Fűszer és Lélek zsidó konyha

Szőlő túra

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 06 Jul 2009 11:13:00 +0000

Sokan kérdezitek, hát írok egy gyors kis programajánlót, mit is érdemes Hegyalján csinálni egy hétvégén. Aki gyerek nélkül ékezik, annak szerintem nem kell mondanom semmit, két nap szinte semmi, délelőtt birtoklátogatás, borkóstoló, délben egy jó kis ebéd, délután birtoklátogatás, borkóstoló, este pedig egy jó kis vacsora. :-)
Ettől persze sokkal több minden van errefelé, de aki először jön Tokaj-Hegyaljára, annak muszáj megcsinálni a kötelező köröket, és nincs mit tagadni azon, hogy nagyon élvezetes program lesz!
De mit csinálhat egy gyerekes család? (Én komolyan nem értem ezt a problémát, mi mindenhová visszük Dávidot magunkkal, persze nem éjszakai programokra, vagy legalábbis ritkán.)
Egy három évnél idősebb, de tizenkét évnél fiatalabb gyereknek Hegyalja maga a csoda. Új borbarát születik! Tizenkét év felett is, de akkor szülőkkel menni bárhová is, unott arcot, nyafogó hangot, és kiállhatatlan viselkedést jelent.
Sötét, kanyargó, penész és borszagú pincékben járkálni viszont minden gyereknek csodálatos élmény. Annyira élvezik, hogy hajlandóak végigülni egy félórás borkóstolót, sőt boldogan szagolgatják a borokat.
De nem csak a földalatti séták emlékezetes programok, hanem a birtokon tett kirándulások is.
A Disznókőn 1995 óta a birtoklátogatásnak része az, hogy felmennek a szőlőbe a látogatókkal a kilátóhoz, megnézik a szőlőfajtákat, körbetekintenek a birtokon stb. Ez most annyival bővült, hogy kialakítottak egy túraútvonalat térképpel, pihenőkkel, a vendégek kísérő nélkül is felmehetnek, kirándulhatnak. Ősztől pedig, amikor végre új séfje lesz a Sárga Borháznak, a vendégek piknikkosarat is kölcsönözhetnek majd elemórzsiával, és borral.
Hasonló programon a Hétszőlőnél is részt vehet a család, itt épült meg idén a szőlő tanösvény, aminek célja, hogy a vendégek megismerjenek egy nagy szőlőbirtok életével, lássák a szőlőfajtákat, és a kirándulás végén kóstolják meg az ott termett borokat.

Vörösboros, feketeribizli-likőrös meggyleves

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 06 Jul 2009 07:33:00 +0000

Szigorúan felnőtteknek!
Nem akartam feltenni ezt a receptet, annyira egyszerű, tulajdonképpen nem is recept, de beírtam a Twitterre, és hatalmas lelkesedés fogadta :-) Még láttam a zöldségesnél meggyet, de szerintem málnából is isteni lehet.
Cassis likőrrel készítettem, a Cassis pedig nem más, mint Bouches-du-Rhône francia megyében, a Valat des Brayes völgyében található kikötőváros, ahol 1712-ben készítettek először Cassis néven feketeribizli-likőrt, láz és pestis ellen való orvosságként. Milyen érdekes, hogy sok likőrt jobban eltudtak adni akkor, ha gyógyszerként reklámozták! Az egyszerűen finom már 1712-ben se volt elég sajnos.
Hozzávalók:
1 kg meggy magozva
1 fahéj rúd
10 szem szegfűszeg
cukor ízlés szerint (esetleg pár csepp méz is a végén)
1/5 citrom krumpli pucolóval lehámozott héja
0,5 l natúr joghurt
2 dl tejszín
2 dl vörösbor
2 dl Cassis feketeribizli-likőr
A meggyet a fűszerekkel, cukorral és a citrom héjával megfőzöm annyi vízben, amennyi ellepi. A tejszínt elkevertem a likőrrel, és a borral, majd a leveshez öntöttem. Hagytam felforrni, majd lehűtöttem. A joghurtot összeturmixoltam, hogy teljesen homogén legyen az állaga, és csak utólag, a már kihűlt leveshez öntöttem hozzá. Ha hidegen nem tűnik elég édesnek, akkor mézzel ízesítem tovább.
Jéghidegen, 24 óra hűtés után az igazi. Az igazi hedonisták tegyenek a tányérba 1-1 gombóc vaníliafagyit is.

Vargányás gerslirizottó

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 03 Jul 2009 09:22:00 +0000

Ételfotó nincs, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon mással voltam elfoglalva főzés közben, utána pedig (éjjel 11 körül lett kész), már nagyon láttam a házigazdámék arcán, hogy azt kívánja, bárcsak varázsütésre köddé válnánk, vagy valami sokkal rosszabbat, de nem mondta.
Egy kicsit olyan lesz a recept eleje, mint egy Oscar átadó:
Köszönöm Vissy Lászlónak, és Dávid Andrásnak, hogy bejárták fél Tokaj-Hegyalját, hogy vargányát főzhessek este! És köszönöm Attilának, hogy tüzet rakott a sparheltbe, Hajninak, hogy hagymát pucolt, édesanyámnak, hogy megszült, és édesapámnak, hogy Erdőbényén született ;-)
Soha nem tudunk közös nevezőre jutni a férjemmel abban, hogy a gersli rizottóban a gerslinek milyen állagúnak kell lennie. Én szeretem, ha azok a szemek egyben vannak, ő pedig inkább azt szereti, ha teljesen szét vannak főve, mint a gersli levesben.
Most az én változatom győzött, mert megkóstoltattam Puma barátunkkal is, és neki is hasonló az ízlése.
Hozzávalók:
50 dkg gersli
50 dkg vargánya
2 fej kicsi hagyma
10 dkg vaj
0,5 liter zöldség alaplé
1 dl száraz vermut
só, bors
1 kk zöldbors
2 gerezd fokhagyma
sok zöldfűszer ízlés szerint
A hagymát apró kockákra vágtam, és a vajon megpároltam. Rádobtam a gerslit, és pár percig kevergettem, majd felöntöttem a forró zöldséglével. Lefedtem, sóztam, borsoztam, és folyamatosan pótolva rajta a folyadékot húsz percig főztem. Húsz perc után reszeltem bele a fokhagymát és a szerecsendiót. Beleszórtam a zöldfűszerek felét: helyben szedett kakukkfüvet, lilabazsalikomot, és majoránnát, zöldborsot.
Állandó kevergetés mellett teljesen puhára pároltam (szerintem) :-), ekkor tettem csak bele a vargányát.
A végén öntöttem hozzá a vermutot, és a maradék zöldfűszert. Hagytam még kicsit rotyogni, és lehúztam a tűzről. A tetejére locsoltunk egy kevés olívaolajat. Van aki tesz bele tejszínt, de szerintem csak nagyon letompítja az ízeket.
Sajnos sajtunk nem volt, ezért az lemaradt a tetejéről. Lehet, hogy nem is parmezán, hanem egy csipetnyi valódi roquefort illett volna a tetejére.

