Az amerikai HBO-n lesz látható a Game change című film márciusban. A 2008-as amerikai elnökválasztásról szól, a republikánus oldalról, amikor McCain felveszi Sarah Palin-t maga mellé, hogy legyen a jövendőbeli alelnök. Mindannyian tudjuk, hogyan sült ez el, gyakorlatilag Palin egymaga elintézte, hogy McCain ne legyen elnök.

A film írója Danny Strong, aki úgy látszik specializálja magát az amerikai politikai filmekre, hiszen 2008-ban már írt egyet Recount (Újraszámlálás) címmel, ami a hírhedt floridai újraszámlálás körülményeiről szól. Emmy jelölést kapott, és megnyerte az amerikai írók díját. Akkor az még adaptáció volt, ez most eredeti forgatókönyv.

Amióta az eszemet tudom sportmániás ember vagyok. Jobban mondva sportnéző. Az egész család az, így könnyű volt ezt magamba szívni. Első sportcsapatom, akiknek még ma is szurkolok, a kanadai hoki válogatott volt a rendszerváltás idején. A politikai rendszerváltás magával hozott egy csomó sportosat is, hiszen a Szovjetunió felbomlott, így a sportnak is változnia kellett. A hokira különösen hatott a dolog hiszen a szovjet válogatott jelentős szerepet játszott a sportág történelmében.

Az évek alatt jó pár örömben, szenvedésben és bánatban volt részem a sport révén. Szerintem mindenki megfordul ezeken a helyeken az életében, gondoltam leírom ezt a néhány tanácsot, mire is érdemes felkészülni ha sportszurkolóságra adnád a fejed.

1. Nem a ruha teszi a szurkolót

Főleg csapatsportoknál nagy divat az, hogy a fanatikus szurkolók képesek magukat felöltöztetni a kedvenc csapatuk színeibe, mezébe. Ez mind szép és jó, de ezzel még nem leszel nagyobb szurkolója a klubodnak, nem tesz ez speciális szurkolóvá. Ezért, ha nincs mezed, vagy sálad ne bánkódj, nem ettől leszel szurkoló, és ne is hagyd, hogy a többiek bebeszéljék az ellenkezőt neked. Ha mindenképpen vágysz mezre, vagy sapkára vedd meg, de ezzel nem leszel jobb szurkoló.

Nekem is van több mezem és sapkám, nem is egy csapathoz, de nem érzem magam szurkolóbbnak másnál.

2. Felejtsd el a babonákat

A babona az ostoba emberek önigazolása (igen, ez még a Packers vezetőedzőjére, Mike McCarthy-ra is igaz, aki félidőnként cseréli a színes tollait). Én is voltam így, hogy bizonyos dolgokat nem csináltam, vagy éppen megcsináltam, mert abban hittem, hogy ez rossz a csapatnak (pl. nem mezben néztem a meccset, mert volt pár kellemetlen élményem). Ez badarság, a csapatod, sportolód teljesítménye nem attól függ, hogy egy ember pár ezer kilométer távolságra mit csinál a verseny idején. Felejtsd el, de komolyan.

3. Ez a Te csapatod, állj ki mellette

Nem, ezt nem úgy értem, hogy ne legyen csak egy kedvenced, mondjuk sportáganként. Engem nem zavar, hogy miközben a Manchester City-nek szurkolsz, a Norwich csapatát is követed. Bár valószínű én és Stephen Fry biztos fura szemmel néznénk rád.

A lényeg, hogy ha már választottál egy csapatot, bármilyen ok miatt, akkor azt kövesd jóban rosszban (nem a házasság jut eszembe, de erről majd máskor), ne csak akkor, amikor éppen jól megy nekik, hanem akkor is, ha már véletlenül sorban veszítettek két mérkőzést. A csalódottságot nehéz elviselni ez tény, de mindig jöhetnek jobb napok.

Életem első Packers mérkőzése egy Bears-Packers meccs volt, az ősi rivális ellen. Hajnali 2-kor kezdődött a meccs, és vesztettünk. Csalódottságot nem éreztem, a helyét átvette az az érzés, hogy a csapat mindent megtett a sikerért (tényleg egy dobáson múlott a dolog), és nagyon szimpatikus csapat benyomását keltette a Packers.

4. Ne ugorj be mindennek amit a média mond

A média bármely formája az embert befolyásoló gépezet. Ezt nyugodtan kijelenthetjük. Főleg a bulvárlapok képesek bármit mondani, és kedvezően tálalni, ha az segít nekik eladni több lapot.

Ha tudod, hogy a csapatod a következő mérkőzésen esélyesebb, mint a másik, nem biztos, hogy érdemes beugrani annak a tömérdek cikknek, ami azt mondja, hogy az ellenfél az igazán esélyes. Én vasárnap után, egy napig képes voltam beijedni, hogy a Giants a fő esélyes a Packers ellen. Aztán persze észhez tértem.

A bulvárlapok szintén képesek az igazolása időszakban megbolondítani az ember fejét. Sztárjátékosok jönnek-mennek, játékosok nyilatkoznak, ezeket pedig hajlamosak elferdíteni az újságírók, pardon firkászok. A nyugtató dolog, hogy pár év után az ember képes olvasni a sorok között, és ismeri a saját csapatát annyira, hogy könnyebben felismerje mi az igaz, és mi nem.

