Fenntarthato Fejloves

Voluntary Standard: Egységes önkéntes jelentés

Ónodi Vanda — Thu, 05 Nov 2026 07:00:00 +0000

2026 július 3-án elfogadta az Európai Bizottság a Commission Delegated Regulation (EU) 2026/1560 és a Commission Delegated Regulation (EU) 2026/1563 szabályozást, amelyek az új egyszerűsített európai fenntarthatósági jelentéstételi szabványokat (ESRS) és a már nem kötelezettek számára az önkéntes jelentéstételi keretrendszert tartalmazzák. A szabályozások ezután 2026 szeptember 21-én lettek publikálva és léptek hatályba.

A változások háttere

A CSRD-keretrendszer szerint az érintett nagyvállalatoknak és a tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozásoknak fokozatos bevezetéssel, a 2024-es üzleti évtől kezdődően fenntarthatósági jelentést kellett készíteniük az Európai Fenntarthatósági Jelentéstételi Szabványoknak (ESRS) megfelelve.

Emellett azonban a Bizottság 2025 júliusára egy ajánlást is előkészített a kötelezettségben nem érintett cégeknek, a VSME-t (Voluntary Sustainability Reporting Standard for SMEs). Ez az önkéntes fenntarthatósági jelentési standard segített a nem kötelezett KKV-k számára, egy egyszerűsített keretet nyújtva nekik a fenntarthatósági adatok közzétételéhez. Most ezt váltja fel a VS az új ESRS-hez igazodva, a nem kötelezettek lefedése mellett 2026-ban.

A fenntarthatósági jelentéstétel terheinek csökkentését szorgalmazta sok érintett. 2026. február 24-én elfogadták az Omnibusz I. csomagot, miután 2025-ben megtették a javaslatokat a szervek a rendszer könnyítésére, és politikai megállapodás született. Az Omnibusz célja az uniós fenntarthatósági szabályozások egyszerűsítése és az adminisztratív terhek csökkentése. Az Omnibus I irányelv jelentősen szűkítette a CSRD hatálya alá tartozó vállalatok körét.

Az új szabályok szerint csak azoknak a vállalatoknak kötelező a fenntarthatósági jelentéstétel, amelyek több mint 1000 munkavállalót foglalkoztatnak és nettó árbevételük meghaladja a 450 millió eurót. A nem EU-s anyavállalatok esetén egyéb feltételek vannak: 200 millió euró árbevétel egy EU-n belüli leányvállalat esetén, vagy 450 millió euró konszolidált árbevétel az EU-n belül.
Ennek eredményeként a korábban érintett vállalatok jelentős része, mintegy 85%-a kikerül a CSRD hatálya alól.

Az Európai Bizottság emellett felülvizsgálta az ESRS szabványokat, és 2026 július 3-án megjelent a Voluntary Standard Delegated Act és a Revised ESRS Delegated Act. Az új felülvizsgált ESRS-t az érintett cégeknek a 2027 pénzügyi évre vonatkozóan, és attól kezdve kell majd kötelezően használniuk.

A Voluntary Standard (VS)

Azon vállalatok számára, amelyek már nem tartoznak a CSRD hatálya alá, a Bizottság egyetlen, önkéntesen alkalmazható fenntarthatósági jelentéstételi szabványt vezetett be. Ezzel felváltva a korábbi VSME-t (Voluntary Sustainability Reporting Standard for non-listed SMEs) is. Amely a korábban nem kötelezetteknek, kifejezetten a kis és középvállalkozásoknak szólt. A Voluntary Standard egy egyszerűbb keretrendszert biztosít a fenntarthatósági információk közzétételéhez a jelenleg nem kötelezettek számára, ezzel támogatva a jobb finanszírozási lehetőségekhez való hozzáférést és a vezetési gyakorlatok fejlődését. A tagállamok célja minél több vállalat önkéntes jelentéstételének ösztönzése.

A VS alkalmazása nem kötelező, azonban számos vállalat számára üzleti előnyt jelenthet. A bankok, befektetők, nagyvállalati vevők és közbeszerzési partnerek egyre gyakrabban kérnek fenntarthatósági adatokat a beszállítóktól és partnerektől (bár a VS és ezek nincsenek teljes átfedésben). A VS egységes keretet biztosít ezeknek az információknak a bemutatására, így a vállalat csökkentheti az egyedi adatkérések számát és növelheti az összehasonlíthatóságot.

Value Chain Cap

Az egyik legfontosabb eleme ennek a szabályozásnak az úgynevezett „value chain cap” (értéklánc-korlát), amely védi az értékláncban működő, 1000 főnél kisebb létszámmal rendelkező vállalatokat attól, hogy a CSRD hatálya alá tartozó nagyvállalatok túlzott vagy aránytalan mennyiségű fenntarthatósági adatot kérjenek tőlük jelentéstétel céljából.

Törvényben biztosított joguk van visszautasítani az 1000 fő alatti cégeknek az értéklánc korláton túli adatok biztosítását. Amely adatokat ezen felül kérnek a kötelezettek, azokat meg kell jelölni, mint kötelezettségen túlmenő adat, és visszautasítható.

A 10 fő alatti cégek számára még ezen felül is könnyítettek. Nekik a kötelezően megadandó adatok köre szűkebb (azaz bizonyos adatok megadása önkéntes, visszautasíthatják az adat szolgáltatását, amelyet 10 fő felett még az értéklánc-korláton belül lehet kérni).

Modulok, adatpontok

Egy másik tulajdonsága a VS-nek, amely megkönnyíti használhatóságát, az a modularitása. Úgy építették fel, hogy a cégnek proporcinális terhe legyen, és az általa kiválasztott információkról, egységes részekben tudjon jelenteni. Fontos, hogy a kiválasztott modul minden adatpontjáról jelenteni kell, azaz modulokat lehet választani, de adatpontokat nem.

A VS alap és átfogó modulja
Forrás: EFRAG

Az új ESRS szabványoknak megfelelően a VS is kevesebb adatpontot tartalmaz, mint anno a VSME. Több modult is módosítottak, és az alap modul is jelentősen egyszerűsödik, több adatpont kikerült vagy szűkebb formában maradt meg. Többek között:

Változások az alap modulban

A korábbi VSME-hez képest több adatpont kikerült a standardból, mások egyszerűsödtek:

Megszűnt az üvegházhatású gázok kibocsátási intenzitásának (az árbevételre vetített ÜHG-kibocsátásnak) a közzététele.
Kikerült a négy, eddig is önkéntes földhasználati mutató.
A biodiverzitás szempontjából érzékeny területeken vagy azok közelében lévő telephelyeknél már nem kell megadni a telephelyek számát és területét. Elég megnevezni, mely érzékeny területről van szó.
A nemek közötti bérkülönbségről (gender pay gap) csak akkor kell adatot szolgáltatni, ha ezt uniós vagy nemzeti jogszabály amúgy is előírja.
Az egy munkavállalóra jutó képzési órákat már nem kell nemek szerint bontani.
A magas vízstresszű területeken nem a kivett, hanem az elfogyasztott vízmennyiséget kell jelenteni.

Változások az átfogó modulban

Az átfogó modulban már nem kell közzétenni, hogy a vállalatot kizárták-e a Párizsi Megállapodáshoz igazított uniós referenciaértékekből (EU Paris-aligned Benchmarks, PAB). Egy adatpont pedig az alap modulból az átfogóba került: a munkavállalói fluktuáció,

Moduláris felépítés

A standard két modulra épül: az alap és az átfogó modulra. Az alap modul minden jelentés kiindulópontja, az átfogó modul csak erre építve alkalmazható. Így a vállalatok a saját érettségi szintjüknek megfelelően kezdhetik a jelentéstételt, és fokozatosan bővíthetik azt. Az alap modul mellé az átfogó modulból egyes adatpontokat is választhatnak, nem kell rögtön a teljes modult vállalniuk. A legkisebb, legfeljebb 10 fős vállalkozások számára pedig a közzétételek jelentős része, például az energia-, kibocsátási, víz- és hulladékadatok, önkéntessé vált.

A változások részletesebb leírását, jól nyomon lehet követni az EFRAG Knowladge Hub honlapján. Ahol az EFRAG interaktív anyagok segítik a vállalkozásoknak a jelentéstételt, és a VS megértését. Jelenleg még nem érhető el minden anyag a VS-re, ami a VSME-re, de folyamatosan bővül a készlet.

The post Voluntary Standard: Egységes önkéntes jelentés first appeared on Fenntartható Fejlövés.

A COP17 biodiverzitási csúcstalálkozó eredményei

Hanna — Wed, 04 Nov 2026 07:00:00 +0000

A jereváni tárgyalások jelentős része arra összpontosított, miként teremtsék elő a fejlődő országok természetvédelmi erőfeszítéseinek támogatásához szükséges forrásokat.

A közel 12 órás záró plenáris ülésen a résztvevő országok megszavazták, hogy az ecuadori Quito adjon otthont a 2028-ban megrendezésre kerülő COP18 természetvédelmi csúcsnak.

Finanszírozás

A COP17-en a pénzügyi egyeztetéseknek több célt is el kellett érniük. Az első feladat volt számba venni az eddig mozgósított biodiverzitási forrásokat a természetvédelmi megállapodás céljainak elérése érdekében. A fejlett országok nem tudták teljesíteni azon kötelezettségvállalásukat, hogy 2025-re „évente legalább 20 milliárd dollárt” teremtenek elő a természetvédelemre.
A második feladat az volt, hogy megegyezzenek az elkövetkező évek forrásainak előteremtéséről a Globális Biodiverzitási Keretrendszer (GBF) célkitűzéseinek teljesítéséhez. Az országok megállapodtak egy határozatban, melynek értelmében azok az országok, amelyek fel kívánnak kerülni a fejlett adományozók listájára jelezhetik részvételi szándékukat a COP18 előtt.
Végezetül az országok megállapodtak azon kritériumokról is, amelyek egy új, állandó, 2030 utáni természetvédelmi pénzügyi mechanizmus felépítését és finanszírozását szolgálják.
A GBF félidei forrásmobilizációs egyeztetéseinek eredeti célja az lett volna, hogy megállapodjanak a „biodiverzitási finanszírozási rés” áthidalásáról, valamint „minden forrásból származó forrás növeléséről” legalább évi 200 milliárd dollárra 2030-ig. A tárgyalásokat azonban nagyrészt a fejlett országok azon törekvése uralta, hogy „bővítsék a hozzájárulói bázist”.

Bár a végleges határozat „elismeri”, hogy „több fél hozzájárulása javítaná a biodiverzitási források mozgósítását”, tartózkodott attól, hogy konkrét feltételeket szabjon a donor országok listájának kibővítésére. Senkit sem adnak hozzá a listához az érintett országok meghívása és a velük folytatott bizalmas egyeztetés nélkül.

A Kunming-Montreali Globális Biodiverzitási Keretrendszer (GBF) 2030-ra kitűzött 23 cselekvési célja

1. A biodiverzitást fenyegető tényezők csökkentése (1–8. cél)

Biodiverzitás-fókuszú térbeli tervezés: A magas ökológiai értékű területek elvesztésének nullához közelítése integrált területrendezéssel.
Ökoszisztémák helyreállítása: A leromlott szárazföldi, édesvízi, part menti és tengeri ökoszisztémák legalább 30%-ának hatékony helyreállítása 2030-ig.
Területvédelem (30×30 cél): A szárazföldi és tengeri területek legalább 30%-ának megőrzése védett területek és egyéb hatékony területalapú intézkedések (OECM) révén.
Fajvédelem és ember-vadvilág konfliktusok: A veszélyeztetett fajok kihalásának megállítása, a genetikai sokféleség megőrzése, valamint az ember és a vadvilág közötti együttélés biztosítása.
Vadon élő fajok fenntartható hasznosítása: A vadon élő növény- és állatfajok kereskedelmének és felhasználásának fenntarthatóvá, legálissá és biztonságossá tétele.
Inváziós idegenhonos fajok visszaszorítása: Az új inváziós fajok betelepedésének legalább 50%-os csökkentése és a már meglévők hatásainak mérséklése.
Szennyezés csökkentése: A tápanyagveszteség és a növényvédő szerek kockázatának legalább felére csökkentése, valamint a műanyagszennyezés felszámolása.
Klímaváltozás hatásainak mérséklése: Az éghajlatváltozás és az óceánok savasodásának hatásainak csökkentése természetalapú megoldások és ökoszisztéma-alapú megközelítések segítségével.

2. Az emberi szükségletek kielégítése fenntartható használat révén (9–13. cél)

Vadon élő fajok kezelése az emberek javára: A fenntartható használat biztosítása az emberek – különösen az őslakos és helyi közösségek – élelmezése és megélhetése érdekében.
Fenntartható mezőgazdaság, erdő- és halgazdálkodás: A termelési ágazatok fenntarthatóságának és rezilienciájának növelése a biodiverzitás védelme mellett.
Ökoszisztéma-szolgáltatások megerősítése: A természet által biztosított szolgáltatások (víz- és levegőminőség-szabályozás, beporzás, talajvédelem) helyreállítása és javítása.
Városi zöld- és kékterületek: A városi zöldfelületek és vízfelületek területének, minőségének és hozzáférhetőségének bővítése.
Előnyök igazságos megosztása (ABS): A genetikai erőforrások és a kapcsolódó hagyományos tudás hasznosításából származó haszon igazságos és méltányos elosztása.

3. Végrehajtási eszközök és megoldások (14–23. cél)

Biodiverzitás integrálása a szakpolitikákba: A természeti értékek beépítése minden szintű kormányzati, gazdasági és fejlesztési döntéshozatalba.
Vállalati felelősségvállalás és átláthatóság: A vállalatok és pénzintézetek kötelezése a biodiverzitási kockázataik és hatásaik felmérésére, közzétételére és csökkentésére.
Fenntartható fogyasztás: A felelős fogyasztási szokások ösztönzése, a globális élelmiszer-pazarlás felére csökkentése és a hulladéktermelés drasztikus mérséklése.
Biotechnológiai biztonság (Biosafety): A modern biotechnológia lehetséges káros környezeti és egészségügyi hatásainak szabályozása és megelőzése.
Káros támogatások felszámolása: A biodiverzitást károsító gazdasági támogatások azonosítása és évente legalább 500 milliárd dollárral történő csökkentése vagy átirányítása.
Pénzügyi források mozgósítása: A természetvédelmi források évi legalább 200 milliárd dollárra növelése nemzetközi és hazai finanszírozásból 2030-ig.
Kapacitásfejlesztés és technológiatranszfer: A tudományos, műszaki és technológiai együttműködés erősítése, különösen a fejlődő országok számára.
Adatokhoz és tudáshoz való hozzáférés: A megbízható ökológiai adatok, kutatási eredmények és hagyományos ismeretek elérhetővé tétele a hatékony döntéshozatalhoz.
Inkluzív és méltányos részvétel: Az őslakosok, helyi közösségek, nők és fiatalok teljes körű döntéshozatali részvételének és jogainak garantálása.
Nemek közötti egyenlőség: A nők és lányok egyenlő jogainak, hozzáférésének és vezető szerepének biztosítása a természetvédelmi intézkedésekben.

Globális felülvizsgálat

Jerevánban az országok megállapodtak a 2030-as természetvédelmi célok felé tett előrehaladás első összesítéséről, amelyet „globális felülvizsgálatként” (global review) ismernek. A „kollektív haladásról” szóló globális felülvizsgálat koncepcióját a GBF-ben és annak alapdokumentumaiban rögzítették. A globális felülvizsgálat nagyrészt a globális jelentés megállapításaira és az országok által benyújtott egyéb információkra támaszkodott.

Globális jelentés

Közvetlenül a COP17 előtt az ENSZ közzétett egy átfogó jelentést, amely megállapította, hogy a világ a 2030-ra kitűzött 23 természetvédelmi cél közül 22 tekintetében lemaradásban van. A dokumentum rámutatott, hogy ha a közös megvalósítás nem gyorsul fel rohamosan, a 2030-as célok elérhetetlenek maradnak.

