Mindannyian tudjuk, hogy a terhesség folyamán az egyik legalapvetőbb változás a hormonrendszerben következik be. A megváltozott hormonális hatások majdnem minden szervet érintenek, így a központi idegrendszerre is hatással vannak. Ez azt jelenti, hogy az egyébként egészséges terhes nők gondolkodásában is lényeges változások állnak be. A gondolatokban és az érzelmekben megjelenő változások jellemzőek az egyes terhességi harmadokra (trimeszterekre).

Az első trimeszterben a nők elsősorban életviteli, egzisztenciális problémákkal találják szemben magukat. Rádöbbennek, hogy az életük már soha nem lesz a régi, hogy kiszakadnak az addig megszokott környezetükből, elvesztik a szabadságukat, függetlenségüket, anyagi lehetőségeik is szűkösebbek lesznek, az addig dédelgetett karrierjük megtorpan. Ezen gondolatok súlyosságát  csak fokozzák a reggeli rosszullétek és a fáradtság.

A második trimeszterben az anyák sokkal jobban érzik magukat, energikusak, tettrekészek lesznek. Elkezdik tervezgetni a babaszobát, megveszik az első ruhadarabokat, elkezdik kiépíteni a kapcsolatot a lassan növekvő babával. Ezzel párhuzamosan viszont megjelennek azok a gondolatok, hogy elég jó anyák lesznek-e, meg tudnak-e felelni a feladatnak, lesz-e elég türelmük a babához.

A harmadik trimeszterben a testi panaszok újra felerősödnek és ezek mellett megjelenik a szüléstől való félelem. Sokan rettegnek a fájdalomtől, a kiszolgáltatottságtól, el sem tudják képzelni, hogyan fognak viselkedni a szülés folyamán.

A fentiekből is látszik, hogy minden nőt megvisel lelkileg a várandósság és az ezzel járó érzelmi hullámzások. Vannak azonban olyanok, akiknél a terhességgel együttjáró hangulati változások, szorongások abnormális mértéket öltenek és náluk kialakul a betegség. Egyes vizsgálatok szerint a terhes nők 20%-át érinti valamilyen mentális probléma ebben az időszakban.

Sokszor beszéltünk már a szülés utáni (post partum) depresszióról, szorongásról és kényszerről, de ugyanezek a problémák a terhesség ideje alatt is jelentkezhetnek!

Terhesség alatti depresszió

A várandós nők 10-15%-át érinti a betegség, mely kimondható, ha legalább 2 hétig tapasztalható az anyánál lehangoltság, ingerlékenység, érdektelenség, bűnösség- vagy értéktelenségérzés, étvágytalanság, alvászavar vagy öngyilkossági gondolatok.

Különösen veszélyeztetettek azok a kismamák, akiknek a kórtörténetében szerepel már bármiféle depressziós epizód vagy valamelyik családtag érintett a betegségen, esetleg házastársával rossz viszonyt ápolnak és stresszes élethelyzetben vannak.

A terhesség alatti depresszió nem csak az anyát érint, hanem a babában is károkat okozhat. Előfordulhat koraszülés. fejlődésbeli visszamaradás, alacsony születési súly.

A terhesség alatti depresszió kezelésében elsődleges a pszichoterápia, de SSRI típusú hangulatjavítók is szóba jöhetnek.

Terhesség alatti szorongás

A terhes nők mintegy 6%-ánál jelentkező kórkép, melynek során a kismama indokolatlanul sokat aggodalmaskodik, állandóan valami rossz bekövetkeztétől tart, ingerlékeny, nyugtalan, képtelen egy helyben ülni, étvágytalanságra és alvászavarra panaszkodik.

A betegség kialakulására hajlamosabbak azok az anyukák, akiknek vagy akiknek a családjában már korábban volt szorongásos zavar vagy pajzsmirigy betegséggel kezeltek..

Kezelése egyértelműen pszichoterápiás, mivel a szorongásoldók komoly fejlődési rendellenességet okozhatnak.

Terhesség alatti kényszer

A betegség a várandósság alatt jelentkező kényszergondolatokban és kényszercselekedetekben nyilvánulhat meg.

A kényszergondolat általában váratlanul és ismétlődő jelleggel tör be az anya elméjébe. Ezek a rögeszmék többnyire a babára vonatkoznak, és annak valami károsodását vetítik elő, ilyen lehet az, hogy a kismama fél attól, hogy megüti magát, eszik valamit és ezzel koraszülést okozhat.

