Napló

Boldog Karácsonyt!

2011-12-21T00:44:00.000+01:00

Minden kedves olvasómnak (vannak még egyátalán?) boldog Karácsonyt és békés új évet kívánok, a teljesen aktualizált és naprakész családi fotóalbumunkat ajánlva.

Skipper

2011-08-15T18:02:00.000+02:00

Húú, de régen nem írtam. Naszóval az van, hogy július elején (Gabi bátorítására) beiratkoztam egy vitorlás-tanfolyamra. Az előzménye a dolognak annyi volt, hogy az utóbbi nyarakon már többször majdnem eljutottunk vitorlázni különböző barátokkal, ismerősökkel, ám aztán valahogy mindig meghiúsult a program, ilyen vagy olyan okból. Történt pedig, hogy idén május végén Balatonföldváron nyaraltunk egy szűk hetet, közvetlenül a kikötő mellett, többször sétáltunk is a kikötőben, és csorgattuk a nyálunkat, mígnem egy nap Gabi azt találta mondani, hogy „Miért nem iratkozol be egy tanfolyamra?” Szó szót, tett tettet követett, és beiratkoztam egy egyhetes földvári tanfolyamra, aminek a végén, a nyolcadik napon egy sikeres vizsga keretében meg is szereztem a képesítést, hogyasszongya, „pleasure craft skipper”, ami egészen úgy hangzik, mintha valami pornófilm címe lenne, de nem az, hanem „belvízi kedvtelési célú kishajó vezetésére” képesített hajóskapitány.

Azóta nem volt alkalmam élesben is kipróbálni és elmélyíteni az újonnan megszerzett tudást, igaz, hogy az is beletelt kis időbe, mire hozzájutottam az igazoló dokumentumhoz. Miután egy ideje már erősen viszket a tenyerem, valahányszor vitorlást látok, tegnap már nem bírtam tovább, és elvittem Gabit Földvárra, és ott a tanfolyam alatt kapott, egyórás hajóbérlésre jogosító kupont megtoldva még egy órával, elmentünk vitorlázni egyet egy kalózzal (a kép csak illusztráció). Az idő remek volt, a szél enyhe, pont kellemes egy kis laza, kényelmes vitorlázgatáshoz - bár a végére teljes szélcsend lett, az utolsó ötven métert lapátolva tettük meg a mólóig.

Invidia

2011-06-23T10:12:00.000+02:00

Az MTI híre szerint Orbán Viktor a norvég miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után tartott sajtótájékoztatón közölte, hogy „a magyarok mindig is irigyelték Norvégiát, mert »mi is szeretnénk ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és jómódú viszonyok között élni«”. A hírből sajnos nem derül ki, hogy az „irigyelték” szó Orbán saját választása-e, vagy az MTI munkatársa értelmezte így Orbán szavait. Bármelyikről is legyen szó, csak gratulálni tudok. A hőn áhított kiegyensúlyozott viszonyok egyik feltétele ugyanis, hogy ne legyünk irigyek másokra. Inkább csak vágyjunk vagy törekedjünk elérni a norvégok életkörülményeit. A másért nem, a magát kereszténynek valló kurzusnak illene tudnia, hogy az irigység a hét főbűn egyike.

Szijjártó fenyeget

2011-06-08T09:15:00.001+02:00

Jóri András adatvédelmi biztos állást foglalt a Szociális Konzultációnak keresztelt, egyébként minősíthetetlenül demagóg adatgyűjtéssel kapcsolatban. Állásfoglalása értelmében

Sérti a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény előírásait a Szociális Konzultáció 2011 keretében végzett adatkezelés, mert nem biztosítja az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogát.

Tovább...

Internet a'la Weöres

2011-05-23T08:14:00.001+02:00

Csit-cset, egy cset, öt cset meg tíz, olvad a Facebook, csepereg a WiW.

Testrész-soroló

2011-05-19T09:34:00.000+02:00

A'la Varró Dániel

Ó, de cuki ez a haj!
Olyan kócos, hogy ihaj!

Hű, de barna ez a szem!
Engem figyel, azt hiszem.

Tovább...

