Fotók és útvonal (Strava)

A fotós főfogás a párálló tó és a partján álló fa koronáján átfésült napsugarak látványa, melyhez szokásos cimbiotikus kalandjaink szolgáltatják a köretet: szarvasok villanásnyi jelenései kísérnek; kettősünk szövetsége pedig tovább mélyül, mikor a patakon átkelő négylábú kalandtársam észleli, hogy képtelen vagyok őt követni. Míg ő a patak egyik, én a másik oldalán, közösen keressük csapatunk újraegyesülésének lehetőségét – végül a hideg iszapba merülést újra bevállalva bundás barátom hoz áldozatot.

Fotók és útvonal (Strava)

„Minél több dolog nem történik, annál több dolog történik.” – olvastam reggel egy barátom üzenetét. Itt a mezőhegyesi szántókat és erdőket elválasztó útegyeneseken is megállt az idő, de a napfürdőző nyulak, vágtázó őzek és pásztázó egerészölyvek sűrű jelenében még sincs hiányérzetem.

Fotók és útvonal (Strava)

Fotók és útvonal (Strava)

Fotók és útvonal (Strava)

Fotók és útvonal (Strava)

Vakító verőfény, pászmás fellegek, vadvirágos erdők, hullámzó dombok, csiripelő madarak.

Végletek világai bennem válnak eggyé: én írom életem könyvét.

Fotók és útvonal (Strava)

(És találkozom arrogáns vadászbácsival is, akit azzal sem tudok meggyőzni a pórázszabály betartásának értelmetlenségéről, hogy felhatalmazom [tudom, nincs rá szüksége] Cimbi lelövésére, amennyiben látja vadat kergetni.)

Fotók és útvonal (Strava)

Az első: Citroen Dyane 0.6 (1999–2003)

Az elsőről ebben a 2006-os bejegyzésben írtam →

A második: Peugeot 307 SW 1.6 Presence (2003–2025)

Zsóka mami – pár éve így neveztem el második autómat, amivel 2003 tavaszán (épp a névnapomon) elhagytuk a Peugeot Sárkány autókereskedést. Mióta elneveztem, szinte minden megérkezésünk után megpaskoltam a korábban névtelent, és megköszöntem neki, hogy hazahozott. Éreztem, hogy közeleg a búcsú ideje, öt éve vettem észre, hogy a motorolaj iránti étvágya jóval nagyobb, mint gondoltam – addig sajnos túl komolyan vettem a használati utasítás szerint ajánlott 20000 kilométerenkénti olajcserét. 2025. augusztus 9-ei nagysétánkról még hazahozott, Kesztölc határán kezdett „köhécselni”…

Hétfőn csak egy „szokásos” találkozásra számítva vittem a jól ismert szerelőhöz, de Robi ezúttal egyértelműen visszautasítandó ajánlatot tett: motorfelújítás vagy -csere, minimum 300000 forintért, vagyis nagyjából az autó értékéért. Több mint 22 év alatt megszoktam Zsóka kényelmét, fájdalmas volt az elengedés…

Táblázatban vezettem a költségeket, 6 év és 4 hónap alatt a kötelező biztosítás és az üzemanyag árát nem számítva kicsit több mint kétmillió forintot költöttem az öreglányra – ami figyelembe véve a korát, tulajdonképpen nem is olyan sok (kb. 27000 Ft/hó).

Az alábbi képek 2025. augusztus 12-én készültek, Zsókát ebben az állapotban, takarítatlanul, Cimbi szőrösen adtam el a hasznaltauto.hu-n, szó szerint egy percen belül, 80 ezer forintért (200-ért raktam fel, 100 volt a cél, amiből végül a helyszínen alkudtak még 20-at). Ugyanezen a napon vettem használatba a képek között felbukkanó bordó szépséget, harmadik autómat…

A harmadik: FIAT Grande Punto 1.3 JTD Emotion M6 (2025–)

Miután a Facebookon megosztottam autótlanná válásom hírét, egy ismerősöm a szomszéd utcából felajánlotta, hogy próbáljam ki a korábban édesapja által használt dízel járgányt. A Dorogról hazavezető első utunkat követően nem is keresgéltem tovább, megbeszéltük, hogy megveszem az autót. Pár nap után Fióna néninek kereszteltem az épp nagykorúvá váló, 2007-es gyártású, 2008 januárjában forgalomba helyezett „hölgyet, akivel” kapcsolatban azóta is ambivalens érzéseim vannak.

