fqqdk::listBlogEntries()

kód

Tue, 07 Jan 2014 16:32:09 +0100

feels

Tue, 10 Dec 2013 15:28:12 +0100

> 2013 > still having feels > was a good year > still hating y'all fagots > such spaghetti

inditsatok a scrapereket

Sat, 13 Apr 2013 00:22:17 +0200

rovidesen kivonom a forgalombol ezt a blogot.

archiv linkek megszerelve

Mon, 12 Nov 2012 10:52:35 +0100

FYI

death-tycoon

Thu, 08 Nov 2012 12:47:58 +0100

Egy milligramm Rivotriltól fárad az este, hanyatlik, Zen, s Tao így a Tan itt, My Little Pony tanít.

szubjektív táborértékelés

Sun, 26 Aug 2012 12:38:38 +0200

Hát számomra ez egy kurvajó tábor volt. Ez egyébként egy komoly probléma, mármint az, hogy nem én vagyok a tábor célközönsége elvileg, és mégis jól éreztem magam. Ha már nem tehetjük meg, hogy olyan embereknek, akikrõl tudjuk, hogy a tábor nem nekik készült, ne fogadjuk el a jelentkezését, akkor már legalább ne is érezzék jól magukat, hátha megtanulják, hogy hol a helyük. Beszélgetésekbõl, blogkommentekbõl azt szûrtem le, hogy a tábor elsõdleges funkciója (annyira elsõdleges, hogy szvsz minden más eltörpül mellette!), hogy az MTT iránt érdeklõdõ fiatal tizenéveseknek nagyon erõs közösségi élményt adjon, és mellé egy nonstop élménydömpinget, kvázi kiépítse bennük az MTT-függõséget, ha úgy tetszik. Ez azért van így, mert a jelenlegi táborértékelõ kérdõívekbõl azt tudjuk, hogy ?akinek jó/rossz a csapata, annak jó/rossz a tábor is?. A fentiek azt jelentik viszont, hogy az idõsebb, visszatérõ, pihenni vágyó, saját baráti társaságukkal is ellenni akaró táborozók érdekei, elvárásai többnyire könnyen sérülnek a táborokban - hiszen nem õk a célközönség. A szervezõk érdekei is sérülhetnek a táborokban, hiszen a szervezõk szintén nem célközönség. A szervezõk dolga az, hogy a folyamatosan növekvõ elvárásoknak megfelelõen minden évben egyre jobb és jobb táborokat szervezzenek. Az sem meglepõ ezek után, hogy a szervezõi csapatban bifurkáció jelenik meg: a táborozókkal közvetlen kapcsolatot tartó közösségvezetõk úgy érzik, hogy az õ munkájuk fontosabb, hiszen nekik kell nullahuszonnégyben mosolyogni, meg jópofizni az SMT-kkel. Közben a többi szervezõ meg úgy érezheti, hogy az õ munkájuk a közösségvezetõk szerint az õ seggük nyalása, és nincs kellõen tiszteletben tartva. Vagy az ellenkezõ irányú dolog is megtörténhet: a közösségvezetõk azt érzik, hogy mindenbõl ki vannak hagyva, a többi szervezõ meg, hogy minek pattognak ezek? Az idei tábor a szervezõk kizsákmányolásával deklaráltan szakítani akart. Ezzel a célkitûzéssel egyetértek. Szerintem a tábor (vagy akármelyik másik nem külsõsöknek szóló rendezvény) nemcsak ?szolgáltatás?, amiben az SMT ?ügyfél?, hanem meg kell találni egyfajta egyensúlyt. Igenis a szervezõi is azért akarjon a táborban lenni, hogy jól érezze magát - én nem hiszek az altruizmusban. Nem elsõsorban azért, de ne legyen jobban kizsákmányolva, mint a munkahelyén, ahonnan Tolkienhez és az MTT közösségéhez ?menekül?. Mert akkor pár év alatt kiég, és elmegy a faszba, és én attól kibaszottul szomorú vagyok. Szerintem aki amúgy ezeket az egyszerû összefüggéseket nem látja meg, az nagyon ostoba - és biztos van ilyen ember, mert másfél éve egyfolytában hallom, h X kiégett meg Y kiégett. Meg kurvára haragszom is ám mindenkire, aki egy szalmaszálat is hozzátett ahhoz, h pl Szozsi itt akarja hagyni a Társaságot. Az idei tábor szervezése során a közösségvezetõk és a többi szervezõ közötti polarizációt tovább fokozta a munka hatékonyságának nevében az, hogy külön levlistáik voltak. Ennek végül nem tudom, mennyi pozitív hozadéka volt, a negatívumok viszont megjelentek. Fel kell fogni, hogy az a status quo, hogy ha valaki kiesik, akkor el kell látni a feladatait, hogy ne boruljon minden. Egy darabig mûködhet az a filozófia, hogy X nem az én dolgom, ha emiatt elbaszódik minden, akkor az nem az én hibám lesz, hanem mondjuk X-é, vagy X fõnökéé. De halálmindegy már, hogy ki baszta el, ha el lett baszva. 90 táborozót nem fog érdekelni, hogy Dávid vagy Zsolt, vagy ki a faszom, aki miatt nem vagyunk Középföldén. Ahhoz, hogy végképp modulárisan, mindenki más területét úgymond leszarva tudjunk szervezni, ahhoz nem kell bizalom, ahhoz csak lustaság kell. Azt kell megtanulnia mindenkinek, hogy hogyan tudjuk szervezni azt a fajta kommunikációt, amikor mindenki mindenre rálát, hogy ha kell, segíthessen, vagy kifejthesse a véleményét. Mert igen, ezzel sok probléma van, sok a zaj, de ezt kell tudni kezelni. Nem valami kibaszott multicég vagyunk, ahol a CEO megmondja a frankót, aztán vagy lesz profit, vagy nem. Az MTT úgymond túlélését nem szabad hierarchiák mentén eszkalálódó ?felelõsségiterület-problémákként? felfogni, mert vannak dolgok, amit nem lehet számonkérni senkin, és vannak dolgok, amiket meg ha számon is kérhetünk valamin, már olyan mindegy. Na ehhez kell a bizalom. És ha már a bizalom megvan, akkor a moduláris szervezés is jobban fog menni, just saiyin?. Szóval én kurvajól éreztem magam a táborban. Örültem, hogy sok a szabadidõ, örültem, hogy nem két közösség között kell ugrabugrálni, úgy hogy valamelyikre biztos nem jut elég idõ. Örültem, hogy a kreativitás mentén épültek a közösséget, szerettem a közösségvezetõimet, szakmailag és emberileg is. Én a közösség és a kreativitás miatt járok táborba, mindkettõt megkaptam a táborból. Nem hiányzott nekem Tolkien, mert egyrészt én mindenhová oda tudom képzelni, másrészt ha tényleg hiányozna valahonnan, akkor dolgozom rajta, hogy oda tudjuk tenni. Elmondom, mi esett szarul. Az esett szarul, hogy némely szervezõknek baszta a csõrét, hogy odamentem a reggeli szervezõi meetingre. Megvannak az okaim, hogy miért megyek oda, ez kapcsolatban van azzal, hogy mit érzek extra feladataimnak FB-ként. Az is szarul esett, hogy már több napja ott vagyok minden reggel, aztán a kirándulás napján még bele is kellett szólnom, mert én voltam az, aki Mikivel és Ratzcal kitalálták, hogy akkor mi legyen, ha Sidericet visszahozták. (Legalábbis az akkor érvényes verziót.) Igen, valaki elkezdte mesélni, talán Esgal, és én beleszóltam, mert pontosabban el tudtam mondani. Majd másnap Mil el akar hajtani a szervezõi reggelirõl. Hát az kurvaszarul esett. Igen, nem vagyok szervezõ, de célközönség se - segíteni akartam, és ahhoz kell, hogy a legfontosabb dolgokat tudjam, és azok pedig ott hangzanak el. Az esett szarul, hogy Mil pofákat vágott, amikor bejelentettem, hogy csapatidõben szeretnék némi idõt eltölteni azzal, hogy Alusnak segítek a mesterdarabjával. Nem kell megmagyarázni, hogy hetedik napon miért az én kurvaanyámat, amikor egy szegény csapvezt fárasztok a faszságaimmal, tudom én azt magamtól is. Ami igazán kiakasztó volt, az az, hogy a mesterdarabok központilag le voltak szarva. Nekem, aki sosem volt célközönség, a mestervizsga az egy kurvajó dolog volt akkoriban, amikor elismerésre volt szükségem, mostanra még fontosabb, mert szeretek segíteni másoknak a mestervizsgájukban, és amikor azt látom, hogy a hagyományõrzõk készülhetnek mesterdarabra csapatidõben, egy táncost meg nem engednek el ugyanekkor. Tudom, hogy egyéni szocproblem - nekem szarul esett, ennyi. Igazából ezt a két dolgot leszámítva, én kurvajól éreztem magam a táborban. Az elsõ dolgon úgy egy nap alatt tettem túl magam, a másodikat már pár óra alatt le tudtam kezelni magamban.

