Az Ige vonzásában

Másik blogom

Csabosz — Thu, 11 Mar 2010 12:25:56 +0100

Néhány hónapja, mivel egyer kevesebb időm van saját bejegyzésekkel, cikkekkel előállni, inkább az értékes igei anyagok, keresztyén filmek megosztására szorítkozom. Erre sokkal alkalmasabb platform a posterous.com. Itt találhatsz meg tehát: www.csabosz.posterous.com

Ezt a blogot sem zárom be, hiszen későbbi saját anyagokat itt fogok majd publikálni.

Bibliaolvasó tervek

Csabosz — Wed, 30 Dec 2009 00:26:15 +0100

Bár én legtöbbször befürödtem vele, de nem kívánok lemondani mégsem róla, hogy bibliaolvasó vezérfonalat használjak a naponkénti bibliaolvasáshoz.

A youversion.com összegyűjtött 20 ilyent, mindenki válogathat ízlése szerint.

Itt a link: http://www.youversion.com/reading-plans/all

Áldott, igékkel teljes új évet minden kedves olvasónak!

Adventi történetek

Csabosz — Fri, 11 Dec 2009 20:41:00 +0100

Az Újszövetség írói beszélnek arról, hogy “hamar” visszajön Krisztus, és ezzel azt érzékeltetik, hogy esetleg már az író életidejében megérkezik. A liberálisok éppen ezt a gondolatot hozzák fel a Biblia tévedhetetlensége ellen. A “hamarosan” jelentése azonban az, hogy “bármelyik pillanatban” bekövetkezhet. Olyan ez, mint a telefonos üzenetrögzítő. Az üzenettel tájékoztatjuk a telefonálót, hogy nem vagyunk otthon, de “hamarosan” visszatérünk. Ugyanezt az üzenetet használjuk akkor is, ha csak két percre, vagy két hétre megyünk el hazulról, mert ezzel bátorítjuk a hívót az üzenetátadásra anélkül, hogy pontosan megmondanánk, mennyi időre távoztunk otthonról.

Egy farmernek volt egy vadászkutyája, akit nagyon szeretett. Egy nap eltűnt a kutya. Ennek ellenére a gazda minden nap kirakta a friss ételt a kutya tálkájába. A farmer szomszédja észrevette ezt, és megkérdezte, hogy miért teszi ezt, hisz a kutya nyilvánvalóan nem fog visszajönni.

„Vissza fog jönni” – válaszolt a farmer. „Azért fog visszajönni, mert tudja, hogy én itt vagyok, és várok rá. És mikor itt lesz, akarom, hogy tudja, hogy mindvégig vártam őt.”

Krisztust várjuk vissza – nyilvánvaló ez nekünk és szomszédaink számára?

Urunk azt szeretné, hogy úgy élnénk napjainkat, mintha az utolsót élnénk. John Wesley-t egyszer megkérdezték: „Mit tenne, ha tudná, hogy ma visszajön Jézus?” A nagy igehirdető ezt válaszolta: „Pontosan azt tenném, ami erre a napra terveztem.” El tudod ezt te is mondani?

Egy kislány hallotta, hogy szülei arról beszélnek, hogy Krisztus nemsokára visszajön a földre. Aznap egy ideig nem tudta az anyuka a kislányáról, hogy hol van. Mikor elindult megkeresni, a ház legfelső szobájában állt az ablakban. Az anya kérdezte, hogy mit csinál. „Ó, anyu, hallottam, hogy Jézus talán a mai nap visszajön, és az első akarok lenni, aki meglátja őt. Nézd, megmosakodtam, és tiszta ruhát vettem fel!”

A nagy igehirdető, Dr. G. Campbell Morgan mondta: “Krisztus második visszajövetelének tudata olyan számomra, mint egy lámpa, mely jelenemet sokkal elviselhetőbbé teszi. Úgy fekszem le, hogy arra gondolok, hogy talán a holnap reggel az utolsó, ami felvirrad. Nem kezdek úgy munkába, hogy ne gondolnék arra, hogy Ő talán épp most fogja félbeszakítani az enyémet, hogy kezdje az övét.”

Forrás: Szolgatárs, baptista lelkészi folyóirat

A megújulás egyensúlya

Csabosz — Thu, 22 Oct 2009 10:47:00 +0200

- a reformáció havában -

Ha megérkezik egy olyan új gondolat a történelembe, mint amilyen a reformáció is volt, a hatásának van egy folyamata. Amíg új, addig erjesztő és elevenítő hatással van. Ám amikor intézményesedik, könnyen esik eme gondolat hirdetője túlzásokba. Nézzünk néhány példát erre!

A protestantizmus egyik fő jellemzője a hit általi megigazulás. Ennek hangsúlyozása a missziós tevékenység erős ösztönzőjéül szolgálhatott. Ám olykor az is előfordulhatott, hogy gátja lett mindennemű missziós erőfeszítésnek, hiszen azt lehetett mondani, hogy Istené a kezdeményezés, ő választja ki azokat, akiket mindenható akaratából üdvözíteni kíván, káromlás tehát minden emberi iparkodás mások üdvössége érdekében.

Egy másik reformáció-korabeli jellemző az ember bukott voltának hangsúlyozása. Ez egyrészt segített megőrizni Isten hatalmának eszméjét, és ezáltal megóvni a felfogást, hogy a misszió mindenekelőtt és végső soron Isten tulajdon munkája. Az emberi romlottság túlhangsúlyozása azonban komor, fatalista emberképre is vezetett, amelyben az emberek csak bábok egy sakktáblán. Ez könnyen vezérelt belenyugváshoz és tétlenséghez, hiszen e felfogás szerint az ember úgysem tud a valóságon változtatni.

