.:Halvadászok:.

Az évek telnek de a halak nem múlnak...

2010-06-03T22:19:00.002+02:00

Lassan három éve már, hogy nem irkáltam ide semmit. Rengeteg minden történt. Azon gondolkozom, hogy folytassam-e ezt a blogot vagy sem?

Lassan három éve már, hogy Kaliforniában élünk. Rengeteg minden történt. Azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne folytatni ezt a blogot...

Balin délidőben

2007-08-17T15:27:00.000+02:00

Ebéd után nem bírtam tovább.

Ha máshova nem is, de a téglagyári gödrökhöz ki tudok menni egy órára nem? Dehogynem.

Biztos korholtam már előzőleg eleget a ceglédi tavakat és a menedzsmentet, ezért most inkább a pozitívumra fókuszálva: testes balinok laknak itt, cirkálva kutatnak apróhal után. A tó közepe tájékán lehet mindig látni a legdurvább halakat, rablásaik ijesztőek. Lapát nagyságú farokuszonyok kerűlnek a víz fölé ilyenkor.

A baj ezekkel a hatalmas dögökkel csak az, hogy 60-80 méterre van a gyűrű SZÉLE, amiben megtalálhatók. Persze a part közelében is ott vannak a balinok, de a tapasztalat szerint ezek inkább a kisebbek. Az 55-65 centi hosszúságúak.

Ezeket viszon aránylag könnyű elcsípni, ha agresszívabb hangulatban vannak az adott nap.
Néhány dobás után valamiért mindig fel lehet őket fedezni a légy közelében.

Tegnapelőtt például szabályosan lekáderezték a legyemet. Nem egy, nem kettő! Kinnt voltak a szélvízben, és egy idő után mármár arra gondoltam, tudatosan szórakoznak velem. Métereken át követték a legyet, majd egy burvánnyal odébbáltak.

DE MA! Ma az én napom volt. Ma az ötödik dobásra megindult egy nagy szürke hát a zöld vízben a partról, egyenesen neki a fekete wooly bugger-nek, majd a szokásos hátraarc, de ma léggyel a szájában. Kis emelés a boton, a balin azonnal kirohat négy métert, majd elkezdtük a part menti sétát le-föl.

Patakokban csorgott rólam a víz. Dög meleg volt ott kint a parton. Végül is a már megszokott méretű 55-ös (farokkal 65-ös) balint emelhettem ki a vízből. Gyönyörű, izmos hal volt. A fényképezőm elvesztését nem tudom eléggé sajnálni, de hát ez van. Csak a fejemben lesz meg az emlék.

Rövidke suhogtatás

2007-08-17T15:15:00.000+02:00

Mostanában nincs időm távolabbi vizeket látogatni, de tegnap este leruccantunk Lee-hez és családjához, úgymond "mégegyszer utoljára" amolyan borozgatós csendesestés jelleggel. Persze vacsora előtt muszály volt lemenni a zagyvapartra is.

Az alacsony vízállás és a meleg igazi dzsumbujjá változatta a zagyvát mostanra. A halak, különösen a nagyobbak nem mutatják magukat, persze én is így lennék vele: minek tenném ki magam felesleges veszélynek, ha annyi búvóhely van?

Sok sikerrel nem jártunk, de azért jó volt látni kedvenc honi "vizemet".

A nagykanizsai barátomnak elment az esze

2007-08-15T15:08:00.000+02:00

Tegnap ajánlott levél érkezett, de nem voltam itthon, tehát ma reggel bementem a postára felkapni a küldeményt.

Barátom már múlt héten jelezte, hogy figyeljem a postámat, mert postázott nekem valamiféle "meglepetés a nagy útra" indíttatású küldeményt, így izgatottan nyitottam fel a nagyméretű bélelt borítékot.

Ennek az embernek elment az esze.

Nem sorolnám fel most mindazt a légykötőanyag mennyiséget amit a zacsesz rejtett, mer egyrészt nagyon sokáig tartana, másrészt meg hatalmas féltékenységi-roham-hullám rohanna le a magyar legyezők között de hirtelen. Ezen felül 4 db dvd lapult még ott, amely a klasszikus és a szpéj dobások részletes bemutatásával foglalkozik.

Hozzáteszem még azt, hogy az említett baráttal személyesen mégcsak nem is találkoztam!
Soha!

Mondom: kész van a csávó.

De én is.

Köszi szépen "batát"

Vannak ám itt mások is persze

2007-08-14T15:15:00.000+02:00

Frissítettem egyet a linklistán, elérhetővé téve _sanya, Flyfish és Kukta blogjait.

Hál'isten növekszik azon emberi egyedk száma, akik élményeiket, tudásukat, tapasztalatukat nem próbálják féltett kincsként elrejteni a társak elől, hanem inkább segítő kezüket nyújtják a tapasztalatlanabbaknak (ecsém, mire ez leírtam... és még így se stimmel ááááááá... vagy igen? má'nemislátom) az interneten keresztül.

Sőt, ezen írások olvasása, a képek nézegetése még a legyes sport veteránjainak szívét is eltöltheti örömmel.

Az Elkhorn Nomad

2007-08-14T15:00:00.000+02:00

Amellett, hogy kicsit fájó szívvel búcsúzom a magyar legyesek kicsi, ám bámulatos csapatától, alig várom, hogy kipróbáljam legújabb szerzeményemet az ELKHORN nomad 9 lábas négyrészes, 5ös botját. Soknapos kitartó internetes kutatás után jutottam arra a döntésre, hogy figyelmenkívül hagyva a neves gyártók marketingháborúját, agy kicsi, de annál jobb visszhangú amerikai manufaktúra pálcáját veszem meg.

Erre a lépésre azért volt szükség, mert nem tudom magammal vinni régi botjaimat. Tűkön ülök.
Majd jól megírom jó döntés volt-e.

Költözünk.

2007-08-14T14:35:00.000+02:00

Még néhány nap és visz a repülő. Szerencsés esetben szeptemberben már a kaliforniai Stanislaus folyón próbálom kamatoztatni mindazt a két év alatt felgyülemlett tudást és tapasztalatot, amit barátaim közreműködésével sikerült elsajátítanom. Nem tudok elég hálás lenni Pityunak, Leenek (őket mindenképpen névszerint említek, elnézést a többiektől, na jó mongyuk furán fogom érezni magam, ha ezt a nevet még nem írom ide: szabó levi :D ) és számos, kiemelkedő emberi tulajdonságokkal megáldott barátnak.

Az első és legfontosabb amire megtanítottak, az az, hogy a hal viselkedésének, tartózkodási helyének, táplálkozási szokásainak ismerete nélkül a halgazdag vizek is üresnek fogják mutatni magukat. A méregdrága horgászezközök haszontalan halott súlyként fogják terhelni léptedet. Ez nem csak a legyezőhorgászatra vonatkozik. Ez a fajta megközelítés a horgászat igazi esszenciája.

A halak megimerése sok időt és fáradságot követel. A hal puszta meglátása is egy olyan készség, ami lassan folyamatosan tanulható meg. Sosem fogom elfelejteni zagyva vagy ipolyparti csetlésbotlásaimat, ahol barátaim sorra mutatak a vízre: látod a halat? Ott van ni, nem is egy! Három. Én persze csak az üres vizet láttam csak hónapokig. Lassú folyamat, de megtanulható.

A legyezés mint olyan - tévhitek

2007-08-13T16:18:00.000+02:00

Számomra megdöbbentő, hogy magyar horgászemberek ZÖME abban a tudatban él, hogy a műlegyes horgászat egyenlő a pisztráng horgászatával. Persze az élet más területein is egyre nyilvánvalóbbá válik számomra, hogy az emberi butaságnak NINCS ALSÓ HATÁRA.

Kijelentések hangzanak el MINDEN VALÓS ALAP nélkül mindenfelé témában mindenről.

Na, tehát.

Műléggyel majdnem minden halat meg lehet fogni. A műlégy nem egy mű légy. Létezik mű légy műlégy, de szinte egyik műlégy sem hivatott egy valós, köznapi értelemben vett "legyet" utánozni.

