Égigérő paszuly

Édes, savanyú, csípős sütőtök

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 29 Feb 2012 09:40:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Az idei tél legkedvencebb étele volt számomra. Minden héten megcsináltam, és szerintem hosszú ideig készíteném még, ha éppen nem lenne vége a sütőtökszezonnak.

Az a szerencse, hogy ugyanezt a szószt sok minden másra is rá lehet önteni, és ugyanilyen finom lesz a végeredmény: céklára, édes krumplira, répára, karfiolra, tésztára. Ha ilyet készítek, nálunk ez az ebéd, de hidegen is finom.

Ha túl tudunk lépni azon a minimális halszószon, ami kell bele, remek böjti, vagy vegetáriánus étel. Én úgy döntöttem, ennyi belefér.

A sütőtököt most nyersen tettem bele, ilyenkor vékonyra reszelem. Ha sült sütőtökből készül, apró kockákra szoktam vágni.

Hozzávalók:

0,5 kg sütőtök
1 hagyma
3 ek szezámolaj
4 ek halszósz
4 ek szójaszósz
1-2 ek rizsecet
kevés chili (pehely, vagy olajban eltett)
koriander

A sütőtököt megpucolom, és vékonyra reszelem. A hagymát vékony szeletekre vágom, és a szezámolajban üvegesre dinsztelem. Ráöntöm a halszószt, a szójaszószt és a rizsecetet, beleteszem a chilit és a sütőtököt, jól átkeverem, és fedő alatt néhány percig párolom. (Ha nem puhul meg eléggé, kevés vizet lehet önteni alá, úgyis elpárolog.) Sózni nem kell!

Tálaláskor megszórom korianderrel.

Almatorta fekete borssal, céklás haltorta és csicsókás leves

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 27 Feb 2012 12:14:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ha magunknak főzök, viszonylag egyszerű dolgom van, hiszen ismerem magunkat, tudom, hogy mi az, amit nem szeretünk túlságosan, és ezen túl bátran kísérletezgethetek.

Az már jóval nehezebb dió (volt), hogy milyen recepttel készüljek, ha vendég bloggernek hívnak az Erdélyi Konyhába. Sok-sok szempontot figyelembe véve, végül egy előételre, egy levesre és egy desszertre esett a választásom.

A céklás haltortát akár családi haltortának is nevezhetnénk, ezer éve készíti anyukám minden ünnepkor. Olyan, mint a Karácsonyt jelző csengő (nálunk az angyaljárást mindig csengőszóval jelezték, akkor lehetett berohanni a szobába, ha megszólalt), amikor haltorta van, akkor valamire készül a család. Egyenrangú a húslevessel. Eddig nem került fel a Paszulyra, vártam az alkalomra. Azt hiszem, megtaláltam.

A csicsókás ételeknek sokszor állandó jelzője az erdélyi, ehhez képest otthon soha nem ettem. Sok helyen dísze a kerítésnek, de ahol tudják, hogy a növény gumója ehető, ott sem fogyasztják. Legtöbben a sárga virágjáért szeretik, épp itt az ideje, hogy újra felfedezzék a gumóját is.

Ha az ember a kezébe vesz egy régi szakácskönyvet, alig néhány oldalt átlapozva kiderül, hogy az akkori időkhöz képest mennyivel egyszerűbb a mai magyar konyha. Nem csak egy csomó technikát felejtett el, hanem alapanyagokat, fűszereket is. Annyira, hogy ma már furcsának tűnik, ha például fekete bors kerül a desszertbe, pedig néhány évszázada mi sem volt ennél természetesebb. Egy kevés bortól, gyömbértől, fekete borstól hihetetlenül izgalmas lesz a legegyszerűbb almás pite is, pedig nem a spanyol viaszt találtuk fel, és most sem az olaszokat utánoztuk, pusztán megsütöttük ük-ükanyáink süteményét. A bors, a gyömbér és a bor nem uralja az almatortát, viszont hihetetlenül pikánssá teszi. Bátran ki lehet próbálni, senki nem marad közömbös iránta!

Az Erdélyi Konyha márciusi száma ma jelenik meg, Magyarországon néhány nap múlva lehet majd kapni. Receptek a lapban.

Királylányos epres torta

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 23 Feb 2012 12:23:00 +0000

Fotók: Krumpli Béla

Ágicának készült ez a torta, a negyedik születésnapjára. Eprességét Ágica kérte, királylányossága nem volt kérdéses.

Ágica amúgy a szomszédunk. Nagyon jó fej családja van: két testvére, na meg a szülei. Ágicának roppant jó ízlése van, túl azon, hogy nagyon jól öltözködik, szereti a szépet, majdnem mindent imád, amit sütök/főzök. (Kivételt képeznek a savanykás dolgok, de micsoda mázli: a családban akadnak olyanok, aki azokat is szeretik.) Ágica bármikor szívesen játszik velem, sőt, most már arra is volt példa, hogy együtt sütöttünk igazi süteményt, meg kenyeret.

Isten éltesse Ágicát!

Hozzávalók:

eperzseléhez:
25 dkg eper
1-2 ek cukor
3 lapzselatin

Az epret turmixolom, egy kevéssel összeforralom a cukrot, hogy elolvadjon, és belekeverem az előzően beáztatott zselatinlapot. A piskóta átmérőjénél kisebb mélytányérba öntöm, és hűtőbe teszem, míg megdermed.

a piskótához:
2 tojás
4 dkg cukor
4 dkg liszt

A tojásokat szétválasztom, a cukor egyharmadával fehéredésig keverem a sárgáját. A maradék cukorral kemény habbá verem a fehérjét, óvatosan belekeverem a sárgájába, majd beleszitálom a lisztet, és összeforgatom. A tepsit megfordítom, hogy a pereme ne zavarjon, sütőpapírra két 21 cm átmérőjű kört rajzolok, a tepsire terítem . A piskótatésztát két részre osztom, a körökre simítom, és a 200 fokra előmelegített sütőben pár perc alatt megsütöm. Rácson kihűtöm, majd lehúzom a tésztáról a papírt.

a joghurthabhoz:
1 nagy pohár joghurt (natúr)
cukor ízlés szerint
1 dl tejszín
6 lapzselatin (kb. fél liter folyadékhoz elegendő)

A tejszínt kemény habbá verem. A cukrot egy kevés joghurttal felmelegítem, míg a cukor elolvad. A zselatint közben vízbe áztatom, és belekeverem a cukros joghurtba, majd összekeverem a maradék joghurttal. Óvatosan beleforgatom a tejszínt.

Egy állítható tortagyűrűt 23 cm-re állítok, és a tortástál közepére teszem. (Jó a kapcsos tortaforma is, az alja nélkül.) A forma oldalát celofáncsíkokkal kibélelem (kis olajjal megkenem, hogy odaragadjon a fémhez). A közepére teszem a piskótalapot. A piskóta közepére borítom a megdermedt eperzselét, majd rásimítom a joghurthabot, ráteszem a másik piskótalapot, és beteszem a hűtőbe 2-3 órára. (Ha túlságosan folyékony, mielőtt a piskótára tenném, 30-60 percre beteszem a hűtőbe.

az eperhabhoz:
50 dkg eper (ilyenkor fagyasztott)
2 tojásfehérje
50 g víz
200 g cukor
2.5 dl tejszín
10 lapzselatin (kb 1 l folyadéknak megfelelő)

Az epret leturmixolom. A cukrot és vizet felteszem főni, közben elkezdjem felverni a fehérjét. Amikor kb. 4 perce fő a szirup, beleöntöm a majdnem teljesen felvert fehérjékbe, miközben folyamatosan verem, majd tovább is, míg nagyjából kihűl a hab. A tejszínt kemény habbá verem. Az eperből négy evőkanálnyit felmelegítek, feloldom benne az előzően beáztatott zselatint, belekeverem a többi pürébe, óvatosan összekeverem a tojáshabbal, majd a felvert tejszínnel.

Kiveszem a hűtőből a tortát, ráöntöm az eperhabot, majd visszateszem, hogy az is megdermedjen.

Ha az eperhab is kemény már, kiválóan fagyasztható a torta. Fogyasztás előtt 40-60 perccel kell kivenni a mélyhűtőből.

Fogyasztás előtt óvatosan leszedjük a tortakarikát, ráhelyezzük a díszítést, és tálaljuk. (Ha nem borítjuk be a tortát marcipánnal, csak a dísz készül belőle, lehetőség szerint az utolsó pillanatban tegyük rá. Különben a marcipánból a festék kioldódhat.)

