A podcast felvétele megtekinthető YouTube csatornánkon meghallgatható Spotify-on.

Az adásban a hamarosan életbe lépő uniós bértranszparencia irányelvet, a női kvótákat érintő új szabályozásokat, valamint ezek hazai vállalati gyakorlatra gyakorolt hatásait jártuk körbe. Dr. Czirók Andrea és Szomolányi Katalin arról beszélgettek, miért nem hozták meg a várt eredményt a korábbi elvi szintű esélyegyenlőségi szabályozások – hiszen a bérkülönbség Magyarországon még mindig 18 százalékos –, és miért elengedhetetlen a jövőben a munkakörök és teljesítmények objektív, nemi szempontból semleges értékelése. Megvizsgálták, milyen paradigmaváltást jelent a béradatokra vonatkozó titoktartási záradékok eltörlése, hogyan kell felkészülniük a cégeknek a kötelező hatósági jelentésekre, és miért téves stratégia a női kvóták automatikus, adminisztratív kipipálása a tehetségek tudatos, hosszú távú kinevelése helyett.

Egy epizód a bérkülönbségek felszámolásáról, a transzparens javadalmazásról, és arról, miért jelent a sok új adminisztratív teher egyben hatalmas lehetőséget is a vállalati kultúra és a munkatársak megbecsülésének növelésére.

[Szerk: A felvétel időpontja: 2026. május 12.]

The post „Nem egyéni alkuról szól a kezdőbér” | Fenntarthatóságról őszintén Dr. Czirók Andreával first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Hosszú távú céljuk, hogy javítsák a működésük módját annak érdekében, hogy jobbá tegyék a világot. Három hatásterületet emeltek ki: Klíma, Természet és Közösség. Stratégiájuk összhangban áll az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaival.

A Capri Hatás Strarégiája: Klíma, Természet, Közösség, valamint a különböző Fenntartható fejlődési célok (SDG)

Értéklánc nyomonkövetése

Egyik legfontosabb alapanyaguk a bőr nyomonkövetésére kiemelt figyelmet fordítanak. Egy webalapú platformot használva kérdőíveket küldtek a bőrt beszállító felső szintű partnereknek. 100%-ban nyomon követik a bőrt a Tier 2 cserzőműhely szintig. A nyomon követhetőség bővítése nemcsak a transzparenciával kapcsolatos növekvő stakeholder-elvárások kezelését segíti, hanem lehetővé teszi az erősebb és célzottabb együttműködést a beszállítói láncon belül, például a nyersanyag-termelés negatív hatásainak csökkentése érdekében.
A nyersanyagok eredetének mélyebb feltérképezésének és a beszállítói lánc felügyeletének erősítése érdekébenn a 2025-ös év elején beruháztak egy új nyomonkövetési szoftverbe. Az új platform a nyomonkövetés mellett a beszállítói megfelelőség és elköteleződés támogatására is szolgál majd.

A bőr nyomonkövethetőségének előrehaladása: teljesen (kék), részben (barna) és nem feltérképezett (szürke) a 2023-2025-ös pénzügyi években

Klíma hatás

Befektettek egy új, átfogó fenntarthatósági platformba, amely lehetővé teszi számukra a hatékony klímaprogramok működtetését a részletes szén-dioxid mérés révén. A platform emellett támogatja csapataikat a fenntarthatósági beszámolók globális szabályozási elvárásoknak megfelelő elkészítésében, és a kibocsátáscsökkentési célok nyomon követésében. A szoftver bevezetése hozzájárul az új módszertan átgondolt kialakításába, és az World Resources Institute Greenhouse Gas Protocol irányelveinek való megfeleléshez.

A Capri Klíma Útja 2019-2025 között

A klíma útjuk eredményei

• 2019 – Kiszámolták az első Scope 1, 2 és 3 alapvonalat
• 2020 – Bejelentették első, klímával kapcsolatos céljaikat
• 2021 – Csatlakoztak a Business Ambition for 1.5°C kezdeményezéshez
• 2022 – Az SBTi jóváhagyta a Scope 1, 2 és 3 csökkentési céljaikat
• 2023 – Elérték a Scope 1 és 2 SBT céljaikat a 2030-as határidő előtt
• 2024 – Újra beállították a Scope 3 alapvonalat a SBTi követelményeinek megfelelően
• 2025 – Újraszámolták az összes alapvonalat új szoftver és módszertan használatával

A következőképpen csökkentették Scope 1-2 kibocsátásukat:

• fejlesztették az adatgyűjtési, számítási és felülvizsgálati folyamataikat, felkészülve a közelgő szabályozásokra
• növelték a hatékonyságot a kiskereskedelmi üzleteikben, irodáikban és elosztóközpontjaikban (pl. HVAC rendszerek telepítésével, mozgásérzékelős szenzorok telepítésével és LED világítással)
• számos megújuló villamosenergia-befektetést valósítottak meg, így több tiszta energiát juttatva a hálózatba, és lefedve összes globális műveletüket.

2025 végére elérték azt a céljukat, hogy a világméretű működésük 100%-át tiszta energiával fedezik (saját előállítású megújuló villamosenergiával a holland Venlo elosztóközpontjukból, valamint globális szinten megvásárolt, külön kezelt Energiaattribútum-igazolásokkal (EAC)).

Megújuló forrásból származó villamos energia a 2022-2025-ös pénzügyi években

Természetvédelem

Fő fókuszpontok:

• a regeneratív mezőgazdaság előmozdítása,
• az erdők védelme,
• a nyersanyagok felelősségteljes beszerzése,
• valamint a hulladék-, víz- és vegyi anyag-hatásaik csökkentése.

Regeneratív mezőgazdaság

Céljuk a regeneratív földgazdálkodás és természetvédelmi gyakorlatok felgyorsítása a bőr beszállítói láncban. A magántulajdonosokkal és helyi partnerekkel együttműködve úgy vélik, hogy fenntarthatóbb jövőt alakíthatnak ki a bőripar számára, miközben helyreállítják a kritikus legelőterületek egészségét.
Eddig 20 regeneratív mezőgazdasági projektet támogattak anyagilag.

Erdők és ökoszisztémák védelme

Életbe léptették a Forest Protection Policy-t, amely tartalmazza az elvárásukat az erdőirtás- és átalakításmentes (DCF) beszállítói láncra. Ez a politika támogatja az FSC-tanúsított papírcsomagolás előnyben részesítését.
Támogatták az ökoszisztéma-védelmet és helyreállítást a korábban bejelentett 2025-ös pénzügyi évbeli befektetésük révén, amely W+ Standard krediteket finanszírozott a Ecosystem Regeneration Associates Ranches and Farms Program-ban Brazíliában.

Felelősségteljes beszerzési irányelvek a Capri-nál:

• természetes eredetű nyersanyagok (például bőr a Leather Working Group (LWG) által tanúsított cserzőüzemekből, organikus vagy újrahasznosított pamut, mulesing-mentes gyapjú és állatkísérlet-mentes toll),
• szintetikus anyagok (például újrahasznosított poliészter és innovatív alternatívák, mint a Desserto).

Fenntarható csomagolás és körforgásos gazdaság

Csomagolási prioritások:

• Csökkenteni a beszerzett csomagolás mennyiségét, és eltávolítani a felesleges csomagolást.
• Növelni a csomagolásban felhasznált újrahasznosított tartalom arányát.
• Előnyben részesíteni a széles körben újrahasznosítható vagy újrahasználható csomagolási megoldásokat.
• Kerülni az egyszer használatos és új műanyag csomagolást, és ahol lehetséges, természetes vagy innovatív alternatívákkal helyettesíteni azt.

A műanyag csomagolással kapcsolatos előrehaladás: kisebb környezeti terhelésű (zöld), hagyományos (barna) a 2022-25-ös pénzügyi években

A 2025-ös pénzügyi évben beszerzett értékesítési helyi (POS) csomagolás 99%-a megfelelt az alacsonyabb környezeti hatású csomagolás definíciónknak, a nyersanyagok többsége pedig FSC-tanúsított volt.

A Michael Kors és Jimmy Choo termékek egyre inkább újrahasznosított szálakat, felújított anyagokat és regenerált textíliákat tartalmaznak.

Csapataik rendszeres képzést kapnak a körforgásosságról, hogy megértsék, a tervezési döntések hogyan befolyásolják a környezetet, beleértve az életciklus végét is.

Vásárlóiknak újraértékesítési és javítási szolgáltatásokat kínálnak, emellett igyekeznek a hulladékot létesítményeikben és értékláncukban kezelni.

Vízgazdálkodás

A beszállítói láncukban rejlő vízkockázatok megértéséhez a World Resources Institute Aqueduct Water Risk Atlas (WRI Aqueduct Tool) eszközt használták. Nyomonkövetik azon beszállítóikat, akik vízintenzív gyártást végeznek. Céljuk, hogy a kulcsfontosságú beszállítók vízfelhasználását 10%-kal csökkentsék. A kérdőívekre reagáló beszállítók összességében 16%-os csökkenést értek el vízfelhasználásukban 2022 és 2024 között.

Beszállítói elköteleződés és vegyszerkezelés

• Egyértelmű elvárásokat állítanak fel a beszállítók felé a vegyszerkezelés terén.
• Ösztönzik márkáikat, hogy továbbra is tanúsított Tier 2 beszállítóktól szerezzék be anyagaikat, például LWG arany- és ezüstszintű tanúsítvánnyal rendelkező cserzőüzemekből.
• Értékelik a beszállítók teljesítményét az éves Higg FEM válaszok és a beszállítói megfelelőségi program keretében.

Közösség

Szervezetükben a felelősségteljes üzleti magatartás elveit érvényesítik, összhangban nemzetközi munkaügyi és emberi jogi standardokkal, amit a beszállítóiktól is megkövetelnek.

2021-ben a Capri bejelentette a The Capri Holdings Corporate Foundation létrehozását. A vállalat 20 millió dollárt ajánlott fel az alapítvány küldetésének támogatására, amely a sokszínűség, a befogadás és az egyenlőség előmozdítását célozza a divatipar egészében.

A negatívumok

A Michael Kors (a Capri tagja) good on you értékelése „nem elég jó”. A fenntarthatósági értékelésben a következő negatívumokra hívják fel a figyelmet:

• Csak kevés alacsony környezeti hatású anyagot használ, és nem tesz közzé összesített bontást az alkalmazott anyagokról.
• Bár van másodkézből származó termékek újraértékesítése, de nincs bizonyíték arra, hogy további intézkedéseket tenne a textilhulladék csökkentésére értékláncában.
• A gyártás utolsó szakaszában olyan országokból szerzi be a termékeit, ahol nagy a munkajogok megsértésének kockázata.
• Nincs bizonyíték arra, hogy pénzügyi biztonságot nyújtana beszállítóinak, ami rossz munkakörülményekhez és alacsony bérekhez vezethet.
• Nincs bizonyíték arra, hogy támogatná a sokszínűséget és a befogadást értékláncában.
• Nincs bizonyíték arra, hogy biztosítaná a munkavállalók számára az élethez szükséges bért értékláncában.
• A Covid-19 járvány csúcspontján nem tett közzé megfelelő irányelveket vagy védelmi intézkedéseket, amelyek a beszállítói lánc munkavállalóit védenék a vírustól.
• Úgy tűnik, hogy használ bőrt, birkabundát, gyapjút, kasmírt, alpakkát, mohért, tollat és egyéb állati termékeket.
• Nincs bizonyíték arra, hogy rendelkezne állatjóléti politikával.

Eddig megjelent cikkeink a témában:

• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 1. ellentmondás vagy evolúció?
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 2. ékszerek
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 3. divat
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 4. ingatlanok
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 5. luxus utazási formák
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 6. luxus utazás
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 7. luxus gasztronómia
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 8. Greenwashing
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 9. Társadalmi dimenzió
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 10. Swatch Group
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 11. Gucci + Bottega Veneta
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 12. Yves Saint-Laurent és Boucheron
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 13. Balenciaga és Valentino
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 14. LVMH csoport
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 15. Tiffany & Co.
• A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 16. Prada Group

The post A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 17. Capri Holdings first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Jadav „Molai” Payeng környezetvédelmi aktivista és erdészeti munkás az indiai Majuliból, akit „India erdőemberének” neveznek, 1959. október 31-én született az őshonos mising törzs tagjaként, Asszámban.