A műlegyező horgász, ha ismeri a kiválasztott hal szokásait, életmódját, sikeres lehet szinte bármely vizen, bármely halfajra horgászva.

Én elég kezdő legyes vagyok, de felvázolom az általam magyarországon fogott halfajokat gyorsan:

- csuka
- balin
- jászkeszeg
- vörösszárnyú ( még ilyen idétlen nevet) keszeg
- dévérkeszeg
- domolykó
- süllő
- sügér
- küsz
- sebespisztráng
- szivárványospisztráng
- márna

nem általam, de ismerőseim által legyezve fogott halfajok:

- törpeharcsa
- szürkeharcsa
- ponty
- tok
- galóca
- paduc
- pisztrángsügér

biztos vagyok benne, hogy a lista nem teljes.

El sem tudom mondani mennyivel változtatta meg horgászéletem a legyezés. A fenekezős-úszós klasszikus módszer halálra ítéli a halak életének behatóbb megismerését, beszűkíti az ember rálátását (pontyorientált az egész magyar társadalom, még az is , aki nem is horgászik!!!) , egyéb korlátairól nem is beszélve.

ÉB-RESZ-TŐŐ!

Ezt most ki kellet nyomnom magamból. Bocsánat.

2007-08-02T18:54:00.001+02:00

A Cegléd-sziti bányatavak-ról jövök, gyors riport:

Röpke 10 perc, inkább csak kinéztünk apámmal, feleségemmel, meg a kölökkel, mintsem horgászat lett volna a téma.

Rablásnak se híresehamva. Küszöket se látni mozogni.

Azé dobok má' egy párat, hamá' itt vagyok.

Tán a negyedik rollkeszt után robbant szét a víz a legyem környékén.
Nagyon megijedtem. Télleg nem számítottam halra.
Lehúzott vagy 10 métert a kezemből szakaszosan, aztán elfogyott a szusz,
de kifele húzni azért még nem bírtam.

Közben meg üvöltöztem hátra apámnak: Papaaa, papaaaa, gyere, ilyet még úgyse láttál!
Lényeg: 52 farok nélkül, 62 farokkal.

Ez az egyéni csúcsom ezem a tavon, és egyúttal abszolut Tó-Rekord is valszeg,
minthogy senki meg se próbál itt balinozni. Söt a szomszéd meg is kérdezte,
hogy: ezmegmá' miféle hal akar lenni ? ...

Ennek egyre inkább örülök.

Noennyi.

A Sebeskörös - Álomvíz

2007-07-27T13:07:00.000+02:00

Nem mentem el az ország egyik nagy legyes összejövetelére, a FISH-FANTOM kupára. de a fijúk hozták a híreket, hogy ilyen jó volt meg olyan jó volt, és Bogaras Pityu már a verseny után másnap telefonált, hogy volna-e kedvem lelátogatni ugyanoda, de most már kötetlenül, kis létszámmal.

Gondoltam baj nem érhet, a soha nem látott sebeskörössel kapcsolatban azé' voltak aggályaim. Mindegy, gyorsan összejött az egyautónyi legyesember, (Marabu, Pityu, Lee és én) és hajnal háromkor már kinnt ültem a ház előtt a padon összecuccolva. Lefeküdni nem is volt időm, mert előző este vendégeink voltak, és mondanom sem kell: jól benyakaltam. Hajnal fél kettőkor léptek le, azt a másfél órát meg ami maradt a kávéfőzés, zuhanyozás teljesen kitöltötte.

A kocsiban már ott ült Marabu is, már csak Lee-t kellett felkapjuk Zagyvarékason és irány Körösszakál.

Reggel hatkor láttuk meg a vizet. Istenem, bárcsak mindíg ilyen kellemes csalódás érne, ha új vizre érkezem! Nincs rá más szó: GYÖNYÖRŰ, kristálytiszta víz, sárgás fénnyel a sekélyebb, agyagos meder felett, a törések mélységeinél pedig türkízben pompázik. A körösszakáli hídról lenézve számlálhatatlan mennyiségű halat lehetett felfedezni, és ami igazán felcsigázott mindenkit, az a halak mérete volt. NAGY domikat láttunk.

Körösszakál egy kicsiny falu a keleti végen, roppant barátságos emberekkel, olcsó és tiptop szálláslehetőséggel, egy közérttel, néhány kisebb üzlettel, és a falu híres-neves kocsmájával: a MILÁN-nal.

Ebben a kocsmában soha nem ihatsz egyedül, mert a helyiek mindíg képviselteik magukat, és szinte hivatlanul is beszédbe elegyednek a vendéggel. Ezt persze most így értsd: tolakodás nélkül. Cigaretta, italok, és a legfontosabb: kávé. Reggel fél hattól este 10-ig. Nincs megállás kérem, ez egy igen tevékeny falu.

A szállás két házzal odébb 700 forint-ért érhető el fejenként. Hasonló vendégházból még van kettő. Közben kiderült, hogy GViktor is megérkezett már egy napja kedvesével. Ezen kívül Kacsa, és Katka is jelezte, hogy az esti órákban megtisztelnek jelenlétükkel. Egyre jobb pecának igérkezett ez az egész! Gyorsan be is cuccoltunk ideiglenes lakunkba és indultunk le a vízre. Nem emlékszem, hogy reggeliztem volna.

Én elég érzékeny vagyok a negyvenkétfokos erős napfényre, tehát öltözetemet ehhez igazítottam: fehéres ing bevizezve, szalmakalap, szintén bevizezve, rövidgatyó, tornacipő zokni nélkül.

Ötösbot, wf zsinor, fonott előke, 20-as tipet, polibogarak.

Nem vagyok egy nagy domis csávó. Legutoljára, mikor Pityu levitt az Ipolyra arra emlékszem csak, hogy ő húszméterre állt tőlem végig, ugyanzzal a léggyel, sorba szedte ki a domikat, mí én egész nap egy darabot se tudtam kibányászni. Elég keserű emlék ez, elég ahhoz, hogy az ember önbizalmát - legalábbis poli-domi téren - aláássa. A másik oldalon viszont itt volt a magyar legyesélet jónéhány kiemelkedő alakja, tehát elvileg, ha más nem is fog történni, figyelek és tanulok, ahogy szoktam. Ehhez gondoltaban hozzátettem a láthatóan nagyszámú és nagyméretű domikat, így a képzelt sötét felhők gyorsan elpárologtak.

Úgy vettem észre, hogy sem taktikában, sem légyvezetésben semmi bonyolultról nincs szó, nagyjából mindent úgy csináltam mint a "nagyok". Talán anny csak, hogy míg én odébbállok a helytől két három üres dobás után, a tapasztaltabb cimborák (de idétlen egy szó ez... :) ) addig maradnak, míg ki nem mozdítják a halat, legalább egy kapás ereéig. Ezt úgy hívják, hogy türelem.

Volt is hal szépen. Végre nekem sem kell szégyelnem már magam, ha a domolykó legyes horgászata a téma. Legnagyobb domim 51 cm-s volt.

Olyan sokminden történt, hogy nem is tudom visszahozni már folyamatában. Ennek persze lehet az is az oka, hogy miután hazajöttünk, kocsit szereztem, és már indultam is vissza kis családommal három napra. Csudajó kis víz no.

Azért megpróbálom összehányni.

Szóval. Pityu és Marabu találtak egy mély gödröt, ahol a villogásokból arra következtettek, hogy márnák mozognak a mélyben. Rá is álltak a nehéz feladatra. És nem is hiába. Sokat fogtak és nagyon jót szórakoztak. Én először Viktorral horgásztam egy sort, majd csatlakoztam Lee-hez.

Este 9-ig álltunk a vízben, tán egy-egy szendvics elfogyasztásáig jöttünk ki csak. Dög fáradtak voltunk. Ennek ellenére a társaság zöme (ekkor már Katkát és Kacsát is beleértve ) csak éjfél körül adta meg magát. A keményebb mag hajnal négykor már kinnt volt az ágyból, Lee, Mara és én csak olyan kilenc felé értünk vizet.

