni kamra kifosztásán kívül, akadt egyéb tennivaló is: Tibi bátyámmal és egy másik falubelivel szétnéztünk az egyik falu környéki erdőben. Az ismerősök terjesztette hírek a gombaszezon beindulásáról igaznak bizonyultak: a felénk törzsökgombaként ismert/emlegetett gyűrűs tuskógombából mindhárman bőségesen szedhettünk – ez esetemben egy hatalmas bevásárlótáska megpakolását jelentette. :)

A következő szombat a Balaton mellett, Ábrahámhegyen telt. Mária, egyik munkatársunk, meghívásának eleget téve itt tartottuk meg – úgymond’ – nem hivatalos tanszéki tanévnyitónkat. Grillezéssel, beszélgetéssel, koraőszi napsütéses Balaton-parti sétával.

Szeptember 19-én Szombathelyen dolgoztam. Azonban Rózáék ajánlatával ez a nap is kellemes(ebb)en alakult: ők Diósdra készülvén a tanítás végén felajánlották, elvisznek gépkocsival Budapestig. Így nem a vonatablakból ismert, megszokott tájat kellett néznem utazásom közben – amit egyébként már nem is nagyon szoktam – hanem autópályamentes, változatos vidékeket. Ráadásul elindulásunk után még Mónikáékhoz, munkatársunkhoz is ‘beugrottunk’ Sárvárra.

Két hete ismét otthon jártam. A nevetséges felvásárlási ár – 7 azaz hét forint kilójáért! – ellenére szüleim és más falubeliek is időközben le- (ill., egészen pontosan fel-) -szedték léalmájukat. Így ebben már nem tudtam segíteni – de az almával teli zsákok behordásában a gyümölcsösből, összepakolásában – igen. Egy kevéske leszedhető alma azért maradt: az udvarunk végében is van néhány fa – ezeket szüleim meghagyták magunknak, télire. Szüreteltünk is: a ház melletti lugas nyár eleji jégverés megtépázta szőlőjének leszedéséhez is hozzáfogtunk. Apjóca ezt ledarálta, majd visszautazásom után a maga tempójában, csendességében, a maradék szőlőt is leszedve, ki is préselte: a téli házibor-készlet meg vagyon alapozva. :)
Ferenccel és Évával eljutottunk Nagyarba és Penyigére is – unokatestvéreimékhez látogatóba – gyermekszülinapozni ill. pacalpörkölt-enni. :P Vasárnap délelőtt pedig – búcsúzóul – segítettem nekik diót szedni: ennek nyoma talán mostanában kopik le az ujjaimról…

A legutóbbi hétvégét Budapesten töltöttem – az előzőekkel összevetve – nagy-nagy nyugalomban. Mindösszesen egy vasárnapi ebédmeghívás szerepelt a programban: Erika invitálásának és finom, kiadós levesének örömmel – és utóbb elégedetten telt hassal – sikerült eleget tenni.

© admin for Cz.Z. oldalai - Webnapló, 2009. | Permalink | 3 comments | Add to del.icio.us
Post tags: család, Kishódos, vegyes

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Kerékpártúra ’09

admin — Fri, 28 Aug 2009 23:13:02 +0000

Idén lett nagykorú a kerékpárom. :) 1991 tavaszán szüleim jóvoltából érettségi ‘előajándékként’ lephettem meg magam vele. Ha jól emlékszem, a srácok – kollégiumi szobatársaim – szakértő támogatása mellett az időközben megboldogult debreceni Unió áruház megfelelő osztályán vásároltunk egy Schwinn-Csepel Metro kerékpárt. Egy akkori modellt: 26″-os kerék, 2×5 sebesség, férfi váz. Ami – aki – annak ellenére, milyen megpróbáltatásokon ment mellettem keresztül, még most is becsületesen szolgál.

A jeles alkalomról – stílszerűen – egy túrával emlékeztem meg. Egy kisebbfajta emlékezőssel: a környező szatmári településeken eltemetett rokonok, családtagok sírjainak meglátogatásával. Az útvonal – a megtett távolságokkal – a képre kattintva elérhető.