Sírásók

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 02 Jul 2009 13:48:00 +0000

Régen volt már blogajánló.
A Sírásók naplója tulajdonképpen egy régész blog. Olvasom már egy ideje, ugyanis egyik barátunk nagy rajongója a blognak, és többször említette.
Már ő is a szerzők csapatát erősíti, fel is tette első posztját "A szudáni expedícióról". Zempléni Pista, aki a Sírásón Hullafotós néven ír (sokat fotózott az expedíción, és úgy látom muszáj volt abba a blogba is találni egy frappáns nicket) egyébként a borokról is nagyon jól ír, remélem egyszer valami gasztronómiával kapcsolatos blogra is lesz ideje!

"Este 11 körül, az addig folyamatosan dübörgő áramfejlesztő generátor elhalkult, a villany kialudt - takarodó. Sosem aludtam előtte sivatagban, így az éjfekete, fülsüketítő csendben (se madarak, se tücskök, csak a szél hangja) nagyon vártam az álmot. Ehelyett a krónikusan orrsövényferdült földmérő szobatárs kezdett el horkolni, majd hajnal három felé, mikor ő is belefáradt az egyszólamba, a szoba harmadik lakójaként a csapat őskorosa kezdett archaikusnak tűnő hangokat reprodukálni.
Így a kimerítő repülő és sivatagi út után, az első maradandó expedíciós élményem a szobatársak hangterjedelmi képességeinek beható ismerete lett. Később aztán bebizonyosodott, hogy a srácok nazális hangképző képességek terén is fejlődőképesek, ui. a kreatív megoldásként bemutatott akusztikus performanszukat a későbbi éjszakák során kánonban, s két szólamban egyszerre is bemutatták."

Érdekes egy kívülállónak betekinteni egy ennyire titokzatos, különleges szakmába, főleg ha olyan nagyon élvezetes cikkeken keresztül teheti azt, mint amelyek a Sírásón vannak.

És ha már régész blog; tudom, hogy Magyarországon tilos fémkeresővel "túrni a földet", de egyszer Angliában legalább száz sörös kupakot találtam vele gyerekkoromban, és az a nap egyik legkalandosabb volt azon a nyáron. Nagyon kicsi betűkkel írom: valaki nem tudna kölcsönadni nekem egy ilyen ketyerét egy hétvégére? Ígérem nem több száz éves kincseket keresnék vele!

Köztéri fűszerkertek Budapesten

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 02 Jul 2009 07:16:00 +0000

Azt gondoltam, hogy a sárga cukkínimnek ugyan olyan íze lesz, mint a zöldnek. De tévedtem!
Más, sőt még azt is megkockáztatom, hogy jobb ízű.
A magjai így bébicukkíniként is nagyobbak, mint a hagyományosé, de annyira puhák, hogy nevezhetném "textura javítónak" is, mert van tőle valami harapható a sült cukkini karikákban.
A lila bazsalikom nem újdonság a konyhámban, de szépen mutat a sárgával :-)
Viccet félre téve, pár éve örömmel fedeztem fel, hogy a Budapesti Kertészeti Vállalat fűszerkertet telepít a város néhány részére. Megenni nem tanácsolom ezeket a fűszereket, hiszen egész nap a benzingőzben állnak, és az arra járó kutyák is "kedvelik", de nagyon jó érzés zöld, lila, és görög bazsalikom között sétálni, sőt, rozmaringot és curry növényt is láttam már.
(Érdemes a Várban, a Szabadság téren, és a Gyöngyösi sétányon is nyitott orral járni!)
Chilis, bazsalikomos cukkini hozzávalók:
4 kisebb cukkini (lehet zöld is)
20 dkg apró krumpli
1 chili
2 ek vaj
2 dl tejszín
1 kk chili paszta
só, bors
balzsam ecet ízlés szerint
1 ek méz
10 bazsalikom levél
5 gerezd fokhagyma
A cukkinit felkarikáztam, a krumplikat félbe vágtam. Sóztam, borsoztam és fedő alatt megpároltam a vajon. Rádobtam a fokhagymát, és a csíkokra vágott bazsalikomot is. A tejszínt elkevertem a chilipasztával, mézzel, ecettel, majd nyakon öntöttem vele a zöldségeket.
Tálalásnál megszórtam frissen felaprított chilivel.
15 perc alatt elkészült, nagyon finom, laktató ebéd.

Bor, Mámor, Bénye és a gasztroblogger étterem

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 30 Jun 2009 08:01:00 +0000

Írtam már Erdőbényéről? :-)
Most szeretnék mindenkit meghívni egy remek piknikre, ahol a világ legjobb furmintjaival, és másfajta tokaji boraival koccinthatunk, beszélgethetünk, és persze egy jót ehetünk.
2009. augusztus 15-én gyertek Erdőbényére!
Ott lesz Chili és Vanilia, Malackaraj, Horasz, Lorien és csatlakozik hozzánk Macsinka János is, aki szeptembertől a Sárga Borház új séfje lesz. Mindnyájan kapunk egy "éttermet", ahol saját recept alapján készítjük el az ételt. Minden kis étteremben lesz élőzene, kézműves bor, jó hangulat, és remélem napsütés.
Olyan ételeket főzünk, amihez a lehető legtöbb helyben termesztett, vagy tenyésztett alapanyagot használjuk fel:
bárányt a juhászatból, őzet a Zemplénből, bort a helyi pincékből, zöldfűszereket a mezőről.
Úgy tervezzük, hogy mindnyájan mást főzünk, az előételtől kezdve a főétel(eken) át a desszertig, azért, hogy borospohárral a kézben érdemes legyen déltől éjfélig sétálgatni a faluban, mindenhová beülni, ismerkedni, beszélgetni.
Egy kis kedvcsináló az étlapról:
Vega, zöldségtál zöldfűszerrel, kecske és juhsajttal
Zöldségleves juhtúrós gombóccal, pogácsával
Őzpörkölt juhtúrós sztrapacskával
Rozmaringos pácban érlelt báránysült mazsolacsatnival
Mákos és diós bobájka mézzel, és aszalt szilvás aszúfagylalttal
A fesztivált egyébként Homonna Attila barátunk (is) szervezi, úgyhogy nagy eséllyel legalább annyira jó lesz a hangulat, mint valamelyik piknikén.
Mindenkit szeretettel várunk a Bor, Mámor, Bénye fesztiválon!

