Az örök sirámok hiábavalóságát és a karnyújtásnyira kínálkozó megoldások megkerülését más példa is jelzi. Az egészségi állapot társadalmi szinten mérhető romlásának okait kutatva sokan panaszkodnak arra, hogy nincs pénz megfizetni az egészséges táplálkozáshoz szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Ha túllépünk az általános igazságokon (hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében súlyos gond a munkanélküliség, hogy a megszerzett jövedelmek itt a legalacsonyabbak az egész országban, vagyis hogy általában véve valóban szembesülünk a pénzhiány nyomasztó terhével), akkor ideje meglátni a lehetőségeket ott, ahol adódik.

Például faluhelyen, ahol a ház körüli portán tavasztól késő őszig mindig terem valami: köszméte, eper, málna, cseresznye, meggy, barack, körte, szilva, alma, szőlő, dió… – feltéve, ha nem restek dolgozni a porta gazdái. Ha van, aki elülteti a palántát, földbe dugja a vesszőt, öntöz, kapál, megvívja harcát kártevővel és kórokozóval. Aggasztó sokaság lenne képes bár erre az áldozatra, de a gyümölcs beszerzését számukra mégis a bevásárló központ, rosszabb esetben a szomszéd kertje jelenti. A reménykeltő többség viszont vet, ültet, gondoz, hogy a termést saját és szerettei asztalára rakva egyaránt tápláljon testet, s lelket – s ezzel óhatatlanul is követendő példát mutasson.

Nyéki Zsolt

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Hát ne mondják már nekem, hogy ezek, ezek a szerencsétlenek minden fontos gazdasági, társadalmi mutatóban ránk vernek egy utcahossznyit, szemfényvesztés, létezhetetlen, hogy jobban teljesítsen az az állam, ahol a miniszterelnök még ahhoz is hülye, hogy a karvalytőke brüsszeli szálláscsinálóinak kettős mércéjére mutogasson, helyette lemond, mint egy hülye napközis, aki betörte a pöttyös labdával a pinceablakot.

Az agyukra ment ezeknek a sör, ebben a dögmelegben én is vigyázok a Kozellel, csak elterpeszkedek a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, kinyitom az újságot és hülyére röhögöm magam a libsi köszvény Freedom House jelentésén, hogy a Közgép 2010 óta 300 milliárdnyi közbeszerzéshez jutott (ez amúgy a magyar felsőoktatásra szánt pénz kétszeresénél is több, de nem érdekes), a Simicska, Orbán legjobb gyerekkori cimborája pedig sokak szerint az ország legerősebb oligarchája. És? Ha valaki ettől lesz ideges, annak tudom mondani, hogy a hidegvizes borogatás kánikulában nem szégyen.

A csehekkel pedig minden diplomáciai kapcsolatot megszakítani.

- Ratalics László -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Van egyszer a természetes elvárás, amiért bizalmat kaptak és van a saját koncepció, a leglátványosabb – nem feltétlenül a legfárasztóbb, nem feltétlenül az eredeti vállalásokkal egybecsengő és nem feltétlenül a kisebb-nagyobb közösség érdekében végzett – feladatmegoldás.

Nos, nevezzük nevén az ellenpéldát: Révész Máriusz áldozatos munkájának (is) köszönhetően fordulat következett be az erdőtörvény átalakításában, nevezetesen a korábbi esztelen, mindent tiltó, számos konfliktust előidéző szabályozással szemben megfogalmazódott az egyszerű tétel: lehet az erdőben kerékpározni. Természetesen ésszerű határok, nagyobb felelősségérzetet feltételező hozzáállás figyelembevételével.

A történeti hűséghez tartozik, hogy a lovas lobbi konstruktív, önzetlen mentalitása kellett a sikerhez, de így is tartoznak a bringások egy „bambival” a képviselőnek.

A téma iránt kevésbé fogékonyak abban bízhatnak: ragadós lesz ez a magatartásforma.

- Pap Gyula -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A különböző korúak békés vagy békétlen együttélésére is van ezernyi jó és rossz példa. Jómagam csak ennek a javát látom, még akkor is, ha leginkább a szükség kovácsolja egybe a famíliát. Ha a felnövekvő nemzedék a gyakorlatban tanulja, éli meg az idősebbek iránti tiszteletet, előnyére szolgál, s elvárhatja ugyanezt az utódaitól is. A szülői házban ellesett háztartásvezetési praktikák, a főzés, mosás és a pénzbeosztás tudománya mindennél élesebben rögződik a fi atalokban, ha a mamahotelben maradnak.

- Szántó Rita -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Nehéz lenne tagadni, hogy inkább hátráltatták, mint segítették a védekezési munkálatokat a kifejezetten kampánycélok miatt reflektorfényben „árvizező”, gumicsizmát húzó, majd a sajtó távozása után nem sokkal csendben elhúzók, de még ha elsősorban a szerepelni akarás vágya parancsolta is őket a tettek helyszínére, rövid közreműködésükkel tömegeket sikerült mozgósítaniuk a saját táboraikból, akik valóban legények voltak a gáton!