Digitális szekvencia-információk (DSI)

A digitális szekvencia-információk (DSI) – vagyis a természetből származó genetikai adatok – kérdésköre volt az egyik legfeszültebb kérdés a résztvevők között. Ezeket az adatokat számos iparág használja – a gyógyszeripartól az agráriparig – gyógyszerek, kozmetikumok, táplálékkiegészítők és új növényfajták kifejlesztésére.

A COP16-on a felek megállapodtak az első globális alap – a Cali Alap – létrehozásáról, amelybe a digitális genetikai adatokat felhasználó vállalatoknak hozzá kellene járulniuk, egy egyedülálló többoldalú mechanizmus keretében. A munka döntő részét a 2028-as COP18 tárgyalásokra halasztották.

Money in vs money out

A feladatokat az irányítóbizottság két fő kategóriába sorolta: befizetésekre és kifizetésekre. A befizetések terén azt kell eldönteni, hogy mely vállalatoknak és milyen mértékben kell hozzájárulniuk a Cali Alaphoz. A hozzájárulások ugyanakkor önkéntesek; a COP16-os határozatban szereplő irányadó mérték a bevétel 0,1%-a, vagy a profit 1%-a.
A kifizetések kategóriája azt fedi le, hogy a forrásokat miként osztják el, folyósítják és költik el. Az elmúlt két évben alig érkezett pénz az alapba: a COP17 csúcs végére a tényleges befizetések összege 9 000 dollár alatt maradt.

A szakmai viták jelentős része az ösztönzők és tanúsítványok körül forgott. A vállalatok teljes befizetés esetén mentesülhetnének a további kötelezettségek alól az adott évben; az iparág jogi garanciákat és világos szabályokat követelt, elkerülendő az egyéb nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek halmozódását.

Október 31-én az elnök határozattervezetet terjesztett elő: a szöveg megerősíti a korábban elfogadott irányadó hozzájárulási mértékeket, rögzíti a COP18 utáni kifizetési módszertant, és kivételes kifizetéseket tesz lehetővé, amennyiben az alap eléri a 150 millió dollárt.

Iparági kezdeményezések

A hivatalos tárgyalások mellett egy iparági kezdeményezést is bejelentettek a COP17-en: a Biodiverzitási Alapítvány Kezdeményezést (Biodiversity Foundation Initiative), amely egy különálló, magánfinanszírozású alapot kíván létrehozni. Az indoklás szerint a hivatalos Cali Alap bonyolult fizetési és megfelelési kötelezettségeket, valamint kiszámíthatatlan anyagi kitettséget ró a cégekre.

Káros támogatások

A kormányok világszerte évente mintegy 1,8 billió dollárt fordítanak olyan támogatásokra és ösztönzőkre, amelyek kárt okozhatnak a biológiai sokféleségben. A keretrendszer 18. célkitűzése előírja, hogy 2025-ig azonosítani kell, majd meg kell szüntetni, fokozatosan kivezetni vagy át kell alakítani ezeket a káros ösztönzőket, 2030-ig legalább évi 500 milliárd dollárral csökkentve összegüket.

Tengeri biodiverzitás

A tengeri és part menti biodiverzitásról szóló szöveg körül három fő vita alakult ki:

A nyílt tengeri egyezmény (BBNJ): A nemzeti joghatóságon kívül eső területek tengeri élővilágáról szóló egyezmény – a „Nyílt Tengeri Szerződés” – ez év januárjában lépett hatályba, és több mint 100 ország ratifikálta. A javasolt hivatkozásokat azonban Oroszország határozottan ellenezte: elutasította az egyezmény hatálybalépését. Végül a hivatkozások zömét törölték a preambulumból.
Ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős tengeri területek (EBSA): A területek tudományos leírásának folyamatáról a COP16-on sikerült dönteni. Jerevánban vita bontakozott ki a szakmai felülvizsgálatra vonatkozó útmutató elnevezéséről: a kötelezőbb érvényűnek ható „irányelvek” helyett a felek végül az „önkéntes útmutatás” kompromisszumos formulájában állapodtak meg.
Őslakosok, nők és fiatalok említése: E csoportok kifejezett megnevezését a tengeri szövegekben szintén Oroszország vitatta, így a zárójeles említések többségét törölték.

Őslakos és helyi közösségek

A COP16 egyik nagy eredménye az volt, hogy döntés született egy állandó testület létrehozásáról az őslakos népek számára, közvetlen képviseletet biztosítva számukra a biodiverzitási csúcsokon. A biológiai sokféleségről szóló egyezmény 8(j) cikke előírja a feleknek, hogy tartsák tiszteletben, őrizzék meg és tartsák fenn az őslakos és helyi közösségek tradicionális tudását, és ösztönözzék az előnyök igazságos megosztását.

Biodiverzitás és éghajlatváltozás

Jerevánban új határozatot fogadtak el a biodiverzitás és az éghajlatváltozás kapcsolatáról, amely önkéntes iránymutatást tartalmaz a természetalapú megoldások kiterjesztésére, ugyanakkor mellőzi a hivatkozást a Nemzetközi Bíróság (ICJ) mérföldkőnek számító éghajlatvédelmi tanácsadó véleményére és az új biodiverzitási tudományos eredményekre.

A jereváni egyeztetések világossá tették: a természetvédelmi célok papírra vetése és a tényleges cselekvés közötti szakadék áthidalása továbbra is a források előteremtésén múlik. Miközben a 2030-as határidő rohamosan közeleg, a világ pedig a kitűzött 23 cél szinte mindegyikénél lemaradásban van, a valódi felelősségvállalás – legyen szó az állami káros támogatások leépítéséről vagy a multinacionális cégek méltányos hozzájárulásáról – egyre sürgetőbbé válik.

A Jerevánban nyitva hagyott kérdések és a finanszírozási mechanizmusok véglegesítése így mind az ecuadori COP18-ra hárul, ahol Quitóban már nemcsak a kompromisszumos szövegezés, hanem a globális ökoszisztémák fennmaradásának záloga lesz a tét.

The post A COP17 biodiverzitási csúcstalálkozó eredményei first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Hőség, folyószennyezés, hulladék-túltermelés: mindenre találnak megoldást a Föld bajnokai

Vida Melinda — Tue, 03 Nov 2026 08:00:00 +0000

A magyar óvodákban és iskolákban a környezeti krízis miatt érzett aggodalom helyét átvette a tenni akarás és a cselekvés: a közösségek megoldásokat keresnek, és számtalan ötletük van a bolygónk megmentésére. A Dunántúl, Pest megye és Budapest áramhálózatát üzemeltető energiacég negyedik éve futó Föld bajnokai pályázatán idén rekordszámú, 18 nyertes projekt, 9 óvodai, 6 általános iskolai, 3 középiskolai pályázat részesült elismerésben és egyenként legfeljebb 2,5 millió forintos támogatásban. Velük együtt négy év alatt már 60, együttműködésre és aktív részvételre épülő óvodai-iskolai „bolygómentő közösség” kapott támogatást. Az előző három év 42 nyertes projektje már megvalósult, az idei díjazottak most kezdenek hozzá terveik valóra váltásához.

Az eddig odaítélt támogatások összege meghaladta a 100 millió forintot. A gyermekek és a pedagógusok által közösen, sokszor a szülők és a települések közreműködésével valóra váltott ötletek lokálisak, de a hatásuk – a szemléletformálást és a pozitív környezeti következményeket tekintve is – időben és térben is sokkal messzebbre mutat.

„A jövőnk azon múlik, mit teszünk ma a környezetünkért. Az E.ON-nál a beruházásainkkal, a fejlesztéseinkkel és a szemléletformálással is ezt az elvet követjük. Ezért indítottuk el a Föld bajnokai pályázatot is, hogy megmutassuk: minden közösség tehet a fenntarthatóbb jövőért. Az elmúlt négy évben óvodák és iskolák sokasága bizonyította, hogy a környezetért érzett felelősségből kézzelfogható eredmények születhetnek, ha összefogunk és cselekszünk” – mondta Guntram Würzberg, az E.ON Hungária Csoport elnök-vezérigazgatója.

Árnyékerdő, úszóláp, mini-Tisza

A már klasszikusnak mondható madár-, rovar- vagy élőhelyvédelmi programok mellett a zsűrit idén is sikerült meglepni innovatív elgondolásokkal. Feltűnő volt, hogy számos nyertes projekt milyen érzékenyen reagál arra, ami most a világban a gyerekek körül történik. A budapesti Kolozsvár Utcai Óvoda Árnyékmentő Erdejében az óvodások Miyawaki-minierdőt kialakítására készülnek, egy olyan mikrokörnyezetet létrehozva, ahol az árnyékok együtt nőnek a gyerekekkel. „A fa nemcsak árnyékol, de az egyik leghatékonyabb légkondicionáló is. Az egyetlen természetes megoldás a települések hűtésére, és ezt már az óvodások is tudják” – hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató, az IPCC alelnöke, maga is zsűritag.

A szigetszentmiklósi gimnazisták több éve futó projektjük folytatásaként úszólápszigetekkel, vízminőség-méréssel és drónos megfigyeléssel segítenék a 2020-as olajszennyezés által megsebzett Ráckevei-Duna-ág újjászületését. Záhonyban a Tisza-folyó kavicsos medrét és magát a folyót is kicsiben az iskolába költöztetik, és alapos vizsgálatnak vetik alá. Penészleken az Andokban élő őslakók tudását használnák saját környezeti problémáik megoldására: földbe süllyesztett, ún. walipini üvegházuk nyáron hűt, télen fűt, az ovisok pedig a szüleikkel és az idősek klubjával együtt hasznos konyhakerti növényeket termesztenek majd benne.

Kulcson az ország első közüzemi szélturbinája mellől indul az óvodások új, természetismereti tanösvénye, Vácott pedig egy Zöld Manó varázsol oázist a panelházak közé. A tótkomlósi Farmer-Suliban szlovák motívumokkal díszített táska és tolltartó lesz a kinőtt farmerekből a körforgásos gazdaság jegyében, a székesfehérvári Tóparti Gimnázium diákjai pedig a büfékukák tartalmát elemezve terveznek hulladékcsökkentő programot. A kert befogadni és fejleszteni is tud: a budapesti Szőlőszem Óvoda szenzoros kertje az autizmussal élő gyerekek igényeire hangolódik, a Vakok Intézetének Braille-feliratos magaságyásaiban pedig a növények tapintással, illattal és ízekkel válaszolnak a diákoknak.

„Sokan hiszik azt, hogy a hajó már elment, a klímaváltozás megállíthatatlan. Abban, hogy ne így legyen, nekünk is van felelősségünk: olyan narratívákat kell építenünk, amelyekben nem a kétségbeesés, hanem az aktív fellépés van a középpontban” – fogalmazott Nagy Réka újságíró, éghajlati kommunikációs szakértő, a Föld bajnokai pályázat zsűritagja.

„Korábban úgy éreztem, hogy a klímaszorongás lebénít. Nekem a 10 millió fa mozgalom jelentette a kiutat ebből a bénult állapotból. Azóta tudom, hogy nincs hatékonyabb módszer a szorongás feloldására, mint maga a cselekvés” – hangsúlyozza Pokorny Lia színésznő, környezetvédelmi aktivista, aki kezdetektől részt vesz a Föld bajnokai zsűri munkájában. Szomolányi Katalin, a Planet Fanatics’ Network ügyvezetője, aki szintén kezdetektől a zsűri tagja, hasonlóan látja: „Vállalati szinten is fontosnak tartom, hogy a saját tevékenységünkkel lendületet adjunk a fenntarthatóságnak. Ennél csak az ér többet, ha már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ezért milyen sokat tehetünk.”

Hosszú távra szóló megoldások

A Föld bajnokai nem csupán egy egyszeri terv megvalósítására szóló támogatás, hanem – a korábban megvalósított projektek tanúsága szerint – egyben egy generációról generációra továbbadható gondolkodásmód is. A 2025-ös nyertesek munkája nyomán Vácon elkészült az ország első iskolai szivacskertje, Decsen ovis tyúkfarm, Visegrádon denevérmonitorozó állomás működik, Kunpeszéren 800 fás klímaerdő és lepkekert vált valóra, a Budapest School pedig permakultúrás zöld oázist teremtett a főváros aszfaltján.
Aki már gyermekként megtapasztalja a részvétel erejét a környezeti problémák megoldásában, annak a válság nem ijesztő veszélyt jelent, hanem kihívást és cselekvési, együttműködési alkalmat. Az intézmények többségébe beépül, a tanmenet részévé válik a zöld gondolkodás, a projektek évfolyamonként öröklődnek. A 2024-ben Föld bajnokai díjat kapott Jelky András Művészeti Szakgimnázium „Lassíts” projektjének fenntartható technikái – az ecoprint, a kézi fonás és fonalfestés, a szőnyegbelövés – például ma már az iskolai tananyag részei, a rájuk épülő diákcég pedig azóta országos díjat is nyert. A Föld bajnokai díjazottak kapcsán ráadásul az sem ritka, hogy aki egyszer már sikerrel pályázott, új ötletekkel tér vissza.

Az E.ON Föld bajnokai pályázatának 2026-os díjazott projektjei a következők:

Győztes óvodák

Enyingi Szirombontogató Óvoda, Rákóczi utcai telephely, Liget kincsei – komplex öko-tér
Budapesti Podmaniczky János Evangélikus Óvoda, Biodiverz kert – Neurodiverz közösség
Penészleki Micimackó Óvoda, Közösségi óvodakert és intergenerációs tanulás
Váci Deákvári Óvoda, Sirály Utcai Tagintézmény, Zöld Manó oázis a panelek között
Kulcsi Százholdas Pagony Óvoda, Tanösvény az erdőtől a szélenergiáig
Tabdi Napköziotthonos Óvoda, Élő óvodakert és fenntartható közösség
Fóti Apponyi Franciska Központi Tagóvoda, Az erdő titkos nyomozói
Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat, Kolozsvár Utcai Óvoda, Árnyékmentő Ovis Erdő

Győztes Általános Iskolák

Budapesti Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola, Iskolai Klímalabor

Budapesti Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye,
Vakiskert – a kézzelfogható kert

Jászárokszállási Széchenyi István Általános Iskola, Madár-és rovarbarát iskola

Vértessomlói Német Nemzetiségi Általános Iskola, Kattanj a Természetre!

Tótkomlósi Szlovák Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Farmer-Suli

Záhonyi Árpád Vezér Általános Iskola, Mini Tisza – a Tisza beköltözik az iskolába

Győztes Gimnáziumok

Székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium,
A láthatatlan energia

Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium, „Teremtsük újra!” – úszóláp rehabilitációs projekt

Zirci III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium, Körforgás a Bakony szívében – Iskolai komposztálási program
Közönségdíjas

Gávavencsellői Csicsergő Óvoda, Kis kutatók zöld laborja

Gratulálunk minden díjazottnak!

Korábbi évek Föld Bajnokai díjazottjait itt mutattuk be: 2025 | 2024 | 2023
The post Hőség, folyószennyezés, hulladék-túltermelés: mindenre találnak megoldást a Föld bajnokai first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Fenntartható jógyakorlatok a nagyvilágban – 15. Hollandia

Hanna — Mon, 02 Nov 2026 07:00:00 +0000

Hollandia kis területű, sűrűn lakott ország. Az euróövezet legnagyobb gazdaságai közé tartozik, lakossága magas életszínvonalon él.
Az ország az Északi-tenger délkeleti partján, három nemzetközi vízgyűjtő terület alsó szakaszán helyezkedik el. Területének mintegy fele árvízveszélynek van kitéve, emellett tartós vízgazdálkodási kihívások veszélyeztetik.