Ugyan szerettem volna korábban elindulni, de csak fél nyolc körül sikerült. Kispaládon, Botpaládon egy lendülettel tekertem át – Sonkádon ellenben tettem egy kitérőt, hogy megnézzem az 1998-ban Europa Nostra-díjjal kitüntetett református templomot. Ilyen korai órán, hétköznap – persze, csak kivülről. Kölcsén ismét csak ‘átsuhantam’, hogy mielőbb elérjem első tervezett megállómat, a szatmárcsekei kopjafás temetőt. Itt, Kölcsey Ferenc síremléke mellett, egy rokonom – egyik nagynéném férjének – nyughelyét kerestem fel. A temetőt elhagyva meglepve vettem észre, hogy a biciklim hátsó kereke ereszt – eléggé leengedett. Szerencsémre nem teljesen – így bízva abban, valahol majd csak látok valakit, akitől kérhetek egy pumpát – indultam tovább. Túristvándiban hosszabban időztem: meglátogattam a vizimalmot – sőt, egyik, a környékén található büfében megreggeliztem is – de pumpával itt sem tudtak kisegíteni. Kömörőben aztán szerencsém volt: egy út szélén üldögélő cigányasszony kérdésemre igencsak lepusztult házába visszalépett, majd műanyag zacskós csomagolásából előttem kihúzva, vadonatúj pumpát nyomott a kezembe. :) Magamban elcsodálkoztam, felpumpáltam a kereket, majd megköszönve a segítséget megkönnyebbülve továbbtekertem. Mándra földúton jutottam el; Nemesborzován pedig csak egy pillantást vetettem a korábban szétbontott, majd a szentendrei skanzenben felállított fa harangláb “hű másolatára” – amelyet csak 2000-ben építettek újra fel a faluban. A nagyszekeresi református templom és harangláb fekvése, gondozott, szép környezete megint csak egy pár perces kitérőre, szemlélődésre késztetett. Úton Kisszekeres felé található a két település közös új temetője: itt nyugszik apai nagymamám és egyik testvére. A kisszekeresi régi temetőben apai nagyapám és már említett nagymamám szülei – dédszüleim – vannak eltemetve. Az itteni református templomot is – ahol nagyapám lelkipásztorként 35 évig szolgált – egy bő évtizede újították fel: alkalomadtán érdemes meglátogatni. Vámosoroszi, Csaholc, Túrricse, Tisztaberek – tekintettel továbbra is eresztő hátsó kerekemre – ezekben a falvakban csak üdítőért álltam meg: persze, pumpa felől ilyenkor is hiába kérdezősködtem… A tisztabereki Túr-hídig a faluból egy keskeny aszfaltút vezet – de innen Kishódos határáig a folyó töltésén jóval rövidebb úton juthattam el, mint ha továbbra is követem a többi falun keresztűl kiépített műutat. A leengedett keréktől kicsit megviselten, de három órakor – hét és fél órával az elindulás után – már otthon voltam. Figyelembe véve a megtett több mint 70 kilométert – hát, ez sem egy teljesítménytúra volt. De azért jól esett. :)

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Nyár, nyaralás ’09

admin — Wed, 26 Aug 2009 23:30:05 +0000

Megtörtént. Ha nem is úgy és olyan hosszan, mint korábban. De panaszra – azt hiszem – nem lehet okom. :)

Kezdődött – még a rendes évi szabadságon innen – egy diósgyőri és egy nyíregyházai-kisvárdai hétvégével. Az előző a már megszokott július eleji Kaláka Fesztivál, az utóbbi pedig egy ügyintézéssel és levéltár-felderítéssel összekapcsolt családi látogatás. Aztán, július végén – már a szabadság alatt – több éves mulasztásom pótlásaként néhány napig közelebbről ismerkedtem Szombathely látnivalóival. Ezt követően kevéske kempingezés-ejtőzés Keszthelyen – mert a Balaton mellett is viszonylag régen jártam már. Augusztust – csakúgy, mint tavaly vagy tavalyelőtt – otthon töltöttem, falun. Már, ameddig lehetett. Az uborkaszedések mellé belefért a majd’ két hétbe egy kisebb kerékpártúra és egy penyigei-fehérgyarmati hétvége is – Gyarmati Vigasságokkal, Kárpátia koncerttel. Augusztus 20-ra Debrecenben ébredtem egy volt gimnáziumi osztálytársam családjánál: előző este ismerősök társaságában náluk bográcsoztunk – nevezett edény hiányában, üstben… :D Idei nyaralásomat Szegeden zártam: a múlt hétvégén ismerőseim – a sorrenddel most kéretik nem foglalkozni ;) – a már bejáratott komaság mellett megtiszteltek egy násznagyi szerepkörrel is. Szerencsémre, ebben az esetben a feladataim kimerültek a világi/egyházi esküvői tanuk rendkívül ‘bonyolult’ tennivalóinak elvégzésében… Éljen az ifjú pár! :)