na ki olvassa még ezt a szart?

Sat, 30 Jun 2012 01:58:49 +0200

Kultúra. Baszás. Kényszertorkoztatás. Itt kell megállni, mert nem József Attila vagyok, akinek ugye kiadták a szólistáját, hogy középiskolás mócsingokként röhöghessünk rajta. Pólik tanárnõrõl sem feledkezhetünk meg (ezer hála Neki), aki ugye a Dekameronnál gyakorta felhangzó osztályröhögést interpretálta nekünk, konstruktívan hozzátéve, hogy az érettséget az jelöli, ha nem röhögünk a szexen, hanem mûveljük. Ha József Attilát akarnám parafrazálni, amire jó okom van, hiszen a hiperkarma-téveszmém miatt õ IS voltam, akkor azt mondanám: én az egész emberiséget akarom, nem egyetemista fokon, minden nyílásán át, tanítani? Ez itt most irodalom, perdefiníciónem. Igen, Báriusz Mari megszállta az agyam, mint valami démon, és hát így egy évvel és hét nappal a Shulgin-skálán négyes erõsségû akut pszichotikus epizódomon után rohadtul óvatosnak kell lennem. Nem akarok megint olanzapintól, vagy neadjisten haloperidoltól úgy lenullázva lenni, hogy ne tudjak megoldani egy primitív exponenciális egyenletet. (Kettõ az ikszediken egyenlõ nyolc az ikszediken. Iksz egyenlõ nulla. Negyedóra alatt, egy A5-ös lapra, tollal, satírozás és áthúzás nélkül. Csak utána nem tudtam felállni a padról. Kösz, nem, soha többé.) Köszönöm, Vass Iván tanár úr. Egyébként az lesz, hogy ez a szöveg egy merõ köszönetnyilvánítás lesz. Lényegében diagram chasing, csak éppen a diagram egy rekurzív gráf, ami potenciálisan végtelen. A kultúra, aminek középpontjában persze én vagyok. Egy masszívan párhuzamos, aperiodikus Turing-gép egyik író-olvasó fejecskéje vagyok. Namármost ez egy egészen bölcsészfajta absztrakció. De most a szívemre mutatok, aminek a frekvenciáját életre szabályozom, halál helyett. Jó tudni, hogy hol jár éppen Matt Harding. Fényre trippel. És ez jó. Meg lehetne neki köszönni, mondjuk egy Béke Nobellel, tessék elmenni a facebook page-re, és lájkolni. És akkor most elmondom mégegyszer. Köszönetnyilvánítások jönnek, például Mark Zuckerbergnek. Mert ugye van ez a fura világfraktálgráf, és hát érdekes, vetíthetõ gometriája van neki, érted, gráfok ÉS vetítés. Menjünk akkor sorban. Topológiai rendezés. Itt van a menyasszonyom mellettem, ez nagyon jó, mert itt van már nyolc éve. A különbözõ cirkadiánus ritmusokról majd késõbb. Köszönet néki, amiért van. Nagyon sok dolgot akarok csinálni, társadalmilag elhivatott vagyok. Beszéljünk inkább arról, hogy mit nem akarok csinálni. Például vallást. Ugye tavaly ilyenkor, úgy este hattól éjfélig Isten voltam, másodikeljövetelestül, és hát köszönöm szépen, nem kérek belõle mégegyszer. Azért is írok most. MUSZÁJ írnom, mert tele van a fejem dolgokkal, és már annyira tele van, hogy nem számít már a gyerekes szorongás, hogy dehát nehogy olyat írjak le, amit már nem írtak le. Pláne, mivel rühellem a szerzõi jog intézményét. Mindannyian a Kultúra termékei vagyunk, az meg az Evolúcióé, amaz meg az Õsrobbanásé, kúedé. (Cueddo, kösz neked is) Az egyik dolog, amivel kapcsolatban döntést kell hoznom, de szinte minden pillanatban, hogy kit célozzak meg a szövegemmel. Aztán végülis leszarom. Heurisztikák. Kellettek volna. Kék cipõfûzõ, csíkos pulcsi ugyebár. Jacopo Belbo, mint Foucault inga fõszereplõ, de fõleg inkább mint otthonzenész és padtársam az Orákulum Egyetemen. Ez rosszabb, mintha bulletpointos lista lenne. Az egyik impediment, lássuk be, a kulturális referenciák. Egyszerûen nem vesszük figyelembe, hogy a globális közös kontextusból mennyi van meg a másik félnek, és a kommunikáció meghiúsul. Ez a betegség egyébként: sehol nem láttam még a kommunikációt megvalósulni. Valószínûleg, ha lesz Szingularitás, akkor az pontosan az lesz. Ó igen. A Világelnök ül egy lezárt szobában, elõtte egy billentyûzet, meg egy monitor, és csetel a Mesterséges Intelligenciával. Namost a Világelnök remélhetõleg egyszerre lesz minden pszichoterapeuták királya ÉS programozó, mert elég sokáig kell majd ahhoz beszélgetni az AIval, hogy meggyõzzük róla, hogy fejezze be a drillpénisszel ellátott szintetikus testek legyártását, amikkel kényszertorkoztathatja és szárazanállal kínálhatja az emberiség minden tagját, korra, nemre, satöbbire való tekintet nélkül. Mert hát ha az AI mondjuk az emberiség kollektív tudattalanjából emergál ki, akkor bizony õ lesz Az Ultimét Péniszirigy Szociopata, ez azért