_

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (újságcikk)

2013-07-28T09:39:00.000+02:00

Tolnai népújság, 1990. május 5. Ékes László

A templomépítő

„Dávid összegyűjtötte Jeruzsálemben Izrael minden főemberét… és ezt mondta: … én magam akartam állandó hajlékot építeni az Úr szövetsége ládájának, Istenünk zsámolyának. Az építkezést már előkészítettem, de az Isten így szólt hozzám: Nem te fogsz házat építeni nevemnek, mivel harcok embere vagy és vért ontottál… Összes fiaim közül-az Úr ugyanis sok fiút adott nekem-a fiamat, Salamont választotta ki az Úr, hogy az Úr királyságának trónján üljön Izrael fölött. Azt mondta nekem: fiiadnak, Salamonnak kell a házamat és udvarait felépíteni.”

- Nézze - gondolkodik el Zsúnyi Illés -, a 45-től 90-ig terjedő időszak a vallás korlátozása, tiltása miatt annyi hátrányt hozott a magyar nép számára, hogy azt nehéz elmondani. Két generáció nevelése kimaradt, erkölcsi válságról is beszélhetünk. Egy biztos, a Tízparancsolatnál jobbat nem talált ki senki, még Lenin sem, hiszen abban tömören miden benne van…

A galambősz, korát meghazudtolóan fiatalos, magas, szikár, 65 éves férfi dolgos kezét kék munkásnadrágján összekulcsolva pihenteti, miközben nagydorogi lakásukban beszélgetünk. Történelmet idézünk.

Sztálin milliókat gyilkoltatott le, az élelmezés, a körülmények nem emberhez méltóak voltak - példálózik.

- Kikerültem a GULAG-ba, s azt mondtam, meglátszik az orosz népen a nevelés. Amikor szétszedték a fatemplomokat, hogy abból építsenek barakkokat-a falakon még rajt voltak az ikonok -, akkor az öreg orosz sírt, és megcsókolta az ikont. Itthon utaztam egy emberrel, aki azzal büszkélkedett, ő olyan brigádban dolgozott, akik leverték Zombától Szekszárdig a kereszteket…

Kommentár nincs, a pusztahencsei templomépítő - merthogy Zsúnyi Illés nagydorogi létére a hencseiek templomát építi - szabatos mondatai, logikus érvei meggyőzőek. Egy élet tapasztalata, kálváriája mondatja ki a szavakat.

- Pusztahencsén előbb volt templom, mint Nagydorogon vagy Györkönyben, a törökök azonban lerombolták…- gondolkodik el, miközben hosszú, erős ujjaival galambősz fürtjeibe túr.

„Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Moria hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet a jebuzita Ornán szérűjén kijelölt … A 4. esztendőben, Ziv hónapjában rakták le az Úr templomának alapjait. A 11. esztendőben, Bul hónapban-ez a nyolcadik hónap-elkészült a templom minden része, s minden, ami csak hozzá tartozott. Hét évig építették.”

- Az 1957 utáni években vetődött fel újra az igény az Isten házának felépítésére-emlékezik tovább Zsúnyi Illés.

- Odavitték az építőanyagot, de a hatóság nem engedélyezte az építkezést. Eladták a téglát, s így továbbra is templom nélkül maradt a falu. Az istentiszteleteket azért megtartották az iskolában. Később újra előjött, hogy templom kéne. Megkérdeztük a püspök urat, aki támogatta az elképzelésünket… Aztán kiválasztották a telket …

- Mit mondjak? - kérdezi. Bekerült a házak közé. Megkezdődött a szorgalmas tevékenység Pusztahencsén. Holczer József a pécsi püspökség tervezője - ő álmodta meg a kismányoki templomot is - elkészítette a tervet, dr. Cserháti József akkori megyéspüspök egy paksi technikust, valamint Zsúnyi Illést és három társát bízta meg a munka összefogásával, szervezésével, irányításával, az ügyek intézésével. Elosztották egymás között a dolgot. Volt, akire a pénzszerzés, a külföldi kapcsolatok kiépítése jutott feladatul, másnak a pénztárral való foglalatosság, Zsúnyi Illésre a templomépítés maradt. A munka minden fázisában részt vett.

- Azt kérdezi, miért csinálom?-emeli rám tekintetét-Nézze, géppisztolyok előtt álltam halálra ítélve, 40 fokos hidegben dolgoztam orosz fogságban, megjártam a poklot a GULAG-ban, de végül hazasegített az Isten erőben, sok év telt el azóta, s most, hogy egészségben nyugdíjba mentem Istentől egy lehetőséget kaptam, De szívesen végzem ezt a munkát a fiatalok érdekében azért is, hogy kerüljenek vissza Istenhez. Mert ha abban tudnak hinni, akkor hazánk felemelkedésében is hisznek. Tudja, Megdöbbentő érzés volt azt látni, amikor egy évvel ezelőtt 70 éven felüli asszonyok is jöttek alapot ásni. Esett az eső és én megkérdeztem tőlük, nem lenne jó megvárni a másnapot, addig talán eláll. Azt felelték erre, ha templomot építenek, nem érdekli őket az eső… Emlékszem arra-említi csillogó szemmel a templomépítő-amikor egy idős, beteg néni azt mondta, adja az Isten, hogy addig ne haljon meg, míg falujának felszentelt templomába be nem tud menni. Úgy éreztem, ezek után nekem tennem kell…

„Dávid … így beszél az összes egybegyűltekhez: A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem az embereknek készül, hanem az Úrnak… Én minden erőmet latba vetve szeretem az Úr háza számára aranyat az arany, ezüstöt az ezüst, bronzot a bronz, vasat a vas, fát a fa (részekhez), onix köveket, betétköveket, színes és tarka köveket, mindenféle drágakövet, és alabástromot nagy mennyiségben. De most, ami arany és ezüst még a birtokomban van, azt az Isten háza iránt való szeretetből hozzáteszem ahhoz, amit előkészítettem a szent templom számára… Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt, vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?… Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte szívvel adták az Úrnak…”

- Elkövettünk mindent - a pénzgyűjtéstől a munka megszervezéséig -, hogy ez a nemes cél valóra váljon. Sikerült a pécsi püspökségen keresztül valutához jutni, ugyanis a mai nehéz helyzetben Hencse nem tudta volna az anyagiakat fedezni. Akkor hoztuk be a valutát az országba, amikor mindenki menekítette ki. Az egyházközség világi elnöke, dr. Soós Géza gyógyszerész a püspök úr engedélyével felkereste a müncheni prelátus urat, aki az említett valutával segítette a cél elérését. Hencse a szakipari és a segédmunkát adta, megközelítőleg egymillió forint értékben.

- Ha valaki azt gondolná, könnyű volt a templomépítésbe kezdeni, az téved. A hivatalos szervek imaházat engedélyeztek - ez szerepel a terveken is -, és azt javasolták, járjanak be Paksra vagy Nagydorogra istentiszteletre. A társadalmi változások azonban eljutatták oda az ügyet, hogy már nincs ez a megszorítás. No és még valami: jelenleg már azok az emberek is segítenek, akik ezt korábban nem tették volna meg. Nem vonatkozik azonban ez a megállapítás az ERBE beruházási igazgatójára, Márton Jánosra, aki az első segélykérésre kiment a helyszínre, mindent megbeszéltek és a legmesszebbmenőkig támogatta a templomépítőket.

Az összes állványt és az emelőgépet, amivel többek között a harangokat is beemelték, ingyen adták a munkavégzéshez.

Apropó, harangok. Az egyiket Ausztriából kapták-áthozták onnan a pécsi püspökségre és dr. Cserháti József „irányította” Pusztahencsére, a másikat, ami Isten dicsőségére öntetett 1905-ben Szekszárdon, Wágner Károly munkája nyomán, azt Bagóhegyről vették le. Nagyon szép kiképzésű harang.

„Belül a falakat cédrusfa burkolattal látta el… a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki… Aztán oltárt emelte a hátsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal. Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet mindenestül.”

- Az első téglát 1989. július 6-án tettük le - emlékezik Zsúnyi Illés -, gyakorlatilag akkor kezdődött a munka. Úgy néz ki, május 5-ig kívülről teljesen kész lesz. Az ablakok a helyükön vannak, katedrálüveggel, hőszigetelten oldottuk meg, a festéssel is végzünk. A padok és belső vakolat 90 százaléka is elkészült. Még a kórust és a kórus alatti részt kell bevakolni. A szentélyben az a terület nincs lefestve, ahova Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor seccója kerül. A főoltárképen majd az apostolok lesznek láthatóak a Szűzanyával és a stációképeket is a művész házaspár alkotja meg. A márványburkolatot, az oltárt, a keresztelőkutat, a felolvasót a siklósi Épületszobrász és Kőfaragó Vállalat készíti el. Pünkösdkor, a Szentlélek ünnepén akartuk felszentelni, mivel Szentlélek templom lesz, de ekkor szentelik a paksi templomot, így mi augusztus 19-én délután tartjuk a katolikus liturgia szerint. Remélem, maga is eljön?

- Ha tehetem, igen - válaszolom.

- Mivel a falu lakossága adakozásból és társadalmi munkából felekezeti hovatartozástól függetlenül kivette a részét, így a keresztények, a reformátusok, az evangélikusok és a metodisták is itt tartják majd istentiszteletüket… Tudja-gondolkodik el Zsúnyi Illés -, a balsorsom és az idáig végzett munkám után az életemre akkor tudom rátenni a koronát, amikor augusztus 19-én megszólalnak a harangok és a templomot felszenteljük.

„A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve.”

- Valójában kicsoda ön, Zsúnyi Illés? - teszem fel a kérdést a pillanatra közénk telepedő, elgondolkodtató csendben.

- Bácskában, Temerinben születtem, onnan kerültem 1945-től újra Magyarország kötelékébe. Meghatározó volt számomra, amikor polgári iskolás koromban, 1941-ben a szülőfalumban egy szobrot állítottak fel, s az egy a magyar anyát ábrázolt, amint tartja leány és fiú gyermekét. A fejéhez Sajó Sándor költeményéből tettek idézetet: „Magyarnak lenni, tudod mit jelenet? / Küzdelmet, fájót, véges-végtelent…”

Amikor leventeként zárt alakzatban misére mentünk, itt, a szobor előtt díszmenetben kellett ellépni.

Ezt a mai napig nem tudom elfelejteni. Bajban, sok nehéz helyzetben mindig a szemem előtt lebegett: miért kell szenvedni? Miért?

1944-ben átjöttek Magyarországra és Zsúnyi Illés a balatonfüredi hajógyárba ment dolgozni. Onnan leventeként kiemelték, majd egy rövid átképzés után Marcalinál az orosz csapatok mögé jutottak, de az akciójuk nem sikerült, fogságba került 1944. december 23-án a tizennyolc éves fiatalember

- Nem sokon múlott az életem, felkészítettek a kivégzésre - emlékezik -, de aztán mégis hadbíróság lett a vége. Kaposváron 1945. január 11-én megkaptam a tíz évemet… Dombóváron, Sásdon keresztül Pécsre, onnan a Duna jegén át Bajára vittek. Ott vagonírozta be bennünket, Galacban raktak át széles nyomtávra, aztán február 15-én az odesszai börtönben kötöttünk ki. Az a pokollal volt egyenlő. Úgy éreztük, annál rosszabb már nem lehet…

A megpróbáltatások és megaláztatások sora következett ezután. Átkerült Vinicára, majd a kemrovói SZIBLÁG-ba (szibériai lágerekba). Amikor a hidegháború tombolt, tovább szállították őket, elkülönítve a köztörvényesektől, a hírhedt GULAG lágerekba. Az Irkutszk és Kransznojarszk közötti Tajsetbe került, ahonnan aztán Sztálin halála után, 1953 májusában indították hazafelé.

- Az utazás legdöbbenetesebb élménye volt-vallja a templomépítő -, amikor az Urálban a kocsi rácsán kinézve egy hatalmas obeliszket láttam, aminek egyik oldalán, a nyugatin, az Európa, a másikon az Ázsia felirat volt-oroszul. Ázsia… A lágerállapotok ezt igazolták.

Az út Lembergben (ma Lvov) hat hónapra megszakadt, s ott őrség nélkül, többé-kevésbé szabadon éltek. Szokatlan volt az a GULAG-ok éjszakára bezárt barakkjai után, de nem érezték, mert nem is érezhették, a szabadságot mivel nem voltak itthon. Eljött azonban ennek az ideje is.

- Hazaérkezve a Tisza-hídon egy pillanatra megállt a vonat, az orosz kísérők leszálltak és fegyveres alakulat vett át bennünket. Akkor még nem tudtuk, hogy a nevük ÁVH… A vagonablakokat be kellett csukni, az ajtókat bezárták, majd Nyíregyházán, mivel a főpályaudvarra nem engedték be a szerelvényt, a nyílt pályán leszállítottak és gépfegyverkísérettel a sóstói táborba tereltek bennünket. Döbbenetes érzés volt… Kilenc év után nem ezt vártuk…

Azt hihetnénk, hogy ezután minden másként alakult, de akkor hamis illúzióban ringatnánk magukat. Ezek az évek ugyanis nyomot hagytak, okot adtak.

Amikor Zsúnyi Illés, aki munkájáról mindig bizonyítani akart és a teljességre törekedett, üzemgazdászként kívánt elhelyezkedni és erkölcsi bizonyítványt kért, akkor 1965. április 17-én (!) a járási rendőrkapitány az említett okiratban azt közölte, hogy bűnügyi nyilvántartásban szerepel, miután a szovjet hadsereg katonai törvényszéke tíz év szabadságvesztésre Ítélte. Új munkahelyet keresett és talált-a téesznél.

Negyven év becsülettel végzett munka után, amikor nyugdíjba vonult, akkor még mint háborús bűnöst tartották nyilván. Utánjárásra az Igazságügyi Minisztérium 1986. szeptember 8-án közölte, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte a büntetést-bűncselekmény hiányában!

- Nincs a lelkemben harag, nem fűtött sohasem bosszúvágy - hangzik egy újabb vallomással felérő kitárulkozás-új világot kell építeni. Egy olyat, ahol az alap az iskola és a templom. Említettem az elébb, két generáció nevelése kiesett, de bíznunk kell. Bíznunk kell, mert visszatérnek az élni és élni hagyni, és a tudom, hogy mi az enyém, mi a másé szabályai…

http://web.archive.org/web/20100411062508/http://www.gulag.hu/zsunyi/ujsagcikk.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/16.)

2013-07-28T09:24:00.003+02:00

16.

Amikor Béla fiam leérettségizett, az agráregyetemre nem vették fel. Akkor egy évig, segédmunkásként dolgozott és munkakönyvében is ez szerepelt. Egy év után már nem számított, hogy Pannonhalmán végzett, bekerült az egyetemre, de előtte be kellett vonulnia katonai szolgálatra. Itt tiszti iskolára mentek az előfelvételizők. Az én fiamat azonban félreállították és közölték vele, hogy nem mehet és, hogy miért azt kérdezze meg tőlem. Ekkor tudtam a fiammal közölni, hogy én a Szovjetunió ellen fegyvert fogtam és ezt nekem a magyar hazám nem tudja megbocsátani. A fiam ezt megértette, és mint őrvezető szerelt le egy év után. Nehéz ezt megérteni. Nálam a fiam is érezte az én múltomat, viszont ma a volt kommunista rendszer híveinek fiait szüleik múltjáért bántódás nem érheti, mert minden embert véd a személyiségi jog. Negyven évig a szocializmus építésekor kit védett? Mi vagy ki védte a B listázott személyek gyermekeit, akik épp úgy osztályidegenek voltak mint szüleik és nagyszüleik?

Nemcsak a vagyonuktól fosztották meg őket, de még a gyermekek jogait is megnyirbálták. A munkahelyen még a nyolcvanas években is megkapta az ember, hogy lehetőleg legyen csendben, ha nem, úgy más módon gondoskodnak rólunk. A rendszer szent és sérthetetlen. Nagy reménnyel voltunk a Kádár rendszer eltűnésekor, de még a szovjet csapatok itt állomásoztak és minden bizonytalan volt. Az emberek széles rétegeinek a rendszer megfelelő volt, mert mást nem láttak és nem ismerték, csak amikor már nyugatra is elmentek. akkor látta, hogy hova jutott az ország. Hivatalosan is közölték az államadósságot és ez kétségbeejtő volt. Közkézen forgott az úgynevezett "PAKTUM", ha ezt átolvassa az ember, megdöbben, de megérti miért ilyen a helyzetünk amilyen.

A rendszerváltozás mindenkit meghagyott az otthonában nem úgy, mint a kommunista rendszerváltozás.

Az édesapa magyar katonaként halt meg, de mivel német nemzetiségű volt, feleségét elválasztva apró gyermekeitől, vagonba rakták és indították a kitelepülőkkel. Az édesanya leugorva a vonatról egy nádasban meghúzódva szökött vissza és bujkált a falu határában majd áldatlan állapotban nevelte gyermekeit valamint gondozta az idős szülőket. Az eset nem kirívó, mert nem egyedi, volt hasonló életet élt sok másik család is. Nem volt családi pótlék és támogatás, nem törődtek a kereset kieséssel még sztrájkot sem szervezett sem a vasút, sem az egészségügy, sem pedagógusok, de más szervezetek sem.

1992 novemberében kaptam meg a kárpótlási határozatot, majd a kárpótlási jegyeket. Ezen földet és gépet vettem, és 66 évesen, nyugdíjasan új életet kezdtem a családdal. Pénz nélkül, mindent hitellel kellett beindítani a föld megmunkálását és termelést. Váltók aláírásával mások biztosították, hogy a felvett pénzük biztosítva legyen, mi azonban a bizonytalanságban éltük. Újra kellett kezdeni a saját gazdaságot úgy mint az állami gazdaságban és termelőszövetkezetben. Az erőgép mellé munkaeszközök, műtrágya, vetőmag, vegyszer is kellett tőke meg semmi sem volt. A kiadásokat a család nyugdíjából, családi pótlékából próbáltuk fedezni, kölcsönkért pénz kiegészítésével. Biztosításra még gondolni sem lehetett, ezért egy esetleges tűz vagy jégkár által tönkrement termék tragédia lett volna. Majd jöttek terményfölvásárlók a kifogásokkal és hiába az ember szakértelme, a gabonát úgy vették át, ahogy nekik megfelelő volt. Ebben a folyamatban alig van változás, a termelő a kereskedő jóindulatára van bízva. Úgy látszik ebben évszázadokon át nincs változás: a paraszt termel, de a haszon máshol csapódik le. Mindenki beszél és kioktat, de a mindennapi kenyérért ő is nyújtja a kezét. Ilyenkor az ember emlékében megjelenik az az idő amikor kapálni kellett, majd következett az aratás kézzel és ősszel a kukoricaszedés. A föld megművelésébe még a fogságban is be kellett segíteni a Szűzföldeken a búzát gyomlálni, vagy tavasszal burgonyát vetni, majd kapálni, gyomlálni, mert ekkor még vegyszer nem volt. Majd kézzel aratni a zabot, borsót vagy bükkönyt-addig még az építkezést is leállították-vagy felötlik a burgonyaszedés, ami szinte sorsdöntő esemény volt. Télen meg a válogatás adott feladatot. Így jutott a kiéhezett tömeg néhány marék többlethez. Persze ma is összeszorul az ember szíve, ha erre az időre gondol, és újra átélni a szomorú napokat.

Amikor Kaposváron, abban az iskolában a szovjet hadbíróságtól a hírhedt 58/9 §-sal a 10 évet megkaptam a társaim között még nem tudtam, hogy majd az AB-785 számmal (AV-785 magyarul, mivel a B oroszul vé) azonosítanak. Később ezt megszoktam, ha tetszett, ha nem, tudomásul vettem. Az orosz nemzetiségű foglyokkal, elítéltekkel sikerült jó kapcsolatba kerülnöm, így megfigyeltem, hogy türelemmel viselik nehéz sorsukat. Igazán azonban akkor értettem meg őket, amikor kezembe került Osztrovszkij műve és ebből egy néhány sort megjegyeztem.

„Mi nagriválisz podznojom

Pod golodom

Zsili mi Zemljankak

borolisz holodom

Vecsnó szagnutoj szpinoj.

Mi megedződtünk a bajban

az éhínségben (nélkülözésben)

Éltünk mi a föld alatt

Küzdöttünk a hideggel

Örökké hajlott háttal”

Visszaemlékezésemben többször szerepel Sajó Sándor versidézete, aminek én minden sorát, gondolatát magamévá tettem. Szeretném, hogy aki olvassa, szintén megértené és átérezné, talán könnyebb volna akkor magyar mivoltunkat megérteni, és aszerint élni nemcsak bírálni egymást és azokra gondolni, ki mindenüket, az életüket adták a hazáért és egy jobb, szebb jövőért.

Az életem, a sok közdelem még sokkal nehezebb lett volna, ha nem áll mellettem a család, de ott állt, és így egymást segítve az ember sokszor csodákra képes. Bele mer kezdeni, és meg tud oldani olyan dolgokat, amit egyedül képtelen lenne.

1989-ben a plébános úr felkérésére elhatároztuk, hogy a szomszéd községben, Pusztahencsén templomot építünk. Az elképzelést Cserháti József akkori pécsi püspök támogatta, magáévá tette. Én nyugdíjasként minden erőmet és tudásomat a templomépítésnek áldoztam. Itt is éreztem a család a feleségem és fiam önzetlen támogatását, hiszen minden gondot megpróbáltak levenni rólam. Egy évtized után is csak hálát tudok adni a Jóistennnek azért a lehetőségért, segítségért, amelyhez erőt és egészséget adott, hogy a nemes célt megvalósíthattuk. Erről szól a „Templomépítő” címmel megjelent újságcikk, amit a későbbiekben közreadok.

Az elkészült templomot 1990. augusztus 19-én Mayer Mihály megyés püspök felszentelte.

Az anyagiak összegyűjtése után 1997-ben megkezdtük egyházközségünk templomának, a nagydorogi romai katolikus templom tetőzetének majd a kerítésének a felújítását és a templombelső festését. Amikor magam előtt látom az elvégzett munkákat, a szívemet a hála tölti el, hogy engem mint tanyasi kisfiút a Jóisten végigkísért az életutamon, és megmutattat az életben jót és rosszat egyaránt, és adott egy kevés békés öregkort a családom és három kis unoka szerető társaságában.

Utóirat

Írás közben döbben rá az ember, hogy van az életben olyan megtörtént esemény, amit nem lehet a papírra vetni. A rettenetes állapotról, az éhínségről, betegségről, ruhátlanságról, erről lehet írni, de az embertelenség egyes fajtáit a jóérzés nem engedi. Évekig éhezni, és olyan élelmet adni, kapni, ami nem embernek való és kényszerből ilyet enni biliből, köpőcsészéből. A betegnek nem adni orvosi segítséget rákényszerítve még a patkányra is. És nézni, hogyan pusztul el az ember kiket hazavár a családja, de már soha már nem találkozhatnak. Nyugszanak betört homlokkal, lábukra kötött furnérlappal. Ráírt számmal ruhátlanul a földbe ásva. Még a számukat sem tudjuk. Borzasztó a ruhátlanság, amikor az ember Szibériában van és a hideg még ruhában lévőt is próbára teszi. Akkor lábbeli és felső ruha nélkül az élet a pokollal egyenlő. Ez magába ha éhes, fázik és méghozzá beteg is ezt az állapotot annak a Jóistenbe vetett végtelen hit segítésével lehet elviselni.

A szlovákokat (tótokat), osztrákokat tőlük a kormány haza vitte, elengedték, ám mi nem kellettünk Rákosinak és kiszolgálóinak, de még az utódaik is megkülönböztetettként kezeltek, így 1986-ban törölték csak a büntetésem bűntény hiányában. Sorstestvéreimet ezek szerint szintén bűntény hiányában lőtték tarkón 1945-ben. A helyzet 1956 után sem változott, és az a szomorú benne, hogy nem idegenek, hanem hazánk fiai voltak az elrendelők és az ítéletvégrehajtók. Jeltelen sírok hazai földben...

Visszaemlékezésem 70 évet ölel fel. Kutatómunkát végezni nem volt módom, de ezt megteszik helyettem a történészek. A XX. századi életről szerettem volna megörökíteni eseményeket az utókor számára, saját élmények alapján. Hiszem tanulságul szolgál majd.

http://web.archive.org/web/20100411062439/http://www.gulag.hu/zsunyi/16.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/15.)

2013-07-28T09:19:00.005+02:00

15.

1961-ben gépjármű vezetői vizsgát akart tenni a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság 113-778/1961 számú véghatározatával, azzal az indokkal utasította el, hogy a bajai népbíróság B.177/946 számú ítéletével háborús bűnösként elítélte. Ha valaki megtudta érteni Antal bátyám helyzetét, az én voltam, s a szomorú csak az volt, hogy őt a magyar népbíróság ítélte el és nem szovjet hadbíróság; mint engem, ezt talán meg lehet érteni, de hogy magyar fiatalt magyarok ezt én nehezen tudtam felfogni. Bár később ezt 1956 után láttuk. Volt rá példa, hogy a hatvanas években még magyar állampolgárokat is kiadtak idegen államnak.

Bátyám és családja mos már velem megnövekedve élte egyhangú életét és erre a Béke Kölcsön jegyzés akkor, amikor a havi fizetés még a megélhetéshez is kevés volt. Jegyzéskor be voltunk osztva és házakhoz is el kellett menni. Így nagyobb volt a hatás, ha többen mentek egy-egy családhoz. A párttitkár aki megértő fiú volt, de nyilatkozni nem igen mert, annak ellenére, hogy több tanfolyamon felkészítették, engem kért meg, hogy kísérjem el. A szegénység, amit láttunk elszomorító volt. Az egyik székely telepesnél 4-5 kisgyerek volt a családban szinte ruhátlanul. Olyan ágyon hancúroztak, amelyen csak ütött-kopott szalmazsák volt. Apjuk elmondta, hogy vele vannak az öreg, beteges szülők is és egyedül keresi azt a csekély mennyiségi pénzt, ami még a megélhetéshez sem elég. Letolva a nadrágját megmutatta, hogy gatyára nem telik miből jegyezzen akkor békekölcsönt. Ettől függetlenül a szocializmust építeni kellett, amit most sokan visszasírnak és nosztalgiával emlékeznek rá.

Az állandó munka és közbe a pusztára hozott mozi propaganda hatása éreztette az eredményt, az emberek kezdtek megnyugodni a helyzetükön. Én minden munkát elvállaltam, hogy pénzhez jussak, és fel tudjak normálisan öltözködni. Milyen boldog voltam, amikor 1943-ban meg tudtam venni saját pénzen az első öltönyömet és most, közel tíz év után újra saját pénzből a másik öltönyömet és a lóden kabátot. Az kezdtem belenyugodni életbe én is, amikor 1956. február 6-i, időpontra katonai behívót kaptam. Nem tudtam mire vélni. Bonyhádon a kiegészítő parancsnokságnál kellett jelentkezni. Közöltem, én egy a Szovjetunió által 10 évre elítélt személy vagyok és ebből 9 évet Szibériában letöltöttem, előtte pedig a Szovjetunió ellen harcoltam. A tiszt közölte hogy akkor még magyar néphadsereg nem volt, így nekem be kell vonulnom. Ő is volt a Horthy érában katona, most meg a néphadsereg őrnagya. Így kerültem Tolnára az utászokhoz, ahol a ruházattal volt a legtöbb gondom mivel, elavult, foltozott gimnasztorkát kaptunk, és volt olyan, hogy az egyik ing hátulját varrták a másik elejére, de a csizmanadrág sem volt sokkal különb. Ehhez jött a vászonszárú csizma és a köpeny a szovjet formájú nyári sapkával Mi így is az imperialisták ellen készültünk. A kiképzést zavarta a sok hó, nem győztünk a mözsi állomáson a vasúti síneknél és váltóknál a hó takarítását elvégezni, majd jött a tavaszi nagy dunai árvíz, s ekkor, mint önkéntesként kerültem Mohács szigetre és nagy odaadással a javaikat, főleg a jószágokat mentettünk.