Pikáns kuszkusszal töltött tök

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 29 Jun 2009 07:00:00 +0000

Nem akartam tököt ültetni a kiskertbe, de át lettem verve.
Ha magyar magokat használtam volna, akkor most érezném, ahogy a vidéki bácsi, akitől a magokat vettem, nevet a hátam mögött, hogy milyen hülyék a pestiek, megvették a tökmagot fehér cukkininek.
De a magot Angliából rendeltem, több más zöldségmaggal együtt, és várakozásom ellenére sima mezei tök nőtt belőle :-)
Na nem baj, szeretem én a tököt is, különösen főzeléknek, de a heti 10-15 darab frissen termett, zsenge tökre muszáj lesz pár különleges receptet is kitalálnom, mert hamar elunjuk.
Ezt különlegesnek nem nevezném, inkább azoknak lesz szimpatikus, akiknél szintén ezek a zöldségek burjánzanak túl a napokban az ágyásokban.
Hozzávalók:
1 kicsi, zsenge tök
2 nagy fej hagyma
4 szál zsenge sárgarépa
5-6 bébi cékla (nekem most akkorák mint a hónapos retek, igazából ezek a kiegyelt példányok)
4 gerezd fokhagyma
1 kis pohár kuszkusz (olyan 1,5 dl-nyi)
15 dkg feta sajt
2 ek vaj
só, bors
2 kk fahéj
1 chili
3 ek méz
2 ek fenyőmag
A tököt hosszában félbevágtam, és a magokat kikotortam belőle, sóztam, borsoztam, és vékonyan kikentem vajjal. Betoltam a sütőbe, és 20 percig üresen sütöttem 180 fokon.
Közben elkészítettem a tölteléket: a répát és a céklát lereszeltem. A hagymát felkarikáztam, és a vajon megdinszteltem. Rádobtam a lereszelt zöldségeket, és a felaprított fokhagymát is. Fűszereztem, végül ráöntöttem a mézet. A sajtot már csak akkor morzsoltam bele, amikor lehúztam a lángról. A kuszkuszt leöntöttem két deci forró vízzel, sóztam, borsoztam, és pár percre lefedtem, amíg megpuhult. Végül összekevertem a zöldségekkel, és megtöltöttem vele a tököt. Visszatoltam a sütőbe, és 20 perc alatt készre sütöttem.
Tálalás előtt megszórtam fenyőmaggal.
Mi bárány francia bordával ettük.
A francia borda a bárány hátszín része félbevágott gerinccel, és egy bordával, rajta finom zsírréteg. Újzélandi bárányt vásároltunk, ami annyira finom, hogy kár elrontani mindenféle fűszerrel! Csupán sóztuk, kicsit borsoztuk, és miután elzártam alatta a lángot, mellé dobtam egy gerezd fokhagymát kicsit meglapítva, majd újra meglocsoltam a zsírral. Ettől kicsit illatosabb lett, de nem fokhagyma ízű. Asszem' bárányon eléldegélnék...

Lazac idénypesztóval

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 23 Jun 2009 14:52:00 +0000

Régein írtam, mert a Google (aki már nem is a barátom!) elrontotta az összes blogspotos blog egyéni domain-re irányítását, ami többek között azt eredményezte, hogy a feedem is lehalt.
Na mindegy, hipp-hopp, és egy hét alatt meg is javították.
Múlt héten valaki írta, hogy nem nagyon készítek halat. A gyenge pontomba talált!
Ennek több oka van, de igaz, ami igaz, nem vagyok egy halszakács.
Először is, eléggé válogatós vagyok hal ügyben. A pontyot akkor se tudnám megenni, ha csak az lenne a földön. Leütöm, megpucolom, elkészítem, de egye meg más...
A pisztrángot szeretem, az már volt is talán kétszer a blogon.
A lazaccal úgy vagyok, mióta a nagynéném hozott az Alaszkában élő nagybátyám által kifogott valódi lazacot, hogy inkább nem.
Tudom, sok-sok hal létezik még, de az ihlethez nekem legalábbis halpiacon kell sétálgatnom, az meg momentán elég kevés van errefelé.
De most mégis a kosaramban landolt két szelet lazacfilé.
Végső egyelést tartottam a céklák között, ezért hazakerült jó pár reteknyi cékla, sok-sok zölddel, és a sárga cukkíni is ontja a terméseit.
Tehát, a halon kívül minden a kertből származik. Sokkal jobban esik így a legegyszerűbb zöldség is!
Hozzávalók 2 bőséges adagra:
40 dkg lazacderék
4 kicsi cukkíni (nekem sárga cukkínim volt)
4 bébicékla
10 zsenge céklalevél
1 citrom
5 zsályalevél
rozmaring levélkék
olívaolaj
só, bors
2 ek vaj
A cukkinit felkarikáztam, a céklát uborkagyalun legyalultam. Forró serpenyőben kevés olajon külön-külön megsütöttem a zöldségeket, sóztam, borsoztam, nyomtam rá egy pici citromot, és tálalásig melegen tartottam.
Vajon besütöttem a lazacot. A lazacnak nem kell sok, pár perc elég is oldalanként.
A céklalevelet elturmixoltam olívaolajjal, sóval, borssal, zsályával, rozmaringgal, sok citromlével, és a citrom negyedének levével. Ezt tettem a lazac tetejére.

Lecsókolbász (?)