Lee-vel nem tudtuk leplezni kiváncsiságunkat, így mi is kipróbáltuk a legyes márnázás rejtelmeit. Életem első és második márnáját is ennek a túrának (meg persze Mara botjának) köszönhetem. Ezek a márnák, különösen a testesebbje úgy mennek mint a gőzmozdony.

Ebédre szabadtűzön sütött pácolt sertésszelet, sültszalonnával, paradicsommal, majonézzel és zsemlével. ÁLÁNÉCSÖR.

Jobb ötletem van: Beszéljenek helyettem a képek inkább! :)

Összességében véva azt gondolom, hogy ha valaki magyarországon szeretne valami ütős legyespecában részt venni nagy ostobaságot követ el, ha nem nézi meg Körösszakált. Barátságos emberek, kényelmes elhelyezés igazán alacsony árakon, tiszta víz, nagy halak, jó kávé.

Szállásfoglalás ügyben keresd Andit ( 30 396 96 90)
Segítőkészségére bármikor ( bármikor!) lehet számítani.

Tudom én....

2007-07-20T19:04:00.000+02:00

.... milyen blog az, ahol hónapokig nincs bejegyzés. Semilyen.

Az a helyzet, hogy múlt hónapban végül is megnyílt a lehetőség, hogy visszaköltözzünk abba az országba, ahonnan családom másik fele származik. Így az elmúlt hetekben nem volt napirenden a horgászat egyáltalán. A Műhosz egyik hazai versenyén sem vettem rész, pedig biztosra veszem, hogy tuti buli vót.

Na mindegy, a lényeg az, hogy félretéve a kontinensváltás izgalmát, és a készülődést, úgy alakult, hogy leruccanunk a hétvégén Körösszakáll környékére, hogy ebben a retteneteskegyetlenborzasztó ítéletidőben a sebeskörös vélhetőleg áldásos vízén töltsünk el két kjó napot.

Szóval: nemsokára jelentkezünk egy tartalmasabb beszámolóval.

Hogy a blog sorsa mi lesz, nem tudom.
Ha minden jól alakul, Lee továbbra is lehelné az életet a blogba a környék vizeinek legyezőhorgászatának elemzésével, míg én a világ egy teljesen más pontjáról tudósítanék.

Ha minden jól megy.

Halvadászat

2007-06-16T21:59:00.000+02:00

Ma kimentem a családdal az egyik városszéli tóra elütni a délutánt. Nem egy legyes víz hozzá kell tegyem. Biztos ami biztos, elvittem magammal a botot. Telik múlik az idő, egyszercsak látom, hogy egy balin cirkál dobotávolságon kívül ugyan, de mondom: cirkál.

Bot elő,
kedvenc saját balinlegyem fel,
rollcast-ek ( nem lehet dobni másként )
zsinor kinnt, amennyire tőlem telik.
Mostmár csak meg kellene pillantanom a halat ismét....

Ott úszik ni! Tiszta ideg vagyok.
Beér távolságba, legyet repíti a rollcast, úgy méterre a fickótól ér vizet,
szivem hevesen ver...
ééésss balinbalinbácsi észlel, fordul, megindul,
burvány, már érzem is az ötösön! Jól veri magat, próbálja megérteni mitörténhetett...

Nagyon jó érzés volt sikeresen levadászni a másfélkilós őnt.
Ez volt az első eset, hogy ezen a tavon (vagy majdnemhát csak: tavon, ezen nélkül) léggyel küszön kívül bármit fogjak. Tisztára bódog vótam!

Barátaink Tollából - Új rovat

2007-06-13T14:47:00.000+02:00

Úgy döntöttünk, hogy legyesbarátaink írásainak is helyt kívánunk biztosítani a saját szösszenetek mellett. Az alábbi sorok szerzője Benyus, Lee régi horgászbarátja, aki a tiszavirágzás alatt történt pecájáról ír Leenek magánlevélben:

"Szia Levi!

Akkor ti is részesedtetek az örömökből, gratt!

Mindszent fölött is elég rendesen repültek pénteken. És ismét velünk volt a Balinok Istene, bár először úgy tűnt, hogy mégse. Egy tipikus, kérészes agyagpart előtt álltunk le először. Itt 5-kor már elkezdtek jönni felfelé a bogarak, méghozzá iszonyú tömegben.

Hal is volt rajtuk, de a kérész meg olyan mennyiségben hemzsegett a
felszínen, hogy esélyünk se volt fogni köztük. Egy órát eltököltünk itt. Béla barátom botja fogott csak egyetlen darabot, felszínen úsztatott kérész csalira. Éppen húzta a horgonyt felfelé, amikor a mozduló csalit levette egy kis jász, én meg őt vettem ki.

Feljebb, egy forgó alsó szélén találtunk egy balincsordát. Itt már sokkal mozgalmasabb volt a történet, kb 10 balint fogtam léggyel, 30 és 55 centi között. Béla csak 2 vagy 3 jászt bírt kiszedni eközben a kérészes pecával, ami meglepett, mert úgy képzeltem, hogy rajzáskor ez a tutiság. Egy óra után kimerült a pálya, meg a kérészek is a folyó közepe felett röpködtek inkább, mi is beljebb mentünk. Itt ritkábban esett be bogár, és már várták a halak, már ha épp ott volt a csapat.

Ez hasonló volt, mint KissG-vel szerdán. Nagy jászok, meg kiló körüli balinok jöttek, nekem továbbra is a legyes pecára. Béla twister-műlégy kombóval aprította, elment neki egy pár, de szép jászokat fogott (1,80 volt a legnagyobb). Addig csináltuk, amíg láttunk.

Összesen 14 vagy 15 balint, meg két 1,40-es jászt fogtam.

Benyus"

Vadászat virágokra várva

2007-06-12T08:26:00.001+02:00

Szóval. Az elmúlt 8-10 napban elég sok telefonhívás érkezett Tokajból, Szegedről, és sorolhatnám, melyek arról adtak hírt, hogy a várt tiszavirágzás megérkezett. Esténként érdemes kilátogatni a partra, szerencsés esetben belenyúlhatunk egy-egy olyan rajzásba, ahol a kikelő rovarok mennyisége kellőképp fel tudja csigázni a halakat ahoz, hogy elhagyják rendes táplálkozási zónájukat, és óvatosságukat félretéve habzsoljanak a felszinen, vagy annak közelében.

Az ilyen alkalmaknak két tipusú horgász örül. Az egyik az, amelyik az élő rovart használja csaliként a törvénynek és morális normáknak fittyethányva, a másik pedig a LEGYEZŐHORGÁSZ, akinek ezek az állapotok ideálisak arra, hogy kedvenc horgászmódszeréből magyarországon a legtöbbet hozza ki.

Nos, úgy hozta az élet, hogy Tibi, Lee csónakkal rendelkező tiszai horgászbarátja hívta fel valamelyik nap azzal, hogy ha van kedvünk csatlakozzunk hozzá, szívesen elvisz minket egy ilyen estén hajókázni. Nekünk persze nem kellett kétszer mondani, villámgyorsan ráálltunk kérészutánzatokat kötni főként sárga polifoam-ot használva alapanyagként.

Elérkezett a találkozó napja, délután fél hat körül szálltunk csónakba. Ebben az időben még nem szállt egyetlen rovar sem, s nekem mint vadonatúj kérészrajzásfelfedezőnek erős kételyeim támadtak. Biztos jönnek? Mikor jönnek? Na jó de PONTOSAN mikor kezdenek el szállni? És ha jönnek, meddig jönnek?

Ilyen és hasonló idegromboló kérdésekkel adtam számot hatalmas tapasztalataimról. Tibi beindította a motort, és lejjebb vitt minket a part mentén. Dobálni kezdtünk annak ellenére, hogy halmozgásnak még nyoma sem volt. Bemelegítés.

Teltek a percek, és egyszerre megláttuk az első közelben repülő rovart. Aztán még egyet. Aztán egyre többet. Lejjebb ereszkedtunk, kikötött teherhajók végében megtört vízhez értünk, ahol Tibi szerint egyébként is sok jó hal van általában. Egy burvány. Mégegy. Kiugró hal! Egyre intenzívebb rovarrepülés, arányosan növekedö aktivitássak a halak részéről. Csibb, csobb, fröccsenés, locsi-pocsi. Végre egy ütés a légyen! Persze ez elment, nem figyeltem eléggé, a látvány teljesen lekötött. Gyerünk tovább!

