Égigérő paszuly

Szupergyors magvas kenyér

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 21 May 2012 07:47:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Általában saját kenyeret eszünk, Tukacs Roland valamelyik receptjét követve - lazán. Annyi tapasztalatom már van, hogy attól nem félek, hogy elrontom, az meg, hogy éppen milyen ízesítésű kenyerünk lesz, nagyjából attól függ, hogy mi kerül a szemem elé.

Csak hát ezekhez a kenyerekhez idő kell. Este bedagasztom, reggel pedig tovább dagasztom, majd kb. 2-2,5 óra múlva lesz friss kenyerünk. Ehhez mindenképpen kell némi tervezés, ami nem mindig megvalósítható. Ezekre a sürgős esetekre kerestem már jó ideje az ideális kenyérreceptet, olyat ami finom, és tényleg nem kell sokat keleszteni, mert van olyan, hogy az 1-1,5 óra sem fér bele.

Persze, hogy Limaránál találtam megoldást. Rachel Allen kenyere pont olyan, amilyenre vágytam. Szupergyors, hiszen miután néhány perc alatt bekevertük a tésztát, csak annyi ideig kell keleszteni, míg bemelegszik a sütő. További 40-45 perc, és máris kész a kenyér!

Hozzávalók:

350 ml langyos víz
1 tk. méz vagy melasz
2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított)
200 g tk. liszt (nálam teljes kiőrlésű tönköly+rozs)
75 g BL 80 liszt
75 g magkeverék (len, napraforgó, tökmag, szezám, mák - mikor mit találok a kamrapolcon)
50 g zabpehely
1 tk. só
1 ek olaj

Az élesztőt elkeverem a vízzel. Egy nagy tálban összekeverem előbb a száraz hozzávalókat, majd az élesztős vízzel az egész masszát - lágy lesz! Sütőpapírral bélelt, kicsi kenyérformába simítom. Letakarva kelesztem, míg a sütő bemelegszik 200 fokra, majd 40-45 perc alatt megsütöm.

Essencia főzőiskola, Bicsár Attila, málnás zöldborsófőzelék

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 18 May 2012 09:54:00 +0000

Az Essencia Főzőiskolában jártam, Bicsár Attila főzelékes kurzusán. Az Alabárdos étterem séfje a "főzzünk egyszerűen" jegyében néhány főzeléket meg salátát készített, no megy egy meglepetés-desszertet. Közben sok-sok ötletet, praktikát osztott meg velünk.

Fűszeres olajokkal, sült és marinált zöldségekkel, fűszerekkel kezdtük: (ezek akár gasztro-ajándéknak is szuperek, néhány hétig elállnak a hűtőben.)

Készült sült spárgasaláta, narancsos, bazsalikomos rebarbara mártással és édesköménnyel (a zsenge spárgát teljesen fölösleges előfőzni, ezt a rebarbara mártást szerintem még Krmpl is megenné):

Tejfölös uborkasaláta panírozott pisztrángrudacskákkal (az uborka kifacsart levét el ne dobjuk, abban van minden ízanyag, a halat így a gyerekeknek is el lehet adni):

Tökfőzelék cukkinitempurával (a főzelék nem más, mint párolt zöldség több lével, a tempurát mindig jeges vízzel készítsük, a kapor olaj formájában kerül rá):

Málnás zöldborsófőzelék, mentás, kecskesajtos bundás kenyérrel (a menta és a zöldborsó remekül passzol, ezt egészíti ki a málna, nem csak színben, de ízben is):

Magyaros Cézár saláta (kolbász és kolozsvári szalonna chipsszel, kacsamájjal, ebben a formájában a férfiak is imádni fogják):

Flambírozott eper, tejbegrízhabbal és bazsalikomcukorral (az epret jó minőségű borssal ízesítsük, a frissen őrölt bors nem mindig jó minőségű is, a tejbegrízhab nagyon jópofa):

Azt hiszem ilyen főzőkurzusokra még a húsosoknál is nagyobb szükség van. Ha egyre több helyen lennének ilyen, ehhez hasonló zöldségételek, végre értelmet és létjogosultságot nyerne az "egészséges, finom főzelék" kifejezés. Sőt, még szépnek is nevezhetnénk. Arról nem is beszélve, hogy külföldiek előtt is büszkélkedhetnénk a zöldségételeinkkel, egyáltalán, a magyar konyhával:)

A képeket köszönöm az Essenciának!

A hagyomány nevében: Sárika

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 16 May 2012 08:05:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Volt egy idő, amikor nálunk ez volt AZ egyik ünnepi sütemény. Praktikus, mert korábban el lehet készíteni, egy nap kell, míg összeérnek az ízek, de kettő sem árt neki. A lapok magukba szívják a nedvességet, megpuhulnak, a krém átadja magát. És olyan otthonos érzése lesz tőle az embernek.

Aztán divatba jöttek a gyors sütemények, a különböző kevert tészták, és a Sárika kikopott az ünnepekből is. Évtizedek óta nem ettem, sőt, nem is találkoztam Sárikával sehol. Muszáj volt elkészítenem. Azt, hogy egyáltalán nem idejétmúlt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a szomszédéknál nem csak a felnőttek olvadtak el a gyönyörtől, hogy mennyire otthon íze van, hanem a gyerekek is rajongtak érte. (Nálunk a szomszéd gyerekek a hivatalos mérce.)

Persze, kicsit macerásabb, mint egy muffint, vagy bögrést összedobni, de a végeredmény is százszor finomabb lesz.

A hivatalos neve Sárika-szelet, mi mindig csak Sárikáztuk. Nagy néném receptes füzetében tévés süteményként szerepel, gondolom akkoriban terjedt el, amikor a tévé, és a két sötétebb lap közötti világos piskóta emlékeztette a háziasszonyokat arra a dobozra, ami bekerült a nappaliba, és a csodájára jártak. Van, aki kávéval locsolja meg a lapokat, és olyat is láttam, hogy a tetejét csokoládéval vonték be. Szerintem mindkettő fölösleges, a Sárika úgy finom, ahogy van. A maga természetességében.

Hozzávalók:

a barna lapokhoz:
10 dkg vaj
30 dkg liszt
10 dkg cukor
1 ek kakaó
késhegynyi szódabikarbóna
1 tojás
5-7 ek tej

A hozzávalókat összegyúrjuk, annyi tejet adunk hozzá, hogy kezelhető legyen a tészta. Ne legyen túl kemény, de ne is ragadjon, lehessen nyújtani. A tésztát kettőbe osztjuk, vékonyra nyújtjuk, és egy közepes tepsi hátán 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Rácson kihűtjük. (Óvatosan kell lecsúsztatni a tepsiről, melegen törékeny.)

a piskótához:
4 tojás
4 ek liszt
4 ek cukor

A tojásokat szétválasztjuk, a cukor egyharmadával fehéredésig keverjük a sárgáját. A maradék cukorral a tojásfehéjéből kemény habot verünk. Óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákhoz, majd beleszitáljuk a lisztet, és beleforgatjuk a masszába. Ugyanazt a tepsit kivajazzuk, lisztezzük, beletesszük a masszát, és 200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

a krémhez:
2,5 dl tej
3 ek keményítő
1 tojássárgája
1 rúd vanília
20 dkg puha vaj
25 dkg cukor

A tejet felmelegítjük. A tojássárgát elkeverjük a cukorral, beleszitáljuk a keményítőt, és belekaparjuk a vanília magjait. Simára keverjük, majd állandó keverés mellett hozzáöntjük a forró tejet, visszatesszük a lábost a tűzre, és besűrítjük a krémet. Kevergetve kihűtjük. A vajat habosra keverjük a cukorral, majd kis adagokban hozzáadjuk a tejes masszához.

az összeállításhoz:
1 dl rum

Az egyik barna lapot meglocsoljuk a rum felével, majd rákenjük a krém felét. Ráhelyezzük a piskótát, majd a krém másik felét, majd befedjük a rummal meglocsolt másik barna lappal.