Payeng 16 éves korában átvette családja állatállományának gondozását. Édesapja azt mondta neki, hogy a Brahmaputra folyó száraz homokpadja a marhák trágyájától idővel termékennyé válik – és igaza lett. Payeng a természetre támaszkodva kereste a megélhetését, tejet szállított eladásra csónakkal.

Egy különösen pusztító árvíz során több mint száz kígyó sodródott a területre és pusztult el. A látvány mélyen megrendítette, és elhatározta, hogy a szigetet egy olyan menedékké alakítja, ahol minden élőlény biztonságban élhet. Amikor csak volt valamennyi megtakarított pénze, bambuszt és más helyi facsemetéket vásárolt, és elültette őket a homokpadon. Úgy érezte azonban, hogy a növények önmagukban nem biztos, hogy életben maradnak, ezért hangyákat is áthordott a szárazföldről a szigetre.

Az asszámi Golaghat erdészeti részleg faültetési programot indított Kokilamukh közelében. Payeng ennek a projektnek az egyik munkása volt, és a munka öt év alatt befejeződött. Míg mindenki más a projekt után távozott, ő egyedül folytatta a faültetést és a növények gondozását, és fokozatosan erdővé alakította a területet.

Nemcsak gondozta a növényeket, hanem újabb fákat is ültetett, egyedül, azzal a céllal, hogy az egész területet erdővé alakítsa. Több évtized alatt fákat ültetett és gondozott a Brahmaputra folyó homokpadján, amelyet így erdőrezervátummá alakított. Az erdő, amelyet Molai-erdőnek neveztek el, az indiai Asszám államban, Jorhat közelében, Kokilamukh mellett található, és körülbelül 1360 hektárnyi területet foglal magában.

Az így létrejött erdő ma már bengáli tigriseknek, indiai orrszarvúknak, valamint több mint 100 szarvasnak és nyúlnak ad otthont. Emellett majmok és számos madárfaj, köztük sok keselyű is él itt. Az erdőben több ezer fa található. A bambusz több mint 300 hektárt borít. Körülbelül 100 elefántból álló csorda évente rendszeresen meglátogatja az erdőt, és általában fél évig marad. Az utóbbi években tíz borjú is született itt. Minden nap gondozza az erdőt, és a helyi erdészeti hatóságokkal együtt védi a növényeket és állatokat az orvvadászoktól.

„A bolygón minden faj állat, beleértve az embert is. Az egyetlen különbség, hogy az ember ruhát visel. A természetben nincsenek szörnyek, csak az ember az. Az ember mindent felemészt, amíg semmi sem marad. Semmi sincs biztonságban az embertől, sem a tigrisek, sem az elefántok. De ha az erdőt akarjátok kivágni, először engem kell kivágni, majd az erdőmet.”

Erőfeszítései 2008-ban kerültek a hatóságok látókörébe, amikor az erdészeti hivatal munkatársai 115 elefántot kerestek. A tisztviselőket meglepte az ilyen nagy és sűrű erdő látványa, és azóta rendszeresen látogatják a területet. 2013-ban orvvadászok megpróbálták megölni az erdőben élő orrszarvúkat, de Payeng időben értesítette a hatóságokat, így a kísérlet meghiúsult.

Feleségével és három gyermekével korábban az erdőben épített házában élt. 2012-ben azonban új házat épített Mishing Gaon faluban, és családjával odaköltözött. Azóta ott élnek, de Jadav minden nap visszajár az erdőbe, hogy gondozza a növényeket és fákat. Gazdaságában szarvasmarhákat és bivalyokat tart, és a tej eladásából él.

Payeng állítólag rendkívül keveset alszik, napi körülbelül három órát. Hajnal háromkor csónakkal indul Ounachapori felé, majd gyalog vagy kerékpárral tesz meg öt kilométert az erdő közepén lévő állataihoz, ahol eteti, tisztítja és gondozza őket, miközben fákat ápol és a földjével foglalkozik.

Kitüntetései

• Jadav Payenget 2012. április 22-én a Jawaharlal Nehru Egyetem Környezettudományi Iskolája egy nyilvános eseményen tüntette ki munkásságáért. Egy interaktív beszélgetés során megosztotta tapasztalatait az erdő létrehozásáról.
• 2013 októberében az Indian Institute of Forest Management éves rendezvényén, a Coalescence-en is kitüntették.
• 2015-ben megkapta a Padma Shri díjat. Tiszteletbeli doktori címet kapott az Assam Agricultural Universitytől és a Kaziranga Universitytől hozzájárulásai elismeréseként.

The post Jadav Payeng, India erdőembere first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Az erdőirtás globális mértéke drámai. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének adatai szerint évente körülbelül 10 millió hektár erdő tűnik el a Földről. Ennek jelentős hányada közvetlenül összefügg mezőgazdasági terjeszkedéssel – szója, pálmaolaj, marhatartás, kakaó és kávétermesztés miatt irtják az esőerdőket. Az Európai Unió, mint a világ egyik legnagyobb áruforgalmazója, eddig maga is aktív szereplője volt ennek a folyamatnak. Az EU fogyasztása becslések szerint az erdőirtás mintegy 10%-áért felel globálisan.

A válasz az EU 2023/1115. számú rendelete, amelyet a szakmai köznyelv EUDR-ként (EU Deforestation Regulation) emleget. A szabályozás 2023. május 31-én született meg, 2023. június 29-én lépett hatályba, és célja egyértelmű: megakadályozni, hogy az EU piacán olyan termékek forgalmazzanak, amelyek előállítása erdőirtással vagy erdőpusztulással hozható összefüggésbe. A rendelet az EU korábbi faipari szabályozását – az EU Timber Regulation-t (EUTR), amely 2013 óta volt érvényes – váltja fel és lép a helyébe.

Fontos hangsúlyozni, hogy az EUDR rendelet, nem irányelv. Tagállami átültetés nélkül, közvetlenül és egységesen alkalmazandó az összes EU-tagállamban. Ez egyszerre jelenti azt, hogy nincs mozgástér a nemzeti lazításra, és azt is, hogy a felkészülés nem az egyes tagállamok tempójától függ.

Eddig és ne tovább: 2020. december 31.

Az EUDR kulcsfogalma az erdőirtásmentes (deforestation-free). Ez nem általában jelenti azt, hogy a termék nem jár erdőirtással, hanem egy konkrét időbeli határhoz van kötve, hogy nem kíván a termék előállítása erdőírtást. A gyártónak a termékre vonatkozóan igazolnia kell, hogy az előállításához felhasznált területen 2020. december 31. után nem történt erdőirtás vagy erdőpusztítás. Ez a referenciadátum alapvetően meghatározza az egész megfelelési folyamatot, például, hogy a bizonyításnak erre az időpontra visszamenőleg kell igazolhatónak lennie.

A hét érintett áru és több száz termék

Az EUDR hatálya hét alapanyagra és az ezekből készült termékek széles körére terjed ki.

Az érintett alapanyagok:

• szarvasmarha,
• kakaó,
• kávé,
• pálmaolaj,
• gumi,
• szója és
• fa.

Ezekre az alapanyagokra és származékaikra szintén kiterjed a szabályozás, és ez az a pont, ahol sok vállalat meglepetést tapasztalhat.

Az érintett termékek köre rendkívül széles. A rendelet 1. számú melléklete alapján idesorolhatók például a bőrtermékek, a csokoládé, a glicerin, a pneumatikusok (gumiabroncsok), a faipari bútorok, a papír, a szójakészítmények és a könyvek is. Vagyis az EUDR nem csupán az alapanyag-kereskedőket és -feldolgozókat érinti, hanem potenciálisan azokat a vállalatokat is, amelyek ezeket az anyagokat inputként felhasználó termékeket forgalmaznak az EU-ban.

A rendelet alkalmazandó minden olyan árura és termékre, amelyet az EU piacán forgalmaznak, tekintet nélkül arra, hogy az EU-ban vagy azon kívül állították elő. Vagyis az import és a hazai előállítású termékekre egyaránt vonatkozik.

Az érintett szereplők

Az EUDR – különösen a 2025 decemberében hatályba lépett módosító rendelettel, az (EU) 2025/2650-nel – három kategóriát különböztet meg, amelyekre eltérő kötelezettségek vonatkoznak.

Operator: az, aki az érintett terméket először hozza forgalomba az EU piacán, vagy exportálja azt. Ez tipikusan az importőr, a feldolgozó vagy a gyártó. Az operátorok viselik a legsúlyosabb kötelezettségeket, hiszen ők kötelesek a teljes kellő gondossági (due diligence) rendszert felépíteni, adatokat gyűjteni, kockázatot értékelni és csökkenteni, valamint az EUDR Information System-ben kellő gondossági nyilatkozatot (Due Diligence Statement, DDS) benyújtani.

Downstream operator: az a szereplő, aki már meglévő DDS vagy egyszerűsített nyilatkozat alapján hoz forgalomba terméket. Nekik már nem kell saját DDS-t benyújtaniuk, de kötelesek a nyomkövethetőséget fenntartani és a vonatkozó adatokat legalább öt évig megőrizni.

Trader: az ellátási láncon belüli tovább-forgalmazó, azaz a nagykereskedők, disztribútorok és kiskereskedők. A nem-kkv kereskedők kötelezettségei a downstream operátorokéhoz hasonlóak, úgy mint a nyomonkövethetőség és az adatmegőrzés. Az kkv-méretű kereskedőkre enyhébb, egyszerűsített előírások vonatkoznak.

DDS: Mit is jelent a gyakorlatban?

Az EUDR megfelelés lényege a kellő gondossági (due diligence) rendszer kiépítése és működtetése. Ez nem egyszerűen papírmunka, hanem egy működő, dokumentált folyamat, amelynek három pillére van:

1. Adatgyűjtés

Az operátornak az érintett termékre vonatkozóan be kell tudni mutatni:

• Az előállítási terület GPS-koordinátáit (poligon formátumban, ha az adott telek meghaladja a 4 hektárt)
• A betakarítás vagy termelés dátumát (igazolva, hogy 2020. december 31. után nem történt erdőirtás)
• A termék törvényességét igazoló dokumentumokat (földhasználati jogok, munkajogi előírások, őslakos jogok betartása)
• A szállítói láncban érintett szereplők adatait (nevek, címek, elérhetőségek)

Ezeket az adatokat legalább öt évig meg kell őrizni.

2. Kockázatértékelés

Az összegyűjtött adatok alapján értékelni kell, hogy a termék előállítása erdőirtással hozható-e összefüggésbe. Az Európai Bizottság 2025. májusában közzétette az országok kockázati besorolását, ez alapján 140 ország alacsony kockázatú (beleértve az összes EU-tagállamot, az USA-t, Kanadát, Kínát, Ukrajnát és Thaiföldöt), 4 ország magas kockázatú (Fehéroroszország, Mianmar, Észak-Korea és Oroszország), a többi ország standard kockázatú. A kockázati besorolás meghatározza, hogy milyen mélységű ellenőrzés szükséges.

3. Kockázatcsökkentés

Ha a kockázatértékelés nem eredményez egyértelműen alacsony kockázati minősítést, kockázatcsökkentő intézkedéseket kell bevezetni – például a szállítói lánc mélyebb auditálása, harmadik fél általi igazolás, vagy az érintett forrás kiváltása.

A folyamat végén, ha az operátor meggyőződött arról, hogy a termék erdőirtásmentes, kellő gondossági nyilatkozatot (DDS) kell benyújtani az EU TRACES NT rendszerébe. Ez az elektronikus rendszer az EU-szintű nyomkövethetőség és hatósági ellenőrzés alapja.