A kényszercselekedet ismétlődően, kényszerítő jelleggel jelentkező cselekvés, mely az anya szorongását hivatott csökkenteni. Ilyen lehet a fokozott tisztaságigény, cselekedetek ismételgetése, események számlálása, stb.

Nagyon gyakran az anya retteg attól, hogy gyermekével egyedül hagyják, vagy éberen őrködik, nehogy ártson gyermekének. Többnyire az anyukák tudják, hogy félelmeik irreálisak és bizarrak, de nem tudnak tenni ellenük semmit.

Kezelésükben mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiának van létjogosultsága.

A szülés rendkívüli lelki és fizikai terhet ró az anyukára, így a baba világrajöttét követő 2 órában fokozott figyelmet és törődést igényel minden nő. Bármilyen furcsán hangzik is, ebben a két órában az anya nem tekinthető beszámíthatónak sem jogi, sem pszichiátriai értelemben. Így lehetséges, hogy ha valaki otthon szüli meg a gyermekét, akkor a mentősök kötelesek beszállítani a kórházba még akkor is, ha egyébként van, aki vigyázzon az újdonsült anyukára. Ez az állapot azért veszélyes, mert sok nő ekkor bántalmazza gyermekét vagy próbál megszabadulni tőle. Nagyon fontos megérteni, hogy ez nem tudatos, átgondolt cselekedet, egyszerűen a kimerültség hatására olyan hirtelen és megalapozatlan döntéseket hoz az anya, amiket később maga is megbán, de akkor már nem lehet „visszacsinálni“.

A fentiekből is jól látszik, hogy a babavárás mennyire megviselheti az anyát. Természetesen nem mindenkinél és nem minden esetben jelentkeznek mentális panaszok, de nem árt tudni, hogy a várandósság legszebb időszakát is megmérgezheti a betegség.

Ahol még olvashat a témáról:

• Konzílium2.o
• ENT House Budapest Horváth Tamás fül -orr-gégész
• KindlerMedical - Demeter Irma szakgyógyszerész
• Mentők Blog Heinrich Károly sürgősségi ellátás
• Minden, ami pszihológia blog – Kindler Réka pszichológus
• MentaKözpont Perlaky Tamás ortopéd sebész, traumatológus

Az ókor kezdetén úgy gondolták, hogy az anyagi világot elsősorban szellemi erők irányítják, így a betegségek megjelenését az isteni akarat megnyílvánulásának tekintették.

Az ókori egyiptomiak, zsidók és kinaiak a különc viselkedésű embereket úgy kezelték, mint akiket szellem szállt meg. Amennyiben ez a szokatlan viselkedés az akkori vallási elveknek megfelelt, “szentekenek” tartották őket, és úgy vélték, hogy a jó szellem szállt beléjük.  Ha az illető viselkedése a korabeli társadalmi és vallási normáktól eltért, szinte minden esetben “megszállottként” tekintettek rájuk, akiben rossz szellem lakozik. Az ókor mintegy négyszáz éve alatt a görög és római tudósok munkásságának köszönhetően ezek az elvek háttérbe szorultak, és csak a középkori ördögűzések és boszorkányüldözések kapcsán kerültek ismét felszínre.

Az első tudós, aki az elmezavarok kialakulását tudományos módon közelítette meg Hippokratesz (Kr.e.460-370) volt, akit ma az orvostudomány atyjának tekintenek. Materialista felfogású volt, az élet irányítóközpontájnak az agyat tartotta. Véleménye szerint a normális életfunkciók négy testnedv – a vér (haima), nyál (phlegma), fekete (melankhole) és sárga epe (khole) – egyensúlyán alapulnak. Ő jelentette ki előszőr, hogy az epilepszia nem természet feletti “szent betegség”, hanem az agy betegsége. Az orvostudományban máig használatos a “morbus sacer” elnevezés, mely a betegség vélt isteni eredetére utal.

Nemcsak Hippokrates, Galenosz is úgy gondolta, hogy a 4 fő testnedv mennyiségi ingadozása kihat a viselkedésre és a személyiségre. Ha az elemek közti egyensúly felborul, akkor alakulnak ki az elmebetegségek. Az ún. humorális testnedv elképzelés alapján négy személyiségtípust különböztethetünk meg:

• A szangvinikus személyiség energikus, nem tud nyugton ülni, szeret a középpontban lenni, könnyen teremt kapcsolatot és bármikor kapható a társasági programokra.
• A melankólikus személyiség mindent elemez, rendszerez, mindennek meg akarja érteni a működését, gyakran befelé forduló, mélyen érző ember, aki nehezen osztja meg másokkal a problémáit.
• A kolerikus személyiség határozott, céltudatos, tudja, mint akar. Olykor az indulatai könnyen elragadják, ezért gyakran kerül összetűzésbe környezetével.
• A flegmatikus személyiség szinte minden helyzetben visszafogott, higgadt, legtöbbször egykedvű, akit nehezen lehet kihozni a sodrából.

