Tegnap jó sok javítgatás után pihenésképpen a polcomon porosodó felesleges alkatrészekkel játszadoztam, megpróbáltam valami működőképes iPhone-t összerakni. Közben érdekes ötletem támadt:

Tegyünk egy iPhone-ba egy kicsit több akksiteljesítményt. Hely már nincs belül, így csak külső akksi építéséről lehetett szó, már csak azt kellett kitalálnom, hogy mindezt hogyan valósítsam meg. Végül méricskélések és próbálkozások után elkészítettem az iPhone HD-re (Heavy Duty, nem High Definition ) keresztelt modell prototípusát. Fejleszteni még lehet, de működőképes szerintem az elgondolás.

Nevezetesen egy plusz hátlappal szereltem fel az iPhone-t és a két hátlap közötti helyre még bőven elfért két iPhone akksi. Az akkumulátorokat természetesen párhuzamosan kapcsoltam, a belső akkumulátorhoz az eredeti hátlapba fúrt lyukon keresztül vezettem a másik két akksi vezetékét. A két extra akksit ezután erős ragasztóval a hátlapra ragasztottam és a második hátlapot meg őrájuk. Egy nap alatt keményre száradt a megvastagított iPhone 2G. Egy kis hely ugyan maradt még a két hátlap között az akksik mellett és alul a dokkcsatinál maradt egy kis inkonzisztencia a burkolaton, de ezen lehet majd még javítani. Ide még esetleg be lehetne építeni egy iPod nano alaplapját pendrive-ként.

Lássuk akkor az elért eredményeket:

• Féltéglányi iPhone 11mm helyett 19mm-es vastagsággal
• 140 gramm helyett 214 grammot nyom a telefon
• Egy napi használat után ahol a rendes telefonom 50-60% körül járna akksitöltöttségben, a HD 96%-ra süllyedt csak teljes töltés után, pedig nem új akksikat építettem bele
• Tölteni legalább háromszor annyi időbe telik, mint a sima modellt
• 1400 mAh helyett 4200 mAh akkukapacitás
• NAGYON MENŐ!

Az akksiteljesítményről még készíteni fogok pontosabb méréseket!

FRISSÍTÉS: 5 nap igen aktív használat után végül 2%-os akksitöltöttség után elkezdtem újra feltölteni. Elég sokat interneteztem, rádiót hallgattam, mind wifi-n és EDGE hálózaton. Telefonhívásokból is igen sokat bonyolítottam. Verdikt: igencsak jól bírja 3 akksival a telefon

Nem szaporítom tovább feleslegesen a szót, lássuk a megdöbbentő képeket!

A hangszóró nyílásánál kifúrt pár lyukat, hogy hallja a másik felet telefonáláskor. A kis illesztési hibákat pedig kiöntötte valami átlátszó ragasztóval. A sikeres javításról küldött nekem egy levelet, amit itt közölnék benne a linkkel a részletes leírásához:

Helló Andris!

Nos így sikerült a sufni-tuning iPhone-mentésem az itthon fellelhető anyagokból.
Linkeld szabadon, ha úgy gondolod hogy érdemes publikálásra!
Inkább poénfaktor mint végleges megoldás…

http://www.instructables.com/id/iPhone-2G-screen-repair-DIY/

Üdv
E.

Érdekes megoldás, annyi biztos!

Jó szórakozást!

Nem valószínű, hogy az első generációs iPhone-on (iPhone 2G) is működni fog az iGO, mindenesetre a Nav N Go a termék honlapján úgy tűnik, hogy nem igazán figyelt oda az apró grafikai részletekre: az iGO-t bemutató iPhone grafikájához ugyanis egy első generációs iPhone képét használták fel és abba vágták bele a képernyőképet a programról. Ez csak azért problémás, mert az első iPhone nem tartalmaz semmiféle GPS hardvert, tehát a program nem igazán fog tudni navigálni rajta Honnan látszik mindez: A telefon körül a felső alumínium rész tisztán kivehető, az alsó fekete antennafedél is látszik - ezek egyértelműen az iPhone 2G sajátosságai, semelyik sincs az iPhone 3G-n, annak fehér vagy fekete, egybefüggő hátlapja van. Ezen kívül a régi iPhone-nak fekete mind a bekapcsoló és hangerőgombjai valamit a némítókapcsolója, míg a 3G-nek krómozott mind.

Kattints a képre a nagyobb változat megtekintéséhez!

A képen tehát egyértelműen egy iPhone 2G-t láthatunk. Már csak az a kérdés, hogy csak egy bakiról lenne szó, vagy ténylegesen iPhone 2G-hez is elérhető lesz külső GPS vevő, hogy tudjuk használni a navigációt?