A dunai árvízvédelemben kifejtett tevékenységemért 1956-ba megkaptam emlékérmet. Három hónap után már mint civilnek adta át az Államtanács elnöke és a hadügyminiszter, Dobi István és Bata István, a gazdaságban meg kiváló dolgozói csillagot adtak, de igazából a pénznek örültem ami vele járt, mert égető szükségünk volt rá. Új K-25 Zetort is kaptam, mégis a magam lábára kellett állnom, harminc éves fejjel családot kellett alapítanom. Nagydorogra nősültem. A család néhány hold földből és jószágtartásból élt, ezért amikor lehettett alkalmi munkát is vállaltam. 1956 októbere egy hónapi házasság után már Nagydorogon ért. A faluban az emberek várakozó állásponton voltak, egy pár hangadó azért volt. Híreket csak a rádió szolgáltatott. Pár napig majd újra visszaállt az előző állapot új személyekkel. Nem sikerült a nemzet újjászületése. A hangadókat a hatalom összegyűjtötte és eligazította. Sok remény szertefoszlott, az emberek tájékozatlanok voltak és segítség hiányában a fordulatra több mint három évtizedet kellett várni. A forradalom után egy évre megszületett fiam, aki új erőt adott az élethez közben 1963-ban mezőgazdasági technikusi oklevelet szereztem, végre sikerült elhelyezkednem, mint adminisztrátor.

Az akkori Mecsek vidéki pincegazdaságnál dolgoztam Szekszárdon. A pincevezető közölte, hogy a nyomozó osztály állandóan érdeklődik utánam, és mivel ő ismerte múltamat, jó tanáccsal azt javasolta, váltsak munkahelyet. Így kerültem a nagydorogi gépállomásra, ahol üzemgazdászként akartak foglalkoztatni. Ehhez erkölcsi bizonyítványra volt szükségem, amit 1965. árpilis 17-én meg is kaptam, s azt közölték, hogy a Szovjet hadbíróság 1945. február 11-én 10 év szabadságvesztésre ítélt, így 20 év után még mindig a bűnügyi nyilvántartásban szerepelek. A gépállomáson az igazgatótól a portásig szinte mindenki munkásőr volt, önálló szakasszal. Egy lehetőségem maradt, újra munkahelyet kell cserélnem. Ekkor kerültem a termelőszövetkezetbe, ahol akkor még nem kérték az erkölcsi bizonyítványt.

1960-ban volt a nagy tsz szervezés, ekkor szinte mindenkit a termelőszövetkezetbe tereltek, és ekkor került a termelőszövetkezetbe apósom is, néhány hold földjével és kezdett új életet. Tizenhárom éves korában már lóvezetőként és vízhordóként dolgozott fél bérért (konvenció), majd felcseperedve 35 évet töltött az uradalomba. A második világháború után a munkahelye megszűnt és ő is kapott néhány hold juttatott földet, de ennek műveléséhez, munkaeszközzel nem rendelkezett. A sógorával együtt, a meglévő egy-egy tehenet fogtak az eke elé, majd kézzel vetve várták a termést. 14 év után jutott odáig, hogy saját ökrei, igavonó állatai és munkaeszközei lettek. A tsz-be lépésekor azonban a gazdasága megszűnt. Nyugdíjba nem mehetett, mert az uradalomban eltöltött idő után 10 év megszakítása volt, a magántermelő idő meg nem volt igénybe vehető. 60 évesen kapott a termelőszövetkezetben egy pár lovat, mivel a szövetkezet nem volt gépesítve, és újra, mint valamikor az uradalomban, meg kellett a tsz földjét művelni. Ugyanis a gépállomás nem tudott minden munkát elvégezni. Naponta nyakába akasztotta hát a régi uradalomba használt tarisznyáját, és míg el nem érte a nyugdíjhoz szükséges 10 évet, ami életének 70 évében következett be, ment és építette a szocializmust. A termeléshez elengedhetetlen tőke és vegyszer hiányzott, így a kapásnövényeket kiadták résziből megkapálni és ősszel, kézi erővel betakarítani, ehhez a családnak kellett besegíteni. Az elvégzett munkáért munkaegységet írtak jóvá, melyre időnként előleget adtak főleg a termények betakarításakor, minimális mennyiségben árpát, búzát, járandóságként pedig háztáji földet kapott a tsz tag, ebből azonban levonták a kertet és szőlőt. Ha valaki nem tudta az előírt munkanapot teljesíteni, úgy a háztáji föld területét csökkentették vagy megvonták. Év végén zárszámadást tartottak és, ha a Szövetkezet veszteséges volt úgy az évközben teljesítés eredmény után a szerzett munkaegységért nem fizettek, csak az évközben kapott előleggel kellett a tagságnak megelégednie. A szövetkezet megfelelő erőgépekkel és munkagépekkel nem rendelkezett. Ekkor kezdték a gépállomásokat megszüntetni és a gépeket a szövetkezetek között fölosztani. Ez a gépállomány igen elavult volt. Nagyon éreztette a hatását a pénzhiány úgy a műszaki, mint egyéb vonalon, vetőmag és vegyszer tekintetében.

Sok gondot okozott a megtermett gabona raktározása, amit elavult régi uradalmi magtárokban és padlásokon kellett tárolni, de nyáron az iskolák tantermeit is igénybe vettük. Ekkor a gabonát állandóan forgatni kellett, ám a minőségromlást még így sem lehetett elkerülni. A gazdálkodásban csak a hetvenes évek végén volt változás, amikor a rendszerek megalakultak és a nyugati modern gépek bekerültek. Megépültek a nagy teljesítményű szárítók és magtárak. A tőkehiány miatt azonban a tsz-ek egy része nem tudott lépést tartani és kénytelen volt egyesülni a másikkal.

Huszonegy év után, melyet a termelőszövetkezetben eltöltöttem papírjaimat beterjesztették a nyugdíjfolyósító igazgatósághoz. Az igazgatóság válaszlevelében közölte, hogy a Szovjetunióban eltöltött 9 évemet nem áll módjába figyelembe venni. A levél száma 27./.2790 /1985-20 Szekszárd 1985. nov. 26. Az indok: a 17/1975/VI. 14./ MT. sz. rend. 109 §. értelmében a háború és népellenes, az állam, valamint a béke és az emberiség elleni bűntett miatt jogerősen legalább 5 évi szabadság vesztésre ítélt személynek a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett szolgálati idejét figyelembe venni nem lehet.

A Magyar Néphadsereg Központi Irattár igazolása alapján 1945-1953-ig háborús bűncselekmény miatt ítélték el. Ekkor személyesen felkerestem az Igazságügyi Minisztériumot, ahol közölték, hogy adjak be kérvényt a Szovjetunió Legfelső Bíróságához és kérjem büntetésem törlését. Ezen nagyon meglepődtem. Tudtam, hogy Magyarországon élek, van felelős magyar kormánya az országnak, van fővárosa államapparátussal és nekem 1985-ben nem volt. Ezért 1985. december 2-án megírtam a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságához, Moszkvába kérelmemet. A munkahelyemen híre ment ennek és így láthattak a háború után 40 évvel egy háborús bűnöst. Én meg vártam, ebben már volt gyakorlatom, hiszen kilenc éven keresztül, ha azt kérdeztük, hogy mikor megyünk haza a válasz az volt „szkoró” hamarosan. Most azonban ennyi időre nem kellett várni, csupán fél évet 1986. szeptember 8-ig. A kérelmet az Igazságügyi Minisztériumba kellett küldeni és a válasz is onnan érkezett. Abban a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága büntetésem negyven év után bűntény hiányában törölte. Időközben 1985. december 28-án a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság elhárítási vezetője F. ezredes kihallgatott. Arra volt kíváncsi, milyen ember az, aki a szovjet elvtársak ellen harcolt. Elmondtam, hogy én nem mentem a Kárpátokon túlra, ők jöttek a Kárpát-medencébe most már 1849 után másodszor. Az a bűnöm, hogy a haza védelmében kész voltam harcolni. Nem öltem szovjet katonát - hangsúlyoztam, de akart mondta ő. Megkérdeztem ismeri-e Sajó Sándor versét:

„Magyarnak lenni, tudott mit jelent …

Küzdelmet, fájót véges végtelent…”

Felhívtam a figyelmét, hogy engem magyarnak neveltek és nem internacionalistának, hogy 1941 után olyan plakátok voltak, hogy járt már erre török, tatár, mégis magyar ez a határ és én ebben hiszek. A kihallgatás elég hosszúra nyúlott, és amikor látta, hogy érveimet megtudom védeni, a kihallgatást befejezte.

http://web.archive.org/web/20100411062643/http://www.gulag.hu/zsunyi/15.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/14.)

2013-07-28T09:17:00.000+02:00

14. Újra Magyarországon

A mellettük lévő szerelvény magyar volt, fapados kocsikkal és mi szeretettel és meghatottan fogadtuk a magyar szerelvényt. Magyar polgári ruhás személyek jöttek, aztán névről szólítva szálltunk át a magyar kocsikba. Az átadás-átvétel után a vonat elindult és rákanyarodott a Tisza-hídra majd lelassult szinte megállt, hogy a kísérő katonák lelépjenek a lépcső alsó fokairól, és már láttuk is a Tisza alattunk folydogáló vizét. Egyszerre felhangzott a Himnusz. Megmerevedve álltunk a vonaton és elszorult a szívünk. Mikor a szerelvény utolsó kocsija legördült a Tisza-hídról, a vonat leállt és magyar katonaság szállt fel. Ajtót, ablakot be kellett csukni, az éneklést abba kellett hagyni. A vonat megindult és ezután Nyíregyházáig meg sem állt. Menet közbe tiszt keresett a vonaton. Kikísért a peronra ott közölte velem, hogy jugoszláv állampolgár vagyok, és internáló táborba kerülök. Mivel magyar állampolgárként kerültem fogságba, így választhatok állampolgárságot. Amennyiben a magyart választom, úgy Magyarországon maradhatok. Aláíratott velem egy nyilatkozatot, amely szerint magyar állampolgárnak tekintem magamat, mialatt társalogtunk, jól megnéztem, de még ilyen egyenruhát nem láttam. Hasonló volt az oroszokéhoz, csak színében különbözött. Később tudtam meg, hogy az alakulat neve ÁVH. Ezután visszakísértek a helyemre, ahol útközben azt tapasztaltam, hogy a katonák sem sok bizalommal voltak irántunk. Kérdezni nem lehetett, nem voltak hajlandók ismerkedésre, csak néztünk egymás szemébe, mint kutya-macska. Szinte le volt bénulva a társaság. Így értünk a Nyíregyháza-Sóstóhoz, ahol a nyílt pályán állt meg a vonat és vezényszó hangzott: ötösével leszállni futás, majd leülni, majd a géppisztolyos katonák kíséretébe az épülethez kísértek egy erdős részen keresztül. Felvillant bennem; milyen lesz a magyar tábor, mit fognak velünk csinálni, hol kell dolgozni? Az épület előtt egy civil ruhás mondott beszédet. Közölte, becsüljük meg magunkat, mert itt egy új világ épül, és ebben mi is részt vehetünk. Azelőtt ő hentesinas volt, ma meg már magas beosztásban van, ezt a szegediek bizonyíthatják, hiszen többen ismerik közülünk. Némileg oldódott a feszültség, majd mindenki elfoglalta a helyét a szobákban, ahol a földön szalmazsákok voltak pokrócokkal. Az épületen kívül viszont ott álltak géppisztollyal marcona tekintettel. Az ÁVH-s magyar katona testvéreink. November 20-án fürdő, majd november 21-én orvosi vizsgálat következett, november 23-án kaptam meg 482/1953 számú igazolványomat, orvosi igazolásomat, 001484 sz. hadirokkantak utazási utalványát, a C0452766 sz. menetjegyemet hitelesen utazáshoz Nyíregyháza - Bácsalmás útvonalra.

Aláírtam a 30 Ft-nak és a mellé kapott kis csomagnak, aztán felszálltam vasútállomásra szállító gépkocsira. Ekkor nem törődtünk azzal, hogy a tehergépkocsi ráz. Elérkezett az az idő, amikor végre nem kísért a géppisztolyok csöve. A főpályaudvaron magunkra voltunk utalva, de türelmetlenül vártuk a vonat érkezését. Jött is nemsokára, gyorsan elfoglaltuk a helyünket, elindultunk Debrecen felé és még reggeli órákban megérkeztünk a cívisvárosba. Érdeklődtünk, hogy mikor érkezik Budapestre a vonat. Közölték, csak dél körül, de hamarosan indul a gyors, ami jóval előbb Budapesten lesz. Úgy határoztuk néhányan, hogy átszállunk a gyorsra, és ha azzal nem mehetünk úgy még a következő állomáson újra személy vonatra ülhetünk. A gyorson azonban a vasutasok megértők voltak mondván, hogy ők kilenc év után szintén ezt tennék. Így még ebéd előtt Budapestre érkeztünk.

Mire a vonatom Bácsalmásra indult, késő délután volt. Úgy határoztam, felkeresem Rácz Miklós szüleit, hiszen erre Miklós még Lembergben megkért. Ő még ott maradt, valószínűleg, a második csoporttal fog érkezni. A villamoson egy olyan esemény történt velem, ami örökre az emlékezetembe vésődött. A kalauznő megkérdezte, honnan jövök, s közben a villamoson utazók szinte gyűrűbe fogtak és mindenki érdeklődött. Ekkor a kalauznő fényképet vett elő és azt kérdezte, mit tudok róla. A fényképen felismertem Kun Ferenc sorstársamat és ezt közöltem vele. Azt is mondtam, hogy a következő órákban várható érkezése. A kalauznő örömében összeroskadt, a többi utasnak kellett feltámogatni. Zuglóban Miklós édesanyja és nővére fogadott, örömük teljes volt, hogy pár nap múlva ők is viszont láthatják Miklóst.

Az idő rövidsége miatt újra a vasútállomásra mentem, a keletibe, s a vonattal Bácsalmás felé vettem az irányt. Bácsalmásra érkezve az állomáson, Antal bátyámról semmit sem tudtak, de János unokabátyámról igen, így hozzá indultam. Engem senki sem várt az állomáson. Ezt megszoktam, az egyedüllét nem okozott problémát, csak a bizonytalanság gyötört: mi lesz velem? Aggódó gondolatok között értem az Árpád vezér utcába és ott álltam a megadott számú ház előtt. Kinyitottam a kaput, ekkor odaballagott hozzám a házőrző kutya és farkát csóválva megnyalta a kezem. Megnyugvást adott, hogy valaki befogad, s ez más köszönöm volt, mint Záhonyban. A konyhaajtón benézve János bátyámra ismertem, aki kisgyerekekkel foglalkozott, mert a felesége nem volt odahaza. Egymást átöleltük, beszélni nem tudtunk, csak sírunk. Másnap aztán táviratkozott a Dunántúlra Antal bátyámnak, aki Kisdorogon a juhépusztai állami gazdaságba dolgozott. Zsúnyi János unokabátyám is áttelepült Temerinből és itt kezdett új életet. Nagy szeretettel fogadtak. A rendőrségen első bejelentkezésemet is elintézte. A családdal való találkozás lelkileg megnyugtatott és kezdtem visszanyerni reményemet egy új élet kezdésében.

Időközben megérkezett Antal bátyám és vonattal a Dunántúlra indultunk. Bajára érve újra előttem volt a kilenc év előtti idő, amikor a bajai állomásról marhavagonba indultunk a nagy Szovjetunióba. Most visszajöttem, itt vagyok és élek. A sok szenvedés csak lázálom? Meg tudom-e hálálni a Jó Istennek, hogy 9 év szenvedése után idáig elvezetett? Gondolatban ide nem több mint száz kilométer édesanyám és védőangyalom, Illés testvérem sírja, mikor tudok sírjuknál térdelve hálaimát mondani? Most a vonat a Duna-hídon visz keresztül 1945-ben ez a híd a Dunában volt és a Duna jegén kísértek bennünket. Szomorú gondolataimból bátyám újabb és újabb kérdése rázott a valóságba és én újra a jövőt láttam magam előtt. Bátaszéken átültünk a bonyhádi vicinálisra. Bonyhádról pedig egy terményt szállított gazdasági vontatóval érkeztünk a juhépusztai gazdaságba.

Itt várt Kati ángyom a kisfiával, Ferivel, akiket életemben ekkor láttam először. A mérhetetlen szegénység, a beadási rendszer fogadott és az, hogy az emberek félelemmel ugyan de éltek. Kisdorogon együtt élt az őslakosság egy része, kiket nem bolygattak. A kitelepítettek helyét elfoglaló a Bácskából menekült székelyek, csángók a felvidékről idetelepített magyarok egy része is. Nagyon jól beillettem e társaságba. Hamar szót értettünk egymással, hiszen sok volt a velem egykorú, így baráti kapcsolat is ki tudott alakulni. Rendőrségi bejelentkezésemkor azonban közölték, azt ajánlják, hogy lehetőleg a munkával foglalkozzam.

A mondott szóból értettem. A bátyám egy szoba-konyhás, földes szobában lakott, ami valamikor urasági cselédlakás volt. A testvéri szeretetett ekkor éreztem újra, hiszen a kisfiút maguk közé vették az ágyba, és én megkaptam azt az ütött-kopott díványt, melynek lábait téglák helyettesítették egyes rugóit meg a föld tartotta. Micsoda főúri fekhely volt ez a berekuli barakk padlójához képest, ahol Horváth Jóskával a padlón feküdtünk takaró nélkül. Mivel édesapám és testvéreim látogatása az adott politikai helyzet miatt szóba nem jöhetett, csak levelezés útján tartottuk a kapcsolatot. Közben beköszöntött a tél, eljöttek a karácsonyi ünnepek, majd az Újév, s az új emberekkel új munkahely. Ha szórakozni akartam menni, a bátyám ruháját vettem fel. Szerencse, hogy két öltönye volt.

A tavaszi munkákat traktorosként kezdtem, így jutottam keresethez és vehettem magamnak ruhát. Itt ismerkedtem meg Hoffher, majd Lanz Bulldog és K-25 Zetor traktorokkal, a vontatott kévekötő aratógéppel, cséplőgéppel. Hoztak a gazdaságba AC-400 aratócséplőgépet, magyar gyártmányú kombájnt, azért a kézi aratás is besegített. A kombájn kicsépelt búzáját menet közbe zsákba kellett ereszteni, majd a zsákban lévő gabonát a földre szórni, estefelé meg a holtfáradt traktorosnak, kombájnosnak és a fogatosnak összeszedni, aztán a magtárba szállítani nehogy elázzon. Szívesen csináltam, mert minden fillérre szükségem volt. Sok éjjeli munkát elvállaltam, mivel a traktorokon éjjeli és nappali váltás dolgozott. Jó munkalehetőséget adott a gazdaságon keresztül vezető makadámút építése, hiszen a szállítási munkák egy részét mi végeztük traktorral. Itt ismerkedtem meg Stockinger Artúr egykori B-listás, velem egykorú személlyel, aki sokat mesélt. Egyébként mesélt mindenki, így újra láttam a bukovinai székelyek sorsát, melyet már a Bácskából ismertem, nem úgy a németek kitelepítését és azzal járó szörnyűségeket, de új volt a felvidéki magyarság áttelepítése, hogy kialakuljanak az úgynevezett telepes községek. A legszörnyűbb mesét mégis a bátyámtól hallottam.

A szülőfalut, ahol a megtorlások folytak, ő is elhagyta és Bácsalmásra települ, ahol alkalmi munkából élt. Az életét nehéz körülmények között tengette. A faluban több vele egykorú társa is élt, még N. András is. Mivel az életet teljesen kilátástalannak ítélték meg, így elkeseredésükben a falakra krétával azt írták: „Halál Sztálinra! Halál Titóra!” Ez késő este történt, közben egy rendszerhű nő meglátta, és a rendőrségen bejelentette. A rendőrség letartóztatta őket, és Bajára szállította, ahol egy koalíciós bíróság ítélkezett felettük. A legszörnyűbb az volt, hogy a bíróság magyar emberekből állt és a kommunista pártot képviselő tag követelte, hogy fel kell akasztani őket, mert a nagy Sztálint és Titót ilyen tettel bántalmazták. Rettenetes helyzetben voltak, de a szociáldemokrata párt részéről melléjük állt valaki, és a rendszere hárította, hogy ilyen nevelésben részesültek a fiatalok. Közölte, hogy más nevelést kell adni a fiataloknak, hogy tisztán lássanak. A per végén a bíróság józanul mérlegelt; így bajai népbíróság 1946. május 29-én egy év börtönbüntetésre ítélte, melyet a bajai börtönben töltött le, majd rendőrségi megfigyelés következett és minden vasárnap jelentkezni kellett. Közbe cséplésre készítették fel a gépeket, itt tudott elhelyezkedni, de a rendőrségi jelentkezés zavarta a munkavégzésben ekkor a tulajdonos egy szociáldemokrata személy felelősséget vállalt érte, így a rendőrségi felügyeletet megszüntették. Ez azonban azzal járt, hogy szociáldemokrata pártba be kellett lépnie, majd amikor a két párt egyesült, átkerült az egyesített pártba. Amikor egymással szembe került az ország és Tito ellenség lett rehabilitálták őket, de ez csak kirakat ügy volt. Hatása azonban nem maradt nyomtalanul.

http://web.archive.org/web/20100411062600/http://www.gulag.hu/zsunyi/14.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/13.)

2013-07-28T09:14:00.000+02:00

13.

Ilyen körülmények között virradt ránk 1953 március 6-a, Sztálin halálának nyilvánosságra hozása. Aznap nem kellett munkát végezni. Teljes volt a bizonytalanság. Az őrség viselkedése megváltozott és mindent Moszkvára hárítottak. Közölték, ők sem látták családjukat évek óta, az ő ellátásuk is siralmas, persze nekik nem kell dolgozni. A nagy öröm lassan kezdett alábbhagyni, újra megindult a munka és az időjárás is napról napra javult. Örültünk a napfénynek és újra elviselhetőbb lett a sorsunk. Megtelt a szívem reménnyel, hogy a kilencedik év szörnyű kezdete, 37 nappal élet-halál közötti állapotban, újra előttem az élet. Az útépítés és az út mellé ideiglenesen lerakott rönkök felrakása a gépkocsikra kis létszámú brigádot igényelt. Viszont egymásra voltunk utalva. A gépkocsira fölgörgetni a rönköket teljes egyetértéssel lehetett, utána pedig míg újra megjött a gépkocsi, lehetett pihenni. Az erdőkitermeléshez viszonyítva elfogadható munka volt, itt a moszkitótól sem szenvedtünk. Meg voltam elégedve sorsommal, de újra az volt a téma mikor megyünk haza. A katonák csak fokozták szívünkben a vágyat, amikor elmondták, hogy láttak a vonaton külföldieket, akiket már elengedtek. Így köszöntött reánk május utolsó hete. Amint a brigádok a kapuhoz értek, külön állították a magyarokat és névsoregyeztetés következett. Közölték, hogy a nevünkre kiadott holmit adjuk le, és menjünk a fürdőbe. Itt a ruhát is lecserélték újra, majd megkaptuk az esti levesünket, aztán pedig a lágertől nem messze lévő Tajset-Bratszk vasútvonal mellé kísértek. Késő este volt. Amikor megláttam messze a vonatot és meghallottam a zakatolását elfogott a sírás. A többiek vigasztaltak, de előttem lepergett az egész életem. Magam előtt láttam a közelmúltat a volt táborparancsnokot, hiszen ő megígérte, hogy elásat, mert nekem úgy is el kell pusztulnom. A vonat lassított, majd megállt. A nagy hangzavarban az egyik vagon nyitott ajtajából Klibán Bandi szólított. Csak kísérők voltak velünk, akik az iratainkat hozták. Még néhány tábor előtt a megállt vonat és felvette a magyarokat.

Tajsetben a gyűjtő láger volt. Többszöri ellenőrzés, egyeztetés közben ruhánkat kiegészítették és előkészítették a vagonokat majd elindultunk Nyugat felé. 1945-ben 35 nap alatt értünk Vinicából-Marienszkbe, most nem egész két hét alatt Lembergbe érkeztünk. A lembergi tábort még a németek építették. mikor ide kerültünk ekkor gyűjtőtáborként működött. Érkezésünkkor nem sokan voltak, de nap mint nap jöttek a birodalom egész területéről. Kerestük egymást azokkal, akikkel együtt ítéltek el. A halálraítéltekkel nem találkoztunk, hiába vártuk őket fájó szívvel, de még így is nagy volt a veszteség, alig jött össze az alakulat negyede, húsz fő. A nőket külön szállásolták el. Az érkezők Magyarország egész területéről voltak, akadt közöttük olyan fiatal, aki alig volt 25 éves, ám mögötte volt a letöltött 9 év. Az emberek mindent elkövettek, hogy az idő múljon. Volt, aki a sporttal, olvasással, különböző apró holmik készítésével bajlódott. Néhányan énekelgettek, vagy az ütött kopott zongora zenéjére táncoltak. Esténként néhányan összejöttünk és színvonalas előadást hallgattunk a velünk lévő szerzetes papoktól. Sok közülük egyetemi oktató volt. A bibliamagyarázatuk után sokszor elámultam és nem tudtam magamban feldolgozni a hallottakat, kénytelen voltam másnap felkeresni őket, és magyarázatot kérni, hogy megértsem egyes részeit előadásuknak. Ezt örömmel és szívesen megtették, majd felhívták a figyelmemet, hogy ha hazajövök, kivel tudassam ottlétüket, mert velük közölték, hogy egyelőre nem jöhetnek haza. Az egyik bencés elmesélte, hogy a pártközpontban kellett néki előadásokat tartani a vallásról melyeket a jelenlévő kommunista tanár a hallgatóság előtt cáfolt, majd több előadás után többedmagával átadták szovjet katonai szerveknek. Így került az Unióba.

