Dr. Túra felcser/élt élete

A pénteki frusztrációadagot letudva

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Fri, 14 Sep 2007 15:35:00 +0000

Most már jöhet egy kis értelmes beszéd is. Legalábbis részemről. Mert, hogy olvasni ki fogja esztelen szövegelésem, az továbbra is rejtély, de azon kevés hű olvasóm miatt, kik jelezték is, hiányzik az életükből az a kis radiatio, melyet szóvirágaim szórnak a digitális világba, igyekszem folytatni az írást. Sok minden történt a legutolsó bejegyzés óta, s azon is töprengtem, mi lehetne az irányvonal, melyet bejár ez a kis gondolati virágfüzér, de egyelőre nincs sok ötletem, mivel is kezdjem és hogyan folytassam utána. Majd elválik, mint a víztől az olajos fázis...

Mea culpa

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Fri, 14 Sep 2007 14:53:00 +0000

Kissé leálltam. Minden értelemben. Jelen esetben ezen blog írásával, de másra is érthető. Például kezdem feladni az agyalást a világ dolgain, mert egyszerűen fáraszt. Már rég nem érdekel, ki ütött először, csak annyit szeretnék, hagyják már abba. A másra mutogatás már elrendelten ignoráltatik szinapszisaim útvesztőiben, s nem hat meg az sem, hogy "én kevésbé vagyok rossz". Embereket keresnének szemeim, de egyre kevésbé látom képmását az Emberrélettnek. Lassan összeszorul létem fölött ez a Város, egy önzabáló társadalom modern Babilonja, s néha már rám tör a gyilkos indulat, hogy ha összenyomni készül egy kerekeken guruló acélszörny gyomra. A közöny és az önzés lassan mindenkiből kihozza a szunnyadó Káint, ki egy ülőhelyért leölné embertársát, vagy pusztán azért, mert az nem úgy gondolkodik, mint ő. Az Ábelek nevét "lúzerekre" cserélte a közmegegyezés, s lassan kiszelektálódik a becsületes a nagy versenyben, hogy helyet adhasson a dicsőséges új embernek, ki semmi máshoz nem ért, csak hogy hasonló közepes képességű embertársaira támaszkodva taposson mások fejére. Csalódtam volna koromban? Közelsem. Mióta világ a világ, a nagy táblán csak részint cserélődnek a bábuk, a szabály ugyanaz, s az Ember kűzd bízva bízva, hogy a végelszámolásnál a rend helyre áll. Nem csalódottság ez, azaz az, de inkább azt mondanám, félek, lassan beszippant magába az a szürke massza, ami elhiteteti mindenkivel, nem képes jobbra. És félek attól is, középen maradok egymagamban, míg kettéválik a nyáj, egyik fehéret, másik feketét kiabálva. De ha jobban megnézem a dolgot, álldogál még néhány hasonszőrű, aki a valót látja s aként nevezi meg a színt, ahogy azt szeme agya felé interpretálja, nem pedig aszerint, minek kell látnia. Nem félek tehát, ha abban bízhatok, nem énvelem hal ki az utolsó ember a földről, mert akkor él még más hüvelyben is lélek, aki hasonlóan érez, mint én. Jó lenne ha olyan játékot játszana mindenki, hogy minden nap legalább egy jócselekedetet tesz a közösbe, amivel egy felebarátja napját egy pillanat erejéig bearanyozza. Az ügyesebbek játszhatnák úgy is, hogy közben nem is ártanak másnak... De addig is, míg eljön a Kánaán, vagy hiányában majd az Armageddon, húzom az igát s azt a lócát, mire fel kellett volna szegeztetnem, s ha majd utolsó párám kilehelem, remélem lekemnek nem kell majd szégyenkeznie...

Ha hív a HIV... Mint egy (rossz) szóviccben.

