A minap már beszéltünk arról, hogy az ember életében bekövetkezett hirtelen változások nemcsak a mindennapokban jelentenek törést, de a személyiség folytonossága is megszakad. Aki a munkája elvesztése előtt még tettrekész, aktív és életerős volt, egyik napról a másikra olyan helyzetben találja magát, amikor nincs értelme reggel felkelni, mert úgysincs mit csinálni. Ez a kényszerű változás, ami az illető saját erejébe, életképességébe vetett hitet megingatja, nagyon sok esetben magával hozza a hangulatzavart is.

A munkanélküliség eleinte nem tűnik annyira borzasztónak. A kezdeti ijedtséget felváltja a z öröm, hogy végre nem kell menni dolgozni, lehet pihenni egy kicsit, és különben is hamarosan újra lesz munkahely. Aztán telnek a hetek, a hónapok, a legtöbb helyről még vissza sem jeleznek, és akkor a kilátástalanság, a tehetetlenség és a létbizonytalanság kikezdi az ember önbizalmát. Ilyenkor sokan úgy érzik, hogy eljárt már felettük az idő, nem kellenek sehova sem, nem is szívesen jelentkeznek új helyre, mert úgysem állják meg a helyüket. Minden egyes visszautasítással nő a bátortalanság és az elkeseredettség, és erősödik az az érzés, hogy a jövő feletti kontroll elveszett. Egyszer csak azon kapják magukat, hogy reggel fel sem kelnek, nem esznek rendesen, nem tisztálkodnak, kerülik a társaságot és közben a családtagjaikal veszekszenek, akik semmiről nem tehetnek…

A depressziós tünetek 3 hónappal a munkahely elvesztése után jelentkeznek leghamarabb. Jellemzően valamilyen testi panasz formájában mutatkoznak meg, ilyen lehet a fejfájás, a gyomorégés és a szexuális élet zavara is. Ezek mellett szépen lassan kialakul az állandó fáradékonyság, az érdektelenség, az ingerlékenység.

Az elbocsájtás utáni 6. hónapban már szinte mindenki elmondhatja magáról, hogy átélt kisebb-nagyobb hangulati megingást, és megtapasztalta a depresszió tüneteit. De vajon mit lehet tenni, hogy ne vagy csak enyhe formában jelentkezzenek ezek a tünetek?

1. HELYES HOZZÁÁLLÁS

A munkanélküliség okozta depresszió elkerülésénél nagyon fontos a helyes hozzáállás kialakítása. Tudatosítsa magában, hogy ez csak egy átmeneti időszak, függetlenül attól, hogy meddig is tart valójában. Biztos, hogy fog találni magának valamilyen munkát, nem lesz élete végéig munkanélküli. Ha sikerül elsajátítani ezt az attitűdöt, akkor nagyon sok helyzetben bele lehet ebbe kapaszkodni, sokszor fogja átlendíteni holtpontokon és segít tovább folytatni a keresést.

2. ÉLETMÓD

A helyes hozzáállás kialakítása mellett fontos, hogy megtegyen bizonyos óvintézkedéseket, amik nem engedik, hogy belesüppedjen a tétlenségbe és ezzel segítenek elkerülni a depressziót is:

Tartsa meg a napi rutin cselekedeteit és ne engedje, hogy elvesszen a rendszer a mindennapjaiból. Amikor valaki elveszti a munkáját, akkor eleinte még élvezi is, hogy sokkal több szabadideje van, mint rég, sokkal többet alhat, nézheti a tévét és pihenhet. Azonban ez a létforma értelmetlen és céltalan, előbb-utóbb jönnek az elégedetlenkedő, önostorozó gondolatok, rosszabb esetben az önsajnálat, ami megmérgezi a pihenést.

Ennek elkerülése végett tudatosan alakítson ki egy napirendet, amihez tartja magát, még akkor is, ha semmi kedve hozzá. Minden reggel keljen fel időben, tisztálkodjon meg, vegyen tiszta ruhát! Ne ténferegjen otthon borotválatlanul, fésületlenül, pizsamában! Reggelizzen meg és napközben is figyeljen oda a megfelelő táplálkozásra! A kiegyensúlyozott élet már fél siker!

Egy másik nagyon fontos dolog, hogy fogja fel úgy az otthonlétet, hogy Önnek most az a munkája, hogy állást keres! Legyen meg a munkaideje, mondjuk 9-től 3-ig, amikor csak ezzel foglalkozik, ugyanúgy, mintha a munkahelyén lenne. Ebben az időszakban keressen állást a neten, az újságokban, ekkor küldje el az önéletrajzát és ekkor intézze a telefonhívásokat is.

Mindezek mellett ügyeljen arra, hogy a kellő mennyiségű pihenés is meglegyen! Az estéit töltse a családjával, a hétvégéken pedig ápolja szociális kapcsolatait, találkozzon a barátaival, ismerőseivel! Ez lehet, hogy első olvasásra luxusnak tűnik, de nem lesz attól hamarabb munkája, ha állandóan ezen görcsöl, Önnek is pihennie kell és lehet, hogy a baráti társaságban lesz olyan ember, aki tud segíteni!

A napirendjébe iktasson be minden napra legalább egy fél óra mozgást, sportot is! A munkakeresés mind fizikailag, mind mentálisan nagyon megterhelő, ezért mozogjon minden nap legalább fél órát. Sétáljon, vagy gyalogoljon, esetleg kocogjon, ússzon, biciklizzen. A tiszta levegő segít rendszerezni a gondolatokat, tisztán tartja a fejet, önbizalmat ad és nagyon sok endorfint szabadít fel, ami megóv a depressziótól.

