Nem volt k�l�n�sebben l�tv�nyos dolog. Csak nem tudta, hov� tette a lak�skulcs�t, ez fiatalokkal is megt�rt�nik n�ha. De � nem kereste meg, csak le�lt egy karossz�kbe, �s arra gondolt, hogy f�radt. Nem arra, hogy „f�radt vagyok megkeresni a kulcsomat”, hanem csak arra, hogy f�radt.

Meg�regedett, d�lut�n n�gy �ra tizenh�tkor.

A legt�bb kisbolyg� nem el�g nagy, hogy napszaknak megfelel�en lehessen k�sz�nni. Ha p�r l�p�st arr�bb megy az ember, m�ris este van. Vagy reggel.
– Szervusz – k�sz�nt v�g�l.
A h�zigazda riadtan tekintett vissza. Felett�bb hasonl�tott, b�r a ruh�ja n�mileg tal�n k�kebb volt, �s a haja kiss� k�cosabb.
– Szervusz – k�sz�nt a lak�, aki l�tsz�lag nem tudta mire v�lni a l�togat�st.
Ilyenkor vend�gk�nt valami kedveset illik mondanom, gondolta zavartan. K�rben�zett a bolyg�n. H�rom kis vulk�nt l�tott, gondozottnak t�ntek. �llt ott egy kis sz�k is, amir�l a naplement�ket lehet n�zni. �s volt m�g egy gy�ny�r� r�zsa �vegb�ra alatt. Minden bizonnyal nagy becsben volt tartva.
Ha kedveset akarok mondani, jutott esz�be, a r�zs�t kell megdics�rnem.
– Sz�p a r�zs�d.
A kisbolyg� gazd�ja ridegen n�zett vissza.
– � az eny�m – v�laszolta v�g�l, k�ts�get sem hagyva afel�l, hogy a r�zsa �rinthetetlen.
Sz�, ami sz�, gondolta �tk�zben, a kis hercegek igen furcs�k.

***

J�val kor�bban, amikor a kis herceg m�g otthon lakott a B-612-es kisbolyg�n, megl�togatta �t egy m�sik kis herceg.

Var�zsmadarakkal al�sz�llt, egym�s szem�be n�ztek, �s a vend�g kim�rten annyit mondott:
– Szervusz.
Felett�bb meglep�, amikor az ember �let�ben el�sz�r tal�lkozik egy m�sik kis herceggel. A hasonl�s�g eg�szen szembet�n� volt, b�r a ruh�ja n�mileg tal�n k�kebb, �s a haja kiss� k�cosabb.
– Szervusz – k�sz�nt vissza.
A l�togat� nem t�nt bar�ts�gosnak. V�gigm�rte a kisbolyg�t, mintha csak azt keresn�, mit vihet mag�val. Alaposan megn�zte a kipucolt vulk�nokat, de nem tetszettek neki. A kis sz�kre is csak egy r�vid pillant�st vetett. V�g�l azt szemelte ki, ami az eg�sz bolyg�n a legfontosabb.
– Sz�p a r�zs�d.
A kis herceg ereiben megh�lt a v�r. A r�zs�t nem adhatja az idegennek. Hogyan is vihetn� el, hiszen nem tudja, nem �rti, mi�rt � a leg�rt�kesebb. Tal�n, gondolta a kis herceg, tal�n ha elmondan�, mi�rt m�s ez a vir�g, hogy mi benne az igaz�n k�l�nleges, azt meg�rten� a betolakod�.
– � az eny�m – mondta, �s a r�zs�ra n�zett.
Sz�, ami sz�, gondolta, mik�zben amaz elrep�lt a madaraival, a kis hercegek igen furcs�k.

– Jaj, Mih�ly, el sem tudom mondani, milyen remek eszk�z ez! – mondta a kedves bar�t h�l�lkodva. – Az eg�sz gazdas�gban egy d�lut�n alatt v�geztem. Nem is igaz�n tudom, mit adjak neked ez�rt cser�be – mondotta, �s kacagva hozz�tette m�g: – Kapsz majd t�lem egy f�l diszn�t!