Mindhárman nagyon gyorsan értük el az "ennél mán izgatottabb állapotba nemigen kerülhetek" szintet. Hopp, ez most megvan! Húh, keménykedik, rázza a fejét! Tuti balin. Meg is lett. Most meg Lee botja hajlik karikába! De úgy, hogy barátom két kézzel tartja a legyesbotot percekig! 45 centis jász van a végén, közel másfél kila. GŐZMOZDONY. VIZIDISZNÓ. Most megint én jövök egy újabb balinnal. Bárcsak így maradna ez az állapot örökre. Csónakban ülve a tiszán rajzás közben, hogy egy percre se unatkozzon a horgász! Szebbnél szebb halak fordulnak a csónak közelében. Parádés esemény ez!

A kánaán - érzésem szerint - másfél-kétórán át tartott, s aztán a kérészek úgy mederközép táján nagy, csőszerű, kígyózó sorba rendeződve repűltek lefelé végtelen mennyiégben. Ekkor bár a kikelés még mindíg tartott, a halak valamiért visszavonulót fújtak. Legalábbis azon a helyen ahol mi álltunk. Meglepetten kémleltük a vizet, nyomát kutatva annak, hogy a pauza csak erre a helyre szólt-e, vagy mindenütt megszűnt a mozgás.

Kicsit csalódottan ugyan, de tudomásul kellett vegyük, hogy véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha teszett, nemsokára.....

A kérészrepülés ideális esetben akár két hétig is eltarthat. A napi időjárás viszont nagyban befolyásolja az eseményeket. Elég, ha aznap épp erős szél fúj, máris lesheted kiguvadt szemmel, hová tünt a várt rovaráradat. Eső, vihar, (A VIHAR VALÓSZÍNŰSÉGI SZINTJE!!! :D) mind mind az ellenséged ebben a kérdésben. Hihetetlen számomra az a fajta intelligencia, amivel ezek a lények eldöntik, hogy a fejük felett áramló vízoszlop felett fúj-e a szél, vagy sem? Esik-e az eső vagy sem. Fog-e esni későbbi órán, mikor is a már kikelt és megtermékenyített rovar dolga a peték lerakása a vízre persze repülve.

Teli vagyok kérdésekkel.

Lee tollából: IDE gyere!

2007-06-04T06:42:00.000+02:00

Kevesen tudják, hogy a jászkeszeg (angolul IDE), milyen jól fogható műléggyel. A nemzetközi legyezésben is csak szűk réteg foglalkozik ezzel a halfajjal (pl. Hollandia), pedig azokon a folyóvizeken, ahol a domolykó már nem található meg, ott nagy valószínűséggel szép számmal fogható a jász.

Nekem, mint legyeshorgásznak ez a hal áll a legyezés csúcsán. Becserkészése arasznyi méretig nem okoz különösebb nehézséget, de a tapasztaltabb nagyobb példányok elejtése már komoly vadászstratégiát kíván meg.

A hideg téli napokat leszámítva minden évszakban jól fogható. A tavaszi áradásokkal, a vízzel elöntött legelőkön találhatók meg, ahol kis víz esetén akár combos csizmában is horgászhatunk rájuk. A visszahúzódó vízben szívesen tartózkodik a kövezéseken, ott is a kisebb visszaforgók tövénél várja a gyorsabb vízben sodródó táplálékot. Bokrok mögötti visszaforgókon is megtalálható, de előszeretettel sütkérezik, és portyázva vadászik a sekély lassan áramló vízrészeken is. A május-júniusi időszakban nagy eredményességgel éjszakai is fogható közvetlen a part mentén vezetett nagyobb testű műléggyel. A tiszavirágzás első számú fogyasztója, amikor is megfelelő utánzatú rovarimitációval érhetünk el eredményt.

Had adjak a felszerelésről néhány iránymutatást.

A bot lehetőleg átmeneti akciójú 8 láb körüli legyen. A hazai kereskedelemben kapható átlagos (AFTMA #5-ös) botok is megfelelően használhatók, azonban elvetemültebbek finomíthatnak a szerelésen. A zsinórosztály természetesen a várható halak méretéhez igazítandó és az sem közömbös, hogy milyen húzós vízen horgászunk, mert ugye ott egy kisebb hal is jobban belekapaszkodik az árba. Én a Tiszán Szolnoknál 5-ös bottal horgászok, de a Zagyván 2/3-as bottal finomkodok.

Az orsó nem igényel túl nagy hangsúlyt. A pénztárca és a szenvedély az, ami meghatározza, hogy a bothoz zsinórosztályban illő orsók közül melyiket válasszuk.

Zsinór tekintetében ismét az ízlés diktál. Én WF-es zsinórral és DT zsinórral egyaránt szeretek horgászni. A hosszabb dobótávolság talán könnyebben elérhető a WF-es zsinórral, a DT-vel pedig egy kicsit szebb a légy tálalása. A Zagyva szélessége miatt nem szükséges nagy dobás, különösen ha lehetőségünk van a mederben állva (gázolva, vagy hascsónakkal) horgászni.

A legyek közül a felszín alatt sodortatott enyhén súlyozottakat válasszuk. A jász nem túlságosan igényes a legyek terén, de a vastag sötét színű test, barna vagy fekete gallérral általában tetszik neki.

A kapásra ingerlés attól is függ milyen típusú vízen kísérletezünk. Kedvenc pályáim egyike a lelassuló, elterülő folyószakaszok, ahol a szélvízen a vízinövények áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak. Ezek a részeket a meder felől érdemes meghorgászni, mégpedig úgy, hogy a legyet a növények közötti kis öblökbe ejtjük mérnöki pontossággal, majd a bot emelésével lassan vontatjuk. A közelben leselkedő jászok közül biztosan horogra csalunk így egyet. Én 8-as horogra kötött legyeket használok, így az apróbb jászok kapását kiszűröm. Az ilyen helyeken egyébként sok 30 centi körüli halat lehet kiemelni, melyek nagy tolóhullámokkal rontanak rá a légyre. A bevágás pillanatát nehéz definiálni, mert sokszor a jász csak követi a legyet. Van, aki ilyenkor addig folytatja bevontatást, amíg a jász fel nem akasztja magát. Én inkább jobb szeretem ilyenkor megállítani a legyet és szinte biztos, hogy a jász azt gondolatnyi szünet után a szájába veszi.

Másik kedvenc ígéretes pályám a hirtelen felgyorsuló víz partmenti szakasza. Itt sokszor egészen kicsi a víz, mégis a partszélre ejtett légyre hatalmas halak fordulnak rá. Amennyiben ilyen sodrós részen próbálunk jászt fogni, úgy a visszatartott, illetve vontatott légyvezetés csak abban az esetben eredményes, ha a halnak az esetleges kis vízmélység miatt nincs elég reakcióideje a csali szemlélésére. Ilyenkor mohón ront rá a műlégyre. Ha mélyebb pályán horgászunk, akkor a legyet hosszasan szoktam vezetni, sokszor több métert is, mert az akadó mögött sorakozó halak gyanakvóbban viselkednek, mint a partszéli részeken lévők. Az optimális csalivezetés az, amikor a légy a víz sodrával közel azonos sebességgel halad. A kontaktus miatt muszáj a botot kicsit emelni, és sokszor alig érezhető amikor a jász megfogja a legyet. Ezt a technikát úgy tudjuk elérni, ha a zsinórt majdnem merőlegesen dobjuk a vízbe. A túlzott lefelé dobással a légy erősen oldalirányba és visszatartva fog úszni. A gyors részeken a jász nem vevő az így vezetett legyekre.