He is Süni

2011-05-09T15:33:00.000+02:00

Tegnap megtartottuk Kornél keresztelőjét. A szertartás után otthon vendégül láttuk a megjelenteket, a szűk rokonságot. Jelen volt sógorom barátnője, Lydia is, aki történetesen orosz, így vele leginkább angolul lehet kommunikálni. Miklós természetesen mindenkivel játszott, aki partner volt ebben, többek között a plüssállatok is előkerültek. Namármost, a kedvencei közé tartozik egy sün és egy zsiráf, utóbbi történetesen a Dávid nevet viseli (nem én adtam neki). Történt pedig, hogy Miklós és anyám játszottak a zsiráffal, Lydia pedig hallotta, hogy Dávidot emlegetnek, de nem értette a dolgot, mivel én a közelben sem voltam. Anyu, látva Lydia zavarát, bemutatta neki a zsiráfot, a "He is Dávid" szavakkal. A fiam gyorsan kapcsolt, megragadta a sünt, majd közölte, Lydia felé fordulva, hogy "He is Süni". No comment.

Semmik vagyunk, s minden leszünk

2011-04-21T10:21:00.000+02:00

Becsület szavamra, nem tudtam róla. Nemrég írtam a második Nagy Nemzeti Átnevezési Hullámról, Tarlós magánvállalkozásáról, és ironikusan javasoltam a Köztársaság tér átnevezését is. Hát úgy látszik, van, aki komolyan gondolta. No comment.

Kávémenedzser

2011-04-08T14:49:00.000+02:00

Pár hónapja egyszer, mikor ebéd után felraktam főni egy adag kávét a hagyományos kotyogósban, és aztán mentem vissza folytatni, amit félbehagytam a lakás másik felében, megkértem Miklóst, aki ott téblábolt a konyha közelében. hogy figyeljen, és szóljon, ha kotyog a kávé. Akkor rögtön nem sikerült megértenie (vagy megjegyeznie) a feladatot, végül én hallottam meg a kotyogást. Másnap újra előjött a kérdés, ezúttal teljes sikerrel, Miklós a megfelelő pillanatban egy "Apuci, kotyog a kávé!" felkiáltással jelezte, hogy eljött az idő. Sőt, annyira belejött, hogy azóta nem főztem még úgy kávét, hogy a gyerek ne szólt volna, pedig nem is kértem. Ráadásul azóta elkezdett nyelvi játékokat játszani, például kicseréli a magánhangzókat egy-egy szóban vagy mondatban, ezért aztán a fenti mondat sokszor valahogy úgy hangzik, hogy "Epici, kityig a kíví!", aztán persze nevet, hogy ez milyen vicces is volt.

A múltat végképp eltörölni

2011-04-07T10:44:00.007+02:00

Bajnai Gordon csak énekelte az Internacionálét, a Fidesz viszont meg is valósítja. Lassan gutaütést kapok ettől a nagy átnevezési kampánytól. Szinte már nincs olyan kormányzati hivatal vagy intézmény, amely nevébe ne vette volna bele a "nemzeti" szót. Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Adóhivatal, Nemzeti Ügyek Kormánya, és még sorolhatnám. Elcsépelt egy szó lett ez, ami nagy kár.

Tovább...

Éljen Cicó!