Lépcsőzetes határidők

Az EUDR hosszú és viharos előtörténettel rendelkezik a határidők tekintetében. Az eredeti hatályba lépési időpontot kétszer halasztották el – részben az érintett vállalatok felkészületlenségére, részben az EU informatikai rendszer késésére és az ellátási lánc komplex nyomkövetési kihívásaira hivatkozva.

A jelenlegi, érvényes határidők az (EU) 2025/2650 módosító rendelet alapján a következők:

2026. december 30. – nagy- és középvállalatok
Ez az a nap, amikor a legtöbb érintett vállalat számára kötelezővé válik a teljes EUDR-megfelelés. Ettől a dátumtól az érintett termékeket kísérő DDS nélkül, illetve nem megfelelő kellő gondossági rendszer esetén az érintett áruk az EU piacán nem hozhatók forgalomba és onnan nem exportálhatók.

2027. június 30. – mikro- és kisvállalkozások
A 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató és legfeljebb 2 millió eurós éves forgalmú vagy mérlegfőösszeggel rendelkező vállalkozások hat hónap haladékot kapnak.

Fontos kiegészítés:
A módosítás bevezette az egyszerűsített nyilatkozat intézményét is a kis- és mikrovállalkozásokból álló elsődleges operátorok számára, könnyítve ezzel az adminisztratív terhen.

Szankciók: mi a tét valójában?

A nem megfelelés következményei komolyak. A rendelet értelmében a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell bevezetniük:

• Az érintett termékek EU piacán való forgalomba hozatalának azonnali megtiltását
• A már forgalomba hozott termékek visszahívását és visszavonását
• Pénzbírságot – amelynek a jogsértésből szerzett gazdasági előnyt el kell érnie, és a rendelet kifejezetten előírja, hogy az áruk értékének legalább 4%-ig terjedő bírság legyen bevezethető
• Az EUDR Information System-hez való hozzáférés ideiglenes megvonását
• A közbeszerzési eljárásokból való kizárást

A szankciók tagállami implementációja folyamatban van – Magyarországon a végrehajtásért felelős hatóság a NÉBIH, amelynek jogköre kiterjed az ellenőrzések lefolytatására és a jogsértések szankcionálására is.

Magyarország és az EUDR

Mivel az EUDR rendelet – és nem irányelv –, Magyarországon sem kell nemzeti jogba ültetni, közvetlenül, egységesen alkalmazandó. Ugyanakkor a végrehajtás tagállami szinten zajlik, és Magyarország e téren is tett konkrét lépéseket.

A kijelölt hatóság: NÉBIH

A magyar Kormány a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) hatáskörét jelölte ki az EUDR hazai végrehajtásának koordinálására és ellenőrzésére. A NÉBIH folyamatosan frissülő tematikus oldalt tart fenn az EUDR-rel kapcsolatos útmutatókkal, összefoglalókkal és a legfrissebb fejleményekkel – ez az első és legfontosabb hazai referenciapont az érintett vállalkozások számára.

Magyar vonatkozású előzetes döntéshozatali eljárás

Figyelemre méltó fejlemény, hogy az EUDR elődjének tekintett EU Timber Regulation (EUTR) rendelkezéseivel kapcsolatban indult egy magyar vonatkozású előzetes döntéshozatali eljárás az Európai Unió Bírósága előtt, amelyben az EUB ítélete 2025-ben meg is született. Ez az ítélet a kellő gondossági kötelezettség értelmezését is érinti, és elvi szinten fontos iránymutatást adhat az EUDR alkalmazásához is – különösen a hazai erdőgazdálkodók és faipari szereplők számára.

A Nemzeti Agrárkamarán (NAK) keresztüli tájékoztatás

A NAK aktív szerepet vállal az EUDR-rel kapcsolatos hazai tájékoztatásban, rendszeresen közreadva az aktuális fejleményeket és útmutatókat különösen az erdőgazdálkodói és mezőgazdasági ágazat számára. A hazai erdőgazdálkodók számára az EUDR kötelezettségek hazai sajátosságaira tekintettel külön segédanyagok készülnek.

Kik érintettek Magyarországon?

A hazai vállalatok körében az EUDR különösen az alábbi szektorokat érinti:

Élelmiszeripar és -kereskedelem: kakaó, kávé, szójaalapú termékek (pl. növényi étolajok, állati takarmány), pálmaolaj (élelmiszer- és kozmetikai ipar), marhahús és bőrtermékek. Azok az élelmiszer-előállítók és -forgalmazók, akik importált alapanyagokat dolgoznak fel vagy értékesítenek, az EUDR hatálya alá esnek.

Faipar, bútor- és papíripar: az erdőből származó faipari termékek, bútorok, fa csomagolóanyagok, papír és nyomtatott termékek egyaránt érintettek. A hazai faipari vállalatok és az importált faipari terméket felhasználók körében ez az egyik legérzékenyebb terület.

Gumiipari feldolgozók és autóipari ellátási lánc: a természetes gumi és belőle készített termékek (gumiabroncsok, tömítések stb.) szintén az EUDR hatálya alá tartoznak.

Kiskereskedők és e-kereskedők: ha az EU-s piacon értékesítesz érintett termékeket (pl. csokoládét, kávét, faipari termékeket), kereskedőként szintén kötelezettjévé válsz a rendeletnek – még ha könnyített formában is.

Miért érdemes most cselekedni?

2026. december 30. első hallásra távolinak tűnhet, de az a vállalat, amelyik csak nyár végén kezd el ezzel foglalkozni, szinte biztosan nem tud határidőre megfelelni.

Az EUDR megfelelés egy többhónapos, sokszor többéves folyamat, amely magában foglalja:

• Az érintett termékportfólió teljes körű feltérképezését
• A szállítói lánc minden releváns tagjának azonosítását és megszólítását
• Geolokációs adatok bekérését és ellenőrzését – néha közvetlen termelőktől, tízezer kilométer távolságból
• Kockázatértékelési és dokumentációs rendszerek kiépítését
• Regisztrációt az EU TRACES NT rendszerében
• Belső folyamatok, felelősségi körök és képzések kialakítását
• A szállítói lánc esetleges átalakítását, ha az eredeti forrás kockázatosnak bizonyul

Különösen időigényes feladat a geolokációs adatok bekérése, hiszen sok esetben az ellátási lánc végén álló kisgazda nem rendelkezik GPS-koordinátákkal, és a digitális infrastruktúra is hiányos. Az ezzel való foglalkozás komoly idő- és erőforrás-befektetést igényel.

Záró gondolatok

Az EUDR nem a jövő problémája, egy ma már hatályos európai rendelet, amelynek alkalmazási határideje vészesen közeleg. A szabályozás nem csupán jogi kötelesség, főként ha arra gondolunk, hogy egyre több vállalat és befektető számára a fenntartható és átlátható ellátási lánc már önmagában is versenyelőnyt jelent.

A globális erdőirtás elleni küzdelemben az EU komoly tétben van. Az EUDR betartása azt jelenti, hogy a vállalkozások nem járulnak hozzá az amazóniai esőerdők, a borneói őserdők vagy az afrikai szavannák pusztításához – sem szándékosan, sem akaratlanul. Ez ma már nem csupán etikai álláspont, hanem kötelező jogi elvárás.

Ha szeretnéd tudni, hogy a te vállalkozásod pontosan hol tart az EUDR-megfelelés útján, vagy hogyan érdemes elkezdeni, vedd fel a kapcsolatot a Planet Fanatics’ Network Kft. csapatával. Kezdjük el együtt feltérképezni az utat!

The post EUDR – közelgő határidők és DDS az erdőirtásmentesség érdekében first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A Primag kínálatának egyik fontos tanulsága, hogy a bio szemléletű termesztéshez nem feltétlenül egzotikus vagy különleges vetőmagokra van szükség. Sokkal inkább olyan, csávázatlan vagy bio gazdálkodásban is jól használható fajtákra, amelyek termesztése kiszámítható, és amelyek illeszkednek a hazai kertészeti, szántóföldi vagy zöldtrágya-használati gyakorlathoz. A jó választás tehát nem a leglátványosabb csomagolásnál kezdődik, hanem az adottságok pontos felmérésénél.

Miért különösen érzékeny kérdés a vetőmag a biotermesztésben?

Konvencionális körülmények között egy induló hiba bizonyos mértékig korrigálható későbbi növényvédelmi vagy tápanyag-gazdálkodási beavatkozásokkal. Bio gazdálkodásban jóval kisebb a mozgástér. Ha a vetőmag gyengén csírázik, lassan fejlődik, vagy eleve nem az adott környezethez illik, akkor abból gyakran egyenetlen állomány, fokozott gyomosodás és nagyobb kockázat lesz.

Ez különösen igaz a zöldségtermesztésre, ahol a kezdeti fejlődési erély sokat számít. Egy jól induló állomány gyorsabban záródik, jobb gyomelnyomó képességet mutat, és egyenletesebb termést ad. A bio rendszerben tehát a vetőmag egyszerre termelési és kockázatkezelési kérdés is.

Mire figyeljünk a választásnál?

Csávázatlan vetőmag

Az egyik első szempont, hogy a vetőmag csávázatlan legyen. A biogazdálkodásban ez nem mellékes részlet. A csávázatlan vetőmag olyan helyzetekben is használható, ahol a termesztő tudatosan szeretné elkerülni a vegyszeres vetőmagkezelést, vagy az előírások ezt megkövetelik. A Primag kínálatában ezért is kap hangsúlyt a csávázatlan vetőmagok köre.

Fajtaalkalmasság, nem csak fajtanév

Sokan ott hibáznak, hogy csupán a megszokott fajtát keresik, miközben a bio termesztésben az alkalmazkodóképesség legalább ilyen fontos. Nem ugyanaz működik megbízhatóan egy intenzíven ellátott rendszerben, mint egy olyan parcellán, ahol a talajéletre, vetésforgóra és természetes egyensúlyra épül a termesztés. Olyan fajtát érdemes választani, amely jó kezdeti fejlődést mutat, egyenletesen kel, és nem túl érzékeny a környezeti ingadozásokra.

A termesztési cél pontos meghatározása

Más vetőmag való frisspiaci zöldségtermesztésre, más a takarónövényes vagy zöldtrágyás hasznosításra, és megint más a nagyobb területen végzett árutermelésre. A Primag portfóliójában nem egyetlen szűk kategória jelenik meg, hanem többféle felhasználási célhoz kapcsolódó vetőmag. Ez azért fontos, mert bio gazdálkodásban a vetőmagot nem lehet a vetés napján, gyors döntéssel kiválasztani. A teljes termesztési rendszerhez kell illeszteni.

Ne csak növénytermesztés, hanem rendszerben gondolkodás

A bio gazdálkodás egyik érdekes sajátossága, hogy a vetőmag szerepe túlmutat a főnövényen. Sok esetben a talajélet fenntartása, a gyomszabályozás, a szerkezetjavítás vagy a tápanyag-gazdálkodás is kapcsolódik a vetéshez. Itt jön képbe a zöldtrágya és a takarónövények tudatos használata.

Ha egy gazdaság vagy kert csak a termesztett növényt nézi, könnyen lemarad a bio rendszer egyik legfontosabb előnyéről: a megelőzésről. Egy jól megválasztott zöldtrágya-keverék vagy egy adott célra vetett növény nemcsak a talajt takarja, hanem javíthatja annak szerkezetét, támogathatja a szervesanyag-képződést, és segíthet a következő kultúra sikeres indulásában is. Ilyenkor a vetőmag már nem egyszerű alapanyag, hanem a gazdálkodási stratégia része.

Hogyan válasszunk a gyakorlatban?

Ismerjük a területet

Homokos, gyorsan száradó talajra más fajták és más vetési szemlélet lehet megfelelő, mint kötöttebb, lassabban melegedő területekre. A bio gazdálkodásban kevesebb a hibajavítási lehetőség, ezért a helyi adottságok ismerete különösen sokat számít.

Vegyük komolyan a vetésidőt

A vetőmag alkalmassága önmagában nem elég. Ugyanaz a fajta eltérően viselkedhet korai vagy megkésett vetésben. A bio termesztésben a kelés gyorsasága, az induló fejlődés és a gyomokkal szembeni kezdeti versenyképesség gyakran a vetésidőn múlik.