Karfiolos vöröslencse curry

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 21 Feb 2012 10:07:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Szeretem az indiai ételeket, mégsem készítek, szinte soha. Nem jut eszembe.

Valahogy így vagyok az országgal is, jó olvasgatni róla, mások élményeit hallgatni, de nekem eszembe nem jutna oda utazni. Egy pontját nézném meg: Dardzsilingből a Himaláját.

Persze, vannak itthon indiai fűszereim, ezek nagyobb részét egy-egy indiai éttermi élmény után vásárolom meg, hogy akkor majd ezentúl én is készítek mindenfélét, aztán mégsem. A fűszereket persze el szoktam használni, de ettől még nem vagyok az indiai konyha nagy szakértője.

Most is a véletlennek köszönhetem, hogy curry lett az ebéd. Valami csípős ételen gondolkodtam, amihez felhasználom a maradék karfiolt. Aztán megérkezett S., a legújabb GoodFood-al, és benne volt egy ehhez megtévesztésig hasonlító curry. Éreztem, hogy ez egy jel:) Meg persze elhatároztam, hogy majd ezentúl rendszeresen készítek indiait:)

Hozzávalók:

60-75 dkg karfiol
20 cm póréhagyma
10 dkg vörös lencse
3 gerezd fokhagyma
4 cm hosszú, ujjnyi vastag gyömbér
1,5 tk currypaszta (zöld, mert az volt itthon)
1,5 tk kókuszreszelék + egy kevés a tálaláshoz
3 ek olívaolaj
0,5 l zöldségalap
koriander
só (esetleg)

A pórét vékony karikákra, a gyömbért apró darabokra vágom. A fokhagymát zúzom, és a hagymával meg a gyömbérrel a forró olajba dobom. Kb. öt percig kevergetem, majd beleteszem a currypasztát, és kb 1 percig pirítom. Felöntöm az alaplével, beleteszem a megmosott lencsét, a kókuszreszeléket, és majdnem puhára főzöm. Ekkor beleteszem a rózsáira szedett karfiolt, és készre főzöm. Ha szükséges, sózom.

Tálaláskor megszórom korianderrel, és rizst kínálok mellé.

Mandulás, mogyorós, diós. Csók

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 20 Feb 2012 10:12:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ha régi szakácskönyveket, receptes füzeteket lapozgatunk, feltűnően sok olyan süteményt találunk bennük, amelyben nincs liszt.

A régi magyar konyhában rengeteg darált mandulát, diót, mogyorót használtak, sokszor liszt helyett is. Így készültek a tortalapok, kekszek, puszedlik, szeletek, halmok és csókok. Vagy csókocskák. Volt, amibe az egész tojást beletették, de sokszor a maradék tojásfehérjéből sütöttek, és kandírozott gyümölccsel, vagy fűszerekkel ízesítették. Gyakran szórtak bele reszelt csokoládét is. Ha vaj is került bele, puhább volt, mások meg ropogósak.

Ezek a csókocskák a ropogósak családjába tartoznak. Jól záródó dobozban hosszú ideig elállnak. Ha kerek lapnak sütjük ki, valamilyen krémmel tortaként is megállja a helyét. Gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Hozzávalók:

20 dkg mandula (vagy dió)
15 dkg cukor
6-7 dkg csokoládé
2 tojásfehérje
1 kk őrölt gyömbér

A mandulát száraz serpenyőben megpirítom, majd miután kihűlt az aprítógépben apróra vágom a csokoládéval együtt. A tojásfehérjét elkezdem habbá verni. Amikor már habosodik, apránként hozzáadom a cukrot is, és kemény habot verek belőle. Óvatosan beleforgatom a csokoládés mandulát, beleszórom a gyömbért. Vékonyan olajozott tepsire kiskanállal halmokat rakok, és 100 fokra előmelegített sütőben egy órán keresztül szárítom.

A recept megjelent a wellingtoni Hírmondó februári számában is.

Mandulás darahab karamellizált almával

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 17 Feb 2012 07:47:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Téli estékre, amikor csak egy kis semmiség hiányzik, egy kis édesség, amitől jobb kedvre derülünk. Könnyű, gyümölcsös, habos csoda.

Recept a Dining Guide-on.

Tökéletes darázsfészek

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 14 Feb 2012 10:47:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Gyerekkorunkban ünnepnek számított, ha darázsfészek készült.

Azt mondták, azért nincs gyakrabban, mert borzasztó bonyolult elkészíteni. Pedig valószínű, nem volt annyi vaj, amennyi darázsfészket mi megettünk volna, de mégiscsak jobb volt a bonyolultságra hivatkozni. Ráadásul így meg is lepődtem, amikor először sütöttem, és kiderült, hogy tulajdonképpen egyszerű, viszont tény, hogy kicsit időigényes, nem az a hipp-hopp sütemény.

Túl gyakran most sem készítem, mivel én tulajdonképpen csak a vajjal/tejjel átitatott alját szeretem nagyon. De ha már beleharaptam egybe, akkor mese nincs, a fölötte lévő tésztát is meg kell enni. Míg nagyanyáim akkor voltak büszkék, ha a kelt tészta jó magas lett, nekem pont az volt a lényeg, hogy minél alacsonyabb csigáim legyenek. Ahhoz, hogy a darázsfészek számomra tökéletes legyen, az kellett, hogy az a szaftos rész az aljukon majdnem a tetejükig érjen. (Volt már olyan sütemény, amit a lyukakért szerettem, nagyjából ugyanezért.)

Nem csináltam mást tehát, csak nagyon vékonyra vágtam a csigákat. Olyan másfél centisre, de legközelebb még ebből is lefaragok egy fél cm-t. Így ideális: a tetején karamellizálódott cukordarabok vannak, az alja pedig felszívja a tepsi aljáról a folyadékot, és mivel nagyon alacsony, ez tényleg majdnem a tetejéig tart.

Még véletlenül sem teszek bele diót, de ha valakinek mégis hiányozna, feltétlenül pörkölje meg, mielőtt megdarálná, és összekeverné a cukorral meg a vajjal.

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg liszt
3 tojássárgája
3 dkg élesztő
2 dl tej (esetleg még 2-3 evőkanálnyi)
1 kk cukor
csipetnyi só

Az élesztőt felfuttatom egy fél decinyi langyos, cukros tejben, és a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrok. (Ha túl kemény lenne, teszek bele még egy kis tejet.) Letakarva fél órát pihentetem.

a töltelék:
15 dkg cukor
15 dkg puha vaj

A cukrot jól elkeverem a puha vajjal.

A tésztát nagyjából fél centisre nyújtom. Megkenem a cukros vajjal, feltekerem. Vékony, 1, max 1,5 centis csigákat vágok, és tepsibe teszem, egymástól ujjnyi távolságra. Letakarva 1,5-2 órát kelesztem.

a tetejére:
2 dl tej
1 ek cukor
1 kk vaníliakivonat

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg a tetejük kicsit megpirul (25-30 perc.) Ekkor meglocsolom forró cukros tejjel, és két perce visszateszem a forró sütőbe.

Praecedata

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 13 Feb 2012 09:17:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Ezzel a szóval mostanáig a gúgli sem találkozott. Nem mintha célom lett volna ilyen szót találni, de most nagyon örülök, hogy gyarapítottam a tudástárat:)))

Amúgy ez egy perec, Bornemissza Anna korában sütöttek ilyeneket. Receptje a már többször emlegetett szakácskönyvben maradt fenn, így szól:

"Végy szép lisztet, tyúkmony-székit s egy kevés bort, nádmézet s ánizst. Csinálj tésztát belőle. Nyújtsd hosszúra s kerekdedre. Fahajat is tehetsz bele. Ezt praecedatanak hívják."

Ropogós, enyhén édes, ánizsos pereckék lesznek, miután megsültek. Ha Valentin napján készítenénk, feltétlenül szív alakúra formázzuk.

A Valentin napi sorozat harmadik részét olvashatjátok.

Első rész
Második rész

Hozzávalók:

20 dkg liszt
1 tojássárgája
1 dl száraz fehérbor
1 ek méz
csipetnyi só

A hozzávalókat összegyúrom, hosszúra és kerekdedre nyújtom. Kifliket, karikákat, pereceket, szíveket formázok, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg egy kis színt nem kapnak.

Kókuszlisztes financier szívecskével

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sun, 12 Feb 2012 08:14:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Sokszor kísérletezem, és sokszor játszom.