Valami nehezékkel lenyomtatjuk a süteményt, és egy napig állni hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek.

A recept a wellingtoni Hírmondó májusi számában jelent meg.

Illatos fenyőszirup

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 14 May 2012 06:53:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Érdekes az ember emlékezete. Esküdni mertem volna, hogy gyerekkoromban minden évben hatalmas mennyiségű fenyőszirupot tettünk el. Éreztem az illatát, az elképesztő finom fenyőillatot. Ehhez képest anyukám azt mondja, egyszer készítettünk mindössze.

Muszáj volt kipróbálnom. Az illata és a színe pont olyan, mint amire emlékeztem. Kis adagot főztem, desszertek mellé kínálom majd, cseppenként.

Hozzávalók:

fenyőrügy (rövidtűs fajta)
cukor
víz

A rügyeket alaposan megmosom, beleteszem egy fazékba, és annyi vizet öntök rá, hogy bőven ellepje. Kis lángon egy-másfél órát főzöm. Leszűröm, a fenyőlevet lemérem, és súlyával azonos mennyiségű cukrot adok hozzá. Alacsony lángon besűrítem, sterilizált üvegekbe töltöm.

Spenótos fetasaláta

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 11 May 2012 05:51:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Van néhány elmaradásom. Egyrészt a Wellingtonba küldött receptek. Aztán megünnepeltük, hogy Vadjutka tíz éve készít ékszereket, és a bulira engem kért meg, hogy készítsek szendvicseket. Imádtam csinálni, kitalálni, erről már írtam. A recepteket is hamarosan megosztom.

Időközben lett egy (gasztro)rovatom a megújuló Erdélyi Naplóban. Hetente jelenik meg Kolozsváron, egyelőre csak nyomtatott formában. Az oda felkerülő recepteket majd a Paszulyra is felteszem, szép sorjában mindent.

A virágos financierek megosztott első helyet értek el a Patricius Borház borhoz ételt Katinka fordulójában. Holnap lesz a piknik Bodrogkeresztúron, aki teheti, menjen el, biztosan nagy élmény lesz, én nem tudok részt venni. Ráadásul vasárnap lesz a második Tokaj-Hegyaljai piac, ott lehet is vásárolni Bodrog-adta mézet, meg finomabbnál-finomabb sajtokat Sanyitól. Meg persze Tokaji Boreceteket.

Gyönyörűen fejlődnek a borsók a körfolyosón, a paszulyok közül is kikelt egy. Ez utóbbiak versenyeznek a Matyiéval, az enyémek egyelőre nagyon lemaradtak - Peti szerint több is "elromlott". Ha gyönyörűen fejlett paszulyokról mutatnék majd fotót, mindenkiben felmerülhet a gyanú, hogy esetleg a szomszéd fiúét fotóztam le, nem is a miénket. Van még bazsalikom mix, ültettem borágót, meg egy gyönyörű paradicsomot is. A mángoldokat naponta biztatgatom, hogy keljenek ki, tehát ha a szomszédok is úgy akarják, tényleg veteményest varázsolok a körfolyosóból. (És most a virágokról, amelyek egyszerűen "csak" szépek, nem beszélek.)

A mai recept áprilisban jelent meg a Hírmondóban:

Szeretem a spenót erőteljes föld ízét. Szeretem felfedezni újabb és újabb ételekben. Legutóbbi nagy kedvenc a spenótos szendvicskrém. A lehető legegyszerűbben, egy kis fetával, joghurttal összekeverve, hogy kenhetőbb legyen. Kenyérre, ha klasszikus szendvicset készítünk, sós kekszekre, vagy zöldségek mellé mártogatósnak, ha kicsit puccosabb falatkákat szeretnénk. Vagy báránysült mellé köretnek. Sós telemeával is finom.

Hozzávalók:

45 dkg feta
4 dl sűrű joghurt (pl. görög)
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
só

A spenótot megtisztítom, megmosom, apróra vágom. Forró olajon addig kevergetem, míg összeesik. A fetát apró kockákra vágom, vagy villával darabosra töröm, összedolgozom a joghurttal, és belekeverem a spenótot, és az összezúzott fokhagymát. Friss kenyérrel, kaláccsal, sós keksszel tálalom.

Valóra vált álom: szülinapi Vadjutka-falatok

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 03 May 2012 07:32:00 +0000

Volt egy régóta dédelgetett álmom. Kitaláltam, hogy egyszer tök jó lenne a Vadjutka ékszerekhez készíteni egy étel-kollekciót.

Időnként elgondolkodtam a dolgon, mindig valamit kitaláltam, tovább fejlesztettem, elfelejtettem - mert persze soha nem jegyeztem le ezeket az ötleteket. Jó időtöltés volt, én legalábbis nagyon élveztem. És persze titkos, senki nem tudott róla. Úgy képzeltem, hogy amikor készen lesz néhány darab a fejemben, majd megkeresem Juditot, és csak találunk egy alkalmat, ahol bemutathatom majd az ékszerek ihlette falatokat.

Nos, úgy látszik, eleget foglalkoztam már a gondolattal, mert valóra vált az álmom. Kaptam egy levelet Judittól, amiben megkérdezte, hogy nincs-e kedvem a 10. szülinapi bulira valamit készíteni. Naná, hogy volt! Kicsit gondolkodtam, "próbasütöttem", egyeztettünk, és összeállt a menü. Apró, színes falatkák lesznek, húsosak és vegák. No, meg Judit kedvenc desszertje, amiről az ismerősei igazán sokat hallhattak, olvashattak már, elég sokszor készített ilyet, és azt mindig meg is osztotta velünk:)

A mulatság holnap lesz a boltban. Judit ezerrel készül, a részletekről itt olvashattok. Gyertek el, jó lesz!

Addig meg egy kis játék: mindazok között, akik kitalálják, hogy milyen desszert lesz, kisorsolunk egy virágos Vadjutka láncot, ami mellé a nyertes kap egy zacskó nagyon finom csokis kekszet. A virág színe szabadon választható a készletből. A kommenteket a Paszuly facebook oldalára várjuk, sorsolás ma este 7-kor, utána eredményhirdetés.

Fűszeres sült kukoricalepény - thot-man-khao-phot

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 30 Apr 2012 20:54:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Hosszú ideig nagyon tanácstalan voltam: egyetlen finger food nem jutott eszembe, amit az aszú mellé kínálnék. Csak azt tudtam, hogy mi az, amit nem szeretnék készíteni a Patricius Borház versenyére.