Fenntartható mobilitás

Hollandia már régóta úttörő szerepet tölt be a fenntartható mobilitás terén. A világhírű és kiterjedt kerékpáros infrastruktúrájától kezdve a legmodernebb tömegközlekedési rendszerekig az ország kiváló példája annak, hogyan javíthatják a fenntartható gyakorlatok a városi élhetőséget.

Kerékpározás

A kerékpározás mélyen beágyazódott a holland kultúrába, és sok állampolgár számára ez az elsődleges közlekedési mód. Hollandia több mint 35 000 kilométernyi kijelölt kerékpárúttal büszkélkedhet, és az olyan városokban, mint Amszterdam és Utrecht, az összes utazás több mint 50%-át kerékpárral teszik meg. Ez a kiterjedt hálózat nemcsak az egészséget és a jóllétet támogatja, hanem jelentősen csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást is.

A holland bicikliút hálózat

Elektromos járművek

A holland kormány ambiciózus célokat tűzött ki az elektromos járművek (EV) elterjedésére vonatkozóan. A cél, hogy 2030-ra minden új személygépkocsi zéró emissziós legyen. 2023-ban az elektromos autók piaci részesedése elérte az új autóértékesítések 23%-át. Az átállás támogatása érdekében Hollandia országszerte több mint 200 000 nyilvános töltőpontot létesített, biztosítva, hogy a háztartások 60%-a egy 300 méteres körzeten belül elérjen egy töltőállomást.

Hidrogénmeghajtású tömegközlekedés

Miközben az akkumulátoros elektromos járművek uralják a személyszállítást, a hidrogén üzemanyagcellás technológia egyre nagyobb teret nyer a tömegközlekedésben és a nehézgépjárművek terén. Hollandiában jelenleg 142 hidrogénbusz üzemel különböző városokban, és kísérleti projekteket indítottak hidrogénmeghajtású vonatok tesztelésére is. A Rotterdami kikötő jelentős hidrogén-központtá alakul, és a tervek szerint évente 20 000 tonna zöld hidrogént fognak előállítani.

Intelligens mobilitási megoldások

A mesterséges intelligencia és az IoT (Dolgok Internete) technológia integrációja átalakítja a városi mobilitást a holland városokban. Körülbelül 1800 okos közlekedési lámpát telepítettek, ami 40%-kal csökkentette a várakozási időt, és ennek köszönhetően rendkívül pozitív hatást gyakorolt a károsanyag-kibocsátásra. Emellett a tömegközlekedést használók 92%-a rendszeresen hozzáfér a valós idejű utazási információkhoz, ami növeli a tömegközlekedés hatékonyságát és vonzerejét.

Innovatív infrastruktúra-projektek

A SolaRoad kísérleti projekt sikerére építve – amely mindössze 70 méternyi kerékpárútból évente 3000 kWh villamos energiát termelt – Hollandia bővíti napelemes kerékpárút-hálózatát. A jelenlegi projektek közé tartozik egy 300 méteres utrechti napelemes kerékpárút, amely évente 12 000 kWh-t termel, a tervek szerint pedig 2030-ig 100 kilométernyi napelemes utat építenek ki.

SolaRoad

A kerékpárosok nagy számának kiszolgálása érdekében a városok komoly összegeket fektetnek be a kerékpár parkolási infrastruktúrába. Az Utrecht Központi Pályaudvar ad otthont a világ legnagyobb kerékpár parkolójának, ami 12 500 férőhelyes. Az Amszterdam Központi Pályaudvar három létesítményben összesen 11 000 férőhelyet kínál, míg Hága egy új, 8500 kerékpár befogadására alkalmas létesítményt épít. Rotterdam azt tervezi, hogy 2025-re 5000 új föld alatti férőhellyel bővíti a kapacitásait.

Az utrecht-i Stationsstalling

Fenntartható lakhatás és energiahatékonyság

A holland lakásszektor is magáévá tette a fenntarthatóságot, különös tekintettel az energia-hatékony otthonokra. Az új építési szabványok előnyben részesítik a környezetbarát építőanyagokat és az energiahatékonyságot maximalizáló tervezést. A lakástulajdonosok egyre gyakrabban fektetnek be napelemekbe, energiahatékony szigetelésbe és okosotthon-technológiákba, hogy minimálisra csökkentsék környezeti hatásukat. A holland kormány különféle támogatásokkal és ösztönzőkkel támogatja ezeket az erőfeszítéseket, elősegítve a zöldebb lakókörnyezet kialakítását.

Körforgásos gazdaság

Hollandia az élen jár a körforgásos gazdaság népszerűsítésében, hangsúlyozva a hulladék minimalizálásának és a termékek élettartamának maximalizálásának fontosságát. A körforgásos gazdasági modell célja egy olyan zárt láncú rendszer létrehozása, amelyben az anyagokat újrahasználják, felújítják és újrahasznosítják, csökkentve a fogyasztás általános környezeti hatását.

Hollandiának 2016 óta van körforgásos gazdasági stratégiája. Ennek céljai között szerepel a nyersanyag-felhasználás 50%-os csökkentése 2030-ig, valamint egy teljes mértékben működő körforgásos gazdaság megvalósítása 2050-re. A stratégiát azóta többször is frissítették.
A Nemzeti Körforgásos Gazdasági Program (NCPE) 2023–2030 a legújabb ilyen jellegű aktualizálás. Négy általános részcélt határoz meg:

A nyersanyag-felhasználás csökkentése, például a körforgásos közbeszerzés jelentős növelésével

A nyersanyagok kiváltása, például az újrahasznosított anyagok kötelező arányának előírásával.

A termékek élettartamának meghosszabbítása, különösen az elektromos és elektronikai termékek javítóinak nyilvántartásán keresztül.

Az átállás magasabb minőségű feldolgozási rendszerekre, például az önkormányzatok és vállalatok hulladékégetésének csökkentésével, valamint a lakossági hulladékszelektálás javításával.

Energiapolitika

Hollandia jelentős földgázkészletekkel és kisebb kőolajkészletekkel rendelkezik. Az ország emellett fontos kereskedelmi és tranzitközpont a kőolaj, a földgáz, a villamos energia és a szén nemzetközi kereskedelmében.

A kibocsátások 2000 óta lassan, de folyamatosan mérséklődnek. Az üvegházhatású gázok legnagyobb kibocsátója az energiaszektor, ezt követi a lakossági szektor, majd a közlekedés.

A fosszilis energiahordozók továbbra is meghatározó szerepet töltenek be Hollandia energiamixében. Az ország az 1960-as évektől kezdve a földgáz egyik jelentős termelője és exportőre volt. Bár a földgáz részaránya az elmúlt években folyamatosan csökkent a megújuló energiaforrások térnyerésének köszönhetően, 2023-ban még mindig a teljes primerenergia-ellátás 36%-át biztosította.

A villamosenergia-termelésben a szén kivezetéséről szóló új törvényt 2019 decemberében fogadták el. A jogszabály értelmében az országban működő négy megmaradt szénerőműnek legkésőbb 2029 végéig teljesen fel kell hagynia a szén felhasználásával (OECD, 2023).

Megújuló energia

A megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben jelentősen növekedett: a 2000. évi 3,3%-ról 2024-ra 54%-ra emelkedett.

Hollandia azt tervezi, hogy 2050-re kizárólag „fenntartható forrásokból” származó energiát használ.

Hogyan tervezi elérni a célját?

A szél lesz a legnagyobb energiaforrás. Hollandia Északi-tengeri elhelyezkedése kedvező a tengeri (offshore) energiatermeléshez. Mivel a tengeri szélturbinák önmagukban nem képesek elegendő energiát termelni, a szárazföldi szélturbinák és szélerőműparkok is jelentős mennyiséget fognak biztosítani.

A szél- és napenergián kívül, atomenergiára lesz szükségük. A kormány két új atomerőmű építését tervezi, a meglévőt pedig működésben tartja.

A hőtávhálózatok fontos hőforrássá válnak az otthonok, üvegházak és egyéb épületek számára. Ezek a meglévő geotermikus energiát és a hulladékhőt hasznosítják. A kormány célja, hogy 2050-re a holland otthonok negyedét hőtávhálózatra csatlakoztassa.

A hatóságok emellett zöldgáz és biomassza-energia felhasználását is tervezik.

A fenntartható energiával való kereskedelem növekedni fog a következő években. Hollandia központi fekvése kedvező a más országokkal való összeköttetések szempontjából.

Állami ösztönzés

A központi kormány ösztönzi a vállalatokat arra, hogy beruházzanak a megújuló energiatermelésbe. A kormány a magánszemélyek fenntartható energiahasználatát is támogatja, így egyre több háztartás hagy fel a földgáz használatával.
A holland lakosság egyre nagyobb arányban alkalmaz energiatakarékos megoldásokat, és otthon is termel fenntartható energiát. Támogatás érhető el azok számára, akik például hőszivattyúval vagy napenergiával működő vízmelegítővel szeretnének fenntartható energiát előállítani.

Légszennyezés

A légszennyező anyagok kibocsátása az elmúlt két évtizedben valamennyi fő kibocsátó forrás esetében csökkenő tendenciát mutatott. Az egy főre jutó, illetve az egységnyi GDP-re vetített kibocsátási intenzitások az OECD, valamint az európai OECD-országok átlagánál alacsonyabbak.

Hollandia 2019 óta küzd a nitrogénkibocsátás következményeivel, amikor az Államtanács kimondta, hogy a kibocsátás mértéke túl magas, és káros hatással van a természetes élőhelyekre.

A kibocsátások csökkenésével párhuzamosan a levegőminőség is javult. Ennek ellenére a finomrészecske-szennyezésnek (PM₂.₅) való lakossági kitettség az ország valamennyi régiójában továbbra is meghaladja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott 5 µg/m³ éves átlagos koncentrációt.

Hulladék

Az ország kiemelkedő teljesítményt nyújt a szennyvízkezelés területén: a lakosság szinte teljes egésze fejlett, harmadlagos szennyvíztisztító rendszerekhez kapcsolódik. Az egy főre jutó települési hulladék mennyisége az OECD és az európai OECD-országok átlagánál alacsonyabb, és 2020 óta folyamatosan csökken. A települési hulladék túlnyomó részét energetikai hasznosítással történő hulladékégetéssel, komposztálással vagy újrahasznosítással kezelik.

Természetes élőhelyek

Hollandia a világ egyik legsűrűbben lakott országa. Területének jelentős részét rendkívül intenzíven művelt mezőgazdasági területek borítják, miközben érintetlen természetes ökoszisztémák gyakorlatilag már nem találhatók az országban. Az 1900-as évek eleje óta a különböző természetes élőhelytípusok átlagos ökológiai állapota összességében romlott, ugyanakkor az erdők és a hangás területek esetében a romlás üteme mérséklődött. Hollandia emellett viszonylag nagy kiterjedésű vizes élőhelyekkel is rendelkezik. Napjainkban a nagy holland folyókban az idegenhonos fajok száma már meghaladja az őshonos fajokét, ugyanakkor egyelőre nem ismert pontosan, hogy ezek milyen mértékben szorítják ki az őshonos fajokat.

A szárazföldi és tengeri védett területek aránya meghaladja az OECD átlagát, és Hollandia már teljesítette a Biológiai Sokféleség Egyezményének (CBD) 2030-ra kitűzött célját, amely szerint a tengeri területek legalább 30%-át védelem alá kell helyezni.

Kihívások és lehetőségek

Hollandiát különösen súlyosan érinti a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedés, mivel az ország jelentős része a tengerszint alatt fekszik. A magasabb vízszint növeli az árvízveszélyt, veszélyezteti a part menti településeket, a mezőgazdasági területeket és a kritikus infrastruktúrát. Bár Hollandia világszerte élen jár a vízvédelemben – például gátakkal, zsilipekkel és árvízvédelmi rendszerekkel –, a gyorsuló éghajlatváltozás miatt folyamatosan újabb és költségesebb alkalmazkodási megoldásokra van szüksége. A legnagyobb kihívás az, hogy hosszú távon hogyan tudja fenntartani a biztonságot egy emelkedő tengerszint mellett.

Az ország célja, hogy 2030-ra az új járművek értékesítése 100%-ban zéró emissziós legyen, 50%-kal csökkenjen a közlekedéshez kapcsolódó CO₂-kibocsátás 1990-hez képest, 1,7 millió elektromos jármű fusson a holland utakon, 200 000 nyilvános töltőpont álljon rendelkezésre, 25%-kal bővüljön a kerékpáros infrastruktúra, és a közösségi autóbusz-flották 100%-ban zéró emissziósak legyenek.

Hollandia energiamixe 2000-2024 között

A klímasemleges Hollandia megteremtését célzó átállás a megvalósítás szakaszába lépett. Ennek során várhatóan nagyszámú új megújulóenergia-létesítmény (például szélturbinák és napelemek) épül, ami az elektromos hálózat bővítését és megerősítését is szükségessé teszi.

Fenntartható társadalom

Hollandia a 7. legboldogabb ország a World Happiness Report szerint.

A hollandok 69,5 pontot értek el a 100-ból a Nemek Közötti Egyenlőség Indexén. Ezzel az ország az 5. helyet foglalja el az EU-ban. 2024-ben 551 000 ember élt szegénységben az országban, ami a lakosság 3,1%-a volt. A szegénységi küszöb havi 1600 euró volt. Hollandiában magas a társadalmi befogadás, az esélyegyenlőség és a munkaerőpiaci részvétel. A magas foglalkoztatottsági ráta, a fejlett szociális ellátórendszer és az oktatáshoz való széles körű hozzáférés hozzájárul a társadalmi kohézióhoz. Ugyanakkor továbbra is kihívást jelent a bevándorló hátterű lakosság munkaerőpiaci integrációja, valamint a nők vezető pozícióban való alulreprezentáltsága.

Érdekességek

Rotterdam és Utrecht a hagyományos buszmegállók egy részét virágokkal beültetett, zöldtetős megállókká alakította. Eddig már több mint 300 buszmegálló vált apró méhbarát oázissá, hozzájárulva a tisztább levegőhöz, a kellemesebb városképhez és az élhetőbb környezethez.

Európa egyik legnagyobb szabadtéri tetőfarmja Rotterdamban található. A 1000 m²-es területen működő DakAkker gyümölcsöket, zöldségeket és virágokat termeszt.

Az úgynevezett milieuzones (alacsony kibocsátású zónák) 15 holland önkormányzat területén működnek, és céljuk a városok levegőminőségének javítása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos városrészekből kitiltják a teherautókat, autóbuszokat, és néha a dízelautókat is.

A Plastic Whale szervezet megtisztítja a vizeket, majd a begyűjtött műanyagot új tárgyak (például bútorok) készítésére használják fel. További kezdeményezéseik közé tartozik az évente megrendezett amszterdami csatornatisztítás is, amely több ezer embert mozgat meg.

Utrecht-i méhbarát buszmegálló

Hollandia helyezései

14. helyezés a „Föld legzöldebb országai” GreenMatch listán

13. helyezés az Environmental Performance Index (EPI) listáján

19. helyezés a Sustainable Development Report SDG Index listáján

A cikkben felhasznált források

https://www.intertraffic.com/news/sustainability/netherlands-leading-the-way

https://www.sgi-network.org/2024/The_Netherlands/Economic_Sustainability

https://www.government.nl/themes/economy/renewable-energy/step-by-step-the-netherlands-is-transitioning-to-sustainable-energy

https://journals.openedition.org/ardeth/2424

https://www.eea.europa.eu/en/europe-environment-2025/countries/netherlands

https://www.oecd.org/en/publications/environment-at-a-glance-country-notes_59ce6fe6-en/netherlands_d05be180-en.html

https://dutchreview.com/culture/sustainable-dutch-ideas

Sorozatunk korábbi cikkei

Svédország

Dánia

Egyesült Királyság

Finnország

Svájc

Franciaország

Costa Rica

Izland

Norvégia

Írország

Málta

Luxemburg

Szlovénia

Ausztria

The post Fenntartható jógyakorlatok a nagyvilágban – 15. Hollandia first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Mi volt ránk hatással? avagy a Planetfanatikusok heti megélései

Hanna — Fri, 30 Oct 2026 07:00:00 +0000

Retread tires, megújított abroncsok [Hanna]

Az újrafutózott abroncsok olyan eljáráson esnek át, amely során a használt abroncsok elkopott futófelületét új futófelületre cserélik, ezzel meghosszabbítva az abroncsváz élettartamát.

