Égigérő paszuly

Chocolade-puding

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 03 Feb 2012 09:07:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Krmpl átnyúlt az asztalon, megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:

- Olyan régen, olyan nagyon régen nem sütöttél nekem csokoládés süteményt.

Majd hozzátette még, hogy ő tudja, hogy számomra nem kihívás kétszer ugyanazt elkészíteni, de két csokoládés tortát kíván nagyon. Ezt, vagy Lawrence tortáját. Az elsőt kivédtem azzal, hogy nincs itthon sajtkrém. A második helyett meg lázasan keresni kezdtem valami alternatívát. Ami számomra majdnem új, számára meg olyan, mintha régi lenne.

Szilvássy Karola receptje kapóra jött. A Lawrence tortájára emlékeztet, de az nem vízfürdőben készült. Csak az emlékeimre hagyatkozhatom, de ez a változat mintha egy picit még puhább lenne. Bár nem értem mitől, tehát lehet, hogy csak simán beleképzeltem. Az viszont biztos, hogy ennél puhább ebben a műfajban biztosan nincs, mert az már szétesik.

(Ez természetesen nem olyan puding, mint amit mi megszoktunk. Hanem olyan, mint amilyet angolszász országokban lehet vásárolni. Csak ez brutálisan jó, bár - elismerem - tényleg nem látszik rajta.)

Hozzávalók: (18 cm-es formához)

14 dkg puha vaj
14 dkg cukor
14 dkg csokoládé
14 dkg darált mandula
4 tojás

A csokoládét vízgőz fölött megolvasztom. A vajat a cukor egyharmadával habosra keverem. Hozzáadom az olvasztott csokoládét, a tojássárgákat, és az őrölt mandulát. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a csokis keveréket. Sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformába töltöm, beleteszem egy tepsibe, amibe forró vizet öntök. 170 fokra előmelegített sütőben egy órát gőzölöm. (Ekkor még nagyon puha, de ha kihűl, megszilárdul. Akkor szeletelem.)

Villával szétnyomkodott, túlérett datolyaszilvával, vagy lekvárral, vagy fagylalttal kínálom.

Narancsos és almás torma az erdélyi arisztokrácia asztalán

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 01 Feb 2012 08:37:00 +0000

"Szilvássy Karola (1876-1948 - a szerk.) gyermekkorától ki- és föltűnő, roppant szép, eredeti és féktelen hölgy volt. A legendás testű, büszke nő nem csupán a finom ételekért rajongott, hanem az érdekes, különc és tehetséges emberekért is, a botrányos esetekért, jelenetekért, melyekről, ha nem adódtak maguktól, ő saját személyűleg gondoskodott.

Karola házvezetőnéje egy kivégzett gyilkos szeretője volt évtizedeken át, akit annak – akasztott embertől való – gyerekével együtt vett magához.

Karola egy báróné barátnővel kiment Dél-Afrikába is – vasúton, hajón, öszvérháton – sírkövet állítani unokatestvérének, Wass Albertnek, aki a búrok oldalán harcolva talált elesni ott.

Az extravagáns nő nemigen talált férjet magának, végül báró Bornemissza Elemérnek lett felesége, de az se vált be, ráadásul egyetlen gyermekük is meghalt, úgyhogy külön éltek, Karola az otthagyott férjtől kapott bőséges apanázsból egyébként, de hát miből másból.

Karola a két háború között a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és az Erdélyi Helikon “lelke” volt, a legjobb erdélyi írókat kévébe kötő marosvécsi találkozók másod-háziasszonya.

1948-ban, hetvenkét évesen halt meg Kolozsvárott.

Házsongárdi sírjára az a Bánffy Miklós vitt vörös rózsát, akivel való többé-kevésbé köztudott kapcsolata – persze hullámvölgyekkel színesítve, de – évtizedeken át tartott, és aki barátnője halálát csak pár hónappal élte túl.

Alakját Bánffy Miklós és Kemény János is megörökítették regényeikben. " (Részlet innen.)

Ez a rendkívüli nő szenvedélyesen gyűjtötte a recepteket, két füzetet is megtöltött velük. Annyira fontos volt számára ez a két mű, hogy végrendeletében külön kitért a szakácskönyvekre. Az egyik azóta elveszett, a másik, egy 272 oldalas mohazöld, vonalas füzet fennmaradt. Rajta egy cím is: Receptek - kipróbáltak.

Karola receptes füzetét 1990 után kiadták Kipróbált receptek címen. Talán nincs is benne olyan recept, amelyik ne állná meg a helyét ma is: az 1900-as évek Európájában, Erdélyt is beleértve, csokoládé-consommét, főzelék-roulade-ot, görög tököt, salzburgi libamáj-pástétomot, vagy éppen narancsos, esetleg almás tormát fogyasztottak.

Jómagam gyakran forgatom Karola szakácskönyvét, úgy olvasom, mintha regény lenne. És sokszor merítek belőle ötletet, vagy éppen el is készítek ezt-azt úgy, vagy majdnem úgy, ahogy Szilvássy Karola száz évvel ezelőtt lejegyezte.

Ehhez a két tormás ételhez bevetettem a Lordot is. Ahhoz, hogy erős legyen, először elkészítettem a két alapot, utána reszeltem le a tormát, és azonnal hozzákevertem. (Egy nagy tormát reszeltem le, azt osztottam ketté.)Üvegben, zárt dobozkában hűtőben néhány napig eláll, bár erre nincs sok esély, mi kiskanállal eszegettük.

Hozzávalók:

a narancsos tormához:
fél narancs leve
1 nagy torma fele apróra reszelve
1 nagy narancs
1-2 tk méz (ízlés szerint)

A narancslevet és a mézet felfőzöm, majd hűlni hagyom. Közben a narancsot megpucolom, apró darabokra vágom, és beleteszem a narancslébe, majd belekeverem a frissen reszelt tormát.

az almás tormához:
két nagy alma
0,5-1 dl bor (attól függ, mennyire leves az alma)
1-2 tk méz
1 nagy torma fele apróra reszelve

Az egyik almát megpucolom, vékony szeletekre vágom (vagy lereszelem), a mézzel és a borral teljesen szétfőzöm. A másik almát apró kockákra vágom, majd összekeverem az almapéppel és a frissen reszelt tormával.

Gyradiko: görögök a Rómain

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 31 Jan 2012 09:07:00 +0000

Kép: varosban.blog.hu

Előjáték: "Sétáljunk a Rómain. De az ilyenkor szomorú. Nem szomorú, csak alszik. Ez igaz. De nincs nyitva semmi, hol eszünk? Van ott valami görög gyroszos, üsd be a gúgliba, megtalálod. Megvan, a Gyradiko lesz az, akkor oda megyünk" - így egyezkedtünk Krmplval, miután két, egymásnak ellentmondó vágyamat próbálta egyszerre kielégíteni. (A Rómain szerettem volna sétálni, és ezzel nagyjából egy időben ebédelni a Blahán, a montenegrói étteremben.)

Utójáték: "Olyan fetát szerezz, amivel nem szégyenkezem" - mondta Ghavrilos görög barátjának, aki komolyan vette a feladatot, és addig kutatott, míg megtalálta az igazit. (Ezt a Gyradiko tulajdonosa meséli görög származású vendégének, aki éppen akkor toppant be, amikor mi indultunk volna. Érzem, hogy most maradni kell, intek Krmplnak, hogy kicsit húzzuk még az időt.)