A rekordméretű árvíz remek lehetőség lett volna az egymást kanálnyi vízben megfojtani képes pártvezéreknek, hogy megmutassák: van az a vészhelyzet, országérdek, ami össze tudja kovácsolni őket. Egy közös homokzsákpakolás szerintem sokkal többet hozott volna a kampánykonyhájukra, hiszen végre azt láttuk volna, hogy értünk dolgoznak, nem pedig egymás ellen. Talán ezt ismerte fel a kigyúrt, magas jobbikos aktivista mellett megszeppent törpének ható Bajnai, aki sokak szemében mégis nagyot nőtt.

- Palicz István -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Szóval jól van ez így? Igen is, meg nem is. Az azért nagyon jó, hogy rengeteg mindent el lehet intézni a távolból, anélkül, hogy oda kellene mennünk. Emlékszem a rettenet sorakozásokra különféle ablakoknál, körbevéve a fenyegető feliratokkal, hogy „az ügyintézőt ne zavarjuk”, meg „tilos kopogni, majd szólítjuk” és így tovább. De azért a személyesség, az, hogy valakinek belenézzünk a szemébe, nevünkön szólítson, azért nagyon tud hiányozni. Érdekes dolog ez, mert ebben az a hit is benne gyökerezik, hogy egy személyesebb kapcsolat azt is jelenti: a mi ügyünket jobban, gyorsabban, extrábban intézik. Mi kiemelkedünk egy kicsit a „többiek” szürke hadából, mert kapunk némi plusz figyelmet, ami nem is biztos hogy van, de mi mégis úgy érezzük, létezik.

És ezt pontosan tudják a marketingbubusok is, ezért van ugye a személyi bankár, személyi ügyintéző feladatköre, de ez meg egy prémium szolgáltatás, azoknak jár, akik kiemelt ügyfelek. Azaz jó sok pénzt tartanak ott a bankban.

Így lett Gizikéből luxus. Plusz és prémium, VIP Gizike. Látszik, hogy lassan kettéválik az ügyfélkapcsolatok tengere: a plebsnek, a népnek a gombnyomkodás, cetli tépkedés, internet, a tehetősebbek pedig megvásárolják maguknak, hogy személyes legyen a kapcsolat. Az már sose jön vissza, hogy a társadalmi szövet, amiben ügyeinket intézzük, egyben mindig arcokat is jelentett, egyszerű, de közvetlen emberi kapcsolatokat. Egyszer még gyerekkoromban hazamentem és anyám egy utcaseprővel – csíkos mellény, lapát, seprű – ült a konyhában és kávéztak. Kiderült, hogy ő söpri az utcát évek óta előttünk, és beszélgetni is szoktak néha, most meg megisznak épp egy kávét.

A személytelen kapcsolatok ráadásul addig jók, amíg nincs valami gond. És gond mindig van. Amikor nem megy minden szabályosan, kilógunk hirtelen a sorból, az automatikus rendszerekkel gond lesz. Ilyenkor jön az hogy a digitális kor gyermeke megkérdezi az apját: te, nem ismersz ott valakit? Szerencsére kis hazánk olyan, hogy mindig lehet találni valakit, aki valakinek a valakije. És ezzel a sajátos, családias kelet európai slampossággal az internet sem tud megküzdeni…

- Kiss László - 

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Legelésznek a tikkadt szöcskenyájak a kutyamelegben megye-, sőt, országszerte. A nyájas olvasók az árnyékot keresik. Ugrásszerűen megnő a népszerűségük a klimatizált helyiségeknek. A forróságot árasztó munkahelyeken hektoszámra fogy a védőital. A kocsis is elkiáltja magát a bakon: – Hőőőőőőőőőő…!

Villámgyorsan át kell állni egy újabb veszélyforrás kezelésére. A dunai árvíz levonult, az országra rátelepedett a hőségriadó. Más mederben folyik a védekezés. Záporoznak a szokásos jó tanácsok az idén is: bőséges folyadékfogyasztás, tüzetes hadviselés a leégés ellen, napvédő készítmények, óvakodás a dél körüli napsugártól. A természet az úr, alkalmazkodni kell hozzá.

Ráadásul tombol a vakáció, aki teheti, pocol, ez a kánikula most a földi pokol. Pedig valójában az égvilágon semmi különös nincs: nyár van. Hősök, akik bírják a trópusi meleget, nem lehet szajkózni eleget. Kedden nagyon erős, a figyelmeztetési értéket meghaladó 7,8-as UV-B sugárzás várható. A házasulandó melegek örök hőséget fogadnak egymásnak. Meg lehet buggyanni. Ez is a hőség velejárója.