Hétfőtől pedig – augusztus ide, vagy oda – ismét munka…

© admin for Cz.Z. oldalai - Webnapló, 2009. | Permalink | 3 comments | Add to del.icio.us
Post tags: család, ismerős, itthon, vegyes

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Szatmárról – többféleképpen

admin — Wed, 26 Aug 2009 06:27:46 +0000

Néhány hetente, havonta – attól függően, egyéb elfoglaltságaim hogyan engedik meg – rá szoktam keresgélni a neten Kishódos nevére. Vagy a környező településekére. Ennek köszönhetően olykor érdekes dolgokra bukkanok. Például könyvekre.

* * *

Debrecenben, 2006-ban jelent meg Szabadi István szerkesztésében és bevezetésével a “Nagy Atyáinknak is az Attyaik szerzették…” c. kiadvány. A kötet a Szatmári református egyházmegye 1808-1809-es egyházlátogatási iratanyagának szövegközlését tartalmazza.
A korabeli egyházlátogatások célja az egyházigazgatás rendjével összefüggően a lelkipásztorok erkölcsi életenek, “tudománya tisztaságának” ill. pénzbeli, természetbeni jövedelmének, továbbá az egyház ingó és ingatlan vagyonának vizsgálata és számbavétele volt.
A nyomtatvány 131-133. oldalain olvashatóak a nagy- és kishódosi gyülekezetekre vonatkozó adatok: a prédikátor “conventioja” és az “ecclesianak javai.” Ekkoriban – bár már mindkét faluban épült egy-egy templom – a két egyház még nem vált szét: a kishódosiak “Nagy-Hodoshoz, mint társegyházhoz csatlakoztak, egyenlően osztozván minden egyházfentartási teherben; a pap Nagy-Hodoson, a tanitó Kis-Hodoson lakott. 1819-ben vált külön a két egyház és Kis-Hodos önálló anyaegyházzá lett lelkész-tanítóval…“¹ – Kishódos ettől az évtől kezdődően – 1819 – rendelkezik önálló anyakönyvekkel. Az egyházi földek számbavétele, a határoló földek birtokosainak felsorolásával – az anyakönyvekhez hasonlóan – a családtörténet iránt érdeklődők számára lehet érdekes; míg “Az Úr Asztalához tartozandok” – az ingóságok – felsorolása a későbbi hasonló összeállításokkal² összevetve jelzi-jelezheti az ekklézsia gyarapodását – avagy szegényedését.
A kötet végi Glossarium a szövegekben gyakran előforduló latin kifejezések értelmezését teszi lehetővé, míg a téma iránt érdeklődőket – ugyanott - Ajánlott irodalom is segíti.

* * *

Egyebek mellett ugyanezen tájegység, a szatmári vidék – majdnem pontosan – 200 évvel későbbi életének bizonyos mozzanatait mutatja be egy másik kötet: a Varga Attila írásait tartalmazó kiadvány Magyar tangó : társadalmi riportok és portrék címmel idén jelent meg. A hajdúsági származású szerző nyíregyházi és debreceni újságok szerkesztőségében eltöltött éveket követően a Magyar Nemzetnél helyezkedett el – 2007-től a lap főmunkatársa. Újságírói munkája során az ország számos részén megfordult – jelen kötet ezen utazási során, 2002-2009 között készült írásait gyűjti csokorba. Így felbukkannak közöttük Szabolcs-Szatmár-Beregre ill. konkrétan szatmári településekre – Garbolc, Nagyhódos, Rozsály, Tiszacsécse, Csengersima – vonatkozó említések. Almaháború, embercsempészet, benzinezés, cigaretta-csempészet – no, meg “látvány- és levegőkúra az unió legkeletibb határánál” egy garbolci juhásszal… :)