Ne csak a pillanatnyi árat nézzük

Olcsóbb vetőmaggal is lehet jó eredményt elérni, de a túlzott árérzékenység gyakran visszaüt. A gyenge kezdeti fejlődés, a hiányos kelés vagy az egyenetlen állomány végül sokkal nagyobb veszteséget okozhat, mint amennyit a beszerzéskor megspóroltunk. Bio körülmények között különösen igaz, hogy a vetőmag minősége nem ott látszik meg, amikor megvesszük, hanem hetekkel később a táblán vagy az ágyásban.

A jó vetőmag nem ígéret, hanem induló előny

A bio gazdálkodásban nincs univerzális, minden helyzetre tökéletes vetőmag. Van viszont tudatos választás, amely figyelembe veszi a termesztési célt, a terület adottságait és a gazdálkodó eszköztárát. A Primag kínálatában éppen az a hasznos, hogy a vetőmag nem önmagában jelenik meg, hanem olyan formában, amely segíti a csávázatlan, bio szemléletű és gyakorlatias döntéseket.

Ha a vetőmagot nem csupán beszerzendő tételnek, hanem a teljes szezon egyik alapkövének tekintjük, sok későbbi problémát előzhetünk meg. A biotermesztés sikerének egyik csendes, de nagyon is valós része az, hogy már a vetés előtt jó kérdéseket tegyünk fel. És sokszor éppen ezekre a kérdésekre adott jó válasszal kezdődik a jobb termés.

The post Milyen vetőmagot válasszunk bio gazdálkodáshoz? first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A Prada Group fenntarthatósági keretrendszere

A Prada Group fenntarthatósági stratégiáját három pillér köré szervezi: Bolygó (Planet), Emberek (People) és Kultúra (Culture). Ez a hármas tagolás nem csupán kommunikációs eszköz – mindhárom területen mérhető célok, konkrét programok és ellenőrizhető előrehaladás kapcsolódik hozzá. A csoport éves fenntarthatósági jelentésében számol be eredményeiről, a legfrissebb, 2025-ös kiadás 2026 tavaszán jelent meg.

Pénzügyi szempontból a csoport komolyan veszi a fenntarthatóságba történő befektetést: 2025-ben 535 millió eurós tőkekiadást (Capex) jelentett be, amelynek jelentős részét ipari bővítésre, fenntarthatósági infrastruktúrára és innovációs programokra fordítottak. Az árbevétel ugyanebben az évben 5,7 milliárd euró volt.

PLANET: klímastratégia, megújuló energia és a Re-Nylon program

Net zero 2050-re – és a közbülső állomások
A Prada Group klímastratégiája a Science Based Targets initiative (SBTi) keretrendszerére épül, amelynek jóváhagyott céljai 2050-re nettó nulla kibocsátást irányoznak elő. A közbülső mérföldkő: Scope 1 és Scope 2 kibocsátásokban 29%-os csökkentés 2026-ig. A 2025-ös Sustainability Report szerint a csoport mindkét célban túlteljesítette az SBTi-elvárásokat, energiahatékonysági fejlesztések, megújuló energia és fejlettebb üzemeltetési kontroll révén.

A megújuló energia területén a haladás mérhető, de még nem teljes: a 2025-ben telepített fotovoltaikus rendszerek az összes globális villamosenergia-igény körülbelül 6%-át fedezték. Az ipari létesítményekben a napenergiából való önellátás az elektromos energiafelhasználás kb. 19%-át tette ki – ez közel van a 2026-os 20%-os célhoz. A csoport emellett akkumulátoros tárolórendszereket telepített a montegranaro-i üzembe és a levanellai logisztikai csomópontba, hogy a felesleges napenergiát alacsony igényű időszakokban tárolja.

A céges autó flotta átalakítása szintén előrehaladt: 2024 óta a székhelyen csak hibrid és teljesen elektromos járművek léphetnek forgalomba. 2025 végére a flotta 94%-a alacsony kibocsátású járműből állt – a 2026-os 95%-os cél küszöbén. A csoport ezen kívül tagja a Fashion Pact kezdeményezésnek, és szerepel a Forestami városi erdősítési programban is.

A Re-Nylon program: amikor az innováció ikonná válik
A Prada Group egyik leglátványosabb és legikonikusabb fenntarthatósági lépése a Re-Nylon program, amelyet 2019-ben indítottak el. A lényeg: az összes Prada szűz nylon alapanyagot regenerált nylonra váltják – egy ECONYL® nevű anyagra, amelyet az Aquafil olasz textilfonó-gyártóval közösen fejlesztettek ki. Az ECONYL® alapanyaga hulladéklerakókból és tengerekből összegyűjtött eldobott horgászhálókból, ipari nylonhulladékból és szőnyegselyemből készül, vegyi de-polimerizáció útján – és végtelen sokszor újrahasznosítható, minőségromlás nélkül.

A 2025-ös fenntarthatósági jelentés szerint a program a teljes konverzió közel lezárásához érkezett: az újonnan gyártott nylon szinte teljesen eltűnt a Prada termékeiből. Ez nemcsak marketing-fogás, hiszen az ECONYL® alkalmazása érdemben csökkenti a kőolaj-alapú anyagtól való függőséget.

A program kulturális beágyazottsága is figyelemreméltó, hiszen a 2025-ös Re-Nylon kampányban Benedict Cumberbatch és Sadie Sink szerepelt, a National Geographic CreativeWorks-szel közösen készített dokumentumfilm-sorozat kíséretében. 2023 júliusa óta az eladások 1%-a a SEA BEYOND projektet finanszírozza.

Bőr, gyapjú, pamut: az ellátási lánc nyomon követhetősége
A Prada Group legnagyobb volumenű alapanyaga a bőr, amely a csoport termékeiben felhasznált anyagok 41%-át teszi ki. 2025-re a bőr 90%-a visszakövethető volt a vágóhídi szintig – és a cél 2028-ra 95%. A bőrök 100%-a Leather Working Group (LWG) minősítésű tímároktól származik.

A pamut a harmadik legfontosabb alapanyag (a teljes beszerzés 11%-át teszi ki). 2025-re a felhasznált pamut 62%-a rendelkezett legalább egy elismert tanúsítvánnyal (GRS, GOTS, OCS vagy BCI). A szintetikus anyagoknál (nylon és poliészter összesen 15%) a hangsúly a regenerált és újrahasznosított kínálatra való átállásán van.

Figyelemreméltó az is, hogy a nyersanyag-szállítók 91%-a csatlakozott a ZDHC (Zero Discharge of Hazardous Chemicals) programhoz – ez az egyik legmagasabb arány a luxusiparban.

PEOPLE: egyenlőség, kézműves tudás és ellátási lánc etika

Nemek közötti egyenlőség és inkluzivitás
A 2025-ös adatok szerint a legfelsőbb és középszintű vezetői pozíciók 45%-át nők töltik be – ez az egész iparágban kiemelkedő arány. A csoportra kiterjesztett Gender Equality Certification (UNI/PdR 125:2022) formalizálja a munkahelyi egyenlőség, az esélyegyenlőség és a méltányos javadalmazás rendszerét.

Az ellátási láncban szabványos ESG-értékelési eszközöket alkalmaznak, évente több száz értékelést végeznek szállítóiknál – ez javítja a nyomon követhetőséget és az adatvezérelt döntéshozatalt.

A Prada Group Academy: 25 éves kézműves örökség
2025-ben ünnepelte 25. évfordulóját a Prada Group Academy, amely az évek során több ezer kézművest képzett ki. Az Akadémia célja a hagyományos kézműves tudás intergenerációs átadása, miközben integrálja a modern gyártástechnológiát. Ez a koncepció a Prada Group fenntarthatósági szemléletének egyik legkevésbé látványos, mégis legfontosabb eleme, hiszen ha a kézművesség megszakad, a luxustermék értékének alapja vész el. Az Akadémia egyszerre befektetés a fenntarthatóságba és a hosszú távú versenyképességbe.

Vertikálisan integrált gyártás: a fenntarthatóság strukturális alapja
A Prada Group egyik legfontosabb versenyelőnye fenntarthatósági szempontból is, hogy 25 saját ipari létesítmény alkotja a gyártási hálózatot. Ez közvetlen ellenőrzést biztosít a kibocsátások, a vízhasználat, a munkaügyi körülmények és a termékminőség felett, valamint csökkenti a kiszervezett gyártástól való függést. A modell a Scope 3 kibocsátások kezelésében is előnyt jelent, hiszen az ellátási láncon belül szorosabb koordináció valósítható meg.

CULTURE: az óceán, az oktatás és a hosszú játszma

SEA BEYOND: az oktatástól a globális alapítvány felé
A Prada Group talán legambiciózusabb és leginkább egyedi kulturális kezdeményezése a SEA BEYOND program, amelyet 2019 óta az UNESCO Kormányközi Óceanográfiai Bizottságával (IOC) együttműködve működtetnek. Az óceánismereti oktatási program 56 ország több mint 35 000 diákját érte el középiskolai programok keretén belül.

2025 volt a program eddigi legambiciózusabb éve:

• Április: Megnyílt Velencében az első olasz Ocean Literacy Centre – UNESCO-IOC és Prada Group közös kezdeményezéseként. A központ interaktív kiállításokkal, workshopokkal és kutatási programokkal várja a diákokat és érdeklődőket.
• Június: Az ENSZ Nice-i Óceánkonferenciáján a Prada Group és az UNESCO bejelentette a SEA BEYOND Multi-Partner Trust Fund létrehozását. A Prada csoport 2 millió eurós induló hozzájárulással indítja útjára az alapot, amely szélesebb partnerkoalíciót mozgósít az óceánmegőrzés finanszírozására.

Az oktatási hatás a vállalaton belül is érvényesül. A csoport 14 000 alkalmazottját a SEA BEYOND VR-oktatási tartalmain és az ENSZ által jóváhagyott AWorld alkalmazáson keresztül képezi óceánismereti elvekre.

Fenntarthatósági kötvények és a pénzügyi innováció
A Prada Group 2019-ben az első luxusmárkaként kötötte meg az iparágban az első fenntarthatósági alapú hitelszerződést (sustainability-linked loan), egy 50 millió eurós megállapodással a Crédit Agricole-lal. Ezt azóta több hasonló ügylet követte, például 2020-ban 75 millió eurós hitel a Mizuho bankkal, 2021-ben 90 millió eurós az UniCredittel, majd 100 millió eurós az Intesa Sanpaolóval. Az ilyen típusú hitelekben a kamatláb mérsékelhető, ha a cég eléri az előre meghatározott fenntarthatósági célokat – például LEED-tanúsítású üzletek arányát vagy újrahasznosított termelési hulladék szintjét.

A Versace-felváráslás: a legnagyobb nyitott kérdés

2025-ben a Prada Group 1,25 milliárd euróért felvásárolta a Versacét a Capri Holdings-tól – ez a luxusdivat-szektor egyik legjelentősebb tranzakciója volt az elmúlt évtizedben. A fenntarthatósági vetület szempontjából ez kulcsfontosságú fejlemény.

A Versace évtizedekig az átláthatóság és a fenntarthatósági kommunikáció területén hiányosnak számított. Köszönhető ez annak, hogy például nem publikált önálló fenntarthatósági jelentést vagy nyersanyag-beszerzési adatai nem voltak nyilvánosan elérhetők. Miközben a Prada Group a luxusdivat egyik legtransparensebb ESG-riportolója, a Versace ennek szinte az ellentéte volt.

Elemzők szerint az integráció komplex kihívást jelent, többek között az ESG-mutatók harmonizálása, a ZDHC-programhoz való csatlakoztatás, a dekarbonizációs ütemtervek összehangolása és az egységes riportolási rendszer kiépítése miatt, hiszen egy teljesen más üzleti kultúrájú márkánál ezek nem triviális feladatok. A csoport maga is elismeri, hogy 2026 egyik legfontosabb prioritása a Versace ESG-integrációja.