- Ladányi Tóth Lajos -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Őszintén szólva már akkor sem értettem, hogy egy gyakorlatilag hibernált belföldi piacon miként lehetne közelíteni a hazai földárakat más uniós tagállamokéhoz, hiszen a moratórium éppen a legfontosabbat, a fizetőképes keresletet rekesztette ki a remélt adásvételi folyamatból. Azóta megszületett az új földtörvény koncepciója, amely meg nem tilthatja más uniós országok polgárai számára az itteni földszerzést, ezért igyekszik megnehezíteni azt.

Csakhogy ezzel nem a potenciális nyugati vevőt bünteti a törvényalkotó, hiszen az osztrák, a belga vagy a holland földműves legfeljebb valamelyik szomszédunknál költi el az euró-millióit, hanem azt a kétmillió hazai földtulajdonost, akik éppen a moratórium lejártától várták a csodát. Hány ismerőstől hallottam az elmúlt években: nem szabad eladni a földet komám, hiszen 2014. után majd aranyat ér!

- Petneházi Attila -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Nos, hihetetlen, de szűkös időmből rászántam azt az egy órácskát s megnéztem a „Hófehérkét” a német filmgyártás jóvoltából. S már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a Walt Disney-féle animációs változat csipkedíszei után, hogy néz ki egy, a mozira írt képzelet hús-vér szerep-változata. Nem voltam elragadtatva tőle, s gyanítom, hogy a célzott közönség se szájtátotta el magát a túlzott ámulattól. A feldolgozásból elég gyalogjáró végeredmény lett. Rusztikusan realistává gyúrták, s az a tünékeny távlat, ami a Grimm testvérek látomásában ott vibrál, a történetből szinte teljesen kiüresedett. Maradt a mondandó száraz váza, s azon csak itt-ott sikerült némi holdfényt rászínezni a cselekményre, s ezen szürke közegben a szereplők se hangolódhattak rá a játék tündéri menüettjére.

Pedig a cselekmény mindvégig ott maradt a történet hintónyomában. Az öreg király mostohát vitt fensége magányába, ám őhercegnősége azonnal meggyűlölte a leányzót, mert varázstükre igen csak szókimondóan adta tudtára a lényeget. Vagyis arra a kérdésre válaszolván, hogy „Tükröm, tükröm, mondd meg bátran – ki a legszebb az országban?”, eme felelet érkezett: „Szép vagy, szép vagy, királynő, de Hófehérke százszor szebb”. Na, hát innen aztán elszabadult a pokol. A vadászra ráparancsoltatik, de a parancs nem teljesíttetik, s innen és így a további bonyodalom, hogy aztán jöjjön a végkifejlet. S mindez egyhangúan, illúziótlanul, s az az édes bódulat, ami a jó és szép mesék katarzisával jutalmazza meg a hallgatót – nézőt – jócskán elmarad.

Viszont képzeletembe idéződött tévéhumorunk egyik gyöngyszeme, amelyik ennek a mesének a görbetükrét írta képernyőre. Olyan színészekkel, mint Agárdi Gábor, Bárdy György, Kern András, Csákányi László s mindenekelőtt Csala Zsuzsa. Ő volt Hófehérke. A képzeletbeli rádiójáték, ami humor csak létezik, mind magába sűríti. S mindezt olyan fölénnyel, hogy még a szöveghez s az alkalomhoz illően egy-egy reklámrigmus is ráhangolódik, bizonyítván, hogy minden jó mű magában hordja önnön paródiáját is.

Az emberiség nyilvánvalóan a maga vigaszára találta ki a műfajnak eme remekét. Legyen az mű- vagy nép-változat, a mese gyógyít, vigasztal, tanít, örömöt ad. S a mindenhol és mindenütt keletkező mítosza ékesen bizonyítja, hogy fantáziánk egyként reagál annak égbeli üzenetére. S ezért képes mindenkor megújulni, s ha más és más köntöst is húz magára, csak a gyermekség örömét és báját keresi. Hogy visszaadhassa, akár tükör által is.

istvan.boda@inform.hu

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Maradva az egészségügynél: a készülék gyártója mégis szállít, mert, ha kiszáll, „meghal”. Hitelt vesz fel a gyártáshoz, nem fizeti be a közterheket, de a megrendelőt kiszolgálja. Ha ugyanis nemet mond, többé biztosan nem kap megbízást.

Tartozik tehát az államnak, mert az állam tartozik neki: a kórházakat ugyanis – az Orbán kormány törvényei alapján – az állam finanszírozza. A tartozás persze nem új keletű, így volt ez a szocialisták kormányzása idején is. A Fidesznek most az a taktikája, hogy szigorúan fogják a gyógyszerkasszát, s az ott megtakarított pénzből év végén kifizetik a kórházak adósságainak egy részét.

Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára a Naplónak azt mondta, javasolták már a tartozások „összevezetését”, de nem volt rá fogadókészség. Ami érthető, hiszen akkor a példa alapján más szervezetek is fellépnének ezzel az igénnyel.

Így aztán az oktatásban, egészségügyben stb. mutatkozó finanszírozási hiányosságok lassan olyan romlást idéznek elő, amit nem lehet majd egy ortodox vagy unortodox törvénnyel megszüntetni.

- Szabó Katalin -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

„Halló, tessék?!!” – veszi fel álmosan apám.

„Szevasz Pistukám, Gizike vagyok! Tudod, a Jani felesége Emődről.” – így a hang. (Megjegyzés: Emőd 25 km-re fekszik Miskolctól.)

„Mondjad, drága Gizike!” – ásít apám.

„Nem tudod, hogy Jani hol van, merre indult? Már réges-régen itthon kellene lennie, és én annyira izgulok, de annyira, teljesen ideges vagyok.” – hadarja Gizike néhány jaj Istenem kíséretében.

„Nem tudom drága Gizike, a restiben este 7 körül elköszöntem tőle, akkor még békésen iszogatott.” – törölt ki apám közben egy csipát a bal szeméből. „De ne izgulj, biztos, hogy nincs semmi gond.”

Jaj, jaj és jaj, de tovább aludhatott a család és Borsod megye, kivéve – bizonyosan – Gizikét.
Néhány nappal később azért megkérdeztem apámat: „Te fater, Janival mi van? Meg lett?”

„Meeeeeeeg, fiam, meeeeeeg!” – nyugtatott meg az öreg. „Mindössze annyi történt, hogy rossz vonatra szállt, semmi komoly.”

Mint kiderült, János bácsi olyannyira rossz vonatra szállt, hogy a szlovák-lengyel határon arra kelt fel, hogy odafagyott az ablakhoz a homloka. Cipő nem volt rajta – talán lelopták, vagy elhagyta, nem derült ki – , de egy két dekás császárkörtés üveget annyira szorított, hogy azt nem tudták tőle elvenni.

„Hogy is ne! Ha már ennyit utaztam!” – mondta később apámnak.

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Dúdolgatok és forgatom a szavakat magamban, mert mindenről írhatok ebben a jegyzetben, csak politikáról nem. Pedig kaptam egy levelet, magas polcról érkezett, de nem írhatom le, hogy mit védünk meg benne, mert az már politika. Lehet, hogy hamarosan az utcára kerülök, mert a munkahelyemet ilyen állami finanszírozás mellett nem tudja megvédeni a falu, ahol évek óta dolgozom, de nem is folytatom, mert lehet, hogy ez is politika. Ahhoz nem vagyok elég beteg, hogy kitüntessenek, és ahhoz már nem vagyok elég fiatal, hogy alkalmazzanak bárhol is Hajdú meg Biharban. Akár én is lehetnék a Balogh Gyula versének névadója: A FELESLEGES EMBER. Mert, „Keleti szemében magyar a könnycsepp, / bánata visszaforgatott mosoly / ha máshol születik, talán. / a nevére már nem emlékszem…” Aztán a végére marad a csattanó: „Ki hallgatta meg? / Ki fizeti majd ki tartozásait?” Persze ez így nem igaz, sokan meghallgattak, sokan meghallgatnak, és… És nem történt semmi. A süketek párbeszéde. Sajnáltam Kádár Nagy Lajos, Holló László-díjas festőművészt, akinek a szeme megromlása miatt le kellett tenni az ecsetet. Mikor olvastam az erről szóló híradást, eszembe jutott az az egyedülálló kiállítás, amelyet a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete és a Bihari Múzeum szervezett, ahol a szemünket bekötöttük és csak a kezünkre hagyatkozva próbáltuk felismerni a feleségemmel a Sárrét vízi világában élt elődeink használati tárgyait. „Ki vagy?” kérdezte tőlem Kunkovács László fotóművész a könyvhéten, mikor egymásba botlottunk a szemerkélő esőben, mert neki is nagyon megromlott a látása, és a hangomról nem ismert fel. Képet adok, ez a most megjelent könyvének a címe, amellyel megajándékozott, mert ő nem csak a fotóival, az írásaival is szeretne üzenni. Látni már alig lát, de láttatni még szeretne, szinte küldetésszerűen. A cigány költők is kaptak egy félórát ebben az esztendőben a színpadon ezen a rendezvényen, de húsz perc után már jelezte egy izgága hölgy, hogy kész, ennyi volt, érjék be ennyivel. Aztán még vissza-visszatértem a színpadhoz, de utána már nem ismétlődött meg a jelenet, senkit sem akart idő előtt csendre inteni… „Hadd legyek néma vak, / süket és csúf halott” – írja Szepesi József, aki az idén lett volna 65 esztendős, mert nem csak a mosónők, de a költők között is vannak olyanok, akik korán halnak. Szőcs Kálmán, erdélyi poéta is viszonylag fiatalon távozott, mikor szóba került a neve, székely barátom ezt a versét idézte, mert betéve tudta minden sorát, hogy: „Négernek lenni ott, ahol / Az éj, a mély, a félelem dalol, / Ahol szeretni tudnánk mindörökké, / S nem válna lelkünk morfium-ködökké; …” Persze, idézhettem volna az utolsó versszakból is: „Kormányzó úr! Nem bírjuk már sokáig, / Nevetve elpusztulunk mind egy szálig…” de attól félek, ezt még félreértenék. Kányádi Sándor írja híres ciklusában: vannak vidékek ahol / a fölösleges / kutya- s macskakölyköket / vízbe ölik vagy elevenen / eltemetik / de mielőtt még a szemük / kinyílt volna / de mielőtt még a szemük / kinyílt volna”. Én hallottam kismacskát nyivákolni a föld alatt gyermekkoromban, ma is beleborzongok, ha belegondolok. Felnőtt fejjel biztos megmenteném és H. G. Wells nyomán a Nunez nevet adnám neki. Már csak a tisztánlátás végett is.