5. Ne a szurkolóság irányítsa az életed

Bármennyire is szeretjük a csapatainkat és kedvenc sportolóinkat, de ezek a dolgok nem irányíthatják az életünket. Ne felejtsük el, hogy a sportesemények (mint az életben sok más dolog) felett nincsen befolyásunk. Nem hagyhatjuk, hogy egy-egy vereség lerombolja a kedvünket, befolyásolja a hangulatunkat.

Régebben voltam úgy, hogy egy rossz eredmény teljesen letarolt, valamikor még sírtam is. Pár év óta nem teszem, mert beláttam, hogy kicsit nevetséges az amit csinálok. Különben sem tudjuk mit hoz a következő hét.

5+1. Szurkolói viselkedés

Ne felejtsd el, más csapatok szurkolói rajtad keresztül ítélhetik meg a csapatod rajongótáborát, így nem csak magad miatt, de a csapatod miatt is érdemes normálisan viselkedni. Vonatkozik ez természetesen a sporteseményekre, és az internetes térre is. Nem érdemes beugrani mások provokációinak sem, sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat.

Aki szereti a Rocky-t és a Túl a csúcson című filmeket, azoknak a Real Steel is kellemes kikapcsolódás lesz.

Charlie Kenton (Hugh Jackman) egykori bokszoló, robotbokszból keresi a kenyerét. A közeljövőben ugyanis, már nem hús-vér emberek bokszolnak, hanem robotok, amiket az emberek irányítanak a ringen kívülről. Az emberi boksznak már leáldozott, nem volt benne elég pénz, a közönség többet akart.

Segítője Bailey (Evangeline Lilly), aki apja egykori boksztermét tartja fent Charlie számára, és segít neki megreparálni a robotokat, vagy hasznosítani, ami megmaradt belőlük.

Kenton éppen elveszítette – egy bikával szemben – a legújabb robotját, amikor még az exbarátnője is meghalt, aki egy 11 éves fiút hagyott maga után. Apropó bikaviadal, nekem ez a része nem tetszett, nem túlzottan vagyok oda a bikaviadalokért, én törvényileg tiltanám az ilyesmit.

Szóval Kenton és a fia, Max (Dakota Goyo). Természetesen lemond róla, mit várhatnánk egy eléggé egoistának tűnő emberről, aki csak a robotjainak tud élni. Az elhunyt nővére és gazdag férje gondozásába kerül a srác, a gond csak az, hogy nekik már van tervük az elkövetkezendő hetekre, így a férj nem kevés pénz fejében lepasszolja Max-et az igazi apucinak a nyárra. Természetesen a kis srác robot őrült, így nem lehet lebeszélni róla, hogy az apjával menjen a bokszmeccsekre.

A Real Steel kellemes meglepetés volt, mert a rövid előzetesekből csak az derült ki nekem, hogy a Transformers őrületet akarja meglovagolni, de ez a film annál jóval több. A film megfelelően hosszú, míg megismerjük a szereplőket, és a hátterüket.

Mindenki szerethető karaktereket akar, ezeket meg is kapjuk. A film remekül ötvözi a látványos, de nem túlzó, robotbokszos jeleneteket és az apa és fia között kialakuló kapcsolatot. Azt is láthatjuk, hogy 15-20 év múlva sem biztos, hogy lesznek repülő autók, de lesznek üveg mobiltelefonok – a mai iphone és Samsung ahhoz képest egy műanyag vacaknak tűnik – és GPS cuccok.

Soha nem úgy képzeltem el az emberiség jövőjét, hogy mindenhol futurisztikus ketyerék és járművek vannak, hiszen a jövőben sem lesz ez mindenki számára elérhető. Így talán kicsit hihetőbb is a film, hogy Kenton egy ócskának tűnő lakókocsi/kamion kombóval járja a vidéket, ami szintén Stallone, Túl a csúcson filmjét juttatta eszembe.

Megjegyzés: amint az előzetesből hallható, nem érdemes a szinkronos verzióra pazarolni a két órát, mert ez bizony szörnyű. Eredeti előzetes

Az emberi magatartás talán még rosszabbodik is, amint azt láthatjuk az „állatkert”-i jelenetből, ahol egy elkerítetlen részben harcolnak egymással a robotok, miközben az emberek körülütök ordibálnak teli torokból, már-már állatian viselkedve, és eltöprengünk a jelenet alatt, ha nem a bokszmeccsel lennénk elfoglalva, hogy az állatkert kifejezésen nem-e az emberi fajt értették a hely készítői.

A vizuális dolgok mellett érdemes megemlíteni a zenét is. Hiába Danny Elfman a zeneszerző, a film inkább Eminem, 50 Cent és a hasonló előadók műveiből táplálkozik, és nem kis meglepetésre tökéletesen illik is ez a film világába. A nyitójelenet bár stílusilag más, de az All of My Days hangulatilag tökéletes.

A film amellett, hogy már ismert elemekből építkezik, remekül illeszti össze ezeket az elemeket, bárt egyesek gondolom így is túl klisésnek találják majd. Nekem tetszett, és jó kikapcsolódás volt.