A képen is látható ennek a felépítése, egy 3,5mm-es jackdugó áll felfelé a dokkból, erre kell “ráültetni” az iPodot, ha tölteni szeretnénk vagy rámásolni zenéinket a számítógépünkről. Úgy tűnik, hogy ezt a kiálló jacket tartó belső műanyag szerkezetet szilárdságilag kicsit alulméretezték és egy rossz mozdulat képes arra, hogy vagy elferdítse a dugót, vagy beljebb nyomja a házba. Emiatt aztán a következő dokkoláskor nem fog már teljesen beleérni a dugó az iPod jack-aljzatába és emiatt se tölteni, se szinkronizálni nem lehet majd.

Nem hagytam annyiban a dolgot, szétszedtem a dokkot, hogy megnézzem, mit lehet tenni az aljzat megerősítésére. A szétszedés nem volt vészes, csavarmentes a felépítése, mindent ragasztó tart és hegesztett műanyagkötések. A kiálló jack lyukát kicsit ki kellett faragni, majd erős ragasztóval visszahelyezni a jacket és az elektronikát a helyére. Közben óvatosan kellett bánni a belső panellel, mert igen törékeny drótokkal volt a jackdugó hozzáforrasztva. Egyiket le is szakítottam, de vissza tudtam forrasztani, nem volt gond. Csináltam néhány képet a műtétről, érdekességképpen

Ez egy privát bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó szükséges:

Jelszó:

A vörös kereszt, a vörös félhold és a vörös kristály embléma valamennyi humanitárius tevékenység alapja, amelynek védelmeznie kell mind az áldozatokat, mind azokat, akik segítséget nyújtanak részükre. Az embléma védelmi szerepét már békeidőben ki kell alakítani, hiszen a visszaélések leküzdése a háború kitörése után már túl késő lenne. Ha már békeidőben elejét vesszük az embléma utánzásának és jogosulatlan használatának, akkor biztosítani tudjuk, hogy a konfliktusok
áldozatai nem maradnak sorsukra hagyva, és a segítségükre sietők is rendelkeznek a munkájukhoz szükséges biztonsági garanciákkal. Mindannyian hozzá tudunk járulni az embléma védelmi értékének erősítéséhez. Saját magunk is felelősek vagyunk az embléma védelmi erejének biztosításáért, amely holnap talán a mi életünket menti meg.

Ennyi. Nyilván a Vöröskeresztet ábrázoló Dr. iPod-os logóra gondolt a feladó. Se kommentár, se kérés nem szerepelt a levélben, ezért első olvasásra csak egy kötözködő levélként tekintettem rá, és figyelmen kívül is hagytam. A feladó - Csordás Ádám - ezután más csatornán is felvette velem a kapcsolatot, később ki is derült róla, hogy a Kazincbarcikai Ifjúsági Vöröskereszt ügyvivő elnöke.

Beszélgettünk, és meggyőzött az igazáról. Arra jutottunk, hogy új logót tervezek a honlapomnak. A kereszt maradhat, de a színén változtatni kell, mert az eddigi egyértelműen a Vöröskeresztre utalt és megtévesztő lehetett. (Persze, bele lehet magyarázni, hogy ez is értékmentés, de mi ez ahhoz képest )

Nekem sem esett jól, hogy pár hete egy másik szerviz “kölcsönvette” majd picit módosította a védjegyeimet - de erről majd egy másik bejegyzésben.

A mai napon volt egy kevés időm, ezért próbálgattam ezt-azt, színeket, stílusokat, árnyékolási módokat, kiemelési módszereket, végül erre jutottam:

Most pedig a Te véleményedre vagyok kíváncsi. Hogy tetszik?

Rájöttem, hogy hogyan lehet a régifajta iPhone-ból a dokkmodult kiszedni roncsolás nélkül. Még így is forrasztgatni kell a cseréjéhez, és gyakorlatilag a teljes telefont darabjaira kell szedni az alsó rész kiszedéséhez, de legalább ki lehet szedni. Eddig hiába próbálkoztam, sosem jöttem rá a megoldásra, ma igen. Illetve tegnap. Éjjel ezek szerint van ihlet. Lényeg, hogy mostantól talán kicsit egyszerűbben tudom kicserélni a törött vagy hibás dokkos iPhone 2G-ket.

