Nem indított hatósági eljárást Pesty László Cigány út című dokumentumfilmjével kapcsolatban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa, mivel a megelőző vizsgálat nem állapította meg a médiaszabályok megsértését – olvasható a testület szerdán megjelent blogbejegyzésében.

A hatósági eljárás elindítását megelőző vizsgálat nem állapította meg a médiaszabályok megsértését, azon belül is az emberi méltóság tiszteletben tartására vonatkozó előírások vagy egy társadalmi csoporttal szembeni kirekesztés, gyűlöletkeltés tilalmára vonatkozó előírások megszegését – áll a döntés indokaként a bejegyzésben.

A hatóság úgy véli: a cigány-magyar együttéléssel foglalkozó műsorszám sem az emberi méltóság megsértésére, sem gyűlöletkeltésre, sem kirekesztésre nem volt alkalmas a roma közösséggel szemben.

Az emberi méltóság sérelméről ugyanis akkor lehet szó egy filmben, ha az egy tejes társadalmi csoportot mutat be másodrendűként, Pesty László filmje viszont nem egységesen tünteti fel antiszociális, összeférhetetlen közösségként a cigányságot, mindössze a roma kisebbség egyes, a problémát testközelből megélő tagjainak véleményét közvetíti a közönség felé – olvasható a bejegyzésben.

Azt az írás sem vitatja, hogy a műsor provokatív, vitára ingerlő volt, többek érzékenységét sérthette és egy régóta vitatott közéleti-politikai kérdéssel foglalkozott, de – a bejegyzés szerint – a sajtószabadság joga elsősorban éppen az ehhez hasonló vélemények számára biztosít védelmet. A blogbejegyzés arra is kitér, hogy a nézőket nem lehet elzárni a vitás, feszült közéleti kérdésekkel kapcsolatos véleményektől.

Az m1 március 7-én tűzte műsorára Pesty László dokumentumfilmjét, amelynek levetítése után magánszemélyek és civil szervezetek is tiltakoztak, illetve fordultak a médiatanácshoz. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap azt követően, hogy több néző levélben az alkotás nem elég árnyalt látásmódjára hívta fel a figyelmet, a dokumentumfilm ismétlését már nem tűzte műsorára.

Még több

Mostanában igen felkapott téma lett a Grimm testvérek egyik klasszikusa, a Hófehérke és a hét törpe. A márciusban debütált Tükröm tükröm mesés színkavalkádjával és humorával ellentétben azonban Rupert Sanders inkább a történet sötét oldalát fogta meg, és ábrázolta egy nem mindennapi adaptációban.

Jogosan kérdezhetjük, milyen mese az, ami tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott? A válasz a modernizációban rejlik, mely alapján még a régi nagy klasszikusok sem maradhatnak érintetlenül. Hiszen a bájos, mély álomba szenderült hercegnőcskék és a kedves, erdei házikóban élő törpék már rég kimentek a divatból. Izgalom kell a népnek, gonoszság és szenvedés, melyet végül a jó és a rossz kellőképp aprítós harca zárhat. A Hófehér és a vadász tiniknek és felnőtteknek készült, felturbózott fantasy-ja pontosan ezeket az igényeket elégíti ki.

Az eredeti történetet némileg átírva Hófehérkéből nem csak a vidék legszebb, de a legbátrabb ifjú hölgye válik (neve is nyilván ezért vesztette el kicsinyítő képzőjét), akit mostohája, a gonosz Ravenna királynő hosszú évekig tart fogságban. Ahogy Hófehér szép lassan nővé érik, Ravenna ereje erőteljes hanyatlásának indul, melyet csak a lány szívének elfogyasztásával állíthat meg. Megkezdődik hát a vérre menő hajsza, melyben a vadászból segítő válik és feltűnik a gyermekkori szerelem, William herceg is.

Sajnos nem mondhatom, hogy a sztori minden ízében jól felépített, kidolgozott és következetes, de szerencsére nincsenek olyan szarvashibák, melyek elvonnák a figyelmünket a film igazi erejéről: a látványról. Az ugyanis egészen fantasztikus. Rupert Sanders jó ízléssel és kiemelkedő kreativitással alkotta meg azt a világot, melyben a gonosz hatására még a természet is maga ellen fordul és félelmetes, pusztító feketeséggé válik, az a kevés jó pedig, ami megmaradt, igyekszik minden színt és szépséget magába tömöríteni. Az ötletes, remekül kivitelezett effektekkel és fantáziadús jelmezekkel teli látványvilág már önmagában megéri a két órás mozi élményt.