Magyar mozik valószínűleg nem fogják adni ezt a filmet, mégis írok róla, mert szerintem érdekes film lesz és nem csak a témája miatt. A Return egy női katonáról szól, aki hazatér a családjához a bevetéséből, de nehezen tud visszailleszkedni a civil életbe.

Érdekessége, hogy a főszereplőt Linda Cardellini alakítja, akit én eddig inkább könnyebb filmekben láttam (na meg persze a Freaks & Geeks-ben). Nem éppen az a színésznő, akit egy ilyen témájú filmben várnánk, de az előzetes vélemények szerint nagyot alakított, amin én őszintén szólva nem csodálkozok. Ideje volt, hogy legyen egy kiugró szerepe.

A filmet Liza Johnson első filmes írta és rendezte is, korábban írt és rendezett is, de csak rövid filmeket. Cardellini mellett Michael Shannon és John Slattery lesznek a főszereplők.

Reggel az ágyban ébredés után egész jó gondolatok juthatnak eszébe az embernek. Miért van az, hogy új évet ünneplünk, de a hét ugyan úgy folytatódik? (azt ne is kérdezzétek, hogyan sikerült váltakozóra a versszakok sorainak száma)

Új év?

Kajálunk,
Piálunk,
Berúgunk.

Ünnepeljük az Új Évet,
de akkor miért
folytatjuk a
régi hetet?

Fogadkozunk, hogy
lefogyunk, tanulunk
szerelmet vallunk.

Aztán pofára esünk,
ha nem sikerül valami,
pedig csak még egy napig
kellett volna csinálni.

Most tedd meg
amit szeretnél,
ne várd meg a holnapot.

Egy életed van,
és egy napod.
Sosem tudod, hogy
mit hoz majd a holnapod.

Evenich Norbert, 2011. december 31.

Mostanában egy kellemes programra leltem, ami segíthet másoknak is az írásban. A neve FocusWriter, és ez is egy a sok, írásra fókuszáló program közül. Vagy mégsem?

A program lényege egyszerű. Teljes képernyőn írunk, távol olyan figyelemelterelő dolgoktól, mint a menük, ikonok, vagy a számítógép órája. Csak és kizárólag az írásnak szentelhetjük időnket, legyen az 15 perc, vagy akár egy óra.

A FocusWriter-nek remek extra funkciói vannak. Azon kívül, hogy az F11 billentyűvel válthatunk ablak módra, lehet például külön témát váltani, amit saját magunk kreálhatunk, illetve tölthetünk le az internetről. A témák lényege, hogy mi magunk szabhatjuk meg a háttérképet vagy a színt, a betűtípust, szövegszélességet, és még sok egyéb más dolgot, amely kellemesebbé teheti az írást.

Szintén tetszik benne az írógép hang, amely remekül imitálja a nem is olyan régi írógép hangját. Azt sem felejtették el, hogy a Backspace billentyűre ne legyen hang, mivel technikailag nincsen ilyen billentyű az írógépeken. Ha viszont zavaró, akkor a beállításoknál kikapcsolhatjuk.

Azoknak is ideális ez a program, akiknek fontos a statisztika, mert még a napi célt is beállíthatják maguknak, hogy hány percet vagy mennyi szót szeretnénk írni. Ha a képernyő alsó széléhez visszük az egeret, akkor lesz látható a statisztika. Szavak száma, oldalak, bekezdések, stb.

Az is jó funkciói, hogy indíthatunk különböző munkameneteket, amivel mindig a meghatározott dokumentumokat érhetjük el. Így például egy regény írásánál, könnyen kéznél vannak a karaktereink jellemzői, vagy például, hogy ha minden egyes fejezetet külön írunk, akkor ezek is külön megnyitva ott lehetnek.

Természetesen olyan dolgok sem maradhattak ki belőle, mint a helyesírás ellenőrző, amelyhez ha telepítjük a megfelelő szótárat, akkor több nyelven is tud, noha nem egyszerre. De akár ki is egészíthetjük azt a saját szavainkkal. Emellett lehet vele formázott szöveget írni, amit rtf vagy odt formátumban menthetünk el.

És ami talán a legjobb benne, hogy bármelyik operációs rendszeren használhatjuk, így nem kell pánikba esnünk, ha nem a megszokott rendszeren dolgozunk. A FocusWriter elérhető Linux-ra, a disztrók többségéhez van telepítő csomag, vagy a tárolóban érdemes keresni. De természetesen használható Windows és OS X alatt is. Jelenleg ugyan nem tud magyarul a program, de igen egyszerű, és amúgy is a szöveg a lényeg. A FocusWriter a kategóriájának egyik legjobb programja.

Ha megtetszett a program, és kipróbálod, valamint szeretnéd használni a fenti képen látható témát, akkor azt innen letöltheted. A Settings -> Themes menüben az import funkciót kell használni, és kiválasztani a letöltött fájlt.

Életem első verse ma született. Azt hiszem sosem késő verset írni. Eddig féltem talán egy kicsit attól, hogy amit írok az nem igazán verses. De ki mondja meg, hogy mi a vers, milyen a formája, lendülete, rímei? Hová kell tenni a veszőt és mikor írunk nagy betűvel?

Aztán ma, ahogy a monitort bámultan délutáni ébredésből, belémvágott a gondolat, mindarról, hogyan éljük az életünket a társadalom értékei szerint, amivel ha szembe mész, nem úgy cselekszel, mint a többség megszokta, akkor veled van a gond, és furán néznek rád.