Mostanában eljátszadozom például a gondolattal, hogy mi lenne, ha elfelejtenénk a kristálycukrot. Mert nem egészséges, mert hizlal, mert egészen hosszú ideig cukor nélkül is jól elvoltak az emberek.

Amikor ezen gondolkodom, a sejtjeim fele azonnal fellázad, és ilyeneket zúgnak bennem: ne már, mi lesz azzal a sok kedvenc süteménnyel, meg azokkal, amiket még ki akartam próbálni. A maradék viszont helyesel, és azonnal tervezgetni kezdi, hogyan kellene mindent cukormentessé tenni.

Én pedig próbálom a cukrot egyelőre mézre cserélni, de készülök kipróbálni egyéb természetes édesítőszereket is. Érdekes. A méz egyáltalán nem zavaró, sőt, én szeretem, ha érződik az íze. Viszont sokkal kevesebbet használok, mint cukorból, ami azt is jelenti, hogy kevésbé édes desszerteket készítek mostanában. És ami a legmeglepőbb: nem is igényelem az édesebbet.

A financier ötlete innen jött, nagyon tetszettek azok a kis szívek, amelyeket a közepükre rajzoltak. Financiert azonban viszonylag gyakran készítek, kellett tehát valami újdonság, és a mézes édesítés már nem az. Gondoltam tehát egy nagyot, és a lisztet lecseréltem kókuszlisztre. Teljesen működik, finom, csak a végeredmény morzsálódik törékenyebb, mint a lisztes társa. Teszteltem vendégeken, mindenkinek ízlett, megtartjuk.

A Valentin napi sorozat második része következik.

Első rész

Hozzávalók:

16 dkg jó minőségű vaj + egy kevés a forma kikenéséhez
3 tojásfehérje
5 dkg darált mandula
5 dkg kókuszliszt
3 ek méz
csipet só
1 tk vaníliakivonat
1 tk piros lekvár a díszítéshez

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, beleteszem a mézet, a vaníliakivonatot és az enyhén felvert tojásfehérjéket. Egy lábasban a vajat addig pirítom, ameddig illatos lesz, és kis, apró barna darabok válnak ki belőle. (Figyeljünk oda, könnyen leég!) A masszába belekeverem a vajat és összedolgozom, ameddig egyneművé válik a tészta. Letakarva egy-két órát hűtőben pihentetem. Egy muffin forma mélyedéseit kikenem olvasztott vajjal, mindegyikbe teszek egy vékony csíkra vágott sütőpapírt úgy, hogy a két vége kilógjon. Belekanalazok egy-egy kevés masszát, tetejére lekvárral szívet rajzolok, és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöm. Miután kihűlt, a sütőpapír segítségével kiszedem a formából.

Szívet - fagyasztott gyümölcs híján - lekvárral rajzoltam.

Vajszívem van Valentinkor

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sat, 11 Feb 2012 08:17:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Írhatnám, hogy egyáltalán nem érdekel a Valentin nap, dehát pont ez a bejegyzés árulkodna arról, hogy ez nem igaz. Meg az a kettő, amit ezen kívül a témában akarok írni.

Szóval a Valentin nap igenis érdekel. Mert ilyenkor nagyon aranyos ajándékokat szoktam Krmpltól kapni, amiket ő csinál nagyjából másfél perc alatt. Rajzol valamit, vagy rögtönöz egy szívet, vagy csak ráfirkant valamit egy cetlire. De ezek annyira olyanok, mint Ő, annyira kedvesek, hogy igazán kell nekem ez a Bálint nap.

Másrészt büntetlenül lehet készíteni mindenféle szívecskés dolgot, jó, adott esetben giccset. Ha az emberbe szorult egy csomó szív, ilyenkor kiadhatja magából. Vagy kinézhet mindenféle ötletet, és azokat megvalósíthatja, és hivatkozhat Valentinre.

A vajból szívet nem az én ötletem, de nagyon megtetszett, biztos voltam benne, hogy nem felejtem el, ezért meg sem jegyeztem, hogy hol láttam. Este meg lehet csinálni, reggel meg ott virít az asztalon. Nagyjából kettő perc, ennyi bőven belefér a valentineskedésbe, és mégis emlékezetes marad a rohanós reggel. Én szilikon bonbon formába tömködtem a vajat, de ha az nincs, akkor a vajból kell csinálni egy fél cm magas téglalapot, azt ki kell fagyasztani, és süteménykiszúróval helyes szíveket lehet kivágni.

Hozzávalók:

puha vaj
piros kaliforniai paprika

A paprikát apróra vágom, összekeverem a vajjal, és kiskanállal beletömöm a bonbonformába. Hűtőbe teszem míg megdermed.

Kaprigyümölcsös sütőtöksaláta Szent Jakab kagylóval

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 09 Feb 2012 12:05:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Azt vettem észre, hogy a Paszulyra pont azok az ételek nem kerülnek fel, amelyekből kiderülne, hogy egy-egy időszakban milyen alapanyagból eszünk a legtöbbet.

Idén télen például sokkal több sütőtököt ettünk mint korábban. Igen ám, de általában az történik, hogy elkészítem az ebédet, és vagy nagyon éhesek vagyunk, vagy egyszerűen semmi kedvünk elővenni a felszerelést, így elmarad a fotózás. (Ez a kép is sietve készült, mert éppen éhen akartam már halni.)

Régen ettem utoljára ennyi finom sütőtököt, mint idén. Egy-egynek pont olyan íze volt, mint gyermekkoromban. Legtöbbször megsütöttem, és készítettem valamilyen salátát, amit aztán én főételként, magában, Krmpl köretként ette valamihez. Rukkolával például nagyon finom, egy kis minőségi olívával leöntve. Vagy imádom korianderrel. Illetve mindennel, ami savanyúságával, keserűségével egyensúlyozza a sütőtök édességét.

Ez a meleg saláta akár a ZöldKampány keretében is készülhetett volna, bár mi annak meghirdetése előtt ettük. Arra, hogy szezonális zöldségeket együnk, amúgy is figyelek, és arra is törekszem, hogy olyan főételeket készítsek, amelyek hús nélkül is megállják a helyüket úgy, hogy Krmplnak se legyen hiányérzete. A ZöldKampánynak azonban nem célja, hogy vegetáriánusok legyünk, pusztán az, hogy sok zöldséget együnk, minél változatosabb formában.

Hozzávalók:

0,5 kg sütőtök
20 cm póréhagyma
2 ek olívaolaj
1 ek Tokaji balzsamecet
1 maréknyi kaprigyümölcs
egy csokor koriander
só

A sütőtököt megpucolom és apró kockákra vágom, sütőben megsütöm. A hagymát felkarikázom, az olajon megdinsztelem. Ráteszem a sütőtököt, meglocsolom a balzsamecettel, rászórom a karikára vágott kaprigyümölcsöt, és jól összekeverem. Ha kell sózom. Tálaláskor megszórom apróra vágott korianderrel.

Szent Jakab kagylót ettünk mellé, amit kevés olajban sütöttem meg.

Az ötlet a GF-ból származik.

Pita

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 08 Feb 2012 09:14:00 +0000

Forrás: Krumpli Béla

Az ilyen alaprecepteknél nem is szoktam tovább keresgélni: ha benne van a Szakácsok könyvében, onnan elkészítem, annál jobbat úgysem biztos, hogy találok.

A pita is ide tartozik, ezen nincs túl sok variálási lehetőség. A kelesztési idővel lehet játszani. Mert ha igaz, hogy a kenyér annál finomabb, minél többet kel (az ízanyagoknak van idejük kialakulni), akkor ez a pitára is áll. Tehát ha van időm, este összeállítom a kovászt, és reggelig hidegben kelesztem. Majd követem a Szakácsok könyvét.

Csak akkor érdemes elkezdeni, ha a sütő képes 220 fokra felmelegedni. Különben nem púposodik fel a kenyérkénk.

Annyira szeretem, ahogy a pita felpúposodik a sütőben, hogy legtöbbször minimum három adagot sütök. Ilyenkor mindig jó sok vendéget hívunk, hogy el is fogyjon. A piták mellé azért szoktam készíteni ezt-azt.