Ennek a fetának tényleg nincs sok köze a dobozban árult, szinte kenhető társaihoz. Ez egy kemény, sokkal karakteresebb ízű sajt. Vágni lehet, és ha összekeveri az ember a zöldségekkel, akkor sem hullik szét, nem lesz tőle minden fehér. Tudom, mert amikor Ghavrilos megkínálta vele a görög származású vendégét, nem bírtam ellenállni, és ahelyett, hogy elindultunk volna, én is kértem kóstolót. Így még egy ideig nyugodtan hallgatóztunk. Mentségünkre szóljon, a görögök nem kifejezetten halk szavúak, ha nem akarjuk, akkor is mindent hallottunk volna

Szóval Ghavrilos és a vendége egymás szavába vágva sorolták a különböző recepteket és egyetértettek abban, hogy a görög alapanyagok mások, mint amit Magyarországon azon a néven lehet kapni. Ghavrilos ebben nem ismeri a viccet, mindent Görögországból hoz. Van egy jó nagy raktáruk, elfér abban minden, a hagymától a fűszereken át a sajtokig. Mert igen, a hagymát is Görögországból hozzák, mutat meg egyet. Kis lelkem örül, hogy, lám-lám, más is érzi az itthoni és otthoni hagyma közötti hatalmas különbséget, és képes hagymát hozatni azért, hogy otthoni ízek utáni vágyát csillapítsa:)

A fűszereket szintén egy görög barátjuk termeszti, csak tőle vásárolnak a görög dombokon, mediterrán napsütésben beérett illatos növényeket. Olajat is sajtolnak nekik, természetesen azt is Görögországban. Ghavrilos csak sorolja-sorolja, hogy mi mindent megtesz azért, hogy mindennek olyan íze legyen, mintha Görögországban lenne az ember. Hat hónapig képes kísérletezni a szerinte tökéletes sajtgolyó receptjén, hát persze, hogy büszke rá! Amúgy is állandóak új ízek után kutat. A szakácsokat ők tanítják be, ilyen kényes kérdésben sem hagyatkozhatnak másra.

A vendég rákérdez arra is, hogy itt tényleg fahéjjal készítik a moussakát? Ghavrilos mosolyogva mondja, hogy persze, hiszen az adja a lelkét ennek az ételnek. A vendég ilyenről még nem is hallott, pedig szerinte ő is elég jól készíti a padlizsános egytálételt. Abban egyetértenek, hogy krumpli nem kell bele, az a megcsúfolása lenne a moussakának, az csak a menzás változatába kerülhet itt, Magyarországon. A fahéj viszont elmaradhatatlan, magyarázza a tulajdonos. Így készítette a nagyanyja, aki a sajátjától tanulta. De nem ám őrölt fahéj, hanem egy darabka, olyan 8-10 cm-es, amit a húsba dobnak bele, miközben készül. Az illatának, ízének kell belekerülnie. Ghavrilos erre esküszik, de hozzá is teszi: a Gyradikóban nem a klasszikus görög konyhát találjuk. Ők a kisázsiai konyhát követik. Isztambulból származnak, tudják, miről beszélnek. Itt például a tzatzikiben sem kapor van, hanem oregánó.

Ghavrilos mesél-mesél, mi meg fülig érő szájjal valóban elindulunk. Sétálunk a Királyok útján és örülünk, hogy megtaláltuk a Giradykont.

És hogy mi történt az elő-és utójáték között? Teljesült a kívánságom: kimentünk a Rómaira. Ebédeltünk egy nagyon családias büfé-étteremben. Élveztük a Giradyko vendégszeretetét, a szuper ételeket. A fűszeres húsokat, a puha, finom pitát. Az igazi hasábburgonyát. A finom görög borokat. És fogadkoztunk, hogy ezentúl a Rómaira nem hekket enni megyünk, hanem mindenféle görög finomságot.

Kritika a gyrosról itt.

Gesztenyés tallér

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 30 Jan 2012 08:31:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Kiderült, hogy anyai nagyanyám elveszettnek hitt receptjeit én őrzöm jó néhány éve. Egy olyan füzetben, amit mindig csak félig forgattam, azt gondoltam, a többi engem nem érdekel. Így rejtjük el a kincseket saját magunk elől:)

A recepteket olvasgatva anyukámmal egymás szavába vágva idéztük fel a süteményeket, és a hozzájuk kapcsolódó emlékeket, családi történeteket, eseményeket. Tulajdonképpen az egész gyerekkoromat.

Anyai nagyanyámnak volt egy hatalmas zsírosbödönje, amiből soha ki nem fogyott a baracklekvárral összeragasztott linzerkarika. A teteje lyukas volt, még őrzöm azt a gyűszűt, amivel ezeket a kis lyukakat készítette. A zsírosbödönben általában lehetett bízni, ha egy kis édességet kívántunk, ez volt az alap, a mindennapi sütemény. Aztán voltak a kivételek, amikor valami különlegeset sütött. Valami olyat, amivel ünneppé varázsolta a hétköznapokat. Télen egy két alkalommal például gesztenyés tallért.

Nagymama ehhez maga szedte a gesztenyét minden ősszel, és a fél országon keresztül cipelte hazáig. Majd ha eljött az ideje, gesztenyepürét készített, és azzal töltötte meg a kis krumplis pogácsákat. Bolti gesztenyekrémmel a világért nem készítette volna, az nem olyan, mondta, és igaza volt. Mindig két-három adagot sütött, és ellátta az egész családot. Akkora munka volt, hogy néhány szemért nem volt érdemes nekilátnia. Emlékszem, milyen boldogan adta át, és arra is, hogy milyen jó érzés volt beleharapni a pihe-puha tésztába, és érezni, ahogy a gesztenye, a tészta és a lekvár íze egyesül.

Annyira elözönlöttek az emlékek, hogy muszáj volt megsütnöm. Kíváncsi voltam, hogy most is ugyanolyan finomnak érzem-e, mint gyerekkoromban. Olyan volt. Az, hogy legközelebb mégis kicsit puccosabb lesz, a véletlennek köszönhető: a fotózás kedvéért néhány szemre raktam csokoládét, hogy jobban mutassanak, ám kiderült, hogy így még sokkal finomabb. A jövőben már az étcsoki is szerves tartozéka lesz a talléroknak.

Persze én már nem vagyok annyira elszánt, és a gesztenyepürét pucolt, fagyasztott gesztenyéből készítem. Nagyjából 30 dkg-nyi pürére van szükségünk, én minimum dupla adagot készítek, a felét úgyis megeszem. Kevés cukorral édesítem, így jobban érvényesül a gesztenye. Rum egyáltalán nem kell bele. És természetesen igazi tejszínt használok.

Hozzávalók:

a tésztához:
25 dkg liszt
25 dkg főtt krumpli apróra reszelve
15 dkg vaj
15 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1 sütőpor

A hozzávalókból tésztát gyúrok, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap vékonyra (kb. 5 mm) nyújtom, pogácsákat szaggatok belőle, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm.

a gesztenyepüréhez:
60 dkg gesztenye (fagyasztott, Maroni)
2,5 dl víz
2,5 dl tej
5-7 dkg porcukor ízlés szerint
5 dkg puha vaj
1 dl tejszín kemény habbá verve

A gesztenyét a víz és a tej keverékében puhára főzöm, majd leturmixolom. Belekeverem a vajat és a porcukrot, majd óvatosan a tejszínhabot. Hűtőbe teszem, hogy kicsit megdermedjen.

a tallérokhoz:
lekvár - nálam ribizli
csokoládé - min. 70%

A tallérokat vékonyan megkenem lekvárral, majd kettéosztom őket. Az egyik felükre gesztenyepürét kenek, és befedem a másik felükkel. A csokoládét megolvasztom vízfürdőben, és egy kanál segítségével a tallérokra csorgatom.

Torta al limone Meyer citromból

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 26 Jan 2012 09:28:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A Komjádi piacon még mindig van Meyer citrom. Szombatonként ez az első, amit megvásárolok. Általában azzal kezdjük, hogy az árussal megbeszéljük: most már tényleg ideje lenne megkóstolni, mert valóban finomabb, mint a "rendes" citrom. Aztán a sorban állók is megcsodálják, kikérdeznek, az ízéről, és bár nem állt szándékukban, de legalább ketten-hárman vásárolnak még néhány darabot. Terjed a Meyer citrom-láz.

Az újabb citromokból pedig újabb süteményeket kell sütni. Ha az eddigiek közül választanom kellene, és nem számítom ide a lemon curd-öt, akkor a rolád után ez a kedvenc Meyer citromos süteményem. Eddig.

Pedig kicsit töprengtem is, hogy miért pont ezt készítem, amikor a krémes süteményeket jobban szeretem. Szerencsére akkor már javában méricskéltem a hozzávalókat. És bíztam benne, hogy a sziruptól, amivel meg kell majd locsolni a végén, mégsem lesz nagyon száraz.

Ehhez képest annyira puha lett, mintha a tetején krém lenne. A kukoricadarával pedig érdemes kísérletezni, imádom a ropogósságát.

