¨ P j u l c s Y ¨

Egy táska története és annak folyománya

2017-09-04T10:05:00.004+02:00

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol.

Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.

(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)

•••••

••••••

•••••••

májfévörit

2017-08-22T09:10:00.002+02:00

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni.

Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

S vele alszik a zümmögés...

2017-08-21T07:23:00.001+02:00

Élete a méhek körül forgott, beleszületett. Gyakran kísérte édesapját a kaptárakhoz, segített neki a pergetésben. Édesanyja reggelire mézes teát rakott az asztalra, iskolából hazajövet pedig már messziről érezte a mézeskocka ínycsiklandó illatát. Télen mézes tejjel a kezükben meséltek és nevetgéltek a kandalló előtt ülve, hálás szívvel gondolva a méheikre és várták a tavaszt, amikor újra munkához láthatnak.

Amikor egy sima vászondarab testet ölt, az hosszú folyamat, gyakran veszem a kezembe, forgatom, simogatom. Csoda hát, hogy mire egy baba elkészül, megszületik a története is?

Ennél a babánál minden a szoknya anyagával kezdődött...

és megfelelő anyag híján a csíkos lábszárvédő megvarrásával végződött. Mert alább nem adom!

Amikor úgy érzed, ebből nem lesz semmi

2017-08-18T08:52:00.000+02:00

Sok baba hever az asztalomon félkészen és van, amelyik csak dobálódik ide-oda, mert nem találom vele a közös hangot. Aztán egyszercsak jön az isteni sugallat és valami egészen különleges darab születik belőle és akárhányszor ránézek, arra gondolok, milyen sokáig tartott, hogy embert, akarom mondani babát faragjak belőle. Sorra végigveszem, hányszor vettem a kezembe, hányszor szerettem volna már arcot adni neki, ruhába bújtatni, elkészíteni a frizuráját, életet lehelni belé.

Az idő múlása, tudom, megszépít mindent. Ahogyan ezt a babát is.

Fiúsított lánybabák?

2017-08-18T08:43:00.002+02:00

Dehogyis!!! Szerintem maradtak a babák, amik voltak: kedvesen mosolygós lányok. Csupán egy kényelmesebb szerkóba bújtak, hogy a kora reggeli, Balaton parti horgászás után tudjanak versenyt futni a fiúkkal. Ettől ők még lányosak és bájosak.

Egyszerű báj

2017-08-17T11:45:00.001+02:00

Emlékszem, néhány hónapja, milyen félve készítettem el az első overálos babát. Mostanra kifejezetten örülök ennek a bátortalan tettemnek. Egy remek anyag például nagyon fel tud dobni egy egyébként egyszerű(nek tűnő) babát is. Néhány horgolt kiegészítő és meg is született az egyszerű, de bájos figura.

Vagányság

2017-08-16T17:10:00.001+02:00

Extravagáns baba, ami így önmagában nem mond semmit. Azonban ha hozzáteszem, hogy egy nagymamának készült, aki hasonló extravaganciával rendelkezik, akkor máris egészen másként tekintünk erre a babára. Igaz?

Ha tini lennék, azt mondanám: BFF

2017-07-25T11:42:00.000+02:00

Van egy barátom, végzetesen más,

És végzetesen mégis egy velem.

Én végigálmodom az álmait,

Ő végigéli az én életem.

Ő helyettem is él, szenved, szeret,

Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,

Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.

Én benne eltemetett vágyaim

Hazajáró lobogását látom.

De néha őt kísérti egy-egy álom:

Mennybe törő és földbe temetett,

Álom, amelynek folytatása

Csak bennem, az én lelkemben lehet.

Azt én nevelem, azt a gyökeret.

Titkos virágként világra hozom,

Nap felé fordítom a szirmait,

S égre festem egy halvány hajnalon.

Van egy barátom, végzetesen más,

És végzetesen mégis egy velem,

Barátságunkban épp ez a varázs.