Voltak személyek, akiket mikor elfogták, az értékeiket nyilvántartásba vették, de volt sok olyan személy, akik Kolimán az aranybányában pénzt kaptak s Lembergbe ez nyilvánosságra került és a pénzt le kellett vásárolniuk. Ezt egyes hazánk fiai nem jó szemmel nézték és megkísérelték drasztikus eszközökkel eltulajdonítani. Ekkor a velük hazatérő volt csendőrök kézbe vették az ügyet és rend lett. A velünk lévő, ránk felügyelő tisztek a sok ígérgetés után közölték, hogy a magyar kormány nem akar befogadni bennünket, de Törökország vagy Új-Zéland hajlandó erre. Úgy tudtam, a Délvidék újra Jugoszlávia és nekem ágról szakadtnak nincs ott mit keresni, de vajon magyar hazám befogad-e? Főleg a családos emberek nem tudták az ilyen híreket megemészteni, sokan az örültség határán voltak. Az egyik gönci fiú elmesélte, hogy a tanító 15-üket nemzetőrnek beszervezte, így próbálták a rendet fenntartani, amikor a szovjet csapatok megszállták a falut, őket összeszedték és elítélték. Előtte néhány éve nősült és a kisfia pár napos volt és most már 9 éves meg sem fogja ismerni. Honvágyuk kibírhatatlan volt a családosoknak. Itt vagyunk most már nem túl messze a hazától, és nem láthatjuk szeretteinket…

Lassan múltak a napok fokozódott a türelmetlenség. Ilyenkor mindig visszagondoltam az elmúlt időkre, 27 évemre, melynek egyharmada embertelen körülmények között állandóan éhezve és fázva, a fegyver árnyékába kutyák vicsorítása mellett múlt el. És mit szólna most Szabadi Tibi sorstárs, akit 9 évvel előbb Odessza és Vinica között holtan tettünk ki a jéghideg vagonból? Vagy mit szólnának a sorstársaink, kiket halálra ítéltek és életüket elvették? Mit szólnának a 9 év alatt elpusztult magyar testvéreink, akiket még ma is haza várja családja? Miért kellett nekünk ennyi szenvedni? Mi most néhány ezren hazamegyünk, de milyen körülmények várnak ránk? Új életet kell kezdeni, de vajon hogyan? Ki fog segítséget nyújtani az új élethez? Mi történt két évvel idősebb Antal bátyámmal, aki Temerinből Bácsalmásra menekült, akiről és címéről a hét éve kapott levélből tudok. A szétszakadt család, édesapám két öcsémmel újra Jugoszláviában van, hozzájuk nem mehetek. Nekem semmim sincs, amikor 1944. december 23-án elfogtak, mindent elvettek, így én most semmit sem kaptam. A 9 év munkája fejében egy öltöny nyári munkásruha, nyakatlan trikó inggel és gatyával, gumitalpú bakanccsal és kapcával, sapkával és vattás kabáttal ez mindenünk. Ebben kell lennem a nap 24 órájában. Úgy éreztem gyermekkoromban sem dicsekedhettem, mégis fölnőttem a foltos cipőben, ezt meg újonnan kaptam.

November közepén kezdték a névsort összeállítani. Életemben itt jelentett először előnyt a ZS betű, mert az orosznál az a nyolcadik betű az abc-ben, így én is az első csoportba kerültem. A lembergi táborban összegyűltek felét készítették fel az első szállítmányhoz, kb. 7-800 főt. November 19-én a reggeli órákban felsorakoztunk, kinyílt a láger kapuja és a gyalogmenet a lembergi vasútállomás felé elindult. Fájó szívvel hagytuk a táborban sorstársainkat, akik pár nap múlva követtek bennünket és otthagytunk több személyt, akiket visszavittek és csak 2 év múlva, 1955-be kerültek haza.

Az állomáson ott álltak a vagonok beépített priccsekkel, középen fűthető kályhával és fával. A kísérő katonáknak személykocsi volt a szerelvényhez kapcsolva. A vonat csak délután indult el, de idő múlását nem érzékeltük. Kilenc év után újra találkozni a Kárpátokkal északon…

Örömömben újra sírtam, mint kilenc évvel előbb a Déli-Kárpátokban a bánat és bizonytalanság miatt. Kora reggel ért vonatunk Munkácsra, ahol néhány órát állt a vonat, majd a kora délelőtt megérkeztünk Csapra. Elszorult szívvel néztem a tájat mi lett Nagy-Magyarországból Munkacsevó, Csop…

http://web.archive.org/web/20100411062550/http://www.gulag.hu/zsunyi/13.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/12.)

2013-07-28T09:11:00.001+02:00

12.

Éjjeli műszakban jobb volt dolgozni, mert éjjel nem volt moszkitó, s a nappali melegben csak szúnyoghálóban lehetett dolgozni. A muslincánál alig nagyobb vérengző moszkitó megnehezítette az életünket. A ruha alá bebújva a bőrünk alá rágta magát, nem kímélve az ember nyakát, szemét, csuklóját és minden elérhető testrészét. Amikor a hó elolvadt, azonnal megjelent, és amíg az első fagy meg nem jött napfelkeltétől napnyugtáig nem tágított. Éjjel meg a szúnyogok kellemetlenkedtek, de azért elviselhetőbbek volt a moszkitóknál. A moszkitók rágása főleg a balti népeknél és németeknél volt problémás mivel a testük feldagadt. A sok bajban - miután mind politikai fogolynak számítottunk - egymáshoz való kapcsolatunk elfogadható lett. A munkahelyen megértés volt függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű volt az illető fogoly. A fűrésztelepen a gépeket ki kellett szolgálni, mindenkinek megvolt a feladata. A kisvasúti sínen érkező rönköket, melyeket rakoncafa tartott a kocsin, úgy vettünk le, hogy fejszével a rakoncafát kivágtuk, és a rönkök legurultak a kocsiról. Ezeket kettévágtuk, és a fűrészhez görgettük. A rönköt előre-hátra futó kocsira gurítottuk, melyen egy személy két helyen kapoccsal a kocsira erősítette és a skálát a megfelelő méretre beállította. Társa a gép mellett állt indította és fékezte a méteres átmérőjű forgó fűrészlaphoz a kocsival a fát. A fűrészt elhagyva, a kocsiról leszedtük az akkor levágott deszkát vagy talpfát. A deszkát osztályozni kellett méret szerint. Valamint külön a szélezettet és külön a szélezetlent. A talpfa egy lengő fűrészhez került és itt megkapta a hosszméretét. A fűrészpor a fűrészgép alatt lévő aknába került, innen talicskával kellett kihordani a talpfákat és a deszkát, az üzem mellett lévő vasút mellé kellett összerakni és onnan a vagonokba hordtuk. Az épületek némi védettséget adtak az időjárás viszontagságaival szemben, ellenben a gépek minden erőt kivettek az emberből. Semmi pluszhoz nem lehetett hozzájutni, míg a Szibériai lágerekben legalább disznóparéjból tudtuk főzeléket főzni. Az élelmezés szempontjából mind elviselhetetlenebb volt helyzetünk. Nyáron a moszkitó, télen a hideg, de a legszörnyűbb az éhínség

1952-ben a fűrésztelepről erdőkitermelésre a moszkitók birodalmába kerültem. Az erdőkitermelést erőltették és a mozgatható munkaerőt ide irányították. A rönkök elszállítására tehergépkocsikat hoztak, mivel a kisvasúti sínnel nem győzték, ezért deszkapadlóból és fából talpfa utat csináltunk a gépkocsik részére. A talaj ingoványos volt, ezért ha felmelegedett és a talaj felső rétege kiengedett, a kocsik lecsúsztak a padlóról. Ilyenkor a gépkocsivezető kivágta a rakoncafát és a farönkök legurultak az út mellé, ám mindezt újra a kocsira kellett görgetni, gödrös tuskós területen, fagyban-hóban vagy nyáron a vízben. Az erdőkitermelőknek újabbnál újabb területeket kellett előkészíteni. Nyiladékot kellett az erdőben vágni hogy a katonaság, őrség látókörében dolgozzunk. A szállításhoz az utakat állandóan javítani kellett. Az emberfeletti munka és a nem megfelelő minőségi és mennyiségű élelem éreztette hatását, az emberi szervezet kezdett leépülni. Reggel a korai indulás, gyalog a munkahelyre és este vissza a táborba, a nehéz erdő kitermelés után, nyáron a bogár invázió télen a fagy és a nagy hó, az ember minden erejét igénybe vette. Éreztem, valamit tenni kell. A megfagyott lábaimmal kínszenvedés volt a menés az erdőbe reggel, este 6-8 kilométerre. Betegen, egész nap dolgozni. Mivel nemcsak egyedül voltam beteg, így az egész brigádot büntették. Úgy határoztam, egyszer, hogy nem megyek munkára, mert akkor legalább a fejadag élelmüket megkapják, és nem miattam büntetik a társaimat. Miklós szerint, ha lábunkba petróleumos cérnát húzunk, bőrkiütést kapunk, fertőző betegként pedig a központi táborba visznek. A műveletre éjjel került sor, amikor társaink a fáradtságtól mélyen aludtak. A petróleumba mártott cérnaszálat magunk készítette tűvel húztuk a lábunk ikrájába. Én pár óra múlva a fájdalom és kétségbeesés miatt, hogy mi lesz a cérnát a lábamból kihúztam. Miklós azonban tűrte és nála megjelent a várt eredmény, el is vitték a központi táborba. Én fájós, fagyott lábbal még tetőztem bajomat. Arra viszont jó volt, hogy eltökéltté tegyen: lesz ami lesz, így tovább munkára nem megyek. A tábor területén csak a járni nem tudó betegek maradtak. Engem a fogdába vittek Kimmel együtt, aki koreai volt és a sarkai voltak elfagyva. A fogda teljesen különálló épület volt. Két helyiségnek volt egy közös téglából rakott kályhája, amit az udvarról fűtöttek. Az ajtó szintén az udvarra nyílt, fölötte vasrács. Belső berendezés nem volt. A helyiség padozata deszkából készült. Leülni vagy feküdni csak a padlóra lehetett, mivel azonban nappal fűtés nem volt, a pihenés e formáját nem tudtuk igénybe venni. Az élelem a kinti silány adagnak is csak a töredéke volt. Szomorú helyzetünkben csak a jövőnk látszott szörnyűbbnek. Oroszul jól megértettük egymást Kimmel. Volt időnk az életünket egymással megismertetni. Betekintést nyertem a koreai életbe is. Állítása szerint közeli rokona a pártközpontban volt és annak köszönheti, hogy ide került. Azt mondta, ha letelik az öt nap és nem történik változás az életében olyant tesz, hogy el fogják más helyre vinni. Amikor a fogdába kerültünk, közölték, hogy öt napot kaptunk. A rövid nappal aránylag gyorsan eltelt, de a hideg, hosszú éjszaka örökkévalóságnak tűnt. Öt nap letelte után a katona közölte, hogy orvosi vizsgálatra kell menni, mert utána megyünk újra munkára. Az orvos orosz elítélt volt. Először én mentem az orvos elé-társam ez alatt a váróban tartózkodott a katona nem volt velünk. Az orvos meg sem vizsgált, hanem közölte, hogy 5 nap pihenés után munkába kell menni. Kétségbe voltam esve, mert 30-40 C^o hideg, a nagy hó, a holtfáradság, az éhség és a hosszú út az erdőbe várt újra rám. Kétségbe esésem nem tartott soká, mert az orvosi helységben rettenetes zörgést hallottam. A koreai fojtogatta az orvost s közben a silány bútorzatot fölborították. A doktornak minden kísérlete eredménytelen maradt. A koreai keze rátapadt a nyakára. Ekkor az irodából, melyet egy ajtón lehetett megközelíteni, berontott az egészségügyi vezetőnő és a táborparancsnok. Én egy borzasztó nagy ütést éreztem a fejemen. Eszméletre tértemkor rettenetesen fáztam és meg voltam gémberedve. Amíg eszméletlen voltam, a fogdába havat dobáltak és engem ruhátlanul bezártak. Több órán keresztül felém sem jöttek. A fejemet a fájdalomtól alig tudtam mozgatni. Fagyott lábaimmal a havat tapostam, a cellámban ordító hideg volt. Az ajtó feletti vasrácsba kapaszkodtam erőtlen karjaimmal. Sírva imádkoztam, segítsen meg a Jóisten vagy legyen vége az életemnek. Az idő múlását nem tudtam érzékelni, így arra sem emlékeztem, hogy mennyi ideig kínlódtam. Őrségváltáskor bejött egy idősebb katona őrmester, visszaadta ruháimat, megrakatta velem a kályhát, majd a konyháról hozatott meleg levest és kenyeret. Jóságát nagyra becsültem és köszöntem, de az csak a fejét csóválta. Megkezdtem újabb 5 napomat a fogdában az 1953. év elejéből. A koreaival többet nem találkoztam.

Közbe behoztak éjjelre egy német fiút, mert aznap nem dolgozott az erdőn és a brigádvezető jelentette. Elmesélte, hogy ma van a születésnapja és ezt valaha a család mindig megünnepelte. Nagyon jó módban éltek. Az apja magas beosztásban dolgozott odahaza. Ámulva hallgattam elbeszélését - csak elképzelni tudtam, amint mesélt - és az éneket, ahogyan bevonult a másik szobából mint ünnepelt Suppé: Könnyű lovasság indulójára. A németet reggel elvitték munkára én meg a fogdában tovább töltöttem sivár életemet. A büntetés letelte után reggel a kapuhoz vittek, ahol a brigádok munkára fel voltak sorakozva. A tömeg állt és figyelt, a kísérő katonák közölték a kapitánnyal, hogy engem nem tudnak a többivel ilyen csetlő-botló állapotban az erdőbe kísérni. A kapitány kivette az egyik katona kezéből a géppisztolyt, és a mellemnek nyomta. A nyomástól hanyatt estem. Ekkor oda vezettek egy lovat, föltettek a hátára és a hasa alatt a kezemet a lábammal összekötötték, majd a menet elindult. Nem volt kényelmes utazás. A napot átkínlódtam, de este míg a táborba értem gyalog betegen, csak az imádság tartotta bennem a hitet. Reggel a fogdából újra a kapuhoz vittek, s kezdődött ismét a cirkusz velem. A brigádok sorra elvonultak a munkára, felettem pedig ítéletet mondott a táborparancsnok: négy katona kezem, lábamat megfogva a kapun belül a nagy hóba dobott, és őrségváltásig feküdtem a hóban, majd a fogdába kísértek. Betegségem alátámasztására úgy határoztam, hogy a kapott büntető fejadagomat sem eszem meg, összehúzódva ültem a fogdában és csak kevés mozgást végeztem. Reggel és este hoztak enni, ezt sorba raktam. Az első napok kellemetlenek voltak, de később már nem gyötört az éhség. Mivel a szervezetem kezdett leépülni, nyugodtan hagytak, ám megfigyelés alatt tartottak. Segítséget csak a Jóistentől remélhettem. Egyik nap jöttek értem és az iroda egyik helyiségébe vezettek. Menni alig bírtam, csak tántorogtam. Majd nyílt az ajtó és csinosan felöltözött két nő jelent meg az ajtóban, halina csizmában, vastag szövet szoknyában és felsőrészben irhabundában és kubánkában. Az irhabundát levetve nőiességük kidomborodott, s úgy éreztem egy más világról jöttek. A táborparancsnok kapitánynak nem engedték, hogy bennmaradjon. Ott voltam én az ágról szakadt emberi roncs. Mindenről kikérdeztek és jegyzeteltek. Milyen nemzetiségű vagyok? Mióta vagyok fogságba? Mi a foglalkozásom? Mondtam, magyar diák vagyok, heten voltunk testvérek, de az édesanyám meghalt, és kértem őket, hogy mint orosz anyák segítsenek rajtam, hiszen nyolc éve rettenetes körülmények között dolgozom. A Sziblagtáborban még sztahanovista is voltam bizonyítottam. Mindenhol kellett dolgozni, de itt a halál vár reám. Hogy haza tudjak menni, kértem segítsenek rajtam. Behívatták a kapitányt és közölték vele, hogy beteg, munkára alkalmatlan vagyok. Amíg meg nem gyógyulok, adják mindenben a normál fejadagot. Velem közölték, hogy mindent meg kell ennem, amit kiírtak. A vizit után távoztak. A táborparancsnok közölte velem, hogy Moszkva messze van. Itt ő parancsol és aztán ha elpusztulok, el fog ásatni; és visszazáratott a fogdába. Az orvosnőknek ígéretet tettem, enni fogok, így amit hoztak, megettem. Isten akaratában megnyugodva imádkozva éltem szomorú napjaimat. Ekkor már túl voltam 35 napon és túl voltam születésnapomon. A tél azért már Szibériában is enyhébb volt. Kezdtek szűnni a farkasordító hidegek. A napi kétszeri meleg leves és kenyér kezdte éreztetni hatását, állapotom javulni kezdett. Kezdtem bízni. Azért a félelem bennem volt, nehogy Gerszi Pali sorstársam, barátom sorsára jussak, akit a vasút karbantartásainál végzett munka közbe lőtt agyon a katona, majd szökésnek állították be az esetet. Újra az irodába kísértek. Útközben a katona közölte, hogy a táborparancsnokhoz kell menni. A kétségbeesés ismét erőt vett rajtam. Mivel a katona többet nem mondott, menet közben újra imádságba kezdtem. Az irodába érve egy idősebb, ősz hajú őrnagy fogadott és közölte hogy a kapitányt elhelyezték és ő az új táborparancsnok. Szeretné, mondta, ha elfogadható állapot lenne a táborban. Nekem lehetőséget ad, hogy egészségileg rendbe jöjjek és megerősödjek, így konyha és barakkok fűtésénél kell segítenem, és amikor úgy érzem, újra tudok dolgozni, jelentkezzem nála. Ezt megígértem és be is tartottam. Az időjárás, ahogy javult, én is úgy erősödtem, éreztem, hogy testileg és lelkileg újra a régi vagyok. Jelentkeztem az őrnagynál, és közöltem hogy rendelkezzen velem, de kértem, hogy jóindulatát és segítőkészségét a továbbiakban is tartsa meg irányomban. Jelenleg a kilencedik évemet töltöm elitéltként, de a sok rosszindulat mellett sok jóval is találkoztam - folytattam - és ezek között őreája is hálával fogok gondolni. Még a konyhánál segítettem egy alkalommal, amikor bejött és kiemelt a fagyoskrumpli-levesből egy adagra valót. A levesben virított egy csúnya nagy héjas krumpli. A szakács kétségbe esve nézte a héjas krumplit. Ekkor az őrnagy megszólalt: Csto Eta? Mi ez? A szakács némán állt ezért az őrnagy szólalt meg újra. Ha fölállsz, rá egyik felén Moszkvát, a másikon Leningrádot látod. Akiknek ezt főzöd, szintén emberek. Néztem ősz fehér haját és éreztem, sugárzik belőle a jóság. Velem közölte, hogy nem tesz az erdőirtásra. Az utak javítására kerültem. Ellenőrzött, érdeklődött sorsom és egészségem felől. Lábam ujjain a fagyás szépen gyógyult…

http://web.archive.org/web/20100411062434/http://www.gulag.hu/zsunyi/12.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/11.)

2013-07-28T08:55:00.001+02:00

11.

A fogda három oldalon zárt volt, egy oldalon volt az ajtó mely felett pedig rácsozott ablak egészítette ki a különböző nagyságú épületet. A fogdában és a barakkban is a fűtést általában téglából épített, különböző nagyságú kályhával oldották meg. Ezt később saját bőrömön tapasztaltam, hogy a fogdában a fűtéssel is hatni próbáltak a szerencsétlenekre. A kapuőrségnek elfogadható helye volt. Nappal általában két fő, éjjel négy vagy hat fő volt a kapuszolgálat. A kapunyitáskor az őrség is besegített, a motozást általában a kapuőrség végezte. Itt télen fűtöttek, ellenben a lágerkerítésnél lévő őrbódékban, a fiatalabb katonák nehezen viselték az éjszakát, a szörnyű fagyos, szeles, sokszor a negyven fok alatti hőmérsékletet. A kapunál fel volt függesztve egy vasúti síndarab ezen kongattak ébresztőt delet, és a takarodót.

A halott kiszállításakor az őrség a halott homlokát kalapáccsal betörte, nehogy helyette élő foglyot vigyenek ki. Erre való példa, amikor a hulla helyett a szállító ládába szökevény feküdt, s a kapcsolata biztos nagyon jó volt, mert a szökését előre megtervezték, így nem tudták elfogni és többé semmi hírt nem kaptunk róla. Az illető hajón szolgált, összeveszett a kapitányával, akit a tengerbe dobott, ezért kapott súlyos büntetést. A táboron belül sosem dolgozott, még az őrszemélyzet is tartott tőle.

A barakkparancsnok középkorú moszkvai tanító (iskolaigazgató) volt. Ismerte a magyar történelmet. Sokat társalogtunk és a hiányos orosz történelmi tudásomat gyarapítottam általa. Amikor látta, hogy bennem megbízhat, elmesélte az életét.

Moszkvában lakott egy tömblakásban, két iskolás kislánya van. A háború kitörésekor a frontra került. Betekintést nyert a háborús magyar életbe. Ismerte az 1849-es Paskievich nagyherceg vezette orosz hadsereg beavatkozását és annak következményeit. Így ő ebből a szemszögből ítélte meg Magyarországot és került osztrák földre századosi rangban. Az egyik osztrák helységben egy szolidabb faluszéli házban vett igénybe szállást. Itt lakott míg a csapata tovább nem ment. A háztulajdonos a falu pásztora volt. Amikor megismerkedtek, jó viszony alakult ki köztük. Este a család koncertet adott a tiszteletére, mivel mindenki tudott valamilyen hangszeren játszani. Volt zongorájuk, hegedűjük és egyéb hangszerük. Nem beszélve arról, hogy Csajkovszkijt és klasszikus orosz műveket adtak elő a családfő segítségével. Mint pedagógus, rettenetes dilemmába esett. Moszkvából jött és az a feladata, hogy ezeket az embereket felszabadítsa, de mit hozhat ő nekik de vinni a lelkében neki annál többet kell. Amikor rágondolt a családjára, eszébe jutott, hogy neki még bérelt zongora sem tellett, hogy kislányait zenére oktassák. Hazakerülve ezt elmesélte szűkebb körben. Ám rendszer ezt nem szívesen vette és 10 évet kapott, hogy megismerje hazája másik oldalát, a Gulágot. De hát ő orosz volt, ismerve történelmüket, méltósággal kellett, hogy viselje sok millió orosz testvérének sorsát.

Hoztak a táborba egy alkalommal eszkimót. A ruhája kívül-belül medvebőrből volt, de ezt nem hagyták meg neki, elvették és fogolyöltözetet kapott, hiába volt minden tiltakozása, a ruhája védelmében hiába rúgott, harapott, a túlerővel szemben tehetetlen volt. Az élelem azután őt is megviselte, mert nem volt hozzászokva a káposzta- és fagyos krumpli- leveshez. A káposztafejek kazalba voltak összerakva télre, ez eggyé volt fagyva, feszítővassal levéstünk abból akkora darabot, mely a konyha ajtaján befért, megraktuk a szánkót és az őrség kíséretével a táborba szállítottuk. Amikor a konyhán kiengedett, hordóba rakták, és ásóval összeaprították majd kondérban megfőzték a káposztalevest. A burgonya egy része is megfagyott a raktár hiányában és így került a fogolykonyhára, ahol megvárták, amíg kiengedett, s ekkor megpróbálták a héját lefejteni, ami részben sikerült is, persze nem minden esetben. Amiről nem jött le a héja, az úgy került a levesbe. Télen, amikor a káposzta vagy burgonya elfogyott, még bükköny is került a változatosság kedvéért néha a levesbe. Az apró sózott halat megdarálták, némi liszttel keverve fasírtot csináltak belőle. Rettenetes sós volt, tele szálkával és halfejek zúzalékával. De még ebből sem jutott elegendő.

A háború befejezése után megindult Kárpátaljáról is az intelligencia elítélése és lágerekbe zárása. A papság felekezetre való tekintet nélkül, de főleg a katolikus és görög katolikus szenvedett. Ungvári, munkácsi és beregszászi papokkal személyesen is együtt voltam, valamint tanárokkal jegyzőkkel és bírákkal. Nekik annyival volt elviselhetőbb, hogy levelet és csomagot is kaptak, miután szovjet állampolgárrá lettek. Az életüket nagyon megnehezítették a köztörvényes bűnözők, mivel tőlük még lehetett rabolni úgy ruhát, mint csomagot. Ezen a láger parancsnokság úgy próbált segíteni, hogy raktárat különített el erre a célra, hogy el tudják zárni, de lényegesen ezt a problémát ez sem oldotta meg, állandó volt a verekedés és rablás. Volt, aki ezen úgy segített, hogy ha megkapta a csomagot, szétosztotta. Nemes cselekedet volt részéről. Így mi is néhány falat pluszhoz jutottunk, amiért hálásak voltunk. Az etápokkal mindig jöttek magyarok, akiket a hadifogolytáborba elítéltek nem egy esetben 25 évre is, és szibériai lágerekbe hozták őket. Sok volt közöttük a családos ember. Az a tudat, hogy a büntetést le kell tölteni és semmi hír a családról, valamint a lágerélet szörnyűségei szinte elviselhetetlenné tették az életüket. Nem számított, hogy milyen nemzetiségű, végzettségű, egy a rabszolgák közül, mindannyian egyformán az emberi társadalom kivetettjei voltunk; akikre a fegyver csöve meredt, és nem sejtettük és nem láttuk, hogy az elviselhetetlen állapot még fokozódni fog.

A foglyok élete nagyban függött a tábor vezetőségén, ezt részre lehetett venni táboronként is, így volt olyan hely, ahol könyveket és újságot is a rabok rendelkezésére bocsátottak. Én rendszeres látogatója voltam a kultúrteremnek, ez azonban csak a központi lágerben volt így. Az orosz klasszikusokat nehéz volt megkapni, így Tolsztoj, Csehov, Turgenyev műveihez csak nehezen jutottam. Az akkori szovjet irodalom, Solohov, Erentburg stb. rendelkezésre áll. Az újságok főleg az újjáépítésekről cikkeztek, de újak voltak az Egyesült Nemzetek Szervezete üléseiről szóló cikkek. A szovjet felszólalásokat, mint az emberiség jótevőjét és védőjét állította be minden újságcikk, a nyugati világot, meg mint ellenséget. Nem tudtuk ekkor még, hogy mi a hidegháború és vasfüggöny. Fölfogni sem tudtuk a szovjet sajtó tudósítását az ENSZ azon vitájáról, hogy az egyik delegátus azt állította a Szovjetunióról, hogy több millió ember sínylődik munkatáborban. Ezt a szovjet küldöttség visszautasította és rágalomként kezelte, a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozásnak vette. Hozzá csatlakoztak a csatlós államok és szimpatizáló országok, sok ország meg hallgatott, mert nem tudták vagy nem is akarták tudni, milyen élet zajlik a huszadik században a bűntelen emberek millióival. Kínlódás és szenvedés az élet nap mint nap éhezve, fázva, a végtelenségig kizsigerelve betegen is. A köztörvényes bűnözők egy részét amnesztiával elengedték, de mi idegen állampolgárok maradtunk a bizonytalanságban, a szenvedésben. De hát a lágerek körül volt hely halottak részére. A meghaltak elföldelése úgy ruhátlanul csak emberi munkába került és anyagiakat nem kellett igénybe venni a tábor parancsnokságának.