Mik az előnyei?

Megbízhatóság: az újrafutózott abroncsok az új abroncsokéval összemérhető megbízhatóságot nyújtanak.

Költségmegtakarítás: az újrafutózott abroncsok kevesebbe kerülnek, mint a velük egyenértékű új gumik, így a flották jelentős összegeket takaríthatnak meg.

Új abroncsokhoz méltó kopásállóság: a fejlett gumikeverékek és futófelület-mintázatok révén az újrafutózott abroncsok a futásteljesítmény és kopás tekintetében felveszik a versenyt az új abroncsokkal.

Üzemanyag-hatékonyság: az újrafutózott abroncsok a ma piacon elérhető leginkább üzemanyag-takarékos gumik közé tartoznak.

Energiamegtakarítás: az előállítása 68%-kal kevesebb energiát igényel, mint egy új abroncsé.

Kőolaj-megtakarítás: a gumiabroncsok alapvetően kőolajszármazékokból készülnek. Egy újrafutózott teherautó-abroncs gyártásához hozzávetőlegesen 15 gallonnal (kb. 57 literrel) kevesebb kőolajra van szükség, mint egy új abroncshoz.

Környezetbarát megoldás: Évente körülbelül 14 millió újrafutózott középkategóriás teherautó-abroncsot vásárolnak, ami potenciálisan megakadályozza, hogy 14 millió használt abroncsváz a hulladékáramba és a lerakókba kerüljön.

Csökkentett CO₂-kibocsátás: az újrafutózás 30%-kal csökkenti a CO₂-kibocsátást az új abroncsok gyártásához képest.

Az energiaátállás helyzete az elektromos autók terén [Kati]

Az EMBER grafikonjaival játszva kiderül, hogy az idei év egyik kiemelkedő eseménye az energiaátállásban a tisztán elektromos autók és azok közúti használata. Néhány adat ezek közül:

A világon eladott autók körülbelül egynegyede (25,9%) ma már tisztán elektromos.

Kínában – a világ legnagyobb autópiacán – a tisztán elektromos autók most a legkelendőbb szegmens. Szeptember elején az eladott új autók fele tisztán elektromos volt. Az elmúlt 12 hónapban 7,64 millió tisztán elektromos autó kelt el (38,1%).

Norvégiában lényegében az összes eladott autó tisztán elektromos (97,8%).

Az USA-ban visszaesés tapasztalható az elektromosjármű-eladásokban, de az USA már nem a mérce. Kína ma már több autót exportál, mint amennyit az USA gyárt.

A globális gépjármű értékesítések 2016 és 2026 között
forrás: EMBER

Folyékony fa Magyarországon! [Vanda]

Régebben már írtunk innovatív fenntartható városi megoldásokról cikksorozataink részeként, köztük a cseppfolyós fa megoldásról is amit eddig Szerbiában lehetett látni. Most viszont Magyarországra is megérkezett ez az újítás 2026 nyarán és az Európai Unióban elsőként Érden telepítettek folyékony fát, referencia helyszínként szolgálva a Ecogarden innovatív közterületi megoldásának.

Ez a víztartály algák segítségével szűri a levegőt, és a szén-dioxid megkötés, és oxigén termelés mellett, az eszköz elvileg a szálló por és bizonyos nehézfémek kiszűrésére is képes. A Liquid3 városi fotobioreaktor teljesítménye nagyjából egy kifejlett fa légtisztító kapacitásával érhet fel, havonta kb. 4000 köbméter levegőt szűr és tisztít meg, akár egész évben, télen is működve.

Ezen felül az alga összetételét vizsgálva, a levegő szennyező anyagairól is tud adatot szolgáltatni a fotobioreaktor, ipar közeli érintett területeken ez kifejezetten hasznos lehet. A működése során felgyülemlő alga-biomasszát pedig nem hulladékként szánják kezelni, hanem a környező zöld területek trágyázására.

Természetesen a találmány nem helyettesíti a fákat és zöld felületeket, csak városi alternatív megoldás a jobb levegőminőség érdekében, ott ahol nincs elég lehetőség zöldfelület telepítésre.

Forrás
The post Mi volt ránk hatással? avagy a Planetfanatikusok heti megélései first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Európai Klímareziliencia Keretjavaslat

szomkat — Thu, 29 Oct 2026 07:00:00 +0000

A bejelentett kezdeményezés célja, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatkezelést integrálja az európai politikákba, az infrastrukturális beruházásokba és a nemzeti tervezésbe, segítve a kormányokat, a vállalkozásokat és a közösségeket a romló környezeti feltételekre való felkészülésben.

Aktualitását egyre inkább alátámasztják az éghajlatváltozással kapcsolatos katasztrófák, amelyek egyre nagyobb költséget jelentenek Európa-szerte. A Bizottság becslései szerint az éghajlatváltozás okozta károk 2022 és 2025 között körülbelül 200 milliárd eurós gazdasági veszteséget okoztak, átlagosan évi 50 milliárd eurót. További becslések szerint az európai infrastruktúra és gazdasági tevékenységek jövőbeli éghajlati viszonyokhoz történő igazítása pedig évi 70 milliárd eurós beruházást igényel. A beruházási prioritások közé tartozik az épületek, a közlekedési hálózatok, a vízrendszerek, a mezőgazdaság és más alapvető szolgáltatások védelme a szélsőséges időjárástól.

A Bizottság szerint a megtérülés, a károk és helyreállítási költségek elkerülése révén, a kezdeti kiadás tízszeresét is meghaladhatja.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás gazdasági lehetőséget is jelenthet az európai vállalkozások számára. A Bizottság előrejelzése szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás megoldásainak globális piaca 2050-re a négyszeresére, körülbelül 3,5 billió euróra bővülhet. A hűtést, a vízhatékonyságot, az árvízvédelmet és az infrastruktúra ellenállóképességét támogató technológiák profitálhatnak a megnövekedett beruházásokból.

Az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességről szóló törvény közös felmelegedési forgatókönyvekkel

A javaslat központi gondolata, hogy a klímakockázatok kezelése mindenhol ugyanabból a felmelegedési forgatókönyvből induljon ki, és mindenhol legyen felelőse. Ma ez nem így van: a tagállamok eltérő feltevésekkel, eltérő ütemben és eltérő lefedettséggel készítenek terveket.

A Bizottság szerint az alkalmazkodás Európában töredezett, fokozatos, és nem tart lépést a klímaváltozás gyorsulásával.
A dokumentum kiindulópontja, hogy a jelenlegi globális vállalások mellett 2050-re kb. 2 °C-os, a század végére kb. 3 °C-os felmelegedés várhat. Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, itt 2100-ra 4–5 °C-os emelkedés is előfordulhat az iparosodás előtti szinthez képest. A rendelet preambuluma ki is mondja, hogy a globális felmelegedés legalább átmenetileg meg fogja haladni a párizsi 1,5 °C-os küszöböt. Ez egybe is vág a UNEP becslésével.

A jelenlegi helyzetet a Bizottság három okkal írja le:

A tagállamok más-más feltételezésekből indulnak ki. Eltérő felmelegedési forgatókönyveket, eltérő értékelési ciklusokat és eltérő területi lefedettséget használnak, így a kockázatok nem összehasonlíthatók.

A határokon átnyúló kockázatokat nehéz kezelni. Folyómedencék, energiahálózatok, ellátási láncok és pénzügyi rendszerek nem állnak meg az országhatárnál.

A meglévő jog nem elég. Az Európai Klímatörvény már előírja a nemzeti alkalmazkodási stratégiákat, és a Bizottság 2023-as értékelése szerint ezek nagyrészt léteznek, a végrehajtásuk viszont nem elégséges. A nem kötelező 2023-as iránymutatás ezen csak korlátozottan segített.

A javaslat emellett az intézmények felhívásaira is válaszol: az Európai Parlament, a Tanács, a Régiók Bizottsága és az Európai Számvevőszék is egységesebb megközelítést sürgetett. A Számvevőszék 2024-es jelentésének címe szerint az alkalmazkodás nem tart lépést az ambíciókkal.

Az öt építőelem

A rendelet nem ír elő konkrét szakpolitikai intézkedéseket, hanem öt elemből álló közös keretet épít. A cél, hogy az Unió és minden tagállam folyamatosan növelje a társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszerek rezilienciáját rövid, közép- és hosszú távon, különösen az emberi életet és egészséget, a gazdaságot, az infrastruktúrát és a természetet érintő kockázatokkal szemben.

1. Közös referencia-felmelegedési pálya
A rendelet rögzít egy közös alapforgatókönyvet: 1,5 °C 2030-ra, 2 °C 2050-re és 3 °C a század végére, az iparosodás előttihez képest, több évtizedes átlagban. A tagállamoknak csak ösztönözniük kell a közhatalmi szerveket arra, hogy ezt vegyék figyelembe a költségvetésben, a területrendezésben és a környezeti hatásvizsgálatokban, vagyis ez nem szigorú kötelezés. A pályát egy új digitális eszköz, a European Climate Viewer fordítaná le helyi, döntéshez használható információkká. A pályát a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal frissítheti, az Európai Tudományos Klímatanácsadó Testület (ESABCC) tanácsának figyelembevételével.

2. Rendszeres, összehangolt klímakockázat-értékelés
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2028. június 30-ig készíti el az uniós értékelést, a tagállamok 2029. június 30-ig a nemzetit, utána ötévente jönnek a következők. Az értékeléseknek legalább a referenciapályára kell épülniük, vizsgálniuk kell a szélsőséges eseményeket, a kis valószínűségű, de nagy hatású kockázatokat (tail risks), a billenőpontokat, a határokon átnyúló, láncreakciószerű és összeadódó kockázatokat, valamint azt, hogyan vették figyelembe a kiszolgáltatott helyzetű embereket és régiókat. Minden jelentős kockázatnál meg kell állapítani a sürgősséget, a lehetséges intézkedéseket és a megmaradó kockázat szintjét. Az értékeléseket közzé kell tenni, a minősített vagy biztonsági szempontból érzékeny információt a tagállam visszatarthatja.

3. Kockázati felelősök
Minden tagállamnak meg kell neveznie egy központi koordináló hatóságot, és a II. melléklet szerinti minden jelentős kockázathoz legalább egy hatóságot, amely a kezeléséért felel (policy risk owner). A kockázati felelősök megnevezése a nemzeti stratégiai terv kötelező eleme.

4. Egyetlen stratégiai terv
A Bizottság 2028. szeptember 30-ig elfogadja az uniós klímarezilienciai stratégiai tervet, a tagállamok pedig 2030. december 31-ig a nemzetit. A terv egyetlen dokumentumban váltja ki a nemzeti alkalmazkodási stratégiát és tervet, valamint az alkalmazkodási elemeket a nemzeti energia- és klímatervekben és a hosszú távú stratégiákban (összesen négy eddig szétszórt tervezési elemet).
Minden tervnek tartalmaznia kell a következőket: horizontális prioritások, a megmaradó kockázat elfogadhatósága, a kormányzási elrendezés, a kiszolgáltatott helyzetű csoportok és régiók figyelembevétele, a beruházási igények és a lehetséges finanszírozási források, valamint a 13 uniós szempontból fontos szakpolitikai terület (III. melléklet) céljai, határidejei, mutatói és intézkedései.
A rendelet kifejezetten előírja a természetalapú megoldások és az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodás előmozdítását, az igazságos reziliencia (just resilience) szempontját, és annak bizonyítását, hogy az intézkedések nem okoznak rossz alkalmazkodást (maladaptation).

5. Egyszerűbb nyomon követés
A Bizottság nem ír elő új jelentési kötelezettséget: a tagállamoknak a jelentést a meglévő irányítási rendelet (Governance Regulation, 2018/1999) átfogalmazott 19. cikke alapján kell beépíteniük, első ízben 2029. március 15-ig, majd kétévente. A Bizottság 2028-tól értékeli a tagállamok előrehaladását. Az uniós mutatók (V. melléklet): a klímaváltozásnak tulajdonítható halálesetek száma, az ebből eredő gazdasági veszteség, a nem biztosított klímakárok aránya, valamint a tagállamok klímával kapcsolatos feltételes kötelezettségei és fiskális költségei. Az Eurostat 2030. december 31-ig, majd évente közli a haláleseti és gazdasági veszteségi adatokat.

A jogszabályon túl: eszközök és kísérő lépések

A javaslat szerint a cél az, hogy a klimatikus kockázatok kezelése rutinszerűen bekerüljön az infrastruktúra-, a beruházás- és a szakpolitikai döntésekbe, ne külön környezetvédelmi tevékenységként kezeljék az alkalmazkodást.

Climate Viewer

Digitális eszközök

European Climate Viewer. Az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzések Központja (ECMWF) fejleszti, interaktív térképeken mutatja az Európában várható klímaveszélyeket. A Bizottság „Destination Earth” kezdeményezésének köszönhetően később szuperszámítógépes kapacitásokat is integrál.

Navigator of Climate Resilience Tools. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség eszköze, amely földrajzi hely, iparág és konkrét kockázat alapján segít megtalálni a hasznosítható forrásokat.

Mission Solutions Explorer. Példákat mutat be az EU Klímaalkalmazkodási Missziója által kidolgozott és kipróbált alkalmazkodási intézkedésekre.

Városok és sérülékeny közösségek

Mivel az európaiak mintegy 75%-a városokban és városi területeken él, a Bizottság kiemelt prioritásként kezeli a helyi és regionális alkalmazkodást. A keretrendszer kísérleti projektekkel, technikai tanácsadással és jobb információ-hozzáféréssel segítené a hatóságokat, különösen a korlátozott pénzügyi vagy technikai kapacitású közösségeket.

Tervezett kísérő kezdeményezések

Európai hőhullám-terv.

Klímabiztosítási szövetség.

Európai vízügyi kezdeményezés.

Katasztrófa-felkészültséggel foglalkozó PreparEU tanácsadó csoport.

Európa 100 leginkább klímaváltozásnak kitett területének azonosítása.

Az uniós klímarezilienciai stratégiai terv 2028-ban, ami egybevág a rendelet 2028. szeptember 30-i határidejével.

Ütemterv

A legkorábbi határidő 2028 közepe, a tagállami stratégiai terveké 2030. december 31.

Határidő Mérföldkő
2028. június 30. Uniós klímakockázat-értékelés (EEA)
2028. szeptember 30. Uniós klímarezilienciai stratégiai terv
2029. március 15. Első tagállami jelentés
2029. június 30. Nemzeti klímakockázat-értékelések
2030. december 31. Nemzeti stratégiai tervek
2033. szeptember 30. Felülvizsgálat

A határidők naptári dátumok, nem a hatálybalépéshez kötöttek. A kockázatértékelések és a tervek ötévente ismétlődnek, a tagállami jelentés kétévente, a Bizottság pedig 2028-tól kétévente értékeli a tagállamok előrehaladását.

Mit jelent a gyakorlatban és mi marad nyitva?

Tagállamok

A legtöbb új feladat a tagállamokra hárul, és mind 2029–2030-ra esik:

Nemzeti klímakockázat-értékelés 2029. június 30-ig, ahol van, regionális szinten is, és legalább az uniós értékelés figyelembevételével.

Központi koordináló hatóság kijelölése, és minden jelentős kockázathoz felelős hatóság megnevezése.

Nemzeti stratégiai terv 2030. december 31-ig, költségbecsléssel, ütemezéssel és finanszírozási forrásokkal, a helyi hatóságok és a nyilvánosság bevonásával.