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Wed, 17 Jun 2009 10:36:00 +0000

Érzékeny gyomrúak ezt most ne olvassák!
Gyerekkoromban édesanyám mindig tett a lecsóba lecsókolbászt. Persze volt benne jóféle füstölt szalonna, néha házi szárazkolbász, esetleg lángolt kolbász is, de lecsókolbász mindig.
A lecsókolbász ugyanis azon felül, hogy olcsó, valóban jó volt! Nem tudom ki találta ki, de felkarikázva se esett szét, nem voltak benne csont, vagy kitudja milyen beazonosíthatatlan alkatrészek, és a jó hagymás, füstös lecsóba belefőzve nem csak elment, hanem határozottan emelte a lecsó értékét.
Aztán talán a rendszerváltás környékén, de lehet, hogy már előtte is, egyszer csak elkezdett a lecsókolbász Fradi-kolbász lenni. Igen, mindent bele!
(Akkoriban még nem állott ilyen magas fokon a magyar gasztronómia, mint mostanság (???), és anyu egyik gyakran elkészített receptje volt a megfűszerezett, ledarált lecsókolbásszal töltött cukkíni. Ezt így 2009-ből elgondolni is rossz! :-)
Határozottan emlékszem, hogy eleinte csak zsírosabb lett, aztán hatalmas mócsingok teremtek benne, majd előbukkantak olyan bőrdarabok is, amiből fekete szőrök kandikáltak. Brrr!
Úgyhogy a lecsókolbászt húsz évre el is felejtettük!
Tavaly viszont, miközben sorban álltam, az előttem álló fickó úgy kérte a lecsókolbászt, hogy abból adjon a pultos, amit tegnap vitt, mert az nagyon finom, illatos, jóízű, és annyira ízlett a családnak, hogy aznap is azt ennék, de mustárral, és friss, ropogós fehérkenyérrel.
Összefutott a nyál a számban! Én is kértem egy szálat, főztem is egy jó lecsót belőle, és elégedetten dőltünk hátra mindhárman.
Tegnap, mikor az idei első, igaz még üvegházi, de már megfizethető lecsót készültem főzni, megint eszembe jutott a lecsókolbász.
A közeli hipermarketben négy féle is volt. Az egyik 700 forint/kg áron több mint gyanút keltő volt a száraz végeivel. Mellette egy hihetetlen piros változat, amiről semmi pénzért nem hinném el, hogy a paprikától piroslik.
A pultban két szürke változat, de egyiknek se stimmelt tökéletesen a vákuum csomagolása. Kolbász nélkül maradtam. Azért vettem bele Debreceni-párost, és volt otthon házi szárazkolbász, így sikerült egy jót vacsoráznunk.
Létezik jó lecsókolbász?

Fordított meggyes-mákos

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 16 Jun 2009 08:35:00 +0000

Egy éve megsütöttem ezt a fordított meggyest, azóta nem is változtatok a recepten, annyira bevált. Csakhogy, tegnap olyan meggyes-mákos pitét láttam egy fényképen, hogy azóta vörös és fekete színben látom a világot.
Volt még egy adag mák a mélyhűtőmben, különben is el kell használni, mert lassan jön a friss, és sajnos hamar avasodik. Egyébként nem tudom, hogy ez a fagyasztóban tárolás valóban késlelteti-e a megavasodást, vagy ez valami kitchen legend. Tavaly ugyanis egy pillanat alatt ehetetlenül avassá vált a mákom a mélyhűtés ellenére is, de idén tökéletes maradt, mintha most szedtem volna ki a mákgubóból.
Hozzávalók:
50 dkg meggy magozva
20 dkg darált mák
10 dkg cukor
1 narancs leve
1 ek keményítő

Hozzávalók a tésztához:
2,5 dl tejföl
1 tojás
1,5 dl olaj
2 dl cukor
3,5 dl rétesliszt
1 zacskó sütőpor
A meggyet elkevertem a keményítővel, és a kivajazott, kiliszetezett forma aljára szórtam. Erre öntöttem a cukorral elkevert mákot, és megpróbáltam úgy nyomni rá a narancs levét, hogy mindenhová egyformán jusson.
Egy tálban összekevertem a tejfölt a tojással, és az olajjal, majd beleszórtam a cukrot, a lisztet, és a sütőport. Nokedli tészta sűrűségű tésztát kell kapni. Ráöntöttem a mákos meggyre, majd 160 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Tömény, igazi tej mellé való uzsonna.

A fröccsökről

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 15 Jun 2009 18:05:00 +0000

Tegnap este kiderült, hogy nem vagyok jó fröccs nevekben.
Itt egy gyorstalpaló:

Fröccsök szódával

Kisfröccs
1 dl bor + 1 dl szódavíz. Fütty vagy Rövidlépés néven is ismert, merthogy gyorsan, egy "füttyre" ihatta meg a szomjazó, József Attila szerint.

Nagyfröccs
2 dl bor + 1 dl szódavíz. Más néven Hajtás vagy Húzás, mert egy hajtásra, vagy húzásra lehetett a gallér mögé küldeni, írta Móra Ferenc.

Hosszúlépés
1 dl bor + 2 dl szódavíz. Más néven Fordított.

Házmester
3 dl bor + 2 dl szódavíz.

Viceházmester
2 dl bor + 3 dl szódavíz.

Háziúr
4 dl bor + 1 dl szódavíz. Egyes helyeken Bivalycsók vagy Nagy házmester, máshol Tömbházmester.

Lakófröccs
1 dl bor + 4 dl szódavíz. Másként Kis házmester.

Krúdy-fröccs
9 dl bor + 1 dl szóda. Az író szerint ilyen arányban a víz "megnevetteti" a bort.

Sóherfröccs
1 dl bor + 9 dl szóda. Nevezik Távolugrásnak is. Sóher, mert a 9 dl szódához az 1 dl bor megy "ízesítőnek".

Deák bólé
A Sóherfröccs egy fajtája. Nagyon kevés alkohol megcsapatva nagyon sok szódavízzel, a szarvasi főiskolások receptje alapján.

Góré fröccs
Egy pohár (1 dl vagy 2 dl) borhoz pont egy spriccentésnyi szódavíz kerül, amennyi még pohárban elfér. Nevezik Ijesztettnek is, mert a szódával épp csak megijesztjük a bort.

Polgármester
6 dl bor + 4 dl szóda.

Diákfröccs
A pohárnyi szódavízhez épp csak hozzálöttyintünk egy kevés bort.

Színészfröccs
Igen szegény ital, Krúdy szerint: 2 dl szódavíz és az is "langyosan".

Mafla vagy Maflás
0,5 liter bor+0,5 liter szódavíz.

Csattos
1 liter bor + 0,5 liter szódavíz. Az elvitelre, vagy üvegbe mért fröccsök másik fajtája, pont egy kristályvizes üvegnyi - így könnyen haza lehetett vinni.

Lámpás
1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz. Az elvitelre, vagy üvegbe mért fröccsök másika. Aki ilyet ivott, lámpással kereshette a józanságát - írta róla egy elbeszélésében Babay József.