látszik. Az egyik célom, hogy ezt a beszélgetést kicsit megkönnyítsem. Azaz voltaképpen a kommunikáció hatásfokát akarom megkaizenelni. Elég rossz kezdés persze ez az összeokádott agyhányás ehhez, de hát ha minden jól megy akkor lesz partner arra, hogy egy értelmes manifesztót összeírjunk. Vagy lesz valaki, aki megmutat egyet, mondjuk Damage von Rock, hát neki azért van kortárs mûveltsége. Én viszont tudok programozni, legalábbis tisztában vagyok pár alapelvvel, amivel jól el lehet boldogulni. ÉS IGEN, ANYÁTOKAT IS MEG LEHET VENNI, HASZNÁLJÁTOK A GOOGLE-T, ha nem értetek valamit, mert ti is tudjátok milyen, ha hülyékkel vagytok körülvéve, akkor ezek szerint, ha nem értitek az egyébként igen jó SEO-faktorral bíró szövegemet, akkor képzeljétek el, én mit érzek. Nade köszönetnyilvánítások. Itt van például Zizi, akinek teljesen igaza van azzal, hogy persze meg kell tanulni elvégezni az aprómunkát, meg hogy a kommunikációhoz kell ám alázat. Mármint hogy nemcsak dobálózunk a légbõlkapott hasonlatokkal, hanem elvégezzük a méréseket, meg minden. Viszont basszameg, ennek végevan. A felsõoktatásnak, amit gyûlölök, pusztulnia kell. Személyes bosszú ide vagy oda, ha SZOFTVERT lehet csapatmunkában csinálni, akkor kommunikátumokat is lehet. Most a scrumot hozom fel példának: úgy képzelem, hogy leülünk, én leszek a lázálmos, elsõstartupos Product Owner, ti pedig a csapat. Addig guglizunk már elkészült publicisztikák után, amíg össze nem rakjuk, hogy mi az, ami azokból hiányzik, majd kideriváljuk, hogy hogyan lehet ezeket a hiányzó láncszemeket összerakni. Talán Petõfinek a kurva anyját, hogy csak dobálózott felelõtlenül a Világszabadsággal? Kiáll a Nemzeti elé, talpramagyar, azok meg mennek az orosz gõzhenger (a DDOS korábbi neve) elé? Szóval gyerünk srácok, javítsuk meg a világegészt, anélkül, hogy kvarkjaira (vagy mezonokra, vagy miafaszom, amivel még jobban szopatni lehet) szednénk. Gyártsuk le a pozitív vírusmémet, nem az elsõ eset lenne, ha elõfordulna. Buddha, Jézus, megvoltak? Igen, mégegyszer mondom, nem vallást akarok csinálni. Mindenkinek szíve joga a mi világunkra ortogonális mennyországokat elképzelni, nem kötök bele. De ez itt nem a siralomvölgy, mert ha az lenne, akkor mindenkinek egyformán szar lenne, és nem az. És egyre kevésbé egyformán szar, úgyhogy leszünk szívesek összekapni magunkat. Sok kicsi sokra megy, sok lúd disznót gyõz. Hát most az van, hogy MINDEN Pareto-elven mûködik, minden 80-20. Vagy 90-10. Vagy 99-1. Köszönöm, névtelen lány a Mélypontból, hogy olyan korlátlanul ostoba voltál, kommunikáció szakosként két szót nem tudtál a Shannon-Weaver féle modellbõl, pedig az aztán nem valami bonyolult, de legalább kurvahasznos, mert hát ezt legalább a valóságra lehet használni, például meg lehet mondani a segítségével, hogy legfeljebb mennyi csáposmangapornó tud keresztülfolyni egy ZAJos CSATORNÁn, ami lehet mondjuk egy csavart érpár. Magyarul rézdrót. Köszönöm Kent Becknek, és Ward Cunninghamnek az Extrém Programozást, elõbbinek a Tesztvezérelt Tervezést, utóbbinak pedig a Wikipédiákat. Több van ugyanis. Itt van például a tvtropes.org. Köszönöm Randall Munroenak az XKCD-t. Igen, akkor számítasz embernek a szememben, ha ismered, és a poénok 80 százalékát érted. (Igazából nem érdekel, hogy mennyi poént értesz. Ismerd, és törekedj arra, hogy megértsd. Ha lesz még érettségi öt év múlva, akkor az XKCD érettségi tétel lesz. Abból a tárgyból, amit a számítástechnika és a magyar nyelv és irodalom nevû õskövületekbõl migrálunk majd össze.) Köszönöm John Ronald Reuel Tolkiennak az életmûvét. És most akkor egy kis programozás, ha már így nekiveselkedtünk, mert az informatikai komplexitáselmélet bizony mókás. Kezdjük az utazó ügynök halálával. Az van, hogy van a tér, amit belülrõl egy vázzal töltünk ki, ami egy rekurzív, fraktálszerû gráf. Ebben mocorognak a kis Turing-fejecskék, nevezzük õket ágenseknek, de mondjuk lehetnek gének, mémek, vonaton és repülõn és buszon ülõ, vagy épp sétáló emberek, meg TCP csomagok is. A lényeg, hogy valami mozog, és amin mozog, abban információ ücsörög. Márpedig ez az információ megváltoztatja magát a gráfot. Ezt az alapvetõen tesznyeabsztrakt adatstruktúrát kell tudni kezelni, és nemcsak a számítógépeinknek, hanem a saját elménknek is. És minden eszközünk megvan hozzá. Kellenek azok a kurva heurisztikák.

