GyászPortál - A Napfogyatkozás Egyesület lapja

Draga szuleim elvesztese

mayahaja — Sun, 22 Jan 2012 18:31:07 +0000

Ugy dontottem, hogy leirom, hogy mi tortent velem , mert megorulok. Edesapamat tavaly marciusban vesztettem el, egy borzaszto ev utan. tudodaganat, agyi attettel. El nem tudom mondani mit szenvedett es milyen hosiesen birta. En mindig mosolyogtam elotte, meg Anyu elott, hogy ne adjak fel. Kozben csak magamban orlodtem. Aztan eljott az az ido, amikor mar csontsovany volt es nem ismert meg. Egy het alatt leepult az en eros es jokedvu edesapam es meghalt.

tovább

Halottaim emlékére

Tue, 27 Dec 2011 20:11:41 +0000

A 2011 év,borzalmas volt számomra,Az én drága erős férjem ízületi fájdalmakra panaszkodva került orvoshoz,ahol elkezdődött a kálváriánk.Rossz vérkép,kórházról,kórházra jártunk és nem tudták megállapítani,hogy mitől fáradt,lefogyott,és fájnak az ízületei.Rengeteget szenvedett,vizsgálatok tömkelege,eredmény semmi.A drágám meg .96 kg.50 kg. fogyott le.2011 augusztusába bekerült egy jó nevű kórházba,ahol október 11 meghalt. A szemem előtt sorvadt el,vérzett mindenhonnan.A boncolás eredménye akut csontvelő gyulladás,gyomor erózióból történő elvérzés.El kel még mondanom,hogy 57 éves volt.

tovább

Szüleim elvesztése

Mon, 12 Dec 2011 16:08:43 +0000

Édesanyám 2004. szeptember 13.-án Mária napján hunyt el, feladta a műtét után. Egyszerűen felfogni sem tudtam,hogy mi történt. Apukámat magamhoz vettem, addig a hugoméknál lakott, mióta anya meghalt. Édesapám utána ment, várható volt, nagyon nagyon szerették egymást. 59 éves házasok voltak. 2005.május 7.-én halt meg az apukám.

19461002

tovább

Leírom, kiírom magamból...

bkatoca — Mon, 12 Dec 2011 14:26:57 +0000

Az első nagy veszteségemet korán, még 20 éves korom előtt éltem át (vagyis több mint 33 éve). Későn érő és későn lázadó, egyke gyerek voltam. Ahogy átléptem nagykorúságom küszöbét, megzabolázhatatlanul mentem a fejem után, nem érdekelt, hogy kinek okozok vele fájdalmat, kizártam szinte mindenkit az életemből, akiről úgy gondoltam, hogy nem ért meg. Ez a szüleimre vonatkozott elsősorban.
Kapóra jött egy lengyelországi autós utazás, ahol a felfedezés izgalma mellett lehetőség nyílt volna arra, hogy újra beszélgessünk, az egymáson ejtett sebeket elkezdeni gyógyítgatni. A lehetőség elmaradt. A harmadik napon balesetet szenvedtünk. Ez több napos kóma, és hetekig tartó életben maradásért vívott küzdelem után jutott csak el a tudatomig. Apránként csepegtetett információk alapján állt össze a kép, hogy Anya a balesetben életét vesztette. Mire 3 hónapnyi lengyel kórházban töltött lábadozás után hazajöhettem maradandó sérülésekkel, Anyát már rég hazaszállították, és eltemették.

tovább

Gyermekek veszteségei

veressag — Wed, 07 Dec 2011 19:50:40 +0000

Kezdjük talán azzal a triviálisnak tűnő megállapítással, hogy a gyerekek is tudnak szenvedni. Bár a felnőttek sokszor úgy gondolják – főleg halálesettel kapcsolatban –, ,,kicsi még, úgysem érti’’, azt kell mondanunk, hogy talán valóban, kicsit másképp érti, mégis, a gyermek is átélheti-átéli a veszteség fájdalmát, lehet ez hozzátartozó elvesztése, szülők válása, iskolaváltás, vagy valamilyen kedvenc tárgy elvesztése.

