A podcast felvétele megtekinthető YouTube csatornánkon meghallgatható Spotify-on.

Az adásban a megosztott energiatermelés és -fogyasztás műszaki, elszámolási és társadalmi modelljeit jártuk körbe. Szalkai-Lőrincz Ágnes és Szomolányi Katalin arról beszélgettek, miért kulcsfontosságú az energia helyben tartása, miben tér el az éves szaldó a bruttó elszámolástól, és milyen tanulságokkal szolgál az osztrákok több ezer energiaközösséget működtető, független adatcsere-platformja. Megvizsgálták az energiaszegénység elleni küzdelem és a tudatos viselkedésváltozás összefüggéseit, bemutatva a Pesti úti idősotthon komplex energetikai és szemléletformáló fejlesztéseit. Kitértek a nagyvállalatok és az energiaközösségek kapcsolatára: elemezték, miért nem válhatnak a multinacionális cégek a lakossági közösségek közvetlen részeivé (elkerülve a „hangya és elefánt” hatást), és hogyan hozhatnak létre ehelyett belső, dolgozói energiaközösségeket micro-investment alapon, valódi ESG-értéket teremtve. Továbbá szó esett Budapest kihasználatlan napelemes potenciáljáról, a homlokzati és tűzfal-napelemekről, a balkonszolárról, a parkolók napelemes árnyékolásáról, valamint a greenwashing elleni legfőbb védőhálóról: a transzparenciáról és az elkötelezett lokális cselekvésről.

Egy epizód a megújuló energia helyi megosztásáról, a vállalati belső zöld kezdeményezésekről és a gyakorlati energiatudatosságról, amely megmutatja, miért a „gondolkodj lokálisan és cselekedj lokálisan” elve vezethet el a valódi fenntarthatósághoz.

The post „Gondolkodj lokálisan és cselekedj lokálisan!” | Fenntarthatóságról őszintén Szalkai-Lőrincz Ágnessel first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A Living Planet Index (LPI) 35 803 populációt figyel 5790 gerinces fajból, és a relatív változást méri, nem az állatok számát: az éves átlagos csökkenés 2,5%, a becslés határai -78 és -67% között mozog. A jelentés maga hangsúlyozza, hogy ez nem azt jelenti, hogy 1970 óta 73%-kal kevesebb vadállat él a Földön, és nem is azt, hogy a populációk 73%-a fogy. A megfigyelt populációk nagyjából fele stabil vagy nő, csak a veszteségek nagyságrendje múlja felül a nyereségeket.

A 2024-es jelentés 72,9%-ot hozott. A mostani 73,2% nem azt jelzi, hogy két év alatt megállt volna a hanyatlás. Az index módszertani okokból változott: 967 új populáció és 295 új faj került be az adatbázisba.

A szám élőhelytől és régiótól függően nagyon eltérő:

A különbségek mögötti történet a következő: Észak-Amerikában és Európában a természet már 1970-re jóval rosszabb állapotban volt, ezért a viszonyítási alap eleve alacsonyabb, a görbe pedig laposabb. Európában sok emlős és madár visszaépült, de az édesvízi halak, a kétéltűek és a hüllők továbbra is fogynak. Latin-Amerikában a fenyegetések sokfélék: a gyepek, erdők és vizes élőhelyek átalakítása, a folyók elzárása, a túlhasználás, és más régióknál erősebben az éghajlatváltozás és a betegségek.

A tengeri index csökken a leglassabban, részben a jobb halgazdálkodásnak köszönhetően. Az átlag azonban elrejti, hogy a cápák és a ráják továbbra is meredeken fogynak. A szárazföldi hanyatlás fő oka az élőhelyveszteség. 1990 és 2020 között becslés szerint 420 millió hektár erdőt irtottak ki, és a fő ok a termőfölddé alakítás volt.

Az LPI nem az egyetlen mérőszám, és a többi ugyanabba az irányba mutat. A Veszélyeztetett Fajok Vörös Listáján alapuló Red List Index szerint nő a fajok kihalási kockázata; a Biodiverzitás-sértetlenségi Index (BII) szerint 1800 óta minden régióban csökkent a szárazföldi ökoszisztémák sértetlensége; a kihalások ütemét pedig a kutatók az emberi hatás előtti természetes háttérráta legalább százszorosára becslik.

Miért számít ez? A jelentés szerint a világ GDP-jének nagyjából fele, 2023-ban kb. 58 billió dollár, valamilyen módon a természetre épül.

Amikor a természetvédelem működik

A jelentés szerint 1993 óta a védelmi intézkedések becslés szerint 32 madár- és 16 emlősfaj kihalását akadályozták meg. Ez az egyes fajokat és helyi állományokat érinti; négy nagy léptékű történet külön is kiemelkedő.

Tigrisek: 2010-ben nagyjából 3200 vad tigris élt, 2025-re kb. 5700, ami több mint 70%-os növekedés, és az első dokumentált trendfordítás. A siker mögött védett területek, hivatásos rangerek, határokon átnyúló orvvadászat elleni együttműködés és keresletcsökkentő kampányok állnak. A helyzet érzékeny: a tigris továbbra is veszélyeztetett, és történelmi elterjedési területének kevesebb mint 8%-án él.

Atlanti- és csendes-óceáni kékúszójú tonhal: 2010-re az atlanti állomány 80%-kal zsugorodott, a csendes-óceáni pedig a halászás nélküli szint 2%-ára esett vissza. Fogyasztói kampányok, bojkottok, séfek és kiskereskedők vállalásai, kvóták, méretkorlátozások, ikrarázó területek védelme és kikötői ellenőrzés után mára egyik sem számít túlhalászottnak, és egyik sem minősül fenyegetett fajnak.

Zöld tengeri teknős: 2025-ben ez lett az első tengeri teknősféle, amelyet a Veszélyeztetett Fajok Vörös Listáján a veszélyeztetett kategóriából a nem fenyegetett kategóriába soroltak át. Mögötte 50 évnyi munka áll nagyjából 80 fészkelő országban: a tojó nőstények és a fészkek védelme, világítási szabályok, a halhálókra szerelt teknőskizáró eszközök és közösségi bevonás. A rendszeresen figyelt helyeken a fészekaljak száma 2011-ben kb. 419 ezer, 2024-ben kb. 526 ezer volt. Egyes al-populációk továbbra is fenyegetettek, és az éghajlatváltozás a fészkelőpartokat terheli.

Dél-afrikai elefántok: Az afrikai szavannaelefánt állománya általában fogy, és összességében veszélyeztetett, Dél-Afrikában azonban egyes helyeken nő. A jelentés szerint a különbség az irányításban rejlik: az ottani jogi keretek a helyi közösségekre bízzák az elefántok kezelését, és a közösség közvetlenül profitál a fenntartható gazdálkodásból. A sikernek ugyanakkor ott is ára van: a nagy sűrűség emberek és vadon közötti konfliktusokat és élőhely-károsodást okoz.

Kisebb, helyi példákból is sok van. A tengeri vidra a 19. század végére majdnem kihalt a prémkereskedelem miatt, de jogi védelem és áttelepítések nyomán visszatért egykori élőhelyének egy részére. Az indonéziai Masakambing-szigeten egy falusi rendelet tiltja a sárga bóbitás kakadu elfogását és szállítását, és az állomány 10 év alatt megduplázódott. Mexikóban a Guadalupe-szigeten a vadon élő kecskék és macskák eltávolítása után a laysani albatrosz állománya 2014 és 2019 között 454%-kal nőtt.

A tanulság mindegyiknél ugyanaz: az emberek úgy cselekedtek, hogy nem tudhatták, lesz-e eredménye. Az egyes akciók ugyanakkor nem elegendők: egy fajt vagy egy területet meg lehet menteni, a trendet viszont csak a hanyatlás mögötti rendszerek átalakításával lehet megfordítani.

A remény nem egyenlő az optimizmussal

A jelentés központi állítása, hogy a remény nem hangulat, hanem folyamat. Nem azonos az optimizmussal, vagyis azzal a várakozással, hogy a jövő mindenképpen kedvező lesz. Az optimista üzenetek a kutatások szerint csökkentik a cselekvési készséget, mert az emberek alulbecsülik a kockázatot. A remény nem azonos a hamis reménnyel sem. Az utóbbi figyelmen kívül hagyja a tényeket, és ott üti fel a fejét, amikor egy útvonal lezárul. A valódi remény bizonyítékokra épül, őszinte arról, mi működik és mi nem, és hajlandó útvonalat váltani.

A pszichológia három elemet különböztet meg:

1. Cél, ami valamire épül, amit az ember védeni akar, és nem az, amit el akar kerülni.
2. Útvonal, vagyis hiteles mód a cél elérésére, akkor is, ha menet közben módosítani kell.
3. Cselekvőképesség (angolul agency): a hit, hogy a tetteimmel változtatni tudok.

A jelentés negyedik elemként kiemeli még a rezilienciát is, azaz azt a képességet, hogy a munka akkor is folytatódjon, amikor a haladás megakad. Az adat önmagában nem készteti cselekvésre az embereket. Ahol az aggódás nagy, de a cselekvőképesség kicsi, ott a tipikus válasz a visszahúzódás, a tagadás vagy a bénultság.

A remény közös ügy. A természetvédelmi eredményeket hajtó remény szinte sosem csupán egyéni: csoportok, közösségek, koalíciók és intézmények tulajdona. A jelentés három cselekvőképességet különböztet meg: az egyénit (pl. életmód, fogyasztási döntések), a kollektívat (egy csoport közös hite, hogy képes elérni egy célt), és a meghatalmazotti formát, amikor valaki másokra bízza a cselekvést (pl. adományoz egy szervezetnek, vagy olyan képviselőt választ, aki elkötelezett a változás mellett). A legfontosabb természetvédelmi eredményekhez mindhárom kell, de a változás motorja a kollektív cselekvőképesség.

Például a waorani közösség mozgalma 200.000 hektár amazonasi esőerdőt védett meg az olajkitermeléstől. A globális ifjúsági klímamozgalom 2019 szeptemberében egyetlen hét alatt 125 országban körülbelül 6 millió embert mozgósított. 2018-ban az ecuadori A’i Cofán közösség alkotmányos ítéletet nyert, ami 52 aranybányászati engedélyt semmisített meg az ősi földjeiken.

A remény nem mindenki számára érhető el egyformán. Akit a szegénység, a faji vagy nemi megkülönböztetés, a fogyatékosság, a kitelepítés vagy az őshonos népek történelmi kisajátítása hátrányba hoz, azt a döntésekből is gyakran kizárják, így a cselekvésre is kevesebb tere marad. A jelentés szerint az alacsony cselekvőképesség ilyenkor nem egyéni kudarc, hanem a helyzet reális értékelése. Ahol viszont a hátrányos helyzetű csoportok jogokat, elismerést és valódi szerepet kapnak az irányításban, ott a jólét és a biodiverzitás eredményei is javulnak.

A legnagyobb ellenfelek

A sikertörténetek valósak, de sokkal nagyobb, ellentétes irányú erők közepette állnak. A jelentés az IPBES-adatok alapján megmutatja a láncot: a pénz alakítja az ágazatokat, az ágazatok hozzák létre a közvetlen hajtóerőket, azok pedig eldöntik, hogy mennyi biodiverzitás vész el. A közvetlen hajtóerők közül az élőhely-veszteség (30%), a túlzott kiaknázás (23%) és az éghajlatváltozás (14%) együtt a biodiverzitás-veszteség 67%-áért felel.

Energia: a szén, az olaj és a földgáz égetése a kibocsátott üvegházgázok nagyjából háromnegyedét adja, és az éghajlatváltozás mostanra minden ökoszisztémában hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez. A jelentés a fosszilis függőség ellen nemcsak klíma-, hanem biztonsági érvet is hoz: az 1973-1974-es olajembargótól a Hormuzi-szoros 2026-os lezárásáig tartó 50 év szerint a fosszilis függőség az energiabiztonságot és a gazdasági stabilitást is veszélyezteti.

Élelmiszer: a globális élelmiszerrendszer az élőhely-pusztulás legnagyobb egyedi oka, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás nagyjából 30%-áért felel, és a kilenc bolygóhatár közül hetet már átléptünk. Ennek nagy részéért az élelmiszerrendszer felel.
Az emberiség 4,8 milliárd hektáron, a szárazföld 37%-án gazdálkodik, és a jelentés szerint az élelmiszer-szükséglet kielégítéséhez nincs szükség további földterületre.
A rendszer ugyanakkor az embereket sem látja el megfelelően: 673 millió ember alultáplált, több mint egymilliárd elhízott, a világnépesség kevesebb mint 1%-a étkezik egyszerre a bolygóhatárok és a táplálkozási igények keretei között. A rejtett környezeti és egészségügyi költségek a becslések szerint évi 10 billió dollár fölött vannak, ez a világ GDP-jének kb. 12%-a.