Hozzávalók: (egy adaghoz, 10-12 pitához)

a kovászhoz:
3-4 g friss élesztő
125 g 30°C-os víz
100 g magas sikértartalmú finomliszt (BL80)

Elkeverem az élesztőt a vízzel, majd hozzáadom a lisztet, eldolgozom. Letakarva vagy hűtőben kelesztem 8-10 órát, vagy meleg helyen 1,5 órát.

a tésztához:
195 g 22°C-os víz
200 g finomliszt
250 g rétesliszt
40 g porcukor
7 g finomított tengeri só

A tésztához összekeverem a hozzávalókat a kovásszal, letakarva pihentetem 10 percet, majd megdagasztom. További eEgy órát pihentetem meleg helyen.

A sütőt 220 fokra előmelegítem, benne hagyok egy tepsit, hogy az is átforrósodjon. Lisztezett deszkán a megkelt tésztát 10-12 részre osztom, gömb alakúvá formálom és 15 percet pihentetem. Ezután egyesével sodrófával 1/2 cm vastag koronggá nyújtom, és 2 percig pihentetem.

A forró tepsit kiveszem, ráhelyezem a tésztakorongokat, becsukom a sütőt és kb 5 percig sütöm, amíg egy kis színt kap és felfúvódik. Kiveszem, konyharuhával betakarom, és hagyom kihűlni.

Hummusok: klasszikus, paradicsomos, wasabis, currys, céklás, sütőtökös

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 07 Feb 2012 09:58:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A hummus (humusz) egy viszonylag egyszerű étel. Van benne csicseriborsó, szezámpaszta, olaj, citrom és só, esetleg fokhagyma. Az ember azt gondolná, hogy kis eltérések lehetnek ugyan két hummus között, de ha egyszer megkóstoltuk, nagy meglepetések már nem érhetnek.

Valahogy így voltam vele én is, mígnem a Holt tenger partján nem kóstoltam egy hummust, aminek gyakorlatilag azóta is érzem az ízét. Elmondhatatlanul ízlett, és fogalmam nem volt, hogy egy ilyen egyszerű étel mitől tud olyan nagyon más lenni. Aztán kiderültek persze az apró titkok: függ a csicseriborsó fajtájától, mert igen, sokféle létezik, és nem mindegyiknek ugyanolyan az íze. Játszani lehet azzal, hogy forrón, vagy hidegen pürésítjük. És ott van a thina, a szezámkrém, aminek szintén számtalan változatát ismerni, és ami nagyon nagy kihatással van a hummusunk végső ízére.

Arról nem is beszélve, hogy ahány ház annyi recept, ha mindenki ugyanazokból az alapanyagokból dolgozik, akkor is más-más ízű lesz a végeredmény, hiszen nem mindegy, hogy mennyi thina kerül bele, teljesen sima a krém, vagy rusztikusabb, citromosabb, fokhagymásabb, vagy visszafogottabb fűszerezésű.

Némi kutatgatás után én a következőket szoktam betartani:
- a csicseriborsó főzőlevébe nem teszek szódabikarbónát, mert attól sötétebb lesz a hummus, és állítólag kevésbé finom
- a hummus minimum 20 százaléka, és maximum 50 százaléka thina (persze, nem mérem ki, csak szemre adagolom)
- valóban jó minőségű olívaolajt használok (nem drága, félliteres, négyzetes üvegű, szupermarketben kaphatót, és nem olcsóbb, háromnegyed literest, hiába írták rá, hogy extra szűz)

Ezen belül két egyformát még nem csináltam. Egyáltalán nem mérem a hozzávalókat, szemre és ízre dolgozom. Gyakran kóstolok, és amikor nagyjából jónak érzem, leállok. Megvárom, míg összeérnek az ízek, és ha szükséges, tálalás előtt kicsit még igazítok rajta.

A thinát (tahinit) is magam készítem, igyekszem mindig annyit, amennyi éppen el is fogy. Többféle recept szerint készítettem már, legutóbb olajjal és pici fokhagymával kevertem ki a darált szezámmagot.

Legutóbb nem csak klasszikus hummust készítettem, hanem mindenféle ízesített változatot, sőt, cékla-, és sütőtök-hummust is. Mindegyiknek nagy sikere volt, mindenki kedvére válogathatott a sok íz között. Illetve alig ért a végére, kezdhette elölről a kóstolást, hogy kiderüljön, melyik volt az ő kedvence.

És egyszer már tényleg megvalósítom a nagy tervet: tésztából festőpalettát sütök, és ezeken tálalom a különböző színű krémeket, mintha festékek lennének.

A csicseriborsót egyben főztem meg, és pürésítettem, ezután osztottam szét tálkákba, és külön-külön ízesítettem. Thinából is egy nagy adagot készítettem, ebből adagoltam a krémekbe.

Anyagmennyiséget nem írok ezúttal, mert tényleg kóstolgatni kell, úgy derül ki, hogy kinek mikor ízlik a legjobban. Minden esetre a klasszikus hummusom már nagyon hasonlít arra, amit a holt tengernél kóstoltam. (Ha valakinek mégis nagyon szüksége van receptre, ezt követheti.)

A fotón van két kakukktojás: fokhagymás-márványsajtos tejföl, és tárkonyos koktélparadicsom-kompót. Az elsőben pont az van, ami a nevéből is kiderül (nagy pohár tejfölhöz tíz dkg sajt, és 3-4 gerezd zúzott fokhagyma). Az utóbbi receptjét nem jegyeztem fel, pedig igencsak finom. Ősszel készült, amikor még volt koktélparadicsom, van benne, fokhagyma, tárkony, só, méz, ecet, olívaolaj, só. És hűtőben sokáig eláll.

Hozzávalók:

alap:
csicseriborsó (aprószemű, nem amit a török boltokban lehet kapni)
víz
só

A csicseriborsót minimum 8, de inkább 12 órára beáztatom, majd eenyhén sós vízben puhára főzöm. (Ez is több, 4-6 óra.) A csicseriborsót leszűröm, a főzőlevét félreteszem. Megvárom, míg kissé lehűl, majd kevés főzőlével elkezdem turmixolni. Ha szükséges a léből egy-egy keveset adok még hozzá

thina:
szezámmag
szezámolaj
só
1-2 gerezd fokhagyma a szezámmag mennyiségétől függően

A szezámmagot kávédarálón pépesre őrlöm, és nem túl híg krémmé keverem az olajjal. Fokhagymával és kis sóval ízesítem.

a klasszikushoz:
turmixolt csicseriborsó
thina
olívaolaj
citromlé (frissen facsart)
1 gerezd fokhagyma

A csicseriborsóhoz keverek thinát, ha nem elég krémes, a csicseriborsó levével lazítom. Citromlével, zúzott fokhagymával, olívaolajjal ízesítem.

az aszalt paradicsomoshoz:
turmixolt csicseriborsó
thina
citromlé (frissen facsart)
1 gerezd fokhagyma
2-3 jó minőségű, olajos aszalt paradicsom (annyi, hogy érződjék az íze)
a paradicsom olaja

A csicseriborsóhoz keverek thinát, ha nem elég krémes, a csicseriborsó levével lazítom. Citromlével, zúzott fokhagymával, olívaolajjal ízesítem. A paradicsomot apróra vágom, és belekeverem a hummusba.

a wasabishoz:
turmixolt csicseriborsó
thina
olívaolaj
citromlé (frissen facsart)
wasabi

A csicseriborsóhoz keverek thinát, ha nem elég krémes, a csicseriborsó levével lazítom. Citromlével, zúzott fokhagymával, olívaolajjal ízesítem. Belekeverem a wasabit.

a curryshez:
turmixolt csicseriborsó
thina
olívaolaj
citromlé (frissen facsart)
curry

A csicseriborsóhoz keverek thinát, ha nem elég krémes, a csicseriborsó levével lazítom. Citromlével, zúzott fokhagymával, olívaolajjal ízesítem. Belekeverem a curryt.

Cékla-hummushoz:
cékla
thina
1-2 gerezd fokhagyma
citromlé (frissen facsart)
olívaolaj
só

A céklát sütőben megsütöm, turmixolom, belekeverem a thinát, fokhagymával, citromlével, olívaolajjal, sóval ízesítem.

Sütőtök-hummushoz:
sütőtök
thina
1-2 gerezd fokhagyma
citromlé (frissen facsart)
olívaolaj
só

A sütőtököt megsütöm, turmixolom, belekeverem a thinát, fokhagymával, citromlével, olívaolajjal, sóval ízesítem.

A hummusról itt található nagyon jó összefoglaló. A sütőtök hummus ötletét Annának köszönhetem.

Chocolade-puding

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Fri, 03 Feb 2012 09:07:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Krmpl átnyúlt az asztalon, megfogta a kezem, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:

- Olyan régen, olyan nagyon régen nem sütöttél nekem csokoládés süteményt.