Például desszertet. Azért, mert az aszú számomra önmagában élmény, kár egy hasonló ízbombát kínálni mellé, a kettő túl sok, kioltják egymást. Gyenge édességet meg nem készít az ember.

A sós ételeknél az akasztott meg, hogy egyetlen szezonális zöldségről sem ugrott be a nagy ötlet. Úgyhogy elhatároztam, a kiírás ezen pontjáról nemes egyszerűséggel megfeledkezem, és más irányból közelítek az aszúhoz. A csípősség felől. Olyan falatot kerestem, ami elég izgalmas, de kívánja az aszút. Előkészíti a bort, de nem nyomja el azt. Amiben együtt vannak az ízek, nem feltétlenül kell külön elemezgetni, élvezni, hogy ezt a bornál tegyük.

És akkor jutott eszembe a thai thot-man-khao-phot, a fűszeres sült kukoricalepény, amibe ráadásul újhagyma is kell, azaz a szezonalitás is kipipálva. A kukorica és a hagyma édessége jól passzol a borhoz, a curry csípőssége egyenesen kívánja azt.

A curry paszta adagolásánál figyeljünk, ennek most nem kell nagyon csípősnek lennie, hogy ne zsibbadjanak le az ízlelőbimbóink, tudják élvezni a bort is. Elsőre inkább kevesebbet adagoljunk, és ha nem érződik, pótoljuk a végén.

ez eheti kínálatról ezt lehetett tudni:

Patricius Tokaji 4 puttonyos Aszú 2003

A szemenként szüretelt, nemesen töppedt szőlőszemek aszalt gyümölcsös és citrusos ízei mellett megjelenik a Botrytis aromája.
A szép savak egyensúlyban tartják bort, a mély, telt aromák szerkezetet adnak neki. Ízében megjelenik: aszalt kajszibarack, kandírozott narancshéj, dió, zöldtea. Cukortartalma a Katinkához hasonló, ízérzetre fanyar és komplex, hosszú lecsengéssel. A bor három évig tölgyfahordóban érlelődött.

Jól társítható: kéksajt , libamáj, szélben szárított sonka, krémes desszertek fehérhúsú aszalt gyümölcsökkel, enyhén csípős, távolkeleti ételek

Hozzávalók:

40 dkg kukorica (konzerv)
2 tojás
3 ek szójaszósz
2 szál újhagyma
4 ek liszt
1 - 1,5 tk currypaszta (nálam zöld)
olaj a kisütéshez

A kukoricát lecsepegtetem, a hagymát felkarikázom a zöldjével együtt. Egy tálban összekeverem az összes hozzávalót. Evőkanállal forró olajba teszem a masszát, ellapítom, és mindkét felét megsütöm.

Medvehagymás-sajtos palacsinta

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 25 Apr 2012 11:08:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Valószínű, az idén ez az utolsó medvehagymás recept, bár még egy csokor azért van a hűtőben. Nehezen válok el tőle, pedig muszáj. Viszlát medvehagyma, egy év múlva!

Kedvenc szomszédaink viszonylag gyakran vacsoráznak sajttal (meg aztán minden mással) töltött palacsintát. Miután három gyereknél nem mindig könnyű megtalálni azt az egy ételt, amelyiket mindegyik szereti, azt hiszem, M tulajdonképpen boldogan áll neki palacsintát sütni. Mindenki imádja, ráadásul nem kell átvitatkozniuk az estét a vacsora, egyáltalán, az evés fontosságáról. Persze lényeges, hogy a sajtok válogatott, finom sajtok legyenek, különben oda az élvezet, és hiába a palacsinta, de ez náluk nem kérdés, csak annyit mondok: az apuka holland. A palacsintás estéken, miután jóllaktak sajtossal, következik az édes élvezet, ez már mindenkinek mást jelent. Kinek lekvár, kinek kakaó, kinek vaj és méz. Igen, ez első hallásra nekem furcsa volt, de azóta megkóstoltam, nagyon finom és egyszerű: a palacsintát megkenem vajjal, majd mézzel, és megeszem.

A szomszédék palacsintájában a legjobb, hogy nem én sütöm, mert a palacsinta talán az egyetlen étel, amivel nem próbálkozom, mert anyukám tényleg sokkal vékonyabbra süti, mint én, és ettől az íze is más. És persze, ha sokat gyakorolnám, előbb-utóbb az enyém is nagyon vékony lenne, de addig elég sok vastag palacsintát kellene megennünk, de az meg nem olyan, mint az anyukámé - és ez már a 22-es csapdája. Lekváros palacsintát itthon akkor eszünk, ha anyukámék meglátogatnak bennünket, vagy mi megyünk haza.

Talán pont ezért is nagy felfedezés ez a sajtos változat, mert ehhez a kicsit vastagabb palacsinták is megteszik, és én imádom a palacsintát:) (Már megint csomó ellentmondás, és még rengeteget tudnék mesélni.) A sima sajtostól pedig csak egy lépés volt a medvehagymás-sajtos. Kecskesajttal ettük, nem utoljára.

Recept nincs, de most úgy teszek, mintha lenne.

Hozzávalók:

palacsintatészta
vékony sajtszeletek
apróra vágott medvehagyma

Mindenki készítse el saját, jól bevált palacsintatésztáját.

Elkezdem sütni a palacsintát. Miután megfordítom, a palacsinta felét befedem sajttal, megszórom medvehagymával, és amikor az alja megsült már, félbehajtom. Még egy percig hagyom, hogy a sajt megolvadjon, a medvehagyma illatozni kezdjen. Azonnal tálalom.

Mézes, sajtos, virágos financier

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sun, 22 Apr 2012 14:46:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Nyilván vannak előnyei, ha egy versenyen ismerjük az előttünk járók gondolatait, tapasztalatait. Ugyanakkor, mire sorra kerülünk, csomó ötletet "lelőnek", sokkal nehezebb újat kitalálni.

A Patricius Borház versenyén a két édes bort választottam, azzal a feltett szándékkel, hogy a Katinkához nem desszertet párosítok. Az első ötletemet gyakorlatilag teljes egészében elkészítették egy másik borhoz, ám amikor kiderült, hogy hoznak sajtot a Tokaj-Hegyalja piacról, egyáltalán nem bántam. Ekkor már tudtam, hogy kedvenc aprósüteményemet, a financiert alakítom át úgy, hogy a Hegyaljára jellemző alapanyagok közül minél több kerüljön bele.

"A Katinkát kizárólag Furmintból készítették. Lendületes, gyümölcsös ízvilágú édes bor. A késő ősszel zajló szüreten részben túlérett, részben töppedt, aszúsodott szemeket tartalmazó fürtöket szedtek, melyet húsz hónap tölgyfahordós érlelés követett. A bor cukortartalma egy négyputtonyos aszúénak felel meg, de a magasabb savtartalom és az alkohol szépen kiegyensúlyozza ezt az édességet.

Ízében a következő jegyek dominálnak: grapefruit, aszalt sárgabarack, papaya, kandírozott narancshéj. Elegáns ízvilág, selymes ásványosság jellemzi.