Záró gondolatok

A Prada Group a luxusdivat egyik leginkább strukturált és adatvezérelt fenntarthatósági megközelítését kínálja. Az SBTi-kompatibilis klímacélok, a pionír Re-Nylon program, a vertikálisan integrált gyártás, a ZDHC-szállítói hálózat, a SEA BEYOND kulturális ereje – mindez egységes, rendszerszintű gondolkodást tükröz.

Ugyanakkor az igazságos értékeléshez néhány kritikus kérdést sem szabad megkerülni:
A Scope 3 kibocsátások, amelyek az értéklánc teljes fennmaradó részét lefedik, még nem szerepelnek az SBTi-célokban. Egy ilyen méretű és komplexitású csoportnál ez az összesített kibocsátások döntő részét jelenti.

A bőr alapanyag kérdése, akárcsak a Kering-csoport márkáinál, nyitott feszültségpont. A LWG-tanúsítás fontos, de elsősorban a feldolgozási fázist szabályozza, a tenyésztési körülmények és az állati jólét kérdése nehezebben mérhető és kevésbé látható a nyilvánosság felé.

A Versace-integráció valódi ESG-mélysége és üteme 2026-ban és az azt követő évek során a csoport hitelességének egyik legfontosabb próbája lesz.

És végül: a csoport fenntarthatósági kommunikációja. A vállalat az eredmények mellett folyamatosan hangsúlyozza az örökséget, a kézművességet és a kultúrát. Ez nem puszta PR-fogás: a hosszú termékélettartam és a generációkon átívelő értéktárgy-szemlélet valóban a körforgásos gazdaság egyik legtisztább kifejezési formája. De ahogy Lorenzo Bertelli, a csoport CSR-igazgatója fogalmaz: „Az utazás folyamatosságra épül.” A kérdés az, hogy a mérték és az ütem megfelel-e a rendszerszintű kihívások súlyának.

Cikksorozatunk eddig megjelent cikkei itt elérhetők.

The post A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 16. Prada Group first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Ebben a cikkben összefoglaljuk, mi is pontosan a PPWR, kire vonatkozik, milyen konkrét kötelezettségeket ró a vállalatokra, és melyek azok a határidők, amelyekre már ma érdemes felkészülni.

Honnan jön a PPWR, és miért most?

A PPWR nem előzmény nélküli. Az Európai Unió csomagolási hulladékra vonatkozó szabályozása évtizedekre nyúlik vissza.

Az 1994-ben elfogadott Csomagolási Irányelv (94/62/EK) volt az alapja a tagállami szabályozásoknak. Ez az irányelv azonban idejét múlta – az egyes tagállamok eltérően értelmezték és ültették át, ami töredezett, nehezen átlátható jogi környezetet teremtett, és nem volt képes kezelni a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós ambíciókat.

Az EU Körforgásos Gazdaság Cselekvési Terve, a 2050-es klímasemlegességi cél és a hulladékcsökkentési vállalások egységes, kötelező erejű szabályozást igényeltek. A válasz a PPWR lett: egy közvetlenül alkalmazandó rendelet – nem irányelv –, amely tagállami átültetés nélkül, egységesen érvényes az összes EU-tagállamban.

A rendeletet az Európai Parlament 2024 novemberében hagyta jóvá, az Európai Tanács 2024. december 19-én fogadta el, az EU Hivatalos Lapjában 2025. január 22-én jelent meg (EU) 2025/40 számon, majd 2025. február 11-én lépett hatályba. Ezt követi egy 18 hónapos átmeneti időszak, amelynek végén, 2026. augusztus 12-én a legtöbb rendelkezés kötelezően alkalmazandóvá válik.

Mi a PPWR célja?

A rendelet legfontosabb stratégiai céljai:

• Minden csomagolás újrahasználhatóvá vagy újrahasznosíthatóvá tétele 2030-ig az EU piacon forgalomba hozott csomagolások esetében.
• A csomagolási hulladék mennyiségének jelentős csökkentése: 5%-os csökkentés 2030-ra, 10% 2035-re és 15% 2040-re (2018-as alaphoz képest, főre vetítve).
• Minimális újrahasznosított tartalom kötelező beépítése a műanyag csomagolásokba.
• Az újrafelhasználási rendszerek (reuse systems) kiterjesztése.
• Egységes jelölési és dokumentációs rendszer bevezetése az EU-ban.
• A kiterjesztett gyártói felelősség (Extended Producer Responsibility, EPR) elvének érvényesítése.

A szabályozás az egész csomagolási életciklust lefedi: a tervezéstől és gyártástól kezdve a forgalomba hozatalon és használaton át a hulladékkezelésig.

Kire vonatkozik? Szinte mindenkire.

Ez az a pont, ahol sokan meglepetést tapasztalnak: a PPWR nem tesz kivételt a vállalkozás mérete alapján. Nincs általános mentesség a mikro- vagy kisvállalkozások számára sem. A szabályozás hatálya kiterjed minden gazdasági szereplőre, aki az EU piacán csomagolást forgalmaz, gyárt, importál vagy terjeszt.

Konkrétan érintett szereplők:

• Gyártók és feldolgozók – megfelelőségi értékelést kell végezniük és megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítaniuk
• Importőrök – ellenőrizniük kell, hogy a behozatal előtt a szükséges nyilatkozatok rendelkezésre állnak-e
• Forgalmazók – gondoskodniuk kell arról, hogy a csomagolás rendelkezzen a szükséges dokumentációval és jelölésekkel
• Márkajogosultak és töltők – megosztott EPR-kötelezettségeik vannak
• E-kereskedelmi szereplők és D2C márkák – az online piacterek és közvetlen értékesítők szintén kötelezetti körbe esnek

Fontos: a rendelet nem csupán az EU-ban bejegyzett cégeket érinti. Minden nem uniós vállalkozás, amely az EU piacán csomagolt termékeket értékesít, szintén köteles megfelelni a PPWR előírásainak. A nem megfelelő csomagolással rendelkező termékek az EU határainál visszautasíthatók.

Korlátozott kivételek léteznek – például az orvostechnológiai eszközök vagy veszélyes anyagok csomagolása, ahol biztonsági szempontok ütközhetnek az újrahasználhatósági elvárásokkal –, de ezek szűk körűek.

A főbb kötelezettségek és határidők

A PPWR nem egyetlen pillanatban vezeti be az összes kötelezettséget, hanem fokozatosan, 2026-tól 2040-ig terjedő ütemterv szerint. Lássuk a legfontosabb mérföldköveket!

2026. augusztus 12. – Az első nagy határidő

Ez az általános alkalmazási dátum. Ettől kezdve az EU-ban csak olyan csomagolás hozható forgalomba, amely megfelel a rendelet alapkövetelményeinek. Ez magában foglalja:

• A csomagolás alapvető fenntarthatósági és biztonsági előírásait.
• A megfelelőségi értékelés és dokumentáció meglétét.
• A gyártói nyilvántartásba vételi kötelezettséget (az ehhez szükséges végrehajtási jogi aktust a Bizottságnak 2026. február 12-ig kell elfogadnia).
• A minimalizálási követelményeket: a csomagolás méretének és súlyának a szükséges minimumra kell korlátozódnia.

2028–2029 – Egységes jelölési rendszer

A harmonizált jelölési kötelezettségek – az újrahasználható csomagolások, az újrahasznosított tartalom, a fogyasztói szortírozás és a hulladékgyűjtő edények jelölése – 2028 és 2029 között lépnek életbe (a vonatkozó végrehajtási jogi aktusok elfogadásától függően).

2030. január 1. – A körforgásos gazdaság nagy fordulópontja

2030-tól életbe lépnek a legambiciózusabb kötelezettségek:

Újrahasznosíthatóság:

• Minden csomagolásnak gazdaságilag életképes módon újrahasznosíthatónak kell lennie.
• A csomagolásokat A-tól E-ig terjedő újrahasznosíthatósági osztályzattal kell ellátni; csak az A–C osztályú csomagolások hozhatók forgalomba.
• 2035-re az újrahasznosíthatóságot a gyakorlatban, nagyszabású gyűjtési, szortírozási és újrahasznosítási folyamatokban is igazolni kell.
• 2038-tól a C osztályú csomagolás is tilos lesz.

Kötelező újrahasznosított tartalom a műanyag csomagolásokban:

• 30% az egyszer használatos PET műanyag italpalackokban
• 30% más kontaktusérzékeny PET-csomagolásban
• 10% más kontaktusérzékeny műanyag csomagolásban
• 35% egyéb műanyag csomagolásban

Ezek az arányok 2040-re tovább szigorodnak: például az egyszer használatos italpalackoknál 65%-ra, az egyéb PET-csomagolásban 50%-ra, az egyéb műanyag csomagolásban 65%-ra emelkednek.

Újrafelhasználási (reuse) célok:

• A szállítási csomagolás legalább 40%-ának újrafelhasználható rendszerben kell működnie (2040-re: 70%).
• Az EU-n belüli, vállalatok közötti szállítási csomagolás 100%-ának újrafelhasználhatónak kell lennie.
• Az alkoholos és alkoholmentes italszektorban a termékek legalább 10%-át újrafelhasználható csomagolásban kell kínálni (2040-re: 40%).
• A csoportos csomagolás (grouped packaging) 10%-ának újrafelhasználhatónak kell lennie (2040-re: 25%).
• A HORECA szektorban (Hotels, Restaurant, Cafés) lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fogyasztók saját edénybe vásárolhassanak elvitelre.

Hulladékcsökkentési célok tagállami szinten:

• 70%-os újrahasznosítási arány csomagolási hulladékra (tömeg szerint) 2030-ra, anyagspecifikus részarányokkal.

2035–2040 – A második hullám

2035-től minden csomagolásnak nemcsak tervezési szinten, hanem a valóságban is újrahasznosíthatónak kell lennie (gyűjtési és feldolgozási infrastruktúra szintjén is).

2038-tól a C osztályú csomagolás betiltásra kerül. 2040-re a magasabb újrahasznosított-tartalom arányok és a szigorúbb újrafelhasználási célok is kötelezővé válnak.

Iparági sajátosságok:

PFAS-mentes élelmiszercsomagolástól az elviteles csomagolások kiváltásáig

Az élelmiszeripar és az élelmiszer-kiskereskedelem számára a PPWR egyik legsürgetőbb és legkonkrétabb kötelezettséget jelenti: 2026. augusztus 12-től tilos az EU piacán olyan élelmiszer-kontaktus csomagolást forgalomba hozni, amely per- és polifluoroalkil vegyületeket (PFAS) tartalmaz a meghatározott koncentrációhatárokat meghaladó mértékben.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyetlen PFAS-vegyület sem lehet jelen 25 ppb-t meghaladó koncentrációban, és az összes célzottan mért PFAS-vegyület összege sem haladhatja meg a 250 ppb-t. Ez a szabályozás közvetlenül érinti a zsírálló papírokat, pizzadobozokat, sütőipari csomagolásokat, mikrohullámú sütőbe tehető dobozokat és számos más élelmiszer-csomagolási formátumot – amelyek ma még széles körben PFAS-alapú bevonatot tartalmaznak.

Fontos: az Európai Bizottság útmutatója megerősítette, hogy nincs átmeneti időszak erre a tilalomra – vagyis a 2026. augusztus 12. után forgalomba hozott élelmiszer-kontaktus csomagolásoknak akkor is meg kell felelniük, ha azokat még korábban gyártották. Ez z aimportőröket és a forgalmazókat is közvetlenül érinti, hiszen a határon átnyúló készletgazdálkodásban ez komoly operatív kockázatot jelent. 2030-tól tovább szigorodik a helyzet: egyebek mellett tilossá válik az 1,5 kg alatti friss gyümölcs és zöldség egyszer használatos műanyag csomagolása (meghatározott kivételekkel az érzékeny termékek esetén), valamint a HORECA szektorban az egyszer használatos műanyag adagok kondimentumokhoz, szószokhoz, kávékrémekhez, cukorhoz és fűszerekhez.