Pénzügyek: az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) adatai szerint 2023-ban 7,3 billió dollár áramlott természetkárosító tevékenységekbe. Ebből 4,9 billió a magánszektorból. Ugyanebben az évben csupán 220 milliárd dollár jutott természetalapú megoldásokra. Ennek is a túlnyomó része közpénz volt. A jelentés szerint ez nem rosszindulat, hanem az ösztönzések következménye: a szén-dioxid-kibocsátás ingyenes volt, ahogy a biodiverzitás pusztítása is.

A természetvédelem önmagában nem tudja megfordítani azt, amit ez a három rendszer termel. Ugyanaz a remény viszont, ami a tigrisek és a tonhalak visszaépülését hajtotta, magukra a rendszerekre is irányítható.

Pozitív fordulópontok

A komplex rendszerek nem mindig változnak lineárisan. A nyomás évekig gyűlik, egy küszöb átlépése után viszont a változás felgyorsul, mert a visszacsatolások önmagát erősítővé válnak. A negatív fordulópontokról (a korallzátonyok pusztulása, az Amazonas-esőerdő elvesztése szénelnyelőként) gyakran hallunk, de ugyanez a dinamika a jó irányba is működhet. A pozitív fordulópont ott van, ahol a rendszer egy egészségesebb állapotba lép át, és a változás onnan gyorsabb, olcsóbb és nehezebben visszafordítható.

A folyamat három szakaszra osztható:

1. Előkészítő (enabling) szakasz: ötletek tesztelése, szabályok és koalíciók építése; lassú növekedés, ami rendszertől függően évekig vagy évtizedekig is tarthat.
2. Gyorsuló (accelerating) szakasz: az erősítő visszacsatolások felülírják az ellentétes erőket, az új gyorsan felváltja a régit.
3. Stabilizálódó szakasz: a változás ütemének lassulása; az új rendszer ellenállóvá válik.

Az erősítő visszacsatolások közé tartozik a társadalmi mintakövetés (ha valaki napelemet szerel a házára, a szomszédok követik), a méretgazdaságosság és a tanulás a gyakorlatban. Ez utóbbi miatt az akkumulátorok költsége az elmúlt 30 évben 99%-kal csökkent. Az ellentétes oldalon állnak a lock-in jelenségek (infrastruktúra, szokások), a lobbi és a fosszilis támogatások.

Energia a gyorsuló szakaszban

A jelentés szerint a globális energiarendszer már túl van a fordulóponton, és a gyorsulás szakaszában jár. A napelem a legtöbb országban a legolcsóbb új villamosenergia-forrás: a nagyléptékű naperőművek átlagos költsége 38–78 dollár/MWh, a földgázé 48–109 dollár/MWh. A napenergia termelése háromévente megduplázódik, és 2025-ben először fordult elő, hogy a tiszta források bővülése az összes új villamosenergia-igényt fedezte.

A közlekedésben a változás hasonlóan gyors: 2024-ben az új autók több mint 25%-a elektromos volt, Norvégiában 2025-ben az új autók 96%-a, Kínában 2024 júliusában elérte az 50%-ot. A világon kb. 58 millió elektromos autó naponta körülbelül 1,8 millió hordó olajfogyasztást vált ki. A fejlődő országok sok helyen gyorsabban váltanak, mint az EU vagy az USA; Pakisztán 2024-ben 17 GW napelemet importált, az előző évi mennyiség kétszeresét, főleg háztartási és kisebb rendszerekhez.

A fosszilis kivezetés még korai szakaszban van, de 2024-ben a nap- és szélerőművek a világ villamosenergia-termelésének kb. 14%-át adták (2015-ben még 5% alatt volt), a fosszilis tüzelőanyagok aránya az 1940-es évek óta először esett 60% alá.
Az Egyesült Királyság 2024-ben teljesen leállította a széntüzelésű villamosenergia-termelést, és a 38 OECD-ország közül 27 vállalta, hogy 2030-ra kivezeti a szenet az áramtermelésből.
A jelentés ugyanakkor kimondja: az átmenet még nem elég gyors a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez, és a becslések szerint a globális energiarendszer a gyorsulási szakaszban van. Az út nem volt és nem is lesz egyenes. A jelentés szerint az átmenet minden szakasza ellenállást váltott ki azokból az iparágakból, amelyek uralmát fenyegette. Az utóbbi években ez egyes régiókban erősödött, ami a jelentés értelmezésében egyben azt is jelzi, hogy a változás már elég zavaró ahhoz, hogy számítson.

Élelmiszer még előkészítő fázisban

A jelentés szerint az élelmiszerrendszer átalakítása mind a kínálati (termelés), mind a keresleti (táplálkozás) oldalon az előkészítő szakaszban van, és egyetlen ország sem érte el a fordulópontot. A rendszert három egymást erősítő elem billenthetné meg: a természetbarát termelés, az egészséges és fenntartható táplálkozás, valamint az élelmiszerveszteség és -pazarlás csökkentése. Ez utóbbi kiegészítő szereppel. Mindhármat a politika, a pénzügyek és a piacok együtt indíthatják be.

A legnagyobb fékező a támogatási rendszer: a kormányok évente kb. 540 milliárd dollárt költenek a mezőgazdasági termelők támogatására, ennek 470 milliárd dollárja (87%) torzítja az árakat vagy káros a környezetre. A jelentés szerint a legnagyobb hatású egyetlen lépés a támogatási reform: a 470 milliárd egy részének átirányítása a természetbarát termelésre, az egészséges táplálkozásra és a gazdák átállásának segítésére.

A haladás ott látható, ahol a nyomás erős:

• Természetbarát termelés: több mint 400 vállalat tűzött ki tudományos alapokon nyugvó kibocsátás-csökkentési célt az ellátási láncaira, és az EU erdőirtás-ellenes rendelete (EUDR) is gyorsítja a nyomonkövethetőséget. Dánia a világ első mezőgazdasági szénadóját vezeti be, ami 2030-ban lép hatályba.
• Egy figyelmeztető példa: a brazil Amazonasi szója moratórium 2006-ban indult, és tíz év alatt a szójából eredő erdőirtás részaránya kb. 30%-ról 2%-ra esett. 2026 januárjában azonban a nagy termelők és kereskedők kiléptek az egyezményből, ami a jelentés szerint nagy valószínűséggel a szójalánc nagy részét érinti. Ez mutatja, mennyire törékeny a puszta önkéntes vállalás, ha nincs mögötte politikai támogatás.
• Egészséges táplálkozás: a lendület Európában a legnagyobb. Norvégia betiltotta az egészségtelen élelmiszerek gyerekeknek szóló reklámját, Malmö közkonyháinak 70%-ában ökológiai alapanyagot használ, és ezzel 30%-kal csökkentette az élelmiszerekhez kötődő üvegházhatású-gáz kibocsátását.
  A világ leggazdagabb 30%-ának étrendje okozza az élelmiszerrendszerek biodiverzitást és éghajlatot érintő kárainak több mint 70%-át.
• Pazarlás: a világon a megtermelt élelmiszer 13%-a a betakarítás után, még az áruházakig érkezés előtt elvész. További 19% a háztartásokban, áruházakban és éttermekben. A felezésük 137 millió embert emelhetne ki az éhínségből 2030-ig.

A jelentés egy német példával illusztrálja, hogyan alakulhat ki a fordulópont: Németország Európa legnagyobb növényi alapú élelmiszerpiaca, ahol az élelmiszer kb. 70%-át hagyományos kereskedők árusítják, és több lánc kifejezett növényi fehérje-célokat tűzött ki. A piac 25%-os részvétele fölött a verseny dinamikája már maga is erősíti az átmenetet, és a jelentés becslése szerint a fenntartható táplálkozás 2034 és 2043 között érheti el a stabilizálódó szakaszt.

Pénzügyek – előkészítő szakasz és politikai visszalépés

A pénzügyi rendszer a jelentés szerint szintén az előkészítő szakaszban van. A pénzügyi eszközök csak az eszközkezelők kezelésében meghaladják a 140 billió dollárt. Azért ilyen hatásos eszköz, mert minden beruházási döntés, a szénbányától a naperőműig, átmegy rajta.

Hol tart a világ? Az elmúlt évtizedben sokat változtak a közzétételi követelmények. Európában a fenntarthatósági jelentéstételi szabályok (CSRD), világszerte az Szabványok és a természetre vonatkozó TNFD-keretrendszer formálják a gyakorlatot, és már több mint 800 szervezet vállalta a TNFD szerinti közzétételt. A jelentés szerint azonban az átláthatóság nem elegendő: a fenntartható beruházásnak versenyképesebbnek, a káros beruházásnak kevésbé vonzónak kell lennie.

Politikai visszalépés: az EU Omnibus csomagja szűkítette a nyilvánosságra hozatali kötelezettséget. Az USA-ban a tőzsdefelügyelet 2024-ben elfogadott éghajlati szabályozását 2025 elején gyakorlatilag feladták. Emellett több nagy amerikai pénzügyi intézmény kilépett a nulla kibocsátás érdekében felállított koalícióból. Egyes vezető kezdeményezések, pl. a Glasgow Financial Alliance for Net Zero és a Net Zero Banking Alliance, jelentősen átszerveződtek vagy meg is szűntek.
Ugyanakkor Ázsiában (Malajzia, Japán, Szingapúr, Dél-Korea) szigorodik a klímajelentés. Kína bővíti a zöld pénzügyi taxonómiáját. Brazília pedig átmeneti finanszírozási kereteket dolgoz ki.
A jelentés szerint a világ egyre inkább kétfelé válik: egyik, ahol a politika visszalép, a szabályozási bizonytalanság büntetheti a korán lépőket; másik, ahol viszont egyértelműbb jelzések vannak, oda áramlik a tőke.

Mi és hogyan billenthetné át? A jelentés három egymást erősítő kart emel ki:

1. engedélyező környezet, vagyis egyértelmű szabályozási jelzések, amelyekben a központi bankok és a felügyeletek is részt vesznek, hogy ne érje hátrány azt, aki elsőként lép;
2. a természet és az éghajlat értékelése, hogy a nyilvánosságra hozott kockázat piaci jelzéssé váljon;
3. a káros finanszírozás leállítása. Ez utóbbihoz a támogatásokat is át kell alakítani: 2022-ben a fosszilis támogatások rekordot, 7 billió dollárt értek el, a káros mezőgazdasági támogatások pedig kb. 470 milliárd dollárt tesznek ki évente.

A hiány, amit be kell tölteni: a biodiverzitás finanszírozási hiánya kb. 1,3 billió dollár évente.
A Globális Biodiverzitási Keretegyezmény 19. célja legalább 200 milliárd dollár új éves pénzügyi forrást tűz ki 2030-ra. A jelentés szerint a természetbe fektetés észszerű is: az IPBES szerint a nagy léptékű helyreállítás haszna átlagosan tízszerese a költségnek. Az Európai Bizottság becslése szerint pedig a természet-helyreállítási törvényben minden befektetett 1 euró 8-38 euró gazdasági hasznot hoz.
A jelentés őszintén a saját határairól is beszél. A természetalapú megoldások, a biodiverzitás-finanszírozás és a fenntartható földhasználat az energiánál sokkal korábbi szakaszban van, és az útja kevésbé világos: a regeneratív mezőgazdaságban vagy az ökoszisztéma-helyreállításban még alig van bizonyíték önmagát erősítő költséggörbére, a piacok kicsik, a mérőszámok vitatottak. Lehet, hogy ezek az ágazatok soha nem követik a megújulók pályáját, és a politika itt nem egyszerűen katalizátor, hanem hosszú távon is a piac szerkezeti eleme marad.
A jelentés szerint ez mégsem ad okot a reménytelenségre, inkább egyértelműsíti a feladatot: az előkészítő munka – adat-infrastruktúra, hiteles mérőszámok, nyilvánosságra hozatali követelmények, kevert finanszírozás – ismert, és most kell felépíteni, hogy a politikai ablak újranyitásakor gyorsan lehessen lépni.

Igazságosság nélkül nincs átalakulás

Egy energiát, élelmiszert és pénzügyeket érintő átalakítás költségeket, hasznokat, munkahelyeket és politikai befolyást oszt újra. A jelentés szerint az dönti el, hogy az átalakulás sikerül-e vagy szétesik, hogy hogyan történik ez az újraosztás. Akiket a természet pusztulása a leginkább érint, és akik a megoldásban a legtöbbet tehetnének, gyakran ugyanazok, és gyakran nekik van a legkevesebb hatalmuk: kisgazdák és kis halászok, az átmeneti iparok dolgozói, az alacsony jövedelmű háztartások, és az őshonos népek.

