Fűszer és Lélek, Erdőbénye, Tokaj-Hegyalja, Zemplén

Csalános derelye

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 12 Mar 2010 09:40:00 +0000

Állítólag tavasz van, legalábbis néhány étteremben már megjelent a tavaszi étlap.
Olvasgatom, és egyszer csak észreveszem benne nagyanyám receptjét. Átnevezték, azt állítják róla, hogy olasz, pedig a hetvenes években évente többször ettem ilyet Erdőbényén. Nagyanyám a praktikum híve volt, nem vásárolt egy szakácskönyvet se, azt a harminc ételt, amit főzött, még az édesanyjától tanulta többségében, nem volt mit olvasgatni a receptjén. Egy valami fogta meg más országok gasztronómiájából, és az a paradicsomos babkonzerv volt, amit sokáig próbált reprodukálni, a bab mégis mindig kemény maradt, úgyhogy feladta.
A csalános ricottával töltött ravioli, barna vajjal viszont egészen biztosan az ő receptje, igaz, mi csalános derelyének hívtuk, de ez nem sokat változtat a lényegén. Persze tehéntúróval készült, és nem látott zsályát.Mindent barna vajjal ettünk, a túrós tésztára nem tettünk tepertőt, mert mi a vajba sütöttük bele a tejfölt, addig kevergetve, amíg a tejföl teljesen el nem tűnt, utána megszórtuk egy kevés túróval.
De a tejbegrízre is csak kevés fahéjat szórtunk, majd meglocsoltuk barna vajjal.

A mai recept a Dining Guide-on olvasható.

Kínai kisbüdös keddenként

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 09 Mar 2010 11:50:00 +0000

-De ugye te soha nem jársz mekdonáldszba?
-Hát, azért ez túlzás, igaz a mekit nem szeretem, de néha becsúszik egy weszteren whopper junior, nem hazudhatom azt, hogy nem. Legutóbb pont három hete történt ilyen a múzeum után, amikor 12 percünk volt a következő programunk kezdetéig.
És keddenként van olyan, hogy egy irtó büdös, kegyetlenül vacak kínaiban eszünk valamit a hetedik kerületben.
Szóval az van, hogy Dávid keddenként iskolába jár, barátkozni a tanÍtó nénivel. Ilyenkor több, mint egy órát várni kell rá, és néha beesik a férjem is, aki a reggel csomagolt ételekkel pont négyig húzza, négy óra után egy perccel leesik a vércukra és ennie kell. Mindegy mit.
Kipróbáltuk már a péket, vacak. Más meg nincs ott, ha nem vagyunk előrelátóak marad a kínai kisbüdös keddenként.
Én a kínai gyorsétkezdékkel nagyon óvatos vagyok, mert allergiás vagyok a nátrium glutamátra. Úgy érzem tőle, mintha satuba szorították volna a fejem, és percenként tekernének egyet a szorításán. Egy idő után szó szerint halálfélelmem lesz tőle.
Múlt héten miután Dávid után becsukódott az osztályterem ajtaja, Gábor percre pontosan elsápadt, és közölte, hogy menten éhen hal. Semmi gáz, irány a kínai.
Fél óra múlva megyünk fel a lépcsőn, egyik anyuka megjegyzi: nahát, eltűnt a finom krémillat, és egy kínai vendéglő üldöz titeket.
Öt perc múlva befut a barátnőm, és gratulál a kellemes lángos szagomhoz, majd megkérdezi: te hol lehet itt lángost kapni? :-D
Úgyhogy ma készülök, akkor is viszek ennivalót Gábornak, ha nem jön!

Csevap aszalt paradicsommal

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 09 Mar 2010 08:34:00 +0000

Még ez is az esküvőre készült. Nem éppen autentikus csevap, de finom!
Egyszer úgy készítetteük, hogy a közepébe tettünk egy darabka aszalt paradicsomot, és nem hosszúkásra formáztuk, hanem gömbölyűre, csakhogy a férjem szerint a csevap egyik lényege az alakja, ezért most muszáj volt a kalsszik kolbászka formához ragaszkodnom.
Így a paradicsomot apró kockákra vágtam és belekevertem a húsba.
Készült még csirketekercs is, sajtkrémmel, gránátalma sziruppal. Érdekes, hogy mi szinte soha nem eszünk csirkemellet, de ha sok vendéget várok (vagy esetünkben más vár sok vendéget), akkor el kell hogy készüljön, mert sokaknál, főleg a fiatalabbakra jellemző ez, a hús egyenlő a csirkemellel. Pedig annyi más finom, ízes, szaftos hús létezik, de nem egyszer hallom, hogy valaki egyáltalán nem eszik birkát vagy bárányt, soha nem kóstolta a kecskét, de nem is akarja, a vadtól irtózik, a marha pedig egyszerűen szóba se jöhet.
Nemrég volt egy kellemes élményem, egy nagyon kedves hölgy vacsorázott nálunk, akiről előre tudtuk, hogy nem eszi meg a bárányt. Szerencsére nem finnyás volt, csupán volt egy nagyon rossz élménye a birkahússal, amitől napokig rosszul volt. Neki libamellet sütöttünk, de azért belekóstolt a bárányba is, és megállapította, hogy ez bizony nem az, amit néhol megpróbálna letuszkolni az ember torkán. Igen, a báránnyal van munka, mire az ember lehártyázza, leszedi róla a faggyút, és csak az a kevés marad rajta, ami az ízét adja, amitől igazán finom marad.
De ha teljesen ismeretlenek is enni fognak a főztömből, akkor én bizony nem akarok ízlés formáló lenni, megadom a választási lehetőséget, aztán mindenki döntse el maga.
Egy szó mint száz, készítettem göngyölt csirkemellet is, amit egy kis gránátalmás pecsenyelével dobtam fel. Működik.

Csevap:
50 dkg darált marhahús
50 dkg darált sertéshús
1 nagy fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 kk friss kakukkfű levélke
0,5 kk szódabikarbóna
só
sok frissen őrölt bors
15 dkg olajban eltett napon szárított paradicsom
A hagymát és a fokhagymát apró kockákra vágtam, a kakukkfüvet felaprítottam. A paradicsomot lecsepegtettem, és olyan apróra vágtam, mint a fokhagymát. Végül mindent összekevertem és vizes kézzel ujjnyi fasírtokat formáztam belőle. Azzal az olívaolajjal sütöttem meg, amiben az aszalt paradicsom el volt téve. Természetesen grillen, faszén felett lett volna az igazi, de sajnos ez most elmaradt. Lilahagymával és ecetes uborka kockákkal szórtam meg.

Göngyölt csirkemell:
8 db csirkemell filé
30 dkg feta sajt
20 dkg bacon
1 kk szárított oregánó
1 nagy fej hagyma
só
bors

1 dl vörösbor
1 dl gránátalma szirup
3 ek olívaolaj

A csirkemelleket hosszában bemetszettem, hogy nagyobb legyen a felülete. Sóztam, borsoztam, az egyik végébe tettem pár karika hagymát és egy szelet bacont.
A sajtot villával összetörtem, kicsit lazítottam rajta egy evőkanál olívaolajjal, és beleszórtam az oregánót.
A baconre tettem a sajtból, és feltekertem a húst. Fogpiszkálóval megtűztem, majd serpenyőben megsütöttem az olívaolajon minden oldalát. Végül a vörösbort beleöntöttem a serpenyőbe, és egy fakanállal felkapargattam a letapadt húspörköket. Hozzáöntöttem a gránátalma szirupot is, és jól beforraltam.
A húst vékony karikákra vágtam miután kihűlt, marinált paprikát szórtam a tetejére, és meglocsoltam a pecsenyelével.