2011-03-31T09:55:00.000+02:00

Miklós kedvenc rajzfilmsorozata a Rejtélyek Tesz-Vesz Városban c. opusz, amelynek 4 DVD-je, összesen 26 epizódja van a birtokunkban. Ezekben a kisfilmekben a Tesz-Vesz Városból ismert figurák, nevezetesen Cicó, Cicus, Egon a kukac, valamint Dafke és Poca, a folyton veszekedő ikermalacok erednek különböző rejtélyek nyomába. Miklós minden este megnéz három epizódot, vacsora előtt. Általában megpróbáljuk rábeszélni valamiféle változatosságra, mert persze sok más mese DVD-nk van, de ezek a kísérletek vagy eleve elutasításra találnak, vagy ha sikerrel járunk is, a másik mese megtekintése után csak nagyon-nagyon nehezen, többnyire némi toporzékolás árán veszi tudomásul, hogy ez nem a szokásos három Tesz-Vesz Város előtt, hanem helyette volt.
Ettől némileg függetlenül az utóbbi hetekben egyre fogékonyabbnak mutatkozik a szerepjátékokra. Először kisbabásat kezdett játszani a nagymamájával, ami még érthető is, Kornél kellő példát és motivációt biztosít ehhez. Aztán elkezdtem neki mondani, hogy játsszunk inkább nagyfiúsat, mert az milyen jó már, amikor pl. egyedül fel tudja venni a trikóját. Ezután pár napig nagyfiúsat játszottunk, ami abban is megnyilvánult, hogy bármikor szóltunk hozzá, pl. "Gyere Miklós, vegyünk zoknit!", kijavította, miszerint "Gyere nagyfiú, vegyünk zoknit!", és vagy beadtuk a derekunkat, vagy csak hosszas unszolás hatására fogadta el az eredeti változatot. Pár napja aztán rájött, hogy ez a szerepjáték kiterjeszthető. Azóta a családom átalakult Tesz-Vesz Várossá: Miklós már nem Miklós, hanem Cicó, Kornélból Egon lett (a kis kukac!), Gabi természetesen Cicus, én pedig megkaptam Dafke rendkívül hálás szerepét. Mi igyekszünk néha kitörni ebből a szereposztásból, de Miklós mindig résen van, és rendkívüli alapossággal javítja a megszólalásainkat. A legfárasztóbb az benne, hogy akkor is javít, amikor a mondatban egyáltalán nincs is név - ilyenkor természetesen belerakja az elejére. Kíváncsi vagyok, mikor unja meg.

Sajtó, szabadság

2011-03-21T09:44:00.000+01:00

Pálffy István ezt írja a KDNP honlapján:

Még húsz évvel ezelőtt is a cenzúra eltörlésért kellett kiállnunk, kívántuk a sajtó szabadságát, a pártsajtó felszámolását. De hiába, a vágy kívánalom maradt. A volt ügynökök, a régi talpnyalók, a kommunista cenzorok itt maradtak közöttünk, legfeljebb köpönyeget váltottak, vagy még azt sem, esetleg függetlennek kiáltották ki magukat. A média egyoldalú maradt, a színvonala egyre mélyebbre süllyedt. ’48 sajtószabadságának, a vélemények szabad kinyilvánításának teljessége az utóbbi húsz év alatt sem adatott meg Magyarországon, egészen a mai napig. [...] Olyan országot teremtettünk, amelyben a sajtó ismét szabad. ’48 után 163 éve most először.

Pálffy a TV2 97-es indulásától kezdve a magyar média (és sajtó) egyik legmeghatározóbb szereplője, sőt, arca volt hosszú éveken keresztül. Az elmúlt húsz év sajtóténykedésének, amit olyan keményen ostoroz a fenti soraiban, ő maga is aktív részese lett, és nem hiszem, hogy erre bárki jobb meggyőződése ellenére kényszerítette volna. Ebből kiindulva három esetet tudok elképzelni:

97-től kezdődően (talán még régebbről) Pálffy maga is a volt ügynökök és régi talpnyalók táborát gazdagította, akiknek köszönhetően a "média egyoldalú maradt, a színvonala egyre mélyebbre süllyedt." Ha így van, örvendetes, hogy erre ráébredt, ebben az esetben viszont illett volna egy a fentinél bűnbánóbb, önmarcangoló beismeréssel indítania vádbeszéd helyett.
A TV2 Pállfy-s korszakában az egyébként elenyészően kis számban létező, valóban független és szabad sajtóorgánumok zászlóshajója volt, mentette, ami menthető, Pálffy maga pedig Don Quixoteként szélmalomharcot vívott az "internacionalista baloldal légiósai" és "az állampárti sajtó utóvédharcosai és kiképzett szabadcsapatai" ellen. Ezzel az elmélettel csak az a probléma, hogy az akkor legnézettebb országos televíziós csatornáról azt állítani, hogy nem volt befolyása vagy súlya, legalábbis botorság. Ad absurdum a sajtószabadságba nekem az is beletartozik, hogy az állampárti sajtó vélelmezett utóvédharcosainak is lehet lapjuk, ha van rá fizetőképes kereslet - ellehetetlenítésüket, megfélemlítésüket a sajtószabadság védelmével aligha lehet igazolni.
Pálffy egyszerűen hazudik ebben a nyilatkozatában, védi a kormány Orbán mögé egyetlen nyikkanás és ellenvélemény nélkül beálló szavazógépeinek, köztük saját magának a becsületét. A pszichológiából jól ismert jelenség a kognitív disszonancia jelensége: ha valamit jobb meggyőződésünk ellenére teszünk, akkor annál erősebb az utólag jelentkező belső igazolási kényszer, és annál inkább elhitetjük magunkkal, hogy helyesen cselekedtünk, minél kisebb volt a tettünket irányító külső kényszer vagy motivációs erő. Könnyen lehet, hogy Pálffyban most a nyilatkozata megírásakor a kognitív disszonancia működött, mert azt nem tartom valószínűnek, hogy képviselői juttatása (legyen bármilyen bőkezű is) jelentős motivációnak számítana TV2-s karrierje után.