A másik nagy előrelépés kijelzőfronton történt. Tudniillik az elsős iPhone kijelzőjének 3 rétege szétválaszthatatlan. Ma viszont sikerült egy ilyen kijelzőről a hibás LCD részt leválasztanom egy újfajta módszerrel, amin már régóta kísérleteztem, de most sikerült először. Ez egy olyan kijelző volt, hogy csak összevissza csíkok voltak a kép helyén, viszont a touch része működött jól. Jó másfél óra kellett a szétválasztáshoz és az utómunkához, most már viszont elég lesz vennem egy LCD-t és összerakni. Kipróbáltam a touc-ot, működőképes maradt a műtét után is!

A következő kitűzött cél az LCD-k illetve az üvegréteg sérülésmentes leszedése lesz a digitizerről. Majd tudósítok.

Ez a bejegyzést csak feljegyzésként írtam magamnak, előfordulhat, hogy nem érthető, éjjel van és már félig alszom. Csak le szerettem volna jegyezni mire jutottam ma.

Ja még ráadásként rájöttem, hogyan lehet javítani a letörött némítókapcsolókat alkatrészcsere nélkül, esztétikusan az iPhone 2G-n.

Igyekeztünk az összes lehetséges hibát lefedni a rövid leírásokban, de természetesen mindig akadnak különleges, egyedi esetek. A legygyakoribbak a kijelző szilánlkossá törése, az LCD megfolyása, megrepedése, hátlaptörés, a Home gomb működésének akadozása, megszűnése. Sok telefont IMEI szám alapján letiltanak, gyakori az olyan készülék, aminek az érintésérzékelő része veszíti el működőképességét.

Minden ilyen és ehhez hasonló hibákra tudunk nagyon rugalmas és gyors megoldást, iPhone 3G esetében 1 napos határidővel is! A régebbi típusnál általában ennél több időt vesz igénybe a javítási procedúra.

Nem is húzom tovább, itt a honlap: iPhoneszerviz.com

Remélem sok emberen tudunk segíteni az iPhone-juk életre keltésében és javításában!

A történet, ami ihlette ezt a készülő sorozatot - és egyben a sorozat első tagja is lesz - még 2008 nyarán történt. Páciensem Vincze Péter volt, akit sokan [vincze·petya] néven ismerhettek a blogjáról. Előzményként leírnám, hogy Peti először egy beteg iPod videoval fordult hozzám, aminek sajnos hibás volt az audiokimenete, nem szólt a fülese. Nem emlékszem már hogyan jutottunk el oda, hogy megveszem alkatrésznek, de a lényeg, hogy igen jutányos áron hozzájutottam, úgy, hogy majd akkor cserébe alkatrészáron kicserélem neki a közeljövőben az első generációs iPhone-jában az akksiját. Kicsit korán örültem a jó üzletnek, arra számítottam, hogy csak az audiojack-kel van baj, de sajnos az alaplap volt hibás. Node semmi gond, más alkatrészeit fel tudtam használni.

Telt múlt az idő, közben meg is rendeltem az akksit Petinek, csak nem tudtunk soha találkozni azon okból kifolyólag, hogy míg én Budapesten szívtam a friss levegőt, addig ő Sümegen lakott. Sebaj, megbeszéltük, hogy majd ha a Balatonnál nyaralok, szólok neki, egyeztetünk valami találkozót és beszerelem a telefonjába, vagy nála, vagy ahol én nyaralok.

Eljött a nyár, és leutaztunk nyaralni pár napra a Balatonhoz; kivételesen nem feledkeztem meg az akksira váró iPhone-ról és vittem magammal szerszámokat, forrasztópákát és az akksit. Balatonudvarin szoktunk nyaralni, és keményen függő bringásként elhatároztam, hogy teszek egy jó kis túrát a Bakonyban és áttekerek Sümegre. A terepet nem ismertem, csak azt tudtam, hogy olyan 50 kilométer körüli a távolság, simán le lehet tekerni, mentem már egy nap alatt körbe a Balatont, az meg több mint 200… Koradélelőtt felfegyvezkezve elindultam, hogy majd pár óra múlva oda is érjek. Az út nem annyira vészes, de nem is volt egyszerű. Szinte végig hullámzott, sokat kellett mindig felfelé tekerni, aztán meg lefelé, hogy újra felkapaszkodhassak. Út közben egyzer megálltam Tapolcán és egy kedves nénitől vettem pár nagyon finom körtét, amik a folyadékveszteséget voltak hivatottak pótolni a tikkasztó melegben.