Ami nagyon hiányzik

• A kényelem. Zsóka jóval lágyabban rugózott és tágasabb volt. A nagy méret persze hátrány is bizonyos szempontból (nehezebb parkolni, több hely kell a forduláshoz, nagyobb a mozgatandó tömeg), így nem is feltétlenül a tágasság, hanem a praktikum hiányzik Fiónából. Csak két példa:
  • Előbbi első ajtajában kényelmesen elfért egy másfél literes palack, utóbbinál még egy kisebb kulacs se, ezt kénytelen vagyok a két ülés közé, a kézifékre fektetni, ha karnyújtásnyi közelségben akarom tartani. Ami mindezt különösen szánalmassá teszi, hogy bőven lenne rá hely az ajtó és a szék között.
  • Hasonlóan érthetetlen esztelenség a pohártartó elhelyezése, amibe egy fél literes poharat már csak ferdén lehet beleállítani, és ez ilyenkor a sebességváltásnál is útban van.
• Az elölről vezérelhető elektromos hátsó ablakemelők.
• A tempomat.

Amit nagyon szeretek

Két dolog, ami minden kényelmetlenségért kárpótol:

• A fürgeség. Zsóka kimondottan tohonya volt Fiónához képest, utóbbit a kemény, pattogó rugózást megszokva élmény vezetni.
• Az alacsony fogyasztás. Az eddigi 13000 kilométerünket kb. 4,6 literes átlagfogyasztással tettük meg, de ha többször mennénk hosszabb országúti távokat, ez 4 liter közelében lenne. A 45 literes üzemanyagtartályt teletöltve mosolyogtató a műszerfalon megjelenő 1000 kilométeres hatótáv.

A feketeleves

Ismert hibákkal vettem át az autót. Apróságokat leszámítva az alábbi kettő volt egyértelműen beazonosítható:

1. Légzsákhibát jelzett a műszerfal, és a kormány nyomógombjai (beleértve a dudát) nem működtek – a kormányátvezető volt elszakadva, cserélni kellett.
2. A vezetőoldali biztonsági övcsat nem érzékelte, hogy be van kötve az öv – ez is cserére szorult.

Mindez munkadíjjal együtt összesen 171000 forintba került, és miután ezt kifizettem, nem tudtam, hogy a java még hátravan…

Néha nehezebben indult az autó, és az indítás után nagyon füstölt. 4 db porlasztó felújítás, közös nyomócső, szivattyú, üzemanyagszűrő, munkadíjjal mindösszesen 676600 forint; és már csak hab volt a tortán a 4 db izzítógyertya cseréje 80288 forintért.

Az eladóval 520000 forintos vételárban állapodtunk meg, amit 350000-re sikerült lealkudnom, de így se érzem magam olyan szerencsésnek, mint az elején. Persze tudom, egy öreg autónál bármi előfordulhat, és még rosszabbul is járhattam volna…

Hivatalosan csak most lett az enyém…

Fióna 7 hónap után, 2026. március 13-án (pénteken – nem vagyok babonás) lett az enyém, ekkor töltöttük ki a tulajdonos-átruházási szerződést; miután az előző napon ért véget a hagyatéki eljárás. Ugyanis az autó tulajdonosa (a már említett ismerősöm édesapja) 2025 nyarán meghalt. A szabályok szerint ugyan az autónak ebben a hét hónapban egy helyben kellett volna állnia – de inkább ne firtassuk a bürokrácia abszurditásait…

Egy újabb évet adhatok a már megéltekhez, és egyet levonhatok a még előttem állókból. Esténként, amikor kidobom a fogselymem, mostanában szinte mindig eszembe jut a kérdés: vajon mennyit hajítok még a szemetesbe? Ami biztos: estéről estére eggyel kevesebbet.