Igen nagy nyereség volt a középkorhoz képest, hogy a reformáció felhívta az egyén értékére a figyelmet. Akkoriban az egyént gyakran áldozatul vetették a közösség érdekében. Másfelől az egyén túlhangsúlyozása elidegenítette az egyes embert a közösségtől, és elfedte azt, hogy az ember lényegénél fogva közösségben él.

A hívők egyetemes papságának újrafelfedezése segített tudatosítani azt, hogy minden keresztyénnek elhívása van és kötelessége Istent szolgálni. Másfelől viszont ez a szakadás csíráit is magában hordozta. Lehetségessé vált, hogy különböző keresztyének különbözőképpen értelmezzék Isten akaratát, és aztán így mindenki a maga útján induljon. Az egyetemes papság eszméjének elvadulásából ered a sok protestáns felekezet létrejötte.

Végül még a Biblia szerepét is túl lehet hangsúlyozni. Nagy érdeme a reformációnak a Szentírás újrafelfedezése. Ám még a Biblia is kerülhet Isten lénye fölé. Luther még kijelentette: "más az Isten, és más a Biblia, amiképpen a Teremtő más, mint a teremtmény". Hans Küng katolikus teológus írja: "Ahogy sok katolikus nem annyira Istenben hisz, mint a "saját" egyházában és a "saját" pápájában, ugyanúgy hisz megannyi protestáns a "saját" Bibliájában."

Mi, baptisták hogy állunk a túlhangsúlyozások terén? Ha tanításainkat a következő módon csomagoljuk: "Ne gondolkodj, csak hidd el!", akkor rossz a pedagógiánk. Ha olyasmit tanítunk, ami a Szentírásból nem vezethető le, akkor a hamis hitet erősítjük. Ha a változatlan tartalmat változatlan formában akarjuk továbbadni a változó kultúra ellenére, akkor a rossz értelemben vett konzervativizmust erősítjük.

Krisztus személye az egyensúly példája számunkra. Ő tanított, de sohasem vált a törvényeskedés rabjává. Egyenként szeretett mindenkit, de ahol csak járt, közösséget teremtett maga körül. Tanított ugyan egy imádságot tanítványaival, de nem tette ezt imádásának egyedüli eszközévé. Ő segítsen bennünket, hogy az Atyára figyelve megtisztulhassunk túlzásainktól!

Karl Barth: Homiletics

Csabosz — Wed, 21 Oct 2009 11:02:00 +0200

Jó olvasgatást!

További linkkek itt.

Bloggerek tízparancsolata

Csabosz — Sat, 09 May 2009 01:38:00 +0200

Az Evangéliumi Aliansz Londonban megrendezett „Godblogs" konferenciáján összeállították a blogolók tízparancsolatát. Ebben az internetes naplók íróit a következőkre intik:

Ne helyezd a blogodat a tisztességed elé!
Ne tedd bálvánnyá a blogodat!
Ne használd a képernyő adta névtelenséget bűnre!
Az Úr napján ne blogolj!
Tiszteld blogozó felebarátaidat, jobban, mint önmagad, és ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a hibáiknak!
Mások becsületében, jó hírében vagy érzéseiben kárt ne tégy!
Ne használd a netet arra, hogy gondolatban házasságtörést kövess el vagy tűrj!
Ne lopd el felebarátod blogjának tartalmát!
Ne tégy blogger felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
Ne kívánd felebarátod blogját! Elégedj meg a sajátoddal!

Forrás: Family magazin (amit ez úton is ajánlok mindnekinek) 2008 november-decemberi szám, 69. old.

Megújult a TONHAL portál

Csabosz — Fri, 27 Mar 2009 12:39:00 +0100

A portál adatbázisa folyamatosan frissül, jelenleg

4926 szöveges prédikációt, vázlatot és áhítatot,

1345 szöveges illusztrációt,

1599 tanítás és előadás MP3-hanganyagát

852 PRÉMIUM hanganyagot

valamint a három, naponta bővülő szakmai magazinban összesen 487 tanulmányt és segédanyagot tartalmaz.

A prédikációs illetve illusztrációs adatbázis használata, valamint a PRÉMIUM hang-anyagok kivételével az MP3 hangtár használata is INGYENES, mindössze regisztrálni kell!

Link: www.theologion.hu

A demokráciák terjedése (újabb flash térkép)

Csabosz — Wed, 25 Feb 2009 15:32:00 +0100

A mapsofwar.com újabb térképet készített. Nem feltétlenül vág a blog témájába, de szeretném a régebbiek mellett ezt a térképet is megosztani az olvasókkal:

A tízparancsolat számozása

Csabosz — Thu, 05 Feb 2009 15:43:00 +0100

Eltérően számozzák a zsidók, a görög ortodoxok, a katolikusok.

Van egy táblázat, ami segít ezt áttekinteni:

Kattints a képre!

Billy Graham a technológiáról beszél

Csabosz — Fri, 30 Jan 2009 17:42:00 +0100

Válaszd ki a magyar feliratot!

Hogyan prédikálj úgy, hogy az életeket változtasson meg?

Csabosz — Sat, 03 Jan 2009 14:56:00 +0100

Az alábbi cikket hasznosnak találtam magam számára, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek is. Itt a forrás. Ja, és boldog új évet minden olvasónak!

--------------------------------

Az igehirdetés az egyház növekedése céljából Istentől kapott eszköz. Hogyan tudsz hatásosan igét hirdetni úgy, hogy a hallgatók élete megváltozzon? Az alábbi nyolc kérdés alapján gondold végig prédikálási stílusodat!

1. Kiknek fogok prédikálni?

Az alábbi három kérdés segít arra koncentrálni, hogy az emberek hol vannak:

Mik a szükségeik?
Mik a sebeik?
Mik az érdekeik?