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Tue, 24 Jul 2007 17:04:00 +0000

Magyarország a döntőben - EUROVISION

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Sat, 12 May 2007 16:59:00 +0000

Szép volt Magdi! Remélem a döntőben is remekel a mi csodálatos hangú lányunk, mert az tény, hogy az elődöntőben leénekelt mindenkit. Remélem a szavazók ismét meghallják, hogy ki is tud énekelni... Kezdek optimista lenni, egyre inkább úgy tűnik, hogy több országból is számíthatunk pontokra. Nem az eredmény a legfontosabb, a középmezőny meglesz, de szerintem az első 10 közé jutás sem lehetetlen. Meglátjuk...

Ha minden igaz, az Apocalyptica is fellép, úgyhogy érdemes nézni a döntőt...

Hiába, az olvasó tehetetlen...

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Thu, 10 May 2007 18:21:00 +0000

Ez lenne az a cikk. Pedig tényleg nem szoktam holmi szerkesztőcskéknek írogatni. De ezen már megakadt az én szemem is. Figyeld csak: "A pók mérge ugyanis ugyanazt az anyagot tartalmazza, amit az agyunk termel szexuális helyzetekben, és aminek hatására cGMP-nek nevezett enzimek szabadulnak fel, ami beindítja a merevedés folyamatát. A potencianövelő gyógyszerek a cGMP-t lebontó, és az erekció végét jelentő, PDE-5 nevű enzim működését blokkolják." A cikk, mint az ebből is sejthető, arról szól, hogy a brazíliai banánpók csípése, ha túléli az áldozat, tuningolja a kismanust. A probléma csak az, hogy orbitális baromságot ír a cikk. Tudniillik, hogy a cGMP nem enzim, de nem ám, ahogy a cAMP sem az! A PDE-5 egy foszfodiészteráz, és azok speciel nem enzimeket bontanak, hanem foszfátcsoportot hasítanak le (az egyik legfontosabb intracelluláris mediátor, a cAMP esetében is ez történik), szóval már itt gyanakodhatna az ember. Azért a Zindex tudományos rovatától nem vártam volna, hogy még ezt se tudják... Írtam tehát, de azóta se javították ki. Lehet, hogy nem nagy dolog, de a hülyeség mindig is zavart...

Eurovision 2007

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Wed, 09 May 2007 18:55:00 +0000

Szinte minden évben szimpátiaszavazás által kontraszelektált igénytelenségek győzelmét lehet előre vetíteni, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy zene nélkül kiállított zászlóba öltözött bábúk is ugyanúgy megfelelnének a célra. Íme tehát az elődöntő 28 résztvevője, akik közül csak 10 jut a döntőbe:

Fekete orosz égbolt

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Sat, 28 Apr 2007 17:02:00 +0000

80 éves korában elhunyt Msztyiszlav Rosztropovics, korunk egyik legnagyobb csellistája.

EBukta

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Tue, 24 Apr 2007 18:20:00 +0000

0 szavazat. Ennyire tellett olyan félmilliárdból. Noha a magyar foci agóniáján talán még egy ilyen esemény sem segített volna. Inkább szégyelhetnénk magunkat, hogy már a világ legkisebb államai is elvernek minket, mintsem álmodozzunk az elérhetetlenről. Hja, a lelkesedés és az elszántság nem függ pénztől, abban egy parányi Montenegro is erősebb lehet nálunk. Mindegy, legalább jó napokat szereztünk derék embereknek... A magyar feltámadáshoz úgy látszik elkerülhetetlenül meg kell halnunk. S ki tudja, talán még az amatőr foci is sikeresebb lenne. Vagy a másik út, hogy adjuk el ezt a drága sportágat olyanoknak, akik eredményt is akarnak látni. Több Hemingway kéne, ha már Abramovicsot nem is kapunk. Akadémiából persze egyre több van, ami jó, csak aztán legyen látszatja is. Puskáséknak nem kellett még ez sem. Csak a bőr, amit rúgtak, meg a gang. Nem vagyunk már elég szegények ahhoz, hogy legyen bennünk kitörési vágy? Nem tudom, az viszont biztos, hogy nem is vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy felvásároljuk az összes zseniális idegenlégióst valami érdemi bajnoksághoz. Néha eszembe jut, a klónozás, de remélem enélkül is lehet még több tehetségünk, mert Priskin egyelőre kevés a feltámadáshoz.