3. HATÉKONY IDŐKIHASZNÁLÁS

A helyes életmód és hozzáállás kialakítása mellett érdemes a következőket is szem előtt tartani vagy megfogadni:

Készítsen munkakeresési naplót! Üssön fel egy füzetet vagy nyisson egy Excel file-t és írjon fel mindent, ami az álláskereséssel kapcsolatos: milyen állást, hol, mikor pályázott meg, mit tett eddig a munka megszerzése érdekében, email, CV, telefon, mit mondtak, mit jeleztek vissza, mivel utasították el. Állásinterjún mit kérdeztek, ki volt ott, stb.

Ez azért is lényeges, mert így fogja tudni, hogy hol tart a keresésben és nyomon tudja követni, hogy melyik munkával hol tart. Látni fogja, hogy már mennyi mindent megtett, és a családja is láthatja, hogy mennyire nehéz dolog az álláskeresés.

Az elutasított állásinterjúkra ne kudarcként gondoljon! Úgy élje meg ezeket, mint tanulási lehetőségeket. Jegyezze meg a kérdéseket és találjon ki rájuk valami frappáns választ!

Mondja el mindenkinek, mi történt Önnel! Ez elsőre talán furcsának tűnik, mert nem vagyunk hozzászokva az ilyen helyzetekhez, de egyáltalán nem butaság! Sokan ilyenkor inkább szégyellik magukat, elbújdokolnak, de értse meg, Önnek nincs oka szégyenkezésre. Ilyen helyzetbe bárki kerülhet és bárki elveszítheti a munkahelyét. Ha elmondja ismerőseinek, barátainak, régi kollégáinak, mi történt Önnel, és megosztja helyzetét ismerőseivel a közösségi oldalakon, akkor lehet, hogy lesz valaki, aki éppen tud segíteni. Fogadja meg ötleteiket és gondolkozzon el a tanácsaikon! Ne feledje, az emberek alapvetően segíteni akarnak, de ha nem tudják, hogy Önnek szüksége van erre a segítségre, akkor nem tudják, hogy tehetnének Önért is valamit!

Figyeljen oda a kínálkozó lehetőségekre! Ne ragaszkodjon csak egy fajta munkához, legyen nyitott az új megoldásokra is! Ha 15-25 éve már ugyanabban a munkakörben dolgozott, akkor itt az ideje valami újat megtanulni! Merjen váltani! Ha meg nem tetszik az új lehetőség, akkor használja ugródeszkának, amíg nem talál jobbat!

A munka nélkül töltött idő remek lehetőség valami újnak a megtanulására! Menjen el tanfolyamokra, vegyen részt minden kínálkozó lehetőségen, használja ki a váratlanul a nyakába szakadt szabadságot! Önsajnálat helyett kezdje tudatosan építeni a jövőjét!

Ha szükséges, kérjen segítséget! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem az Ön hibája, ha a jelen gazdasági helyzetben elveszíti az állását, így ne is szégyellje azt! Ha nem bír egyedül megbírkózni a problémával, akkor kérje és fogadja el családtagjai támogatását, illetve folyamodjon szakszerű orvosi segítséghez!

További ajánlott olvasnivaló:
Mutasd magad, megmondom depressziós vagy-e!
A testi tünetek formájában jelentkező depresszió
Gyógyszer nélkül a depresszió ellen

Amennyiben Ön úgy érzi, hogy az oldalon talált olyan hasznos információt és gyakorlati tanácsot, mely segítségére volt, és alkalmasnak találja az oldalt az Egészség-díjra, akkor kérem adja le Ön is a szavazatát! Klikkeljen ide és a bemutatkozó szöveg alján Ön is adja le szavazatát!

A WHO szerint az egészség definíciója így hangzik: “Az egészség a teljes testi, érzelmi-értelmi, és szociális jóllét állapota.” Ez jól is hangzik így, de mit jelent az, hogy értelmi-érzelmi jóllét? Ezt az egyszerű kifejezést számos tényező befolyásolhatja, ilyen például az adott korban és társadalomban elfogadott norma.

Egy erősen vallásos közösségben egyáltalán nem meglepő, ha valaki közvetlen kapcsolatban áll az Úristennel, és tőle szóbeli utasításokat kap. Ugyanez a matematikusok és fizikusok éves összejövetelén már meglehetősen bizarr dolognak számítana. Egy másik sokkal hétköznapibb példa a homoszexualitás kérdése. Nagyon sokáig betegségnek tekintették, de 1973-ban kivették a mentális betegségek nagykönyvéből (DSM), mert társadalmilag elfogadottá vált.

A fenti példákból is látszik, hogy ami normális itt, az betegség ott, és ami régen kezelendőnek számított az ma már hétköznapi. Mindezek a dolgok nagyon megnehezítik a mentális betegség meghatározását, ezért is támadható annyira a pszichiátria. Sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha lennének olyan vizsgálóeljárások, vértesztek, amik kimutatják a betegségeket. Azonban számos próbálkozás ellenére sem sikerült eddig ilyen módszert találni. Mindig vannak újabb és újabb eredmények, genetikai felfedezések, amik  jellemzőek az Alzheimer-kórra vagy a skizofréniára, de ezeddig egyiket sem sikerült egyértelmű bizonyítékként elfogadni. Amíg nincs objektív vizsgálómódszer, addig maradnak a tünetek és a pszichológiai tesztek, amik mentén el lehet indulni.