* * *

Idei nyaralásomat éppen csak megkezdtem, mikor két ismerősöm is felhívott telefonon, érdeklődve: hallgatom-e a Kossuth Rádiót? Mint kiderült, egy rádióműsorban ismét Kishódos neve ütötte meg a füleiket. Az információt megköszöntem, majd Budapestre visszatérve utánanéztem a dolognak: július 30-án az Arcvonások című műsorban a riporter – Lantos Gábor – Kishódos polgármesterét, Krakkó Zsigmondot kérdezte – s mutatta be a rádióhallgatóknak. Az ismertetés alapján: “2007 novemberében az MR1-Kossuth Rádió egy hetet töltött Kishódoson, a szatmári végeken megbúvó kis faluban. Vendéglátónk akkor Krakkó Zsigmond polgármester volt. Mi történt vele azóta, s változott-e bármi is az erdőháti településen? Erre ad választ a műsor.” Bár ez a leírás valamivel többet sejttet, a műsor jellegéből adódóan csak érintőlegesen esik szó a faluról. De mégiscsak szó esik… ;)

A nagybányai reformált egyházmegye története / … összeáll. Soltész János. – Nagybányán : Molnár Mihály Könyvnyomtató Műintézetéből, 1902. – p. 226. Hogy az emitt még szatmári egyházmegyéhez tartozó faluról később miért egy, a nagybányai egyházmegye történetét tárgyaló kötetben is olvashatunk – arra máshol, később még visszatérünk. :) ↩
Ilyesmi olvasható nyomtatásban is pl. az előző lábjegyzetben említett munkában (p. 227.), vagy itt: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 2. / írta: Balogh István et al. ; szerk. Entz Géza. – Bp. : Akad. K., 1987. – p. 291. ↩

© admin for Cz.Z. oldalai - Webnapló, 2009. | Permalink | No comment | Add to del.icio.us
Post tags: hanganyag, Kishódos, könyv

Feed enhanced by Better Feed from Ozh

Bejelentett

admin — Sun, 21 Jun 2009 09:49:10 +0000

Május 17-én itt örvendeztem, hogy sikerült rendet raknom a domain-em környékén. Ennek örömére 18-án blogbejegyzés is készült, 19-én pedig – éjfél után 1-2 óra körül – a DGYJGY neveit gyarapítottam.

Hogy aztán ugyanaznap, már napközben megtudjam: az oldalam “Bejelentett támadó webhely!” A Google “éberségének” köszönhetően a régi és új oldalak, aldomain-ek csak körülményesen – v. csak IE alól – voltak elérhetőek. Megkerestem a tárhelyszolgáltatómat, majd a kapott tájékoztatásnak megfelelően hozzáláttam a probléma megszüntetéséhez. A frissen felpakolt cms-eket nem volt szívem legyalulni, így a biztonsági intézkedések megtétele után a szolgáltató segítégét kértem a kártevő eltávolításához. Miután jelezték, hogy ez megtörtént (máj. 20.) – anélkül, hogy bármilyen adminisztrációs tevékenységet végeztem volna az oldalakon – elkezdtem várakozni a Google megígért ellenőrző “látogatására”. Ez május 31-én meg is történt – azonban a “látogató” ekkor is “gyanús tartalmat” talált a webhelyen.

Na, ezek után már gyalultam: mivel különböző biztonsági programok a blog kivételével – valóban – mindegyik aldomain-em meglátogatásakor vírus jeleztek, azok tartalmát cms-től, mindenestől töröltem. Ennek meg is lett az eredménye: június 17-től már nem jelenik meg a Google biztonsági figyelmeztése. Remélem, ez most már így is marad…

Mindezeknek utána – már linux alól – újra telepítettem két korábban is használt (DokuWiki, PhPGedView) és két új cms-t (NanoCMS, MediaWiki). Lesz, ami lesz.

Feed enhanced by Better Feed from Ozh