Kiskunsági Puszták

Élőhely-rekonstrukciók és tájvédelem a Kiskunságban

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Tue, 15 Mar 2016 19:10:00 +0000

Több alkalommal került már szóba ebben, a Kiskunság éretékeit bemutató blogban egy-egy tájrehabiltációs, vagy élőhely-megőrző program. Jelen bejegyzés célja az, hogy - ismereteink / tudomásunk szerint - bemutassunk ezek közül néhányat. Az itt felsorolt tájvédelmi, természetvédelmi törekvések közel sem fedik le a Kiskunság összes "rehabilitációs" programját - mindezekről a KNP oldalán biztos, hogy lényegesen több informciót találni.

Kiskunsági Nemzeti Park - Peszéradacsi rétek

Azonban megköszönjük, ha visszajelez nekünk itt, a Kiskun Táj blogján bárki, aki frissebb információkról, érdekességekről tud; egyrészt az Alföld pusztáinak, lápréteinek, homokbuckásainak, erdeinek, szikeseinek megmentése céljából útnak indított kezdeményezésekről - de ugyanolyan szívesen fogadjuk, ha bármely, szenvedélyünkben hasonló embernek "csak" egy-egy, az itteni természet őshonos növényeiről, állatairól van bármilyen híre, információja, fotója, videója. Örömmel megosztjuk, hiszen azért jött létre ez az oldal, hogy megismertesse az Alföld, s azon belül a Kiskunság élővilágát a reá hangolt ember számára. Örömmel fogadunk mindenkit, aki úgy érzi, hogy fontos neki eme (legfeljebb laikusok számára) sík táj, s tiszteli annak élővilágát, vagy a tájban élő ember hagyományát.
Természetesen az esetleges hibáink korrigálását is örömmel fogadjuk.
Már egy hozzászólás is sokat jelent, előre is köszönjük mindenkinek, aki az adott bejegyzések végén kifejti véleményét, vagy az általa látott értékekre felhívja a figyelmet - emellet az afterground@gmail.com címen is várunk minden, a Kiskunság blogot érintő hasznos észrevételt, javaslatot, és leginkább az élővilág "eseményeit"! Az oldal témájába illő egyéni képeket, írásokat szívesen publikáljuk is egy e-mail váltás után. Előre is köszönjük minden lelkes pusztajárónak, síkvidéki túrázónak, lápréti barangolónak, homoki erdőjárónak, KNP-munkatársnak, természetvédelmi őrnek, gulyásnak, pásztornak, eme Tájban lakó embernek szellemi hozzájárulását, s kedvenc tájunk bemutatására irányuló figyelmét! Addig is érkezzen nagy vonalakban pár kiskunsági táj-helyreállító program, amiről biztosan tudunk. Ezeknél egyértelműen jóval több van - hiszen különböző tájvédelmi akciók, vagy akár közmunka keretében évente igen sokan tépik ki gyökerestül a behurcolt, tájidegen selyemkórót, vagy más gazokat a számtalan kisebb-nagyobb darabból álló Nemzeti Park területén.

Élőhely-rekonstrukciók, élőlények védelme a Kiskunsági Nemzeti Park területén

Rákosivipera-védelmi központ (Peszéradacsi rétek)

A Peszéradacsi rétek környékének egyik legfontosabb élőlénye mindenképp a Rákosi vipera. Korábban jelentős élőhelye volt e vidék, azonban a magas fűvel benőtt, táplálékban gazdag rétek, láprétek el lettek szakítva egymástól - zömmel mesterséges erdőtelepítések által. Pár éve eme tájidegen, telepített erdők jelentős részét kivágták (természetesen nem az országos jelentőségű Peszéri erdő tölgyeseit, nyárasait), így újra megkapta eme "mérgeskígyó" régi életterét. Marása az emberre általában kb. méhcsípésként hat - már ha harapása esetén valóban befecskendezi mérgét; - állítólag ez elég ritka, inkább az egyenesszárnyúakra van specializálódva, s nyilván nem pazarol túl sokat a vadászathoz szükséges fegyveréből. Persze még nem próbáltuk, így nem tudok nyilatkozni a Rákosi vipera mérgével kapcsolatban. A Rákosi Vipera projekt révén készült azonban pár videó, ahol eme pusztai fűcsomók közt megbúvó kígyóról nálunk sokkal többet tudó kutatók mutatják be a csodás kétéltű életét, s megmentését.

Jelenetek a rákosi vipera életéből

A kigyók arisztokratája - a Rákosi Vipera:

Egy kígyó élete (Vipera Life):

Kolon-tó élőhely-rekonstrukció videó:

A Kiskunság legnagyobb kiterjedésű tava számtalan madárfajnak ad otthont (vagy pihenőt hosszú vándorútjuk során), emellett a kunsában élő embernek a pákászat révén megélehtést bizotosított évszázadokon át. Az utóbbi évtizedekben a "kiváló" vízkezelésnek köszönhetően gyakorlatilag egy jókora "vizi nádas" lett belőle, kissé elmocsarasodott, bár a madaraknak még így is kiváló életteret nyújtott - nem hiába van itt a Kolon-tavi Madárvárta - tavasztól őszig elég a parton sétálni egy órát, s folyamatos lesz a fejünk felett zajló madár-áramlás. Nem, mintha nem lenne szép egy náddal, sással, vizinövényekkel benőtt alföldi tó - viszont a Kolon nem ilyen volt a vízrajzi "kezelés" előtt. Pár éve még csak egy igen apró szabad vízterületet volt a valóban nem kis tavon (kb. egyhuszadát, ha kitette a tónak a szabad víztükör) - de néhány éve az ember ismét közbeszólt, azonban most nem romboló szándékkal: egy lényegesen nagyobb szabad vízterületet sikerült visszaállítani, ahol lelki szemeink előtt ott táplálkozik minden vizimadár a szárcsáktól kezdve a gémekig, kócsagokig. Egy szolid madárlest is találhat az értdeklődő a tó Izsákkal ellentétes partján.