A jász védekezése nem hasonlítható össze a gyors hegyi patakok lakóinak védekezésével, de a 35 centi fölött példányok kis zsinórosztályú bottal történő megakasztása igazi fárasztást von maga után. Eddigi halaim javarészt ebből a méretből akadtak, rekordom egy 45 centiméteres volt. Tudom, hogy mindig az a hal a legnagyobb, amit nem fogtak ki, de sok ennél nagyobb méretű hal gondolta meg magát félúton a legyem bekapása előtt.

A vadászat tehát folytatódik. Talán a technika csiszolódása, talán egy más aspektus segít majd kifogni a következő rekordméretű jászt.

Az itt leírtak lehet hogy csak az általam horgászott vizekre alkalmazhatók, azonban bíztatok mindenkit, hogy adaptálja saját környezetére ezeket az iránymutatásokat és kóstoljon bele a jászozásba.

Végezetül a cím ismét: IDE gyere

Lee

Lee tollából: Felvidéki kaland

2007-05-31T21:21:00.000+02:00

Ebben az ínséges halszegény időben meghívást kaptunk Szlovákiába egy kis pisztrángozásra. A gyorsan jött lehetőséget sajnos csak én tudtam kihasználni, mert Zolinak nincs még kiváltva az állami jegye szlovákiában. Mivel a túra csak egy napra szólt, ezért tűzoltó barátomat, Józsit vittem magammal.

A reggel igen korán (4:30 kor) kezdődött. Így már 9 órakor vízen voltunk a napijegyek birtokában, melyet vendéglátónk korábban kiváltott.

Gyors információváltás után megtudtuk, hogy most a melegben már eszik a halak a szárazlegyet, de a helyi horgászok a nedvesre esküsznek.

Mi előző nap beindítottuk a légygyárat és kötöttünk néhány Adams illetve Pheasant tail típusú legyet. Alföldi horgászok révén nem rendelkezünk túl nagy pisztrángos ismeretekkel. Így sajnos nem is kötöttünk egy darab májusi legyet sem, pedig ezek szálltak les-föl egész nap.

Mindezeket leszámítva legyeink fogósnak bizonyultak.

A horgászstratégia úgy alakult, hogy egy mindketten azonos helyen léptünk be a vízbe. Én lefelé nedveseztem, addig Józsi elindult felfelé szárazléggyel. Amikor már kellőképpen eltávolodtunk az autótól akkor visszafordultunk, és ki-ki számára megfelelő módszerrel jött vissza. Én felfelé szárazzal.

Mindketten Olasz (Pozó) bottal horgásztunk. Én egy # 2/3-as 7’ 6”-ossal, Józsi pedig egy # 4-es 8’-assal. A halak többnyire 20 centisek voltak, egytől-egyig sebes pisztrángok. A nap folyamán fogtunk néhány 30 centiméter fölöttit is. Minden halat visszadobtunk.

A hazai jászokhoz képest furcsa volt ahogyan a kis pisztrángok úgy húznak, mintha két kilós súly lenne a bot végére akasztva.

A Tátrában hullott kis eső a nap közepe felé kicsit megemelte a vízszintet, de ez a pezsdülés csak jót tett a halak kapókedvének.

Sajnos az esti szedést már nem tudtuk megvárni, mert hosszú út állt még előttünk, és igen fáradtak voltunk.

A kaland sikeres volt, fejenként nagyjából 70-80 halat fogtunk.

Lee

Azér' persze vannak rosszabb napok, hetek is néha

2007-05-24T21:01:00.000+02:00

Lementem a Tiszára ma is.
De minek...

Olyan délre értem a partra, és látom ám, hogy ha nem is úgy mint kéthete örült módon,
de azért "rabolgat" a balin.

Nosza gyorsan nekiláttam a dobálásnak.Úgy az ötödiknél minden burvány nélkül lenehezedett a bot, majd elkezdte kihúzni a zsinórt a kezembül állatmód. Gyorsan engedtem a féken, hagytam hagy mennyen ameddig akar. Végre megállt, de onnam nem tudtam mozdítani rajta.

Közben egy "kolléga" odasétált mellém, a szemével is "segített"....
Monta biztos van vagy kilós... Én meg gondótam olyat má fogtam, de azt ugyanez az ötös bot
gond nélkül hozta a partra...

Vagy tíz perc után fáradt el a koma, nemtom hánykilós, mérleg sosincs nálam,olyan 58 centire saccoltam. Önkéntes segédem készített két kjó fotót, oszt balinka mars vissza a vízbe...

Dobáltam még egy 10 percet, de a rablások is megszűntek, meg k meleg lett, úgyhogy behúzodtam egy cukrászdába,

AHOL IS OTTHAGYTAM A FÉNYKÉPEZŐGÉPETAZASZTALON!!!!

később, mikor észrevettem a dolgot persze vót igyekvés vissza,

De minek...

Szal egy darabig csak LEE-ben bízhatunk fotóügyben...

Egyébiránt egy általános, országosan, és horgászmódszer-független negatív hullámhoz érkeztünk két héttel ezelőtt. Azóta mindehonnan csak duzzogó horgászokat hallok. Épp most kezdik a vizek rendbekapni magunkat kicsit, süllőfogásokról esik szó, és a balin is kezd újra beindulni. A jászok újra kistartolnak a légyre, de a kapás előtt a tolóhullám lefordul a célról. Sokan mondják, hogy mindez a nyárfapöhöly tömeges, potenciális táplálékkén való jelenléte miatt van. Ki tudja? Ki TUD itt bármit is?

Van még itt egy dolog ami kikivánkozik. Hehe.

Néha nem ba...a a csőrötöket, hogy kapitális csukát, süllőt, balint nem az fog aki horgászik rá célzottan? Nagybátyám, János, szolnoki horgász, a klasszikus fajta, az ötös süllőt puffasztott buzával fogja, a négyes balint meg piros pufival, a hármast meg a partravontatott fenekezőhorog csillanása ejti rabul.... Eszem megáll... :DDDD

Megint csak a balinokról

2007-05-16T21:56:00.000+02:00

...merthogy megtaláltak. Ezt állítják ugyanis, hogy a balint nem te találod meg, hanem majd ő megtalál téged...! :D Hát, nem tudom, ez hogy van másoknál, én olyan helyen álltam le horgászni rájuk, hogy én úgy érzem én találtam meg őket, de nem kétlem a fenti bölcsesség létjogosultságát.

A színhely, ahol én rájuk horgásztam a Tisza híd Szolnoknál. Ez a rész, mármint a hídalatti burványos, HEMZSEG a balinoktól napok óta. Azt nem tudom, hogy előtte milyen volt, vagy hogy meddig tart ez az édeni állapot, de én még életemben nem láttam ennyi örjöngő balint egy rakáson egész életemben ha összeadom se :D. Hosszú kanyargó kirohanásokkal kergetik méterhosszakon a sodrásban lavírozó küszöket. Egymástól meg a parttól 15-30 méterre. Erősek, gyorsak, nagyok, vadak.

Nagy élmény akasztani őket! Az ötös boton már a fiatalok jól is küzdenek (35 and up) de egy 50 centis már megdolgoztatja a botot rendesen. Én fogtam már léggyel több csukát az ötven felettiekből léggyel, de egyik sem volt összehasonlíthatő élmény ezzel. Persze, ha a csukákat is az ötössel akasztom, más lenne most a véleményem az biztos.... No mindegy, mondjuk csak azt, hogy ötös osztályban, wf zsinórral, néhány léggyel meg is vagyunk egész nap.... tegnap a boton, meg egy övtáskán kívül mást nem is vittem magammal a vonaton szolnok felé.

És nézzétek mit fogtam:

A három közelmúlti alkalommal, összesen kilenc óra horgászattal 13 szép balint fogtam, úgy hogy előtte nem horgásztam balinra. Akkor most nehéz a legyezés vagy könnyű? Eredményes van sem? Érdemes megpróbálni vagy sem?

Teljes függőséghez vezet. Ez tuti. Rendesen addictive. Megyek is kötök néhány izét...

Nakéremszépen! Fogtam Balint is mostmán!

2007-05-12T23:02:00.000+02:00

Tehát, a lényeg a következő: Még nemigazán fogtam balint. Persze, fogtam már úgy, hogy mittudomén, spiccbotos úszózás közben, mikor a csonticsokor vizet ért, odavágott a balin, és "megfogtam". Vagy, jászozás közben odaütött az apró légynek a balin.