Szinte biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk ismerősi körében lehet találni olyan embereket, akik megfelenek a fenti leírásnak, és talán magunkra is ráismertünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül pszichiátriai ellátásra van szükségünk, Hippokrates is többnyire csak fürdőt vagy diétát javasolt “betegei” részére. A hashajtás vagy az érvágás, mint kezelési mód, csak szélsőséges esetekben jött szóba.

További ajánlott olvasnivaló:
Őskori elmebaj
A pszichiátria rövid története

A fürdőzés csodatévő hatása már régóta ismert. A történészek szerint Kleopátra szamártejben, Báthorí Erzsébet pedig szűz lányok vérében mártózott meg, hogy szebb legyen. Nekünk persze nem kell ilyen szélsőségekre ragadtatni magunkat, ha szeretnénk egy kicsit lazítani, elég kinyitni a csapot és elővenni egy régi jó receptet.

Köztudott, hogy a forró fürdő elernyeszti a feszülő, megfáradt izmokat, a bőr erei kitágulnak, fokozódik bennük a keringés. Ilyenkor az ember könnyebbnek, lazábbnak érzi magát és a napi fáradtságot is könnyebben kipiheni. Ha fokozni szeretné a fürdőzés nyugtató vagy éppen élénkítő hatását, akkor érdemes egy kis gyógynövényt is szórni a vízbe. Felejthetetlen élményben lesz része!

Élénkítő fürdő

Hozzávalók:

• 1 liter víz
• 100 g szárított rozmaring
• 50 g szárított rózsaszirom
• 50 g szárított levendulavirág

Fazékban forralja fel a vizet és szórja bele a gyógynövényeket, majd 15 percig fedő alatt hagyja ázni. Az átszűrt főzetet öntse bele a fürdővízbe!

Mivel a főzetnek élénkítő hatása van, ezért ne közvetlenül lefekvés előtt alkalmazza!

Lazító fürdő

Hozzávalók:

• 2 liter víz
• 150 g szárított kamillavirág
• 50 g borsmentalevél
• 50 g apróra vágott kálmosgyökér

A vizet forralja fel, majd öntse a gyógynövényekre. 15 percnyi áztatás után szűrje át, a szűrő tartalmát pedig nyomkodja ki jó alaposan. A főzetet öntse a fürdővízbe!

Csak hogy könnyebb legyen megérteni miről is van szó, álljon itt egy megtörtént eset:

B. Tiborné (46 éves) könyvelőként dolgozik, férje 8 éve elhunyt. Mivel saját gyermeke nem született, ezért annak idején örökbe fogadtak egy kislányt, aki jelenleg 16 éves és édesanyjával szeretetteljes, bensőséges kapcsolatban él.

Az asszony 2 éve vette észre, hogy követik az utcán, megfigyelik. Nem sokkal később egy házaspár kereste meg telefonon és érdeklődött gyermeke felől, akit saját lányuknak véltek és fel akarták venni vele a kapcsolatot. Ő ezt elutasította, mivel nem volt számára szimpatikus a pár. Ezt követően a valódi szülők nem jelentkeztek többet, de különös események kezdődtek: névtelen telefonhívásokkal zaklatták őket, döglött madarakat dugdostak a bejárati ajtó rácsa mögé, éjszaka rendszeresen rázták a biztonsági rácsokat, bevilágítottak az ablakon, stb.

Egy nap lánya azzal ment haza a boltból, hogy az odafele vezető úton úgy érezte, hogy valaki követi. nem látta, hogy ki, de határozottan úgy érezte, hogy megfigyelik. Megpróbálta lerázni az illetőt, más úton ment hazafelé. Ehhez hasonló eset nagyon sokáig nem ismétlődött, de ennek ellenére félelem töltötte el és elkezdett hinni anyja történeteiben. Most Ő is úgy gondolja, hogy az eredeti szülei vissza akarják szerezni, ezért zaklatják őket, hátha megijednek.

A rendőrségen többször is jártak problémájukkal, de ők semmi gyanúsat nem találtak a lakás körül. Valószínűleg azért nem vették észre a zaklatás nyilvánvaló jeleit, mert ők is benne vannak, lefizették őket.