Télbúcsúztató

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 08 Mar 2010 07:07:00 +0000

Igen, tudom, hogy -6 fok van odakint. Mi is erős hóesésben fociztunk tegnap délután a gyerekkel, méghozzá annyira esett, hogy abba is kellett hagynunk, és bemenni a jó meleg szobába. De már tényleg el szeretnék búcsúzni a téltől, arra vágyom, hogy melegem legyen, jégkockákat szedjek elő a mélyhűtőből és várjam az életmentő szellőt.
Egy nagyon kedves fiatal párnak most hétvégén volt az esküvője, és csináltam nekik az asztalra pár fogást. Sok-sok boldogságot kívánok itt is!!! :-)

Többek között ezt a sütőtökös kosárkát, amit ki akartam próbálni mielőtt nekik megsütöm, nehogy akkor derüljön ki, hogy nem finom. Kacsacomb mellé készítettem köretnek, majd a kacsacombot is felteszem, és ezzel akkor is elbúcsúzok a téltől, ha még hetekig fagyni fog. Sütőtököt és kacsacombot is októberben szeretnék legközelebb látni, most jöjjenek végre a zöldek, ropogós, lédús, illatos gyümölcsök.
A kosárka egy régebben készült sütőtökös kosár utóda.

Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta
30 dkg sütőtök
0,5 kk fahéj
0,5 kk őrölt kömény
0,5 kk oregánó
1 kk édes paprika
1 ek méz (el is maradhat)
1 pici fej hagyma
3 ek olívaolaj
só
bors
Én a Lidl-ben kapható leveles tésztát használtam, az már ki van nyújtva, fel van tekerve egy sütőpapírra, és meglehetősen jó minőségű. A hűtőpultban tartják, nem a fagyasztóban.
Sütőben krémesen édesre sütöttem a tököt. Közben a hagymát apróra vágtam és olívaolajon megfonnyasztottam. Mikor a tök megsült, kikapartam a húsát és egy tálban hozzá kevertem a fűszereket, mézet és a hagymát. Botmixerrel pépesítettem.
Előmelegítettem a sütőt 220 fokra. A leveles tésztákat süteményszaggatóval kiszúrtam, és minden tészta közepére tettem egy kanálka sütőtök krémet. 20 perc alatt szép pirosa sütöttem.
A képen látható tészta úgy készült, hogy két "virágot" szúrtam ki, az egyiknek pedig kiszúrtam a közepét is, mintha linzer karikát készítettem volna. Egymásra raktam a két tésztát, és a közepébe tettem a tököt. Persze bármilyen csónakformába, vagy táskába is tölthető a krém, annak akinek nincs kedve a virágokkal sokat bíbelődni.

Úgy hidd el, őket olvasom

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 05 Mar 2010 10:52:00 +0000

Múltkor a férjem elejetett pár szót itt a blogban, hogy milyen más blogoknak vagyok én az olvasója. Utána jöttek a levelek, hogy mondjam meg kik is ők.
Nem akartam, azért nem, mert kicsit furcsa a viszonyom a lányokkal. Nem tudják, hogy olvasom őket, mert eddig nem nagyon kommenteltem. Na jó, néha, meg néha névtelenül.
Pedig nem két hete kattintok napi rendszerességgel hozzájuk. Szoktam náluk sírni, szoktam nevetni, és csak úgy sóhajtozni. Meg idézni tőlük, meg gondolni rájuk, meg morogni, ha pár napig nem írnak.
Ők a lányok, vidékről a komondorok mellől és Belgiumból.
Megjött a huszadik kérdés mélen.

Ők azok:

http://zseer.freeblog.hu/ és

http://ugyhiddel.freeblog.hu/

Hello lányok, imádlak titeket, így ismeretlenül is! :-)

És akkor még az öreg fákról. Az öreg fás blogokban a fákat szeretem. Valahogy vonzódom az öreg, göcsörtös fákhoz, aggódom értük, hogy letörnek, tönkremennek, villám csap beléjük, vagy kivágják őket. Hatalmasak, öregek, és olyanok, mintha tudnának valamit. Sok mindent láttak, de már nem akarják elmondani. Alájuk lehet ülni, meg lehet őket ölelni, és el lehet képzelni, hogy mennyi minden történt az alatt a sok-sok év alatt amíg ilyen hatalmassá növekedtek.
http://oregfak.blogspot.com/ és http://dendromania.hu/index.php

Ajánlom őket egy csésze forró teával, kockás plédbe burkolózva.

Bableves, mint intézmény

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 05 Mar 2010 06:42:00 +0000

(Fótó innen)

Közkívánatra.
Tehát, tegnap kiderült, hogy a bablevest mégse szereti mindenki, csak én gondoltam így.
Ha vasárnapi kirándulós családi programot szervezünk, és valahol az út menti csárdában ebédelünk, vagy egy kis falu panziójában, akkor valahogy nagyobb bizodalmam van egy tányér bableveshez, mint a többi szokásos leveshez az étlapon:
-zöldségleves: általában mirelit zöldségekből készül
-gulyás: folyamatosan rettegek tőle, hogy az a leves fél éve ott van a lángon, mindig csak belekevernek egy kevés pörköltet, vizet és főtt krumplit
-meggyleves: legtöbbször langyos
-májgombóc leves: mirelit, sörét alakú "májgombócokkal"
-napi krémleves: tele van vegetával, az előző napi menüből megmaradt mirelit zöldség leturmixolva
Ehhez képest a bablevesben lehet a legjobban megbízni. Soha nem ájulok el tőle, de általában "ehetős", a gyerek is szereti, szóval...
Egy kérdésem szokott lenni csupán: van-e benne virsli, vagy fradikolbász? Mert akkor mégse.
És igen, évente egyszer-kétszer itthon is készül, általában akkor ha valaki beállít egy füstölt csülökkel. Ez az alap, füstölt csülök nélkül nem szabad!
Kell még hozzá egy jó szál házi füstölt kolbász is, és igen, babot is teszek bele mindig :-)
Ha magamnak főzném, akkor nagy, lilababból készíteném, esetleg attól egy picit kisebb fehér salátababból, vagy a legkisebb, ún. gyöngybabból. De a fiúk a közepes tarkababból díjazzák.
Gyerekkoromban Erdőbényén nagyanyámnak volt egy hatalmas babfajtája, Kossuth díjas babnak hívta, amin már akkor is jókat nevetgéltem, de mióta tudom, hogy mi is a Kossuth díj, sokkal viccesebbnek tartom. Na, a Kossuth díjas babból olyan finom bableves készült, amilyet azóta se ettem. Általában nem csülökből főzte a mama, hanem saját füstölésű bordából, amin nem sok hús volt, de ott volt helyette a nagyon jó ízű bab.
Sokszor belefutok ízetlen vacak babokba, ami elrontja a drága levest, lehet abban bármennyi csülök, zöldség, vagy kolbász. Az első igazán rossz babot öt éve vettem, és azóta egyre gyakrabban találkozom ilyenekkel. Nem tudom honnan került az országba, és egyáltalán hogy lehet egy bab rossz, de olyan se íze se bűze kategória, nagyon dühítő.
Kell-e zöldség a bablevesbe?
Szerintem nem, de mióta gyerekem van, azóta teszek bele, mert a levesből szerencsére megeszi a gyökeret és a sárgarépát is. A répát szigorúan karikákra vágom, ki nem állhatom, ha hosszában van elvágva, és úgy hagyják a levesben, hogy hosszabb mint a kanál, főleg, ha fás gyökérrel teszik tele a levest.
Rántás: igen, a bablevest rántani kell. Nem lehet megúszni, és nem is jó rántás nélkül. A rántás nem készülhet étolajjal, csak zsírral jó, sok-sok fokhagymával.
Teszek még a levesbe babérlevelet (friss babérlevéllel annyira, de annyira más lesz!), és majorannát.
Tálalásnál erős paprikát, jóféle tejfölt, és ecetbe áztatott vöröshagymát.
Persze egy karéj friss, ropogóshéjú fehérkenyér elmaradhatatlan mellőle.
Utána, ha még mozdulni tudunk, jöhet a túrós palacsinta, esetleg túrótorta vagy túrógombóc.
Hát így...
Rövidebben, de írtam már a bablevesről.

Túrótorta

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 04 Mar 2010 09:19:00 +0000

Annyira vágyom már a nyár ízeit, hogy fagyottan szopogatom a málnaszemeket. A huszadik málnaszemnél járhattam tegnap, amikor eszembe jutott, hogy sütök egy málnás túrótortát a bableves mellé, amivel a vendégeket vártam estére. Nem beszéltem meg a menüt, mert biztosan tudtam, hogy szeretni fogják, egy tizenhárom éves, utóbbi fél évben legalább tíz centit nőtt kamasz, és édesapja.
Nem tévedtem, szerették, de ebédre bablevest ettek túrógombóccal, vacsorára pedig bablevest túrótortával.
Vannak ilyen napok, nem lehet minden tökéletes :-)
Nagyon kiadós torta, egy pici szelet bőven elég belőle, nyugodtan lehet nagyobb társaságokra számolni vele.