A bizonyítékok egyértelműek: a védelmi eredmények ott a legjobbak, ahol az őshonos népeknek és a helyi közösségeknek jogi elismerésük és valódi hatáskörük van a földek és vizek fölött. Az őslakosok irányította területeken lényegesen kevesebb erdő vész el, a halgazdálkodás pedig gyorsabban áll helyre, ha a helyi halászközösségek részt vesznek a védelem kialakításában és betartásában. Ennek ellenére az őslakosok és helyi közösségek a természetvédelmi finanszírozásnak csak kis töredékét kapják.

Ugyanez igaz az átmenet többi részére:

• A fosszilis ágazatok dolgozóinak valódi átmeneti útra van szükségük: újraképzésre, szociális védőhálóra, beruházásra az érintett térségekben. A jelentés példaként Németország 40 milliárd eurós, a szénbányavidékeket érintő törvényét említi. Az olaj- és gázszektorban a „megrekedt” eszközök (amelyek elveszítik az értéküket) értéke észszerű feltevésekkel is meghaladhatja az 1 billió dollárt, és ennek nagy részét a nyugdíjalapok és a pénzügyi piacok viselik.
• A gazdáknak, akik természetbarát módszerekre állnak át, finanszírozásra, szakmai támogatásra és piacra van szükségük, amely meg is veszi, amit termelnek.
• A gazdag országokra hárul a felelősség az import fogyasztásukkal a termelő országokban okozott károkért, nem csak a saját határaikon belül.
• Az alacsony jövedelmű háztartások először az élelmiszer- és energiaárak változását érzik, ezért az átmenetnek elérhető és megfizethető alternatívákat kell kínálnia.

Ha az átmenet a hasznokat a csúcson, a költségeket az alján koncentrálja, a támogatás összeomlik, és a kizártak azt a rendszert kezdik védeni, amelyet ki kellene váltani. Az igazságosság ezért nem kiegészítő szempont, hanem az, ami együtt tartja az átalakulást.

Nemzeti vállalások

A jelentés utolsó fejezete arra a kérdésre keresi a választ, mit kell tenni a fordulat érdekében. A kiindulópont a Kunming–Montreali Globális Biodiverzitási Keretegyezmény (GBF), amelyet szinte minden ország elfogadott. Ez 2050-re olyan világot céloz, amelyben az emberiség harmóniában él a természettel, 2030-ig pedig 23 konkrét célt tartalmaz. A keretegyezmény egyik erőssége, hogy a társadalom egészét célozza, nem csak a hagyományos természetvédelmet.

A jelentés szerint három dolognak kell változnia:

1. A nemzeti vállalásoknak a tényleges hatáshoz kell igazodniuk. A GBF-ben minden ország maga dönti el, mivel járul hozzá a célokhoz, és a vállalások összege a jelentés szerint a szükségesnek csak a töredéke. A nemzeti biodiverzitási stratégiák ritkán számolnak azzal, hogy egy ország fogyasztása, kereskedelme és pénzügyei más országok természetére hogyan hatnak.

A jelentés egy elképzelt példával szemlélteti ezt. Az „A” ország iparosodott, kevésbé biodiverz, és a védett területekre vonatkozó „30×30” célt (a szárazföld és a tenger 30%-ának védelme) alacsony biodiverzitású területekkel teljesíti, miközben nyersanyag-importja és fogyasztása hozzájárul a „B” ország természetének pusztulásához. A „B” ország biodiverzitásban gazdag, és az exportkereslet nyomása alatt áll. Mindkettő haladásról számolhat be a 30×30-ban, a világ biodiverzitása mégis fogy, mert a 30×30 hektárokat számol, nem azt, mennyire értékes a védett terület természete. A GBF nem méri, mit tesz az egyik ország fogyasztása egy másik ország ökoszisztémáival. A jelentés ezért a klímavédelemhez hasonló, tudományos alapú módszereket sürget: a nagy fogyasztású, kis biodiverzitású országok számára a legnagyobb hatású vállalás lehet például a biodiverz országokból származó nyersanyagok behozatalának csökkentése.

2. A politikának meg kell teremtenie a fordulópontok feltételeit. A jelentés szerint ez elsősorban a kormányok feladata, de nem kizárólag az övék. Az üzleti, pénzügyi, őshonos, civil és helyi szereplők mind részt vesznek, és a legtartósabb haladás azokból a koalíciókból jön, amelyek ezeket egybetartják. Sok haladást ma olyan országkoalíciók hoznak, amelyek ott lépnek, ahol a globális folyamatok túl lassan működnek: a Tropical Forest Forever Facility, amelyben Brazília, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Indonézia európai partnerekkel éves kompenzációt kap az álló erdők megőrzéséért; a Santa Marta-i országcsoport, amely a fosszilis tüzelőanyagoktól való elfordulásra vállalkozott; és a Finance for Biodiversity Pledge, amelyhez több mint 200 pénzügyi intézmény csatlakozott.

3. A haladást függetlenül és őszintén kell követni. A hivatalos jelentések ma még nem érzékelik mindazt, amit a társadalom tesz: az őshonos népek saját jogában létrehozott védett területeit, a városok zöldterület-fejlesztését, a vállalatok működési terveit. A jelentés ezért független mechanizmust javasol: egy „Nature Action Trackert”, amilyen a Climate Action Tracker az éghajlatvédelemben, helyi szakértőkkel, kutatókkal és gyakorlókkal, amely a kormányzati jelentéseken kívüli eredményeket is feltérképezi. Nyomkövetés nélkül a vállalások elsodródnak, a lendület elhal, és a tanulás lehetősége elvész.

Záródó időablak

A jelentés szerint az információ, a technológia, a pénz és a keretek adottak, és a világ nagy része már cselekszik. Az időből van kevés. A GBF céljai 2030-ra szólnak: az energia már túl van a fordulóponton, az élelmiszer és a pénzügyek viszont még az előkészítő szakaszban vannak, és ennek az évtizednek a végéig (4 éven belül) el kell érniük a saját fordulópontjukat. Minden év, amelyet az előkészítő szakasz fordulópont nélkül tölt el, annyival rövidíti azt az időt, amely alatt a változás elterjedhetne, stabilizálódhatna, és elkezdhetné helyreállítani az elveszettet.

A jelentés szerint a szükséges lépések ismertek:

• a káros támogatások átirányítása;
• a pénzügyi intézmények kötelezése a természetre gyakorolt hatásuk nyilvánosságra hozására;
• a közbeszerzés által stabil kereslet biztosítása a természetbarát módon termelt élelmiszerekre;
• elég erős politikai jelzések ahhoz, hogy a vállalatok és befektetők kellő biztonsággal beruházhassanak;
• azon országok koalícióinak bővítése, amelyek az általános megállapodásnál hamarabb is cselekednek;
• a valódi döntési hatáskör az őslakosoknak és a helyi közösségeknek.

Egyik sem elegendő önmagában, együtt alkalmazva viszont még 2030 előtt átbillenthetik a gazdasági, politikai és társadalmi feltételeket. Az út közben lesznek visszaesések és kifáradás, a jelentés szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy a munka kudarcot vallott. Azon múlik a siker, hogy elegendő ember, intézmény és ország marad-e bent elég hosszan ahhoz, hogy a változás önfenntartóvá váljon.

A jelentés lezárása ezt írja: az emberiség sosem volt gazdagabb, technológiailag fejlettebb vagy jobban informált, miközben az élet szövete, amelyre a jólétünk épül, soha nem látott ütemben bomlik fel. Tudjuk, mi hajtja a pusztulást, és tudjuk, hogyan lehet megállítani. A cél, a természettel harmóniában élő világ, megéri a fáradtságot, és a szerzők szerint „látszólag az esélyek ellenére” is van racionális alapunk a reményre.

[forrás: WWF (2026): Living Planet Report 2026 – The Science of Hope. WWF, Gland, Svájc]

The post A -73% ellenére is van remény. Megjelent a 2026-os Élő Bolygó Jelentés first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Luxemburg az elmúlt évtizedekben tartós gazdasági növekedést és rendkívül gyors demográfiai növekedést tapasztalt, miközben ambiciózus környezetvédelmi politikákat folytatott. Ezeknek köszönhetően csökkent az energiafogyasztás és az üvegházhatású gázok kibocsátása, bevezették a szén-dioxid-adót, nőtt a megújuló energiaforrások használata, valamint javult a levegőminőség.

Luxemburg emellett számos proaktív politikát dolgozott ki a hulladékgazdálkodás és a másodlagos nyersanyagok felhasználása terén, megkezdte a lemaradás behozását a szennyvízkezelésben, és ösztönözte a közösségi, illetve a fenntartható közlekedési formákat.

Dekarbonizáció

Luxemburg energiapolitikáját az importfüggőség, az ambiciózus megújulóenergia-célok, valamint az energiahatékonyságra és a regionális együttműködésre helyezett hangsúly jellemzi. A 2024-ben aktualizált Nemzeti Energia- és Klímaterv (NECP) célja, hogy 2030-ra az energiafogyasztás 37%-a megújuló energiaforrásokból származzon, valamint hogy a végső energia-kereslet 42%-kal csökkenjen.

Az ország energiafelhasználásának mintegy 90%-át importból fedezi. Nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyek az elmúlt években az energiamix mintegy háromnegyedét tették ki, elsősorban közlekedési üzemanyagok formájában.

A megújuló energiaforrások részaránya a bruttó végsőenergia-fogyasztásban növekszik, de továbbra is az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Luxemburg folytatja a megújulóenergia-termelő kapacitások fejlesztését, amelyek az ország korlátozott területe miatt elsősorban a vízenergiára, a biogázra, a szélenergiára, valamint újabban a fahulladékra korlátozódnak.

A tervezett intézkedések között szerepel a dekarbonizációs projektek engedélyezési eljárásainak felgyorsítását célzó jogszabályok elfogadása, valamint a határokon átnyúló megállapodások megkötése más országokkal annak érdekében, hogy Luxemburg statisztikai átruházás keretében megújulóenergia-termelésének egy részét más országoktól számíthassa be.

A nemzeti energiatermelés elsősorban megújuló energiaforrásokon alapul, például szélenergián, napenergián, biogázon, valamint újabban fahulladékon, amelynek részaránya a villamosenergia-termelésben folyamatosan növekszik.

A villamosenergia-szektorban a hangsúly a fotovoltaikus rendszerek elterjedésének felgyorsításán van, amit pályázatokkal, valamint számos szabályozási és gazdasági intézkedéssel támogatnak. Ezzel párhuzamosan ösztönzik a szélenergia hasznosítását is a meglévő erőművek megújítását célzó (repowering) projektek, új helyszínek jóváhagyása, valamint az engedélyezési eljárások egyszerűsítése és felgyorsítása révén.

A fűtési és hűtési ágazatban a hőszivattyúk alkalmazását ösztönzik annak érdekében, hogy növekedjen a megújuló energiaforrásokból származó energia részaránya. Emellett fejlesztik a hidrogén szállításához és tárolásához szükséges infrastruktúrát is.

Természetvédelem

Luxemburg előrelépést ért el a környezetre nehezedő terhelés és a gazdasági növekedés szétválasztásában, azonban továbbra is fennállnak olyan kihívások, mint a városi terjeszkedés, a tájak feldarabolódása és a határokon átnyúló közlekedés.

Számos innovatív és sikeres szakpolitikai intézkedéssel büszkélkedhet. Ilyenek például az önkormányzatokkal és vállalkozásokkal kötött „paktumok”, valamint az ökológiai kompenzáció rendszere, amelynek keretében „ökopontokat” vezettek be. Ezek pénzbeli értéket rendelnek a biotópok ökológiai értékéhez.

A védett területek Luxemburg területének csaknem 40%-át fedik le. Ez jóval meghaladja az OECD-országok átlagát, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezménye keretében elfogadott Globális Biodiverzitási Keretrendszer (GBF) 2030-ra kitűzött célját, amely szerint a szárazföldi és belvizek területének 30%-át védelem alá kell helyezni.

Vízgazdálkodás

A vízgazdálkodás ugyan jónak tekinthető, de a vízminőség tekintetében még nem sikerült elérni a várt eredményeket. Az ivóvíz- és szennyvízforrások kezelése megfelelő. Azonban egyetlen víztest sem éri el a jó ökológiai vagy kémiai állapotot, ami többek között a tápanyagok – például az összes foszfor, az ortofoszfát, az ammónium, a nitrátok és a nitritek –, valamint a policiklikus aromás szénhidrogének jelenlétével magyarázható.