De nem dühöngök, én már rég lemondtam a dologról. A szurkolókat sajnálom viszont, mert ők tényleg ragaszkodnak a régi dicsfényhez, mely élhetne tovább is, hiszen a régiek megmutatták, mire képes a magyar, ha igazán akar. Ami viszont felháborít, hogy ha egy halódó foci életbentartására folyik el teméntelen pénz, miközben olyan sikerágak nélkülöznek, mint a vízilabda, kajak-kenu, úszás, és még jópár sportág. Ki támogatja a fantasztikus Talmácsi Gábort? Persze, Baumgartner Zsoltira ment az állami támogatás, eredmények nélkül. Lehet, hogy igazságtalan vagyok, de valahol a magyar valóság is az...

Aki legalább elnézést kért '56-ért

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Tue, 24 Apr 2007 17:52:00 +0000

Meghalt Borisz Jelcin, Oroszország első demokratikusan (már ha ennek van valami értelme egy oligarchák uralta posztkommunista föderációban...) választott elnöke. Nem feladatom megítélni politikai életművét; nyilvánvalóan érdeme, hogy elindította hazáját a modernizáció rögös útján, miközben a nyílt kommunizmusnak fejére hágott, viszont sokan szemére vetik, hogy a magánosítás -számunra ismerős módon- nem a legtisztábban történt, s ezzel a régi elit átmentette hatalmát a pénzvilágba. Emlékezzünk most a néha kicsit spicces, ámde alapjában véve kedves atyuskára, néhány videóval.

Egy elborult elme örök sötétsége

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Sun, 22 Apr 2007 17:55:00 +0000

Virginiai mészárlás

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Tue, 17 Apr 2007 17:26:00 +0000

Nehéz bármit is mondani. Ami történt, valódi tragédia. Egy 23 éves koreai srác megölt 32 embert, többeket megsebesített, végül magával is végzett. Szörnyű számok, de a mögöttes még borzasztóbb. Önkéntelenül is kérdések merülnek fel az emberben: nem lehetett volna elkerülni az egészet? A válasz nyilván igen, de utólag mindig könnyű okosnak lenni. Még sokáig fogják számonkérni a hatóságokon, miért nem léptek fel hathatósan abban a két órában, ami a két lövöldözés között eltelt, és ez valahol jogos is. Emberéleteken lehetett volna "spórolni". Csak az utolsó pillanatokban értesítették e-mailben a hallgatókat, hogy lövöldözés történt reggel, és hogy zárkózzanak be a szobájukban. A legtöbben nem is tudhatták, mi vár rájuk... Sajnos, a vezetők és a rendvédelmi szervek igencsak alábecsülték a helyzet súlyosságát, és az első lövöldözést "egyszerű" kettősgyilkosságként kezelték. A szomorú valóság viszont az volt, hogy Cho Seung-Hui fogta a két pisztolyát és a tárakat, hátrahagyott egy üzenetet, és elindult a Norris Hall felé, hogy bosszút álljon mindenért. Ártatlan embereken.

Előre eltervezte? Valamennyire biztosan. Hiszen aki hidegvérrel öl, két helyszínen, az bármennyire is zavart lelkületű, de tervezetten cselekszik. Nem véletlenül vett fegyver, egy 9mm-es Glock-ot, meg egy másik, talán .20-as félautomatát. Talán szerelmi bánat gyötörte, sokan úgy tartják, az elsőként megölt lány a barátnője volt. Talán megcsalta, és ezért ölte meg. A kollégiumban önítélkezés és kivégzés zajlott. Aztán a tantermekben a frusztráció és a bosszú kiélése. Milyen ember az ilyen? Ez a kérdés hasít belém... Nyilván beteg volt, és ha ez igaz, ismét felelősség terheli azokat, akik nem vették észre, nem tettek semmit.