Vincze Mih�ly h�mm�gve �tvette az eszk�zt, �s �tnak indult haza. Lassan botork�lt Kunszentm�rton kanyarg�s utc�in, majd hirtelen meg�llt, �s gondterhelten annyit mondott maga el�:
– F�l diszn�. De h�t az eld�l.

Bizonytalanul szedte a l�pteit. Nem �rtette.
– Meg se lehet mosni, mert belefolyik a v�z, oszt bep�llik!
�s ahogy �gy gondolkodott, eluralkodott f�l�tte az idegess�g.
– H�T KIESIK A SZ�J�B�L A C�KLA!

Felett�bb d�h�sen �rt haza. Otthon Vincz�n� azonnal megl�tta, hogy baj van.
– No, mi t�rt�nt. – k�rdezte kijelent� m�dban, majd f�rjura le�lt a s�mlira.
– El se fogod hinni, Zsozs�nna. Akarnak adni egy f�l diszn�t. De minek.
Sz�tlanul n�ztek egym�sra egy ideig, majd az asszony kedvesen elmosolyodott.
– Ne agg�dj, Mih�ly. Kit�masztjuk egy l�ddal.
– Azt mondjuk lehet – gondolt bele amaz. – Meg h�t �gy el�g neki egy s�l�c.
– De nem lehet egyed�l tartani az �lban.
– Mi�rt?
– Mert f�l.
�s kacagtak, egy�tt, hosszan, telekacagt�k az eg�sz h�zat.

Tegnapel�tt �jjel f�l egykor felmentem a dombra (volt ott egy ellens�ges Ingress port�l, de ez most mindegy igaz�b�l), �s kiderl�lt, hogy a domb teteje nem is ott van, ahol eddig �n hittem, hanem a f�k m�g�tt m�g lehet menni vagy �tven m�tert. �gyhogy telefonnal vil�g�tva a t�ks�t�tben felbaktattam a t�nyleges tetej�re.

Ott volt egy eml�kt�bla. R� volt �rva, hogy ez a domb igaz�b�l nem egy domb.

Ez a domb a m�sodik vil�gh�bor�ban elpuszt�tott m�ncheni �p�letek �sszehordott romjai.

�gyhogy baktattam a s�t�tben lefel� a dombr�l, �s a l�bam alatt olyan �p�letek voltak, amik emberekre omlottak r� egykoron, akik ett�l meghaltak.

Fura, gondolta G�bor.

n�m�n szalut�lt a napnak
egy ker�letnyi alv� utcai l�mpa,
t�z� f�ny volt aznap,
s � �jfent egyed�l
n�zett bele bamb�n a tompa, ny�ri d�lut�nba.

a n�je t�ll�pett a megy�n.
mag�val vitte – �gy derengett –
egy vastag t�rc�j� egy�n,
ki sok p�nz�rt heged�l.
� le�lt, s tal�lt egy f�lig sz�vott dekket.

�l�ben �s-szakadt git�rja,
t�masza egy csendes betonoszlop.
s a v�ros lomha d�lut�nja
mint a dekk sz�rke f�stje,
csepp nyomot sem hagyva, lassan szertefoszlott.

Titokzatos voltam, mint egy westernben messzi Jack,
S sz�lltak fel�d t�lem az instant message-ek:
– Nem tal�lkoztunk m�r m�sok Facebook fal�n? –
Tele van m�r velem az inboxod is tal�n. :(

Titkon az iwiwes profilod meglestem,
S sz�vesen maradn�k veled webkettesben,
De randev�t k�rni �n sajnos nem merek,
Hi�ba b�ztatnak a viagr�s szpemmerek.

Csendben r�d gondolok, s k�zben itthon fekszem,
Vajon merre j�rhatsz most a Google Maps-en?
Nem tudj�k ezt sajnos a Reddites okosok,
�s k�nnyeimet lassan elmossa a Photoshop.

De ha egyszer egy picinyk�t megt�rne az �tok,
�s Foursquare-en a k�zelben becsekkoln�tok,
�, ha egyszer t�nyleg �gy hozn� az �let,
�n igaz�n, �szint�n megpluszegyezn�lek.