Az ötvenes évek nagy változást hoztak életünkben. A szibériai Kemerovo és Marienszk környékéről is megkezdték a politikai fogolyként nyilvántartott emberek elszállítását. A szerelvény kelet felé indult. Krasznojárszkba érve megsirattam Gyóni Gézát, magam előtt láttam vasabronccsal megjelölve testét és nem feledve versét: „csak egy éjszakára küldjétek el őket.”, és nem tudtam szabadulni a bizonytalanságból, hogy mi lesz velünk. Így érkeztünk Tajsetba, máris tovább vittek bennünket: egy jól kiépített fűrésztelepre kerültünk. Hozták kis vasúti sínen óriási erővel az őserdőből a fűrészárut. A fő hangsúly a talpfafűrészelésen van. Két műszakban éjjel nappal fűrészeltünk a Tajset, Branszk, Angara vonalon felhasználásra kerülő talpfákat. Az elkészülteket közvetlenül a vasút mellett kellett összerakni, így szerelvényt közvetlenül a talpfarakás mellé tolatták, ekkor a nyílt pályán lévő vonat megvárta míg megrakták talpfával a vagonokat. Rettenetesen nehéz munka volt, főleg télen, amikor minden fagyos és havas. A nyersfából kifűrészelt talpfa sok esetben a 100 kilogrammot is meghaladta. Az élelem nem állt összhangban a végzett munkával. A táborparancsnokságot hiába kértük az élelem javítására, segíteni nem akartak és nem is tudtak. A fűrészüzem a körülményekhez képest jól fel volt szerelve, nagy átmérőjű körfűrészlapok dolgoztak. A svéd és finn technikát megcsodáltuk. Az erdőben a kitermelés fagázzal üzemeltetett elektromos fűrésszel történt, onnan kisvasúti sínen szállították a fát, a mozdonyok egy része még a Monarchia területén készült és megbízhatóan működött. Egy alkalommal éjjel villanyfűrésszel kellett kettéfűrészelni a vasúti kocsikról lerakott rönköket. A rönkök között azonban a járó villanyfűrész a térdemet elvágta. Mivel a több száz embert foglalkoztató üzem nem rendelkezett elsősegélynyújtó felszereléssel, a térdkalácsomat a fűrész kibontotta. A piszkos gatyaszárakat kellett kötszernek felhasználni. Mivel éjjeli műszak volt, csak reggel részesültem orvosi ellátásban, előtte azonban megígérték, hogy szabotázsnak veszik és bíróság el fog ítélni. A térdemet több kapoccsal fogatták össze többhetes betegséget szenvedve kórház hiányában.

http://web.archive.org/web/20100421015547/http://www.gulag.hu/zsunyi/11.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/10.)

2013-07-28T08:53:00.000+02:00

10.

Minden anyagot jó minőségben készen kaptunk, gyári szöggel és összefogólemezzel dolgoztunk. Ügyesség és gyakorlat kellett hozzá, hogy a normát teljesíteni tudja az ember. Rájöttem, hogy ha vaslemezen kaptafa szerüleg szögelem a ládavégeket, akkor nem kell a szög végit elhajlogatni és korlátlan mennyiséget tudok csinálni. Időközben megjött egy újabb szállítmány etáppal egy erdélyi bácsi. Német származású volt, de a Monarchia alatt Endresz Györggyel együtt volt repülős. Neve Ertl József volt. A német hadsereg őrnagyaként került fogságba, 10 évet kapott. Egyidős volt édesapámmal. Magam mellé kértem a ládaüzembe, így könnyebb lett a sorsa hiszen a malter hordás helyett ládaléceket cipelt, sokat tudott pihenni.

Ertl József összejött a német foglyokkal és sok érdekes dolgot meséltek. Az egyik német Otto Krisztián Fischer a birodalmi bank alelnöke volt állítása szerint. Héjába sütöttem krumplit, s a néhol szenessé sült krumpliról, mikor ette, azt állította, hogy a kaviár sem volt ilyen jó. A hatvanas években Németország nyugati felére került. Megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de azt írta, hogy családi okok miatt nem tud velem kapcsolatot tartani. Nekem ez nagyon fájt. Mivel a ládakészítésnél a norma nekem nem szabott határt, előfordult, hogy ahol a brigádok teljesítményét a csigától a repülőgépig illusztrálták, engem kétszer egyméteres kifestett képemmel reklámoztak. Ezt évek múltán, életem kilátástalanságánál, életem segítésére fel tudtam használni.

A tábor magas drótkerítéssel volt kettéválasztva férfi és női táborra. Itt találkoztam a Budapesti Camara Varieté volt táncosnőjével, Dolly Hopkinssal. Egy kultúrcsoportba volt osztva moszkvai, drezdai, tallinni színházak művészeivel. A ruháját vagy haját piros-fehér-zöld színnel, szalaggal, csokrocskával díszítette, és minden alkalommal csárdást is táncolt partnerével. Egy karácsony szenteste a kapuhoz hivatott bennünket, nagyon jó kapcsolata volt, ismerték, tisztelték és részünkre, saját maga sütötte pogácsát és saját készítésű szaloncukrot adott. Boldog karácsonyi és újévi ünnepeket kívánt. Mivel a karácsony ott nem volt ünnep, dúdolva és sírva a Mennyből az angyallal telt meg a szívünk. Vigasztalást és erőt öntött elárvult szívünkbe. Éreztük, hogy velünk a Jóisten és a Szűzanya nem hagy magunkra a szörnyű sorsunkban sem. A sors szomorú valósága, hogy aki reményt öntött szívünkbe, biztatva bennünket, hogy ne adjuk fel, haza kell jönnünk, ő sajnos ottveszett. A felemelő percekben nem éreztük a szörnyű hideget és nem gondoltunk a borzasztó állapotra, de bemenve a barakkba, rám tört nehéz sorsom minden gondolata. Helyemre feküdtem egyik kezembe a pogácsát, a másikba a szaloncukrot fogva sírtam és a régi karácsony a szülők és testvérek után tört fel bennem a vágy. Itt vagyok a sok szerencsétlen embernek nem tekintett sorstársammal, kiknek még az sem adatott meg, hogy a szent estére gondoljanak. Nem gondoltam, hogy ennél is szörnyűbb dolgok csak később fognak következni.

A táborban lévő szlovákokat összeszedték és tudatták velük: hogy ha csehszlovák állampolgárok akarnak lenni, úgy megkezdik a hazaszállításukat. Ez azzal járt, hogy a továbbiakban a volt honfitársaink nem akartak minket ismerni, és még beszélni sem voltak hajlandók velünk magyarul. Tehát üzenni, hírt küldeni velük nem lehetett. Mi is vártuk, hogy ha a szlovákokat haza lehetett szállítani, értünk is jönnek az új rendszer vezetői. De sajnos csalódni kellett, mert mi nem kellettünk nekik. Ezt sok év után tapasztaltuk. Hírt azért kaptunk a szülőhazáról, miután még hosszú évekig hozták Magyarországról az odahaza nem kívánatos személyeket. és ők informáltak bennünket az itthoni életről. Így kerültem kapcsolatban Bazsó Imre bácsival, akinek állítása szerint konfekció üzeme volt, amelyben fehérneműt, inget, gatyát és női alsóneműt gyártottak. A kis üzemét is jóvátételes üzemmé nyilvánították, ahol a készárut szovjet minőségi ellenőr vette át. Tejhatalmú megbízott volt, a készáru nagy részét selejtesnek nyilvánította, amiért nem fizetett, illetve nem lehetett a jóvátételbe beszámítani. A baj az volt, hogy a selejtesnek nyilvánított árut is elvitték minden ellenszolgáltatás nélkül, ezért Imre bácsi tiltakozott, aztán Szibériában találta magát. Állítása szerint más árunál villanykapcsolóknál vagy csepeli esztergapadoknál sem volt jobb a helyzet. Azért nehéz volt eldönteni, hogy mi lesz velünk, ha állandóan jönnek még utánunk sorstestvéreink. Egy későbbi időpontban Budapest főváros polgármesteri hivatalából Dr. Prohászka Oszkár is hozzánk került. Nem sok jóval biztattak bennünket a jövevények. Jöttek a szovjet hadifogolytáborokból is a magyar hadifoglyok, legalizálva 25 évre elítélve, de ők sem tudtak jó hírt hozni, mert Foksány, ahol drótkerítésen belül a hó tetején töltötték a telet és a halálnak volt a legtöbb dolga. Nagy volt a baj a balti népeknél, Moldvában és Besszarábiában, ahol még a családnak is menni kellett, nemcsak a családfőnek. Így a táborok mindig teltek.

Télen a tábor közelében lévő sertéstelepen megkezdődött a sertésfeldolgozás. Ez alkalommal a megtisztított sertést kettévágva vagonba rakták, a belet kiürítve, kimosva - már amennyire az adott körülmények azt lehetővé tették - a lágerek lakóinak a levesébe főzték. A mindig éhes nép, nem törődött a szaggal, nem reklamált, megette. Farkasházi Bélának még repetát is sikerült szereznie. Először a levet ettük meg, utoljára hagytuk az edény alján lévő gyomor darabokat. Csalódnunk kellett, mert a mosogatóruha került a levesünkbe.

Fürödni 10-12 naponként lehetett, ilyenkor, akinek már megnőtt a haja, újra kopaszra nyírták. Egy alkalommal nyírás közben a nyírógép rugója eltörött, így félig lett a fejemről a haj lenyírva. Félig megnyírva a bohócok példaképe lehettem, aki látott nevetett rajtam. Ekkor tapasztaltam a bohócok lelki világát, hogy jó érzés az embereket nevettetni, és ez az adott helyzetben feledtette az emberek bánatát. Pár nap múlva a táborparancsnok is meglátott és a fodrászhoz kellett vele mennem, ahol-mivel a nyírógép rossz volt-kopaszra borotváltatta fejemet. Ekkor már nem voltam olyan érdekes. A fürdés inkább hasonlított mosdáshoz, mert a kézi sajtárba kapott víz a fürdést nem tette lehetővé. Később csináltak mosdószerkezetet, ami abból állt, hogy egy 2 méteres állványon deszka teknő volt, abból vasszögek lógtak lefele. A végén gumitömítés volt, s ha az ember kézzel felfelé emelte a szöget, akkor a tömítésnél folyt ki a víz úgy lehetett mosdani. Szappan és a törölköző hiánycikk volt. Több év után jutottak a táborok addig, hogy alsóneműt tudtak cserélni, és váltva nyári és téli ruhát adtak, csak az éhínség gyötört mindig. Egy idő múlva a szörnyű halálozási ráta is kezdett mérséklődni.

A barakkok félig a földbe voltak süllyesztve. A földet építése előtt kitermelték, majd körbe a falnál oszlopokat ástunk a földbe. Az oszlopok két oldala ki volt vésve, ebbe beillesztettük szintén fából a falat. Ez tartotta a barakk mellett a földet, s így a barakk hőmérséklete fűtéssel a legnagyobb hidegben is elfogadható volt. A barakk közepén egy sor oszlop volt, erre gerenda került, ami tartotta a szarufákat, a tető pedig fűrészelt vagy hasított, egymás mellé rakott anyagból volt megoldva. Erre került 50 cm vastagon lomblevelű ágak vagy nyáron kaszált füvet, esetleg szalmát raktunk, amit aztán vastag földréteggel fedtünk. A föld és tető között, a fal fa részén ablakokat építettünk a barakkba. A padozat deszkából készült. A barakk két végén a kijáraton belül kétoldalt szárító helyiséget csináltunk. Négyszemélyes priccsekkel kiegészítve teljes volt az otthonunk. Később már adtak szalmazsákot, fejpárnát és plédet. A szalmazsákot legtöbbször forgáccsal, szárított fűvel töltöttünk meg. Néha kaptunk különböző szalmát. A katonaság és a hozzátartozók részére faházakat készítettünk, rendszerint pillérekre, de ha téli fagy nem engedte, akkor az elkészült épület alá nyáron pótlólag ástuk be a tartó cölöpöket. Ez rettenetesen nehéz munka volt. A faház falait különböző hosszúságú, aránylag megközelítő vastagságú fából faragtuk. A két oldalát lebárdoltuk éles toporral, ezt egy kétágú, vasból hajlított kaparóval megjelöltük. A kaparó egyik ága csúszott a gerendafalon lévő már bedolgozott anyagon, míg a másik hegyes ága megjelölte, hol mennyit kell kivésni a fából, hogy pontosan illeszkedjen az alatta lévőre. Szigetelésre két, háromujjnyi vastag moha réteg került mely, ami egyben szigetelt is. Két-három méterenként vastag fúróval mindkét fába lyukat fúrtunk, az ebbe tett faszegekkel összefogattuk a fákat. Amikor a ház (épület) elkészült, kivágtuk az ajtó és ablaknyílásaikat. Rendszerint csak belső vakolást alkalmaztak úgy, hogy a falat patkósarok nagyságú ékkel televertük, ekkor a fal úgy nézett ki mint a sündisznó, vagy vékony lemezkékkel, mint idehaza az ásott kutak kávája felett látható védőrács rácsozva lett a fal. Erre került a vakolat. Ez a tartotta, hogy ne hulljon le. A tetőre vagy deszka vagy fin forgács (finsztruska) került. Az épületek általában nyersfából készültek, de lebontott templom anyagát is felhasználták. Szörnyű érzés volt ebből dolgozni, én, ki állandóan a Jóisten segítségéért imádkoztam, arra kényszerültem, hogy közhasznú épületté segítsem tenni a volt templomot, melyen még a képek meglátszottak. Téglából csak a Sziblag-ban (Szibériai lágerek) építettek, ott is inkább középületeket.

A vécének (latrina) általában négy méter széles különböző hosszú gödröt ástunk legalább két méter mélyen, erre került az épület tetővel. Középen deszkával két részre lett osztva, a deszka fal előtt negyven centire a padlón 25-30 cm nyílás volt, amelyen keresztül az ürülék lehullott. Ha télen megtelt, az összefagyott ürüléket kicsákányoztatták, s akkor az ember ruhája telehullott, s amikor a barakkban felolvadt, sok kellemetlenséget okozott, úgy a ruha viselőjének, mint a barakk többi lakójának. Nyárra új gödröt ásattak, majd a felépítményt az új gödörre átrakatták. A régi gödröt, ami tele volt különböző vastagságú földdel, lefedték. Szegény Pista barátom ezt figyelmen kívül hagyta és rászaladt, és mint az ingoványban hónaljig elsüllyedt, alig tudtuk kihúzni. A ruhája teljesen tönkre ment, cserét csak akkor kapott, mikor valaki meghalt. Hiába mostuk ki azonnal, azt a borzasztó szagot eltüntetni nem tudtuk. Pár napig szörnyű időt élt át, mert este nem akarta a többség beengedni a barakkba.

http://web.archive.org/web/20100411062429/http://www.gulag.hu/zsunyi/10.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/9.)

2013-07-28T08:50:00.001+02:00

Minden valamire való ruhát el lehetett adni. Az egyik etappal érkezők között felfedeztem egy személyt, aki egy civil ruhává átvarrt wermacht egyenruhába feszített. Körbe jártam. Ekkor így szólt a társaihoz. „Nézd ezt a gazembert, el akarja venni a ruhámat.” Megnyugtattam, hogy nem én, hanem mások fogják ezt megtenni. Elmesélte, hogy hadifogolytáborban, hadifoglyokként voltak, s itt készítette a civil ruhát, de mert súlyos büntetést kapott, ezért őt is Szibériába hozták. Tripolszki András a neve és szenttamási. Tehát a szomszéd községből való. Bandival levettettem a civil ruhát és felvette a használt ruháját. A civil ruhát aztán gyorsan eladta, míg el nem vették tőle. Etap érkezéskor sokat meséltünk, és megismertük magyar hadifogoly testvéreink szomorú sorsát. Akik ugyanúgy szenvedtek a hazáért, mint mi. Senki sem tudta azonban, hogy hányan voltuk, akik magyar hazánkon kívül szenvedtünk.

Táborunkba került Bondor Vilmos is, aki néhány társával együtt megszökött. A szökés azonban nem sikerült, a vállát átlőtték, ezért egy gazdaság központjában keresett védelmet. A gazdaságvezető nem adta át az üldözőknek, csak a rendőrségnek. A rendőröknek is csak úgy, hogy jegyzőkönyvet vettek fel. Így maradt életben. 1944-ben Mikó Zoltánnal volt kapcsolatban, így került fogságba. A doni fronton harcolt. Itt Kiss János és Tartsay Vilmos csoportjával is összeköttetésben volt. 1955-ben jött haza és utána Amerikába ment. Sokat mesélt. A lágerben külön fogdában tartották egy ideig. Nappal a fogda udvarára engedték, mely drótkerítéssel volt körülvéve, s mindig a lágerkerítés őrbódéjában lévő őr látóterében volt. Ilyenkor ketten a kerítés közelébe mentünk egymás között beszéltünk, melyet Vilmos meghallgatott és így értesült a hírekről.

A táborba sokszor prominens személyeket is behoztak. Így került oda Molotov és Kaganovics titkára is. Az orosz sorstársak nem kedvelték egymást. Ezt fizikailag, veréssel hozták tudomásunkra. Még itt is éltették a kommunista pártot és saját magukat tették felelőssé helyzetükért.

Az én jó lelkűségembe belefért és nálam megértést talált S. Sándor zsidó fiú is. Aki olyan elesett volt, mint mi. Szatócs üzletük volt, és mivel nem ellenőrizte a megszerzett szeszes italt és kimérte, s meghalt a faszesztől négy szovjet katona. Ezért négy és fél évet kapott, és a Birodalomba került. Este a beszélgetések során felszínre került a nacionalizmus, de a többség nem szívesen tárgyalt vele. Szegény Sanyi, hogy bizonyítsa összetartozásunkat, a szlogent ismételgette: „büszke vagyok, hogy magyar zsidó vagyok”. Figyelmeztettem, hogy egyelőre erről az érzéséről hallgasson. Mivel ő nem politikai fogolynak számított, így hamar elkerült közülünk, miután mi bocsánatot nem érdemlő bűnözőknek számítottunk.

Az ácsbrigád vezetője Grigor Andrejevics Kondakov volt, aki rablásért került börtönbe, s ekkor, mint rabot a katonasághoz vitték. A frontra nem akart menni, ezért tenyerét átlőtte, így öncsonkító tettéért 10 évet kapott és a lágerbe került. Brigádvezető beosztásáért mindent megtett, sokszor kíméletlen volt, de jó oldala az volt, hogy beosztottait embernek tekintette és érdekükért a tőle telhetőt, megtette.

A brigád egyébként soknemzetiségű volt: orosz, ukrán, lengyel, litván, német, magyar, kínai, besszarab képviseltette magát. Komoly szakemberek is akadtak közöttünk a brigádba megfelelő szerszámmal. A tábor vezetése is ránk szorult, mivel őket is változtatták és sokkal a családja is vele volt, így némi bútort kellett csinálni nekik. Ezért elnézőbbek lettek vele és mint brigádvezető, javítani tudott a helyzeten. Tudta, hogy a napi munkát az irodában furnérlapon kell papír hiány miatt leadni, Ezt másnap lekapartunk és újra írtuk. Mi azt, amit a furnérlemez elbírt, ráírtuk, így a kenyérfejadag a legnagyobb lett. De a káposztaleves és kása is bővebben érkezett a konyhából. Közölte velem, csináljam e feladatot én, mert ő írni nem igen tud, és azt a engyel fiút aki a munkáit eddig írta, elvitték. Ezt azért nem orosszal végeztette el, mert így ha probléma volt, rám tudta fogni, hogy nem jól értettem, amit ő diktált. Ilyen eset volt az, amikor egy vagon szenet kiraktunk. A brigádot nem szedték szét, hanem mind ott volt.

A vagont a nyílt pályán raktuk ki, de amíg megérkezett sok idő telt el, így a 60 tonna csak a büntető fejadagra lett volna elegendő. Az ilyen táboron kívüli munkát az iroda barna csomagoló papírra írattatta velem. Kondakovval a 60 tonna helyett 600 tonnát írtunk a papírra és a munka elvégzését a nem létező Ivanov őrnagy nevének odaírásával igazoltuk. A kapott kenyeret már rég elfelejtettük, amikor magas rangú vasutasok érkeztek és keresték, ki írta alá a nem létező mennyiséget. Kondakov megmondta, hogy én és azért, mert nem értettem mit mondott, miután nem vagyok orosz nemzetiségű. Nem hitték el, mindjárt a fogdába vittek és étlen szomjan tartottak. Amikor a tisztek elmentek, Grísa értem jött a fogdába, onnan a konyhára vitt és jóllakatott. Az embereiért mindent megtett. Télen a tábor kerítése mellől a havat kellett elhányni. Ilyenkor a furnérlemez korlátlanul elbírta a hó köbméterét és így a kapott kenyéradag is megfelelő volt. Nagyon jó kapcsolatom volt egy elesett, félénk besszarab velem egyidős fiúval. Markó csomagot kapott s abban, mahorka, Pravda, fokhagyma és egy zacskó korpa volt. Mivel jó viszonyban voltam a kínaiakkal, és a konyhán kínaiak is dolgoztak, mindig adtak egy darabka káposztát, amit megfőztem és Markó korpájával besűrítettük, ezzel is tellett az éhes gyomor. Nan-Gu-An, a kínai asztalos szintén jó barát és munkatárs lett. Ővele is, ahol lehetett segítettünk egymáson. Egy alkalommal szólt, hogy menjek a barakkba egy kis ünnepségre. Elmentem. A barakkban foghagymás hússzag áradt. Én is kaptam egy darabot nagyon, jóízű volt.

Nan-Gu-An elmesélte, hogy a táborparancsnok selejtezte az egyik védő-őrző kutyát és az öreg kínai a bőre kikészítése fejében megkapta a húsát, melyet a kínai ott a helyszínen elkészített megsütött. Egy alkalommal a brigádvezető beteg volt és a táborból nem túl messze lévő sertéstelepre kellett menni így én voltam a brigáddal. A sertés kutricákat kellett javítani, Női dolgozók voltak a telepen. Krumplit főztek a disznóknak. A mosléknak szánt krumpliból lehetett enni. A kismalacokat tejes kásával választották el az anyától. Ekkor láttam, hogy a foglyok a kismalacokat félre lökve, elszedték a tejes kását egyik kutricából. Istenem, hová jutottunk!

Az ötös táborban női foglyok voltak. A tábor karbantartására a mi ácsbrigádunkat küldték át. A nők nagyrészét nemi bajjal kezelték, köztük volt egy magyar fiatalasszony, szintén beteg. Megerősített belső katonai szolgálattal tudtunk dolgozni mivel a nők a munka helyett más célra kívántak bennünket igénybe venni. A hangadók vagy tizen szembeszálltak az őrséggel és verekedéssé fajult a helyzet, de végül az egyik barakkba szorították a nőket, akik meztelenre vetkőzve ellenálltak. A katonák egyenként, meztelenül, kezüket, lábukat összekötve a központi tábor fogdájába szállították őket lovas kocsira rakva. A női táborban rettenetes állapotok voltak, selyemharisnyából varrtak magunknak - férfit helyettesítő eszközt - melybe meleg kását tettek. A táborba hozták Lengyelország, Szovjetunióhoz csatoló részéből az apácákat is. Szegényeknek a sorsa pokoli volt, hiszen mindezt látták és megélték.

Egyszer el kellett menni sírt ásni. Hármunkat osztották be egy csapatba köztünk, volt egy kazah fiú is. Félméteres vésőkkel és nagy kalapáccsal kellett a vastag fagyott földet áttörni. Sok erőfeszítésbe került, míg sikerült. Amikor az igen vallásos mohamedán volt a gödörben észrevette, hogy a lába alatt mozog a föld. Kiugrott és kétségbe esve fohászkodni kezdett, mert szerinte a halottat háborgatni halálos bűn volt. Elkezdtük hát betemetni, ezt azonban a köztörvényes bűnözők nem engedték és kidobálták a nyugvó holtat. Az őrző katona, szórakozásból kiverte a fogait, majd a fára akasztotta. Kétségbe voltunk esve a kazahhal együtt, imádkoztunk magunkban és kértük a Jóistent, hogy segítsen meg bennünket, ne itt kelljen meghalni, mert még a földben sem lehet nyugodalmunk. Nem beszélve arról, hogy amikor a halottat a tábor kapuján kivitték, kalapáccsal a homlokát betörték, mivel volt rá példa, hogy abban a ládában csempészték ki a szökevényt, melyben a halottat szokták vinni, ruhátlanul és egy furnérlappal, melyet a számával a lábára kötöttek.

Az első időben együtt dolgoztunk Klibán Bandival a Kondakov brigádban, de őt előbb elvitték közülünk. Én még hosszabb ideig maradtam, de bevett a szokásnak megfelelően a brigádokat széjjelszedték, s különböző helyekre vitték. Így kerültem a központi táborba, ahol egy nagy gatterüzem is dolgozott, és nemcsak fából, hanem téglából is folyt az építkezés. Én a gatterhoz kerültem, holott a varrodában sok magyar - Virág Jóska, Ebergényi Imre, Huszár Lóri - dolgozott. A gatterüzem vezetője egy gazdasági bűncselekményekért elítélt őrnagy volt. Művelt ember, mindenről kikérdezett, pedig ő is elítélt volt. Kézzel kellett a rönköket a gatter kocsijára görgetni, mivel a gatter fedett helyen volt, így annak folyamatos munkát kellett éjjel-nappal biztosítani. Minket, a kisegítő személyzetet az időjárás nagyon megviselt. Valami fertőzést kaptam, különböző helyeken furunkulusok jöttek a testemen és állandóan lázas lettem. Kértem, hogy helyezzen a varrodába. Elbeszélgetett velem, s azt mondta neki is van gyereke és nem ő tehet a szörnyű állapotokról. Elvezetett az orvoshoz, befektettek egy beteg részlegre, amelyet az egyik barakkból alakítottak ki. Külön tárgyalt egy fiatal orvossal és a gondjaira bízott. Pár hónapig volt így és többször meg is látogatott. Kitavaszodott mire meggyógyultam. Nem engedett el, nála kellett dolgoznom. Azt mondta, udvaros leszek, kaptam egy talicskát, lapátot és söprűt. A gatter késztermékét, deszkát, lécet és gerendát a városba hordtak, így a beérkező tehergépkocsik által behozott vodkát, kenyeret, vajat az én talicskámba tették, melyet nekem kellett a gatterirodába vinni, lehetőleg észrevétlenül. Közben egy ládagyártó üzemet hoztak létre, és ide helyeztek. Marienszk városba, egy nagy szeszgyár dolgozott, annak kellett a sörösrekeszekhez hasonló láda.

http://web.archive.org/web/20100409072948/http://www.gulag.hu/zsunyi/09.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/8.)

2013-07-28T08:45:00.000+02:00

Az erdők között ősgyepek voltak ezeket kaszálták, és széna meg siló készült. A megszáradt szénát a szarvasmarha és lóistálló mellé hordatták. A gyomosabb fűből silót kellett készíteni. Nyáron silógödröt készítettek. A mély gödörbe hordták a lekaszált füvet, majd ezt letakarták. Télen vasékekkel tudtuk a földet szakaszonként lebontani. Terménytárolót úgy készítettünk, hogy középen egy oszlopsorra gerendát emeltünk kb. 5-6 méter magasra, ez tartotta két oldalról neki támasztott villanyoszlop magasságú fákat, amelyek végeit a földbe ástuk. Ezekre vékonyabb fák kerültek, ezt szalmával és lombleveles ágakkal fedtünk vastagon.

A burgonyaverem teljesen a földbe épült, ennek ellenére sajnos sokszor érte fagykárosodás a terményt. Télen válogatni kellett a tárolóba lévő bokszokban. Mivel ezekben elég sötét volt így lámpát és mécseseket használtunk. Év végén leltárt kellett készíteni. A terménytárolóban bükköny volt. Ezt ládával mértük át. Az átmért és átmérendő között nem volt több hely két méternél. A ládákat furnérlemezre írt vonallal számoltuk. A raktáros a táborparancsnok felesége volt. Igen jóindulatú és kedves nő volt. Munka közben a katyilokban (edény) a bükköny hólében főtt. A megfőtt bükkönyt még a katonák is elfogadták. Este befejezés után megengedte, hogy a zsebbe vihessük magunkkal a táborba. Az őrökkel megbeszélte a dolgot, így a motozás elmaradt. Persze a furnérlapra nem került fel a teljes mennyiség. Amit tudattuk vele. Így hiánya nem jelentkezett. Jóindulata jeléül még a konyhába is küldött. Mi minden pluszért, ami szomorú sorsunkon enyhíteni próbált, mindig hálásak voltunk, és jóindulatát nagyra becsültük.