Három dolog, ami mindig megragadja az ember figyelmét:

Olyan dolgok, amik fenyegetnek minket.
Olyan dolgok, amik szokatlanok.
Olyan dolgok, amiket becsülünk.

2. A Biblia mit mond a szükségeikről?

A Biblia az élet könyve, van válasza a szűkölködők problémáira. A prédikátor feladata, hogy úgy mutatassa be a Bibliát, ami be tudja tölteni a mai szükségeket.

3. Mi a LEGGYAKORLATIBB mód, hogy elmondd az üzenetet?

Az alkalmazás a prédikáló központi feladata. Az igehirdetésnek elég gyakorlatinak lennie hogy tudja a hallgató, hogy mit kell tennie. Hogyan legyek gyakorlatibb?

Szólítsd fel őket mindig TETTEKRE!
Mond el nekik a MIÉRTJÉT!
Mutasd meg, hogy HOGYAN tegyék!

Az buzdítás magyarázat nélkül csalódottsághoz vezet. Gyakran az emberek így reagálnak egy ilyen üzenetre: „Igen, de hogyan? Egyetértek azzal, amit mondasz, de hogyan tehetek én is úgy?”

4. Mi a LEGPOZITÍVABB mód, hogy elmondd az üzenetet?

Jézus soha nem próbált meg haraggal megtéríteni bárkit. Bár a Szentírás világosan figyelmeztet az ítéletre, negatív prédikáció csak negatív embereket produkál.

Ha a bűnről kell is prédikálnod, beszélj a szabadulás útjáról is!

5. Mi a LEGBÁTORÍTÓBB mód, hogy elmondd az üzenetet?

Mindenkinek van három alapvető szüksége:

A hitének erősödnie kell
A reményének meg kell újulnia
A szeretetének helyre kell állnia

6. Mi a LEGEGYSZERŰBB mód, hogy elmondd az üzenetet?

Jézus mély igazságokat is egyszerűen tanított. Az emberek elfelejtik a 90-95 százalékát, amit hetvenkét órán belül hallottak. Az igehirdetésed meghatározható kell, hogy legyen egyetlen mondatban. Hogyan egyszerűsíted le a prédikációdat?

Sűrítsd az üzenetet egy egyetlen mondatba!
Kerüld a vallásos kifejezéseket!
Maradjon a vázlatod is egyszerű.
Az alkalmazásod illeszkedjen az üzenetedhez!
Soha ne fejtsd ki az alapgondolataid kép nélkül!

7. Mi a LEGSZEMÉLYESEBB mód, hogy elmondd az üzenetet?

Az emberek ma szkeptikusak és ellenállnak a reklámfogásoknak. , Az üzenetet személyessé kell tenned, hogy így érezzék: ő NEKEM prédikál! Hogyan prédikálj úgy, hogy befolyással légy hallgatóidra?

Oszd meg a küzdelmeidet őszintén!
Oszd meg lelki fejlődésedet őszintén!
Oszd meg azt, amit megtanultál Istenről!

8. Mi a LEGÉRDEKESEBB mód, hogy mondják azt?

Az unalmas prédikáció megbocsáthatatlan. Változtasd az előadásmódodat! Jézus történeteket mondott el, és humort is használt. A humor lazít az emberen, pozitív érzelmeket szabadít fel, és könnyebbé teszi fájdalmas gyógyszer elfogadását is.

Összefoglalva: jól, hatásosan prédikálni nem egy véletlen baleset. Alapos végiggondolást igényel.

Végül pedig: a legfontosabb tényező a hatékony prédikálásban igen egyszerű: szeresd a hallgatóidat!

Gyülekezetünk honlapja

Csabosz — Mon, 06 Oct 2008 13:57:00 +0200

Az utóbbi időkben nagy erőkkel készítem annak a gyülekezetnek a honlapját, ahová július végén költöztünk, elfogadva a meghívásukat. Ez a Kispesti Baptista Gyülekezet. A honlapot Wordpress alapokon építgetem. A címe: www.kispestibaptista.hu

Úgy néz ki, hogy az igehirdetéseim ezentúl ott fogom publikálni. Így ez a blog a cikkem, írásaim színtere lesz. Illetve keresztyén vagy egyébb vallási vonatkozású webes dolgokról is tervezek itt hírt adni.

Igehirdetés-kereső

Csabosz — Sat, 23 Aug 2008 18:34:00 +0200

A Google testreszabható keresőjét használva létrehoztam egy magyar nyelvű igehirdetés-keresőt. Jelenleg a következő oldalakon keres:

Kérlek ajánlj a hozzászólásokban még magyar nyelvű igehirdetés-szövegeket tartalmazó oldalt!

Vegyél fel jó szokásokat!

Csabosz — Sat, 03 May 2008 19:46:00 +0200

Nagyon szeretnék jó szokásokat gyakorolni a sok rossz helyett. Ezzel kapcsolatban olvastam néhány jó tanácsot, amit hadd osszak meg veletek is.

Szokásaink megváltoztatása

1. Egyszerre csak egy szokás megváltoztatásával foglalkozz! Ha az beépült az életedbe, akkor továbbléphetsz.

2. Le is kell ezt az elhatározásod írni. Így:

a. legyen kezdőpontja és legyen határideje (a 30 nap jó időkeret)

b. írd le pontosan, hogy mit fogsz tenni

c. írd le, hogyan fogod magad felelősségre vonni

d. írd le, milyen akadályokra számítasz

e. írd le, mivel jutalmazod magad, ha sikerült megváltoztatni a szokásodat

3. Tudasd a terved családoddal, barátaiddal. Tudják minél többen, hogy ebben változni akarsz. Nem csak elszámoltatni, hanem segíteni is tudnak. Kereshetsz online közösséget is, akik hasonló célt tűztek ki maguk elé. A nyilvános elkötelezettség nagy motiváló erő, de továbbra is rajtad múlik a változás.