Ja, és most simán nem érdekelt, hogy mivel kezelték a citrom héját. Belereszeltem a süteménybe, és hittem, hogy nekünk nem árt.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
15 dkg kukoricadara
20 dkg cukor
3 tojás
2,5 dl tej
15 dkg vaj
1 tk sütőpor
1 Meyer citrom leve és reszelt héja

a sziruphoz:
3 Meyer citrom frissen facsart leve
10 dkg cukor

A tojásokat szétválasztom, a sárgákat a cukor egyharmadával fehéredésig keverem. Beleöntöm a tejet és az olvasztott vajat, majd belekeverem a két lisztet és a sütőport, a citrom levét és héját. A tojásfehérjékből kemény habot verek, óvatosan belekeverem a lisztes tésztába.

Egy 23 cm-es kapcsos tortaformát kivajazok, lisztezek, beleöntöm a masszát, és 160 fokra előmelegített sütőben nagyjából egy óra alatt megsütöm. (Tűpróbát végezzünk!)

A sziruphoz a hozzávalókat elkeverem, és addig főzöm kis lángon, míg a cukor elolvad. A forró tortát ezzel locsolgatom, míg felissza az egészet.

Ezt a receptet vettem alapul.

Bubble and squeak

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 25 Jan 2012 11:09:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Angol röszti, ahogy Krmpl nevezi. Vagyis tört krumpli megbolondítva egy kis szalonnával, kelbimbóval. Fenséges.

Ne tapadásmentes serpenyőben süssük, mert soha nem pirul meg, akkor pedig pont a legfinomabb falatoktól fosztjuk meg magunkat.

(Beletettem néhány szem lila krumplit, a fotón az látszik nyomokban.)

Hozzávalók:

2 ek liba-, vagy kacsazsír
7-8 szelet bacon
2 hagyma
3 gerezd fokhagyma
0,5 kg kelbimbó
80 dkg krumplipüré, vagy összetört főtt krumpli
só

A kelbimbót 15-20 perc alatt puhára főzöm. A hagymát megpucolom, felvágom apróra. A bacont kis kockákra vágom. Egy serpenyőben megolvasztom a zsírt, beleteszem a szalonnát, és megsütöm, majd beleteszem a hagymát, az összetört fokhagymát, üvegesre dinsztelem. A kelbimbót kézzel összenyomom, összekeverem a krumplival és a hagymás zsírral. Ha szükséges, sózom. Pogácsákat formálok, és kevés zsírban addig sütöm mindkét oldalát, míg megbarnul, és kicsit odaragad a serpenyő aljához. Széles lapáttal, az odaragadt részt felkaparva fordítom meg.

Fűszeres tejföllel kínálom.

GoodFood recept alapján.

Juhtúrós krumplileves

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 19 Jan 2012 09:47:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Emlékszem, mennyire megütköztem, amikor az imádott E közölte, hogy juhtúrós krumpli lesz a vacsora. Ez ugyanis pont az, amit a cím is takar: héjában főtt krumpli, amit forrón meghámoztunk, villával összetörtük, mellé juhtúrót halmoztunk. E-ben azonban soha nem csalódtunk, a vacsora jó volt, állandósult nálunk is. Néha most is szoktam készíteni. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint jóízű krumpli és juhtúró, ezek nélkül nem érdemes próbálkozni.

Annak az egyszerű vacsorának a testvére ez a leves, aminek a kulcsa szintén a krumpli: íztelenből nem lesz jó. Egyetemi éveink alatt a Székelyföldről érkezett diákoknál ez volt a hó végi leves. Amikor már az ösztöndíjuk is elfogyott, meg az otthonról érkezett pakkból sem maradt más. Na ekkor vették elő az utolsó néhány szem krumplit, hagymát, meg azt az üveget, amiben az otthon gyúrt túróból volt még egy kevés.

Nálunk mostanában igazi csemegeként kerül az asztalra, amikor szintén otthonról érkezik egy kis túró. Nem túl gyakran, mert az igazán finom krumpli beszerzése nem mindig könnyű feladat.

Hozzávalók:

5 krumpli
1 kisebb hagyma
5 szelet bacon
1-1,5 liter alaplé (ha nincs, akkor víz)
1 evőkanálnyi ecetes tárkony (vagy friss tárkony + egy kevés ecet)
15-20 dkg juhtúró, vagy reszelt juhsajt
só

A hagymát felaprítom, a krumplit megpucolom, és felkockázom. Az apró darabokra vágott szalonnát száraz edényben ropogósra sütöm, majd a sült szalonnát kiveszem és félre teszem. A zsírjában a hagymát megdinsztelem, majd rádobom a krumplit, felöntöm az alaplével, vagy a vízzel, sózom, és puhára főzöm. Apróra vágott ecetes tárkonnyal, vagy friss tárkonnyal és kevés ecettel ízesítem.

Tálaláskor megszórom sült szalonnával és reszelt juhsajttal, vagy juhtúróval.

Parasztrétes - az erdélyi piadina

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 18 Jan 2012 08:04:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A nagymamáimnál teljesen természetes volt, hogy ha valamilyen tartalmasabb levest főztek ebédre, a második "csak" valamilyen édesség volt. Amolyan könnyű levezetésként, mondjuk lucskos káposzta, vagy paszulyleves után aranygaluska, vagy bukta. Ezeket desszertként soha nem sütötték, ha az "úgy ennék valamit"-ként mondjuk az aranygaluskát neveztük meg, akkor másnap megfőzték valamelyik levest, ami után dukált az aranygaluska. Mintha önmagukban ezek a tésztát nem is léteztek volna.

Gondolkodás nélkül kezdték el a dagasztást, eszükbe nem jutott, hogy az nehéz, bonyolult, vagy bármi más kifogás. Mondjuk ők teljesen más viszonyba álltak ezekkel a tésztákkal, belenyúltak a lisztbe, és meg tudták mondani, hogy az milyen minőségű.

Ez a parasztrétes is a nehezebb levesek utáni fogás volt, de csak anyai nagymamám készítette. Sőt igazság szerint másnál nem is ettem, bár ameddig élt nagymama, ez nem tűnt fel. Nagyapámnak a kedvence, így elég gyakran megsütötte.

Nagymama halála után sokat emlegettük nagytatával, de a recept nem volt meg. Évekig kerestem, kérdezgettem másokat, de ha volt is olyan, aki tudta, hogy miről beszélek, receptet nem tudott mondani. Merthogy mindenkinek csak halvány emléke volt róla, a nagymamáknál pedig érzésre, szemre készültek ezek a tészták, mérni soha nem mértek.

Ettől függetlenül ha olyan emberekkel beszélgettem, olyan helyen jártam, ahol esetleg ismerhették, rákérdeztem. És egyszer csak sok-sok év után megtaláltam az emberemet. Edit barátosném megígérte, hogy "kiveri" a receptet. Hamarosan meg is érkezett, és ekkor ért a hatalmas meglepetés.

A parasztrétes receptje ugyanis nagyon hasonlít különböző országok lepényéére. Az imádott piadináéra, vagy nevezzük bárminek is. Vagyis azt, amit Olaszországban, meg itt-ott a parasztasszonyok megalkottak, azt ugyanúgy a mi nagyanyáink is készítették, csak hát a marketing volt rosszabb, így nemhogy nem lettek világhírűek, de
már mi is alig ismerjük.

A parasztrétest nagymama zsírral gyúrta össze, és abban is sütötte. Vaníliás porcukorral megszórva ettük. (A vaníliás cukrot mindig otthon készítették, és olyan nem volt, hogy elfogyott.) A receptben, amit kaptam, olaj szerepel. Elkészítettem olajjal is, nem az igazi, bár kétségtelen, kicsit diétásabb. De ha valakiben bármilyen emlék ébredne, zsírral próbálkozzon, és porcukorral egye. Nem csak azért lesz jó, mert a parasztrétes finom, hanem azért is, mert elképesztő mennyiségű jó emléket képes felidézni akár csak egy falatka is. Arról nem is beszélve, hogy ha eltépi az ember, rongyos lesz. A vékony rétegeket pedig külön be lehet kapni, és azoknak olyan semmivel nem összehasonlítható, gyerekkor-ízük van.

