Játssz velünk a Képmás és a Fciskaságok közös nyereményjátékán, és tiéd lehet egy portré-, kismama- vagy gyerekfotózás, valamint a képeken látható gyönyörű nyaklánc! A részletekért kattints a továbbra!

Elérkezett az a nap, hogy mi is beadtuk a derekunkat: nyereményjátékot hoztunk nektek! Partnerünk ebben a játékban Fciska, aki a nyakamban látható “Láncreakció” nyakláncot ajánlotta fel (szép, ugye?:)), mi pedig egy ajándék fotózással kedveskedünk a szerencsés nyertesnek.:) A nyeremény beváltható (egy személy részére) egy szabadtéri portré- vagy lifestyle-fotózásra, kismamafotózásra, illetve baba- vagy gyermekfotózásra. A fotózás helyszíne Budapest. A nyeremény átruházható, elajándékozható!

A portfóliónk megtekintéséhez kattints ide! Fciska gazdára váró ékszereit pedig itt találod.

A jelentkezési határidő 2012.06.01. (péntek) 21 óra!

Ha örülnél az ajándék fotózásnak és ennek a csodaszép ékszernek, nincs más dolgod,mint kitölteni a Fciskaságok oldalán lévő adatlapot, és várni…. :)

Sok szerencsét!

Eszter és Dani (Képmás.com) és Fciska

A Képmás Facebook oldala

A Fciskaságok Facebook oldala

-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne az ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk . De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Hogy mit gondolhat és érezhet Ági pocakjában Panka, aki hamarosan megérkezik hogy megtapasztalja a születés utáni életet, azt nem tudom… de sok-sok örömöt, nevetést, játékot és napfényt kívánok neki hozzá! :)

nagyon kellemes húsvéti ünnepeket!:)

A képekre kattintva a Facebook oldalunk “Háttérképek” mappájához juttok, ahol a  következő formátumokban érhetők el a fotók:  1920×1200, 1280×1024, 1024×600, és 851×315

…ehelyett viszont úgy döntöttünk, hogy azokat a dolgokat szedjük inkább össze, amelyeknek ti veszitek hasznát, akik (akár először, akár sokadszor) a kamera elé álltok. Az eddigi tapasztalataink, és a ti kérdéseitek alapján összegyűjtöttünk  egy csomó tanácsot és ötletet a fotózásra való felkészüléssel kapcsolatban.  Olyan kérdésekkel foglalkozunk, mint “Mit vegyek fel?”, “Hogyan sminkeljek fotózáshoz?”, “Mit vigyek magammal?”, “Mit tehetek, hogy jól nézzek ki a fotókon?”

Reméljük, hasznosnak találjátok majd az összeállításunkat. Kellemes olvasást, és nagyon jól sikerült képeket kívánunk!:)

Az anyagot innen tölthetitek le, kérünk majd tőletek egy email címet, így automatikusan értesülhettek majd a későbbi újdonságainkról is.

Mosolygós, pörgős, aktív modellünkhöz , Nórihoz (a.k.a Süti. Vagy fordítva?:)) egy szabadtéri fotózás jobban passzolt volna, a fejünkben színes, street arttal borított falak elé képzeltük őt, vagy azok közé a színes labdák közé a játszóházakban, és a szikrázó napsütés is fontos eleme lett volna  a koncepciónak. :) Napsütés és graffiti nem volt, ott volt viszont Süti, plusz sok szuper felszerelés a világításhoz, néhány papírháttér, lufi, sok színes ruhadarab, és egy piros asztalt is találtunk a műtermi kellékek között.:) Kis stábunkhoz csatlakozott még Balázs, aki videó formájában rögzítette az eseményeket, hamarosan ezt is megmutatjuk.:) (A fotókon látható fiatalember ismerős lehet innen.;))

A magam részéről úgy érzem, a foglalkozás elérte a célját, kipróbáltuk a Wtamas stúdiót, és tetszett, nagyon sok értékes tapasztalatot szereztünk, és közben még jól is szórakoztunk.:) Meg utána is, mint a mellékelt ábra mutatja.:) (A rögtönzött “csapatépítő megbeszélés” helyszíne a Spontán 8 Café volt, amit szívből ajánlunk mindenkinek!)

Végül, de nem utolsó sorban, ha tetszettek a képek, like!

Mi úgy döntöttünk, inkább örülünk neki, mint a gyerekek.;) Hétvégén az első dolgunk volt kimenni a szabadba, és -szánkó híján- nagyokat sétáltunk, “várost hódítottunk”, forralt boroztunk, fényképezgettünk. Hóembert építeni nem sikerült sajnos, sőt, a hó olyannyira nem állt össze, hogy még a hagyományosnak tekinthető hógolyótámadást is megúsztam.:) (Nem bánom, általában Dani jön ki belőle jobban, pocsékul célzok…)

Zene a képekhez: számomra sok éve már ez a havazás dallama, nincs tél, nincs hóesés nélküle.