Egyeztetés a szomszédos tagállamokkal, amit a stratégiai környezeti vizsgálat szerinti határon átnyúló egyeztetés is teljesíthet, ha megfelel a feltételeknek.

Klímarezilienciai jelentés 2029. március 15-től kétévente.

Cserébe az alkalmazkodási tervezés követelményei kikerülnek a nemzeti energia- és klímatervekből, valamint a hosszú távú stratégiákból. A rendelet nem érintheti a védelmi és nemzetbiztonsági tevékenységeket, és a minősített információ nem tehető közzé.

Vállalatok

A rendelet közvetlenül nem kötelezi a magánszektort. A hatásvizsgálat szerint a magánszektor felkészületlensége a három azonosított probléma egyike, ezért a javaslat közvetve próbálja növelni a kockázatok ismeretét és a megoldások alkalmazását. A hatás három irányból érkezne:

Közös adatalap. A kockázatértékeléseket közzé kell tenni, és a European Climate Viewer helyi szintű információt ad a várható klímaveszélyekről.

Közszféra. A referenciapályát a költségvetési tervezésben, a területrendezésben és a környezeti hatásvizsgálatokban ösztönözni kell, hogy figyelembe vegyék, a közfeladatok körébe pedig a közbeszerzés és az engedélyezés is beletartozik.

Biztosítás. Az uniós mutatók között szerepel a nem biztosított klímakárok aránya, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói nyugdíjhatóság (EIOPA) pedig új megfigyelőközpontot hozna létre a katasztrófakockázatok biztosíthatóságáról.

A véleménykérő felhívásra adott válaszok legalább 60%-ában szerepelt az az igény, hogy minden közkiadás és közbeszerzés „rezilienciatudatosan” történjen. A javaslat ezt nem teszi kötelezővé, csak a tervezés szintjén ösztönzi.

Nyitott kérdések

Ki fizeti a végrehajtást? A pénzügyi kimutatás minden tételsorában 0 euró szerepel a 2028–2034-es időszakra, mert a Bizottság az új feladatokat átcsoportosítással fedezné. A tagállami intézkedések forrását a javaslat a nemzeti és regionális partnerségi tervekre és a következő több éves költségvetésre bízza, amelyről még folynak a tárgyalások.

Mit jelent az „elfogadható fennmaradó kockázat”? A rendelet szerint azt, amit a döntéshozó a terv elfogadásakor elfogadhatónak tart, a bizonytalanságok és a pénzügyi, technikai és politikai korlátok figyelembevételével. Ez nagy mérlegelési teret hagy a tagállamokra.

WWF EPO Kritika

A WWF Európai Politikai Irodája október 28-án a LinkedInen már közzé is tette, hogy mik is a javaslat hiányzó darabjai.

Egyre gyakoribbak az intenzív viharok, árvizek, aszályok és erdőtüzek Európa-szerte, és a gyakoriság növekedésével együtt járnak a költségek is. A háztartások, a gazdálkodók, a vállalkozások és a hatóságok egyre inkább viselik a szélsőséges időjárási események költségeit. Két nyárral ezelőtt a hőhullámok, az aszályok és az árvizek, amelyek Európa nagy részét pusztították, 43 milliárd euróba kerültek. Tehát, amikor az éghajlati kihívás ilyen súlyos gazdasági és társadalmi hatásokkal jár, akkor kinek is kell fizetnie?

Ahogy a területek egyre sebezhetőbbé válnak az időjárás okozta pusztítással szemben, a biztosítások drágábbak vagy teljesen elérhetetlenné válnak, ami a közösségeket pénzügyi nehézségeknek teszi ki. Ez egy olyan jelenség, amelyet „biztosítási védelmi résnek” neveznek, és nagyon gyakran a kormányok kénytelenek a katasztrófák után végső menedékként beavatkozni. Ez egész országok gazdaságának megingását okozhatja.

Az EPO szerint az EU felismerte a biztosíthatóság problémáját és elismeri a cselekvés szükségességét. Az Európai Bizottság nemrégiben indította el Éghajlatvédelmi Rugalmassági Keretrendszerét, és bejelentette az új Éghajlatvédelmi Biztosítási Szövetség létrehozását, amelynek célja, hogy összehozza a biztosítókat, a hatóságokat és a befektetőket a megoldások érdekében.

Az EPO azonban felhívja a figyelmet, hogy bár fontos elismerni, hogy van probléma, de a biztosítási fedezet bővítése inkább egyfajta sebtapaszként működik. Európa nem tudja biztosítani magát a klímaválságból való kilépéshez. A probléma gyökerének kezelése és az éghajlati kockázat csökkentése az, ami megakadályozza a veszteségek növekedését.

A biztosítás önmagában nem fogja áthidalni a szakadékot

Az egészséges ökoszisztémák Európa legerősebb védvonalai közé tartoznak. A vizes élőhelyek elnyelik az árvizeket, a tőzeglápok tárolják a vizet és csökkentik az aszály hatását, az erdők pedig korlátozzák az eróziót. A természeten alapuló megoldások azonban nagyrészt hiányoznak a Bizottság biztosítási védelmi hiányosságainak áthidalására vonatkozó terveiből. De ahogy az éghajlatváltozás súlyosbodik, a természetbe való befektetés egyre inkább a kirakós központi elemévé válik.

A magánbiztosítók önmagukban nem lesznek képesek megoldást kínálni, és egy nemrégiben végzett Inside Track-vizsgálat szerint nem is igazán akarnak. A biztosítási ágazat bennfenteseinek vallomásain alapuló kiadvány azt sugallja, hogy a nagyobb biztosítók szisztematikusan, és néha szándékosan alábecsülik az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokat, hogy rövid távú üzleti lehetőségeket használjanak ki. Ugyanakkor sok biztosító úgy tűnik, hogy a jövőben a magas kockázatú területeken emelkedő díjakra és a piac visszavonulására készül.

A köztámogatásnak ezért fontos szerepe van. A köz- és magánszektor közötti kockázatmegosztási és viszontbiztosítási mechanizmusok kulcsfontosságú tényezők lehetnek a gazdaság stabilitásának, valamint az emberek otthonainak és vállalkozásainak biztosíthatóságának megőrzésében. Ehhez azonban továbbra is olyan feltételeknek kell társulniuk, amelyek ösztönzik a katasztrófamegelőzést, az alkalmazkodást és a rezilienciaépítést.

A keretrendszer elszalasztja azt a lehetőséget is, hogy erősebb kapcsolatokat teremtsen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az EU pénzügyi és biztosítási szabályozási kerete között. Ahogy a biztosítási védelmi rés növekszik, egyre súlyosabb gazdasági és pénzügyi stabilitási problémává válik. A Bizottság mégis elmulasztott javaslatot tenni arra, hogy a biztosítási és pénzügyi politikát szisztematikusan felhasználják a megelőzés, az alkalmazkodás és a hosszú távú kockázatcsökkentés előmozdítására.

Reziliens biztosítási rendszer kiépítése

A biztosítási védelmi rés csökkentéséhez elkötelezettségre és hosszú távú vízióra van szükség. Ez magában foglalja a biztosítás, a megelőzés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közötti szoros kapcsolatot, valamint a természetalapú megoldások értékének elismerését.

Ezeket a prioritásokat a WWF EU, a Finance Watch és a ShareAction nemrégiben egy, az Európai Bizottságnak címzett közös levélben vázolta fel, amelyben fokozott ambíciót sürgetett az Éghajlatváltozási Rugalmassági Keretrendszer és az Éghajlat-biztosítási Szövetség terén.

Az EU Éghajlat-biztosítási Szövetsége érdemi lépés lehet a szakadék áthidalása felé, de az érintett közösségek és a civil szervezetek bevonása olyan eszköz, amely jelentős változást hozhat azáltal, hogy valós perspektívákat kínál, és biztosítja a csoport által hozott intézkedések hatékonyságát.

Európa biztosítási problémája végső soron az ellenállóképesség kihívása. Ha a politikai döntéshozók csak a katasztrófák utáni veszteségek kompenzálására összpontosítanak, a nyújtott segítség csak átmeneti lesz, és a védelmi hiány tovább fog növekedni. De ha a biztosítás, a közberuházások és a természet helyreállítása együttműködik a kockázatok csökkentése érdekében, mielőtt a katasztrófa bekövetkezne, Európa egy ellenállóbb és biztosíthatóbb jövőt építhet.
The post Európai Klímareziliencia Keretjavaslat first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Greenwashing és szabályozás | Fenntarthatóságról őszintén Gulyás Emesével

Vida Melinda — Wed, 28 Oct 2026 07:00:00 +0000

A Fenntarthatóságról őszintén podcast legújabb adásának vendége Dr. Gulyás Emese közgazdász és szociológus, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) társalapítója és elnöke, ESG tanácsadó, aki több mint két évtizede segíti a fogyasztókat a fenntarthatóbb és etikusabb döntések meghozatalában.

A podcast felvétele megtekinthető YouTube csatornánkon meghallgatható Spotify-on.

Az adásban a zöldre festés (greenwashing) jelenségét és annak szabályozási hátterét jártuk körbe. Dr. Gulyás Emese és Szomolányi Katalin arról beszélgettek, miért vált a zöld kommunikációs zaj égető gazdasági és fogyasztóvédelmi problémává. Megvizsgálták, miért alakul ki szakadék a környezettudatos szándék és a valós vásárlások között – kitérve a társadalmi nyomásra, az infrastruktúra hiányosságaira és az anyagi tényezőkre –, valamint hogy a greenwashing miként fogja vissza a valóban innovatív zöld vállalatokat. Részletesen kivesézték a szeptember 27-én hatályba lépett uniós EMPCO irányelvet és annak feketelistáját: miért válik tilossá az olyan általános és megalapozatlan szlogenek használata, mint az „öko”, „zöld” vagy „fenntartható”, miért nem fogadják el a saját gyártású „zöld plecsniket”, és miért szorulnak ki az olyan komikus, irreleváns állítások, mint a vegán műanyagfésű vagy a gluténmentes víz. Szó esett a Green Claims irányelv elakadásának hátteréről is – a teljes ellátási lánc életciklus-elemzésének buktatóitól az EU-s egyszerűsítési és deregulációs törekvésekig –, valamint arról, miért valószínűsíthető az irányelv elhalása. Végül áttekintették, mit tehetnek a felelős vállalatok a törvényi megfelelés és a hitelesség érdekében: miért elengedhetetlen a pontos, alátámasztott kommunikáció, a független minősítő rendszerek használata, és a vállalati működés, valamint a termékjellemzők szétválasztása.

Egy epizód a zöldre festés elleni küzdelemről, a megújult uniós fogyasztóvédelmi szabályokról, és arról, hogyan maradhatnak hitelesek a vállalatok az átláthatóbb és etikusabb piac kialakítása érdekében.

SZK
Hogyan lett a fenntarthatóságból marketingeszköz, és miért terjedhetett el ennyire a zöldre mosás a piacon?

GE

Ennek a fő oka a pénz és a növekedési lehetőség: a cégek piaci potenciált látnak abban, hogy zöldnek mutatják magukat, mivel így fejlődhetnek, növekedhetnek és új réspiacokra törhetnek be. Bár a zöld kommunikáció még nem vált a piac főirányvonalává, a fogyasztói igények növekedése és a fejlődő uniós szabályozási környezet együttesen ebbe az irányba tereli a szereplőket. A cégek nem akarnak lemaradni a versenytársaktól, így a normál piaci versenynyomás is abba az irányba hajtja őket, hogy kihasználják a kedvező piaci hangulatot.

SZK
A kutatások szerint a vásárlók többsége zöld szempontokat követne, a kasszánál mégis kevesen választanak fenntartható terméket. Mi áll e mögött az úgynevezett intention-action gap (szándék és cselekvés közötti szakadék) mögött?

GE

Bár a felmérésekben a vásárlók több mint 80%-a nyilatkozik úgy, hogy fontos számára a környezettudatosság, ez a szándék a kasszához érve sokszor nem fordítódik le tényleges forintokra. A fogyasztói döntés ugyanis rendkívül összetett, és a szándékon kívül számtalan más tényező alakítja: az egyéni anyagi lehetőségek, a személyes képességek, valamint a közösségi és társadalmi nyomás. Emellett az infrastruktúra hiányosságai – mint például a megfelelő elektromos autótöltők vagy a hozzáférhető zöld alternatívák hiánya – szintén visszatartják a vásárlókat. Ezt a szakadékot tovább mélyíti maguknak a megtévesztő zöld állításoknak a jelenléte is: a hatalmas kommunikációs zaj és a korábbi csalódások bizonytalanságot és zavart okoznak a fogyasztókban.

SZK
Hogyan határozzátok meg a greenwashing fogalmát a Tudatos Vásárlók Egyesületénél, és miért jelent ez a jelenség óriási hátrányt a valóban elkötelezett vállalkozásoknak?

GE

A Tudatos Vásárlók Egyesületénél a greenwashing alatt nemcsak a teljesen valótlan vagy ködös állításokat értjük, hanem a döntés szempontjából fontos információk elhallgatását is. Ráadásul ez nemcsak a fogyasztókat tévesztheti meg, hanem a befektetőket és a munkájukat megválasztó fiatal munkavállalókat is. A greenwashing egyik legkárosabb hatása, hogy kifejezetten visszafogja a zöld innovációt. Ha egy valóban elkötelezett vállalat jelentős tőkét fektet be a környezeti hatásai csökkentésébe, ám a piacon ugyanúgy kommunikálhat, mint az a versenytárs, aki ezt a beruházást megspórolta, az negatív visszacsatolást teremt, és leértékeli a valódi fejlesztéseket.

Dr. Gulyás Emese

Dr. Gulyás Emese közgazdász és szociológus, a Tudatos Vásárlók Egyesületének társalapítója és elnöke. Tapasztalt civil vezető, képesített ESG tanácsadó befektetési területen. Az egyesületen belül a stratégiával, programinnovációval, és nemzetközi együttműködésekkel foglalkozik. Több kutatást vezetett a fenntartható, etikus fogyasztás mozgatórugóinak megértéséért, elsőként végzett komplex piaci mérést a fenntartható, etikus fogyasztás magyarországi piaci súlyának megbecslésére.

SZK
2024 szeptemberében lépett hatályba az EU új fogyasztóvédelmi irányelve, az EMPCO. Milyen konkrét állítások és gyakorlatok kerültek ezzel tiltólistára?

GE

Az EMPCO egy úgynevezett feketelista-szemléletű szabályozás, amely pontosan nevesíti a tilos vagy megtévesztő magatartásokat. Teljesen tiltólistára kerültek az olyan általános, alátámasztatlan kifejezések, mint az „ökó”, „zöld” vagy „fenntartható”. Ezentúl tilos a cégek által saját magukra aggatott, ellenőrizetlen zöld plecsnik és logók használata is; kizárólag független, harmadik fél által auditált tanúsítványok jelenhetnek meg. Szintén tiltottá váltak az irreleváns állítások – mint a műanyagból készült „vegán fésű” vagy a „gluténmentes víz” –, valamint a termékek élettartamára és javíthatóságára vonatkozó megalapozatlan ígéretek is. Ha egy cég állít valamit, arra szigorú, dokumentált bizonyítékának kell lennie a fiókban.

SZK
Bár az EMPCO hatályba lépett, a szabályozás másik nagy pillére, a megelőző jellegű Green Claims irányelv elakadt. Miért blokkolják ezt az uniós döntéshozók és az iparági szereplők?

GE

A Green Claims irányelv azt írta volna elő, hogy a zöld állításokat előzetes igazolás és dokumentáció alapján lehessen csak közzétenni. Az iparág képviselői azonban azzal érveltek, hogy a teljes ellátási láncra kiterjedő életciklus-elemzés nem életszerű, mivel a bonyolult beszállítói láncokból szinte lehetetlen minden adatot begyűjteni. Emellett komoly adminisztratív terhektől és a piaci bevezetések elhúzódásától tartottak. Ez a kritika ráadásul egybeesett az EU általános bürokráciacsökkentési és egyszerűsítési (deregulációs) törekvéseivel. Ez a bizonytalan jogi környezet és az esetleges elhalás lehetősége sajnos a felelős nagyvállalatok innovációs kedvét is visszaveti.