Érdemes pár szót ejteni a színész gárdáról is, melyből egyértelműen Charlize Theron emelkedik ki. Gonoszt alakítani mindig hálás feladat és ez esetben kétségkívül Ravenna karakterét dolgozták ki legrészletesebben, Theron kiváló alakítása nélkül mit sem ért volna az egész. A Hófehért megformáló Kristen Stewart mintha beragadt volna a Twilight-os Bella karakterébe, a hosszú szoknyás (értelmetlenül) nehezített menekülésen kívül szinte mást sem csinál, mint (szexinek gondolt) félig nyitott szájjal bámul bele a nagyvilágba és a kamerába. Aztán ott van még a férfi hős, a Thor-ból ismert Chris Hemsworth. A vele való szerelmi szál ugyan gyengére sikerült, azonban a női nézők boldogan vesznek el izmai mustrálgatásában, miközben a férfiak számára izgalmas, „aprítós” jelenetekkel szolgál.

Hófehér és a vadász (Snow White and the Huntsman)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 127 perc, 2012

rendező: Rupert Sanders
forgatókönyvíró: Evan Daugherty, John Lee Hancock, Hossein Amini
zeneszerző: James Newton Howard
operatőr: Greig Fraser
producer: Sam Mercer, Palak Patel, Joe Roth

szereplők:
Kristen Stewart (Hófehér)
Charlize Theron (Ravenna királynő)
Chris Hemsworth (Eric, a vadász)
Ian McShane (Beith)
Ray Winstone (Gort)
Nick Frost (Nion)
Toby Jones (Coll)
Bob Hoskins (Muir)
Sam Claflin (William herceg)

szinkronhang:
Földes Eszter (Hófehér magyar hangja)
Kéri Kitty (Ravenna királynő magyar hangja)
Nagy Ervin (Eric, a vadász magyar hangja)
Reviczky Gábor (Beith magyar hangja)
Besenczi Árpád (Gort magyar hangja)

IMDb
www.snowwhiteandthehuntsman.com

Még több

Fél év után befejeződött a magyar HBO új, saját gyártású sorozata, a Terápia forgatása, jelenleg az utómunka zajlik. A 40 részes széria októberben kerül adásba.

A Terápiát 2011 novemberében kezdte el forgatni a magyar HBO. A forgatás 93 napig tartott: 6 nap forgott külső helyszínen, 87 nap pedig a budaörsi Lloyd Stúdióban. A sorozat két rendezője, Enyedi Ildikó és Gigor Attila maximálisan elégedett az eredménnyel. Enyedi Ildikó így nyilatkozott a sorozatról a forgatás befejeztével: „Az ország vezető színészei szerepelnek ebben a sorozatban – csupa igazi nagyvad. Az ő arcuk kelti életre a történéseket, mint amikor a mese a gyerek képzeletében belső képpé válik. Ugyanezt megteszi ez a sorozat is – a tévénézővel együtt rakjuk össze a történetet.” Gigor Attila szerint „Nagy érdeme lehet a sorozatnak, hogy segít megértetni a magyar társadalommal: az önvizsgálat megkerülhetetlen, és ha kell, a pszichológus ebben jó partner lehet. Nem azért van, hogy felírja a nyugtatót, hanem a hajdani Mester, a Bölcs szerepét tölti be, aki segít a szembenézésben, rálátni a bűneinkre, tévedéseinkre.”