Saját biztonságuk érdekében mindent megtettek: otthonukban több napra elegendő élelmet halmoztak fel, az ajtóra több zárat felszereltettek, riasztót vásároltak, a lakásban csapdákat helyeztek el. Napközben titkos mobiltelefonon tartják a kapcsolatot, melynek számát senki sem ismeri rajtuk kívül.

A beszélgetés során mindeketten, egymástól függetlenül elmondják, hogy kapcsolatuk nagyon szoros, mindent megbeszélnek, csak egymásra számíthatnak. Már csak ők vannak egymásnak. A lány szeretne anyjával lakni ameddig csak lehet, nem tervezi, hogy más városba megy továbbtanulni.

A fenti történetből jól látszik, hogy a betegség az anyánál kezdődött, őt figyelték meg, követték, ő vette észre a gyanús jeleket a lakás körül. A lány eleinte fenntartásokkal kezelte anyja történeteit, de a későbbiekben maga is hasonló dolgokat tapasztalt, majd olyannyira azonosult az anyja nézeteivel, hogy már együtt tették meg az óvintézkedéseket.

Az indukált pszichózis lényege pont ez. Van egy ember, akinek a téveseszméit a másik vagy a többiek fenntartások nélkül átveszik és teljes mértékben azonosulnak vele. Általában az az ember, akitől indul a betegség személyiségében és viselkedésében is domináns a többiek felett. Azok, akik átveszik pedig önbizalomhiányosak, könnyen befolyásolhatóak, úgynevezett gyenge jellemek, akik behódolnak a domináns félnek és a konfliktusmentes együttélés érdekében elfogadják annak elképzeléseit.

A résztvevők sokszor egymással nagyon szoros kapcsolatban állnak, nem egyszer egy háztartáson belül élnek. A betegség tipikusan családtagok között alakul ki, jellemzően férj-feleség, szülő-gyerek közt.

A téveseszme szempontjából gyakoriak a megfigyeltetéses, paranoid és vallásos tartalmak. Ez utóbbira jó példa a 2 évvel ezelőtti eset, amikor egy várandós nő meghalt és egy 2 éves kislány majdnem éhenhalt, mert az apa Isten küldöttének tekintette magát és szigorú böjtnek vetette alá a családot. Ebben az esetben valószínűleg a férfi volt a beteg, a feleség meg az alárendelt fél, aki átvette férje téveseszméit.

A fenti példákból is látszik, hogy együttélő családtagok között alakul ki a betegség, így azok zárt közösséget képeznek, a külvilágtól, hozzátartozóiktól pedig elszigetelődnek. Előfordul, hogy a család nem is tud a valódi problémáról, hiszen velük nem osztják meg az érintettek a gondolataikat, vagy éppen őket tekintik ellenségnek, mivel segíteni akarnak nekik és megpróbálnak orvosi segítséget szerezni. A szomszédok ilyenkor többnyire csak azt látják, hogy lakótársaik különcök, nem nagyon állnak velük szóba, furcsa dolgaik vannak.

A pszichózisok között ez a forma nagyon ritkán fordul elő, de ha kialakul, akkor nagyon veszélyes tud lenni. Lehet, hogy évekig semmi baj nincs, de egyszer csak valamelyik félnek lehetnek erőszakos vagy átgondolatlan cselekedetei, amit tévhiedelme miatt  ő maga nem tart veszélyesnek, vagy éppen ellenkezőleg úgy érzi muszáj megtennie, hogy megvédje magukat. Ez utóbbira  példa annak a családnak az esete, akik az UFO-k eljövetelétől féltek és az apa a gyermekét az ágyneműtartóba zárta, hogy megvédje egy vélt támadástól. Nagyon kevésen múlott, hogy a gyerek nem fulladt meg a párnák és takrók között bezárva…

Ha hasonló dolgot tapasztal környezetében, akkor annyit tehet, hogy megpróbálja a családtagokkal felvenni a kapcsolatot, vagy jelzi tapasztalatait a háziorvosnak. Ő köteles kimenni és mentőt hívni, ha gyanús dolgot tapasztal. Azt is megteheti, hogy ha a helyzetet életveszélyesnek ítéli meg, akkor Ön személyesen értesíti a mentőket, Ők pedig a karhatalom segítségét vehetik igénybe, ha nem tudnak beavatkozni.

A legfontosabb minden esetben az odafigyelés. Figyeljünk oda a környezetünkben élőkre, kis törődéssel életeket menthetünk!

A Valeriána magyar neve macskagyökér. Nevét onnan kapta, hogy gyökerének főld feletti része átható, erős, vizelethez hasonló illatot áraszt, amitől a macskák izgalomba jönnek és odadörgölőznek vagy megeszik a növényt. De bármit tegyenek is, a dörgölőzés végére elkábulnak. Ez a jelenség hívta fel a figyelmet a valeriána nyugtató, altató hatására.