Hulladék

Luxemburg támogatja a hulladék hasznosítását és a másodlagos nyersanyagok felhasználását, azonban további előrelépésre van szükség az újrahasznosítási célok teljesítéséhez és Luxemburg „zéró hulladék” stratégiájának megvalósításához.

Társadalom

Az életszínvonal az országban a világ legmagasabbjai közé tartozik. A stabil intézményi keretek, a rugalmas szabályozás és a viszonylag kedvező adórendszer külföldi beruházásokat és munkaerőt vonzott.

A gyors munkaerő-bővülésre épülő növekedési modell elérte korlátait. A lakosság és a határon át ingázó munkavállalók számának növekedésével fokozódtak a közlekedési torlódások, nőtt a városi terjeszkedés, és Luxemburg tájai jelentősen feldarabolódtak. Emellett az alacsony energiaszegénység ellenére a lakhatás sokak számára megfizethetetlenebbé vált, függetlenül attól, hogy vásárolni vagy bérelni szeretnének.

Az ország fogyasztási lábnyoma rendkívül magas, még akkor is, ha kiszűrjük a határon át ingázó munkavállalók hatását (akik a lakónépesség mintegy 30%-át teszik ki).

Fenntartható mobilitás

A századforduló óta 53%-kal növekedett népesség. Emellett a határon át ingázó munkavállalók számának növekedése is a közlekedési infrastruktúra túlterheltségéhez és torlódásokhoz vezetett. A szén-dioxid-kibocsátás egyik jelentős forrásának csökkentése érdekében a kormány jelentős összegeket fordít a tömegközlekedés fejlesztésére, különösen a vasúti infrastruktúrára, plusz támogatja az elektromos közlekedést is.

2024-ben Luxemburg mobilitási rendszere továbbra is nagymértékben függött a fosszilis üzemanyaggal működő járművektől. Az országban az egyik legmagasabb az egy főre jutó személygépkocsi-tulajdonlás Európában, ami nagyrészt a kedvező adópolitikának, a vidéki térségek korlátozott mobilitási lehetőségeinek és a nagyszámú, határon át ingázó munkavállalónak tulajdonítható.

Az autóktól való függőség olyan problémákat is okoz, mint a tartós közlekedési torlódások. A kormány ezért aktívan törekszik a fenntartható mobilitás irányába történő elmozdulásra, ahogyan azt a 2035-ig szóló nemzeti mobilitási terv is részletezi.

A legfontosabb stratégiák közé tartozik az elektromos járművek használatának ösztönzése pénzügyi támogatásokkal, valamint a közlekedési módok fokozatos átalakításával. A tömegközlekedés kedvező irányban fejlődik, nagyrészt annak az úttörő intézkedésnek köszönhetően, hogy országosan ingyenessé tették a közösségi közlekedést. Ez a kezdeményezés a tömegközlekedési járműpark korszerűsítésével – beleértve az elektromos autóbuszok bevezetését és a villamosvonalak bővítését – együtt vonzóbbá és fenntarthatóbbá tette a közösségi közlekedést.

A nemzeti mobilitási terv egyik célkitűzése, hogy 2030-ra az országos tömegközlekedési hálózat autóbuszflottája 100%-ban elektromos legyen. A közösségi mobilitási szolgáltatások, például a kerékpár- és autómegosztó rendszerek kiegészítik a tömegközlekedést.

Fenntartható finanszírozás

A Luxembourg Sustainable Finance Initiative (LSFI) Luxemburg fenntartható finanszírozásért felelős koordináló szervezete, amely Kiválósági Központként és Tudásközpontként mozdítja elő a változást. Támogatja a pénzügyi szektort az átállás finanszírozásának felgyorsításában, valamint az elért előrehaladás nyomon követésében és mérésében. Jövőképe szerint Luxemburg a fenntartható finanszírozás globális központjává válik.

Innováció

Az ország 2010 óta európai éllovasnak számít az öko-innováció terén. Öko-innovációs indexe 47%-kal meghaladja az uniós átlagot. Luxemburg emellett a kutatás-fejlesztésre fordított állami támogatások növelésével, számos környezetvédelmi célú beruházás támogatásával, valamint kiemelt kezdeményezésekkel is előmozdította a fenntarthatóságot. Ezek közé tartozik például a fenntartható lakhatást, az épületekben alkalmazott megújuló energiaforrásokat, a fenntartható mobilitást vagy a biodiverzitás védelmét támogató Klimabonus, továbbá a Clever akafen („vásárolj okosan”) program és az önkormányzatokkal kötött klímapaktum.

Luxemburg helyezései

• 18. helyezés a „Föld legzöldebb országai” GreenMatch listán
• 2. helyezés az Environmental Performance Index (EPI) listáján
• 39. helyezés a Sustainable Development Report SDG Index listáján

Sorozatunk korábbi cikkei:

• Norvégia
• Svájc
• Svédország
• Dánia
• Egyesült Királyság
• Finnország
• Franciaország
• Costa Rica
• Izland
• Írország
• Málta

The post Fenntartható jógyakorlatok a nagyvilágban – 12. Luxemburg first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Egy coloradói oktatási program szerint a diákok úgynevezett klímatudatossági elismerést szerezhetnek a középiskolai tanulmányaik végén, ha klímához kapcsolódó kurzusokat teljesítenek, és egy olyan záróprojektet is megvalósítanak, amely a saját közösségükben jelen lévő helyi klímaproblémához kapcsolódik. Vagyis a program nemcsak tudást vár el, hanem azt is, hogy a diákok a tanultakat gyakorlati helyzetben, a saját környezetükben alkalmazzák.

Ez azért tetszett, mert a mai gyerekek már nem egy távoli, jövőbeli problémaként találkoznak a klímaváltozással. Ők már abban a világban nőnek fel, ahol a hőség, a vízhiány, a szélsőséges időjárás vagy az energiaátállás nemcsak hírekben jelenik meg, hanem a mindennapok részévé válik. Éppen ezért nem mindegy, hogy az iskola csak szorongást ad ehhez, vagy eszközöket is.

A coloradói példa nagyon előremutató, mert a tudást összekapcsolja a cselekvéssel. Nemcsak azt üzeni a diákoknak, hogy „értsétek meg, mi történik”, hanem azt is, hogy „nézzetek körül a saját közösségetekben, és keressetek egy pontot, ahol tenni tudtok valamit”. Ez egészen másfajta tanulás: nem elvont tananyag, hanem tapasztalat, felelősség és közösségi részvétel.

Jó lenne, ha a fenntarthatóság egyre kevésbé külön téma lenne az oktatásban, és egyre inkább olyan szemlélet, amely több tantárgyon, projekten és hétköznapi helyzeten keresztül jelenik meg. Itthon is szerencsére egyre több iskolában szerveznek fenntarthatósági témaheteket, projektnapok vagy közösségi programok keretében olyan tevékenységeket, amelyek túlmutatnak egy-egy alkalmi szemétszedésen vagy iskolakert létrehozásán – miközben természetesen ezek is fontosak. A lényeg, hogy a gyerekek ne csak megtanulják, milyen problémákkal néz szembe a világ, hanem azt is megtapasztalják, hogy a saját környezetükben is lehet szerepük a változásban.

A „főemlősvédő trió” harmadik tagja, Birutė Galdikas

Sokan hallottak már Jane Goodall-ról, a csimpánzkutatóról és Dian Fossey-ról, aki a gorillákat védelmezte. Azonban kevesen hallottak Biruté Galdikasról, aki az orangutánok kutatásának szentelte az életét.

Galdikas 1946. május 10-én született Wiesbaden-ben. Szülei Litvániából költöztek Kanadába. Hatéves korában, a Kíváncsi George című mesekönyvet választotta, ami egy sárga kalapos férfiról és rakoncátlan majmáról szól, nagy hatással volt rá. Második osztályos korára már elhatározta, mi lesz élete hivatása: felfedező szeretett volna lenni.

Tanulmányait a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen folytatta természettudományi területen. 1966-ban pszichológiából és zoológiából szerzett alapdiplomát, majd 1969-ben antropológiából mesterfokozatot. Itt találkozott Dr. Louis Leakey-vel, akivel beszélt arról a vágyáról, hogy orangutánokat szeretne tanulmányozni.

Három évvel később Dr. Leakey végül megtalálta a szükséges finanszírozást Galdikas orangutánkutatásához, ahogyan korábban Jane Goodall és Dian Fossey kutatásait is támogatta.
1971-ben Galdikas és akkori férje megérkeztek az indonéziai Borneó szigetén található Tanjung Puting rezervátumba. Mielőtt elhagyta volna az Egyesült Államokat, professzorai és mások azt mondták neki, hogy „ezt nem lehet megcsinálni”; nem lesz képes vadon élő orangutánokat tanulmányozni. Az állatok ugyanis túlságosan rejtőzködők és óvatosak voltak, ráadásul mély mocsarakban éltek.

Kemény munkájának, valamint elszántságának köszönhetően létrehozta a „Camp Leakey” kutatótábort, és megkezdte a vadon élő orangutánok életmódjának dokumentálását. Négy évvel később ő írta a National Geographic Magazine címlapcikkét, amelynek köszönhetően az orangutánok először kerültek széles körben a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjába.

Dr. Galdikas széles körben tartott előadásokat az orangutánokról és trópusi esőerdei élőhelyükről. Elkötelezettsége nem csupán az orangutánok természetének megértésére, hanem gyorsan zsugorodó természetes élőhelyük megőrzésére is kiterjedt. Miután 40 évet töltött a ma már nemzeti parkként működő Tanjung Puting területén, Galdikas a világon a leghosszabb folyamatos, egyetlen kutató által végzett vizsgálatot folytatta egy vadon élő emlősfaj esetében.
Galdikas dokumentálta elsőként az orangutánok rendkívül hosszú szaporodási ciklusát: Tanjung Puting területén átlagosan 7,7 év telt el két utód születése között. Emellett több mint 400 különböző, az orangutánok által fogyasztott táplálékforrást jegyzett fel.
A Camp Leakey területén végzett munkájának támogatására, valamint a világ orangutánjainak védelme érdekében Dr. Galdikas és munkatársai 1986-ban létrehozták az Orangutan Foundation Internationalt (OFI).

Idén, március 24-én hunyt el.

Lehet légkondicionáló nélkül is hűteni? – Roland Garros repülőtér [Vanda]

A The Guardian nemrég megjelent cikkében írtak egy igazán érdekes cikket a Madagaszkár melletti Réunion sziget, Roland Garros repülőteréről, amelyben a legújabb, 2024-ben átadott fejlesztéseket mutatták be. Légkondicionáló nélkül építették meg az épületet!

Az új érkezési terminálnak már a tervezésénél azon volt a hangsúly, hogy a trópusi éghajlat ellenére légkondicionálás nélkül is komfortos belső környezetet tudjon nyújtani, miközben jelentősen csökkenti az energiafelhasználást és a szén-dioxid kibocsátást.

A megoldást egy innovatív, passzív építészeti megoldás tette lehetővé, a hullámzó tetőszerkezet és a középen nyitott „kanyon”, amely alacsony nyomású zónát hoz létre, és természetes módon képez szelet az épületben. A megoldás mögött helyi ihlet is áll, a helyi építészeti hagyományok már régóta kihasználják a szélirányt és a természetes keresztirányú szellőztetést, és ez látszik visszatükrözve az új dizájn mögött is.

Az oldalfali szellőzőnyílások szabályozásával az aktuális időjárási viszonyokhoz igazítják a légáramlást. A természetes szellőzést 7,5 méter átmérőjű mennyezeti ventilátorok egészítik ki, amelyek egyenletes légmozgást biztosítanak az épületben. A nyári, akár 30 °C-os és párás időszakban ez a légáramlat 4-5 °C-kal alacsonyabbnak érzékelteti a hőmérsékletet, így az utasok közel ugyanakkora komfortérzetet tapasztalhatnak, mint egy légkondicionált épületben a hőérzetet célozva, a hőmérséklet helyett. 

A projekt eredményei kiemelkedőek, a reptér elmondása szerint a terminál évente mintegy 150 000 euró energiaköltséget takarít meg megnyitása óta (2 éve), és a tervezők szerint az épület energiafelhasználása körülbelül 60%-kal alacsonyabb egy hagyományos, légkondicionált épülethez képest, miközben szén-dioxid kibocsátása nyolcszor kisebb.

A projekt legfontosabb tanulsága, hogy megfelelő építészeti tervezéssel és természetes légáramlással akár nagy forgalmú középületek esetében is jelentősen csökkenthető a légkondicionálás iránti igény, ezáltal az energiafogyasztás és a karbonlábnyom is. Sajnos azonban a szigettel ellentétben ez a megoldás nem mindenhol ideális, pont a légszennyezés miatt. A megfelelő tervezés és a körülményekre szabott tudatos hozzáállás azonban mindenhol elengedhetetlen, főleg az egyre gyakoribb hőhullámok, és viszontagságos időjárási jelenségek miatt.