A generális

2011-02-07T15:04:00.002+01:00

Szombaton késő este adta Buster Keaton 1927-ben bemutatott, fenti című filmjét az M2. Csak az első szűk óráját néztem végig, mert minden éjszakai óra, amikor alszanak a gyerekek, kincset ér, de ez is elég volt ahhoz, hogy remekül szórakozzak. Ki fogom venni DVD-n (remélem, létezik), és megnézem valamikor alkalmasabb időben. Azok kedvéért, akik nem látták a filmet: van benne egy kb. félórás jelenet, gőzmozdonyos üldözés. Könnyesre nevettem magamat rajta, kolosszális, zseniális, fenomenális. Nincs surround vagy DTD hangzás (sőt semmilyen hang nincs, tekintve, hogy némafilm), nincs IMAX felbontás, nincs 3D, nincs csili-vili CG, animáció, különleges effektek, nincs nagy pirotechnika, többszáz fős statisztéria, mai szemmel nézve kimondottan olcsó lehetett, még ha a maga idejében talán nem is számított annak. Egyszerűen csak jó.

Vettünk olajbogyót

2011-02-01T10:40:00.000+01:00

Régóta tudom, hogy a nagyobbik fiam bármiből bármennyit képes megenni, ha egyszer nekilát, de időnként azért engem is meg tud lepni. A múltkoriban például kettesben vásároltunk a közértben, apa elcsábult, és a pultnál kért 20 dkg kimért, magozott, nagyszermű olajbogyót. Miklós először csak érdeklődött, hogy "az mi az?", aztán a válasszal megelégedve széltében-hosszában mondogatni kezdte, hogy "vettünk olajbogyót". Ezzel az információval gazdagabb lett számos vevő és a pénztáros is. Amíg hazaértünk, nem szólt róla, de a kiselefánt nem felejt, kipakolás után azonnal reklamálni kezdte, nem volt mit tenni, elő kellett újra venni, és bizony leültünk kettesben olajbogyót ropogtatni. Nem tudom, ki hogy van vele, én már kb. felnőtt voltam, amikor megszerettem; gyerekkoromban ugyan nem találkoztam vele túl sokszor, de ez a kevés alkalom is elég volt ahhoz, hogy kimondottan utáljam. Nincs is mit szeretni benne egy gyereknek: fanyar és kesernyés. Miklós viszont fintorogva bár, de annál nagyobb lelkesedéssel tolta egyiket a másik után, csak néha szakítva meg a folyamatot egy "olajbogyót eszünk" megállapítással. Csak az atyai szigor tudott gátat szabni ebbéli tevékenységének. De hasonló lelkesedéssel fogyaszt, ha alkalom adódik, hagymás heringet is, vagy nyalogat épp citromot. Reggelire rendszeresen végez ki egy-egy egész grapefruitot, legyen az akármilyen nagy is. Biztos ami biztos, azért mindig a nagyobb felével kezdi. Tiltólistára eddig egyedül a káposztás ételek kerültek, no meg a felvágottas és sajtos kenyerek.

Corvintól Corvinig

2011-01-26T14:21:00.000+01:00

Minden aktualitást nélkülöz, csak úgy eszembe jutott: minden munkanapon Corvintól Corvinig utazom, ráadásul a Corvin érintésével. T.i. a lakásunk a VIII. kerületi Corvin sétány és a Corvin köz közvetlen szomszédságában található, a munkahelyem épülete viszont konkrétan az I. kerületi Corvin téren áll. Ezért befelé menet villamossal utazom a Blaháig, tehát a Corvin áruházig, ahol átszállok a piros metróra a Batthyány tér felé, onnan pedig séta. Hazafelé ugyanez megfordítva.