4. Írd egy naplóba a haladásod.

5. Ismerd fel a kísértéseidet. Amikor jönnek, azonosítsd és tedd helyette azt, amit előre elhatároztál.

6. Olvass elérhető anyagokat a témáról.

7. Figyelj meg olyanokat, akik példák neked ezen a területen.

8. Ne hagyj fel túl hamar egy céllal. A szokások megváltoztatásához idő kell.

9. Ne engedj meg magadnak kivételt az új szokásod gyakorlása alól. Végezd teljes odaadással.

10. Jó keresztyén szokások:

a. szüntelen imádkozni

b. szüntelenül hálát adni

c. naponta három fejezetet elolvasni a Bibliából

d. minden beszélgetésem során bizonyságot tenni

11. Mindazonáltal, ha elvéted egyszer, kétszer vagy háromszor is, ne add fel! Ismerd fel, hogy miért vétetted el. Ha a kudarcodból tanulni tudsz, akkor az pozitív dologgá tud változni, ami segíthet abban, hogy a folyatásban sikerrel járj. A kudarc így egy lépcsővé válhat a sikerhez.

„A motiváció elindít téged egy irányba. A szokás pedig ott is tart.” Jim Ryun

„Azok vagyunk, amit ismételten teszünk. A kiválóságunkat nem egy tett adja, hanem szokásaink.” Arisztotelész

Nem az elvárásokkal törődött

Csabosz — Fri, 02 May 2008 23:07:00 +0200

Jézus volt ilyen. Olvasok most egy nagyszerű könyvet: David Bosh: Paradigmaváltások a misszió teológiájában A 42. oldalon a szerző idéz Eduard Schweizer "Jézus" című művéből. Nagyon megtetszett ez az idézet.

Kortársai megértettek és megtűrtek volna egy aszkétát, aki az eljövendő Isten országa kedvéért lemond a világról. Megértettek és megtűrtek volna egy világvégevárót, aki csak a reménynek él, és tökéletesen közömbös a világ dolgai iránt... Megértettek és megtűrtek volna egy farizeust, aki arra szólítja fel az embereket, hogy azonnal fogadják el itt és most az Isten országát a törvény iránti engedelmességben, hogy részük lehessen az eljövendő Isten országában. Megértettek és megtűrtek volna egy realistát vagy egy kétkedőt, aki mindkét lábával a földön áll, és arról, hogy mit hoz a jövő, semmit nem tud és nem is akar mondani.
Ám sehogyan sem tudtak megérteni egy olyan embert, aki azt állította, hogy Isten országa már elközelített abban, amit ő mond és tesz, ámde érthetetlen óvatosságból mégsem volt hajlandó döntő csodákat megtenni; aki meggyógyított egyeseket, de nem volt hajlandó egyszer s mindenkorra véget vetni a lepra és a vakság nyomorúságának; aki a régi templom pusztulásáról s egy újnak építéséről beszélt, de még a jeruzsálemi kultuszt sem bojkottálta, mint ahogy a kumrániak tették, akik egy új, megtisztított kultuszt vezettek be sivatagi monostorukban; s főképpen aki beszélt azok tehetetlenségéről, akik csak a testet ölhetik meg, mégsem volt hajlandó kiűzni a rómaiakat az országból.Jézus egyedül az Atya akaratával törődött. De jó lenne ezt tenni nekem és neked is, sokkal inkább.

A Harmat kiadó vezetője, Herjeczki Kornél egy baptista lelkipásztoroknak tartott előadása első felében erről a könyvről beszélt. Ha érdekel az előadás, letölthető itt.

Aki törődik vele, hogy eltévedtél

Csabosz — Sun, 06 Apr 2008 03:20:00 +0200

Mt 18:11-14

Elevenen él bennem egy gyermekkori emlék. A családommal együtt sétáltunk egy idegen városban a sétálóutcán. Előresiettem egy 10-20 métert, hogy megnézzek valamit. Miután megnéztem, feltekintettem, és nem láttam magam körül senkit. Most is csodálkozom, hogy hogyan tudtam annyira megijedni akkor, de úgy megrémültem, hogy nagyon hevesen vert a szívem és kiáltozni kezdtem: anyu, apu! Erre aztán kijött az egyik boltból anyukám és lassan megnyugodtam, mert végre nem éreztem elveszettnek magam.

Sajnos nem csak idegen helyeken érzi az ember magát elveszettnek. Az a szomorú, ha ott is így érez, ahol élnie kell. Hankiss Elemér professzor az Emberi Kaland című híres művét erre a gondolatra építi fel: az emberiségnek története során, és létezésének minden pillanatában meg kell küzdenie a szabadságért, biztonságért és méltóságért. Mindezt egy veszélyekkel és félelmekkel teli világban. A szerző aztán arra hoz a könyvben példákat, hogy az ember mit tesz ennek érdekében, hogy mégse érezze elveszettnek magát itt a földön. Szimbólumokat keres, amikbe kapaszkodhat, szent helyeket épít, ahol biztonságban érzi magát, különböző módszerekkel megpróbálja elhallgattatni a bűntudatát, megpróbál menekülni a veszélyek elől.

Igen, ilyen helyzetben van az elveszett ember. De a felolvasott igeszakasz alapján én most inkább arról az Istenről szeretnék beszélni, aki gondol az elveszett emberre és szereti azt. Három gondolatot szeretnék körbejárni:

1. Jézus olyan Isten, aki észreveszi az elveszetteket

2. Jézus olyan Isten, aki utánamegy az elveszetteknek

3. Jézus olyan Isten, aki megmenti az elveszetteket

Jézus olyan Isten, aki ÉSZREVESZI az eltévedteket

A felolvasott igeszakasz példázata egy olyan pásztorról szól, akinek száz juha van. A pásztor észreveszi, hogy eltéved egy juh.