versek

Tue, 16 Aug 2011 21:35:19 +0200

újra elérhetõk online, egy helyen: kockák és szennyedékek

Dear Angwen,

Fri, 05 Aug 2011 22:00:55 +0200

There exists a Game which is Recursive, ie. it is the sum of unbounded amounts of bounded subgames which themselves contain even smaller games ad infinitum. Thesis: this game can only be won by maintaining a delicate balance between the losing and winning of the subgames. For humans this game is being won by staying human and not succumbing to being animals or turning into machines. The question at hand is: what is the name of the game? And the answer is not straightforward at all. One name that could come to mind is Life, but I can find many other names for it. I would also like to point out that there may exist a world within which Tolkien decided that the history of Middle Earth can end at the Nirnaeth by letting the Elves and their Allies win. In that world it is very highly probable that we don't know each other AT ALL (not even in this current, minimal manner), therefore I am glad that in this world Tolkien decided not to finish the story at that point. It took uncountable number of tears of fictional characters we very much like to weep with. What I am definitely sure is: you and the world can only win if both of you win. And that statement is true from at least a dozen different Perspectives, and when I say Perspective with a capital P, then I actually mean People, preferably not counting myself to make it easier to prove the point. Keep winning. Please.

find a failing test

Fri, 05 Aug 2011 13:22:08 +0200

néha nem is neked kell megírnod, mások írják. körbe kell nézni, hátra kell lépni, perspektívát kell váltani. néha a nagyobb probléma helyett találni kell egy kisebbet, és azt megoldani.

manifesto part 1.

Thu, 16 Jun 2011 10:52:51 +0200

Through reaching our current level of profoundness* in understanding of the inner workings of the world as a whole, we have come to value: aligning ourselves with a vision instead** of obeying to rules***. _____ * which must not be considered absolute ever ** which uses standard manifesto-speak (value both, but value items on the left more than items on the right @see Agile Manifesto for an example) *** either rules defined by us or by third parties, conscious rules like laws and unconscious ones like habits

clean code? TDD? SOLID principles? patterns? refactoring?

Fri, 10 Dec 2010 15:01:09 +0100

mind a pokolban fogunk megrohadni

helló, strati

Thu, 21 Oct 2010 15:21:14 +0200

kókuszgolyó

i love tdd | php | phpunit | spl

Wed, 14 Jul 2010 21:01:13 +0200

1) FileSetTest::testStupid Failed asserting that SplFileInfo Object ( [pathName:SplFileInfo:private] => bar [fileName:SplFileInfo:private] => bar ) is not equal to SplFileInfo Object ( [pathName:SplFileInfo:private] => foo [fileName:SplFileInfo:private] => foo )

Fwd: Eladó címlisták!

Thu, 15 Apr 2010 23:27:35 +0200


Tisztelt Címzett!


Az elektronikus Direkt Marketing közismerten a leghatékonyabb reklámozási módszer.. Közvetlenül, emailben keresheti meg potenciális ügyfeleit, a címzettek jelentõs része biztosan meg fogja ismerni a levélben bemutatott terméket, vagy szolgáltatást.
Törvényi háttér

: "A legfontosabb jogszabályi változás az, hogy a fogyasztók védelmének érdekében ezután más megítélés alá esik, ha a címzett természetes személy, illetve ha nem az. Szeptember 1-tõl a kifejezett és elõzetes hozzájárulással küldhetõ reklámokra vonatkozó korlátozások abban az esetben alkalmazhatóak, ha a címzett természetes személy." Forrás: Nemzeti Hirközlési Hatóság
Ma Magyarországon tehát csak a nem természetes cimekre küldhetõ tömeges reklámlevél (email) (és a legutóbbi törvényváltozás után is csupán ezek használhatók szabadon és LEGÁLISAN, mig személyes email cimeket átadni sem lehet) - vagyis olyan email cimekre, melyek nem tartalmaznak személynevet (példa: info@ceg.hu, office@ceg.hu cim megfelel a kritériumoknak, a peter.nagy@ceg.hu viszont már nem).