Jól társítható hozzá:
kéksajt, gorgonzola, rouge-zsal érő sajtok, aszalt sárgabarackkal, citrusokkal, mandulával készült sütemények,túrós sütemények, libamáj,szélben szárított sonka, fűszeres fehérhúsú gyümölcsök."

Mint már említettem, nem klasszikus desszerttel készültem. A fő irányvonalat a Bodnár Sanyi rouge-zsal érlelt sajtja adta, a harmóniához viszont vissza kellet venni a financier édességéből. A cukrot lecseréltem szintén az ottani piacról származó "Bodrog adta" mézre, illetve a kukoricaliszt édességét is beleszámítottam a végső ízkombinációba. A mandula nem volt kérdés - Tokajra annyira jellemző, hogy Mandulás nevű dűlőt is találunk arra. Gyümölcsökkel az évnek ebben az időszakában nem nagyon lehet számolni, a szezonalitást ehető virágokkal oldottam meg, ezeket egy csepp mézzel ragasztottam a sütemények tetejére, kis gyümölcsös ízt csempészve a financierbe. A virágokat mindig az adott hónaphoz lehet igazítani, májusban talán nyílik már a borágó, de bodzát, árvácskát, akácot, pitypangot egészen biztosan lehet már szedni.

Hozzávalók:

15 dkg vaj + egy kevés a formák kikenéséhez
4 tojásfehérje
5 dkg darált mandula
5 dkg máléliszt (nem dara!)
3 evőkanál méz + egy kevés a virágok ragasztásához
8 dkg rouge-zsal érlelt sajt
csipetnyi só

A mandulát és a kukoricalisztet egy tálban összekeverem. A tojásfehérjéket villával annyira verem fel, hogy éppen habos legyen. A száraz anyagokhoz hozzáadom a fehérjemasszát és a 3 ek mézet, összeforgatom. Egy vastag aljú lábasban felteszem a vajat főni, és állandó keverés mellett addig pirítom, ameddig illatos lesz, és kis, apró barna darabok válnak ki belőle. (Először felhabzik, majd elkezd barnulni.) Belekeverem a vajat a masszába, és jól összedolgozom, mígnem egyneművé válik a tészta. (Ne ijedjünk meg, az elején nem lesz túl bizalomgerjesztő.) Amikor kicsit hűlt, belekeverem az apró kockákra vágott sajtot. Letakarva egy-két órát hűtőben pihentetem. A muffinformát kivajazom, beleteszek egy-egy evőkanálnyit a masszából.180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöm.

Tormás medvahagyma-ágyon sült tojás

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 20 Apr 2012 09:50:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Már semmi nem indokolja, hogy ne írjak a Paszulyra, csak egyszerűen kiesett a napi rutinból a blogolás, és nehéz a visszatérés. Pedig néhány medvehagymás étel még várakozik, közben meg már kucsmagombából, turbolyából főzök, hála Gabojszáéknak:)

Idén a medvehagyma szezon nagy részét Kolozsváron töltöttük, ahol ismét felfedezték, és a piacok telítve voltak vele. Sok-sok pénzért az árusok azt is elárulták volna, hogy hol lehet szedni, állítólag az árban benne van egy pontos térkép, amit ők rajzolnak. Végül nem éltünk e remek lehetőséggel, annyi medvehagymát vittünk haza, hogy néhány ételt kipróbálhassak.

Például ezt a tormás medvehagymát, ami mindannyiunkat meglepett, hogy mennyire finom. Először el is gondolkodtam, hogy ugyan minek tennék bele zöldhagymát, meg fokhagymát, a medvehagyma úgyis elnyomja, de kiderül: tévedtem. Nagyon jól harmonizálnak egymással, és kiegészítik egymást. Minél többféle zöld kerül egy ételbe, annál finomabb lesz.

Hozzávalók:

50 dkg medvehagyma
2 szál újhagyma
2 szál zöld fokhagyma
1 ek frissen reszelt torma
3-4 tojás
4-5 ek olaj + a tál kikenéséhez
só
bors

A zöldségeket megpucolom, megmosom, és apróra vágom, felkarikázom. A felforrósított olajba teszem, és néhány percig kevergetem, míg a medvehagyma összeesik. . Belekeverem a tormát, és leveszem a tűzről, sóval, borssal ízesítem. Egy tűzálló tálat (vagy négy kisebbet) kiolajozok, belesimítom a medvehagymakrémet, egy kanál hátával kis mélyedéseket alakítok ki, ezekbe beleütöm a nyers tojást. 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm. (Amikor a tojások megsültek, kész van.) Melegen, hidegen is finom.

A Bucataria pentru toti márciusi száma nyomán.

Medvehagymás paprikás krumpli

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 05 Apr 2012 09:39:00 +0000

Ez sem túl bonyolult étel, viszont medvehagymás.

A paprikás - és a rakott krumplit a lehető legegyszerűbben szeretem. Kolbász és egyéb hús nélkül. Utóbbiban legyen krumpli, tojás és tejföl, esetleg egy kevés zsemlemorzsa. Előbbiben hagyma, jóféle paprika és krumpli. Tavasszal medvehagyma, a hagyma helyett újhagyma. Ha kéznél van, zöldség alaplével főzöm, de ha jóféle krumpliból készül, arra sincs szükség.

A tavaszi böjt idején gyakran eszem a medvehagymás változatot, nagyjából hetente. Langyosan szeretem, akkor érvényesülnek az ízek a legjobban.

Hozzávalók:

1 csokor újhagyma
3-4 nagyobb krumpli
1 csokor medvehagyma
4 ek olaj
1 tk pirosparika
só

A krumplit megpucolom és kisebb kockákra vágom, és félreteszem. A hagymát felkarikázom, az olajon megdinsztelem. Beleszórom a paprikát, összekeverem, azonnal beleteszem a krumplit, felöntöm vízzel, sózom, és puhára főzöm. Közben a medvehagymát vékony csíkokra vágom. A megfőtt paprikást félrehúzom, beleszórom a medvehagymát, és jól összekeverem. Amikor már nem tűzforró, tálalom.

Medvehagymás vaj, vajas medvehagyma

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 04 Apr 2012 09:23:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A medvehagyma szezon elején jöttünk haza Kolozsvárra, kénytelen voltam magammal hozni egy adagot, hogy le ne maradjunk róla. Itthon még nem fedeztük fel a lelőhelyet, az árusok, érthető módon, nem árulják el, hogy hol szedik.

Idén is nagyon egyszerű ételekkel kezdtem, olyanokkal, amikbe nyersen kerül bele a medvehagyma, hogy érezzük az ízét. Azt, hogy tavasz van, mert az idő ezt nem mindig gondolja így. Vasárnap többször alakult ki hóvihar, tegnap, a hegyekben hatalmas hómezőket láttunk még, és az erdőkben is sok a hófolt.

Medvehagymás vajas kenyérrel kezdtük, pontosabban az én olvasatomban vajas medvehagymával megkent kenyérrel. Nagyon sok medvehagymát apróra vágok és kevés vajjal elkeverem. Ebben a formájában kenyérre lehet kenni, nem szóródik szanaszét a medvehagyma, a vajban kioldódnak az illóanyagok, érződik az íze. Nem győzök eleget készíteni.