Fotók és útvonal (Strava)

Fotók és útvonal (Strava)

Fotók és útvonal (Strava)

Közel öt éve vettem az előző számítógépem, az erről szóló bejegyzésemben naivan azt írtam: „Remélem, ezzel elleszek a 2020-as években”. Sajnos a spórolás áldozata lettem (akkor próbáltam 300 ezerből megúszni) – no meg a termékeik hardverigényét folyamatosan és drasztikusan növelő szoftvergyártóké. Így történt, hogy tavaly az év vége felé már a nem túl összetett folyamatok többsége is gyötrelmesen lassúvá vált, és egy InDesign frissítés után azzal szembesültem, hogy a legfontosabb munkaeszközömnek számító szoftverben legfeljebb két lépést tudok visszavonni. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Az AI segítségével

Ezek után a néha még meglepően hülye, de többnyire már egészen okosan érvelő AI meggyőzött, hogy bizonyos szempontból a pénzbefektetés egyik legjobb módja a munkakörülményeim javítása, ezzel időt megtakarítva, és mindennapos bosszúságoktól megszabadítva magam. Kértem, hogy segítsen összeállítani egy jó ár-érték arányú konfigurációt, és az eredménnyel még az a szaki is elégedett volt, akire végül az alkatrészek összeszerelését bíztam.

VáRAMtlan fordulat

Egyetlen szépséghibája volt csak a történetnek, amiről korábban sejtelmem se volt, mivel nem értek a számítógépek hardveres összetevőihez, és ezek piacának történéseit se követem. Így arról se tudtam, hogy a memóriaárak épp nemrég szálltak az egekbe. Viszont december 24-én még roppant szerencsésnek éreztem magam, mikor az eMAG-on sikerült elcsípnem egy Kingston FURY Beast RGB 64GB-os RAM-ot bruttó 77434 forintért. A honlap szerint a termék raktáron volt, a forgalmazó január 15-ig ígérte a szállítást. Soha nem ért ide, és a pénzt is csak két hónap múlva (!) kaptam vissza. Frissítettem a saját memóriámban az elfelejtett fogadalmam:

„Az eMAG-ról soha semmit!”

Az új „vas”

A RAM-ot végül egy hardveraprós hirdetésen keresztül szereztem be 90000 forintért – fele akkora (32 GB) kapacitásút, számla nélkül (később pont ennyiért adtam el a régi számítógépemet). Így ez lett a január 22-ére összeállított új munkaeszközöm (az alkatrészek neveit a forgalmazóktól másoltam, a helyesírási hibákat nem javítottam):

• Tápegység, Seasonic G12 GC-650 (2024), 80+ arany, fix kábelek, 650 W, fekete
  32290 Ft
• Biostar GeForce RTX3060 12GB DDR6 Extreme Gaming, 238906, Videókártya
  137655 Ft
• GIGABYTE B650 EAGLE AX
  56440 Ft
• DeepCool AG400 – Processzor hűtő – R-AG400-BKNNMN-G-1
  10360 Ft
• WESTERN DIGITAL – PURPLE 4TB – WD43PURZ
  68780 Ft
• Western Digital – BLACK SN7100 NVMe SSD 1TB – WDS100T4X0E-00CJA0
  61610 Ft
• AMD RYZEN 5 – 7600
  67570 Ft
• ZALMAN – S2 TG számítógépház
  17560 Ft
• Kingston 32GB DDR5 5600MHz KCP556UD8-32 (1X32GB)
  90000 Ft
• Összesen
  542265 Ft (nettó 426980 Ft)

Konklúzió

Sajnos azt nem írhatom le őszintén, hogy bitanggyors, de határozott nagyságrendi javulást hozott a munkakörülményeimben. A Windows 11 Home fél percen belül bebootol; az Adobe általam használt szoftvereinek mindegyike 10-20 másodpercen belül elindul, és gördülékenyen működik. Még a korábbi lassúsági rekorder Lightroom is. És az InDesignban akár a fájl megnyitásáig vissza tudok menni a historyban – ahogyan régen. Fanyar fricska a történetben, hogy az AI, melynek segítségével összeállt az új rendszer, grafikusi munkáim nagy részét elvette, ezért sokkal többet pihen a gép. De így legalább egészen biztos, hogy a 2020-as évek maradékát kibírja…