De a PPWR kihat az elviteles étel-ital csomagolásokra is. Ez az a pont, ahol a PPWR mindenki hétköznapjait közvetlenül érinti – nemcsak a vállalatok, hanem a fogyasztók szintjén is. 2027. február 12-től a HORECA szektor minden éttermének, kávézójának, elviteles üzletének és szállodájának kötelező lesz elfogadni, hogy a vendégek saját edénybe, bögrébe vagy dobozba kérjék az elvitelre szánt ételt és italt.

A saját edény használatát ugyanolyan feltételekkel kell biztosítani, mint az egyszer használatos csomagolást – vagyis a vállalkozás nem számíthat fel extra díjat azért, mert a vendég a saját bögréjébe kéri a kávéját. Ezt egy évvel később, 2028. február 12-től egy újabb, ettől elkülönülő kötelezettség követi: a HORECA-szereplőknek saját újrafelhasználható csomagolási rendszert is aktívan fel kell ajánlaniuk a fogyasztóknak – nem elég tehát elfogadni a vendég saját edényét, hanem magának az üzletnek is kell biztosítania újrafelhasználható alternatívát.

Kivételt képeznek a kisvállalkozások: a 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató és legfeljebb 2 millió eurós éves forgalmú vagy mérlegfőösszeggel rendelkező vállalkozások mentesülnek ezek alól a kötelezettségek alól. A 400 m²-t meghaladó eladótérrel rendelkező kiskereskedelmi üzletekre szintén vonatkozik hasonló elvárás. 2030-tól területük legalább 10%-át töltőállomásoknak kell fenntartaniuk újrafelhasználható csomagolásban lévő termékekhez.

A megfelelés nem opcionális!

Fontos hangsúlyozni: a PPWR rendelet, nem irányelv. Nem kell nemzeti törvénybe ültetni, hanem közvetlenül, egységesen alkalmazandó az EU minden tagállamában. A nem megfelelő csomagolás forgalomba hozatalának következményei súlyosak lehetnek:

• Bírságok – a jogsértés súlyától függően akár milliós összegekig
• Piaci tilalom – a hatóságok megtilthatják a nem megfelelő csomagolás értékesítését
• Visszahívás – a termékek visszahívásának, cseréjének és megsemmisítésének költségei
• Büntetőjogi felelősség – súlyos vagy szándékos jogsértések esetén
• Reputációs kár – ügyfelek és kiskereskedelmi partnerek elvesztése

A szankciók ismétlődő jogsértés vagy tudatos nem-megfelelés esetén tovább eszkalálódnak. Emellett a dokumentációs követelmények is szigorúak: az újrahasznosított tartalom esetén a hulladékforrástól a csomagolásig tartó teljes nyomkövetési lánc igazolható kell legyen.

Miért érdemes most cselekedni?

Sokan hajlanak arra, hogy a 2026-os dátumot távolinak érzékeljék, a 2030-as célokat pedig végképp messzinek. Ez azonban komoly stratégiai tévedés. A PPWR megfelelés nem egy egyszerű adminisztratív feladat, hanem egy komplex, vállalatokon átívelő folyamat, amelynek elemei:

• A teljes csomagolási portfólió felmérése és osztályozása.
• Anyagbeszerzési és tervezési döntések felülvizsgálata.
• EPR-nyilvántartásba vétel és riportálási rendszerek kiépítése.
• Szállítói lánc átvilágítása és az újrahasznosított tartalom dokumentálása.
• Belső folyamatok és jelölési rendszerek kialakítása.
• Lehetséges termékportfólió-módosítások (csomagolás minimalizálása, átállás újrafelhasználható rendszerre).

Mindez időt, erőforrásokat és szakértelmet igényel. A 2026-os alapkötelezettségekre való felkészüléshez ideális esetben már 2025 folyamán el kellett kezdeni a munkát – de aki még nem tette meg, annak most kell gyorsan cselekednie.

A hazai szabályozási környezet

Ahogy korábban már több alkalommal kiemeltük, a PPWR rendelet nem irányelv, így közvetlenül alkalmazandó Magyarországon is, nemzeti jogba ültetés nélkül. Nincs tehát szükség arra, hogy az Országgyűlés külön törvénybe foglalja: 2026. augusztus 12-től automatikusan kötelező minden magyar vállalkozásra is.

Ami azonban fontos: Magyarország nem várt a PPWR-re – a hazai hulladékgazdálkodási rendszer az elmúlt években már jelentős átalakuláson ment keresztül, és ezek a változások részben előkészítették a terepet a PPWR-nek, részben párhuzamosan futnak majd vele.

A hazai szabályozás három szinten épül fel:

1. A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény
Ez a törvény adja a hazai hulladékgazdálkodás keretrendszerét, beleértve a gyártói felelősség alapelveit és az EPR-kötelezettségek törvényi alapját.

2. EPR-rendelet: 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet
2023 júliusától Magyarországon bevezették a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert (EPR), amelynek értelmében a termékek gyártói viselik a pénzügyi felelősséget a hulladékkezelésért a termék teljes életciklusa során. Az érintett gyártóknak és forgalomba hozóknak regisztrálniuk kell a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. partnerportálján, és negyedévente EPR-díjat kell fizetniük. Ez a rendszer már most is érinti a csomagolóanyagokat – papírt, műanyagot, fát, fémet, üveget.

3. DRS-rendelet: 450/2023. (X. 4.) Korm. rendelet
2024. január 1-jétől bevezette Magyarország a kötelező visszaváltási rendszert (Deposit Return System – DRS), amely a 0,1–3,0 literes fém, PET és üveg italcsomagolásokra vonatkozik, 50 forintos visszaváltási díjjal, a MOHU által üzemeltetett REpont-hálózaton keresztül.

A két hazai rendszer és a PPWR között azonban fontos különbségek és átfedések vannak – és ez az, ahol a vállalatok könnyen elveszhetnek. A PPWR nem helyettesíti a magyar EPR-t, hanem felette áll: ahol a PPWR szigorúbb, ott a PPWR az irányadó; ahol a hazai szabályozás eltérő adminisztratív keretet ír elő (pl. MOHU-regisztráció, körforgásos kódok, díjfizetési mechanizmus), ott az továbbra is érvényes marad. A magyar vállalatoknak tehát egyszerre két rendszernek kell megfelelniük, ami a gyakorlatban komoly koordinációs kihívást jelenthet a jogi, beszerzési és pénzügyi területek között.

Záró gondolatok

A PPWR nem egy jövőbeli fenyegetés – egy jelenleg is hatályos, és hamarosan teljes körűen alkalmazandó európai szabályozás. A 2026. augusztus 12-i dátum már a küszöbön van, a 2030-as kötelezettségek felkészülési ideje pedig rövidebb, mint amilyennek tűnik, ha figyelembe vesszük a szükséges strukturális és folyamatbeli változásokat.

A fenntarthatósági szabályozás ebben a formában nem terhes kötelezettség csupán: lehetőség is a vállalatok számára, hogy csomagolási stratégiájukat a körforgásos gazdaság logikájára építsék, csökkentsék az anyagköltségeket, erősítsék a márkájuk fenntarthatósági hitelességét, és felkészüljenek egy olyan piaci környezetre, amelyben a fenntartható csomagolás egyre inkább versenyelőnyt jelent.

Ha szeretnéd tudni, hogy cégednél pontosan mit jelent a PPWR-megfelelés, és hogyan érdemes elkezdeni a felkészülést, vedd fel a kapcsolatot a Planet Fanatics’ Network Kft. csapatával – és kezdjük el együtt feltérképezni az utat.

Korábbi cikkünk a témában: Kávékapszulák nyomában; 2025-07-16

További hasznos linkek a témában:

• Európai Bizottság – PPWR áttekintő oldal
• Európai Bizottság – PPWR útmutató
• Európai Bizottság – PPWR FAQ

The post PPWR A-tól Z-ig – Az EU új csomagolási szabályozása first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A podcast felvétele megtekinthető YouTube csatornánkon meghallgatható Spotify-on.

Az adásban a média környezeti válságra adott reakcióit, a tartalomfogyasztók manipulálhatóságát és a hiteles vállalati fenntarthatósági kommunikáció alapjait jártuk körbe. Dr. Guld Ádám és Szomolányi Katalin arról beszélgettek, miért bénítja meg a cselekvést a folyamatos pánikkeltés, és miért sokkal hatékonyabbak a kisebb, megvalósítható lépésekre fókuszáló megoldásalapú narratívák. Megvizsgálták, milyen veszélyeket rejt az Európai Bizottság által is szigorúan vizsgált zöldre festés, miért téves stratégia a „nem kommunikálás” vagyis az elhallgatás, és miért elengedhetetlen a belső, munkavállalói kommunikáció, amelyet nem lehet csupán évi egy kampányszerű fenntarthatósági napra korlátozni.

Egy epizód a „figyelem bányászatáról”, a generációk közötti bizalmi szakadékokról, és arról, miért az őszinte, transzparens, emberi hangon történő kommunikáció jelenti a legstabilabb pontot a folyamatosan pörgő, vizuális tartalomdömping korában.

The post „A figyelem lett a legértékesebb árucikk” | Fenntarthatóságról őszintén Dr. Guld Ádámmal first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Élete

Fiatalkora és tanulmányai

1907. május 27-én született egy családi farmon Pennsylvaniában. Sok időt töltött családja hatalmas farmjának felfedezésével, valamint már nyolcévesen elkezdett történeteket írni.
Felvételt nyert a pittsburghi Pennsylvania College for Womenbe, ahol eredetileg angolt tanult, de 1928-ban biológiára váltott. Egyetemi tanulmányai során anyagi gondokkal küzdött, de végül 1932-ben sikerült zoológiából mesterdiplomát szereznie a Johns Hopkins Egyetemen.

Eredetileg doktori címet szeretett volna, azonban 1934-ben kénytelen volt elhagyni az egyetemet, hogy teljes munkaidős tanári állást keressen családja támogatására. 1935-ben Carson édesapja hirtelen meghalt és Carsonra maradt idősödő édesanyja gondozása.

Karrierjének kezdete

Ideiglenes állást kapott az Egyesült Államok Halászati Hivatalánál, ahol rádiószöveget írt a Romance Under the Waters című heti ismeretterjesztő műsorsorozathoz. Főnöke felkérte, hogy írja meg a halászati hivatalról szóló nyilvános brosúra bevezetőjét, és 1936-ban felvették teljes munkaidős szakmai pozícióba, junior vízi biológusként.

Ezt követően cikkeket írt a The Baltimore Sunnak és más újságoknak. 1937-ben azonban idősebb nővére meghalt, így ő maradt édesanyja és két unokahúga egyetlen kenyérkeresője. Ebben az évben fordulópont történt a karrierjében: megjelent esszéje a Víz alatt címmel, és a Simon & Schuster Kiadó felvette vele a kapcsolatot azzal a javaslattal, hogy bővítse ki könyv formájában. 1941-ben jelent meg a Víz alatt a szél című könyv, amely kiváló kritikákat kapott, viszont rosszul fogyott.

1945-ben a Hal- és Vadvédelmi Szolgálatnál egy kis írói stábot felügyelt. 1949-ben kinevezték a kiadványok főszerkesztőjévé, ami több lehetőséget biztosított számára a terepmunkára és a szabadabb írói projektek megválasztására.

Az első nagy siker

1951-ben adták ki a Tenger körölöttünk című könyvét, ami hatalmas siker lett. Szerepelt a New York Times bestseller listáján és elnyerte az 1952-es National Book Award for Nonfiction és a John Burroughs-érmet. A sikerrel anyagi biztonság is járt, 1952-ben Carson feladhatta munkáját, hogy teljes munkaidőben az írásra koncentrálhasson. 1955-ben fejezte be tengeri trilógiájának harmadik kötetét, a Tenger pereme címmel.

1957-ben unokahúga hirtelen meghalt, ezért örökbe fogadta ötéves kisfiát Rogert. A marylandi Silver Springbe költözött, hogy gondoskodjon a fiúról, és 1957 nagy részét azzal töltötte, hogy új életkörülményeket teremtsen, és a konkrét környezeti veszélyeket tanulmányozza. Élete hátralévő részében szakmai fő érdeklődése a növényvédőszer-túlhasználat veszélyei felé irányult.