A hírekben annyi borzalomról hallani minden egyes nap. Lassan már immunisakká válunk a tragédiákkal szemben. Érthető, védekezési reakció. Most viszont ismerkedjünk meg néhány emberi arccal, akik többé már nem mosolyognak senkire.

Kevin B. Granata prof. - biomechanikai kutató, ortopédiai kutatások keretében az emberi mozgást vizsgálta, elsősorban a láb mozgását és lehetséges mérnöki leképezését.

Liviu Librescu prof. - romániai származású zsidó mérnök, holokauszttúlélő, világszerte elismert repülőmérnök. Testével zárta el a terem bejáratát, míg diákjai az ablakon át menekültek. Halálával sokakat megmentett.

G. V Loganathan prof. - indiai származású általános mérnök, többszörösen kitüntett oktató.

Ryan Clark - 22 éves hallgató, jó tanuló és közösségi ember, aki a kollégiumban felügyelő volt. Az első két áldozat egyike.

A mi igazi reklámarcunk

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Mon, 16 Apr 2007 18:27:00 +0000

Simonyi András már egyszer megmentette a magyarok becsületét azzal, hogy megmutatta, van humorunk. A Colbert Report ezúttal a niggerezésért kirúgott rádiós esetét parodizálta ki, és ehhez használt illusztrációnak minket, mint paprikaszippantó szerencsétlenek, akik még gitározni sem tudnak. A lényeg, hogy most ismét megmutatta washingtoni nagykövetünk, hogy nem csak mangalica kondásokból, meg parasztgúnyás gulyászabálókból áll az a távoli kis ország, amit voltak szíves leszarni '56-ban (és persze tíz évvel azelőtt is...), hanem a humorra egy jó kis gitárszólóval válaszolunk, szóval igenis tudunk gitározni! (Lehet, hogy most viszont a finnekkel lesznek diplomáciai gondjaink...)

Megkezdődött az M4 fúrása

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Fri, 06 Apr 2007 13:48:00 +0000

A képre frakcsolva elvileg a Gugli térképe jön be...

Molnár Lajos elhagyja a sülyedő hajót

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Wed, 04 Apr 2007 17:07:00 +0000

Nem meglepő, ámde kétségtelenül váratlan a hír, hogy Molnár Lajos egészségügyi miniszter lemond. Az ellentmondás oka, hogy nem volt olyan markáns előzmény, ami alapján előre lehetett volna látni, hogy az elkerülhetetlennek éppen most kell megtörténnie. Feltehetőleg tényleg apránként gyűltek a (vér- és izzadság-) cseppek abba a bizonyos pohárba, és a legutolsó a keddi összezördülés lehetett a miniszterelnökkel. A tét mindig is a több-biztosítós model bevezetése volt, s a legkomolyabb viták is ezen a téren voltak. Csak hogy ne legyenek (voltak egyáltalán?) illúzióink...

Az időzítés azért is érdekes, mert nemrég volt a Rabmadarak tisztújítása. Talán közrejátszott a döntésben, hogy Kuncze távozásával megrendült a "dózer-miniszter" támogatás a. Vagy most, hogy egy orvos végzettségű (bár hogy ez mennyit ér esetében...) vállakozsó került a párt élére, már nincs is szükség markáns miniszterre, elég lesz egy robotpilóta is a kirakatban, aki majd elviszi a balhét, miközben távirányítással megy majd a "reform" folytatása. Bárhogy is van, egyelőre csak megcsócsálni sikerült a magyar egészségügyet, feltámasztani hamvaiból, nem.

Hogy mi a rövid ámde igen viharos miniszterség eredménye? Megmozdult ugyan az egészségügy állóvize, de semmi több. Sikerült vihart kelteni egy pocsolyában, amiből csak a zavarosság látszik egyelőre. Aztán, hogy kinek van kedve mindezek után átvenni a mélybe bukó bárka kormányrúdját, az még a jövő zenéje.