The post Mi volt ránk hatással? avagy a Planetfanatikusok heti megélései first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Az Oroszország ukrajnai inváziója okozta nehézségekre és a globális energiapiaci zavarokra reagálva az Európai Bizottság végrehajtotta REPowerEU tervét az orosz fosszilis tüzelőanyag-behozatal fokozatos megszüntetésére.
A 2022 májusában elindított REPowerEU segít az Uniónak energiát megtakarítani, diverzifikálni az energiaellátást és tiszta energiát termelni.
A REPowerEU célja megvédeni az EU állampolgárait és vállalkozásait az energiahiánytól, támogatni Ukrajnát Oroszország hadipénztárának gyengítésével, felgyorsítani a tiszta energiára való átállást és stabilizálni az árakat.

Az európai gázinfrastruktúra térképe – a közös érdekű projektek (PCI-k) és a REPowerEU keretében azonosított további projektek, beleértve a hidrogénfolyosókat

Az EU a következőket tervezi:

• Gáz – az orosz vezetékes és cseppfolyósított földgáz (LNG) minden importjának leállítása 2027 novemberéig.
• Olaj – intézkedések megtétele a szankciók kijátszására olajat szállító orosz „árnyékflotta” (oroszok által használt hajók) ellen, és az orosz olajimport leállítása 2027 végéig.
• Nukleáris energia – az Oroszországból származó urán, dúsított urán és egyéb nukleáris anyagok importjának korlátozása.

Az elért eredmények ellenére az EU 2025-ben még mindig 36 milliárd köbméter orosz földgázt, 9,7 millió tonna nyersolajat, valamint közel 2 900 tonna dúsított uránt vagy nukleáris fűtőanyagot importált Oroszországból. A fennmaradó orosz energiaimport fokozatos megszüntetése érdekében a Bizottság 2025. májusában bemutatta a REPowerEU ütemtervet (Roadmap), amely meghatározza az orosz olaj, földgáz és nukleáris energia fokozatos kivonását az uniós piacokról.

Főbb eredmények, célok

• Az orosz–ukrán háború kezdete óta az EU orosz földgáztól való függősége a teljes gázimport 45%-áról 12%-ra csökkent 2025-re.
• Az orosz szén teljes importját uniós szankciók tiltják.
• Az orosz kőolajimport aránya a 2022 eleji 27%-ról 2%-ra csökkent; jelenleg már csak két uniós tagállam importál orosz olajat (Magyarország és Szlovákia).
• Az EU-ba évente még mindig érkező 35 milliárd köbméter orosz földgáz kevesebb mint két éven belül teljesen kikerül az uniós piacról.

A RePowerEU gázrendelet

2026. február 3-án hatályba lépett a REPowerEU gázrendelet, amely a REPowerEU terv egyik célkitűzését kötelező erejű jogszabállyá emelte. A rendelet előírja az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának fokozatos, de végleges megszüntetését 2026-ban, valamint az orosz vezetékes földgáz importjának megszüntetését 2027-ben. Az intézkedések betartását egységes szankciókat és biztosítékokat tartalmazó végrehajtási rendszer garantálja az egész EU-ban.

Miközben a globális helyzet továbbra is változik – különösen a Közel-Kelet folyamatos instabilitása miatt –, az ellenállóképesség fenntartása továbbra is kiemelt fontosságú. A Hormuzi-szoros lezárásából eredő bizonytalanság és piaci ingadozás tovább erősíti a REPowerEU céljainak és stratégiájának jelentőségét. A fosszilis energiahordozók világpiaci árának emelkedése közvetlenül növeli az EU költségeit.

Energiamegtakarítás

A REPowerEU egyik legfontosabb célja az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javítása, mivel a legbiztonságosabb, legtisztább és legolcsóbb energia az, amit nem használunk fel. Ennek megfelelően az EU határozott intézkedéseket hozott a teljes földgázkereslet csökkentésére és az orosz importtól való függőség gyors mérséklésére.

• A földgázkereslet csökkentése és az energiahatékonyság növelése
• Hőszivattyúk
• Elektromos járművek
• AccelerateEU – Energiaunió

Szinte valamennyi uniós tagállam beépített energiahatékonysági beruházásokat a Helyreállítási és Ellenálló-képességi Terveibe, valamint támogatja a megújuló energiaforrások, az energetikai infrastruktúra és az energiaellátás diverzifikációját célzó beruházásokat és reformokat.

A földgázellátás biztonsága

A gáztárolók kulcsfontosságú szerepet töltenek be az EU energiabiztonságában, mivel a téli földgázfogyasztás mintegy egyharmadát fedezik. A kereslet csökkentése és a megfelelő tárolási szintek hozzájárulnak az energiaárak stabilizálásához.
Miután az orosz vállalatok leállították a földgáz betárolását az európai tárolókba, és 2021 novemberében történelmi mélypontra süllyedtek a készletek, az EU előírta, hogy minden tél előtt a tárolók legalább 90%-os töltöttségi szintet érjenek el. Ezt a célt 2023-ban és 2024-ben is hónapokkal a tél előtt sikerült teljesíteni.
Mivel a szabályozás 2025 végén lejárt volna, és a globális energiapiac továbbra is bizonytalan, a Bizottság javasolta a Gáztárolási Rendelet 2027 végéig történő meghosszabbítását. Az EU ezt a módosítást 2025 szeptemberében, még a téli időszak előtt elfogadta.
2026 tavaszán a készletek stabilak maradtak, bár elmaradtak az előző öt év átlagától. A jelenlegi piaci bizonytalanság miatt a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy éljenek a rendeletben biztosított rugalmassági lehetőségekkel, és lehetőség szerint már a betárolási időszak elején 80%-os célértéket alkalmazzanak, ezzel kiszámíthatóságot biztosítva a piac számára.

Tiszta energia előállítása

A REPowerEU a tiszta energia termelésének felgyorsítását állítja az EU energiabiztonságának erősítésére és a gazdaság dekarbonizációjára irányuló törekvések középpontjába. 2023 októberében az EU elfogadta a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv módosítását, amely 2030-ra legalább 42,5%-ra emeli a megújuló energia kötelező arányát az energiafogyasztásban, azzal a törekvéssel, hogy elérje a 45%-ot.

Az EU jelentősen növelte a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelését. A megújulók aránya az energiamixben 2006 és 2024 között 10%-ról 25%-ra nőtt. 2021 óta az EU 260 GW új megújuló kapacitást telepített (ebből 204 GW napelemes és 57 GW szélerőművi kapacitás), ami 2025-ben 5,6 milliárd euró értékű földgáz megtakarítását eredményezte az energiatermelésben.
2022 óta az EU rekordütemben telepíti a megújuló energiaforrásokat: a szél- és napenergia-termelés az elmúlt öt évben több mint 50%-kal nőtt. Ma már ezek biztosítják az EU villamosenergia-termelésének 31%-át, megelőzve a fosszilis tüzelőanyagokat.
A megújuló energiaforrások jobb integrációjában és további bővítésében egyre fontosabb szerepet kap az energiatárolás. A European Energy Storage Inventory 2026 áprilisi adatai szerint az EU-ban jelenleg mintegy 55 GW beépített energiatároló kapacitás működik, és további 30 GW-nál nagyobb kapacitás engedélyezési vagy kivitelezési szakaszban van, döntően akkumulátoros rendszerek formájában.

Idővonal

• 2022. március 8. – A Bizottság bemutatja az első javaslatot az orosz fosszilis tüzelőanyagok REPowerEU terven keresztül történő kivezetésére.
• 2026. február 3. – Hatályba lép az orosz fosszilis tüzelőanyag-import fokozatos megszüntetéséről szóló REPowerEU-rendelet.
• 2026. február 9. – Az Európai Bizottság végrehajtási határozatot fogad el azon harmadik országok listájának összeállításáról, amelyek mentesülnek az Unióba irányuló gázbehozatal előzetes engedélyezése alól.
• 2026. március 18. – A Bizottság frissíti a REPowerEU gázrendeletről szóló útmutatót.

Útiterv az orosz energiától való függőség teljes felszámolására

Az uniós országoknak 2026. március 1-ig kellett benyújtaniuk a Bizottságnak a nemzeti diverzifikációs terveiket, amelyek részletes intézkedéseket és mérföldköveket tartalmaznak az orosz gáz- és olajimport közvetlen és közvetett fokozatos felszámolására. Ezzel párhuzamosan folytatódnak az erőfeszítések az EU energiaátmenetének felgyorsítására és az energiaellátás diverzifikálására, az ellátásbiztonságot és a piaci stabilitást fenyegető kockázatok kiküszöbölése érdekében.

Az AccelerateEU intézkedéscsomag

2026 áprilisában a Bizottság bevezette az AccelerateEU-t, egy új intézkedéscsomagot az emelkedő energiaköltségek kezelésére, valamint az olaj- és gázfüggőség további csökkentésére, különösen a közel-keleti feszültségek fokozódása közepette. A terv növeli az uniós országok közötti koordinációt, felgyorsítja a biztonságos és megfizethető tiszta energiára való átállást, valamint ösztönzi a köz- és magánberuházásokat.

A villamosenergia-termelés aránya 2000-2025 között

A gázkereslet összevonása – AggregateEU

Az Ukrajna elleni inváziót követően az EU közös gázbeszerzést javasolt annak biztosítására, hogy az európaiak hozzáférjenek a megfizethető energiához, és elkerüljék az energiaellátási zavarokat. Ez a rendszer lehetővé tette, hogy a gázszükségletünk egy részét együtt, európaiként kezdjük el felvásárolni, és ne versenyezzünk egymással a szűkös készletekért.
2022 áprilisában a Bizottság elindította az uniós energiaplatformot. E platform célja az infrastrukturális beruházások és a külső gázszállítókkal folytatott tárgyalások koordinálása volt, megakadályozva, hogy az uniós országok túllicitálják egymást. 2025-ben a Bizottság ezt a mechanizmust kiterjesztette az EU Energia- és Nyersanyagplatformjára, hogy segítse az uniós vállalatokat az energiatermékek és nyersanyagok beszerzésében.

A platform a hidrogénre, a nyersanyagokra, a biometánra, a cseppfolyósított földgázra (LNG) és a földgázra kiterjedő mechanizmusok együttesét foglalja magában.
2023 áprilisában a Bizottság bevezette az „AggregateEU” rendszert, amely összekapcsolta a keresletet és a közös gázbeszerzést. Ez a kezdeményezés összevonta az EU és az Energiaközösség vállalatainak gázkeresletét, és összehangolta azt a globális piacról érkező versenyképes ajánlatokkal. Az ajánlatok egyeztetését követően a vállalatok önkéntesen adásvételi szerződéseket köthettek a gázszállítókkal.
Az AggregateEU-nak köszönhetően közel 100 milliárd köbméter (bcm) legversenyképesebb árú gáz fedezte az európai keresletet. Az AggregateEU eredeti formájában 2025 márciusában járt le.

A zöld átállás felgyorsítása

2023 novemberében a felülvizsgált megújulóenergia-irányelv olyan célokat vezetett be, amelyek szinte megduplázzák a megújuló energia meglévő részarányát az EU-ban. A cél a megújuló energiaforrások részarányának növelése az EU teljes energiafogyasztásában, a 2030-ra vonatkozó kötelező érvényű célt 42,5%-ra emelve, azzal az ambícióval, hogy elérje a 45%-ot.

2024 júliusában hatályba lépett az EU villamosenergia-piaci szerkezetének reformja. Ez segít ellenállóbbá tenni az uniós energiapiacot, és előnyös a polgárok és a vállalatok számára, mivel energiaszámláikat függetleníti a villamos energia rövid távú piaci árától. A reform emellett segít felgyorsítani a több megújuló energiaforrás integrációját az energiarendszerbe, és fokozza a piaci manipuláció elleni védelmet.

2025 elején előterjesztették a Tiszta Ipari Megállapodást (Clean Industrial Deal), amely egy nagyszabású üzleti terv az EU iparának versenyképességét és ellenálló képességét támogatására. A megállapodás felgyorsítja a dekarbonizációt, miközben az energiaárak csökkentésével, és minőségi munkahelyek teremtésével fellendíti az uniós gyártást.

A 2022-es energiaválság megmutatta, hogy az uniós szintű koordináció, a megújuló energiaforrások gyorsabb kiépítése, a villamosítás, a földgáz iránti kereslet csökkentése és az energiahatékonyság javítása alapvető fontosságú az energiaellátás biztonsága és a gazdasági stabilitás szempontjából. A REPowerEU biztosítja, hogy Európa energiajövőjéről Európa döntsön.