Kolon-tó helyreállítás - videó + térkép a tájegységről:

View larger map

Böddi-szék tájrekonstrukció

Dunatetétlen mellett is megsínylette a modern időket egy szikes tó - de nemrégiben megindult a Böddi-szék tájrehabilitációja, ahol egy, a területet átszelő csatorna nem kifejezetten áldásos hatásait próbálják megszüntetni. Ha minden igaz, pár év, és már régi arcát mutathatja nekünk, és persze az Alföldön átvonuló, megtelepedő madárvilágnak a Böddi szék (ahol mi magunk még nem jártunk, de természetesen szeretnénk). A "Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban" c. program hivatalos honlapja: http://www.boddi.hu/

Böddi-szék szikes élőhely-visszaállítás videók:

Szikesek felett szárnyaló lelkek, várunk Titeket!

Lápok és buckák közt: Ágasegyházai- és Orgoványi-rétek

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 05 Jul 2015 12:50:00 +0000

A Kiskunság májusi arca - fotós séta a láprétek és a Homokhátság határán

Esőben érkeztünk, zivatarral távoztunk - a kettő között napsütésben sétálgattunk. A Kiskunsági Nemzeti Park eme területét alapvetően két nagyobb élőhely-típus jellemzi: az egyik a láprét, a másik a homokos, buckás, nyáras-borókás jellegű táj. A kettő itt igen közel van egymáshoz - a határ gyakorlatilag pár száz méter.

Mit láthat erre a természetjáró?

Májusban orchidea-féléket (kosborok és bangók), számtalan pillangósvirágzatú növényt, nem ritkán rajtuk csücsülő lepkékkel, mocsári (sárga) nőszirmot, őzeket, szalakótát, túzokot, árvalányhajas mezőt, a mezők szélén megbúvó homoki szőlőt, tájba olvadó tanyákat, alföldi nyárasokat, borókabokrokat, gólyát, a Kolon-tavi övcsatorna mentén pedig gémeket, kócsagokat. Szárazabb részeken sajnos a behurcolt selyemkórót.
Felül pedig a nagy, s szabad Eget.

Fülünk / lelkünk a folyamatosan csivitelő énekesmadarak és a kakukk monoton dalától kap pusztai muzsikát.

Bakszakáll

Déli fényben kiég az ég. Turjános lápvidék

Láprét erdősávval

Lenvirágok az út mentén

Alföldi erdő

A Kiskunság virágai

Boróka a nedves és száraz talaj határán

Szárazságtűrő növényzet a Kiskunságban

Nyáras-borókás a Kiskunságban - Ágasegyházai- és Orgoványi-rétek

Homoki szőlő a Kiskunsági Nemzeti Park mellett

Kiskun tájkép

Árvalányhaj

Boróka, Orgoványi-rétek

"Erdős sztyep"

Kiskunság

Zuzmók

Konvekció, gomolyfelhő-képződés a Kiskunságban

Kiskunsági erdőfoltok

Nyáras-borókás társulás

Az alföldi erők mentén megbújó szőlők

Alföldi nyáras. Szépen rezgett!

Erdei út - mindössze pár száz méter

Alföldi erőben

A Láp széle

Otthon. Kiskun táj

Madárles / madarak ürítős leshelye

Összeszedi erejét az alföldi zivatar, majd megöntözi a Homokhátságot

Elröppent a Szalakóta

Pusztát bejáró dörgésekkel érkező zivatar

Peszéradacsi rétek - a kiskunsági erdős, ligetes sztyep nyáron

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Tue, 23 Jun 2015 17:10:00 +0000

Sokadik alkalommal jártunk már a Kiskunság "felső kapujában", ennek emlékére ismét közlünk egy fotósorozatot, amit 2015. június végén követtünk el. A Peszéradacsi rétek képei mellé pedig összeszedtük benyomásainkat is, melyek egy része a Kiskun tájat, más része az egykor, és ma itt élő embert és életmódját is érinti.

Jellegzetes Peszéradacsi tájkép

Kicsit északabbra is rálelhetünk már az Alföld északnyugati felére jellemző tájra / hangulatra, egyrészt ott van például Apajpuszta, ahol szintén találunk nagy, szabad területet, melynek jelentős része szikes puszta (s némi vadvíz-rehabilitáció, ahol tavasztól őszig számtalan madárfajjal találkozhat az érdeklődő). Másrészt közel van a Dabasi turjános, a Peszéri erdőtől északra, ami bár kevésbé puszta-jellegű, de hasonlíthat a Felső-Kiskunság bizonyos részeinek egykori állapotához. Korábban a jelen képriportban látható bebarangolt területet is "Kunadacsi turjános" néven tartották számon (legalábbis az erdős szakaszt - ami valljuk be, nem kicsi).

A szikestől kicsit keletebbre, a Dabasi turjánostól alig délre fekvő Kunpeszér, Kunadacs környékén elterülő rétek és erdők viszont olyan szabadság-érzetet adnak, amit egyrészt a sűrűbben lakott környezetekben, másrészt úgy egyáltalában nehezen találunk. Valahol itt kezdődik a Kiskunság barátságosan vadregényes része, s ha a délebbi Bösztör környékét a Boldog Végtelenség jelzővel illetjük, a Peszéradacs menti erdők, rétek mindenképp megérdemlik a Boldog Otthon titulust.

A fővárostól mindössze ~60 km-re szaladhatunk bele a Kiskun táj legjavába, mindössze le kell kanyarodni egy, az országot É-NY irányban átszövő, számozott betonszalagról - melyen gyorsan továbbgurulva nem sokan sejtik, mi is lehet odabenn, jobbra kanyarodva. Az autóutakról kisebb rétek, erdőfoltok ugyan már árulkodnak, de azt a teljességet még nem nyújtják, amit bentebb találhatunk. Lekanyarodva azonban már Tatárszentgyörgy környékén találkozni nagyobb homokbuckákkal és borókásokkal, majd Kunpeszéren áthaladva egyszer csak elfogy a kövesút, és kinyílik A RÉT teljes terjedelmében, pár magányos fával, a távolban erdőfoltokkal.

A hangolódni képes ember számára már első látásra egy csodás liget nyílik meg - ahol nem mellesleg jókora területet barangolhatunk be, elveszve a marasztaló "szelid rengetegben".
Még úgy is nyugodtan elveszhetünk, hogy az itteni erdők, rétek jó része szigorúan védett - mert az őket körbefutó, látogatható földutak sok kilométeren át körbevezetnek minket megmutatva a Peszéradacsi rétek minden báját, változatos élővilágát.