Az élet kötelező dolgai

Iskolába menni, sok felesleges dolgot
tanulni,
Munkába menni és Pénzért dolgozni,
Közben randizni, már ha még divat,
Szerelmesnek lenni, megházasodni,
Gyerekek, mert ők sem hiányozhatnak,
Lehetőleg mindezt 30 éves kor előtt,
Aztán dolgozni még harmicat,
Nyugdíjba vonulni és meghalni,
Halál előtt pedig eltünődni,
miért nem éltünk egy percet sem.

Evenich Norbert, 2011. december 17.

Imádtam az első két részt. Laza sci-fi, poénokkal és akcióval. Sok év után itt a harmadik rész, szokásosan Will Smith-el és Tommy Lee Jones-szal. Az MIB3-t 2012. május 25-én mutatják be az USA-ban.

A Wikipédia szerint a quilling nem mostani hobbi, és újra népszerű lett köszönhetően annak, hogy jó áron lehet elérni hozzá alapanyagokat és temérdek segítség áll a rendelkezésre a tanuláshoz.

Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy valami kézimunkát szeretnék tanulni, mindenképpen valami olyat, ami nem gépi és rmek kikapcsolódást nyújt az alkotás mellett is – tehát nem túl nehéz és könnyen lehet veleeredményt elérni. Origamiztam is pár hete, de abba kevésbé kreatív dolgok vannak, mert az adott formákat adott leírások alapján tudja az ember csak megcsinálni, új formát kitalálni pedig nehéz.

Első próbálkozásom

A quilling pont ennek az ellenkezője, hiszen fogod a kis botodat, amivel feltekered a papírcsíkot (nem is kell a teljeset), és az így kialakult formát még tovább lehet alakítani.

Ezen a két képen látható az első kreálmányom, és szerintem elég jó lett. A középen lévő sárga volt az első elem amit megcsináltam, ekkor még nem tudtam, hogy mit akarok a további elemekkel kezdeni, csak azt tudtam, hogy még tekerek fel pár papírt. A sárga közepét eltoltam, és odaragasztottam belülről a külső körhöz.

A ragasztás lényeges dolog, ezzel zárhatunk le köröket, és rögzíthetjük egymásra az elemeket, vagy akár ráragaszthatjuk őket papírra, így remek képeslap, vagy falidísz lehet belőle. Jó papírragasztóra lesz szükségünk, ami nem párolog el gyorsan. A felületek beragasztózására fogpiszáló ajánlott.

A többi elemet azután csináltam csepp alakra, miután az első jól sikerült (bal alsó bordó). A színek ugyan szinte semennyire sem illenek egymáshoz, de nekem így is tetszik. Először fektetve akartam minden elemet a sárga köré rögzíteni, de az utolsó sehogy sem illeszkedett a körbe, így raktam a tetejére, és úgy döntöttem, hogy inkább állítva ragasztottam rá a papírra.

A quilling-el nagyon szép dolgokat lehet csinálni már pár fajta formából is, a kombinációk pedig végtelenek. Amikor elkezdtem csinálni, még nem is tudtam, hogy mi lesz a végleges alakja az egésznek, csak azt tudtam, hogy több elemből fog állni.

Hogyan próbálkozhatsz te is quilling-el?

Különböző készleteket árulnak a neten, amiben általában tényleg rengeteg méretű és színű papír van a segédeszközök mellett. Ezek a csomagok helyileg is kaphatók hobbi- vagy papírboltokban.

Az első 30 napos kihívásom sikerrel zárult, és szeptemberben is megvan az újabb 30 napos elfoglaltságom. Ezúttal egy kicsit aktívabb, de nem könnyebb dolgot találtam ki magamnak.

Minden nap 30 perc séta, tehát 30 nap alatt 900 perc, ami 15 óra testmozgást jelent. Augusztusban mentális kihívás volt, most ez fizikális is. Ha van kedvetek csináljátok velem együtt, akár kevesebb idő egységgel is. Én valószínűleg reggelente fogok sétálni (kivéve ma, mert ma közbejött egy-két dolog), amikor az ember még valamelyest frissebb, és ha esetleg akkor nem is jut idő rá, a nap későbbi részében még bepótolható a dolog.

Természetesen az augusztusi kihívásnak is meg lett az eredménye, és sikerült leszoknom az éjszakázásról.

Azt is elmondom, hogy az év további részére is megvannak a 30 napos programjaim, nem mindegyik kapcsolható össze új szokás bevezetésével, de mindegyik érdekes. Egyik sem konkrét még, bár az októberi és novemberi is hasonló, a decemberi pedig már biztosan az lesz, hogy az Ubuntu-t fogom használni az év utolsó hónapjában. Aki ismeri a véleményemet erről a disztróról az tudhatja, hogy nem én vagyok a legnagyobb rajongója, viszont ha valamiről véleményt akar formálni az ember, nem árt, ha egy kicsit megismeri azt.

A Green Bay Packers amerikai foci csapat nemrég jelentette be, hogy újabb stadionbővítésbe kezdenek. A dolog érdekessége abból adódik, hogy az USA egyetlen egy NEM magánkézben lévő profi csapata egy 100 ezres kisvárosban játszik, és a kb. 130 millió dollárba kerülő bővítéshez egy centnyit sem kell az adózó embereknek adni. Ez szöges ellentétben áll a Debrecen focicsapatának új stadionjának építésének a körülményeivel.