Én benne élem égig magamat,

Ő bennem álmodja magát az égig.

Ha találkozunk egy más csillagon:

Szerepeinket talán kicserélik.

/Reményik Sándor: Egymás helyett/

Sosem volt barátom. Haverok, együtt lógások is alig. Sokféle kapcsolat volt az életemben, amit mondhatnék akár barátságnak is, de egyik sem volt az a hosszantűrő és kitartó. Szerettem és odaadó volt mindahányban, de elmúlt nyomtalanul mind. Jó volt ez így nekem, sosem gondoltam arra, hogy hiányozna, hogy több lenne az életem, ha lenne valaki mellettem, akivel tudok együtt sírni, együtt nevetni, aki befejezi helyettem a mondataimat és elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Mondom, nem éreztem tátongó űrt a nem létező barátom miatt, de most, életem derekán, néhány nappal a 42. születésnapom előtt elmondhatom, hogy az Úr gondoskodott arról, hogy megtudjam, milyen érzés, ha van valaki, akire számíthatok mindenben és aki nem a Férjem.

Néhány éve van egy barátom, aki erőt ad, bátorít, támogat, kipofoz, lelkesít. Aki velem kuksol a gödör mélyén, de aki képes velem bepisilésig is röhögni a semmin. Sosincs időnk leülni meginni egy kávét, ebédelni is ritkán tudunk együtt, még bulizni sem voltunk együtt sehol, a közös családi nyaralást is csak tervezgetni tudjuk évek óta. A munka, a közösen bérelt műhely azonban összekovácsolt bennünket és létrehozott egy szoros köteléket, amiről már elmondhatom: igaz barátság.

És nem múlik el nap, hogy én ezért ne adnék hálát!

Na meg varrok a barátomnak is egy kalandortáskát, mert tudom, hogy vágyik rá:)

A szuperhősök korát éljük

2017-07-24T08:13:00.001+02:00

Ez a baba is egy tipikus szuperhős.

Szerényen, mindenféle felhajtás nélkül, észrevétlenül teszi a dolgát: mosolyt csal az arcokra, vidámságot csempészik a szomorú arcokra. Szuperhős ruhájába akkor bújik, ha már olyan szomorúnak és kétségbeejtőnek látja a helyzetet, hogy csakis a szuperereje segíthet...

...a hétköznapokon azonban igyekszik megőrizni inkognitóját, szuperruháját szögre akasztja és ugyanúgy teszi a dolgát, csak már jelmez nélkül. Ilyenkor senki nem is sejti róla, milyen erő lakozik benne. Csak én, aki felruháztam ezzel a tulajdonsággal.
Meg most már te is... Ugye tudsz titkot tartani?

Egy igazán erős szuperhős

2017-07-20T21:42:00.000+02:00

Mai emancipált világunkban kizárt dolog, hogy csak a férfiak lehessenek szuperhősök és a világ megmentői. Ez a jog megadatott a hölgyeknek, lányoknak, asszonyoknak is. De még az egészen apró, icipici, kislányoknak is, akiknek szuperereje az élni akarásban és a szeretetben rejlik. Zsóka egy éppen ilyen kis szuperhős. Sőt! Csúcsszuperhős!

Borit már akkor a szívembe zártam, amikor még csak tanított engem. Már akkor tudtam, hogy egy okos és energikus ember, azt, hogy még végtelenül önzetlen és hatalmas szíve is van, azt csak később tudtam meg róla. Például amikor elkezdte írni a Menthai blogot vagy amikor már masszírozással egybekötött "lélekápolásra" kezdtem el járni hozzá. Csak egy ilyen csodanőnek juthat eszébe, hogy PjulcsY-babát ajándékozzon egy másik csodanőnek.

Rajta keresztül ismertem meg Zsóka történetét, aki számomra egy igazi, hús-vér hős. Neki nem kellett pókcsípés vagy batmobil vagy miegyéb, ő magától, magából vált szuperhőssé. Ilyen különleges képessége csak kevés embernek van.