Hozzávalók:

12 ek víz
12 ek olaj (olvasztott zsír)
2 tojás
csipetnyi só
1 kk szódabikarbóna
liszt - amennyit felvesz (ruganyos tésztának kell lennie)
porcukor a tálaláshoz

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, és vékonyra kinyújtom. (Ha van időm, kinyújtás előtt 30 percig pihentetem.) A téglalapra kinyújtott tésztát feltekerem, és 4-5 cm-es darabokra vágom. Egy-egy darabot a vágott felére állítok, a tenyeremmel ellapítom, és vékonyra nyújtom. Kevés forró olajban, vagy zsírban mindkét oldalát megsütöm (2-3 perc), porcukorral megszórva tálalom.

Nakladany hermelin

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 17 Jan 2012 08:55:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Évekig meséltek róla a fiúk. Én meg mindig megfogadtam, hogy elkészítem, aztán elfelejtettem. Nem tudtam ugyanis, hogy miről van szó, különben biztosan korábban elkezdem gyártani az egyik leghíresebb cseh sörkorcsolyát, a hermelint.

Ami egy elképesztően finom, olajban pácolt sajt, hagymával és zöldfűszerekkel ízesítve. A pontos receptet a világ összes kincséért el nem árulnák, bár ha jól sejtem, nagyjából mindenkinek, aki készíti, saját, féltve őrzött receptje van. Eredetit ettem, és bevallom, nem éreztem másnak az itthoninál, amit kis méretű camembertekből készítek.

Tulajdonképpen elronthatatlan recept, csak egy dologra szoktam figyelni: míg érik, eldugom, hogy ne akarjuk mindenáron naponta megkóstolni, mert akkor lesz finom, ha már legalább 10 napja áll a fűszeres olajban. (Két hétnél hosszabb ideig ne őrizgessük.)

Próbálkoztam a másik sokat emlegetett sörkorcsolyával is, az utopeneccel, de itthon még nem találtunk olyan szafaládét, amelyik engedi magát megpácoltatni. Valószínű a sok zselatintól esélye nincs a fűszeres, ecetes lének behatolni a kolbászkák belsejébe, azoknak egy hónap után is ugyanolyan ízük van, mint friss korukban.

Hozzávalók:

2 db kis méretű camembert sajt (pl. Aldiból)
1 nagy vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
8-10 szem szemesbors
2-3 babérlevél
1 tk mustármag
kevés chili (szárított chilit vágtam fel)
bazsalikomlevél, majoránna, kakukkfű - ízlés szerint
napraforgóolaj

A sajtokat lapjával félbevágom. A hagymát, fokhagymát megpucolom, és hajszálvékonyan felszeletelem. A sajtszeletekből szendvicset készítek: hagyma- és fokhagymaszeletekkel tömöm meg, majd fogpiszkáló darabokkal kettesével rögzítem. Egy széles szájú üveg aljára szórok a fűszerekből, valamint a maradék hagymákból. Ráhelyezek egy sajtszendvicset, majd megint fűszerek és hagymák következnek, majd a másik sajtszendvics, és a tetejére szórom a maradékot. Felöntöm olajjal, és hűtőszekrényben tíz napig érlelem. Friss kenyérrel tálalom.

Pavlova rolád Meyer citrom-mousse-al

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 11 Jan 2012 09:10:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Az elmélkedés mindig megöli a tettvágyat. Ha akarok valamit, csináljam, ha nem akarom, elmélkedjek. Itt van például ez a rolád: nagyon szerettem volna ilyet csinálni, de ahelyett, hogy elolvastam volna egy receptet, azt gondoltam, hogy miután ugyanolyan az állaguk, mint a Pavlovának, úgyis lehetetlenség feltekerni. Valami hihetetlen nagy dolognak képzeltem el, és csak titokban mertem arra gondolni, hogy egyszer magam is készítek egy ilyet.

Aztán a Meyer citromokat nézegetve megfogalmazódott bennem, hogy márpedig én tekercset szeretnék, citromos mousse-szal a közepén. Így utólag kijelenthetem, hogy egyáltalán nem nagy ördöngösség. A habból készült lap teteje nem olyan kemény mint a Pavlova, könnyen tekerhető. Jól mutat, és nagyon finom. És ha aznap el is fogy, a hab sem lesz lapos a krém súlya alatt. Csináljátok, ne gondolkozzatok.

Hozzávalók:

a habcsókhoz:
16 dkg tojásfehérje
2,5 ml citromlé
20 dkg cukor
1 ek keményítő

A tojásfehérjékből elkezdek habot verni, amikor már lágyanhabos, belekeverem a citromlevet és a cukor harmadát. Tovább verem, majd ismét adok hozzá egy kevés cukrot. Amikor már majdnem késznek ítélem, hozzáadom a maradék cukrot és keményítőt. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm a habot, és 160 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm. Kiveszem a sütőből hűlni hagyom.

A mousse-hoz:
5 tojássárgája
1,2 dl kristálycukor
1,2 dl friss Meyer citrom leve
4 teáskanál reszelt Meyer citrom héja
egy csipet só
2,5 dl habtejszín
kb. 3 dl folyadék besűrítéséhez elegendő lapzselatin (a Lidl-saját márkásból négy)

Egy lábosban összekeverem a tojássárgákat, a cukrot, a citromlevet, a citromhéjat és a sót, majd kis lángon, állandóan kevergetve besűrítem a krémet, majd belekeverem az előzőleg vízbe áztatott zselatint. A lábost hideg vízbe teszem, és kihűtöm a krémet. Közben a tejszínből kemény habot verek, és óvatosan összekeverem a kihűlt citromos krémmel. Ha még túl folyékonynak tűnik, beteszem egy órára a hűtőbe.

A kihűlt habcsók-lapot alufóliára borítom úgy, hogy a sütőpapír felül legyen, azt lehúzom róla. Megkenem a mousse-al, feltekerem, belecsomagolom a fóliába, és hűtőbe teszem, míg a citromhab teljesen megdermed.

Ezt és ezt a receptet vettem alapul.

Citrompuding Meyer citromból

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 10 Jan 2012 12:27:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A karácsonyi bevásárlásokkal már elégedett is lehetnék, tényleg csak egy-két olyan dolog csúszott be, amivel nem terveztem. Így befértünk a kamrába is - pedig nem kicsi, de simán meg tudom úgy tölteni, hogy belépni sem lehet, és nem is kellett kidobni semmi olyat, amit időhiányban már nem tudtam feldolgozni. Nem mondom, kellett ehhez némi fegyelmezettség, de inkább lebeszéltem magam még a piacon, mintsem az ünnepek alatt stresszeljek amiatt, hogy mi mindent dobok ki.

A Meyer citromnak* nem bírtam ellenállni, ez viszont hálás darab, a hűtőben simán kivárta a új évet. Ekkor vásároltam még néhány darabot, és elkezdtem gondolkodni a Meyer citromos desszerteken. Egy ötletem volt, de kellett még valami, ami két perc alatt elkészül, hogy a hirtelen bejelentkező vendégeinket meg tudjuk kínálni vele.

Egy szuflét választottam, amit ezúttal olasz eredetűnek tituláltak, és a pudingok családjába soroltak. Nagyon praktikus elgondolás, mert egyáltalán nem gond, hogy beesik a teteje. Szabadkozni sem kell miatta.

*Ha valaki még nem tudná, a Meyer citromok úgy néznek ki, mintha kicsit halványabb narancsok lennének, azaz narancssárgák, és összehasonlíthatatlan ízük, aromájuk van. A Komjádi piacon több árusnál is lehet vásárolni, bár legutóbb volt olyan, aki nem is tette ki, mert azt gondolta, tévedésből narancsot vitt ki. Amikor én kiszúrtam, és abból kértem, engem kért meg, áruljam már el, mi is az valójában. Mostanában különböző szupermarketekben is be lehet szerezni. Érdemes.

Update: azóta kicsit más arányokkal ismét elkészítettem, és javítottam a hozzávalókon. Ha valaki esetleg emlékezne az eredeti adagokra.