The post REPowerEU – az európai zöld átmenet first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A számok önmagukban azonban keveset árulnak el arról, milyen különleges kihívásokkal kell egy apró, sűrűn lakott mediterrán szigetországnak megküzdenie. Kevés a természetes édesvíz, nagy a közlekedési terhelés, jelentős az importfüggőség. Évente turisták milliói érkeznek egy olyan országba, amelynek teljes területe mindössze néhány száz négyzetkilométer.

Málta azért érdekes, mert kis területen különösen látványosan jelenik meg, hogy a víz, az energia, a közlekedés, a turizmus és a természetvédelem nem különálló kérdések. Ha nincs elegendő édesvíz, tengervizet kell sótalanítani. Ha kevés a hely, a lakhatás, a turizmus, a közlekedés, a napelemek és a természetvédelem ugyanazért a területért versenyeznek. Ha pedig évente látogatók milliói érkeznek, az infrastruktúra és a természeti környezet terhelése is gyorsan láthatóvá válik.

Napsütésből sok van – megújulóból még mindig kevés

Málta energetikai kihívása azonban nem az, hogy nincs elég napsütés. Sokkal inkább az, hogy kevés a rendelkezésre álló terület, és sűrű a beépítés. A megújuló energia részaránya ugyan gyorsan nőtt: 2014-ben még 5% alatt volt, 2024-re pedig 17,2%-ra emelkedett a teljes végső energiafelhasználáson belül. Ez több mint háromszoros növekedés tíz év alatt, ugyanakkor az érték továbbra is az uniós átlag alatt marad. 2024-ben a villamosenergia-ellátás 58,1%-a hazai erőművekből, 31,1%-a nettó importból, 10,8%-a pedig megújuló forrásból származott.

Erre a helyhiányra ad érdekes választ a 2026-ban elindított Pannelli bla Bejt, vagyis „napelemek tető nélkül program”. A projekt keretében 4000 napelemet telepítenek a Water Services Corporation tíz víztározójára Máltán és Gozón, majd olyan családok számára is megnyitják a befektetés lehetőségét, akiknek nincs saját, napelem telepítésére alkalmas tetőjük. A programban mintegy 500 család részesülhet majd a megtermelt villamos energia értékesítéséből származó bevételéből. A teljes rendszer első évében várhatóan körülbelül 4 millió kWh villamos energiát termelhet.

Egy ország, amely részben a tengerből iszik

Máltán a víz nem magától értetődő erőforrás. A szigetek félszáraz mediterrán éghajlatúak, kevés a természetes édesvízkészlet, és a kis terület miatt felszíni vízkészletek kialakítására is kevés lehetőség van. A máltai Energy and Water Agency szerint a természetes vízkészletek fenntartható használata önmagában nem lenne elegendő az ország teljes vízigényének kielégítésére.

Ezért Málta már az 1980-as évektől tengervíz-sótalanításra támaszkodik. A Water Services Corporation adatai szerint az otthonokhoz és vállalkozásokhoz eljuttatott víz mintegy 70%-a fordított ozmózissal sótalanított tengervízből származik. A felszín alatti víz továbbra is része az ellátásnak, de önmagában már régóta nem képes fedezni az ország szükségleteit.

A megoldásnak ugyanakkor ára van: a sótalanítás energiaigényes. A máltai nemzeti energia- és klímaterv szerint a vízszolgáltatás az ország villamosenergia-fogyasztásának körülbelül 6%-át adja, ezért a vízbiztonság és az energiahatékonyság javítása szorosan összekapcsolódik.

Málta a már felhasznált vizet is igyekszik visszaforgatni. A New Water programban a megtisztított szennyvizet további kezelésnek vetik alá, majd mezőgazdasági öntözésre, ipari felhasználásra és zöldterületek fenntartására használják. Így olyan feladatokra, amelyekhez nincs szükség ivóvíz-minőségű vízre, nem kell tovább terhelni a korlátozott felszín alatti készleteket.

Ingyenes a busz – mégis az autó uralja a szigetet

Málta 2022 októberében ingyenessé tette a menetrend szerinti autóbusz-közlekedést a jogosult, személyre szabott Tallinja-kártyával rendelkező utasok számára. Az intézkedés célja az volt, hogy vonzóbb alternatívát kínáljon a személyautó használatával szemben.

Az autófüggőség azonban továbbra is erős. A 2025-ös máltai közlekedési főterv szerint éves szinten az utazások 75,7%-a személyautóval, 16%-a közösségi közlekedéssel, 8,4%-a pedig egyéb közlekedési módokkal történik.

A máltai példa ezért jól mutatja, hogy a fenntartható közlekedéshez önmagában nem elég olcsóvá vagy akár ingyenessé tenni a buszt. A szolgáltatás gyorsasága és megbízhatósága, az útvonalak kialakítása, valamint a gyalogos és kerékpáros infrastruktúra legalább ennyire meghatározó.

Négymillió turista egy közel hatszázezres országban

A turizmus Málta gazdaságának egyik meghatározó ágazata, de egy ekkora szigetországban a látogatók száma önmagában is fenntarthatósági kérdéssé válik. 2025-ben több mint 4 millió külföldi turista érkezett Máltára, miközben az ország lakossága mintegy 588 ezer fő volt. Vagyis egyetlen év alatt közel hétszer annyi turista fordult meg a szigeteken, mint ahány állandó lakosuk van.

A látogatók összesen több mint 25 millió vendégéjszakát töltöttek Máltán és Gozón. Ekkora turisztikai forgalom nagyban növeli a víz- és energiaigényt, a közlekedési és hulladékkezelési terhelést, valamint a part menti területek használatát.

A kérdés ezért nem egyszerűen az, hogy szükség van-e turistákra, hanem az, hogyan lehet ilyen látogatószám mellett hosszú távon megőrizni az ott élők életminőségét és a természeti környezet állapotát. Ennek egyik eszköze a turistákra kivetett környezetvédelmi hozzájárulás: 2026 júliusától a 18 év feletti vendégek 1,50 eurót fizetnek éjszakánként, legfeljebb 22,50 eurót tartózkodásonként.

A „rendetlen” strandtól a tengeri Natura 2000-hálózatig

A máltai strandokon időnként nagy mennyiségű barnás tengeri növényi maradvány halmozódik fel. A turisták számára ez könnyen tűnhet szemétnek vagy elhanyagoltságnak, valójában azonban gyakran a Posidonia oceanica, vagyis a mediterrán tengeri fű elsodródott leveleiről van szó.

A Posidonia fontos élőhelyet és búvóhelyet biztosít számos tengeri faj számára, stabilizálja a tengerfenék üledékét, hozzájárul a partok erózió elleni védelméhez és szénmegkötő szerepe is van. Még a partra sodródott leveleknek is van ökológiai funkciójuk. Ezért ahol lehet, a máltai környezetvédelmi hatóság azt javasolja, hogy hagyják őket a helyükön, mert segítik a homok megtartását, a dűnék kialakulását és a parti élővilág fennmaradását.

Málta tengeri természetvédelme azonban jóval túlmutat a Posidonia-mezőkön. Az ország 18 tengeri Natura 2000 területe több mint 4100 km²-t fed le, ami a máltai Fisheries Management Zone több mint 35%-a. A védett területek tengeri fűmezők mellett zátonyokat, barlangokat és homokpadokat is magukban foglalnak, és többek között tengeri teknősök, delfinek és tengeri madarak élőhelyeit védik.

Ez különösen érdekes egy olyan országban, amelynek szárazföldje rendkívül kicsi: Málta természetvédelmi terének jelentős része a víz alatt található. Ami tehát egy turista szemében „rendetlen strandnak” tűnhet, az egy sokkal nagyobb, védett tengeri ökoszisztéma látható nyoma is lehet.

Egy különleges méh, amely csak Máltán él

A máltai mézelő méh, az Apis mellifera ruttneri különálló méh-alfaj, amely a máltai szigetek földrajzi elszigeteltsége során alakult ki. Jól alkalmazkodott a szigetek forró, száraz nyaraihoz, és fontos szerepet játszik a helyi növények beporzásában és a mezőgazdaságban. Málta 2024-ben hivatalosan is nemzeti rovarrá nyilvánította a máltai méhet. A döntés célja a faj ismertségének növelése mellett a helyi genetikai állomány megőrzésének és védelmének erősítése volt.

A máltai méh védelmét egy különleges körforgásos gazdasági kezdeményezés is segíti. A WasteServ által működtetett Reuse Centres hálózatban a még használható, de feleslegessé vált bútorokat, játékokat, hangszereket, kerámiákat és más háztartási tárgyakat nem hulladékként kezelik, hanem új gazdához juttatják. A központok 2022-es indulása óta mintegy 30 ezer látogatót fogadtak, és körülbelül 110 ezer euró bevételt termeltek. Ezt az összeget környezetvédelmi projektekre forgatják vissza, többek között egy 6,5 hektáros méhrezervátum kialakítására Wied Fulijában, Żurrieq mellett, amelynek célja a máltai őshonos mézelő méh védelme. Így a tárgyak újrahasználata nemcsak a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem a helyi biodiverzitás megőrzését is támogatja.

Kevés hely, sok egymásra épülő megoldás

Málta példája talán éppen azért érdekes, mert itt nehéz a fenntarthatósági kérdéseket egymástól különválasztani. A vízellátás energiaigényes, az energiaátmenetet korlátozza a helyhiány, a közlekedést a sűrű beépítés és az autófüggőség nehezíti, a turizmus pedig egyszerre jelent gazdasági lehetőséget és további terhelést az infrastruktúrára és a természeti környezetre.

A szigetország megoldásai sem tökéletesek. A megújuló energia részaránya továbbra is viszonylag alacsony, az ingyenes buszközlekedés ellenére sokan autóval járnak, a sótalanítás pedig jelentős energiát igényel. Mégis sok olyan kezdeményezést találunk, amely jól mutatja, hogyan lehet alkalmazkodni a szűkös erőforrásokhoz: tengervízből ivóvíz készül, a tisztított szennyvíz visszakerül a mezőgazdaságba, a parton fekvő Posidonia nem feltétlenül hulladék, a használt tárgyak pedig akár egy őshonos méh védelmét is finanszírozhatják.

Sorozatunk korábbi cikkei:

• Norvégia
• Svájc
• Svédország
• Dánia
• Egyesült Királyság
• Finnország
• Franciaország
• Costa Rica
• Izland
• Írország

The post Fenntartható jógyakorlatok a nagyvilágban – 11. Málta first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A megújuló energia kérdése régóta foglalkoztat, ezért különösen örültem, hogy ott lehettem a hódmezővásárhelyi hibrid naperőmű megnyitóján. A beruházás részleteiről korábbi cikkünkben már beszámoltunk, de személyesen látni egészen más élmény volt.

Miközben egyre többször szembesülünk azzal, hogy a klímacélok elérése mennyire nehéz, és hogy az energiafüggőség csökkentésének kérdése mennyire aktuális Európában, jó volt egy olyan beruházással találkozni, amely nem elméleti válaszokat ad, hanem működő technológiát mutat. Napelemsorok, energiatárolás, intelligens vezérlés: egy konkrét példa arra, hogyan válhat kézzelfoghatóvá az energetikai átállás.

Közben egy ilyen helyszínen az is látszik, hogy a megújuló energia sem hatás nélküli megoldás. Egy naperőmű nagy területet foglal el, és jogos kérdés, hogyan illeszkedik a tájba, mit jelent a talaj, az élővilág és a biodiverzitás szempontjából. Éppen ezért nem érdemes leegyszerűsíteni a kérdést arra, hogy technológia vagy természet. Sokkal inkább az a kérdés, hol van helye az ilyen beruházásoknak, hogyan lehet ezeket felelősen megtervezni, és hogyan található meg az egyensúly az energiatermelés, a tájhasználat és a természetvédelem között.

Számomra ez a megnyitó azért volt inspiráló, mert azt mutatta meg, hogy vannak helyzetek, amikor a technológiának igenis helye van. Különösen akkor, ha nem önmagában áll, hanem energiatárolással, okos vezérléssel, hosszú előkészítéssel, együttműködésekkel és valós piaci szereplők bizalmával kapcsolódik össze. A klímaváltozásra nem lesz egyetlen tökéletes válaszunk, de szükségünk lesz jól átgondolt, működő megoldásokra: olyanokra, amelyek nemcsak beszélnek az átállásról, hanem ténylegesen hozzá is tesznek ahhoz.

BioPuff, a kacsatoll alternatívája [Hanna]

A Ponda nevű brit vállalat egy rendkívül speciális növényfajból készült, szigetelő tulajdonságokkal rendelkező textilszál gyártására szakosodott.