Hozzávalók:

25 dkg puha vaj
sok medvehagyma

A medvehagymát apróra vágom, és elkeverem a puha vajjal. Friss kenyeret kínálok mellé..

Castagnaccio

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 27 Mar 2012 08:22:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Jelenleg mindenek felett áll ez a sütemény, ami úgy édesség, hogy se tojás, se tej, se liszt, se cukor nincs benne. Viszont gesztenyelisztből készül.

Nálunk azonnal kedvenc lett. Soha nem gondoltam volna, hogy egy cukormentes sütemény legalább annyira lázba hoz, mint mondjuk a nagyanyám krémese.

A gesztenyeliszt a világ egyik legklasszabb alapanyaga. Ahhoz képest pedig, hogy régen a szegények süteménye volt, ma inkább a luxus kategóriába tartozik. (A szegényeknek búzalisztre nem mindig volt pénzük, ezzel szembe gesztenyét éppen eleget találtak az erdőkben. Azt begyűjtötték, és ledarálták, majd mindenféle finomat készítettek belőle. A középkori Olszországban már ismerték, kenyeret sütöttek, vagy kását készítettek belőle.)

A castagnacciot szokták dióval dúsítani, én legfeljebb csokilencsét szórok majd bele, Krmpl kedvéért, hogy ebben is legyen csokoládé. Az eredeti receptben természetesen sima olívaolaj szerepel, de ha kéznél van, érdemes különböző ízesítésűekkel próbálkozni. Ha azok valóban jó minőségűek.

Hozzávalók:

25 dkg gesztenyeliszt
0,5 l víz
75 dkg mazsola
5 dkg fenyőmag
30-40 db rozmaringlevél
2 ek mandarinos olívaolaj (sima is jó)
csipetnyi só

A rozmaringot beáztatom egy ek olajba. A gesztenyelisztet csomómentesre keverem a vízzel, sózom, és fél órát pihentetem. A mazsola kétharmadát felaprítom, belekeverem a lisztes masszába, hozzáadom a másik ek olajat.

Egy 23 cm-es tortaformát kibélelek sütőpapírral, beleöntöm a tésztát. A tetejét megszórom a maradék mazsolával, a fenyőmaggal és meglocsolom a rozmaringos olívaolajjal.

200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöm. (A végén figyelem, nehogy megégjenek a fenyőmagok.) Kihűtve szeletelem.

Édes, savanyú, csípős sütőtök

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 29 Feb 2012 09:40:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Az idei tél legkedvencebb étele volt számomra. Minden héten megcsináltam, és szerintem hosszú ideig készíteném még, ha éppen nem lenne vége a sütőtökszezonnak.

Az a szerencse, hogy ugyanezt a szószt sok minden másra is rá lehet önteni, és ugyanilyen finom lesz a végeredmény: céklára, édes krumplira, répára, karfiolra, tésztára. Ha ilyet készítek, nálunk ez az ebéd, de hidegen is finom.

Ha túl tudunk lépni azon a minimális halszószon, ami kell bele, remek böjti, vagy vegetáriánus étel. Én úgy döntöttem, ennyi belefér.

A sütőtököt most nyersen tettem bele, ilyenkor vékonyra reszelem. Ha sült sütőtökből készül, apró kockákra szoktam vágni.

Hozzávalók:

0,5 kg sütőtök
1 hagyma
3 ek szezámolaj
4 ek halszósz
4 ek szójaszósz
1-2 ek rizsecet
kevés chili (pehely, vagy olajban eltett)
koriander

A sütőtököt megpucolom, és vékonyra reszelem. A hagymát vékony szeletekre vágom, és a szezámolajban üvegesre dinsztelem. Ráöntöm a halszószt, a szójaszószt és a rizsecetet, beleteszem a chilit és a sütőtököt, jól átkeverem, és fedő alatt néhány percig párolom. (Ha nem puhul meg eléggé, kevés vizet lehet önteni alá, úgyis elpárolog.) Sózni nem kell!

Tálaláskor megszórom korianderrel.

Almatorta fekete borssal, céklás haltorta és csicsókás leves

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 27 Feb 2012 12:14:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ha magunknak főzök, viszonylag egyszerű dolgom van, hiszen ismerem magunkat, tudom, hogy mi az, amit nem szeretünk túlságosan, és ezen túl bátran kísérletezgethetek.

Az már jóval nehezebb dió (volt), hogy milyen recepttel készüljek, ha vendég bloggernek hívnak az Erdélyi Konyhába. Sok-sok szempontot figyelembe véve, végül egy előételre, egy levesre és egy desszertre esett a választásom.

A céklás haltortát akár családi haltortának is nevezhetnénk, ezer éve készíti anyukám minden ünnepkor. Olyan, mint a Karácsonyt jelző csengő (nálunk az angyaljárást mindig csengőszóval jelezték, akkor lehetett berohanni a szobába, ha megszólalt), amikor haltorta van, akkor valamire készül a család. Egyenrangú a húslevessel. Eddig nem került fel a Paszulyra, vártam az alkalomra. Azt hiszem, megtaláltam.

A csicsókás ételeknek sokszor állandó jelzője az erdélyi, ehhez képest otthon soha nem ettem. Sok helyen dísze a kerítésnek, de ahol tudják, hogy a növény gumója ehető, ott sem fogyasztják. Legtöbben a sárga virágjáért szeretik, épp itt az ideje, hogy újra felfedezzék a gumóját is.

Ha az ember a kezébe vesz egy régi szakácskönyvet, alig néhány oldalt átlapozva kiderül, hogy az akkori időkhöz képest mennyivel egyszerűbb a mai magyar konyha. Nem csak egy csomó technikát felejtett el, hanem alapanyagokat, fűszereket is. Annyira, hogy ma már furcsának tűnik, ha például fekete bors kerül a desszertbe, pedig néhány évszázada mi sem volt ennél természetesebb. Egy kevés bortól, gyömbértől, fekete borstól hihetetlenül izgalmas lesz a legegyszerűbb almás pite is, pedig nem a spanyol viaszt találtuk fel, és most sem az olaszokat utánoztuk, pusztán megsütöttük ük-ükanyáink süteményét. A bors, a gyömbér és a bor nem uralja az almatortát, viszont hihetetlenül pikánssá teszi. Bátran ki lehet próbálni, senki nem marad közömbös iránta!

Az Erdélyi Konyha márciusi száma ma jelenik meg, Magyarországon néhány nap múlva lehet majd kapni. Receptek a lapban.

Királylányos epres torta

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 23 Feb 2012 12:23:00 +0000

Fotók: Krumpli Béla

Ágicának készült ez a torta, a negyedik születésnapjára. Eprességét Ágica kérte, királylányossága nem volt kérdéses.

Ágica amúgy a szomszédunk. Nagyon jó fej családja van: két testvére, na meg a szülei. Ágicának roppant jó ízlése van, túl azon, hogy nagyon jól öltözködik, szereti a szépet, majdnem mindent imád, amit sütök/főzök. (Kivételt képeznek a savanykás dolgok, de micsoda mázli: a családban akadnak olyanok, aki azokat is szeretik.) Ágica bármikor szívesen játszik velem, sőt, most már arra is volt példa, hogy együtt sütöttünk igazi süteményt, meg kenyeret.