Hozzávalók:

1/2 bögre + két ek cukor (1 bögre=2,5 dl)
3 nagy tojás
50 ml liszt
100 ml (Meyer) citromlé
2 tk frissen reszelt citromhéj
3/4 bögre tej

Kivajazok hat kis szufléformát. Egy tálban összekeverem a cukrot, a tojássárgákat, a lisztet, a citrom levet és héjat, majd a tejet. A tojásfehérjékből a 2 ek cukorral kemény habot verek, majd két részletben óvatosan összekeverem a két tál tartalmát. A masszát elosztom a hat forma között (nagyjából 3/4-ig töltötm mindegyiket). Az edénykéket tepsibe teszem, annyi forró vizet öntök bele, hogy körülbelül félig vízben legyenek a formák, és 170 fokra előmelegített sütőben 30 prc alatt aranybarnára sütöm a pudingot.

Finom melegen, langyosan, vagy teljesen kihűlve is.

Recept innen.

Áldott Karácsonyt

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sat, 24 Dec 2011 08:20:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Áldott, békés, boldog Karácsonyt és bőséges 2012-t kívánunk mindenkinek!

Gyömbéres, mandulás fehér csokiszelet citromos krémmel

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 20 Dec 2011 07:01:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ártatlannak tűnő, ám valójában igencsak buja torta, téli estéken testet-lelket melegít. Alapja az őrölt mandula és fehér csokoládé, amelyet gyömbérrel ízesítettem, és citromos krémmel borítottam be. Gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Recept a Dining Guideon.

Marcipános, narancsos perec

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 16 Dec 2011 09:44:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ennél marcipánosabb süteményt, már olyat, amibe bele van dolgozva a marcipán, nem ettem még. És ennyi nekem pont elég, hogy valami a kedvencemmé váljon. Akik hozzám hasonlóan szeretik a marcipánt, imádni fogják ezt is.

Frissen ragacsos, néhány nap múlva a mázt beszívja a tészta, de belül nem szárad ki.

Miután a cukrászvizsgára vásárolt marcipánból még van egy jókora darab, idén nem magam készítem azt, de persze házi marcipánból is finom lesz. A marcipánt lereszeltettem a Lorddal: ezt a lépést ugyan ki lehet hagyni, de akkor eléggé nehézkes összedolgozni, morzsolni a liszttel.

Azt meg kellett állapítanom, hogy kijöttem a pereckészítésből, nem lettek túl egyenletesek, ez viszont senkit nem zavart evés közben.

Hozzávalók:

a tésztához:
22 dkg liszt
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
20 dkg marcipán
1 tojás
5 dkg kandírozott narancshéj
só

a mázhoz:
10 dkg porcukor
1 egész narancs

A marcipánmasszát lereszelem, és összemorzsolom, dolgozom a liszttel. Beleütöm a tojást, beleteszem a vajat, a sót, a porcukrot és a kandírozott narancshéjat, és összegyúrom, majd két órát hűtőben pihentetem. (Elég lágy a tészta, kell a pihentetés, hogy lehessen vele dolgozni.)

Kiveszem a hűtőből a tésztát, 4 részre osztom, mindegyikből hurkát sodrok, amit további 10-10 részre vágok. Egy-egy darabból nagyobb perecet formálok - a kisebb perecek sülés közben összefolynak. Zsírozott, lisztezett tepsibe teszem, kis helyet hagyok közöttük. 200 fokra előmelegített sütőben 10-05 perc alatt megsütöm.

Miközben sül, a narancs héját lereszelem és félreteszem. Ha nincs bio narancsom, ezt a lépést kihagyom. A levét kifacsarom, összekeverem a porcukorral. A meleg pereceket megkenem a mázzal, és megszórom a reszelt narancshéjjal.

Kardamomos, rózsaborsos csokoládé

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 15 Dec 2011 09:17:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Azt hiszem, még soha nem volt olyan Karácsony, hogy legalább néhány ajándékot ne én készítettem volna. Az utóbbi években persze elszaporodtak a gasztro-ajándékok, a különböző lekvároknak,chutney-knak, bonbonoknak mindig örülnek a barátaink. Ezek elkészítése azonban időigényes, sokan érezhetik úgy, hogy a nagy rohanásban csak az nincs.

Ez a fűszeres csokoládé azonban 20 perc alatt elkészül, és akkor már el is mosogattunk. Ráadásul nagyon könnyű személyre szabni: mindenki kedvenc fűszereivel ízesített csokoládét kaphat. Megszórhatjuk mákkal, narancshéjjal, chilivel, kakaóbabbal, gyömbérrel. Esetleg kandírozott gyümölcsökkel, olajos magvakkal. Húzzuk ki a fűszeres fiókot, és engedjük szabadjára a fantáziánkat! Jól jöhet akkor is, ha utolsó percben derül ki, hogy valakinek elfelejtettünk ajándékot vásárolni.

Készülhet tej, vagy étcsokiból is, a legfontosabb, hogy jókedvvel csináljuk. Azért szeretem tejcsokoládéból, mert ezen nem látszik annyira, ha nem, vagy nem megfelelően temperáltuk.

Hozzávalók:

20 dkg csokoládé
kb. 8 kardamomhüvelyből a magok (kóstolgassuk, miközben belekeverjük)
rózsabors ízlés szerint

A csokoládét vízfürdőben felolvasztom, állandóan kevergetve. Közben a kardamomhüvelyből kiszedem a magokat, mozsárban megtöröm. Egy tálcát megfordítok, beborítom sütőpapírral. Az összetört magokat belekeverem a csokoládéba, majd ráöntöm a sütőpapírral borított tálcára. Késsel elsimítom, és megszórom a rózsaborssal, amit kicsit belenyomogatok a csokoládéba. Miután megdermedt, darabokra tördelem, és becsomagolom.

A recept megjelent a wellingtoni Hírmondó decemberi számában is.

Hóemberek pillecukorból

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 14 Dec 2011 08:31:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ezeknek a hóembereknek nem lehetett ellenállni. Jól mutatott a dekorált mézeskalács házak kertjében.

A pillecukor abszolút siker volt, azok is elvoltak ragadtatva, akik sok marshmallow-t ettek már életükben, és szakértők a témában. Imádták a gyerekek is, tehát érdemes otthon próbálkozni vele. Intenzív méz-íze ellenállhatatlan, mézízűbb a mézes cukorkáknál. Jó buli elkészíteni, nagyon látványos, ahogy a folyékony, zselatinos szirup kihabosodik. Az én kedvenc elfoglaltságom azonban a vagdosás: ollóval apró kockákra vágni elképesztően mulatságos.

Tervezem, hogy egyszer kakaó-partit is szervezek, amikor lesz rengeteg nagyon apró pillecukor, amit mindenki kedvére dobálhat a kakaójába. Írországban gyakorlatilag a pillecukor miatt ittam mindenhol kakaót:) Na meg majd gyertyalángnál is sütögethetjük - gyerekekkel nagyon hálás program, elvarázsolja őket a tűz, és sötét téli estéken a gyertyalángnál igazán jókat lehet beszélgetni.

Hozzávalók:

a pillecukorhoz:
4 ek zselatin (sima étkezési zselatin legyen, tortazselé, befőző zselésítő nem jó)
1,5 bögre víz (1 bögre = 2,5 dl)
330 g cukor
0,5 bögre méz
1/4 tk só
1 tk vanília kivonat
2 ek porcukor
2 ek kukoricakeményítő
kevés olaj

Egy tálcára sütőpapírt terítek, egészen vékonyan kiolajozom, rászitálok a porcukor-keményítő keverékéből annyit, hogy ellepje az olajat. Félreteszem.

A zselatint a keverőtálba öntöm, és egy bögre vízzel elkeverem. A maradék vizet, a cukrot, a sót és a mézet egy magasabb falú lábasban felforralom, majd kis lángon addig főzöm, míg 126 fokos lesz a szirup, azaz kb 7-8 percig. Habverővel elkezdem keverni a zselatint, és lassan hozzáöntöm a forró cukorszirupot. Magasabb fokozatra kapcsolom a gépet, és végignézem, ahogy a zselatinos szirupból gyönyörű, hófehér hab nem lesz - nagyjából 8-10 perc alatt. Ezt a folyamatot még nem unom, pedig már többször készítettem.