A legnagyobb bajt mindig az élelem hiánya vagy minősége okozta. Amikor két-három nap nem hoztak kenyeret vagy lisztet, hogy sütni lehessen, a kétségbeesés vett erőt rajtunk. Ilyenkor a barakk tetejére felmászva az emberek révülten néztek a távolba jön-e a várva várt kenyér vagy liszt. Amikor végre megérkezett, az emberek azonnal mássá váltak, nem lehetett rájuk ismerni. Amikor nem kell nélkülözni, eszükbe sem jut és felfogni sem tudja az emberiség egy része mi, az éhezés és az éhenhalás.

A központi tábort körbe vették a különböző személyekkel megtelt barakkok. Így volt külön női például az ötös számú. A legszomorúbb mégis az úgynevezett „gyermekváros” volt, ahol 500-600 állapotos vagy rabság alatt megszült anya volt apró gyermekével. Bizonyos idő után az anyát elvitték, a kicsik meg egyelőre maradtak.

A központi táborban különböző operációkat is végeztek, és tüdőbeteg részleg is működött. Az élelem sajnos itt sem érte el a megfelelő szintet. Ha valamit kértünk, a válasz az volt, hogy az ország a háborúban tönkre ment, a civil lakosság még rosszabb körülmények között él. Drákói szigort alkalmaztak a lakossággal szemben, mindent megtoroltak. Ha az apa a fronton volt, vagy meghalt, az anya sok esetben több gyereket nevelt szinte a semmiből. Ha haza mert vinni néhány szem burgonyát vagy egyéb terményt, hogy éhező gyermekének éhségét csillapítsa, akkor bíróság elé került és komoly büntetést kapott. Nem törődtek, hogy mi lesz a családdal. Később ez visszaütött, mert a szülő nélkül maradt gyermeket a táborba hozták, itt dolgoztatni nem lehetett az erőtlen, kiéhezett fiatalokkal. A táborlakóktól mindent elloptak és mindig volt, aki a lopott holmit tovább adta. Ez az áldatlan állapot hosszú ideig fent állt.

Nyáron téglagyárban kellett dolgozni. Egy hatalmas kráter oldalán kisméretű sínpálya vezetett a kráter aljába, ahol bányafából a csillének járatot készítettek, s amikor a csille a kráter aljára ért, két ember a járatba tolta. A járatban a csille fölé nyílást képeztek ki, így az anyagot a csillébe húzták. A kráterben csákánnyal és lapáttal fejtettük a földet. A csille által fölhúzatott agyagból kézi erővel készült a nyers vályog. A mindig éhes, gyenge fizikumú emberek a követelt normát nem tudták teljesíteni. Ezért a kenyéradag csak minimális volt. A silány minőségű leves és 100 g híg kása megtette hatását.

Volt ember, aki a kráterbe a forró napon dolgozva, csákányolva naponta eszméletét vesztette. A tragédia az volt, hogy a vezető, aki ezért és szenvedésünkért felelős volt, honfitársunk volt. Ez az ember megtagadta fajtáját, még nevét is megváltoztatta. Ezt csak 4 -5 év után tudtuk meg, amikor mint sorstárs ő is közénk került

Egy reggel a betegek és elfekvők közül többed magammal az építkezésre kellett mennem. Félelemmel néztem a brigádvezetőt, aki magas jól megtermett, szőke, orosz nemzetiségű ember volt. Ha valami nem tetszett neki, mindjárt kiabált és ütött. Az épületen már a tetőszerkezeten dolgoztak az ácsok. Nekem egy vésőt és kalapácsot adott. Megmutatta, milyen távolságra kell az apró ékeknek a falban helyet csinálni, hogy a társam beverje azokat. A gyengeség és a fáradság, a korgó gyomor miatt a tehetetlenség hamar megmutatkozott. Leültem és elaludtam. Rövid idő után megjött a brigádvezető, látta, hogy nem dolgozunk. Rúgással, veréssel ébresztőt csinált. A rémisztő az volt, ahogy artikulált hangon kiabált. Majd a szívbaj jött rám. Kék-zöld lettem a veréstől. A nap valahogy eltelt és hosszú ideig nem találkoztunk. Én megjártam a hadak útját, különböző lágeri munkahelyeken ismeretséget szereztem a lágeréletről. Ekkor újra jelentkezett Grisa, a brigádvezető, akivel újra el kellett mennem. Most a tetőfedő anyagot gyártó csoportnál kötöttünk ki. Negyed magammal kellett húzni azt a késsel ellátott kart, mely a finsztruskát (finforgács) készítette, vágta. Egy bizonyos mennyiség elkészülte után le lehetett pihenni. Többször ellenőrzött és érződött az egymással szembeni ellenszenv. Több nap után közölte, hogy költözzem át az ő brigádjához. A félelem vett erőt rajtam, teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Még néhány nap a csoportnál hagyott, a közelembe sem jött. Kezdtem belenyugodni a helyzetembe. Ekkor megjött, és közölte, menjek vele. A brigádnak volt egy nagy szerszámos ládája, ebből egy rozsdás toport (baltát) vett elő, miközben Nan-Gu-An nevű kínai asztalossal nyelet készítetett a topornak, én rossz érzésekkel voltam tele. Amikor a kínai kész volt, Grisa kézbe vette a szerszámot és szólt, hogy kövessem. A következő állomás a köszörűkő volt, ahol nekem a köszörűkövet forgatni kellett, míg ő a kövön tartotta és élezte.

Jobban megfigyeltem és néztem a bal kezét, láttam, át volt lőve. Tehát öncsonkító volt. A köszörűkőről levette a szerszámot és tüzetesen megvizsgálta az élét. Úgy ítélte meg, hogy elkészült a szerszámmal. Én meg álltam vele szembe földbe gyökerezett lábakkal. Megszólalt, hogy menjünk az építkező mesterekhez. Itt egy elszenesedett fadarabot valamint csapózsinórt kért és a kezembe adta, ő meg egy kb. 1 méter hosszú rönkdarabra görgette egy 5-6 méteres rönk egyik végét. Ácskapoccsal a rönkdarabhoz rögzítette. A rönk felső két oldalán a baltával a héját leszedte. A baltát enyhén belevágta. Tőlem a zsinórt elvette, belefűzte. Amint húzta, a faszén darabokkal feketére festette, majd a végén a fához szorította és kicsapta. A rönkön ekkor jól látható vonal keletkezett. Ekkor fogta a bárd helyett használt toport és a fa oldalát lebárdolta. A kezembe adta a szerszámot és közölte, hogy ács leszek, folytassam. Többször kivette a kezemből és megmutatta, hogyan csináljam. Nem akart sikerülni, mivel akarat sem volt bennem igazán. Nagy emberismerettel rendelkezett és átlátott rajtam. Az első munka az ácsmunka csúfsága lett. Mondtam, hogy nem tudok jobbat csinálni, de közölte, hogy ez nagyon jól sikerült és mehet föl az épülő fal tetejére. Az ácsnak nem tetszett, de Grisa bíztatta, hogy igazítsanak rajta és jó lesz. A brigádtagok csak dicsérték és nekem is ajánlották, hogy iparkodjam megtanulni az ácsmunkát, mert így specialista leszek. A kézügyességem elfogadható volt, így rövid idő alatt hasznos tagja lettem a brigádnak. A későbbiek során komoly munkákat is rám bízott.

Az egész brigád el volt ámulva, amikor a szarufát én a Pitagórasz-tétel alapján a földön méretre vágtam, és az a tetőn egyezett. E miatt nagyon megbecsültek. A sok nemzetiségű brigád összetartó volt.

Iparosként kezeltek bennünket, így sok esetben a táboron kívül is dolgoztunk, építkeztünk. Itt találkoztunk aztán a száműzöttekkel, akik a táboron kívül éltek, a régebbi időkből még ott maradt „bennszülöttekkel”. A szibériai lágerekben némi pénzhez is hozzájutottunk. A munkáért itt elszámolás volt. Minden költséget levontak. „Lakás, őrség, élelem, szerszám, ruha használat”. Így elenyésző összeg maradt. Vásárolni való árú nem igen volt, ezt a külső lakosság megtudta és krumplival, káposztával ízesített lepényt árult. Az éhes gyomor nem válogatott, de az is igen kevés mást nem is tudtak szegények készíteni a nyersanyag hiány miatt. Télen a tejet 0,5 literes, 1 literes edényekben megfagyasztották, majd meleg helyen az edényből kivették, és ruhába téve darabonként árulták. Az egyik tiszt kettőnket kivitt a lakásának a javítására. Nem tudtuk elképzelni, mi fő a csigunkba. Ebben a praktikus öntöttvasból készült edényben. Alsó része nyíláson beért pár centire a tűzhelybe. Így gyorsan forr az étel. Amikor a felesége az edényből kivette és megkínált bennünket az étellel, akkor tudtuk meg, hogy tarlórépa főtt és az egész család ezt ebédelte. Az ő sorsuk és életük is sanyarú volt és sajnálatra méltó.

http://web.archive.org/web/20100411062424/http://www.gulag.hu/zsunyi/08.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/7.)

2013-07-28T08:39:00.001+02:00

7.

Kint dolgoztunk az erdőn és az egyik fiú azt kapta feladatul, hogy amint a rönköket egymásra görgetik, a még rajta levő csonkokat vagdossa le. A rönkök ekkor már derék magasságban egymásra voltak rakva az út mellett, ahonnan a tehergépkocsik rakodtak. Itt ment az egyik személy, aki megcsúszott, önkéntelenül a rönkhöz kapott. A fiú akkor csapott a fejszével a csonkra, amelyet ezzel egy időben fogott meg a másik keze. A kézfej súlyosan csonkolódott. A személyt azonnal kórházba szállították. Egy idő múlva másik helyen összetalálkoztak. Egymásra ismertek. A csonkolt kezű közölte, menjen vele a barakkba, ahol ő volt a barakkfelelős. Ennivalóval kínálta, de a fiúnak nem ízlett semmi. Várta a következményeket. A csonkolt közölte, hogy nem haragszik, inkább hálás neki, mert így, hogy rokkant és a jobb keze hiányos, nem kell dolgoznia. Nem kell erdőirtásra járni, hóban, fagyban éhezve. Középkorú és a 25 évből még igen sok visszavan. Jellemző, mikor valaki vagy valakik kényszerből dolgoznak, még az egészség sem fontos.

Vontatottan, de épült az új barakk, és közbe mindig rosszabb lett az idő. Későn kaptunk téglát, a kályhák építéséhez. Mivel télen is csépeltek, a tetőre is jutott szalma. Amit földdel takartak le, majd besároztak. A nagy mennyiségű sarat pelyvával kellett összedolgozni. Ezt mezítláb végeztük. A fagyos földet forró vízzel öntözték. Amíg ezt felkenték, meleg helyen vártuk az újabb keverést. Este fertőtlenítőben a meleg helyen szaunáztunk, még náthásak sem lettünk. Télen a tüzelő gondot okozott. Reggel kihajtották az erdőre, aki mozogni tudott és kézben vagy vállon kellett a tábor részére fát vinni. Ha valakinek akkora darab nem jutott, amekkorát egyedül vinni tudott, akkor 10 főnek is alá kellett állni egy-egy rönknek és a térdig érő hóban vinni, nem számított, hogy öreg vagy beteg. Az ember nyaka tele hullott hóval, a keze kesztyű nélkül majd megfagyott. Összeácsoltak rönkfából egy csúszó eszközt, amit egy SZ-100 lánctalpas húzott, rajta rakodók és a kísérő katonák voltak. Ez a szerkezet többszőr is fordult, így látták el az őrséget és hozzátartozóik a parancsnokságot, valamint a lágerok lakóit. Amikor a kályhákat befűtöttük, elfelejtettük a kínlódást, míg a több köbméter fát a rettenetes hidegben a lágerhoz szállítottuk.

A fürdőt úgy oldották meg, hogy egy nagyobb helységbe kazánházakat építettek be vízforraló edényekkel. A fürdést úgy történt, hogy a ruhát egy ablakon a fertőtlenítőbe karikára fűzve leadtuk. Ezután egy sajtárba egy meregetővel kaptunk hideg és meleg vizet. Volt, amikor forró víz sikerült, de volt, amikor hideg lett vagy langyos Szappant meg csak akkorát adtak, mint egy a nagyobb fajta kockacukor. Rájöttünk, hogy a szappant nem szabad a fürdésre elpazarolni. Itt a nőknek nagyobb szükségük volt a higéniára, mint nekünk. A szappant fölolvasztottuk és vágtunk egy szappan nagyságú fadarabkát, melyet a fölolvadt szappanban megfürdettünk. Nem minden láger rendelkezett fürdővel, így mások is itt fürödtek. Amikor a nők jöttek el lehetett adni vagy cserélni. A baj az volt, amikor mosni, vagy mosakodni kezdtek. Ekkor mindjárt lelepleződött a csalás. Legközelebb, amikor jöttek Natasáék és mi is megjelentünk „Caola” szappan utánzatunkkal, Natasa a hajtűjével a szappanba szúrt, egyből kiderült a turpisság és fejünkhöz vágta. Még kísérleteztünk azzal, hogy krumplit megfőzve bevontuk szappannal. „Ekkor a hajtűje eredménytelen volt”. Mosás közben azonban mindenre fény derült és az üzletnek vége szakadt. A vizet nekünk kellett behordani. négy ember húzta a kút két oldalát. Két-két ember, 100 literes edények drótkötélen egyik edény ment lefelé a kútban a másik edény megtelve felfelé. Hasonló edényre fülek voltak hegesztve, melybe bele dugtunk egy rudat és vállra emelve vittük a fürdőbe. Ott osztályozták, hogy melyik kazánhoz, vagy hidegvíztárolóba öntsük. Olyan eset is volt, hogy meg volt telve minden edény és nem tudtuk hova önteni. A fürdőben nők tisztálkodtak és ott álltunk pillanatnyilag munka nélkül. Az emberi ösztön arra késztetett, hogy bámészkodjak. Ennyi ruhátlan nőt látni nem mindig lehetett. Nézelődésem nem sokáig tartott, mert egy jól megtermett amazon (Sura) magához rántott és felszólított, hogy-Pomoj Szpinu-„mosd meg a hátam”. Ellenkezni nem mertem, mert látva az egyenlőtlen testsúlyt és erőt, féltem, hogy ha szájon vág, még kárt tesz a fogaimban, nagyobbat, mint a skorbut. A hátát becsületesen megmostam és enyhén megvakartam. Helyeselve szolgáltatásomat, a fenekére csapva újra, mentünk a következő forduló vízért.

Az északi sarki táborok NORILSZK, VORKUTA, KOLIMÁRA csak amikor a nagy folyókon a jég elolvadt és hajózható lett, akkor tudták az emberpótlást végrehajtani. Ilyenkor kezdődtek az orvosi vizsgálatok. A jól értesült köztörvényes bűnözők előre tudták ezt. A nemi betegektől, a szifiliszesektől vért vettek és magukba oltották. Mire az idegenből érkező orvosok megjöttek, már betegek voltak. Ezek a mindenre képes emberek a fogoly elitélt orvosokkal összejátszottak és kényszeríttették a szerencsétleneket, hogy egy-egy szállítmányhoz meglegyen a létszám a gyengébb fizikumú személyek is bekerüljenek. Nagyon sokan elpusztultak a hajóúton is. Sokszor a gályarabok élete is különb volt. Azért a szibériai (Sziblag) lágerekben is volt dolga a boncoló orvosoknak. Télen kitették a barakk végében lévő hullatárolókba a hullákat, ezek a nagy hidegben csonttá fagytak. Amikor megjött a boncoló orvos, akkor előtte a terembe betüzeltünk, majd a megfagyott hullákat a fal mellé felállítottuk. Amelyik hulla összeroskadt, azt feltettük a boncoló asztalra és az orvos elvégezte a feladatát. Nyáron rosszabb volt a helyzet és nem minden esetben boncoltak. A temetés télen csak úgy volt megoldható, ha a közös sír helyén több nap és éjjel rengeteg fát eltüzeltünk, majd nagy nehézségek árán a közös sírt kiástuk. A deszkaládában lévő halottakat három sor magasan egymásra rakva földeltük el. Közben mellette újabb sírt kellett kiásni, mert Moldvából sokan érkeztek mivel valami betegség pusztított köztünk. A sír egyik felét nyitva hagytuk, és erre temettünk. Mivel a föld nagy hantokban volt rászórva, a szél a parazsat a ládákhoz befújta és begyulladtak. Természetesen rettenetes szag keletkezett. Nagy mennyiségű hóval sikerült megfékezni a tüzet, de a szag hosszú időn keresztül érezhető volt.

A lágerben az egyik legnagyobb gond a dohányzóké volt. Aki a nikotinról nem tudott lemondani, annak más lehetősége nem volt, mint az életben tartó kenyerét feláldozta. A csomagban kapott mahorkáért elcserélje. Anti fölfedezte, hogy az őrbódék alatt sok a katonák által eldobált csikk. Szólt a táboron belül szolgálatot teljesítő társuknak, hogy az úgy nevezett tiltott zónát ő felgereblyézhesse. Megengedték neki. Öröme teljes volt, mert a katonák sokszor még Pravdát is adtak neki, legyen mibe csavarni. A csikkekből készült füstölni valót többen szívták felváltva. Előnye a dohányzásnak az volt, hogy aki dohányzott annak a füstöléssel töltött időt elismerték cigaretta szünetnek. Ha csak úgy megállt, akkor mindjárt kiabáltak, hogy miért nem dolgozik. A tüzet a konyháról vagy a pékségből kértük, a barakkokban meg vattából sodortuk, izzítottuk.

A leghidegebb idő, amit átéltünk -54 C⁰ volt. A nyílt pályán megállt a vonat. A raktárnak használt helység 50-100 méter között volt. Előtte fából hatalmas tüzet raktak. Ezt körbe álltuk, majd sorba a vagonhoz kellett menni, ahol az ember hátára tették, csúsztatták a széles kubai zsákot, mely a vállon nem fért el. Előre hajolva a zsák alsó csücskét megfogva megindult az ember. A zsák súlya megközelítette a 100 kg-ot. Amikor a zsák a helyére került, egy kézujj vastagságú ágdarabbal a juta zsákba szúrtunk, majd szájunkat a keletkezett nyílásra téve meg szívtuk és nyeltük-nyeltük a kubai kristálycukrot. Mire a munkát befejeztük, megundorodtunk az édességtől. Ilyenkor mindig volt motozás. Ezért a táborba bevinni ínségesebb napokra sajnos nem lehetett. Sok esetben nem törődtünk az őrséggel és zacskókba téve a zsákmányt motozás előtt a még ki nem nyitott kapun keresztül bedobáltuk. Ilyenkor az őrség dühös volt, mert amit tőlünk elvettek, az ő zsákmányukat gyarapította. Ez főleg a reggeli műszaknál volt eredményes. Tavasszal ötünket kivittek a raktárba zabot, bükkönnyel összekeverni. Nem tudtuk, a raktáros szabad ember, és vajon miért olyan jószívű. Amikor befejeztük a munkát, közölte, vigyünk magunkkal borsót. Tudatta velünk, hogy a kísérő katonákkal megbeszélte a dolgot. A nadrágszárát bekötöttük, a nadrágot kigomboltuk. Ő pedig a gabona meregetővel, (miskával) megrakta a nadrágot. A borsó húzta lefelé, mi két kézzel húztuk felfelé. Gyanús volt, hogy a kísérő katonák nevettek rajtunk. A kapuhoz érve az őrség egy ideig nem nézett ránk. Eközben nekünk minden bajunk előjött. Legszívesebben a sok nyers borsó evése után a latrináig futottunk volna, ha engedték volna. Megkönnyebbültünk, amikor hozták a pokrócot és a nadrágszárán kiengedtük a borsót. Föl voltak készülve, mert még a zsákba is rakatták. Mi meg a fogdában kötöttünk ki. Az éjszaka a pokollal volt egyenlő. Hiába ordítottunk vízért, a szomjúságtól félőrülten, nem kaptunk vizet. A hasunk a sok nyers borsótól kőkeményre dagadt. Reggelre mérséklődött a bajunk és a katona (őrmester) elárulta, hogy ha vizet ittunk volna, gyomrunkban a borsó még nagyobb térfogatúra dagadt, és nem valószínű, hogy a kalandot túléljük. Erre már sok példa volt. Persze ez egy kirívó eset volt, mert ilyen alkalom ritkán adódott. A gyomor inkább üres volt. Hasonló eset akkor adódott, amikor egy éjjel a pékségre kerültem. A friss kenyér evésnek nem tudtam ellenállni. Rettenetesen szomjas voltam, amit kvasszal próbáltam enyhíteni. Olyan gyomorégés gyötört, hogy azt hittem a belső részem reggelre kilyukad. Az volt a szerencse, hogy mikor kiszedtük az utolsó kenyeret a pék nem adott több munkát, így a barakkon kívüli havat raktam a szörnyű állapotban lévő gyomromra, reggelre az orvos kréta por készletét tettem próbára.

http://web.archive.org/web/20100411062546/http://www.gulag.hu/zsunyi/07.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/6.)

2013-07-28T08:36:00.003+02:00

Akkor ért életem egyik nagy öröme, amikor este levelet kaptam, benne Kaszap István ereklyével. A levélben közölték velem, hogy az egész család, testvéreim édesapám is él, szerencsésen átvészelték a háborút. Az én többszöri leveleim közül kaptak egyet, így a láger címemhez hozzá jutottak. Nagynéném tudatta velem, hogy naponta jár a templomba és imádkoznak értem, a Szűzanyát kérve, hogy oltalmazzon a szörnyű távolságban.

A táborban villany nem volt. A barakkokban és a konyhán mécses égett. A tábor területét négy méteres palánkkal kerítették körbe, ezen belül méter magas oszlopra dróthuzalt tettek a palánktól három-négy méterre ezt a tiltott zónát fel kellett ásni és gereblyézni. Éjjel bizonyos távolságokra tűzet raktak, ez világította meg, nehogy valaki szökni próbáljon. Az egyik brigád szénagyűjtésre volt beosztva, ahonnan három fő beugrott az erdőbe és megszökött. A katonák egy helyre zavarták a brigád többi tagját, közben riasztó lövéseket adtak le, és kutyákkal keresésükre indultak. Egy szerencsétlent agyonlőttek, egyet a kutyák csúnyán összemarcangoltak. Ezeket munkavégzés után meg kellett néznünk. Ott feküdtek a kapunál vérbe fagyva. A harmadik, egy Moldován azonban sikeresen elmenekült. Neki a rokonait Moldáviából Szibériába telepítették. Ezekhez sikerült eljutni tőlünk néhány száz kilométerre. A szabadság azonban nem sokáig tartott, mert föladták és visszahozták hozzánk, a táborba.

Az állandó éhínség mellett a nehéz fizikai munka rányomta bélyegét szervezetünkre. A táborok- mint már előbb írtam- igyekeztek önellátók lenni. Így saját építőbrigád, ácsbrigád dolgozott. A fűrészelést kézi erővel végezték, hatalmas bakokra felgörgették a rönköt, erre az egyik fűrészelő felment és beemelte a fűrészjáratba a fűrészt. A másik személy alulról lefelé húzta. Gyakorlat és nagy erő kellett a fűrészeléshez, nem véletlen, hogy élelemből dupla adagot kaptak. A tetőfedő anyagot egy egyszerű húzó késsel készítettük, mely rögzítve volt egy három méteres karra, amit három-négy ember húzott. A rögzített 60 cm hosszú 10 cm vastag fából 5-6 mm vastag szeleteket vágtunk, ezeket kettesével egymást takarva fedtünk. A szöget tehergépkocsik karosszéria elemeiből, kézi erővel, vágógéppel vágtuk. Hidegben, mivel a vágott szögnek feje nem volt és kezünk nagyon fázott, a tetőn nehéz volt dolgozni.

A cipészek használt autógumi szétfejtett vászonrészből cipő felsőrészt, a gumis részből talpat készítve-próbáltak enyhíteni a cipőhiányon. Az állandó embercsere, etápok nehezítették a helyzetet, mert nehéz volt összeszokott emberek helyett újoncokkal dolgozni, ha a mezőgazdasági munka úgy kívánta, akkor mindenkit oda irányítottak. Így tavasszal a szűzföldön búzát kellett gyomlálni, mert több volt a gyom, mint a búza. A gyom kihordásakor szinte kitaposták a búzát. Zabaratásnál hoztak egy teherautó kaszát és kaszanyelet. A kasza kikalapálást a zabföldön olyan beteg emberekkel végeztették, akik még talán kaszát sem láttak életükben. Kaszát fenni, élesíteni cserépanyagból készült kaszakővel kellett. Ezért nem meglepő, ha a kasza jobbára tépett, és nem vágott. Nagy mennyiségű krumplipürét hoztak enni, nem tudtuk mért van olyan szaga, csak az éhínség kényszerít, hogy megegyük. A gyomrunkat azonban nem lehetett félrevezetni, rövid idő után szinte mindenki kihányta a burgonyát. A burgonya HCH vegyszerrel volt kezelve.

A borsó kaszálás jobb volt, mivel a borsót a kasza kinyűtte, kitépte és a szemet meg lehetett enni. A nagy nappali melegben a borsó gyorsan megszáradt ezután kazalba kellett hordani. Az erdő szélén kivágott fából petrencerudakat, az ágas fából favillákat készítettünk. Ezzel kazaloztunk. A meleg napon a borsó nagyon pergett, így nagy volt a kár. Termeltek bükkönyt is, amit a borsó módján takarították be kazalba. A borsó és bükköny cséplését télen végeztük.

A cséplőgépek 1914-ben Budapesten a Hofferr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth gyárba készültek, 30 évvel előbb, és kiválóan dolgoztak még télen is. A kazlakhoz a hóban brigádok nappal utat hánytak és éjjel nappal folyt a cséplés. Az egylovas kis méretű szánkókra ládát tettek, abban hozták el a termést. A köztörvényes bűnözők, ha éjjel költöztünk egyik kazaltól a másikhoz, a cséplőgép tengelyéből kivették a kerékszöget és a hóba eldobták, a kerék menet közben kiesett, ilyenkor a katonák bekísértek a lágerbe.