A sorozatról

A Terápia egy izraeli sorozat magyar adaptációja. A régióban már a második évad készül a román, a cseh és a lengyel változatból, a napokban zárult le a magyar verzió forgatása. A történet szerint András (Mácsai Pál), a neves pszichológus hétfőtől csütörtökig fogadja rendelőjében a pácienseit. Hétfőnként Laura (Marozsán Erika), keddenként Máté (Nagy Ervin), szerdánként Zsófi (Sztarenki Dóra), csütörtökönként pedig egy házaspár, Petra és Tamás (Szamosi Zsófia – Nagy Zsolt) keresi fel a terapeutát. Péntekenként aztán főszereplőnk szupervízióra megy saját pszichológusához, Ágneshez (Csákányi Eszter), ahol időnként felesége, Judit (Für Anikó) is csatlakozik Andráshoz, így a történetvezetésen keresztül hétről hétre nyolc ember életét, döntéseit, problémáit ismerhetjük meg.

A forgatásról

Az HBO-t és a stábot egyaránt tragikusan érintette a nemzetközileg is elismert díszlet- és látványtervező, Stork Csaba hirtelen halála, aki a Terápia két pszichológusa, András (Mácsai Pál) és Ágnes (Csákányi Eszter) rendelőjének is a megálmodója volt. Örömhír is érte a stábot a forgatás alatt: két meghatározó szereplő, a házaspár női tagját megformáló Szamosi Zsófia és a Máté karakterét alakító Nagy Ervin idén márciusban Jászai Mari-díjat kapott. A belső történésekre összpontosító sorozat óriási kihívás elé állította a Terápia színművészeit – Mácsai Pál, Marozsán Erika, Csákányi Eszter, Nagy Ervin, Nagy Zsolt, Szamosi Zsófia, Sztarenki Dóra, Für Anikó –, akik a jelenetek többségében egy kanapén, fotelben ülve, többnyire az arcjátékukkal közvetítik az érzéseiket. A legnehezebb feladat a sorozat főszereplőjének, Mácsai Pálnak jutott, aki a 93 napból 91-et töltött a Terápia forgatásán. A napi 10-12 órás forgatás mellett részt vett még 80, a sorozathoz kapcsolódó próbán is. Mivel Mácsai szinte az összes jelenetben szerepel, meg kellett tanulnia a 40 epizódos sorozat közel 800 oldalnyi szövegét is.

Egy forgatási napon átlagosan 50 ember vett részt a munkában. A stáb szinte egy családdá vált: volt közös csokikészletük, kollektív lottószelvényük, sőt a fél éves forgatás elején a csapószámra is fogadást kötöttek. A 4579 csapószámot viszont senki nem találta el pontosan. Máthé Tibor vezető operatőr a stúdióbeli forgatásokat két kamerával oldotta meg: egyik nap a páciens, a következő nap pedig a terapeuta irányából rögzítették az epizódokat. A drámasorozat forgatása párhuzamosan haladt a vágással, a rendezők – Enyedi Ildikó és Gigor Attila – egyszerre figyeltek a próbákra, a felvételekre és az utómunkára. Így a forgatás befejeztével a vágási munkálatokból már csak néhány epizód maradt hátra.

A 40 részes Terápia 2012 októberétől látható az HBO-n.

Még több

Harminc-negyven filmet gyárthat évente a Chinawoodnak nevezett világszínvonalú digitális filmstúdió, amely a kelet-kínai Vuhsziban (Wuxi) nyílik; a várakozások szerint a központ a nemzetközi filmipar egyik központjaként fog szolgálni.

Kínai sajtóértesülések szerint a napokban nyit meg hivatalosan a 10 milliárd jüanos (380 milliárd forintos) beruházással felépült, Hollywood és Bollywood után Chinawoodként is emlegetett Digitális Filmipari Park a kelet-kínai Csiangszu (Jiangsu) tartományban, Vuhszi (Wuxi) városában. A hat négyzetkilométeres területen elterülő park a kínai digitális filmgyártás központja lesz. A nagy kínai filmstúdiók mellett számos amerikai és európai stúdió is irodát nyitott itt, és számuk várhatóan tovább nő.

„A stúdió következő öt évben a tervek szerint 30-50 ezer szakmabelit fog vonzani Vuhsziba, és a kínai és nemzetközi filmesek együttműködési, kommunikációs platformjaként szolgál” – mondta Csu Vej-ping (Zhu Weiping), a park szűkebb otthonának, a város Binhu kerületének párttitkára a China Daily című napilapnak. Chinawood négy fő zónára osztható. Az A zónában a digitális filmgyártáshoz szükséges berendezések kapnak helyet, külön háromdimenziós filmgyártási központtal. A B zóna kifejezetten a vizes jelenetek forgatásának helyszíne, a C egyfajta szolgáltatási központként működik, ahol az étkeztetés, pihenés zajlik, és akár nagyobb kiállításokat is rendezhetnek. A D zóna a legnagyobb, itt nagy költségvetésű filmeket és televíziós produkciókat forgatnak.