Mintegy 250 Valeriána faj létezik, ebből orvosi célokra a Valeriana officinalis (orvosi macskagyökér) használható fel. Jó tudni, hogy a növénynek a gyökere rendelkezik nyugtató hatással, tehát olyan készítményt érdemes megvenni, ami ezt a részt tartalmazza.

A gyökérrész valeriánsavat tartalmaz, mely az agyba bejutva megakadályozza a legfőbb gátló ingerületátvivő-anyag, a GABA (gamma-amino-vajsav) szintjének csökkenését. A cél elérése érdekében több irányból támad:

• fokozza a GABA felszabadulását az idegsejtekből,
• meggátolja a visszavételét
• gátolja a neurotranszmitter lebontását
• kötődik a GABA-A receptorhoz ezzel aktiválva azt
• illetve a macskagyökér-kivonat maga tartalmaz GABA-t.

A megemelkedett GABA-szint következménye, hogy fokozza a gátlást a központi idegrendszerben, ami nyugtató, altató hatásként jelentkezik. Különösen jól használható  enyhe vagy közepes alvászavarokban. Kifejezett előnye a szernek, hogy nem zavarja meg az alvásciklust, így másnap reggel a használója nem érzi magát tompának, kábának. Ezen kívül izomlazító, görcsoldó hatással is rendelkezik, ami szorongásos panaszok oldásában jótékony hatású.

Összegezve a fentieket: mindenkinek csak ajánlani lehetne a valeriánát, hiszen egy természetes altatószer, amitől másnap kipihentnek érzi magát az ember. Azonban van néhány veszély, ami miatt óvatosságra inteném Önöket.

1. Mindig érdemes elolvasni a kiszerelés dobozán található leírást. Mindig nézze meg, hogy mit tartalmaz a megvásárolandó szer, hiszen a növénynek több fajtája létezik és csak a gyökere tartalmazza a hatóanyagot, minden más felesleges bele.
2. Ezen kívül van olyan cég, amelyik a valeriána-kivonat mellé barbiturátot (penthobarbital) is kever a nagyobb hatékonyság kedvéért. Ennek az az alapja, hogy a két hatóanyag nagyon hasonlóan működik, így fokozzák egymás hatását. Ugynakkor ennek a kombinációnak megvan az a veszélye, hogy a barbituráthoz hozzá lehet szokni hosszabb távon.
3. A hatás nem azonnali, habár vannak olyanok, akik már egy két nap után érzik a nyugtató hatást, de általában ez csak hetek alatt szokott kialakulni.
4. A hatásos dózis sem egyértelmű, ebben érdemes a forgalmazó javaslatára támaszkodni, de ha soknak érzi csökkentsen nyugodtan az adagon. Ha viszont kevésnek, akkor csak az ajánlott szintig emelje, nehogy „túladagolja“ a szert.
5. Noha a valeriána természetes szernek minősül, de ennek is vannak mellékhatásai. Szédülés, fejfájás, emésztőrendszeri panaszok és meglepő módon álmatlanság is kialakulhat használata során.
6. Terheseknek és szoptatós anyáknak nem ajánlott, mivel biztonságosságáról nem áll elég bizonyíték rendelkezésünkre. Ha mégis szedni akarja, akkor gondolja végig, hogy a gyermek agyába is bekerül a hatóanyag és ott ugyanúgy hat, mint az Önében…
7. Más gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphet, hiszen ugyanarra az agyi hírvivőrendszerre hat. Altatók, nyugtatók hatását fokozhatja, illetve egyes antidepresszánsok nyugtató hatását erősítheti.

További ajánlott olvasnivaló:
Csökkentsük a stresszt és a szorongást gyógynövényekkel
7 körülmény, ami tönkreteheti éjszakai alvását
Egyen és aludjon jól!

• ENT House Budapest Horváth Tamás fül -orr-gégész
• Elmedoktor Veress Dóra pszichiáter
• KindlerMedical - Demeter Irma szakgyógyszerész
• Mentők Blog Heinrich Károly sürgősségi ellátás
• Minden, ami pszihológia blog – Kindler Réka pszichológus
• MentaKözpont Perlaky Tamás ortopéd sebész, traumatológus

Szeretettel várunk minden hozzászólást, megjegyzést! Ha érdekesnek tartják írásainkat ne habozzanak és osszák meg velünk gondolataikat!