Egy a juhok viselkedéséről szóló írás szerint a juh mozgására jellemző, hogy:

- ha mélyedéshez ér, visszafordul a mélyedés széléről

- felágaskodik, amikor látja, hogy mélyedés van alatta

- zsákutcában megáll, megfordul, és kb. 3 m-re visszahúzódik annak végétől.

- nem hajlandó olyan vízbe belemenni, amely mély, vagy nem tudja annak mélységét,

- nem szívesen megy át olyan, számára ismeretlen szűk akadályon, melynek nem látja a végét.

Ezek szerint a juh nem egy kóborló állat. Viszont a vadabb juhokra jellemző egy veszélyes tulajdonság. „A vad juhok természetére jellemző az állatok együgyű és bizonyos körülmények között nagyon veszedelmes kíváncsisága.” Alfred Brehm, Az állatok világa

A kísértő pontosan ezt használta fel. Évának a kíváncsiságát felkeltette a kíváncsiságát a tiltott gyümölcs iránt. Ma is így tesz. Kíváncsivá teszi az embert azon csillogó dolgok iránt, amik újnak, érdekesnek tűnnek nekünk. Vonzza, orránál fogva vezeti, míg úgy eltávolodik az eredeti helyétől, a nyájtól, hogy eltéved.

De ennek a nyájnak olyan pásztora van, hogy egyetlen elveszett juhot is észrevesz. Hiába van neki száz, vagy ezer, vagy milliárd. Ő ismer minket.

Ne gondoljuk, hogy bizonyos, a társadalom peremén élő emberek az elveszettek. Az ige azt mondja, hogy mindannyian elveszettek vagyunk. Ézs 53:6 mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.”

A Jeremiás 50-ben pedig így olvassuk:

6. Pusztuló nyáj volt népem: pásztorai félrevezették, a hegyeken tévútra terelték. Hegyeken-halmokon jártak, elfeledték legelőjüket. 7. Aki csak érte, pusztította őket.

A mi pásztorunk tehát jól ismeri elveszett helyzetünket. De nem csak tud erről, hanem:

Jézus olyan Isten, aki UTÁNAMEGY az eltévedtekért

Jézus kereső pásztor. A kereső pásztornak nem a meglevők, hanem az elveszettek hiányoznak.

Már az Ószövetségben is így mutatkozik be: Ezékiel 34:16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok, úgy legeltetem őket, ahogy kell.

Van egy másik családi történetem az elveszéssel kapcsolatban. Itt a most 3 éves kislányom a főszereplő. Egy bevásárlóközpontban voltunk. Csenge, az akkor 2 éves lányunk ott volt a közelünkben. Egészen addig, míg egy következő percben észrevettük, hogy nincs körülöttünk. Körbejártuk többször az óriási áruházat, sehol semmi nyoma sem volt. Végül, kértük, hogy mondják be a hangosba, hogy aki egy két éves piros pulcsis szőke kislányt lát egyedül, az vigye oda az információs pulthoz. Hála Istennek ez hatott. Csenge a pénztárakon kívül járt már, és egy ottani eladó hozta őt vissza. Sokat tanultunk ebből az esetből. Ami miatt most elmeséltem az az, hogy nekünk a hangosbemondó segítségével került meg a kislányunk. Isten viszont nem használ hangosbemondót, vagy szupertávcsövet, vagy hődetektort. Ő tudja, hogy hol tévedtünk el, és utánunk jön, pontosan oda, ahol vagyunk. Jézus olyan Isten, aki UTÁNAMEGY az eltévedtekért.

Annak árán is, hogy ott kell hagynia addig a többit. A kereső pásztor mentő akciójának nem a biztonságban levők, hanem az elveszettek a célpontjai.

Zákeust például a fügefán kereste meg. A samáriai asszonyt Jákób kútjánál. A leendő tanítványokat a halászhajókban, vagy a pénzváltó asztalnál. Ott, ahol éppen voltak, ott érte el őket. Nem kérte, hogy először jöjjenek a templomba, imaházba. Hanem ő ment értük. Jó lenne ezt alaposan megértenünk, nekünk, mai keresztyéneknek.

Jézus érted is utánad megy. Most éppen ebben az igehirdetésben érkezik hozzád. Keres téged, hogy hazavigyen abba a közösségbe, ahová tartozol. Az újjászületettek közösségébe. De nem kényszerít. Csak szelíden kopog az ajtón. Semmiképpen sem töri rád. Ha valaki továbbra is távol, eltévedve akar élni, akkor ő nem korlátoz.

Jézus olyan Isten, aki MEGMENTI és VISSZAHOZZA az eltévedtet

A kereső pásztor szemében a legértékesebb az az egyetlen elveszett, akiért épp most kockáztatja saját életét.

Kilépve kicsit a példázat kereteiből, hadd emlékezzünk rá, hogy mit ünnepeltünk néhány napja. Azt, hogy mit jelentett Jézus számára ez a megmentés. Jézus számára ez a kereszthalált jelentette.

Én 13 éves koromban értettem ezekből meg annyit, hogy eldöntsem, hogy nem akarok az elveszett állapotban maradni. Engem gyülekezeti környezetben keresett fel. De az, hogy elveszett vagyok, így is be kellett ismernem, még ha kicsi gyerekkoromtól fogva hallottam a bibliai történeteket és nem volt velem semmilyen különösebb magatartási probléma, akkor is. Megmentését úgy éltem át, hogy most már biztonságban van az életem. A halálfélelem sem gyötört tovább, ami előtte nagyon fel tudott zaklatni.

Jézus megment és visszahoz.