„A következő három-öt évben a stúdió akár harminc-negyven filmet is készíthet évente, a bevétel az évi 20 milliárd jüant (760 milliárd forintot) is elérheti” – becsülte Csu. Kínában jelenleg több mint hétezer digitális mozivászon üzemel, négy évvel ezelőtt számuk még a nyolcvanat sem érte el. A jegyeladások a 2011-ben 13,1 milliárd jüant (497 milliárd forintot) tettek ki, ami 2010-hez képest 29 százalékos növekedést jelent, 2009-hez képest pedig a bevételek megduplázódását. Idén 20 százalékos bővüléssel számolnak az elemzők.

Még több

Állítólag folynak a tárgyalások azt illetően, hogy Michelle Pfeiffer játssza Luc Besson Malavita-jának egyik szerepét, írja a Variety.

A Malavita a hírhedt Manzoni maffiacsalád történetét meséli el, akiket egy tanúvédelmi program keretén belül a franciaországi Normandiába telepítenek át. Ám miközben mindent megtesznek a beilleszkedésért képtelenek levetkőzni régi szokásaikat, így rövidesen ismét a régi, „családi” úton kezdik bonyolítani üzleteiket.

A forgatókönyvet Besson jegyzi Tonino Benacquista Badfellas című regénye alapján, Pfeiffer az adaptációban De Niro karakterének feleségét fogja alakítani (a színésznőt egyébként a People Like Us-ban láthatjuk legközelebb).

A film előkészítése júliusban kezdődik, a forgatásra pedig a tervek szerint augusztusban kerül sor a La Cité du Cinémában, ahol az új Studios de Paris is található. A további forgatási helyszínek Normandiában, Franciaországban és New Yorkban lesznek, cél a 2013-as bemutatás. (forrás: www.comingsoon.net)

Még több

Nagy Júlia: Vágtázó Halottkémek – Akik móresre tanították a halált című zenés dokumentumfilmjét június 1-én (pénteken) 20:30-tól és június 4-én (hétfőn) 19 órától vetítik a Uránia Nemzeti Filmszínházban. A film a VHK zenekar történetét mutatja be és a filmvászonra varázsolja azt az életérzést, amit a VHK a kezdetektől napjainkig képvisel.

“The Coroners’ music is basic and elemental and filled with obsessive, galvanizing passion.” - The New York Times

Egyike azon nemzetközi karriert befutott kevés közép-európai zenekarnak, Iggy Pop és Henry Rollins kedvence, a Vágtázó Halottkémek (Galloping Coroners, Die Rasenden Leichenbeschauer), amelynek 1975-től tartó pályafutásáról szól ez a dokumentumfilm.

A botrányos, tizenegy éven át betiltott zenekar nem csak a közép-európai zenei underground kiemelkedő csapata, hanem egy összművészeti alkotóműhely, hiszen hol egy színházi eseménnyel, hol body-art performance-ekkel hívta fel magára a figyelmet. A film végigkíséri a VHK történetét a kezdetektől egészen napjainkig.

A magyar és nemzetközi szaksajtó kedvenc zenekarának mai és archív felvételein, a tagokkal készített interjúkon és a kortársak emlékezésein keresztül bepillantást nyerhetünk a zenekar történetébe, jobban megérthetjük annak a végtelen és lebírhatatlan energiának a forrását, melyből a csapat mind a mai napig táplálkozik.