Isten éltesse Ágicát!

Hozzávalók:

eperzseléhez:
25 dkg eper
1-2 ek cukor
3 lapzselatin

Az epret turmixolom, egy kevéssel összeforralom a cukrot, hogy elolvadjon, és belekeverem az előzően beáztatott zselatinlapot. A piskóta átmérőjénél kisebb mélytányérba öntöm, és hűtőbe teszem, míg megdermed.

a piskótához:
2 tojás
4 dkg cukor
4 dkg liszt

A tojásokat szétválasztom, a cukor egyharmadával fehéredésig keverem a sárgáját. A maradék cukorral kemény habbá verem a fehérjét, óvatosan belekeverem a sárgájába, majd beleszitálom a lisztet, és összeforgatom. A tepsit megfordítom, hogy a pereme ne zavarjon, sütőpapírra két 21 cm átmérőjű kört rajzolok, a tepsire terítem . A piskótatésztát két részre osztom, a körökre simítom, és a 200 fokra előmelegített sütőben pár perc alatt megsütöm. Rácson kihűtöm, majd lehúzom a tésztáról a papírt.

a joghurthabhoz:
1 nagy pohár joghurt (natúr)
cukor ízlés szerint
1 dl tejszín
6 lapzselatin (kb. fél liter folyadékhoz elegendő)

A tejszínt kemény habbá verem. A cukrot egy kevés joghurttal felmelegítem, míg a cukor elolvad. A zselatint közben vízbe áztatom, és belekeverem a cukros joghurtba, majd összekeverem a maradék joghurttal. Óvatosan beleforgatom a tejszínt.

Egy állítható tortagyűrűt 23 cm-re állítok, és a tortástál közepére teszem. (Jó a kapcsos tortaforma is, az alja nélkül.) A forma oldalát celofáncsíkokkal kibélelem (kis olajjal megkenem, hogy odaragadjon a fémhez). A közepére teszem a piskótalapot. A piskóta közepére borítom a megdermedt eperzselét, majd rásimítom a joghurthabot, ráteszem a másik piskótalapot, és beteszem a hűtőbe 2-3 órára. (Ha túlságosan folyékony, mielőtt a piskótára tenném, 30-60 percre beteszem a hűtőbe.

az eperhabhoz:
50 dkg eper (ilyenkor fagyasztott)
2 tojásfehérje
50 g víz
200 g cukor
2.5 dl tejszín
10 lapzselatin (kb 1 l folyadéknak megfelelő)

Az epret leturmixolom. A cukrot és vizet felteszem főni, közben elkezdjem felverni a fehérjét. Amikor kb. 4 perce fő a szirup, beleöntöm a majdnem teljesen felvert fehérjékbe, miközben folyamatosan verem, majd tovább is, míg nagyjából kihűl a hab. A tejszínt kemény habbá verem. Az eperből négy evőkanálnyit felmelegítek, feloldom benne az előzően beáztatott zselatint, belekeverem a többi pürébe, óvatosan összekeverem a tojáshabbal, majd a felvert tejszínnel.

Kiveszem a hűtőből a tortát, ráöntöm az eperhabot, majd visszateszem, hogy az is megdermedjen.

Ha az eperhab is kemény már, kiválóan fagyasztható a torta. Fogyasztás előtt 40-60 perccel kell kivenni a mélyhűtőből.

Fogyasztás előtt óvatosan leszedjük a tortakarikát, ráhelyezzük a díszítést, és tálaljuk. (Ha nem borítjuk be a tortát marcipánnal, csak a dísz készül belőle, lehetőség szerint az utolsó pillanatban tegyük rá. Különben a marcipánból a festék kioldódhat.)

Karfiolos vöröslencse curry

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 21 Feb 2012 10:07:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Szeretem az indiai ételeket, mégsem készítek, szinte soha. Nem jut eszembe.

Valahogy így vagyok az országgal is, jó olvasgatni róla, mások élményeit hallgatni, de nekem eszembe nem jutna oda utazni. Egy pontját nézném meg: Dardzsilingből a Himaláját.

Persze, vannak itthon indiai fűszereim, ezek nagyobb részét egy-egy indiai éttermi élmény után vásárolom meg, hogy akkor majd ezentúl én is készítek mindenfélét, aztán mégsem. A fűszereket persze el szoktam használni, de ettől még nem vagyok az indiai konyha nagy szakértője.

Most is a véletlennek köszönhetem, hogy curry lett az ebéd. Valami csípős ételen gondolkodtam, amihez felhasználom a maradék karfiolt. Aztán megérkezett S., a legújabb GoodFood-al, és benne volt egy ehhez megtévesztésig hasonlító curry. Éreztem, hogy ez egy jel:) Meg persze elhatároztam, hogy majd ezentúl rendszeresen készítek indiait:)

Hozzávalók:

60-75 dkg karfiol
20 cm póréhagyma
10 dkg vörös lencse
3 gerezd fokhagyma
4 cm hosszú, ujjnyi vastag gyömbér
1,5 tk currypaszta (zöld, mert az volt itthon)
1,5 tk kókuszreszelék + egy kevés a tálaláshoz
3 ek olívaolaj
0,5 l zöldségalap
koriander
só (esetleg)

A pórét vékony karikákra, a gyömbért apró darabokra vágom. A fokhagymát zúzom, és a hagymával meg a gyömbérrel a forró olajba dobom. Kb. öt percig kevergetem, majd beleteszem a currypasztát, és kb 1 percig pirítom. Felöntöm az alaplével, beleteszem a megmosott lencsét, a kókuszreszeléket, és majdnem puhára főzöm. Ekkor beleteszem a rózsáira szedett karfiolt, és készre főzöm. Ha szükséges, sózom.

Tálaláskor megszórom korianderrel, és rizst kínálok mellé.

Mandulás, mogyorós, diós. Csók

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 20 Feb 2012 10:12:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ha régi szakácskönyveket, receptes füzeteket lapozgatunk, feltűnően sok olyan süteményt találunk bennük, amelyben nincs liszt.

A régi magyar konyhában rengeteg darált mandulát, diót, mogyorót használtak, sokszor liszt helyett is. Így készültek a tortalapok, kekszek, puszedlik, szeletek, halmok és csókok. Vagy csókocskák. Volt, amibe az egész tojást beletették, de sokszor a maradék tojásfehérjéből sütöttek, és kandírozott gyümölccsel, vagy fűszerekkel ízesítették. Gyakran szórtak bele reszelt csokoládét is. Ha vaj is került bele, puhább volt, mások meg ropogósak.

Ezek a csókocskák a ropogósak családjába tartoznak. Jól záródó dobozban hosszú ideig elállnak. Ha kerek lapnak sütjük ki, valamilyen krémmel tortaként is megállja a helyét. Gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Hozzávalók:

20 dkg mandula (vagy dió)
15 dkg cukor
6-7 dkg csokoládé
2 tojásfehérje
1 kk őrölt gyömbér

A mandulát száraz serpenyőben megpirítom, majd miután kihűlt az aprítógépben apróra vágom a csokoládéval együtt. A tojásfehérjét elkezdem habbá verni. Amikor már habosodik, apránként hozzáadom a cukrot is, és kemény habot verek belőle. Óvatosan beleforgatom a csokoládés mandulát, beleszórom a gyömbért. Vékonyan olajozott tepsire kiskanállal halmokat rakok, és 100 fokra előmelegített sütőben egy órán keresztül szárítom.