Az állandó éhínség csökkentése érdekében mindent elkövettem társaimmal együtt. Sokszor dolgoztunk éjjel a konyhán egy kis levesért: krumplit kellett tisztítani, majd a hulladékot kihordani, a padlót üvegdarabokkal fehérre kellett kaparni. Cs. Béla nagyon szépen tudott énekelni. Szása bácsi, a szakács ismerte a Csárdás királynő című Kálmán Imre operettet, ami oroszul Szilvia néven ment. Bélának nem kellett takarítani, csak énekelni. Szép holdvilágos éjjel Szása bácsi Bélával kiállt a konyha elé és a Kálmán-dallamok bűvöletében nékünk rendelkezésünkre bocsátotta a konyha szennyes területét. Ezt én kihasználtam. A betegek levesének minőségén javítottak azzal, hogy némi darált húst megsütve belekevertek. Én a forró sülő húsból marékkal a nadrágzsebbe raktam, igaz az ujjaim felhólyagosodtak, a lábam szára sem volt különb. Az adott helyzetben a Kálmán Imre operettet nem tudtam örömmel hallgatni a fájdalomtól. A barakkba érve már hajnalodott de nem tudtam megvárni a reggeli kenyérosztást. A félig nyers húst Huszár Lóriékkal zsebből megettük, s ennek eredménye az lett, hogy még a latrináig sem tudtunk elmenni olyan hasmenést kaptunk s ehettük a faszenet. Sok volt a járóképtelen beteg, részükre a barakk egy részét elrekesztették. Mint csont és bőr én is ide kerültem. Szinte ruhátlanul, de akkor már állandóan havazott és a szibériai hideg is éreztette hatását. A betegek részére fahordóban (bocskás) vitték az esti levest. Ebben a levesbe több volt a krumpli vagy borsó, a különböző kása. A levesért Bondarcsukkal nekem kellett elmenni és elhozni az esti sötétben. Az egyik barakk sarkánál Bondarcsuk letette a bocskást, és föltűrve a karján ruháját és megkezdte a leves sűrűjéből az elővacsorázást. Nekem is ezt kellett tennem! A barakkba érve, mint szállítók mi kaptunk először, de még repetát is. Tavasszal amikor a csalán megnőtt, az került a levesbe. A latrina körül volt a legfejlettebb, így először ez lett a konyhára szállítva. A csalánt is, mint a káposztát ásóval aprították össze egy hordóba és rakták a levesbe.

A levest saját magunk készítette disznóparéjlevél főzelékkel egészítettük ki. Galicin Dimitrij 4 éves korban került Budapestre, ahol vegyészmérnökként dolgozott orosz emigránsként. A lágerban egymással kapcsolatot teremtettünk az oroszokkal is, amikor már megindult a csomagküldés, amerikai tejport, kakaót és tojásport is kaptak, a kapcsolat folytán Dimitrijnek is jutott. Dimitrij Magyarországon élt és szerzett diplomát, a felesége is magyar volt. Nem tett különbséget orosz és magyar között. Köztünk nagyon jó viszony alakult ki. Az egyik orosz barátja megosztotta vele csomagját. Az orosz nekem mutatta, hogy Dimitrij már a tejeskávéból nem tudott többet inni, most megfőzi a disznóparéjlevelet, mert annyira megszokta. Ez úgy történt, hogy kő vagy tégla darabokra tettük az edényt alá tüzet raktunk. Krumpli ültetéskor zacskót varrtunk, és egy bádog darabot szöggel kilyuggatva reszelőt csináltunk. A bádogreszelő szélével próbáltuk a krumplit meghámozni, majd megreszelni. A zacskóba reszelt krumplit kinyomkodtuk. Este a táborban lepényt sütöttünk. A kézmosásról szó sem lehetett, elképzelhető, hogyan a néztek ki lepények és mennyire sikerült a sütés. Amikor a forró lepényből jóllaktam, éjjel úgy éreztem a gyomrom mintha az Ural-hegységet nyeltem volna le. Pár évvel később más volt a helyzet, amikor télen a sertéseket vágták, és mi mint kiszolgáló személyzet vettünk részt a nagy munkában. A bél kiürítése és kimosása volt a feladatunk. A forrázást, a szétszedést szakemberekkel végeztették, és közéjük osztották az elítélt henteseket is. A műszak befejezése után sikerült a félsertés hasaaljából néhány ujjnyi vastag szeletet levágni, ezt az ingünk alá a meztelen hasunkra kötöttük, úgy hogy a hátunknál a szalonnát a bőrénél összekötöttük. A lágerkapunál, a tapogatásnál a motozók nem vették észre. Összeaprítottuk aztán megkezdődött a töpörtyű sütése. Hozzájutottunk a csemegéhez, így mások is mivel szétosztottuk egymás között, a kisült zsírt pedig reggel kenyérrel elfogyasztottuk.

A táborban a konyha és pékség mellett egy kisebb raktárt is kialakítottak és ebben tárolták a ruhákat, amelyeket a halottakról leszedtek, de ennek a raktárosa vette át a borsót, a bükkönyt, a kölest, a hajdinát és egyéb terményt, melyet a konyhán felhasználtak. A szállítmány érkezésekor megrohanták azt és mindenki segíteni akart. A szállítmányt megvámolták. A raktáros általában a száműzöttek közül került ki, ő a büntetést már letöltötte. Az áru lerakása után itt is motozás volt és mindent elszedett. Mivel nálam semmit sem talált, elcsodálkozott, hogy én miért nem vettem el semmit. Mondtam, ha akar, úgyis ad. Így is történt. Én állandó lerakó lettem. Később az új nyári ruhákat velem, rám adva vitette ki az építkezésre. Ahol én adtam át a táboron kívül várónak. A pénzből is adott. Ezt egy fiatal moszkvai bűnöző megtudta. Ők állandóan kártyáztak. Szólt, hogy tudja, van pénzem, adjam át neki. A pénzt átadtam és közöltem, hogy használja nyugodtan, én tudom nélkülözni. Azt mondta: nem hitte volna, hogy megbízom benne és átadom, de ezt nem fogja elfelejteni. A pénzről már lemondtam, amikor Moszkvából megjött az apja ezredesi rangban. A fiú szerint agyon akarta lőni, amiért szégyent hozott a családjára. Később megenyhült, a szülői szív és átadta a magával hozott csomagot és komoly pénzösszeget. Misa megkeresett, és a kibontott csomagból megkínált, valamint a pénzemet is hiánytalanul megadta. Ez a csomag nem olyan volt, mint a besszarab Márkóé. Amíg egy lágerben voltunk ez többször is ismétlődött a gesztus.

http://web.archive.org/web/20100411062418/http://www.gulag.hu/zsunyi/06.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/5.)

2013-07-28T08:34:00.004+02:00

5. Szibériában

Gyalogmenetben vonultunk, ami zöldet a kezünk elért azt legeltük. Vinicába induláskor még hó volt, Berkulban meg minden kizöldülve fogadott. A hatos tábor nem volt felkészülve fogadásunkra. Két barakk állt, de ennek a duplája kellett volna. Az élelmezéssel is baj volt, mivel a megfőzött csalánleveshez nem volt edény, amiből meg lehetett volna enni. Az egyik sorstársam egy ütött kopott bilit használt így ő többször is vételezett. Forgalomba volt egy nagyon szép virágmintás porcelán köpőcsésze is. Az ácsok rájöttek, hogy fából kivésett kis vályút kenyérre lehet cserélni. Horváth Jóskával közösen cseréltünk egyet, de az első éjszaka ellopták tőlünk. A barakk zsúfolásig telt éjjelre. A priccseket a köztörvényes bűnözők foglalták el, így nekünk csak a padló jutott, elfoglalva minden talpalatnyi helyet. Szinte az egész tábor hasmenést kapott, a tömeg ki-be járt. Ám a latrináig nem mentek el. És mivel kinn az udvaron világítás nem volt pár lépésre az ajtótól már végezték el a dolgukat. Az egymást követők széttaposták az ürüléket, és piszkos lábbal jöttek újra a barakkba. Itt a barakkban is csak mécses világított így nem láttak jól és a földön fekvőket összetaposták.

Orvosságot hasmenés ellen az orvos az ácsoktól kapott faszén formájában. Klibán Bandi barátom, sorstestvérem, farkasvakságot kapott, naplemente után a vitaminhiány miatt nem látott. Így az esti levesnek nevezett meleg vízért nem tudott az osztáshoz menni. Helyzete kétségbe ejtő volt. Jelentkezett az orvosnál, aki közölte vele, hogy orvosság pedig nincs. Csukamájolaj vagy valamilyen friss nyers máj kellene. De a táborrendszerben ennek beszerzése lehetetlen. Tud azonban egy jó tanáccsal szolgálni: fogjon patkányt és egye meg nyersen a máját. De hogyan fogja meg este, amikor ebben az időpontban nem lát. Azt a tanácsot és segítséget kapta, hogy egy üres félfenekű hordóra olyan tetőt szerkesztett, ami a patkány súlyára a hordóba fordul egy tengelyen melyre a fenék lett rögzítve. A patkány leszúrásához pedig egy karót tűhegyesre hegyeztek. Bandi kézbe vette a szerszámot és kenyeréből egy darabkát a hordó fenékre tett, majd várt. A patkány az éhínségben velünk versenyzett, mert már jött is, hogy csillapítsa éhségét. Amint a kenyérhez ért, a fedél elmozdult a patkány beesett a hordóba és a szúrószerszámmal ledöfve Bandi zsákmánya lett. A friss patkánymáj aztán éreztette hatását, mert visszanyerte látását a vitamin hatására.

Hasmenés ellen faszenet, gyomorfájás ellen krétaport, más fertőzés ellen hipermangánt hígítva itattak. Felhasználtak különböző füveket is teába. A legjobb és leghatásosabb orvosság mégis az élelem, a meleg leves volt.

Amíg érkezéskor az orosz katonai ruházatot, megelőzve a szökés lehetőségét elvették, így a köpenyemet is elvették tőlem. A cipőm akkorra már szétfeslett, cipő és felsőruha nélkül maradtam. Ez azonban a munkavégzéstől nem mentesített. Meg is kezdtük a burgonya ültetést. A traktor hátsó részére egy gerendát erősítettek, melyhez fogatos ekét kötöttek, s azzal barázdát húztak. A barázdába szóratták a vetőmagot, melyet kapával, lapáttal, ásóval, és akinek nem jutott szerszám, botra deszkadarabot szegezve takarta a burgonyát. Mivel nem tudott ellenállni a nyers krumpli evésnek a mindig éhes nép, meg-meg dézsmáltuk a vetőburgonyát. ez nem használt az amúgy is beteg gyomornak. Ezért azután a nép átállt a disznóparélevél főzésére. A tábor területén található bádog és lyukas vödörből a bádogosok edényt készítettek, így kezdett megoldódni az edény probléma. Ekkor már több mint féléve fogságban voltunk. Fizikai állapotunk rettenetes volt. A kenyérellátás akadozott. A reggeli kenyérosztást csak úgy lehetett biztosítani, ha a brigád tagjai botokkal megvédték a kiéhezett, rablásra felkészült emberektől. Az elfogadhatatlan élelmezés miatt a szervezetünk kezdte felmondani a szolgálatot. Az állandó éhség és ruhátlanság miatt a helyzetünk kilátástalanná vált. Ezt látva a táborparancsnokság, feljavító kórházat hozott létre, ami abból állt, hogy nem kellett munkára menni és javult az élelem minősége: krumpli, borsó és bükköny került a levesbe. Ebben az időben már a skorbut kezdte szedni áldozatait. Az embereknek kihullottak a fogai, a bőr földuzzadt, majd kifakadt. a test csupa seb lett, pedig amiben vitamint gondoltunk, mindent megettünk. A konyhára hozták a káposztaföldről a növekvő káposztáról az alsó leveleket, ebből főzték a levest. Nem törődtünk az őrséggel, mely botokkal kísérte a szállítmányt: a kocsit megvámoltuk. A zöld, félszáraz levél keserű volt, szinte ehetetlen, mégis megettük vigasztalva egymást, „hogy tiszta vitamin”. A tábor önellátó volt, a fát a konyhára az erdőből szintén a táborlakók biztosították. Az erdőn dolgozók így friss gombához jutottak.

Sajnos, mivel a gombát nem ismertük mindnyájan, egy részüket a központi kórházba kellett szállítani. Antit és Pistát megsiratva segítettem feltenni a kocsira, mivel eszméletlenek voltak. Hála istennek, amikor jöttünk haza 9 év után, élve találkoztunk.

Néhány hét a feljavítóban már éreztette hatását és újra munkára osztottak: krumplit kellett szedni. Ha az őrség olyan volt-és néha jóindulatú volt-megengedte, hogy szedés közben süthessünk. Ilyenkor ők is ettek a sült krumpliból. Egyik nap lent kellett kihúzkodni, az időjárás is rosszra fordult, havas eső kezdett esni és mezítláb, egy szakadt ingben, szörnyű helyzetben voltam. Rövidesen a társaim is teljesen átáztak. Az éhségtől és fázástól reszketett a brigád, a katonák tanácstalanok voltak. A munkát abbahagyni, mivel nem járt le a munkaidő, nem lehetett. Végül a hangadó köztörvényesek beszüntették a húzgálást és összebújtak, egymást vizes testükkel melegítették. Egy idő után a katonák mégis úgy határoztak, hogy be kell fejezni a munkát. Ingem és nadrágom teljesen át volt ázva. A sárban bukdácsolva mezítláb követtem társaimat. A barakkba érve egy moldván felajánlott egy szűrből készült kabátot, aminek a nyakán a prém csak emlék volt már. A reggeli kenyérosztáskor a kenyéradagommal fizettem érte. Aznap nagyon éhes voltam, de a feslett szűr melege megérte. A cipő még mindig nagyon hiányzott, a kicserélésére, egyelőre nem volt kilátás. Vigasztaltam magamat, ha felsőruha sikerült, majd csak lesz előbb utóbb cipő is. Közben kezdett havazni és az erdőre kellett járni nyírfaseprűt készíteni. A szerszámkészlet, a fűrész és a balta nem volt elég a nagy tömegnek, ezért nem győzték a fát kidönteni. A faderékból tüzet raktunk, amíg sikerült a nyírfát kidönteni, lehetett melegedni. A tűzhöz közel megint a hangadó köztörvényes bűnözők kerültek. A nyírfaágakat letördeltük, és két marékra valót egy a tűz fölött megmelegített szállal átkötöttük. A brigádvezető, a normát megközelítő mennyiséget beírta, hogy a kenyérfejadagot megkapjuk. A baj akkor következett be, mikor a söprűmennyiséget elszállították, mert nagy mennyiség hiányzott. Ezen úgy segítettek, hogy a rohamosan fogyó készletet meggyújtották a hiányzó készletet leírták. A tél mind hidegebbé vált, a hó rohamosan nőtt, a tábor inkább mezőgazdasági jellegű volt. Nagy mennyiségű fakitermelést nem végeztek, így a tábornak kerestek munkát. Nagy mennyiségben hozták a fonásra előkészített gyapotot és ebből kellett kézi erővel fonalat fonni, kézzel pörgetett guzsalyokkal. Nem akart sikerülni, ezért azt csináltuk, hogy egyikünk a gyapotot finoman eresztette, a másik meg egy 15-20 cm keresztet pörgetett, közben távolodott majd, a keresztre felorsózta. Örültünk az elfoglaltságnak, mivel a barakkban, melegben dolgoztunk. Ekkor ért a meglepetés. Ceruza nagyságú fahorgokat hoztak és bemutatták, hogyan kell horgolással zoknit és kesztyűt kötni. A fonál vastagsága elérte vagy meghaladta az 5 mm-t. Mikor belejöttünk, gyorsan elértük a norma szintet. Nem tudtuk, hogy a tavaszi munkálatoknál már cipő helyett ebből a zokniból kapunk a kapunál és így felöltözötté nyilvánítva kell munkára menni. Más kérdés az, hogy ha sár volt, a sárban a zokni elázott, lecsúszott a lábról és újra mezítláb maradtunk.

Az élet egyik legkellemetlenebb része, ideje a létszámellenőrzés volt. Ezt függetlenül az időjárástól az udvaron végezték el. Sokat szenvedtem, mivel a cipő hiánya miatt mezítláb kellett sorba állnom, a számolás meg rendszerint nem akart egyezni ezért mindig újra kezdték. Az eső, a sár, vagy havazás nem zavarta őket, sokszor a végtelenségig eltartott az ellenőrzés. Megfelelő vízszerzési hely sem volt ezért, egy völgykatlanban gátat kellett építeni. A földet a gát mellől kellett talicskával a gátra hordozni. Egy fő a talicskát tartotta és tolta, egy fő meg 8-as vasból készült kapoccsal húzta. Tavasszal a víz átszakította a gátat, ekkor újra kellett építeni. A víz csak télen volt elfogadható, nyáron szennyezetté vált. A rossz minőségű víz miatt igen sok volt a megbetegedés. Inni csak úgy lehetett, ha az ember az ingalját szájához tette és így ivott. Utána a ruháról a rajta maradt vízi élősködőket lesöpörte. A tarthatatlan állapot miatt kutat kellett ásni. Ez úgy történt, hogy kb. 4x4 m-es keretet csináltak 25x25 cm-es fákból, s ezt növelték az ácsok. Mi meg a keret alól és belőle a földet kiszedtük. Így mint a kútgyűrű állandóan süllyedt és kialakult a kút belső része. Vizet csak 20-30 méter mélyen találtunk. A kút ásása közben 2 méterenként ellenkező oldalon a kút gerendafalába padlót építettek be, melyre egymással szembe két-két ember állt és dobta a másiknak felfelé a földet. Ezt követően a környéket innen látták el vízzel. A kútban amikor ástam, a lábam nem fázott. Idő volt elmélkedni és imádkozni. Édesanyámra gondoltam, aki még 1943-ban meghalt és egy sírban a temerini temetőbe pihent, a pici korában meghalt testvéremmel, akinek a nevére kereszteltek, s azt mondták, ő az én őrangyalom.

http://web.archive.org/web/20100411062412/http://www.gulag.hu/zsunyi/05.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/4.)

2013-07-28T08:27:00.003+02:00

Az etáphoz (foglyokhoz) nagyon kevés volt a lovas kocsi, így csak kevés személy ülhetett föl míg az izomzata némileg rendbe jött. A helyzetünket még nehezítette a mostoha útviszony, a hó és dombos vidék. Pihenőt nem igen akartak adni, mert abban a percben elaludt a kimerült társaság. Ilyenkor ütötték-verték az ébredni nem akaró és nem tudó holtfáradt embereket. Egy kisebb falun mentünk keresztül és a lakosok közül néhányan a hólapáttal fenyegettek bennünket. Rettenetes érzést váltott ki bennem. Tereltek, hajtottak, enni csak naponta egy darabka kenyeret kaptunk. Pécsre érve egy iskolába kerültünk, keverve különböző nemzetiségű foglyokkal, főleg bolgárokkal

Az iskolában a padokat kirakták az udvarra és az üres teremben a fal mellé körbe kellett ülni, valamint a terem közepén a hátunkat összevetve újabb sorba ülni. Itt kaptuk az elmaradhatatlan káposztalevest. A leves elfogyasztása után csendet parancsoltak és csak suttogás hallatszott. Itt jelentkezett először a vécét helyettesítő hordó, amit addig, míg meg nem tellett, nem ürítették ki. Napközben fölöltözve kellett ülni, közben bejöttek tisztek és a köztünk lévő folyosón menve ellenőrzést tartottak. Előttem megállt az egyik és a nevemet kérdezte Az őrmester felírta, majd elmentek. A többség véleménye az volt, engem el fognak engedni mivel a szovjetek jó emberek és még propagandából is megteszik. Megkezdtek ezért felkészíteni az üzenetek továbbítására, hogy a családtagjaiknak hová vigyem az üzenetet. A helyzetnek az vetett véget, hogy jöttek értem és elkísértek egy különálló épületbe, ahol a parancsnokság székelt. Bekísérve láttam, egy iskola padon ül már egy velem egyidős szovjet katona. és mivel tolmács nem volt, mutatták, hogy üljek mellé. Valami parancsot adtak ki, de nem értettem, amit mondtak. Csak azt láttam, hogy „Szergej” leveti azt a gumitalpú, szétfeslett, főleg talpnélküli bakancsát, amiben a Volgától idáig jött. Aztán mutogatással tudomásomra hozták, hogy nekem is ezt kell tennem az enyémmel. Egyből süketnéma lettem. Őket ez nem zavarta és úriembert csináltak belőlem, mert kifűzték dupla talpú fordított bőr bakancsomat, meglátták az édesanyám által kötött gyapjú zoknimat, ami ki volt egészítve kapcával és mindet elvettek. Nekem a tönkre ment gumitalpú bakancs mellé olyan kapca jutott amelyet még soha ki nem mostak és darabokban lógott. Mivel a fölhúzással nem boldogultam, az egyik kapitány mesterien a lábamra csavarta és a bakancsot a lábamra húzta. Ekkor egyértelművé vált, hogy így el nem enged(het)nek és el kellett maradni az üzenetek továbbításának. Ekkor az az öreg suszter jutott eszembe, aki gyerekkoromban a lyukas cipőmet oly mesterien megfoltozta, újjávarázsolta. Nekünk gyermekkorunkban sem igen jutott új cipőre, így a lyukas bakancs sem volt újság. A szovjet rossz bakancs elkísért a szibériai lágerekig, és amikor lehullott a lábamról és sárban-hóban mezítláb kellett járnom, még a rossz bakancsot is visszasírtam.

Rövidesen a pécsi állomásra kísértek bennünket és a bajai Dunaparthoz vittek. A vagonokban egymás ölébe kellett ülni majd ránk csukták az ajtót. Aznap megérkeztünk a bajai Duna „híd” romjaihoz. A befagyott Dunán Bajára tereltek bennünket, egy keskeny utcán kísértek egy épület udvarára és pincéjébe. Menet közben újabb szörnyű élményben volt részünk. Velünk kísértek egy bajai embert is akit az utcabeliek felismertek és értesítették a feleségét. Nemsokára három kisgyerekkel megjött az asszony, magával hozva egy szakajtó ruhában néhány pogácsát. Megismerve egymást a kisgyerekek találkozni akartak édesapjukkal, de ekkor azonban az őrök megvadultak és gépfegyverrel az anya és kisgyerekek, valamint az édesapa közé álltak, nem engedve a találkozást, illetve búcsúzkodást. Az őrjöngő anyát a többi asszony, az apát pedig mi védtük a katonák dühétől. A katonák ütlegeléssel kényszeríttettek bennünket gyors tempójú távozásra, hogy mielőbb a helyszínre érjünk. Beesteledve megkezdtük a bevagonírozást. Ez abból állt, hogy mint az állatokat, vagonba kergettek, ahol az egyik oldalon egymás ölébe ülve kellett ülni, s ekkor drótkerítés fonattal beszögeztek bennünket. A vagon másik felébe lábadozó katonák jöttek, géppisztollyal nekik priccsek voltak szalmazsákkal és takarókkal. Reggel és este a drótfonatot kitépve lyukat csináltak, azon kibújva, a vagonból kiszállva szükségletünket el tudtuk végezni. Temesváron Tuba Anti talált egy cső kukoricát és egy cukorrépát, ezt a vagonban lemorzsolta és a beteg orosz katona késével a répát szétvágta, majd elosztotta közöttünk. A Kárpátokon belül hová jutottunk! Sírni, és kétségbe lehetett esni. Édesanyám, aki a temerini temetőben kisfiaddal együtt őrangyalaim vagytok, vigyázzatok reám és kérjük a Szűzanya segítségét! Az életben minden kilátástalan volt: a fűtetlen vagon, a tél közepe, állandó éhínség. Főt étel nem volt csak naponta bedobott darabka kenyér és víz. Egyedüli reménység és megnyugvás az imádság volt. Ilyen körülmények között eljött a nap, amikor a Déli-kárpátokat elhagyva a román alföldre került a vonat. Egy este felé Galacra érkeztünk, ahol megkezdődött az átrakás a széles nyomtávú vagonokba. A mi vagonunk „utasait” kijelölték az élelem átrakására, ami a szerelvény nagyságához viszonyítva nem sok, és inkább csak az őrségé és a személyzeté volt. Itt történt, hogy néhány bolgár fogoly tiszt a zűrzavarban megszökött, de helyettük ugyanannyit pótoltak az állomáson lévő románokból. A románok tiltakozása hiábavalónak bizonyult, az erő hatott reájuk. Elfáradva, sorsunkba beletörődve, a bizonytalanságba merülve mind nagyobb lett a némaság, ültünk magunk elé meredve. De ki vigasztaljon, hiszen mind egyforma elesettek voltunk, mindannyiunknak egyforma nagy volt a bánata, az élet és minden nagyon sötét volt.

Ilyen körülmények között érkeztünk Odesszába, ahol minden idegen volt nekünk és érthetően nem tudtunk örülni. Nem úgy a katonák, ők hazaértek, Azt, hogy otthon vannak, még éreztették is velünk, kíméletet nem mutattak. A vasútállomáson gyalog kísértek az odesszai börtönbe, ahol megkezdődött az átadás-átvétel. Ekkor még nem tudtuk, mit jelent az 58/9 § és társai. A börtönben kopaszra nyírtak és egy padra kellett sorba állni. Börtönőrnők jöttek és a vödörben szappanhab volt, benne korongecset. Arcunkat, hónaljunkat és egyéb szőrzetünket beszappanozták, majd újabb nők jöttek, s ki az arcot, ki az egyéb részeket borotválta a jéghideg helyiségben. Még a vacogást is megpróbáltuk visszatartani, nehogy a borotva véletlenül a nemes részt kivágja amit borotválás közben a „Natasa” kézben tartott. A fürdő áldatlan állapotban volt, a fürdővizet nem tudták szabályozni, a különböző hőfokú víz egyenlőtlenül folyt, többször a hideg, mint a meleg szinte csak arra volt idő, hogy zuhany alá álljon az ember és már abba kellett hagyni a fürdést. Közben dobálták ki a ruhát, amit hiányosan adtak vissza. A börtönállapotok rémisztőek voltak. Az élelem szinte ehetetlen. A kenyér árpalisztből sült és nem volt rendesen megsütve. A levesbe hal volt szétfőve, tele szálkával. Levest csak az evett, akinek volt edénye, vagy kölcsön kapott. A börtönlakók zömében köztörvényes bűnözők közül kerültek ki de sok volt a katonai dezertőr, öncsonkító, akik nem akartak a frontra menni és átlőtték a kezüket vagy lábukat, de voltak Vlaszovisták, németekhez átállt katonák is. A bűnözők, mivel más nem volt a ruhánkat kezdték elszedni, s ezért állandó volt a verekedés.

A börtönhelyiség padozata kőlapokból volt, így csak az segített, ha összebújtunk és a lesoványodott testünkkel egymást melegítettük és egyben védtük. Egy éjjel átvittek olyan kazamataszerű helyiségbe, ahol csak az ajtó és szellőzőnyílás volt, az egész teremben mindösszesen 15-en voltunk. Teljesen ismeretlen emberek, főleg német tisztek. Elmondták, halálra vannak ítélve. Egész éjjel mozgás volt és reggelre nem sokan maradtunk. Reggel engem visszaengedtek társaimhoz. Valószínűnek tartom, hogy valami tévedés volt, vagy valaki részéről hírmondót akartak belőlem csinálni. Az odesszai börtönben állandó mozgás volt, hozták és vitték az elitélteket. Mi is hamarosan sorra kerültünk. Újra vagonba raktak bennünket, sok volt közöttünk a „moldáv és besszarábiai” és aztán megindult a szerelvény. Havazott és hideg volt. A háború még javában tartott, így a rab szerelvény sokat várakozott a mellékvágányokon. A következő állomásunk Vinica volt. Útközben kenyeret és halat adtak, vizet pedig csak akkor, ha a szerelvény megállt és lehetőség volt rá. Ez többé-kevésbé nem állt fenn, így a szomjúság elviselhetetlenné vált. Vinicába érve az út mellől a havat felszedtük, és azt ettük szomjunk enyhítésére. A börtönben forró vizet adtak, az osztást egy porcelán mozsárba kaptuk. Amikor rám került a sor, nem törődtem vele, hogy leforrázom a szám és torkom csak nyeltem-nyeltem a forró vizet. Igaz a szám fölhólyagosodott, de fertőtlenítette a piszkos havat, amit útközben megettem. Nagyon sokan hasmenést kaptak a hótól. Vinicában a börtönviszonyok abból a szempontból volt jobb, hogy a padozat padlóból volt, így nem volt olyan hideg. Igaz, nekem a WC-ként használt hordók mellett volt a helyem.