Panorámafotó a Peszéradacsi rétekről, az erdő mellett rögzítve

Peszéradacsi panorámakép a magaslesről (kattintásra nagyobb lesz, az előző is, akár minden fotó)

A természet itt háborítatlan, de nem "steril / tájmúzeumi" módon; a táj- és ember rombolásmentes együttélésére kifejezetten jó példa a nagyrészt a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében lévő terület, ami hagyományos életteret biztosít a "puszták népének": ha nem is nagy számban, de találhatunk itt tanyákat, a terület szélén és bentebb, az erdőben "elrejtve" egyaránt. A környező falvak: Kunpeszér és Kunadacs (egykor egybevont településként) kis lélekszámúak, a városi ember ideérkezve minden bizonnyal fetenné a kérdést: "van itt egyáltalán valami"?
Ha kitartóan sétálunk, könnyen belefuthatunk legelő szarvasmarhákba, vagy birkákba - mellette az állatokat vigyázó emberbe és hűséges társába, a terelőkutyába. A legeltető / kültéri állattartás hozzátartozik a puszták jó állapotának fenntartásához, így a KNP is szorgalmazza a jószág "felvonultatását" - cserébe a gyep is kap némi plusz tápanyagot. Lásd lentebb a hagyományos gazdálkodással- és tájfenntartással kapcsolatos hivatkozott anyagot.

Képek a Peszéri erdő felé vezető útról (kompakt-mobilfotók:)

Megjegyzés: a képek száma nem oly kevés, és némi "monotonitást" is hordozhatnak. A Kiskunság Blog amellett, hogy meg akarja mutatni a táj értékeit, részben bizony öncélú is: egyben saját magunk számára készült archívum is. Egyes tájrészletek több szemszögből is bemutatásra kerülnek - a különbség néha a fókuszáásban van, esetleg az adott kép fekete-fehérben is elkészült. A monotonitásnak van még célja: egyrészt akár meditatív is lehet, másrészt nagyobb léptékben jellemzője is e tájnak - persze nem a gyakran használt / köznapi értelmében. De aki volt már a Kiskunságban sétálni - túrázni, annak ezt talán nem is kell annyira bemutatni :)

A Rétek kapujában

Itt (is) lakik a jószág - tanya Kunpeszér és a réti legelők határán

Tanyai melléképület a "rétek határán"

Szintén a tanyai melléképület, "régiesítve"

Az Peszéri Út kezdete...

... ahol hamar megmutatja magát a Táj arca

Jobbra tekintve kitárul az ősgyep, háttérben a Peszéri-erdő szalagja

Rovarok, békák, kígyók menedéke a réti növényzet

Ismét a tanya melléképülete - fekete-fehérben

Tövises iglice a réteket kísérő út mentén

"A Fa" - és a félméteres, buja növényzet

Peszéradacsi rétek - panorámakép az Út kezdetéről

A virágözön- s pusztaölelte Fa

Otthon

Ahol a bogáncsokra és fűfélékre esik a hangsúly

A kortalan Fa

A Tájfa ismét

Vackor a rétet kísérő út mentén. Akár elvadult gyümölcsfákat is találni a természetes növényzet mellett.

Bogáncsisztán - erdős sztyep

Eget kémlelő, méheket váró virágajkak

A Puszta (II.)

Közeledünk a Peszéri erdőhöz

Vadvirág-világ rét- és erdő közt

Rezeg a Nyár az alföldi szélben (mint megannyi kishal hasa a levegőben.) A Kunság egyik legszebb látványa ez - látszólag semmi különös, de aki látta, érti, miért. Az ezüstösen rezgő nyárlevelek sötét felhő-háttérrel még komolyabb látványt eredményeznek.

Cserjés. A Peszéri erdő irányába kanyarodó út egyik szakasza.

Nyárközép-hangulat a réteken

Újabb visszatérő motívum kezdete.

Kiskunsági erdőszél

Homokbuckás puszta - bár itt közel sem akkorák a buckák, mint Fülöpháza mentén, vagy akár pár kilométerrel odébb, a Vitézsor végén.

Az útra boruló pusztaszéli növényzet

Rétszéli virágpompa, díszes fatörzs

Erdőszéli kanyarulat

Mezőszéli vegetáció

Tovább az erdő és a rétek mélyébe vezető úton

Erdősz sztyep - "Peszéradacs lelke"

Út a Kiskun végtelenbe - itt nehéz elképzelni, hogy pár kilométerrel később falvakba botlanánk.

A Peszéri erdő széle - vegyes állomány, nyárfától fenyőig látni itt még mindent. A homoki tölgyesek csendesen elbújnak a védőerdő rejtekében.

Ami a jellemző tájképet illeti (ligetes / erdős sztyep), nagy vonalakban ehhez hasonló lehetett a (Kis)kunság jó része abban az időben is, amikor a magyarok, majd a Belső-Ázsia vidékéről nyugatra vágtázó, majd a mai kazak sztyepvidéket és a Kelet-Európai síkságot huzamosabb ideig uraló kipcsak török nyelvű nomád kunok tették magukévá eme területet (részben hasonló, csak nagyobb kiterjedésű területekről érkezve). A Kunság névadó népe a jászokhoz hasonlóan teljes mértékben magyarrá lett pár évszázad alatt - nevüket, hagyományaikat azonban megőrizték, elég csak a részletesebb térképeken a helyneveket nézegetni, nem kevés kun eredetűt fogunk találni köztük. A jóval régebben itt élő szarmaták szintúgy hagytak maguk után emlékeket Peszér környékén, akár az Alföld más részein. A bő 2000 év alatt a Kárpát-medencében megtelepedő, keletről érkező eurázsiai szkíták, jazigok, szarmaták, hunok, onogurok és avarok, mellettük a korai germán, vagy a még korábbi kelta törzsek egyaránt jól ismerhették eme marasztaló vidéket és közvetlen környékét.