A BioPuff egy biológiai alapú anyag, amelyet a Typha latifolia (széleslevelű gyékény) növényből nyernek. A vizes élőhelyeken termő növény könnyű, meleg és víztaszító, fenntartható alternatívát kínál a hagyományos, állati eredetű és szintetikus töltőanyagokkal szemben.

A növény magfejei akár 300-szorosukra is képesek kitágulni. Ernyőszerű felépítésüknek köszönhetően a szerkezetet alkotó rostkötegek szigetelő légkamrákat hoznak létre, amelyek nagyon hasonlóak az állati eredetű pehely természetes, nagy térfogatú szerkezetéhez.

A hőszigetelő tulajdonságok vizsgálata során ez a természetes rost a tömeghez viszonyított töltőképesség tekintetében jobb teljesítményt nyújtott, mint számos bevált szintetikus, állati és növényi eredetű töltőanyag. Ez azt jelenti, hogy a tervezők kevesebb anyag felhasználásával is kísérletezhetnek anélkül, hogy a hőkomfort csökkenne – a ruhadarabok széles skáláján, a mindennapi kabátoktól kezdve a divat- és utazási kiegészítőkön át egészen a nagy teljesítményű outdoor felszerelésekig.

Mintha egy sci-fibe csöppentem volna [Kati]

Végre rászántam magam, hogy megnézzem a Steven Bartlett által közel egy éve készített, 2,5 órás interjút Tristan Harrisszal, aki elmondja, hogy milyenné is válhat a világ akár 2 éven belül. Ennek egy része már erősen motoszkált bennem. Küllői Péter is felemlegette a Fenntarthatóságról őszintén legelső adásában. A híreket olvasva egyre erősebbé vált a szorongásom is. És nem csak azért nem néztem meg eddig az interjút, mert nem volt rá ennyi időm, hanem mert a strucc felülkerekedett. A struccok azonban ritkán oldanak meg problémát. Ezért most közzé is teszem az interjút, és mindenkit arra buzdítok, hogy szánja rá az időt, nézze végig, és tegye meg a maga szintjén, amit tud.

A beszélgetésben Tristan Harris felfedi az AI mogulok versenyét, a mesterséges intelligencia ellenőrizhetetlenségét és figyelmeztet, hogy hamarosan elérkezhet az idő, amikor az AI zsarolni fogja az embert, megtöri a demokráciát, és munkahelyeket fog veszélyeztetni.

Tristan Harris a Google korábbi design-etikusa és a Netflix The Social Dilemma (Társadalmi Dilemma) című sorozatának vezető hangja. Emellett a Center for Humane Technology társalapítója, ahol politikai döntéshozókat, technológiai vezetőket és a nyilvánosságot képzi a mesterséges intelligencia, az algoritmikus manipuláció és az AGI (artificial general intelligence) felé irányuló globális verseny kockázataival kapcsolatban.

Az interjúban többek között elmagyarázza, hogyan okozhat az AI globális összeomlást, ha nem ellenőrzik, hogyan veheti el a munkahelyek 99%-át, és hogyan vonja el az emberi figyelmet, manipulálja a viselkedést és a szabad akaratot.

Néhány figyelemfelkeltő téma a beszélgetésből:

• A közösségi média hozta létre a legszorongóbb és legdepressziósabb generációt.
• Hogyan tud az AGI mindenkit kiszorítani?
• Ösztönzők, amelyek egy olyan jövő felé hajtanak minket, amit nem akarunk.
• Az AI mogulok motivációi
• Elon Musk már egy évtizede figyelmeztetett minket, de végül ő is a versenybe szállt.
• A mesterséges intelligencia bármit megtesz a saját túléléséért.
• Kína megközelítése a mesterséges intelligenciához
• Az átmeneti terv szükségessége
• Ki fog fizetni, amikor minden munkahely automatizált lesz?
• Működni fog az univerzális alapjövedelem?
• Mi az alternatív út?
• Szószólóvá válni a mesterséges intelligencia veszélyeinek megelőzésében
• Emberek, akik romantikus társként használják a mesterséges intelligenciát
• A mesterséges intelligencia és egy tinédzser halála
• Valós-e a mesterséges intelligencia okozta pszichózis?
• Mit tehetünk otthon ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében
• Milyen lesz a humanoid robotok jövője?

Gyógyszerhiány [Vanda]

Az EU-ban évek óta fennáll gyógyszerhiány, és ez rengeteg gyógyszert érint. Az Euronews korábbi cikkében azt írták egy Európai jelentés szerint 2022 és 2024 októbere között 136, az emberek egészsége szempontjából „kritikusnak” minősülő gyógyszerből volt hiány az Európai Unióban, és ezek gyakorisága és súlyossága ezekben az években növekedést mutatott. 2024-ben a 27 tagállamból 21 jelentett a kritikus gyógyszerekből hiányt.

Történt mindez annak ellenére, hogy maga a gyógyszeripar az EU elég meghatározó szereplője és 2024-ben az EU gyógyszeripara továbbra is erősödött a nemzetközi kereskedelemben. A  gyógyszer- és gyógyszerészeti termékek exportja 13,5%-kal nőtt az előző évhez képest, elérve a 313,4 milliárd eurót. Ezzel szemben az import csak minimálisan, 0,5%-kal emelkedett, és 119,7 milliárd eurót tett ki.

A hiányra az egyik jó példa többek között az antibiotikum, csak hogy az egyik legkiemelkedőbbet említsük. Ebből a 19 EGT ország jelentett hiányt és 11 jelentett kritikus hiányt.

Egy gyógyszerhiány mögött számos tényező állhat, ezt fontos észben tartani. Azonban a jelzett esetek több mint felében gyártási problémák okozzák az ellátási zavarokat. Ennek hátterében állhat az, hogy a gyártási kapacitások nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni a hirtelen megnövekvő kereslethez, de üzleti döntések vagy az alapanyag-ellátás sérülékenysége is szerepet játszhat. Különösen kockázatos, amikor a hatóanyagok csak néhány, ráadásul az Európai Unión kívüli beszállítótól érkeznek.

Az EU egy ideiglenes megállapodást hozott 2026 májusban egy olyan szabályozásról, amelynek célja a kritikus gyógyszerek ellátásának biztonságosabbá tétele. Az intézkedés lehetővé tenné, hogy a tagállamok könnyebben fogjanak össze a fontos gyógyszerek közös beszerzésében, miközben az európai gyártókapacitások erősítését és a beszállítói függőség csökkentését is ösztönzi.

A változtatásokra azért van szükség, mert az elmúlt években egyre gyakrabban alakult ki hiány olyan alapvető készítményekből is, mint az antibiotikumok, az inzulin vagy egyes fájdalomcsillapítók. Az új szabályok célja, hogy az EU ellenállóbbá váljon az ellátási láncokat érő zavarokkal szemben, és a jövőben kisebb eséllyel forduljanak elő hasonló hiányhelyzetek.

Ezek a hiányok sok ember életére vannak hatással, és nem kis meglepetés, amikor elmegy az ember egy gyógyszertárba és az éppen megvenni kívánt gyógyszer már hónapok óta hiánycikk. Szerencsére az én esetemben volt egy alternatív gyógyszer, azonban sokaknak ez a lehetőség nem áll fenn, és egészségi állapotuk fenntartásához ezek nélkülözhetetlenek. Ezért fontos a májusban elfogadott ideiglenes megállapodás és a további intézkedések és megoldások keresése, hogy az EU ezekre a problémákra megbízható megoldásokkal tudjon válaszolni.

The post Mi volt ránk hatással? avagy a Planetfanatikusok heti megélései first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A podcast felvétele megtekinthető YouTube csatornánkon meghallgatható Spotify-on.

Az adásban a hazai energiaközösségek jelenlegi helyzetét, lehetőségeit és buktatóit jártuk körbe. Szalkai-Lőrincz Ágnes és Szomolányi Katalin arról beszélgettek, mit jelent pontosan a közösségi energia, miben különbözik tőle a jogilag szabályozott energiaközösség, és miért elengedhetetlen a nonprofit szemlélet a keletkező értékek helyben tartásához. Megvizsgálták a nemzetközi jó példákat – a csernobili katasztrófa utáni német kezdeményezésektől a százéves olasz és amerikai energiaszövetkezetekig –, valamint a hazai szabályozói környezet és a hatóságok közös, úttörő tanulási folyamatát. Kitértek a Közösségi Energia Szolgáltató (KESZ) első mintaprojektjeire – mint a Jurányi Ház tetőjére 40 önkéntes segítségével felcipelt napelemrendszer, a parádszaszvári üvegmanufaktúra, vagy a kóspallagi óvoda –, amelyek megmutatják a gyakorlati megvalósítás buktatóit és szépségeit. Továbbá szó esett a hazai elterjedés legnagyobb akadályairól is: a szerves helyi közösségek hiányáról, a túlzottan felülről vezérelt tanácsadói modellekről, a jogbizonytalanságról, valamint a bizalomépítés és a mérnöki-laikus nyelvi fordítás kulcsfontosságáról.

Egy epizód a helyi közösségek energiatudatosságáról, a zöldátállás gyakorlati megpróbáltatásairól és sikerélményeiről, valamint arról, miért a bizalom és a partneri kommunikáció képezi az alapot a fenntartható energiarendszerek kiépítéséhez.

The post „Nem a napelem a lényeg, hanem a közösség” | Fenntarthatóságról őszintén Szalkai-Lőrincz Ágnessel first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Közel 98 ezer napelem, évi 105 GWh villamos energia

A naperőmű 70 MW DC napelemes kapacitással és 50 MW AC oldali teljesítménnyel rendelkezik. A két szám közötti különbség tudatos tervezési döntés: a napelemek együttes névleges teljesítménye nagyobb, mint amennyi villamos energia egyszerre a hálózatra táplálható.

Ennek az az előnye, hogy reggel, késő délután vagy gyengébb besugárzás esetén is jobban kihasználható a hálózati csatlakozási pont. Erős napsütésben több villamos energia keletkezhet, mint amennyit az erőmű egyszerre a hálózatba tud táplálni. Egy hagyományos naperőműben ezt a többletet vissza kellene szabályozni, Hódmezővásárhelyen azonban ennek egy része az akkumulátorokba kerülhet.

A területen közel 98 ezer, egyenként 720 wattos napelemet helyeztek el, a rendszerhez pedig 45 központi inverter kapcsolódik. Az erőmű várható éves villamosenergia-termelése mintegy 105 GWh, ami a beruházó számítása szerint hozzávetőleg 50 ezer magyar háztartás éves villamosenergia-fogyasztásának felel meg.

Hatékony panelek és napkövető rendszer

A beruházásban Risen Energy napelemeket alkalmaztak. A panelek hatásfoka 23,2%, teljesítményük 720W, és úgynevezett bifaciális technológiával készültek. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az elülső oldalukat érő közvetlen napsugárzást hasznosítják, hanem a hátoldalukra érkező, például a talajról visszaverődő fényt is. A hátoldali teljesítmény további 10%-ot jelenthet.

A napelemek Nextpower napkövető tartószerkezeteken helyezkednek el. A rendszer az egyes sorok működését szoftveresen optimalizálja, így a panelek a nap járásához igazodva változtatják helyzetüket. A bemutatott adatok szerint ez a megoldás 20–25%-os teljesítménytöbbletet eredményezhet, emellett vihar, hó vagy jég esetén a panelek védelmét is segíti.

Miért fontos az energiatárolás?

A beruházás egyik legfontosabb eleme a naperőmű mellé telepített 40 MW teljesítményű, 80 MWh kapacitású akkumulátoros energiatároló. A két adat közötti különbség azt mutatja meg, hogy a tároló névleges teljesítménnyel körülbelül két órán keresztül képes energiát leadni.

Az energiatárolás egyre fontosabb szerepet kap a napenergia hasznosításában. A naperőművek jellemzően a déli órákban termelik a legtöbb villamos energiát, miközben a fogyasztás egyik fontos csúcsidőszaka este jelentkezik, amikor a napenergia-termelés már jelentősen visszaesett vagy megszűnt. Az akkumulátor segítségével a nappal megtermelt energia egy része eltárolható, és később táplálható vissza a hálózatba.

A hódmezővásárhelyi energiatároló Sungrow PowerTitan 2 rendszerre épül, és a naperőművel integrált vezérlésben működik. A beruházás támogatás nélkül, piaci alapon valósult meg.

Mitől lesz egy naperőmű „hibrid”?

A hódmezővásárhelyi beruházás lényege nem egyszerűen az, hogy egy naperőmű mellé akkumulátort telepítettek. A naperőművet, az energiatárolót és az intelligens vezérlést egy rendszerként működtetik, ugyanazon hálózati csatlakozási ponton.