Noha elsőre megfoghatatlannak tűnik mi alapján lehet mentális betegségre gyanakodni, azért vannak olyan kapaszkodók, amik felvetik a kezelés szükségességét:

• magatartás: kényszeres kézmosás, indokolatlanul sok alkohol elfogyasztása
• érzések: elhúzódó érdektelenség, az örömérzet hiánya, ok nélküli félelem bizonyos helyzetekben
• szokatlan gondolatok: a rádión vagy a tévén keresztül szólnak az illetőhöz, chipet ültettek a szemébe, stb.
• testi tünetek: szapora szívverés, fulladás, izzadás, étvágytalanság

A fenti tünetek egyike sem jelenti egyértelműen, hogy mentális beteggel állunk szemben, hiszen számtalan olyan állapotot tudnánk mondani, amikor a fenti tünetek előfordulhatnak. Ha valaki felfut a lépcsőn, akkor izzadhat, fulladhat és a szíve is szaporán ver. Egy szakítás után is lehet lehangolt valaki, de ez nem jelenti azt, hogy depressziós lenne. Szóval akkor mégis mi alapján mondjuk, hogy ez már betegség?

1. Tünetek és jelek

Néha nagyon egyszerű a tünetek alapján beazonosítani a mentális betegségeket, azonban ez nem mindig van így. Sokszor egy adott betegségre jellemző tünetek közül csak alig 1-2 van jelen, máskor a betegség előrehaladtával a tünetek is változnak, némelyek eltűnnek, mások megjelennek. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem könnyű kimondani egy betegség meglétét. Ezen a problémán segít az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott DSM-IV (Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) kritériumrendszer. Ez a kézikönyv segít a gyakorló orvosoknak a tünetek alapján meghatározni, hogy milyen betegséggel állnak szemben, illetve megmutatja, hogy a beteg által mutatott tünetek eleget tesznek-e bármely betegség követelményeinek. A könyv részletesen meghatározza, hogy mely tüneteknek és mennyi ideig kell fennállnia ahhoz, hogy az adott betegség diagnózisát ki lehessen mondani.

2. A beteg saját tapasztalata

Az, ahogy a beteg megéli a saját helyzetét, gondolatait, viselkedését, nagyon sokat számít egy betegség diagnózisának a kimondásánál.

Sokszor tapasztalom, hogy a betegek nem úgy élik meg saját tüneteiket, mint betegséget, hanem mint egy elviselhetetlen állapotot. Feledékenyek lesznek, életuntak, halálfélelmük van, stb. és ezen szeretnének változtatni, ezért fordulnak orvoshoz.

A másik gyakori eset, hogy a tünetek miatt a beteg életminősége olyan mértékben romlik, hogy ő maga ismeri fel, hogy valami komoly baj van vele. A kényszeres kézmosás, vagy az ajtó bezárásának állandó ellenőrizgetése megnyomorítja annyira az életet, hogy a beteg inkább orvoshoz fordul.

3. A környezetben élők tapasztalatai

A mentális betegséggel küzdők sokszor teljesen normálisnak ítélik meg saját állapotukat, vagy elismerik ugyan, hogy vannak nehézségeik, de úgy vélik, hogy azokat teljesen kézben tudják tartani. Ezekben az esetekben nagyon hasznos a környezet visszajelzése és esetleges közbeavatkozása. Egy mániás beteg például érzi a saját felhangoltságát, de azt pozitívan éli meg, még örül is neki, hogy jól érzi magát, a környezte viszont agresszivnak és tolakodónak tarthatja.

A fentiek összessége segít abban, hogy valakiről kimondhassuk azt, hogy mentális betegséggel küzd, és hogy az állapota már túl van a normálisnak nevezhető határokon.

További ajánlott olvasnivaló:
Ahány orvos, annyi diagnózis?
Az első találkozás a pszichiáterrel
Elmegyógyász vagy ideggyógyász?

Csak úgy tudunk helytállni a mindennapokban, ha biztosak vagyunk saját magunkban. Itt most nem az önbizalomra gondolok, hanem arra a bizonyosságra, hogy az az ember vagyok ma is, aki tegnap voltam és holnap is az leszek, aki ma vagyok. Az adottságaim és a képességeim minden egyes nap ugyanolyanok, nem változnak, vagyis folytonosak. Ez a folytonosság segít megoldani a feladatainkat és segít megküzdeni a konfliktusainkkal.

Ez a folytonosság kiterjed a fizikai megjelenésünkre, a szellemi képességeinkre és a személyiségünkre is. A testi folytonosság azt jelenti, hogy tegnap is volt lábam és nagy valószínűséggel, amikor reggel felkelek, akkor is lesz. A szellemi képességek állandósága lehetővé teszi, hogy felismerjük a családtagjainkat, emlékeink legyenek, ki tudjuk fejben számolni, hogy 20 deka felvágott mennyibe kerül, stb. A személyiség folytonossága a tulajdonságaink változatlanságában nyilvánul meg: ha tegnap barátságos, kedves, vicces, életrevaló voltam, akkor ma is ez az ember vagyok.

Ez a folytonosság lehetővé teszi, hogy stabil, biztos képünk legyen önmagunkról. Ezen biztonság tudatában pedig képesek vagyunk megtalálni saját helyünket a világban, erre támaszkodva létesítünk kapcsolatokat másokkal, alakítunk ki barátságokat és konfrontálódunk, ha kell.