Amennyiben bővebbet szeretnének tudni erről a kezdeményezésről látogassák meg honlapunkat: Konzílium 2.0

Ha az aktuális, friss hírekre kíváncsiak, akkor megtalálnak minket a Facebookon.

Ha Önnek is van egészségügyi témájú blogja és szeretne csatlakozni hozzánk, szeretettel várjuk jelentkezését!

Az antidepresszánsok használata rohamosan terjed világunkban. Hosszasan lehet vitatkozni, hogy miből adódik ez a tendencia. Minden bizonnyal nagyon nagy szerepe van benne a gyógyszercégektől jövő nyomásnak, de nem hiszem, hogy ez lenne az egyetlen ok. Hiszen hiába akar eladni egy gyógyszercég valamit, ha nincsen rá kereslet.  Napjainkban az emberek kimerültek, leterheltek, nem képesek feldolgozni a rájuk nehezedő stresszt, így örömmel kapnak minden olyan segítség után, amitől egy kicsit jobban érezhetik magukat.

Ne felejtsük el, hogy a gyógyszer úgy segít, hogy a betegnek nem igazán kell tennie semmit magáért, azon kívül, hogy rendszeresen szedi a tablettákat. Nem kell változtatnia az életmódján, nem kell a konfliktusait rendezni, nem kell rendszeresen terápiára járnia és még hosszasan lehetne sorolni. Ez egy nagyon kényelmes megoldás. De vajon mindenkinél hatékony?

Ez utóbbi kérdést szerette volna megválaszolni a Pennsylvania Egyetemen egy amerikai kutatócsoport, akik 800 depressziós beteget kértek fel, hogy vegyenek részt a kísérletekben. A tüneteik alapján pontokat kaptak és 3 (enyhe, közepes és súlyos depresszió) kategóriába sorolták őket, majd megkezdték a kezelésüket hangulatjavítóval vagy placebóval.

Az eredmények azt mutatták, hogy a komoly depresszióban szenvedőkön nagyon sokat segítettek a gyógyszerek, míg az enyhe vagy középsúlyos betegek állapotán nem sokat változtattak.

Ez az eredmény azért érdekes, mert egyértelművé teszi, hogy a hangulatjavítóknak van létjogosultságuk a komoly betegségek esetében. Ugyanakkor enyhébb panaszok megjelenésekor nagyobb a mozgástér, lehet pszichoterápiában vagy homeopáthiában gondolkozni.

Forrás:

Fournier JC et al. Antidepressant drug effects and depression severity: a patient-level meta-analysis. JAMA. 2010 Jan 6;303(1):47-53.

További ajánlott olvasnivaló:
Hangulatjavítók: SSRI
Gyógyszer nélkül a depresszió ellen
A legjobb stresszoldó a jóga és a meditáció

Ha memória karbantartásról van szó, akkor azonnal a keresztrejtvény jut az ember eszébe. És ez teljesen jól van így, hiszen ez egy remek módja annak, hogy fitten tartsa az agyát. Egy idő után viszont már ismétlődnek a meghatározások és azon kaphatja magát, hogy nem is gondolkozik a megoldáson, csak írja be a jó választ gépiesen.

Egy másik érv amellett, hogy más feladatokat is kipróbáljon, az a keresztrejtvényfejtés magányossága. Mindenkinek jót tesz egy kis társaság, közös nevetés vagy bosszankodás. Miért ne csinálhatná együtt valakivel játékosan ezt a fárasztó munkát?

Az alábbiakban leírt feladatok elsőre nagyon egyszerűnek tűnhetnek, de ha elkezdi csinálni őket, akkor hamar rájöhet, hogy bizony nem is olyan könnyűek. Fontos, hogy a sikertelenség ne vegye el a kedvét a folytatástól, a gyakorlás teszi mestert! Minden nappal jobb és jobb lesz, higgye el!

A kudarc elkerülése végett kezdjen egyszerűbb feladatokkal és legyen elnéző magával, ha valami nem sikerül. Ha mindezek ellenére sem tudja teljesíteni a kitűzött célt, akkor egyszerűsítsen a feladaton, majd ha már lesz rutinja, akkor játszhatja a nehezebb játékot. Nem szégyen az, ha csak a könnyebb feladatokat tudja megoldani, hiszen a cél a fokozatos javulás, nem az azonnali jó teljesítmény!

1. Vaktérkép

Már ez a kifejezés is sorban hozza elő az iskolai emlékeket: amikor a Csaplovicsnak meg kellett mutatni Magyaroroszág legmagasabb hegycsúcsát, és Ő… Ugye, Önnek is vannak ilyen emlékei?