Hozzávalók:
50 dkg túró
1 rúd vanília kikapart közepe

6 tojás szétválasztva

15 dkg cukor a tortához
1 citrom leve és héja

10 dkg kukoricadara
10 dkg rétesliszt

2 dl tejföl

1 cs sütőpor

csipet só

20+50 dkg fagyasztott málna (Persze frissből még jobb lenne)
2 dl vörösbor
10 dkg cukor az öntethez

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A tojások fehérjét felvertem a sóval, a sárgáját habosra kevertem a cukorral és a vanília magjaival.
Összekevertem a lisztet a kukoricadarával és a sütőporral, majd belereszeltem a citrom héját.
A túrót áttörtem, és elkevertem a tojás sárgájával, a tejföllel, végül belenyomtam a citrom levét is. Óvatosan beleforgattam a fehérjehabot, végül hozzákevertem a lisztes keveréket is.
Kibéleltem a tortaformát sütőpapírral, és beleöntöttem a masszát. 20 dkg málnát nyomkodtam bele, és betoltam a sütőbe. Tíz percig sütöttem 180 fokon, aztán alacsonyabbra vettem a hőmérsékletet 160 fokra.
Tűpróbáig sütöttem, kicsit több, mint egy óra alatt sült meg.
A maradék málnát felfőztem a borral és a cukorral, és ezt az öntetet locsoltam a tortára.

Hasznos szilikon

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Wed, 03 Mar 2010 10:54:00 +0000

Pár hónapja kacsamáj sütés közben annyira felrobbant az egyik máj, hogy egy cafat az arcomra esett, és komolyan megégetett, még most is látszik a helye egy egyforintos nagyságú helyen.
Eddig nem használtam kifröccsenés-gátlót, szeretem száz százalékosan látni, hogy mi újság a serpenyőmben, különben is, fordítani kell a benne lévőt, fűszerezni, ilyesmi, de ez az eset megviselt.
Létezik a kiföccsenés-gátlóknak fém változata. Régebben kaptam ilyet édesanyámtól, szerinte rettenetesen praktikus jószág, nem kell annyit törölgetni a főzőlapot, ha használom :-)
Csakhogy a fémnek van egy nagy hibája: az első pár alaklommal még tökéletesen elmosható, főleg mosogatógépben, de aztán menthetetlenül ráég a zsír.
Ez nem csak ronda, de ha egy kisebb serpenyőre teszem, akkor a kilógó részen elkezd égni az odarakódott zsír, és borzalmas szaga lesz. Egy szó, mint száz, hamar a kukában végezte mindig, anyám legnagyobb bánatára.
Csakhogy megvettem ezt a szilikon változatot a Lidlben ezerpárszáz forintért, és azóta nagy a boldogság! :-D
Letakarítható, bármit le lehet törölni róla. Úgyhogy újra jöhet a kacsamáj a konyhámba, úgy is imádom a kis vicces robbanós falatkákat.

Kedvenc tojáskrém

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Wed, 03 Mar 2010 07:21:00 +0000

Vasárnap reggel gyakran eszünk tojáskrémet, nem tudom miért alakult ez így. Legújabb kedvencünk ez a recept, szigorúan házi majonézzel. Általában annyit készítünk, amennyi el is fogy, de másnapra soha nem marad. Ezt csak Medvedr megnyugtatására írtam, mielőtt szívrohamot kap a nyers tojás láttán :-)
Legjobb rozskenyérrel és zsázsával, de hagyma vagy retekcsírával a tetején se akármilyen.

Hozzávalók a majonézhez:
1 tojás sárgája
0,5 dl extraszűz olívaolaj
0,5 dl napraforgóolaj
1 kk fehérbor ecet
1 kk dijoni mustár
1 kk porcukor
só, bors

A tojás sárgájához keverem a mustárt és az ecetet, majd habverővel folyamatos keverés közben beledolgozom a kétféle olajat cseppenként. Tulajdonképpen egy tojás sárgája simán felvenne több olajat is, de ennyi majonézre van szükségem, többre nincs. Ha mégis többet készítetek, akkor az első deci után már lehet bátrabban tölteni az olajat, akkor már nem csapódik ki.
Miután az olaj benne van fűszerezem.

Hozzávalók a tojáskrémhez a majonézen kívül:
6 keményre főzött tojás
2 kk konzerv zöldbors
1 salotta hagyma
10 nagy zsályalevél
15 levélke rozmaring
1 ek magos dijoni mustár
szerecsendió
1 kk madras curry
1 kk frissen, durvára őrölt citrombors

A zsályát és a rozmaringot és a konzervborsot nagyon apróra vágom. Könnyebb a borsot összevágni, ha előtte mozsárban picit meglapogatom. A hagymát felkockázom, a tojást villával összetöröm. Mindent elkeverek a majonézzel, fűszerezem, és újrakóstolom.
Ha nincs otthon jóféle rozskenyér, akkor pirított fehérkenyérrel is finom, és a dióskenyér is illik hozzá.

Tavaszváró

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 02 Mar 2010 10:12:00 +0000

Újhagyma

Madárcsicsergés

Hónapos retek

Hosszú séták

Medvehagyma

Pitypang

Eper

Bodzavirág

Csalán

Új fokhagyma

Virágzó fák

Langyos szellő

Szandál

Ott felejtett pulcsi

Reggeli világosság

Gyorsan leírom, mielőtt visszajön pár napra a hideg, el ne felejtsem, hogy már visszavonhatatlanul itt a tavasz, a tavaszi ételek. Már alig van pár szem céklám a veremben, krumpli még akad, de arra már vigyázok, legyen miből sárgabarackos gombócot főzni.

Ötödikén lecserélem a februári fejlécemet egy tavasziasabbra, világosra, vidámra.

Jöhet a tavaszi nagytakarítás, ablakpucolás, morzsaszedés, sátorban evés, pokrócra fekvés, Bodrogba láblógatás.

Gnocchi sütve

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 01 Mar 2010 07:21:00 +0000

Oké, legyen nudli, nem teszek úgy, mintha nagy olaszos lennék.
Különösen nem úgy, hogy a recept Skóciából származik, és Lila Füge tanulta Martin Wishart, michelin csillagos séftől, én pedig kicsit átdolgoztam azután, hogy megkóstolhattam az eredeti recept szerint készültet csütörtök este egy jó kis gasztroblogger túltengéses vacsora keretében. Különlegessége a kecskesajton kívül az, hogy nem főzni kell, hanem kevés olajon megsütni.
A vacsorán bárányragut tálaltunk mellé, ami magában is annyira ízletes fogás volt, hogy szerintem a gnocchi egyszerűen nem tudott érvényesülni mellette. Remélem, a bárányreceptet majd felteszi Lila Füge, mert érdemes elkészíteni, különösen most, hogy "tombol" a bárányszezon!
Az eredeti recept szerint kemény kecskesajtot kellett volna használnom, de nálunk a kisboltban semmilyen kecskesajt nem kapható, a Tesco parkolójából pedig gyorsan kifordultunk, amikor megláttuk hogy hány ember gondolja úgy, hogy neki péntek délután kell a nagybevásárlást intéznie.
Van otthon egy "titkos" kecskesajt fegyverem, le se merem írni, hogy két és fél éve vásároltam. Csak mi esszük a családdal, igaz múltkor tettem a risotto-ba, de előbb megmutattam a vendégeimnek, elmondtam, hogy lassan három éve a hűtőben lakik, szorosan zárom nehogy elmásszon, és alkalmanként csak 1-1 kiskanálnyit teszek belőle az ételbe. Ez valami olyan tömény kecskesajt krém, amit még az Ínyesnél vettem az Őrségben, és azóta már csak maximum egy evőkanálnyi mennyiség maradt a doboz alján. Nem penészedett meg, nem avasodott, csupán kicsit erőteljesebb lett az íze és a szaga is. Nos, mindkettő olyan, minta egy egész kecskefarmot tartanék egy gyufás skatulyában, szó szerint brutális!
Ebből használtam egy kiskanálnyit, amivel harminc deka tehéntúrót túrbóztam fel. Olyan íze lett, mintha valamilyen nagyon jóféle kecskesajtot használtam volna.
Persze lehet a túrót magában is használni, vagy fele juhtúró, fele tehéntúró arányban. Szerintem a csak juhtúró nem biztos, hogy működik, mert nagyon-nagyon zsíros, valamivel mindenképp pótolni kell egy részét.
Hozzávalók:
70 dkg lisztes burgonya
32 dkg tehéntúró
1 kk kecskesajt esszencia :-)
2 tojás sárgája
13 dkg simaliszt
só