Győzött a helikopter

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Mon, 02 Apr 2007 12:12:00 +0000

A turista ismérve

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Thu, 29 Mar 2007 20:57:00 +0000

A turistát onnan lehet megismerni, hogy csak neki jut eszébe a sínen az UV villamos elé állni, hogy digitális fényképezőjével megörökíthesse azt. A bennszülött kevésbé lelkes, neki nem csak egy kirándulás erejéig kell megtapasztalnia, hogy ebben az országban ötven éve megállt az idő.

Kormányszóvívő mínuszban

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Mon, 26 Mar 2007 17:07:00 +0000

Demcsák Zsuzsa nem lesz szóvivő, de ezzel azért egyvalami sikerült neki: alulmúlnia Havas "tanárúr" kormányszóvivői teljesítményét. Ezzel az időeredménnyel pedig megnyílt a negatív számok világa a következő generációk előtt.

Habár nem volt még kinevezve az illusztris "bugyisjócsaj", már régóta várományosa volt ennek a nem túl hálás tisztségnek, s azt hiszem hibái ellenére mégiscsak sokat elmondott a kormányzati munkáról. Például, hogy mindent a szemnek, hátha hülyére vehető az átlagpolgár és nem veszi észre az újabb és újabb megszorító intézkedéseket, ha közben csorgathatja a nyálát a tv előtt, mikor egy exmodel jelenti be mindazokat. Ez nem jött be, mivel akik még tudnak és szoktak is olvasni, azok az új üdvöske blogjából megállapíthatták, milyen is belül ez a nő. Azaz asszony, meg anya, habár erről a két titulusáról sem mondhatni el túl sok jót, egyrészt férje maffiózós üzlettársai, másfelől pedig a már említett, csúnya bölcsisnénikről és koszos plebskölykökről szóló blogbejegyzések alapján. Sajnos annyi esze nem volt, hogy legalább leplezze gondolatait, s végtére is ez volt a szellemi rosta, ami alapján kiderült, nem tudná fapofával mondani a frankót a polgártársaknak. Azzal meg morálisan végleg és teljesen elásta magát, amikor próbálta eltüntetni a bűnjeleket, mint a kutya, aki odapiszkított a szőnyegre, és hiába kaparja, azzal csak jobban belekeni.

A legfrappánsabb olvasói megjegyzés a témában (melyet a The Times is idéz) az volt, hogy az úrinő operabáli belépője annyiba került, mint a sokat szidott bölcsisnénik egy havi fizetése. Elgondolkodtató és rávilágít a mai magyar társadalom fájóan torz és groteszk viszonyaira.

A "vicc" az, hogy valahol még ő tudta volna leghitelesebben képviselni a jelenlegi politika "ars poeticáját", miszerint Magyarország egy elittista társaság magánklubja, ahol a pórnép zavaró ámde szükséges tényező, amit valamivel meg kell etetni, hogy aztán meg lehessen fejni.

Knut, a cuki

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Sun, 25 Mar 2007 16:24:00 +0000

Knut, a Berlini Állatkert jegesmacija hamar a médiafigyelem középpontjába került. Nagy szó, ha fogvatartott állatoknak kölyke születik, és jegesmedve már 33 éve nem jött világra Berlinben. Az anyaállat nem szándékozott táplálni kölykeit, így Knutot az ápolóknak kellett gondozásba venniük, testvérkéje el is hullott. A heves vita akkor robbant ki, amikor egy zöld mozgalmár kifejtette véleményét, miszerint nem szabadna felnevelni a bocsot, ha az anyja lemondott róla. Lett is felhördülés, Knut mellett az óvodásoktól a politikusokig sokan kardoskodtak, így a kis árva egycsapásra sztár lett hazájában és a nagyvilágban. Első lépéseit a kifutóban fotósok tömegei kapták lencsevégre, mintha a vörös szőnyegen mászkálna filmsztárokkal, és már rajongói klubja is van az alig 15 hetes csöppségnek. De hiszen, ki ne találná édesnek ezt a piszén pisze kölyökmackót?