Az Alföld vízháztartása akkoriban teljesen más lehetett - a korai emlékek szerint a magyar nép életében errefelé legalább annyira jelentős volt a pákászat, lápi halászat, mint a legeltetés, állattartás.

A Peszéradacsi rétek jelentős hányadán azonban ma sem tűnt el a víz - az utaktól beljebb szemmel láthatóan sok a láprét, ez főleg késő tavasszal látványos, mikor ezernyi Mocsári nőszirom sárga sávokban virít a dús, mélyzöld vegetáció ölelésében. A nehezebben megközelíthető, háborítatlan lápréteken számos orchidea-faj (kosborok, bangók) is jól érzi magát, és az is biztos, hogy már csak védettségüktől fogva sem lesz belőlük szálep (Kosbor-gumó örlemény, ami Törökországban és a Balkánon igen kedvelt, de Magyarországon sem volt ismeretlen). Bár kosborokkal június végén a rétek bejárt részén már nem találkoztunk, a növényvilág-együttesek így is csodás látványt nyújtottak, mondhatni azonnal Otthont varázsoltak a betondzsungelből kiszabaduló lelkeknek. A száraz gyepek növényzete első ránézésre alapvetően nem "különleges". Azonban az a harmónia, amit a számtalan fűféle, pillangósvirágú és számtalan más növény ad, kifejezetten lélekemelő - és ha kicsit is érted a szavukat, erősen marasztalnak.
Ami az élővilággal kapcsolatban még szembeötlő: itt bizony nem találunk jelentősen elgyomosodott részeket tájidegen növényekkel, még a Kiskunság jó részét meghódító, betelepített selyemkóróra sem emlékszünk. Mindez, bár lehet, sokak eszébe se jutna, hihetetlen mértékben növeli a Táj értékét, az Élővilág harmóniáját. (Gondoljunk csak bele egy ecetfás, aljnövényzetben gyér akácos, selyemkórós bozót-erdőbe - biztos, hogy nem ott fogja tapasztalni a hangolt ember az Otthon érzését.)

Homokos út, hamisítatlan alföldi erdőszél. Ilyen (is) lehetett valaha a Kiskunság jelentős része.

Veszélytelen gomolyfelhő-játék a rétek felett

Erdőszél gomolyfelhőkkel (nem tisztelt meg minket egyetlen zivatar sem - ekkor épp nem volt alkalmas a légkör kondíciója hozzá, pedig egy alföldi zivatar mondhatni mindennel felér :) Helyette viszont volt sok látványnak tökéletes mini-zivatarutánzó-gomoly.

A Peszéri erdő széle (a sztyep-jelleg mellett így, fényképen egy kicsit a szavannára is emlékeztet - igaz, száraz ez is, az is.)

Útkísérő fűfélék - peszéri "pepenők"

A gomoly-hányó erdő

A puszta széle a magaslesről - itt igen jelentősnek számít akár 6 méter magasság is.

Az erdőt szalagként körbefogó út egy részlete a magaslesről

Nyár, nyár, nyár - sokszorosan nyár-hangulat az Alföldön, rezgő nyárfalevelekkel

Ima az Ősökhöz - a Peszéradacsi Lósárkány

A Peszéri erdő széle számtalan virágzó növénnyel - a védett réteket, legelőket, erdőket szalagként körbefutó utak mentén

A Peszéri erdő egyik kapuja - mindig jót tesz a kék, vagy viharsötét háttér a fehér fatörzseknek, akár a rezgő nyárleveleknek.

A vegyes faállományú erdő őrzői

Alul a szürkemarhák, odefenn, a kék égen egy zivatarfelhő kicsinyített mása.

Ökörfarkkórós, zsályás erdőszél

Kunkorodó (?) árvalányhaj

Túl közel

A Puszta és a Felhőjáték

Aranyló füvek

Még nem legelte le a jószág

Ökörfarkkórós erdőszél

Zivatar-utánzó cumulus felhő

Ökörfarkkóró-sor a Peszéri erdő mellett

Hol a madár? (Gébicsnek tűnik)

A madár (Gébics) kicsit kinagyítva (jobb kivágat sajnos nem lehetséges.)

Erősödő kontraszt - közelgő arany-óra

Itt Lappantyúk is élhetnek

Erdős sztyep-jelleg (de akár a szavannára is emlékeztethet a Peszéradacsi rétek felső szakasza)

Aranyút

Visszatérő motívum: alföldi nyáras felhő-háttérrel

Ökörfarkkóró, vegyes-nyárfás kiskunsági erdő

Szürkehasú, de ártalmatlan gomolyfelhő-háttér a fák felett

Megbúvó les a Peszéradacsi rétek felső szakaszán. Valójában Alsó-Peszér, Eteli-rét, Alsó-Peszéri-rétek a hely elnevezése, a felsőt csak földrajzi értelemben használtuk.

A peszéradacsi les környéke fekete-fehérben

Puszta, sztyep, vagy szavanna?

Itt már nagyon közel az "aranyóra".

Érintetlen száraz rétek

Jellemző peszéradacsi tájkép

Sztyeptenger

Alföldi kontraszt - nyárfalevelek a sötéthasú gomolyfelhők előtt

... kicsit nagyobb látószögben - az erdő felett már jobban látható a középmagas gomolyfelhők hullámzó szerkezete

Gomolynyár

Kiskunsági erdőség

A puszta felett "szétterülő üllő" - ismét egy zivatarutánzó kisebb gomolyfelhő

A peszéri erdő széle a lesből

A réteket kígyóként átszelő út

Lassan visszatérünk

A Les - miközben beköszönt az aranyóra

Kutyatej a Kiskunságban

Ismét változik a nyárfák színezete

Lassan ideérnek a hosszú árnyak

Ég- és Föld összeér

Arany, ezüst, kék, sárga

Nyúló árnyak, mesélő erdő

"A visszatérő"

Fehér törzsek, ezüstös levelek

A Visszatérő II. (vagy III.)

Felhőhullámok

Kiskunsági flóra

Virágtenger karnyújtásnyira az út szélétől

... még közelebb

A puszta napfürdője

Csillanás

Szél

Lengedező kalászok az Aranyórában

Út egy erdőfolba

Embermagasra növő fűféle (bele sem fért kalásza a képbe...)