A tavaly megjelent 10-es szériánál is folytatódott mindkét újdonsült hagyomány, így ősszel, amikor apámmal közös lakásunkat eladva pénzhez jutottam, nem sokáig töprengtem, hogy megvegyem-e a Google Pixel 10 Pro XL-t több mint félmillió forintért. Még ha akkor lett is volna miből kifizetnem, inkább a ’24-ben kihagyott Pixel 9 Pro XL mellett döntöttem, amit november végén bruttó 320 ezer forintért sikerült beszereznem (kicsivel korábban 300 ezer alá is becsúszott az ára, de arról sajnos lemaradtam).*

Tavaly november 28-án lányommal Pécs felé autózva, útközben vettem át az AndroidBoltban a huszadik mobilomat, és azóta többnyire elégedetten használom. A két legfontosabb változás a 8 Prohoz képest:

• az icipicit nagyobb kijelzője 25%-kal fényesebb,
• és több éles fotót készítek a pontosabb és gyorsabb autofókuszának köszönhetően (főleg a telével).

Amúgy jelenleg a DXOMARK okostelefonkamera-listáján a 9 Pro XL a 13., míg a 10 Pro XL a 10. helyen áll.

*Így az ÁFÁ-t leszámítva, és a régi telefonomat 150 ezer forintért eladva 102 ezer forintba került a hardverfrissítés.

Fotók és útvonal (Strava)

Az 1700-as évek közepén a birtokos Eszterházy család megbízásából Mikoviny Sámuel tervei alapján a terület mocsarait lecsapolták, majd egy-egy sajátos, szántókból, legelőkből, rétekből álló mozaikos területet alakítottak ki, melyet át- meg átszőttek a mesterséges árkok, csatornák.

Ezen a területen létesítették azután 1962-től az első négy síkvidéki, körtöltéses halastavat, melyet a rendszerváltás idején, 1989–1990-ben újabb kilenc megépítése követett. A halastórendszer most a maga 370 hektárjával Észak-Dunántúl legnagyobb kiterjedésű ilyen létesítménye. A tavakat elsődlegesen haltenyésztés céljára alakították ki, de említhető még a liba- és kacsatenyésztés, a nádvágás és a vadászat is.

A terület jellegzetessége, hogy környezetében sokféle élőhelytípus megtalálható. A Duna közelsége, a háttérben húzódó Gerecse-hegység vonulatai, a tatai Öreg-tó, a területet övező ligetes erdők, mezőgazdasági területek és rétek természeti adottságaik révén mind hozzájárulnak ennek a csodálatos területnek a változatosságához, fajgazdagságához.

(…)

Végül, de nem utolsósorban felsoroljuk azokat a vízimadárfajokat, amelyekkel szinte mindig találkozhat errefelé a türelmes természetbarát megfigyelő: búbos vöcsök, kárókatona, szürke gém, nyári lúd, tőkés réce és barátréce, dankasirály, valamint a bütykös hattyú. Érdemes hosszabb időre is eljönni, és magunkkal hozni egy jó távcsövet, no meg persze fényképezőgépet. A halastavak a Tatához közeli Naszályról autóval, valamint kerékpárral egyaránt gyorsan.

(forrás: https://www.kemma.hu/…)

Talán csak engem zavar, hogy az utolsó mondatnak nincs állítmánya. Tudom, efféle apróságokon manapság már nem kellene fennakadni, miként a platós autóval közlekedő helybélinek se kellett volna az ittlétünkön. Kérdi, hogy mi járatban vagyunk errefelé. „Csak sétálunk” – felelem. Hitetlenkedve mondja, hogy a kollégája 10 órára jön egy „veszett nagy német juhásszal”, így Cimbi és én is életveszélyben vagyunk, siessünk. Számtalan vadászbácsis találkozásból megtanultam már a leckét: ilyenkor kiscipőnek érdemes álcázódni, így hát a kormánykerék mögé képzelve a helyszín istenét, megköszönöm, hogy itt lehetünk, és megígérem, hogy sietünk.

Nem hazudtam, innentől sajnos tényleg frusztrált a vizionált hatalmas német juhász képe; de azért „kénytelen voltam” engedni a sokszínű madárvilággal benépesített táj fotózásra ihlető nádarany-tólila harmóniájának.