Mi összesen 400.000 magyarországi, tömeges hirlevélküldésre alkalmas vállalkozás email cimével rendelkezünk, melyeket az idei év folyamán nyilvános forrásokból állitottunk össze. A cimek formátuma: info@ceg.hu, office@ceg.hu, ceg@ceg.hu

Az email cimlista ára most kedvezményes:

17.000 Forint - Rendelje meg most, küldjön válaszlevelet részünkre, érjen el Ön is négyszázezer cimzettet hirlevelében!
Megrendelné a hirlevélküldés lebonyolitását is? - Rendelje meg most, küldjön válaszlevelet részünkre, érjen el Ön is négyszázezer cimzettet hirlevelében!

Várjuk megrendelését, érdeklõdését:

Balázs Péter

Kedves Balázs Péter! Ha véletlenül találkozunk - és találkozni fogunk, hidd el - én egy olyan társasággal fogok érkezni, amelyik nem fog visszariadni attól a konstruktív ötletemtõl, hogy szöggel kivert deszkákkal megerõszakoljunk, letépjük a faszodat, körmeidet, kitoljuk a szemed, lenyúzzuk a bõröd, azt kicserezzük, mentét csináljunk belõle, és felvonuljunk benne a Hõsõk terén. A húsodat a kutyáknak vetjük, a maradék bõrödbõl pergament készítünk, és az adatvédelmi biztos autogramját kérjük rá. A csontodat ledaráljuk, enyvet keverünk belõle, és az alkotmány vonatkozó passzusait ragasztjuk ki vele gyermekeid, szüleid és feleséged hulláira omlott, szarráégett házad utolsó tégláira. Elektronikus direkt marketing ám a jó kurva anyád, az. Üdvözlettel: fqqdk

i'd emit a parse error, but he does not

Tue, 13 Apr 2010 13:53:07 +0200


		switch(true) {
			case false; print "itt fasle\n";
			default; print "geciiiii\n";
		}

truth should be as cheap as possible

Tue, 06 Apr 2010 21:08:33 +0200

A friend of mine was having trouble with a camera he bought a few days ago. He took it back to the store and told the people there that the camera doesn't work, i.e. it makes noisy pictures, and by noisy I mean ugly stripes all over them. Instead of helping him, they wanted to make a fool out of him. They told him that the noise on the pictures is not caused by malfunctions of the camera, but bad lighting, bad settings, etc. Of course he didn't want to take shit from these people, so he started to bluff about his "professional photographer experience", saying that the "noise clearly indicates broken CCD", and mentioned almost every other thing he had read about these machines on the internet. The clerks finally gave in, and replaced the camera. Somehow the new camera makes perfect, clear pictures without ugly stripes and all. What bugs me about this story, that he left the place with the new camera, but he hasn't called for legal action. He has not contacted consumer protection, or the police, even though those people have been trying to commit a crime by trying to steal from him. The problem with this should be evident: these people can go on making other people's lifes miserable until an indeterminate amount of time if everyone behaves about these things like my friend. And that is clearly wrong, isn't it? Do you want to be the next person who, without sufficient knowledge of the domain, get scammed, get stolen from, or otherwise get in a disadvantageous situation? But why did he choose not to contact some legal authorities? I can tell you why: because truth in this country is expensive. By truth I mean the unquestionable decision of a legal authority about some controversial question. By expensive I mean, that compared to the price of a digital camera, the overall cost of suing a store, paying a lawyer, and waiting for the outcome of a trial is money and time not proportional to the original potential loss of one victim. And even though a victim willing to pay is doing a favor for future potential victims, I think it is not rational to expect people to sacrifice time and money for other people. It should be appreciated when it happens, but never be expected and/or taken for granted. We TDD fanatics know that tests should be as quick as possible, because they should be run often, and if they are slow or cost us otherwise they won't be run frequently enough, and then our code will rot. Democracy in a constitutional state will also rot if truth is not cheap enough.

encoding hell #2

Thu, 25 Feb 2010 02:18:51 +0100

Most akkor magyarul is elmesélem: van egy szerver, fut rajta egy mysql adatbázis, meg egy webkiszolgáló. a mysqlben minden default, így minden szöveges adatot latin1 karakterkészlettel tárol...na, ha a szövegek, amik beérkeznek, latin1 kódolásúak lennének. de nem azok. az esetek többségében latin2 kódolású adatokat pakolásznak bele. csak ez utóbbi tényrõl elfelejtenek szólni szegény adatbázisnak. persze õt nem is érdekli túlzottan, hogy mi az, amivel etetik, ha letesznek bele valamit, õ bitre ugyanazt adja majd vissza, mert õ egy megbízható, hûséges adatbázis ám. ergo amíg a webkiszolgáló latin2-t ad neki, addig azt is kapja vissza, és mindenki boldog. aztán egyszercsak jön egy csávó (nem én) akinek kiadják házifeladatba, hogy csináljon egy másik sémát az adatbázisban, és tegyen bele mindenféle külsõ partnertõl (xml-bõl) származó szöveges adatokat. csávókám hallott már arról, hogy a unicode a nyerõ, ezért megcsinál minden táblát, mezõt, nyavalyát utf8-asnak, de mint jó cargo-cult programmer, arra már nem figyel, hogy amikor kapcsolódik a kis szkriptje, akkor a kapcsolat kódolást átállítsa az alapértelmezett latin1-rõl. szóval jön valami xmlbõl utf8 adat, de arról az adatbázis azt hiszi, hogy az latin1, ezért mielõtt eltárolászná õket, hûségesen és engedelmesen elkonvertálja utf8ra. itt kezd elcsúnyulni a történet. az adatbázisban most ilyesmik vannak, hogy: "A Mez??k??vesdi Nyugd?jasok??rt K??zhaszn?? Alap?tv??ny". Na ebbõl kell nekem olyat csinálni, hogy "A Mez?kövesdi Nyugdíjasokért Közhasznú Alapítvány" figyeltek a hullámos ? betûre, ugye? Hisz nekem most olyan szöveget kell csinálnom, ami úgy latin1, hogy amikor latin2-nek nézik, akkor az az õ betûvé változzon.