- Kocsis Csaba -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A miniszterelnök eltűnt – közölték a cseh lapok csütörtökön, mivel nem lehetett tudni a hollétéről. Ám, mikor késő délután „megkerült”, akkor sem lettünk okosabbak. Ő (és más) sem tudja az akció okát, de bízik munkatársai és saját ártatlanságában, ezért nem mondott le. „Tudtommal nem követtem el semmilyen törvénytelenséget” – indokolta Petr Necas. Az ellenzék szerint ez „tragikus” döntés volt. Többen viszont tudni vélik, hogy épp a szocdemek revánsa az akció egy korábbi hasonló „tisztogatás” miatt. Hogy mindebből mi igaz, majd a végén kiderül – vagy nem. Az viszont biztos, hogy Csehország történetének egyik legnagyobb belpolitikai válsága elé néz.

S, ha végül mégis „bedől” a kormány, akkor talán a térség, sőt, az egész unió is megérezheti a „rengést”…

agnes.fabok@inform.hu

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Mostanság azonban egyre több diákot a kényszer visz rá, hogy dolgozzon. És nem csak nyáron, hanem egész évben. De könyörgöm! Milyen világ az, ahol a szülőknek nem jut munkalehetőség, és a gyerekek kénytelenek állást keresni, s az iskola mellett délutánonként, esténként vagy éjszakánként lenyomni egy-egy műszakot? Milyen világ az, ahol a gyerek lép elő családfenntartóvá? És milyen világ az, ahol a gyermek nem élheti a gyermekek gondtalan életét? Épp elég lenne, ha az iskolapadot maga mögött hagyva tapasztalná meg a felnőttek életét, s az érettséggel járó nehézségeket.

Egy normális világban épp elég lenne…

- Uri Mariann - 

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Ezek szerint nyelvünk ízlelőbimbóinak kényeztetésén és testi egészségünk megtartásán túl létezne egy magasabb rendű igény is? Lustaság? Félelem? Hagyomány? Nevezzük bárminek is, érthetetlen számomra, hogy többen éppen a közétkeztetés terén ódzkodnak a modernizálástól.

Hej, pedig a legyalogolt elmúlt évtizedekben kevés dolog változott annyit életünkben, mint az étkezésünk, pontosabban, annak tárgya. Zsír helyett olaj, bár újabban ismét terjed a zsír; krumpli helyett rizs, a disznót a baromfi váltja, egyre barnábbak a péksüteményeink, polgárjogot nyert a müzli és a gabonapehely. Na és persze az alternatív táplálkozási módok. Ez utóbbiak „lekövetése” nem feltétlenül feladata a közétkeztetésnek. Viszont amit kiragadott példákként soroltam, azoknak – szerintem – mindenképpen meg kell jelenni az óvodakonyháktól kezdve a gimis menzán át a nyugdíjasklubok látogatóit ellátó kifőzdékig mindenütt. Ha mindehhez hozzátesszük még azt a törekvést is, hogy lehetőleg helyi termelőktől, de semmiképpen se negyven kilométernél távolabbról szállítsák be a konyhák alapanyagait, akkor igazán dicsérendők a közétkeztetés korszerűsítésére tett lépések.