Jópár óra és a kilométerek vontatott számolása után végre megérkeztem Sümegre! Persze Petinek nem szóltam, hogy megyek, ő jött volna át délután Udvariba kocsival, de megelőztem Éppen benn volt a munkahelyén, de be tudtam menni az irodájába, ahol kedélyes hangulatban szétszedtem a telefonját, és kiforrasztottam a régi akksit, majd bele az újat. Közben jól elbeszélgettünk. Hiba volt, hogy a forrasztópákámba nem vittem töltőgázt, de szerencsére nem fogyott ki, volt elég benne. A pákahegyem nem volt a legjobb formájában, igazából most sincs. Az elején nem jól folyatja meg a cint, és emiatt nehéz vele pontosan forrasztani. Namost egy iPhone-nál kényes helyzeteket okozhat a pontatlanság… Végül azért sikerült, izgultam, hogy minden menjen jól és az akkuban is legyen valamennyi kezdő töltés, hogy kipróbálhassuk, mert nem volt töltőkábel a helyszínen és nem szívesen hagytam volna ott kipróbálatlanul. Szerencsére elindult a telefon, minden jól működött. Azt azért hozzátenném, hogy nem voltam még elég rutinos az akksicserében iPhone-oknál, biztos benne volt az a telefon az első 3-4 között, amikben akkumulátort cseréltem. Érthető módon azért izgultam kicsit

Összeszerelés után lelkére kötöttem Petinek az ilyenkor szokásos akksikezelési tanácsaimat, hogy töltse fel jól, hagyja a töltőn még jópár óráig azután is, hogy telinek jelzi ki a töltöttségi szintet. Párszor merítse le teljesen és még töltse sokáig jópárszor. Ez az akksi formázása tudtommal, valaki javítson ki, ha nem jól tudom.

A hazafelé vezető útra kicsit más volt a tervem az útirányt illetőleg. Ha már eddig elteketrem, miért nem Keszthely felé kerülve mennék haza? Utólag visszatekintve kicsit elszámolhattam magam, mert kb. 40 km-rel hosszabb utat terveztem vissza-, mint odafelé. A táj ettől függetlenül gyönyörű volt, ettem a maradék 1 szem körtémet, pár faluban vettem ásványvizet, amiket az úton visszafelé menet fogyasztottam. Volt, hogy nagyon sokat kellett felfelé mennem, és volt amikor hűvös erdős úton sokat lefelé. Végig műutakon mentem, sokszor eléggé forgalmas országutakon. Mire elértem Keszthelyet rádöbbentem, hogy kicsit elnéztem a térképet és kicsit nagyobb lett a kerülőút, mint terveztem. Keszthely felé már elég fáradt voltam és ráadásul nem is ebédeltem, csak a körtéket és a pár liter vizet útközben. Gondoltam nem állok meg enni, mert időre vártak vissza és siettem hazafelé. Persze egyre jobban fáradtam és minden balatonparti hegyet reménykedve figyeltem, hogy mikor látom már meg a Tihanyi félszigetet. A végefelé már nagyon kitikkadtam, mert a vizem is elfogyott, emlékeztem egy kútra a Badacsonynál, az tartotta bennem a lelket, hogy azt elérem és annyit iszok majd amennyit csak akarok! Persze az éhségemet végül ez sem csillapította.

Kitaláltam, hogy amint hazaérek lemegyek a strandra, és eszek egy nagy pizzát, mert nagyon szeretjük az ottani éttermet, jól csinálták tavaly is mindig. Jópár hosszú órának tűnő tekergés után végre megérkeztem Udvariba, irány egyből a strand, pizza rendel, talán még fürödtem is addig egyet, mire elkészült. Nagyon örültem, amikor elkészült, de amikor megkóstoltam rájöttem, hogy sajnos nem hozták a megszokott színvonalat, helyette egy elég gyenge valamit kaptam, gondolom költségcsökkentés miatt a teszkóban vásárolták már be a hozzávalókat… Azért örültem, hogy legalább ehetek valamit, nagyon kellett már! Mindenesetre azért örültem, hogy hazaértem és sikerrel teljesítettem a küldetésemet!

Azt még hozzátenném, hogy fixivel mentem, mert kíváncsi voltam, hogy hosszú távon is jó-e vele közlekedni, mert már rövidtávon nálam egyértelműen bizonyított. Annyi, hogy a lejtőkön is tekerni kell és nem lehet elegnedni magunkat pihenni csak úgy. De én élveztem, pont ez a jó benne. Örökmozgó.

Szerencsére defektet nem kaptam, de a biztonság kedvéért vittem erre az esetre is szerszámokat. Nem lett volna kellemes.

Azért ez tényleg nem egy szokványos iPhone-os kaland volt. Kb. 130 km-t bringáztam, azért hogy egy telefonban kicseréljem az akksiját

Ezt az utat jártam be.