Fényképek garmadával

2011-01-01T23:48:00.000+01:00

Kornél szeptemberben

Bár még mindig nagy lemaradásban vagyunk, most újabb négy hónap fényképei kerültek fel a családi fotóalbumba, egészen szeptemberig bezárólag. Ha minden jól megy, az év hátralévő három hónapja is napokon belül fent lesz. Jó szemezgetést!

Utolsó munkanap

2010-12-21T16:57:00.000+01:00

Még pár perc, és lejár a 2010-es munkaidőm, legközelebb már csak január 5-én jövök dolgozni. Ez alakalomból szeretnék minden olvasómnak boldog Karácsonyi Ünnepeket és még boldogabb Új Évet kívánni!

Ráncfelvarrás

2010-12-14T11:44:00.000+01:00

A modernizálás jegyében a blogom kisebb ráncfelvarráson esett át (a régi sablont túl nagy macera lett volna karbantartani), ezt bizonyára észreveszik azok, akik nem kizárólag hírolvasón keresztül olvassák. Hasonló vérfrissítésen esett át a családi fényképalbum is, ahol a fényképek mellett egyre több hónapnál videó is megtekinthető, és facebook-os kommentelésre és lájkolásra (de utálom ezt a szót) is lehetőség nyílik.

Politikai nyelvészet

2010-12-14T10:17:00.007+01:00

Valamikor, réges-régen, volt egy olyan fogalom, hogy "politikai gazdaságtan", az idősebbeknek még kötelező is volt tanulni az egyetemen, én és a generációm szerencsére már kimaradtunk belőle. Nos, a jelenlegi kurzus, a Nemzeti Ugyék Kormánya ("ugye megmondtuk") szép csöndben bevezette a politikai nyelvészet fogalmát. Mindjárt megmagyarázom.

Tovább...

Kornél 3kg

2010-12-13T15:54:00.000+01:00

Újabb mérföldkő a gyerek fejlődésében. És továbbra is fennáll, hogy minden orvosa (a gyerekorvos, a szemész, a neurológus) elégedett vele. A szemész elégedettsége pedig nagyon nagy szó, ő maga azt mondta, hogy bár jópár éve dolgozik szemészként a koraszülött osztályon, olyan 25-dik hétre született gyereket még nem látott, akinek ne kellett volna műteni a szemét, mostanáig. Egyébként hihetetlen erő van benne, amilyen pici, olyan erős. Gyönyörűen tartja a fejét akár percekig is, és néha olyan erővel tudja magát eltolni, elrúgni magamtól, hogy csak lesek. Küzdő típus.

(Köz)törvényes rablás

2010-11-25T09:23:00.001+01:00

"megvédi a nyugdíjpénztárakat" - a befizetésektől?

Amióta tegnap délután olvastam, hogy a kormány egy egyszerű, de "nagyszerű" trükkel hogyan teszi rá a kezét mintegy hárommillió magánnyugdíjpénztári tag összes megtakarítására "legálisan", folyamatos gyomorgörcsöm van. Nem kis részben a saját megtakarításaim miatt, amit eszem ágában sem volt az államra bízni, akármit is mondtak Orbán kobzosai a pénztárak felelőtlen befektetési politikájáról, rulettről és egyebekről. De amiatt is, mert ez a lépés az eddigieknél (NENyI, helyhatósági választások szabályainak átírása, Médiatanács, és persze az Alkotmánybíróság, hogy csak párat említsek) ez a mostani (egyelőre még csak szándék szintjén létező, de, ne legyenek kétségeink, hamarosan törvényerőre emelkedő) intézkedése sokkal ékesebb bizonyítéka annak, hogy ennek a kormánynak semmi sem szent a céljaik elérése érdekében, akármik is legyenek azok. Semmi sem garantálja, hogy holnap nem döntenek hasonló módon a folyószámlák zárolásáról, vagy éppen arról, hogy az így átcsoportosított nyugdíjakat mégsem egy (még tisztázatlan szabályozású) egyéni számlán vezetik tovább, hanem simán beolvasztják a közösbe. Vagy hogy aki nem nyilatkozott aktívan arról, hogy vissza akar lépni, attól azért levonnak egy "keveset" adminisztrációs költség címén. A fantáziám sajnos édeskevés ahhoz, hogy tippeljek, mi jön még, az eddigi lépések is egyre jobban megleptek, minden rossz előérzetem ellenére.