Majd hozzátette még, hogy ő tudja, hogy számomra nem kihívás kétszer ugyanazt elkészíteni, de két csokoládés tortát kíván nagyon. Ezt, vagy Lawrence tortáját. Az elsőt kivédtem azzal, hogy nincs itthon sajtkrém. A második helyett meg lázasan keresni kezdtem valami alternatívát. Ami számomra majdnem új, számára meg olyan, mintha régi lenne.

Szilvássy Karola receptje kapóra jött. A Lawrence tortájára emlékeztet, de az nem vízfürdőben készült. Csak az emlékeimre hagyatkozhatom, de ez a változat mintha egy picit még puhább lenne. Bár nem értem mitől, tehát lehet, hogy csak simán beleképzeltem. Az viszont biztos, hogy ennél puhább ebben a műfajban biztosan nincs, mert az már szétesik.

(Ez természetesen nem olyan puding, mint amit mi megszoktunk. Hanem olyan, mint amilyet angolszász országokban lehet vásárolni. Csak ez brutálisan jó, bár - elismerem - tényleg nem látszik rajta.)

Hozzávalók: (18 cm-es formához)

14 dkg puha vaj
14 dkg cukor
14 dkg csokoládé
14 dkg darált mandula
4 tojás

A csokoládét vízgőz fölött megolvasztom. A vajat a cukor egyharmadával habosra keverem. Hozzáadom az olvasztott csokoládét, a tojássárgákat, és az őrölt mandulát. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a csokis keveréket. Sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformába töltöm, beleteszem egy tepsibe, amibe forró vizet öntök. 170 fokra előmelegített sütőben egy órát gőzölöm. (Ekkor még nagyon puha, de ha kihűl, megszilárdul. Akkor szeletelem.)

Villával szétnyomkodott, túlérett datolyaszilvával, vagy lekvárral, vagy fagylalttal kínálom.

Narancsos és almás torma az erdélyi arisztokrácia asztalán

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 01 Feb 2012 08:37:00 +0000

"Szilvássy Karola (1876-1948 - a szerk.) gyermekkorától ki- és föltűnő, roppant szép, eredeti és féktelen hölgy volt. A legendás testű, büszke nő nem csupán a finom ételekért rajongott, hanem az érdekes, különc és tehetséges emberekért is, a botrányos esetekért, jelenetekért, melyekről, ha nem adódtak maguktól, ő saját személyűleg gondoskodott.

Karola házvezetőnéje egy kivégzett gyilkos szeretője volt évtizedeken át, akit annak – akasztott embertől való – gyerekével együtt vett magához.

Karola egy báróné barátnővel kiment Dél-Afrikába is – vasúton, hajón, öszvérháton – sírkövet állítani unokatestvérének, Wass Albertnek, aki a búrok oldalán harcolva talált elesni ott.

Az extravagáns nő nemigen talált férjet magának, végül báró Bornemissza Elemérnek lett felesége, de az se vált be, ráadásul egyetlen gyermekük is meghalt, úgyhogy külön éltek, Karola az otthagyott férjtől kapott bőséges apanázsból egyébként, de hát miből másból.

Karola a két háború között a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és az Erdélyi Helikon “lelke” volt, a legjobb erdélyi írókat kévébe kötő marosvécsi találkozók másod-háziasszonya.

1948-ban, hetvenkét évesen halt meg Kolozsvárott.

Házsongárdi sírjára az a Bánffy Miklós vitt vörös rózsát, akivel való többé-kevésbé köztudott kapcsolata – persze hullámvölgyekkel színesítve, de – évtizedeken át tartott, és aki barátnője halálát csak pár hónappal élte túl.

Alakját Bánffy Miklós és Kemény János is megörökítették regényeikben. " (Részlet innen.)

Ez a rendkívüli nő szenvedélyesen gyűjtötte a recepteket, két füzetet is megtöltött velük. Annyira fontos volt számára ez a két mű, hogy végrendeletében külön kitért a szakácskönyvekre. Az egyik azóta elveszett, a másik, egy 272 oldalas mohazöld, vonalas füzet fennmaradt. Rajta egy cím is: Receptek - kipróbáltak.

Karola receptes füzetét 1990 után kiadták Kipróbált receptek címen. Talán nincs is benne olyan recept, amelyik ne állná meg a helyét ma is: az 1900-as évek Európájában, Erdélyt is beleértve, csokoládé-consommét, főzelék-roulade-ot, görög tököt, salzburgi libamáj-pástétomot, vagy éppen narancsos, esetleg almás tormát fogyasztottak.

Jómagam gyakran forgatom Karola szakácskönyvét, úgy olvasom, mintha regény lenne. És sokszor merítek belőle ötletet, vagy éppen el is készítek ezt-azt úgy, vagy majdnem úgy, ahogy Szilvássy Karola száz évvel ezelőtt lejegyezte.

Ehhez a két tormás ételhez bevetettem a Lordot is. Ahhoz, hogy erős legyen, először elkészítettem a két alapot, utána reszeltem le a tormát, és azonnal hozzákevertem. (Egy nagy tormát reszeltem le, azt osztottam ketté.)Üvegben, zárt dobozkában hűtőben néhány napig eláll, bár erre nincs sok esély, mi kiskanállal eszegettük.

Hozzávalók:

a narancsos tormához:
fél narancs leve
1 nagy torma fele apróra reszelve
1 nagy narancs
1-2 tk méz (ízlés szerint)

A narancslevet és a mézet felfőzöm, majd hűlni hagyom. Közben a narancsot megpucolom, apró darabokra vágom, és beleteszem a narancslébe, majd belekeverem a frissen reszelt tormát.

az almás tormához:
két nagy alma
0,5-1 dl bor (attól függ, mennyire leves az alma)
1-2 tk méz
1 nagy torma fele apróra reszelve

Az egyik almát megpucolom, vékony szeletekre vágom (vagy lereszelem), a mézzel és a borral teljesen szétfőzöm. A másik almát apró kockákra vágom, majd összekeverem az almapéppel és a frissen reszelt tormával.

Gyradiko: görögök a Rómain

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 31 Jan 2012 09:07:00 +0000

Kép: varosban.blog.hu

Előjáték: "Sétáljunk a Rómain. De az ilyenkor szomorú. Nem szomorú, csak alszik. Ez igaz. De nincs nyitva semmi, hol eszünk? Van ott valami görög gyroszos, üsd be a gúgliba, megtalálod. Megvan, a Gyradiko lesz az, akkor oda megyünk" - így egyezkedtünk Krmplval, miután két, egymásnak ellentmondó vágyamat próbálta egyszerre kielégíteni. (A Rómain szerettem volna sétálni, és ezzel nagyjából egy időben ebédelni a Blahán, a montenegrói étteremben.)

Utójáték: "Olyan fetát szerezz, amivel nem szégyenkezem" - mondta Ghavrilos görög barátjának, aki komolyan vette a feladatot, és addig kutatott, míg megtalálta az igazit. (Ezt a Gyradiko tulajdonosa meséli görög származású vendégének, aki éppen akkor toppant be, amikor mi indultunk volna. Érzem, hogy most maradni kell, intek Krmplnak, hogy kicsit húzzuk még az időt.)

Ennek a fetának tényleg nincs sok köze a dobozban árult, szinte kenhető társaihoz. Ez egy kemény, sokkal karakteresebb ízű sajt. Vágni lehet, és ha összekeveri az ember a zöldségekkel, akkor sem hullik szét, nem lesz tőle minden fehér. Tudom, mert amikor Ghavrilos megkínálta vele a görög származású vendégét, nem bírtam ellenállni, és ahelyett, hogy elindultunk volna, én is kértem kóstolót. Így még egy ideig nyugodtan hallgatóztunk. Mentségünkre szóljon, a görögök nem kifejezetten halk szavúak, ha nem akarjuk, akkor is mindent hallottunk volna

Szóval Ghavrilos és a vendége egymás szavába vágva sorolták a különböző recepteket és egyetértettek abban, hogy a görög alapanyagok mások, mint amit Magyarországon azon a néven lehet kapni. Ghavrilos ebben nem ismeri a viccet, mindent Görögországból hoz. Van egy jó nagy raktáruk, elfér abban minden, a hagymától a fűszereken át a sajtokig. Mert igen, a hagymát is Görögországból hozzák, mutat meg egyet. Kis lelkem örül, hogy, lám-lám, más is érzi az itthoni és otthoni hagyma közötti hatalmas különbséget, és képes hagymát hozatni azért, hogy otthoni ízek utáni vágyát csillapítsa:)

A fűszereket szintén egy görög barátjuk termeszti, csak tőle vásárolnak a görög dombokon, mediterrán napsütésben beérett illatos növényeket. Olajat is sajtolnak nekik, természetesen azt is Görögországban. Ghavrilos csak sorolja-sorolja, hogy mi mindent megtesz azért, hogy mindennek olyan íze legyen, mintha Görögországban lenne az ember. Hat hónapig képes kísérletezni a szerinte tökéletes sajtgolyó receptjén, hát persze, hogy büszke rá! Amúgy is állandóak új ízek után kutat. A szakácsokat ők tanítják be, ilyen kényes kérdésben sem hagyatkozhatnak másra.