A krumplit héjában megsütöm sóágyon. Még melegen megpucolom, és a belsejéből kimérek 47 dkg-t. Az eredeti recept szerint egy kiló krumplit kén megsütni, de szerintem enyhe túlzás abból kimérni 47 dekát, a többit pedig nem felhasználni, mert egyszerűen nincs annyi veszteség, akármilyen vastagon is ragad a héjára a krumpli.
Még melegen áttörtem, hozzákevertem a túrót, sajtot, tojások sárgáját, lisztet és sót. Összegyúrtam, majd hengert formáztam belőle, felszeleteltem, és Dávid fiam segítségével villával megformáztuk.
Nagyon kevés olívaolajon szép pirosra sütöttük.
Friss rozmaringgal hintettem meg, és kevés tejszínt locsoltam rá, borsoztam.

Csokoládéhab

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 26 Feb 2010 09:10:00 +0000

Végre át tudtak jönni vacsorára Dorkáék, annyira régen vártuk már őket, és Dávid fiam minden nap felszólított, hogy hívjam fel őket, hogy el nem felejtsenek jönni.
Labneh-kel töltött csirkét készítettem, de nem nyerte el a tetszésemet, sokkal többet vártam tőle, pedig igazi jó joghurtból készült a labneh, és friss zsályával fűszereztem. Igaz, nem sikerült házi csirkét használnom, és egy egybesült csirkénél nincsenek nagy csodák, vagy tökéletes a húsa, vagy nem. Ez nem volt az.
A csokoládéhab rumos meggyel viszont nagyon finom lett, legalább volt minek örülni.
Tömény desszert, édesanyám rumos meggyével. Málnával is működött volna.
Hozzávalók:
20 dkg 70% kakaótartalmú étcsokoládé
3 ek vaj
3 ek cukor
5 tojás fehérje
2 dl tejszín
1 csipet fahéj
1 csipet őrölt szerecsendió

rumos meggy

A csokoládét a vajjal gőz felett felolvasztottam, és csomómentesre kevertem. Külön-külön kemény habot vertem a tojásfehérjéből és a tejszínből is a cukorral. A teljesen lehűlt csokoládét a tojáshabba kevertem a tejszínnel és a fűszerekkel együtt, majd a meggyre kanalaztam. Akkor lesz jó az állaga, ha áll négy órát a hűtőben.

Hivatalos bagett (Baguette)

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Wed, 24 Feb 2010 07:48:00 +0000

Bevallom, a baguett-jeimmel eddig is meg voltam elégedve. Egyszerűen mióta Julia Child megmutatta, hogy hogyan is kell a tésztával szétverni az asztalt, elüldözni a szomszédokat, de legalábbis arra késztetni őket, hogy felcsöngessenek, és megkérdezzék, hogy vajon megint lakásfelújítás van-e nálunk, azóta elégedett vagyok a kenyeremmel.
Egy pici problémám volt csupán, hogy az alja kicsit lapos lett. Nem elterült a kenyér, de ott, ahol a sütőlemezzel érintkezett, ott bizony lapos lett.
Régóta vágytam már egy igazi baguette sütőformára, de eddig vagy nem lehetett kapni, vagy egy vagyonba került. De most vettem egyet, méghozzá olcsón, és el vagyok ájulva a különbségtől! Az ára 4400 forint volt.
A férjem szerint a kenyér alján lévő pici pöttyöktől a baguette teljesen hivatalos külsőt kapott, így már senkivel nem tudom majd elhitetni, hogy házilag készült :-)
Nem csak szabályos kör alakú lett a kenyér, de még az eddiginél is ropogósabbra sült a héja!
Gondolom nem véletlen, hogy iparilag is ilyen lyukacsos formákat használnak, így sokkal nagyobb felületén éri a kenyeret a forró levegő.
Kicsit változtattam a recepten is, és a sütés módján is. 300 fokra melegítettem elő a sütőt, és amikor betettem a kenyeret, azonnal visszavettem 240 fokra. Nekem 15 perc alatt sült meg így a kenyerem, de erre érdemes odafigyelni, mert akkora különbségek vannak még az elektromos sütők között is, hogy másnál 15 perc alatt szinte megég, van akinél meg még bőven lehet sütni további 10 percig.

Hozzávalók 3 db baguetthez:
30 dkg rétesliszt
20 dkg simaliszt
5 gramm élesztő
34 dkg hideg víz (igen, én is tudom, hogy az 3,4 dl, de így könnyebb mérni)
2 kk só

A só kivételével mindent a dagasztógépbe tettem, és a leglassabb fokozaton dagasztottam 15 percig. Ekkor kevertem hozzá a sót, és további öt percig dolgoztattam a gépet. Fóliával letakartam a tálat, és hűvös helyen 2,5 óra alatt hagytam, hogy kétszeresére keljen a tészta.
Lisztezett deszkára borítottam, és háromfelé osztottam. Most csak ötvenszer csaptam oda a gyúródeszkához, majd megformáztam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tésztát, mint egy vizes rongyot megfogom az egyik végén, és határozottam rácsapok vele a deszkára. Félbe hajtom, újra rácsapok, félbehatom, újra, stb. Miközben lendítem, a tészta mindig megnyúlik kicsit.
Kicsit megszórtam liszttel a sütőformát, beletettem a meglehetősen vékonyra formázott kenyereket, letakartam konyharuhával, és 19 fokon (napközben, ha nem vagyunk otthon, ennyire van állítva a termosztát) hagytam jól megkelni egy óra alatt. Bevagdostam a tetejét, és a 300 fokra melegített, gőzös sütőbe toltam. Gőz: fél deci vizet gyorsan beöntök a sütő aljába, majd rögtön bezárom az ajtót, hogy a pillanat alatt gőzzé váló víz ne tudjon elpárologni. Mérsékeltem a tüzet 240 foka, és szép pirosra sütöttem a kenyereket.
Egyáltalán nem ragad a formába a kenyér, ettől tartottam egy kicsit. Most nagyon boldog vagyok! :-)
Akit érint: purimra nagyon jó kis kuglófformát lehet kapni a Kooktában (Budapest, Pozsonyi út 16), nekem régi vágyam volt egy ilyen, még írtam is róla a blogban, erre tessék... Naná, hogy most nem ruháztam be rá, de ami késik, nem múlik!