Elméletben persze ezt mindenki tudja, és egyet is ért. Ám a megvalósítás már sántít. Talán az a gond, hogy ki kellene hajítani a sok éves heti vagy havi menüt? Esetleg új beszerzési forrásokat kellene felkutatni és bejáratni? Félelem attól, hogy a gyermek megeszi vagy nem eszi a főzeléket, merthogy ilyesmihez nem szokott. És hogy mindez pluszmunka, sok idő, no meg mennyi pénz, és a megtérülése bizonytalan. Tudom! Tudjuk! Mégis azt mondom, bele kell vágni! Meg kell csinálni a rendszerváltást a közétkeztetésben is. Élelmezési szakemberek, szakácsok tudják, miben mennyi só, zsiradék, cukor, tápanyag, vitamin van. Főzés a mesterségük. Állítsanak össze korszerű menüt, azt készítsék el ízletesen. Mert ami jó, ahhoz hamar hozzá tudunk szokni. Hiszen ebben az esetben nem kevesebbről, mint az egészségünkről van szó.

- Kovács Zsolt -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A hétköznapi hősök mellett hadd szóljak a szentendrei mobilgátról is. Egy korábbi írásomban (akkor még az árvíznek se híre se hamva nem volt) már foglalkoztam vele, a magam módján védelmembe is vettem. De nem csak ezért figyeltem izgatottan, nálunk hogyan vizsgázik a rendszer. Hisz a puding próbája mégiscsak az evés. A Duna németországi szakaszán előzetesen már látni lehetett, hogy az ottani mobilgátak mekkora víztömeget képesek megtartani, de a „magyar narancs elvén” (tudják, kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk) azért nem mertem hátradőlni. Végül Szentendrén is tisztességgel elvégezte feladatát a különleges alumínium ötvözetből készült gát. Úgy, ahogy mindenki, aki közreműködött az árvízi védekezésben. Köszönet ezért nekik!

- Tarnavölgyi Gergely -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Ez abból is kiderül, hogy az emberi erőforrások minisztere épp a napokban jelentette be, hány milliárdot fordítanak nyári étkeztetésre. Mármint azon gyerekek nyári étkeztetésére, akik a vakáció alatt egyáltalán nem biztos, hogy otthon enni kapnak. Megoszlanak a vélemények, hasznosak-e az élelmezési segélyakció vagy sem.

Számomra leginkább az érthetetlen, hogy a 21. században miért kell Magyarországon gyermekéhezésről beszélni. Miért nem adatik meg minden szülőnek, hogy enni adhasson a gyermekeinek? Miért kell várni az ingyen ebédet, miért kényszerül a gyerek gyümölcsöt lopni a szomszéd fájáról? Miért tűnnek el éjszaka a kertekből a tyúkok, a zöldségek?

Miért nincsenek olyan törvények, olyan lehetőségek melyek mindenki számára megteremtenék a normális életet feltételeit? Egy okot tudok csak: az sokkal drágább lenne, mint a pár milliárdos segélyezési keret.

- Hegyi Erika

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Soha többé nem megyek Thaiföldre – tette közzé egy bulvárlapban egy gigamegasztár-modellünk, mert robogózás közben több helyen is lehorzsolta a bőrét! Idén sem megyünk sehova, csak maradra, esetleg a járda-szigetekre – ezt már jóval többen mondják. Akinek futja, annak persze nem lehet gond a gyerek nyári programjának összeállítása, hiszen ilyen és olyan táborok várják tárt karokkal a lányokat és srácokat. Valóban remek és gyakorta hasznos időtöltésekkel lehet múlatni a sulimentes időszakot.

Ám akinek a soványka a büdzséje, csak a mindenhavi túlélése a célja, annak bizony főhet a feje. A szerencsések egy-két-három hét szabadságot kivehetnek nyáron, addig nincs is gond, ám vannak hetek, amelyeket szintén túl kell élni. Sok a csonkacsalád, nem miden nagyszülő tud segíteni, a mai világban pedig nem megnyugtató, még a serdülőket sem magukra hagyni a nap nagy részében.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az igazi az lenn: a nyár közös kirándulásokról, családösszetartó programokról is szóljon. Ez már keveseknek adatik meg, a szülök nagy rész a szünidő első napján már azt várja, hogy mikor kezdődik már az új tanítása év. Sajnos…

- Mán László -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

A másik szerdai jó hír, hogy egyelőre nem lesz rendszámcsere. A fejlesztési miniszter magyarázata a fenti esetnél jóval bonyolultabb, pontosabban bürokratikusan nyakatekertebb, de magyarra fordítva abból áll, hogy se idő, se pénz, se ember nincs rá; a hivatalok belefulladnának az adminisztrációba, az autósok anyáznának, s mindez megfejelve a rendszámra is épített e-útdíjrendszer bevezetésével már tényleg káoszba taszítaná a honi közlekedést.

Közös a kettőben hogy úgy tűnik, győzött a józan ész. Valahol a döntéshozatal-végrehajtás fogaskerekei közé a gyakorlatiasság homokszeme került. A terveit rendszerint tűzön-vízen keresztülvivő kormányzati gépezetben egy, néhány vagy sok ember megálljt kiáltott és visszakozott. Talán kiszámolták, hogy a rév és vám veszteség-nyereség aránya miatt nem éri meg a változtatás, talán csak nem bírták tovább védeni a sülthülyeséget.