A vendég rákérdez arra is, hogy itt tényleg fahéjjal készítik a moussakát? Ghavrilos mosolyogva mondja, hogy persze, hiszen az adja a lelkét ennek az ételnek. A vendég ilyenről még nem is hallott, pedig szerinte ő is elég jól készíti a padlizsános egytálételt. Abban egyetértenek, hogy krumpli nem kell bele, az a megcsúfolása lenne a moussakának, az csak a menzás változatába kerülhet itt, Magyarországon. A fahéj viszont elmaradhatatlan, magyarázza a tulajdonos. Így készítette a nagyanyja, aki a sajátjától tanulta. De nem ám őrölt fahéj, hanem egy darabka, olyan 8-10 cm-es, amit a húsba dobnak bele, miközben készül. Az illatának, ízének kell belekerülnie. Ghavrilos erre esküszik, de hozzá is teszi: a Gyradikóban nem a klasszikus görög konyhát találjuk. Ők a kisázsiai konyhát követik. Isztambulból származnak, tudják, miről beszélnek. Itt például a tzatzikiben sem kapor van, hanem oregánó.

Ghavrilos mesél-mesél, mi meg fülig érő szájjal valóban elindulunk. Sétálunk a Királyok útján és örülünk, hogy megtaláltuk a Giradykont.

És hogy mi történt az elő-és utójáték között? Teljesült a kívánságom: kimentünk a Rómaira. Ebédeltünk egy nagyon családias büfé-étteremben. Élveztük a Giradyko vendégszeretetét, a szuper ételeket. A fűszeres húsokat, a puha, finom pitát. Az igazi hasábburgonyát. A finom görög borokat. És fogadkoztunk, hogy ezentúl a Rómaira nem hekket enni megyünk, hanem mindenféle görög finomságot.

Kritika a gyrosról itt.

Gesztenyés tallér

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Mon, 30 Jan 2012 08:31:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Kiderült, hogy anyai nagyanyám elveszettnek hitt receptjeit én őrzöm jó néhány éve. Egy olyan füzetben, amit mindig csak félig forgattam, azt gondoltam, a többi engem nem érdekel. Így rejtjük el a kincseket saját magunk elől:)

A recepteket olvasgatva anyukámmal egymás szavába vágva idéztük fel a süteményeket, és a hozzájuk kapcsolódó emlékeket, családi történeteket, eseményeket. Tulajdonképpen az egész gyerekkoromat.

Anyai nagyanyámnak volt egy hatalmas zsírosbödönje, amiből soha ki nem fogyott a baracklekvárral összeragasztott linzerkarika. A teteje lyukas volt, még őrzöm azt a gyűszűt, amivel ezeket a kis lyukakat készítette. A zsírosbödönben általában lehetett bízni, ha egy kis édességet kívántunk, ez volt az alap, a mindennapi sütemény. Aztán voltak a kivételek, amikor valami különlegeset sütött. Valami olyat, amivel ünneppé varázsolta a hétköznapokat. Télen egy két alkalommal például gesztenyés tallért.

Nagymama ehhez maga szedte a gesztenyét minden ősszel, és a fél országon keresztül cipelte hazáig. Majd ha eljött az ideje, gesztenyepürét készített, és azzal töltötte meg a kis krumplis pogácsákat. Bolti gesztenyekrémmel a világért nem készítette volna, az nem olyan, mondta, és igaza volt. Mindig két-három adagot sütött, és ellátta az egész családot. Akkora munka volt, hogy néhány szemért nem volt érdemes nekilátnia. Emlékszem, milyen boldogan adta át, és arra is, hogy milyen jó érzés volt beleharapni a pihe-puha tésztába, és érezni, ahogy a gesztenye, a tészta és a lekvár íze egyesül.

Annyira elözönlöttek az emlékek, hogy muszáj volt megsütnöm. Kíváncsi voltam, hogy most is ugyanolyan finomnak érzem-e, mint gyerekkoromban. Olyan volt. Az, hogy legközelebb mégis kicsit puccosabb lesz, a véletlennek köszönhető: a fotózás kedvéért néhány szemre raktam csokoládét, hogy jobban mutassanak, ám kiderült, hogy így még sokkal finomabb. A jövőben már az étcsoki is szerves tartozéka lesz a talléroknak.

Persze én már nem vagyok annyira elszánt, és a gesztenyepürét pucolt, fagyasztott gesztenyéből készítem. Nagyjából 30 dkg-nyi pürére van szükségünk, én minimum dupla adagot készítek, a felét úgyis megeszem. Kevés cukorral édesítem, így jobban érvényesül a gesztenye. Rum egyáltalán nem kell bele. És természetesen igazi tejszínt használok.

Hozzávalók:

a tésztához:
25 dkg liszt
25 dkg főtt krumpli apróra reszelve
15 dkg vaj
15 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1 sütőpor

A hozzávalókból tésztát gyúrok, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap vékonyra (kb. 5 mm) nyújtom, pogácsákat szaggatok belőle, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm.

a gesztenyepüréhez:
60 dkg gesztenye (fagyasztott, Maroni)
2,5 dl víz
2,5 dl tej
5-7 dkg porcukor ízlés szerint
5 dkg puha vaj
1 dl tejszín kemény habbá verve

A gesztenyét a víz és a tej keverékében puhára főzöm, majd leturmixolom. Belekeverem a vajat és a porcukrot, majd óvatosan a tejszínhabot. Hűtőbe teszem, hogy kicsit megdermedjen.

a tallérokhoz:
lekvár - nálam ribizli
csokoládé - min. 70%

A tallérokat vékonyan megkenem lekvárral, majd kettéosztom őket. Az egyik felükre gesztenyepürét kenek, és befedem a másik felükkel. A csokoládét megolvasztom vízfürdőben, és egy kanál segítségével a tallérokra csorgatom.

Torta al limone Meyer citromból

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 26 Jan 2012 09:28:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A Komjádi piacon még mindig van Meyer citrom. Szombatonként ez az első, amit megvásárolok. Általában azzal kezdjük, hogy az árussal megbeszéljük: most már tényleg ideje lenne megkóstolni, mert valóban finomabb, mint a "rendes" citrom. Aztán a sorban állók is megcsodálják, kikérdeznek, az ízéről, és bár nem állt szándékukban, de legalább ketten-hárman vásárolnak még néhány darabot. Terjed a Meyer citrom-láz.

Az újabb citromokból pedig újabb süteményeket kell sütni. Ha az eddigiek közül választanom kellene, és nem számítom ide a lemon curd-öt, akkor a rolád után ez a kedvenc Meyer citromos süteményem. Eddig.

Pedig kicsit töprengtem is, hogy miért pont ezt készítem, amikor a krémes süteményeket jobban szeretem. Szerencsére akkor már javában méricskéltem a hozzávalókat. És bíztam benne, hogy a sziruptól, amivel meg kell majd locsolni a végén, mégsem lesz nagyon száraz.

Ehhez képest annyira puha lett, mintha a tetején krém lenne. A kukoricadarával pedig érdemes kísérletezni, imádom a ropogósságát.

Ja, és most simán nem érdekelt, hogy mivel kezelték a citrom héját. Belereszeltem a süteménybe, és hittem, hogy nekünk nem árt.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
15 dkg kukoricadara
20 dkg cukor
3 tojás
2,5 dl tej
15 dkg vaj
1 tk sütőpor
1 Meyer citrom leve és reszelt héja

a sziruphoz:
3 Meyer citrom frissen facsart leve
10 dkg cukor

A tojásokat szétválasztom, a sárgákat a cukor egyharmadával fehéredésig keverem. Beleöntöm a tejet és az olvasztott vajat, majd belekeverem a két lisztet és a sütőport, a citrom levét és héját. A tojásfehérjékből kemény habot verek, óvatosan belekeverem a lisztes tésztába.