Az előző növény szára

Alsó-Peszéri fűtenger

Alsó-Peszéri-rétek

Kiskunsági tájkép fekete-fehérben

Napnyugta előtt

Nyári pillanatképek a Peszéradacsi rétek mentén ("valódi" fényképezőből)

Rétlélek 1.

Rétlélek 2.

Rétlélek 2. (vágás)

Pusztai növénytársulás

Peszéradacsi rétek

Magányos fa a sok rét egyikén

Nyári növénytársulás

Virágzó Tövises iglice (Ononis spinosa) a Kunpeszér melletti rétvilágban

A pillangósvirágúak egyik pusztai képviselője

Jellegzetes alföldi erdő - nyárasok és tölgyesek a puszta mellett

A zsályáktól az ökörfarkkóróig van itt minden tavasztól-őszig

Jellegzetes tájkép a Peszéri erdő mentén

Virágzó kaszáló

Ligetes sztyep

Erdőszél a puszta és láprétek mellett

Kígyónyelvek (nem messze valódi kígyók is élnek, méghozzá viperák)

Kunsági pepenők - magasra növő fűfélék

Kiskunsági erdőszél

A Kosbor tanösvény mentén a növényvilág iránt érdeklődő ember találkozhat orchideákkal, s más lápréti növényritkaságokkal: http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1470

Korábbi, és mostani Peszéradacsi látogatásainkat kiegészítendő megjegyzések:

A táj szerencsére nem változott (azaz megmaradt természetes állapotában, de szerencsére a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez tartozva valószínűleg nem is lesz felszántva). Kicsit persze mindig változik, minden évszakban meglepetéseket nyújt, ráadásul megunhatatlan a magunkfajta pusztajárók számára. Sokan persze lehet, nem találnának semmi különöset e tájban - de ez nem is baj, és az sem, hogy nem jelent meg itt semmiféle tömegturizmus, pedig a Kiskunság északi kapujaként közel van a fővároshoz, de itt nincsenek híres épített emlékek, fürdőhelyek, sem pedig híres cukrászdák, de még bizony vécé sem - csak két szerény kis falu, majd néhány tanya jelenti a civilizációt (eme fogalom kifejtésére itt most nem vállalkoznánk, hiszen bőven lehetne vitatkozni különböző típusairól. Itt azonban maradt még nyoma egy olyan változatának, ami a ma városi embere számára idegen - részben ezért is került ide a "nem találnak semmi különöset" - "nincs wc" kitétel.)

A legelő gulyákra visszatérve: fentebb említve lett a KNP, és a legeltető állattartás szerepe a tájfenntartásban, természetvédelemben. A rétek élővilága szempontjából a kaszálásnál lényegesen kedvezőbb életfeltételeket nyújt a legeltetés - így nem szűnnek meg egy csapásra pl. a Rákosi viperának (és táplálékállatainak, vagy üregeivel a veszélyeztetett kígyónak menedéket nyújtó kisemlősöknek) búvóhelyet nyújtó fűcsomók, zsombékok. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától Dr. Vadász Csaba természetvédelmi őrkerület-vezető tartott előadást 2015-ben a "Szárazgyepek helyreállítása szeminárium" keretében, ahol kitérhetett a tájrehabilitáció nem könnyű folyamatára. A következő vázlatos, képes pdf-dokumentumban kaphatunk minderről némi információt: Szárazgyepek kezelése és helyreállítása a Felső-Kiskunságban.

Itt fennmaradt az eredeti alföldi élővilág egy része, jelen képsorozaton a réti / pusztai vegetáció van leginkább megörökítve. A Kiskunsági Nemzeti Park e területének északi darabkáját (helynevei: Alsó-Peszér, Nagy-lapos, Alsó-Peszéri-rétek) jártuk be Kunpeszér felől indulva, az Erzsébetmajor irányából, ahogy a település honlapja is útba igazítja a látogatókat - majd oda is tértünk utunk végén vissza. Korábban többnyire a Tatárszentgyörgy közelében fekvő Vitéz sor környékéről indultunk az árvalányhajas buckától és a "borókaliget" irányából. A száraz puszták mellett a mai napig találni gyöngyvirágos tölgyeseket (a régi Alföld egyik jellemző társulása volt ez), vegyes erdőket, lápréteket (kifejezett szikes itt kevés van, ahhoz lejjebb, vagy nyugatabbra kell menni jónéhány km-t, ld. a bevezetőben Apajpusztát). A réteken nem kis számban él a Magyarországon ma már ritkaságszámba menő Rákosi-vipera (bizony, "mérgeskígyó" - bár félni nem kell tőle, ráadásul külön elkerített, érintetlen földterületet tartanak fenn a fennmaradásuk érdekében, ami hasonló lehet, mint a képeken látható füves pusztai területek).

A Peszéradacsi rétek mentén nagy számban fellelhető Magyarország legnagyobb pókja, a tarantulafélék rokonaként számon tartott Szongáriai cselőpók. Korábbi sétánk alkalmával megörökítettük földbe vájt lakhelyüket, s magát a lukból kikandikáló, jókora petecsomót cipelő cselőpókot is: Peszéradacs: cselőpók, erdei tanya, pusztai napnyugta (képriport 2010-ből).

Még egy "különös peszéradacsi jellegzetesség": a Kiskunsági Nemzeti Park eme része jelentős szakaszon kandelláber- és vezetékmentes; s még ha nem is oly hatalmas pusztákat látunk itt, mint a Hortobágyon, s eleve más is a jellege, a technológiamentesség és a végtelen tér érzése egészen felemelően hat - a tájra hangolt ember könnyen feloldódik eme hangulatban, ahol végre ki tud szabadulni professzionális béklyóinak szorításából.
A szemnek pedig kifejezetten jól esik végigpásztázni a mesterséges építményektől, "humánszeméttől" mentes tájat. Az a pár tanya, távoli fólia, karám pedig oly csendben olvad bele a tájba, hogy szinte fel se tűnik (legfeljebb teleobjektívvel). A kiskunsági táj itt szerencsére maximálisan uralja a látképet - az élőlények napnyugtát üdvözlő hangjáról pedig inkább nem is beszélünk, mert egyszerűen nem lehet.