Magyar-Angol
6 dl bor + 3 dl szódavíz, az emlékezetes mérkőzés tiszteletére. Nevezik Wembley-fröccsnek, vagy Puskás-fröccsnek is, ekkor azonban olaszrizlingből kell készülnie.

Fröccsök kicsit másképp

Újházy fröccs
Szóda helyett kovászos uborka leve. A névadó, híres színész szódavíz helyett kovászos uborka levével hígította a bort. Egyesek szerint a macskajaj hatásos gyógyszere, mások azért választották, mert ezzel szerintük több bort lehet meginni a berúgás kockázata nélkül. Ezek szép legendák, igazságtartalmuk vajmi kevés.

Málnás fröccs
Fehérbor málnaszörppel és szódavízzel. Más néven Kagál.

Kagál
A fröccs legfontosabb karakterét, üdítő savanykásságát enyhítendő találták fel az egy teáskanál málnaszörppel való dúsítást. Sokféle neve van, az egyik a Kagál. Nevét annak az század eleji asztaltársaságnak az emlékére kapta, amely a pesti Ráday utcában, bizonyos Bálóné vendéglőjében volt honos hétfő esténként. Az asztaltársaság tagjai a Borsszem Jankó című élclap szerkesztőségéből kerültek ki.

Kass vagy Tisza fröccs
Szegedi találmány a vörösbor pezsgővel. A pezsgős fröccs Kass vagy Tisza néven a múlt század eleji szegedi művész asztaltársaságoktól indult hódító útjára.
Matrózfröccs
Semmi köze a borhoz- korsó sör mellé 1 dl rumot szervíroz a pincér.

Postásfröccs
Ehhez sem kell a bor: ha ilyet kér valaki, dupla feketét tesznek elé rummal.

Eperfa levél töltve

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 12 Jun 2009 07:31:00 +0000

Tavaly, amikor sok-sok év után újra találkoztam az eperfával, és azon gondolkodtam, hogy mit is lehetne készíteni a terméséből a pálinkán kívül (na és egy sajttortán kívül), kezembe akadt egy szír recept.
Kiderült, hogy Szíriában és Törökországban is megtöltik az eperfa levelét.
Egy szír receptet választottam.
Maga az étel nagyon finom, különleges, keleti, minden jó, amit elmondhatok róla, de az eperfa levelet nem értem. Íze szinte nincs, viszont leforrázva, majd megfőzve is sokkal keményebb mint a szőlőlevél. Asszem maradok a szőlőnél, de ezt a receptet megtartom hozzá.
Tulajdonképpen olyannyira többet vártam a levéltől, hogy azt is el tudom képzelni, hogy Szíriában másfajta eperfa nő, aminek sokkal ehetőbb a levele.
Hozzávalók:
50 db nagy, de még zsenge eperfa levél
30 dkg darált birka
20 dkg rizs félig megfőzve
5 dkg fenyőmag
3 kk római kömény
1 kk őrölt szerecsendió
2 kk őrölt koriander mag
2 kk fahéj
só, bors
1 nagy csokor menta
1 nagy fej hagyma (az eredeti recept nem ír hagymát, de szerintem sokkal puhább így a töltelék)

0,5 l paradicsomlé
1 dl olívaolaj
2 citrom
1 gránátalma leve
1 gránátalma magjai
kb. 20 dkg faeper
só, bors
fokhagyma
koriander zöld

A darált birkát (marhahússal helyettesíthető) összekeverem a rizzsel, hagymával és a fűszerekkel. Belekeverem a fenyőmagot és a felaprított mentát is.
Az eperfa leveleket forró vízbe dobom, egy percig benne hagyom, majd leszűröm. Megtöltöm a leveleket a húsos töltelékkel, szorosan feltekerem, és úgy teszem egy lábosba, hogy szorosan legyenek, nehogy főzés közben kinyíljanak.
Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, a tetejére vastagon szeletelt citromot teszek. Kicsit sózom és meglocsolom az olívaolajjal. Így főzöm gyöngyözve 20 percig.
Ráöntöm a paradicsomlét, a zúzott fokhagymát, az eper felét, és a gránátalmalevét. (Egy szűrőbe teszem a magokat, és a levet átpasszírozom.) Borsozom, megszóróm koriander zölddel, majd pár perc főzés után elzárom a lángot. Tálalásnál friss faeperrel, és gránátalmamaggal hintem meg a tányérokat.
Érdekes, hogy a sok citrom mennyire finom paradicsommal.

:-)

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 11 Jun 2009 09:27:00 +0000

Vannak, akik nem vacakolnak az uzsonna csomagolással.

Valódi mikró, laptop usb portjáról üzemeltethető. :-)

Gorgonzolás dinnye capuccino

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Wed, 10 Jun 2009 07:40:00 +0000

Bátraknak.
Tavaly kaptam ezt a receptet, miután egy másik dinnyés turmixot tettem fel. Annyira bizarrnak találtam a sárgadinnye és a gorgonzola italban való párosítását, hogy nem mertem kipróbálni. Pedig ha a dinnye kockára van vágva, akkor én is szeretem mellé a gorgonzolát, de hogy ehhez még tejszínhabot is tegyek, az egy kicsit sok volt.
Aztán a múlt héten fagyiztunk egyet Lila Fügével, és én gorgonzola fagyit kértem. Első pillanatban csalódott is voltam, mert semmi gorgonzola ízt nem éreztem, csak egy édeskés, krémes fagyi volt. Miután lenyeltem, maradt egy kevés gorgonzolás utóíz a számban, és nagyon tetszett! Akkor jutott eszembe a tavalyi e-mail a recepttel.
Egy ilyen forró napon tökéletes ebéd ez a különleges dinnyés ital jéghidegen.
Hozzávalók 2 nagy pohárhoz:
1 érett sárgadinnye
2 dl tejszín
5 dkg gorgonzola
1 csipet só
1 marék durvára vágott dió
1 lap zselatin
cayenne bors
A dinnyét megpucoltam, és botmixerrel habosra pépesítettem. Akinek van kedve, tehet bele egy kevés darált jeget is.
A zselatinlapot beáztattam, majd fél deci tejszínnel mikróban felolvasztottam. Nem kell forralni, csak langyosítani. Villával összetörtem a gorgonzolát, és a langyos tejszínhez kevertem. Végül az egészhez hozzáöntöttem a maradék tejszínt, sóztam, és szűrőn keresztül a habszifonba töltöttem. 2 patront csavartam bele, felráztam, és behűtöttem.
Ebből nyomtam a dinnyeturmix tetejére. Megszórtam dióval, cayenne borssal.
Igazán különleges, érdemes kipróbálni!