Van remény.

- Szőke Tímea -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Iskola után kellemes program a miskolci repülőtéren bámészkodni. Még ha szerencsém is van, nem kell végigkaptatni a hosszú, poros földúton. Lestoppolom Veres Zoli bácsit az örök repülőst, aki mindig felvesz az öreg Skoda kombijába. Jót bámészkodom a féloldalira billentett vitorlások között. Irigylem a felszállókat és a dupla fedeles motorosba mászó ejtőernyősöket. Elnézem, micsoda gondossággal bogozzák, hajtogatják, simítják az ernyőket. Frissen bennem él Zenthe Ferenc repülős filmje, a Kétszer kettő néha öt. Ha leküzdeném kétemeletes tériszonyomat – álmodozom – akár vadászpilóta is lehetnék. Közben türelmesen várom a menetrendszerűen érkező félhatos pesti utasszállítót. Szinte kecses finomsággal, simán ereszkedik le a pázsitos térre. Rögtön meg is fordul, mielőtt leszállnának róla. Üres a gép, engedélyt kapok, hogy végigfussam a bagószagtól bűzlő utastéren. Mindössze annyi az ára, hogy le kell cihölnöm az Esti hírlapos kötegeket és beraknom a zöld postás autóba. Hálából engem is visszafuvaroznak a városba.

1970, keleti szomszédjaink ránk eresztik a Szamos árját. Valakinek tudósítani kell a tűz, bocs a vízvonalból. Slapajból van a legtöbb, nem kár értem, nekem jut a légi felderítés. Röstellem, de még sosem röpültem, a magasban. A fontos emberek katonai helikopterrel mennek előttünk. Jómagam a kevésbé fontos hivatalos emberekkel szállok fel a már jól ismert öreg AN-2-esre. Arra, amely talán, nem talán biztosan még a második világháborút is kiszolgálta. A fotósunk idejében meggondolja magát, s bátran lemarad. Helyette is dolgozom, az ablakhoz ülök, nekem mindent látnom kell. Kell! Kellene. A pilóta kiszúrja, újságíró a fedélzeten, ráadásul olyan, aki még sosem járt a felhők közelében. Maga mellé invitál. Érzem, érzékelem, azt hiszi, hogy harci bevetésen vagyunk. A kedvemért, csak nekem rásüvítünk a gátakra. Fehérgyarmatnál a még a vizet is tarajosra fodrozza a légcsavar szele. Az aznapi táplálékom visszakívánkozik én meg már akár ejtőernyővel is az anyaföldre. Szégyen a cammogás, de hátra vánszorgok a hosszúkás tűzoltóvödörhöz, ami az ülések alatt gurigázik. Nem vagyok egyedül már a többiek is a vedret markolják.

Még este felkeresem a pilótát, a Vörösmarty és a Mester utcasarki első emeleti lakásán. Lejegyzetelem, hogy mit is láttam az árvízből. Egy valóságos hősi eposz kerekedik ki a művemből. Megegyezünk, egy szó esik ebben arról, hogy minden utasát leterített. Nem beszélünk arról, hogy mindannyian szédülten, tengeribetegen egymás vállára támaszkodva háttal ereszkedtünk le a gépről. Az éjjel kótyagosan lepötyögöm a remekművet. Ki nem felejteném, hogy személyesen szálldostam a szabolcsi tenger fölött.

A másnapi főcim – Helikopterrel az áradat felett – a néhai szép emlékű szerkesztőm, Tanár úr, jó szokása szerint kedvére variál. Mit sem törődve vele, tanúim vannak, hogy nem a helikopteren, hanem a matuzsálemen utaztam. Magyarázkodom, mentegetőzöm – ám hiába. Jobban hisznek az újságnak, mint nekem.

Reflexszerűen felnézek az égre, ha motorzúgást hallok a fejem fölött. Gyönyörködöm, a kondenzcsíkot húzó repülők alatt szabadon szálldosó motoros sárkányokban. Egyszer-kétszer Veres Zoli bácsit is meglesem a légtérben. Hunyorogva fürkészem az eget. Fülembe cseng a kétütemű sárkánymotor berregése. Még a pilóta arcát is látom, ahogy csillogó szemmel a mennyek felé kormányoz.

Szántó István

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Nem véletlen, hogy a Budapesten bóklászó és a víztömeget álmélkodva figyelő kubai turistákat a természet félelmetes ereje mellett a csatárláncban dolgozó emberek nyűgözték le a leginkább. Az pedig kimondottan kuriózum, hogy a Magyarország iránti jóindulattal mostanában nem nagyon illethető francia sajtó a tényekre támaszkodva tudósít, és írja meg: „a magyarok félreteszik nézetkülönbségeiket, és együtt futnak versenyt az idővel, hogy megvédjék Budapestet és az ország más területeit az árvíztől.”