Egy 23 cm-es kapcsos tortaformát kivajazok, lisztezek, beleöntöm a masszát, és 160 fokra előmelegített sütőben nagyjából egy óra alatt megsütöm. (Tűpróbát végezzünk!)

A sziruphoz a hozzávalókat elkeverem, és addig főzöm kis lángon, míg a cukor elolvad. A forró tortát ezzel locsolgatom, míg felissza az egészet.

Ezt a receptet vettem alapul.

Bubble and squeak

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 25 Jan 2012 11:09:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Angol röszti, ahogy Krmpl nevezi. Vagyis tört krumpli megbolondítva egy kis szalonnával, kelbimbóval. Fenséges.

Ne tapadásmentes serpenyőben süssük, mert soha nem pirul meg, akkor pedig pont a legfinomabb falatoktól fosztjuk meg magunkat.

(Beletettem néhány szem lila krumplit, a fotón az látszik nyomokban.)

Hozzávalók:

2 ek liba-, vagy kacsazsír
7-8 szelet bacon
2 hagyma
3 gerezd fokhagyma
0,5 kg kelbimbó
80 dkg krumplipüré, vagy összetört főtt krumpli
só

A kelbimbót 15-20 perc alatt puhára főzöm. A hagymát megpucolom, felvágom apróra. A bacont kis kockákra vágom. Egy serpenyőben megolvasztom a zsírt, beleteszem a szalonnát, és megsütöm, majd beleteszem a hagymát, az összetört fokhagymát, üvegesre dinsztelem. A kelbimbót kézzel összenyomom, összekeverem a krumplival és a hagymás zsírral. Ha szükséges, sózom. Pogácsákat formálok, és kevés zsírban addig sütöm mindkét oldalát, míg megbarnul, és kicsit odaragad a serpenyő aljához. Széles lapáttal, az odaragadt részt felkaparva fordítom meg.

Fűszeres tejföllel kínálom.

GoodFood recept alapján.

Juhtúrós krumplileves

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Thu, 19 Jan 2012 09:47:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Emlékszem, mennyire megütköztem, amikor az imádott E közölte, hogy juhtúrós krumpli lesz a vacsora. Ez ugyanis pont az, amit a cím is takar: héjában főtt krumpli, amit forrón meghámoztunk, villával összetörtük, mellé juhtúrót halmoztunk. E-ben azonban soha nem csalódtunk, a vacsora jó volt, állandósult nálunk is. Néha most is szoktam készíteni. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint jóízű krumpli és juhtúró, ezek nélkül nem érdemes próbálkozni.

Annak az egyszerű vacsorának a testvére ez a leves, aminek a kulcsa szintén a krumpli: íztelenből nem lesz jó. Egyetemi éveink alatt a Székelyföldről érkezett diákoknál ez volt a hó végi leves. Amikor már az ösztöndíjuk is elfogyott, meg az otthonról érkezett pakkból sem maradt más. Na ekkor vették elő az utolsó néhány szem krumplit, hagymát, meg azt az üveget, amiben az otthon gyúrt túróból volt még egy kevés.

Nálunk mostanában igazi csemegeként kerül az asztalra, amikor szintén otthonról érkezik egy kis túró. Nem túl gyakran, mert az igazán finom krumpli beszerzése nem mindig könnyű feladat.

Hozzávalók:

5 krumpli
1 kisebb hagyma
5 szelet bacon
1-1,5 liter alaplé (ha nincs, akkor víz)
1 evőkanálnyi ecetes tárkony (vagy friss tárkony + egy kevés ecet)
15-20 dkg juhtúró, vagy reszelt juhsajt
só

A hagymát felaprítom, a krumplit megpucolom, és felkockázom. Az apró darabokra vágott szalonnát száraz edényben ropogósra sütöm, majd a sült szalonnát kiveszem és félre teszem. A zsírjában a hagymát megdinsztelem, majd rádobom a krumplit, felöntöm az alaplével, vagy a vízzel, sózom, és puhára főzöm. Apróra vágott ecetes tárkonnyal, vagy friss tárkonnyal és kevés ecettel ízesítem.

Tálaláskor megszórom sült szalonnával és reszelt juhsajttal, vagy juhtúróval.

Parasztrétes - az erdélyi piadina

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 18 Jan 2012 08:04:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A nagymamáimnál teljesen természetes volt, hogy ha valamilyen tartalmasabb levest főztek ebédre, a második "csak" valamilyen édesség volt. Amolyan könnyű levezetésként, mondjuk lucskos káposzta, vagy paszulyleves után aranygaluska, vagy bukta. Ezeket desszertként soha nem sütötték, ha az "úgy ennék valamit"-ként mondjuk az aranygaluskát neveztük meg, akkor másnap megfőzték valamelyik levest, ami után dukált az aranygaluska. Mintha önmagukban ezek a tésztát nem is léteztek volna.

Gondolkodás nélkül kezdték el a dagasztást, eszükbe nem jutott, hogy az nehéz, bonyolult, vagy bármi más kifogás. Mondjuk ők teljesen más viszonyba álltak ezekkel a tésztákkal, belenyúltak a lisztbe, és meg tudták mondani, hogy az milyen minőségű.

Ez a parasztrétes is a nehezebb levesek utáni fogás volt, de csak anyai nagymamám készítette. Sőt igazság szerint másnál nem is ettem, bár ameddig élt nagymama, ez nem tűnt fel. Nagyapámnak a kedvence, így elég gyakran megsütötte.

Nagymama halála után sokat emlegettük nagytatával, de a recept nem volt meg. Évekig kerestem, kérdezgettem másokat, de ha volt is olyan, aki tudta, hogy miről beszélek, receptet nem tudott mondani. Merthogy mindenkinek csak halvány emléke volt róla, a nagymamáknál pedig érzésre, szemre készültek ezek a tészták, mérni soha nem mértek.

Ettől függetlenül ha olyan emberekkel beszélgettem, olyan helyen jártam, ahol esetleg ismerhették, rákérdeztem. És egyszer csak sok-sok év után megtaláltam az emberemet. Edit barátosném megígérte, hogy "kiveri" a receptet. Hamarosan meg is érkezett, és ekkor ért a hatalmas meglepetés.

A parasztrétes receptje ugyanis nagyon hasonlít különböző országok lepényéére. Az imádott piadináéra, vagy nevezzük bárminek is. Vagyis azt, amit Olaszországban, meg itt-ott a parasztasszonyok megalkottak, azt ugyanúgy a mi nagyanyáink is készítették, csak hát a marketing volt rosszabb, így nemhogy nem lettek világhírűek, de
már mi is alig ismerjük.

A parasztrétest nagymama zsírral gyúrta össze, és abban is sütötte. Vaníliás porcukorral megszórva ettük. (A vaníliás cukrot mindig otthon készítették, és olyan nem volt, hogy elfogyott.) A receptben, amit kaptam, olaj szerepel. Elkészítettem olajjal is, nem az igazi, bár kétségtelen, kicsit diétásabb. De ha valakiben bármilyen emlék ébredne, zsírral próbálkozzon, és porcukorral egye. Nem csak azért lesz jó, mert a parasztrétes finom, hanem azért is, mert elképesztő mennyiségű jó emléket képes felidézni akár csak egy falatka is. Arról nem is beszélve, hogy ha eltépi az ember, rongyos lesz. A vékony rétegeket pedig külön be lehet kapni, és azoknak olyan semmivel nem összehasonlítható, gyerekkor-ízük van.

Hozzávalók:

12 ek víz
12 ek olaj (olvasztott zsír)
2 tojás
csipetnyi só
1 kk szódabikarbóna
liszt - amennyit felvesz (ruganyos tésztának kell lennie)
porcukor a tálaláshoz

A hozzávalókat alaposan összegyúrom, és vékonyra kinyújtom. (Ha van időm, kinyújtás előtt 30 percig pihentetem.) A téglalapra kinyújtott tésztát feltekerem, és 4-5 cm-es darabokra vágom. Egy-egy darabot a vágott felére állítok, a tenyeremmel ellapítom, és vékonyra nyújtom. Kevés forró olajban, vagy zsírban mindkét oldalát megsütöm (2-3 perc), porcukorral megszórva tálalom.