Igen az esőre

2017-06-19T12:52:00.000+02:00

Messziről néztük a történéseket és a könnyeinket törölgettük. Ahogy bevonultak a boldogságkapu elé, dacolva a borongós idővel és a vizes fűvel, hiszen alig néhány perce még szakadt az eső. Ők azonban kitartottak és képesek lettek volna bőrig ázva is ott, a tisztáson a virágok alatt kimondani azt, amiért jöttek. De a néhány elmormolt ima segíthetett, mert mire férj és feleség lettek, ezer ágra kisütött a Nap, mintegy megkoronázva azt a két igent.

Mi meg, mondom, ott álltunk Borival, távol a násznéptől, könnyektől átázott papírzsepikkel a kezünkben.

Ezekben a könnyekben benne volt minden.

Benne volt Judit és Bence, a kitartásuk, a szerelmük, a boldogságuk.

Benne volt az érzés, hogy ők kicsivel többek nekünk, mint mások.

Benne volt a mi esküvőink nosztalgiája.

Benne volt az első, igazán közös munka felett érzett örömünk.

Benne voltak az elmúlt napok éjszakái, a fáradtságunk, a kimerültségünk.

Benne volt az alkotás öröme, hogy megint alkottunk valamit, ami szép és jó és örömöt adó.

Benne voltunk mi, a két velejéig megrögzött romantikus.

Drága Bence és Judit! Kívánunk nektek sok-sok boldog évet, együtt megöregedve!

(És azt is, hogy még néhányszor készíthessek nektek PjulcsY-babát😉)

Címlapsztori

2017-05-25T09:07:00.001+02:00

Lássuk be, reklámfilmben szerepelni nem akármi! Egy sztárkarrier kezdete.

Ez a kis csuparózsaszín balerina pedig megtette az első lépést a világot jelentő deszkákon.

Babavárás

2017-05-23T08:17:00.000+02:00

Egy percig nem volt kérdés, hogy Panni és Nóra után, Zitának is lesz egy babája. Csak várnia kellett, elég sokat. Várakozás közben sem tétlenkedett, mély kis búgó hangján gyakran megkérdezte, mikor lesz készen. Egy napon még a suli előtt is várt rám, hogy odaadja a rajzát, amiben lerajzolta, hogyan képzeli el a babáját.

Amikor pedig a hosszú várakozás után végre kézbe vehette, akkor én kaptam ajándékot. Magamat láttam, kicsiben. Simogatta a babát, becézgette és egyszercsak kibuggyantak a könnyei...

Olyan élmény volt, ez a meghatottság egy négy évestől, amit elmondani sem lehet. Érezni, látni kell és főleg megtapasztalni. Ott, egy pillanatra, nekünk megszűnt az iskola, a zaj, a diákok, csak Zita volt és a babája... egy csodapillanat. Sosem szeretném elfelejteni, sőt újra és újra átélni vágyom.

Új figurák a láthatáron

2017-05-19T12:19:00.003+02:00

Gyakran kérdezik tőlem, lehet-e a MANIKA kislányoknak is levehető ruhát kérni. Most már azt válaszolom, hogy nem, mert néhány balul sikerült próbálkozás után rájöttem, hogy ilyen kicsi méretben ez szinte lehetetlen.

Az igény azonban továbbra is fennáll és ez az igény hívta életre ezt a fajta babát. Csak kicsit tér el az eredeti MANIKA figuráktól, mégis egészen más karakter. Ruhái levehetőek, kivéve a sapkáját. A képeken most a prototípus látható, amivel azóta már egy kicsi lány alszik éjszakánként.

A nevét még keresem, de majd megtalálom.