(via Zizi)

Gyerekkor�ban nagyapja mutatta meg neki a j�t�kot. Kopottas fat�bl�n tologatt�k a b�bukat, az �reg mindig egy poh�r bort szorongatott. A gyermek megtanulta a szab�lyokat lassan, nagyapja szigor� volt vele. „En passant!” – mondta n�ha, �s le�t�tt egy gyalogot.

K�s�bb a szomsz�d sr�ccal j�tszott sokat. Neki �j t�bl�ja volt, �s sokkal t�bbet gyakorolt, mint az ifj� Borv�licz. A b�buk f�nyesen csillogtak, a kir�lyn�nek �vegb�l volt a koron�ja. A fi� sz�lei gazdagok voltak, egy szem�veges tan�rt�l vett sakkleck�ket. Minden nap az �r�k v�g�n �th�vta Ferit, megverte sakkban, �s d�lyf�sen kinevette.

Mikor gimn�ziumba ker�lt, elmaradtak a partik. A t�rt�nelemmel �s az f�ldrajzzal k�zd�tt, a grundon focizott, a l�nyokat kergette. T�bb �vig a sakkt�bl�k fel� sem n�zett.

Azt�n v�ge lett az iskol�nak. Az alulj�r�ban sakkoz�kat l�tott egy nap, �regek voltak, mint az orsz�g�t, �s tan�r �rnak sz�l�tott�k n�ha egym�st. Att�l a napt�l fogva ott �lt minden este. Egyik�k nagymester volt r�gen, egy id� ut�n m�r csak vele sakkozott. Az �reg eleinte besz�lgetett a t�bbiekkel j�t�k k�zben, de ezt a szok�s�t lassan elhagyta, �s ha Borv�liczcal j�tszott, csak a t�bl�ra figyelt. „Matt n�gy l�p�sben” – mondta egyszer. Ferenc v�gign�zett a t�bl�n, �s elmosolyodott. F�l�llt, kezet ny�jtott, �s t�bb� nem l�tt�k egym�st.

Igazi nagymesterekhez j�rt ezut�n. F�z�tt, mosott, takar�tott r�juk. Semmi m�st nem k�rt, csak egy sakkpartit est�nk�nt. �k persze belementek, szinte ingyen volt. Hossz� �vekig ment ez �gy.

Egy nap az orosz sakkvil�gbajnok l�togatott a v�rosba. Meg�rt�k az �js�gok is, �s Borv�licz eg�sz nap a sz�lloda ajtaj�t leste. Alkonyatkor a bajnok egy �tterembe ment, Ferenc k�vette �t, �s le�lt vele szemben az asztalhoz. El�vette a t�bl�t, fel�ll�totta a b�bukat. Amaz meglepetten n�zett egy darabig, majd j�tszani kezdtek. Ahogy telt az id�, az orosz egyre idegesebben hajtotta el a pinc�rt, aki a rendel�s fel�l �rdekl�d�tt – szint�n egyre idegesebben. N�gy �ra m�lva egy zseni�lis fut�-b�stya cser�vel a vil�gbajnok legy�zte Borv�licz Ferencet.

Harminck�t �vesen hunyt el egy szerencs�tlen k�zleked�si balesetben. �let�ben soha egyetlen j�tszm�t sem nyert. A vil�g egyik legjobb sakkoz�jak�nt halt meg.

Amikor a hidrog�n elkezd kifogyni, akkor kezd�dik az �sszeroppan�s �j szakasza. Ilyenkor a h�lium nehezebb elemekk� forr �ssze. Ezut�n a csillag sokszor egyszer�en szupern�vak�nt felrobban.

Ez egy csillag �lete. �vmilli�rdokig tart. �s val�j�ban szinte az �sszes, h�liumn�l nehezebb elem �gy keletkezett az univerzumban. A szupern�va t�rmel�ke sodr�dik egy ideig, egyes r�szei bolyg�kk� alakulnak.

Ez azt jelenti, hogy mi mindannyian egy csillag r�sze voltunk valamikor. Egy�tt vil�g�tottunk az �gen.