A recept megjelent a wellingtoni Hírmondó februári számában is.

Mandulás darahab karamellizált almával

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 17 Feb 2012 07:47:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Téli estékre, amikor csak egy kis semmiség hiányzik, egy kis édesség, amitől jobb kedvre derülünk. Könnyű, gyümölcsös, habos csoda.

Recept a Dining Guide-on.

Tökéletes darázsfészek

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 14 Feb 2012 10:47:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Gyerekkorunkban ünnepnek számított, ha darázsfészek készült.

Azt mondták, azért nincs gyakrabban, mert borzasztó bonyolult elkészíteni. Pedig valószínű, nem volt annyi vaj, amennyi darázsfészket mi megettünk volna, de mégiscsak jobb volt a bonyolultságra hivatkozni. Ráadásul így meg is lepődtem, amikor először sütöttem, és kiderült, hogy tulajdonképpen egyszerű, viszont tény, hogy kicsit időigényes, nem az a hipp-hopp sütemény.

Túl gyakran most sem készítem, mivel én tulajdonképpen csak a vajjal/tejjel átitatott alját szeretem nagyon. De ha már beleharaptam egybe, akkor mese nincs, a fölötte lévő tésztát is meg kell enni. Míg nagyanyáim akkor voltak büszkék, ha a kelt tészta jó magas lett, nekem pont az volt a lényeg, hogy minél alacsonyabb csigáim legyenek. Ahhoz, hogy a darázsfészek számomra tökéletes legyen, az kellett, hogy az a szaftos rész az aljukon majdnem a tetejükig érjen. (Volt már olyan sütemény, amit a lyukakért szerettem, nagyjából ugyanezért.)

Nem csináltam mást tehát, csak nagyon vékonyra vágtam a csigákat. Olyan másfél centisre, de legközelebb még ebből is lefaragok egy fél cm-t. Így ideális: a tetején karamellizálódott cukordarabok vannak, az alja pedig felszívja a tepsi aljáról a folyadékot, és mivel nagyon alacsony, ez tényleg majdnem a tetejéig tart.

Még véletlenül sem teszek bele diót, de ha valakinek mégis hiányozna, feltétlenül pörkölje meg, mielőtt megdarálná, és összekeverné a cukorral meg a vajjal.

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg liszt
3 tojássárgája
3 dkg élesztő
2 dl tej (esetleg még 2-3 evőkanálnyi)
1 kk cukor
csipetnyi só

Az élesztőt felfuttatom egy fél decinyi langyos, cukros tejben, és a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrok. (Ha túl kemény lenne, teszek bele még egy kis tejet.) Letakarva fél órát pihentetem.

a töltelék:
15 dkg cukor
15 dkg puha vaj

A cukrot jól elkeverem a puha vajjal.

A tésztát nagyjából fél centisre nyújtom. Megkenem a cukros vajjal, feltekerem. Vékony, 1, max 1,5 centis csigákat vágok, és tepsibe teszem, egymástól ujjnyi távolságra. Letakarva 1,5-2 órát kelesztem.

a tetejére:
2 dl tej
1 ek cukor
1 kk vaníliakivonat

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg a tetejük kicsit megpirul (25-30 perc.) Ekkor meglocsolom forró cukros tejjel, és két perce visszateszem a forró sütőbe.

Praecedata

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 13 Feb 2012 09:17:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ezzel a szóval mostanáig a gúgli sem találkozott. Nem mintha célom lett volna ilyen szót találni, de most nagyon örülök, hogy gyarapítottam a tudástárat:)))

Amúgy ez egy perec, Bornemissza Anna korában sütöttek ilyeneket. Receptje a már többször emlegetett szakácskönyvben maradt fenn, így szól:

"Végy szép lisztet, tyúkmony-székit s egy kevés bort, nádmézet s ánizst. Csinálj tésztát belőle. Nyújtsd hosszúra s kerekdedre. Fahajat is tehetsz bele. Ezt praecedatanak hívják."

Ropogós, enyhén édes, ánizsos pereckék lesznek, miután megsültek. Ha Valentin napján készítenénk, feltétlenül szív alakúra formázzuk.

A Valentin napi sorozat harmadik részét olvashatjátok.

Első rész
Második rész

Hozzávalók:

20 dkg liszt
1 tojássárgája
1 dl száraz fehérbor
1 ek méz
csipetnyi só

A hozzávalókat összegyúrom, hosszúra és kerekdedre nyújtom. Kifliket, karikákat, pereceket, szíveket formázok, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg egy kis színt nem kapnak.

Kókuszlisztes financier szívecskével

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sun, 12 Feb 2012 08:14:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Sokszor kísérletezem, és sokszor játszom.

Mostanában eljátszadozom például a gondolattal, hogy mi lenne, ha elfelejtenénk a kristálycukrot. Mert nem egészséges, mert hizlal, mert egészen hosszú ideig cukor nélkül is jól elvoltak az emberek.

Amikor ezen gondolkodom, a sejtjeim fele azonnal fellázad, és ilyeneket zúgnak bennem: ne már, mi lesz azzal a sok kedvenc süteménnyel, meg azokkal, amiket még ki akartam próbálni. A maradék viszont helyesel, és azonnal tervezgetni kezdi, hogyan kellene mindent cukormentessé tenni.

Én pedig próbálom a cukrot egyelőre mézre cserélni, de készülök kipróbálni egyéb természetes édesítőszereket is. Érdekes. A méz egyáltalán nem zavaró, sőt, én szeretem, ha érződik az íze. Viszont sokkal kevesebbet használok, mint cukorból, ami azt is jelenti, hogy kevésbé édes desszerteket készítek mostanában. És ami a legmeglepőbb: nem is igényelem az édesebbet.

A financier ötlete innen jött, nagyon tetszettek azok a kis szívek, amelyeket a közepükre rajzoltak. Financiert azonban viszonylag gyakran készítek, kellett tehát valami újdonság, és a mézes édesítés már nem az. Gondoltam tehát egy nagyot, és a lisztet lecseréltem kókuszlisztre. Teljesen működik, finom, csak a végeredmény morzsálódik törékenyebb, mint a lisztes társa. Teszteltem vendégeken, mindenkinek ízlett, megtartjuk.

A Valentin napi sorozat második része következik.

Első rész

Hozzávalók:

16 dkg jó minőségű vaj + egy kevés a forma kikenéséhez
3 tojásfehérje
5 dkg darált mandula
5 dkg kókuszliszt
3 ek méz
csipet só
1 tk vaníliakivonat
1 tk piros lekvár a díszítéshez

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, beleteszem a mézet, a vaníliakivonatot és az enyhén felvert tojásfehérjéket. Egy lábasban a vajat addig pirítom, ameddig illatos lesz, és kis, apró barna darabok válnak ki belőle. (Figyeljünk oda, könnyen leég!) A masszába belekeverem a vajat és összedolgozom, ameddig egyneművé válik a tészta. Letakarva egy-két órát hűtőben pihentetem. Egy muffin forma mélyedéseit kikenem olvasztott vajjal, mindegyikbe teszek egy vékony csíkra vágott sütőpapírt úgy, hogy a két vége kilógjon. Belekanalazok egy-egy kevés masszát, tetejére lekvárral szívet rajzolok, és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöm. Miután kihűlt, a sütőpapír segítségével kiszedem a formából.