Padlizsán a kedvünkre

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 09 Jun 2009 08:30:00 +0000

Feltaláltam a spanyolviaszt!
És most nagyon örülök neki!
Fogalmam sincs, hogy nem jutott eddig eszembe, és most miért villant be, de végre megtaláltam a kirándulás alkalmával süthető legfinomabb padlizsán receptjét. Próbáltam én már mindenhogy, de sehogy nem volt az igazi. Ha karikákra vágtam, akkor valahogy kiszáradt, bárhogy is kenegettem sütés közben. Ha egyben sütöttem, akkor teljesen padlizsánkrémmé változott (naná, hiszen az is így készül) mire elkészült.
Na de most! Most félbe vágtam, és a feleket hosszában és keresztben bemetszettem a héjáig. Kicsit széthúztam a kezemmel, hogy a fűszeres olajat mindenhová be tudjam kenni, és így tettem a padlizsánokat a parázs fölé a rácsra.
Öt percig sütöttem alulról, majd öt percre megfordítottam, hogy a teteje is kapjon egy kis füstöt és színt. Aztán visszafordítottam, és készre sütöttem. Akkor jó, ha a bevágásoknál már bugyborékol a padlizsán leve, és az olaj, illetve ha már érezhetően mindenhol puha. Szerintem összesen 15-20 percet lehetett a rácson.
Csodálatosan krémes, kicsit füstös, nagyon pikáns lett.
A kenő olajhoz:
2 rész olívaolaj
1 rész balzsamecet
1 rész méz
só, bors
helyben szedett kakukkfű :-)
csipet chili
rozmaring
Sütöttem már mézes padlizsánt sütőben, de az egész más.

Mili néni a fészbukon

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 08 Jun 2009 13:19:00 +0000

Ma megittam egy jegeskávét egy hölggyel, aki 73 éves, és csak ötvennek néz ki.
Manyi a neten keresett rám, majd írt egy e-mailt, és jót beszélgettünk. Arról mesélt többek között, hogy nyelvet tanul, hogy karban tartsa az agyát.
Ezen gondolkodtam hazafelé, hogy mennyire követendő példa ez az életmód, és én is így szeretnék tenni majd ha nyugdíjas leszek, sőt azt is elhatároztam, hogy felhívom anyut, hogy iratkozzon be valahová ráérő idejében.
Mire hazaértem, Mili néni levele várt a facebook-ról. Mili, (aki egyszer már mondta, hogy ő nem néni) 83 éves, és gyakran kommentel a blogban, sőt szoktunk e-mailt is váltani.
És most fent van a facebook-on.
Nagyon rosszul kezdődött ez a hét, de most mosolygok. Ha nincs net, ezt a két csodálatos embert biztosan nem ismerem meg!

Június hónap legjobb salátája

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Mon, 08 Jun 2009 09:22:00 +0000

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy nagy salátás. Persze jól tud esni egy kellemes, igazán friss saláta ebéd előtt, de vacsora helyett (ebből is látszik, hogy csak valami helyett tudom elképzelni) nem szívesen eszek ilyesmit. Pedig hogy is mondjam? Szóval rám férne, na!
Mégis az "idénysalátáknak" mindig nagyon tudok örülni.
Most eljött az ideje a céklalevélnek, amit amúgy is ritkítani kellett, nagyon beindult. Aztán itt van a friss, édes zöldborsó is, és illatozik a menta.
Másnak talán ennyi elég is lenne, nekem muszáj volt rá tenni egy kis füstölt sonkát :-) Mondjuk ha lett volna itthon valamilyen erősen érett camembert-em, vagy kék sajtom, akkor maradhatott volna teljesen húsmentes is, de így hétfőn délelőtt csak ezeket találtam a hűtőben.
A cékla levele kicsit édeskés, kellemesen roppanós, de azért van annyira semleges, hogy bármilyen saláta alapja lehessen. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű!
Érdekes, hogy édesanyám nem rajon az ötletért, hogy megegye, de az idős szomszédunk szeme felcsillant, amikor látta, hogy viszem fel a kosárban: Eszterkém, de régen ettem céklalevelet. Gyerekkoromban gyakran készített édesanyám, de már nem lehet kapni sehol. Ezek szerint régebben még árulták is.
Tehát egy gyors saláta, egy szelet pirítóssal akár egy komplett ebéd is lehet.
Hozzávalók fejenként:
1 marék zsenge céklalevél
1 marék friss zöldborsó
1 kk vaj
5-6 levélke menta
5 dkg füstölt sonka
só, bors
olívaolaj
fehérbor ecet
A céklalevelet csíkokra vágtam, meglocsoltam ecettel és olajjal.
A borsót pici sóval és borssal megpároltam a vajon, majd rászórtam a felaprított mentát. A borsót a céklalevélre szórtam. A serpenyőben megpirítottam a sonkát, és a saláta tetejére tettem. Picit borsoztam.