A habot az előkészített tálcára öntöm, nedves késsel elegyengetem. Tetejére is szitálok keményítős porcukrot. Hagyom megszilárdulni (kb 3-4 óra), majd felvágom ollóval, és meghempergetem a maradék keményítős porcukorban.

a hóemberekhez:
pillecukor
kevés medvecukor
kevés piros cukor
kevés tojásfehérjehab
fogpiszkáló

Három pillecukor darabot felhúztam egy fogpiszkálóra, legfelülre jött egy darabka medvecukor. Szintén medvecukorból vágtam két apró szemet, piros cukorból orrot, ezeket tojáshabbal felragasztottam, a fogpiszkáló kiálló részét levágtam.

A recept Niki közvetítésével a Baked fiúktól A hóemberek ötlete innen.

Ne feledjétek, a hétfői játék ma estig tart a Paszuly fészbuk oldalán! Keressétek a Lantos Judit gasztro-tárgyairól szóló bejegyzést, lájkoljátok, és osszátok meg, sütipecsétet nyerhettek!

Építsünk mézeskalácsházat!

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 13 Dec 2011 09:01:00 +0000

Néhány év kihagyás után idén szerettem volna mézeskalácsházat. Aztán rájöttem, hogy nem is egy házra vágyom, hanem egy mézeskalácsházból épült házsorra. Ehhez kellett már a segítség.

Meghívtunk néhány gyereket, hogy dekoráljanak ők is. Mondanom sem kell, nagy sikere volt a tevékenységnek. Jövőre még ennél is jóval több házunk lesz, ugyanis már most bejelentkezett az összes szülő:)

Amikor elkezdődött a munka, Kees még úgy tett, mint aki csak segít a gyerekeinek:

Meg itt is:

Egyszer csak azt vettük észre, hogy átvette az irányítást:

És felépítette a házát:

Persze a többiek sem tétlenkedtek. A lányok elvarázsolt kastélyokat építettek. Ilyet:

Meg ilyet:

No, meg ilyet:

A fiúk között akadt olyan, aki építésznek készül, ő profi rönkházat képzelt el magának:

Meg olyan, aki bankárnak. Ő most csak játszott, az igazi háza ennél sokkal nagyobb lesz, az udvarán medencével:

Az gyerekek között elvegyült egy kakukktojás:) Ő ilyen házat készített:

Ezen a képen majdnem mindenki látszik:

Ezen már tényleg:

Fotók: Krumpli Béla

Miután valahol elveszett az én bevált receptem, Limarához fordultam segítségért. Az általa megírt mennyiségből kilenc házat építettem, a recepten csak kicsit alakítottam, ezek közül a legfontosabb: nem tettem bele szódabikarbónát, hogy sülés közben a tészta megtartsa a formáját.

Karamellel ragasztottam össze az egyes darabokat, részben, mert siettem, részben, mert szerintem azzal stabilabbak lesznek a házak. Nagy felfedezés volt, hogy ha vastag talpú edényben viszonylag kevés cukrot karamellizálok, és ahogy megolvadt, azonnal elzárom a gázt, akkor a cukor nem ég tovább, viszont még hosszú ideig folyékony marad. Öröm volt így dolgozni, aki már csinált ilyet, tudja, miről beszélek:)

Hozzávalók:

a tésztához:
40 dkg méz
30 dkg kacsazsír
50 dkg porcukor
6 egész tojás
1-1 tk őrölt szegfűszeg és gyömbér
1/2 tk fahéj
1,5 kg liszt

A lisztet összemorzsolom a zsírral, a kupac közepére mélyedést csinálok a kezemmel, majd beleütöm a tojásokat, beleöntöm a mézet és a fűszereket. Elkezdem összegyúrni - az elején reménytelennek látszik, de kellő kitartással szépen összeállt a tészta. Másnap reggelig letakarva, hűvös helyen pihentetem.

Másnap lisztezett deszkán, több részletben, vékonyra (kb. 5 mm) nyújtom. Sablon alapján késsel kivágom a házak alkotóelemeit, és 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütöm.

a karamellhez:
6-8 ek cukor
pár csepp víz

A cukrot egy vastag aljú edény aljára szórom, és meglocsolom pár csepp vízzel. (A fenti mennyiséget két részletben karamellizálom.) Kevergetve megolvasztom, majd elzárom alatta a gázt. Kiskanállal kenegetem meg a lapok szélét, és összeragasztom. Elég gyorsan kell dolgozni, a cukor hamar megköt, de ebben az edényben egyszer fel lehet melegíteni.

a mázhoz:
4 tojásfehérje
60 dkg porcukor
3 ek kukoricakeményítő

A tojásfehérjéket elkezdem verni. Amikor már habosodik, apránként hozzáadom a porcukrot, majd a keményítőt.

Ne feledjétek, a Paszuly fészbuk-oldalán még tart a tegnapi játék!

Lantos Judit gasztro-tárgyai: sütipecsét és citromfacsaró

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 12 Dec 2011 09:19:00 +0000

Decemberben azért szoktam teát inni - amúgy soha -, mert van egy karácsonyi bögrém, amit nagyon szeretek. És van olyan is, hogy egy-egy tányér, pohár ihlet meg, amikor sütök/főzök valamit. Azért készül pont az, mert elképzelem, hogy jól mutat majd valamelyik edényben. Hallatlanul boldog vagyok, mert pohárdesszertekhez sikerült pont olyan poharat beszereznem, amilyenre vágytam. Számomra nagy öröm a konyhában tevékenykedni, de legalább ilyen jó érzés kezembe venni egy-egy kedvenc edényt, tányért, vagy egyéb gyönyörűséges konyhai kütyüt.

Eszembe jut Kata barátném múltkori levele. Katáék építkeznek. Rendszeresen beszámol a ház állapotáról, és bár nagyon-nagyon örül minden apró fejleménynek, számára az lesz az igazi, amikor már a belső tereket rendezgeti. A múltkoriban írta, hogy a családfő meg az építészek tervezték a teraszt. Kikérték Kata véleményét is, mire mondta, neki mindegy valahogy, hiszen bízik az ízlésükben, meg szereti a meglepetéseket. Őt az érdekli, hogy turkált egy gyönyörű abroszt a terasz asztalára.

Hát így állunk mi nők a nagy dolgokkal: számunkra sokszor az apróságok jelentik ezeket. Nem mindig kell feltétlenül ékszerben gondolkodni, hiszen ugyanolyan boldogok leszünk egy mívesen megformált vajtartótól:)

Lantos Judit sütipecsétjeibe szerettem bele. Konyhai kütyük után kutattam éppen, amikor megláttam őket, és azonnal feltámadt bennem a "nekem ilyen kell" érzése. Végül egy WAMP-on sikerült szereznem hármat, azóta ott vannak a konyhaasztalon, nem bírok betelni velük.

Judit Szentendrén él, és dolgozik. Tárgyait főleg öntéssel készíti, különböző anyagokkal dolgozik, az agyagtól a porcelánig. Sokszor létező tárgyak pontos mását alkotja meg porcelánból, néha extrém eljárások és sok-sok humor segítségével.

Kedvenceim a már említett sütipecsétek, de imádom a porcelán citromfacsarót, illetve a gyönyörűséges, nagyon egyszerű tortatálakat is. Meg a vajtartót:)

Ha ti is szeretnétek hasonló gyönyörűségeket, látogassatok ki 18-án a WAMP-ra, Judit is ott lesz!

A Paszulyon folytatódik a karácsonyi nyereményjáték: most malackás sütipecsétet és hozzá tartozó receptet nyerhettek. Osszátok meg és lájkoljátok a Paszuly fészbukos oldaláról ezt a bejegyzést. Aki szerda estig mindkettőt megteszi, részt vesz a sorsoláson!

Karácsonyi narancsos májpástétom

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 07 Dec 2011 09:29:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ki kellett kísérleteznem a legfinomabb karácsonyi májpástétomot, ha már elkezdtem megosztani a legjobb májpástétom-recepteket.

Karácsonyra gondoltam ki, és működik, nálunk mindenképpen ott lesz az ünnepi asztalok valamelyikén. Ahhoz képest, hogy a máj szinte minden ízzel barátságban van, elég fantáziátlannak tűnik immár hagyományos hagymás változat:) Persze, lehet fokozni kacsa, vagy libamájjal - szigorúan pecsenyemájból -, de egyszerű csirkemájból is nagyon finom, egyáltalán nem volt hiányérzetünk. Krmpl például megkóstolta, és szinte abban a pillanatban, ellentmondást nem tűrően közölte: ez jó.