Napnyugtával zárjuk peszéradacsi barangolásunkat - már több alkalommal volt szerencsénk megélni ezt a csodát, de még egyszer sem volt ugyanolyan a hangulata. Korábban a Peszéri erdő szélén ért minket a lemenő Nap fénye, most a Nagy-lapos felé haladva koronázta meg sétánkat eme mindennapi, de mégsem mindennapi jelenség. A réti állatok pár sorral feljebb említett szimfóniája örökre emlékezetes koncertélményben ajándékozott meg minket - erről nem készült felvétel, és nehéz is lenne úgy megörökíteni, ahogy ott hallani a "Réti Naphimnusz" visszatérő motívumokkal teli, de mégis mindig más zenei fázisokat játszó hullámait.

Kiskunsági napnyugta (Alsó-Peszér, Nagy-lapos környéke)

Aranyóra / napnyugta átmenet

Még a Peszéri erdő szalagja mellett, magasra növő réti növényzet kíséretében

Beköszönt a napnyugta - valahol Alsó-Peszér és a Nagy-lapos között

Alsó-Peszér - tájkép naplementében

Itt kezdték előadni az állatok a Réti Naphimnuszt

Napfürdőző élővilág

Kiskunsági naplemente

A Nagy-lapos melankóliája

Felkészülés az Éjszakára

A rét egyik fele pihen, a másik feléled

A másik irány: a lenyugvó Nap által díszkivilágításba öltözik erdő, rét, felhő - ez utóbbin még egy kis virgát is találhat a szemfüles "légkör-megfigyelő"

Kapcsolódó oldalak:

Kiskunsági Nemzeti Park: Peszéradacsi rétek ismertető, térkép
Tájvédelem, élőhely-rekonstrukció a Kiskunságban
Rákosi Vipera Védelmi Központ

Homokbuckák, borókák a Kolon-tó nyugati oldalán

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 16 Mar 2014 20:52:00 +0000

Bikatorok - buckás, árvalányhajas, borókás alföldi táj a Kolon-tó madárdalban és csíkhalban gazdag nádasaitól pár száz méterre. Az árvalányhajak még nem lengedeztek, lévén idei első látogatásunk alkalmával tél vége / tavaszelő volt; ettől függetlenül itt voltak, csak a földfelszínt meghódító sarjak még nem születtek meg teljesen.

Bikatorok-becsillanás: fák, zuzmók, mohák zápor után

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Wed, 12 Mar 2014 21:52:00 +0000

Borókák, zuzmók, mohák, fenyők egy kiadós tavaszköszöntő zápor után valahol a Kolon-tó partja mentén (Bikatorok / Matyó dűlő). Az első pár képen néhány őshonos borókát láthattok - a Kiskunság pusztáinak, buckáinak egyik legjellegzetesebb örökzöld cserje-faját, az árvalányhajas rétek "koronázatlan királyát". A Bikatorok / Matyó dűlő környéke (emellett pl. a Fülöpházi buckavidék, vagy részben Dabas környéke is) bővelkedik bennük, bár a telepített erdők miatt árnyalódik rendesen a kép (és a boróka is, mikor egy nyáras közepén néhányadmagával elterülve, egykori dominanciájára nosztalgiával emlékezve enerváltan elterülve fekszik a kunsági talajon).
Kicsit lejjebb néhány fenyős fotót is beleraktam a galériába - megjelenítésük mellett leginkább a tűleveleken megcsillanó, korábban átvonuló záporok emlékeit jelző vízcseppek miatt döntöttem. Ezek a pedáns, pontosan kimért sorokba ültetett erdők ma már hozzátartoznak az alföldi tájképhez, ettól függetlenül tájidegen, betelepített fajok, akár az akác, vagy a Kolon-tó nyugati partja mentén, a homokbuckákon és szárazabb réteken számtalan helyen látható selyemkóró ("vaddohány").

A károgást folytatva: sajnos az utóbbi években sajnos a quad-őrület is megjelent errefelé, eme négykerekű szekereket hajtó, nem-négykerekű tájidegen legénység is nagyban segít abban, hogy tovább pusztuljon ez a csodás, alig ismert, elzárt tájegység. Ők az itt látható, mindenképp kuriózum értékű élővilágot a legkisebb mértékben sem tisztelve gázolnak át mindenen, ami náluk jóval régebben itt él - de ők nyilván úgy gondolják, hogy a homokbuckák rally-pályának "készültek"... persze, ha annyi bucka lenne Magyarországon, mint egy mongóliai, netán észak-afrikai sivatagban, nyilván kaphatnának egy pályát, de itthon csak pár ilyen terület van, és az is veszélyeztetett, és addig jó, míg nem szeli át betonút, nem telepszik fölé kandelláber, s nem csücsül rá popsiáztató-szálló.

Változatok egy magaslesre

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sat, 08 Mar 2014 20:58:00 +0000

Zápor után a Matyó dűlő egyik magaslesénél. Egy kép, két feldolgozás.

Magasles / vadles - Matyó dűlő, Izsák, Kolon-tó 1.

Magasles / vadles - Matyó dűlő, Izsák, Kolon-tó 2.

És még kettő, de már csak szimplán:

Rengeteg

Közelebb

Tanyavilág a Kiskunsában: élők és holtak

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sat, 08 Mar 2014 12:39:00 +0000

Pár napos, a Kolon-tó környékén tett kirándulásunk alkalmával röpke betekintést nyertünk a Kiskunság egyik - egykor, de azért ma sem elhanyagolható - életformájába. Maga a szállásunk is egy csodálatos tanya volt (és lesz is a terveink szerint), ami valaha pákászok (az Alföld egy részére jellemző csónakos, varsás életmód sok évszázadon át, amíg több volt a víz, mocsár és csíkhal) élettere volt közvetlenül a Kolon-tó partján. Annak idején Pilinszky János is megfordult a 3 házból álló tanya egyik épületében.

A mesterség mára megszűnt, a csíkhalak is megritkultak, így védettek lettek - a Kolon-tóban azért még bőven laknak.
Néhány épület azonban ma is embereknek ad otthont, a tevékenységet nézve viszont részben már más funkciókat látnak el - bár állatok, növények azért bőven akadnak minden portán. A mai tevékenységek közül megemlítendő a vendéglátás és a Madárvárta (a tó partján található az egyik legjelentősebb madárgyűrűző hely).