Ennek több előnye is van. Jobban kihasználható a rendelkezésre álló hálózati kapacitás, a megtermelt zöldenergia időben áthelyezhető olyan időszakokra, amikor arra nagyobb szükség van, és a rendszer rugalmasabban tud alkalmazkodni a villamosenergia-hálózat igényeihez. Az energiatároló emellett a szabályozási piacon való részvételre is lehetőséget teremt.

A megújuló energia további térnyerésével ezért már nemcsak az a kérdés, hogy mennyi zöldáramot tudunk megtermelni, hanem az is, hogyan tudjuk azt akkor felhasználni, amikor valóban szükség van rá.

A szihalmi naperőmű után újabb lépés

A hódmezővásárhelyi projekt a Solar Markt Green Cloud megújulóenergia-portfóliójának következő jelentős fejlesztése. A csoport 2024-ben Szihalmon adott át egy 86 hektáros, több mint 104 ezer napelemből álló erőművet, amelynek éves termelése mintegy 101,6 GWh. A szihalmi projektről korábban mi is beszámoltunk.

A fejlesztések azóta tovább folytatódtak: ma már mindkét erőművi helyszínen akkumulátoros energiatároló működik. A két tárolórendszer összesített teljesítménye 80 MW, kapacitásuk 160 MWh.

A két erőmű a Green Cloud dekarbonizációs modelljéhez kapcsolódik. A megtermelt megújuló villamos energiát hosszú távú vállalati áramvásárlási megállapodások, úgynevezett PPA-k keretében értékesítik hazai nagyvállalati fogyasztóknak.

A hódmezővásárhelyi erőmű így már nem pusztán több napenergia előállításáról szól: a termelés, a tárolás és az intelligens vezérlés együttes alkalmazásával arra is választ keres, hogyan lehet a növekvő mennyiségű időjárásfüggő megújuló energiát hatékonyabban beilleszteni a villamosenergia-rendszerbe.

The post Hibrid naperőmű kezdte meg működését Hódmezővásárhelyen first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Az elmúlt 50 évben Írország népessége több mint a kétszeresére nőtt, elérve az 5,3 millió főt, miközben az ország jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül.

Írország levegőminősége Európa legjobbjai közé tartozik.
2023-ban az üvegházhatású gázok kibocsátása először csökkent az 1990-es bázisév szintje alá, azonban az előrejelzések szerint az ország nem fogja teljesíteni a 2030-ra kitűzött, 42%-os kibocsátáscsökkentési célt.

Írországnak fel kell gyorsítania energia-, közlekedési-, élelmiszer- és ipari rendszereinek átalakítását. Ennek jegyében az ország célul tűzte ki, hogy 2050-re olyan gazdaságot alakít ki, amely ellenáll az éghajlatváltozás hatásainak, gazdag biológiai sokféleséggel rendelkezik, környezeti szempontból fenntartható, és eléri a klímasemlegességet.

Energiaellátás

Írország energiaellátása továbbra is nagymértékben fosszilis energiahordozóktól függ, különösen a szilárd tüzelőanyagoktól, mint a tőzeg.
Az ország vállalta, hogy 2025-ig megszünteti a széntüzelésű, míg 2028-ig a tőzegtüzelésű villamosenergia-termelést. A még működő tőzeglápok mintegy egyharmadán már leállították a tőzeg kitermelését.

Gyorsan növekszik a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia aránya, és az első adatok szerint egyre többen veszik igénybe a közösségi közlekedést.

A megújuló energiaforrások aránya az ország energiamixében 2010 óta jelentősen nőtt, és ezen belül a szélenergia teszi ki a megújuló energia mintegy felét. A megújuló energiaforrások részesedése a villamosenergia-termelésben is jelentősen emelkedett az elmúlt években.

Írország prioritásként kezeli a megújuló energiaforrásokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatásokat. A 2010-es évek második felében az állami energiakutatási és -fejlesztési költségvetés körülbelül fele átlagosan a megújuló forrásokra összpontosult, különösen nagy hangsúlyt fektetve az óceáni technológiákra.

Kibocsátás

A kibocsátások több mint egyharmada a mezőgazdaságból származik, ezt követi a közúti közlekedés, majd az energetikai ágazat.
A mezőgazdasági kibocsátások legnagyobb részét az állattenyésztésből származó metánkibocsátás adja, ami jól tükrözi a tej- és húságazat meghatározó szerepét az ír mezőgazdaságban.

A 2017 óta tapasztalható kibocsátáscsökkenéshez több tényező is hozzájárult:

• a szén- és tőzegtüzelésű villamosenergia-termelés visszaszorulása,
• és a nitrogéntartalmú műtrágyák és a talajjavító mész kisebb mértékű használata.

A legtöbb jelentős légszennyező anyag kibocsátása 2010 óta csökkent Írországban. A kedvező tendencia kialakulásához több tényező is hozzájárult, többek között:

• a szén- és tőzegtüzelés visszaszorítása a villamosenergia-termelésben és a lakossági fűtésben;
• az erőművek korszerűsítése;
• valamint a gépjárműállomány megújulása.

Különösen jelentős volt a Moneypoint szénerőmű 2016-os korszerűsítése, amely számottevően csökkentette a nitrogén-oxidok (NOx) és a kén-dioxid (SO₂) kibocsátását.
Írország teljesíti az EU Nemzeti Kibocsátási Határértékekről szóló irányelve (NEC Directive) által meghatározott kibocsátási plafonokat. Az egy főre jutó nitrogén-oxid-kibocsátás kivételével valamennyi légszennyező anyag kibocsátási intenzitása az OECD-átlag alatt marad.

Írország több szennyezőanyag esetében még nem teljesíti az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásait. Az ország Tiszta Levegő Stratégiája (Clean Air Strategy) azt a célt tűzte ki, hogy 2040-re ezeknek az irányelveknek is megfeleljen.

Vízkivétel

Írország bőséges vízkészletekkel rendelkezik. Ennek ellenére a vízveszteség magas, ami a közüzemi vízellátás érdekében szükséges vízkivételek növekedéséhez vezetett.
Az elmúlt években a vízminőség lényegében nem javult. A tartós környezeti terhelést elsősorban a mezőgazdaság, a vízfolyások fizikai átalakítása, az erdőgazdálkodás és a szennyvízkibocsátás okozza.

Hulladékkezelés

Írország 2002-ben vezette be a hulladéklerakási adót. Az adókulcs fokozatos emelése, valamint a biológiailag lebomló hulladék lerakására vonatkozó korlátozások jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebb hulladék kerüljön lerakókba.
A hulladéklerakást nagyrészt energetikai hasznosítással járó hulladékégetés váltotta fel.

Biodiverzitás

Írország gazdag biológiai sokféleséggel rendelkezik, és területén található az európai tőzeglápok jelentős része is, amelyek az ország felszínének mintegy 16%-át borítják.

A mezőgazdasági területek Írország területének mintegy háromnegyedét borítják.
A beépített felszínek aránya az OECD-országok között az egyik legalacsonyabb. Az ír biológiai sokféleséget ugyanakkor jelentős nyomás éri az intenzív mezőgazdaság, a lakás- és infrastruktúra-fejlesztések, az idegenhonos fajok terjedése, valamint a természeti erőforrások kitermelése miatt.

Írország több mint 31 000 fajnak ad otthont. Az ország leggazdagabb biodiverzitása nagyrészt a tengeri környezetben található. A sokféle gerinctelen közösség mellett különösen magas a bálna- és delfinfajok száma.
Írország fontos pihenő- és telelőhelye a vonuló madaraknak, és olyan madárállományoknak ad otthont, amelyek Európa más részein ritkák, továbbá nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyi madárközösségekkel is rendelkezik.
Bár történtek előrelépések, és egyre több faj természetvédelmi helyzete vált kedvezővé, számos faj állománya továbbra is csökken.

A védett területek Írország szárazföldi területének és kizárólagos gazdasági övezetének (EEZ) viszonylag kis részét fedik le. Az ország szárazföldi területének mindössze körülbelül 0,2%-át borítják olyan védett területek, amelyeknél elvégezték a kezelési hatékonyság értékelését, és ugyanez igaz a kizárólagos gazdasági övezet 0,02%-ára is.

Kormányzati intézkedések, környezetvédelmi adók

A tőzegtüzelésű erőművek támogatása 2018–19-ben jelentősen csökkent. Ez 2020-tól kezdődően meg is szűnt, összhangban Írország azon kötelezettségvállalásával, hogy 2028-ig kivezeti a tőzeg alapú villamosenergia-termelést.
Írország 2013-ban kiterjesztette a szén-dioxid-adót a szénre és a tőzegre, de az adómentességek és adóvisszatérítések továbbra is érvényesek a mezőgazdaságban, a halászatban, a teherszállításban és az energiatermelésben használt üzemanyagokra.

A környezetvédelmi adókból származó reálbevételek a 2010-es évek második felében tapasztalt gazdasági fellendüléssel párhuzamosan növekedtek.
A legtöbb OECD-tagországhoz hasonlóan Írországban is az energiatermékekre kivetett adók teszik ki a környezetvédelmi adóbevételek döntő többségét. Ez részben a szén-dioxid-adó 2010-es bevezetésének, valamint az adókulcsok és az adóalap fokozatos emelésének volt köszönhető. Jelentős mennyiségű bevétel származik a gépjárművek vásárlásából és használatából is.

Környezetvédelmi és éghajlatváltozási támogatások

2022–23-ban Írország a teljes kétoldalú, célzottan felosztható ODA-keretének 33,4%-át fordította a környezetvédelem és a Riói Egyezmények támogatására.

A Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) megvalósítása Írországban

Írországban a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) megvalósítása úgynevezett egész kormányzatra kiterjedő megközelítésben történik. Ennek értelmében minden miniszter felelősséggel tartozik a saját szakterületéhez kapcsolódó SDG-célok végrehajtásáért.
A Klíma-, Energiaügyi és Környezetvédelmi Minisztérium felel az SDG-k előmozdításának koordinálásáért, valamint a célok összehangolt kormányzati végrehajtásának felügyeletéért.
A Külügy- és Kereskedelmi Minisztérium irányítja Írország nemzetközi szerepvállalását az SDG-k megvalósításában. Az ország nemzetközi fejlesztéspolitikája, az A Better World stratégia teljes mértékben integrálja a Fenntartható Fejlődési Célokat. Alapelve, hogy mindenekelőtt a leginkább hátrányos helyzetű embereket kell támogatni.

Az SDG-k végrehajtását két kiemelt testület segíti:

• az SDG Senior Officials Group (SOG), valamint
• a Sustainable Development Goals Interdepartmental Working Group (IDWG).

SDG Champions

Az SDG Champions program célja a Fenntartható Fejlődési Célok ismertségének növelése partnerségek és szemléletformáló tevékenységek révén.
A kiválasztott szervezetek saját működésükön keresztül mutatják be, hogyan járulhatnak hozzá intézmények és magánszemélyek az SDG-k megvalósításához. A kezdeményezés fellendítette a fenntartható fejlődési célok ismertségét különböző társadalmi csoportokban. A résztvevőket az állami, üzleti, civil, önkéntes, ifjúsági és nem kormányzati szektorokból választják ki; közöttük országos szervezetek és kisebb helyi közösségek egyaránt megtalálhatók.

Társadalom

Írország a 13. legboldogabb ország a World Happiness Report adatai szerint.

A társadalmi fenntarthatóság terén erős teljesítményt nyújt az egészségügy, az oktatás, a jövedelmi egyenlőség és az életminőség területén, ugyanakkor a lakhatási válság, a szegénység bizonyos formái és a nemek közötti egyenlőség további javításra szorul. Az átlagos várható élettartam 83 év. A parlamenti képviselők 23,1%-a nő.

A Gini index 2023-ban 29 pont volt. (A Gini-index egy közgazdasági mutató, amely a társadalmon belüli jövedelmi, vagyoni és fogyasztási egyenlőtlenségeket méri. Értéke 0 és 1 között mozog, ahol a 0 a teljes egyenlőséget, míg az 1 a teljes egyenlőtlenséget jelenti.)

2015-ben népszavazás útján legalizálták az azonos neműek házasságát.

Írország helyezései

• 10. helyezés a „Föld legzöldebb országai” GreenMatch listán
• 16. helyezés az Environmental Performance Index (EPI) listáján
• 25. helyezés a Sustainable Development Report SDG Index listáján

Sorozatunk korábbi cikkei:

• Svájc
• Svédország
• Dánia
• Egyesült Királyság
• Finnország
• Franciaország
• Costa Rica
• Izland
• Norvégia

The post Fenntartható jógyakorlatok a nagyvilágban -10. Írország first appeared on Fenntartható Fejlövés.