A déli lelátó 6600 férőhellyel bővül, amivel az NFL 4. legnagyobb stadionja lesz majd a Packers-é. Az új ülőhelyek természetesen nem lesznek fedettek, így aki odalátogat november-decemberben, azoknak sál, sapka, nagykabát. Lecserélik a hangrendszert, és új kivetítők is lesznek.

Lambeau Field, a Green Bay Packers stadionja

A tavalyi Super Bowl bajnok a büszkén közölte a hivatalos oldalon, hogy a stadionbővítésre egy árva dollárt nem kérnek az adózó emberektől. Ez az a kisváros, amelyben kb. 100 ezren élnek, és 80 ezer ember van a bérletesek várólistáján. Super Bowl döntő rendezésére esélyük nincsen, mivel a város olyan kicsi, hogy nincsen meg a megfelelő infrastrúktúrája a nagy döntő ellátásához. Ne feledjük el, hogy az USA legnépszerűbb sporteseményéről van szó.

Ezzel ellentétben Debrecen város focicsapata, szinte tálcán kapja az új stadiont, állami támogatásból, 10 milliárd forintból. Az összeg önmagában nem érdekes, mert még 1 forint állami támogatás is sok lenne.

Miért? Az európai foci ma már szórakoztatóipar része és csak utána sport. A klubok saját maguk teremtik elő a pénzt bármilyen kisebb-nagyobb beruházáshoz, vagy pedig a tervvel mennek a bankokhoz, hogy egy részét hitelből fedezzék.

Sokszor alternatív pénzforrásokhoz is nyúlnak, mint például az új stadion nevének kiadása szponzoroknak. Ilyen módon pénzelte egy részt a stadionjait az Arsenal és a Bayern München is. Egyik sem kis csapat.

De hát magyar csapat önerőből nem tudna építeni magának új stadiont! – mondjátok. Igaz. De nincs is rá szüksége. A csapat abszolút nincsen bebetonozva az európai kupákban, így nincsen garantálva, hogy az állam befektetett pénze megtérül. Az a pénz amit az állam és a debreceni önkormányzat által közösen létrehozott cég kezel majd. Ilyen is csak Magyarországon történhet meg.

Nem is olyan rég a Liverpool is akart magának egy új stadiont. Eddig nem lett belőle semmi, mert a milliomos tulajdonosok nem tudták biztosítani az anyagiakat. És nem mentek Gordon Brown-hoz és David Cameron-hoz könyörögni, hogy adj bele pár millió fontot…

A TV2 ezen a héten indította el fiatalos websorozatát, a Gimi-t. Véletlenül akadtam rá, mert nem szoktam magyar bulvároldalakat nézegetni (nyugi külföldit sem), de mit veszíthet vele az ember, ha csak pár perces részekről van szó? Magyaros sorozatot vártam, és nem is csalódtam benne, bár vannak jó pontjai is neki.

A Gimi színes, majdnem, hogy szagos. A film minősége nem rossz szerintem, kifejezetten üdítő a szokásos magyar filmtől. Van benne valami élénk. Bár egy szerencse, nem lett túl rózsaszínes magentás.

Az első rész a sportosok egy nagy csínytevéséről szól, amit sikerül majdnem olyan jól előadni, mint ha profik csinálták volna. Szerintem érdemes kihagyni ezt a részt és inkább a másodikat nézzétek meg itt:

Ez a rész már érdekesebb volt, nem volt benne annyi szereplő. Titusz a nagy szerelmes sportos, aki minden csajt megkapott eddig (szám szerint 42-t, nem is tudtam, hogy “agyatlan” sportosok Douglas Adams-t is olvasnak ;), csak pont a tüsi Rékát nem. Jó karakterbemutatás, és párbeszéd a végén a két haver között.

A dumák stílusa nem mindig tetszik, idegesítőek, és remélem a mai fiatalok nem így beszélnek. Van benne pár poén ami tetszett, de kevés igazán jó van benne. Az mondjuk jó megoldás, hogy a káromkodásokat videójátékos hangokkal “sípolták” ki. Eddig inkább komédia akar lenni az egész, nincs benne folytonosság, nem látom benne, hogy mi lesz a harmadik részben, bár legalább kiderült, hogy a sportosok útálják a művészetiseket.

Most már csak egy kérdés: Ha a sorozat webes, akkor mit keres ott a 12-es karika és a TV2 logója? Ez szerintem gáz eléggé. A TV2-t és a szponzorokat elég megemlíteni a végén, és a karika pedig felesleges, én a Guild-en sem emlékszem, hogy lett volna, pedig az eddig a legnépszerűbb websori . A stáblista ötletes ugyan, de szerintem gimiben már nem nagyon ír senki sem folyékoly írással, lehetett volna életszerűbb betűtípust is találni.

A Gimiből új rész minden héten kedden és csütörtökön lesz. Erre a sorozatra még nem nyomnám meg a “tetszik” gombot.