A film az ősszel fog megjelenni DVD-n, illetve tárgyalások folynak, hogy a későbbiekben TV-ben is bemutatásra kerüljön.

www.vhkfilm.hu

VHK – akik móresre tanították a halált
Zenés dokumentumfilm

Rendező: Nagy Júlia
Producer: Huszár Viktor
Forgatókönyvíró: Nagy Júlia
Vágó: Gradvolt Róbert, Kiss Wanda
Hang: Somló Pál, Szurdi Balázs
Operatőr: Mecseki Csaba
Riporter: Dudich Ákos

Szereplők:
Grandpierre Attila, Soós Lajos “Szónusz”, Mestyán Ádám, Balatoni Endre “Boli”, Németh László “Fritz”, Molnár Lajos “Lujó”, Király Zoltán, Dietmar Lupfer, Barcsik Géza, Jankai Ágnes, Hoppál Mihály, Legát Tibor, Pálinkás-Szűcs Róbert, Bihari Balázs

Még több

A film

A néző a horror és a mese határán ösztönösen nyúl irodalmi, mitológikus fogódzókhoz, hogy közelebb kerüljön a végkifejlethez, feltérképezze a felszín alatti összefüggéseket, nem utolsó sorban, hogy oldja önnön feszültségét. Ez esetben nem kell messzire mennie, hiszen a film első negyedében feltűnik Dante Isteni színjátéka, egy nyári szünetét töltő tinédzser kezében, egy Bensonville nevű amerikai kisvárosban (mondanom sem kell, rendkívül életszerű módon). Ironikus és önreflexív ötlet Dante nevét felvillantani, pláne, hogy a film az amerikai kisváros négy helyszínén játszódik – egy kertesházban, egy elhagyatott kesztyűgyárban, illetve egy Sunday brunch turmixozóban, a pokol kapuja pedig nem más, mint a pincében található feneketlen lyuk. Attól a ponttól, hogy felmerül Dante Alighieri neve a filmben, és körvonalazódik a lehetetlen ötlet, miszerint három unatkozó kisgyerek Bensonville-ben pokoljárásra készül, a film elrugaszkodik a klasszikus horror műfajától. Rettegni továbbra is lehet, de mélységeiben a humor és a komolyanvehetetlenség rejlik.

A filmben egy pillanat erejéig láthatjuk, amint a kisfiú, Lucas a Godzillát nézi a tévében. Míg az ázsiai filmekben a mai napig hiteles és félelmetes tud lenni egy utcán tomboló mutáns hüllő – erre többek között a japán Godzilla-sorozat, annak remake-jei, illetve 2006-os The Host című dél-koreai szörnyfilm sikere kíváló példa –, addig az amerikai szörnyfilm egyfajta humoros, B-film beütéssel párosul. Különös tekintettel a The attack of the.. kezdetű alacsony költségvetésű remekművekre, melyek a ’60-astól a ’90-es évekig, abszurdabbnál abszurdabb lényeket vonultatnak fel (killer tomatoes, giant leeches, 50 foot woman stb.), alacsony költségvetésükhöz mérten óriási rajongói apparátust fenntartva.

A nyugat-európai, amerikai kultúrkör viszont önmagától retteg, félelmei a legritkább esetben tárgyiasulnak, ha mégis, a gonosz többnyire láthatatlan vagy bennünk lappang (Az ördögűző, Viharsziget, Twin peaks). Dante életművének exploitation határát súroló horror-vígjátékjai – mint a két Szörnyecskék film, vagy a Matiné hangyaembere, a „Mant” – kísérletek a rettegés tárgyiasítására, megtestesítésére. A rettegés mélye ötvözete ennek a kettőnek – a félelem forrása a klasszikus, dantei Divina Commedia pokla, melyben a bűnösök saját személiységük börtönébe vannak zárva, a látható gonosz pedig a szereplők félelmeinek kivetülése, és megelevenedése. Lucasnak, aki patológiásan fél a bohócoktól, egy hatalmas fizikai erővel rendelkező 20 centis festett fabohóc; Julie-nak, a szomszéd kislánynak egy gyerekkorában tragikus balesetben elhunyt barátnője, aki kertvárosi zombi-babaként mászkál fel-alá és vért sír; Dane-nek a nagyobbik fiútestvérnek a saját apja, aki börtönben ül családon belüli erőszakért; az öreg bolondnak (Creepy Carl), aki egy elhagyott kesztyűgyárban ül és nonstop égő lámpákkal veszi körül magát, a sötétség a legnagyobb félelme.