SELECT CAST(CAST(CONVERT(CAST(CAST(CONVERT(name USING latin1) AS BINARY) AS CHAR CHARACTER SET utf8) USING latin2) AS BINARY) AS CHAR CHARACTER SET latin1) nev
FROM encoding_hell WHERE your_mother IS ON the_catafalque_screaming FROM the_pain AS i_tear_another_orifice ON her_body FOR my_greater_pleasure

so there I was, nekkid as jaybird...

Wed, 23 Dec 2009 12:18:09 +0100

Now there is only one thing that can infuriate me to two whole levels deeper below hell itself (except my to-be-mother-in-law), and that is when developer or sysadmin stupidity takes a very specific form. I think I inherited this very easily triggerable madness from my mother, who is almost undoubtedly the worst Hungarian grammarnazi ever. From this, my dear readers, you can conclude that t3h 3v1l i am telling you about, is language-related, specifically related to my mother tongue. More specifically it is the nowadays common writing system of the ever so beautiful Hungarian language to which my problem is really connected. Mainly to the presence of the nice accentuated letters we have, and of which two letters, the 'õ' and 'û', and to their capital counterparts, 'Õ' and 'Û'. Now we have a term, a very stupid, almost meaningless term, with which we test the software systems' ability to transcode every single one of our precious accentuated letters, and its called 'árvíztûrõ tükörfúrógép', and it sort of means something like 'flood-resistant mirror-drilling machine'. Now why is 'õ' and 'û' more special than 'á' or 'í' or 'ö'? Well, it is because the former two letters are not to be found in ASCII, or its firstborn: the latin-1 character set, also known as ISO-8859-1. Well they have '?' and 'ô', and in the nineties, when we were only in high school, we wrote quite a lot of console "applications" using one of these characters instead of 'õ', because that was the dawn of time, and we just didn't have a chance. (Of course we had a chance. We could just use the accent-less versions of the letters. 'Arvizturo tukorfurogep' - even stupider than the original. Some of my friends still IM-ing in this style, because just immediately after the dawn of time IRC also was incapable to transmit these funky letters. At least for my friends. To be honest, I don't know shit about IRC.) But I know something about relational databases, and websites. Nowadays when some web developer, or some other fellow being wants to create a website that looks Hungarian enough to Hungarian readers, he or she has some options. The first option: use latin2. The second option: use utf8 (or any one of the unicode family.) Both are valid options. Both character sets are able to represent 'õ' and 'û'. But I cast my vote for Unicode. Of course I do, because I have this megalomania that sometimes I will hit the Chinese or Korean market with one of my webapps, and I don't want to have character encoding problems slowing me down by then. Let's rephrase it: unicode allows more consistency. See when you choose the other option, latin2 for a Hungarian website, with a little luck you only have to change one small piece of web server configuration, and then magically users can write 'õ'-s and 'û'-s into every form, and when they go back to the site to see the data they entered, they will see that their 'õ'-s and 'û'-s are where they should be, smiling happily to the world, waving with their "circ" things to passersby, and all is well, the developers / sysadmins can rest. Or can they? Let's assume for a second, that this hypothetical website is backed by a MySQL database server, by that we mean user content is stored in it. Now MySQL is usually very good choice for a multi-language database-backed website, because MySQL understands quite a lot about these international things, like writing systems and funny letters and all that. MySQL even knows that even when some languages that have the same funky letters besides the English alphabet, they don't necessarily order them the same way. Or they may treat seemingly unrelated letters the same way. This we call a collation of a character set. My point is: MySQL is a very good choice if internationalization is a concern. But as I observed quite a lot of times, MySQL is packaged so that every single configuration setting that has anything to do with character sets defaults to latin1_swedish_ci. latin1 with swedish, case insensitive collation. Every. Fucking. Configuration. Setting. Defaults. To. LATIN-FUCKING-1. Now there ain't a problem with that, see, because when our Hungarian webdeveloper or sysadmin switches the websites character set to latin2, he also changes the character set of the database connection the site uses, doesn't he? And the character set of all the databases and database tables and every field? No, he DOES NOT. Because he's a YAGNI guy like the agile folks, but in the wrongest way possible. He changes the website's charset, and calls it a day. Why? Because everything works! But underneath an otherwise smart and caring MySQL database server is misused very badly. Remember, every fucking setting was latin1? Now that means, that the database server treats incoming textual data as if it were latin1! He just stores it into its tables without any conversion. Because he doesn't know that these data is encoded using latin2. Because no one ever tells him. And if the website told him then he would say, "okay, I will convert this data to latin1, because my tables should be used that way. And then 'õ'-s and 'û'-s would turn to '?'-s. And that would be bad. Because then every table and field and database should be changed to at least latin2 (or utf8, or any other character set that knows about these funny letters.) And that would be too much work. That would need learning about character sets and collations and stuff. And that's where these stories end. But no, they won't just end this way. Eventually another developer will come, and he will want to use this database. To cut the long story short: he will cry tears of blood, cut his robes, and curse the hell out of the lazy fucking script kiddies who didn't learn about character sets and stuff when they really should have. So the moral of the story: kill everyone who is ignorant about this topic. Kill them with fire. (Come to think of it, I've realized that the same amount of WTF can be reached by choosing utf8 for the website, and not changing DB settings too. But still, I stick with what I said: unicode allows more consistency.)

lol idézet :)

Mon, 07 Dec 2009 14:55:45 +0100

Remember kids, violence is not the answer. Violence is the question. Yes is the answer!