Malabi krémtorta

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 05 Jun 2009 08:06:00 +0000

A malabi tulajdonképpen egy mandula puding rózsavízzel. Eredetileg török desszert, de nagyon népszerű Izraelben is. Ez a torta Janna Gur receptje, amit a most kölcsönkapott könyvéből készítettem el.
Mit mondjak? Valami eszméletlen finom!
Ritkán írok olyan recepteket, amiben nehezen beszerezhető hozzávalók vannak, de ebből most kihagyhatatlan a narancsvirágvíz. Ez már egy kicsit más változata az egyszerű török pudingnak. Igyekszem kideríteni, hogy hol kapható, nekem volt itthon, de szinte biztosra veszem, hogy a Culinárisban van.
Persze én is változtattam a recepten, rögtön a torta alapon, mert nem volt kedvem piskótát sütni, aztán az eredetiben nincs mandula, viszont a tejbe kéne főzni, majd leszűrni fél csésze rózsabimbót, ami ugye nincs itthon momentán.
Hozzávalók:
15 dkg dán vajas keksz ledarálva
3 dkg vaj
narancslé (annyi, hogy gyúrható masszát kapjunk a kekszből)
50 dkg mascarpone
5 dl tejszín habbá verve
10 dkg cukor
3 tojás fehérje
5 csepp narancsvirágvíz
2,5 dl tej
10 dkg mandula lisztté darálva.
9 lap zselatin
A kekszet elkeverem a vajjal és a narancslével, majd egy 26 cm széles, sütőpapírral borított tortaforma aljába nyomkodom.
A zselatinlapokat beáztatom annyi hideg vízbe, amennyi ellepi. (Az van, hogy én tulajdonképpen undorodom a zselatintól, de néha egyszerűen muszáj használni. Ilyenkor inkább a lapban kapható változatot veszem, mert annak nincs olyan rettenetes enyvszaga. Tudom, csontból van, milyen szaga legyen? De enyvet se nyalogatnék szívesen…)
A tejet felforralom, beleszórom a mandulát, belecseppentem a narancsvirágvizet, és hagyom lehűlni. A tojás fehérjét a cukor egy részével kemény habbá verem. A maradék cukrot villával a mascarponéhoz keverem.
A mandulás tejhez keverem a tojásfehérjét kanalanként, majd az egészet óvatosan a mascarponéba forgatom. A habbá vert tejszínt is bele forgatom.
Végül kinyomkodom a zselatinlapokat, mikróban 15 másodperc alatt megolvasztom, de nem főzöm, és óvatosan a sajtkrémbe keverem.
Az egész masszát a tortaformába töltöm, és négy órára a hűtőbe teszem.
A tetejét lehet rózsaszirommal, párcsepp rózsavízzel, vagy narancsvirágvízzel ízesített zselével díszíteni. Mivel a cseresznyeszezon közepén járunk, tettem rá pár szem ropogós cseresznyét is.

Fügés chili az új kedvenc

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 04 Jun 2009 11:25:00 +0000

Egy tortát szerettem volna ma feltenni ide a blogra, de a torta nem akarja. Remélem megembereli magát, és holnap sikerül!
Addig is egy kis "fingerfood".
Azzal szerintem mindenki egyetért, hogy a legjobb falatok gyakran a véletlen művei. Ilyen ez a fügével és dióval töltött chili is. Tegnap este felszaladtak a barátaink két üveg bor, egy kiló langyos kenyér, egy bögrényi illatos libazsír, és egy csokor rózsa kíséretében.
Nem volt itthon annyi étel, hogy mindnyájan ugyanazt tudtuk volna enni, és legnagyobb döbbenetemre se lilahagymát, se újhagymát nem találtam a hűtőben a zsír mellé.
Egy hete várta viszont a chili, hogy történjen vele valami. Amikor betettem a kosárba, még gyönyörű, friss zöld szára volt, ez azóta kicsit tönkrement, de maga a paprika még mindig frissen roppanós maradt.
Dió mindig akad, általában füge is, de ha az nem, akkor lett volna mazsola. Gyorsan összecsapkodtam a késes robotgéppel ugyanannyi diót, mint fügét, tettem hozzá egy kanál sajtkrémet, hogy valami összefogja, de lehetett volna bármi más is helyette. Ezt a masszát töltöttem a chilikbe.
Libazsíros kenyér mellé isteni!
(Az más kérdés, hogy a bor akár sör is lehetett volna, mert lezsibbadt az összes ízlelőbimbónk, de mindegy!)
Új kedvenc született.

Cider a Lidl-ben!

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 04 Jun 2009 11:20:00 +0000

7,5 dl: 399 Ft. Hajrá!

http://href.hu/x/96uz

Végardói bocskoros

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Tue, 02 Jun 2009 13:45:00 +0000

Ez a recept eredetileg Végardóról származik, ami most Sárospatak része, de valamikor különálló település volt. (A linken egy nagyon klassz fotógyűjtemény nyílik meg a falu lakosságáról. Sok fotót még Szipál Márton édesapja készített) Én a receptet Dorka barátnőmnek köszönhetem, úgyhogy minden változtatás nélkül bemásolom:
Krumplis bocskoros by Pető Margit néne:
"Sima kőttészta cseppnyi (ollyan diónyi) zsiradékkal. De fürgén járt édesanyám kezi, mint a motolla. Kicsit elnyútotta, aztán a tepsibe még egy cseppet kihúzta, hogy úgy újjnyival kiálljék a szélinél. Közbe már mi gyerekek, hájaztuk a főtt krumplit. Mikor áttörtük a krumplinyomón, vajjal, tejjel pürére keverte egy csipet sóval, egy nyers tojással. Aztán a kisújjnyi vastag tésztára símította, mi annak örűtük, ha vastagabb vót a krumpli mint a tészta, de ez csak akkor sikerűt, ha időben elkapta édesanya előlünk a tálat, különben felnyalakottuk. A tepsi szélinél aztán a tésztát visszanyomkodta, ez lett a bocskora. A tetejit meg megkente nyers tojással. Szép pirosra sült, nem is tudtam megállni, mind letörögettem ropogós bocskorát, hiába ígérgették, hogy egyszer letörik a kezemet. Vót ki megcukrozta, de én biza csak sósan szerettem."
Azt olvastam a bocskorosról, hogy régen minden háznál sütötték, és jobban szerették, mint a sárospataki cukrászdákban kapható legfinomabb süteményt. Miért érdekes ez? Mert mint fentebb kiderül, a bocskoros egy krumplipürével töltött kelt tészta, amit néhol cukorral is megszórtak.
Én tettem a krumpliba egy kevés pirított hagymát, szerecsendiót, egy pici pezsgőt is, és salátával ettük. Nagyon finom!
Ha még nem késő, akkor ez lenne a krumplis VKF. pályaművem.
Köszönöm a népi gyűjtést, Dorka!

Vasárnap Fűszeres nap a Kőlevesben

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Fri, 29 May 2009 14:29:00 +0000

A mai recept sajnos lemaradt, mert nincs időm megírni :-)
Vasárnap viszont Judafeszt a Kazinczy utcában.
Ezért aztán a Kőlevesben Fűszeres nap lesz, vagyis a szokásos zsidó menün kívül, ami maceszgombóc leves, sólet füstölt libacombbal és tojással és maceszflódni, lesz egy pár olyan fogás is, ami a könyvben olvasható: Zsidótojás, latkesz kecskesajtkrémmel és mézes padlizsánnal, csirkecomb turbolyás sárgarépával. Nagyon-nagyon izgulok, milyen is az, amikor egy igazi séf (mit séf, séf nő!) főzi meg a receptjeimet!
Mindenkit szeretettel várunk 12 órától, én 16 órától veszek részt egy beszélgetésen, 17 órától pedig Harmat Kati kezem munkája című kiállítása megnyitója lesz.
A kertben 20 órától Masugaot bnot mazal nonsense cabaret táncelőadás.
Mindenkit szeretettel várunk!