SZK
Zárásként mit tanácsolsz a felelős vállalatoknak: hogyan kommunikálhatnak hitelesen és törvénytisztelően anélkül, hogy a zöldre mosás gyanújába keverednének?

GE

A legfontosabb alapszabály: pont annyit kommunikáljon a cég, amennyit valójában csinál! A leghatékonyabb és legveszélytelenebb út az, ha a vállalat független minősítő rendszerekre támaszkodik, mint például az EU Ecolabel, a Magyar Környezetbarát Termék vagy a német Kék Angyal védjegy. Emellett elengedhetetlen, hogy a cégek tisztán válasszák szét a vállalati működésre és a konkrét termék tulajdonságaira vonatkozó állításokat. Egy megújuló energiával működő, mintaszerű gyárban is elő lehet állítani környezetterhelő terméket, ezért a terméken kizárólag a termék valós tulajdonságairól szóló, pontos és alátámasztott információknak szabad szerepelniük.

A teljes beszélgetés megtekinthető YouTube csatornánkon és meghallgatható Spotify-on.

Két hét múlva dr. Gulyás Emesével, a Tudatos Vásárlók Egyesületének társalapítójával és elnökével folytatjuk a beszélgetést.

A Planet Fanatics’ Network podcastja

Üdvözlünk új sorozatunkban! A Fenntarthatóságról őszintén a Planet Fanatics’ Network kéthetente jelentkező podcast műsora. Házigazdánk, Szomolányi Katalin, elismert szakértőkkel és döntéshozókkal ül le beszélgetni, hogy feltárják korunk legégetőbb kérdéseit.
Miről szól a műsor? Nem elégszünk meg a felszínes válaszokkal. Megvizsgáljuk, mi mozgatja valójában a piacot és a bolygónkat, legyen szó globális trendekről, értékrendbeli változásokról vagy a jövő technológiáiról. Célunk, hogy hiteles képet adjunk a fenntarthatóság üzleti és emberi oldaláról egyaránt.
Hol követhetsz minket? Ne maradj le a következő adásról! Iratkozz fel YouTube csatornánkra, kövesd közösségi oldalainkat (LinkedIn, Facebook, Spotify), és olvasd a Fenntartható Fejlövés blogot a háttéranyagokért.
Tarts velünk a jövőbe vezető úton!

Ha lemaradtál, az eddigi adásainkat itt éred el:

„Szerintem három fontos tudás van a világban…” | Fenntarthatóságról őszintén Küllői Péterrel (1. adás)

Helikopter-nézet, inga-effektus, felnőtt-felnőtt viszonyok | Fenntarthatóságról őszintén Küllői Péterrel (2. adás)

„A szívet nem fogja helyettesíteni az AI” | Fenntarthatóságról őszintén Somorjai Évával (3. adás)

„Nem kell a legjobb szakinak lenni” | Fenntarthatóságról őszintén Somorjai Évával (4. adás)

„A villamosenergia-függetlenség nem reális.” | Fenntarthatóságról őszintén Jamniczky Zsolttal (5. adás)

„Hinni kevés!” | Fenntarthatóságról őszintén Jamniczky Zsolttal (6. adás)

„Rendszerszintű problémára rendszerszintű megoldás” | Fenntarthatóságról őszintén Sipos Katalinnal (7. adás)

„Hiányzik az egyenesirányú, egyenletes mozgás” | Fenntarthatóságról őszintén Sipos Katalinnal (8. adás)

„Valójában mindig a valóságban élünk” | Fenntarthatóságról őszintén dr. Guld Ádámmal (9. adás)

„A figyelem lett a legértékesebb árucikk” | Fenntarthatóságról őszintén dr. Guld Ádámmal (10. adás)

„Nem egyéni alkuról szól a kezdőbér” | Fenntarthatóságról őszintén Dr. Czirók Andreával (11. adás)

„A magánszférát kell védeni” | Fenntarthatóságról őszintén Dr. Czirók Andreával (12. adás)

„A kultúrát nem lehet megvenni” | Fenntarthatóságról őszintén Lénárt Viktorral (13. adás)

„A gép nem tud a lényegről gondolkozni” | Fenntarthatóságról őszintén Lénárt Viktorral (14. adás)

Energiafüggetlenség okosan | Fenntarthatóságról őszintén Mormer Miklóssal (15. adás)

Technológiai reziliencia és a jövő energetikája | Fenntarthatóságról őszintén Mormer Miklóssal (16. adás)

„Ránk rúgta az ajtót a vízhiány” | Fenntarthatóságról őszintén Fontányi Ritával (17. adás)

„Ha nincs víz, semmi sincs” | Fenntarthatóságról őszintén Fontányi Ritával (18. adás)

„Nem a napelem a lényeg, hanem a közösség” | Fenntarthatóságról őszintén Szalkai-Lőrincz Ágnessel (19. adás)

„Gondolkodj lokálisan és cselekedj lokálisan!” | Fenntarthatóságról őszintén Szalkai-Lőrincz Ágnessel (20. adás)

The post Greenwashing és szabályozás | Fenntarthatóságról őszintén Gulyás Emesével first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Fenntartható jógyakorlatok a nagyvilágban – 14. Ausztria

Hanna — Mon, 26 Oct 2026 07:00:00 +0000

Ausztria kis méretű, nyitott gazdasága erős feldolgozóipari bázissal rendelkezik és magas hozzáadott értékű termékeket exportál, ugyanakkor függ a fosszilis tüzelőanyagok importjától. Az ország lakossága viszonylag magas életszínvonalon él, és egyre nagyobb arányban koncentrálódik a nagy- és közepes méretű nagyvárosi térségekben.

A táj, a tengerszint feletti magasság és az éghajlat változatossága sokféle növényzet kialakulásának kedvez. Az ország vízkészletei bőségesek. Ausztria jelentős faanyag-exportőr, emellett számottevő vasérckészletekkel, valamint bizonyos ásványi nyersanyagokból, lignitből, kőolajból és földgázból származó lelőhelyekkel is rendelkezik.

Dekarbonizáció

Ausztria 1978-ban lemondott a nukleáris energiáról, ami által a világ egyik első ilyen döntést hozó országa lett.

2000 óta csökken a fosszilis tüzelőanyagok aránya az ország energiamixében, miközben nő a megújuló energiaforrások részesedése. 2024-ben a szén, a tőzeg és az olajpala a teljes energiaellátás 8%-át, a kőolaj 33%-át, a földgáz 19%-át, a megújuló energiaforrások pedig 38%-át tették ki. Ausztria függ a fosszilis tüzelőanyagok importjától, amelyeket elsősorban a közlekedésben és az iparban használnak fel. Ugyanakkor az ország jelentős előrelépést tett a tisztaenergia-átmenet terén: 2020-ban megszüntette a szénalapú villamosenergia-termelést, és célul tűzte ki, hogy 2030-ra éves nettó alapon teljes egészében megújuló forrásokból biztosítsa villamosenergia-ellátását.

2023-ban Ausztria nettó energiaimportja mintegy 800 PJ volt, és az import szinte teljes egészében fosszilis energiahordozókból állt.

Ausztria villamosenergia-termelése nagyrészt dekarbonizált, 2024-ben 86%-ban megújuló energiaforrásokra épült. Miközben a nap- és szélenergia termelése bővült, továbbra is a vízenergia a meghatározó megújuló energiaforrás.

A megújuló energiaforrások erős pozícióba helyezik Ausztriát ahhoz, hogy 2030-ra 100%-ban megújuló forrásból származó villamos energiát érjen el. Azonban az ország teljes energiaigénye még mindig magas. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 2018 óta csökkent, amit a szakpolitikai intézkedések, a gazdasági szerkezet változásai és a megújuló energiaforrások fokozott használata egyaránt elősegített. Ugyanakkor az olyan ágazatok, mint a közlekedés és a nehézipar, továbbra is jelentős kihívást jelentenek a dekarbonizáció szempontjából.

2010 és 2024 között az üvegházhatásúgáz-kibocsátás – a földhasználat, földhasználat-változás és erdőgazdálkodás ágazatát nem számítva – 22%-kal csökkent.

Az egy főre jutó, termelésalapú és keresletalapú (vagyis az importált termékekbe beágyazott kibocsátásokat is magában foglaló, úgynevezett ökológiai lábnyom szerinti) üvegházhatásúgáz-kibocsátás 1995 óta csökkent.

A megújuló energiaforrások bővítéséről szóló törvényben Ausztria azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig 27 TWh-val növeli a megújulóenergia-alapú villamosenergia-termelési kapacitást. Ehhez az infrastruktúra jelentős korszerűsítésére van szükség.

A megújuló gázokat illetően Ausztria hidrogénstratégiája 2030-ra 1 GW elektrolízis-kapacitás elérését tűzte ki célul. A megújuló gázokról szóló törvény tervezete 2035-re évi összesen 15 TWh megújulógáz-termelést irányoz elő belföldön. A hidrogén elosztására a jelenlegi földgázvezetékek átalakíthatók úgy, hogy az osztrák hidrogénhálózat első szakaszaiként működjenek.

Környezetvédelem

Az ország területének mintegy 60%-a hegyvidéki, és 47%-át erdők borítják.

Biodiverzitás

A biológiai sokféleség védelme közel áll a 30%-os szakpolitikai cél eléréséhez, mivel Ausztria szárazföldi területének több mint 29%-a védett területként van kijelölve. Ausztriában az összes faj 83%-a nincs kedvező természetvédelmi állapotban, amivel az ország az Európai Unióban az utolsó előtti helyen áll.

A biodiverzitás csökkenésének fő okai közé tartozik az élőhelyek pusztulása, degradációja és feldarabolódása, különösen a területfedés, a települések terjeszkedése és a közlekedési infrastruktúra következtében.

A legsürgetőbb problémát a területfedés jelenlegi, napi 11,3 hektáros üteme jelenti. A szakértők szerint ezt radikálisan, 2025-re napi 2,5 hektárra, 2030-ra pedig mindössze napi 1 hektárra kellene csökkenteni.

Az ország egészére kiterjedő „Integrated river solutions in Austria” (Integrált folyóvízi megoldások Ausztriában) elnevezésű LIFE-projekt jól példázza az ökológiai helyreállítás és az árvízvédelem terén alkalmazott jó gyakorlatokat.

Ausztria bőséges édesvízkészletekkel rendelkezik, és a vízminőség Európában a legjobbak közé tartozik. Az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és az öntözési igények növekedése ugyanakkor helyi szintű vízhiányhoz vezethet. Az ország jelentős részén egyre gyakoribbá és intenzívebbé válik az aszály.

Az osztrák erdők állapota viszonylag stabil, az erdővel borított területek nagysága pedig az elmúlt években még enyhén növekedett is. Ezt a növekedést az is támogatja, hogy Ausztriában az erdők jelentős része magántulajdonban van (82%).

Ökológiai gazdálkodás

Ausztria élen jár az ökológiai gazdálkodásban: 2023-ban a mezőgazdasági területek 27%-át ökológiai gazdálkodás keretében művelték, ami meghaladja az uniós célkitűzést, és 2030-ra 35%-os arány elérését tűzte ki célul.

Az osztrák agrár-környezetgazdálkodási program (ÖPUL) számára a 2023–2027-es finanszírozási időszakban évente átlagosan 614 millió eurós költségvetést különítettek el. A program a biológiai sokféleség, a talajvédelem, a vízvédelem, a levegőminőség, az állatjólét és a klímabarát gazdálkodás támogatását szolgálja azáltal, hogy pénzügyi ösztönzőket biztosít a meghatározott ökológiai intézkedéseket végrehajtó gazdálkodók számára. Ausztriában a gazdaságok 80%-a, a mezőgazdasági területek több mint 80%-át lefedve, részt vesz az ÖPUL intézkedéseiben.

A fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállás rendszerszintű kezelése érdekében három szövetségi minisztérium – a klímáért és környezetért, a mezőgazdaságért, valamint az egészségért és fogyasztóvédelemért felelős tárcák – közötti együttműködést támogatja a Fenntartható Élelmiszerrendszerek Nemzeti Koordinációs Központja, amelyet 2023-ban hoztak létre az Osztrák Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Ügynökségnél.

Ausztria gyengén teljesít az EU egész területén betiltott növényvédő szerek alkalmazásában. A Pesticide Action Network (PAN) Europe 2023-ban közzétett adatai szerint Ausztriában került sor a legtöbb „vészhelyzeti engedélyezésre” a betiltott növényvédő szerek esetében az összes uniós tagállam közül.

Körforgásos gazdaság

Ausztriában a körforgásosanyag-felhasználási arány 2010 óta megduplázódott, és elérte a 14,3%-ot. Az ország 2030-ra 18%-os célt tűzött ki, különös tekintettel az olyan ágazatokra, mint az építőipar.

A fejlett hulladékgazdálkodási rendszer ellenére az egy főre jutó települési hulladék mennyisége továbbra is Európa egyik legmagasabb értéke. A kezeletlen települési hulladék lerakásának 2004-es tilalma következtében a hulladékkezelésben a termikus kezelésre helyeződött át a hangsúly. A lerakási tilalmak, valamint a lerakott és elégetett hulladékra kivetett adók ösztönzőket teremtettek az újrahasznosításra. Ennek eredményeként az újrahasznosítás és a komposztálás együttesen a hulladékkezelés mintegy 62%-át teszi ki.

Ausztria 2021-ben 1 201 165 tonna élelmiszer-hulladékot termelt, ami fejenként évente 134 kg-nak felel meg. A 2023-as osztrák hulladékmegelőzési program szerint olyan kezdeményezések jelentik a jelentős élelmiszer-pazarlás csökkentésének fontos kiindulópontjait, mint a kiskereskedőkkel kialakított együttműködések, a United against Waste platform, valamint az élelmiszerek szociális szolgáltatások és jóléti szervezetek számára történő eljuttatása. Az élelmiszer-adományok jótékonysági intézmények számára történő átadására vonatkozó adómentesség 2024-ben lépett hatályba, ami további fontos lépést jelent az élelmiszer-pazarlás csökkentésében.

Fenntartható vezetés

Az éghajlat- és környezetvédelem egyre fontosabbá válik az osztrák gazdaság és a közpénzek szempontjából. Ezt tükrözi a környezetvédelemre fordított kiadások növekedése is, amelyek 2021-ben elérték a bruttó hazai termék (GDP) 3,6%-át. A kormány elkötelezte magát amellett, hogy 2040-re eléri a klímasemlegességet.

2021 végén bevezetették az éves „Klímajegyet” (Klimaticket), amelynek ára mintegy 1100 euró. A bérlet tulajdonosai az ország egész területén igénybe vehetik a tömegközlekedés valamennyi formáját. Ugyanebben az időszakban a kormány bevezette a CO₂-kibocsátás árazási rendszerét is, amelynek díjai évente emelkednek. Számos szakértő azonban úgy véli, hogy ezek a díjak nem elég magasak ahhoz, hogy jelentős magatartásbeli változást ösztönözzenek a lakosság körében. 2023 végén a kormány úgy döntött, hogy a 2024-től épülő épületekben nem engedélyezi új gáz- és olajfűtési rendszerek telepítését.

Az adóztatás és az árképzés továbbra is viszonylag kis súlyt képvisel Ausztria környezetpolitikai eszköztárában és adószerkezetében. A környezethez kapcsolódó adók 2024-ben a GDP 1,9%-át, az összes adóbevétel 4,4%-át tették ki.

A légszennyezés komoly problémát jelent az alpesi völgyekben és a városokban. Az éghajlatvédelem egyre szorosabban kapcsolódik az egészségpolitikához.