A baj, akkor van, ha ez a biztonság alapját adó folytonosság megszakad. Nézzünk egy példát:

Edit mindig is megbízható, barátságos, segítőkész nő volt, mindenki bizalommal fordult hozzá. Barátainak a legapróbb titkát is tudta, mindig ott segített, ahol kellett. Munkatársai is számíthattak rá, ha meg kellett valamit csinálni, ő volt az első, aki intézkedett. Idős édesanyja már nem tudott egyedül közlekedni, így Edit vitte őt autóval bevásárolni. Egy nap azonban kiderült, hogy Editet meg kell műteni. A műtét ugyan jól sikerült, de több hétig ágyban kellett maradnia, nem eröltethette meg magát. Ez alatt az idő alatt Edit gyengének és elesettnek érezte magát, mások segítségére szorult. Az ágyból is alig tudott kikelni, lassú és elesett lett. Ha a munkatársai látogatták, akkor úgy érezte, hogy egy másik bolygóról jöttek, egyre idegenebbnek érezte őket. Édesanyját a testvére vitte vásárolni, nem akarták Editet ezzel is terhelni. Edit egyre rosszabbul kezdte érezni magát, a feje is gyakran fájt, szinte semmit sem tudott már egyedül elintézni. Noha a betegségből felépült, de már nem volt a régi, akárhogy igyekezett is. Egyre lehangoltabb lett, éjszaka nem tudott aludni, az ételt sem kívánta már.

A fenti történet szereplője jó példa arra, hogy mi történik, ha egy megbízható, életvidám, tettrekész ember egyszer csak leesik a lábáról és segítségre szorul. A műtéttel egyik napról a másikra elveszítette a régi önmagát, megszakadt a folytonosság, ami önértékelési zavarhoz vezetett. Ez a zavar pedig hangulatzavart okozott.

Persze sokan sokféle élethelyzetbe kerülünk. Egy-egy vita, veszekedés még nem elég ahhoz, hogy megváltozzon a magunkba vetett hitünk. Azonban egy szakítás, a munkahely elvesztése, egy betegség lehet olyan erős megterhelés, ami megszakítja személyiségünk állandóságát. Ez a hirtelen változás pedig depresszióhoz, pánikbetegséghez vagy más szorongásos kórképhez vezethet.

További ajánlott olvasnivaló:
Sosem szorongtam, miért pont most kezdődik?
Csökkentsük a szorongást és a stresszt gyógynövényekkel
Mi provokálhatja a depressziós vagy a mániás epizód kialakulását?

Saját helyünk és értékünk meghatározásakor saját belső világunk mellett a környezettől kapott visszajelzésekre támaszkodunk. Ezek a visszajelzések nagyon fontosak, mert így tudjuk, hogy mit csinálunk jól és rosszul, ezek alapján alakítjuk a viselkedésünket és építjük emberi kapcsolatainkat. Ezzel egyidőben ezek a felénk közvetített gondolatok a saját magunkról kialakított hiedelemrendszer részévé is válnak. Mondok egy egyszerű példát: Ha otthon állandóan azt hallottuk a szüleinktől, hogy trehány, rendetlen gyerekek vagyunk, akkor így is fogunk gondolni magunkra még felnőttként is. Hiába takarítunk állandóan és pakolunk el mindent magunk körül, alapvetően mindig úgy fogjuk érezni, hogy rendetlenek vagyunk. Ha látogatóba jön hozzánk valaki, akkor pedig bocsánatot fogunk tőle kérni a lakásban uralkodó kosz és összevisszaság  miatt, ő pedig nem érti majd, hogy miért szabadkozunk, mert szerinte semmi baj nincs az otthonunkkal…

A fenti példa mutatja, hogy mennyire rabjai vagyunk a saját magunkról kialakított rossz beidegződéseinknek. Ezeken nagyon nehéz változtatni, de itt az ideje megszeretni önmagunkat!

Az első lépés az, hogy tanuljuk meg megdícsérni önmagunkat!

Figyelje meg a kisgyerekes anyukákat! Mit csinálnak? Felállt a gyerek – megdícséri! Ment két lépést – megdícséri! Nem esett el – megdícséri! Megint ment két lépést-  megdícséri és látványosan örül annak, hogy a gyerek egyre ügyesebb és ügyesebb!

Önnek is ezt kell tennie! Ha csinál valamit, akkor ne a rosszat vegye észre benne. Tudom ez nem könnyű, mert erre állt rá az agyunk és akaratlanul is azt keressük, hogy mit rontottunk el. Most ezen kell változtatni azzal, hogy megtanulja észrevenni a jót abban, amit csinál. Ne nagy dolgokra gondoljon, hanem egyszerű, apró, pici eseményekre! Ha főz, akkor dícsérje meg magát, hogy milyen szép egyforma kockákra vágta a krumplit, ha bevásárlólistát ír, akkor dícsérje meg magát azért, hogy milyen szépen, olvashatóan írt vagy mennyire összeszedett volt a lista elkészítésénél… Bármiben, amit csinál, próbálja a jót meglátni! Minél gyakrabban csinálja, annál jobban erősödik az önbizalma és egyre pozitívabb lesz a saját magáról kialakított képe. Higgye el, a végére megtanulja szeretni önmagát és ha Ön szereti magát, akkor a környezete is szeretni fogja!