Spanyol "pörkölt"

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 23 Feb 2010 07:40:00 +0000

Azért olyan kevés, és azért a kép hátuljában bújtattam csak el, mert ennyi maradt belőle. Vendégek voltak, és szinte az utolsó falatig eltüntettük, annyira jól sikerült.
Egy jó sűrű, sok szaftos pörköltszerűséget készítettem, amit a sok mandula mellett a kenyérbél és a fehérbort tett igazán különlegessé.
Eredetileg sertés lapockából kellett volna készíteni, de csak borjú lábszár volt itthon. Nagyon finom lett vele, de el tudom képzelni, hogy egy kis plusz zsír nem ártott volna neki.
Gázon kezdtem a főzést, aztán 150 fokos sütőbe toltam, és ott sütöttem másfél óráig. Szokás szerint elmentünk addig otthonról, gyönyörű napsütés volt, a sütő leállt magától. Mikor hazaértünk már csak be kellett fejezni a vacsorát, megteríteni, és várni a vendégeket.
Hozzávalók:
1 kg borjúlábszár
1 fej hagyma
1 fej fokhagyma
10 dkg mandula
0,5 szelet fehérkenyér
4 dl száraz fehérbor
3 babérlevél
1 kk édes pirospaprika
1 kk enyhén csípős pirospaprika
só, bors
1 dl olívaolaj
1,5 dl paradicsomlé (3 nagy szem paradicsom hiányában)
A kenyérbelet apró darabokra tépkedtem, és barna héjától megfosztott mandulával együtt kicsit megpirítottam egy kevés olívaolajon. Kiszedtem az edényből, és félreraktam.
Az edény aljára öntöttem a maradék olívaolajat, majd rászórtam a felkockázott húst. Babérlevéllel, paprikával, sóval, borssal fűszereztem. A fokhagyma fejet vízszintesen félbevágtam, és egy muszlin kendőbe kötöttem, majd beletettem a raguba. A hagymát is félbevágtam, azt is a húshoz tettem, felöntöttem a borral és a paradicsomlével, felforraltam, lefedtem és betoltam a sütőbe 150 fokra 1,5 órára.
Kivettem a hagymát, a becsomagolt fokhagymafejből kinyomkodtam a gerezdeket, kanállal leszedtem a legtöbb levet a raguról, hozzáadtam a mandulát és a kenyeret, majd botmixerrel pépesítettem, végül visszaöntöttem a húshoz az egészet és újra felforraltam.
Ismételni fogjuk!

Konyhatörténeti múzeum

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 22 Feb 2010 07:34:00 +0000

A világon először Magyarországon nyílt konyhatörténeti múzeum, méghozzá nem is akármilyen!
A Kárpát-medence gasztronómiáját és magát a konyhát, mint helységet bemutató állandó kiállítás Budapest mellett, Diósdon található. Hasonlóan a skanzenhez, itt koronként találunk utólag rekonstruált konyhákat: az őskorból egy egyszerű tűzrakó helyet kezdetleges edényekkel, a kiállítás végén pedig egy mai csúcs-modern konyhát egyik lakberendezési multi és egy konyhagépeket gyártó cég támogatásával.
A kiállítás összesen 16 helységből áll, és négy épületben kapott helyet. Igazi családi program: a gyerekek megtanulhatnak tüzet rakni, természetesen az „őskonyhában”, de korhű ételeket is főzhetnek tógában, ha a római kori konyhában van éppen játszóház azon a hétvégén.
Nagyon érdekes volt a reneszánsz konyha, ami két részből áll, külön szemügyre vehetünk egy királyi konyhát, és egy földműves család kezdetleges, szegényes konyháját.
Külön meg kell említenem a hozzáértő személyzetet, akik korhű ruhákban kalauzolják a vendégeket: mindenki kiváló ismerője a saját területének, készségesen elmesélik, hogy abban a korban milyen élelmiszereket ettek őseink, azokat hogyan készítették el, és mi az, ami akkor még nem volt ismert se technológiailag, se alapanyag ismeretileg. Mindezt idegen nyelven is!
Kedvencem a harmincas évek konyhája, ott is a módosabb emberek konyhájának a változata. Napokig el tudnám simogatni a régi fa asztalokat, komódokat, de jó érzés nézegetni a gyönyörű porcelánokat, ezüst nemüket is.
Az épületek között konyakertekben biokertész tanfolyamokat tartanak, és az év nagy részében a kiskertben termelt növényeket dolgozzák fel. Állatokat egyelőre nem tartanak, pedig a helyszín alkalmas lenne rá, ez még csak a jövő zenéje.
Az utolsó ház alatt komoly borospince található, most is borkóstolóba botlottunk a XXI. századi konyhában, ahol hétvégénként főzőtanfolyamot is tartanak. A múzeumbolt még nem nyitott meg, de korhű és a legjobb minőségű modern konyaeszközöket, edényeket, és evőeszközöket árulnak majd benne, hasonlóan a „Kamra” elnevezésű biobolthoz, ahol a helyben termelt gyógynövények teáit és fűszerkeverékeket lehet majd vásárolni.
Nyáron minden hétvégén lesz kemencés ételeket bemutató előadás, ősszel nagy, közös befőzés. Évszakonként más és más Magyarországon élő nemzetiség konyhájával ismerkedhetünk, márciusban a ruszin konyhával kezdik. Én pl. semmit nem tudok a ruszin gasztronómiáról!
Nyáron a törökök megszállják a konyhamúzeumot, de szerencsére ezalkalommal csak egy hónapig maradnak. Az első két héten a valódi török megszállás gasztronómiájával ismerkedhetünk majd a történelmi főzőtanfolyamon, a második két hétben pedig a modern török gasztronómiája lesz a tananyag, egy nagyon híres török séf kalauzolásában.
A Múzeum többek között a TB támogatásával jött létre, akik végre belátták, hogy a sok keringési megbetegedés, depresszió, és rákos betegség mind-mind összefüggésbe hozható az egészségtelen táplálkozással.
Fenti soraimból sajnos egy betű sem igaz, csak hétvégén a szokásos múzeumi sétánk alatt ábrándoztam egy hasonlóról. Az ötlet ingyen van, szabadon megvalósítható! (A képen a Fehér Ház konyhája látható, fotó innen.)

Fokhagyma krémleves

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 19 Feb 2010 10:32:00 +0000

Füstölt fokhagymából készítettem, de rájöttem a megoldásra a füstíz elérése érdekében azokra a napokra, amikor füstölt fokhagyma hiány lesz Budapesten: a grill felé akasztom, aztán alufóliát teszek alá, hogy nem kapjon lángra a fokhagyma héja, és egyszerűen faszén felett fogom megsütni. Erre csak őszig lesz szükségem, mert ősszel egészen biztosan füstölök magamnak fokhagymát is!
Addig is az előre megfüstölt változatot használtam.
Hozzávalók:
4 fej fokhagyma vízszintesen félbevágva
1 csomó újhagyma
1 l zöldség alaplé
4 ek olíaolaj
1 csokor petrezselyem
2 dl tejszín
2 szem szegfűszeg
A félbevágott fokhagymákat egy kis tűzálló tálba tettem, meglocsoltam olívaolajjal, és fólia alatt puhára sütöttem. Kinyomkodtam a krémesre sült gerezdeket egy lábosba. Locsoltam még rá olajat, rászórtam a felkarikázott újhagymát, sóztam, és egy teatojásban beletettem a szegfűszeget is, majd borsoztam és pár percig pároltam. Felöntöttem a zöldség alaplével, felfőztem, végül botmixerrel pépesítettem. A tejszínt csak a végén öntöttem hozzá.
Egy-egy szelet rozskenyérre szedtem tálalásnál, és megszórtam petrezselyemmel. A kenyér szépen besűrítette a tányérban.