Magyar foci - a mátrixban jobban megy

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Sun, 25 Mar 2007 15:41:00 +0000

Alig van már olyan szigetország vagy kis állam, amely nem vert még meg minket fociban. Máltának is tettünk egy szívességet, most pedig az újdonsült Montenegrónak szereztünk egy jó napot (a két tizenegyes valódi ajándék volt). Priskin mondjuk hozta a formáját, igazi vérfrissítés ő a fantáziátlan magyar válogatottban, de sajnos valahogy a csapatjáték még mindig hiányos, sok hibát ejtünk, különösen a védelem. Erről ennyit, sokkal lejjebb nem sülyedhetünk. Ha már Feröer is megver minket, akkor be is szüntethetjük a profi labdarugást.

A digitális világban viszont sikerült az, ami a valóságban csak álom (ez aztán a képzavar...): az immár tízéves Hattrick (online focimanageres játék) legnagyobb magyar sikere született meg azzal, hogy a virtuális magyar válogatott bronzérmet szerzett a vb-n. Bárcsak a valóságban is örülhetnénk ilyen sikereknek...

A vörös bolygó jégsapkája

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Thu, 22 Mar 2007 21:22:00 +0000

Szenzációs eredményeket hozott a Mars Express által küldött információ: a Mars déli féltekén texasnyi területen annyi jég van a felszín alatt, hogy megolvadva a víz 11m-nyi vastagságban borítaná el az egész bolygót. A meglepetést az okozta, hogy a radaros felmérések jóval nagyobb mennyiségben mutattak ki és ráadásul víz alapú jeget az eddigi feltételezésekhez képest, amelyek főleg szén-dioxid eredetűnek gondolták a déli pólus fagyott anyagát. A felfedezés jelentősége nyilvánvaló, hiszen most már bizonyított, hogy a Mars komoly vízkészletekkel rendelkezik, s egykoron talán óceánok hozták létre a felszínformáit. S mivel az élet alapja a víz, a Mars most már végérvényesen az elsőszámú helyre lépett a terraformálás lehetséges célpontjai között.
Egyelőre mindez csak sci-fi, de ha valaha is megadatik az emberiségnek, hogy egy másik bolygón letelepedjen, akkor az a Mars lesz. Számos érv szól a vörös bolygó mellett: alig több mint 24 órás forgási periódusok, még éppen megfelelő keringési idő ahhoz, hogy évszakok lehessenek, elegendő oxigén kötött formában (peroxidok, szén-dioxid, különböző ásványok) és persze szén-dioxid. Ami viszont egyelőre problémássá tenné az átköltözést, az a gyér légkör és a meglehetősen alacsony átlaghőmérséklet.
A terraformálást a jelenlegi elképzelések szerint mesterségesen létrehozott üveházhatás indítaná be (ebben úgyis jók vagyunk a saját bolygónkon...), amely elkezdené megolvasztani a sarki jégsapkákat, és a felszabaduló szén-dioxid és vízgőz felgyorsítaná a folyamatot, dúsítaná a légkört és védőburkot vonna a sugárzás ellen. Amint a légköri nyomás megközelítené a földi viszonyokat, a víz már elegendő mennyiségben lenne folyékony halmazállapotban a bolygón ahhoz, hogy elkezdődhessen a biológiai terraformálás. Az esetleg genetikailag módosított kékalgák fotoszintézisük során oxigént fejlesztenének, miközben a vizek szerves anyagokban is gazdagodnának. És így tovább...
Az embert, mint Teremtőjének képmását, mindig is hajtotta az alkotás vágya, és biztos eljátszaná a Mars benépesítőjének szerepét. Hogy lesz-e erre mód, vagy előbb öljük meg magunkat az eredetileg édeni planétánkon, azt nem tudni. Az idő majd választ ad rá. Az apokalipszis valahol biztos utolér majd minket...