Klikkeljen ide és tudjon meg még többet arról, hogyan szeretheti meg önmagát!

További ajánlott olvasnivaló:
Szeretnivaló? Bennem?
Példakép és önbizalom
Hogyan tudja egyetlen szó megváltoztatni az életét?

Idén is meghírdetésre került az Egészség-díj 2010 pályázat, melyet a Médiaunió és a Pfizer gyógyszercég hírdetett meg. Saját megfogalmazásuk szerint „olyan széles körben alkalmazható, jó ötleteket, pozitív példákat keresnek, és olyan lelkes embereket szeretnének bemutatni, akik valóban tettek és tesznek a körülöttük élők egészsége érdekében.”

Erre a felhívásra az elmedoktor.hu is leadta a nevezését. Amennyiben Ön úgy érzi, hogy az oldalon talált olyan hasznos információt és gyakorlati tanácsot, mely segítségére volt, és alkalmasnak találja az oldalt az Egészség-díjra, akkor kérem adja le Ön is a szavazatát!

Klikkeljen ide és adja le Ön is a bemutatkozó szöveg alján a szavazatát ránk!

Köszönettel

Dr.Veress Dóra

1. Hitelkártya

A mániás betegek nagyon szeretnek költekezni. És itt most nem csak arra kell gondolni, hogy vesznek ezt-azt, ruhát, illatszereket, hanem arra, hogy gondolkodás nélkül belevágnak egy drága lakásfelújításba vagy autóvásárlásba. Többnyire azonban nem áll rendelkezésükre elegendő pénz céljaik eléréséhez, így rendkívüli veszélyt jelent a pénztárcájukban tartott hitelkártya. A kártya segítségével a bank pénzén rengeteg, egyébként felesleges vagy nem megengedhető dolgot vásárolhatnak meg. A mániás ember persze tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem a saját pénzét költi, de meggyőződése, hogy vissza fogja tudni fizetni, mert jól jövedelmező állást kap, vagy mert nyer a lottón.

A fenti veszélyt a legegyszerűbb elhárítani azzal, ha a beteg meg sem igényli a kártyát, vagy egyszerűen elzárja a szekrénybe. Ennél  is jobb, ha valaki olyan ember vigyáz a kártyára, aki ismeri a beteget és tudja, hogy mikor van olyan állapotban, hogy felelősséggel tudjon döntést hozni.

Az esztelen költekezés kivédésére egy másik jól bevált módszer, ha a mániás beteg limitálja a felvehető összeget. Ha elegendően kicsi összeget határoz meg a banknál, akkor csak annyit tud kivenni a számlájáról, ami a mindennapi megélhetéséhez elegendő.

2. Kocsi kulcs

A felhangolt ember a sebesség megszállotja lehet, imád száguldozni. Ez már önmagában is rendkívül  veszélyes, pláne ha még azt is hozzátesszük, hogy többnyire fittyet hány a közlekedési szabályokra és a sebességkorlátozásokra.

Egy másik ok, amiért az autó szabad használata veszélyes lehet, hogy amikor csak kedve szottyan beül az autójába, és már megy is. Sok esetben össze-vissza barangol az országban, vagy külföldről ad hírt magáról.

A fenti problémára a legegyszerűbb megoldás, ha a mániás epizód közeledtével a beteg elrakja a kocsi kulcsot vagy odaadja egy megbízható embernek, aki csak akkor adja vissza, ha újra teljesen rendbe jött. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem védi ki azt, hogy a beteg busszal, vonattal vagy autóstoppal eljusson oda, ahova akar, de mindenképpen megnehezíti a közlekedést.

3. Alkohol és egyéb tudatmódosítók

Ezt ugye nem kell különösebben magyarázni? A mániás ember egyébként is nagyon felhangolt, fesztelen, nincs szükség arra, hogy erre még rátegyen egy lapáttal. Az alkohol mellett a kokain, a diszkódrogok és a könnyen beszerezhető marihuána is felerősítheti a tüneteket, fokozhatja az egyébként is kontrollálatlan viselkedést.

4. Internet

Első ránézésre nem különösebben veszélyes az internet a mániás betegre. Azonban ha belegondolunk abba, hogy voltaképpen mindent el lehet intézni neten keresztül is, akkor már egyáltalán nem tűnik ártalmatlannak a háló használata. Az internetes bankolás ma már mindenki számára elérhető és mindenféle korlátozás nélkül használható. Veszélyforrást jelentenek még a chatszobák, ahol könnyen lehet ismeretséget kötni bárkivel. Ezek az új barátok pedig nem mindig tisztességesek, könnyen lehetnek csalók és élősködők köztük. A mániások a randioldalakon könnyen ismerkednek, és sok esetben néhány hét alatt köttethetnek meg házasságok, vagy juthat el a beteg az addig rendezett házasságtól a válásig. A mostanában népszerű pókeroldalak és  netes kaszinók tökéletes alkalmat kínálnak arra, hogy sok pénzt veszítsen valaki, különösen, ha a vak szerencsében bízik…

Megoldást jelenthet az internet kikapcsoltatása, vagy egyes oldalak hozzáférhetőségének limitálása.

A fentiekben jól látható, hogy mikre NINCS szüksége egy mániásnak, amikor éppen felhangolt állapotában van. Mindez szép és jó, de kevés olyan ember van, aki ne emlékezne arra, hogy hova rakta az előzetesen jól elrejtett kocsikulcsot, vagy milyen kódszót használt az internetes kaszinók letiltásához. Éppen ezért álljon itt a felsorolás végén valami olyan, ami nélkül nem lehet élni! Egy barát! Igen, egy barát, aki segít ha szükség van rá, aki elrakja a slusszkulcsot, akihez el lehet menni elolvasni az emaileket és aki mindig akkor van jelen az ember életében, amikor a legnagyobb szükség van rá!