Bio narancshéjam nem volt itthon, ha lett volna, egy kicsit reszelek a májba. Merthogy egyre inkább nincs kedvem megenni azt a valamit, amivel bekenik a narancs héját. Abban meg nem hiszek, hogy áztatással kijönne. Inkább nem eszünk narancshéjat, ha nincs bio.

Közben felfedeztem egy boltot a Jókai utcában, biobolt, azt mondják, nyolc éve ott vannak, még soha nem figyeltem fel rájuk. Nagyon jó árban van bionarancsuk, ráadául szép is. Persze nem jegyeztem meg, hogy hány szám, de nem a Napos oldal. A Karácsony úgysem olcsó mulatság, vettem tehát néhány darabot. Hogy ne legyen lelkifurdalásom, megosztottam WÁ-val:)

Hozzávalók:

25 dkg csirkemáj
6 dkg vaj
2 dl tejszín (hab!)
3-4 ek Cointreau (narancslikőr)
2-3 ágacska kakukkfű
só

A májat megpucolom, darabokra vágom, és a vaj , a kakukkfűvelmegsütöm. Míg hűl, 1 dl tejszínt kemény habbá verek. A májat leturmixolom, hozzákeverem a vaj másik felét (ekkor még annyira meleg volt a máj, hogy a vaj elolvadt), a narancslikőrt és 1 dl tejszínt. Alaposan összedolgozom, sózom, majd óvatosan beleforgatom a tejszínhabot. Optimális esetben hűtöm, és tálalom, de megtörténhet, hogy elfogy frissen.

Üvegkeksz Karácsonyra

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 06 Dec 2011 12:57:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Főképp dekorációs célból születtek ezek a kekszek, a legegyszerűbb tésztából. Kis gyömbért szórtam a tésztába, hogy ha valaki megkívánná, legyen íze. Szerintem ajándéknak sem utolsó, vagy karácsonyfadísznek, vagy csomagra dekorációnak.

Amúgy nagyon egyszerű elkészíteni, én egy kicsit tartottam tőle, de kiderült, fölöslegesen.

Néhány tanács és észrevétel: amennyiben a kész kekszet szeretnénk felakasztani, érdemes sütés előtt kilyukasztani, én elfelejtettem. Ki lehet utána is, de elég sok idő, míg mindegyiket óvatosan átfúrjuk, ráadásul lesz egy csomó törött kekszünk.

A cukorkákat törjük össze, és nagyjából annyit szórjunk a lyukakba, amilyen magas a tészta, el fog olvadni. A második tepsinél megpróbáltam vékonyabb rétegben, de nem volt elég arra, hogy kitöltse az egészet. A kekszet max tíz percig süssük, különben a cukor karamellizálódik, és megbarnul. A zöld cukorkák tartják meg legkevésbé a színűket.

Hozzávalók:

8 dkg puha vaj
12 dkg cukor
1 tojás
18 dkg liszt
2 tk őrölt gyömbér
színes, töltetlen keménycukorkák

A vajat a cukorral kikeverem, beledolgozom a tojást, majd a lisztet és a gyömbért. Amikor a tészta összeállt, zacskóba teszem, és fél-egy órára hűtőbe teszem.

A sütőt előmelegítem 170 fokra, a tésztát 4-5 mm-re nyújtom. Kiszúrom a formákat, a közepükbe összetört cukorkákat szórok, és tíz perc alatt megsütöm. A tepsiben hagyom kihűlni.

Kövessétek a Paszulyt fészbukon is:)

Havas Dóra: Lila füge szakácskönyv

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 05 Dec 2011 09:19:00 +0000

Nagyon csajos, nagyon lila hangzott el a könyvbemutatón, mire egyik igen kedves fiú barátom azonnal tiltakozni kezdett: ő is szereti, szerinte nem csajos.

Pedig az. Pont az a jó benne, hogy ezt felvállalta. Dehát egy nő írta, milyen is legyen?! Szerencsére a nőket szeretik a férfiak, így azokat a dolgokat is kedvelhetik, amik nők kezéből kerülnek ki. Legyen az például akár egy recepteskönyv:)

Lila füge saját életébe enged betekintést, megmutatja, hogyan élnek ők, mit, mikor és kikkel esznek. Ha úgy tetszik, életrajzi (szakács)könyv ez, amelyikből kiderül, hogy egy roppant kedves háziasszony mit tesz az asztalra különböző alkalmakkor. Csupa olyan alkalom ez, amikorra vagy azért nincs ötletünk, mert már belefáradtunk, hogy minden nap reggelit és ebédet kell tenni az asztalra, vagy azért, mert nem minden nap kell piknikre főznünk, vagy váratlan vendégsereget ellátnunk. Sok-sok ötlet, ami jól jöhet, ha éppen elképzelésünk sincs arról, hogy mit főzzünk, vagy ha megszokott dolgokat szeretnénk picit másképp elkészíteni. Izgalmas, színes, változatos receptek, finom falatok, amelyek fontos pillanatokat tehetnek emlékezetessé, vagy hétköznapi pillanatokat fontossá.

Sok fotó színes ételekről, nevető emberekről, amiket/akiket adott esetben csak úgy, minden cél nélkül is jól esik nézegetni. A világ egyik legkedvesebb szakácskönyve, nézzetek csak bele, akárki meglássa!

Fotók: boook.hu

Mától kisorsolok néhány karácsonyi ajándékot, elsőként Ernyey Béláék szakácskönyvét. Lájkoljátok a bejegyzést a fészbukon!

Túrós puliszka otthon gyúrt juhtúróból, szalonnával

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sun, 04 Dec 2011 10:59:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ismét eljött a pillanat, amikor muszáj volt már felhasználnom valamennyit a fagyasztóban felhalmozott túrókból. Minden évben ez van, csak gyűjtöm-gyűjtöm, sajnálom feldolgozni, mintha nem magunknak készíteném el...

A túrók jelentős része Szárhegyről érkezik, tulajdonképpen mióta az eszemet tudom. Pusztán annyi a különbség, hogy régen befőttesüvegbe érkezett, ma már lefagyasztva. Anyukámék hazaviszik Kolozsvárra, onnan kerül valahogy hozzánk. Ökológiai lábnyomunk ezzel ugyan nő, de mindig azzal vigasztalom magam, hogy úgyis jövünk-megyünk, a túrót nem külön szállíttatjuk.

A juhtúrót arrafelé otthon készítik, igazán jó mulatság, mint minden, amit mi magunk csinálunk. A juhsajtot lereszelik/ledarálják, sóval alaposan összegyúrják, és már kész is van. Én szeretem, ha érettebb, csípősebb a túró, ezért ha juhsajtot vásárolok, kicsit szoktam érlelni, és csak utána reszelem le és gyúrom be. Vagy a túrót hagyom két-három napig melegebb helyen. Picit édesebb kelt tésztával készített túrós batyuban nagyon-nagyon finom.

A puliszka persze csak kevert, még mindig nem szántam rá magam, hogy egyszer igazit is kikeverjek, pedig annak van egy romantikája, ahogy az ember cérnával vágja a puliszkaszeleteket, és azokat szórja meg túróval.

Terveim szerint most már karácsonyi bejegyzések következnek:)

Hozzávalók:

2 dl kukoricadara
8 dl víz
kevés szalonna
30-40 dkg juhtúró
só

A vizet felforralom, sózom, és beleszórom a kukoricadarát. Állandóan kevergetve főzök egy nem túl kemény puliszkát. (Miután a dara megdagadt, még néhány percig kell kevergetve főzni. Keverni muszáj, különben robban, és az igencsak fájdalmas tud lenni.) A szalonnát vékony szeletekre vágom, serpenyőben kiolvasztom.

Egy tűzálló tál aljába öntök egy kevés zsírt, teszek rá egy réteg puliszkát, megszórom sajttal és szalonnapörccel, majd újabb réteg puliszkát teszek rá. Általában három réteg puliszkából készítem, és a tetejére mindig túró kerül.