Vörös hajú, szemüveges

2017-04-12T15:12:00.003+02:00

Meg van az a Szűcs Judit szám, amiben a srác vörös hajú, szemüveges és szombatonként Travoltának érzi magát? Igen? Na, ennek a babának ahhoz semmi köze:))

Hacsak nem annyi, hogy az ő haja is vörös, a ruhája pedig szemüveges. Nagyon szemüveges. S ehhez a vagánysághoz és a hozzám képest szokatlan színekhez mégiscsak sikerült egy kis romantikát odabiggyesztenem. Mert a romantika az fontos, az kell. Egyetértünk?

A vörös hajú, szemüveges megvásárolható online a Piactéren vagy személyesen a Paloma-Room2 bemutató termében.

Apró szegletek

2017-04-08T21:21:00.000+02:00

Nem szeretem a lakást, amiben élünk. Jó ideje így van ez, s mostanában nem is igazán foglalkozom vele, semmilyen téren. Mégis, amikor külső nyomásnak engedve készül némi dekoráció, akkor kicsit újra megbarátkozom vele.

S most már egy kis húsvéti hangulat is akad a lakásban. Feltéve, ha a macskánk meg nem eszi a dekorációt😏

Hercegnő újratöltve

2017-04-07T09:32:00.003+02:00

Van valaki, aki beleszeretett egy régebbi hercegnő babámba és olyan, de olyan türelmesen várt, hogy nem lehetek elég hálás érte.

Katica

2017-04-03T22:24:00.005+02:00

A katicás babát még novemberben kérték januárra és khm... márciusban lett kész. Ennyit a határidőkről, s talán ez megmagyarázza, miért is nem vállalok megrendeléseket. A türelemért s megértésért végtelen nagy hálám Nikoláé és a kis Katáé!!!

Nikola annyit kért, hogy születendő kislányának olyan babája legyen, aminek barna, oldalra fonott haja van és legyen rajta valami katicás. Hogy hogyan, mi módon, azt teljesen rám bízta. Nem tudtam kibújni a bőrömből, képtelen voltam... hogy is mondjam csak... hagyományos katicás babát alkotni. Az anyag kiválasztása nem volt egyszerű, de miután négy melléfogás után egy régi anyagomhoz nyúltam vissza, már ment minden, mint a karikacsapás és összeállt a terv a fejemben. S ahogy az az én alkotói folyamatomban lenni szokott, szép sorban jöttek a korszakalkotó ötletek, mint például a katicás táska vagy a csápos sapka.

A végeredmény pedig egy ízig-vérig katicás, de cseppet sem hagyományos katica-baba. A kis Katicának :)

Állatsereglet

2017-03-18T16:48:00.002+01:00

Vannak köztük ismerős arcok, de született néhány újdonság is. Valamennyire azonban mindegyik LOOM figura megújult, még ha elsőre nem is szembetűnő a változás.
Egy részük megtalálható a Palomában vagy az online Piactéren.

Az állatkert friss lakói

A régi arcok

És akit első blikkre még én sem annyira ismerek fel😌

Nagyot a kicsiknek is

2017-03-18T16:41:00.001+01:00

Gyakran előfordul, hogy nagy babát keresnek olyan kislányoknak, akik már kinőttek az újszülött korból, de a gyapjú hajú babákhoz még kicsik. Most nekik kedveztem néhány gyapjúfilc hajú babával. Nem olyan részletgazdagok, mint a hajas társaik, hogy azért biztonságos legyen. Azért még így is szerethetők.

Egy közülük még a PiciPiacon gazdára talált, de a másik kettő elérhető a Palomában vagy az online Piactéren.

Aki már gazdára talált és azóta már pótruhát is kapott.

Barna hajjal, visszafogott szinekben.

Világosbarna hajjal, még visszafogottabb színekben.

Kedves lányok

2017-03-18T16:30:00.001+01:00

Kénytelen vagyok ömlesztve helyet adni a babáknak, pedig külön-külön is mindegyik megérdemelne egy-egy posztot. De az a fránya idő és a több szálon futó életem... Ehh!

Kesergésnek azonban nincs helye, az élet zajlik élvezzük és örüljünk a napsütésnek.