További ajánlott olvasnivaló:
Mi provokálhatja a depressziós vagy a mániás epizód kialakulását?
Mánia közelről
Tévhitek a bipoláris depresszió világából

Félelem a félelemtől

Az üss vagy fuss reakció lényege, hogy a veszély közeledtével a szervezet felkészül arra, hogy szembeforduljon a veszély forrásával, vagy elmeneküljön előle. Ennek az élettani jelenségnek köszönhetően hevesebben ver az ember szive, gyorsabban veszi a levegőt, izzad, remeg. Pánik során ugyanez az üss vagy fuss reakció játszódik le, annyi különbséggel, hogy nincs valódi veszély.

Egy gondolat, egy belső érzés indítja el a folyamatot, ami indokolatlanul heves félelemben végződik. Csak hogy érzékeltessem, hogy miről van szó: ha szembe találkozok egy nagyon marcona betörővel az előszobámban, aki éppen a tévémet viszi magával, akkor rettenetesen megijedek és keresem lehetőséget a menekülésre, vagy –ha nekem nagyon fontos a tévém, akkor- nekiugrok és kikaparom a szemét, de a tévémet nem adom! Most képzelje el ugyanezt az érzést a bevásárlóközpont kellős közepén, miközben a joghurtok cimkéjén böngészi a valódi gyümölcstartalom %-os arányát. Felfoghatatlanul ijesztő megélni ezt a heves félelmet egy ártatlan szituációban.

Minthogy ilyenkor nincs valós veszély, és a pánikroham elszenvedője ezt pontosan tudja, elkezd azon gondolkozni, hogy mégis mi lehet a magyarázata a félelemnek. Ilyenkor végiggondolja, hogy szívrohama van, allergiás reakciót mutat valamire vagy megőrült. Egyik sem igaz, de kialakul a félelem a félelemtől.

Önkontroll elvesztése

A pánikroham egyik jellegzetessége, hogy a szenvedő alany azt érzi, hogy nem tudja megállítani a folyamatot. Bárhogyan küzd is a jelenség ellen, képtelen megfékezni vagy megszüntetni a tüneteket, vagyis nem tudja kontrollálni a saját érzéseit. Ez a kiszolgáltatottság, tehetetlenség vagy másra utaltság borzasztó érzés. Gondoljon bele, egy ember, aki eddig pontosan tudta, hogy mit, miért és hogyan csinál, az most semelyik kérdésre sem tudja a választ. Ráadásul azt sem tudja megmondani, hogy meddig tart ez a kiszolgáltatottság, amiben a roham alatt van.

Ismétlődhet bárhol, bármikor

Mivel nincs konkrét veszélyforrás, ami a pánikot kiváltaná, ezért a roham bárhol, bármikor jelentkezhet. Eleinte csak egy-egy konkrét helyhez kötődik, például bevásárlóközpont, közlekedési eszközök, lift, később viszont egyre szélesedik a kör. A végén már ki sem mennek a lakásból, mert rettegnek attól, hogy nyilvános helyen kerülnek kellemetlen helyzetbe.

A betegek többnyire csak kísérettel mozdulnak ki otthonról, hogyha újra rosszul lennének, akkor legyen kéznél a segítség. Ha mégis rákényszerülnek, hogy egyedül menjenek, akkor mindig úgy helyezkednek, mozognak, hogy közel legyenek a kijárathoz, telefonhoz, vagyis könnyű legyen segítséget kérni és menekülni.

Társadalmi lenullázódás

A pánikbeteg ember azt gondolja, hogy az általa megélt rettenet teljesen nyilvánvaló mások számára is, hiszen látják rajta, hogy remeg, izzad és fullad. Ugyan a kivülállók egy percig sem törődnek a tünetekkel, de a beteg úgy érzi, mintha elítélnék, lenéznék, leírnák, alkalmatlannak tartanák és lenulláznák. Ez viszont oda vezet, hogy szégyenében visszahúzódik, felszámolja a szociális kapcsolatait, nem megy el baráti összejövetelekre, vagy céges bulikra, elszigetelődik és önmaga teremt olyan helyzetet, hogy beteljesedjenek a saját negatív elvárásai.

A fenti felsorolás minden bizonnyal nem teljes, hiszen mindenki más ok miatt tartja elviselhetetlennek a pánikrohamokat. Ön szerint mi a legrosszabb ebben a betegségben, miért olyan elviselhetetlen?

További ajánlott olvasnivaló:
Pánikroham éjszaka
Pánikroham vagy szívinfarktus?
Mik a szorongásos roham tünetei?

Nagyon sokáig a hollywoodi sztárok megközelíthetetlen és elérhetetlen idolok voltak a hétköznapi ember számára. Csak a rivaldafényt, a csillogást és a mesés vagyont láthattuk az életükből. Mára azonban egyre többen ismerik fel közülük, hogy nyugodtan megmutathatják emberibb arcukat is, ezzel semmit nem veszítenek a fényükből. Sőt, az emberek talán még több tisztelettel és szeretettel veszik őket körül, hiszen közösséget tudnak velük vállalni, átérzik a problémájukat és hálásak, amiért egy kicsit ők is egyenrangúnak érezhetik magukat velük.