tovább

Liv Ullman hat éves korában elveszítette az édesapját

veressag — Wed, 07 Dec 2011 19:19:18 +0000

Judith Viorst Szükséges veszteségeink (Háttér Kiadó 2002) című könyvében így ír erről: „Egy nyugodt nyári délutánon Liv Ullman apja haláláról beszélt, és arról, hogy azóta sem szűnt meg az apai szeretetet keresni. Harag van a hangjában, amikor arra emlékezik, hogy anyja és nagyanyja "sírva és sikoltva versengtek, hogy melyikük gyászol mélyebben". Liv számára, aki akkor hat éves volt, soha nem adatott meg a gyászoló státusza. Gyászát soha nem ismerték el, és nem vigasztalták.

tovább

FEL! – Animációs film a gyászról

veressag — Wed, 07 Dec 2011 19:15:52 +0000

Az ELTE Pszichológiai Intézet filmklubjába invitáltak pár héttel ezelőtt. A film, amit megnéztünk, majd beszélgettünk róla, a gyászról szól. Címe: Fel!
A pszichológiai tartalommal bíró film 2010-ben elnyerte az Oscar, a BAFTA és a Golden Globe legjobb animációs filmje díjat.

tovább

Feldolkozni a veszteséget és megpróbálni segíteni másoknak

Sat, 03 Dec 2011 18:20:14 +0000

2006. november 30. Az anyukám meghalt. Így 5 évvel később is nehéz ezt leírni. Igyekszem a gyásszal kapcsolatos érzéseimet megélni. Az 5 év alatt, azt hiszem, sikerült is feldolgoznom az édesanyám halálát, ami nagyban határozta meg az életemet. 17 voltam akkor, most 22. Harmad éves szociális munka szakos hallgatóként a szakdolgozatom is a gyásszal kapcsolatos, egy önsegítő csoportot szeretnék létrehozni Debrecenben. A szakdolgozat elméleti részének megírásánál járok, és most kezd körvonalazódni bennem, hogyan is szeretném a csoportot létrehozni. Így merül fel bennem a kérdés, hogy képes leszek - e rá? Sikerült e feldolgoznom az anyukám halálát? Tudok - e majd segíteni másoknak, mennyire vagyok kompetens?
Biztos vagyok benne, hogy lesznek nehéz percek a munkám során, ezért gondoltam, hogy most megosztanám másokkal is a gyászélményem.

tovább

Egyetlen voltál.

Sat, 26 Nov 2011 13:55:14 +0000

Sokat gondolkoztam leírjam-e az én történetem.Azt remélem megkönnyebbül a szívem ha leírom.az én életem augusztus 6-án vett egy hatalmas fordulatot,a legrosszabb irányba.Volt nekem egy egyetemet frissen elvégző,27 éves életvidám,intelligens nagyon aranyos,jó testvérem.A motoroknak élt,ez volt az élete.Mielött mindenki fejet csóválva gondolná egy fiatal aki gyorsan ment téved.Mz-je volt szépen át alakította és a legtöbb amivel ment 70 max 80.Az Ő szavaival élve ha gyorsan menne annak nem lenne olyan "filingje"Rengeteg helyre eljutott Szlovákia,Lengyelország.Kétszer ütötték el,akkor sem Ő volt a hibás.Első baleset után külföldre ment dolgozni hogy megvegye álmai motorját.Sikerült 6 hónapra rá elütötték.Sírva telefonált "motor nélkül senki vagyok"Szüleink már ezt is előjelnek vették,de nem tudtuk lebeszélni róla.Mindig mindent Vele beszéltem meg,és ez kölcsönös volt.Számíthattunk egymásra,nagyon szerettem,és fogom is míg élek..Aug 6-án hajnali 2-kor egy éles kanyarban(az út egyenesen egy

tovább

Anya elment

Katuska1982 — Fri, 28 Oct 2011 18:24:20 +0000

Az én történetem... vajon elolvassa valaki?

Még annyira friss minden, még annyira sokk-szerű, közeli de szürreális is...

Anya a legjobb volt a világon ... és még most is az. Itt ver a szívemben az ő szíve is; nem hagy el - pedig ezt a nyomorult világot, ezt az Alföldet, ezt az országot testben itt hagyta.

És nekem nem mondta meg senki, hogy a halálán van - azt hittem, hogy tényleg élni fog! Ő mindig meg tudott győzni, arról, hogy minden kibírható. Most is meggyőzött, és erős volt - erősködött - próbálkozott - ígérte, hogy legyőz mindent. Erős. A lelke erős bennem, itt maradt - pedig ő tovább lépett. Megunta ezt az egész komédiát itt...meg is értem!