Nyomozós sorozat nyakon öntve keleti filozófiával, és az évtized legklasszabb zsarujával. Charlie Crews-t életfogytiglanra ítélik miután megölte egyik barátját és rendőrtársát egy akció során. Azonban 12 év után kiszabadul miután a DNS vizsgálatok tisztázzák a vádak alól. Crews visszatér a Los Angeles-i rendőrséhez, természetesen azzal a céllal, hogy kiderítse ki volt az a személy aki miatt börtönbe került.

Charlie Crews szerepében Damian Lewis-t láthatjuk, aki angol színész, de ezt remekül álcázza a kitűnő amerikai akcentusával. Háborús filmek kedvelői az Elit alakulat című minisorozatban is láthatták őt, idén ősztől pedig a Homeland című sorozat főszereplője lesz, ahol szintén amerikai katonát játszik majd.

Crews-nak nem kis összeget ítélt a bíróság kárpótlásul, amiért 12 évet ült ártatlanul a börtönben. Senki sem tudja pontosan, hogy mennyit, de ami a lényeg, hogy nem szórja azt. Igaz vett egy szép házat medencével, és egy nagyon ütős kocsit, de azon kívül a pénzét egy börtönben megismert társa, Ted kezeli, aki pénzügyi bűncselekmény miatt űlt börtönben. Ja és aki a garázsban garázs fölötti szobában lakik.

Új társa Dani Reese (Sarah Shahi), aki drogproblémáját próbálja maga mögött hagyni, eddig sikerrel. A páros nehezen szokja meg egymást, de aztán belelendülnek.

Crews elvált és a volt felesége, miközben ő börtönben volt, újra férjhez ment. Ennek ellenére Crews vissza szeretné szerezni őt valamelyest.

A Life remekül keveri az érdekes ügyeket Crews nyomozásával, az első évad 11 része után (az író sztrájkor feleződött meg a szezon, gyakorlatilag megmentve a sorozatot ezzel), a második évad 22 része után véget is ért az egész az NBC jóvoltából. A sorozat azonban kereknek tekinthető, és élvezetesre sikerült.

A rendezés is tetszett, különösen az első évad dokumentarista stílusa, ahogy egyes karaktereket újra megkérdeztek mi a véleménye Crews-ról.

Szeretnék Charlie Crews lenni…

Crews karaktere szokatlan, és szerintem emiatt nem tetszett sokaknak, pedig igazán példát vehetnének róla. Tizenkét év után kikerülni a börtönből nem könnyű, teljesen új életet kezdeni, és mindössze arra támaszkodni amit abban a 12 évben átélt. Crews sokat olvasott a börtönben, többek között a Zen buddhizmusról, ezáltal néha hihetetlenül nyugodt figura, néha talán már túl nyugodt is. Én azért szeretnék Charlie Crews lenni…

A könyv mellett folyton hallgatja a kazettáját az autóban. 2007-ben szabadult, így neki elég sok minden szokatlan az újvilágból.

A másik fura dolog benne, hogy a nagy háza szinte abszolút berendezetlen, még konyha asztal sincsen benne normális, amin enni lehetne. Igazi minimalista lett belőle, de ez is a börtön hatása lehetett, hiszen odabent az ágy és a négy fal mellett az embernek nincsen túl sok mindene.

Repül az idő, fejlődik a világ…

12 év alatt nagyon sokat változott a világ, Crews börtönben volt. Elterjedt az internet, a mobiltelefon, a jobbnál jobb autók, és sok minden más. Mi benne éltünk, így Crews-on biztosan sokat fogunk nevetni, mert neki minden szokatlan, olyan, mint ha 1995-2007-ig csak aludt volna.

Rajta keresztül megfigyelhetjük mennyit hallatt a világ. Az is érdekes persze, hogy még sem haladt eleget a 2011-es életünkhöz képest sem. 2007-ben a Facebook alig volt ismert, YouTube szintén,  és az iPhone is még éppen hogy megjelent, mint a minőségi okos telefonok egyik első képviselője. Azt is lehet mondhatni, hogy az elmúlt négy évben jobban haladt a technika, mint ameddig Crews börtönben volt, pedig harmad annyi időről beszélünk.

Life

A 33 rész miatt könnyen újra nézhető, és bár Charlie Crews a fő-főszereplő, a többi szereplő sem csak statiszta mellette. Ted vicces karakter, kicsit olyan, mint a képregényekben a főhős társa, aki mindig a háttérben van, de időről időre ő is megkapja a maga öt percét. Dani is érdekes karakter, remekül kiegészíti Crews-t, és apja révén nem várt bonyodalom lesz kettejük között, ami igencsak próbára teszi kapcsolatukat. Vagy ott van Crews egykori társa Bobby is, aki valamelyest szintén felelős azért, hogy ő börtönbe került.

És akikről nem beszélhetek, azok természetesen Crews ellenségei, azok az emberek akik börtönbe küldték őt. Nem pitiáner bűnözőkkel áll szemben, a szálak eléggé elvezetik Crews-t oda ahová maga sem gondolná. És néha hiába nyúl értük, amire odaérne, nem találja őket ott…

Végre elkezdtem, és nem tudom, hogy mi tartott vissza, nem tudom, hogy miért nem kezdtem el hamarább. Ezek voltak a gondolataim pár nap után, hogy elkezdtem az első szokásmegváltoztató 30 napomat. [ajánlott elolvasni, ha még nem tetted volna] Íme a tapasztalataim két hét után.