A Néma tavasz, a legbefolyásosabb könyve, 1962-ben jelent meg. 1964. április 14-én hunyt el, a rák szövődményei miatt.

A néma tavasz

A DDT megjelenése

1945-ben találkozott először a DDT témájával, egy új növényvédő szerrel – amelyet a hirosimai és nagaszaki atombombázások után „rovarbombaként” dicsértek.

Carson aggódni kezdett a szintetikus növényvédő szerek használata miatt. Az Egyesült Államok szövetségi kormányának 1957-es gyapjaslepke irtási programja azonban arra késztette, hogy kutatásait és következő könyvét a növényvédő szereknek és a környezeti mérgeknek szentelje.

Az Audubon Természettudós Társaság felkérte Carsont, hogy segítsen nyilvánosságra hozni a kormány pontos permetezési gyakorlatát. Carson a projektet, azzal kezdte, hogy példákat gyűjtött a DDT-nek tulajdonított környezeti károkra. Ahogy kutatásai előrehaladtak, egy jelentős tudósközösségre bukkant, akik a növényvédő szerek élettani és környezeti hatásait dokumentálták. Kihasználta a kormányzati tudósokkal fennálló kapcsolatait is, akik bizalmas információkkal látták el.

Carson kapcsolatba került olyan orvoskutatókkal, akik a rákkeltő vegyi anyagok széles skáláját vizsgálták. Különösen jelentős volt a Nemzeti Rákkutató Intézet kutatójának munkája, aki számos növényvédőszert rákkeltő anyagként osztályozott. Bizonyítékokat találtak a növényvédő szerek és a rák közötti kapcsolat alátámasztására.

1960-ra több mint elegendő kutatási anyaga volt, és az írás gyorsan haladt. Az alapos szakirodalmi kutatás mellett több száz egyedi növényvédőszer-expozíciós esetet, valamint az ebből eredő emberi megbetegedéseket és ökológiai károkat vizsgált meg. A könyv írása közben úgy döntött, hogy eltitkolja rákos megbetegedését, hogy a növényvédőszer-gyártók ne tudják azt ellene felhasználni (attól tartott, hogy ha a cégek megtudják, könyvét megbízhatatlannak és elfogultnak tüntetik fel).

Carson a jövőben fokozódó következményeket jósolt, különösen mivel a célzott kártevők rezisztenciát fejlesztenek ki a növényvédő szerekkel szemben. Ugyanakkor a legyengült ökoszisztémák váratlan invazív fajok áldozatává válnak. A könyv a kártevőirtás biotikus megközelítésére való felhívással zárul, amely alternatívát kínál a kémiai növényvédő szerekkel szemben.

A Néma tavasz megjelenése

A Néma tavasz 1962. szeptember 27-én jelent meg. Nem ő volt az első, aki aggodalmát fejezte ki a DDT-vel kapcsolatban, de a tudományos ismeretek és a költői írás kombinációja széles közönséget ért el, és segített a DDT használatával szembeni ellenállás fókuszálásában.

Carson fő érve az, hogy a peszticidek káros hatással vannak a környezetre. Helyesebb biocidoknak nevezni őket, mivel hatásuk ritkán korlátozódik a célzott kártevőkre. A vegyipart azzal is vádolja, hogy szándékosan terjeszt dezinformációt, a köztisztviselőket pedig azzal, hogy kritikátlanul fogadják el az ipari állításokat. A könyv nagy része a peszticidek természetes ökoszisztémákra gyakorolt ​​hatásának szenteli magát. Négy fejezet azonban részletesen ismerteti az emberi peszticidmérgezés, a rák és a peszticideknek tulajdonított egyéb betegségek eseteit is.

A DDT-vel kapcsolatban Carson soha nem szorgalmazott teljes betiltást. Ha a DDT-nek és más rovarirtó szereknek nincsenek is környezeti mellékhatásaik, válogatás nélküli túlzott használatuk kontraproduktív, mivel rovarrezisztenciát okoz, és használhatatlanná teszi őket a célzott rovarpopulációk elpusztításában.

A megjelenést követő támadások

Carson és a Néma Tavasz kiadásában részt vevők heves kritikára számítottak. Különösen aggasztotta őket a rágalmazás miatti beperlés lehetősége. Carson emellett sugárterápiában is részesült a terjedő rákja leküzdésére, és arra számított, hogy kevés energiája lesz munkája védelmére és a kritikusokra adott válaszokra.

1962. októberében a Néma Tavaszt a hónap könyvének választották. A mű megjelenését követően Carsont személyes támadások érték. A kritikusok megpróbálták aláásni érveit azzal, hogy „madár- és nyuszirajongónak” nevezték.

A könyv nagy ellenállást váltott ki a vegyipari szereplőkkel szemben. Sok kritikus ismételten állította, hogy a növényvédő szerek teljes körű megszüntetését szorgalmazza. Carson azonban világossá tette, hogy nem a hasznos növényvédő szerek betiltását vagy teljes kivonását akarja, hanem a felelősségteljes és gondosan ellenőrzött használatot szorgalmazza, figyelembe véve a vegyszerek hatását az egész ökoszisztémára. Valójában a Néma Tavasz című könyvében a DDT-ről szóló szakaszt nem a teljes betiltás sürgetésével, hanem a rezisztencia kialakulásának korlátozása érdekében a lehető legkevesebb permetezésre vonatkozó tanácsokkal zárja.

A közvélemény Carson felé fordult. A vegyipari kampány visszafelé sült el, mivel a vita jelentősen növelte a közvélemény tudatosságát a növényvédő szerek lehetséges veszélyeivel kapcsolatban.  A növényvédő szerek használata komoly közérdekű problémává vált, különösen a CBS Reports TV 1963. április 3-án sugárzott különkiadása, a Rachel Carson Néma tavasza után. A műsorban Carson felolvasott könyvéből, és interjúkat készített más szakértőkkel, többnyire kritikusokkal. A becsült tíz-tizenöt milliós közönség reakciói elsöprően pozitívak voltak, és a program kongresszusi felülvizsgálatot indított el a növényvédő szerek veszélyeivel kapcsolatban.

Mi az a DDT és mi vele a probléma?

A diklór-difenil-triklóretán (DDT) nevű vegyületet 1847-ben Othmar Zeidler állította elő, rovarirtó hatását azonban csak később, Paul Hermann Müller fedezte fel. A második világháború idején széles körben alkalmazták olyan betegségek terjesztői ellen, mint a pestis, a tífusz, a malária és a sárgaláz, különösen tetvek, bolhák és szúnyogok elleni védekezésben.

Idővel azonban a rovarpopulációkban megjelent a DDT-vel szembeni rezisztencia: azok az egyedek maradtak életben, amelyek a korábbiaknál jóval nagyobb dózisokat is túléltek, így egyre ellenállóbb csoportok alakultak ki. Később az is kiderült, hogy a DDT nemcsak tartósan megmarad a környezetben, hanem felhalmozódik az élőlények szervezetében, és a táplálékláncon keresztül egyre nagyobb koncentrációban jelenik meg (biomagnifikáció).

A bioakkumuláció azt jelenti, hogy bizonyos vegyületek a szervezetekben fokozatosan feldúsulnak, mert nem bomlanak le, illetve az anyagcsere nem tudja hatékonyan eltávolítani őket, ezért a bevitelük gyorsabb, mint a kiürítésük. A DDT ilyen perzisztens vegyület: mivel nehezen bomlik le, a tápláléklánc mentén egyre magasabb szinteken egyre nagyobb mennyiségben halmozódik fel.

Ezt a jelenséget kutatási adatok is alátámasztják: például a talajban mért 10 ppm DDT a földigilisztákban körülbelül 14-szeres, az ezeket fogyasztó vörösbegyekben pedig akár 44-szeres koncentrációt is elérhet. A legmagasabb szinteket a csúcsragadozók szervezete mutatja, ahol a dúsulás a legjelentősebb.

Az amerikai fehérfejű rétisas populációcsökkenését vizsgálva kimutatták, hogy a szervezetében felhalmozódó DDT a tojások héjának elvékonyodását okozta, mivel gátolta a megfelelő kalciumbeépülést. Emiatt a tojások könnyen eltörtek a költési időszak alatt, ami csökkent szaporodási sikerhez. Ma már széles körben elfogadott, hogy a DDT használata jelentős szerepet játszott több szárazföldi ragadozó, valamint halfogyasztó vidrák és gázlómadarak állományának visszaesésében.

Hagyatéka

Carson öröksége a környezetvédelmi mozgalomban a DDT betiltásáért indított kampány volt az Egyesült Államokban. A Környezetvédelmi Alap 1967-es megalakulása volt az első jelentős mérföldkő a DDT elleni kampányban. A szervezet pereket indított a kormány ellen, hogy „megerősítse a polgárok tiszta környezethez való jogát”. 1972-re sikerült elérniük a DDT használatának fokozatos megszüntetését az Egyesült Államokban.

Posztumusz kitüntetései

• 1973-ban Carsont beiktatták a Nemzeti Női Hírességek Csarnokába .
• 1980-ban megkapta az Elnöki Szabadságérem kitüntetést. A következő évben egy 17¢-os Great Americans sorozatú bélyeget adtak ki a tiszteletére.
• 2009-ben alapították a müncheni Rachel Carson Környezetvédelmi és Társadalomközpontot.
• Pittsburgh közelében található a 74 km hosszú Rachel Carson Trails túraútvonal.
• Általános- és középiskolátat neveztek el róla az Egyesült Államokban.
• A Rachel Carson-díjat , amelyet 1991-ben alapítottak a norvégiai Stavangerben, olyan nők kapják, akik hozzájárultak a környezetvédelemhez.  
• 1998 óta a Tudományos Társadalomtudományi Társaság minden évben odaítéli a Rachel Carson Könyvdíjat „a tudomány és a technológiai tanulmányok területén társadalmi vagy politikai szempontból releváns, könyv terjedelmű műért”.
• 2012-ben az Amerikai Kémiai Társaság a Néma Tavaszt nemzeti történelmi kémiai nevezetességnek nyilvánította a modern környezetvédelmi mozgalom fejlődésében betöltött szerepéért.

A massachusettsi Woods Hole -ban található Rachel Carson szobrot 2013. július 14-én avatták fel.

The post A néma tavasz hangja: Rachel Louise Carson élete és munkássága first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A klímaváltozás pénzügyi kockázatairól ma már sokat beszélünk: szélsőséges időjárási eseményekről, árvízről, aszályról, átállási kockázatokról, karbonintenzív iparágakról. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy a természet állapotának romlása — a biodiverzitás csökkenése, az élőhelyek pusztulása, a talaj, a víz és az ökoszisztémák sérülése — ugyanúgy hatással lehet vállalatok működésére, ellátási láncaira, beruházásaira és finanszírozhatóságára.

Pedig a pénzügyi szektorban ez a téma már egyre kevésbé számít távoli vagy elméleti kérdésnek. Az Európai Központi Bank 2026. májusában frissített jógyakorlat-gyűjteményt tett közzé arról, hogyan kezelik az euróövezeti bankok a klímával és természettel kapcsolatos kockázatokat. A dokumentum nem új jogszabály, hanem felügyeleti tapasztalatokon alapuló példatár: azt mutatja be, hogyan épülhetnek be ezek a kockázatok a banki stratégiába, irányításba, kockázatkezelésbe, hitelezésbe, stressztesztelésbe és belső tőkemegfelelési folyamatokba.

Az ECB üzenete elég egyértelmű: a bankok sokat fejlődtek, de még mindig komoly munka áll előttük. A fizikai és természethez kapcsolódó kockázatok mérésére szolgáló módszerek még korai szakaszban vannak, ezért ezek a kockázatok a pénzügyi rendszerben nagy valószínűséggel továbbra is alulbecsültek. A téma súlyát jól mutatja, hogy a frissített jógyakorlat-gyűjteményben az új elemek jelentős része már kifejezetten a természethez kapcsolódó kockázatokkal foglalkozik, ami azt jelzi, hogy a biodiverzitás és az ökoszisztémák állapota egyre inkább a bankfelügyeleti gondolkodás részévé válik.