A margóra: még a hónap elején olvastam egy parlamenti ülés közvetítésének rövid részletét, amelyben Wittner Mária sajnálta a magánnyugdíjpénztár mellett kitartókat, és közölte, hogy az államnál természetesen sokkal jobb helyen van a pénz, "az állam mindig itt lesz". Egyetlen más fideszes klakktól sem lepne meg egy ilyen mondat, de pont Wittner Mária mondja ezt? Az a Wittner Mária, akit az állam (jó, nem ez az állam, de a magyar állam) halálra ítélt és bebörtönzött? Hogy bízzunk az államban?

Páda

2010-11-16T10:01:00.000+01:00

Tegnap Gabi hívott minket vacsorázni. Miklós szaladt, ritkán habozik, ha valami ehető ígérkezik. Én még szöszmötöltem egy kicsit a gépnél, Miklós türelmetlenkedni kezdett, szeretett volna beülni az etetőszékébe. Gabi szólt neki, hogy "Először hozd apádat, aztán beülhetsz". Meglepetésünkre Miklós pánikba esett, előre nem várt akadály állt a vacsora útjába, és riadt hangon csak annyit mondott: "Nem tudom, hol van a páda!"

Kornél haza

2010-10-18T09:56:00.000+02:00

A kisebbik fiam a tegnap esti mérésen 2020 grammot nyomott, ezzel átlépett a nehézsúlyú csoportba, és már csak a ma fél kettőkor esedékes szemészeti vizsgálattól függ, hogy zöld zászlót kap-e a hazaszállítása. Ha ezúttal is mindent rendben találnak, akkor délután már jöhet is haza! Üröm az örömben, hogy Miklósnál múlt szerdán kezdődött egy köhögéses, tüsszögős, orrfolyós nyavalya, ami önmagában nem lenne nagy ügy, láza nincs, de Kornél épp a légúti megbetegedésekre különösen fogékony, koraszülöttsége miatt. Szóval most megy a dilemmázgatás, hogy mi legyen.

Ájpom

2010-10-12T10:01:00.000+02:00

Miklós nyelvtudása az elmúlt hetekben olyan szintre ért, hogy már nem éri be létező, megtanult szavakkal, hanem a nyelv szabályait (helyesen) alkalmazva újakat alkot. Így jött létre a "pípol" és befejezett változata, a "bepípol", ami a tolat "tájnyelvi" formája. Eredete a teherautók tolatóradarja által adott sípoló hang, ami Miklós régi kedvence. Még beszélni is alig tudott, mikor már "szinkronizálta" a tolató járműveket, "píp, píp" hangokat hallatva. Sőt, ha ő hátrál, akkor is hasonló hangjelzéssel kíséri. Innen már egyenes út vezet a "bepípol"-hoz. Aztán itt van az "ájpom", pl. "Hoj van az ájpom?" mondatba ágyazva. Ez nem más, mint az iPod megfelelő személyraggal ellátott alakja. - "Miklós, hol van az iPod?" - "Itt van az ájpom". Logikus párbeszéd. Nem spanyolviasz ugyan, de hasonlóképp ragozza néha a "tiéd" személyes névmást, és lesz belőle "tiém". És amikor tegnap egy mesekönyv nézegetése kapcsán megkérdeztem, hogy amikor a kakas azt mondja, hogy kukurikú, akkor mit csinál, az volt a válasz, hogy "kukorog", az egér meg hasonlóképp "cineg". Kérdés, hogy tényleg cineg-e.

Kornél 1700

2010-10-06T14:33:00.000+02:00

Mármint grammban. És tegnap délután kikerült az inkubátorból is, végre. Infúziót már egy hete nem kap, gyógyszereket is már csak alig, és naponta kétszer szopik, 15-20 grammokat. A többit egyelőre cumisüvegből, ill. gyomorszondán keresztül kapja, de napról napra javul az arány. Így már egészen elérhető, felfogható közelségbe került a hazahozatala, bár konkrét időpontot még mindig nem mondanak, persze. Az egyik feltétel a 2 kg-os testsúly, amit a jelenlegi ütemben kb. másfél hét múlva ér el. A többit meglátjuk.