Mielőtt belekezdtem volna ebbe a 30 napos dologba, szinte sosem feküdtem le „ma”, mindig éjfél után feküdtem le, gyakran elég későn 2 órakor, de volt amikor később, és néha volt amikor reggelig fent voltam. Az ember egy idő után megérzi, hogy ez bizony nem megy tovább, mert a szervezetünk jelez, hogy fáradt. És néha hiába alszunk egy kicsit nappal, ez nem sokat számít, ha megint csak éjszaka fekszünk le. Szerintem garantált, hogy nincs olyan edzés vagy táplálkozás, ami képes pótolni az alvást, a pihenést.

Szóval életem első 30 napos szokásmegváltoztató kihívása nem volt éppen könnyű. Gyakran még mindig 11 óra után megyek lefeküdni, de mivel ezt tudtam eddig tartani a nappaljaim sokkal jobban telnek el, jobban bírom magam, mint fizikailag, mint mentálisan.

A plusz dolog ami még jött vele, hogy újra elkezdtem könyvet olvasni. A digitális korban nagyon könnyű félretenni a könyveket (még az ebook-ot is), hiszen sok színes, szagos, mozgó dologgal találkozhatunk más helyeken. Most viszont az történt, hogy gyakran nem tudok elaludni, ha nem olvasok pár oldalt, eddig nem volt olyan este, hogy ne olvastam volna valamit.

Olvastam pár Mark Twain novellát eredetiben, amikor kezelésen voltam akkor vettem meg egy közeli könyvesboltban nagyon olcsón. A novellák igazán rövidek, vannak nagyon rövidek is, így ideális volt nekem az estékre.

Elkezdtem újra Tom Clancy Red Rabbit című hidegháborús thrillerjét is. Most a 70. oldalon tartok, és még van hátra legalább ötször ennyi. És ez még Clancy rövidebb könyvei közé tartozik. Volt már olyan, hogy kiesett a kezemből a könyv, az alvásig olvastam azt. Már régen voltam így, örülök, hogy újra elkeztem könyvet olvasni.

Összességében eddig nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a 30 napos dologba, és már most van pár ötletem ahhoz, hogy mi legyen a következő hónap kihívása.

(Frissítve a játékokról) Sok ember bánatára úgy tűnik hamarosan a Google+on is játszhatunk majd.  Na nem kell Farmville-re számítani (már csak azért sem, mert a Farmville csak a Facebook-on jelenik meg). Tegnap jelentették be a Google+ játékokat, és a rövid, pörgős videóból is kiderült, hogy külön helye lesz a játékoknak és nem fog összekeveredni az ismerőseink macskás, és egyéb haszontalan megosztásaival.

Google+ játékok

Én szeretek játszani (hamarosan majd meglátjátok, hogy mennyire), de már a Facebook-nál sem szerettem, hogy minden aktivitás keveredett, és egyre nehezebb volt az igazán érdekes és hasznos tartalmat megtalálni. Mondjuk lehet, hogy egy keresőnek jobban örültem volna…

A játékok rész egy teljesen új fülre került így nem keveredik az ismerőseink megosztásával. Jelenleg nincsen több száz játék, de elég sokféle van. Többségük Flash-ben van, így volt olyan is, ami olyan lassú volt, hogy csak pár nap után, sok próbálkozás után töltődött be nekem. A rövid játékoknál van eredménylista, amin láthatjuk, hogy hány pontot értek el az ismerőseink. Összeséégében jól összerakták a játék részt, bár nagyon sok játék van ami nem érdekel benne.

Google+ dal

Addig is egy nézhető és meglepően hallgatható dal a Google+ról. És igen, ha rákerestek a videóban lévő névre, akkor megtalálhatjátok az énekesnőt is.

Clay Matthews a Green Bay Packers egyik védője, és egy igen mulatságos Nike reklámban szerepelt nemrég. Hihetetlen energiával ront neki a nagymamának az biztos. :)

A héten derült ki egy interjú alkalmával, hogy Matthews gyakorlatilag törött lábbal játszotta végig a szezon második felét. Mindig is gondoltam, hogy harcos lehetett előző életében, na de ennyire?

Kétségtelenül a világ leghülyébb játékcíme a VVVVVV, igen ez 6 db V. Az is biztos, hogy valaki sikítva fogja elkerülni a grafikája vagy még jobban a nehézsége miatt. Pedig az egész játék nagyon egyszerű, hiszen ez egy szimpla platform játék, amelyben ugyan nem tudunk ugrálni, viszont ki tudjuk használni a gravitációt, és könnyen a plafonon tudjuk magunkat találni. Néha szó szerint, mert a játék nem könnyű, de még is addiktív tud lenni.

Emlékezz, nem lehet ugrálni!

Ugyan történet van, de a lényeg az ügyességen van, ezért erre nem érdemes időt pazarolni. A játék flash-ként indult, de most már van rendes letölthető megvehető változata is. Már van hozzá pályaszerkesztő, ez szerintem vitathatatlanul megnöveli a játék élettartamát.

