Wikipédia: Kiemelt szócikk

25. hét / 1.: format=yaml has been deprecated. Please use format=json instead.

Szovjet T–64 harckocsioszlop a kivonuláskor

1990. március 12-e és 1991. június 16-a között vonultak ki a szovjet csapatok Magyarországról.

A Munkás-paraszt Vörös Hadsereg és szövetségesei a második világháború végén, 1944–45-ben foglalták el Magyarországot. Az 1956-os forradalom után a kádári rendszer fennmaradását szavatoló alakulatok az 1957-ben kötött magyar-szovjet egyezmény alapján több, mint négy évtizedig maradtak az országban.

Az időközben Szovjet Hadseregre átnevezett haderőt két ütemben vonták ki. A nagyhatalmak fegyverzetcsökkentési tárgyalásainak megfelelően 1989. április 25-e és május 28-a között több mint 10 000 katona, közel 300 harckocsi és 150 páncélozott harcjármű távozott.

Az 1990. március 10-én kötött megállapodás után két napon belül elkezdődött és több mint egy évig tartott a teljes kivonulás. Mintegy 100 000 szovjet állampolgárt, 27 000 harc- és gépjárművet, 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot szállítottak el közel másfél ezer vasúti szerelvényen. Az utolsó vonat 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a Záhony–csapi vasúti határátkelőn. Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én távozott fekete Volgáján civilben, diplomata útlevéllel.

A kivonást követő pénzügyi elszámolás közel másfél évig húzódott. A nullszaldós megállapodást 1992. november 11-én írták alá.

A magyar Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el a 2001. évi XVII. törvényt, amely az ország szuverenitása visszaszerzésének emlékére június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította.

24. hét / 2.: format=yaml has been deprecated. Please use format=json instead.

Az óramutató járásával föntről: a Sötétkapu, a Bazilika, az Ószeminárium, a Kis-Duna sétány, és a Várhegy látképe Párkányból

Esztergom (németül: Gran, szlovákul: Ostrihom, törökül: Estergon) fejlett iparú iskola- és kikötőváros Komárom-Esztergom megyében a Duna jobb partján. Fekvése miatt a Dunakanyar legfelső városának is nevezik. Népessége 2014-ben 28 412 fő, amivel a megye második legnépesebb települése. Az Esztergomi járás és kistérség székhelye.

Esztergomot már a történelem előtt is lakták. A rómaiak is települést hoztak itt létre, a neve Salvio Mansio volt. Marcus Aurelius itt írta az Elmélkedések 12 fejezetét. Géza fejedelem 972-ben állandó székhelyévé tette, ezt tekintjük Esztergom alapításának. Itt született és keresztelkedett fia Szent István, aki a várost érseki székhellyé tette. Egészen 1242 teléig, a tatárjárásig az ország egyik központja volt. A tatárok a városban egyedül a fellegvárat nem tudták bevenni. A város a 15. századra vallási és kulturális központtá nőtt, számos király, Európaszerte elismert tudós és művész is megfordult itt. A török 1543-ban elfoglalta és végvárává tette. A várost véglegesen Sobieski János foglalta vissza a párkányi csatával, 1683-ban. A bazilikát a visszatért érsekek kezdték építtetni. 1895-ben megépült a várost Párkánnyalösszekötő Mária Valéria híd, és még ebben az évben egyesült a közeli településekkel, Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel. A hidat a második világháborúban felrobbantották. Esztergom 1952-ig maradt megyeszékhely. Az ezredforduló után 2001-ben újraépült a Mária Valéria híd, majd a város 2003-ban a megalakuló Ister-Granum Eurorégió központja lett.

Ma kedvelt idegenforgalmi célpont: évente egymillió turista utazik ide. Az esztergomi érsek székvárosaként a római katolikus egyház magyarországi központja. Az esztergomi Európa egyik legnagyobb bazilikája, egyúttal az ország legmagasabb épülete. Itt található Magyarország egyetlen, épen maradt magyar reneszánsz kori épülete, a Bakócz-kápolna. A városnak van a leggazdagabb egyházi kincstára az országban; gyűjteményei világviszonylatban is kiemelkedőek. Az Keresztény Múzeum az ország leggazdagabb, a világ harmadik leggazdagabb egyházmegyei múzeuma. A városban alakult meg 1881-ben a Magyar Vöröskereszt elődje. Esztergom a magyar repülés egyik bölcsője is, és 1936-tól az esztergomi repülőgépgyárban dolgozott idősebb Rubik Ernő repülőmérnök. A rendszerváltástól 2012-ig a városban volt az Alkotmánybíróság székhelye.

24. hét / 1.: format=yaml has been deprecated. Please use format=json instead.

Allosaurus fragilis

Az Allosaurus (jelentése 'különös gyík', az ógörög αλλος / allosz 'furcsa', 'eltérő' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a nagy theropoda dinoszauruszok egy neme. Fajai főként a jura időszakban, mintegy 155-145 millió évvel ezelőtt éltek a mai Észak-Amerikában. Az első, egyértelműen ehhez a nemhez tartozó maradványokat Othniel Charles Marsh írta le 1877-ben. Mivel ez az első jól ismert theropoda dinoszaurusz, nem csak az őslénykutatók figyeltek fel rá, de több játék- illetve dokumentumfilm is foglalkozott vele.

Az Allosaurus két lábon járó húsevő volt, nagy koponyájában tucatnyi éles foggal. Testhossza körülbelül 8,5 m lehetett, de a töredékek alapján elképzelhető, hogy akadtak 12 méteres példányok is. Hátsó lába aránylag nagyok és erőteljes; mellső lábain három ujj nőtt. Testét a hosszú és nehéz farok tartotta egyensúlyban. Allosauridaként, a Carnosauria theropodák egy csoportjaként osztályozták. A nem taxonómiája bonyolult: legismertebb faja az A. fragilis, de számos tisztázatlan érvényű fajt is ide sorolnak. Maradványainak többsége az észak-amerikai Morrison-formációból került elő, de ismertek portugál és feltételesen ide sorolt tanzániai leletek is. A 20. század közepéig Antrodemus néven ismerték, de a Cleveland-Lloyd dinoszaurusz-lelőhelyről (Cleveland-Lloyd Dinosaur Quarry) előkerült bőséges maradványok hatására megkapta az Allosaurus nevet, és az egyik legismertebb dinoszaurusszá vált.

23. hét / 2.: format=yaml has been deprecated. Please use format=json instead.

Thomas Mann

Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.) német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz kapcsolódik. Prózájára jellemző az irónia és a kétértelműség, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel. Mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. A jelentéstartalmat a szavak tudatos megválasztásával gazdagította. Első regényéért, az 1900-ban írt, 1901-ben kiadott A Buddenbrook házért 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

Korai sikere, ami 1933-ig töretlenül kitartott, lehetővé tette számára, hogy nagyon öntudatosan lépjen fel, s mivel utolérhetetlennek mutatkozott a hosszú, de a tényállást pregnánsan leíró mondatok alkotásában, képes volt szóban semmisíteni meg másokat. Ennek megfelelően viszonya irodalmár társaival feszült volt. A nemzetiszocialisták nemkívánatos személlyé nyilvánították, műveit nem adták ki és nem olvasták, nemhogy beszéltek volna róluk.

Peter Pütz irodalomtudós szerint „Thomas Mann hatása a jelen német irodalmára nem a követésben, hanem a szembemenésben” testesül meg. Mivel Mann mellett senki nem állhat meg, így csak vele szemben érvényesülhet.