A GDP-hez való hozzájárulása, mind a környezetvédelmi ágazatban foglalkoztatottak aránya körülbelül kétszerese az EU–27 átlagának. Ausztria bioökonómiája arra törekszik, hogy 2030-ig további munkahelyeket teremtsen a vidéki térségekben a megújuló nyersanyagok magas hozzáadott értékű termékekké történő előállításával és feldolgozásával.

Fenntartható társadalom

Az Umweltstiftung (Környezetvédelmi Alapítvány) kezdeményezése jól szemlélteti az állami intézmények és a vállalatok közötti hatékony együttműködést a zöld munkahelyek előmozdítása érdekében. A program speciális képzési és képesítési lehetőségeket biztosít többek között a megújuló energia, az elektromobilitás és a környezetvédelmi technológiák területén. A kezdeményezés elsősorban a munkanélküliek támogatására összpontosít, különös tekintettel a nőkre, az idősebb munkavállalókra és a tartósan munkanélküliekre.

2005 és 2022 között az emberi fogyasztásra szánt hús és tej mennyisége körülbelül 10%-kal csökkent. 2024 júliusa óta új osztrák, élelmiszeren alapuló táplálkozási irányelvek vannak érvényben, amelyek az éghajlati és egészségügyi szempontokat is figyelembe veszik.

Fenntartható mobilitás

A 2020-as év COVID–19-világjárvánnyal összefüggő változásai és a technológiai fejlődés együttesen azt eredményezték, hogy Ausztriában egy év alatt 13,5%-kal csökkent a közlekedéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Ez a változás nem bizonyult egyszeri eseménynek, hanem egy fenntarthatóbb kibocsátási trend kezdetét jelentette. A 2021-es enyhe növekedést leszámítva a kibocsátás azóta folyamatosan csökkent, és 2023-ban 22 éves mélypontra került.

Ebben a technológiai változás meghatározó szerepet játszott: 2023-ban Ausztriában minden ötödik újonnan forgalomba helyezett személygépkocsi közül csaknem egy akkumulátoros elektromos jármű volt. 2023. december 31-én 155 500 ilyen jármű volt forgalomban, ami az Ausztriában nyilvántartott személygépkocsik mintegy 3%-át jelentette. Emellett 2023 végén 21 462 nyilvánosan hozzáférhető töltőpont állt rendelkezésre, vagyis tíz járműre 1,38 töltőpont jutott, és ez a szám évről évre növekedett. A tiszta bioüzemanyagok is egyre fontosabbá válnak, különösen a nehéz haszongépjárművek esetében. 2023-ban például 220-szor több tiszta hidrogénezett növényi olajat (HVO) értékesítettek, mint az előző évben.

2016 óta mind az elektromos járművek megvásárlását, mind üzemeltetését támogatják. A töltőinfrastruktúra bővítését szintén támogatások segítik. Ezt olyan szabályozási és fiskális intézkedések egészítik ki, amelyek támogatják az elektromobilitás irányába történő technológiai átállást. Ezek közé tartozik például az új autó vásárlásakor Ausztriában fizetendő normál fogyasztási adó eltörlése, illetve a teljesen elektromos céges autók természetbeni juttatásként történő adóztatás alóli mentessége.

Ausztria 2030-as mobilitási főtervét 2021 nyarán tették közzé. A terv – az új belső égésű motorral hajtott személygépkocsik forgalomba helyezésének legkésőbb 2030-ig történő kivezetésére vonatkozó, nem kötelező erejű cél mellett – többek között azt is meghatározza, hogy jelentősen csökkenteni kell a közlekedés volumenét, illetve át kell térni különösen energiahatékony és ezáltal klímabarát közlekedési módokra és eszközökre. E stratégia alapján már bevezettek, illetve jelenleg is végrehajtanak a közlekedés elkerülését és módváltását ösztönző intézkedéseket. Ezek közé tartozik például az aktív mobilitás – kerékpározás és gyaloglás – infrastruktúrájának kiépítésére fordított költségvetés növelése, valamint több mint 21 milliárd euró biztosítása a vasúti közlekedési infrastruktúra 2029-ig történő bővítésére és fejlesztésére.

Ausztria helyezései

15. helyezés a „Föld legzöldebb országai” GreenMatch listán

10. helyezés az Environmental Performance Index (EPI) listáján

6. helyezés a Sustainable Development Report SDG Index listáján

Sorozatunk korábbi cikkei:

Svédország

Dánia

Egyesült Királyság

Finnország

Svájc

Franciaország

Costa Rica

Izland

Norvégia

Írország

Málta

Luxemburg

Szlovénia

A cikkben felhasznált források:

https://www.eea.europa.eu/en/europe-environment-2025/countries/austria

https://www.sgi-network.org/2024/Austria/Environmental_Sustainability

https://www.oecd.org/en/publications/environment-at-a-glance-country-notes_59ce6fe6-en/austria_e1859e3e-en.html

The post Fenntartható jógyakorlatok a nagyvilágban – 14. Ausztria first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Mi volt ránk hatással? avagy a Planetfanatikusok heti megélései

Hanna — Thu, 22 Oct 2026 07:00:00 +0000

Amikor a hulladékból múzeum épül [Eszti]

Belgiumban, Gent történelmi belvárosában egy különleges, új épületszárnnyal bővült a Design Museum Gent. A múzeum építéséhez többek között régi ablakok, autószélvédők, mosdókagylók és WC-k újrahasznosított anyagait is felhasználták, megmutatva, milyen lehetőségek rejlenek az építési és bontási hulladékban.

Az egyik legérdekesebb innováció a kifejezetten ehhez a projekthez fejlesztett tégla, amely 63%-ban a múzeum nyolc kilométeres körzetéből származó építési hulladékból készül. A téglákat hagyományos égetés nélkül, mész felhasználásával állítják elő, így gyártásuk karbonlábnyoma is lényegesen kisebb. Ráadásul a mész a kötési folyamat során a levegőből szén-dioxidot is megköt.

Újrahasznosított épületanyagok

A Design Museum innovatív téglái

A projekt különlegessége, hogy a helyi lakosokat is bevonták a megvalósításba: egy kétnapos rendezvényen maguk is részt vehettek a téglák elkészítésében, és a múzeum kialakításába is beleszólhattak.

Az új épület így nemcsak a formatervezésnek ad otthont, hanem maga is a körforgásos gazdaság egyik kézzelfogható példája. Jó bizonyítéka annak, hogy ami egy építkezésen hulladék, az egy másikon értékes alapanyag lehet.

Waldspirale, ahol a természet és a művészet találkozik [Hanna]

A Waldspirale egy lakóépület-komplexum Darmstadtban, Németországban, amely az 1990-es években épült és 2000-ben készült el. A név erdei spirált jelent, ami tükrözi mind az épület általános alaprajzát, mind azt a tényt, hogy zöldtetővel rendelkezik. Az osztrák művész, Friedensreich Hundertwasser tervezte, Heinz M. Springmann építész valósította meg.

A belső udvarban játszótér található a lakók gyermekeinek és egy kis mesterséges tó. Az U alakú épület sajátosságai az egyedi homlokzat, amely nem követi a szabályos rácsos elrendezést. Hundertwasser jellegzetes stílusában nincs két egyforma ablak, sőt, néhányuknak még „fa lakói” is vannak – valódi fák, amelyek az ablaknyílásokon keresztül nőnek, elmosva a természet és az ember alkotta építmények közötti határt. Az átlós, növényzettel borított tető rámpaként emelkedik, bükk-, juhar- és hársfákkal beültetve, így valóságos erdőt hozva létre az épület tetején.

A Waldspirale ablakai, amelyek száma meghaladja az 1000-et, és mind egyediek. Hasonlóképpen, minden lakásban más-más kilincs található az ajtókon és ablakokon. Néhány lakás Friedensreich Hundertwasser személyes stílusában berendezett, és a fürdőszobában és a konyhában a munkásságára jellemző színes csempék láthatók. Továbbá ezekben a lakásokban a tető és a falak mentén minden sarok lekerekített, Hundertwasser „gegen die gerade Linie”, azaz „az egyenes vonallal szemben” dogmájának alkalmazásával.
Kívülről Hundertwasser személyes stílusának tipikus elemei vonzzák a tekintetet: az aranyozott hagymakupolák , az egyenes vonalak és éles sarkok hiánya, az épület földszínekben pompázó sokszínű festése és a színes kerámiaoszlopok.

A Waldspirale Hundertwasser organikus szemléletének és a természet iránti mély szeretetének ékes bizonyítéka. Ahogy egyszer fogalmazott: „Ha az ember a természetben jár, akkor a természet vendége, és meg kell tanulnia úgy viselkedni, mint egy jól nevelt vendég.”

A 21. század globális egészségügyi fenyegetései [Vanda]

Nemrég olvastam egy érdekes cikket The Guradian-ben, amelyben a The Lancet legújabb kezdeményezésének a ‘The Lancet Commission on 21st century global threats to health’ publikációját mutatták be. Ebben a 21. századi globális emberi egészségre jelentős kockázatokat és forgatókönyveket elemeznek, és a kutatás 17 fontos összefüggő globális veszélyt azonosít és vizsgál. A kutatás célja segíteni a döntéshozókat felmérni és értékelni a kockázatokat, hogy jobb döntéseket tudjanak hozni az elkövetkező években és a jövő generációinak érdekében is. A hangsúly azon van, hogy mennyi kár előzhető meg reálisan megfelelő politikákkal.

A kutatás alapját a jó egészségben töltött évek becsült elvesztésével mérik, betegség, rokkantság vagy korai halálozás számításával az egyes fenyegetések miatt (várható pálya alapján 2025-2100 között).

Forrás: Murray, C. J. L., Kanem, N., Abed, S., Abubakar, I., Adetifa, I. M., Aguilera, X. P., Asma, S., Capua, I., Chungong, M., Davies, S., Frenk, J., Galvão, L. A. C., Halton, S. J., Houser, T., Kyobutungi, C., Lima, N. T., Louzir, H., Meda, N., Monti, M., … Vollset, S. E. (2026). The Lancet Commission on 21st century global threats to health. The Lancet. Advance online publication. https://doi.org/10.1016/S0140-6736(26)01714-9

A vizsgálat során a kutatók 2 kihalási potenciállal fenyegető veszélyt azonosítottak: a nukleáris konfliktust nukleáris éhínséggel és a mesterséges intelligencia rosszindulatú felhasználását, beleértve a bio-fegyverek fejlesztését is. Bár ezeknek a valószínűsége igen alacsony, mégis jelentős kockázatot jelenthetnek. Emellett 15 kiemelt katasztrofális egészségügyi fenyegetést azonosítottak: a légszennyezést, az antimikrobiális rezisztenciát, a gyermekkori alultápláltságot, a klímaváltozást, az egészségügyi fejlesztési támogatások (DAH) visszaesését, a hagyományos fegyveres konfliktusokat, a túlzott alkoholfogyasztást, a magas vérnyomást, a jövedelmi egyenlőtlenségeket, az alacsony iskolázottsági szintet, a természetes eredetű világjárványokat, az elhízást (amely magában foglalja a magas testtömegindexet, az egészségtelen étrendet és a fizikai inaktivitást), a mentális egészség romlását, a dohányzást, valamint az egészségtelen öregedést. A legnagyobb egészségügyi terhet, hatást azonban a becslések szerint az elhízás jelenti majd, és az elhízás és a magas vércukorszint világszerte emelkedni fog,

A jelenlegi trendekre épített referencia forgatókönyv szerint bár a várható élettartam és az egészségben eltöltött évek száma általánosan növekedni fog, az egészséges élettartam lassabb ütemben emelkedik, ami azt jelenti, hogy az idősödő népesség és a nem fertőző betegségek térnyerése miatt egyre többen élnek majd hosszabb ideig krónikus betegségekkel és fogyatékossággal. A kutatók szerint a fejlett országokban elsősorban az elhízás és a mentális betegségek, míg a szegényebb régiókban az oktatási hiányosságok, az alultápláltság és az egészségügyi támogatások visszaesése okozhatják a legnagyobb egészségveszteséget.

Kiemelendő szerintem még, hogy a kutatók szerint klímaváltozás egészségügyi terhe jóval nagyobb lehet, mint azt a korábbi, például a WHO 2014-es becslései sugallták. Erre már több publikáció is utalt, többek között a Világbank egyes újabb elemzései is ezt az emelkedő kockázati szintet tükrözik (és a Lancet Countdown on health and climate change). A jelentés becslése szerint például a globális felmelegedés 1,8 °C-on tartása közel 1,9 milliárd egészséges életév elvesztését előzhetné meg a század végéig, az alternatív 4,4°C-os forgatókönyvhöz képest. És a klímaváltozás globális léptéke ellenére egyike az embereket egyenlőtlen módon érintő kockázatoknak, a legszegényebb és legsérülékenyebb országokat érinti majd a legjobban.
The post Mi volt ránk hatással? avagy a Planetfanatikusok heti megélései first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Megjelent az SBTN 2.0

szomkat — Wed, 21 Oct 2026 07:00:00 +0000

A frissített útmutatócsomag, amit 2026. október 13-án indítottak el, világosabb utat kínál a vállalatoknak a kezdéshez, a haladáshoz és a cselekvéshez. Rugalmasabb útvonalakat, szélesebb körű édesvízi és szárazföldi célokat, új forrásokat kínál a megvalósítás támogatására, valamint egy stabilabb alapot a hosszú távú alkalmazáshoz.

Ahogy a természettel kapcsolatos hatások és függőségek üzleti következményei egyre világosabbá válnak, úgy nő az igény is a hiteles vállalati fellépésre.

A mostani azonban nem csupán egy technikai frissítés. Évekig tartó tudományos fejlesztésre, konzultációra, partnerek közreműködésére és korai vállalati alkalmazásra épülve válaszol arra, amit a vállalatok és partnerek feszegettek. Sok cégnél már folyamatban van a természettel kapcsolatos munka, de az adatok, a korlátozott nyomon követhetőség és az összetett értékláncok megnehezíthetik, hogy ezt a munkát világos döntésekké alakítsák. Nem egyértelmű, hogy mire összpontosítsanak, milyen szintű fellépésre van szükség, és hogyan mutassák be a hitelesen az előrelépést. A most megjelent SBTN 2.0 közvetlenül reagál ezekre a kihívásokra, frissítve az SBTN vállalati módszereit, útmutatásait és eszközeit a célkitűzés folyamatában – az értékeléstől és a priorizálástól a célkitűzésen és megvalósításán át –, hogy világosabb, gyakorlatiasabb utat biztosítson a hiteles cselekvéshez.

A természet pusztulása felgyorsult, és a vállalatok nem engedhetik meg maguknak, hogy tökéletes adatokra, tökéletes láthatóságra vagy tökéletes feltételekre várjanak, mielőtt cselekednének. A Tudományos Alapú Természeti Célok 2.0 pragmatikus módot kínál a vállalatoknak arra, hogy már most cselekedjenek – az erőfeszítéseket oda összpontosítsák, ahol a legfontosabb, miközben fenntartják a hiteles fellépéshez szükséges tudományos szigort és elszámoltathatóságot. – nyilatkozta Erin Billman, a Science Based Targets Network vezérigazgatója

A dokumentum a COP17 konferencia előtt kerül bemutatásra, ahol a kormányok felmérik a globális biológiai sokféleségre vonatkozó célok felé tett előrelépéseket.

A vállalatod minden tevékenysége hatással van a természetre.
A kép forrása: SBTN

Világosabb út

További lehetőségek a kezdéshez és a fejlődéshez

Az új és frissített útvonalak több lehetőséget kínálnak a vállalatoknak a felkészültségtől, az adatoktól és a nyomon követhetőségtől függően, beleértve a fókuszált hatóköröket, a beszállítói kötelezettségvállalási célokat és a fokozatos érvényesítést.