Emlékszünk, mit mondtam, miről szól az említett Hankiss könyv? Számunkra veszélyes, idegen világban élünk.

Nos, én úgy gondolom, hogy aki nem ismeri be, hogy megmentésre szorul, az van igazán veszélyben. A tékozló fiú, amikor még a baráti társaságban herdálta az apai örökséget, biztos, hogy nem ismerte volna ezt be. De a disznóvájú mellett megértette, hogy ez az ő útja: vissza az atyai házhoz. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy feltétlenül valami mélység, katasztrófa kell, ahhoz, hogy valakit Jézus megmenthessen. Sokkal inkább azt, hogy vannak különleges idők, alkalmak az ember életében, amikor dönthet. És vannak idők, amikor annyira engedi, hogy más foglalja le őt, mint az igazság, hogy képtelen meghallani Isten hívó szavát.

Ha most hallod ezt az igehirdetést, akkor gondolkozz el, hogy képes vagy-e meghallani azt, hogy keres pásztor, éppen téged. Ő nem akarja, hogy akár egy is elvesszen a kicsinyei közül.

Jézus olyan Isten, aki észreveszi az elveszetteket, utánamegy az elveszetteknek és olyan Isten, aki megmenti az elveszetteket.

Én ezzel az Istennel ismerkedtem meg, és ezt az Istent szerettem meg annyira, hogy csak vele tudom elképzelni az életem.

Add oda te is magad a pásztor kezébe! Nem tudok neked ennél jobb helyet mondani.

Vég nélküli ünnep

Csabosz — Wed, 12 Mar 2008 14:45:00 +0100

avagy a feltámadás a mindennapokban

(Megosztom veletek ezt a cikkem,
hogy ezzel is készülhessünk a húsvétra.)

„A feltámadt Krisztus az életet vég nélküli ünneppé teszi.”

- írta Atanáz, Alexandria püspöke a Kr. utáni negyedik században. Nem elég, hogy egy évben csak egyszer érkezzünk el ehhez az ünnephez. Pál apostol is hangsúlyozza a korinthusi gyülekezetnek, hogy milyen alapvető jelentőségű az, hogy a feltámadás hite hassa át a hívők egész életét. Jézus azért jött, hogy evangéliumot hirdessen a szegényeknek, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássa a megkínzottakat és hirdesse az Úr kedves esztendejét. (Lk 4:18-19). Feltámadásával ezt valósággá tette. Mit jelenthet ez a mindennapokban?

A feltámadt Krisztus megszabadít az önzés-kényszertől. A legtöbb problémánk abból fakad, nem tudjuk legyőzni önző énünket. Magunktól csak akkor szabadulhatunk meg igazán, ha életünk szenvedélyes odaadás lesz Krisztusnak és szenvedélyes Krisztus-követés. A feltámadt Krisztus által megértjük, hogy nem csak erőnk van nem tenni a régi rosszat, hanem Krisztusban lehetőségünk van újat tenni. Krisztus élete a feltámadás által a mi életünk lesz.

A feltámadt Krisztus megszabadít a panaszkodás-kényszertől. Megfigyelhetjük sokaknál országunkban, hogy mintha kényszerük lenne a panaszkodás. A panaszkodás többnyire valamilyen szenvedés megtapasztalásából fakad. Krisztus is megtapasztalta a szenvedést, de nem panaszkodott miatta, hanem, mint a földbe hullott gabonamag, új élet fakadt belőle. A feltámadott és eljövendő Krisztus felőli reménység megtiltja, hogy a szenvedés miatt csak panaszkodjunk. Már ismerjük azt az erőt, ami legyőzte a gonosz minden hatalmát.

A feltámadt Krisztus megszabadít a halálfélelemtől. A feltámadás által a halálnak mondunk ellent az élet közepette. Minden zsarnokságnak és emberi elnyomásnak a halállal való fenyegetés az alapja. A feltámadás hitében meggyökerezve akár ki is nevethetjük azokat, akik hatalmukat a halállal való fenyegetésre építik fel. Akit Krisztus megszabadított, azt többé nem lehet zsarolni.

A feltámadt Krisztus felszabadít az örömre. Minél inkább megtapasztalom, hogy az élet erői áradnak belém, annál inkább van okom az örömre. Isten célja nem az, hogy ne haragudjon ránk, hanem sokkal inkább az, hogy örüljön bennünk. Ez csak akkor lehet, ha a feltámadt Krisztus életünk ura lesz és megújítja életünket.

A feltámadt Krisztus megújítja a világhoz, a mindennapi élethez való viszonyunkat. Krisztus halálának következménye, hogy örök életünk lehet általa. De Pál apostol azt mondja, hogy nekem az élet (is) Krisztus. Krisztus nem csak egyszerűen példa az apostolnak, hanem Krisztus létével benne él Pál életében. Ez pedig azt jelenti, hogy Pálban folytatódik Krisztus szenvedése, de folytatódik Krisztus feltámadásának megtapasztalása is.

A feltámadt Krisztus másokat szolgáló életté változtatja magába forduló életünket. A másokért végzett szolgálat nem keserves erőfeszítést jelent, hogy embertársainknak éljünk, hanem azt, hogy Jézusra figyelünk és egyszerűen rendelkezésére állunk, hogy bármikor közvetíthessük kegyelmét és erejét mások számára. Ilyen volt az ő kapcsolata az Atyával és ilyen lehet a mi kapcsolatunk is vele.

Vég nélküli ünnep Krisztus által? Igen. Jó, ha tanuljuk őt ünnepelni minden időben, hiszen ezt fogjuk majd tenni a mennyben, az Ő jelenlétében, egész örök éltünk során.