Az érem másik oldala néhány lepusztult, elhagyatott tanya - ahol nyomokban még fel-felfedezni az ott lakók egykori munkájának, életének nyomait. Az itt uralkodó hangulat fő elemei már egészen másképp csapódnak le: bedőlt kerítések, megcsavarodó-lezuhanó élet-rágta nádtetők, idő-ette ajtók, mohás peremű kútgyűrűk.

Vénepörfás Tanya a Kolon-tó partján

Izsák és Soltszentimre között

Elhagyatott tanya a Matyó dűlőn

Fehér hólepel a Kiskunságban: Peszéradacsi rétek átszínezve

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 05 Feb 2012 19:56:00 +0000

Lassan a vége felé közeledne a tél, illetve bizonyos szempontból igazából idáig még el se kezdődött - most azonban végre itt van, a hó java az Alföldet borítja, így hát a Kiskunságban is havazott bőven, bár az északi részen közel sem esett olyan sokhó, mint mondjuk Szegeden, vagy az Alföld Tiszántúli részein - viszont végre hideget is kaptunk mellé, így megmarad a leesett hó. Az alábbiakban ennek megfelelően következzen pár havas fotó a Kiskunsági Nemzeti Park területeiről - a hóba burkolózó Peszéradacsi rétek, Peszéri-erdő, Apajpuszta tájairól. A fotósorozat folytatódik: hó a Kiskunságban - Peszéri-erdő, Peszéradacsi rétek, Apajpuszta télen

Nyári séta - pár lépésre a Kiskunsági Nemzeti Parktól

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sat, 28 Jan 2012 22:49:00 +0000

Épp egy szép kis frontfelhőzet vonult át a Kiskunság északi része felett, ami szép mammákat eredményezett.

Puszta: a só és a homok földje

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sat, 19 Nov 2011 14:59:00 +0000

Nemrég bukkantam erre az osztrák / magyar (ORF, MTV - 2002) kooprodukcióban készült, szépre sikerült dokumentumfilmre - melynek a középpontjába e blog témájának abszolút megfelelően a Kiskunság egyik legérdekesebb szeglete, a Fülöpházi-buckavidék került.

A természetfilm bevezetőjében közlik, hogy "ez nem az afrikai szavanna, és nem is a Vadnyugat Amerikában - ez nem a Szahara", hanem a mozgó homokbuckák birodalma bizony Közép-Európa, a magyar fővárostól nem messze fekvő Kiskunság egyik rejtett kincse, amit nem is oly rég elvtársaink jóvoltából majdnem végleg eltemethettünk.

A dűnék mellett bemutatják a sós / szikes tavakat, sztyepi legelőket, mocsarakat - és igen, végül a Farkast (kíváncsi vagyok, van-e még a Kiskunságban farkas, mert aranysakálról lehet hallani, viszont Farkas Koma inkább északkeleten szeret éldegélni).

Sajnos, a film törölve lett a youtube-ról...

Apajpuszta júniusban

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Wed, 15 Jun 2011 05:31:00 +0000

Ismét tettünk egy kört Apajpusztán, azon belül is az Ürbői halastavak környékén - víz most nemigen volt benne, így a vízimadarak sem mutatkoztak oly sűrűn a tanösvény környékén (egy kis kaszálás ráférne, hatalmas a fű - igazi kullancstanya), és a csatorna túloldalán lévő szikes pusztán nem legeltek szürkemarhák, így a partfutó madarak sem szedegették a feldúlt rovarokat.

További, a Kiskunság szikes tájait bemutató fotógaléria és némi információ: Apajpuszta - szikesek és egykori halastavak.

Kelemen-szék, Gulipánok

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Fri, 20 May 2011 06:23:00 +0000

Peszéradacsi rétek

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Wed, 18 May 2011 05:49:00 +0000

PESZÉRADACSI RÉTEK: Árvalányhajas mezők a Peszéri erdő mellett - májusban rendkívül színes arcát mutatja ez a környék. Számtalan virággal találkozhatunk a kisebb szekfűféléktől a vizesebb területeken nagy tömegben virágzó Mocsári nősziromig, de sok példány él itt Magyarország legnagyobb pókfajából is: a Szongáriai cselőpók póklyukai sűrűn tarkítják az utakat és azok szélét [ ld. tavalyi túránk ugyanitt: Peszéri-erdő, Peszéradacsi rétek, Szongáriai cselőpók ] - bár idén kevesebbet láttunk belőlük.
Az idei már második túránk volt ezen a részen - egyszerűen megunhatatlan ez a hely, jövünk még erre.

Akasztói halastavak

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Tue, 17 May 2011 06:48:00 +0000

Fülöpházi buckavidék

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Tue, 17 May 2011 05:59:00 +0000

Egy rövid videó a Fülüpházi buckavidékről - nem messze mozgó homokbuckát is látni. Szerencsére ezen a vidéken a boróka és az árvalányhaj az úr.

Tarlóégetés a Kiskunságban

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Wed, 16 Mar 2011 07:26:00 +0000

Tarlóégetés / legelőégetés a tavaszi Kiskunságban

Tavaszelő a Felső-Kiskunsági Pusztában

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 13 Mar 2011 07:33:00 +0000

Szikes puszta a 30-as csatorna mellett. Itt most nincs belvíz, télen / kora tavasszal azonban a Felső-Kiskunsági puszta ezen része rész inkábbb emlékeztet tóra, mint alföldi rétre.

Orgoványi rétek - pásztorvilág, birkák

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Tue, 10 Aug 2010 12:21:00 +0000

Információk - Kiskunsági Nemzeti Park: http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1473

Peszéradacsi rétek, Peszéri-erdő

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 01 Aug 2010 16:27:00 +0000

A Peszéri-erdő és a Peszéradacsi rétek (régebben Kunadacsi turjános) méltán viselhetnék a Kiskunság ékköve nevet. Rendkívül változatos táj jellemzi: mocsaras láprétek, gyönygvirágos tölgyesek - valaha elég sok tölgyerdő volt az Alföldön, mára sajnos az akác a domináns, így a Peszéri-erdő értéke felbecsülhetetlen. [Frissítés: a Peszéradacsi rétek, erdők 2015. nyarán]
Számtalan orchidea-fajjal, és Magyarország legnagyobb pókjával, a Szongáriai Cselőpókkal is találkozhatunk túránk során, és ha szerencsénk van, még akár túzokot is láthatunk (nekem sajnos nem sikerült).