Szívet - fagyasztott gyümölcs híján - lekvárral rajzoltam.

Vajszívem van Valentinkor

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sat, 11 Feb 2012 08:17:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Írhatnám, hogy egyáltalán nem érdekel a Valentin nap, dehát pont ez a bejegyzés árulkodna arról, hogy ez nem igaz. Meg az a kettő, amit ezen kívül a témában akarok írni.

Szóval a Valentin nap igenis érdekel. Mert ilyenkor nagyon aranyos ajándékokat szoktam Krmpltól kapni, amiket ő csinál nagyjából másfél perc alatt. Rajzol valamit, vagy rögtönöz egy szívet, vagy csak ráfirkant valamit egy cetlire. De ezek annyira olyanok, mint Ő, annyira kedvesek, hogy igazán kell nekem ez a Bálint nap.

Másrészt büntetlenül lehet készíteni mindenféle szívecskés dolgot, jó, adott esetben giccset. Ha az emberbe szorult egy csomó szív, ilyenkor kiadhatja magából. Vagy kinézhet mindenféle ötletet, és azokat megvalósíthatja, és hivatkozhat Valentinre.

A vajból szívet nem az én ötletem, de nagyon megtetszett, biztos voltam benne, hogy nem felejtem el, ezért meg sem jegyeztem, hogy hol láttam. Este meg lehet csinálni, reggel meg ott virít az asztalon. Nagyjából kettő perc, ennyi bőven belefér a valentineskedésbe, és mégis emlékezetes marad a rohanós reggel. Én szilikon bonbon formába tömködtem a vajat, de ha az nincs, akkor a vajból kell csinálni egy fél cm magas téglalapot, azt ki kell fagyasztani, és süteménykiszúróval helyes szíveket lehet kivágni.

Hozzávalók:

puha vaj
piros kaliforniai paprika

A paprikát apróra vágom, összekeverem a vajjal, és kiskanállal beletömöm a bonbonformába. Hűtőbe teszem míg megdermed.

Kaprigyümölcsös sütőtöksaláta Szent Jakab kagylóval

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 09 Feb 2012 12:05:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Azt vettem észre, hogy a Paszulyra pont azok az ételek nem kerülnek fel, amelyekből kiderülne, hogy egy-egy időszakban milyen alapanyagból eszünk a legtöbbet.

Idén télen például sokkal több sütőtököt ettünk mint korábban. Igen ám, de általában az történik, hogy elkészítem az ebédet, és vagy nagyon éhesek vagyunk, vagy egyszerűen semmi kedvünk elővenni a felszerelést, így elmarad a fotózás. (Ez a kép is sietve készült, mert éppen éhen akartam már halni.)

Régen ettem utoljára ennyi finom sütőtököt, mint idén. Egy-egynek pont olyan íze volt, mint gyermekkoromban. Legtöbbször megsütöttem, és készítettem valamilyen salátát, amit aztán én főételként, magában, Krmpl köretként ette valamihez. Rukkolával például nagyon finom, egy kis minőségi olívával leöntve. Vagy imádom korianderrel. Illetve mindennel, ami savanyúságával, keserűségével egyensúlyozza a sütőtök édességét.

Ez a meleg saláta akár a ZöldKampány keretében is készülhetett volna, bár mi annak meghirdetése előtt ettük. Arra, hogy szezonális zöldségeket együnk, amúgy is figyelek, és arra is törekszem, hogy olyan főételeket készítsek, amelyek hús nélkül is megállják a helyüket úgy, hogy Krmplnak se legyen hiányérzete. A ZöldKampánynak azonban nem célja, hogy vegetáriánusok legyünk, pusztán az, hogy sok zöldséget együnk, minél változatosabb formában.

Hozzávalók:

0,5 kg sütőtök
20 cm póréhagyma
2 ek olívaolaj
1 ek Tokaji balzsamecet
1 maréknyi kaprigyümölcs
egy csokor koriander
só

A sütőtököt megpucolom és apró kockákra vágom, sütőben megsütöm. A hagymát felkarikázom, az olajon megdinsztelem. Ráteszem a sütőtököt, meglocsolom a balzsamecettel, rászórom a karikára vágott kaprigyümölcsöt, és jól összekeverem. Ha kell sózom. Tálaláskor megszórom apróra vágott korianderrel.

Szent Jakab kagylót ettünk mellé, amit kevés olajban sütöttem meg.

Az ötlet a GF-ból származik.

Pita

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 08 Feb 2012 09:14:00 +0000

Forrás: Krumpli Béla

Az ilyen alaprecepteknél nem is szoktam tovább keresgélni: ha benne van a Szakácsok könyvében, onnan elkészítem, annál jobbat úgysem biztos, hogy találok.

A pita is ide tartozik, ezen nincs túl sok variálási lehetőség. A kelesztési idővel lehet játszani. Mert ha igaz, hogy a kenyér annál finomabb, minél többet kel (az ízanyagoknak van idejük kialakulni), akkor ez a pitára is áll. Tehát ha van időm, este összeállítom a kovászt, és reggelig hidegben kelesztem. Majd követem a Szakácsok könyvét.

Csak akkor érdemes elkezdeni, ha a sütő képes 220 fokra felmelegedni. Különben nem púposodik fel a kenyérkénk.

Annyira szeretem, ahogy a pita felpúposodik a sütőben, hogy legtöbbször minimum három adagot sütök. Ilyenkor mindig jó sok vendéget hívunk, hogy el is fogyjon. A piták mellé azért szoktam készíteni ezt-azt.

Hozzávalók: (egy adaghoz, 10-12 pitához)

a kovászhoz:
3-4 g friss élesztő
125 g 30°C-os víz
100 g magas sikértartalmú finomliszt (BL80)

Elkeverem az élesztőt a vízzel, majd hozzáadom a lisztet, eldolgozom. Letakarva vagy hűtőben kelesztem 8-10 órát, vagy meleg helyen 1,5 órát.

a tésztához:
195 g 22°C-os víz
200 g finomliszt
250 g rétesliszt
40 g porcukor
7 g finomított tengeri só

A tésztához összekeverem a hozzávalókat a kovásszal, letakarva pihentetem 10 percet, majd megdagasztom. További eEgy órát pihentetem meleg helyen.

A sütőt 220 fokra előmelegítem, benne hagyok egy tepsit, hogy az is átforrósodjon. Lisztezett deszkán a megkelt tésztát 10-12 részre osztom, gömb alakúvá formálom és 15 percet pihentetem. Ezután egyesével sodrófával 1/2 cm vastag koronggá nyújtom, és 2 percig pihentetem.

A forró tepsit kiveszem, ráhelyezem a tésztakorongokat, becsukom a sütőt és kb 5 percig sütöm, amíg egy kis színt kap és felfúvódik. Kiveszem, konyharuhával betakarom, és hagyom kihűlni.