Szélesebb édesvízi és szárazföldi lefedettség

Az édesvíz fejezet frissítései erősítik a talajvíz megközelítését és kiterjesztik az édesvíz minőségi lefedettségét a peszticidekkel kapcsolatos hatásokra.

A szárazföldi módszerek pedig kiterjesztik a működő talajregenerálódás és -helyreállítás, valamint az olyan ágazatok útjait, mint a bányászat, az infrastruktúra, az építőipar és a kitermelés.

További támogatás a megvalósításhoz

Új 4. lépés: az erőforrások segítenek a vállalatoknak a célmeghatározástól a cselekvési tervezés felé haladni.

Erősebb kapcsolat a lépések között.

A 2.0 célja, hogy hatékonyabban összekapcsolja a célmeghatározást a kapcsolódó értékelési, közzétételi és átállás-tervezési folyamatokkal.

Praktikusság kompromisszumok nélkül

A nagyobb gyakorlatiasság nem jelenti, hogy lejjebb kerülne a léc. A helyi alapú megközelítés erősödik, és a független validálás, valamint az átlátható közzététel továbbra is központi szerepet játszik az SBTN megközelítésében.

A befektetői elvárások megerősítik a tudományos szigor szükségességét. A TNFD 2026-os állapotjelentése szerint a megkérdezett befektetők 93%-a azt nyilatkozta, hogy azt szeretné, ha a vállalati jellegű célok tudományos alapúak lennének.

40 országban több mint 300 vállalat alkalmazza az SBTN módszereit, és további 45 vállalat nyilvánosan jelezte szándékát, hogy tudományos alapú természeti célokat kíván kitűzni. Eddig több mint 60 szárazföldi és édesvízi célt validáltak 18 vállalatnál.

A vállalatok természeti megközelítéseinek összekapcsolása

A Tudományos Alapú Természeti Célok 2.0 a Taskforce on Nature-related Financial Disclosure (Természettel Kapcsolatos Pénzügyi Közzétételek Munkacsoport – TNFD) és a Nature Positive Initiative (NPI) jelentős frissítéseivel együtt jelenik meg. [A TNFD LEAP 2.0 megjelenéséről itt írtunk] Ezek a kiadványok együttesen a vállalati természetvédelmi megközelítések közötti növekvő konvergenciát tükrözik.

A TNFD támogatja a szervezeteket a természettel kapcsolatos függőségek, hatások, kockázatok és lehetőségek felmérésében és közzétételében, míg az SBTN támogatja a vállalatokat a tudományos alapú célkitűzésekben és a természettel kapcsolatos intézkedések megtételében. A két szervezet megerősítette az összhangot, így a vállalatok magabiztosabban használhatják fel újra a releváns adatokat, elemzéseket és kimeneteket a megközelítéseikben.

A Nature Positive Initiative (NPI) által vezetett Természet Állapot Indikátorok és Mérőszámok közös mérési alapot biztosítanak, a TNFD és az SBTN releváns részei mostantól összhangban vannak a természet állapotának értékelésével és mérésével.

A kiadványok együttesen segíthetnek a vállalatoknak csökkenteni az átfedéseket, nagyobb következetességgel dolgozni, valamint hatékonyabban összekapcsolni az értékelést, a mérést, a közzétételt, a célkitűzést és a cselekvést.

Az SBTN 2.0 stabilabb alapot biztosít a hosszú távú megvalósításhoz is. A közelgő Óceán frissítésen kívül az SBTN arra számít, hogy a jelenlegi módszertancsomag jövőbeli fejlesztései elsősorban a célzott finomításokra fognak összpontosítani a további jelentős módosítások helyett.

SBTN 2.0
A kép forrása: SBTN

Az SBTN 2.0 újdonságai lépésről lépésre

1. lépés – Értékelés & 2. lépés – Priorizálás

1. lépés: Az értékelés segít a vállalatoknak azonosítani és értékelni a természetre gyakorolt hatásukat az értékláncaikban.

2. lépés: A priorizálás segít a vállalatoknak meghatározni, hogy a cselekvés és a célkitűzés valószínűsíthetően hol hozza a legnagyobb hasznot a természet számára.

Ezek a lépések együttesen segítenek a vállalatoknak megalapozott döntéseket hozni arról, hogy hol cselekedjenek, az erőforrásokat oda összpontosítsák, ahol a legfontosabbak, és hiteles alapot teremtsenek a természettel kapcsolatos tudományosan megalapozott célkitűzésekhez.

A 2.0-s verzió frissítései a következőket tartalmazzák:

Jobb értékelési módszerek. A vállalatoknak a meglévő adatokra, értékelésekre és közzétételekre való építkezés segítésével, a kapcsolódó vállalati természetvédelmi folyamatok közötti erősebb interoperabilitással, a környezeti terhelések kibővített lefedettségével és a természettel kapcsolatos függőségek világosabb figyelembevételével.

Egyértelműbb priorizálási módszerek. A terhelésekre, a természet állapotára és a biológiai sokféleségre vonatkozó döntéshozatal szempontjából hasznos adatok felhasználásával, a függőségek és az üzleti kontextus segítségével, amelyek segítenek meghatározni, hogy a célkitűzésnek mire kell elsősorban összpontosítania.

Többféle előrehaladási mód. A célkitűzéshez vezető egyértelműbb útvonalak létrehozásával ott, ahol a nyomonkövethetőség elegendő, és célkitűzéssel ott, ahol a nyomon követhetőségnek még javítania kell.

A legújabb útmutatások és eszközök elérhetőségei: az 1. lépéshez: Értékelés és a 2. lépéshez: Priorizálás.

3. lépés: Célkitűzés – Édesvíz

Az édesvízzel kapcsolatos tudományosan megalapozott célok segítenek a vállalatoknak mérhető, időhöz kötött intézkedéseket tenni, amelyek pozitív eredményeket hoznak az ökoszisztémák, a közösségek és más helyi vízfelhasználók számára.

A frissített módszerek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy az édesvízi terhelés szélesebb körét kezeljék, az útmutatót több kontextusban alkalmazzák, és az értékeléstől a hiteles cselekvés felé haladjanak a világosabb és gyakorlatiasabb célmeghatározási útvonalakon keresztül.

A vízmennyiségre és a tápanyag-szennyezésre vonatkozó meglévő édesvízi módszerekre építve a 2. verzió megerősíti a talajvíz-célkitűzést, és kiterjeszti az édesvíz minőségére vonatkozó lefedettséget a növényvédő szerekkel kapcsolatos hatásokra is. Ezek a frissítések különösen relevánsak lesznek azokban az ágazatokban, amelyek jelentős édesvízi hatással rendelkeznek működésük és értékláncaik révén. Ilyenek pl. az élelmiszer- és mezőgazdasági ágazatokat, az italgyártást, a divat- és textiliparokat, valamint a vegyipari ágazatokat.

A legújabb útmutatók és eszközök elérhetősége: Édesvízi célkitűzések

3. lépés: Célkitűzés – Szárazföld

Az SBTN szárazföldi céljai segítenek a vállalatoknak a degradáció főbb mozgatórugóinak, pl. az élőhelyek átalakításának és a földhasználat megváltoztatásának kezelésében, és pozitív eredményeket mozdítanak elő a tájszintű helyreállítás, a szennyezés csökkentése és az érdekelt felek bevonásával történő együttműködés ösztönzésével.

A frissített módszerek célja, hogy a földterületekre vonatkozó tudományosan megalapozott célokat praktikusabbá tegyék a célkitűzés és az alkalmazás terén azáltal, hogy egyértelműbb követelményeket, rugalmasabb útvonalakat, erősebb számviteli útmutatást és kibővített lehetőségeket biztosítanak a vállalatoknak a megművelt földterületek kezelésére, miközben fenntartják a szigorú, helyi alapú megközelítést, ami az intézkedések ökológiai korlátokkal való összehangolásához szükséges.

A legjelentősebb frissítések a Földlábnyom-csökkentési célra vonatkoznak, amelyek most a tágabb Megművelt Földterület-regenerációs és -helyreállítási Cél része. Ez a cél mostantól mind a földterület, mind a földminőség összetevőit tartalmazza, több lehetőséget biztosítva a vállalatoknak a földigény csökkentésére, a természet integrálására a megművelt földterületekbe, és az ökoszisztéma egészségéhez kapcsolódó földgazdálkodási gyakorlatok javítására. A „Nincs Átalakítás a Természetes Ökoszisztémákban” célkitűzés külön útvonalat vezet be a bányászati, infrastrukturális, építőipari és kitermelő ágazatok számára, figyelembe véve az ágazatspecifikus működési realitásokat, míg a „Tájvédelmi Elkötelezettség” célkitűzés korlátozottabb frissítéseket tartalmaz.

A vállalatok egyértelműbb útmutatást kapnak a földhöz kapcsolódó hatások számszerűsítésére az új útmutató (AGILE) révén, amely a földhöz kapcsolódó hatások mérésére és elszámolására szolgál a közvetlen műveletek és az értékláncok között. Az AGILE segít a vállalatoknak kiszámítani az alapértékeket és az ökológiai lábnyomokat, valamint előkészíteni a célértékek benyújtását az érvényesítéshez.

A legújabb útmutatók és eszközök: Szárazföldi célkitűzés.

3. lépés: Célkitűzés – Óceánok

Az SBTN 2025-ös első, tengeri élelmiszerekre vonatkozó célkitűzéseinek közzétételét követően az elsőként belépő vállalatok kipróbálták az útmutatót a vadon fogási halászat és akvakultúra céljainak kitűzésére és validálására. 2026 szeptemberében a kísérletező vállalatok közül három nyilvánosan elfogadta az első tengeri élelmiszerekre vonatkozó célokat. 2026 októberétől kezdődően bármely vállalat validálhatja a tengeri élelmiszerekre vonatkozó tudományosan megalapozott célokat az Accountability Accelerator programon keresztül.

Az SBTN a tervek szerint a jövőben kidolgoz egy 2. verziót az óceánokra vonatkozó célokhoz. Ennek az időzítése a finanszírozástól és az erőforrásoktól függ. Az SBTN jelenleg a kék gazdaság más kulcsfontosságú ágazataira, többek között a hajózásra, a tengeri megújuló energiaforrásokra, a part menti fejlesztésekre és a turizmusra való kiterjesztést tervezi.

Az útmutató: tengeri élelmiszerekre vonatkozó célkitűzések

4. lépés: Cselekvés

A 4. lépéshez tartozó források 2026-os kiadása abban segíti a vállalatokat, hogy eljussanak a célkitűzéstől az akciótervezésig a releváns válaszlehetőségek azonosításával, a megvalósíthatóság értékelésével, valamint a tudományosan megalapozott célok összekapcsolásával a tágabb természeti és éghajlati átállási tervezéssel.

Az erőforrások között új útmutatók, kibővített válaszlehetőség-adatbázis és egy vállalati akcióterv-sablon is szerepel. Ezek segítenek azonosítani a több célra kiterjedő előnyökkel járó intézkedéseket, robusztus akcióterveket kidolgozni, valamint biztosítékokat alkalmazni a természet és az emberek számára.

Mivel a megvalósítás vállalati kontextusonként eltérő, a 4. lépés jelenleg nem a validálásra készült. Ehelyett rugalmas útmutatást és gyakorlati eszközöket nyújt, melyek segítenek a hiteles végrehajtás megtervezésében úgy, hogy az tükrözi az üzleti modelljüket, céljuk hatókörét, helyi kontextusát és az érdekelt felek igényeit.

A legfrissebb 4. lépés: Cselekvési források

Mit jelent mindez azon vállalatok számára, akik már megkezdték az utat?

A 2026-os kiadás az SBTN meglévő módszereire épül, így ami a legfontosabb, a vállalatoknak nem kell szüneteltetniük a munkájukat, a már célok felé haladó vállalatok folytathatják a munkát. Az SBTN átmeneti útmutatást nyújt az összehangolás támogatására, amint a frissített módszerek megjelennek.

Validált előrehaladással rendelkező vállalatok

A validált munka 5 évig marad érvényes. A vállalatoknak nem kell újra elvégezniük a korábban validált lépéseket.

A jelenleg 1. és 2. lépésen dolgozó vállalatok

A vállalatoknak nem kell felfüggeszteniük a folyamatot. Az 1. és 2. lépés korábbi verzióját már alkalmazó vállalatok továbbra is használhatják azt, és a jelenlegi módszerverziókhoz tartozó validációs szolgáltatások 2027 áprilisáig – a 2. verzió megjelenése után fél évig – továbbra is elérhetőek maradnak.

A vállalatok az 1. és 2. lépés korábbi verzióját is használhatják az új Szárazföld és Édesvíz V2 célokkal (3. lépés). Nem kell újra elvégezniük az 1. és 2. lépésben végzett munkájukat. Egyszerűen be kell nyújtaniuk az 1. és 2. lépés V2.0 adatsablonjait a kezdeti értékelésükben nem szereplő további terhelésmutatókhoz a 3. lépés validálási beadványuk mellett.

A korábbi 1. és 2. lépés útmutatóját (1.2-es verzió) használó vállalatok a közelgő beszállítói elkötelezettség és nyomonkövethetőség javítására vonatkozó célokat is hozzáadhatják az 1. és 2. lépés validálásának részeként. Ezek a további validált céltípusok teljes mértékben kompatibilisek lesznek a meglévő 1.2-es verziójú útmutatóval, és különválnak a 3. lépésben meghatározott tudományos alapú céloktól.

A jelenleg a 3. lépés célkitűzésére készülő vállalatok

A korábbi módszereket használó 3. lépés szárazföldi vagy édesvízi céljainak kitűzésére készülő vállalatoknak folytatniuk kell a munkát.

A szárazföldi célok esetében a Szárazföld V1 használatával elvégzett munka 2027 áprilisáig, a 2. verzió bevezetését követő 6 hónapig továbbra is validálható. Az Édesvíz esetében a V2 validálási szolgáltatások várhatóan 2026 decemberében nyílnak meg, hogy legyen idő az Édesvíz V2 vállalati kísérleti programjából származó információk felhasználására. Az Édesvíz V1.1 verziójával elvégzett munka 2027 júniusáig, a V2 validációs szolgáltatások megnyílását követő 6 hónapig továbbra is validálható.

Az SBTN átmeneti útmutatást nyújt a vállalatoknak, hogy segítsen megérteni a célkitűzési terveikre és a validálás ütemezésére gyakorolt hatásokat.

Vállalatok, melyek most kezdik a munkát

A Tudományos Alapú Természeti Célok 2.0 program gyakorlatiasabb utat kínál a hatások értékeléséhez és rangsorolásához, a kibővített szárazföldi és édesvízi célkitűzésekhez, valamint a hiteles végrehajtás megtervezéséhez.

A vállalatoknak az 1. lépéssel kell kezdeniük. Végezzenek értékelést, és vegyék fel a kapcsolatot a corporate-engagement@sbtnetwork.org címen, hogy megbeszéljék a további lépéseket.

Segítünk a következő lépésben
Amennyiben vállalatára vagy projektjére szeretne biodiverzitás-hatásértékelést, örömmel állunk rendelkezésére. Segítünk feltérképezni a természetre gyakorolt hatásokat és függőségeket, kijelölni, hol érdemes elsőként cselekedni, és előkészíteni a talajt az SBTN és a TNFD szerinti további lépésekhez. Keressen minket bizalommal a Kapcsolat fülön feltüntetett elérhetőségeken, és egyeztessük, hogyan tudunk segíteni.
The post Megjelent az SBTN 2.0 first appeared on Fenntartható Fejlövés.

Határidő	Mérföldkő
2028. június 30.	Uniós klímakockázat-értékelés (EEA)
2028. szeptember 30.	Uniós klímarezilienciai stratégiai terv
2029. március 15.	Első tagállami jelentés
2029. június 30.	Nemzeti klímakockázat-értékelések
2030. december 31.	Nemzeti stratégiai tervek
2033. szeptember 30.	Felülvizsgálat