Pasi bevásárlókosárral

noreply@blogger.com (Gábor) — Wed, 17 Feb 2010 13:11:00 +0000

Kép innen

Örök vita forrása a nők és a férfiak szerepe a társadalomban és a családban. Ez az a téma, amiről mindenkinek határozott véleménye van és ezek a vélemények általában mind különbözőek. Fel lehet azért osztani az embereket nagyobb táborokra, van aki a skandináv modellben hisz, és van aki a hagyományos női és férfi szerepköröket tartja fontosnak, de az árnyalatok száma végtelen.
Furcsa megfigyelést tettem magamon is, sokáig azt hittem, hogy én egyértelműen a „felcserélhető” és azonos szerepkörök embere vagyok. Aztán észrevettem, hogy sokkal konzervatívabb vagyok, mint gondoltam.
Például egyszer, nemsokkal a megismerkedésünk után, a feleségem elküldött a hipermrketbe vásárolni… egyes egyedül. A hideg veríték kirázott. Ott álltam az öblítők előtt és egyre tanácstalanabbul nézegettem a feliratokat és szagolgattam végig mintegy 50 féle flakon tartalmát. A végén nem bírtam tovább és sikítva hívtam az asszonyt telefonon: „Te figyelj, itt állok fél órája az öblítők előtt, és a gutaütés kerülget! Segítség!” Akkor azért rájöttem, hogy a neveltetésem igencsak konzervatívra sikeredett. Nem tudok magamtól bevásárolni, mert senki nem tanított meg rá! Sört tudtam venni a bulira, de soha nem gondoltam volna, hogy az öblítő az nem Az öblítő, hanem egy választási lehetőség.
Talán ez abból adódik, hogy anyáink és apáink még kevésbé hittek a szerepek felcserélhetőségében és ennek megfelelően neveltek minket is. Szóval a tipikus férfi képtelen bevásárolni, nem mosogat, nem főz, nem takarít, nem nevel gyereket, csak a munkájával foglalkozik. A tipikus nő pedig nem vezet autót, nem keres jobban a férjénél, nem csavarja be villanykörtét, viszont boldog elégedettséggel mos, főz, takarít. Egyébként apósom imád bevásárolni, hajnalban a piacra járni, hétvégén főzőcskézni, vagy legalábbis gasztronómiai tanácsaival bosszantani anyósomat. Nálunk anyám tökéletesen rabszolgát csinált önmagából: nem csak apámat szolgálta ki teljesen, de két felnőtt fiát is.
Ettől a felismeréstől hajtva elhatároztam, hogy változtatok az életemen és közelebb kerülök a fejemben létező ideális énemhez. Most már mosok, főzök, takarítok, mint a kisangyal, sőt még néha gyereknevelésre is vetemedem.
Érdekes egyébként, hogy Magyarországon mennyire felemásan viszonyulnak az egyenjogúsághoz. Skandináviában egy férfi simán rácsapja a nő orrára az ajtót és eszébe sem jut bárhol előre engedni. Magyarországon pedig rengeteg női sofőrrel találkozom, akinek eszébe sem jut megköszönni, ha valaki átadja nekik az elsőbbséget, olyan természetesnek veszik a dolgot.
Szerintem ma már minden szülőnek tanítania kellene a gyerekének a másik nem szerepeit is. A fiúk is nyugodtan főzhetnek, meg lehet nekik tanítani a vásárlást is, stb. Persze az őskövület konzervatív énem ilyenkor mindig háborog, iszonyattal gondolok a lányosan viselkedő, vasalt hajú fiúkra, akik festik magukat és reménykedem, hogy az én fiam soha nem lesz ilyen. Szóval csak maradjunk az arany középútnál. :-) Legyen egy olyan macsó, aki elegánsan tud porszívózni!
Ha már tökéletességre fejlesztettük magunkat a női szerepek felvállalásában, akkor megpróbálhatjuk a nővel közösen végezni ezeket a tevékenységeket. Takarítsunk, mosogassunk, főzzünk együtt! És próbáljunk meg elmenni együtt bevásárolni! Na az lesz az igazi rémálom! Az elmélet eddig gyönyörűen működött, de mi van akkor, ha az eltérés a férfi és a női agy különbségéből adódik? A férfi listát készít a bevásárolandó árukról. Céltudatosan töri át magát a „bevásárlóközpontturistákon”, hogy megszerezze a prédát és egy másodpercet sem veszteget sehol. A nő ezzel szemben mindent megnéz, a kezébe veszi, visszateszi, majd megint a kezébe veszi, de végül mégis visszateszi, aztán elindul, majd visszafordul és beleteszi a kosárba. Az ötödik „feleslegesen” megtett kör után szerencsétlen férfinek a maradék haja is kihullik. (Most már mindenki tudhatja, miért vagyok kopasz. :-))
Arról ne is beszéljünk, hogy nővel menni vásárolni mekkora többletköltséggel jár. Férfi szemmel megnézve a kosár tartalmát minimum 50% semmire se jó hülyeséget fedezhetünk fel. Legalábbis elég nehezen hiszem el, hogy egészen biztosan szükségünk van otthon kilenc féle sóra, amikor mindegyik sós, vagy háromféle vaníliarúdra. A legrosszabb nem is a hipermarket, mert azt szerencsére a feleségem is utálja, de a spéci gasztró boltok, azok pénztárca gyilkosak. Nem akartunk rizst venni, mégis öt félét vettünk. Gránátalmaszirupot se akartunk, valahogy mégis hármat fizetek, és akkor még nem is beszéltem a háromféle zsályáról, amit tényleg csak a mérete különböztet meg egymástól. Szóval kedves férfitársaim, ne hagyjuk magunkat és tanítsuk meg párunkat a bevásárlólista használatára.
Most hogy ezt mind végigolvastam még egyszer, lehet hogy mégis inkább konzervatív akarok lenni, és mindenki maradjon csak a saját szerepkörénél… Vagy mégsem?

Tavaszváró csirkecomb

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 16 Feb 2010 10:57:00 +0000

Bárcsak tavasz lenne már! Remény minden esetre van, elkezdtek csicseregni hajnalban a madarak, akkora boldogság ezt hallani!
Ha pedig itthon vagyok, legszívesebben olyan hangosan hallgatnám a zenét, hogy kiessenek az ablakok. De csak a fülhallgatót dugom a fülembe, és ordítás helyett halkan dudorászok, jobb ez így mindenkinek, különösen a szomszédaim lehetnek hálásak, hogy "nem adom önmagam" :-)
Főztem is valami olyat, amitől egy kicsit tavaszibb hangulatunk lett. Még nem az igazi, de már alakul! Majd ha elkezd virágozni a bodza, az lesz az igazi, addig is beérem az újhagymával. Ez még üvegházi sajnos.
Kaptunk négy fiatal gyöngytyúk combot. Ezt hogy mondják? Mert nem gyöngycsirke, az biztos.
Mennyivel jobb íze van a gyöngytyúknak, mint a sima csirkének! Olyan, mint amit annakidején nagyanyám vágott. Tyúkízű, finom, főleg a levese.
Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
2 csomó újhagyma
1 citrom
3 ek kapribogyó
10 dkg fekete olajbogyó
2 kk szárított kapor (friss hiányában)
olívaolaj
20 dkg mascarpone
só, bors
A combokat sóztam, borsoztam, majd az olajon szép pirosra sütöttem minden oldalukat. Egy tűzálló tál aljába tettem az újhagyma felét, erre raktam a combokat, majd a citromlé felét rányomtam. A citrom másik felét rákarikáztam. Rászórtam az olajbogyót, kaprit és a fűszereket, végül az újhagyma másik felével befedtem, és csöpögettem rá még egy kis olívaoljat. Megsóztam majd fóliával letakarva betoltam a sütőbe fél órára. Kivettem, rákanalaztam a mascarponét, megkevertem és visszatoltam újabb negyed órára.
Illatos jázminrizzsel ettük.

Füstölt fokhagyma

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 15 Feb 2010 09:39:00 +0000

Lila Füge pénteken délelőtt elszaladt bevásárolni, és egy füzér füstölt fokhagymával tért haza. Ezt szagold meg! felkiálltással nyomta az orrom alá, és én elájultam a gyönyörűségtől.
A Match-ben francia napok vannak, ott lőtte egy ezresért. Elhasználtunk belőle pár gerezdet a vacsorához, aztán éjjel fél kettőkor egyszer csak Dóra felajánlotta, hogy nekem adja, majd ő vesz magának egy másikat.
A füstölt fokhagyma egy nagyon egyszerű ötlet, két dolog szükséges hozzá mindössze, jó minőségű fokhagyma (sajnos még mindig nem sikerült szereznem ilyet, de lassan kezdek beletörődni) és tölgyfára, amit el lehet füstölni.
Feltételezzük, hogy van fokhagymánk, tölgyfát pedig egészen biztosan lehet szerezni a Zemplénben.
Végül is pont annyira érthetetlen, hogy miért nem készítenek Magyarországon füstölt fokhagymát, mint amennyire felfoghatatlan az, hogy miért nem készül füstölt paprika?
Isteni levest készítettem a fokhagymából, recept holnap.

Tatár. A tökéletes. Hogy is?