Egy másik, igen fontos hozadéka a celebek „coming-out“-jának az, hogy rádöbbentenek mineket arra, hogy senkit sem kímél a baj, senki sem lehet kivétel. Egy sztár éppúgy lehet mentális beteg, mint mi, vagy a szomszédunk. Ezt az állapotot pedig nem szégyelni vagy elleplezni kell, hanem elfogadni és minél szélesebb körben elfogadtatni. Ebben segítenek nekünk Hollywood üdvöskéi, amikor nyilvánosan felvállalják a problémáikat.

Most nézzük meg, 4 fiatal nő hogyan vall a gyermekvállalás időszakáról. Ők megtapasztalták, hogy a terhesség és a szülés nem mindig öröm és rózsaszín vattacukor, néha bizony a fiatal, tapasztalatlan anyukákat előveszi a depresszió és a szorongás is.

Gwyneth Paltrow

„2006-ban, amikor a fiam, Moses megszületett, azt vártam, hogy ugyanazt a földöntúli boldogságot fogom átélni, mint a lányom születése után. Ehelyett szembe kellett néznem életem legsötétebb és legfájdalmasabb időszakával. Most már utólag tudom, hogy az az 5 hónap a szülés utáni depresszió jegyében telt, ezért szeretnék minél többet megtudni a betegségről. Akkoriban egyszerűen csak nem értettem, mi a baj velem… Úgy éreztem, hogy az az ember nem én vagyok. Nagyon levertnek éreztem magam, nagyon pesszimistának.“

Brook Shields

„Először csak azt gondoltam, hogy amit érzek az kimerültség, de olyan pánik lett rajtam úrrá, amit sosem éreztem korábban. Rowan folyton csak sírt, és én elkezdtem rettegni a pillanattól, amikor Chris újra a kezembe adja a gyermekemet. Hányingert éreztem gyomortájt, olyan volt, mintha egy övvel szorították volna a mellkasom. A pánikot követő ideges nyugtalanság helyett, értéktelenségérzés tört rám. Alig mozogtam. Csak ültem az ágy szélén és lassú, vontatott, mély torokhangon sírtam. Nem csak érzékeny vagy sírós voltam, mint ahogy mondták. Ez valami teljesen más volt. Ez egy rémisztően más dimenzió szomorúsága volt. Úgy éreztem, sosem szabadulok belőle.“

Courteney Cox

„Nagyon kemény időszakon mentem keresztül. nem közvetlenül Coco megszületése után, hanem 6 hónappal később. Nem tudtam aludni. A szívem hevesen vert és nagyon lehangoltnak éreztem magam. Orvoshoz mentem és kiderült, hogy a hormonok kínoznak engem.“

Courteney elmondta még azt is, hogy gyakran megfordult a fejében, hogy öngyilkosságot követ el. Gondolatban többször lehajtott az autójával egy szikla tetejéről.

Amanda Peet

„Az eufória, amit éreztem a terhesség alatt egy pillanat alatt semmivé vált, amikor a második gyermekem megszületett. Az elégedettség helyett csak a kialvatlanságot éreztem.“

„Őszinte akarok lenni ebben a kérdésben, mivel úgy érzem, hogy még mindig nagyon sokan elítélik, ha egy nő a szülés után a boldogság helyett inkább zavart érez.“

Rajtuk kívül még Britney Spears és Angelina Jolie neve is felmerül a betegség kapcsán, de ők maguk sosem ismerték el, hogy gyermekük megszületése után depressziótól szenvedtek volna.

További ajánlott olvasnivaló:
12 depresszió csökkentő tipp anyukáknak I.
12 depresszió csökkentő tipp anyukáknak II.
Gyerekkel otthon depresszió nélkül

Ennek most jött el az ideje és végtelen boldog vagyok, hogy 700 jelentkező közül bekerült az elmedoktor.hu az első 50 blog közé az Egészség-életmód kategóriában!

Ugyan nem jutottunk tovább, de végtelen hálás vagyok Kékesi Zsuzsának, a Life&Style szerkesztőjének, a méltató szavakért:
“A pszichológiának sokféle vetülete van. A legtöbb pszichológia blog túl tudományos és kizárja a hozzá nem értő olvasókat. Az Elmedoktor blog erőssége, hogy nekünk, halandóknak segít a mindennapok értelmezésében, feldolgozásában, saját magunk megismerésében.”

Köszönöm az elismerést, és köszönöm, hogy résztvehettem a versenyben, egyúttal gratulálok a helyezetteknek!

Az előző bejegyzésemben azt írtam, hogy a szabadság és a magyar ember furcsa viszonyban áll egymással. Ugyanez igaz a nyaralás tekintetében is. Az emberek még a vakáció alatt is rohannak, idegeskednek, panaszkodnak, türelmetlenkednek és a végén kimerültebbek, mintha itthon dolgoztak volna. Be kell látni, hogy minden tervezgetés ellenére sem lehet csettintésre kilépni a mindennapok mókuskerekéből, és bizony egy-két hét szabi sem elég ahhoz, hogy kellőképpen belelassuljon az ember a pihenésbe. Ezen változtatni sajnos nem lehet, de meg lehet próbálni csökkenteni a stresszforrások számát, hogy amennyire csak lehet élvezetes legyen a családdal, barátokkal töltött idő!