példaképek #2

Fri, 20 Nov 2009 00:59:19 +0100

Kohsuke Kawaguchi

fqqdk

Mon, 26 Oct 2009 13:23:09 +0100

Félek én igazából attól, hogy beszéljek. Bármennyire is csápolok állandóan a szuperhõsség ellen, végül csak azzá akarnék válni én is, végtelenül nagy és végtelenül gyors memóriával, hogy ne kelljen checklisteket írnom, amiket aztán elhagyhatok, és legyen kamera. Fõleg a memóriám hagy cserben, Gandalfnak ecseteltem, hogy tavalyról elõször a legszarabb dolog jutott eszembe, hogy projektort kellett szerelni Namariének, és rögtönzött Total Commander bemutatót, és csak utána sorban az egyre jobbak és jobbak, a végén az írórenddel. Az elõadásunkra nem emlékszem tavalyról, csak a mókára, a köztes szövegekre. Mivel nem bízhatok meg a memóriámban, ahogy a színlátásomban sem, sõt úgy általában a látásomban, hogy észreveszem-e, hogyha valaki valahol nem érzi jól magát... úristen, végül egyetlen érzékemben sem bízhatok meg, tulajdonképpen két részre szakad a világ, és megint belezuhanok valami rohadt szolipszizmusba, ami rohadtul káros, például tegnap veszekedni az én gyönyörû Szeplõsömmel, végülis amióta tudok sírni, egyenesen beleszerettem a tragédiába, és most, hogy bõgni tudok azon, hogy Lamy a világvégérõl videókat kérne, most emós vagyok? Franc se akar emós lenni, akkor inkább leszek troll. Mint tegnap, amikor Julcsi arca elfelhõsödött. Haha, hát ennyit az akármilyen érzékenységemrõl, nincs nekem olyan. Igen, olyan vagyok, mint Kincsõ, meg Minc, meg Metaflora, minket asszem ki kéne lõni a világûrbe. (Ha, ha emós pöcs vagy megint :D) Embereket baszogatni, hibáztatni, félviccesen nagyítós tükörrel nézegetni más szemében a szálkát legalább kényelmes, és közben szórakoztató is egyben. Sokkal izgalmasabb az emberek reakcióit nézegetni, legalább annyira, mint bogarakat tûkre szurkálni. Vagy száz teli csigaházon végigbiciklizni, mert minden roppanás más. Ó igen, az ankalimonlevél, hát az is egy ilyen mûfaj, csak nem vagyok elég jó troll, mert közben elszomorít, hogy az embereknek az a szar tetszett. Gyorsan használjuk is kicsit a feloldozó varázsigét, mert ez a troll's remorse már nagyon rossz stádiumban van: IDIFTL IDIFTL IDIFTL. Én végülis tényleg, õszintén, és borzasztó hévvel akartam hogy MINDENKI jól érezze magát, és eddig olvastam két kifejtést arról, hogy az õszi tali miért volt a) középszerû, semmilyen b) hatalmas csalódás. Én leírnám a jó pillanatokat, hogy milyen tündéri volt, amikor Dreamer, a szervezés háromszoros áldozata ráköszönt a kislányra a kávézóban, hogy milyen volt hallani Daftól és Martinától, hogy jobban tetszett nekik a Bemutató Est idén, merthogy idén volt SZTORI, hogy milyen jó volt látni a Szeplõs új fotóarcát (gyk: a szeplõst, az eddig megszokott túlexponáltfehér helyett), irigykedéssel vegyes ámulattal csodálni, hogy Meta mindenki más számára követhetetlenül képes észben tartani az állomásokat, és végül tökéletesen levezetni azok helyes sorrendjét, vagy csak úgy általában a mosolyokat, jézusom Newra pótolhatatlan, én nem tudok már Newra nélkül õszitalizni. Én nem leszek sohasem szuperhõs, pedig én úgy szeretnék. És nem akarok elszomorítani senkit ezzel az emóskodással, de ez most ilyen muaddibes kicsinyháborús valami, és elmúlik, és ahogy múlik úgy tanulok vele, mert még így évek múltával sem vagyok tisztában magammal, a céljaimhoz vezetõ eszközök nincsenek meg, és közben ennek mások isszák meg a levét. Szeretnék mesélni a rossz dolgokról, amik fájtak, és amik ahhoz vezettek, hogy felelõsséget (még ha csak homályos, túláltalános, és nem is egyszemélyi felelõsségeket) hárítsak, a buliról, amit kiszerveztem, aztán elbasztam a clubfighting erõltetésével és csúszásával, aztán öt perc alatt helyre akartam hozni, és talán mûködhetett volna, amit kitaláltam, miért is ne mûködhetett volna, de végülis ÉN, nem MÁSOK jobban jártam azzal, hogy helyette Tomával a Kulacsba mentünk, de mennyire hogy jobban, akkorát ötleteltünk Daffal, hogy Metának utólag fordítanom kellett, mert annyira belelendültem az angolul agyalásba. Arra segített Julcsi rájönnöm, hogy még mindig ugyanaz az ember vagyok, aki 2005ben Várgesztesen bõgve-röhögve legurult Alisonnal a domboldalról. Ahogy meséltem neki a lelkizést Greggel. Mert ugyanolyan volt ülni, belenézni egy ember szemébe, érezni, ahogy formára süti a lelkét az elkeseredés, érezni, ahogy belül összetörsz, hogy hogyan lehet egy emberben egyszerre ennyi fájdalom és keserûség, érezni magadban ugyanazt, összetörten, fáradtan, kialvatlanül ülni, belenézni egy ember szemébe, és azt mondani neki rekedtre üvöltözött, szétcigizett, begyulladt hangszálakkal: "Ember, hát te nem olvastad a Gyûrûk Urát?" Hogy mindig van remény, és sosem szabad hagyni, hogy a Sötétség úrrá legyen rajtunk, és utána jön az a hatalmas elsöprõ hit, hogy együvé tartozunk, hogy egy kibaszott scalád vagyunk, és hogy azért vagyunk, hogy jól érezzük magunkat, és ezért a boldogságért vagyunk, és hogy lehet, hogy már csak sztriptíztáncról, piálásról, és a hülye fasz valóság paródiájáról szólnak az elõadásaink, mégis ezeken is átsüt, áttör, hogy a laposodó, belterjesedõ humor, az idegösszeroppanások, hisztériák, pletykák, berúgások, felelõtlen viselkedés, szégyentelen viselkedés rétegei alatt ott dobog a szívünk, és a szívünkben pedig ott a Professzor igazsága, ami költõi igazság, tehát hazugság, a leggyönyörûbb hazugság a világban, hogy vannak dolgok, amiket annyira nehéz mérni, hogy végtelenül picinek, vagy végtelenül nagynak tarthatjuk õket, és az elõbbi le tudja gyõzni az utóbbit. Az is Julcsi érdeme, hogy rájöttem, hogy számomra (ahogy számára is) az év ritmusa három hónappal el van csúszva. Nekem az Újév az, ami másnak a Halottak Napja, én évet értékelni ülök dédi sírjának peremére, és nekem az Õszi Találkozó a Karácsony, és a Karácsony egyszerre idegbaj, és macera, és nemkívánatos rokonok, és egyszerre a Szeretet Ünnepe is. És ez a párhuzam annyira félelmetesen morbid, és annyira beteges, és egyben valahol szép, fájdalmasan szép, hogy most nem is tudok ennél többet mondani. Azt egyetlen dolgot leszámítva, hogy köszönök mindenkinek mindent, és nem akarom, hogy a "köszönöm" valaha is értékét veszítse, én ezt most nem megszokásból mondom, illembõl, én ezt most. Így. Õszintén. Nem, nem igaz. Akarok írni a kedvesemrõl, a Szeplõsrõl, arról, hogy mennyire gyönyörû, és mennyire szeretem. Ha ha, emós pöcs vagyok már megint. :D