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 15 Feb 2010 07:57:00 +0000

Nagyon szeretem a tatárbifszteket, de évente kétszer szokott készülni, úgy is belefutok máshol is egy párszor. Soha nem bánom, imádom.
Csakhogy Zsófi könyvében van egy annyira gusztusos tatárfotó, hogy mióta tavaly évvégén megérkezett Chilitől a könyv, hetente volt nálunk itthon tatár, egyszerűen annyira kívánatos! A hentesek is biztosan tapsoltak a gyönyörűségtől, amikor meglátták.
Igenám, de Jamie Oliver is tatárral bombázza a gasztronómiai fantáziámat, ő egy kicsit bátor megoldást kínál: bárányból készíti a tatárt.
Most kevertem a hármunk receptjét (Zsófi, Jamie, és jómagam) és úgy érzem elkészítettem a tökéletes tatárt! Csak szerényen...
A bárány csak enyhén kivehető, de szinte mindenki sejtette, hogy benne van, erre következtettek a mentából. Jól tippeltek!
Hozzávalók:
30 dkg bélszín
20 dkg bárány gerincfilé
8 ek olívaolaj
1 kis csokor petrezselyem
1 kis csokor menta
1 kis csokor snidling
5 ek kapribogyó
5 db ecetes uborka
1 ek konzerv zöldbors
1 narancs leve
1 ek Tabasco
tengeri só
A legnehezebb az egészben a hús apróra vágása késsel. Csak frissen élezett késsel tudom megoldani, úgyhogy a köszörűsnél kezdem a napot.
A húst egészen apróra vágom, ugyanezt teszem az ecetes uborkával is. A zöldborsot csak kicsit összetöröm a kés lapjával. A mentát, snidlinget és petrezselymet felaprítom.
Összekeverem a hozzávalókat, és azonnal fogyasztjuk. Nem tesz neki jót az állás, már a fotón is látszik, amit fél órával az összekeverés után készítettem, hogy a hús kezd egy kicsit színehagyottá válni, magába szívja a savakat, és az már sajnos nem olyan. Ha véletlenül sok maradna, akkor azt inkább meg szoktam sütni húsgolyónak.

Hazatérés Erdőbényére 1947-ben

ferenc@bliszko.hu (Bliszkó Feri) — Thu, 11 Feb 2010 11:04:00 +0000

Édesapámékat az amerikai katonák még Németországban rendesen felöltöztették a saját gyakorlóruhájukba, és Budapestig kísérték őket, hogy bajuk ne essen útközben. A vonatablakból kedvtelve mutogatták a szedett-vetett oroszokat, azzal a felkiáltással, hogy ezek az új gazdáitok.
Édesapámék elég kedélyes viszonyban voltak a katonákkal az amerikai hadifogságban, próbáltak beszélgeti, fényképeket mutogatni a családjukról egymásnak. Apám meg is állapította az amerikai nőkről, hogy csúnya sovány mindegyik, nem olyan szép gömbölyűek, mint a magyar asszonyok.
Időnként mód nyílt rá, hogy munkát végezzenek a városban, persze szigorúan önkéntes alapon, de hihető, hogy mindenki egy emberként jelentkezett egy kis unaloműző munkára a városba.
Nyitott teherautókkal vitték őket, és egy ízben a teherautó áttörte a folyón átvezető híd korlátját, és a vízbe zuhanva sokan halálukat lelték. A sofőr fekete volt, ebből édesapám azt a tanulságot vonta le, hogy "a négerek úgy vezetnek, mint az ördögök".
Egyszer csak ez a békesség is véget ért, jött a boldog hazatérés, feleség, család, barátok, három gyerek, béke. Itt jön aztán édesanyám, aki tulajdonképpen a háború igazi hőse. Vasakaratú nő, igazi anyatigris, aki nem is viselkedhetett másként. Férfi nélkül egy kemény világban három gyerekkel nem volt könnyű az élet.
A front átvonulásával szinte minden elveszett, mindent újra kellett kezdeni. Mire édesapám hazatért a fogságból, sikerült szinte egy teljesen új egzisztenciát felépítenie.
A három gyerek mellett két ló, szekér és harminc hektó bor a pincében. Ez egy igazi gazdasági csoda! Mai ésszel nehezen felfogható, hogyan is sikerülhetett ez! A válasz a kérdésre a vasakarat, a rengeteg munka a szőlőben és a mezőn. Semmi Gyed, Gyes vagy szociális segély!
Senkinek, se a falvakban, se a városokban, mégse menekültek az emberek az alkoholizmusba, inkább dolgoztak, értelmet adtak az életüknek, hiszen fel kellett állni, tovább kellett lépni!
Abban az időben a falusi emberek, így édesanyám is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy hogyan lehet a "semmiből" is megélni. Tudták hogy kell gabonát, krumplit, zöldséget termelni, tartottak tehenet, disznót, baromfit, egyszóval mindent, ami az élethez kellett. És ami az erdőn mezőn termett, azt se hagyták csak úgy tönkre menni: megaszalták a vadalmát, vadkörtét, a szilvát, begyűjtötték a sok gombát és megszárították. Télen a kamillától illatozott a kamra egyik sarka, és mindig volt a fazékban egy kis csipkebogyó tea is. Gyümölcsöket szedtek, lekvárt főztek belőle, a zöldségeket megsavanyították, télen káposztát tapostak. Az erdőben nem maradt ott az eper, szeder, vagy a málna. Mindent megtettek, hogy talpon, de legalábbis életben maradjanak.

Hogy ezt mára hogy felejthették el azok, akiknek ez a tudás hasznot jelenthetne, fel nem foghatom!

De hát vissza édesapámhoz, aki hazaért a hadifogságból. Feleségének hála, újrakezdhette, amit igazán szeretett csinálni. Járt az erdőre fáért, a szőlőbe termésért, de az igazi az ún. falukrajárás volt. Amit Erdőbénye adhatott, azt felpakolta a szekérre, és irány vele az Alföld.
Több évi háború és fogság után igazi nagy kaland. Szomszédok, barátok, rokonok kishordóban bort, kiskosárban gyümölcsöt és diót vittek, mindent, amit az alföldiek megkívánhattak, felpakoltak és megpróbálták eladni, vagy elcserélni. Inkább cseréltek, lisztre, kukoricára, ki tudja már mi mindenre, de ennek nagyobb értéke volt, mint a pénznek.
Minden bizonnyal jól csinálhatták, mert évekig működött ez a ma már barterüzletnek nevezett műfaj. Egy idő után aztán egyre több nehézség adódott. A kommunista rendszer bevezette a beszolgáltatást, ezzel szinte megszüntette a cserekereskedelmet. Sokszor elkobozták az árut, a falvak szélén ellenőrizték a forgalmat.

Kakaós csiga

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 11 Feb 2010 07:59:00 +0000

A kakaós csiga blog tulajdonosa írt egy levelet, és arra kért, hogy mondjam el, hol vásárlom a kedvenc kakaós csigámat Tokajban.
Bevallom, gyerekkorom óta nem nagyon ettem kakaós csigát, pedig szeretem, de egyre több helyen futottam bele vacak csigákba, és leszoktam róla. Tokajban nem ettem még jó csigát, de rosszat se, sőt bevallom, félnék is megkóstolni egy olyan városban, ahol a gyrost zománcos kislábosban kevergeti egy bácsi, majd kiflibe (!) teszi, rak rá paradicsomot és paprikát, majd gyorsan kikever egy ezersziget öntetet porból és joghurtból a tetejére, miközben a Mónika show szól a tévében. Mindezt a főutcában.
Ezen én annyira meglepődtem, hogy kifizettem amit kaptam :-)
Aztán egyik reggel álltam sorban az erdőbényei kisboltban, és azért imádkoztam, hogy legyen olyan kenyér, ami nincs előre felszeletelve és benylonozva, amikor a polcon furcsa dologra lettem figyelmes: GYROS KIFLI. Előre csomagolva a pékáruk között...
Na de visszatérve a kakaós csigákra. Gyerekkoromban még lehetett jóféle csigákat kapni, de azért a nyolcvanas években már oda kellett figyelni rendesen. Az Irányi utcában nyílt egy ún. Házi kenyeres, ahol egész korrekt kenyereket árultak, de a kakaós csigájuk vacak volt. Akkor kezdtem leszokni róla.
Kaptam a barátnőmtől egy receptet a csigára. Megsütöttem, és nem lettem tökéletesen elégedett. Rájöttem, hogy én inkább az enyhén leveles tésztából készült fajtát kedvelem. Minden esetre nagyon jó móka a gyerekkel kakaós csigát sütni. Arról nem beszélve, hogy most tele a mélyhűtő csigával, egy hónapra meg van oldva az uzsonna, az biztos. Csokisszájú gyerekek hajrá!
Hozzávalók:
50 dkg liszt

5 dkg puha vaj

2 kk szárított élesztő

3 dl tej

1 tojássárgája

4 kk cukor

1 csipet só

porcukor
kakaópor

1,5 dl tej
5 dkg vaj

A hozzávalókból tésztát gyúrok, letakarom, és duplájára kelesztem. Lisztezett deszkára borítom, és hosszúkás téglalapot nyújtok belőle. Megszórom porcukor és kakaópor keverékével. Mi nem sajnáltuk belőle! Feltekerem, és 3 cm vastag karikákat vágok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem csigákat, szorosan egymás mellé.
180 fokra előmelegített sütőben sütöm 15 percig, ekkor kihúzom a sütőből és gyorsan meglocsolom 1,5 dl tej és öt deka vaj keverékével. Tovább sütöm még 15 percig.