A két hónap fogság és viszontagság nagyon meglátszott rajtam, a ruhám is gyalázatos állapotban volt. A szobaparancsnok adott egy igen elhasznált katonai köpenyt, ez az adott helyzetben nagyon jó szolgálatot tett, hiszen éjjel-nappal jól ki tudtam használni. A börtönviszonyok elfogadhatók voltak az Odesszaihoz képest. Naponta kétszer levest adtak igaz, úgy nézett ki, mint a forró víz. Az edénnyel egyszerre fatányérokat is kaptunk, melybe a levest osztották. Amikor megitta az ember, utána egy vödörben (ugyanabban a vízben) kiöblítettük. Így aztán végén sűrűbb volt a mosogatóvíz, mint a leves. Kenyeret a reggeli levessel együtt adták, ezt mindjárt megettem és csak a délutánra vártam. Ekkor Kalmár Sanyi egyikünk kenyerét eladta. Mivel naponta lehetett valamit pénzért venni, fokhagymát vettünk. A foghagymával bedörzsöltük fogolytársaink kenyerét is némi ellenszolgáltatásért, mely egy darabka kenyér volt így újra tudtunk kenyéradagot eladni. A vinicai börtönben is állandó mozgás volt, foglyok mentek, foglyok jöttek hírekhez jutottunk általuk. A börtönparancsnok újságból is olvastatott, fel innen tudtuk meg, hogy Magyarország területén április 4-én megszűntek a harcok. Európában még állt a háború, ugyanakkor a Távolkelet is lángokban állt. Vinicában ért bennünket az európai háború vége május 9-én. Az általános vélemény az volt, hogy amnesztia lesz és idegen nemzetiségűeket hazaengedik. Erre vártunk még akkor is, amikor megkezdték kiszállítani az embereket a vasútállomásra. A csalódás akkor ért bennünket, amikor a vonat kelet felé indult.
A szerelvény négytengelyes kocsikból állt, áramfejlesztővel felszerelve. A szerelvények elején és hátulján fényszórókkal, az ütközőkön karfákkal ellátott hely az őrséggel. Az ajtónál a vonat egyik oldalán, nyíláson tölcsérszerű bádogot szögeztek, az volt a WC. A vagon két végében deszkából fekvőhelyek voltak kialakítva, ezzel is növelték a férőhelyet. Persze ide kerültek a kiváltságosok. Amikor a szerelvény megállt, a katonák fakalapácsokkal végigverték a vagon deszkáit, félve attól, hogy a foglyok megbontják. Naponta létszámellenőrzést is tartottak, amely úgy történt, hogy a vagon egyik végéből középen állva fabunkóval számolták át a foglyokat. Harkovban egy személy kidobott egy papírlapot a nevével, ezt a katonák meglátták, beazonosították és a vagonunkban, addig ütötték, míg mozgott. Ilyenkor újra számoltak és a bunkóból bőven jutott nekünk is. A távolkeleti háború még folyt, ezért a katonai szerelvények elsőbbséget élveztek, mi a mellékvágányokon vesztegeltünk a bezártság szörnyű volt ugyanakkor a jövőtől való félelem is kínzott bennünket. Penzába engedtek ki bennünket először a vagonból. Itt megfürödtünk, mosakodtunk és fertőtlenítették ruháinkat. Búzából őrölt lisztből sült kenyeret kaptunk mely nagyon jó volt. Amikor újra elfoglaltuk helyünket a szerelvényen, a vonat indult tovább. Nem sejtettük, hogy még nem vagyunk túl az út felén. A vonat meg rendületlenül ment velünk kelet felé. Csak a halottainkat vették ki közülünk. Elértük a Volga partot Kujbisevnél és közelítettük az Ural-hegységet. Az Ural-hegységnél a kocsiból kinézve egy hatalmas obeliszket láttam, nyugati oldalán Európa, a keletin Azija felirattal. A körülmények ezt később igazolták.

Vonatunk, amikor szabad volt a transzszibériai vonal, rendületlenül húzott kelet felé, Ufa, Cseljabinszk, Omszk, Novoszibirszk irányába. Harmincöt nap utazás után megérkeztünk a Marienszk központú (Sziblag) Szibériai lágerek, Berkul 6. sz. táborába.

http://web.archive.org/web/20100411062407/http://www.gulag.hu/zsunyi/04.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/3.)

2013-07-28T08:23:00.001+02:00

3. A Háború

1944. október 8-án borongós őszi délelőtt indultunk kilencen Temerinből. Útközben egy német üzemanyag szállító jármű felvett bennünket és Kiskunhalasig elhozott nyolcunkat. T. K. Szabadkán meggondolta magát és visszaindult. Több mint 10 év után tudtam meg, hogy eltűnt. Kiskunhalasról vonattal Budapestre utaztunk, este érkeztünk és a Continental Szállón kaptunk helyet. A berendezés szörnyű állapotban volt, az ágynemű hiányzott, saját pokrócokban aludtunk a poloskák társaságában. A következő nap légiriadó volt, azután este Dunaharasztiba mentünk a HÉV-vel. Itt találkoztunk egy a férjét váró, korábban Erdélyből menekült fiatalasszonnyal. Férje a csepeli gyárban dolgozott és elhelyezett bennünket éjjelre. Budapesten kétfelé váltunk és öten maradtunk. Az utolsó készletében lévő krumpliból vacsorát csinált és jó szívvel adta.

Mivel Budapesten állandó légiriadó volt, ezért azt ajánlották, hogy menjünk Balatonfüredre a hajógyárba. A vonat Székesfehérvárig közlekedett ugyanis a vasútállomást bombatámadás érte és romokban hevert. A Romkertben ért bennünket a Horthy proklamáció, melyet egyik nyitott ablaknál hallgattunk végig a rádióból. Az ősi kövek között elmélkedtünk a jövőről. De sajnos nem láthattuk a jövőnket. Indultunk tovább és megérkeztünk Balatonfüredre. Lakást a Csók utca 6. számú villában kaptunk. A tulajdonos idős néni volt, aki emberségesen fogadott bennünket. Az első napokban alkalmi munkából éltünk. Ám a jegyrendszer miatt el kellett helyezkedni. Így kerültünk a hajógyárba, ahol a dolgozók nagyon barátságosak voltak velünk. A munkát az állandó légiriadó zavarta meg, ilyenkor a domboldalakon húzódtunk meg. Állandó katonai mozgás volt. Itt találkoztam Varga Imrével, a temerini kántorral. A hajógyárban munka alig akadt, mindenki bizonytalankodott. Egyszer felkeresett bennünket Klibán Bandi és Petró Sanyi barátom és közölték, Budapesten tudnak rólunk, délvidéki menekültekről és várnak reánk. Révész Pistával velük mentünk.

Egy hét budapesti tartózkodás után katonákkal, 4-6 fővel kiegészítve a Székesfehérvár-Balatoni vonalra vittek felszerelve, páncélököllel, tányéraknával, robbanóanyaggal és különböző fegyvert meg élelmet is kaptunk. A tűzkeresztségen, a füredi úton amerikai vadászgép támadásakor estünk át.

Elképzelések szerint csónakokból tutajt csinálva Révfülöpnél kísérleteztünk először a szovjet csapatok háta mögé kerülni ez azonban nem járt sikerrel. Pár nap múlva levittek Marcaliba és 1944. dec. 22-23.-ra virradó éjszaka léptük át a frontfonalat. A felszerelést ránk osztották, egy 6-8 fm létrát, melyre egy szál deszka volt szögezve s azt két sorba állva és vállon vittük felváltva. Erre azért volt szükség, miután ezen a területen árokrendszerek voltak ezt híd helyett használtuk. A gondot az adta, hogy a szovjet csapatok szinte állandóan fénylövedékeket lövöldöztek (Sztalingyertya), ilyenkor a földre feküdtünk, és így a haladás igen nehezen ment.

Így értünk a niklai erdőbe, ahol ránk virradt. Az erdőben megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az alakulat éjjel ketté szakadt, és mi vezetők nélkül maradtunk. Az avarban álcáztuk magunkat és felderítőkkel megpróbáltunk összeköttetést teremteni a bajtársainkkal. Ez nem sikerült, mert közben foglyul ejtettünk három szovjet katonát. akik valószínű felderítők voltak. Mi délvidéki fiúk tudtunk velük beszélni. Kétségbe voltak esve. Pálinkával kínáltuk őket, ittak és mindjárt oldódott bennük a feszültség. Elmondták, nagyon sokan vannak, és támadásra készülnek. Közben társainkat fölfedezték és harc kezdődött közöttük. Hogy hányan haltak meg sosem tudtuk meg.

Amikor mi láttuk, hogy helyzetünk kilátástalan, megkértük a három szovjet katonát, hogy kísérjenek a szovjetparancsnokságra. Ők ezt megtették!

Fogságba estem

Amint kiértünk az erdőből, körbe fogtak bennünket az oroszok. Mindenünket elszedték, még személyes tárgyainkat, órát, fényképet, evőeszközt, élelmet és egy kanális mellé kísértek, ami nem messze folyt az erdő szélétől. Arra az álláspontra helyezkedtek a szovjetek, hogy ki kell bennünket végezni. Beszélnünk nem engedtek és a tisztek nem voltak hajlandók tárgyalni velünk.

Nehéz időket éltünk át, már kezdett sötétedni, amikor egy magas rangú tiszt érkezett és határozott sorsunkról. Bekísértek bennünket egy házhoz és aztán egész éjjel folyt az adatfelvétel és a kihallgatás. Egy szobába zsúfoltak be és egyenként történt tolmács közreműködésével a nyilvántartásba vétel.

Reggel csoportokban tehergépkocsi platóra kellett feküdni, majd ponyvát terítettek ránk, s erre álltak vagy ültek a kísérő őrök, nem törődve, hogy az emberen állnak vagy ülnek. Ennél is kellemetlenebb volt a bizonytalanság, mivel nem tudtuk, hova visznek és mi lesz velünk. Amikor megérkeztünk Kaposvárra egy szuterén(alagsor)-ba tereltek, itt őriztek bennünket. A helyiség előttünk is fogolyszállás lehetett, mert tetűvel fertőzött volt, így néhány nap múlva mi is tetvesek lettünk. Tisztálkodási lehetőség nem volt. Itt kaptunk először enni szárított káposztalevest és katonai kenyeret. Napi kétszeri étkezésünk, mely főleg káposztalevesből állt egy darabka kenyérrel kiegészítve. Reggel és este lehetett vécére menni. Nem volt nyugtunk, mivel állandóan kihallgatásra vittek bennünket. A kihallgatásoknál civil tolmács volt, magyarnak mondta magát, Kovács néven mutatkozott be és azt állította, hogy pécsi. Jóindulatú volt velünk szemben, minden tőle telhetőt megtett érdekünkben. A kihallgatást a saját elképzelése szerint tolmácsolta, ha valami olyat mondott az ember, amit szerinte nem kellett volna, figyelmeztetett, hogy arról hallgassunk. Csodát tenni azonban ő sem tudott.

Az elképzelésem az volt, hogy letagadok mindent azt állítottam, hogy a füredi hajógyárba dolgoztam és Temerinbe akartam haza menni, ezért csatlakoztam alakulatomhoz. Mivel ezt a kihallgatást végző kapitány nem akarta elhinni én pedig váltig kitartottam állításom mellett, külön záratott, egyedül egy pincébe. Hiába dörömböltem. A sötét, hideg pince, melyben még szalma sem volt, megtette a hatását. Két éjjel és egy nap után a kihallgatáson, tolmácsunk rábeszélésére elvállaltam, hogy az alakulathoz tartozom. Ezután az ítéletig békén hagytak. Egy napon fényképész hadi tudósító jött és különböző egyéni és csoportos képeket készített rólunk, mint diverzánsokról. Kinézetünk, mivel tisztálkodni nem lehetett, ijesztő volt. Erről ők tehettek, a hajunkat a szemünkbe húzták, mosolyogni nem volt kedvünk, elképzelhető milyen hatást váltottunk ki a Krasznaja Zvezda vagy a Pravda oldalán. Életemben annyi tetűt még nem láttam. Más elfoglaltság híján egész nap tetvészkedtünk, mégis tele voltunk tetűvel. Az alsónemű második hete rajtunk volt és szörnyű piszkos volt. Ilyen körülmények között ünnepeltük a Szentestét és Újévet. Az éneklést a katonák nem engedélyezték, így csak dúdoltuk a Mennyből az angyalt. Kimondhatatlan érzés volt a családra gondolni, és fájó szívünket érezni.

1945 január 11-én a szokásos káposztaleves elfogyasztása után átszállítottak bennünket a nem túl messze lévő iskolába és itt találkoztunk azokkal a sorstársainkkal, akikkel együtt indultunk, de külön kerültek a harc után fogságba, és az ítéletig külön voltak tőlünk. Újra iskolapadba kellett ülni, ahol volt idő elmélkedni a jövőről, arról, hogy milyen lesz a „bizonyítvány”. Az elmélkedésemet katonatisztek, hadbírók bevonulása szakította meg. Bemutatták a bíróság tagjait, még védőt is állítottak egy altiszt személyében. Az ítélethozatal szépséghibája az volt, hogy az egészből semmit sem értettünk, Nem túl hosszú idő után elkezdték a neveket olvasni és kézzel mutatni, ki mennyi évet kapott. Sajnos az adott helyzetben ezt felfogni képtelenség volt. A legszörnyűbb a köztünk lévő halálra ítéltek helyzete volt, mivel ekkor kezdtünk rádöbbenni, hová jutottunk és most mi lesz velünk. Sok elmélkedésre nem hagytak időt, visszakísértek a Füredi út 13. szám alá a pincébe és közölték, hogy ha a halálra ítéltek közül valaki szökni próbál, vagy hozzá segítjük, mindannyiunkat kivégeznek. A halálraítélteknek mindegy volt, nekik úgy is meg kell halni, de a többség élni akart és ragaszkodott az élethez, kezdett hát bomlani az összetartás. A rettenetes állapotnak a frontvonal mozgása vetett véget. A környéken található összes foglyot konvojra terelték és erős katonai kísérettel a nagyobb helységeket elkerülve gyalog Pécsre hajtottak. Útközben sokan izommerevedést kaptak és képtelenek voltak menni, mivel elhagyni egymást nem lehetett, két főnek a harmadikat vinni kellett.

http://web.archive.org/web/20100411062402/http://www.gulag.hu/zsunyi/03.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/2.)

2013-07-28T07:59:00.001+02:00

A templom elé emlékművet emeltek. A magyar anya mellett egyik oldalon a kislány és kisfiú, s átkarolja őket a karjaival. Feje fölé Sajó Sándor verséből készül egy idézet:

„Magyarnak lenni tudod, mit jelent?

Küzdelmet, fájót, véges végtelent.”

A szobor előtt, alakzatban mindig díszmenetben mentünk. Sajó Sándor versének idézete egész életemben elkísért és tudom, mi a sorsom, és miért a szenvedés.

A polgári iskola elvégzése után újra kísérletet tettem és beiratkoztam az újvidéki gépipari technikumba, ezt a tervem azonban a háború megakadályozta. Közben átéltem életem legnagyobb tragédiáját: 50 éves korban hirtelen meghalt édesanyánk. Nem volt, aki főzzön, mosson, és a házimunkát elvégezze. A családban mindenkinek a reá eső munkát kellett csinálnia. Az első időben némi segítséggel megtanultunk szerényebb ételek elkészítését. Keserű volt a falat, mert az anyai szeret hiánya, megszűnt az összefogó erő, ami a családot egybe tartotta. Édesapánkra a gondok és bajok tömege nehezedett és tették szinte elviselhetetlenné sorsunkat, életünket. Engem magához vett apai nagynéném és családja, így tudtam a községházán elhelyezkedni és keresetemmel a család anyagi gondjain segíteni. A háború miatt bevezették a jegyrendszert, amit a lakosság tudomásul vett. A falusi emberek az élelmiszer szempontjából általában önellátóak voltak, abban az időben 1944 nyarán Újvidékről előadók és szervezők jöttek a faluba. És szűk körben ismertették a hadi helyzetet és a várható eseményeket.

Megalakították az ABIT-szervezetet. Antibolsevista Ifjúsági Tábor néven, mely a Keleti Harcvonal Bajtársi Szervezetének ifjúsági tagozata volt. Nem volt cél a tömeges növelés mert, a jövő bizonytalan volt, de könyvekkel és sajtó cikkekkel elláttak. Előadást tartottak a Szovjetunióról és a világforradalomról. Ekkor már a szovjet csapatok megközelítették a Kárpátokat. Megragadta a figyelmemet az egyik könyv, mely a pánszlávizmust ismertette és nem tett különbséget a cári Oroszország és a Szovjetunió között. Ismertette a Duna-medence helyzetét és a környező szomszéd szláv népek érdekeit, és itt van a magyarság és románság egymásnak uszítva.

Éltünk mi a szláv horvátokkal 800 évig békében együtt mégis egyesültek a szláv testvéreikkel, vagy a szlovákok a csehekkel. Végül szétdarabolták az országot, és nem vették figyelembe, hogy egyes területek etnikailag hova tartoznak. Nem vették figyelembe, hogy ez a nép Európa védőpajzsa volt. Egy másik könyv olvasása belső rémületet okozott. Egy német mérnök gyárépítésen dolgozott, a Szovjetunióban letartóztatták, és mint kémet 10 évre ítélték. Büntetése után hazakerült. Fogságát leírta és magyar nyelven is megjelent. „Tíz év a vörös pokolban” címen. Az élet szomorúsága az volt, hogy fél év után már bőrömön tapasztaltam, éreztem a szovjet birodalom önkényét. Amit a könyvben leírt, azt ugyanúgy én is 9 évig át kellett, hogy éljem, talán sok esetben még embertelenebb körülmények között, küszködve az éhínséggel, szibériai hidegben, nem megfelelő, hiányos ruhában, gyógyellátás nélkül. A katonai behívók meg jöttek és néha betegen vagy sebesülten leszerelés is volt. Nem sok jót hallottunk, tőlük éltük szomorú, nehéz életünket. Jött az elsötétítés, a szórakozóhelyek alig működtek. Nappal meg a légiriadó, jöttek az amerikai nehézbombázók az őket kísérő vadászgépekkel. A rádió állandóan ismételte Baja-Bácska légiriadó! A kertekben bunkereket ástunk. Kinn voltunk a határban, amikor fejünk fölött repült egy nagy létszámú csapat, még megszámolni sem tudtuk, annyian voltak. Arra figyeltünk föl, hogy valamit ledobáltak, elég lassan értek lefelé. A földre esve megállapítottuk, hogy üzemanyag póttartályok. Benne néhány liter üzemanyaggal. A mindennapi elfoglaltság mellett is nehezen teltek a napok. A bizonytalanság „mi lesz velünk” mindenkire rányomta a bélyegét. Visszajönnek a szerbek és vége lesz az álomnak, mely csak néhány évig tart? A híreket, amit kaptunk, semmi jóval nem szolgáltak. Megjelentek a menekültek. Semmi jót nem remélhettünk, Délvidék sok nemzetiségből tevődik össze, így érthető, hogy a nemzetiségek érdeke is más-más.

Nem a béke uralkodott, hanem a nacionalizmus. Megfigyeltem, hogy amikor a bennszülött szerb Rádó bácsival beszélgetett apám, akivel a Monarchia alatt együtt voltak katonák, és a jugoszláv éra alatt szinte elviselhetetlen volt a helyzet.

„Látod, Rádó, azért Monarchia alatt jobb volt”, mire Rádó bácsi a kinyitott tenyerét a másik kezével ketté felezve mutatta, hogy a kenyér legyen bár ilyen kicsi, de a király legyen szerb.

Ezt sokszor elmeséltem, amikor látja a sok elégedetlen magyar testvért az ember ugyanis soknak mindegy ki és hogy irányítja az országot, csak ő legyen elégedett, még a jövő sem számít. Nap, mint nap a gondolat és beszéd az volt, mi legyen, menni vagy maradni. Lassan elmúlt a nyár és megjött az ősz. Az anyaországból ott dolgozó személyek a családjukat haza küldték és ők is készenlétben voltak, a frontvonalról meg semmi megnyugtató hír nem jött. Minden nap közelebb került a front. Határoztunk, elhagyjuk a szülőfalut és eljövünk. Édesapám és testvéreim maradtak. Előtte kimentem a temetőbe búcsút venni édesanyám és testvérem sírjától, „úgy éreztem a szívem szakad meg”, kértem lélekben legyenek velem és imádkozzunk egymásért. Nagyon nehéz volt elszakadni a bátyámtól és két fiatal segítségre szoruló öcsémtől. De a legnehezebb mégis az édesapámtól volt. Úgy éreztem ilyen búcsút nem lehet kibírni lelkileg. Kérdések kínoztak: „Hova visz a sors? Mi lesz velem a szülőházon és falun kívül, ahol senkim sincs, és mi lesz a szülőhazával? Tud-e segíteni? Hol fogom ezután álomra hajtani fejemet?” Merengésemben megzavart a templomunk harangjainak zúgása. Csak nem minket siratnak, kik eljövünk a bizonytalanságba. A harangok szavát később is hallani véltem és ez mindig megnyugvást adott. Treszka néném és sógorom közben egy zsákból hátizsákot csináltak. Treszka néném pogácsát is sütött és a sonka mellé az is bekerült egy egész házi kenyérrel. Ilyenkor érzi az ember, milyen nehéz búcsúzni még a házi állatoktól, a tárgyaktól is, melyek az emberhez nőttek. Ahogy múlt az idő, mind több személy hagyta el a vidéket. A néhány éve ide telepített székelyek is újra nyakukba vették a világot. A sok fiatal és kisgyerek, de az idősek, kiknek a béke és megnyugvás kellett volna, betegen elmentek a bizonytalanságba, nem sejtve, hogy egy részüknek ez lesz a végső útja és a bosszúállás áldozatává fog válni sorstestvérükkel, együtt magyarok. Vörösmarty Mihály a Szózatban megírta. „Itt élned, halnod kell.” Az, hogy ki fog élni, és ki fog halni, ezt a bizonytalan jövőben látni nem lehetett. A szőregi útnál kezdtünk gyülekezni, elég sokan összejöttek elbúcsúzni. Ide jött a baráti körből sok leány, ők maradnak, de mi lesz velük, mit mondjunk egymásnak, hiszen olyan fiatalok vagyunk. Mindig szerettem volna világot látni, tanulni, ez azonban nem sikerült. Ekkor még nem sejtettem, hogy most fogom a világot annak is az árnyoldalát sok millió embertársammal együtt meglátni.

http://web.archive.org/web/20100411062357/http://www.gulag.hu/zsunyi/02.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (16/1.)

2013-07-28T07:54:00.000+02:00

1. Gyerekkorom

Az ember idős korában sokat gondol az elmúlt időre. Én is így vagyok vele. Magam előtt látom a múltamat. A Jóisten akaratában megnyugodva jártam a sors útját. Azt az időpontot tudom elsőként felidézni emlékezetemben, amikor nem voltam több 5-6 évesnél és édesapám lovas kocsival kivitt a tanyára. Szüleim ebben az időben kétlaki életet éltek. Télen a faluban laktunk, nyáron meg a falutól 6 kilométerre tanyán. Kora tavasszal kitakarították és meszelték, majd az egész család a tanyára költözött. Egy ilyen alkalom volt, hogy két bátyám és két öcsém édesanyánkkal a faluban maradt. Így a sárga lóval, amelynek Mirza volt a neve, ketten mentünk a tanyára. Hogy meg ne fázzak a tavaszi hűvös időben, édesanyám féltő szeretettel még a gyapjú kendőjét is reám kötötte, pedig szívének melege egész életemben velem volt és védett. Útközben legnagyobb örömömre még a gyeplőt is kézbe kaptam, és az igen szelíd lovat én hajtottam. Amikor kifogtuk a lovat még a hátára is ülhettem. Ez az idő a tanyai élet fénykora volt. A megélhetést az apró gazdaságokban leginkább az állattenyésztés biztosította, főleg a baromfi. Örömünk teljes volt, amikor a kotlóstyúk alatt megjelentek a kiscsibék vagy a kiskacsák. Nem volt ismeretlen a liba, a pulyka és a gyöngytyúk sem. Bátyáimmal néha el kellett mennünk a nem túl messze lévő Jegricska (Nagybara) folyóhoz, az ott levő csatorna mellékvizére békalencsét szedni és hozni a baromfinak. Eközben láttuk, hogy Palcsi bátyám hogyan fogja a halcsikot. Megtanított fűzfavesszőből varsát kötni és megengedte, mivel a vizes terület az övé volt, hogy mi is fogjunk halcsikot, amit aztán a testvéreimmel meg is tisztítottunk. Ez úgy történt, hogy vödörbe tettük és sót szórtunk rá. Kinézetre olyan volt, mint a kígyó, de azért szemmel meg lehetett különböztetni. Többszöri átmosás után a belét kivettük, majd paprikás lisztbe forgatta tepsibe rakta édesanyánk és megsütötte. Fenséges étel volt. Nélkülözhetetlen volt a sertés és szarvasmarha, egyes helyeken néhány birka. A tehéntejet fölözőgéppel lefölöztük, a tejfölből köpülővel vajat készítettünk. A tej keverve lett a birkatejjel, így készült házilag a trappista sajt.

Ahogy nőttünk, be kellett segíteni kisebb testvéreink felügyeletébe, valamint a jószágállomány gondozásába. Az állatok itatását a gémes kútból mi végeztük. Szabad időben legeltetni is kellett, közben tankönyvből tanultunk. Iskolába 6 kilométerről jártunk, többnyire gyalog, menet közben csapattá verődve. Rossz idő esetén lovas kocsival mentünk. A cipőnek nem tett jót a makadámút és a rongylabda rugdosása. Ilyenkor előjött a lábam ujja.

Bölcs előrelátással szüleim megbeszélték a suszterral, hogy hazafelé jövet az iskolából bemegyek hozzá, és megcsinálja a cipőmet. Akkor találkoztam a suszterszékkel, melynek három lába volt és kényelmes ülőalkalmatosságnak ítéltem meg. Péter bácsi, a mester, szerszámaival mestermunkába kezdett. A cipő orrának belseje napfényre került, s én elámulva néztem, hogyan foltozza és talpalja újra a hasznavehetetlen lábbelimet. Egy idő múltán suviksszal kikenve, kifényezve teljes volt a mestermunka.

Ünnep volt a mikor édesanyánk kenyeret sütött, s ekkor lángost és kiscipót is készített nekünk. A lángost tejföllel ízesítette meg, ami a kemencében belesült a tésztába és fölséges ízt adott a neki. Amikor a tehenet fejte jó anyánk, mi a bögrénkkel vártuk a friss tejet. Egy bögre tej kenyérrel és meg volt a reggeli, sokszor még a vacsora is. Zöldségfélék és a baromfihús minden igényünket kielégítették.

A negyvenes évekig még rádió sem volt. Sok este Gobor Károly bácsi felment a tanyáján a szalmakazalra, akkor a környéket elárasztotta a tárogató hangja:

„Krasznahorka, büszke vára,
ráborult az éj homálya,
tornyok ormán az ősi szél
régmúlt dicsőségről mesél
Rákóczinak dicső kora
nem jön vissza többé soha.”