Ám idehaza nyomban akad, aki visszazökkent a magyar valóságba: harsányan bírálja az összefogást, s egyebek mellett a védelmi munkákat helyszínen irányító kormányfőn élcelődik, mert szerinte ez csak szereplés. Szíve joga így vélekedni, hiszen hazánkban alkotmányos jog védi mindenki véleményét, csak éppen egyfelől biztos vagyok benne, hogy ha a kormányfő öltönyben ülve várná az információkat a parlamenti irodájában, akkor meg az lenne a baja. Másfelől most minden politikai ellenlábasa ugyancsak homokzsákot pakol, és szólítja fel szimpatizánsait a védekezésre vagy a védekezők segítésére. Senki sem kitűzővel ékesített zakóban állt a gátra – az elismerés ezért ugyancsak kijár.

Nyilvánvalóan számítanak rá, hogy lesz ennek politikai hozadéka is, de végre valami olyan értékrend, elv, cselekedet az eredő, ami pártok fölött áll, ami igazán nemzeti. Milyen jó lenne ezt látni a veszélyhelyzet elmúltával is!

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Nem csoda, hiszen az elmúlt egy év során drasztikusan csökkenő magyar kamatszint a korábban még akár tíz százalék feletti banki kamatokat mostanra három-négy százalék közelébe szorította le. No, de mit lehet csinálni, hogy csak a hozamunk nőjön, a kockázatunk viszont maradjon?

Az egyik ismerősömet akkor kezdte el foglalkoztatni ez a kérdés, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy a két hónapra lekötött, hatmillió forintos betétje nettó 28 ezer forintot kamatozott. Az ok prózai: a jegybanki alapkamat drasztikus vágása szinte azonnal beépül a betéti kamatokba. Így lassan a betétben tartott pénzek kamatai mikroszkóppal is alig lesznek láthatóak. Akkor már érdemesebb szétnézni az államkötvények piacán.

Vagy az ingatlanpiacon. Hiszen ha az embernek van hatmillió forintja akkor vehet érte egy olyan lakást, ami a válság előtt még nyolcmillióért kellette magát, de már hatmillióért is szabadulna tőle a gazdája csak vigyék. Még mielőtt a bank vinné el; a feje fölül…

- Petneházi Attila -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Együttérzek a hazájukat üldöztetésből, háborús veszély miatt elhagyni kényszerülőkkel, de ha valaki befogadást kíván nyerni valahová, muszáj igazodnia a közösség normáihoz, nem hinném, hogy volna más helyes út.

Nem hinném helyes útnak azt sem, ha hirtelen haraggal meglegyintünk egy balesetnél segíteni akaró autóst; még ha először félreértjük is a helyzetet, mindenképp győződjünk meg a valóságról, mielőtt ütünk, ugye – és persze ez is okoskodás. Mindenesetre nem meglepő, hogy – a híradások nyomán – sokan „kis híján Olaszliszká”-t kiáltanak a hét végi pocsaji eset miatt.

Hova vezetnek napjaink mindenféle kétes útjai? A puha lágyékú humanistát lassan már csak afelé sodorják, hogy elvágyódjék ő is egy másik világba, könyvek lapjaiba, sorok közé, filmkockákba menekülve, és ott próbálja meghúzni magát, nem szól, nem hall, nem beszél, él és élni hagy. Míg egyszer csak arra nem eszmél, hogy kupán csapják egy sikátorban.

- Fábián György -

Olaszliszkához hasonlították

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Miniszterelnök a gáton. Volt miniszterelnök a gáton. Hitgyülisek, gárdisták, rendőrök, tűzoltók, ismert sportolók és ismeretlen civilek a gáton. Mindenki zsákol és reménykedik, hogy megússzuk. Ha így lesz, akkor remélhetőleg a kánikula és a hideg csapolt sör is terítékre kerülhet.

- Juhász-Léhi István -

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Sajnos, kényszerűségből már megint a külföldi sajtóba kerültünk, ezúttal azonban nem kétes törvénymódosítások, alkotmányossági aggályok vagy szerencsétlen politikai nyilatkozatok viszik hírünket a világba. Hanem az, hogy tudunk egyként megmozdulni, összefogni, erőnket nem kímélve egymásért dolgozni. Van bennünk szolidaritás, noszogatás nélküli segíteni akarás. Ezek is mi vagyunk.

Ez jó hír nekünk, hisz talán már nem is hittük magunkról, amellett a lehető legjobb országimázs: valószínűleg nincs az a kampány vagy diplomáciai gesztus, amely jobb képet festhetne rólunk a külföldiek szemében, mint az, amit ezekben a napokban teszünk.

Szőke Tímea

A HAON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!