Nakladany hermelin

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 17 Jan 2012 08:55:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Évekig meséltek róla a fiúk. Én meg mindig megfogadtam, hogy elkészítem, aztán elfelejtettem. Nem tudtam ugyanis, hogy miről van szó, különben biztosan korábban elkezdem gyártani az egyik leghíresebb cseh sörkorcsolyát, a hermelint.

Ami egy elképesztően finom, olajban pácolt sajt, hagymával és zöldfűszerekkel ízesítve. A pontos receptet a világ összes kincséért el nem árulnák, bár ha jól sejtem, nagyjából mindenkinek, aki készíti, saját, féltve őrzött receptje van. Eredetit ettem, és bevallom, nem éreztem másnak az itthoninál, amit kis méretű camembertekből készítek.

Tulajdonképpen elronthatatlan recept, csak egy dologra szoktam figyelni: míg érik, eldugom, hogy ne akarjuk mindenáron naponta megkóstolni, mert akkor lesz finom, ha már legalább 10 napja áll a fűszeres olajban. (Két hétnél hosszabb ideig ne őrizgessük.)

Próbálkoztam a másik sokat emlegetett sörkorcsolyával is, az utopeneccel, de itthon még nem találtunk olyan szafaládét, amelyik engedi magát megpácoltatni. Valószínű a sok zselatintól esélye nincs a fűszeres, ecetes lének behatolni a kolbászkák belsejébe, azoknak egy hónap után is ugyanolyan ízük van, mint friss korukban.

Hozzávalók:

2 db kis méretű camembert sajt (pl. Aldiból)
1 nagy vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
8-10 szem szemesbors
2-3 babérlevél
1 tk mustármag
kevés chili (szárított chilit vágtam fel)
bazsalikomlevél, majoránna, kakukkfű - ízlés szerint
napraforgóolaj

A sajtokat lapjával félbevágom. A hagymát, fokhagymát megpucolom, és hajszálvékonyan felszeletelem. A sajtszeletekből szendvicset készítek: hagyma- és fokhagymaszeletekkel tömöm meg, majd fogpiszkáló darabokkal kettesével rögzítem. Egy széles szájú üveg aljára szórok a fűszerekből, valamint a maradék hagymákból. Ráhelyezek egy sajtszendvicset, majd megint fűszerek és hagymák következnek, majd a másik sajtszendvics, és a tetejére szórom a maradékot. Felöntöm olajjal, és hűtőszekrényben tíz napig érlelem. Friss kenyérrel tálalom.

Pavlova rolád Meyer citrom-mousse-al

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Wed, 11 Jan 2012 09:10:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Az elmélkedés mindig megöli a tettvágyat. Ha akarok valamit, csináljam, ha nem akarom, elmélkedjek. Itt van például ez a rolád: nagyon szerettem volna ilyet csinálni, de ahelyett, hogy elolvastam volna egy receptet, azt gondoltam, hogy miután ugyanolyan az állaguk, mint a Pavlovának, úgyis lehetetlenség feltekerni. Valami hihetetlen nagy dolognak képzeltem el, és csak titokban mertem arra gondolni, hogy egyszer magam is készítek egy ilyet.

Aztán a Meyer citromokat nézegetve megfogalmazódott bennem, hogy márpedig én tekercset szeretnék, citromos mousse-szal a közepén. Így utólag kijelenthetem, hogy egyáltalán nem nagy ördöngösség. A habból készült lap teteje nem olyan kemény mint a Pavlova, könnyen tekerhető. Jól mutat, és nagyon finom. És ha aznap el is fogy, a hab sem lesz lapos a krém súlya alatt. Csináljátok, ne gondolkozzatok.

Hozzávalók:

a habcsókhoz:
16 dkg tojásfehérje
2,5 ml citromlé
20 dkg cukor
1 ek keményítő

A tojásfehérjékből elkezdek habot verni, amikor már lágyanhabos, belekeverem a citromlevet és a cukor harmadát. Tovább verem, majd ismét adok hozzá egy kevés cukrot. Amikor már majdnem késznek ítélem, hozzáadom a maradék cukrot és keményítőt. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm a habot, és 160 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm. Kiveszem a sütőből hűlni hagyom.

A mousse-hoz:
5 tojássárgája
1,2 dl kristálycukor
1,2 dl friss Meyer citrom leve
4 teáskanál reszelt Meyer citrom héja
egy csipet só
2,5 dl habtejszín
kb. 3 dl folyadék besűrítéséhez elegendő lapzselatin (a Lidl-saját márkásból négy)

Egy lábosban összekeverem a tojássárgákat, a cukrot, a citromlevet, a citromhéjat és a sót, majd kis lángon, állandóan kevergetve besűrítem a krémet, majd belekeverem az előzőleg vízbe áztatott zselatint. A lábost hideg vízbe teszem, és kihűtöm a krémet. Közben a tejszínből kemény habot verek, és óvatosan összekeverem a kihűlt citromos krémmel. Ha még túl folyékonynak tűnik, beteszem egy órára a hűtőbe.

A kihűlt habcsók-lapot alufóliára borítom úgy, hogy a sütőpapír felül legyen, azt lehúzom róla. Megkenem a mousse-al, feltekerem, belecsomagolom a fóliába, és hűtőbe teszem, míg a citromhab teljesen megdermed.

Ezt és ezt a receptet vettem alapul.

Citrompuding Meyer citromból

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Tue, 10 Jan 2012 12:27:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

A karácsonyi bevásárlásokkal már elégedett is lehetnék, tényleg csak egy-két olyan dolog csúszott be, amivel nem terveztem. Így befértünk a kamrába is - pedig nem kicsi, de simán meg tudom úgy tölteni, hogy belépni sem lehet, és nem is kellett kidobni semmi olyat, amit időhiányban már nem tudtam feldolgozni. Nem mondom, kellett ehhez némi fegyelmezettség, de inkább lebeszéltem magam még a piacon, mintsem az ünnepek alatt stresszeljek amiatt, hogy mi mindent dobok ki.

A Meyer citromnak* nem bírtam ellenállni, ez viszont hálás darab, a hűtőben simán kivárta a új évet. Ekkor vásároltam még néhány darabot, és elkezdtem gondolkodni a Meyer citromos desszerteken. Egy ötletem volt, de kellett még valami, ami két perc alatt elkészül, hogy a hirtelen bejelentkező vendégeinket meg tudjuk kínálni vele.

Egy szuflét választottam, amit ezúttal olasz eredetűnek tituláltak, és a pudingok családjába soroltak. Nagyon praktikus elgondolás, mert egyáltalán nem gond, hogy beesik a teteje. Szabadkozni sem kell miatta.

*Ha valaki még nem tudná, a Meyer citromok úgy néznek ki, mintha kicsit halványabb narancsok lennének, azaz narancssárgák, és összehasonlíthatatlan ízük, aromájuk van. A Komjádi piacon több árusnál is lehet vásárolni, bár legutóbb volt olyan, aki nem is tette ki, mert azt gondolta, tévedésből narancsot vitt ki. Amikor én kiszúrtam, és abból kértem, engem kért meg, áruljam már el, mi is az valójában. Mostanában különböző szupermarketekben is be lehet szerezni. Érdemes.

Update: azóta kicsit más arányokkal ismét elkészítettem, és javítottam a hozzávalókon. Ha valaki esetleg emlékezne az eredeti adagokra.

Hozzávalók:

1/2 bögre + két ek cukor (1 bögre=2,5 dl)
3 nagy tojás
50 ml liszt
100 ml (Meyer) citromlé
2 tk frissen reszelt citromhéj
3/4 bögre tej

Kivajazok hat kis szufléformát. Egy tálban összekeverem a cukrot, a tojássárgákat, a lisztet, a citrom levet és héjat, majd a tejet. A tojásfehérjékből a 2 ek cukorral kemény habot verek, majd két részletben óvatosan összekeverem a két tál tartalmát. A masszát elosztom a hat forma között (nagyjából 3/4-ig töltötm mindegyiket). Az edénykéket tepsibe teszem, annyi forró vizet öntök bele, hogy körülbelül félig vízben legyenek a formák, és 170 fokra előmelegített sütőben 30 prc alatt aranybarnára sütöm a pudingot.

Finom melegen, langyosan, vagy teljesen kihűlve is.

Recept innen.

Áldott Karácsonyt

noreply@blogger.com (Mindennapi Manna) — Sat, 24 Dec 2011 08:20:00 +0000

Fotó: Krumpli Béla

Áldott, békés, boldog Karácsonyt és bőséges 2012-t kívánunk mindenkinek!