Udvaros Dorottya: Hóesés

Zene: Dés László
Szöveg: Bereményi Géza

Arra jutottam, hogy babát fényképezni is nagyon szeretek.:) Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, ahogy a mellékelt ábra mutatja.;)

Szóval itt is mondom, amit a Facebookon már mondtam: hozzatok nekünk méég  babákat! :)

Aztán jöttek a lányok sorban, ismerősök, de jöttek olyanok is, akiket nem is ismertünk előtte, de tetszettek nekik a korábbi fotóink.

Jöttek a fiúk is és kiderült, hogy a lányok sokkal hangosabban lelkesednek, mint a fiúk! :-)

Fotóztunk a lakásunkban kialakított stúdióban és amikor azt már nem éreztük elégnek, akkor a szabadban is.

Aztán jött a nyár, mindenki elutazott, Eszter vidéken “dolgozott” és nem nagyon fényképeztünk. Ősszel kicsit személyesebb lett a hangvételünk, fotóztuk a saját életünket: nyaralásunkat, kiskertünket, helloween-napunkat.

Az egyszínű háttereket teljesen elhagytuk, a lámpaállványokat sem túl gyakran vettük elő, (bár épp a legutóbbi fotózáskor ezt tettük, de azt majd csak jövőre mutatjuk meg :-) )

Fényképeztünk kisgyereket, családot,  szalagavatót, végül pepdig egy gyönyörű, elvarázsolt épületben egy táncoló lányt.

Ezek mind-mind olyan dolgok voltak, amiket nem csináltunk korábban, vagy legalábbis nem ilyen formában. Büszke vagyok mindarra, amit 2011-ben csináltunk. Elindultunk egy irányba és talán nem is rossz úton. Nem tudjuk milyen lesz 2012, de az biztos, hogy nem állunk meg. Reméljük jövőre még több fotót oszthatunk meg veletek, lányokat, fiúkat, párokat, családokat, kicsiket és nagyokat, apró pillanatokat a saját életünkből és fontos pillanatokat másokéból. Számos ötletünk van, a színfalak mögött a változások már elkezdődtek, izgalmas év lesz a következő.

Örömmel búcsúztatom 2011-et, jó év volt, tele élményekkel, emlékekkel, fontos válzotásokkal. Azt kívánjuk nektek, amit magunknak: nagyszerű, boldog új évet!

De hogy az elején kezdjem: Flórával együtt táboroz(tat)tunk a nyáron, és már akkor beszélgettünk róla, hogy jó lenne egy sorozatot csinálni együtt, ha visszamentünk a városba… sajnos egészen december elejéig halasztódott a megvalósítás. Közben viszont úgy alakult, hogy bejuthattunk a már elkészült, de egyelőre (sajnos még mindig) zárva tartó Rácz fürdőbe.  Ha korábban (mondjuk még szeptemberben) érkezünk, ez lett volna a tökéletes helyszín:  gyönyörű, igényes terek, látványos burkolatok, szép fények, plusz egy valóságos időutazás:  a fürdőben sétálva a 16. századból simán átlibbenhetsz a tizenkilencedikbe, majd szinte átmenet nélkül a huszonegyedikbe.:) (Akit érdekelnek a részletek, elindulhat például innen , sok érdekes infót lehet találni a fürdőről az interneten.) Így kicsit másképp alakult a dolog.

Az igazi kalandot az jelentette hogy a fürdőben központi világítás van, és hát azt nem kapcsolták fel a kedvünkért. :) (Egyedül a bejáratnál lévő térben égett néhány lámpa.) Alapvetően sötét, borongós napon jártunk ott, de azért egy ideig még volt elég fény a tájékozódáshoz…aztán teljesen ránk sötétedett. Fejlámpával felszerelkezve bolyongtunk az épületben, extra félelmetes horrorjeleneteket képzeltünk el, és mindeközben megpróbáltunk fotózni is. :) A mobilitás jegyében kis rendszervakukat és ernyőket vittünk csak magunkkal, mindez nulla azaz nulla környezeti fénnyel kiegészítve rendesen megdolgoztatta a kreativitásunkat! A módszer a következő volt: az egyikünk, aki épp nem fotózott, elemlámpával világított a modellünk arcára, hogy a másik tudjon fókuszt találni, és valami minimális szinten instruálni. Fló hol fázott, hol melege volt,és főleg nem látott semmit, de profi modell módjára hősiesen viselte a megpróbáltatásokat.:)

Nem ez lett a legjobb sorozatunk, és tervben is van a folytatás (kizárólag szikrázó napsütésben!:)), de azért örömmel mutatjuk meg ezeket a képeket, mert nem fotóztunk még ilyen különleges helyszínen, és mert minden nehezítés ellenére nagyon-nagyon jól szórakoztunk!:) Mit szóltok?