A felmérés eredménye

Csabosz — Mon, 03 Mar 2008 19:27:00 +0100

Néhány héttel ezelőtt feltettem pár kérdést a gyülekezetünk honlapján. Nagyon köszönöm annak a hét személynek, aki vette a fáradságot és megírta véleményét. A következő kérdések voltak ezek:

Szerinted a legtöbb ember miért nem jár templomba/gyülekezetbe?
Ha olyan gyülekezetet keresnél, ahova szívesen eljársz, milyen dolgokat vennél figyelembe?
Milyen tanácsot adnál egy lelkésznek, aki tényleg szeretne segíteni az embereken?

Az lényeget összegyűjtve az alábbi válaszok érkeztek:

Szerinted a legtöbb ember miért nem jár templomba/gyülekezetbe?

téves kép él bennük a keresztényekről, és úgy gondolják, hogy a többségük társasága unalmas lenne, ahol nem érezheti jól magát
hiteltelen keresztyének, a tévé meg az internet, mint konkurens tényezők
a létszám megtartása miatt a gyülekezetek nem határolódnak el a bünüket rendezni nem akaróktól
akik oda járnak, nem hitelesek
mert nem tudják, hogy az egyház Krisztus teste.
a templomba jaras, a hittantanítás az ovodakban, iskolákban teljesen elmaradt a kommunista időkben
nem kívánatos igény már a Biblia ismerete
fáradtak, fásultak az emberek
kiábrándultak a keresztyénekből

Ha olyan gyülekezetet keresnél, ahova szívesen eljársz,
milyen dolgokat vennél figyelembe?

ha új vagyok, üdvözöltek-e, megkérdezték-e, ki vagyok, hogyan fogadnak az első alkalommal
milyen a dicsőítés és a tanítás
hitelesnek tűnnek-e a tagok (öröm az arcokon, közösség ápolása)
bibliai-e a gondolkodás
van-e megbocsátás
tenni akarnak-e egy akarattal azért, hogy az emberek megmeneküljenek a kárhozattól és ezt cselekedetekben is igazolják
azt akarják-e, hogy a gyülekezet mint Isten menyasszonya szeplőtlen legyen
van-e összetartás
örömteljes alkalmak vannak-e
mélyek-e az emberi kapcsolatok
szeretet köti-e össze a tagokat egymással, és a gyülekezeten kívül lévőkkel

Milyen tanácsot adnál egy lelkésznek, aki tényleg szeretne segíteni az embereken?

Olyan nyelven mondja el nekik az üzenetét, amit képesek megérteni, kerülve a már magyarázatra szoruló szavakat (pl. üdvösség, üdvbizonyosság, befogadni Jézust, megtérni stb.) és használjon helyette érthetőbbeket (pl. megmenekülni egy ítélettől, megváltoztatni az életünket és összhangba hozni Isten tervével stb.)
Legyen ember! Ha hajléktalanon akar segíteni, fagyoskodjon kicsit a szabad ég alatt reggel,éjjel meg este... ha pedig rajtam akar segíteni, jöjjön el hozzám!
Imádkozzon, hogy nyisson kapukat meg Isten!
Éber legyen, hogy észrevegye a lehetőséget!
Ne ő akarjon mindent megoldani, keressen munkatársakat, akik készek tenni az Úrért
Olvassa el dr. Crabb: Kapcsolódás c. könyvét!
Figyelje , hogy mire van szüksége az embereknek és szeretettel segítsen.
Sok az elesett, szűkölködő, szegény ember. A magányos ember, az özvegy. Ezekkel az emberekkel kellene foglalkoznia.
Legyen hiteles, példamutató (a kétkezi munkában is!) és szeresse a gyülekezetét szenvedélyesen.

Ezeket a válaszokat kaptam. Sokat tanultam belőlük. Azért osztom meg, hogy te is, kedves olvasóm elgondolkozhass rajta. Sőt, nagyon kíváncsi lennék a te véleményedre is! Írd meg a hozzászólásoknál!

Az 1Kor 7 vázlata

Csabosz — Tue, 05 Feb 2008 23:54:00 +0100

A napokban az 1Kor 7-et tanulmányoztam. Kidolgoztam egyféle vázlatát David Prior kommentárját erősen alapul véve. A www.mindomo.com oldal szolgáltatását használtam, amit ezúton is ajánlok mindenkinek. Íme (ha nem látod, az egereddel odébb tudod húzni, vagy itt nézd meg nagyban):

Szégyen és álarc

Csabosz — Mon, 04 Feb 2008 15:06:00 +0100

Egy korábbi cikkem folytatásaként, amit ide is feltetettem találtam egy elgondolkodtató részletet Bonhoeffer Etikájából. Azt a részt, ami folytatásnak tekinthető, kiemeltem.