Fotók és útvonal (Strava)

Fotók és útvonal (Strava)

Fotók és útvonal (Strava)

Persze mindennek én is részese vagyok (sőt, szolipszisztikusan én vagyok az egyetlen felelőse), a sétáinkról, futásainkról szóló írásaim többsége meglehetősen idealista. Vállalom, az is én vagyok, miként ez, aki most szívből gyűlöli a jégen csúszkálást, a fagyott kérgű hóban botorkálást, a földetérés bizonytalanságait és az arasznyi visszacsúszásokat. Ha nem is minden pillanatát, de többségét utáltam e csatangolásunknak – és már előre rühellem a sok sarat, ami majd az olvadás után jön. Igen, megengedem magamnak, hogy gyűlöljek, utáljak, rühelljek. És igen, nyilván egy szép fotót rakok majd ki erről is. Utólag és ismeretlenül is boldog szülinapot Bianka!

Fotók és útvonal (Strava)

A történések

Félrekezelés

Cimbi többször vakarta a szemét, ezért 2024. szeptember 23-án elvittem állatorvoshoz. Itt erős kísértést érzek, hogy nevesítsem az illetőt, de inkább maradjunk annyiban, hogy ha privátban megkérdezed, szívesen elárulom. A dilettáns doki ránézésre (!) allergiát állapított meg, és adott egy haszontalan szemcseppet. Miután nem javult a helyzet, október 11-én visszamentünk, és kaptunk egy másikat (az orvos ezúttal se ért hozzá a kutyához, csak ránézett, miközben Cimbinek már láthatóan sérült volt a szaruhártyája). Persze utólag a saját hülyeségemet is látom: én, az örök kérdező miért bízott ennyire a fehér köpeny tekintélyében? Nem kellett volna…

Vizsgálatok, eredménytelen kezelések

Másnap, október 12-én székesfehérvári (szintén kutyás) barátaimnál vendégeskedve közösen jutottunk arra az elhatározásra, hogy jobb, ha a délutánra tervezett közös kirándulásunkat becseréljük egy állatorvosi ügyelet meglátogatására. Itt végre szakszerű ellátásban részesült kócosseggű barátom, megmérték a könnymennyiséget a szemeiben, és kiderült, hogy Cimbi szárazszem-beteg, vagyis nem termelődik elég könnye. A helyszínen beadott két injekción kívül kaptunk egy újabb szemcseppet (ezúttal már a valódi problémára valót) és egy műanyag gallért is.

Még aznap hazafelé elmentünk egy budapesti szemészeti ügyeletre is, ahol megerősítést nyert a szárazszem-betegség, és bónuszként még néhány szemférget is eltávolított a doktornő Cimbi szeméből. Öt újabb szemcseppet és egy tablettát is kaptunk útravalóul.

Hat nappal később, október 18-án a budapesti kontrollvizsgálaton még biztatott a doktornő, hogy javul a helyzet, de újabb hat nap múlva, immár Esztergomban azt állapították meg, hogy sürgős műtét nélkül nagy valószínűséggel kilyukad a szaruhártya Cimbi jobb szemén. Ne kérdezd miért, a cseppek adagolását egy táblázatban vezettem, minden úgy történt, ahogyan az orvos tanácsolta…

Szemműtét

Másnap, október 25-én került sor a szemműtétre a Klapka Állategészségügyi Központban, Budakeszin. 15 órára érkeztünk, és csak késő este értünk haza, mert aznap két kutya került műtőasztalra, de nem tudták előre eldönteni, hogy melyik lesz az első, és végül nem Cimbire esett a választás.

Kontrollvizsgálatok

Négy alkalommal látogattuk meg a műtétet végző doktornőt kontroll vizsgálat okán a budapesti rendelőjében: október 30-án, november 8-án, 18-án (ekkor került bontásra a műtét óta összevarrt szem) és végül december 20-án. Ezen az utolsó alkalmon már látszódott egy aprócska átlátszatlan csomó a szemgolyó közepén, de egy rögtönzött ultrahangos vizsgálat után megnyugtatott az orvos, hogy szerencsére tömör, így nem fakadhat ki és képződhet belőle újabb fekély, és valószínűleg fel fog szívódni.