A babákat élőben is meg tudjátok nézni a Palomában, de megtaláljátok az online Piactéren is.

Az okostojásnak tűnő, de cseppet sem az, vörös.

A mindig fázós, hideglábú barna.

Az elegáns, kissé beképzelt barna.

A kedves és rendmániás szőke.

Tavaszi PiciPiac

2017-03-13T11:43:00.001+01:00

Remek hangulatban telt az idei első PiciPiacom, köszönhetően a családomnak, a remek asztalszomszédomnak, de főleg a nézelődőknek, vásárlóknak.

Csudajó ilyenkor a gyerekek reakciója. Van, ki csak ámuldozik, olyan is, aki csak gyönyörködik, a pici babák kedvesen visszamosolyognak a babáimra, de olyan is akad, akinek határozott véleménye van és vissza-visszatér az asztalomhoz, hogy aztán a nagyi beadhassa a derekát.

Szeretek az édesanyákkal is beszélgetni és nem feltétlenül csak a babáimról. Van, hogy "gyereket nevelünk", sztorizgatunk és jó, hogy sok esetben egyet értünk. Képes vagyok ilyenkor nosztalgikus hangulatba kerülni, visszaidézni még a születések pillanatait is.

A legjobban mégis az édesapák elismerésének tudok örülni. A mosolyuk, a heves bólogatásuk "mindent visz". A szombati piac legviccesebb megállapítása a PUPA babáimra: olyan 16:9-es fejük van.

Az első vásárlóm egy kékszemű kis energiabomba volt ♥

Kulisszatitok: fáradt, karikás szemek és egy telepakolt autó ☺

A PiciPiac mindig így indul...

Szélike kisasszony

2017-03-05T18:18:00.001+01:00

Hogy Szélikéről még szót nem ejtettem, hát erősen szégyellem.

Pedig régóta türelmesen várja sorát, most is csak valami kósza sugallat röpítette felém szíve fájdalmát.

Kis koronájával, bársony szalagjával díszített overálja elfedi szerénységét, ezért is bújhatott el olyan jól a Paloma egyik kis sarkában.

Megtalálod a Piactéren vagy megnézheted élőben a ROOM2-ben.

Jön a tavasz, mindenki társra vágyik

2017-02-21T18:01:00.004+01:00

Professzor úr is magányosan üldögélt a polc egyik félreeső sarkában. Jól érezte magát kedvenc könyvei társaságában, szeretett olvasni. Sosem gondolta volna, hogy eljön az az idő, amikor már nem köti le a felhőbodrok széles spektrumú skálájának elemzése vagy a fűszálak, a szél felhajtóereje következtében létrejött hajlásszögének kutatása. De ahogy kezdett múlni a téli szürkeség és néha-néha előbukkant a vastag felhőréteg mögül a tavaszi napsugár, egyre csak azon kapta magát, hogy el-elrévedezik, tekintete belevész a semmibe. Ürességet érzett úgy szív tájékon. Megunta a magányt, társra vágyott. Szerette volna megosztani valakivel az előző napról ottfelejtett kávét, kézen fogva körbecsoszogni az íróasztalt az írógép és a ceruzatartó között és közben a porcicákat számolgatni a sarokban. Vágyott valakire, akit nagyon szerethet...

Hideg az idő

2017-02-01T16:12:00.000+01:00

Ebben a cudar, először jeges, aztán latyakos időben elkél a meleg holmi. Ha meg bunda az a holmi, szigorúan műszőrőből az állatok védelme miatt, akkor az egyenesen főnyeremény!

Ilyenkor szoknyába bújni sem érdemes, vegyünk inkább nadrágot!

Így, meleg holmikba bújva, a kályha mellett kucorogva, forró teát kortyolgatva, könnyebb álmodozni a napsütésről és elhisszük, nemsokára hallhatjuk a tavaszi madárcsicsergést.

Elma is jól felöltözött és elsétált a Palomába, de a Piacteret sem hagyta ki.