De úgy, hogymost "elmegyek má egyet balinozni", és történetesen tényleg fogok 4 "nagyobb" ( 40 - 50 centiméteres , ez nekem most a nagy) balint, ilyenre még nem volt példa!

Igazából arra gondoltam, hogy ma lelátogatok a Tiszára , kiscsaládommal karöltve, Szolnokra, a hídhoz, ahol van szép nagy ligetes játszótér, meg parkok, meg sörözők, meg szép sétány, meg kidudjamimég, tehát ahol nemcsak én élvezem az időtöltést, de a kicsi is meg a nagy is.

Régóta foglalkoztat már a balinok horgászata, azaz viselkedésének tanulmányozása, de mindez csak "papíron", elméletben, kérdezősködés, olvasás, fórumozás. Ennyi jött le ebből nekem eddig:

A balin:

-szereti a sodrós és burványos vizet
-ahol a küszcsapat, ott a balin
-imádja a piros fejet a fehér légy elején
-hangosan látványosan vadászik

Dookiflash balinlégykölteménye nagyon inspiráló volt számomra, mert megtestesíti az egyszerűséget és az "esszencialitást. Én mindezekből arra következtettem, hogy ha kötök egy legyet, ami méretében és színében a küszt érzékelteti, és van egy piros feje, nem nyúlhatok nagyon mellé.

Koradélután értünk le, először próbáltam jászokat hajkurászni, a balinoknak szánt légy kisebb változatával. Második dobás után, a vizetérő legyet valami elhörpölte, s már inali is vissza a bokrok felé. Azt gondoltam nagyobb jász. Csaszi, meg Pintérgabi kilós jászokat fogdos fennt a zagyva közepén léggyel. Megörültem, mert gondoltam végre én is büszkélkedhetek egy testesebb jaszkóval. De nem az volt, hanem ő:

Felfelé sétálva a parton a híd felé, egyszer csak nagy rablás. Aztán mégegy, tízméterrel feljebb, majd mégegy, szépen sorban!!! Még mindíg a kisebbik legyet használva kezdtem meghajigálni a csapatot. Hatalmas burvány közvetlen a légy mögött... Lemarad... Ismétlés... Gondoltam nem is olyan rosz légy ez.. most nem kellene abbahagyni :D. A következő bevontatás után kis elnehezedés, Megvan! Nem túl nagy, de nekem ez is eredmény. Örűttem. Újabb dobás, behúzás, burvány a légy mogött, elnehezedés, de most már valami nagyobb dolgozik a horgon, egyenletesen húz, az ötös pálca felkeményszik, de szépen tart ellen. Jó percig fel sem jön a fenékről. Elmegy mellettem, majd lendülettel fúrná be magát a bokrosabb részbe.

No, oda azér ne, ha lehet, szóval megpróáltam kiterelni, mostmár durvábban. Érdekes ez sekszpír bot, én nagyon szeretem. Azért egy hosszabb nem ártana ide a tiszára.

Fogtam még egyet néhany percen belül, aztán elcsendesült a banda szépen lassan, később már sehol a környéken nem volt már rabás, még elvétve sem, és úgy tűnt elvonultak, vagy lepihentek.

No, ennyi vót a mai napi peca. Én boldogan jöttem el a víztől. de mán mennék is vissza... ;D

„Gájdoltunk”

2007-05-03T10:20:00.000+02:00

Lee tollából:

A napokban kért meg minket egy messze földről jött legyes ember, (Kijev Szegedről) hogy kalauzoljuk végig kedvenc vizünkön. Mutassuk meg neki, hogyan is mennek nálunk a dolgok.

A reggeli találkozást követően a helyiek (mi) gyorsan leöblítettük torkunkat a saját szilvából készült pálinkával, majd elgurultunk autóval, a vízhez.

Gyors beöltözést követően a gyakorlópálya felé vettük az irányt. A víz itt végig gázolható és növényekkel teli. Általában sok halat ad, mind csukákból mind jászokból. Most a jászra koncentráltunk és csak finom szereléket vittünk magunkkal.

Az első lecke a mederviszonyokról szólt. Fontos a magabiztos mozgáshoz felkészíteni a látogatót.

A második lecke a halak tartózkodási helyét mutatta be. Nálunk többnyire a zavartalan partszéli laposokban lehet elcsípni a jaszkókat, de kövezésen sodortatott nedvesléggyel mederben is megfoghatók.

Harmadik lecke a légy megfelelő tálalása és vezetése. Mi lefelé dobálva lassan visszahúzva, inkább a meder felé besodortatva húzzuk a legyet. Hozzáteszem a víz errefelé igen lassan csordogál.

Ezek után csiszoltunk még a dobáson egy kicsit és máris mehetett az önálló peca. Először Zoli akasztott egy fárasztható jaszit, ezt követően nekem akadt meg egy hasonló. Hogy teljes legyen a lista kedves vendégünk is megfogta a nap halát.

A nap hátralévő részét én a csapattól elkülönülve töltöttem. Nagy jaszkókat nem fogtam, csak néhány óvatos légyszaglászást tudtam tőlük kicsikarni. Apróbbakat 15-20 cm-eseket lehetett fogni szépen. Elcsíptem egy balin bandát is és a rablásokra dobva cincálva húztam be a legyet. El is kaptam egy méretes közülük. A fék nélküli orsóval élvezetes volt a fárasztása.

Megpróbáltam róla víz alatti képet csinálni, de a sok sikertelen próbálkozás után inkább szabadon engedtem.

A többieknek sem volt bőséges a termés, valószínű a halak megérezték a küszöbön álló hidegfronot...

Néhány szó a Belly Boat-ról

2007-04-21T15:06:00.000+02:00

Pityu a Bogaras a Zagyván egy gyári építésű boatban

A belly-boat, nyersfordításban angolról: has-csónak.

Nagy öröme a legyezőhorgásznak, hogy a vízben állva olyan helyeket is játszva horgászhat meg, amelyeket a partról lehetetlen. Gondolok itt arra, hogy helyenként a parti növényzet szinte áthatolhatatlan függönyként védi a vizet, vagy próbáljunk csak meg a part felől egy vízfelé tornyosodó fa alatt várakozó halak elé betenni bármit is. A parti pecásoknak, hacsak nincsenek felfegyverkezve láncfűrésszel, muszáj továbbállniuk. Pedig az ilyen helyek szép halakat, és festői környezetet rejthetnek.

A dolog akkor válik csak savanyúvá egy kicsit, mármint a vízbengázoló legyesember számára, mikor a vízmélység hirtelen megnő, és nem tudunk továbblépni, pedig láthatóan most kezdődne csak az "igazi" vadvizi játék.

Tehát: ott ahol a pergető a parti környezet miatt, a legyező meg a vízmélység miatt kell feladja, ott kezdődik a BELLY BOAT-os játszma, vagyis, ahogy mi a sajátépítésű csónakjainkat nevezzük: a TANYA-BELLY-s game.

Az ötlet nem új, a nagyvilágban széles választékban kapható gyári építésű bellyk egész hadával találkozhatunk, 60-300 dollár között. Lényegében egy felfújható gumifotel, egy vágás, és szúrásbiztos textil bevonattal, különféle fakkokkal, zsebekkel. Ebbe ülünk bele, és lebegünk a vizen. Állóvízen, és lassabb folyóvízen teljesen biztonságos. A csónakkal szembeni előnyei: egyszerű hordozhatóság, tárolás, mobilitás. Hátránya, és hogy evezők híjján a haladás nehézkesebb, több fizikai munkát jelent a lábnak. Ehhez jó segítség a békatalp.

Írásom aprópója, hogy a Zagyván, ahol mi legtöbbet megtalálhatók vagyunk sok olyan szakasz van, ahol nincs más megoldás, csak a belly. Viszont családos emberek lévén kétszer meggondoljuk, hogy kiadunk-e bizonyos összeget valamire, vagy megpróbáljuk megépíteni magunk.