Nos lehet, hogy elsőre nem repes az örömtől, hogy újra átélje ezeket az élményeket, de ennél jobb memóriafejlesztő gyakorlatot keresve sem lehet találni. Memorizálhatja Európa fővárosait, azokat a helyeket, ahol már járt, Magyarország megyeszékhelyeit, hegységeket, bármit, amihez kedve van.

Ehhez a játékhoz nem kell sok minden. Vegyen egy térképet, tegyen rá egy pauszpapírt vagy egy fóliát , húzza meg a kontúrokat, jelőlje be a főbb folyókat és már kezdheti is! Ha unja egyedül, keressen társat maga mellé, ketten sokkal élvezetesebb és még fogadhatnak is, ki talál el többet!

Ha idősebb, vagy kezdő még, akkor

• Rajzoljon pontosabb térképet magának, ahol könnyebben tud tájékozódni.
• Válasszon egyszerű bejelőlendő helyeket, mint pl. nagyvárosok, hegységek, országok…
• Legyen engedékenyebb magával, nem kell olyan pontosan eltalálnia a valódi elhelyezkedést, hagyhat nagyobb találati-sugarat.

Ha nagyon jól megy már a dolog és azt hiszi nincs hova fejlődni tovább, akkor fordítsa fejjel lefele a térképet!

2. Képfelismerő

Ehhez a feladathoz kell egy pakli kártya és két játékoskedvű ember.

Az egyik félnek meg kell jegyeznie pl. 3 kártyalapot, majd a másik kirak elé 5 lapot. Az előző játékosnak meg kell mondania, hogy a kirakott lapok között ott van-e az eredeti 3 lap valamelyike vagy mindegyike.

A résztvevő játékosok kora és képességei alapján lehet csökkenteni vagy növelni a megjegyzendő és kirakott elemek számát. Idősebbek kipróbálhatják sakkfigurákkal is, ebben az esetben kevesebb elemet kell megjegyezni. Haladók játszhatják papírlapokra írt szavakkal, a szavak közt lehetnek hasonló hangzású és kinézetűek is, ez nehezíti a feladatot.

3. Memóriakártya

Szerintem ezt a játokot mindenki ismeri: a kártyákon kép van és minden kártyából kettő van. Ez a kártyaféle megvásárolható a boltokban, de ha nem tud hozzájutni, akkor otthon is könnyűszerrel elkészítheti.

A feladat annyi, hogy képpel lefele kell kiraknia őket és egyszerre csak kettőt fordíthat fel. Akkor teheti el a kártyákat, ha két egyformát fordított fel. Cél: minél több kártyapárt összeszedni.

Ha nehezebben megy:

• kezdje kevesebb kártyával a játékot
• olyan témájú kártyacsomagot vegyen meg vagy készítsen házilag, ami érdekli és könnyebben meg tudja jegyezni. Ha a kutyákat szereti, akkor kutyák képeivel játssza a játékot, ne Magyarország műemlékeivel!

4. Süssön-főzzön emlékezetből

Vegyen egy jó receptet és próbálja megjegyezni az összetevőket, illetve hogy miből mennyi kell. Mondja el vagy írja le többször, hogy biztos rögzüljenek az adatok. Másnap pedig ki lehet próbálni, mire emlékszik!

5. Logó rajzolás

A játék lényege, hogy válasszon ki egy logót (közlekedési táblát, címert, nemzeti lobogót), tanulmányozza alaposan, figyelje meg a részleteket, majd próbálja fejből lerajzolni olyan pontosan, ahogy csak tudja. Fordítson külön figyelmet a színekre, formákra, ezek egymáshoz való viszonyára és elhelyezkedésére!

További ajánlott olvasnivaló:
Öregember nem vénember
Szellemileg hanyatló embereken sokat segít a napi rutin
Nagyi csak öregszik vagy ez lenne az Alzheimer?

Ki gondolta volna, hogy az ősembereknek is lehettek problémái? Bizony, ha a pszichiátriai betegségek első nyomait kutatjuk, egészen az őskorig kell visszautaznunk az időben. Méghozzá az őskori Svédország területére, ahol régészeti feltárások során egy 36 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ősember koponyáján olyan sérülést találtak, melyet feltehetően egy igen éles eszköz szemből okozott. Ami ebben a hírben igazán izgalmas, az nem az erőszak őskori jelenléte, hanem az, hogy a sérülést ellátták, és a beteg fel is épült.  Az őskori leleten minden kétséget kizáróan az első “orvosi” beavatkozás nyomait fedezték fel. A gyógyító célú koponyalékelés (tudományos nevén trepanáció) célja még ma sem ismert, ám a kutatók úgy vélik, az ősi skandinávok rohamokban jelentkező pszichiátriai betegségeket próbáltak ílymódon kezelni.