A varratszedés után két alkalommal még Esztergomban is voltunk kontrollon (hogy ne kelljen messzebb mennünk): november 25-én és december 6-án. Végül pedig 2025. április 23-án, amikor már a Cimbi szemgolyóján egyértelműen növekvő fehéres dudor miatt mentünk vissza. A doktornő megállapította, hogy egy rendkívül ritka gyógyulási rendellenességről van szó: egy ciszta nőtt a beavatkozás helyén, ami egy újabb műtéttel eltávolítható, de nincs rá garancia, hogy nem nő vissza. Túl azon, hogy a fentiek lelkileg is nagyon megviseltek (lásd a következő fejezetet), a fent leírt vizsgálatok és beavatkozások 740 ezer forintba kerültek (ebből 450 ezer volt a műtét). Kezdjük újra? Pár nap gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem!

Az átélések

Szomorúság és letargia

A székesfehérvári ügyeleten szembesültem először azzal, hogy nagy lehet a baj. Az előző napon még vidáman ünnepeltük barátaim házasságát, de a búcsúnk már igencsak szomorú volt.

Valószínű soha nem felejtem el Cimbi műanyag tölcsérrel keretezett tekintetét, mikor a műtét napjának délutánján átadtam az asszisztensnek. „Ez komoly? Itt hagysz? De miért?” – kérdezte némán, és csukódott az ajtó.

Aztán a műtét utáni ébredés az altatásból, a kegyetlenül hosszúra nyúló perceken át tartó vonyítás (ami még az autóban hazafelé is folytatódott), és a támolygó testen a félszemű, kalóz ábrázat. Nem részletezem tovább, mert túl azon, hogy fáj felidézni, akinek van kutyája és családtagként tekint rá, ennyiből is érti, akinek pedig nincs, nem fogja érteni, akármennyire részletezem.

Lenyűgözve

Érdekes élmény volt hallgatni a műtét után (Cimbi álomittas vonyításai között) a doktornő lelkes beavatását az aprócska méhlepénymembránokról, melyeket két rétegben varrt a hiányzó szaruhártya helyére. Elképesztő, hogy mikroszkopikus méretben, egy monitort figyelve lehet „kézimunkát végezni”. Le voltam nyűgözve.

Bizakodva és frusztrálva

24 napig nem tudni, mi van a levarrt szemhéj mögött, csak bizakodni… És közben folyamatosan birkózni a frusztrációval, amit az okoz, hogy egy szeretett lénynek nem tudom a korábban megszokott életét biztosítani.

Szintet lépve

A „tölcséres” heteknek volt egyfajta emelkedettsége is. Cimbiózisunk magasabb szintre lépett: felemelő volt megtapasztalni e csodás kis teremtésnek a (korábbinál szorosabb) kapcsolódását, bizalmát és türelmét! Cimbi mindenben tökéletes partner volt, együttműködő, ahogyan mindig. Lenyűgözött, ahogyan előtte, és azóta is…

„Új kutya, új élet”

Cimbi fején a műanyag gallérral egy másik kutya lett, miként a korábban megszokott életünk is a feje tetejére állt. Hűséges társamnak meg kellett szoknia, hogy a „feje jóval nagyobb lett”, rendre koppant szegényke. Mikor kiment a kertbe, nem is próbált a korábban megszokott módon rendezkedni, visszaparancsolni a mókusokat a fára, „terelni” a telek mellett elhaladó autókat. Persze nem is hagytam volna, én is kimentem vele, leültem a lépcsőre, és ő odaült mellém, vagy az ölembe hajtotta a fejét.

A szokásos póráz nélküli séták is elmaradtak, mivel tartottam tőle, hogy ráhajol a tölcséres fejével egy növényre, ami megsérti a szemét.

A napi 22 tennivalót egy táblázatban vezettem. 21-szer kellett cseppentenem az összevarrt szemébe, remélve, hogy a kis résen át beszivárog a kívánatos mennyiség; és volt egy tabletta is, amit szájon át kellett beadnom.

A jelen

2026 januárjában jól elvagyunk a napi háromszori Aptus szemcseppel (ezt kapta október 12-én Székesfehérváron is). A ciszta növekedése megállt, vagy legalábbis nagyon lelassult (nem fotózom már rendszeresen). Remélem, még nagyon sokáig csak egy újabb szexepil marad bundás barátom ábrázatán. De persze cseppet se bánom, ha netán felszívódik…

A tanulságok

Számomra e két gondolat tisztult le:

• Mindig merj kételkedni, és kérdezni!
• Soha ne félj, mindig van megoldás!