A belly boat esetében, mint azt mindjárt be is mutatjuk, néhány órás munkával és 2500 forint körüli pénzenergiával egész kis komfortos házi vizijárművet tudunk eszkábálni.

mingyá folytatom, csak kimegyek a horgásztanyára egy picit, olyan szép idő van...

Nos tehát, hol tartottam? Ja igen. A recept. Menj el egy gumiszervízbe. Kérdezd meg, van-e elfekvőben egy használt vagy új kamaz, ifa vagy hasonló állat belsője. Van úgy hogy odaadják ingyé, van hogy kérnek érte írd és mond 2000 forintot. Ez lesz a boat. Kell még hozzá egy pár műanyag pánt csattal, amit egymásnak 90 fokban, a gumielsőhöz pedig nyolcas alakban átfűzve beleraksz a belsőbe. Ez kb nyolc méter pánt, kettő darab csat. Kész. Így gyakorlatilag a gumigyűrű belsejébe ey X alazatot raktál, amibe csak bele kell ülj. Mehetsz. Próbáld ki. Állat! :D

a végére egy kis humor.

Egy kis kiruccanás

2007-04-20T22:07:00.000+02:00

Úgy döntöttünk, hogy az agyonhorgászott folyócskánkat itt hagyva elmegyünk egy viszonylag közeli Tisza holtágra. Kirándulásunk fő célja a hascsónakjaink tavon történő kipróbálása volt, de az idegen környezetben élő halak reakcióira is kiváncsiak voltunk.

Szokás szerint két botot vittünk magunkkal a csónakba. Zoli a szokásos „jászos-csukás” kombinációt, én pedig a csukás mellé egy süllyedő zsinóros szereléket. Mielőtt beléptünk volna a vízbe bedobtunk egy kis elemózsiát a hasunkba és egy korty vizet, nehogy hamar ki kelljen szállni a nyomás miatt. Így reményekkel telve vízre szálltunk és a vízparti tuskós részeket kezdtük dobálni.

Közben a lábunkkal bicajos mozdulatokat végeztünk hogy ne legyünk egyhelyben. Ez a kis lábmunka (ami a nap egészében velünk volt) nem is volt olyan fárasztó mint gondoltuk. Hanem amikor elhatároztuk hogy átmegyünk a túlpartra, na akkor megtudtuk milyen a tavon „tanyabótozni” búvártalp nélkül. A leggyorsabb haladáshoz a mellúszás lábtempóját használtuk úgy, hogy kicsit hátradőltünk a csónakban. A holtágat háromszor úsztuk át keresztbe oda-vissza, így nem kellett este ringatást kérni az elalváshoz. Igazi sport volt. Felül a nyolcas bottal hadonászott a kezünk alul meg a lábunk dolgozott. Na de ami a halakat illeti nem volt teljes az elégedettségünk. A remélt csukák elmaradtak. Zoli fogott ugyan egy méreteset (45),

de itthon ettől a mérettől tartjuk számon a halakat, tehát nem voltunk feldobva nagyon. Nekem volt egy akadó felett három szép rávágásom de kis bírkózás után mindegyik lefordult. A dolog érdekessége, hogy a csukákat még a kapás pillanatában sem zavarta a lábam keltette hullámzás pedig igen rövid pórázon dobáltam rájuk a legyet.

A csukák helyett vörösszárnyúakkal borogattuk szomorú lelkünket, melyekből akadt bőven.

Sajna nagyobb nem volt szinte mindegyik 15 cm körül. Sügér nem jött csak néhány aprócska balin. A táj viszont lenyűgöző volt. Láttunk jégmadarat, mocsári teknősöket sütkérezni, fakopáncsot néhány méterre bogarászni.

Szóval szép nap volt. A belly-boat előnyeit megtapasztaltuk és bátran ajánljuk mindenkinek.

Lee

Tavaszi Parádé

2007-04-12T13:34:00.000+02:00

Tegnap délután egy óra körül lehetőség nyílott, hogy lelátogassak kedvenc vizemre egy-két órára. Mostanában a csukák elég gyengén mutatták magukat, s a nagy jászok is mintha eltűnni látszanának, ezért a legutóbbi pecák picikét kesernyés szájízt hagytak a számban. Persze mindíg volt mire hivatkozni: hidegfront, lehűlés, zavaros a folyó, vagy bármi ami a horgásznak ilyenkor eszébe jut...

A vízállás a net szerint TÖKÉLETES , a víz tisztulóban, a nap ezer ágra süt, 20 fok, minden ideális.

Úgy gondoltam új szokásunkhoz híven két bottal gázolok be egy hosszabb lapos szakaszba. Két legyet vittem magammal mindössze: a mindíg ütős "dark shine"-t csukára, és egy polibogarat a jászoknak. Az első órát azzal töltöttem el, hogy lefelé sétálva a vízben a part menti padmajt ütöttem csukákat kutatva. Az első húsz percben fogtam három aprócskát, 35-40 centi körüli hosszban, majd volt két durva ráfordulás, amit nem tudtam megakasztani. Ezek után húsz perc üres, és a figyelmemet egyre inkább a víz teljes szélességében észlelhető folyamatos evészet kezdte lekötni. Küszök és jászok szedegettek.

Nosza elő az ötös bottal, meg a polibogárral!! :D

Hát ilyen jó kis pecában már rég nem volt részem! Gyakorlatilag azon kívül, hogy a bogarat a vízre kellett ejteni, és meg kellett akasztani a halakat, másra nemigen kellett figyelnem.

Szikrázó napsütés, fecskék szántják a levegőt, sarjadó, zöldülő földi és vizi növényzet.

És hal. Rengeteg hal. Szinte mindegy merre dobok... ilyen még nem volt. Fogtam vagy negyven jászt egy óra alatt. Legalább. 20-35 centi között, igaz ugyan, hogy a zöme az a 20 cetis volt. Ehhez még jött jópár termetesebb küsz is folyóközépből.

Imádok legyezni. Pont.

Így is lehet legyezni.

2007-04-11T16:04:00.000+02:00

LEE tollából, Szolnok, 2000. november 27.