Ez csak víz!

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Thu, 22 Mar 2007 19:55:00 +0000

Avagy sznobizmus a köbön. 35$ egy üveg vízért? És még csak nem is egy több tízezeréves gleccserből sajtolták ki, gondolom. A Bling H2O üvegét csili-vili kristályok díszítik, habár nem tudom, minek kell egy palackot felcicomázni, ha azzal többet ér a csomagolás, mint ami benne van. Egy üveg jó burgundi más, ott a tartalom megérdemli az ízléses tálalást. De egy szimpla ásványvíz? Nem véletlen, hogy az egészet egy hollywoodi producer találta ki, és nyilván van is kereslet rá, hiszen él elég cerebrozombi a világon, Kaliforniában meg még a koncentrációjuk is nagy...

A mi Kaszásunk

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Wed, 21 Mar 2007 19:10:00 +0000

Mindenkit megdöbbentett a hír, hogy a mindössze 47 éves Kaszás Attila összesett a Nemzeti Színház edzőtermében. Sokáig nem lehetett tudni, hogy infarktus vagy agyvérzés okozta az életveszélyes állapotot, de meg kell jegyezni, hogy ezúttal le a kalappal Stohl Buci előtt, aki elkezdte kollegája újraélesztését. A történet sötét foltja, hogy a Nemzeti lehetetlen megközelíthetősége miatt a mentő hosszú percekig keringett, míg eljutottak az épületig. A rohamkocsi végül az Amerikai úti Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe hajtott (amely egyébként tavaly a harmadik legjobb egészségügyi intézmény lett szavazatok alapján), ahol az elvégzett katéteres érfestés végül kimutatta, hogy nem értágulat, hanem egy megrepedt artéria okozta az agyvérzést. Sajnos a művész úr továbbra is kómában van és aszisztált gépi lélegeztetésre szorul. Reméljük a legjobbakat.

Mizantrópia

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Mon, 19 Mar 2007 20:46:00 +0000

Még magamat is nehezen viselem el. Akkor hogyan viseljek el másokat, akik ráadásul nem is én vagyok.

Csak én vagyok helikopter?

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Sat, 17 Mar 2007 20:25:00 +0000

Megelőlegzett ajándék egy fantasztikus csellistának

noreply@blogger.com (Dr. Túra) — Sat, 17 Mar 2007 19:02:00 +0000

Perényi Miklós már kapott egyszer Kossuth-díjat, 1980-ban, és persze még jónéhány kitüntetést, mint 1970-ben a Liszt-díjat, de azt hiszem szép gesztus volt a döntéshozók részéről, hogy hatvanadik születésnapja előtt megajándékozták mégegyszer ezzel a díjjal a legnagyobb magyar csellistát. Lehetne sorolni, hogy hétévesen már a Zeneakadémián tanult, meg hogy 12 évesen már külföldi akadémián tanult, majd magától a mestertől, Pablo Casalstól, de mindez semmit nem mond el magáról az emberről és a művészről. Látni kell őt, ahogy szerénységében legszívesebben elbújna a hangos tapsvihar elől, de méginkább, mikor játszik. Kevés zenész képes annyira elmerülni a zenében, hogy az áhitat átragadjon a hallgatóságra is. Azt hiszem általános igazság, hogy a legnagyobb emberek szükségszerűen alázatosak a világ és azon terület iránt, melyet magas szinten művelnek, mivel ők látják igazán az ember kicsinységét a teremtett világban. Pontosan eme tulajdonsága miatt tartom Perényit a legnagyobb mai csellistának, mert ez a szellem hatja át a játékát is, ezért tud olyan csodálatos tónusban játszani, és a darabokat már-már filozófikus mélységekig értelmezni és interpretálni.