Az ötlet előzményeként Orwell 101-es szobája az 1984-ben, a Harry Potter és az azkabani fogoly említhető, emellett pár álom, vagy kábítószer élményt megfilmesítő darab, mint az Alíz Csodaországban, Óz a nagy varázsló, vagy akár Micimackó szörny víziója – mind az ember legborzalmasabb félelmeinek megelevenedésére építenek, legyen az patkány, pók, apacuka, boszorkány vagy dementorok. A pincébe lesétáló szőke kisfiú képe a film elején a Reszkessetek betörők Kevinjét idézi, amint az megijed a kazántól.

A film képi elbeszélésmódja, kamerakezelése legalább annyira összetett, mint a annak műfaji sokszínűsége. Rengeteg a feszültséget keltő, szubjektív kézikamera, de a vágások, a képek egymásutánisága a klasszikus holywoodi elbeszélést követik. Van egy beavatott tekintet, amely a szereplőktől függetlenül, időnként láttat olyasmit, melyet ők nem látnak. Így nézhetjük végig, amint a láthatatlan, az elvont gonosz (nem a törpe és nem a vérző szemű kislány) kicsavarja a csavarokat a lyukat elzáró ajtóból, majd elragadja Creepy Carlt a sötétség birodalmába. Hasonlóan jó érzékkel használja a digitális effekteket, melyek csak időnként bukkannak fel – a zombi kislány mozgásában, a fabábú megelevenedésében, vagy a film végén a pokoljelenetben. A 3D technika ez esetben csak hozzátesz a filmélményhez, a hiánya nem vesz el belőle. Profi digitális utómunka áll mögötte, ráadásul jó arányérzékkel, hiszen egy szelete csupán az egész képi és technikai ötlet rendszernek, melyeket magabiztosan és mesterien használ.

A színészválasztás, -vezetés megintcsak jól sikerült. Avval együtt, hogy a nagyobb gyerekszereplők személyében sikerült kiválasztania két, a karakterességet teljesen mellőző, átlagos amerikai arcot, akiket ha már láttunk is korábban, sem valószínű, hogy bármit felidéznek. Hibátlanul, a műfaji sokféleségnek megfelelően mozgatja őket, eljátszva az ingerlő lehetőséggel, hogy egy bimbódzó tini-románcba, vagy egy gyerekhorrorba fulladjon a film. Szerencsére végül egyik sem történik meg. A Vissza a jövőbe „Dokijára” emlékeztető Creepy Carl karaktere picit lóg a levegőben, kár, hogy róla, és a lyukhoz fűződő kapcsolatáról nem tudunk meg többet, volna benne potenciál. Dick Miller pár másodperces felbukkanása és grimasza a pizza futár szerepében, pedig csokoládé a Dante-rajongók számára.

Az egyetlen gyenge pontja a filmnek az a bizonyos fordulat, ami végül sosem jön el. A megjelenő lények és szereplők közötti összefüggés előbb áll össze a néző fejében, mint ahogy azt a főszereplő a nagy ráismerésében megfogalmazná. Az információ pedig, miszerint a fiú legnagyobb démonja a büntetett előéletű édesapja, jó érzékkel, fokozatosan van adagolva, de mire kirakják Creepy Carl által készített handmade puzzle-t és kitisztul számukra a kép, mi már többnyire ezen is túl vagyunk. Ezek azok a pontok a filmben, ahol csúcsosodik a gyerekhorror jelleg. Marad némi hiányérzet tehát, melyet egy filmvégi poénnal üt el Dante – nincs vége a rémálomnak, hiszen épp mire mindenki megküzdött a maga démonjával, véletlenül az anyuka is bepillant a lyukba, ami ezáltal újra működésbe lép. A Divina Commediat azon egyszerű oknál fogva sorolta a szerző a kommédia műfajába, hogy az, szemben a tragédiával, rosszul kezdődik, de jól végződik. A tanulság az, hogy Joe Dante számára az egyetlen elképzelhető jó az, ha van lyuk és szabadon áramlanak a rémálmaink.

A lemez

A DVD az interaktív menüt és a közvetlen jelenetválasztás lehetőségét tartalmazza.