Vasárnap reggel szemerkélő eső ébresztett. Telefonon felhívtam Józsi barátomat, hogy halasszuk el az előző nap megbeszélt horgászatot. Bezzeg akkor hétágra sütött a nap, ma pedig a novemberi időjárásnak megfelelően esik.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy a szezon immár véglegesen befejeződött. Ebéd után azonban váratlanul kiderült az ég, melynek szele mindkettőnket meglegyintett. Ismételten telefonáltam, és megbeszéltük a találkozót. Fél óra sem telt el én már ott toporogtam Józsi barátomnál és sürgettem menjünk, mert lehet az idén ez lesz az utolsó alkalom. A csónakos horgászathoz szükséges kellékeket mégiscsak elő kellett szedni, ezért próbáltam türelmes maradni. Vízhatlan ruha, vödör a halaknak, botok, legyek, és jó meleg holmik, nehogy megfázzunk. A csónak a Tisza-parti stégen várt bennünket. Bepakoltunk és Józsi berántotta a motort, azaz csak rántotta volna, de valahogy nem akart beindulni. Ilyen a szerencse. Húszpercnyi rángatózás után úgy döntöttünk evezve keressük meg a halakat, melyek természetesen a túloldalon és jóval fölöttünk voltak. Józsi, mint tapasztalt tiszai horgász átvette az evezőket, és nekivetkőzve eljuttatta a csónakot arra a partszakaszra, ahonnan halat reméltünk. Lehorgonyoztunk és elővettük a legyezőbotokat. Az enyém finomabb AFTMA 4/5-ös az övé kicsit durvább 5/6-os bot, de mindkettő puha lágy szálból készült átmeneti akciós, melyekre DT 5F-es zsinórokat tettünk. Józsi már előző nap készített egy doboz legyet 16-18-as horogra kötve. Ezek enyhén süllyedő fehér és piros tollból készült fantázialegyek voltak. Az előkét 0,10-es zsinórból kötöttük, nehogy a halak észrevegyék a turpisságot. Repültek is hamarosan a pici csalik, és elkezdődött a tömeges szüretelés. Eleinte apró ráncigálással vontattuk a legyeket, melyekre pici küszök és néha egy-egy balin vágott rá. Nem volt rossz a kapás, de a piros uszonyú halakat nem találtuk, pedig mi azoknak örültünk volna a legjobban. A küsz ugyanis nem nő túl nagyra és az aprócska halak nem mutatnak nagy ellenállást, bár szórakozásból jó rájuk horgászni. A balinok közül is inkább a kicsik voltak a jellemzők, valószínű együtt bandáztak a küszökkel. Sikerült is kifognunk néhány 25 centiset. Az ekkorák már jól húznak, de a zömökebb vörösszárnyú, és a jász még a balinnál is erősebben küzd. Hosszú partszakaszt horgásztunk már végig mikor megtaláltuk a csapatot. Vízzel ellepett bokor ágai között figyeltek a halak, mikor pottyan be valami ehető a kiálló ágak valamelyikéről. A legyet ekkor már nem rángattuk, hanem hagytuk lassan süllyedni és sodortattuk az árral. Nem vezettük túl mélyen, szinte éppen a felszín alatt. Akkor értünk el sikert amikor egészen a gallyak közé dobtuk a legyet. Sajnos nem mindig ment jó helyre, így sűrűn szaggattuk be őket az ágakba. Csónakkal bármikor ki lehet őket szedni, de csak horgászat végeztével, hogy ne zavarjuk feleslegesen a halakat. Apró burványok jelezték, hogy a halak érdeklődést felkeltette az imitáció. Szépen sorban vettük ki a piros úszójúakat. Volt közöttük mindenféle: jász, domolykó, vörösszárnyú, bodorka és néha egy-egy balin. Közben néha csepergett az eső, ilyenkor leállt a kapás, de amint elállt újból folytatták a halak a táplálkozást. A könnyű felszerelés nem engedte a halak gyors kirángatását, és mi sem erőltettük nagyon, inkább élveztük ahogyan finom botjainkat megdolgoztatták. Sóvárogva gondoltunk arra a közelgő pillanatra, amikor a Kanadából rendelt AFTMA 3-as botjainkkal hasonló halakra horgászunk majd. Sajnos mindkettőnknek sietni kellett haza, így a legjobb időben, szürkületkor kellett abbahagynunk a horgászást, pedig a tenyérnyi halak akkor kezdtek el enni. A nagy sietségben már nem maradt időnk összeszedni a beszaggatott legyeket, de sebaj így legalább nem marad kihasználatlanul a légykötő felszerelés. Visszafelé már könnyebben haladtunk, hiszen részben az ár sodort bennünket. Kellemesen elfáradva, és élményekkel teli tértünk vissza. Ahhoz képest, hogy a víz csak 8 C-os volt nem kis teljesítményt sikerült felmutatni. A visszadobott balinokon kívül mintegy 70-80 darab apró halat zsákmányoltunk.

Szolnok, 2000. november 27.

Tölgyesi Levente

Elrettentés vagy bíztatás?

2007-04-09T13:02:00.000+02:00

LEE tollából, Szolnok 1999-12-01

Avagy néhány szó a legyezőhorgászatról

A legyezőhorgászat a magyar horgászok körében egyelőre nem örvend túl nagy népszerűségnek, melynek több oka van. Megpróbálom ezeket röviden ismertetni. Az olvasóra bízom az olvasottak alapján annak eldöntését, hogy a továbbiakban pártolója lesz-e a legyezésnek, vagy sem.

Az első ok az, hogy ezt a módszert nem a nagy hagyományokkal rendelkező külföldi irodalomból ismerik meg, hanem a magyar horgászírók szemszögéből, melyek közül sajnálatosan sokan csak részben ismerik ezt a nemes halfogó módszert. Ahhoz hogy, valaki tollforgatással foglalkozzon, és ezt nyugodt lelkiismerettel a nyilvánosság előtt publikálja rengeteg tapasztalattal kell rendelkeznie. Mivel kevés olyan horgász és még kevesebb horgászírónk van, aki kizárólagosan a legyezőhorgászattal foglalkozik, ezért a magyar vonatkozású irodalom szegényes, hiányos és nehezen beszerezhető, bár az első lépések megtételében használható. A légykötést nehéz megtanulni még irodalomból is nem hogy anélkül. A legyeződobást minden könyv ismerteti, sokszor már túlságosan szájbarágósan. A légy vezetését pedig nagyon kevesen írják le. Had említsem meg Kövi Gábor nevét ellenpéldaként, akinek írásain jómagam is nevelkedtem. Sokat köszönhet neki a legyezőtársadalom. Ahhoz azonban, hogy többen foglalkozzanak ezzel a témával, nem csak a publikációk minőségén, hanem a horgászat újrafogalmazásán is át kell esnie a magyar horgászoknak. Ameddig a „Megfogom az engedélyem árát” nézet uralkodik, és a „Fogd meg és ereszd vissza” filozófiát csak megmosolyogják addig nem fognak a legyezőhorgászok gombamód szaporodni. Arról nem is beszélve, hogy sokan még engedélyt sem váltanak, új szerelésre így valószínű pláne nem fognak áldozni.

Amikor azt olvasom az újságban, hogy ez a módszer a magyar vizeken hal és víz hiányában nem használható eredményesen, enyhén szólva felháborodok. Ugyanis a legyezőhorgászat hallatán nem a pisztrángra kell asszociálni, hanem minden olyan halra, mely léggyel fogható.

A baj az, hogy ilyen megalapozatlan kijelentések alapján ítélkezik az olvasó. A legyezőhorgászat egy halfogó módszer, mely nem halhoz kötött. Ez olyan, mintha pergetni csak csukára, fenekezni pedig csak pontyra lehetne. Természetesen lehet rangsort állítani a halak között a fogási eredményesség tekintetében. Kétségtelen az is hogy a pisztráng nagyon jó legyes hal, de az egész nem ér semmit, ha a vizek egész évben zavarosak. Ilyen volt a 99-es év is, amelyre a Szombathelyi legyezőklub tagjai valószínű nem szívesen emlékeznek vissza, hiszen nem sokszor tudták kihasználni a földrajzi adottságokat a sok égi áldás miatt. Kevés pisztrángos vizünk van, de azért létezik. Lehet ezeken is legyezni, bár nem túl könnyen, mivel általában nagyon benőtt kis patakokról van szó. De miért is foglalkozzon mindenki ezekkel a vizekkel, amikor annyi víz van körülöttünk halakkal tele.

Kevesen szeretnek kis halat fogni. A fogott halak mérete azt tanúsítja, hogy legyezéssel nehezen lehet kapitális méretűt akasztani. A rekordlistára valószínű nem az így zsákmányolt halak fognak felkerülni, de ez még önmagában nem lehet elrettentés. Minden relatív, puskával verébre nem illik menni. Ha a legyezés során olyan felszerelést választunk, amely igazodik a fogható halak méretéhez, akkor a „nagyobb” hal fárasztása izgalmas lesz.

Újabb probléma a bot, zsinór orsó beszerzése. A felszerelés megvásárlása sajnos még ma sem egyszerű. A légykötéshez használt anyagoké szintén nehézkes. Itthon csak a felszerelések erősebb skálája kapható, így marad a reménykedés a felszereléshez igazodó halak elejtésére.

A legyezőhorgászt egy léggyel fogott kis keszeg is nagy lelkesedéssel tölt el, valószínű azért van így, mert halfogásra (előkék kötése, légykötés, botgyűrűzés, zsinórápolás, anyagok beszerzése, és a konkrét horgászat) lényegesen több időt szán, mint ami egy átlagos horgászat során szükséges. Mire ezeket a dolgokat mind megtanulja az ember, rengeteg időt és energiát áldoz rá, kudarcok és apró sikerek érik. A légykötéshez kézügyesség, fantázia, türelem is kell, a felszereléshez pedig pénz. Ha ezek ellenére valakinek sikerül kitartania a legyezés mellett, biztosan örülni fog minden fogott halnak, mint ahogyan én is örültem a képen látható 20 centiméteres vörösszárnyú keszegnek.

Szolnok 1999-12-01

Tölgyesi Levente