Utazni élvezet

Aha… Annak, aki még nem utazott sehova. Különösen nem gyerekekkel. Mert aki már volt oly‘ bátor, hogy felpakolta a családját és lezötyögött a Balatonra, az tudja, hogy van olyan pont, ahol elszakad a cérna. De mégis mit lehet tenni, hogy az utazás túlélhető legyen és ne azon kelljen izgulni egész idő alatt, hogy vajon milyen lesz majd a hazafelé út?

A legfontosabb alaptétel, hogy az utazásra rá kell szánni az időt. Tévedés azt gondolni, hogy gyorsan lenyomjuk az utat, ripsz-ropsz ott is vagyunk, és akkor már mehetünk is úszni. Sajnos ez nem így működik. Előbb-utóbb mindenki ideges és nyűgös lesz a kocsiban. Az egyiknek pisilni kell, a másik éhes lesz, a harmadik meg el akar szívni egy szál cigit. Ilyen légkörben könnyebb ráordítani a gyerekre, hogy maradjon csendben, ne idegesítse a többieket, erre ő elkezd sírni és nyűgösködni, inkább haza akar menni. Ha eljutunk erre a pontra, akkor már nem is tűnik olyan jó ötletnek a nyaralás.

• A fenti kép elkerülése végett érdemes pihenőket, megállókat betervezni az utazásba. Ma már vannak olyan benzinkutak, parkok, leágazások, ahol van kis játszótér, ahol a gyerekek levezethetik a felesleges energiájukat. Fél óra játékkal töltött idő, egy óra csend a kocsiban.
• Az utat akár meg is lehet szakítani, és ott aludni valahol, meglátogatni egy ismerőst, barátot. Nem hajt a tatár, elvégre nyaralunk!
• A kocsiban töltött időre találjon ki játékot a gyereknek. Kapkodjon össze otthon néhány játékot és rakja őket egy dobozba, amit akkor ad oda a kicsinek, ha az már elkezd nyűgösködni.
• Ha van lehetőség videofilmet nézni, akkor a nagyobbaknak azt készítsen oda.
• Lehet közösen énekelni a kedvenc dalokat, azzal is telik az idő. Válalkozószelleműbbek barkochbázhatnak, vagy viccet mesélhetnek, esetleg szójátékkal múlathatják az időt.

A lényeg, hogy legyen valami terve arra, hogyan lehet elütni az időt a kocsiban. Ha nincs vita és veszekedés, akkor esetleg tényleg lehet élvezni az utazást. Pláne, ha az autópályamatricát is megvette előre!

A nyaralás nem verseny

Gyakran tapasztalom, hogy a nyaralás inkább hasonlít egy lóversenyhez, mint pihenéshez, mert ha már eljutott az ember drága pénzen idáig, akkor mindent meg kell nézni. Így a vakáció egy hete alatt vagy sorban állnak a jegyekért, vagy a múzeumokban baktatnak, csigalépcsőn araszolnak, esetleg fényképészkednek a nevezetességgel a háttérben. A nap végére persze már mindenkinek fáj a lába és a pokolba kívánja az egész utat.

A stressz elkerülésére a legjobb módszer, ha nem akar mindig mindent látni és mindig mindenhol részt venni. Csak oda menjen el, ami tényleg érdekli is! Higgye el, ebben az esetben is igaz a mondás, hogy a kevesebb, néha több!

Lehet követni a váltott napok módszerét. Ez azt jelenti, hogy minden páratlan nap a felnőttek napja, a párosak meg a gyerekeké. A felnőtt napokon lehet múzeumot nézni és kultúrprogramon részt venni, a gyereknapokon viszont csak olyan dolgot lehet csinálni, amit a gyerekek szeretnének. Ha nincs gyermeke, akkor minden második napon a pihenésé a főszerep.

A nyaralás alatt mindig teremtsen időt arra, hogy megismerkedjen a helyi szokásokkal, emberekkel. Üljön be egy helyi étterembe vacsorázni egyet, egy kávéházba meginni egy jó feketét, és közben nézegesse az embereket. Olvassa át az újságokat, egyszerűen élvezze, hogy ezt most mind megteheti, nem kell rohannia!

Ne a kamerának éljen!

Régebben a japán túristákat onnan lehetett felismerni, hogy a kamera keresője hozzánőtt a szemükhöz. Sajnos mostanában azt tapasztalom, hogy mi, magyarok is inkább videófelvételeket csinálunk ahelyett, hogy élveznénk a pillanatot. Persze, meg lehet otthon nézni majd újra, meg újra a felvételt, de valójában hányszor nézte meg az elmúlt 5 év nyaralásairól készült videóit? Kamerázás helyett inkább vegyen részt az eseményekben, örüljön a többiekkel, vésse a fejébe a pillanatot és élje át az események minden mozzanatát! Ha nem bízik a saját memóriájában, akkor csináljon néhány fényképet, amik segítenek előhívni az emlékeket, de ne töltsön minden percet a megfelelő fények, szögek és beállítások megtalálásával!

Azt hiszem, ha sikerül csak egy kis részét megfogadni annak, amit leírtam, akkor már sokat lehet javítani a nyaralás minőségén és csökkenteni az utazással járó stresszt. Ha Ön is megtapasztalta már milyen stresszes lehet egy nyaralás és vannak ötletei a túlélésre, kérem ossza meg velünk!

További ajánlott olvasnivaló:
Vakáció otthon
Fújja ki magából a stresszt!
Csökkentsük a stresszt és a szorongást gyógynövényekkel