Sávuot

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 28 May 2009 12:07:00 +0000

Ma éjjel tanulunk. Tesszük ezt abból az alkalomból, hogy Isten ezen a napon adta nekünk a Tórát. Holnap minden zsinagógában felolvassák a tíz parancsolatot, utána pedig tejes ételeket eszünk. Dávid szerint egész nap fagyizunk. Hát, ha tényleg 18 fok lesz, akkor inkább forró csokoládét kortyolgatunk! :-) Akinek van kedve velünk tanulni, az jöjjön a Bálint házba!
Én 23 órakor a vajról-margarinról szeretnék beszélgetni az egybegyültekkel és elkészíteni pár tejes falatkát.
http://www.balinthaz.hu/2009savuot_orarend.pdf

Hogyan ne csináljunk fesztivált?

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 28 May 2009 07:28:00 +0000

Arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy az összes magyarországi fesztivált el kell felejteni legalább három évre, hátha ennyi idő alatt történik valami nagy változás, és megint jó lesz kimenni valahová.
Mert mindegy, hogy hol vagyok, mindenhol ugyanaz a program, ugyanazok az árusok ugyanazt árulják: kürtöskalácsot szekéren sütve 1200-ért, töki pompost több néven 600-ért, zsíros kenyeret lilahagymával 300-ért, rosszízű csirkecombot jérceként, disznóhúsos hagymát hagymás malacként.
Persze mindenhol akad valami igazán jó kis zene, de addigra már bosszús vagyok, mert mindenhol nagyon durván a pénzemet akarják, nem várják meg, amíg én szeretném költeni, pedig ha jól érzem magam el jön az a pillanat is.
A porszívó és "biolámpa" forgalmazó akkor is lufit nyom a gyerek kezébe, ha nem akarom, és megsértődik amiért nem akarok az e-mail címemért és telefonszámomért cserébe autót nyerni.
Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a város melyik részén vagyok, a Millenárisban, a Városligetben, a Várban, Etyeken, a Művészetek völgyében, vagy Piripócson, minden tökéletesen egyforma! Ha bekötötték volna a szemem, és helikopterrel tettek volna le a fesztiválon, hát se az ételek, se az italok, se a zene, de legfőbbképp a programok alapján soha nem tudtam volna megállapítani, hogy hol vagyok!
Miért nem lehet valami helyi speciális programot szervezni? Miért nem lehet Juliska néni receptjéből pörköltet főzni 10 bográcsban? Vagy a szomszéd utcából a Kati néni isteni kapros-túrós pitéjét megsütni úgy, ahogy csak Piripócson készítik?
Én unom a töki pompost! Már ciki a lángos?
Persze, legyen egy fesztiválon pompos is, de lehessen már mást is kapni!
Tudom, mások meg a River Cottage mániámat unják, de nézze már meg egy fesztivál felelős, hogy milyen programok vannak arrafelé egy fesztiválon! Minden helyi, akinek van kedve, és van mit kóstoltatnia kitelepül. A helyi éttermek, bisztrók, kocsmák, borászok, pékek, sajtosok, hentesek, cukrászok és pékek. A HELYIEK!!!
Pont ezért a fesztivál ezerszínű, pezsgő, érdekes.

És hogy hogyan is kéne? Hát valahogy így!

És így: http://www.fosztival.hu/

Finománia

noreply@blogger.com (Fűszeres Eszter) — Thu, 28 May 2009 07:05:00 +0000

Mirelle határozott utasítása ellenére se tudtam hamarabb megírni a posztot, pedig igazán igyekeztem, de egyszerűen fejemre nőnek a dolgok mostanában.
Múlt hét pénteken három órányi alvás, eltévedés és egy órás késés után egyszer csak egy eperföldön találtam magam Tahitótfaluban, egy kosárral a kezemben.
A főzőtanfolyam bevezetéseként magunk szedtünk epret, ami nekem nagyon jól esett, kicsit magamhoz tértem mire visszaautóztunk a Rosinante fogadóba.
Mivel a napról már két beszámoló is született mások tollából, ezért azokat nem ismételném, inkább csak a saját élményeimet írnám le.
Szerintem ezt a főzőkurzust olyan fiatal családok élvezik majd igazán, akiknek van egy (vagy több) 3,5 évesnél idősebb gyerekük, anyu vagy apu imádnak főzni, szeretnének egy nagyot pihenni, jókat enni, meginni pár pohár bort vagy sört, jókat sétálni, de közben valami aktív pihenésre vágynak.
Persze mehet a 20 éves szingli is, de neki az a sok extra nem fog semmit jelenteni, amit mi igencsak kihasználtunk. Viszont ő is sok élménnyel és új tudással fog hazatérni.
Kezdjük rögtön Kata nénivel, aki a konyhán dolgozik "hétköznap", de fantasztikusan ért a gyerekek nyelvén, olyannyira, hogy én Dávidot csak néha láttam, amikor elviharzott mellettem Annával, vagy Zsófival, különben tésztát kevert, lekvárt kanalazott, süteményt sütött, és olyan jól viselkedett, hogy a szám is tátva maradt!
Így aztán a férjemnek nem kellett rá folyamatosan figyelni, hanem ücsöröghetett a napon, olvasgathatott, és ihatott egy italt, sőt, pancsolhatott a gyerekekkel, miközben én kacsamellet sütöttem, vagy spárgát pucoltam.
Nekünk ez a program valódi telitalálat volt ugyanis nálunk állandó konfliktusforrás, hogy én nem tudok megülni a fenekemen, egész hétvégén történnie kell valaminek, Dávidot igyekszünk értelmes programokkal szórakoztatni, Gábor viszont péntekre általában már teljesen antiszociális, és ha lenne egy barlangunk tűzzel, akkor egész hétvégén ott ülne és a tüzet bámulná.
Bár a tervezett programon "bejáró" vendégként is részt lehet venni, én ajánlom, hogy tervezzétek ott alvósra, akkor lehet igazán jót pihenni, feltöltekezni a jó levegőn.
A FINOmÁNIA-programnak és a szervezőknek saját blogjuk is van, érdemes nézegetni, jó kis receptekkel, írásokkal. Sőt, itt a többiek élménybeszámolója is fent van egy helyen.
Ha kedvet kaptál itt olvashatod a soron következő programokat.
Csak ajánlani tudom, hajrá!