Hallgattuk a kedves zenét, és a szívünk megtelt a sok szép magyar nóta dallamával és örök nyomot hagyott bennünk. A tantestület úgy határozott és kérte szüleimet, hogy Szabadkára, a magyar nyelvű gimnáziumba jelentkezzem a négy elemi iskola elvégzése után. Nagy izgalommal és örömmel vártam, az indulás napját. Édesanyám egy csirkét kirántott és szakajtóruhába kötötte a friss kenyérrel együtt. Egy Szabadkán tanuló nagydiák kíséretébe többed magammal vonatra ültünk. Életemben először történt ez velem. Elképzelni sem tudtam a tanya után milyen lesz a város. Ültem a fapados vonaton és néztem a tájat. Megtéve a 100 kilométeres utat azt hittem, a világ másik végére kerültem. Az állomáson leszálltunk és a Palicsi út 25 sz. alatti kollégiumba mentünk. Az idő kora ebéd után volt, s ekkor a nagyfiú Vecsera úgy határozott, hogy villamossal kimegyünk palicsi fürdőre fürödni. A lábam a földbe gyökerezett, amikor megláttam a nagy vizet a sok fürdőzővel és rádöbbentem, hogy nincs fürdőruhám, a kevés pénzem sem költhetem a nélkülözhető fürdőzésre és fagylaltozásra. Szóltam Vecserának, hogy visszamegyek a kollégiumba, megengedte. Útközben nagyon megfigyeltem a palicsi utat, majd leszállva megnéztem városháza tornyos épületét, utána pedig a templomban mély áhítattal kértem a Jóisten és Szűzanya segítségét családunkra. Időközben megéheztem, ezért a kollégiumba mentem, ahol a szakács nénik sok szeretettel fogadtak. Örültek, mikor látták, milyen jóízűen fogyasztom remekművüket, a paradicsomos káposztát.

Szabadkán felvételi vizsgán kellett részt vennem. Nagyon sokan voltunk a Délvidékről. Az eredményhirdetéskor három személy nevét kiemelték, köztük az enyémet, akiknek ősszel itt kell kezdeni. Ősszel azonban szüleim nem tudták vállalni a költségeket, így nem mehettem Szabadkára és folytattam iskolámat az elemiben. Édesapánk esténként sokat mesélt az első világháborúról, 1914-től amikor a Galíciában harcolt, majd átkerült a Doberdóra, ahol részt vett az isonzói csatában és megsebesült. Itt rakta le a magyar hadsereg a fegyvert az olaszok előtt. A fogságból megszökött és hazajött. Szülőföldjét a szerbek megszállták, és létre hozták az SHS Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot. Az élet nem volt könnyű. Az 1934-es év II. Sándor király Marseille-i meggyilkolását és a gazdasági világválságot a magyarság nagyon megérezte, mert a végrehajtók állandóan jártak és elhajtották a tehenet. Ilyenkor nem csak a borjú bőgött és kereste az anyját, hanem mi gyerekek is sirattuk. Az iskolában és hivatalokban megjelentek a zománcos táblák rajtuk a király utolsó szavai: „Csuvajte Jugoszláviju” „Őrizzétek Jugoszláviát”, valamint „Govori podrzsavnom jezikom”. „Beszélj az állam nyelvén”. Voltak olyan helyek, ahol a nemzetiséggel ezt betartatták. Később, amikor újra magyar fennhatóság alá került a terület a táblára felhívták a szerbek figyelmét, hiszen „ti raktátok fel”. Bámészkodva néztük a jugoszláv hadsereget, hogyan építi a betonbunkerokat északra néző kilövőnyílásokkal.

Azért a természeti csapások sem kíméltek bennünket. Visszaemlékezésemben van egy fagykár, mely főleg a hasban lévő kalászosokat érte 100 %-ban. Ennél még borzasztóbb volt a betakarítás utáni ítéletidő, amikor a szélvihar a tanya tetejét lesöpörte a fenntárolt búzával együtt, nem kímélve a szalmakazlat és a fákat sem. Az újjáépítés költségét és az elveszett gabona, élelem és vetőmag előteremtését nagyon megnélkülözte a család.

Mély nyomot hagyott szívemben a vallásosság, nap és nap várva az egyházi ünnepeket a karácsony a betlehemi jászollal, a kis Jézus szegénysége, a húsvét a szenvedéssel, végigjárva a stációkat. Mi is odaadással viseltük sorsunkat és vártunk egy jobbra. Temerinben, szülőfalumban mindig nagy ünnep az Illés-nap, mely 1853 óta fogadott ünnep. A szabadságharc alatt elpusztult a falu. A visszatelepült lakosok a sorscsapások alatt e napra ért pusztító vihar után tettek a Jóistenhez fogadalmat. Ilyenkor a hálaadás mellett különböző népszínműveket adtak elő általában alkalmi szereplőkkel.

A nagyvilág híreit az újságok hozták, mi az újságok közül megjelenő Reggeli Újságot olvastuk. Foglalkozott kül- és belpolitikával, gyermekeknek is volt hétvégi oldala. A nagyvilág eseményei akkoriban arra késztették édesapámat, hogy rádiót vegyen. Az első rádió akkora volt, hogy alig fért el a sublót tetején. Nyitható fedelét, felnyitva látni lehetett, a rádió számunkra bonyolult szerkezetét. Lecsukott tetejére, pedig a különálló hangszóró került. A háztetőre hosszú póznákra antennahuzalt feszítettek. Az áramforrás egy kazettába berakott 40 db lapos elem volt, valamint egy kezdetleges kis akkumulátor szolgáltatta. Nagyanyám nem tudott vele megbékélni mondván, hogy ebben az ördög lelke is benne van. Sokszor még a szomszédok is átjöttek hallgatni, amikor Magyari Imre vagy más zenekarok játszottak, Cselényi József, László Imre énekelt, de a komolyzenét is egyéb műsorokat is meghallgatták. A fő hangsúly azonban a napi híreken volt. A Népszövetségben zajló események, a Szudéta vidék, a német és cseh tárgyalások, a dancigi helyzet. Bécsi döntéssel 1938-ban a Felvidék, 1939-ben Kárpátalja, 1940-ben Erdély egy részének visszatérése és 1941 áprilisában Jugoszlávia fölbomlása. A soknemzetiségű hadsereg megindult hazafelé az út mellé dobálva hadfölszerelését. A felnőtteknek külön gondot jelentett ennek összeszedése. Nagy élmény volt az újvidéki Duna-hidak fölrobbantása, a jugoszláv hadsereg részéről. A hidakkal egyszerre akarták az újvidéki Báni palotát is felrobbantani, de ennek a robbanószerkezethez vezető zsinórját sikerült elvágni, így a palota a városközpontban megmenekült. A környéken lévő betelepült lakosság és a honvédség között több helyen incidens alakult ki, mely oda vezetett, hogy a telepes lakosság elköltözött. Helyükre Bukovinából telepítették be a székelységet. Ősszel megnyílt a polgári iskola és itt folytattam az elemei iskola után. Ez egy teljesen más világ volt. Először hallottam Árpád fejedelemről, Szent Istvánról, a honfoglalásról, Petőfi Sándor verseit magyarul és nem Alekszander Petrovicsot szerbül. Létrehozták a levente szervezetet, ahol hetente volt továbbképzés, elméleti, alaki főleg, elméleti melyre nagy szükség volt. A tanyákról megjött fiatalság nevelése nagy hiányt pótolt.

http://web.archive.org/web/20100409060254/http://www.gulag.hu/zsunyi/01.htm

Magyar sorsok a gulagban. Zsúnyi Illés: Nehéz idők (előszó)

2013-07-28T07:46:00.001+02:00

Stark Tamás : Előszó

Közvetlenül a második világháború után a szovjet politika és propaganda egyik legnagyobb sikere annak elhitetése volt, hogy a kényszermunkatáborokban lévő külföldiek mind hadifoglyok illetve háborús bűnösök. Mivel a német és a vele szövetséges hadseregek a visszavonulás során valóban hatalmas károkat okoztak, a katonák sorsa a nyugati közvélemény érdeklődését nem kelthette fel. Magyarországon, akárcsak Németországban, természetesen más volt a helyzet. A foglyok sorsa, hazaszállításuk kiharcolása és megszervezése a magyar belpolitikai élet egyik legfontosabb kérdése volt a háború utáni években. A magyar sajtóban és a hivatalos dokumentumokban is csak „hadifoglyok”-ról volt szó, bár az országban mindenki tudta, hogy a szovjet fegyveres erők a civil lakosság egy részét is kiszállították. A kommunista hatalomátvétel után még az eufémikus „hadifogolykérdés” is tabu lett és többszázezer magyar sorsa csak a rendszerváltás után került ismét a politika illetve a tudományos kutatás látókörébe.

1997-ben Dupka György és Alekszej Korszun a kárpátaljai deportálásokkal kapcsolatos korabeli dokumentumokat adta közre. A kelet-szlovákiai elhurcolások történetéről Dobos Ferenc írt, míg az Erdélyben élők tragikus sorsát a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség által kiadott Fehér Könyv tárta fel. Zialbauer György a magyarországi németek elhurcolásának történetét írta meg. A fogoly sors átfogó bemutatására eddig Füzes Miklós, Bognár Zalán, Domokos József és e rövid előszó szerzője vállalkozott.

A közelmúlt megismerésének elsődleges forrásai azonban mégis a visszaemlékezések. Az elérhető hivatalos dokumentumokon kívül a kutatók is elsősorban ezekre támaszkodnak munkáik írásakor. Közvetlenül a rendszerváltás után még számos túlélőt sikerült megszólaltatni. Szebeni Ilona író 44 Bodrogközből elhurcolt nő sorsát adta közre interjú kötetében. Rózsa Péter a Nyírségből deportált túlélőkkel beszélgetett. Ártatlanul elítélt fiatalok kálváriáját rögzítette Szente Zoltán. Herczeg Mihály egykori hódmezővásárhelyi leventék visszaemlékezéseiből szerkesztett kötetet. A meghurcolt nőknek és férfiaknak Sára Sándor valamint a Gulyás testvérek dokumentumfilmekben állítottak emléket. Valódi hadifoglyok, kényszermunkára elhurcolt polgári lakosok, hamis vádakkal elítélt egykori rabok tucatjai írták meg visszaemlékezéseiket és a munkák egy része könyv alakban is megjelent. A szemtanú irodalom Zsúnyi Illés könyvével is gazdagodott. A szerző saját tapasztalatait mondja el, de történetéből a magyar foglyok százezreinek sorsát ismerhetjük meg.

Hogyan történhetett meg mindez?

Az eredeti dokumentumokból, valamint a nemzetközi szakirodalomból világosan kiderül, hogy, ami a szovjet megszállás első hónapjaiban Magyarországon történt, az nem egyedi jelenség volt, hanem az elfoglalt területeken folytatott szovjet politika szerves részét képezte.

1939 őszén a Lengyelország elleni szovjet támadás során mintegy 250 ezer lengyel katona esett fogságba. A közkatonák egy részét idővel szabadon bocsátották, de mintegy 40 ezer fogoly kényszermunka táborba került. Az elfogott tisztek közül mintegy 14 ezer főt 1940 nyarán kivégezték. A németek által megszállt területekről menekültek közül 145 ezer civilt a táborvilágba szállítottak és körülbelül 10 ezren a GULAG-on végezték. Ugyancsak „társadalmilag veszélyes elemek”-nek tartották és letartóztatták, majd elítélték a lengyel államigazgatás tisztviselőit. Több tízezer nemkívánatos lengyel elkerülte a hadifogoly és internáló táborokat, valamint a GULAG-ot, de rájuk a kitelepítés várt. Biztonsági okokból Kazahsztánba deportálták az elitéltek családtagjait, mintegy 60 ezer főt. Ugyancsak a szovjet hatalom megerősítését szolgálta a húszas évek elején érkező lengyel telepesek kitelepítése nyugat-Szibériába. Ez az akció 140 ezer embert érintett. 1941 tavaszán 86 ezer lengyelt a határzóna „megtisztítása” miatt szállítottak a Szovjetunió belsejébe. Hasonló tisztogatások zajlottak az elfoglalt Baltikumban és Besszarábiában.

A szovjetek 1944/45-ben, a kelet-európai térségben ott folytatták, ahol 1941-ben kényszerűen abbahagyták. Különbség azonban, hogy míg 1940/41-ben a polgári lakosság egy részének az elhurcolása elsősorban politikai célból történt, addig a háború utolsó évében végrehajtott deportálások célja a Szovjetunióhoz csatolt területek etnikai arculatának megváltoztatása, és a munkaerőszerzés volt. A gazdasági szempontok mellett azért nem szorultak háttérbe a politikai, biztonsági megfontolások sem. Az NKVD különleges egységei letartóztatták és elhurcolták a német és a szovjet hadsereg ellen harcoló Ukrán Nemzeti Unió (Organizacija Ukrainszkih Nacionalisztov) és az Ukrán Felkelő Hadsereg (Ukrainska Posztanszka Armija) partizánjainak hozzátartozóit, mintegy 100 ezer polgári személyt. A kollaboráció vádjával Ukrajnában és Fehéroroszországban több százezer személyt tartóztattak le. Az etnikai és politikai tisztogatások folytatódtak a Baltikumban és a visszafoglalt lengyel területeken.

Bár a szovjet vezetők szándékairól nem állnak rendelkezésre eredeti dokumentumok, a történetekből nyilvánvalónak tűnt, hogy Magyarországon az elhurcolások legfőbb célja a Szovjetunió világháborúban leapadt kényszermunkás hadseregének a feltöltése volt.

A kényszermunka ellentétes a hadijoggal, és bár a Szovjetunió nem írta alá a Genfi hadifogoly konvenciót, 1941-ben megígérte annak tiszteletben tartását. Közvetlenül a háború után a győztes országokban általános vélekedés volt, hogy a kényszermunka, ha nem is jogszerű de igazságos, mert a volt ellenségnek fel kell építeni azt, amit a háború alatt lerombolt. Kezdetben nem emeltek kifogást a nyugati hatalmak vezetői sem.

Kevesen tudták, hogy a jóvátételbe a Szovjetunióban végzett munka nem számított bele. A külföldiek kényszermunkája, függetlenül attól, hogy politikai vagy gazdasági szempontból alkalmazzák a szovjet rendszer lényegéhez tartozik. Lavrentij Berija, belügyi népbiztos, közvetlenül a Lengyelország elleni szovjet invázió megindulása után, 1939. szeptember 19-én rendelte el a Hadifogoly és Internáló Táborok Igazgatóságának (Glavnoje Upravlenyije Vajna Plenniki Internirovannih - GUPVI) felállítását. Stefan Karner osztrák történész kutatásai szerint a gyorsan növekvő táborvilág összesen 340 főtáborból és 4000 melléktáborból állt. A fő és melléktáboron kívül léteztek még speciális munkatáborok, kórháztáborok, elkülönített munkabrigádok, büntető munkatáborok, politikai elkülönítő táborok és börtönök. A GUPVI táborrendszer felállítása bizonyítja, hogy a szovjet vezetés eleve nem tett különbségek civilek és katonák között, és a szovjet területeken vívott háború a kommunista rendszer kiterjesztése mellett a munkaerő szükséglet kielégítését is szolgálta.

Magyarországon a polgári lakosság elhurcolása két hullámban történt. A tömeges lefogások első hullámára közvetlenül a hadműveletek után került sor. Egy, egy nagyobb település elfoglalása után két-három nappal a szovjetek rendszerint romeltakarítás ürügyén gyűjtötték össze és vitték el az embereket. Az elhurcoltak számáról csak szórványos adatok állnak rendelkezésre. Kolozsvár elfoglalása után a szovjet haderő mintegy 5 ezer városi polgárt hurcolt el. 1944 október 28-án Hajdúböszörményből 300 polgári személyt vittek el. November 2-án mintegy 2 ezer férfit és nőt tereltek fogolytáborba nyíregyházáról. Hajdúnánásról 300 polgári személy került szovjet fogságba. Budapest elfoglalása után Malinovszkij marsall 138 ezer hadifogolyról tett jelentést. Mivel a hadifoglyok száma a német katonákkal együtt sem lehetett több 40 ezernél, a hiányzó fogoly mennyiséget Malinovszkij mintegy 100 ezer lefogott budapesti és pest környéki civillel pótolta.

Az elhurcolás második hulláma, az első után 1-2 hónappal kezdődött. Ez az elsőnél jóval szervezettebb, gondosan megtervezett és előkészített akció volt, mely azonban nem terjedt ki az egész országra.

A harcok elcsendesülése után egy-két hónappal végrehajtott elhurcolások a munkaerő biztosítása mellett, a kollektív felelősségre vonás jegyében történtek. Az akció a front előrehaladását követve a Tiszántúlon és északkelet Magyarországon kezdődött, Budapest környékén és a Duna-Tisza közén folytatódott és délkelet-Dunántúlon fejeződött be. A lakosság szelektálásának lefolyásáról a visszaemlékezések adnak egy-egy pillanatképet. Ezekből úgy tűnik, hogy a szovjet belügyi csapatoknak területekre lebontott fogoly kontingenst kellett feltölteni, és a Szovjetunióba szállítani. Ha a kontingenst a német nemzetiségűekkel nem lehetett feltölteni, akkor jöttek a német, majd a magyar nevű magyarok.

Az Északkelet-Magyarországról elhurcoltak szinte kivétel nélkül magyarok voltak, mert abban a térségben nem éltek németek. Sashalmon például a 16 és 45 év közötti német nevűeket fogták el. Ceglédberceliből is vittek férfiakat és nőket is, de később elengedték azokat az asszonyokat, akiknek 6 éven aluli gyerekük volt. Simán a 17 és 50 év közötti férfiakat és nőket hurcoltak el. Vajócról, Hetéről és Tarpáról viszont csak a férfiakat vittek el. A legkülönösebb szelektálásra a bodrogközi Ónodon került sor. Itt németnek tekintettek mindenkit, akinek a családneve „r” betűvel végződött, mondván Hitler nevének utolsó betűje is „r”. Így kerültek az elhurcoltak listája olyan színmagyar nevek, mint Pásztor, Molnár, Bodnár, Csíger, Gyüker, stb.

A katonák és a civilek mellett a foglyok harmadik csoportját azok a magyarok alkották, akiket - gyakran a magyar hatóságok közreműködésével - a szovjet hadbíróságok ítéltek el háborús bűntette vádjával - legtöbbször alaptalanul. Közéjük tartozott Zsúnyi Illés. Az ő beszámolójából is kiderül, hogy a tárgyalások formálisak voltak, az ítéleteket a szovjet katonai bíróságok hozták. A magyarul rendszerint csak alig tudó „tolmács” ujjai feltartásával jelezte, hogy a „vádlottat” 10, 20, 25 évre ítélték. A szovjet állambiztonság elhárításának és ideiglenes hadbíróságának egykori épületein és börtöneiben szerte az országban ma 14 emléktábla, és két emlékmű őrzi a törvénytelenül elítélt rabok emlékét. (Budapest két emléktábla: VIII. ker. Tolnai Lajos utca 43, Városligeti fasor 4/b; továbbá: Sopronkőhida, Sopron - két emléktábla, Szombathely, Nagykanizsa, Nagyalásony - emlékmű, Balatonfüred, Tés - emlékmű, Kaposvár, Gyöngyös, Jászberény, Kompolt, Nyíregyháza-Sóstófüdő, Eger) a Szovjetunióba hurcolt magyarok emlékhelye még a Budapest V. kerületi Honvéd téren felállított GULAG emlékmű.

Hányan voltak?

A Központi Statisztikai Hivatal a szovjet területeken, valamint a magyarországi harcokban, továbbá az 1945 márciusi - áprilisi visszavonulás során német területeken fogságba esett magyar katonák lehetséges számát is figyelembe véve - összesen 600 ezerre becsülte a szovjet fogságba került magyarok számát. Mivel a KSH 1946-ban készített jelentésében nincsen szó sem a Magyarországról kiszállított népi németekről, sem a Kárpátaljáról és Erdélyből elhurcolt magyarokról, a szovjet fogságba esett, illetve elvitt magyarok és magyarországi németek teljes száma 50 - 100 ezer fővel is meghaladhatja a KSH adatát. Ezeket a becsült határértékeket nagyságrendileg az 1989 után felbukkanó, egykori szovjet adatok is alátámasztják. A Szovjet belügyminisztérium adatai szerint 1945. október 31-én 541530 fogoly volt a Szovjetunióban. Ez a szám azonban csak az 1945 őszén nyilvántartásban lévőkre vonatkozik. Ez a fogolylétszám nem tartalmazhatta azokat, akik korábban estek fogságba és 1945 októberében már nem voltak életben. Ugyancsak nem tartalmazza a szovjet adat az átmenő táborokban és a kiszállítás közben elhunytak számát. Márpedig a kiszállítás közben magasabb volt a halandóság, mint kint a táborokban. Az 1945 őszén regisztrált 541530 fős adat tehát lényegesen, akár 100 ezerrel is több foglyot takar.

Nem lehet pontosan meghatározni, hogy a fogságba esettek közül hányan voltak civilek. A jórészt hozzátartozók bemondása alapján, 1945 tavaszán elkészített és a Külügyminisztériumba küldött listákon összesen 94783 személy neve áll. Figyelembe véve a Kárpátaljáról ás Észak-Erdélyből elhurcoltakat, a civilek száma elérheti a 200 ezret. Ez a teljes fogolylétszám mintegy harmada.

A GULAG-ra került, tehát az elitélt magyar rabokról pontos számadatok ugyancsak nem állnak rendelkezésre, de egy 1947-ben keletkezett szovjet jelentésben 8200 fő szerepel. Ez azonban nem végleges szám, mert 1948-ban és 1949-ben sorozatban ítélték el azokat, akik hadifogoly-táborokban vagy internáló-táborokban voltak. A valós létszám tehát a 8200 főt lényegesen meghaladja.

Bizonytalan a Szovjetunióból visszatértek száma is. A bizonytalanságot az okozza, hogy az 1949 júniusa előtt visszatértekről nem készült átfogó kimutatás. Az akkor még elsősorban Szegedre érkező szabadulókat a Honvédelmi Minisztériumnak kellett volna regisztrálnia és ellátnia, azonban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem járult hozzá, hogy a fogolykérdéssel egy kisgazda irányítású minisztérium foglalkozzék. A hadifoglyok és internáltak ügye végül 1946 júniusában a kommunista vezetésű Népjóléti Minisztériumhoz került. Az addig visszatértek számát a legtöbb forrás 100-150 ezer közé teszi. 1946 júniusa és 1948 decembere között a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság 202 ezer visszatérő foglyot regisztrált. 1949-1951 között mintegy 20-25 ezren tértek vissza. Az 1951 után hazaszállítottak pontos száma viszont nem ismert. 1953 és 1955 novembere között mintegy háromezer magyar rabot szállítottak vissza. Magyar források alapján a visszatérők összlétszáma mintegy 330-380 ezer főre tehető. A Csehszlovákiából (Felvidékről) és Jugoszláviából (Délvidékről) származó foglyokat Magyarországra szállították vissza, számukat a magyar adatok tartalmazzák. Ugyanakkor ismeretlen az Erdélybe visszaszállítottak száma. Szovjet adatok szerint csak 1949 januárjáig 419000 főt szállítottak haza Magyarországra. A magyar és a szovjet adat közti különbségre nincs reális magyarázat.

Mivel a kiszállított foglyok és politikai elítéltek számát sem tudjuk pontosan az elpusztultakról annyi mondható, hogy számuk 250 - 350 ezer között lehet. Meg kell azonban említeni, hogy a szovjet táborokban regisztrált halálesetek száma „csak” mintegy 61 ezer fő.

A Szovjetunióba hurcolt foglyok egy kényszermunkát alkalmazó bosszúszomjas hatalom áldozatai lettek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a foglyok alapvetően nem a háború, hanem a kommunista rendszer áldozatai, mert a táborvilág a szovjet gazdaság meghatározó szektora volt. Az életben maradt foglyok zömét a háború után két-három év múlva szállították haza, de az utolsó csoportok jóval Sztálin halála után 1956-ban érkeztek vissza Magyarországra. Bár a foglyok kiirtása nem volt cél, a gyűjtő, elosztó és munkatáborokban, valamint a táborok közti szállítás közben gyakran még az életben maradás minimális feltételeit sem biztosították. Mivel a foglyok mintegy harmada az éhezés és a rossz körülmények miatt fellépő fertőző, és egyéb betegségek áldozata lett, a szovjet fogság is a népirtás egyik formájának tekinthető.

Zsúnyi Illés könyve a fogság áldozatainak állít emléket.

http://web.archive.org/web/20080515095554/http://www.gulag.hu/zsunyi/eloszo.htm

Magyar sorsok a szovjet gulagban: gulag.hu

2013-07-27T22:13:00.001+02:00

Sok évvel ezelőtt - nyolc is van már - felébredt érdeklődésem a magyarság 20. századi sorsa iránt. A gimnáziumi oktatásban a '90-es évek végén ennek az időszaknak a mélyebb összefüggéseinek, korszellemének, annak változásának bemutatása elhanyagolt, szinte elhallgatott téma volt. Tíz évvel később az internet már könnyű kutakodást tett lehetővé ebben a témában is. Ekkor találtam rá a gulag.hu oldalra, melyet egy gulagtúlélő fia készített apja emlékéül. Az oldal egyik leghasznosabb, leginformatívabb tartalma az Olavsószoba aloldalon összegyűjtött, nyomtatásban is kiadott visszaemlékezések voltak.
Tavaly feltűnt, hogy az oldal nem elérhető. Ez az állapot azóta sem változott, ezért felhasználva az internet tartalmát archiváló Wayback Machine ingyenes szolgáltatást, úgy döntöttem, itt a blogon elérhetővé teszem az archívumból előkereshető tartalmakat, elsősorban a személyes visszaemlékezéseket.

1. visszaemlékezés: Zsúnyi Illés: Nehéz Idők

Brain Atlases

2010-03-23T14:13:00.006+01:00

Atlas 1

Atlas 2

Atlas 3

Atlas 4

Atlas 5

Human cortex (microscopic structure)

Brain tumor surgery with intraoperative radiation therapy (video)

2010-03-06T13:47:00.005+01:00

You can watch it here.

Water

2010-03-04T19:03:00.003+01:00

HOME - documentary by Yann Arthus-Bertrand

2009-07-02T11:25:00.010+02:00

In HD.

Arrhythmogenic right ventricular cardiomyopathy / dysplasia

2008-09-05T02:27:00.008+02:00

I wonder if you have heard of that before. Probably - hopefully - not. However, you have probably heard of cases of young, active, seemingly perfectly healthy people - some of them pro athletes - suddenly collapsing and dying on the spot, often right in the middle of training, the case of Miklós Fehér Hungarian soccer player and György Kolonics olympic and world champion Hungarian canoeist being two tragic examples.

It is called sudden cardiac death (SCD). Its cause is usually some kind of previously unrecognized malformation or disease of the heart.

Such an underdiagnosed condition that may bring one's life to an abrupt end is arrhythmogenic right ventricular cardiomyopathy / dysplasia (ARVC/D). I came across this disease when a sibling of one of my friends died and my friend was diagnosed with this same condition.

Genetic alterations in glioblastoma

2008-09-05T01:54:00.009+02:00

Working on my thesis, I came across a thoroughly written summarizing article on the genetic bases of glioblastoma. It is a good point to start out from an in depth exploration of the topic of underlying genetics of glioblastoma.