200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm, azonnal tálalom.

Segal Viktor: Ízek és formák

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 30 Nov 2011 12:30:00 +0000

Minden egyes alkalommal, amikor szakácskönyv kerül a lakásba, megfogadom, hogy az volt az utolsó. Majd mindig megszegem ezt a fogadalmam. Most éppen hat hazai szerző művére vagyok kíváncsi.

Az, hogy Segal Viktor zseniális, nem kérdés. Az sem újdonság, hogy a második könyve is tele van jobbnál jobb receptekkel, hogy szépen fotózták. Ami miatt akárhány könyve is jelenik meg, mégis mindig kíváncsi leszek rá: mert megihlet. Mert a receptek kapcsán beindul a fantáziám, újabb és újabb ötleteim támadnak. Ha valamiben elakadok, vagy csak szeretnék valamit, de magam sem tudom még, hogy mit, Segal könyveit szoktam elővenni, és átlapozom őket. Azonnal ezernyi ötletem támad, nem győzöm jegyzetelni őket.

Az Ízek és formák című könyv tíz alkalomra kínál fogásokat, olyanokra mint pl: csajbuli, fiúbuli, másnaposság, kettesben, színház után, ünnepek, villámgyors fogások. Ezek az ételek természetesen nem mindig a legegyszerűbbek, de pont arra jók, hogy Segal "vezetésével" bátran belevágjunk a rántottán túli főzésekbe, felfedezzünk néhány új alapanyagot, fűszert, hozzávalót. Minden recept elején és végén van egy-egy rövid ajánló, illetve tipp, amellyel Segal segíti az adott étel elkészítését, tálalását. Nem utolsósorban pedig ott vannak a fotók, azokat elnézve ember legyen a talpán, aki ne szeretne azonnal fakanalat ragadni, odaállni a tűzhely mellé, és egymás után megfőzni az összes ételt.

Segal zsenialitása szerintem mégis azokból az ételekből tűnik ki leginkább, amelyekhez alig használ néhány alapanyagot, azok ráadásul nem is túlságosan különlegesek. Viszont úgy keveri-kavarja az ízeket, hogy a végeredmény valami egészen különleges lesz. Kedvencem a karamellizált pisztácia, amelyre grapefruit levet önt, és ettől valami egészen fantasztikus, különleges ropogóst kapunk, amit aztán mindenféle édességre lehet szórni. Mindig dupla adagot készítek, a felét úgyis megeszem mielőtt az asztalra kerülne.

Fotók: boook.hu

A könyv másik különlegessége, hogy Segal ezúttal a számára kifejlesztett étkészletre, a KULT PRODUCTS termékcsaládra tervezte ételeit. A BOOOK kiadó és az Ivánka közös terméke betonból készült különböző formájú, alakú tányérok, tálak, edények, amelyek kétségtelenül nagyon jól néznek ki, fotózásra tökéletesek. Jómagam hasonló edényekből, tányérokból képtelen vagyok enni, csak rágondolok, hogy a késem, villám érintkezik a betonnal, és máris kiráz a hideg, szerencsémre, ezek az ételek nem csak ilyen edényből finomak.

A könyv kapható a Líra, Libri, Alexandra, Tóthágas, Bookline hálózatában valamint a Tesco, Auchan, Cora áruházakban és független terjesztőknél országszerte.

A hagymaleves lelke

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 28 Nov 2011 09:02:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ez volt az első olyan étel, amelyből magam kísérleteztem ki, hogy melyik változatot szeretem a legjobban. Addig főztem, míg fel tudtam állítani néhány szabályt, ezeket a hagymalevesnél a mai napig tartom.

Pedig akkoriban még nagyon sok mindent nem tudtam alapanyagokról, hozzávalókról, azok viselkedéséről, ha hőkezeljük őket. A hagymaleves sem volt divatos még, sőt, sokan nem is hallottak róla, a kifejlesztett változat híre elterjedt, akkoriban rendszeresen jártunk barátokhoz úgy, hogy vacsorára én főztem a hagymalevest. Az egyetlen levest, amit szívesen ettem bármikor már akkoriban is:)

Az azóta eltelt idő alatt szinte semmit nem változtattam a recepten. Szerintem a hagymalevesnek két nagyon fontos összetevője van: az egyik a nagyon jó minőségű, sok zöldséggel, hosszú ideig főzött zöldségalaplé, a másik a vaj. Próbáltam borral, és húsalaplével, szerintem nem lett finomabb. Próbáltam jóféle olajokkal, jobban ízlik vajjal. Szükség van arra az egy evőkanálnyi lisztre is, anélkül túl híg marad.

Persze, az sem mindegy, hogy milyen hagymából készül. Ha csak egyfélét használok, akkor lilából főzöm. Ha kétféléből készül, lila- és póréhagyma kerül bele. A vöröshagyma harmadikként jöhet szóba. Az sem árt, ha valamilyen karakteresebb ízű sajttal kínáljuk, vagy parmezánnal szórjuk meg.

A hagymaleveshez tényleg nem jó a hirtelen, egy-két zöldségből készült alaplé. Kellenek az ízek, ezért csak akkor főzök, ha van a mélyhűtőben igazi, órákig, a legkisebb lángon éppen csak gyöngyözve fövő alaplevem. Amiből egyszerre sokat készítek, és telepakolom velük a fagyasztót.

Hozzávalók:

4 nagy lilahagyma (vagy vegyesen: lila-, póré- és vöröshagyma)
1 liter zöldségalaplé
6-7 dkg vaj
1 ek liszt
só, bors
reszelt sajt, pirítós

A hagymákat vékony szeletekre vágom, és a felolvasztott vajon puhára dinsztelem. Felöntöm az egy deci alaplével, és fedő alatt tovább párolom. Amikor az alaplé elpárolgott, megszórom liszttel, elkeverem csomómentesen, majd felöntöm a maradék alaplével, sózom, és öt percig főzöm. Tálaláskor megszórom reszelt sajttal, frissen őrölt borssal, ha szükséges, sóval, és pirítóst kínálok mellé.

Halva, halwa, halava

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 23 Nov 2011 09:39:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Váncsa István szerint - miután halva arabul annyit tesz, mint édes - minden ami édes, az halva. Ha ennyire nem is tág fogalom, tény, hogy Kelet-Európától Indiáig minden országban találunk halvát.

Romániában a legelterjedtebb napraforgóból készül, van natúr és kakaós változata. Elég megosztó édesség: vagy imádják, vagy egyáltalán nem szeretik az emberek. Rendszerváltás előtt tuti ajándék volt a magyarországi rokonoknak a fehér frottírzoknik mellett. Kicsit keletebbre már szélesebb a halva-választék, Görögországban legalább öt féle változatát ismerik. Készítenek halvát szezámmagból, de egyfajta friss sajtból is. Görögországban halvának nevezik a tojásfehérjéből készült csemegét is, amit máshol törökmézként, vagy nugátként ismernek..

Törökországban a 13. századból maradtak feljegyzések a halváról, két, igencsak elterjedt változatáról. Népszerűsége ma is töretlen, főképpen születésnapokon, és halotti torokon fogyasztják.

A halvának különböző változatait ismerik a Távol-Keleten is, Indiában pedig az egyik legismertebb és legkedveltebb desszert. Búzadarából vagy sárgarépából készítik, mazsolával, kardamonnal, különböző olajos magvakkal ízesítik.

Az alapot roppant egyszerű elkészíteni, amit aztán végtelen módon lehet ízesíteni. Össze lehet keverni gránátalmamaggal, vagy dióval, mogyoróval, mandulával. Lehet rá szórni kandírozott magvakat, de kínálhatjuk befőttel, lekvárral, sült birsalmával, vagy görög joghurttal.

A recept megjelent a wellingtoni Hírmondó júniusi számában is.

Hozzávalók:

17 dkg gríz
5 dkg vaj
100 dkg cukor
4 dl víz
csipetnyi só

A vajat egy serpenyőben megolvasztom, rászórom a grízt, és állandóan kevergetve aranybarnára pirítom. Ekkor felöntöm vízzel, beleszórom a cukrot és a sót, és kis lángon addig kevergetem, míg besűrűsödik. Letakarva 10 percig állni hagyom, majd ízesítem.