Az ECB saját értékelése szerint az elmúlt években látványosan nőtt azon bankok aránya, amelyek már fejlettebb gyakorlatokat alkalmaznak a klíma- és természetkockázatok kezelésére. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden kitettséget teljeskörűen lefednek, inkább azt mutatja, hogy a banki kockázatkezelés iránya egyértelműen változik.

Miért érdekli ez a bankokat?

Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a biodiverzitás miért banki kérdés. De ha közelebbről nézzük, nagyon is logikus.

Egy mezőgazdasági vállalat függ a talaj minőségétől, a vízellátástól, a beporzóktól és az időjárási viszonyoktól. Egy élelmiszeripari vállalat függ a beszállítói láncok stabilitásától. Egy ingatlanfejlesztés vagy infrastruktúra-projekt érinthet védett területeket, vízbázisokat vagy érzékeny élőhelyeket. Egy bányászati, energetikai vagy ipari beruházás jelentős földhasználati, vízhasználati vagy szennyezési kockázatot hordozhat.

Ezek a tényezők előbb-utóbb pénzügyi kérdéssé válhatnak. Hatással lehetnek az engedélyezésre, a működési költségekre, az ellátási lánc biztonságára, a reputációra, a jogszabályi megfelelésre, a biztosíthatóságra, a fedezet értékére és végső soron az ügyfél hitelképességére is.

Más szóval: a természetvesztés nemcsak „zöld” vagy kommunikációs téma. Ha egy vállalat működése erősen függ a természeti rendszerektől, vagy jelentős negatív hatást gyakorol rájuk, az a bank számára is kockázatot jelenthet.

Mit várhat el egy bank a vállalati ügyfelektől?

Az ECB jógyakorlat-gyűjteménye alapján a bankok egyre strukturáltabban közelítik meg ezt a témát. Nem arról van szó, hogy minden ügyféltől ugyanazt az adatcsomagot kérik, hanem arról, hogy a kockázatosabb szektorokat, földrajzi területeket és tevékenységeket mélyebben vizsgálják.

A természethez kapcsolódó kockázatok értékelésénél a bankok többféle szempontot nézhetnek. Például azt, hogy az ügyfél működik-e védett vagy érzékeny területen, van-e jelentős vízhasználata, érint-e az erdőirtási vagy földhasználati kérdéseket, függ-e kritikus ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, vagy lehet-e érdemi hatása veszélyeztetett fajokra és élőhelyekre. A vizsgálat érintheti az ellátási láncot is, különösen olyan ágazatokban, mint az élelmiszeripar, mezőgazdaság, faipar, textilipar, építőipar vagy bányászat.

A fejlettebb banki gyakorlatok már nem állnak meg egy általános ESG-kérdőívnél. Az ECB példái között megjelennek belső természetkockázati scoringok, szektorpolitikák, ügyfélminősítési szempontok, projektfinanszírozási döntési mátrixok és ügyfél-engagement folyamatok is. Ez azt jelenti, hogy a természethez kapcsolódó kockázatok egyre inkább beépülhetnek a tényleges döntésekbe: a hitel jóváhagyásába, feltételeibe, monitoringjába vagy akár árazásába.

Az ECB ezt egy ügyfélbesorolási folyamatábrán is szemlélteti: a természethez kapcsolódó információk begyűjtése nem önálló „ESG-mellékszálként”, hanem a normál ügyfél-átvilágítás, kockázati besorolás és hitelezési döntés részeként jelenhet meg.

Ez különösen fontos üzenet a vállalatok számára. A jövőben nem biztos, hogy elég lesz általánosságban azt mondani: „fontos számunkra a természetvédelem”. Egyre inkább azt kell majd megmutatni, hogy egy adott tevékenység vagy projekt hol valósul meg, milyen természeti rendszereket érint, milyen hatást gyakorol az élővilágra, és milyen intézkedésekkel kezeli ezeket a hatásokat.

A projektfinanszírozásban különösen látványos lehet a változás

A természetkockázatok egyik legérdekesebb alkalmazási területe a projektfinanszírozás. Itt a bank nemcsak a vállalat általános pénzügyi helyzetét nézi, hanem magát a projektet is: hol valósul meg, milyen tevékenységhez kapcsolódik, milyen környezeti hatásai vannak, és ezek mennyire kezelhetők.

Az ECB által bemutatott jó gyakorlatok között szerepel olyan megközelítés is, ahol a bank a projekt környezeti profilját és az ügyfél kockázati profilját együtt értékeli. Egy pozitív vagy alacsony kockázatú projekt normál jóváhagyási folyamaton mehet át, míg egy magasabb természetkockázatú beruházásnál részletesebb vizsgálat, magasabb szintű jóváhagyás, feltételrendszer vagy ügyfél-egyeztetés lehet szükséges. Bizonyos kizárt tevékenységek esetében pedig a finanszírozás sem jöhet szóba.

Az ECB ezt egy egyszerű döntési mátrixon is szemlélteti. Az ábra lényege, hogy a bank nemcsak azt nézheti, milyen maga a finanszírozott projekt, hanem azt is, hogy az ügyfél vagy projektgazda környezeti profilja mennyire erős. A kettő együtt határozhatja meg, hogy a finanszírozás normál folyamatban jóváhagyható-e, további feltételekhez vagy ügyfél-egyeztetéshez kötött, magasabb szintű döntést igényel, vagy egyáltalán nem finanszírozható.

Ez a szemlélet jól mutatja, hogy a biodiverzitási hatásértékelés nem pusztán jelentéstételi kérdés. Egyre inkább olyan döntéstámogató információvá válhat, amely befolyásolhatja, hogy egy projekt milyen feltételekkel, milyen monitoring mellett, vagy egyáltalán finanszírozható-e.

A természet nemcsak kockázat, hanem befektetési téma is

Miközben a banki oldalon a természetvesztés egyre inkább kockázatként jelenik meg, a befektetési piacon már látszik egy másik irány is: a természet helyreállítása, a regeneratív földhasználat és a fenntarthatóbb erdő- és mezőgazdasági gyakorlatok egyre inkább befektetési lehetőséggé válnak.

Jó példa erre a Triodos Investment Management és a Fondaction Asset Management által 2026 áprilisában elindított Value Nature Fund I. A zárt végű természeti tőkealap célmérete 300 millió euró, és regeneratív mezőgazdasági, valamint természetközelibb erdőgazdálkodási befektetéseket céloz Európában, Kanadában és az Egyesült Államokban. Az alap SFDR 9. cikk szerinti besorolást céloz, és mérhető hatásmutatókat vállal többek között a biodiverzitás, az ökoszisztéma-szolgáltatások, a klímaalkalmazkodás és a társadalmi jóllét területén.

Hasonló irányt képvisel a HSBC Asset Management és a Pollination által létrehozott Climate Asset Management is. Ez nem egyszerűen egy újabb zöld alap, hanem egy kifejezetten természeti tőkére épülő vagyonkezelési platform, amely fenntartható erdőgazdálkodásban, regeneratív mezőgazdaságban és természetalapú karbonprojektekben lát befektetési lehetőséget. A példa jól mutatja, hogy a természethez kapcsolódó befektetések nemcsak környezetvédelmi oldalról érdekesek: a cél az, hogy a természet helyreállítása, a földhasználat átalakítása és az ökoszisztémák ellenállóbbá tétele pénzügyileg is értelmezhető befektetési stratégiává váljon.

A Mirova Sustainable Land Fund 2 szintén ebbe a trendbe illeszkedik. A 350 millió eurós célméretű alap fenntartható erdőgazdálkodási, agroerdészeti és regeneratív mezőgazdasági projektekbe fektet, azzal a céllal, hogy a pénzügyi hozam mellett pozitív hatást érjen el a klíma, a biodiverzitás, a víz és a társadalmi befogadás területén.

Ezek a példák nem azt jelentik, hogy a természet hirtelen egyszerűen „befektetési termékké” vált. Inkább azt mutatják, hogy a pénzügyi piac kezdi felismerni: a természet állapota gazdasági értéket hordoz. A talaj termékenysége, a víz elérhetősége, az erdők ellenálló képessége, a beporzás, az élőhelyek állapota és az ökoszisztémák stabilitása mind olyan tényezők, amelyek hosszú távon a gazdasági teljesítményre is hatnak.

Miért lesz kulcsfontosságú a mérés?

Akár banki hiteldöntésről, akár projektfinanszírozásról, akár természeti tőkébe irányuló befektetésről beszélünk, a kulcskérdés ugyanaz: hogyan lehet a természethez kapcsolódó hatásokat és kockázatokat mérni?

Ez nem könnyű feladat. A karbonkibocsátáshoz képest a biodiverzitás sokkal összetettebb. Nem lehet egyetlen tonnában vagy egyetlen mutatóban megragadni. Számít a helyszín, az ökoszisztéma típusa, a tevékenység jellege, a vízhasználat, a földhasználat, a szennyezés, az élőhelyek állapota, a fajokra gyakorolt hatás és az is, hogy egy projekt milyen megelőző vagy helyreállító intézkedéseket alkalmaz.

Éppen ezért lesz egyre fontosabb a strukturált, tevékenység- és projektalapú értékelés. A vállalatoknak és a bankoknak olyan információkra lesz szükségük, amelyek nemcsak általános ESG-állításokat tartalmaznak, hanem segítenek megérteni: egy adott tevékenység milyen természetkockázatot hordoz, milyen hatást gyakorol a biodiverzitásra, és hol vannak a legfontosabb beavatkozási pontok.

A vállalati oldalon ezt a folyamatot erősítik az olyan keretrendszerek is, mint az ESRS E4, amely a biodiverzitással és ökoszisztémákkal kapcsolatos jelentős hatások, kockázatok és lehetőségek bemutatására irányul, vagy az SBTN, amely a természetre vonatkozó tudományos alapú célkitűzések irányába tereli a vállalatokat. Ezekre a keretekre most nem érdemes túl hosszan kitérni, de jól mutatják, hogy a vállalati és pénzügyi világ ugyanabba az irányba mozdul: a természethez kapcsolódó hatásokat egyre inkább érteni, mérni és kezelni kell.

A természetkockázatok mérhetősége versenyelőnnyé válhat

A Biodiverzitás napján könnyű lenne csak arról beszélni, hogy a természet megőrzése erkölcsi kötelesség. Ez igaz is. De ma már ennél többről van szó.

A természet állapota gazdasági tényező. A természetvesztés működési, ellátási lánc-, jogi, reputációs és pénzügyi kockázatokat okozhat. A természet helyreállítása pedig egyre inkább befektetési, alkalmazkodási és versenyképességi kérdéssé válik.

A bankok számára ez azt jelenti, hogy a természethez kapcsolódó kockázatokat nem lehet tartósan a fenntarthatósági jelentések mellékletében kezelni. Be kell építeni őket az ügyfélértékelésbe, a hitelezési folyamatokba, a portfólióelemzésbe és a stratégiai döntésekbe.

A vállalatok számára pedig ez azt jelenti, hogy érdemes időben felkészülni. A jövőben azok a cégek és projektek kerülhetnek előnybe, amelyek nemcsak általánosságban beszélnek a természetvédelemről, hanem képesek megmutatni, milyen hatást gyakorolnak a környezetükre, milyen kockázatokat kezelnek, és milyen intézkedésekkel járulnak hozzá a természet állapotának megőrzéséhez vagy javításához.

A kérdés tehát már nem az, hogy fontos-e a biodiverzitás. Hanem az, hogy képesek vagyunk-e időben felismerni, mérni és döntésekbe építeni a természethez kapcsolódó kockázatokat és lehetőségeket.

Mert ami ma még sokak szemében fenntarthatósági témának tűnik, holnap már finanszírozási feltétel, befektetési szempont vagy üzleti versenyelőny lehet.

The post Amikor a természetvesztés hitelkockázattá válik first appeared on Fenntartható Fejlövés.