A VVVVVV egyszerűen irányítható W, S, A, D billentyűkkel (a W és S ugyan az a funkció, fel vagy le), illetve a a nyilakkal, plusz a szóköz, Z lehet még az akció billentyű, amivel fel és le lehet kerülni. Az FPS és RPG generációnak ez biztos csoda lehet, hogyan is lehet ilyen színvonalas játékot csinálni és csak 3 billentyűvel kell irányítani. Előnyben vannak persze azok, akik szeretik a retro játékokat, akik még emlékeznek a TV-re köthető egyszerű videó játékokra.

Szakemberek szerint 30 nap elegendő egy szokás bevezetéséhez, ahhoz, hogy ott ragadjon az életünkben. Ezt persze nem csak pozitív irányba lehet megcsinálni, hanem el is vehetünk valamit az életünkből (kevesebb TV, édesség csak módjával, stb.). Mindig érdekességgel olvastam Matt Cutts 30 napos programjait, azért is mert gyakran az olvasóitól kérdezi, hogy mit csináljon a következő 30 napban. Nemrég jelent meg a TED-en egy rövid, 4 perces beszéde, hogy milyen hatással voltak rá ezek a 30 napok. Érdemes megnézni (feliratos)…

Mi az én 30 napos kihívásom 2011. augusztusában?

Az egyik nagy problémám volt mindig is, hogy esténként nehezen szabadulok a gép mellől, és szinte mindig éjfél után megyek ágyba, és nem kellek korán, amit szintén szeretnék megvalósítani. Mivel nincs laptopom így az ágyban nincsen meg a kísértés. Emellett elég keveset olvasok könyvet, így azt is szeretném visszahozni, hogy elalvás előtt legalább pár oldalt olvassak. Múlt héten elővettem a Mark Twain novelláskötetet, amiben igazán rövid, pár oldalas történetek vannak. Szóval az a célom, hogy mindig éjfél előtt menjek lefeküdni, maximum 22-23 óra között, de lehetőleg hamarább. Siker esetén a következő hónaptól csak egy kivétel lesz, ha a Packers amerikai időpont szerint este játszik, mert akkor a meccs hajnalban kezdődik, és két éve megfogadtam, hogy meccset nem hagyok ki. Ez pár nagyobb mérkőzést jelent csak.

Mivel tudom magammal betartatni a szabályaimat?

Elsősorban a szüleim segítségével. Másrészt itt a blogon lesz az oldalsávban egy hely, ahol minden nap közlöm, hogy előző nap mikor mentem az ágyba. és valószínűleg Twitter-en, de inkább Google+on is leírom majd az eredményeket. Az weben is vannak közösségek, ahol az emberek egymásnak segítenek, hogy mindenkinek sikeres 30 napja legyen.

Mivel töltöd a következő 30 napod?

Matt Cutts jól mondta, hogy a hónap amúgy is eltelik, itt az ideje valami hasznosat, valami olyat csinálni amit mindig is akartunk. Tervezel-e valamit bevezetni az életedbe ebben a hónapban, vagy később?

A nem túl távoli jövőben az emberi génállományból sikerült kiiktatni az öregedést, és senki sem öregszik 25 éven túl. Viszont így kicsit sokan lennénk a földön, így aki betölti a 25. évét egy éve marad összesen élni, kivéve, ha újra tudja tölteni azt. A gazdagok tudnak maguknak időt venni, így kerül bajba egy fickó is, aki nemrég örökölt egy rakat időt, és mindenki az ő idejére pályázik… Andrew Niccol, a Gattaca rendezőjének és írójának a filmje.

- “Hogyan tudsz így élni, amikor emberek halnak meg melletted?”

- “Nem nézel rájuk. Becsukod a szemed.”

Érdekes filmnek ígérkezik a ma oly divatos problémánkról, az időről. Mindenki próbálja kontrollálni az időt, hogy több dologra jusson ideje, valójában persze ez sosem fog menni, hiszen az idő csak van.

Főszerepben Justin Timberlake és Amanda Seyfried (Mamma Mia!, Levelek Júliának) lesz látható, továbbá Olivia Wilde, Vincent Kartheiser és Cillian Murphy.

Amerikai premier: 2011. október 28.

Megjelent az újabb kis játékcsomag, a Humble Indie Bundle harmadik kiadása. Most is az a lényeg: 5 játék, bármennyit fizethetsz értük, és két szervezetet is támogathatsz még mellette. Ez a csomag főleg fizikára épülő játékokat tartalmaz. Van benne olyan is, ami még a kisgyerekeknek is tetszeni fog, hiszen a Crayon Physics Deluxe egy rajzolós és fizikai játék is egyben, amiben különböző feladatokat kell megoldani rajzolás segítségével.A Cogs egy kirakós játék, a Yet it moves pedig olyan, mint ha csak a rajzlapunkról lépett volna ki egy világ, ahol nem árt ha vigyázunk, merre mozgunk. A VVVVVV már kultjáték egyesek szerint, most először jelenik meg Linuxra is, a paltform játék mellé pályaszerkesztőt is mellékeltek.

Ne felejtsétek az akció még 11 napig érvényes! Ha érdekelnek az ilyen játékok vagy egyszerűen csak szeretnéd támogatni a készítőket és a Child’s Play és az EFF szervezeteket, akkor mindenképpen érdemes befektetni pár dollárt. Mondani se kell, hogy ismét a Linux-osok költötték a legtöbb pénzt átlagban.