A rettegés mélye (The Hole)                     

színes, magyarul beszélő, amerikai horror, 92 perc, 2009

rendező: Joe Dante
író: Mark L. Smith
zeneszerző: Javier Navarrete
operatőr: Theo van de Sande
producer: David Lancaster, Michel Litvak
vágó: Marshall Harvey

szereplők:
Chris Massoglia (Dane)
Haley Bennett (Julie)
Nathan Gamble (Lucas)
Teri Polo (Susan)
Bruce Dern (Hátborzongató Carl)

IMDb

A dvd megjelenése: 2012. február 22.
Szinkronnyelv: magyar (2.0 Surround), angol (DD 5.1)
Felirat: magyar, román
Extrák: interaktív menü, közvetlen jelenetválasztás

Ár: 2190Ft

Még több

Ahna O’Reilly is leszerződött a Steve Jobsról független produkcióban készülő filmhez. A segítség sztárja az Apple-vezér első nagy szerelmét játssza.

A Variety című hollywoodi szaklap értesülése szerint O’Reilly Chris-Ann Brennan szerepét kapta, akitől lánya született a „kreatív mágusnak”. Brennan a közelmúltban egy a Rolling Stone magazinban megjelent esszében emlékezett vissza életének a fiatal, romantikus Jobsszal töltött időszakára.

A Mark Hulme produceri irányításával és finanszírozásában, Matt Whiteley forgatókönyvéből születő film forgatása hamarosan elkezdődik. A rendezői székben Joshua Michael Stern ül, a főszerepet Ashton Kutcher alakítja.

O’Reilly csak kisebb szerepekben tűnt fel, mielőtt tavaly eljátszotta Elizabeth Leefoltot A segítség című Oscar-jelölt polgárjogi drámában. Jelenleg a The Time Being és a Teddy Bears című munkái várnak bemutatásra – írta a Variety.com.

Jobs 2011 októberében hunyt el rákbetegségben. Az iPhone, az iPod és az iPad atyjáról a Sony Pictures is filmet készít, annak forgatókönyvét az Oscar-díjas Aaron Sorkin írja.

Még több

A héten startolt a mozikban a Men in Black – Sötét zsaruk 3. része, mely elődeihez hasonlóan elképzelhetetlen lett volna egy emlékezetes betétdal nélkül, ennek kapcsán felevenítjük a széria korábbi dallamait is.

Az első két rész zenéjét Will Smith-nek köszönhetjük – meglepő, hogy a színész nem tartott igényt lerágni a harmadik csontról is a husikát. A Men in Black című nóta máig a bulik kedvence, és bizony Smith zenei karrierrjében is fontos állomás volt: a legjobb rap dalért járó Grammy-t is bezsebelhette érte.

A második dal, a Black Suits Comin’ nem tudott vetekedni a Men in Black népszerűségével, bár az Egyesült Királyságban a harmadik helyig kúszott, az amerikai Bilboard listán azonban csak a 77. helyre volt elég.

A legújabb MIB dal, a Pitbull által előadott Back In Time nem bízta a véletlenre a sikert: a korábban a Dirty Dancing betétdalaként kedvenccé vált Love Is Strange című Mickey & Sylvia dal refrénét vette kölcsön, hogy azt a mai kor ízlésére alakítva legyen tuti sláger.

Még több

Igazi zenei csemegét kínál Tom Hooper (A király beszéde) legújabb Nyomorultak feldolgozása. A számos adaptációt megélt Victor Hugo klasszikus ezúttal a világ színpadain folyamatosan óriási sikerrel futó musical filmváltozata lesz, melyben Valjean szerepében Hugh Jackman látható majd.

Tom Hooper Nyomorultakja igazi old-school látványosságnak ígérkezik: óriás melódiák, feszült dráma, románc. A film kedvéért a zeneszerző, Claude-Michel Schönberg még egy plusz dalt is írt Hugh Jackman számára, aki gyakorlott musicalénekes. Javert szerepében a szintén zenész Russel Crowe-t láthatják a nézők, Cosette-ként Amanda Seyfried, Fantine-ként pedig Anna Hathaway fog dalra fakadni. Kiváncsian várjuk a filmet, melyben a színészek állítólag a musicalfilmes gyakorlattól eltérően a forgatáson élőben éneklik fel dalaikat. (forrás: www.totalfilm.com)

A film 2013 januárjában kerül mozikba.

Még több