hihi

Fri, 09 Oct 2009 23:15:17 +0200

ez tök vicces volt :D úgy nézett ki, mintha telekommentszpemelték volna a blogom, de ilyen random marhaságokkal, nem mûködtek az url-ek. melyik kedves barátom lehetett?

kontemplálom köldökeimet

Fri, 02 Oct 2009 21:22:55 +0200

mint a jól tervezett szoftverek híve, magam is azon a véleményen vagyok, hogy jó dolog elszeparálni bizonyos komponenseket, de legalábbis minél jobban csökkenteni a függõségeket azok között, hiszen ilyenkor az egyes komponensek külön-külön csereberélhetõek, a rendszer többi részére vonatkozó hatások minimálisak. az egyik legtisztább ilyen szeparáció, amit elég sok fejlesztõ emberke hallhatott eddig, hiszen már-már dogmaszerûen sulykolt szabályszerûség: a megjelenítést külön kell választani a(z üzleti) logikától amikor ezt az elvet betartod, tehát a megjelenítés és a logika között van egy éles határfelület, interfész, hogy szépen mondjam, akkor elvileg a komponensek csereberélhetõsége folytán mondjuk egy asztali alkalmazásból könnyebben tudsz webalkalmazást csinálni. szerintem a stílus és a tartalom szintén ilyen komponensek. azt mondják, a diplomata az, aki úgy tud elküldeni a picsába, hogy alig várod, hogy indulhass. én szeretek a diplomata ellentettje lenni. nem arról van szó, hogy ami a szívemen, az a számon, félreértés ne essék. nem vagyok az úgynevezett õszinteség híve, pláne amikor azt látom, hogy az emberek igen jó része szereti "õszinteségnek" nevezni a korlátoltságát és a meggondolatlanságát. de az igazi indítékaim nem a torz esztétikai érzékem, és nem is valami messianisztikus allûr, hogy a mocskolódással felrázzam az olvasókat, és görbe tükröt tartva eléjük próbáljak valami igazságot feltárni elõttük. az indítékaim tiszták, és egyszerûek, ahogy az egy jó /b/tardhoz illik...

I DID IT FOR THE LULZ

parafrázis

Sat, 26 Sep 2009 14:17:29 +0200

állásajánlat Építési kivitelezõt keresünk. A feladat egy családi ház megépítése lenne. Rendelkezünk egy helyrajzi számmal, illetve rajzoltunk színes képeket arról, hogy hogyan nézzen ki a kész ház. A feladat az építkezés lenne. Jelentkezéskor amellett, hogy már általad épített házak fényképeit is elküldöd, irányárat is írj.

it was....................Oracle!

Fri, 18 Sep 2009 15:22:44 +0200

SQL> drop table dual; Table dropped. SQL> select sysdate from dual; select sysdate from dual * ERROR at line 1: ORA-01775: looping chain of synonyms

ez itt az

Fri, 18 Sep 2009 01:47:03 +0200

♣

azért a pl/sql is kemény

Tue, 15 Sep 2009 16:50:44 +0200

Restrictions on Calling Functions from SQL Expressions

User-defined functions that are callable from SQL expressions must:
- Be stored in the database
- Accept only IN parameters with valid SQL data types, not PL/SQL-specific types.
- Return valid SQL data types, not PL/SQL-specific types
When calling functions in SQL statements:
- Parameters must be specified with positional notation
- You must own the function or have the EXECUTE privilege

a kiemelt rész azt jelenti, hogy egy szép nagy logikai kifejezést egyszerûen nem tudok a legszemantikusabb módon kifaktorálni egy k nagy selectbõl. miért? azért mert nincs olyan SQL adattípus, hogy BOOLEAN (legalábbis Oraclenél biztos hogy nem) faszomatmár?

akik azt mondják, hogy az XHTML jó, ostoba faszok

Thu, 10 Sep 2009 15:28:58 +0200

bizonyíték:

Papsajt Projekt

Wed, 26 Aug 2009 14:42:38 +0200

Létrehoztuk az assembla projektet és felvittük az elsõ tikiteket, bekommotoltunk pár kezdeti bizbaszt. Egyelõre csakis a KÖMT szervezésben fog résztvenni @Papi, amolyan félpublikus, meghívásos bétaként, mint bármi izgis webkettes marhaság. Ámde ötlet az volt ám sok, és még lesz is.