A pszichoaktív szerek alkalmazása sem csak korunk betegsége: a vadkender kultusza egészen az i.e. 3 évezredre vezethető vissza.  Kínai nyelvészeti kutatások feltárták, hogy a növény használatát rítusaik során a kőkori sámánok terjesztették el Ázsiában. A felfedezést több régészeti bizonyíték is alátámasztja.

A legrégebbi orvosi dokumentum, az “Eber papirusz”, az i.e. 1900-as évekből származik. Az ókori egyiptomi orvostudomány ismereteit tartalmazó tekercsen – több egyéb betegség mellett – szó esik a “súlyos reménytelenség” állapotáról , mely jellemzői megegyeznek a ma is ismert depresszió tüneteivel. A depresszió egyébként a Bibliában is meglelenik: Saul rosszkedvét csak Dávid hárfajátéka volt képes elűzni.

És ha már a Bibliánál tartunk: Dániel arról ír, hogy Nebukadnécár (Kr.e. 604-562), Babilónia királya, bikának vélte magát és négykézláb legelészett a mezőn. Lykaon, árkádiai király,  ezzel szemben farkasnak képzelte magát és bárányokat tépett szét. A jelenséget később másoknál is megfigyelték és lycantrophiának nevezték el. A mai tudományos magyarázat szerint a háttérben pszichotikus gondolkodászavar,  illetve a halántéklebeny aktivitási zavara áll, mely bizarr hallucinációkban nyílvánul meg.

1986-os publikációjában Weinberger eljátszadozott a gondolattal, hogy mik azok a betegségcsoportok (metabolikus, neurodegeneratív, stb), amik valószínűleg nem vezetnek a skizofrénia kialakulásához. Sok lehetőség kizárása után arra jutott, hogy a bajnak az idegrendszer fejlődése során kell kialakulnia. Elképzelése szerint „a skizofrénia nem egy konkrét esemény vagy betegség következménye, hanem a fejlődési folyamat egy olyan végkimenetele, amibe a népesség 0.5% belecsúszik“. Akkoriban még megmosolyogták ezt az elképzelést, de napjainkban, mintegy 20 évvel később már egyáltalán nem tűnik olyan lehetetlennek.

Az agy fejlődéséről tudni kell, hogy a terhesség első hónapjaiban 20 milliárd idegsejt keletkezik, amelyek elkezdenek vándorolni, csoportosulni, nyúlványokat küldeni egymás felé. A nyúlványok trilliós nagyságrendben alakítanak ki kapcsolatokat az idegsejtek között és ezeken keresztül megkezdik a kommunikációt. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetjük, hogy tudunk gondolkozni, beszélni, érzelmeket kifejezni és célirányosan mozogni. Ha ezek a hálózatok nem alakulnának ki, akkor semmivel sem lennénk többek az alacsonyabb rendű állatoktól, úgy is mondhatom, hogy ez a nagyfokú, ember számára már-már felfoghatatlan komplexitás tesz minket azzá, akik vagyunk.

De ennek a nagyfokú bonyolultságnak ára van. Bármilyen kis esemény megzavarhatja a folyamatokat és akkor kész a baj. Ezért lehetséges, hogy 200-ból 1 magzat agyában az idegsejtek nem úgy kapaszkodnak össze, mint a többiében és bizony nála megjelenhet a betegség.

Weinberger idegrendszer fejlődési modellje nem zárja ki a genetikai és környezeti tényezők jelenlétét. Hiszen ha valaki beteg géneket kap a szüleitől, akkor az agy fejlődése könnyebben félrecsúszhat. Vagy gondoljunk csak a terhesség alatti fertőzésekre, magzati oxigénhiányra, anyai alkoholizmusra, kell ennél nagyobb hatás, hogy az idegsejtek megzavarodjanak és elkerüljék egymást? Nem hiszem.

Az, hogy a skizofrénia kialakulására melyik elméletet fogadjuk el, csak rajtunk áll. Valószínűleg mindegyikben van némi igazság és egyik sem ad tökéletes és hiánytalan magyarázatot önmagában. Egy biztos, jelenleg a mentális betegségek kialakulása ellen tenni nem sokat tudunk, legfeljebb annyit, hogy vigyázunk magunkra és gyermekünkre amennyire csak lehet.

További ajánlott olvasnivaló:
Skizofrénia: genetika és környezet
Mikor és hogyan kezdődik a skizofrénia?