A szégyen

Isten helyett az ember meglátja önmagát. “És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei.” (Gen 3,7). Az ember az Istennel és az embertárssal való meghasonlásban ismeri meg magát. Felismeri, hogy mezítelen. Ama védelem, a “betakartság” érzete, amit Isten és a másik ember nyújtott számára – eltűnt, önmaga lelepleződött. Szégyenérzet ébred benne. Ez a szégyenkezés: az ember el nem múló emlékezése eredetével történt meghasonlására, ez a meghasonlás kínja és a tehetetlen vágy – jóvátenni, meg nem történtté tenni a visszavonhatatlant. Az ember szégyenkezik, mert elveszített valamit, ami az eredeti lényéhez, a maga egész mivoltához szervesen hozzátartozott: csupaszságát szégyenli. Miként a fa a mesében restelli elveszített pompáját, akként pirul az ember is, hiszen veszendőbe ment az egység... Isten és ember, ember és ember között. A szégyenérzetet a megbánással többnyire összetévesztik. Megbánás akkor gyötri az embert, ha valami hibát követett el, szégyenérzet azért fojtogatja, mert hiányzik valamije. A szégyenérzet ősibb, mint a megbánás. Sajátos dolog, hogy lesütjük szemünket az idegen szem tekintete előtt: ez nem valamely vétkünk fölötti megbánás jele, hanem a bennünk élő szégyenérzeté, amely azáltal, hogy a másik néz és lát, elementáris erővel emlékeztet minket a belőlünk hiányzóra, életünk eltékozolt egész-voltára, a magunk mezítelenségére. Az idegen tekintet elviselése, amely elkerülhetetlen pl. személyes hűségfogadalom tételekor: nagyságot és önmagunkon vett erőszakot követel; a szerelemben, amikor keressük annak a másiknak a tekintetét: ott él a sóvárgás, az örök vágy... egyre ismétlődik a fájdalmas kísérlet: Visszanyerni az elvesztett egységet; tudatosan és eltökélten, vagy szenvedéllyel és odaadással úrrá lenni a meghasonlás okozta szégyenérzeten.
“… és körülkötőket csinálának magoknak.” A szégyenérzet leplet keres, hogy a meghasonlást eltakarhassa. A lepel azonban egyben a meghasonlás elismerését is jelenti, és ezért a károsodást meg nem gyógyítja. Az ember eltakarja magát és búvik ember és Isten elől. A lepel nélkülözhetetlen, mert ébren tartja a szégyenérzetet és ezáltal az eredettel történt meghasonlás emlékét – de azért is, mert az ember – a meghasonlott ember – rejtőzködve él, el kell, hogy viselje önmagát. Ha nem így tenne: önmaga árulójává válnék. “Minden mélységeket ismerő szellemnek álarcra van szükséges” (Nietzsche). Ez az álarc azonban nem színlelés, nem a másik félrevezetése, hanem a bekövetkezett meghasonlás szükséges jele és ezért tiszteletreméltó: tiszteletben tartandó. Az álarc alatt él az elveszített egység helyreállítása utáni vágy. Ahol ez a vágy vehemensen kaput tör: a két nem egymásra találásában, vagyis amikor ember és ember egy testté lesz (Gen 2,24); valamint a vallásban, amelyben az ember Istennel való egységet keresi; amikor tehát a leplet erőszakkal eltávolítjuk: éppen ott és akkor hozza létre a szemérem a maga számára a legnagyobb intimitást. Kant abban a tényben, hogy szégyenkezett, amikor imádkozás közben meglepték, érvet vélt találni az imádkozás ellen. Nem ismerte föl, hogy az imádkozás lényegéből fakadóan az elzárt, belső szobába való; nem látta meg, hogy a szemérem alapvető jelentőségű az emberi egzisztencia szempontjából.
Minthogy a szégyenérzet a meghasonlás igenjét és nemjét zárja magába, ezért az ember önleplezés és önleleplezés, elrejtőzködés és kitárulkozás, magány és társas élet között él. Ezért történhetik meg az, hogy az egyedüllétben, azaz a meghasonlásra igent mondva, mélyebben tapasztalja meg a közösséget (persze a meghasonlott közösséget), mint magában a közösségben. Mindig mindkettőnek jelen kell lenni. A legszorosabb közösség sem rombolhatja le a meghasonlott ember titkát. Ezért érezzük a szemérem megsértésének, hogy beszéljünk arról a kapcsolatról, amely összeköt minket – ez önmagunk lemeztelenítése, megszégyenítése lenne. Legmélyebb, legsajátabb örömünk és legmélyebb, legsajátabb fájdalmunk sem tűri, hogy szavak nyilvánosságra hozzák. Épp így őrzi a szemérem az Istenhez fűződő kapcsolatot is bármely fajta magamutogatástól. Végül az ember legbelső leplével önmaga takarja el magát, őrzi titkát önmagával szemben...: nem hajlandó tudatába befogadni egyet s mást, ami énje mélyén kibontakozik.
Ugyanígy a szemérem leple alatt húzódik meg minden kibontakozó, ami az emberben az elveszített egység helyreállítása iránti óhajból fakad. Az ember teremtő ereje fölött (és e teremtő erőt a meghasonlott embernek az eggyé válásért vívott küzdelme szüli és bontakoztatja ki) a szemérem titka lebeg; benne az Alkotóval történt meghasonlásnak, a Teremtő megrablásának emléke nyilvánul meg. S ez érvényes minden új emberi élet fogantatására éppúgy, mint a műremek születésére, tudományos felfedezésekre, általában minden emberi alkotásra, amely az embernek a dolgok világával való kapcsolatából fakad. Csak a világra hozott új élet, a befejezett mű fölött kitörő ujjongó, kitárulkozó öröm képes a szemérem titkát áttörni. A keletkezés titkát azonban ez is, mindvégig megőrzi.
Elrejtőzésünknek és lelepleződésünknek dialektikája csupán csak jele a szeméremnek. Általa a szégyenérzet nem küzdhető le, sőt éppen ebben igazolódik. A szégyenérzet fölötti diadal csak ott következik be, ahol helyreáll az eredeti egység: a ’mennyei hajlék’-kal, Isten templomával (2Kor 5,2kk). A szégyenérzet legyőzéséhez el kell viselnünk a megszégyenülés utolsó stádiumát is: az ismeretnek Isten előtti nyilvánvalóvá válását: “Hogy megemlékezzél, és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, amikor mindent megbocsátok néked, amit cselekedtél – így szól az én Uram, az Úr” (Ez 16,63). “Cselekszem... Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt” (Ez 36,32). Szégyenérzetünk legyőzetése a bűnbocsánat végső megszégyenítése árán történhetik csak meg, Istennel és embertársainkkal való újbóli közösségünk útján. Ez valósul meg a gyónásban, Isten és embertársaink előtt.

Te mit gondolsz ezekről?