Peszéri-erdő, Peszéradacsi rétek / bővebb infó a Kiskunsági Nemzeti Park kapcsolódó oldalán: knp.hu

Izsák, a Kolon-tó partja mentén

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 01 Aug 2010 16:08:00 +0000

Az Izsák és Soltszentimre között észak - déli irányban húzódó 2962 hektáros Kolon-tó (és környéke) annak ellenére, hogy nyílt vízfelülettel ma már alig rendelkezik, az Alföld egyik legszebb ékköve - az édesvízi síkláp / mocsár egy néhai Duna-ág feltöltődéséből alakult ki.

Mai ismertségét a természetkedvelő ember számára leginkább a Madárvártának köszönheti - a madárvonulást kutató állomástól indul a táj jellegzetességeit és évővilágát bemutató Poszáta tanösvény (2 km). Tanösvényből nem ez az egyetlen - a Kolon-tó partján megy végig az Aqua Colun (3,5 km) is. A túraútvonalakon magaslesekről vizslathatjuk a nádi élővilágot. >> FOLYTATÁS A KÉPEK UTÁN

Homokbuckák a Kolon-tó nyugati oldalán

Tanya

A Kolon-tó nádas víztükre

Erdők és homokgyepek

Árvalányhajas homokbuckák

Ami pedig a tájat illeti, a szikesek kivételével szinte mindent megtalálunk, ami a Kiskunságra jellemző: maga a tó egy édesvízi nádas mocsár - emellett zsombékosok, fűzlápok, láperdők, homokbuckák és erdőfoltok váltják egymást. A Kolon-tó nyugati partja mentén homokbuckákat is találunk, a Matyódűlő és a Bikatorok (126 m) igazi tájképi csemege. Sajnos az erdők jelentős része - főleg a nyugati, északi oldalon - behurcolt fafajok alkotta telepített erdő, bár a tó déli részén a Közös-erdő kőris, tölgy és szil állománya szépnek mondható.

A Kolon-tó és a környező homokgyepek jelentős élőhely-rehabilitáción estek át. Egy 43 hektáros felületen nyílt vizű tómedret állítottak vissza, a környező erdőkben az idegen fafajok helyett őshonos fák telepítésével - az árvalányhajas homokbuckákon pedig a szintén tájidegen, gyorsan elburjánzó selyemkóró visszaszorításával próbálják meg az eredeti élőhelyeket rekonstruálni.

Videó - homokbuckák a Kolon-tónál

Felhők - naplemente előtt a Kiskunságban

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 01 Aug 2010 15:41:00 +0000

Apajpuszta májusban

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Sun, 01 Aug 2010 15:21:00 +0000

Sok vizet hozott a tavasz Apajpusztán is

Kócsag a távolban

Vízivilág

Apajpuszta "vizes oldala"

Nádak, erek

Fényjáték

Nádfal

Hattyústart - Apajpuszta, halastavak

Őszvégi pillanatok - Felső-Kiskunsági puszta

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Fri, 23 Apr 2010 05:54:00 +0000

Önárnykép vetül a pusztára

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Wed, 07 Apr 2010 07:29:00 +0000

A Felső-Kiskunsági Puszta télvíz idején

noreply@blogger.com (Létező Nemlét) — Wed, 07 Apr 2010 06:17:00 +0000

Kiskunsági Puszták

Élőhely-rekonstrukciók és tájvédelem a Kiskunságban

Élőhely-rekonstrukciók, élőlények védelme a Kiskunsági Nemzeti Park területén

Rákosivipera-védelmi központ (Peszéradacsi rétek)

Jelenetek a rákosi vipera életéből

A kigyók arisztokratája - a Rákosi Vipera:

Egy kígyó élete (Vipera Life):

Kolon-tó élőhely-rekonstrukció videó:

Kolon-tó helyreállítás - videó + térkép a tájegységről:

Böddi-szék tájrekonstrukció

Böddi-szék szikes élőhely-visszaállítás videók:

Lápok és buckák közt: Ágasegyházai- és Orgoványi-rétek

Peszéradacsi rétek - a kiskunsági erdős, ligetes sztyep nyáron

Képek a Peszéri erdő felé vezető útról (kompakt-mobilfotók:)

Nyári pillanatképek a Peszéradacsi rétek mentén ("valódi" fényképezőből)

Korábbi, és mostani Peszéradacsi látogatásainkat kiegészítendő megjegyzések:

Kiskunsági napnyugta (Alsó-Peszér, Nagy-lapos környéke)

Kapcsolódó oldalak:

Homokbuckák, borókák a Kolon-tó nyugati oldalán

Bikatorok-becsillanás: fák, zuzmók, mohák zápor után

Változatok egy magaslesre

Tanyavilág a Kiskunsában: élők és holtak

Fehér hólepel a Kiskunságban: Peszéradacsi rétek átszínezve

Nyári séta - pár lépésre a Kiskunsági Nemzeti Parktól

Puszta: a só és a homok földje

Apajpuszta júniusban

Kelemen-szék, Gulipánok

Peszéradacsi rétek

Akasztói halastavak

Fülöpházi buckavidék

Tarlóégetés a Kiskunságban

Tavaszelő a Felső-Kiskunsági Pusztában

Orgoványi rétek - pásztorvilág, birkák

Peszéradacsi rétek, Peszéri-erdő

Izsák, a Kolon-tó partja mentén

Videó - homokbuckák a Kolon-tónál

Felhők - naplemente előtt a Kiskunságban

Apajpuszta májusban

Őszvégi pillanatok - Felső-Kiskunsági puszta

Önárnykép vetül a pusztára

A Felső-Kiskunsági Puszta télvíz idején

A Nagyrét télen, víz alatt - Kiskunsági Nemzeti Park