Tiszta Balkán!

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Wed, 10 Feb 2010 08:02:00 +0000

Kedves Eszter!
Lányaink tojtak nyolc tojást. Soha nem voltunk még boldogabbak élelmiszertől, és mivel a tyúkokat az általad írt blogban olvasottak hatására vásároltunk, muszáj megosztanom veled ezt a csodát. Nagy örömet okoznál, ha elfogadnál négy tojást :)
Anna

Ezt a levelet kaptam, aztán másnap újságpapírba csomagolva megérkezett a négy tojás.
Mit lehet tenni négy ilyen értékes tojással?
Süssek belőle rántottát? Persze jó is az, de akkor egy pillanat alatt eltüntetjük a tojásokat meg se tudjuk őket igazán ünnepelni.
Főzzek belőle madártejet? Fél fogunkra se lenne elég.
Piskóta? Nem, nem kívánom.
Zsidótojás? Pénteken volt, pénteken lesz. A kedd nem a zsidótojás napja.
Majonéz? Ez jó ötlet, de négy tojásból egy liter majonéz lesz, és megmarad a fehérje.
Tészta! Tésztát gyúrok belőle! Azzal több időt kell foglalkozni, mint a rántottával, így kellőképp megtisztelhetem a hölgyek munkáját.
Hozzávalók:
4 tojás
40 dkg liszt
Kemény tésztát gyúrok, fóliába csomagolom, és egy órát pihentetem. Tésztakészítő géppel kinyújtom, majd vastag metéltté vágom. Sós vízben kifőzöm.
Mitől Balkán? A mártástól. Eszembe jutott egy régi hálózsákos nyár, akkor ettünk valami hasonló tésztát. Farkaséhesek voltunk, de csak annyi pénzünk volt, hogy a sajtra morzsolt juhsajtból nem kértünk a tésztánk tetejére, mert akkor nem tudtuk volna kifizetni. Két hétig minden nap ezt ebédeltük, és nem untuk meg. Most sajt is került a tetejére.
Hozzávalók:
4 ek olívaolaj
6 gerezd fokhagyma
2 nagy marinált paprika (nyáron ecetes-olajon lében eltett, előtte faszénen meggrillezett, majd héjától megfosztott paprika)
1 doboz paradicsomkonzerv (felaprított)
1 kk majoránna
só, bors
sajt a tetejére

A paprikát apró kockákra vágom, és két percig az olívaolajon párolom. Közben a fokhagymát felaprítom, de nem a szokásosan apróra, hanem egy picit nagyobbra. Rászórom a paprikára, és újabb két percig kevergetem. Felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, és belekeverem a majoránnát is. Ha felforrt, már el is zárom alatta a lángot.
Ezt locsoltam a tésztára, és sok sajtot morzsoltam a tetejére.

Forró csoki

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 09 Feb 2010 10:56:00 +0000

Nem vagyunk igazán forró csokoládé geekek, szerintem évente egyszer iszunk belőle. Nem arról van szó, hogy ne szeretném, vagy lusta volnék megcsinálni, de inkább egy jó kávéra ülök be valahová, itthon pedig főleg teázunk.
Nemrég azonban elfogyott a kakaó itthon, és gondoltam csinálok egy jó kis forró csokit a gyereknek, mennyire boldog lesz...
Hát nem! Nem akarta meginni, túl sűrű, túl csokoládés volt neki, még akkor is, amikor kevertem bele plusz egy kanálka cukrot.
Lehet, hogy a forró csoki felnőtt műfaj?
Aztán múlt héten pont szóba jött Lila Füge forró csokija, az, amit szerintem mindenki ismer, akkora sikere volt pár éve a blogján a csodálatos fotójával, hogy azóta nem csak a neten lopkodja mindenki a képet, de többször megjelent nyomtatásban is :-)
Ma reggel olyan hideg volt, hiába tekertem a termosztátot 22 fokra, fázott a lábam és az orrom is, gondoltam meglepem magunkat egy valódi forró csokoládéval. Egy biztos, hideg ellen elképzelni is nehéz jobbat!
Én nem vacakolok vele sokat, és ráadásul jó habosan szeretem.

Hozzávalók:
20 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé
3 dl tej
1 dl tejszín
1 csipet szerecsendió
esetleg cukor

Egy kis lábosba tördelem a csokoládét, megszórom a szerecsendióval, és ráöntöm a tejet. Kevergetés mellett elkezdem melegíteni. Amikor már a csoki felolvadt egy percig keverem a botmixerrel, majd hagyom addig a lángon, amíg felforr. Beleöntöm a tejszínt, újra felforrósítom, de mielőtt elkezdjen forrni, el is zárom a lángot alatta.
Újra átkeverem a botmixerrel, hogy minél habosabb legyen.

Téli zöldségpite

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 09 Feb 2010 07:52:00 +0000

Kipirult arccal, lefagyott lábujjakkal, és hótól átfagyott kézzel érkeztünk haza, és nagyon örültem neki, hogy ilyen előrelátó voltam, hogy bekészítettem a sütőbe az ebédet. Tudom, hogy sokan nem merik otthon hagyni a bekapcsolt elektromos sütőt, lehet, hogy nekem se kéne, de bevallom nagyon jól működik a rendszer, hogy reggelente bekészítek valamilyen egyszerű ételt, elmegyünk sétálni-kirándulni-szánkózni, és mire hazajövünk meleg ebéd vár. Ha nem tennék így, akkor vagy rendelhetnénk pizzát ebédre, vagy ebédelhetnénk egy étteremben, de amikor hatalmas saras hókupacok potyognak a hótaposómról, a gyermekem pedig nyűgős a fáradságtól, akkor nem szívesen terhelnék a családunkkal senkit.
Egyik zöldségfajtából se volt itthon túl sok, legtöbb talán sárgarépából bújt meg a hűtő dobozában, de azt a fiúk nem igazán szeretik mifelénk. Ezért aztán fogtam mindent, legyalultam szép vékonyra, és kéksajtos mártással meglocsolva megsütöttem.
Annyira jól sikerült, mindegyik zöldség megőrizte a saját ízét, nem vették át egymáséit, így nem egy egyenízű színes valamit ettünk, hanem falatonként ki lehetett élvezni a cékla, majd a répák, végül a krumpli ízét. Első nap tejföllel a tetején ettük, mint egy hagyományos rakottkrumplit, másodjára pedig zöldsalátát adtam mellé, így jól laktunk vele kétszer is.

Hozzávalók:
2 közepes cékla
4 szem kisebb krumpli
2 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 fej hagyma
5 dkg vaj
10 dkg kéksajt
1 dl tejszín
1,5 dl tej
szerecsendió
1 ágnyi rozmaring levelei lecsipkedve
só, bors

A piteformát kikentem vajjal, és az aljára fektettem a hajszálvékony karikákra vágott hagymát. Az uborkagyalun legyalult zöldségeket színenként raktam körbe a formába kokárdaszerűen. A céklával kezdtem, sárgarépával folytattam, majd a fehérrépa következett, végül a közepére maradt a krumpli.
Megsóztam, és tekertem rá borsot.
A kéksajtot belemorzsoltam a tej és tejszín keverékébe, szerecsendiót reszeltem bele, és beleszórtam az apróra vágott rozmaring levélkéket. Kicsit ezt is meg kellett sóznom, de ez sajtfüggő, csak óvatosan! Ráöntöttem a zöldségekre. Letakartam alufóliával, és 160 fokra előmelegített sütőbe toltam, amit egy órára állítottam be.